Repcepogácsa etetés hatása a tyúktojás minőségére Effect of rapeseed cake on the quality of hen egg

Zsédely Eszter 1 Radich Zsanett 2 Dóka Ottó 3 Hermán Anikó 4 Fébel Hedvig 5 Tóth Tamás 6 Repcepogácsa etetés hatása a tyúktojás minőségére Effect of rapeseed cake on the quality of hen egg zsedelye@mtk.nyme.hu 1 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, egyetemi adjunktus 2 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, egyetemi hallgató 3 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, egyetemi tanár 4 NAIK Állattenyésztési Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet, tudományos segédmunkatárs 5 NAIK Állattenyésztési Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet, egyetemi magántanár 6 Kaposvári Egyetem Agrár- és Környezettudományi Kar, egyetemi docens Bevezetés A repcepogácsa hasznosíthatóságának vizsgálatát szolgáló kutatások eredményeként egyre nagyobb az érdeklődés a repcepogácsa takarmány alapanyagként való felhasználására. Kimutatták, hogy a feldolgozás során a repcemag fehérjetartalma koncentrálódik, és bár a szója fehérjetartalmát nem éri el, de alkalmas lehet a szójadara kiváltására (URL1). Antinutritív anyagait - mint a glükozinolát és az erukasav - az elmúlt húsz év termesztési programjának keretében lecsökkentették, így a takarmányozásban való használatának kockázata is mérséklődött. A repce melléktermékek közül a repcepogácsa jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz, kéntartalmú aminosavakban gazdag valamint a magasabb olajtartalmának és az alacsonyabb rosttartalmának köszönhetően jobb energiaforrás, mint az olaj extrakció után visszamaradó extrahált repcedara. Hátrány azonban a szójával szemben, hogy a legfontosabb limitáló aminosavakból kevesebbet tartalmaz, ami a szintetikus formában történő aminosav kiegészítés hiányában a naturális termelési mutatók (pl. súlygyarapodás, takarmányértékesítés) romlását eredményezheti (ŚWIĄTKIEWICZ és mtsai, 2010). A gazdasági állatok közül a tojótyúkok takarmányozásában is történtek vizsgálatok a repce etetésével kapcsolatosan mind repcedara, mind repcepogácsa formában. HORVÁTH és mtsai (2014) összegyűjtötték a repcetermékeknek a tojótyúkok takarmányozásában való felhasználhatóságát vizsgáló kutatások eredményeit. Irodalmi adatok alapján az állapítható meg, hogy az extrahált repcedara etetése a termelési mutatókat megközelítőleg 20%-os részarányig nem rontja. A tojásminőségre gyakorolt negatív hatások elkerülése érdekében azonban a takarmány extrahált repcedarával való pótlása 8%-ig, repcepogácsával történő helyettesítése pedig 4%- nál kisebb arányban javasolható. Ez az arány akkor növelhető (15-20%), ha a táp glükozinoláttartalma nem haladja meg a 1,5 µmol/g értéket. Jelen kutatásunkban arra kerestünk választ, hogy a tojótyúkok takarmányának 15% hidegen sajtolt repcepogácsával történő kiegészítése milyen hatással van a tyúkok tojástermelésére illetve a tojás fontosabb minőségi paramétereire. Anyag és módszer A kísérletben 96, 24-33 élethét közötti, Lohmann tojóhibrid vett részt, amelyeket a Nyugat-magyarországi Egyetem Állattudományi Intézetének Kísérleti telepén helyeztünk el. A madarak három szintes Big Dutchman Eurovent 1250/a-EU típusú ketrecben tartottuk. Szintenként 8-8 fülkét alakítottunk ki, egy fülkébe 4 madarat 485

