Arisztotelész
Bevezetı: élete és mővei Arisztotelész (i. e. 384-322) Sztageirában született 367-ben Platón athéni iskolájához, az Akadémiához csatlakozott és 335 között Alexandrosz makedón trónörökös nevelıje Lükeion
A ránk maradt írásokat rhodoszi Andronikosz szerkesztette meg az i. e. 1. században. Andronikosz Arisztotelész saját használatra készült jegyzeteit vette alapul Immanuel Bekker (1831)
Mővei Organon Categoriae (Cat.) Kategóriák De interpretatione (Int.) Herméneutika Analytica Priora (A. Pr.) Elsı analitika Analytica Posteriora (A. Po.) Második analitika Topica (Top.) Topika De sophisticis elenchis (SE) Szofisztikus cáfolatok
Physica (Phys.) Fizika De Caelo (Cael.) Az égbolt De generatione et corruptione (GC) A keletkezés és a pusztulás Meteorologica (Meteor.) Égi jelenségek De anima (DA) A lélek Metaphysica (Met.) Metafizika
Ethica Nicomachea (EN) Nikomakhoszi etika Magna Moralia (MM) Nagy etika Ethica Eudemia (EE) Eudémoszi etika Politica (Pol.) Politika Rhetorica (Rhet.) Rétorika Poetica (Poet.) Poétika
Tudomány Elméleti: az igazság felfedezése, theoretiké Gyakorlati: a tudás a cselekvés kiválósága praktiké Poétikus: létrehozó- poétiké
Etika Minden emberi tevékenység mesterség, vizsgálódás, cselekvés és elhatározás valamilyen célra vagy jóra irányul (EN I.1) A célok között alá- és fölérendeltségi viszonyok vannak, hiszen vannak célok, melyeket valamilyen további cél kedvéért választunk.
Végcél van olyan végcélja tevékenységünknek, amit nem másért, hanem kizárólag önmagáért akarunk, minden mást pedig csak érte, akkor ezt a legfıbb jónak tekinthetjük Teleológikus etika
Mindenki egyetért abban, hogy a cselekvéssel elérhetı jó az eudaimonia (boldogság, sikerült élet), csupán arról folyik vita, hogy miben is áll ez.
A görög hagyomány szerint a boldogságról, mint állapotról nem beszélhetünk Csak folyamatként lehet értelmezni Célt valósít meg Milyen célt? A legfıbb célnak alárendelteket!
A görög hagyomány csak a befejezett életet tartotta értékelhetınek Hérodotosz: Kroiszosz és Szolón története Ki a legboldogabb?
Kleobisz és Biton története
Akkor mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az emberi értelemben vett jó nem más, mint a léleknek erény szerinti - ha pedig több ilyen erény van, a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti - tevékenysége. Hozzátehetjük még: az egész élet tartama alatt. Mert valamint egy fecske s egy nap még nem jelent tavaszt, éppúgy igazán boldoggá sem tehet egy nap vagy egy rövidke idı.
Arisztotelész a boldogságot olyan végsı célnak tekintette, amit az ember nem valami egyéb célja elérése miatt, hanem önmagáért akar.
Az emberi dolgokra vonatkozó tudománynak melyet Arisztotelész itt a politiké névvel illet (EN I.1, 1094a27) az a feladata, hogy meghatározza a legfıbb jó mibenlétét, valamint elérésének módját. Az etika a boldogság, az emberi jó általános jellemzését nyújtja, a politika pedig azt vázolja fel, hogy milyen társadalmi és politikai intézmények segíthetik e jó megvalósítását.
