Hozzászólás a Gazdasági Versenyhivatal honlapján 2007. április 10-én közzétett Versenyt az egészségügyben? Igen, de hogyan!? A verseny piacain - egy modellváltáskor figyelembe veendő szempontok című vitaanyagához Budapest, 2007. május 10. Készítette:. Telefon: 06-30-677-4991; 06-30-519-2635 Telefax: (+36-1)-215-13-62 E-mail cím: relevancia@t-online.hu Cím: 1094 Budapest, Bokréta u. 28.
Előszó A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által az egészségügyi reformról nyitott vitát akár hiánypótló mű -nek is nevezhetjük. Talán ez az első olyan fórum a több hónapja tartó disputában, amelyik az egészségügyi piacok szabályozását a maga komplexitásában közelíti meg. Már a vitára való felhívás is rögzíti, hogy az egészségügy működtetésének átalakítása során számos egészségpolitikai, szociális és fogyasztóvédelmi szempontra kell tekintettel lenni. Ezek közül a szempontok közül e hozzászólásban az eddigi előadások, konzultációk során sokszor emlegetett, mégis csak felületesen kezelt fogyasztóvédelmet (fogyasztóügyet) helyezzük fókuszba. A fogyasztók védelmének célja ugyanis nem hogy nem áll ellentétben a tisztességes versennyel, de a globalizált piacon szinte el sem képzelhető nélküle. E hozzászólás ezért kizárólag a fogyasztói érdekek érvényesíthetősége szempontjából közelíti meg a vitatémát. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy noha törvény is született az egészségügyi szolgáltatók és biztosítók tevékenységének hatósági felügyeletéről 1, sőt új intézmény jött létre e jogkör gyakorlására 2, számos ponton továbbra is tisztázatlan a fogyasztói érdekek érvényesíthetőségének kérdése egy átalakított egészségügyi rendszerben. A fogyasztó és a verseny Amennyiben az egészségügyi rendszerben vagy annak egy részében megjelenik a verseny, megkerülhetetlenné válik a fogyasztók szerepének átgondolása. Amióta a Lisszaboni Stratégia az Európai Közösség gazdaság- és társadalompolitikájának középpontjába a versenyképességet állította, a közösségi fogyasztóvédelmi kérdések is alapvetően a versenyképességgel összefüggésben kerülnek közösségi terítékre. Ezt jól mutatja egyebek mellett az, hogy az Európai Bizottság intézményrendszerén belül újra szétválasztásra került a közegészségügy és a fogyasztóvédelem területe, továbbá, hogy a közösségi fogyasztóvédelmi szabályozás a Versenyképességi Tanácsban és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban kerül elfogadásra. Az Európai Bizottság közleményében meghatározott 2007-2013 évekre szóló Közösségi fogyasztóügyi politika 3 szerint az egyes piacok sikere a fogyasztók számára érzékelhető gazdasági és nem gazdasági körülményektől függ. A Bizottságnak a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó három fő célkitűzése közül az egyik az európai fogyasztók pozíciójának erősítése. A Bizottság megítélése szerint ennek elérése a versenyre is jelentős serkentő hatást gyakorol. Ennek érdekében a fogyasztó- és a versenyügyi szakpolitikai döntéshozóknak és jogalkalmazóknak közösségi és nemzeti szinten szorosabban együtt kell működniük. A Bizottság célja, hogy 2013-ra elérje, hogy a fogyasztói piacok versenyképesek, nyitottak, átláthatóak és tisztességesek, az áruk és a szolgáltatások biztonságosak legyenek, a fogyasztók megfizethető áron vehessék igénybe az alapvető szolgáltatásokat. 1 Az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény (Ebft.) 2 Egészségbiztosítási Felügyelet 3 A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról 2007-2013, Brüsszel, 13.3.2007, COM(2007) 99 végleges 2