osztottunk. A ketrec 1 x1,5 finomságú, 7⁰-os dőlésű és feszítőhuzalokon helyezkedik el, ami biztosítja a tojások optimális legördülését. A fülkék mérete 60 cm 63 cm 50 cm. Valamennyi fülke vízfogó csészével felszerelt szelepes itatóval és vályús etetővel rendelkezik. A vályús etetőt fülkénként leszakaszoltuk, így az egyes fülkék madarainak takarmányfogyasztását mérni tudtuk. Egy-egy fülkébe 4 madarat helyeztünk. A tyúkok naponta adagoltan 120 g takarmányt (480 g/ fülke) kaptak valamennyi kezelésben. Az állatok 21 hetesen érkeztek a telepre, ahol 24 hetes korukig előkészítőtápot kaptak, majd ezt követően három takarmányozási csoportot alakítottunk ki, oly módon, hogy egy-egy kezelés takarmányát 8 fülke fogyasztotta. Az egyes kezelések fülkéi különböző szinteken helyezkedtek el. A kísérleti csoportok takarmányát úgy alakítottuk ki, hogy az extrahált szójadara egy része helyett hidegen sajtolt repcepogácsát adtunk a táphoz a következők szerint (1. táblázat): 1. csoport: kontroll (K) kukorica-szójadara alapú tojótáp 2. csoport: kísérleti 1 (R) 15% kezeletlen hidegen sajtolt repcepogácsa 3. csoport: kísérleti 2 (R+) 15% kezelt hidegen sajtolt repcepogácsa+peelko kiegészítő takarmány (forgalmazza: ROP Kft., Százhalombatta). A forgalmazó szerint (URL2) a PEELKO adalék alkalmazásának segítségével a repce antinutritív hatóanyagai semlegesítődnek és ezáltal javul a repce emészthetősége. A kísérlet során naponta feljegyeztük a tyúkok takarmányfogyasztását fülkénként, valamint a termelt tojások mennyiségét és súlyát. A vizsgált időszakban világítási programot alkalmaztunk, amely a tyúkoknak napi 16 órás megvilágítást biztosított. A tojásmintákból a következő fizikai-kémiai tulajdonságokat hetente vizsgálatuk: az egész tojás tömegének mérése (6 db/kezelés) a tojásfehérje és -sárgája arány mérése (fehérje és sárgája tömegének mérése) (6 db/kezelés). a tojássárgája illatának és színének meghatározása (6 db/kezelés). a tojás tápanyagtartalmának meghatározása (3 db/kezelés). a tojássárgája zsírsavösszetételének mérése (3 db/kezelés). A tojások tápanyagtartalmának (szárazanyag-, fehérje-, zsír-, és hamutartalom) meghatározását a Magyar Takarmánykódex (2004) alapján végeztük, a szénhidrát mennyiségét pedig ezen adatok alapján számítottuk ki. A kémiai összetétel alapján számítással határoztuk meg a tojások energiatartalmát a Magyar Élelmiszerkönyv 1-1- 90/496 számú előírása alapján (152/2009. (XI. 12.) FVM rendelet 1. melléklet). A tojások zsírsavösszetételét a minta előkészítése után (zsírkioldás, elszappanosítás, átészterezés, hexánba való mintafelvétel) Agilent Technologies 6890N Network típusú gázkromatográffal határoztuk meg. Az elválasztó oszlop típusa Supelco SpTM 2560 Fused Silica kapilláris oszlop (100 mm 0,25 mm 0,2 µm), a készülék detektora pedig lángionizációs detektor (FID). A vizsgálatokhoz SupelcoTM 37 Component FAME Mix Catalog No. 47885-U standardot használtunk. A vizsgált időszak végén, a 32. élethéten, kezelésenként 10-10 tojás sárgájának színét műszeresen is meghatároztuk HunterLab Miniscan XE Plus színmérő készülékkel. A szín jellemzésére a CIELab színteret alkalmaztuk. A méréseket CIE D65-ös xenonlámpa megvilágítással, 45 /0 szabványos megvilágítási és mérési geometriával végeztük. Azt is értékeltük, hogy a repcepogácsa etetés befolyásolja-e a tojásokból készült ételek érzékszervi tulajdonságait. A 32. élethéten termelt tojásokból a Campden BRI Kft. (Budapest) szakemberei az általunk biztosított mintákat főtt tojás és rántotta formájában bírálták. A vizsgálathoz csoportonként (K, R, R+) 9 6 darab tojás állt a rendelkezésükre. A főtt tojást vízben, forrástól számítva 10 percig főzték, a rántottát pedig felforrósított napraforgó étolajban a fehérje megkötéséig sütötték. A kóddal ellátott mintákat 6 képzett bíráló egyénileg 486

