Hogyan készüljünk a gyerekvállalásra?

Hogyan készüljünk a gyerekvállalásra? Családi életvitelt támogató program megvalósításának támogatása a Sarkadi kistérség hátrányos családjainak és fiataljainak körében Békés Megyei Jobb Jövőért Alapítvány TÁMOP-5.5.1.B-11/2-2011-0034

Tartalomjegyzék 1 VÁRANDÓSSÁG ÉS PÁRKAPCSOLAT... 2 1.1 AZ ELSŐ GYERMEKET VÁRVA... 2 1.2 A VÁRANDÓSSÁG HATÁSA A NŐRE... 2 1.3 A GYERMEKVÁRÁS FÉRFIRA GYAKOROLT HATÁSA... 4 1.4 A KAPCSOLATRA GYAKOROLT HATÁS... 6 1.5 AZ APÁK SZEREPE A GYERMEKNEVELÉSBEN... 8 1.6 AZ ANYA GYERMEK KAPCSOLAT... 11 1.7 SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS... 19 1

1 VÁRANDÓSSÁG ÉS PÁRKAPCSOLAT Arra a kérdésre, Hogyan hat a várandósság, illetve a gyermekszületés a párkapcsolatra?, nem létezik egyértelmű válasz. A beszámolók egy része szerint a gyermek megszületése gyengíti a párkapcsolatot, mások szerint nincs rá kimutatható hatással, megint mások azt találták, hogy kifejezetten jót tesz a kapcsolatnak, ha a pár gyermeket vállal. Akkor mégis hogy is van ez? A miértek és a hogyanok sokkal érdekesebbek lehetnek a puszta tényeknél, így érdemes azt körüljárni, hogy mi is történik a várandósság idején a párkapcsolatban. Mindkét fél (jelen esetben apák és anyák) életében lezajló változásokat figyelembe kell venni ahhoz, hogy megérthessük, milyen útonmódon hathat egyáltalán egy apró, magzatvízben lubickoló kis bébi a párok kapcsolatára. 1.1 Az első gyermeket várva Legerőteljesebben az első gyermek születésének életszakasza határozza meg egy család későbbi harmóniáját, stabilitását. Rendkívül összetett és bonyolult folyamatok zajlanak: a szülői szereptanulás, a származási családról való leválás utolsó epizódja, a teljes családi dinamika átrendeződése, miközben még meg sem szilárdultak az új viszonyok és szerepek. (Hajduska) A várandósság rengeteg változást hoz mind az egyén, mind a család szintjén. Ezek egy része persze előre látható, de jócskán akadnak váratlan fordulatok is. Különösen az első gyermekkel való várandósság okozhat meglepetéseket, tartogathat olyan helyzeteket, melyekre a pár még csak nem is gondolt. 1.2 A várandósság hatása a nőre A gyermek megfoganásával olyan fiziológiai változások indulnak meg a nő szervezetében, melyek egyedülállóak, semmi máshoz sem hasonlíthatóak. Egy szervezet, új élet kezd el növekedni az anyaméhben, mely tökéletesen kiszolgáltatott az anya testének. Ahhoz, hogy az anya szervezete ne vesse ki magából a szövetidegen magzatot, az anyai immunrendszer specifikus gyengítése elengedhetetlen. Olyan testi változások indulnak meg, melyek, ha nem terhes nőről lenne szó, kifejezetten patológiásak lennének: a 2

hemoglobinszint csökken a vérplazmában, a pajzsmirigy megnagyobbodik, ödéma alakul ki, a vér mennyisége 50%-kal nő, míg a vörösvértestek mennyisége nem emelkedik, a szívritmus szaporábbá válik. A légzőszerv is átalakul, a szervezetben lévő vízmennyiség növekszik, zsírkészletek halmozódnak fel. Hihetetlen, hogy képes az anyai szervezet helyet biztosítani egy 3-4 kg-os gyermeknek, úgy, hogy ő maga is egészséges marad mindeközben. A számos élettani változás, melynek csupán egy töredékét soroltam fel ugyan radikális és szélsőséges, de mindenképpen megvan ezek értelme, funkciója. E testi változások természetesen befolyásolják az anya közérzetét is. Nem csak az esetleges rosszullétek, kívánósság, hányinger, fáradékonyság stb. megléte által: testének változása női énképét, önérzetét sem hagyja érintetlenül. Gömbölyödő pocakja környezetéből is egészen más reakciókat hív elő, mint amit valaha átélt. A férfiak sem elsősorban mint nőre tekintenek rá, hanem mint leendő anyára. Valamelyest ide kapcsolható az is, hogy a várandós állapotban igen sok életmódbeli, étrendbeli változás is beállhat. Bizonyos ételek, italok fogyasztása a gyermekre nézve káros, legalábbis nem kívánatos hatással lehet (koffein, alkohol, lágy sajtok, tengeri herkentyűk, stb.), amiket a kismamák többsége igyekszik is kerülni. Nem mindig könnyű feladat persze számára kedves étkekről, italokról lemondani. Ezen kívül a testmozgás intenzitása/típusa sem maradhat ugyanaz. Aki mindennap kilométereket futott a terhessége előtt, a 8-9. hónapban ezt nem teheti meg. Akik számára kiemelten fontos a sport, ez sem elhanyagolható változás. Az eddig kedvelt szórakozási formákat, közös tevékenységeket is aszerint lehet elhagyni, megtartani, hogy azok milyen lehetséges hatással vannak a babára (pl. van-e nemdohányzó helység az addig kedvelt étteremben); a korábban heti szinten hajnalig bulizó nő kénytelen konszolidálódni. A munkához, karrierhez való viszonyát is alaposan át kell dolgoznia magában, el kell döntenie, hogy mikortól hagyja abba munkát, és hogy meddig szeretne otthon maradni gyermekével a szülés után. Ezek a döntések a társadalom szövetébe beágyazottan születnek, a környezet elvárásai, valamint a támogatás rendszere nagyon is hatással van a nő választására. 3

