BELSŐ POLITIKÁK FŐIGAZGATÓSÁGA C TEMATIKUS FŐOSZTÁLY: ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ÉS ALKOTMÁNYOS ÜGYEK JOGI ÜGYEK Az élettársak és a házaspárok vagyonjogi rendszereivel kapcsolatos rendeletekre irányuló javaslatok ÖSSZEFOGLALÁS PE 462.494 HU
A dokumentumot az Európai Parlament Jogi Bizottsága rendelte meg. SZERZŐ Albin DEARING Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége Schwarzenbergplatz 11, 1040 Bécs, Ausztria FELELŐS TISZTVISELŐ Vesna NAGLIČ C Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek Európai Parlament B-1047 Brüsszel E-mail: vesna.naglic@europarl.europa.eu NYELVI VÁLTOZATOK Eredeti nyelv: EN Fordítás: BG/CS/DA/DE/EL/ES/ET/FR/IT/LV/LT/HU/MT/NL/PL/PT/RO/SK/SL/FI/SV A SZERKESZTŐRŐL A tematikus osztállyal a következő címen léphet kapcsolatba, illetve itt iratkozhat fel a havi hírlevélre: poldep-citizens@europarl.europa.eu Európai Parlament, a kézirat lezárva: 2012. november Európai Unió, 2012 A dokumentum az interneten a következő címen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/studies FELELŐSSÉG KIZÁRÁSA A dokumentumban kifejtett vélemények kizárólag a szerző álláspontját tükrözik, amely nem feltétlenül azonos az Európai Parlament hivatalos álláspontjával. A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a forrás megadása és a kiadó előzetes értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a kiadónak meg kell küldeni. 2
A házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos rendeletekre irányuló javaslatok ÖSSZEFOGLALÁS 2012. április 25-én az Európai Parlament elnöke felkérte az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy nyilvánítson véleményt a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival foglalkozó rendeletre irányuló javaslatról, különös figyelmet fordítva a Jogi Bizottság előadója által felvetett kérdésre: míg a házasságban élő párok a házassági vagyonjogi rendszerekről szóló bizottsági javaslat 1 16. és 18. cikke értelmében megválaszthatják az alkalmazandó jogot, a bejegyzett élettársi közösségekről szóló javaslat 2 a bejegyzett élettársi közösségek esetében nem teszi lehetővé az alkalmazandó jog ugyanilyen megválasztását. Az utóbbi javaslat 15. cikke ugyanis kizárólagosan alkalmazandó jogként a bejegyzés helye szerinti állam jogát határozza meg. 3 Mivel a házasság és a bejegyzett élettársi közösség két különböző intézmény, és mivel a bejegyzett élettársi közösség jogi elismerésével kapcsolatos helyzet tekintetében az Unión belül jelentősen eltérések vannak, a két különálló rendeletben való eltérő kezelés önmagában nem minősül megkülönböztetésnek. 4 A vélemény nem foglalkozik a házassági vagyonjogi rendszerekről szóló rendelettervezettel, hanem azt állítja a középpontba, hogy a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásairól szóló rendelettervezet nem teszi lehetővé az alkalmazandó jog megválasztását, noha e választást a házassági vagyonjogi rendszerekről szóló javaslat megengedi. A vélemény Felvetődött a kérdés, hogy a bejegyzett élettársi közösségekről szóló javaslat sérti-e az egyenlőség Alapjogi Charta (a továbbiakban: a Charta ) 20. cikke szerinti elvét és a megkülönböztetésmentesség Charta 21. cikke szerinti elvét. A házassági vagyonjogi rendszerekről szóló javaslat kiemeli, hogy a házastársak ahhoz való joga, hogy megválaszthassák az alkalmazandó jogot és különösen, hogy a lakóhelyük szerinti tagállam jogát válasszák megkönnyíti vagyonuk kezelését, lehetővé teszi a házastársak számára, hogy a vagyonukat szabályozó jogi rendszert összhangba hozzák életvitelükkel, valamint a szabad mozgáshoz való jogukat is szolgálja. Ha ugyanakkor a jogi rendszer megválasztása a 1 COM(2011)0126. 2 COM(2011)0127. 3 Ld. a 2011. november 11-i PE475.883v01-00. számú dokumentumot. E kérdésre a LIBE bizottság által készített véleménytervezet is felhívja a figyelmet, ld. PA/892209HU, 2012. február 13. 4 Ld. ugyanakkor a PE473.957v01-00. számú, 2012. február 13-i dokumentumot. 3
C Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek házastársak számára fontos, akkor miért ne biztosítsuk ezt a jogot a bejegyzett élettársak számára is? Az Alapjogi Ügynökség úgy találta továbbá, hogy a javasolt eltérő bánásmód az azonos nemű partnereket nagyobb mértékben érintené, mint a különböző nemű partnereket, mivel az azonos nemű párok számára a bejegyzett élettársi közösség számos tagállamban az egyetlen lehetőség kapcsolatuk hivatalossá tételére. E példák annak bemutatására szolgálnak, hogy a javasolt eltérő bánásmód jelentős, és egyes csoportokhoz tartozó személyekkel szemben akár közvetett megkülönböztetést is maga után vonhat. A döntő kérdés az, hogy az eltérő bánásmód indokolható-e. E tekintetben három érvet sorakoztatnak fel: Először is hangsúlyozzák a bejegyzett élettársi közösséget szabályozó tagállamok joga közötti különbségeket. Látszólag az eltérő bánásmód mellett szól, hogy míg a házasságot bizonyos mértékben valamennyi uniós tagállam azonos módon értelmezi, a bejegyzett élettársi közösségekre vonatkozó vezérelvek nagymértékben különböznek. Úgy tűnik, hogy ez amellett szól, hogy az élettársi közösségeket a bejegyzés helye szerinti jog szellemében kezeljük, a házasságok esetében azonban nagyobb rugalmasságot és átmenetet biztosítsunk. