Fogorvosi Szemle. Stomatologia Hungarica. Alapította: Dr. Körmöczi Zoltán 1908-ban. 100. évfolyam 6. sz. 2007. december

Fogorvosi Szemle Stomatologia Hungarica A MAGYAR FOGORVOSOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Alapította: Dr. Körmöczi Zoltán 1908-ban 100. évfolyam 6. sz. 2007. december Főszerkesztő: Dr. Fejérdy Pál Szerkesztő: Dr. Hermann Péter A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Barabás józsef, dr. Bánóczy jolán, dr. Boros ildikó, dr. Dobó nagy csaba, dr. Divinyi tamás, dr. Fazekas andrás, dr. Fazekas árpád, dr. Fábián tibor, dr. Gera istván, dr. Gyenes vilmos, dr. Hegedüs Csaba, dr. Kaán miklós, dr. Kocsis s. Gábor, dr. Mari albert, dr. Márton ildikó, dr. Nagy gábor, dr. Nagy katalin, dr. Nyárasdy ida, dr. Orosz mihály, dr. Piffkó józsef, dr. Schiff tamás, dr. Sculean, anton, dr. Suba zsuzsanna, dr. Szabó györgy, dr. Szabó gyula, dr. Tarján ildikó, dr. Varga gábor, dr. Vágó péter, dr. Zelles tivadar Szerkesztőség: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 47. Fogpótlástani Klinika Telefon/fax: 317-1094 Kiadja: a Magyar Fogorvosok Egyesülete Megrendelhető a Magyar Fogorvosok Egyesülete Titkárságán 1088 Budapest, Szentkirályi u. 40. Előfizethető továbbá átutalással a Magyar Fogorvosok Egyesülete 11708001-20025782 sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ: Tel.: 317-1622, fax/tel.: 317-1094 Külföldiek számára megrendelhető a terjesztőnél, a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (1846 Budapest, Pf. 863), a Hírlapelőfizetési Irodákban (HELÍR) Budapest, XIII. Lehel út 10/a; levélcím: 1900 Budapest, és vidéken a postahivatalokban, előfizethető továbbá átutalással a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság 119911011-02102799 sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ külföldi előfizetők számára tel. (Budapestről): 06-80-444-444 (rádiótelefonról nem hívható) tel. (Pestről): 06-80-444-444 (rádiótelefonon nem hívható); telefon (vidékről): 270-227; fax: 270-4894; A példányonkénti eladási ára 500 Ft. Index: 25 292 HU-ISSN 0015-5314 Nyomta az Argumentum Kiadó Nyomdaüzeme TARTALOM Dr. Fejérdy Pál, dr. Tollas Örs Lehel, dr. Fejérdy László, dr. Borbély Judit, dr. Hermann Péter Fix fogművek jellemzőinek alakulása országos felmérések alapján 279 Dr. Madléna Melinda, Faragó Réka, Dr. Lukács Péter A fogászati prevenció szempontjai az időskorban 289 Dr. Kovács Viola, Dr. Tihanyi Dóra, Dr. Gera István Lokális plakkretenciós tényezők előfordulási gyakorisága krónikus parodontitisben 295 Dr. Ungvári Krisztina, Dr. Barrak Szauszán, Dr. Smehák György, Szamosközi Alice, Dr. Rovó László, Dr. Radnai Márta A teljes felső lemezes fogpótlás hangképzésre gyakorolt hatása 301 Szalóki Melinda, Dr. Bukovinszki Katalin, Üveges Andrea, Dr. Hegedűs Csaba, Dr. Borbély János Fogászati kompozitok gyantájának módosítása reaktív polimer nanorészecskékkel 307 Beszámoló az MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV. Kongresszusáról 313 Könyvismertetés 315 Beszámoló a 2007. október 22 28. között az Egyesült Arab Emirátusban, Dubaiban megrendezett FDI World Dental Federation Világkongresszusáró 316 A Magyar Arc-Állcsont- és Szájsebészeti Társaság vezetőségének helyzetértékelő felmérése 318 8 Könyvismertetés 320

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. 279 288. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika, Budapest Fix fogművek jellemzőinek alakulása országos felmérések alapján Dr. Fejérdy Pál, dr. Tollas Örs Lehel, dr. Fejérdy László, dr. Borbély Judit, dr. Hermann Péter A részleges foghiányok gyógyítására hazai vonatkozásban jelentős számban alkalmazunk fixpótlásokat. Dolgozatukban a szerzők e fogművek statisztikai jellemzőit kívánják bemutatni nagyszámú minta elemzése alapján. A Fogpótlástani Klinika orvosai 1985 1989-ben első, majd 2003 2004-ben második sztomatológiai szűrővizsgálatot végeztek a WHO kritériumoknak megfelelően. A szűrővizsgálat a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan történt. Az első vizsgálatkor 6224 fixpótlás adatai, a második vizsgálatkor 3676 fixpótlás adatai kerültek elemzésre. Az idő-jellemzőkőn túl vizsgálták a pótfog-számot, a pótfog/pillér arányt (pillér telítettség), a pótolt fogak helyét, a pillérek helyét, valamint a pótlást határoló foghely jellemzőit (maradékfog, korona, pótfog, foghiány), hídváz, illetve a leplezés anyagát. Az adatok kezelésére és kiértékelésére SPSS for Windows 10.0.5 programcsomagot használtak. Az átlagos viselési idő 9,34 ± 8,47 év. Az átlagos tagszám; a felső állcsonton 6,34, az alsó állcsonton 4,62. Az átlagos pillérszám; a felső állcsonton 3,58, az alsó állcsonton 2,82. A leggyakoribb pillérfog mind a felső, mind az alsó állcsonton a szemfog (23%), (20%) előfordulással. A leggyakrabban pótolt fogak a felső állcsonton: az első kisőrlők (27%), majd a második kisőrlők (23%); az alsó állcsonton az első nagyőrlők (36%), majd a második kisőrlők (21%). Megállapítható, hogy a kapott eredmények jelentős mértékben állcsontfüggők, ugyanakkor a nem és az életkor a talált értékeket gyakorlatilag nem befolyásolja, a jobb és bal oldal pedig szimmetriát mutat. A 2004-es adatok egyértelműen a hidak extenziójáról, a pillérfogak számának szignifikáns növekedéséről tanúskodnak. Úgy gondoljuk, hogy a fix fogművek jellemzőinek széles körű statisztikai elemzése segít a lakosság szájállapotának jobb megismerésében. A közreadott eredményeik, a változások trendje epidemiológiai szempontból hasznosak. Megítélésünk szerint valid, releváns adatokat szolgáltatnak a fogászati ellátás stratégiai tervezéséhez, az oktatás hatékonyságának méréséhez is. Kulcsszavak: epidemiológiai vizsgálat, fixpótlás, pillérfog, pótfog A részleges foghiányok gyógyítására hazai vonatkozásban irodalmi adatok alapján [14], de saját felméréseink szerint is jelentős számban alkalmazunk fixpótlásokat. Az összes fogpótlás 50,3%-a fix fogmű, 27,5% a részleges kivehető és kombinált fogpótlások aránya, és végül 22,2%-ot tesz ki a teljes lemezes fogpótlást viselők száma. Megjegyzendő másrészről, hogy a részleges foghiányok fele nem pótolt (46% felsőállcsont, 60% alsó állcsont), ezek elsősorban a kis kiterjedésű, 1A protetikai osztály -ból kerülnek ki. A fix fogpótlások elsősorban a Fábián és Fejérdy osztályozás szerinti 1A és 1B osztályba sorolt foghiányok terápiás eszköze, de sok esetben élünk a 2B osztályú foghiányok 2A osztályúvá alakításakor e megoldás adta lehetőséggel [2, 15]. Potenciálisan a részleges foghiányok 54%-a (1A) +10%-a (1B) a felső állcsonton, 50%-a (1A) +2 %-a (1B) az alsó állcsonton szanálható egészében, és 22% (felsőállcsont), valamint 30% (alsó állcsont) szanálható részben (2B) fix fogpótlásokkal. A hazai gyakorlatban a páciensek idegenkednek a kivehető fogpótlásoktól, ezért e foghiányok megoldásában ha készül pótlás szinte kivétel nélkül fix pótlást találunk. Dolgozatunkban a fix fogművek statisztikai jellemzőit kívánjuk bemutatni két országos vizsgálat nagyszámú észlelése alapján. Célunk volt, hogy a két vizsgálat között eltelt időszak epidemiológiai trendjeit bemutassuk, adatokat szolgáltassunk a hazai felnőtt lakosság szájállapotának jobb megismerésére, és nem utolsósorban; mérjük az oktatott irányelvek megvalósulását, hogy szükség esetén didaktikai korrekciókat hajthassunk végre. Anyag és módszer A Fogpótlástani Klinika kalibrált orvosai 1985 1989-ben továbbiakban első vizsgálat, majd 2003 2004-ben továbbiakban második vizsgálat sztomatológiai szűrővizsgálatokat végeztek a WHO kritériumoknak megfelelően [13]. A vizsgálatokat mesterséges megvilágítás mellett megtekintéssel (tükör, szonda segítségével), illetve interjú módszerrel végezték. A szűrővizsgálat a Érkezett: 2007. október 2. Elfogadva: 2007. október 24.

