Fogorvos A foglalkozás jelenlegi munkaerőpiaci helyzete Foglalkoztatottak száma A fogorvosok az egészségügyi jellegű szakmák körébe, azon belül az orvos-fogorvos foglalkozási szakmacsoportba tartoznak. 2005-ben a szakmacsoportba tartozók száma 24000 fő körül mozgott. A szakmacsoporthoz a következő szakmák tartoznak: szakorvos, altatóorvos, foglalkozás-egészségügyi orvos, házi gyermekorvos, háziorvos, közegészségtan-járványtan szakorvosa, laboratóriumi vizsgálatokat végző orvos, mentőorvos, pszichiáter, röntgenorvos, természetgyógyász orvos, vérellátó orvos. Munkahelyek jellege A fogorvosok többsége állami (egészségbiztosítási) költségvetésből támogatott egészségügyi szervezeteknél/praxisokban tevékenykedik. Kisebb, de egyre növekvő hányaduk, a kliensek által közvetlenül finanszírozott magánszervezeteknél/magánpraxisoknál kerül alkalmazásra. Gyakori az ún. vegyesfoglalkoztatás, ami azt jelenti, hogy a fogorvos egyidejűleg dolgozik állami-, illetve magán egészségügyi szervezeteknél. A fogorvosok beosztása végzettségükhöz kötődik: a nem szakosodott fogorvosok legjellemzőbb munkaköre a körzeti fogorvos státusz, míg a szakvizsgával rendelkező fogorvosok fogszakorvosi (szájsebész-, gyermekfogász-, paradontológus-, stb.) munkakörökben dolgoznak. A szakvizsgával nem rendelkező fogorvos a szakorvos irányításával végzi a munkaköréhez tartozó, általános fogászati kezeléseket. A fogorvosok jelentős száma mikrovállalkozások keretében tevékenykedik, amely praxisokat az egészségbiztosítási pénztár és/vagy a magánbetegek finanszíroznak. A pályakezdő szakembereknek önálló praxis létrehozására és fenntartására kevés esélyük van, mert egy rendelő modern berendezései nagyon költségesek, valamint az újításokkal való folyamatos lépéstartáshoz szintén jelentős befektetései tőke szükséges. Egy pályakezdő magánfogorvosnak a betegkör kialakítása általában hosszú évek folyamata, így az induló praxis fenntartási költségei (bérek, eszközök, rezsi) tartósan meghaladhatják a bevételt, amely külső tőke bevonása nélkül a praxis felszámolásához vezethet. A felsőfokú egészségügy és szociális foglalkozásúak közül az orvosok vannak a legtöbben. Az orvosok kétharmada főnél nagyobb szervezetekben, intézményekben dolgozik.
Munkarend, Bérezés A fogorvosi ellátás az egészségügyi alapellátásban és a magánpraxisban is az ország egész területén megtalálható, így fogorvosokra mindenhol szükség van. A fogorvosi rendelők főként városokban és nagyobb településeken koncentrálódnak. A fogorvosnak biztosítania kell az ellátási területéhez/kliensköréhez tartozó személyek számára a fogorvosi ellátást, így ennek megfelelően többműszakos munkarendben kell dolgoznia. A két- vagy többműszakos munkarend igen gyakori ebben a szakmában. A műszak időtartamát a bejelentett betegek száma és az előzetesen meghatározott kezelés jellege határozza meg. Általános, hogy 4-6 órás váltakozó műszakban (délelőtti és kora délutáni-, valamint délutáni rendelés) történik a betegek fogadása, majd ezt követően foglalkozik az orvos a praxis fenntartásával (adminisztrálás, kezelési tervek kidolgozása, stb.). Komolyabb kezelések (pl. fogbeültetés) végzése meghosszabbíthatják a folyamatos munkavégzés időtartamát. A magánrendelőkben ellentétben a körzeti rendelőkkel gyakran nem kötelező a fogorvosnak egy meghatározott időszakban állandóan rendelkezésre állnia, hanem munkaidejét az szabja meg leginkább, hogy a betegek milyen kezelési időpontokat választanak maguknak. Ennek megfelelően előfordulhat a napi 12 órás munkavégzés, de ennek ellentettje is amennyiben nincs beteg, a fogorvosnak nem kell jelen lennie a rendelőben. A 2006-os hivatalos bruttó béradatok szerint a szakmában átlagosan 180 ezer, pályakezdőként 125 ezer forint körül lehet keresni. Ezek főként a többségében állami-, egészségbiztosítási támogatásokból finanszírozott munkakörökben elérhető