A szolgáltatók könnyen és egyszerűen juthassanak piacra és végezhessenek értékesítést az EU-ban mindenütt. Mindezen követelményeknek érvényesülniük kell akkor, ha az egészségügyi szolgáltatások piaca vagy az egészségügyi biztosítási piac versengő piaccá válik. Az eddig e témában megjelent tanulmányok, javaslatok, elhangzott előadások azonban mintha nem vettek volna tudomást a piaci szolgáltatásokkal kapcsolatos közösségi fogyasztóügyi elvárásokról. Ki a fogyasztó? Az egészségügy működtetésének átalakításáról szóló koncepciók, és az eddig megjelent jogszabályok érzékelhetően bizonytalan módon kezelik a fogyasztót, a fogyasztói ügyeket. A Magyar Egészségügy Zöld Könyve 4 háromszor említi meg a fogyasztókat/fogyasztóvédelmet. Először a hálapénzzel kapcsolatban (Pedig a paraszolvencia esetében nincs fogyasztóvédelem: 5 ), másodszor a biztosítási felügyeletek nemzetközi bemutatása kapcsán ( a felügyeletek gondoskodnak a betegek fogyasztóvédelméről 6 ), harmadszor pedig a vizitdíj kapcsán ( egyes csoportokat mentesítenek a díjfizetés alól. Ez a megoldás teljes védelmet nyújt a leginkább rászorultaknak, igaz, ezzel a rendszer is erősen felpuhul: pont a nagyfogyasztók nem lesznek költségérzékenyek. 7 ). Ugyanakkor a Zöld Könyv 21 alkalommal használja a biztosított megnevezést. Előfordul továbbá a beteg és a lakos kifejezés is. Az Egészségbiztosítási Felügyeletet létrehozó törvény 8 kerüli a fogyasztó kifejezés használatát. Pedig a törvény szerint a Felügyelet ellátja az egészségbiztosítási szolgáltatást igénybe vevők jogainak védelmével kapcsolatos feladatokat 9. A Felügyelet e hatáskörén belül kivizsgálja a biztosítottak biztosítási jogviszony során igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszait, bejelentéseit 10. Tehát a tulajdonképpeni fogyasztó végső felhasználó hol az egészségbiztosítási szolgáltatás igénybevevőjeként, hol pedig a biztosítási jogviszony alanyaként jelenik meg. Az Egészségbiztosítási Felügyelet alapító okirata 11 a törvényhez hasonlóan az egészségbiztosítási szolgáltatást igénybe vevőkre és a biztosítottakra hivatkozik. Az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapján közzétett, első lépéseket bemutató anyag 12 ugyanakkor a betegjogok védelmére és a biztosítottak fogyasztóvédelmére helyezi a hangsúlyt. 4 Többen, jobban, tovább - Zöld könyv az egészségügyről, www.eum.hu 5 Zöld könyv 14. oldal 6 Zöld könyv 24. oldal 7 Zöld könyv 28. oldal 8 Ebftv. 9 Ebftv. 6. (1) bek. a) pont 10 Ebftv. 11. (1) bek. 11 www.ebf.hu 12 Az első lépések (Dr. Kadocsa Ildikó, osztályvezető, Egészségbiztosítási Felügyelet), http://www.ebf.hu/pdf/kezdeti_lepesek.pdf 3
Következetesebben jelenik meg a fogyasztó, illetve a biztosított a 2007. januárjában a biztosítási piac megnyitásáról rendezett konferencia 13 vitaindító anyagában. A vitaanyagban a fogyasztó elsősorban a fogyasztói szuverenitás alanyaként szerepel. A biztosított pedig a biztosítási jogviszony alanyaként kerül meghatározásra. Ugyanebben a témában jelent meg az Egészségügyi Minisztérium honlapján A kompromisszumos vegyes modell verseny és szolidaritás 14 című anyag. Itt a verseny az új egészségügyi modell alapelvei között jelenik meg. Ezen alapelvhez kapcsolódva a fogyasztók, mint biztosítottak kapnak teret: A biztosítottak választhatnak a versenyző biztosítók között, mert ez vezet az általuk kínált szolgáltatások minőségének javulásához. 15 A hatályos hazai fogyasztóvédelmi törvény 16 értelmében viszont mindazon személyek fogyasztónak minősülnek, akik részére szolgáltatást végeznek, továbbá, akik a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettjei, amennyiben mindez nem esik gazdasági vagy szakmai tevékenységük körébe. 17 Sőt, a fogyasztóvédelmi törvény ügyfélszolgálatra vonatkozó rendelkezései kifejezetten utalnak arra, hogy a pénzügyi és nyugdíjpénztári, valamint a biztosítási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására mi módon kötelesek ügyfélszolgálatot működtetni. 