280 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan [13] 9991, illetve 4606 önkéntes személyen történt. A vizsgálati helyszínek a reprezentativitás érdekében felölelték az ország összes régióját, a fővárost, a nagyvárosok lakosságát és vonzáskörzetükben élő lakosságot egyaránt. Az első vizsgálatkor 2879 személy, 6224 fixpótlásának adatai, a második vizsgálatkor 1876 személy, 3676 fixhíd 7,89 év (első vizsgálat), 9,34 év (második vizsgálat) szórás értékek ± 7,08 és ± 8,74, a medián 6,00, illetve 7,01 értékeket vett fel. A fix pótlások viselési idejének alakulása teljes mértékben megegyezik korábbi, a teljes fogpótlásokhoz kapcsolódó megfigyeléseinkkel [5]. A vizsgált személyek egy kisebbik része, életének fontos eseményéhez kötve pontosan emlékszik a fogpótlás-készítés időpontjára. A többség azonban az viselési idő 1. ábra. A fix fogművek viselési idejének megoszlása pótlásának adatai kerültek elemzésre, 1460 alsó, 2216 a felső állcsontra készült. Az időjellemzőn, a viselési időn (a pótlás szájba helyezésétől a vizsgálatig eltelt idő) túl melyek a vizsgált személyek emlékezetére voltak bízva, bemondás alapján fogadtuk el [7] vizsgáltuk a pótfogszámot, a pótfog/pillér arányt [12], a pótolt fogak helyét, a pillérek helyét, valamint a hídváz, illetve a leplezés anyagát. A parodoncium védelmének megvalósulását a vizsgálat időpontjában, az interdentális papilla koronához illetve a hídtesthez való viszonyával jellemezve. Az adatokat e célra kifejlesztett számítógépes program segítségével közvetlenül rögzítettük, kiértékelésükre SPSS for Windows 10.0.5 programcsomagot használtuk, a leíró statisztikákon túl, variancia analízist (ANOVA teszt) és χ2 próbát végeztünk. Eredmények és megbeszélés A páciensek bemondása alapján felvett viselési idők (a szájba helyezéstől az észlelésig eltelt évek) átlaga emlékezet konkrét fogódzói híján csak becsülik az eltelt időt. Az 1. ábra szemlélteti az emlékezetre hagyatkozva bemondott viselési időket. Az emlékezet kerekítési hajlandósága jól megfigyelhető a tízéves fő ciklicitáson belül ötéves periodusokkal. A mért értékekre jól illeszthető egy exponenciális görbe (λ= 0,1503 paraméterrel). A 2a. ábra a fix pótlások tagszámának (pillérfog [P] + pótfog [p]) alakulását mutatja be. Átlagos tagszám (P+p): felső állcsont (első vizsgálat) 4,21; (második vizsgálat) 6,34 alsó állcsont (első vizsgálat) 3,11; (második vizsgálat) 4,62. Leggyakrabban 32%-ban (első vizsgálat), illetve 25% (második vizsgálat) az esetek harmadában-negyedében négytagú hidakat készítünk, ezek általában optimális szerkesztésűek, két pillérfog két fogat pótol. Feltűnően nagy számban készülnek három- és öttagú hídpótlások is, melyek szintén jó és biztonságos szerkesztésnek mondhatók, az arány azonban jelentősen romlott. A kétpilléres hidak statikailag legkedvezőbb szerkezetek 63,7%-ról 47,6%-ra estek vissza! Már

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. 281 Első vizsgálat Második vizsgálat 2a. ábra. Hídpótlások %-os megoszlása tagszám szerint Viselési idő 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Tagszám 2b. ábra. A viselési idők alakulása a fix pótlások tagszámának függvényében

282 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. Első vizsgálat Második vizsgálat 3a. ábra. Pillérfogak %-os megoszlása; felső állcsont Első vizsgálat Második vizsgálat 3b. ábra. Pillérfogak %-os megoszlása; alsó állcsont

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. 283 Első vizsgálat Második vizsgálat 4a. ábra. A pótfogak %-os megoszlása foghelyenként ; felső állcsont Első vizsgálat Második vizsgálat 4b. ábra. A pótfogak %-os megoszlása foghelyenként ; alsó állcsont

284 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. erről az ábráról is leolvasható a tagszám-arányok jelentős eltolódása. A második vizsgálat idejére a kéthat tagú pótlások száma minden esetben ezen belül örvendetesen a kéttagú (szabadvégű) eseteké is csökkent. A hét-tizenhat tagú hidak száma azonban megkétszereződött, a tagszámok mindkét állcsonton jelentősen megemelkedtek. A nagyobb tagszámú fix pótlások gyakoriságának növekedését magyarázhatná, hogy az alább részletezett okok miatt a fokozott A 2a. és 3. ábrák alapján azt várhatnánk, hogy jelentősen megváltozott a pótlásra kerülő fogak típusa, megváltozott a foghiányok struktúrája. A 4a. és 4b. ábrák a fix híddal pótolt fogak megoszlását tartalmazzák. A hiányzó fogak pótlásának szokásaiban azonban nem tapasztalhatunk olyan jelentős különbséget, melyek a tagszámok általános növekedését és új pillérfog-megoszlást kellene eredményeznie. A leggyakrabban pótolt fog a felső állcsonton az első kisőrlő (27%), Első vizsgálat Második vizsgálat 5. ábra. Pillér/pótfog arány tagszám szerint sínezés, pillérfogszám-növekedés ezekben az esetekben a viselési idő nő. A 2b. ábra szemlélteti a viselési idő alakulását a tagszámok függvényében. Az ábráról is leolvasható és matematikai statisztikailag is igazolható, hogy a tagszámok alakulása érdemben nem befolyásolja a viselési időt. A 3a., 3b. ábrák a pillérként felhasznált fogak gyakoriságát foglalják össze. Átlagos pillérszám (P): felső állcsont (első vizsgálat) 2,35; (második vizsgálat) 3,58 alsó állcsont (első vizsgálat) 1,86; (második vizsgálat) 2,82. Szembetűnő, hogy mind a felső, de különösen az alsó állcsonton jelentősen megnőtt a metszőfogak pillérként való alkalmazása. Az alsó kismetsző részesedése (másod-harmadrendűsége [4] ellenére) több mint kétszeresére nőtt! Ugyanakkor csökkent a második kis- és nagyőrlők aránya. A változás legkevésbé az első kis- és első nagyőrlő fogak pillérkénti felhasználását érintette. Összességében a tagszámon belül a pillérfogszám növekedést általános jelenségként figyelhetjük meg, míg a pótolt fogak száma nem nőtt. míg az alsó állcsonton az első nagyőrlő (41%). Ugyanakkor valamivel kevesebb első nagyőrlőfogat, és harmadával több alsó első metszőt pótolunk, mint az első vizsgálatkor. Az eredmények így nem indokolják a második alsó kismetsző pillérfogkénti előfordulásának majdnem megháromszorozódását. Az 5. ábra pillér (P) pótfog (p) hányadost, arányt szemlélteti. Míg az első vizsgálatkor egy pótfogra 1,01 pillérfog jutott, addig a második vizsgálat eredménye szerint egy pótfogra 1,35 pillérfog esik, statisztikailag szignifikáns (p<0,05) szakmailag igen jelentős különbséget mutatva. A 2a. ábra értelmezése így kiegészül, a tagszám-növekedés nem jár együtt a pótolt fogak számának emelkedésével, csak a pillérfogak száma növekszik, mintegy egyharmaddal. A pillérfog-szám növekedése azonban elsősorban a protetikailag másod-, illetve harmadrendű fogcsoportokat érintik, melyek ilyen mértékű segédpillérként való alkalmazása legalábbis elgondolkodtató. A 6a., b. ábra fix fogpótlások anyagának (bal oldali