jövedelmek, a magánpraxisokban ennél jobban lehet keresni. A fogorvosok gyakran mindkét területen, tehát a köz-gyógy ellátásban és a magánszférában is dolgoznak. Általában elmondható, hogy egy viszonylagos folytonosságot fenntartó szakmai életút, anyagilag kiszámítható és folyamatos egzisztenciális felemelkedést biztosít a szakma képviselője számára. A foglalkozás jövőbeni kilátásai Szakma iránti kereslet A szakma iránti keresletet a lakosság fogazatának állapota és a fogászati kezelés igénybevételére való általános hajlandósága határozza meg a legerőteljesebben. A fogászati technikák fejlődésével ma már lehetséges a fájdalommentes fogászati kezelés, ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen és gyakrabban fordulnak az emberek fogorvoshoz Magyarországon az utóbbi években jelentősen megnövekedett és minőségileg átalakult az élelmiszer-fogyasztás, amely a fogápolás kultúrájának relatív változatlansága mellett a magyar lakosság fogazatának állandó romlásához vezetett/vezet. A lakosság fogazatának állapotát örökletes tényezők is erőteljesen meghatározzák, csak ezen az alapon elindulva több tízezre tehető a folyamatosan visszatérő betegek száma. Az esztétikai fogászat (fogfehérítés, fogszabályozás, stb.) egyre nagyobb teret hódít lakosság körében, így várhatóan ez is emelni fogja a fogászati kezelést igénylők számát. Magyarországon a minőségi fogászati kezelés rendkívül kedvező árfekvésű a nyugat-európai országok fogászataihoz képest, a fogászati turizmus már ma is komoly bevételi forrást jelent a szakma képviselő számára. Összességében véve a magyarországi/európai elöregedő lakosság, a fogyasztási kultúra megváltozása, az örökletes tényezők, az esztétikai fogászat terjedése, az egyre élénkülő nyugat-európai igények folyamatosan növekvő keresletet támasztanak a szakma irányába. A szakmában elhelyezkedni kívánók elhelyezkedési lehetőségei a jövőben várhatóan bővülnek. A szakmában dolgozók száma 2015-re a maihoz képest 8%-al magasabb lesz, ez
évente körülbelül 900 fő új munkavállalónak biztosít munkalehetőséget 2015-ig. (3K Consens Iroda szakértői becslés 2007) Az orvosok esetén várhatóan Budapesten és valamivel kisebb mértékben Borsod-Abaúj- Zemplén és Baranya megyében lesz legnagyobb a várható létszámnövekedés, főként a fő alatti szervezetekben. Az orvosok, fogorvosok iránti éves kereslet száma Budapest Pest Komárom-Esztergom Fejér Veszprém Győr-Moson-Sopron Vas Zala Baranya Tolna Somogy Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Bács-Kiskun Békés Csongrád 27 8 14 7 9 6 8 5 14 72 15 24 28 15 25 12 46 9 16 26 30 26 1 0 00 0 mikroszervezetek dolgozói nagyobb szervezetek dolgozói Életkormegoszlás Az orvosok korszerinti megoszlása jellemző, hogy a 45-49 évesek aránya a legmagasabb, mind a fiatalabbak, mind az idősebbek létszámaránya alacsonyabb. A szakmát választóknak közös jellemzője, hogy felvállalják a 8 év tanulást (5 év alapképzés + 3 év a szakvizsgáig), szeretnek emberekkel foglalkozni, kedvelik a biológiát, nem irtóznak az emberi szövetektől, váladékoktól és jó kézügyességgel rendelkeznek. Az orvostanhallgatókra általában jellemző a stabil anyagi háttér, amelyet általában a családjuk biztosít. A fogorvosi szakma az álló-, (illetve modernebb rendelőkben ülő) testhelyzetben-, zárt térben-, kézi- és gépi eszközökkel-, asszisztenciával végzett orvosi munka iránt érdeklődőknek a legalkalmasabb, akik képesek önálló-, felelősségteljes döntések meghozatalára. A szakmaelhagyás okai általában két tényezővel vannak markáns összefüggésben. Az egyik (amely leginkább a pályakezdőket érinti) az orvosi munkával együtt járó fokozott felelősség súlya, amely adott esetben elviselhetetlenné válik a kezdő orvos számára. A másik fontos tényező a kézügyesség megléte, vagy elvesztése, amely alkalmatlanná teszi a fogorvost arra, hogy a beteg szájüregében (veszélyes) eszközökkel dolgozzon.