e tudományt nem pusztán a tudás kedvéért tanulmányozzuk, hanem azért, hogy kiváló emberré legyünk
nem konkrét viselkedési szabályok rendszerét vázolnja fel Nem ad kritériumot, amelynek alapján cselekvési alternatívák között dönthetnénk
Az ember funkciója A boldogság vagy a legjobb élet általános leírását Arisztotelész az emberi természet elemzésével nyeri (EN I.6). Az emberi lélek magában foglalja a táplálkozás, növekedés és érzékelés képességét. E készségek a növényekben és az állatokban is megvannak, ezért a boldogságot nem helyezhetjük ezek kiváló mőködésébe
Erény Az embernek azonban van olyan sajátosan rá jellemzı funkciója (ergon=feladat, munka), mely megkülönbözteti a többi állati élılénytıl: az értelem használata. A legjobb emberi élet eszerint az értelmes lélek tevékenységében áll, mely a természetének megfelelı erény, kiválóság (areté) szerint megy végbe, méghozzá az élet teljes tartama alatt (EN I.6, 1098a16 sk.).
a boldog élet tevékenység, cselekvés (energeia, praxisz), nem pedig az erény puszta birtoklása. Elıfordulhat ugyanis, hogy valaki a legnagyobb erények birtokában valamilyen okból tétlenségre van kárhoztatva az ilyen életet aligha mondanánk boldognak (EN I.9, 1098b34-1099a6). A kiváló ember eszerint korántsem sebezhetetlen, hanem bizonyos mértékig ki van szolgáltatva a külsı körülményeknek. Ha valaki szegény, nincsenek barátai, családtagjai meghalnak, és egyéb sorscsapások érik, nem élheti a legjobb életet, mert nincsenek meg az eszközei az erény gyakorlására (EN I.9, 1099a31-b8).
Az emberi lélekben az erényeknek két, egymástól fajtájukban különbözı csoportját különböztethetjük meg (EN I.13). A tulajdonképpeni értelmes lélekrész mellett van a lélekben egy olyan elem, mely önmagában nem értelmes, ám hallgathat az értelem szavára, mint az ember apja tanácsaira. Ez utóbbi lélekrész a vágyakért (legalábbis bizonyos vágyakért) és érzelmekért felelıs, melyek az értelem parancsainak megfelelı mederbe terelhetık, ám szembe is szegülhetnek az értelemmel. A lélek ezen részéhez tartozik az etikai erény vagy jellemerény (éthiké areté), a tulajdonképpeni értelmes lélekrészhez pedig az értelmi erény (dianoétiké areté).
Jellem A jellem kiválósága például a bıkezőség és a mértékletesség. Az értelem kiválósága a teoretikus bölcsesség és annak összetevıi, valamint a gyakorlati okosság és a mesterségbeli szakértelem. A jellem kiválósága, az erkölcsi erény a cselekedetekkel és az érzelmekkel kapcsolatos. Érzelem (pathosz) például a vágy, az indulat, a félelem, a bizakodás, a győlölet és a szeretet; e lelki jelenségekkel gyönyör illetve fájdalom jár együtt. A jellem kiválósága nem érzelem, és nem is az ilyen érzelmek átélésének képessége (dünamisz), hiszen pusztán ezek alapján nem illethet bennünket dicséret vagy gáncs.
Az erényt inkább beállítottságként (hexisz; a Nikomakhoszi etika magyar fordításában: lelki alkat) határozhatjuk meg, mely arra tesz hajlamossá bennünket, hogy bizonyos módon helyesen vagy helytelenül éljük át az érzelmeket. Például a harag esetében a túlságos hevesség és a túlságos lanyhaság egyaránt helytelen, a közép megtartása viszont helyes (EN II.4).
Arisztotelész NE, 1104 b 4-10 A lelki alkat A lelki alkat ismertetıjelének azt a kellemes vagy kellemetlen érzést kell tekintenünk, amely tetteink nyomában támad: aki a testi élvezetektıl tartózkodik, s ezt örömmel teszi, az mértékletes ember; de akinek ez rossz érzést okoz, az már mértéktelen; aki szembeszáll a veszélyekkel, s ezt örömmel teszi, vagy legalábbis nem esik nehezére, az bátor ember; akibıl pedig ez kellemetlen érzést vált ki, az gyáva. Az erkölcsi erény ugyanis kellemes, illetve kellemetlen érzésekkel függ össze.