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. 285 Első vizsgálat Második vizsgálat Nemesfém Akrilát R.m.f.acél Arany Egyéb mentes Akrilát Fémkerámia Nem leplezett 6a. ábra. Fix fogművek %-os megoszlása a hídváz, valamint a leplezés anyag szerint; felső állcsont Első vizsgálat Második vizsgálat Nemesfém Akrilát R.m.f.acél Arany Egyéb mentes Akrilát Fémkerámia Nem leplezett 6b. ábra. Fix fogművek %-os megoszlása a hídváz, valamint a leplezés anyag szerint; alsó állcsont

286 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. ábrarész), illetve leplezésének alakulását (jobb oldali ábrarész) mutatja a két vizsgálat eredményeinek tükrében. A nemesfém-mentes (öntött technológia) ötvözetek aránya megháromszorozódott. A rozsdamentes fogászati acélhidak annak ismeretében, hogy több mint húsz éve (!) gyakorlatilag új fogmű ebből az anyagból nem készült húzott forrasztott technológiájukkal még mindig megtalálhatók. Az akrilát koronák definitív pótlásként történő, nem elfogadott alkalmazása [3] örvendetesen csökkent, azaz nem termelődött újra, hasonló irányú változást tapasztalhatunk a leplezés nélküli hidak számában is. A legkifejezettebb változás a fémkerámia pótlások területén történt, számuk 2%-ról 42%-ra emelkedett. A felső és alsó állcsont tendenciái azonosak, a változások iránya megegyezik, nagyságrendjükben azonban jelentős eltérés tapasztalható, igazolva azt a többszörösen is megfigyelt tényt, hogy az állkapocs foghiányai esztétikai szempontból is alárendeltek. Az interdentális papilla, a parodoncium védelmének biztosítását három: megvalósított, részben megvalósított, nem megvalósított kategóriába sorolva a viselési idő függvényében értékeltük, hozzárendelve a CPITN parodontológiai index [8] értékeit. Eredményeink indirekt módon megerősíteni látszanak Tihanyi D. és mtsai. észlelését [17] és Gera I. közléseit (8), miszerint a fixpótlások parodontális kialakítása kis mértékben ugyan, de javuló tendenciát mutat. A 7. ábra szemlélteti a marginális parodoncium kialakítása szempontjából megfelelően szerkesztett hidak részarányának változását, a viselési idő függvényében. A felső állcsonton várakozásunknak megfelelően a viselési idő előrehaladtával emelkedik a parodontálisan jól kialakított hidak száma, azaz a rosszul szerkesztett pótlások gyorsabban fogynak, rövidebb a kihordá- Felső állcsont Alsó állcsont Viselési idő 7. ábra. A marginális parodoncium védelmét jól megvalósító hidak gyakoriságának alakulása a viselési idő függvényében. si idejük. A lineáris összefüggés statisztikailag igazolható a szignifikáns r =0,97 regressziós értékkel. Az alsó állcsonton a nagyszámú minta ellenére (n = 2216) nem mutatható ki összefüggés a parodoncium védelmének megvalósulása és a viselési idő között (r = 0,16). A 8a. és b. ábrák a CPITN parodontológiai index és a viselési idők alakulását ábrázolják a felső és az alsó állcsonton. Tájékozódás-, kontroll -ként feltüntettük a teljes vizsgált populáció átlag CPI értékeit is. A felső állcsonton az egészséges, gyulladásmentes pillérek számaránya csak a 0 15 év viselési időig fog egyenletesen, növelve a középsúlyos és súlyos esetek gyakoriságát. A 16 20 év viselési idejű hidak (n = 95) megoszlásánál azt tapasztalhatjuk, hogy az egészséges

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. 287 parodontálisan súlyosan károsodott pillérfogú hidak a felső álcsont pótlásaival ellentétben nem élik túl a 15 évet. Viselési idő 8a. ábra. CPITN parodontológiai index alakulása a viselési idő függvényében; felső állcsont Viselési idő 8b. ábra. CPITN parodontológiai index alakulása a viselési idő függvényében; alsó állcsont pardonciumú pillérfogak száma megnő, a középsúlyos és súlyos esetek összességében alig néhány százalékkal haladják meg a 0 5 év viselési időnél tapasztaltakat. Jó esély a 15 év feletti pótlásoknak a túlélésre ép vagy parodontálisan alig érintett (CPI 1) fogak esetében van, de 5% felett észlelhetünk súlyos CPI 4 státusú eseteket is. Az alsó állcsont hídpótlásainak esetében két megfigyelést is tehetünk: az egészséges parodociumú fogak, mint ahogy az várható volt és más vizsgálatokkal is alátámasztott [1, 9, 10, 11, 16], fokozatosan fogynak, középsúlyos és súlyos parodontális érintettséget mutatva. A CPI 4 kategória gyakorisága 0 15 év viselési idő alatt 2%-ról közel 10%-ra emelkedett. Másrészt a Összefoglalás A kapott eredmények több esetben állcsont-függők, ugyanakkor a nem és az életkor a talált értékeket gyakorlatilag nem befolyásolja, a jobb és bal oldal pedig szimmetriát mutat. A 2004-es adatok (második vizsgálat) a bázisadatokhoz képest (első vizsgálat) egyértelműen a hidak extenziójáról, a pillérfogak számának szignifikáns növekedéséről, túlsínezésről tanúskodnak.

288 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. Úgy gondoljuk, hogy a fix fogművek jellemzőinek széles körű statisztikai elemzése segít a lakosság szájállapotának jobb megismerésében. A közreadott eredményeink, a változások trendje epidemiológiai szempontból hasznosak. Megítélésünk szerint valid, releváns adatokat szolgáltatnak a fogászati ellátás stratégiai tervezéséhez, az oktatás hatékonyságának méréséhez is. Irodalom 1. Al-Roubaie, Abir, M: A fogágy állapota ezüst-palládium hidak pillér fogai körül és a kontrolloldalon. Fogorv Szle 1986; 79: 207 212. 2. Fábián T, Kádár L, Somogyi E, Fejérdy P: A protetikai 2B osztályba tartozó foghiányok pótlásának tervezése. Fogorv Szle 1980;73: 267 272. 3. Fábián T: A részleges fogművek típusai. In: Fábián T (szerk.): A fogpótlástan alapjai. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1997; 143. 4. Fábián T: A részleges fogpótlások tervezését befolyásoló tényezők. In: Fábián T (szerk.): A fogpótlástan alapjai. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1997; 194 195. 5. Fejérdy P, Lindeisz F: A teljes lemezes fogpótlások viselési idejének elemzése matematikai módszerrel. Fogorv Szle 2000;93: 99 107. 6. Fejérdy P, Gerle J, Somogyi E, Lindeisz F: A hazai fix pótlások néhány statisztikai jellemzője keresztmetszeti vizsgálat alapján. Az MFE Fogpótlástani Társaságának XIV. Kongresszusa, Debrecen, 2001. augusztus 23 26. 17. 7. Fejérdy P: Az időskorúak fogászati epidemiológiai helyzete: In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.): Gerosztomatológia; Az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007; 21 24. 8. Gera I: A fogágybetegség epidemiológiája. In: Gera I. (szerk.) Parodontológia Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005; 32 33. 9. Hermann P, Götz Gy, Barna Zs: A hídtest és a nyálkahártya-csontalapzat viszonya és ennek mikrobiológiai vizsgálata Fogorv Szle 1994; 87: 299 306. 10. Keszthelyi G, Berta I, Szabó I: Rozsdamentes acélhidak hatása a fogágy állapotára Fogorv Szle 1983;76: 33 37. 11. Keszthelyi G, Szabó Gy, Szabó I: Ezüst-palládium hidak hatása fogágy állapotára. Fogorv Szle 1982;75: 342 345. 12. Kivovics P, Kispál A: Körhidak pillérszámának, tagszámának és a rögzített fogpótlások pillértelenítettségi indexének statisztikai jellemzői. Fogorv Szle 1987;80: 252 254. 13. Madléna M, Hermann P, Tollas ÖL, Gerle J, Fejérdy P: Felnőtt korúak táplálkozási, szájhigénés és fogorvoshoz járási szokásai kérdőíves felmérés alapján. Fogorv Szle 2007; 100: 91 98. 14. Sátai A, Varga T, Radnai M: Részleges foghiányok pótlására 2001- ben Szegeden készült fogpótlástípusok előfordulási gyakoriságának vizsgálata. Fogorv Szle 2004; 97: 119 122. 15. Somogyi E, Fejérdy P, Fábián T: Az unilaterális (Fábián és Fejérdy protetikai 2A, 2B osztályú) foghiányok határeseteinek pótlása. Fogorv Szle 1990; 83: 341 343. 16. Szabó Gy, Szabó J, Keszthelyi G: A hídtest és a szomszédos horgonyok parodontális befolyásoló hatása a követéses ellenőrzés tapasztalatai alapján. Fogorv Szle 1989; 82: 97 102. 17. Tihanyi D, Kovács V, Gera I: Lokális plakk retenciós tényezők előfordulási gyakorisága krónikus parodontitisben. MFE Árkövy Vándorgyűlés, Debrecen, 2006. augusztus 31 szeptember 2. Dr. Fejérdy P, Dr. Tollas Ö L, Dr. Fejérdy L, Dr. Borbély J, Dr. Hermann P: Monitoring Trends in Fixed Partial Denture Design Based on National Surveys To restore partially edentulous arches reasonable number of fixed partial dentures (FPD) are used in Hungary. This paper describes statistic parameters of these restorations based on analysis of a large sample size. Dentists of the Department of Prosthodontics performed oral health surveys according to WHO criteria, first survey in 1985-1989 and second in 2003-2004. The oral surveys were carried out at the lung cancer screening stations among those individuals originally referred to undergo x-ray lung screening examination. In the first survey data collected on 6224 FPD; in the second survey data collected on 3676 fixed restorations were analyzed. Besides time parameters, number of pontic teeth, abutment teeth to pontic teeth ratio (abutment saturation), position of pontic teeth in the arch, position of abutment teeth in the arch, main features of tooth location adjacent to restoration (remnant tooth, crown, artificial tooth, missing tooth), framework- and veneering materials were investigated. For interpreting data SPSS 10.0.5 for Windows was applied. Restorations mean survival time was 9,34 ± 8,47 years. Average number of FPD unit was: 6,34 for the maxillary and 4,62 for the mandibular jaw. Average number of abutment teeth was 3,58 in the upper and 2,82 in the lower jaw. Most frequent abutment teeth of both the maxillary and mandibular jaw were canines (23%) (20%). In order of frequency: pontics of the upper jaw replaced first premolars (27%) and second premolars (23%); lower jaw pontics replaced first molars (36%) and second premolars (21%). Findings of our survey demonstrated that results were much jaw dependant, while participants sex and age influenced the outcome less. Comparison between left and right side of the arch revealed considerable symmetry. Recently collected data of 2004 have shown increased extension of fixed partial dentures with significantly higher number of abutment teeth involved. Statistical analysis of data collected on fixed partial dentures provide a sound basis for estimating the present oral health status of the population. Monitoring patterns of change have an important epidemiological relevance. Results of our present findings serve as a reliable source to plan future strategy of the dental care system and also helps to measure efficiency of the dental education system. Key words: epidemiologic study, fixed partial denture, abutment, pontic

