2012. október 18. 12:00-15:00 2012 A Nemzeti Biztonsági Stratégia Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsterem A Magyar Atlanti Tanács, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja, és Biztonságpolitikai Szakkollégiuma által a Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete valamint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzat segítségével megszervezett, Magyarország új Nemzeti Biztonsági Stratégiáját bemutató konferenciasorozat szegedi állomását 2012. október 18-én tartottuk a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Tanácstermében. A konferenciát dr. Majsa József adjunktus, a nemzetközi tanulmányok és politológia szakok koordinációs igazgatója nyitotta meg. Köszöntötte a megjelenteket, örömét fejezte ki, hogy egy ilyen nagyszabású konferenciának adhat helyet a Kar. Röviden bemutatta a Karon folyó nemzetközi tanulmányok, geopolitika, regionális biztonságpolitika, stb. képzéseket; majd átadta a szót az előadóknak. A konferencia általános bevezetővel kezdődött a globális erőegyensúly-változásról, a hatalmi hangsúlyok eltolódásáról a 21. században, rámutatva a nagyhatalmak ugyancsak változó hatalmi képességére és a nemzetközi szervezetek így például a NATO változó
mozgásterére, ezen belül pedig a Magyarországra gyakorolt hatásokra. A globális folyamatok áttekintésére építve következett a Nemzeti Biztonsági Stratégiát bemutató Külügyminisztériumi előadás Magyarország biztonsági környezetének értékelésével és a Stratégia legfontosabb mondanivalóival, felépítésével, az elérendő célokkal és a korábbi stratégiákhoz képest látható változásokkal. A Honvédelmi Minisztérium előadója ezt követően tovább szűkítette a vizsgált spektrumot, és a katonai biztonság kérdéseiről, a Nemzeti Katonai Stratégia tervezetének vonatkozó részleteiről beszélt. A bevezető előadást Csiki Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársa, okleveles biztonságpolitikai szakértő tartotta. A globális erőegyensúly és hatalmi képességek közép- és hosszú távú trendjeit értékelő előadásában olyan folyamat-modelleket és trendeket mutatott be valamint dilemmákat vizsgált, amelyek alapján kirajzolódnak a következő évtizedek stratégiai változásai, meghatározva valamennyi szereplő így a nemzetállamok stratégiai lehetőségeit is. Előadásban bemutatta a biztonságpolitikai környezetet alakító, valamint a környezetről alkotott képet befolyásoló szereplőket, rámutatva arra, hogy a világban végbe menő folyamatokról elsősorban a média által közvetített másodlagos információk alapján alkotunk képet ami bizonyos esetekben eltérhet a valóságtól. A folyamatok bemutatásában jelezte a Nyugat perspektivikusan relatíve csökkenő érdekérvényesítő képességét, a jóléti demokrácia fenntarthatóságának kérdőjeleit, a felemelkedő országok, ország-csoportok (BRIC, MIST, N11) egyre fontosabbá és megkerülhetetlenné válását, valamint az új globális felelősségvállalási modellben rejlő lehetőségeket és kockázatokat. A jelenleg megfigyelhető trendek elemzésekor egyértelműen kirajzolódik Kína vezető szerepe a jövőben, a hatalmi képességek tekintetében már középtávon megelőzve az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is. Ami a dilemmákat illeti, kérdés, hogy egy valóban multipoláris világban hogyan fognak a szereplők politizálni, az együttműködési hajlandóság megelőzi-e a konfliktusokat, így fenntartható lesz-e a béke annak ellenére, hogy az egyensúlytalanságok minden korban konfliktusokat szülnek. Ezek mellett olyan váratlan tényezők is átalakíthatják biztonsági környezetünket, mint például az Arab Tavasz és a kibertér fenyegetései, amelyeket néhány évvel ezelőtt még senki nem tudott előre jelezni.
E dinamikusan változásokkal szemben a szereplők kezében kétféle eszköz van: a kemény katonai és a puha, gazdásági és diplomáciai, melyeket megfelelően kombinálva kell rugalmas választ adniuk. Ami a stratégiai változásokat illeti: a transzatlanti térségből a csendes-óceáni térségbe helyeződik át a világpolitika súlypontja, Délkelet-Ázsia lesz a geostratégiai játszma kulcstérsége. Eddig az Egyesült Államok volt az a globális hegemón, aki globális érdekeit erőkivetítő képességén keresztül haditengerészeti ereje és szövetségesi hálózata által többnyire bárhol érvényesíteni tudta, a következő évtizedekben azonban a felemelkedő hatalmak közül egyre több fejleszti magas szintre erőkivetítő katonai képességeit. Eközben a nyugati hatalmaknak szembesülni kell relatív csökkenő érdekérvényesítő képességükkel: a csökkenő mértékű erőforrásokért egyre élesebbé válik a verseny, a nyugati országok pedig fokozatosan veszíteni fognak hatalmukból gazdasági, technikai, katonai és innovációs területen egyaránt. Ezt követően Marosfi Gábor, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Non-Proliferációs Főosztály szakmai tanácsadójának előadása következett, aki a Nemzeti Biztonsági Stratégia kidolgozásának módszertanát és jellegzetességeit, eredményeit ismertette. Mint rámutatott, a stratégiai dokumentumok jelentőségét az adja, hogy ezekben rögzítik azokat a középtávú célokat, amelyek megvalósítására az ország erőforrásait és eszközeit egységes elgondolás mentén hatékonyan fel tudják használni. Ez kiszámíthatóságot eredményez a nemzetközi környezet többi szereplőjével fenntartott kapcsolatainkban is, hiszen kölcsönösen tisztában leszünk egymás biztonságpolitikai elképzelésével. Ezek miatt bevett gyakorlat a stratégia alkotása. Magyarországon 1993-ban, 1998-ban, 2002-ben, 2004-ben és most 2012-ben készült ilyen jellegű változó névvel és tartalommal elkészített stratégiai dokumentum. A külső és belső körülmények és lehetőségek változásával összhangban 5-10 évente célszerű az ország stratégiáját megújítani, alkalmazkodva ezzel az új feltételekhez és kihívásokhoz. 