értékelte a kísérleti tervnek megfelelően (Williams Latin Squares), 2 ismétlésben, a 0-9-pontig terjedő intenzitásskála alapján. Az eredményeket varianciaanalízissel (ANOVA, 5%) értékelték ki, majd az átlagértékeket a Newman-Keuls (5%) módszerrel hasonlították össze. 1. táblázat A etetett takarmányok összetétele és számított táplálóanyag tartalma Kontroll (K) R R+ Hidegen sajtolt repcepogácsa % - 15,00 15,00 PEELKO kiegészítő takarmány % - - 0,38 Kukorica % 35,00 50,00 50,00 Búza % 22,50 7,00 7,00 Extrahált szójadara (46%) % 25,00 16,00 16,00 Zsírpor 40% % 5,50 - - Takarmánymész % 9,20 9,20 9,20 MCP % 1,20 1,20 1,20 NaCl % 0,40 0,40 0,40 DL-metionin % 0,10 0,10 0,10 Zeolit % 0,60 0,60 0,22 Tojó premix (0,5%) % 0,50 0,50 0,50 Összesen % 100,00 100,00 100,00 Táplálóanyag-tartalom (számított) Szárazanyag % 89,10 89,10 89,10 Nyersfehérje % 17,20 17,30 17,30 Nyerszsír % 4,30 4,10 4,20 Nyersrost % 2,60 3,40 3,40 Nyershamu % 13,70 13,90 13,60 AME N MJ/kg 11,00 11,00 11,00 Lizin % 0,90 0,90 0,90 Metionin % 0,50 0,50 0,50 Metionin+cisztin % 0,80 0,80 0,80 Treonin % 0,60 0,70 0,70 Triptofán % 0,20 0,20 0,20 Ca % 3,80 3,90 4,00 P (összes) % 0,60 0,70 0,70 P hasznosítható % 0,40 0,40 0,40 487

A tyúkok teljesítményére (tojástermelés, tojás súly, tojásmassza), valamint a tojások kémiai- és zsírsavösszetételére vonatkozó adatok értékelésekor az SPSS 13.0. for Windows programcsomag (SPSS Inc., Chicago, USA) segítségével egy tényezős varianciaanalízist végeztünk P <0,05 szignifikancia szint mellett. Az adatok feldolgozásához pedig a Microsoft Office Excel programot használtuk. Eredmények és értékelésük Vizsgálatainkat a csúcstermelés időszakában (24-33. élethét 3-12. tojóhét) végeztük. Az összes tyúk (n=96) átlagos tojástermelése 94,6% volt, a termelt tojások átlagos tömegét 62 g-nak mértük, a tojásmassza pedig, amely a naponta termelt tojástömeget mutatja, átlagosan 58,3 g/nap volt. 2. táblázat A repcepogácsa kiegészítés hatása a tyúkok tojástermelésére, valamint a tojások súlyára Termelés (%) Tojástömeg (g/tojás) Tojásmassza (g/nap) K 92,4±8,5 a 62±1,6 b 57,3±6,0 R 96,2±8,7 b 61±1,6 a 58,8±5,8 R+ 95,3±8,6 ab 62±1,5 b 58,9±5,8 (a, b különböző betűvel jelölt értékek minimum P<0,05 szinten különböznek azonos oszlopon belül) A 2. táblázat adataiból megállapítható, hogy a tyúkok tojástermelése az R csoportban a kontrollhoz képest szignifikánsan nagyobb (96,2 %), az átlagos tojástömeg (61 g/tojás) viszont szignifikánsan kisebb volt, mint a másik két csoportban (K: 62 g/tojás, és R+: 62 g/tojás). Ezen utóbbi érték gyakorlati jelentőségét nem célszerű túlértékelni, mivel a napi súlymérésekből következően jelentős n-számmal dolgoztunk a biometriai elemzések során. A csoportok közötti eltérések összességében azt eredményezték, hogy a tojásmasszában csak kismértékű különbség volt a csoportok között, vagyis a repcepogácsa etetése nem befolyásolta érdemleges mértékben a naponta termelt tojásmennyiséget. Ez megegyezik ŚWIATKIEWICZ és mtsai (2010) hasonló termelési időszakban végzett vizsgálatainak