Orvos 20,0 15,0 %,0 5,0 0,0 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-X korcsoport (év) Fő feladatok, munkakörülmények A fogorvosok feladatai munkakörönként változnak. Mindegyik munkakörben a fogorvos feladata: az új beteg megvizsgálása, tájékoztatása, kezelőlap készítése, a diagnózis megállapítása. A szakvizsgával nem rendelkező körzeti fogorvos feladata, hogy a szakfőorvos felügyelete mellett általános fogorvosi kezelésekkel (fogfúrás-tömés, fogcsiszolás, fogkő-eltávolítás, stb.) helyreállítsa a betegek normál rágóképességét, valamint szükség esetén továbbirányítsa a beteget a megfelelő fogszakorvoshoz. A fogszakorvosok a fenti ismereteken kívül egy-két speciális terület (szájsebészet, gyermekfogászat, fogpótlás-protetika, fogszabályozás, stb.) szakértői. Jelentősebb fogászati beavatkozásoknál (például fogbeültetés) az egyes területek szakértői csapatban dolgoznak együtt. A fogszakorvosok leggyakoribb feladatai: fogak gyökérkezelése, -eltávolítása, fogpótlások elhelyezése, íny- és szájbetegségek kezelése, szájsebészeti beavatkozások végzése, fogszabályozással-, esztétikai fogászattal összefüggő tevékenységek végzése. A fogorvosok munkájában alapvető követelmény a sterilitás biztosítása. A szakemberek vékony, erős anyagú gumikesztyűt, arcukon orvosi maszkot, gyakran védőszemüveget-, testükön orvosi köpenyt hordanak, nagyobb műtétek esetén az orvosok izzadságot felszívó betéttel ellátott műtőssapkát is viselnek. A fogorvosok alapvető kompetenciái: - kézügyesség, - magas fokú empátia, - nagy koncentrációkészség, - fokozott állóképesség, - precizitás. Kompetenciák, iskolai végzettség, elvárások Magyarországon fogorvosi szakképesítés az orvosi egyetemeken szerezhető osztatlan szakképzésben (tehát csak MSc és PhD fokozatok szerezhetőek). Az alapképzés félévet foglal magában, amelynek elvégzésével már praktizálhat a frissen végzett fogorvos. Utóbbi azonban nem jellemző, mert a munkaerőpiac egyre inkább megköveteli a szakosodást a fogorvosoktól, így az alapképzés után még 3 év szükséges ahhoz, hogy egy fogorvos a választott szakirány szakértője legyen. A szakosodás 3 évéből 2 év államilag finanszírozott. A leggyakoribb szakirányok a következők: 1. protetika (fogpótlástan), 2. paradentológia (fogággyal foglalkozik), 3. fogszabályzás, 4. szájsebészet, 5. gyermekfogászat. Munkavállalás szempontjából nem jelentkezik kimondottan előnyként, ha egy fogorvos több területen is szakértő, ennek oka, hogy az egyes szakterületeken folyamatos a továbbképzés, tehát az egyes szakterületek egész embert kívánnak és az a legelőnyösebb, ha egy fogszakorvos saját szakterületére koncentrál, amelyet nagyon magas szinten tud művelni. A csoportos fogászati rendelők erre a szisztémára épülnek. A fogorvosi szakma folyamatosan fejlődik. Minden szakmának van egy kerete, amely nem vagy csak lassan változik az évek során (az alapvető elméleti tananyag, például az anatómia)
és létezik egy képlékenyebb része, amely a technológiai változásoknak, az új anyagok-, eszközök megjelenésnek/fejlődésnek függvényében állandóan változik. A fogászatban is teret hódított a lézerrel-, ózonnal-, fénnyel való kezelés, elterjedt a számítástechnika által támogatott munkavégzés, folyamatosan új, a korábbiaktól eltérő tulajdonságú anyagok (fogzománcmarók, tömítések, stb.) és fogászati kezelési-, diagnosztikai technikák jelennek meg. A szakma képviselőinek elengedhetetlen az újítások naprakész ismerete, ezért munkájuk mellett állandó továbbképzésben vesznek részt. Az egészségügyi szervezetek jelenleg-, illetve a közeljövőben fokozottabban érvényesülő igényei a fogorvosokkal szemben: - fogorvosi szakvizsga, - a szakterület magas szintű ismerete, - magas fokú angol és/vagy német beszédkészség, - a számítógép felhasználói szintű ismerete, - szakmai tapasztalat, - önálló- és csoportos munkavégzés képessége, - felelősségteljes, precíz munka, - empátia, - kézügyesség. Karrier A fogorvosok karrierje gyakran nem a szervezet hierarchiájában való emelkedéssel, hanem az anyagi megbecsülés növekedésével mutatható ki. A nagyobb egészségügyi intézmények élén ritkán találunk fogorvos-igazgatót, ellenben a kisebb fogászati szervezeteknél, amelyekben az igazgató általában a (rész)tulajdonos fogorvos szokott lenni. A kisebb praxisokban, a fogászaton kívül más szakterületekhez is értő fogorvosok gyakran kapcsolt munkakörben vannak, így nem ritka, hogy a marketing-, a beszerzési- (stb.) igazgató a fogorvosok közül kerül ki. A karrier, az anyagi megbecsültség inkább a magánpraxisokban értelmezhető, mert az egészségbiztosítási pénztár támogatásából fenntartott praxisok a legtöbb esetben gazdálkodási problémákkal küszködnek. Az állami egészségügyi rendszerben a vizitdíj bevezetése ennek a helyzetnek az átmeneti áthidalásául is szolgál. Az anyagi megbecsültség az évek számával emelkedik, hiszen ebben a szakmában kimondottan nagy szerepe van a sokéves tapasztalatnak. A fogorvosok béren felüli juttatása szintén a magánszférában értelmezhető igazán: leggyakoribb eleme a kimagasló teljesítmény után járó prémium.