18 Ezek után talán már nem kérdéses, hogy az egészségügyi rendszer működtetésének piaci alapokra való helyezése nem valósítható meg a fogyasztók, mint a szolgáltatások igénybe vevői érdekeinek átgondolt és hatékony biztosítása nélkül. Mivel is lenne magyarázható a fogyasztó eltérő pozíciója a más piaci alapon igénybe vett szolgáltatás esetén őt megillető pozíciótól. Ehhez azonban kiindulásként meg kell határozni, hogy kit tekintünk fogyasztónak az egészségügyi rendszer működtetésének átalakítása során. A fogyasztó nem feltétlenül beteg A hatályos egészségügyi jogszabályok ahogyan az előző pontban már utaltunk rá vagy nem alkalmazzák, vagy nem következetesen alkalmazzák a fogyasztó fogalmát. Az egészségügyi törvény meghatározza az ún. betegjogokat 19. A törvény szerint az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a betegek jogainak védelmét 20. Az egészségügyi törvény rendelkezik a betegek jogainak érvényesítéséről 21. E szerint az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget - egészségi állapotától függően - a felvételekor, illetőleg az ellátás előtt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének 13 Prof. Dr. Mihályi Péter: A biztosítási piac megnyitása (Szakmai vitaanyag) 14 www.eum.hu 15 A kompromisszumos vegyes modell verseny és szolidaritás 3. dia, www.eum.hu 16 A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. (Fgytv.) 17 Fgytv. 2. e) pont 18 Fgytv. 38. 19 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 20 Eütv. 2. (1) 21 Eütv. 28. 4
lehetőségeiről, illetve a gyógyintézet házirendjéről. Az egészségügyi törvény lehetővé teszi továbbá, hogy a beteg az egészségügyi ellátással kapcsolatban panaszt tegyen az egészségügyi szolgáltatónál, illetve annak fenntartójánál 22. A panaszt kötelező kivizsgálni. Az egészségügyi törvény szerint a betegjogi képviselő ellátja a betegek egészségügyi törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti őket e jogaik megismerésében és érvényesítésében 23. Nyilvánvaló, hogy a betegjogok akkor illetik meg az egyént, amikor az egészségügyi szolgáltatást igénybe veszi. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha beteg. A betegjogok függetlenül attól megilletik az egyént, hogy fizetett-e járulékot vagy sem. E jogok érvényesíthetősége köztük az emberi méltósághoz való jog, a kapcsolattartás joga, a gyógyintézet elhagyásának joga, az önrendelkezéshez való jog, az ellátás visszautasításának joga hasonlóan az alkotmányos alapjogokhoz, pusztán attól a ténytől függ, hogy az egyén aki egyébként jó esetben járulékfizető, vagyis biztosított is egyidejűleg éppen valamilyen egészségügyi ellátásban részesül. A betegjog jogosultja tehát nem feltétlenül járulékfizető, vagyis biztosított, míg a biztosított nem feltétlenül beteg. A betegjogok jogosultját ezért szükségképpen nem lehet a fogyasztóval azonosítani. Ugyanígy a fogyasztó nem okvetlenül azonos a betegjog jogosultjával. Sajnos, az Egészségbiztosítási Felügyeletet létrehozó törvény rendelkezései nem egyértelműek ebben a kérdésben. Miközben a Felügyelet feladat- és hatáskörét megállapító általános rendelkezés szerint a Felügyelet az egészségbiztosítási szolgáltatást igénybe vevők jogainak védelmével kapcsolatos feladatokat lát el 24, addig a Felügyelet hatáskörében eljárva megvalósuló konkrét feladatai között a biztosítottak biztosítási jogviszony során igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszait, bejelentéseit vizsgálja ki 25. Vagyis a Felügyelet hatáskörének és feladatainak megállapítása során nem sikerült egyértelműen elkülöníteni a betegeket és a biztosítottakat. Ugyanakkor a Felügyelet honlapján megtalálható Az első lépések című anyag 26 szerint az egészségbiztosítási rendszer átalakulására irányuló szabályozás