eredményével. ANGELOVIČOVÁ és ANGELOVIČ (2013) ugyanakkor a tojóidőszak hasonló szakaszában (22-42. hét) végezett kísérletük során azt tapasztalták, hogy 5% repcepogácsa etetésekor a tojástermelés csökkent a kísérleti csoportban (83,87%) a kontroll csoporthoz képest (85,72%), az átlagos tojástömeg viszont a kísérleti csoportban nagyobb volt (63,01 g vs. 61,27g). Ha a tojásmassza értékét kiszámítjuk ezekből az adatokból, akkor mindkét csoport esetében hasonló értéket kapunk (52,8 illetve 52,5 g/nap), saját kísérletünkhöz hasonlóan. THANASEELAAN (2013) és CIURESCU (2009) viszont repcedarával végzett kísérleteikben a tojástermelés csökkenéséről számolnak be 10-15-20%-os dózisok alkalmazásakor. A tojás minőségének meghatározásához a kísérletben hat héten keresztül hetente egyszer kezelésenként 6 tojást ütöttünk fel. A vizsgált egész tojások átlagos tömege 62,8 gramm volt, amelynek 11,9%-át, azaz átlagosan 7,5 grammot a héj tett ki. A felütött tojás fehérjéje átlagban 40,6 grammal az egész tojás 64,6%-át adta, míg a sárgája 14,6 grammal az egész tojás 23,2%-ának felelt meg. A kísérlet során azt is vizsgáltuk, hogy a repcepogácsa etetése befolyásolja-e a tojás tápanyagtartalmát (3. táblázat). Az összes tojásminta (n=54) átlagos összetétele a következőképpen alakult: víztartalom 43,04 g, szárazanyag-tartalom 12,52 g, fehérjetartalom 6,97 g, zsírtartalom 3,74 g, hamutartalom 0,58 g és a szénhidráttartalom 1,23 g volt. A tápanyag összetétel alapján az átlagos energiatartalom 277,2 kj/tojás volt a kísérletünkben. 488

3. táblázat A tojásösszetétel alakulása a különböző takarmányozási csoportokban (az adatok 1 db héj nélküli tojásra vonatkoznak) K R R+ Energia (kj) 282±19,2 278±19,0 271±24,3 Víztartalom (g) 42,7±2,94 43,2±2,72 43,2±3,90 Szárazanyag (g) 12,7±0,87 12,6±0,84 12,3±1,11 Fehérje (g) 7,20±0,51 b 7,00±0,78 ab 6,70±0,79 a Zsír (g) 3,80±0,29 3,70±0,30 3,70±0,43 Szénhidrát (g) 1,10±0,24 1,20±0,58 1,40±0,80 Hamu (g) 0,60±0,14 0,60±0,14 0,50±0,14 (a, b: A különböző betűvel jelölt értékek azonos soron belül min. P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek) A vizsgált paraméterek közül csak a fehérjetartalomban találtunk különbséget, a K csoport tojásainak átlagos fehérjetartalma szignifikánsan nagyobb volt, mint az R+csoportból származó tojásoknak, az R csoport átlaga pedig a kettő között alakult. Az alacsonyabb energia- és szárazanyag-tartalom is valószínűleg a kisebb fehérjetartalomnak köszönhető, hiszen a zsír és szénhidrát-tartalom nem alacsonyabb, mint a többi csoporté. A rendelkezésre álló szakirodalmakban nem találtunk hasonló vizsgálatokat. A tojás táplálkozási értékének meghatározása során a tojás sárgájának zsírsavösszetételét is vizsgáltuk (n=90). A tojások telített zsírsavaránya (SFA) a kísérleti csoportokban szignifikánsan (P<0,05) csökkent (R: 33,05% és R+: 33,15%) a kontroll csoport 34,06%-os értékéhez képest. A telített zsírsavak közül a sztearinsav aránya, amely nagy hatékonysággal alakul olajsavvá az R csoportban volt a legnagyobb (41,26 %), az R+ csoportban valamivel kevesebb (40,33 %), a K csoportban pedig szignifikánsan (P<0,05) kisebb volt (38,79 %) az előbbi két csoporthoz képest. A tojások egyszeresen telítetlen zsírsavaránya (MUFA) ezzel szemben statisztikailag (P<0,05) igazolhatóan nőtt a repcepogácsát fogyasztó csoportokban, elsősorban az olajsav (C18:1) és a vakcénsav (c-c18:1) növekedésének köszönhetően. 489