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 5. sz. 2007. 289 293. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika* Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar V. éves fogorvostan-hallgató** Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika*** A fogászati prevenció szempontjai az időskorban Dr. Madléna Melinda,* Faragó Réka,** Dr. Lukács Péter*** Az idősek létszámának alakulása világszerte növekvő tendenciát mutat. A szájüregi megbetegedések előfordulása az életkorral nő. Az idős populációban a fogelvesztés, a caries és a parodontális megbetegedések gyakran megfigyelhetők az idősek az időskorúak szájegészségi állapotának jellemzőiként. Ehhez társul még, hogy az idősek gyakran szenvednek egyéb orális tünetektől, mint például xerostomia, orofaciális fájdalom, szájüregi rák. A legutóbbi epidemiológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a hazai időskorú populáció szájegészségi szintje nagyon alacsony, ami összefüggésben állhat a gazdasági-szociális körülményekkel. A jelenlegi helyzet jelentős javításra szorul. Fel kell ismerni a rizikófaktorokat, megfelelően kell kezelni a szájüregi megbetegedéseket, és hatékony gondozóhálózatot kell kialakítani az idős emberek számára. Kulcsszavak: időskor, gerosztomatológia, fogászati prevenció, fogászati gondozás Az egészséges öregkort fiatalon kell megalapozni, már az élet korai szakaszában olyan életvitelt kell kialakítani, mely később az aktív időskor szempontjából kedvező életminőséget eredményez [16]. Időskorúaknak a WHO (World Health Organization) (egyik) meghatározása szerint a 65 éven felülieket tekintjük. Az amerikai irodalomban a páciensek idősként való kezelése 70 éves kornál kezdődik, Németországban szintén hasonló a helyzet. Az időskor kronológiai meghatározására hazánkban a 65. életév betöltését használjuk [7]. Magyarországon a 65 év felettiek aránya 14,6% volt 2000-ben, Európában pedig várhatóan minden hetedik állampolgár 60 év feletti lesz 2025-re [17]. Az átlagéletkor növekedésével jelentősen megnőtt a magasabb életkorúak, a halmozott egészségi és szociális problémákkal küszködők aránya [7]. A gerosztomatológia egyik fő célja, hogy az idős betegek fogorvosi ellátása is megfeleljen a prevenció elveinek. Törekedni kell arra, hogy az egyre növekvő és heterogénebbé váló idősebb populáció speciális igényeinek megfeleljünk. Az igények és az elvárások a fogászati ellátással kapcsolatban korcsoportonként változnak, más 65 75 év között és 75 év felett. A fogorvosi ellátás igénybevétele többnyire nem jellemző az idős emberekre, főleg azokra nem, akik szociálisan hátrányos helyzetben vannak [28, 31]. Még a fejlett országokban is több tényező hátráltathatja az időseket a rendszeres fogorvosi ellenőrzésen való részvételben. A mozgáskorlátozottság pl. jelentősen gátolhatja őket abban, hogy fogorvoshoz menjenek. Ez a probléma a vidéken élőknél, ahol a tömegközlekedés sem mindig olyan jól szervezett, még kifejezettebb lehet. Sok embernek a nyugdíjazás után anyagi nehézségei támadnak, nem tudják megfizetni a fogorvosi kezelés költségét. A fogorvosi beavatkozásoktól való félelem, a társadalom negatív hozzáállása még inkább elrettentheti őket a fogorvos felkeresésétől [28]. Az idősek fogazatára jellemzőek a különböző mértékű foghiányok, melyeknek következménye a kóros fogvándorlás, a hiányt határoló fogak dőlése, illetve az antagonisták elongációja. A helytelenül elkészített fogpótlások tovább ronthatnak a helyzeten. Ugyancsak jellemzőek a megnyílt fogközök, a fogak elszíneződése, attriciója és a helytelen fogmosási technikából adódó abrázió, melyek a fogak érzékenységéhez vezethetnek. A maradék fogazaton gyakori a gyökér és nyaki caries. Az időskorra kialakuló ínyrecessio megváltozott táplálkozási szokásokkal és fokozódó szájszárazsággal társulva jelentősen fokozza a gyökércaries kialakulásának veszélyét [10]. Az idős populáción belül a fogazati státusz és az ezzel összefüggő szokások egyénileg nagy variabilitást mutathatnak. A fogápolás és a fogazati státusz alapján az idősek három csoportba sorolhatók be [2]. A fogaival törődő, jó szájhigiéniával rendelkező, fogszuvasodásra és parodontális betegségekre kevésbé hajlamos páciensek Ebben a csoportban a természetes fogazat teljesen, vagy csaknem teljesen megtartott, a hiányzó fogak fix fogpótlással pótoltak. A szájhigiénia és a parodontális státusz is megfelelő. Megfigyelhető ugyan parodontitis, Érkezett: 2007. július 5. Elfogadva: 2007. július 18.