fő irányvonalai közé tartozik a betegjogok védelme és a biztosítottak fogyasztóvédelme. Ez a megközelítés már nem tesz egyenlőségjelet a beteg és a biztosított közé, és közelebb áll az előzőekben felvázoltakhoz, miszerint a fogyasztóvédelem szerepét a biztosítottra vetíti. A fogyasztó, mint biztosított Ha a fogyasztó nem azonosítható a beteggel, a beteg pedig nem azonosítható a járulékfizetővel, akkor a fogyasztó nem lehet más, mint a járulékfizető azaz a biztosított. A betegnek tehát betegjogai, a biztosítottnak pedig fogyasztói jogai kell, hogy legyenek. A fogyasztó az, aki egy fennálló szerződéses jogviszony alapján valamilyen szolgáltatást igénybe vesz. Ez a szolgáltatás pedig nem az egészségügyi szolgáltatás, hiszen azt a járulékot nem fizető beteg is igénybe veszi adott esetben, hanem az egészségbiztosító által 22 Eütv. 29. 23 Eütv. 30-33. - 24 Ebftv. 6. (1) bek. a) pont 25 Ebftv. 11. (1) bek. 26 Az első lépések (Dr. Kadocsa Ildikó, osztályvezető, Egészségbiztosítási Felügyelet), http://www.ebf.hu/pdf/kezdeti_lepesek.pdf 5
nyújtott szolgáltatás. Ezért a szolgáltatásért a fogyasztó a biztosítónak fizet, így a biztosító helytállni tartozik a szerződésben foglalt kötelezettségeiért. Ennek rögzítésére nem csak a betegellátás piacosítása esetén van szükség, hanem azért is, mert az egészségbiztosítás része lehet a betegbiztosításon kívül az önálló táppénz-biztosítási rendszer, sőt még ápolásbiztosítás is 27. Térjünk vissza a csak az egészségügyi ellátások igénybevételére jogosító biztosítások piacára, hiszen jelenleg ennek a területnek a versenyeztetéséről folyik a vita. A már hivatkozott, 2007. januári konferencia vitaindító anyaga 28 szerint a hazai egészségügyi rendszer finanszírozhatóságára irányuló törekvések csak a rendszeren belüli szervezeti, finanszírozási, érdekeltségi viszonyok átalakításával hozhatják meg a kívánatos változásokat. A vitaanyag szerint a változások alapja a verseny. A verseny a szolgáltatók között az egyik, és az erőforrások elosztásáról döntő biztosítók között a másik oldalon. A vitaanyag felhívja a figyelmet arra, hogy az egészségügyi ellátás igénybevételről többnyire nem maga a fogyasztó, hanem a szolgáltató, vagyis az orvos dönt. A vitaanyag érvelése alapján ezért szükség van arra, hogy az aggregáltság magasabb szintjén egy kellő szakértelemmel rendelkező, elkülönült érdekekkel rendelkező piaci szereplő döntsön a felhasználásának arányairól. Ez a külön intézmény az egészségügyi biztosító. Ezt az összefüggést a Gazdasági Versenyhivatal jelen hozzászólás alapjául szolgáló vitairata is rögzíti, amikor jelzi, hogy a kockázatmegosztás elvén működő egészségügyi rendszerek jellemzője egyebek mellett az, hogy a biztosító (finanszírozó) egészségügyi szolgáltatást (ellátást) vásárol a tőle biztosítási szolgáltatást vásárló (adó- vagy járulékfizető) biztosított (ellátott) részére 29. Mindez természetesen érvényes a versenyző biztosítók által vásárolt ellátások esetében is. A fogyasztó tehát nem az egészségügyi szolgáltatóval áll jogviszonyban, hanem a biztosítóval. A fogyasztói érdekek érvényesítésének biztosítása az egészségbiztosítási piac megnyitása esetén Ismét nyúljunk vissza a 2007. januári konferencia vitaindító anyagához 30! Ebben azt az érvelést találjuk, hogy a biztosítók közötti versenyre van szükség ahhoz, hogy a biztosító egyaránt érvényesítse az erőforrásokkal való takarékosság és a szükséges mennyiségű/minőségű szolgáltatás nyújtásának követelményét. A vitaanyag szerint továbbá a verseny feltételeinek, az ellátás finanszírozásának, a biztosítók működésének átgondolt állami szabályozása és a működés szabályainak betartásán őrködő (Egészségbiztosítási) Felügyelet biztosíthatja, hogy a sokszereplős egészségügyi piacon minden biztosított hozzájusson a szükséges kezeléshez. 27 Többen, jobban, tovább - Zöld könyv az egészségügyről, 33. old. és 36. old. www.eum.hu 28 Prof. Dr. Mihályi Péter: A biztosítási piac megnyitása (Szakmai vitaanyag) 29 A Gazdasági Versenyhivatal Versenyt az lehetőségei és korlátai a szabályozott egészségügy szempontok című vitaanyagának I.6. A jelenlegi versenykörnyezet fejezete 30 Prof. Dr. Mihályi Péter: A biztosítási piac megnyitása (Szakmai vitaanyag) 6