Az anyai szerep, anyai identitás kialakítása nem egyetlen drámai, meghatározó mozzanat, hanem a baba tényleges születését megelőző hónapok alatt fokozatosan összegződő munka során formálódik. (Stern) Mivel az áldott állapot új helyzetet jelent a leendő anya számára, fokozottan kezdi olyanok társaságát keresni, akik ezen a téren tapasztaltabbak nála. Ilyen szempontból (legalábbis időlegesen) gyakran átstrukturálódik a szociális háló. Azok a barátok, ismerősök válnak fontosabbá, akik szívesen beszélgetnek a jövendőbeli gyermekről, a terhességről, akik tanácsokkal látják el a nőt, stb. Sok nő keres és talál lelki társakra, segítőkre internetes fórumok segítségével: itt nyíltan és őszintén kérdezhet, és sokaktól sokféle választ, segítséget kaphat a kérdéseire. Nem ritka az sem, hogy a világhálón hosszan tartó barátságok születnek, hiszen ezekkel az anyákkal sorstársaknak érzik magukat A kívánt és várt gyermek születése mind az egyéni, mind a családi életciklusban egy fontos esemény. Kiteljesedést hoz, új, addig lappangó szerepeket tesz magává mindkét fél, melyek kizárólag ez által az esemény által (születés) aktiválódhatnak. 1.3 A gyermekvárás férfira gyakorolt hatása Sajnálatos módon a várandósság alatt az apák gyakran háttérbe szorulnak, és az ő élményeikről, érzéseikről általában kevesebb szó esik, ez azonban nem jelenti azt, hogy őket ne érintené párjuk várandóssága, és maga a gyermekszületés valamilyen módon. Azt pedig különösen nem, hogy ne lenne nagy befolyásuk gyermekük sorsának alakulására. 4

Kicsit távolabbról indulva azt mondhatjuk, hogy a férfi tartós elköteleződése egy nő mellett fontos előfeltétele a zavartalan és örömteli gyermekvállalásnak. Ennek magyarázata egyszerű: az ember utódja születésekor és azt követően még évekig teljesen kiszolgáltatott, külső segítségre, táplálásra, ápolásra van utalva. Az apa vállalja magára (legalábbis a legtöbb esetben) a gyermekéről és párjáról való gondoskodást, ez teszi lehetővé a család optimális működését. Ez természetesen nagy felelősség, nemcsak anyagi, de lelki értelemben is. Különösen megnehezítheti a folyamatot, ha az életút fontos lépései, a szülőkről való leválás, függetlenedés, a társ melletti elköteleződés és a gyermekvállalás között nem túl sok idő telt el. Egyes szerzők szerint apai érzések kibontakozása ott kezdődik, amikor egy férfi elhatározza, hogy gyereket akar. Természetesen csakúgy, mint a nőknek, a leendő apának is be kell járnia azt az utat, amíg kialakítja apai szerepét. Varga és Suhai így írnak erről: (a várandósság) megköveteli az identitás újraszerveződését, az apaság élményének és tudatának beillesztését a férfiember önmagáról alkotott elképzelésébe.. Jól példázza ezt az a lappföldi hagyomány, mely szerint gyermeke születésekor az apa új nevet kap (Valakiapja Akárkicsoda). Mivel az apának közvetlen testi élménye nincs a fejlődő gyermekkel kapcsolatban, nehezebb feladat lehet számára a szülői identitás kialakítása. Információi jó ideig közvetettek, az anya beszámolóitól függnek. Éppen emiatt fontos, hogy a kismama segítse ebben a folyamatban társát, legyen megértő iránta, hiszen neki lehet, hogy több idő szükséges az apai érzések kialakulásához, az említett okok miatt. A férfiak lelkében is heves érzelmek dúlhatnak. Az öröm, büszkeség, izgatottság, kíváncsiság érzése vegyülhet a társért és gyermekért érzett aggodalommal, csakúgy, mint a saját alkalmassággal kapcsolatos kételyekkel. 5