Az érzelmek és a cselekvések terén általában is lehetséges túlzásról, hiányról és középrıl beszélni. Az elıbbi kettı hitványságnak, az utóbbi erénynek számít. A középen nem valamilyen egzakt értéket kell értenünk, hanem önmagunkhoz viszonyított közepet, mely saját adottságainkhoz és a konkrét helyzethez képest határozható meg (EN II.5).
Az érzelmeket illetı beállítottságunk természetszerőleg nagymértékben befolyásolja döntéseinket, elhatározásainkat (proaireszisz), hiszen az érzelmekkel gyönyör és fájdalom jár együtt, és ritkán hozunk olyan döntéseket, melyek kifejezetten kellemetlenek számunkra
A jellem kiválósága, az erkölcsi erény az elhatározásokkal kapcsolatos beállítottság, mely a hozzánk viszonyított középben áll; e közép egy szabálynak (logosz) megfelelıen van meghatározva, mégpedig azon szabálynak megfelelıen, mely szerint az okos ember (phronimosz) meghatározná (EN II.6, 1106b36-1107a2).
Arisztotelész elemzése szerint az etikai erény nem velünk született, természeti adottság, és nem is tisztán intellektuálisan, tanulással sajátítható el, hanem gyakorlással teszünk rá szert (EN II.1-3).
Ahogyan a mesterségbeli tudás, úgy az erények is a megfelelı tevékenység nyomán fejlıdnek ki az emberben: igazságos, mértékletes és bátor tettek által leszünk igazságossá, mértékletessé illetve bátorrá. Ezért van különös fontossága a nevelésnek és a társadalmi szokásoknak, melyeket a törvényhozók igyekeznek kialakítani.
A fenti meghatározás utal a helyes szabályra és az okos emberre, ezzel világossá teszi, hogy teljes értékő etikai erény nincsen a gyakorlati ész kiválósága, phronészisz nélkül.
A jellem kiválósága, az etikai erény, melynek köszönhetıen helyes módon éljük meg az érzelmeket, vágyakat, csak az egyik fontos tényezı az emberi cselekvésben. A cselekvéshez a törekvés, vágyakozás (orexisz) és az értelem (logosz, núsz, dianoia) közös mőködése szükséges (EN VI.2): ezt nevezzük elhatározásnak (proaireszisz).
Az értelmi erény Az értelmi erényt (dianoétiké areté) nem gyakorlással, hanem tanulással sajátítjuk el. A kiválóság e fajtájának tárgyalásában (EN VI.) Arisztotelész a lélek tulajdonképpeni értelmes részét újabb két részre osztja: (a) a tudományos lélekrésszel azokat a létezıket szemléljük, melyek legfıbb okai soha nem változhatnak, (b) a megfontoló lélekrésszel pedig a változásnak alávetett dolgokat (VI.2). (phronészisz), mellyel a gyakorlati cselekvéssel összefüggésben élünk.
A tudományos lélekrészhez az értelmi kiválóságok három fajtája tartozik. A tudományos tudás (episztémé) szükségszerő és örökkévaló összefüggéseket tár fel (a természetfilozófiára ez persze csak bizonyos megszorításokkal áll), és bizonyításon alapul. A tudomány alapelveit az értelem (núsz) ragadja meg. A tudományos tudás legtökéletesebb formája, mely magában foglalja az alapelvek és a belılük következı tételek ismeretét, a teoretikus bölcsesség (szophia).
Az értelmi erények közül a legrészletesebb tárgyalást a phronészisz kapja (VI.5, 8, 9 és 13). Az okosság fı feladata a megfontolás, amely által a céltól a konkrét teendıig jutunk el.
A megfontolás képessége persze önmagában csupán egyfajta ügyesség. nincs etikai erény okosság nélkül, úgy okosság sincs etikai erény nélkül (EN VI.13). Ennek ellenére az erkölcsi erények alá vannak rendelve a phronészisz értelmi erényének. Az erényes ember jellemét a törvényekben, szokásokban és nevelıinek útmutatásában rejlı okosság alakította ki, és saját racionális döntései is formálják, így végsı soron az értelem határozza meg céljait.