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a rendelettervezetek nem a házasság és a bejegyzett élettársi közösségek intézményét létrehozó jogi rendelkezések, hanem csupán az ezen intézményekhez kapcsolódó vagyoni jogokról szólnak. Sőt, a tagállamok joga a házassági vagyonjogi rendszerek esetében is igen különböző. Számos jogi rendszer a házastársak közös vagyonának elvén alapul, de létezik több olyan jog is, amely éppen ellenkezőleg a vagyonmegosztás elvéből indul ki. A javaslat helyesen azokra a nehézségekre mutat rá a házassági vagyonjogokra vonatkozó közös jogi keret szükséges elfogadását hangsúlyozva, amelyeket az okoz, hogy az anyagi jog szerint alkalmazandó szabályok jelentősen eltérőek. De okunk van feltételezni, hogy ugyanez a bejegyzett élettársak esetében is igaz. Ezen érvvel összhangban azt is állíthatjuk, hogy éppen a tagállamok bejegyzett élettársi közösséggel kapcsolatos nemzeti jogszabályai között jelenleg fennálló eltérések teszik szükségessé egy 4
A házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos rendeletekre irányuló javaslatok koordinációs jogi eszköz létrehozását és adnak még nagyobb súlyt az alkalmazandó jog megválasztása kérdésének. Másodszor azt az érvet hangsúlyozzák, hogy az az előírás, miszerint a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaira minden esetben a bejegyzés helye szerinti tagállam joga az irányadó, összhangban áll a tagállamok idevágó rendelkezéseivel. A második érv arra hívja fel a figyelmet, hogy a tagállamok bejegyzett élettársi közösségekre vonatkozó törvényei nem kínálják fel a partnerek számára azt a lehetőséget, hogy a bejegyzés helye szerinti államétól eltérő jogot válasszanak. E tekintetben elsősorban azt kell megemlíteni, hogy az uniós jogalkotó a tagállami jogalkotóktól eltérő helyzetben van. Míg a nemzetközi magánjog területére vonatkozó nemzeti jogszabályok célja a kollízió elkerülése a nemzeti jogi rendszerek és joghatóságok nemzetközi jogi rendbe való beágyazása révén, az uniós jogalkotás szerepe az európai integráció által támasztott különleges igényeknek, így a szabad mozgás és az uniós polgárok alapvető jogai elősegítésének felel meg. Emellett elegendő bizonyíték áll rendelkezésre azon feltevés megcáfolására, hogy a tagállamok minden arra vonatkozó lehetőséget kizárnak, hogy a bejegyzett élettársak a bejegyzés helye szerinti tagállam jogától eltérő rendszert válasszanak. A bejegyzett élettársak Ausztriában, Hollandiában és Svédországban erre lehetőséget kapnak; így az az általános állítás, miszerint a tagállamok nem biztosítják a bejegyzett élettársak számára azt a jogot, hogy megválasszák a vagyonjogi kérdésekben alkalmazandó jogot, nem igazán alkalmas egy komolyabb érv megalapozására. Harmadszor hangsúlyozzák, hogy a bejegyzett élettársi közösséget nem minden uniós tagállam ismeri el, és ezért "az alkalmazandó jog megválaszthatóságának mértéke házaspárok és bejegyzett élettársi közösségben élő párok esetében nem lenne azonos. Ez az érv azon alapul, hogy míg valamennyi tagállam rendelkezik a házasságról szóló törvényekkel, a bejegyzett élettársi közösségekre ez nem igaz. Ez igaz, és azt jelenti, hogy a bejegyzett élettársak esetében az alkalmazandó jogok válaszható köre azon tagállamokéira szűkül, amelyek rendelkeznek ilyen intézménnyel. Ebből azonban nem következik, hogy még ezt a szűkebb választási lehetőséget is meg kellene tagadni. A bejegyzett élettársi közösségek létrehozására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó rendszerekre való 5
C Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek szükségszerű leszűkítés önmagában nem érv amellett, hogy a bejegyzett élettársakat megfosszuk attól a lehetőségtől is, hogy a fennmaradó jogrendek közül válasszanak. A véleményben arra a következtetésre jutottunk, hogy az alkalmazandó jog megválasztásának a bejegyzett élettársaktól való megtagadása olyan indokolást tenne szükségessé, amely a javaslatban feltüntetett indokokból nem levezethető. Ennek megfelelően a jelek szerint az alkalmazandó jog megválasztásának kizárása nem áll összhangban az egyenlőség Charta 20. cikkében rögzített elvével. Másodsorban a megkülönböztetés Charta 21. cikk szerinti tilalma tiltaná az olyan bánásmódot, amely a házaspárok számára kedvező, ám előnytelen helyzetbe hozza azokat a személyeket, akik politikai vagy egyéb meggyőződésük miatt jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy magán- és családi életüket maximális magánautonómia mellett éljék. Mivel továbbá a bejegyzett élettársi közösség számos tagállamban az azonos nemű párok számára rendelkezésre álló egyetlen lehetőség, ez az eltérő bánásmód a szexuális irányultságon alapuló közvetett megkülönböztetésnek minősülhet. 6