1.4 A kapcsolatra gyakorolt hatás Egy nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején készült magyar kutatás feltett egy igen érdekes kérdést a házaspároknak: Szükséges-e a gyermek a boldogsághoz?. A több mint 400 vizsgálati személy 67%-a válaszolt a kérdésre igennel, vagyis gondolta úgy, hogy az ember élete akkor lehet teljes és boldog, ha gyermeke is van. Betschart-Schelbert kutatása szerint a párok nagyobb része pozitív hatásúnak jelzi előre a gyermekvállalás okozta változásokat a partnerkapcsolatban (ennek ellenére 50%-uk számára a gyermek születése utáni fél év krízisekkel teli, de itt most az előzetes várakozás, attitűd a lényeg). A gyermek, aki még az anya méhében fejlődik, olyan kapocs a pár tagjai között, ami mindennél erősebben összeköti őket: génjeik kombinálódásából egy új, egyedi lény jön létre. Még ha a szülők útjai el is válnak majd, a közös produkció, vagy inkább alkotás örökre egymáshoz kapcsolja őket. A várandósság olyan új témát hoz be a kapcsolatba, melynek összetartó ereje lehet. A mindennapi gondok megoldása, a gyermek születésére való felkészülés, mely sok esetben prioritássá válik, egy közös, csak kettejük számára létező kontextust hoz létre. Ennek nagyon erős összetartó ereje van. A normatív krízisen túl, mely minden felnőtt ember életében elérkezik, ha szülői szerepbe kerül, néhány dolog nehezíti a párkapcsolat alakulását a gyermek születése után. Ilyen az, ha a gyermek érkezése készületlenül éri a párt, vagy az egyik fél még nem akart igazán szülővé válni. A családok többsége igyekszik olyan élethelyzetben gyermeket vállalni, amikor a 6

körülmények (hellyel-közzel) adottak hozzá. Például stabil párkapcsolat, a megfelelő egzisztencia stb. A nehezített élethelyzetben még több feszültséggel járnak a gyermek körüli teendők. A szülővé válás a párkapcsolat nagy próbája. A hagyományos patriarchális családmodellben, ahol az apa a ház ura és parancsolója, a nő feladata pedig leginkább a gyermekek nevelésére és a háztartásra korlátozódik, hamarabb eltávolodnak a párok egymástól a gyermek születése után. Ezekben a családokban a férj hajlamos a gyermekkel kapcsolatos teendőket az anyára hárítani, aki szinte teljesen egyedül marad a problémákkal. Ez egy ördögi kör. Az anya azt tapasztalja, hogy feladatai a gyermekkel kapcsolatos teendőkben kimerülnek, így még inkább ráfókuszál. Az apa kommunikációja pedig meg is erősíti ebben, sőt a gyermekkel egyedül maradt anya valójában még elhanyagoltnak érzi magát. Hasonlóképpen az apához, aki azt tapasztalja, felesége kevesebbet törődik vele. A feleség igényeit idővel egyre inkább a gyermek elégíti ki, és a nő érzelmileg eltávolodik férjétől. Ezekben a hagyományos házasságokban a gyermek érkezése kevésbé erősíti a párkapcsolatot. Ellentétben a patriarchális családmodellel, azokban a házasságokban, ahol a két fél egyenrangú, a gyermek körüli teendők inkább összekovácsolják a szülőket. A kapcsolat jellegéből fakadóan feltehetően maga a gyermekvállalás is közös döntés, így az ezzel járó feladatok arányosan eloszlanak az anya és az apa között. A tudatos családtervezés és a konzekvens gyermeknevelés a szülők személyiségfejlődésére is hatással van. A szülői szereppel rengetek készség, képesség tanulása jár, és ezek mind-mind beépülnek a személyiségbe. A szülői kompetencia érzése pedig az élet többi területén is jól alkalmazható. Pl. a tanult empátia más szociális kapcsolatokra is kiterjeszthető Összességében, ha a jó szülői szerepet sikerül megvalósítani, az mind a párkapcsolatra, mind a személyiségfejlődésre pozitív hatással van. 7