A gyakorlati értelemnek a megfontolás mellett Arisztotelész egy másik funkciót is tulajdonít: a konkrét, egyedi körülmények megragadását (EN VI.9, 1142a23-30; 12, 1143a25-b14). A teoretikus ész és a praktikus ész különválasztása élesen szembeáll Platón felfogásával, mely szerint a metafizikai tudás, közelebbrıl a jó ideájának ismerete teszi lehetıvé az egyén és az állam életének helyes irányítását (a jó ideájára vonatkozó platóni elgondolás kritikája: EN I.4).
Etikai vizsgálódása tanulságainak összefoglalásában Arisztotelész amellett érvel, hogy a boldogság elsısorban a teoretikus ész tevékenységében áll (EN X.6-9). A teória vagy elmélkedés nem a tanulás folyamatát jelenti, hanem a tudás birtoklását, hiszen csak az utóbbiról mondhatjuk, hogy önmagában hordja a célját. A teoretikus ész az emberben lévı legjobb rész, a megismerhetı tárgyak közül a legkiválóbbakat szemléli, tevékenysége a legkitartóbb, tiszta gyönyörrel jár, önmagában elégséges, kizárólag önmagáért kívánatos, és isteni jellegő.
A theória eszerint minden követelménynek megfelel, melyet Arisztotelész a boldogsággal, a legjobb élettel szemben kezdetben támasztott: a legfıbb boldogság a filozófiai vizsgálódás jegyében folytatott élettel azonos. Ezzel szemben az erkölcsi erények és a gyakorlati okosság (phronészisz) alapján álló élet, az államférfi vagy a közéleti ember élete csak másodsorban mondható boldognak.
Javak A bıkezőség, bátorság igazságosság vagy más etikai erény gyakorlásához egyrészt bizonyos külsı javakra van szükségünk, másrészt ezek az erények meghatározásuknál fogva más emberekkel szemben gyakorolhatók mindebbıl az következik, hogy a gyakorlati cselekvés emberének élete kevésbé elégséges önmagának, mint a filozófusé.
: a legjobb élet mind a teoretikus ész, mind pedig a gyakorlati okosság és az erkölcsi erények gyakorlását magában foglalja. Ebben a megközelítésben a boldogság a léleknek nem a tökéletes erény, hanem a teljes erény szerinti tevékenysége
Az erények között erıs hierarchia áll fenn, a gyakorlati okosság alá van rendelve a teoretikus bölcsességnek (l. még EN VI.7) és csak az utóbbi teljesíti maradéktalanul a boldogsággal szembeni követelményeket. Ebbıl azonban nem következik, hogy a gyakorlati okosság és az erények mőködése nem számít boldog életnek.
az ember nem tiszta értelem, hanem testtel bíró, összetett lény, ily módon számára a legjobb élet nem állhat kizárólag a teoretikus ész isteni tevékenységében, hanem szükségképpen magában foglalja az okosság és az etikai erények emberi mőködéseit is
Ha valaki e racionális, az ember munkájához tartozó képességeit elmulasztja gyakorolni, nem teljes a boldogsága. Ez az etikai elgondolás jól illeszkedik az emberi természetnek ahhoz a felfogásához, melyre A lélekrıl írott értekezésnek az értelemre (núsz) vonatkozó megjegyzései vetnek némi fényt.
A Politika a Nikomakhoszi etika közvetlen folytatása A politikatudomány a gyakorlati okosság (phronészisz) bizonyos formája, amelynek az egyén életét is irányítania kell (EN VI.8). A Politika tartalmazza az állam eredetének, mibenlétének, feladatának és típusainak általános tárgyalását (I-III. könyv), a ténylegesen létezı államformák vizsgálatát (IV-VI. könyv), valamint Arisztotelész normatív politikaelméletét (VII-VIII. könyv).