290 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 5. sz. 2007. de ez általában csak sekély tasakok ( 5 mm) meglétét jelenti. Ezek a páciensek évi egyszer-kétszer rutinellenőrzést igényelnek. A fogaival törődő, fogszuvasodásra és parodontális betegségekre hajlamos páciensek Bár ezek a páciensek törődnek a fogaikkal, mégis nagyobb figyelmet érdemelnek, mivel náluk gyakrabban fordul elő caries és parodontális érintettség. Már jó néhány természetes fogukat elvesztették, a foghiányok részleges lemezes fogpótlással vagy nagy kiterjedésű fix fogpótlással pótoltak. Ennél a csoportnál nagyobb mértékű tapadásveszteséget találhatunk, és néhány fog mozgatható lehet. Ezek a páciensek rendszeres ellenőrzést igényelnek. A fogaival nem törődő páciensek Ide azok az idősek tartoznak, akik a fogorvoshoz rendszertelenül járnak. További két alcsoportra bonthatók: azok a páciensek, akik csak akkor keresik fel a fogorvost, ha fájdalmaik vannak a fogaikkal egyáltalán nem törődő páciensek A többség a természetes fogai nagy részét már elvesztette, és a maradék fogazatban gyakori a caries és a parodontális betegségek előfordulása. A szájhigiénia nem megfelelő, így nő a caries és a parodontális betegségek prevalanciája, ezért a maradék fogak elvesztése is nagyobb valószínűséggel következik be. A rossz szájhigiénia és a rossz általános egészségi állapot hatással vannak egymásra, egymás rizikófaktorai lehetnek; például egyes parodontális betegségek kapcsolatba hozhatók a diabetes mellitusszal, az ischaemiás szívbetegséggel és a krónikus légzőrendszeri megbetegedésekkel. Az átlagos maradékfogszám a hazai felnőtt korosztályban (20 64 év) a férfiaknál átlagosan 20, a nőknél 18. Az időskor kezdetére a maradékfogak száma 14-re, ill. 10-re csökken. A nemek közötti különbség a 80 év feletti korcsoportokig jelentős. A maradékfogazaton belül az ép fogak aránya az időskorra mindkét nemben jelentős mértékben csökken (12,1-ről 1,3, ill. 10,1-ről 1,4-re) [7]. 2000-ben az időskorúak átlagos DMFT értéke 23,3, a szuvas és tömött fogak száma közel azonos. A teljes fogatlanságban szenvedők aránya 26% [35]. A 2003 2004-es vizsgálatok szerint az M és a D komponens csökkenő tendenciát mutat, a tömött fogak száma kismértékben emelkedik a 65 74 éves korcsoportban, ez azonban még mindig nem jelent optimális helyzetet [19]. A hazai felnőtt-korú lakosság körében 2003 2004- ben végzett, a fogápolásra és a fogorvoshoz járási szokásokra vonatkozó országos, reprezentatív kérdőíves felmérés eredményei szerint az időskorú megkérdezettek közül a legtöbben naponta kétszer mosnak fogat, beleértve a kivehető fogpótlás tisztítását is. A 65 év felettiek 15%-a nem mos mindennap fogat. A fogmosás gyakoriságában a nemek között szignifikáns különbség van, a nők közül többen mosnak fogat naponta kétszer vagy háromszor. A 75 év feletti korosztályban a megkérdezettek 17%-a nem használ fogkefét és fogkrémet szájhigiéniés tevékenységéhez. (A nemek között nem volt szignifikáns különbség.) Az életkor előrehaladtával a hazai lakosság fogorvoshoz járási gyakorisága 10 15%-ra esik vissza, többségük csak panasz esetén keresi fel a fogorvost. A teljes hazai felnőtt lakosságon belül a 75 év felettiek csupán 14,5%-a jár rendszeresen fogorvoshoz, szignifikánsan kevesebben, mint a 20 34 évesek. Egy éven belül a 65 74 éves korcsoportban szintén szignifikánsan kevesebben (30%) voltak fogorvosnál, mint a legfiatalabb ( 19 éves) korcsoportban Az utóbbi két évben megközelítőleg 20%, az utóbbi öt évben 18 százalékuk volt fogorvosnál [7, 21]. A hazai időskorúak többsége az említett legutóbbi adatok alapján az Allen szerinti beosztás 3. csoportjába tartozik [2]. Sok teljesen fogatlan idős embernek nincs fogpótlása, és a maradék fogakkal rendelkező idősek többsége parodontális, szájsebészeti és protetikai ellátásra szorul. Szőke és Petersen (2004) szerint Magyarországon gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság szájhigiénés instruálásra és motiválásra, míg közel kétharmad része (61,2%) fogkőeltávolításra, egynegyed része pedig parodontológiai szakellátásra szorul [35]. Hazánkban a protetikai szükséglet is igen jelentős. Részleges és/vagy teljes kivehető pótlás készítése, azaz új kivehető pótlásra vagy a régi cseréjére szorul az időskorúak 55,1%-a. Preston és mtsai (2006) vizsgálatai szerint az Egyesült Királyságban az idős páciensek háromnegyede fogazatának állapota miatt nem tud megfelelően táplálkozni, és az idősek 50%-a rossznak minősítette a saját szájhigiéniéjét [30]. A teljes lemezes fogpótlást viselő idősek 80%-a, a részleges lemezes fogpótlást viselők 60%-a nem tisztítja meg este a fogpótlását. Azoknak a brit időseknek, akik kevés számú maradék foggal rendelkeznek, és nem hordanak kivehető fogpótlást, a 69%-a nem mos fogat este. A megkérdezett brit idősek több mint 70%-a nem volt az utóbbi 5 évben fogorvosnál [30]. Romániában a megkérdezett idősek 24%-a volt egy éven belül fogorvosnál [29], ez hazánkban 30%-os értéket mutat [21]. Söder és mtsai (1994) szerint Svédországban az idősek 75%-a legalább évente egyszer felkereste a fogorvosát, és csupán 5% nem volt az utóbbi három évben fogorvosi rendelőben [32]. Ugyancsak svéd felmérés szerint a teljesen fogatlan idősek kisebb hányada jár el rendszeresen (legalább kétévente egyszer) fogorvosi ellenőrzésre, mint a maradék foggal rendelkező idősek, mivel sokan úgy gondolják, hogy a fogaik elvesztése után fogorvosra sincs szükségük [1]. A maradék fogazattal rendelkező idősek körében világszerte magas a fogágybetegség előfordulása, ezért ebben a korcsoportban is szükséges a plakk-kontroll hatékonyságának javítása [6]. Hazánkban a 65 74 évesek CPI fokozatok szerinti megoszlása a következő volt 2000-ben: a megvizsgáltak közül legtöbben (közel