1.5 Az apák szerepe a gyermeknevelésben A szülő szerepe a gyermek életében két részre osztható és ezek szorosan összefüggnek. Az egyik a biológiai programozás, vagyis az utódgondozás, a másik az érzelmi, értelmi nevelés, vagy gondozás, ami megerősíti, növeli az életben maradás esélyeit, amiért az utódgondozás felel. A mai apák helyzete nem könnyű. Egyrészt meg kell felelniük a hagyományos, mondhatni biológiailag kódolt elvárásnak, elő kell teremteni az életfeltételeket, vagyis dolgozni kell. Másrészt meg kell felelni a mai idők változó társadalmi elvárásainak, ami a macsó férfiideál helyett a lágy apákat helyezi előtérbe, akik nem csak a fürdetésben vesznek részt, hanem gyakran hordozzák a gyerekeiket, ölben ülős játékokat játszanak velük, vagyis ők is részt vesznek a megkapaszkodás lehetőségeinek fölkínálásában. Ez nem azért nehéz, mert nincs, vagy nem volt igényük korábban erre, hanem azért mert a mi társadalmunk hagyományaiban nincs erre használható minta. A férfit, az apát leggyakrabban, mint fenyegető erőt ígérték be a gyerekeknek az anyák: majd jön az apád, megmondalak neki hangzott el nap, mint nap. Ezzel szemben a majd jön apád, majd megölel nem annyira ismert mondás. Eredményes nevelési eszköznek hat az érzelmi zsarolás ( ha azt csinálod, nem szeretlek/nem foglak szeretni ), de hatalmas károkat okoz a fejlődésben. 8

Manapság az apáknak is lehetősége van otthon maradni a gyerekkel/gyerekekkel, ami szintén feltételezi, hogy az apa és az anya szerepe gyakorlatilag fölcserélhető. Nem kell karakteresen másképpen nevelnie az apának, mint az anyának, az apák is, csakúgy, mint az anyák kötődhetnek, és kötődnek is gyerekeikhez. Az apa és anya szerep között inkább a szokásjogban van különbség. A 80-as évek óvodájában, és családi életében teljesen elfogadott volt, hogy a kisfiúk autót, a lányok babát kapnak, a fiúk barkácsolnak, a lányok a főzősarokban tömörülnek. A nemi szerepek azonban nem lehetnek ennyire karakteresek. Mindannyian tudjuk, hogy a fiúkat is érdeklik a babák és a lányok is szeretnek vezetni. A társadalmi elvárások, valamint az otthoni minták is változnak. Egy városi óvodában a lányok azt játsszák, dolgozni mennek, laptopot készítenek kartondobozból, a fiúk autókulcsot szorongatnak és főnökök, ami nem pontosan derül ki micsoda és hogyan kell csinálni, az viszont biztos, hogy kell hozzá mobiltelefon. A gyerekekkel, vagyis a babákkal azonban együtt foglalkoznak, és ezt jó látni. Az apa - és az anyakérdésben az a hangsúlyos, hogy egy gyereknek jár a két szülő. Két olyan ember, aki őt elfogadja, szereti, intim időt tölt vele, játszik, őszintén beszélget vele, gondoz. Ám természetesen olyan kellemetlenségeket is okoz, mint a hajmosás, vagy a körömvágás. Kell két olyan ember, aki feltétel nélkül szeret, erősen kötődik, és a naponta fölmerülő ezer gonddal és bajjal szembeszáll. Kell, hogy fejlődése során a gyermek lássa, hogy két számára kivételesen fontos személy sem bír el mindent, és oldja meg egyformán ugyanazt. Kell, hogy megtanulja, hogy ők hárman mind másmilyenek, mégis egyformák, hiszen emberek. Ezen az úton tanulja meg az elfogadást, azt, hogy különböző utakon is lehet ugyanoda jutni, vagyis az életet magát. 9

A határozott nevelés fejleszti a csemeték kitartását, ezáltal elősegíti a jobb iskolai eredményt és megelőzi a bűnözői magatartás kialakulását a későbbiekben derül ki egy új tanulmányból. Szigorú apák A hosszútávú kutatás 325 kétszülős család 11 és 14 év közötti kiskamaszait vizsgálta. Az apák 52 százalékánál átlagon felüli szigort figyeltek meg, s az ő gyermekeik mind jobban teljesítettek az iskolában, illetve kevésbé voltak hajlamosak normaszegő cselekvésre. Határozott nevelés A kutatók hangsúlyozták, hogy a határozott nevelés eltér a tekintélyelvű változattól, és három alapvető vonása van. A legfontosabb, hogy a gyerekek melegséget és szeretetet érezzenek apjuk részéről, a belső indíttatású szófogadást ugyanis az érzelmi biztonság alapozza meg. Ezen kívül bizonyos fokú önállóságra van szükségük, valamint érthetően ismertetni kell velük a szabályok okát. 10