Ugyanez a Zöld Könyv szerint: az egészségügyben is hatékonyan működnek a felügyeletek, amelyek garantálják a biztosítási verseny tisztaságát, az ellátás biztonságát és jogszerűségét. A felügyeletek őrködnek a biztosítottak pénzének jogszerű felhasználása fölött, és ezeken keresztül az állam képes betartatni és ellenőrizni a biztosítók és ellátó helyek kötelességeit, és így tud maradéktalanul érvényt szerezni a betegek jogainak és érdekeinek. Mondhatjuk azt is, hogy a felügyeletek gondoskodnak a betegek fogyasztóvédelméről. 31 (Itt megint találkozunk azzal a fogalomzavarral, miszerint a betegek lennének a fogyasztók, de ettől most tekintsünk el.) Most térjünk vissza az Európai Bizottság 2007-2013 évekre szóló fogyasztóügyi politikájának stratégiájához 32. Mint arról már szóltunk, a közösségi fogyasztóügyi stratégia célja, hogy 2013-ra a fogyasztói piacok versenyképesek, nyitottak, átláthatóak és tisztességesek, az áruk és a szolgáltatások pedig biztonságosak legyenek. Vajon ezek az elvárások érvényesíthetőek-e a jelenlegi felügyeleti rendszer keretében? Mivel e hozzászólás nem kíván foglalkozni az Egészségbiztosítási Felügyelet hatáskörébe utalt azon feladatokkal, amelyek a biztosítottak pénzének jogszerű felhasználására, a biztosítási verseny tisztaságának felügyeletére, a betegjogok érvényesítésére stb. vonatkoznak, nézzük meg hogyan biztosítható az Egészségbiztosítási Felügyelet által a fogyasztói érdekek érvényesítése a vonatkozó hatályos szabályozás alapján. Az Egészségbiztosítási Felügyelet hatásköre az egészségbiztosítási szervek egészségbiztosítási szolgáltatásainak, az önkéntes kölcsönös egészségpénztár egészségbiztosítási szolgáltatásainak, a biztosítók egészségbiztosítási szolgáltatásainak, és az egészségügyi szolgáltatók tevékenységének hatósági felügyeletére terjed ki 33. Vagyis a Felügyelet jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárak (MEP), az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak egészségbiztosítási szolgáltatási tevékenységét, valamint a az egészségügyi szolgáltatók tevékenységét egyaránt felügyeli. Az üzleti biztosítók egészségbiztosítási szolgáltatásait egyelőre nem tudja felügyelni, mert jelenleg ilyen nincs. A hatályos jogszabályok 34 alapján egészségbiztosítóként ugyanis az OEP és a MEP működnek. A Felügyeletről szóló törvény szerint 35 az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak és (majd) a biztosítók vonatkozásában a Felügyelet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) hatáskörének érintetlenül hagyásával látja el a feladatát. A hatásköri elhatárolás azonban nem egyértelmű. A törvény utal ugyan a PSZÁF-ról szóló törvényre 36, azonban 31 Többen, jobban, tovább - Zöld könyv az egészségügyről, 23. old., www.eum.hu 32 A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról 2007-2013, Brüsszel, 13.3.2007, COM(2007) 99 végleges 33 Ebftv. 1. (2) bek. 34 A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és az annak végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 35 Ebftv. 6. (2) bek. 36 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény (PSZÁF tv.) 7