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 5. sz. 2007. 291 50% a 2-es kategóriába tartozott, ahol a legsúlyosabb tünet a fogkő), de több mint 26%-uknak már sekély tasakja volt (CPI 3. fokozat) [35]. Ezekhez az adatokhoz képest a 2003 2004-es felmérés szerint a CPI értékekben emelkedés, azaz a parodontális állapotban roszszabbodása mutatkozott 65 74 éveseknél [20]. A parodontális állapotot jellemző CPITN szempontjából a legkedvezőtlenebb és legtöbb kezelést igénylő csoport, az időskorba belépő 45 64 éves férfiaké [7]. A fogágybetegség nem civilizációs ártalom, mivel a magas egészségügyi kultúrával rendelkező fejlett ipari országokban alacsonyabb a betegség gyakorisága és intenzitása. A vizsgálatok adatai szerint egy ország általános fogászati kultúrája tükröződik a fogágybetegség epidemiológiai adataiban. Azokban az országokban, ahol az általános fogászati praxisok már évtizedek óta a parodontális prevenciós elvek alapján működnek, ahol a páciensek rendszeresen legalább évente két alkalommal járnak professzionális szájhigiénés kezelésre, ahol a konzerváló és protetikai munkák minősége jó és a tervezéskor maximálisan figyelembe veszik a parodontális szempontokat, a fogágybetegség epidemiológiai mutatói lényegesen kedvezőbbek, mint azokban az országokban, ahol a szájhigiénia magas fokon tartása nem elsődleges szempont az átlagos fogászati gyakorlatban [11]. A fogágybetegség elsősorban nem gerodontológiai probléma. Sokkal inkább magatartási és genetikai háttere van. A fogágybetegség csak azáltal válik gerodontológiai kérdéssé, amennyiben hiányos a primer prevenció, rossz a parodontális oki terápia hatásfoka, és elégtelen a parodontális gondozás [9, 10]. Ugyanakkor igaz az, hogy időskorban számos kedvezőtlen körülmény hátrányosan befolyásolhatja, illetve nehezítheti a stomatológiai prevenció hatékonyságát [26]. Mindenekelőtt a kognitív funkció romlás speciális kommunikációt kíván a szájhigiénés motiválás és instruálás során. Az idősek otthonában élők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, általában azért szorulnak intézeti ellátásra, mert más súlyos általános betegségük van, nehezen tudják ellátni magukat és nagyrészt másoktól függenek [4, 5]. A szájüreg egészsége szempontjából a nyál kulcsszerepet játszik. Vizsgálatok szerint egészséges, gyógyszert nem szedők esetében a stimulált kevert nyál mennyisége az életkor előrehaladtával csökken [22, 23], bizonyos gyógyszerek és a sugárterápia pedig fontos kockázati tényezőket jelentenek, mivel számos mellékhatással, köztük xerostomiával járhatnak. Sok gyógyszer csökkenti a nyálelválasztást (antipszichotikumok, antihisztaminok, antiemetikumok, antidepreszszánsok, Parkinson-kór esetén rendelt szerek, narkotikumok, analgetikumok), gingiva hiperpláziát, lichenoid elváltozásokat, tardív diskinesiát okoznak, ezen kívül hatással vannak a beszédre és az ízérzékelésre is. Ezek mind csökkentik a napi plakk-kontroll hatékonyságát és az idős emberek komfortérzetét. Az idős páciensek egy részénél a nyálmennyiség növekedése jelent gondot. A nyelési nehézségek és a maxillofaciális régió izmainak beidegzési zavara a nyál akkumulációját és cheilitis angularis kialakulását okozzák. A klinikai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a megfelelően szervezett egészségnevelés az idős páciensek között is hatékony lehet. Randomizált kísérletek bizonyítják, hogy a csoportos oktatás ösztönzőleg hat, fejleszti a kézügyességet, segít a helyes száj- és fogsorápolási szokások kialakításában [28]. Személyre szabott szájhigiénés kezelési terv segíthet a fogorvosnak a páciens problémáira fókuszálni. A szájhigiénés kezelési tervet azonban időnként módosítani kell, a páciens kognitív funkcióiban, fogazati státuszában, önellátó képességében beállt változásoknak megfelelően. Ennek tartalmaznia kell a páciens fogazati státuszát, a szükséges szájhigiénés kezeléseket és az egyedül elvégzendő szájhigiéniás tevékenység során szükséges segítség mértékét [4]. A fogászati asszisztens, a szájhigiénikus a fogorvos legfőbb segítője, aki szakértelmével, megfelelő hozzáállással nemcsak a beteg kezelése és a vele való verbális kommunikáció során segítheti a megfelelő kapcsolat kialakulását, hanem jelentős szerepet játszik a szájüregi megbetegedések kialakulásának megelőzésében is [8]. Ennek érdekében szükséges a táplálkozási tanácsadás. A fogorvos és asszisztense szerepet játszhat dohányzásról való leszoktatásban, mely a parodontális prevenciót és a szájüregi rákok megelőzését is szolgálja. A rendszeres kontroll, a korai kezelés jelentőségének hangsúlyozása szintén rendkívül fontos. Minden korosztályban legfontosabb cél a további fogvesztés prevenciója, de ez az idős korú pácienseknél még nagyobb hangsúlyt kap. Akár egy fog is nagy segítség lehet az alsó részleges lemezes fogpótlások elhorgonyzására [3]. A kórházban és idősek otthonában élő idősek szájhigiénéjének fenntartásában fontos szerep jut a nővéreknek és a dentál-higiénikusoknak. Ők azok, akiknek napi szinten kell(ene) segíteniük az időseket a szájápolásban [18, 30]. Az ilyen intézményekben a szájhigiéniés tevékenység és prevenció (szükség esetén segítséggel végzett) fogmosásra, szájöblítő szerek használatára és a fogpótlások tisztítására korlátozódhat [14, 15]. A szájüregi megbetegedések megelőzése szerepet játszik az egész szervezet egészségének megőrzésében és hozzájárul a megfelelő életminőség biztosításához. A szájegészséghez kötött életminőség (Oral Health Related Quality of Life OHRQoL) fogalma a szájés arcfájdalomra, a funkciós korlátozottságokra, a pszicho-szociális hatásokra és a megjelenés miatti aggódás részleteire terjed ki. A WHO 1993-as megfogalmazása szerint az életminőség valamely személy saját, az életben elfoglalt helyzetének érzékelése, azzal a kultúrával, értékrenddel összefüggésben, amelyben él, saját céljai, elvárásai, elképzelései függvényében. Az életminőség egy tág fogalom, melyet komplex módon befolyásol az adott személy fizikális egészsége, pszichológiai állapota, önállósági foka, szociális viszonyai,

292 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 5. sz. 2007. valamint a környezetéhez való viszonya. Mindezeket figyelembe véve érthető, hogy az orvosi tevékenység célja ma már nemcsak a teljes és maradéktalan egészség helyreállítása, hanem az életminőség javítása is [34]. Bár a fogazat betegségei közvetlenül ritkán halálosak, mégis nagymértékben befolyásolják az életminőséget. A fájdalom, a félelem, az esztétika minőségileg hatnak az életvitelre, meggátolhatják, hogy az idős emberek élvezzék az életet, sikeresek legyenek a munkájukban és a magánéletükben [24, 27]. A szájegészség befolyásolja többek között a munkahelyi teljesítőképességet, a mentális egészséget és a szociális életet [31]. Az Egyesült Királyságban az idősek több mint fele (51%) kérdőíves felmérés alapján arról számolt be, hogy a fogazati állapottal összefüggő problémák alkalomszerűen kihatottak az életminőségükre az elmúlt 12 hónapban. 8% szerint az ilyen jellegű problémák miatt csökkent az életminőségük; kevésbé voltak elégedettek, bizonyos helyzetekben pedig teljesen funkcióképtelennek érezték magukat [25]. Az Amerikai Egyesült Államokban több mint 1000 idős embert kérdeztek meg arról, hogy saját bevallásuk szerint a fogazati állapotuk mennyire befolyásolja az életminőségüket. A megkérdezettek 32%-a érezte magabiztosnak magát, 30% arról számolt be, hogy bizonyos helyzetekben kevésbé magabiztos [33]. Grath és Bedi (2001) az Egyesült Királyságban végzett felmérései alapján a megkérdezett idősek 72%-a szerint a szájegészség hatással van az életminőségre, közülük 61% járt az elmúlt évben fogorvosnál. 48% szerint a rossz orális egészségi állapot negatívan befolyásolja az életminőséget [12]. Szükséges, hogy növekedjen a szakemberek részvétele az időseknek szóló fogászati nevelő és prevenciós programokban annak érdekében, hogy megszűnjenek a fogászati ellátást akadályozó tényezők, és hogy az idősek érdeklődése nőjön a hatékony szájápolás iránt, érvényesüljön a szekunder és a tercier prevenció. Az idősek számának növekedésével a gerostomatológia feladatai egyre inkább előtérbe kerülnek. A fogorvos és asszisztense növekvő kihívásokkal néz szembe, amelyek a modern kor követelményei szerint teljes körű megoldást igényelnek. Közleményünkkel ezekre a növekedő feladatokra szeretnénk felhívni a fogászati és az egészségüggyel bármilyen szempontból foglalkozó szakemberek figyelmét. Irodalom 1. Ahlqwist M, Bengtsson C, Gröndahl Hg, Lapidus L: Social factors and tooth loss in a 12-year follow-up study of women in Goetheborg, Sweden. Community Dent Oral Epidemiol 1991; 19: 141 146. 2. Allen PF: Teeth for Life for Older Adults. Quntessence, London, 2002; 1 13. 3. Brunton P. A, Kay EJ: Prevention in the older dentate patient. Brit Dent J 2003; 195: 237 241. 4. Chalmers JM, Carter KD, Fuss JM, Spencer AJ, Hodge CP: Caries experience in existing and new nursing home residents in Adelaide, Australia. Gerodontology 2002; 19: 30 40. 5. Chalmers JM: The oral health of older adults with dementia (community-dwelling and nursing home residents, [PhD thesis]. Australia: University of Adelaide; 2002. 6. Davies RM: The rational use of oral care products in the elderly. Clin Oral Invest 2004; 8: 2 5. 7. Fejérdy P: A gerosztomatológia népegészségügyi vonatkozásai In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 1 24. 8. Fejérdy P, Orosz M, Nagy K: Az orvos-beteg, asszisztens-beteg kommunikáció. In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 67 73. 9. Gera I: Parodontális állapot és terápiás szükséglet Magyarországon. Fogorv Szle 2004; 97: 179 189. 10. Gera I: Az időskor parodontális elváltozásai és a terápia lehetőségei. In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 159 170. 11. Gera I, Vályi P: Oki parodontális terápia. In: Gera I (szerk.) Parodontológia Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005; 211 274. 12. Grath CM, Bedi R: Dental attendance, oral health and the quality of life. Brit Dent J 2001; 190: 262 265. 14. Hardy DL, Darby ML, Leinbach RM, Welliver MR: Self-reporting of oral health services provided by nurses aides in nursing homes. J Dent Hyg 1995; 69: 75 82. 15. Kerstin Ö: The role of dental hygienists in Oral Health Prevention. Oral Health Prev Dent 2004; 2, 277 281. 16. Kovács I, Szalóky J: Az idős népesség egészségi állapotának, életminőségének javításával kapcsolatos irányelvek és feladatok. Budapesti Népegészségügy 2003; 4: 346 351. 17. Künzel W: Gerostomatologie. Berlin (W), Quinessenz-Verlag, 1989. 18. Longhurst RH: A cross-sectional study of the oral healthcare instruction given to nurses during their basic training. Brit Dent J 1998; 184: 453 457. 19. Madléna M, Hermann P, Jáhn M, Fejérdy P: Caries experience of Hungarian adult population before the joining to the European Union. Caries Res 2005; 39: 288 288. (abstr. N 4) 20. Madléna M, Borbély J, Fejérdy P, Hermann P: Periodontal health of adult population in Hungary. www.pef.2006.com (abstr. N 422) 21. Madléna M, Hermann P, Tollas Ö, Gerle J, Fejérdy P: Felnőttkorúak táplálkozási, szájhigiénés és fogorvoshoz járási szokásai kérdőíves felmérés alapján. Fogorv Szle 2007; 100: 91 97. 22. Nagy G: Nyálmirigybetegségek. Medicina, Budapest, 2000. 23. Nagy G: Az idős páciens sztomatoonkológiai státusa. Nyálmirigyek a széniumban. In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 95 98. 24. Nikias M: Oral disease and the quality of life. Am J Public Health 1985; 75: 11 12. 25. Nuttall N. M, Steele JG, Pine CM, White D, Pitts NB: The impact of oral health on people in the UK in 1998. Brit Dent J 2001; 190: 121 125. 26. Orosz M: A szervek, szervrendszerek változásának szerepe a szájüregi kóros folyamatok kialakulásában. In: Fejérdy P, Nagy G, Orosz M (szerk.) Gerosztomatológia az időskor fogászata. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. 99 101. 27. Peltola P, Vehkalahti M, Simoila R: Oral health related well being of the long-term hospitalised elderly. Gerodontology 2005; 22: 17 23. 28. Petersen PE, Yamamoto T: Improving the oral health of older people: the approach of the WHO Global Oral Health Programme. Community Dent Oral Epidemiol 2005; 33: 81 92. 29. Petersen PE, Tanase M: Oral health status of an industrial population in Romania. Int Dent J 1997; 47: 194 198. 30. Preston AJ, Kearns A, Barber MW, Gosney MA: The knowledge of healthcare professionals regarding elderly persons oral care. Brit Dent J 2006; 201: 293 295. 31. Sheiham A, Croog SH: The psychosocial impact of dental disease on individuals and communities. J Behav Med 1981; 4: 257 271. 32. Söder Pö, Jin LJ, Söder B, Wikner S: Periodontal status in an