Az elvált apák Bár a vizsgálat kétszülős családokra terjedt ki, a szakemberek szerint egyedülállóként szintén lehetséges a kitartásra való nevelés. Az apáknak válás esetén is érdemes volna aktívan részt venni a lurkók mindennapjaiban. Amennyiben ez nem lehetséges, a minőségi időtöltéseket kell előtérbe helyezni, melyek során a szülő-gyermek kapcsolat tovább fejlődhet tanácsolja Padilla-Walker. 1.6 Az anya gyermek kapcsolat Az anya és gyermeke között kialakuló kapcsolat alapvetően meghatározza a gyermek személyiségfejlődését. A csecsemő létfeltételeit tekintve koraszülött. Segítséget igényel a szükségletei kielégítésében, a táplálékozásban, a tisztálkodásban, helyváltoztatásban. Léte a felnőttektől, elsősorban az anyjától függ. Az anya nemcsak a testi, hanem az érzelmi szükségleteit is kielégíti gyermekének. A TÁPLÁLÁS TÜKRÉBEN Az anya egyik fő funkciója, feladata a táplálás. Ugyanilyen fontos funkciója a gyermek számára a biztonság adása, amely megalapozza az ősbizalom kialakulását. 11

A táplálásban fontos a megfelelő minőségű és összetételű tápanyagok adása, de ugyanilyen fontos a szoptatás vagy etetés során a gyermekkel a meghitt, intim kapcsolat fenntartása. Függetlenül attól, hogy az anya mellből vagy cumisüvegből etet (a hatodik hónaptól már kanállal is) az etetés biztosítja a gyermek számára az anyával való érzelmi kapcsolat (biztonság) megélését, átélését. Ezek az alkalmak újra és újra megerősítik a biztonságos érzelmi kötődést. Ha ez a kötődés már kialakult és zavartalan, a gyermek már késleltetni is tud. Az anya megjelenése a látóterében, az anya hangja megnyugtatja őt, abbahagyja a sírást, pedig éhes. Ebben az időszakban a sírás már differenciált, az anya pontosan tudja, hogy gyermeke azt jelzi, hogy éhes. A cumisüvegből való etetésnél is fontos a szokásos szoptatási helyzet megteremtése, ahol a csecsemő átélheti az anyával való meghitt kapcsolat inger-együttesét. A bőrérzékelés (az anya közelségének, simogatásának érzékelése) és az egyensúlyi ingerek adása a csecsemő testi-lelki fejlődéséhez elengedhetetlen. A szoptatási-etetési helyzetben ezek mind megnyilvánulnak: az anya karjára helyezi a gyermeket (megbillenti, ringatja), miközben közel hajol hozzá. A 6-12 hónapos korban már a látás a fő érzékelési mód, tehát a csecsemő nézi az anya arcát, miközben eszik. Egy éves korig jó lenne, ha minden anya kizárólag a gyermekneveléssel tudna foglalkozni, mert ez a korszak meghatározza a gyermek későbbi testi-lelki fejlődését. Ez nem jelenti azt, hogy az anyának minden percet a gyermek életterében kell töltenie. A biztonságosan kötődő gyermek ebben a korban már önállóan manipulál, játszik a keze ügyébe helyezett tárgyakkal, játékszerekkel. Ebben a korban a gyermek a cselekvésen keresztül fedezi fel a világot. Ha az anya és a gyermek jól egymásra hangolódtak, az anya jól érzékeli a gyermek jelzéseit, és megfelelő módon reagál rájuk. Az anyának nagyon fontos funkciója a csecsemőkorban, hogy a gyermeke negatív érzéseinek, élményeinek méregtelenítőjévé váljon. Ehhez csupán annyit kell tennie, hogy a gyermek sírására megnyugtató viselkedéssel reagáljon. Ezzel biztosítja a gyermek számára azt az élményt, hogy a világ nem egy veszélyes, hanem egy biztonságos hely. Ez az anyai holding" 12