nem végzi el a hatás- és feladatkörök konkrét elhatárolását. Az Egészségbiztosítási Felügyelet hatásköre nem határozható meg a PSZÁF-nak az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvényben 37, illetve a biztosítókról szóló törvényben 38 foglalt hatásköreitől és feladataitól való pontos elhatárolása nélkül. Az Egészségbiztosítási Felügyeletet létrehozó törvény nem csak a PSZÁF hatásköreitől való elhatárolással adós, de hiányzik belőle a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek hatáskörével történő átfedéseket kiküszöbölő rendelkezés is. A biztosítókról szóló törvény pl. a fogyasztóvédelmi felügyelőségek hatáskörébe utalja a Biztosító, biztosításközvetítő vagy biztosítási szaktanácsadó hirdetési tevékenységének ellenőrzését 39. Erre az Egészségügyi Felügyeletet létrehozó törvényben nincs utalás. Különösen bizonytalanok a Felügyeletet létrehozó törvény panaszügyekre vonatkozó rendelkezései 40. A törvény szerint a Felügyelet kivizsgálja a biztosítottak biztosítási jogviszony során igénybevett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszait, bejelentéseit. Tehát a Felügyelet a biztosítottak, azaz a fogyasztók panaszait vizsgálja. De miért az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói panaszokat? Ha az egészségügyi szolgáltatással elégedetlen egyén történetesen nem biztosított, akkor bármilyen - a betegjogi körön kívül eső - elbánásban részesülhet? Ha pedig a fogyasztó az egészségbiztosítóval vagy az önkéntes egészségügyi pénztárral elégedetlen, akkor a PSZÁFról szóló törvény 41 szerint járjon el és forduljon a PSZÁF-hoz a panaszával? Vagy, ha a fogyasztó megtévesztése a versenyt is torzítja tegyen bejelentést a GVH-nak? Esetleg a fogyasztóvédelmi törvény 42 alapján keresse fel a területi békéltető testületet? Apropó: területi szervek. A Felügyeletet létrehozó törvény szerint az Egészségbiztosítási Felügyelet Budapest székhellyel működő kormányhivatal 43. Területi szervei a Felügyeletnek nincsenek. De hogyan tud hatékonyan eljárni a Felügyelet a vidéki fogyasztók által vidéken igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszai esetén? Bár a Felügyelet honlapján közzétett február havi ügyforgalmi statisztika nem tér ki arra, hogy mennyi bejelentés érkezett a Felügyelőséghez vidékről és mennyi Budapestről, a statisztika azon adata szerint, amely a bejelentések csatorna szerinti megoszlását mutatja 44, feltételezhető, hogy a bejelentések csaknem 20 %-a postai úton vidékről érkezett. A Felügyeletet létrehozó törvény az egyedi fogyasztói ügyek (panaszok) mellett olyan feladattal is megbízza az Egészségbiztosítási Felügyeletet, amely a fogyasztók széles körét érinti. Ide tartozik az egészségbiztosítási szolgáltatások körében kötött szerződések általános 37 Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 38 A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bitv.) 39 Bitv. 9. 40 Ebftv. 11. 41 PSZÁF tv. 11/R 42 A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. 19. 43 Ebftv. 2. (1)-(2) bek. 44 http://www.ebf.hu/pdf/ugyfel_2007feb.pdf 8
szerződési feltételeinek jóváhagyása 45 és a fogyasztók tájékoztatása (nyilvános minőségértékelési rendszert működtet 46, elérhetővé teszi a várólista alapján nyújtható egészségügyi ellátásokkal kapcsolatban a várólistát vezetők honlapjait, továbbá a térítési díj ellenében igénybe vehető egészségbiztosítási szolgáltatásoknak, valamint az egészségügyi szolgáltatók térítés ellenében nyújtott egyéb szolgáltatásainak listáját és a térítési díjakat 47 ). A Felügyeletnek a fogyasztók széles körét érintő tevékenységével kapcsolatos törvényi rendelkezések azonban hiányosak. Nem szerepel pl. egyeztetési és tájékoztatási kötelezettség a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség és a fogyasztói érdekek védelmét ellátó társadalmi szervezetek felé. Pedig a folyamatos információcsere hatékonyabbá tehetné mindannyi résztvevő munkáját. Konklúzió