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 5. sz. 2007. 293 urban adult population in Sweden. Community Dent Oral Epidemiol 1984; 22: 106 111. 33. Srauss RP, Hunt RJ: Understanding the value of teeth to older adults: influences on the quality of life. JADA 1993; 124: 105 110. 34. Szabó Gy, Kende D, Marada Gy, Szentpétery A: Életminőség és fogpótlástan. Fogorv Szle 2006; 99: 91 98. 35. Szőke J, Petersen PE: A hazai felnőtt- és időskorú lakosság orális egészségi állapota az ezredfordulón. Fogorv Szle 2004; 97: 219 226. Dr. Madléna M, Faragó R, Dr. Lukács P: Different Aspects of Dental Prevention in Elderly The number of old people shows increasing tendency worldwide. The prevalence of oral diseases has been increased with age. In the older adult population tooth loss, dental caries and periodontal diseases frequently can be observed as characteristic features of their oral health condition. Additionally people in elderly are frequently suffered from other oral diseases such as xerostomia, orofacial pain, oral cancer. Results of the latest epidemiological studies show that the level of oral health of Hungarian old population is very low. In many cases oral healthcare can t show an optimal situation due to low economic and social circumstances. The present situation need more changes in oral care. It is necessary to recognize the risk factors, to treat the oral diseases properly and to organize an effective oral/dental care system for the old population. Key words: elderly, gerostomatology, dental prevention, oral healthcare system Dr. Nász István professzor 80 éves Dr. Nász István professzor, akadémikus, az 1975/76 tanévtől kezdve több mint 20 évig volt karunkon a mikrobiológia előadója, a Kari Tanács tagja, hazánkban az oralis mikrobiológia megalapítója. Tudományos rektorhelyettesként és a Kari Tudományos Bizottság elnökeként is támogatta az oralis mikrobiológia kialakulását, intézetében kollaborációs lehetőséget teremtett, több fiatal fogorvos mikrobiológiai képzését segítette. A tudományos együttműködés eredményeként 1969 és 2002 között 38 közös publikáció jelent meg, nagy részük nemzetközi lapokban. Köszönjük a támogatást, és hálás szívvel gratulálunk a jeles születésnaphoz! A 2007. évi Körmöczi-pályadíj A Magyar Fogorvosok Elnöksége a Fogorvosi Szemlében a 2006-ban megjelent 35 éves kornál fiatalabb szerzők közleményei közül Körmöczi-pályadíjban részesítette az alábbi közlemény első szerzőjét. Dr. Jász Máté, dr. Varga Gábor, dr. Tóth Zsuzsanna: Destruktív és protektív tényezők szerepe a fogkopások kialakulásában című közleményt a Körmöczi-pályadíj első fokozatával tüntette ki. A pályadíjat ünnepélyes keretek között Szegeden az MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV., közösen rendezett kongresszusának megnyitóján, dr. Gera István, az MFE főtitkára adta át. A közlemény első szerzőjének és munkatársainak ezúton is gratulálunk!

Meghívó Európai Fogpótlástani Társaság Magyar Fogorvosok Egyesülete Az Európai Fogpótlástani Társaság XXXII. Kongresszusa. 2008. szeptember 4-6 Pécs Jegyezze fel naptárába! Fõ téma: döntéshozatal a protetikai kezelési tervben www.epa2008.hu info@epa2008.hu

FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. 295 300. Semmelweis Egyetem, Parodontológiai Klinika, Budapest Lokális plakkretenciós tényezők előfordulási gyakorisága krónikus parodontitisben Dr. Kovács Viola, Dr. Tihanyi Dóra, Dr. Gera István Szerzők vizsgálatának célja, hogy értékeljék, milyen mértékben járul hozzá az ellátatlan szuvas üregek, valamint a subgingivális és approximális tömés- és koronaszélek okozta tartós plakkretencióból származó gyulladás a parodontális tapadásveszteséghez. Plakkretenciós tényezők előfordulását a Parodontológiai Klinika röntgen archívumából véletlenszerűen kiválasztott 200 krónikus parodontitisben szenvedő páciens OP felvételén vizsgálták. A röntgenképek kiértékelése során, 1:2 nagyítású kézi nagyító és milliméter beosztású, átlátszó vonalzó segítségével mérték minden teljesen előtört fog körül az approximális alveoláris csontveszteséget, valamint értékelték a restaurátumok minőségét. Az átlagos alveoláris csontpusztulás mértékét hasonlították össze hibás restaurátumokkal ellátott, illetve approximálisan szuvas fogak, valamint ugyanabban a szájban lévő ép koronájú fogak körül. Statisztikai értékeléshez lineáris regressziós analízist és Anovamódszert alkalmaztunk. A véletlenszerűen kiválasztott 200 OP felvétel közül 177 felelt meg a beválasztási követelményeknek. A betegek átlagéletkora 49,98, átlagos radiológiai approximális csontvesztesége 5,44 mm volt, amely az életkorral emelkedő tendenciát mutatott. A 177 betegnek összesen 3618 foga volt; ezek közül 1407 fogban találtunk lokális plakkretenciós tényezőt (164 fogban approximálisan ellátatlan carieses léziót, 1243 fognál approximális tömést vagy koronát). Radiológiailag a vizsgált restaurátumok 82,5%-a volt hibásnak ítélhető az approximális széli záródásuk alapján. A legtöbb ellátatlan szuvas üreggel, töméssel illetve koronával rendelkező fog a front és a moláris régióban fordult elő. Az átlagos approximális tapadásveszteség ezen fogak mellett mindig fokozottabb volt, mint az ép, kontroll fogak körül. Négy mm-nél súlyosabb átlagos approximális csontvesztesége 113 betegnek volt, az átlagéletkoruk 53,2, a csontveszteség átlaga 5,80 mm volt. Az ebben a csoportban a vizsgált plakkretenciós tényezővel rendelkező és ép fogak mentén mért parodontális tapadásnívó közötti különbség kisebb volt, mint a közepesen súlyos parodontális tapadásveszteséggel bíró csoport esetében. Azonban a különbségek egyik csoportban sem voltak szignifikánsak. Viszonylag sekély tasakban a nagy számban előforduló rossz korona vagy tömésszél, illetve szuvas lézió komoly mértékben hozzájárulhat az ínygyulladás, majd a fogágygyulladás kialakulásához és terjedéséhez. Előrehaladott parodontális tapadásveszteség mellett vizsgálatuk tanúsága szerint a helyi plakkretenciós tényezők már csak kis mértékben járulnak hozzá a tapadásveszteség további súlyosbodásához. Kulcsszavak: plakkretenció, koronaszél-adaptáció, protetikai munka minősége Bevezetés A tapadásveszteséggel járó parodontális gyulladás gyakori betegség hazánkban. Legfőbb oka a nem megfelelő szájhigiéne következtében felszaporodott dentális plakk [20]. Bár nagytömegű plakk jelenlétében enyhébb-súlyosabb ínygyulladás minden egyén szájában kifejlődik, ma már tudjuk, hogy a súlyos tapadásveszteséggel járó parodontitis nem feltétlen következménye a gingivitisnek [15,16]. Ahhoz, hogy a gingivitisből parodontitis alakuljon ki, a dentális plakkon kívül több helyi és szisztémás tényező egyidejű jelenléte szükséges [16,17]. Rizikófaktorként szerepelnek azok az örökletes vagy szerzett betegségek és állapotok, amelyek meghatározó befolyással vannak a dentális plakk által kiváltott gyulladásos reakciók súlyosságára és a szövetek regenerációs képességére [15, 16, 19]. Ezeket a tényezőket alig van módunk befolyásolni vagy kiküszöbölni. A rizikótényezők másik csoportja azonban szoros összefüggésben van az egyén életvitelével, az őt érő környezeti hatásokkal [16]. Ezeket tudjuk befolyásolni. Az egyik ilyen faktor a fogorvoshoz fordulás gyakorisága vagy a korábbi konzerváló fogászati és protetikai munkák minősége [1, 5, 28, 29]. Az elálló tömés és koronaszélek okozta tartós plakkretenció ugyanis jelentősen befolyásolja a gyulladás kialakulását és a szájhigiéne helyreállításának lehetőségét. A múlt században a protetikai és restauratív munkák minőségét és a koronák széli kiterjesztését alap- Érkezett: 2007. március 27. Elfogadva: 2007. augusztus 27.