funkció. Ha az anya erre nem képes (akár saját gyermekkori sérülései miatt), akkor ezzel ellentétes viselkedést produkálhat. Gyermekétől várja azt, hogy megnyugtassa őt, visszajelezze számára, hogy ő egy jó anya. Ez kölcsönös elégedetlenséghez és dachoz vezethet. Ekkor beszélünk rejtett érzelmi elhanyagolásról, ami veszélyezteti a baba egészséges személyiségfejlődését, és pszichopatológiai történésekhez vezethet. Az anyai táplálás tehát testi és lelki dolog is egyben. A táplálék minősége meghatározza az egészséges testi (és lelki) fejlődést, ahogyan az anya a táplálást végzi, meghatározza (vagy legalábbis erősen befolyásolja) a gyermek személyiségfejlődését. Problémák lehetnek: pl. a túletetés" mint szeretetkifejeződés, vagy a gyermeknél rossz tanulási folyamat kialakítása: az anya a gyermek minden panaszos reakciójára táplálással reagál. Ez a gyermek azt tanulja meg, hogy később minden negatív testi és lelki élmény megszüntetésére az evést fogja választani. Ez a későbbi táplálkozási zavarok megalapozója. Ebben a korban alapozódik meg a rossz evő gyermek," aki azt tanulja meg, hogy a szülők kedvéért kell ennie, holott a táplálkozás egy örömteli tevékenység. Ha ezt kívülről erőltetik, akkor a gyermek megtanulhatja, hogy az evést hatalmi célokra is lehet használni. A szülők hatalmi pozícióból etetik őt, ő pedig hatalmat gyakorolhat a szülők felett úgy, hogy nem eszik. A táplálásnál, jó, ha a szülő figyelembe veszi a gyermek preferenciáit: amit a csecsemő nagyon nem szeret, azt ne erőltessük, mert akkor kialakul az előbb említett hatalmi harc. Kísérletek bizonyítják, hogy ha a csecsemő-gyermek rendelkezésére állnak különféle ételek, és ő választhat belőle, akkor összetételében magához veszi azokat a táplálékokat, amelyekre a szervezetének szüksége van. AZ ANYA-GYEREK KAPCSOLAT AZ ANYA OLDALÁRÓL A szoptatással kapcsolatos mítoszok, tévhitek mindig is erősen befolyásolták az anyai szereppel történő elégedettséget. Ma újra előtérbe kerültek azok a nézetek (főleg az értelmiségi körökben), hogy minél tovább szoptat az anya, a 13

gyermek fejlődése annál zavartalanabb. Ez azoknál az anyáknál okozhat belső konfliktust, akik önhibájukon kívül néhány hónap elteltével már nem tudnak szoptatni. Ilyenkor nagyon erős bűntudat jöhet létre, az az érzés, hogy emiatt ő nem elég jó anya. A bűntudat szorongóvá teheti az anyát, és ez csökkentheti kiegyensúlyozottságát, ami az anyai szerepre is kihat. Azt szoktuk mondani az anyákkal való beszélgetés során, mint fő elvet: Minden gyermeknek szüksége van egy kiegyensúlyozott, boldog anyára. Befolyásoló tényezők Az anya érzései: milyen érzésekkel várja a gyermekét (várt nem várt, tervezett nem kívánt terhesség). A szülés lefolyása: természetes vagy mesterséges, elhúzódó, komplikált, esetleg szövődményes. Az anya nehezen viseli a fájdalmat, aggódni kezd, kialakulhat szülés utáni depresszió, az anya megijed a rázúduló felelősségtől, elutasítja a gyermeket. A szülés utáni felsírás: erősíti a kapcsolatot, a későbbiekben is hívó jel lesz az anya számára. A sírás differenciáltsága lehetőséget ad arra, hogy megkülönböztesse az anya a gyermeke jelzéseit, és adekvát válaszokat adjon rá erősíti a kapcsolatot. Vannak azonban temperamentumbeli különbségek: állandóan síró ún. nehéz csecsemők és nyugodt, ún. könnyű csecsemők. Ha a gyerek sokat sír, az anya elbizonytalanodik, félni kezd. Támaszra van szüksége. A keveset síró csecsemő erősíti az anyaság érzését, pozitív hatású. A szülés utáni szenzitív periódus: fontos szerepet játszik az anyai ösztönök, az anyai viselkedés mozgósításában. Fontos, hogy a szülést követően a lehető leghamarabb legyen alkalma az anyának és a gyermekének a kapcsolatteremtésre. Az anyától való megfosztottság (szociális depriváció) károsítja a kötődés kialakulását. Szopás, szoptatás: a terhesség alatt az anya és gyermeke szimbiózisban élnek egymással, amely a szülést követően a szoptatással folytatódik. A gyermek a szopás által alapvető fizikai szükségletet elégít 14

ki. Mindehhez melegség, puhaság, gyengédség társul, egyfajta érzelmi rezonancia jön létre, amely mélyíti a kapcsolatot. Anyai kéz, anyai hang: számos kutatás szerint már a terhesség ideje alatt is kedvező hatású, ha az anya beszél a magzathoz. Megszületése után pedig feltétlenül szükséges. A beszéd kontaktust teremt az anya és a gyermeke között. A tartalmát kezdetben még nem érti, de az érzelmeket, a nyugalmat vagy indulatot igen, sőt át is veszi azt. Az érzelmeket nemcsak a hangja, hanem az anya keze is közvetíti. Az anyai kéz az első, amit ideális esetben az újszülött megismer. Születésekor épp a bőrérzékelése a legfejlettebb. Az anya simogatása, ringatása, érintése jutalmazó és fájdalomcsökkentő is egyben. Szemkontaktus, anyai figyelem: a csecsemőt úgy kell tartani, hogy szabadon figyelhesse az anya arcát. Ezáltal az anya megéli azt az élményt, hogy gyermeke figyeli őt, és beszélni kezd hozzá. A csecsemő pedig megtanulja, hogy a nézésre mosolygó, beszélő arc reagál, amely jutalmazó és cselekvésre serkentő is egyben. 15