élet egészének céljait csak a polisz, a városállam valósítja meg, mely több faluból összetevıdı, önmagának elégséges (autark) egység A polisz célja magában foglalja a kisebb egységek célját: az élet kedvéért jött létre, fennmaradásának célja viszont a legjobb élet, a boldogság (eudaimonia)
Arisztotelész gyakran a természetfilozófiában és a metafizikában is használatos négy ok sémájával elemzi a poliszt: a városállam anyaga a lakosság és a földterület, formája az alkotmány, hatóoka a törvényhozó, az alkotmány szerzıje célja pedig a boldogság, melynek elérése módját az alkotmány szabja meg
Arisztotelész részletesen tárgyalja az ideális állam szükséges elıfeltételeit, lakosságának és területének természeti adottságait, konkrét intézményeit (VII.4-15), végül pedig a test és a lélek nevelésének kívánatos rendszerét (VII.15-17, VIII. könyv). a célt, amelyre a legjobb állam berendezkedése irányul (VII.1-3): a boldogság, a helyes cselekvés, vagyis az erény és az értelem élete A város boldogsága azonos polgárainak boldogságával.
Arisztotelész államtana Platón kritika Politika A szabad emberek legmagasabb fokú szervezıdése az antik városállam Polis keletkezése 2 ösztön 1. A faj fenntartás 2. A önfenntartás
1, 2, két különbözı viszonyban valósul meg 1. férfi-nı viszonya 2. az úr rabszolga viszonya Ennek eredménye: család: mini közösség, gazdasági szervezıdés Több család falu- majd állam
Van aztán egy másik jelenség, melyben egyesek magát a családkormányzást, mások azonban ennek csak leglényegesebb részét vélik fölismerni; ennek mibenlétét jól szemügyre kell vennünk. Itt most a pénzszerzés módjáról beszélek. Beszéljünk hát az úr és szolga viszonyáról, hogy egyrészt szükségszerő egymásrautaltságukat lássuk, s másrészt - hátha a rájuk vonatkozó kérdésekben valami helyesebb felfogáshoz is sikerül eljutnunk, mint aminık mostanában járják.
A barbároknál az asszony és a szolga együvé van sorolva. Ennek az az oka, hogy nincs köztük természetszerő vezetı elem, hanem az ı közösségük csupán nıés férfiszolgákból alakul ki; ezért mondják a költık: rendjén van, hogy barbárnak hellén az ura, mert hisz barbár és szolga természetszerően ugyanaz.
Miért társulnak a családok? A jóllét miatt Az elsı állam nem konvenció eredménye, hanem a természetünkbıl fakad Az ember államalkotó lény: zoon logon ekhón Csak közösségi életben maradhat fenn az ember, ez motiválja minden tettét
a városállam természetszerő, s hogy az ember természeténél fogva állami életre hivatott élılény, s hogy az államon kívül élı ember is természet szerint, nem pedig véletlen folytán vagy satnyább, vagy erısebb, mint más ember;
Az elsı mintagazdaság - család= házigazdaság- primitív szintő állam 2 sajátossággal: A) úr-szolga viszonya; B) vagyonszerzés
A) úr-szolga viszonya Analóg a politikai hatalommal, a felsıbbrendőeknek természetszerőleg hatalma van az alsóbbak felett Legalizálja: érdekazonosság Az úr-szolga viszonya nem erıszak eredménye, hanem természetes Igazolást nyer a rabszolgatartás
B) vagyonszerzés Két módon lehet vagyonhoz jutni a mini gazdaságban 1. javak felhalmozása 2. Cserekereskedelem A közösségnek van közvagyona, de természetes módon a magántulajdon is megjelenik Földek: egyik fele közös, másik fele magán, a polgárok közt elosztva
A közös földek mővelése is közös- kezdeti szocializmus Kik a magántulajdonosok - polgárok, katonák, de a katonapolgár csak az állam védelmével foglalkozik (Spárta) A legfontosabb tagok a polgárok
Polgárok feladatai - hivatali tisztségek Törvényhozás Népgyőlés Kormányzás A kormányzati formák a vezetı polgárok számától függ
Kormányzati formák Helyesek Helytelenek monarchia türanisz Arisztokrácia oligarchia Politeia demokrácia