4. táblázat A repcepogácsa etetés hatása a tojás zsírsav összetételére (adatok az összes zsírsav %-ában) Kontroll R R+ Mirisztinsav (C 14:0) 0,40±0,07 0,37±0,05 0,39±0,08 Palmitinsav (C 16:0) 25,18±0,66 b 24,48±0,68 a 24,64±1,10 ab Sztearinsav (C 18:0) 8,10±0,46 7,86±0,51 7,77±0,48 Telített zsírsavak 34,06±0,70 b 33,05±0,65 a 33,15±1,30 a Mirisztoleinsav (C 14:1) 0,07±0,01 0,07±0,02 0,07±0,02 Palmitoleinsav (C 16:1) 2,78±0,57 2,80±0,52 2,81±0,50 Olajsav (C 18:1) 38,79±1,97 a 41,26±1,41 b 40,33±1,44 b Vakcénsav (c-c 18:1) 1,50±0,13 a 1,81±0,14 b 1,82±0,08 b Erukasav (C 22:1) 0,02±0,01 0,02±0,01 0,02±0,00 Egyszeresen telítetlen zsírsavak Linolsav (C 18:2 n-6) 43,52±2,21 a 46,37±1,09 b 45,43±1,20 b 16,86±1,77 b 14,81±1,00 a 15,36±1,13 a Linolénsav (C 18:3 n-3) 0,85±0,13 0,84±0,12 0,85±0,10 Arachidonsav (C 20:4vn-6) 1,86±0,12 a 1,83±0,11 a 1,97±0,16 b Eikozapentaénsav (C 20:5 n-3) 0,02±0,00 0,02±0,01 0,02±0,00 Dokozapentaénsav (C 22:5 n-3) 0,15±0,05 0,15±0,03 0,16±0,03 Dokozahexaénsav (C 22:6 n-3) 0,86±0,09 a 0,93±0,09 b 1,00±0,07 c Többszörösen telítetlen zsírsavak 21,23±2,11 b 19,20±1,14 a 19,99±1,35 a (a, b különböző betűvel jelölt értékek min. P<0,05 szinten különböznek azonos soron belül) A telített és egyszeresen telítetlen zsírsavak egymáshoz viszonyított aránya a kísérleti csoportokban táplálkozásegészségügyi szempontból kedvező irányba változott, viszont a többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) aránya szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontroll csoportban. Ennek egyik oka, hogy a linolsav mennyisége szignifikánsan kisebb volt a kísérleti mintákban. Viszont a humán táplálkozás szempontjából számos kedvező tulajdonsággal bíró linolénsav mennyisége nem változott (0,84-0,85%). Mindezek a változások azt eredményezték, hogy az n-6:n-3 zsírsavarányban minden csoportban szignifikáns (P<0,05) különbséget találtunk. A legtágabb arányt a kontroll csoportban tapasztaltuk (10,34:1), amely az R csoportban 9,28:1, az R+ mintákban pedig 8,82:1-re szűkült. Ez azt jelenti, hogy habár a repcepogácsa kiegészítés kis mértékben csökkentette az élettanilag hasznos többszörösen telítetlen zsírsavak arányát az összes zsírsavhoz mérten, de az n-6:n3 zsírsav arány szűkült, és jobban megközelítette a táplálkozási szakemberek által a napi zsírsav bevitelre ajánlott 5:1 arányt (ANTAL és GAÁL, 1998; BARNA, 2006). A tojások zsírsavösszetételében hasonló változások tapasztaltak CHERIAN és mtsai (2009) is, akik a Camelina Sativa (sárgarepce) hatását vizsgálták a tyúktojás minőségére és zsírösszetételére. Kísérletünk során érzékszervi vizsgálatot is végeztünk, hogy választ kapjunk arra, hogy a kezeletlen illetve kezelt repcepogácsa etetése befolyásolja-e a tojásból készült ételek organoleptikus tulajdonságait. 490

Sárgája szín-elk. 9 Szárazság-sárgelk. 7 5 3 1 Tojás illat-elk. K R Keménységsárg.elk. Tojás íz-elk. R+ Keménység-feh.