Az anya gyermek közötti jó kapcsolat kialakulását gátló tényezők Objektív tényezők: Az anya és a gyermek között létrejövő állandósuló konfliktusok. Ha a gyerek távol nevelkedik az anyjától: nem ismerik egymást, nincsenek közös élményeik. A kimaradt időszakokat később nem lehet pótolni. Az anya fáradtsága, túlterheltsége: ha az anya türelmetlen, ideges, akkor feszült légkör alakul ki. Sem idő, sem mód nincs a kapcsolat kialakulására. Szubjektív tényezők: A gyerek nem várt, vagy csalódást okoz (pl. a neme). Ha az anya fiatal, nem érett az anyaságra, áldozatnak érzi. Ha házasságon kívül vagy rossz házasságba születik a gyerek. A gyerek testvérek között betöltött helye. Az anya egyénisége, gyerekkori tapasztalatai. A KÖTŐDÉS KIALAKULÁSA Amint egy gyermek jelző és orientációs viselkedése szelektívvé válik, kezd kialakulni sajátos kötődése környezetének tagjaihoz. Ez magába foglalja a szeretetet és függőséget. A gyerek kimutatja kötődését azzal, hogy: kezesi a szoros közelséget, törekszik arra, hogy környezete tagjainak figyelmét, elismerését elnyerje, nyugtalanná válik, ha magára hagyják. 16

Bowly korai kötődés-elmélete szerint ennek biológiai alapja van. A csecsemő olyan ösztönnel születik, hogy az őt gondozó személlyel szoros kapcsolatot alakítson ki. A korai tapasztalatokból egy belső modell alakul ki, amely automatikusan és tudattalanul befolyásolja az egyén érzéseit, gondolkodását, viselkedését, másokhoz való viszonyulását. A kötődés tárgya nem mindig egy személy, de a kötődési személyek között hierarchia van, melynek csúcsán az anya áll. A megkapaszkodás az anya gyermek kapcsolatban a gyermek születésétől kezdődően erőteljesen részt vesz. Hermann Imre kutatásai szerint az örökletes viselkedési minták, melyeket a gyermek produkál, az egész fajtára jellemző cselekvési sorban peregnek le. Ösztönös alkalmazkodásmódnak felelnek meg: ez a megkapaszkodás ösztöne. Legfontosabb szerve a kéz, kivitelezése, cselekvésben való megjelenése pedig a tenyér reflexe: fogó reflex. Ha az újszülött tenyerét valamilyen tárggyal vagy az ujjunkkal megérintjük, akkor azt ő az ujjaival átfogja, és nem akarja elengedni. Szorítása annyira erős, hogy a gyereket fél kézzel fel lehet húzni, s néhány másodpercig megtartja a súlyát. Ez a reflexcselekvés 4-5 hónapos korig váltható ki. Megfigyelések valószínűsítik, hogy bár ez a reflex a csecsemőkor végén kialszik, vészhelyzetben, bizonytalan állapotban, fájdalom érzetekor, súlyos leépüléssel járó esetekben ismét kiváltható. Moro-féle átkarolási reflex: ha az 1 3 hónapos, háton fekvő csecsemő párnájára ráütünk, akkor karjával és lábával olyan mozdulatokat tesz, mintha átkarolna valakit. A megkapaszkodás cselekvésrendszere a múltban életfontosságú volt. Az ember őse még részben fán élt, az anyának mind a négy végtagjára szüksége volt a mozgáshoz. A szabadon hagyott csecsemő szabad préda volt a vadállatok számára. A csecsemő csak akkor maradhatott életben, ha kapaszkodott az anyába. Ma már a megkapaszkodásnak nincs létfenntartó szerepe, de továbbra is működik, s az egészséges idegrendszer egyik fontos mutatója. Amennyiben a gyermek nem éli át az anyai gondoskodást, szeretetet, ha a környezete sivár, ingerszegény, akkor ez a személyiség fejlődésére nézve súlyos következményekkel járhat. Ebben a tekintetben különösen az első 3 év jelentős. Az ilyenkor jelentkező tünetcsoportot Spitz hospitalizmusnak nevezte el. Először kórházban tapasztalták, innen ered az elnevezés. 17