Az egészségbiztosítási terület jelenlegi intézményrendszerének szabályozási hiányosságai, a hatáskörök egyértelmű megállapításának hiánya olyan jogbizonytalanságot eredményez, amely közvetlenül veszélyezteti a fogyasztói érdekek érvényesíthetőségét. Fennáll annak a veszélye, hogy negatív vagy pozitív hatásköri összeütközések miatt a fogyasztó nem lesz képes vagy csak rendkívüli időveszteséggel lesz képes érvényesíteni a jogait az egészségbiztosítási piac megnyitását követően. Ne felejtsük el, hogy a fogyasztók érdekeit védő szabályozás iránti igény megjelenése az Amerikai Egyesült Államokat a XIX. század második felében egyeduralkodón jellemző szabad verseny idejére vezethető vissza (1887: Államközi Kereskedelmi Bizottság, 1906: Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság létrehozása) 48. Mi sem bízhatjuk a fogyasztói érdekek érvényesíthetőségét kizárólag a verseny mindenhatóságára. Az Európai Közösség 2007-2013 évre szóló fogyasztói ügyi politikájának cselekvési programjának 49 továbbra is a célkitűzései között szerepel a fogyasztók egészségének, biztonságának, továbbá gazdasági és törvényes érdekeinek védelméhez, valamint információhoz való joguk erősítéséhez való közösségi hozzájárulás 50. Ehhez a Közösség anyagi áldozatot is hajlandó hozni. Az Egészségügyi Minisztérium által nyilvánosságra hozott A kompromisszumos vegyes modell Verseny és szolidaritás című prezentáció 51 szerint A biztosítottak választhatnak a versenyző biztosítók között, mert ez vezet az általuk kínált szolgáltatások minőségének javulásához. és A biztosítók választhatnak a szolgáltatók között, mert ezzel érhetik el a 45 Ebftv. 7. 46 Ebftv. 8. 47 Ebftv. 10. 48 Kajdiné dr. Suhajda Zsuzsanna: A fogyasztóvédelmi jogalkotás fejlődése a gazdasági környezet változásának tükrében Magyarországon (az előadás elhangzott: A Fogyasztóvédelem-Piacfelügyelet 2000 Nemzetközi Konferencia, Jogi szekciójában, Budapest, 2000. február 24.) 49 Az Európai Parlament és a Tanács 1926/2006/EK határozata a fogyasztóvédelmi politika területén közösségi cselekvési program (2007 2013) létrehozásáról (1926/2006/EK határozat) 50 1926/2006/EK határozat 2. cikk 51 http://www.eum.hu/index.php?akt_menu=5159 9
minőség javulását és a költséghatékonyságot. Azonban, ez nem ennyire egyértelmű. Ahogyan a GVH vitaanyag is felhívja rá a figyelmet, az egészségügyi szolgáltatási piacok fő jellemzői közé tartozik, hogy a magas belépési költségek, a nehezen konvertálható eszközök és tudás általában monopolhelyzet kialakulásához vezethet egy-egy adott földrajzi területen. Másrészről, az esetleges szerződésszegések visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak a fogyasztókra nézve. Ugyanez a prezentáció a biztonság három pillérének a fokozatos átmenetet, a politikától független stabil rendszert és az erős Egészségbiztosítási Felügyeletet jelöli meg. Ahhoz, hogy ez utóbbi létrejöhessen koherens és transzparens szabályozási környezet megteremtésére van szükség. A jelenlegivel szemben olyanra, amelyik nem a fogyasztókra terheli a hatáskörrel rendelkező hatóság intézményrendszeri dzsungelben való megtalálásának feladatát, olyanra, amelyik megteremti a fogyasztói ügyekkel foglalkozó állami, önkormányzati szervek és civil szervezetek közötti folyamatos együttműködés és párbeszéd kereteit. Olyanra, amelyik megfelelő bizalmat és biztonságérzetet nyújt a fogyasztónak akár a versengő biztosítók színrelépése esetén is. Vagyis a jelenlegi hatósági struktúra, feladat- és hatáskörök újradefiniálására lenne szükség. Nyilatkozat a hozzászólás felhasználásáról A hozzászólás a forrás megjelölésével felhasználható és idézhető a Gazdasági Versenyhivatal által. Budapest, 2007. május 10. Kajdiné dr. Suhajda Zsuzsanna ügyvezető 10