- elk. 1. ábra: A főtt tojás érzékszervi vizsgálatának eredménye A Campden BRI Kft. bírálói által végzett érzékszervi vizsgálat során a főtt tojások fehérjéinek színe tört fehér volt, egymástól szignifikánsan nem különböztek, ahogy a főtt tojások sárgái sem, amelyek színe minden csoportban halványsárga volt. A főtt tojások illatát határozottnak és jellegzetesnek ítélték. Idegen illat nem volt érezhető. Sárgája szín-elk. 9 7 5 K Állomány-elk. 3 1 Tojás illat-elk. R R+ Tojás íz-elk. 2. ábra: A rántotta érzékszervi vizsgálatának eredménye A csoportok közötti eltérő tulajdonságokat kiemelve elmondható, hogy a K csoportból származó főtt tojásnak kissé kénes, a rántottának pedig jól érezhető édes illata volt. A főtt tojás íze enyhén kesernyés volt, a rántottát pedig enyhén édeskés íz jellemezte. Mind főzve, mint rántottaként intenzívebb íze volt, mint az R+ jelű tojásból készült mintáknak. Az R minta sárgájának színét a bírálók kissé intenzívebbnek ítélték, mint a többi mintáét és a rántotta színe is élénkebb volt. A főtt tojás illatát kissé kénes illat jellemezte, a rántotta illatában a K mintához hasonló enyhe édeskés íz érződött. Az R mintából készült rántotta és főtt tojás teltebb, intenzívebb hatást keltett, mint az R+ jelű tojásból készült minták. A főtt tojás sárgájának állománya a másik két mintánál kismértékben keményebb és szárazabb volt a 10 perces főzési időt követően. 491

Az R+ jelű mintából készült főtt tojás illata és íze kissé gyengébb volt, mint a többi mintáé. A rántotta íze is hasonló tendenciát mutatott, kevésbé volt telt, intenzív és édeskés. A rántottában néhány bíráló kesernyés ízt érzett (hasonlóan a K csoport főtt tojásához). A tojás állománya a többi mintánál kissé krémesebb érzetet keltett. ŚWIATKIEWICZ és mtsai (2010) eredményeinkkel ellentétben azt tapasztalták, hogy a 8% repcepogácsa etetésekor a főtt tojások illata szignifikánsan (P<0,05) rosszabb, mint a többi kezelésből származó tojásoké. Későbbi kutatásukban (KORELESKI és mtsai, 2011), ahol a repcén kívül glicerint és DDGS-t is etettek a tyúkokkal különböző dózisban, szintén azt találták, hogy a kontroll csoport mintáiból készített főtt tojás mind ízben, mind illatban szignifikánsan jobb volt, mint a kísérleti csoportokból származó mintáké. A fogyasztók számára a tojás minőségének megítélésekor fontos tulajdonság a tojás sárgájának színe. A kísérletben etetett tápokat úgy állítottuk össze, hogy semmilyen mesterséges színezőanyagot nem adtunk hozzá, hogy egyértelműen megállapítható legyen, hogy a repcepogácsa bekeverése befolyásolja-e a tojássárgájának a színét. A repcepogácsa hatásának megítélését azonban nehezíti, hogy a kísérleti tápokban a kukorica mennyisége nagyobb. A kukoricáról viszont közismert, hogy zeaxantin tartalma a tojás sárgájának színét kedvezően befolyásolja (sárgább lesz) (SCHMIDT, 2003). A tojás sárgájának színét a heti mintavételek alkalmával kezelésenként 6-6 tojás leütésekor értékeltük az 1-15-ig terjedő Roche-skála alapján (5. táblázat). Az R csoportban az átlagos érték 6,74, a K és R+ csoportokban pedig azonos, 6,45 volt. Az általunk mért eredmények azt mutatták, hogy az R csoportból származó tojások sárgájának van a legerőteljesebb színe, de a különbséget nem találtuk szignifikánsnak. 5. táblázat A műszeres színmérés eredményei K R R+ L* 62,86±1,62 62,94±1,87 62,42±1,91 a* 3,14±0,65 a 4,26±1,92 b 5,47±1,61 c b* 53,46±1,95 a 56,72±6,96 ab 61,61±5,61 b Roche-skála 6,45±0,83 6,74±0,77 6,45±0,74 (a, b különböző betűvel jelölt értékek minimum P<0,05 szinten különböznek azonos soron belül) A szín objektívebb megítélésére is lehetőségünk volt, és a vizsgált időszak végén, a 32. élethéten, kezelésenként 10-10 tojás sárgájának színét műszeresen is meghatároztuk. A világossági fokot mérő L* az R csoportban volt legnagyobb (62,94), az R+ csoportban pedig