Számos vizsgálatot végeztek, melyek egybehangzóan igazolták, hogy az első életévben anya nélkül nevelkedő gyermekek fejlődése lelassul, esetleg elakad, és ez gyakran helyrehozhatatlan zavarokat okoz. Jól szemlélteti ezt Spitznek egy menhelyi bölcsődében végzett vizsgálata. 91 csecsemőt figyelt meg, akiket az első 3 hónapban az anyjuk szoptatott, nevelt. Valamennyi gyerek jól fejlődött. Ezt követően az anya elment. A gondozás fizikai feltételei kifogástalanok voltak, de anyai gondoskodásban, személyhez szóló szeretet-megnyilvánulásban alig részesültek. A gyerekek fejlődése rövid időn belül lelassult. Megjelentek a hospitalizmus jellegzetes tünetei: tompaság, közöny, ujjszopás, sztereotíp mozgásformák, abnormális szociális viselkedés: túlzott félelem idegenektől, dolgoktól, agresszió. Az első két életév halálozási arányszáma is emelkedett. 21 gyereket 4 éves koráig követett figyelemmel. Fejlődésük jelentős lemaradást mutatott a beszédfejlődés, az önállóság, mozgás területén. Tehát ha a kisgyerek, az életének különösen az első életévében nem részesül anyai gondoskodásban, ha nincs állandó személyes kapcsolata, akkor a külvilág érdektelenné válik, nincs meg a fejlődésének a legfőbb, az érzelmi mozgatója. Hatása a későbbiekben is megmutatkozik. Hatással van az értelmi színvonalra, a képességek alakulására, szociális kapcsolatainak alakulására. A szeretet-deficit egy életen át függőséget okozhat, lehetetlenné teszi az identitás és az autonómia kialakulását, súlyos személyiségzavart okoz. 18

Nem csak anya nélkül felnövő gyerekek között alakulhat ki hospitalizmus, hanem családban is érzelmi elhanyagolás következtében. Az elhanyagolás sokszor rejtett formában jelentkezik. Albán csecsemőket vizsgálva azt tapasztalták, hogy a tartós akadályoztatás és a tárgyi ingerek hiánya nem vezetett olyan fejlődési zavarokhoz, mint a hospitalizmus, mivel az anya állandóan jelen volt a gyerekek életterében. Az anya jelenlétével létrejött emocionális légkörben még a kedvezőtlen hatásokkal szemben is védettek a gyerekek. 1.7 Személyiségfejlődés Erikson szerint a személyiségfejlődés lépcsőfokai (szakaszai) öröklés által meghatározottak, de a szakaszokon belüli fejlődési folyamatokat a környezet alakítja. A fejlődés mindhalálig tartó folyamat. Minden szakasznak van egy alapvető krízise, amelynek sikeres feloldása vagy fel nem oldása határozza meg, hogy az adott fejlődési szakasz kimenetele pozitív vagy negatív a későbbi szakaszokra nézve. Életkor Jellemző Kimenetel 1. év 2. év 3-6. év A csecsemő vagy megtanul bízni abban, hogy mások kielégítik szükségleteit, vagy bizalmatlan lesz. A gyermek vagy megtanulja saját akaraterejét gyakorolni, vagy bizonytalan lesz abban, hogy képes a dolgokat egyedül is megcsinálni. A gyermek megtanul kezdeményezni, hasznossá válni, teljesítményének örülni. Ha függetlenségi törekvéseit nem engedik, akkor emiatt bűntudatot érez. Bizalom vagy bizalmatlanság Autonómia (önállóság) vagy szégyen és kétely Kezdeményezés vagy bűntudat 19

7 évtől a pubertásig Serdülőkor A gyermek megtanulja kompetensen és hatékonyan gyakorolni a kortársak és a felnőttek által becsült készségeket, vagy kisebbrendűnek érzi magát. A társas csoport részeként is személyes identitást alakít ki a gyermek, vagy összezavarodik a tekintetben, hogy kik ők és mit szeretnének elérni az életben. Teljesítmény vagy kisebbrendűség Identitás vagy szerepkonfúzió (szerepbizonytalans ág) Fiatal felnőttkor A fiatal felnőtt vagy intim társra talál, vagy az elszigetelődést kockáztatja. Intimitás izoláció vagy Felnőttkor A felnőtt vagy termékeny a munkában és neveli a következő generációt, vagy tespedtté válik. Alkotóképesség vagy stagnálás Időskor Az idős vagy megpróbálja élettapasztalatait rendszerezni és meggyőzni magát arról, hogy élete értelmes volt, vagy hiábavalónak érzi egész életét. Integritás kétségbeesés vagy 20