2004 óta jelentős változások történtek a biztonságpolitikai környezetben és az euro-atlanti integrációs szervezetekben, miközben Magyarország beágyazódottsága erősödött a szervezetrendszerben. A megváltozott követelményeknek megfelelően, a széleskörű szakmai és társadalmi konzultációt követően 2012. február 21-én elfogadott 1035/2012-es Kormányhatározat egységes és átfogó összkormányzati megközelítéssel rendelkezik, s további ún. ágazati stratégiák megalkotását tűzte ki célul, mint például az új Nemzeti Katonai Stratégia, amely már készül is. Mindkét dokumentum leszögezi: Magyarország biztonságának sarokköve és a
stratégia kiindulópontja a NATO és EU tagság, kiegyensúlyozott európai és transzatlanti elkötelezettséggel. Emellett a Stratégia kiemelt szerepet szán olyan magától értetődő területeknek, mint a szomszédságpolitika, regionális együttműködés, valamint a határon túli magyarságért érzett felelősséget. A stratégia érvényessége 5-10 év, szervesen épít a korábbi dokumentumokra és az azokban meghatározott biztonságpolitikai célokra. Ez a stabil folyamat-jelleg úgy lehetséges, hogy a stratégia értékelvű megközelítéssel bír, azaz Magyarország nem változó értékrendjére és alapvető nemzeti érdekeire épít. A 2004-es stratégiához képest változás a funkcionális megközelítés, a deklaratív (már nem leíró) megfogalmazás, az elérendő célok pontos megfogalmazása, a globális kitekintés, egyes új kihívások és problémák megfogalmazása (védelmi felelősség, kiberbiztonság, éghajlatváltozás), az átfogó összkormányzati szemlélet, valamint a polgári válságkezelés eszközeinek megjelenítése. A készítéskor felmerülő dilemmák között volt a terjedelem kérdése, az ún. puha (politikai, gazdasági választ kívánó) és kemény (katonai választ kívánó) kihívások aránya, a kockázati elemzés teljessége, a kihívások kockázatok veszélyek fenyegetések megfelelő súlyozása, a közérthető nyelvezet és a szabatos szakmai terminológia ütközései, ahol az egyértelműség jelentősége egyáltalán nem lebecsülendő. Emellett további fontos szempont volt a helyzetelemzés cél eszköz vertikumának pontos meghatározása, a különböző tárcaszempontok rugalmas érvényesítése, valamint a további stratégiák nevesítése. Dr. Lázár Péter, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Osztály osztályvezetőjének előadása zárta a konferenciát az NBS katonai biztonságot érintő kérdéseiről és a készülő Nemzeti Katonai Stratégia tervezetéről. Szegeden volt az első alkalom, hogy nyilvánosan beszéltek a parlamenti egyeztetésen már átesett Nemzeti Katonai Stratégiáról. Az egyeztetés folyamata a kidolgozásban érintett minisztériumok, honvédelmi és rendvédelmi szervek közötti köröztetésre és külső szakmai egyeztetésekre épült, majd a parlamenti pártokat is tájékoztatták és egyeztettek velük. Így az NKS, melynek szövege a Honvédelmi Minisztérium honlapján megtalálható és véleményezhető, novemberben kerülhet a közigazgatási egyeztetés fázisába. A tendenciák azt mutatják, hogy biztonsági környezetünk egyre gyorsabban és dinamikusabban változik, mondhatni felgyorsult a világ. Az elmúlt évtized azt bizonyította,
hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznie az egyes országoknak és szövetségeknek, amelyekre korábban nem volt példa, mint a szeptember 11-i terrortámadás, az egyre gyakoribb kibertámadások, vagy a már évek óta tartó gazdasági válság által okozott forrásszűkösség. A gazdasági világválság eredményeképpen a védelemre fordítható összeg 25%-kal csökkent. Az új katonai stratégiának rugalmas választ kell adni az új helyzetekre, fenyegetésekre és eszközökre. Lázár Péter hangsúlyozta: az országvédelmi feladatok költségeinek fedezésére igen szűkösek az erőforrások, azonban a cél az, hogy megerősítsük a magyar képességeket úgy, hogy az ország fegyveres védelme is biztosítva legyen, nem csupán a távoli műveletekben való részvétel szerződéses kötelezettségeinknek eleget téve. Az NKS fő feladatait természetesen az új Nemzeti Biztonsági Stratégiában foglaltak szabják meg. Így a biztonsági környezet változása, benne a hosszú távú biztonságpolitikai folyamatok és trendek jelentik a stratégiai tervezés alapját azonban ezek kiszámíthatatlansága meg is nehezíti a pontos tervezést. A Nemzeti Katonai Stratégia célja, hogy a haderő állapotának, képességének felmérése alapján alakítsa ki a hosszú távú tervezés és fejlesztés irányait, az anyagi mozgástér korlátain belül meghatározva a kiemelt jelentőségű feladatokat. Annak érdekében, hogy a képességfejlesztés szilárdabb sarokszámokra épüljön, a kormány 2012 februárjában határozatban kötelezte el magát, hogy a Magyar Honvédség jogszabályban foglalt hazai és egyéb nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése érdekében 2016-ig fenntartja a jelenlegi honvédelmi költségvetés nominális értékét, ezt követően pedig évente a GDP 0,1 százalékával növelik majd, így 2022-re a GDP 1,39 százalékát érheti el.