a legkisebb (62,42). A piros és zöld színt mérő a* valamint a sárga és kék színt mérő b* egyaránt a K csoportban volt a legkisebb (a*=3,14; b*=53,46), az R+ csoportban pedig a legmagasabb értéket mértük (a*=5,47; b*=61,61). Ezek az eredmények összességében azt mutatják, hogy az R+ tojásainak a színe volt a legélénkebb a kezelések közül, míg a Roche skála szerint a R minták sárgájáról mondható el ugyanez. A vizsgálatok közötti ellentmondástól függetlenül az mindenképpen kedvező, hogy a repcepogácsa etetés nem halványította a tojás sárgájának színét, hiszen Magyarországon a szép, élénksárga színt kedvelik általában a fogyasztók. THANASEELAAN (2013) azt tapasztalta, hogyha a tojótápba 10% vagy 15%-ban extrahált repcedarát kever, akkor az szignifikánsan (P<0,01) befolyásolta a tojássárgája színét. ŚWIATKIEWICZ és mtsai (2010) ugyanakkor repcepogácsa etetésekor (0%, 4%, 6%, 8%) nem találtak szignifikáns különbséget a tojások sárgájának színe között Roche-skálával végzett színméréssel. 492

Következtetések Az eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy a takarmányozási minőségű repcepogácsa 15%-os dózisban etetve nem rontotta a tojások minőségét, ezért perspektivikus alapanyag lehet a tojótyúkok takarmányozásában, így alkalmas lehet az extrahált szójadara egy részének helyettesítésére. Megfigyeltük továbbá azt is, hogy a PEELKO takarmány-kiegészítővel együtt etetett repcepogácsa (R+ csoport) összességében nem befolyásolta a tojástermelést és a tojás minőségét a kezeletlen repcepogácsa (R csoport) hatásához képest. Felhasznált irodalom ANGELOVIČOVÁ, M. ANGELOVIČ, M. (2013): Rapeseed Cakes as an Important Feed Raw Material for Laying Hens. Scientific Papers. 46 (2). 335-338. p. ANTAL M. - GAÁL Ö (1998): Többszörösen telítetlen zsírsavak jelentősége a táplálkozásban. Orvosi hetilap, 139. 19. 1153-1158. p. BARNA M. (2006): A zsírsavak szerepe a táplálkozásfüggő megbetegedések megelőzésében, különös tekintettel az elégtelen n-3 zsírsav-ellátottságra. Metabolizmus, 4.4. 267-272. p. CHERIAN, G. CAMPBELL, A. PARKER, T. (2009): Egg quality and lipid composition of eggs from hens fed Camelina sativa. The Journal of Applied Poultry Research. 18 (2). 143-150. p. CIURESCU, G. (2009): Efficiency of soybean meal replacement by rapeseed meal and/or canola seeds HORVÁTH É. R. TÓTH T. FÉBEL H (2014): A repcedara- és pogácsa felhasználási lehetősége a monogasztrikus állatok takarmányozásában. Állattenyésztés és takarmányozás. 63.2. 165-183. p. KORELESKI, K. ŚWIĄTKIEWICZ, S. ARCZEWSKA-WŁOSEK, A. (2011): Rapeseed cake, glycerin and distillers dried grains with solubles used simultaneously as a source of nutrients for hens in their second laying season. Annals of Animal Science. 1 (2011). 125-133. p. SCHMIDT J. (2003): A takarmányozás alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest ŚWIĄTKIEWICZ, S. KORELESKI, J. ARCZEWSKA-WŁOSEK, A. (2010): Egg performance, egg quality, and nutrient utilization in laying hens fed diets with different levels of rapeseed expeller cake. Agricultural and Food Science. 19 (2010). 233-239. p. THANASEELAAN, V. (2013): Effect of feeding of rapeseed meal in layer type chicken. Indian Journal of Fundamental and Applied Life Sciences. 3 (1). 156-161. p. URL 1 : http://agronaplo.hu/a-biouzemanyag-gyartas-mellektermekeinek-felhasznalasa-a-takarmanyozasban/ URL 2 : http://peelko.hu/index.html 493