296 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 6. sz. 2007. vetően meghatározták Black 1908-ban közzétett Extension for prevention posztulátuma, amely a secunder caries megelőzése érdekében kötelezővé tette a subgingivális széli zárást [2]. Black elméletét, amely szerint a preparációs határ mindenképpen subgingiválisan legyen, csak a 60-as évek klinikai és epidemiológiai vizsgálatai kezdték megkérdőjelezni. Björn és mtsai [1] 1969-ben végzett epidemiológiai vizsgálataik során arra a megállapításra jutottak, hogy az elálló szélű koronák és tömések mellett szignifikánsan nagyobb parodontális csontpusztulás alakul ki, mint ugyanazon szájban az egészséges kontralaterális fogak mellett. Waerhaug (1977) [34, 35] megállapította, hogy a subgingivális koronaszél a plakkretenció révén patológiás folyamatokat indít el az ínyben, és csak a legprecízebb széli illesztés (<50µm) biztosít relatív védelmet a subgingivális fokozott plakk-akkumulációval szemben. Loe (1968) [18], Zander és Kennedy [37] (1970) egyértelműen a supragingivalis koronaszél mellett szálltak síkra. Követéses vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a korona szélének pozíciója szignifikáns hatást fejt ki a gingivalis index (GI) értékekre és a szondázási mélységre. A subgingivális koronaszél szignifikánsan magasabb GI és szondázási mélység értékekkel társult, mint a supragingivális [24, 25, 26, 27]. Valderhaug 10 éven át követte nyomon 114 beteg borító koronái körüli parodontális állapot változását [31]. A plakk (Pl I) és gingivalis index (GI) értékeket és minden évben regisztrálták a sulcus bázis és a koronaszél közötti távolságot. Subgingivális széli zárás mellett a GI és PlI index értékek emelkedtek, míg supragingivális széli zárás mellett nem változtak, sőt inkább javuló tendenciát mutattak [9]. A secunder caries prevenció szempontjából közömbös, hogy a korona széle sub- vagy supragingivális, feltételezve jó egyéni szájhigiénét. Több vizsgálat szerint nem volt signifikáns különbség a secunder caries incidenciája tekintetében a supraés subgingivális széli záródású koronák körül [22, 31]. Ötéves szájhigiénés programban részt vevő egyének követéses vizsgálata szerint a secunder caries incidenciája ugyanolyan alacsony volt jó szájhigiénéjű supragingivális, mint a jó szájhigiénéjű subgingivális széli záródású koronák mellett. A supragingivális széli zárás mellett azonban lényegesen hamarabb lehet az incipens cariest detektálni, mint a subgingivális szél alatt. A korona széli záródásának minősége is jobban ellenőrizhető supragingivális széli zárás esetén [30]. Mivel a széli zárás soha nem tökéletes, a ragasztócement felszíne durva, porózus, nagyon sok subgingivális plakkot akkumulál. Waerhaug [35] histológiai vizsgálata igazolta, hogy a subgingivális ragasztócement fokozza a plakk-akkumulációt. A túlérő restaurátum széle mentén vett bakteriológiai minta szerint a plakk összetétele mindig parodontitisre emlékeztetett. A gram-negative anaerob baktériumok (Porphyromonas g., Prevotella i.) túlsúlya jellemzi a képet. Úgy tűnik, hogy a túlérő koronaszél megzavarja a tasak ökológiáját, és patogén irányba tolja el a flórát. Ezzel szemben a tökéletes széli zárású korona mellett a plakk összetétele az egészséges sulcusnak felelt meg [13]. Gilmore [5], Gorzó, Newman [6] és Keszthelyi [11] vizsgálatai arra mutattak rá, hogy a túlérő amalgám tömések mellett szintén szignifikánsan nagyobb tapadásvesztség regisztrálható, mint a nem tömött fogak mellett. Jeffcoat és Koth [10, 12] a sub-, valamint supragingivális széli záródású koronák fogágyra gyakorolt hatását vizsgálta a nyolcvanas években és megállapították, hogy mindig a subgignivalis széli zárással társult súlyosabb gingivitis. Egy német felmérés szerint minden olyan restaurátum-szél, amely legalább 0,2 mm-rel elállt vagy nyitott volt, alveoláris csontveszteséggel társult. E vizsgálat szerint csupán a restaurátumok 18,2%-a volt klinikailag tökéletes [14]. Azonos plakk-index mellett összehasonlították a sub- és supragingivális koronaszélek körüli gingiva állapotát, és mindig a subgingivális koronaszél körül találtak súlyosabb íny- és fogágygyulladást, még a legpontosabban adaptált subgingivális koronaszélek esetében is [36]. Azonban a tökéletes széli záródású korona mellett is lehet gyulladás, ha a szájhigiéne nem jó [7, 8]. A vizsgálatunk arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon a már előrehaladott parodontális tasakképződés és tapadásveszteség mellett is állandó súlyosbító tényezőként szerepel-e a mély tasakokba benyúló elálló szélű korona vagy tömésszél. Célunk volt értékelni, hogy a krónikus parodontitisben szenvedő betegeink radiológiailag értékelhető approximális csontpusztulásához milyen mértékben járul hozzá az ellátatlan szuvas üreg, valamint a subgingivális és approximális tömés- és koronaszélek okozta tartós plakkretencióból származó gyulladás. Anyag és módszer Vizsgálati anyagunk a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájának röntgen archívumából véletlenszerűen kiválasztott 200 OP felvétel volt. Beválasztási kritériumként szerepelt, hogy a páciensnek krónikus parodontitise legyen, továbbá legalább egy quadránsban találjunk 5 mm-nél nagyobb approximális csontveszteséget A felvételeket röntgen átvilágító szekrényen 1:2 nagyítású nagyítóval vizsgáltuk. A felvételek alapján értékeltük a restaurátumok minőségét, milliméter beosztású átlátszó vonalzóval mértük minden teljesen előtört fog körül az approximális csontszél és a zománc cement határ, illetve az approximális csontszél és a tömés- vagy koronaszél közti távolságot. Kontrollként az ugyanabban a szájban előforduló ép fogfelszíneknél mért átlagos approximális csontveszteség szerepelt. Statisztikai módszerként lineáris regressziós analízist és ANOVA tesztet alkalmaztunk.