AZ IFJÚSÁGI MUNKA Társadalmi felelősségvállalás koncepciója Készült az NTP-FTH-15-0009 azonosító számú pályázat keretében 1
I. Az ifjúságügy és a társadalmi felelősségvállalás 1. Az ifjúságügy rendszerének felépítése, tevékenységi területei Az ifjúságügy feladata alapvetően: az ifjúsági korosztályok tagjai tekintetében az önmagáért és közösségeiért felelős polgárrá válás mással nem helyettesíthető támogatása elsősorban a harmadlagos szocializációs terep megmunkálásával, (re)szocializációs szükséghelyzetben akár valamennyi szocializációs terepen megvalósulva (Nagy et al., 2014: 80). Az ifjúságügy rendszere 1 ezek nyomán magába foglalja a társszakmák és az ifjúság kapcsolatát (horizontális ifjúsági tevékenységek), a fiatal egyénekhez és közösségeikhez közvetett módon kapcsolódó, azokat inkább szervező tevékenységeket (ifjúsági szakma), valamint a közvetlen ifjúságsegítést (ifjúsági munka) is. A horizontális ifjúsági tevékenységek az ifjúságügy makroszintű kapcsolatait 2 2 foglalják magukba (Nagy et al., 2014) (1. ábra). Egyszerre jelentik az ifjúság mint társadalmi csoport, a fiatalok és közösségeik mint sajátos generációs preferenciákkal és attribútumokkal jellemezhető csoportok társadalmi intézményrendszerekben, mezőkben megjelenő voltát, illetve más szakmák ifjúságügyhöz való kapcsolódási pontjait. Idesorolható a fiatalok családbeli szerepe, az oktatási rendszerben és a munkaerőpiacon való megjelenése, az egészségügyi érintettségük, a fogyasztási szokásaik, a különböző identitásokhoz kapcsolódó viszonyaik, a szociálpolitikai dimenzió, a devianciák és az ifjúság kapcsolata, valamint az élhető környezet. Ezzel szemben az ifjúsági szakma már valamivel konkrétabb, ám továbbra is elvontabb keretek között teremt kapcsolatot a fiatalokkal (Nagy et al., 2014). Ifjúságszakmai rendszerek formájában az ifjúságügyet érintő feladatokat jelöl ki, melyek a humán és finanszírozási kérdéseket is magukba foglalják. Feladatának tekinti az ifjúsági jogalkotást és jogérvényesítést, ekként kontrollálja és tudatosítja a fiatalok jogait, illetve foglalkozik az ifjúságügyet érintő szabályrendszerrel (ifjúsági törvény). Ifjúsági fókuszú vagy érintettségű koncepciók, cselekvési tervek, startégiaalkotások formájában az ifjúsági szakma a fiatalokkal való tervezés szereplőjévé is válik. Az ifjúságkutatások a fiatalok rétegződését, csoportképzését és -jellemzőiket vizsgálva egyszerre ötvözik a szociológia és más tudományágak különösen a szociálpszichológia és a pedagógia eszközrendszerét és sajátos perspektíváit. A nemzetközi ifjúsági tevékenységek alkalmával nemcsak szervezeti, de döntéshozói szerepvállalás is megvalósul, melyek során más 1 Az ifjúsági szakma hátteréről úgymint tudományos produktumok, szakmai hálózatok, rendezvények, valamint az ifjúságügyet jelentő szakpolitikai térről úgymint ifjúsági törvény és ifjúsági közfeladatok lásd Miből lehetne a cserebogár? Jelentés az ifjúságügyről 2014-2015 c. kötetet, különösen Schmidt (2015) és Kaszás (2015). 2 Az ifjúságügyet érintő közpolitikai cselekvés irányelveit tartalmazó ajánlásokat lásd Nagy (2015).
országok gyakorlatai, ifjúsági szervezetei, támogatási struktúrája ismerhető meg. És végül a civilnonprofit szektorban működő ifjúsági érintettséggel, fókusszal rendelkező programok, közösségek, szervezetek az önkéntesség elveit szem előtt tartva, az állami és piaci logikától eltérő szemléletmóddal adják az ifjúsági szakma egyik megkerülhetetlen szeletét. 2. Az ifjúsági munka specifikumai Az ifjúsági munka tevékenységei jelentik a legközvetlenebb formáját a közös, fiatalokkal való, valamint a fiatalokért folyó munkának (Nagy et al., 2014). Az ifjúsági munka ekként az egyént, illetve közösségét jelöli meg a tevékenységek szereplőjeként, mely elsősorban módszertani eszköztár körvonalazásával definiálja saját területét. Magába foglalja a fiatalok önkifejezéséhez, önértékelésével szükséges készségek elsajátításának folyamatában, a jövőtervezést mint az egyének életútját érintő segítségnyújtásban való közreműködést. Ahogyan a fiatalok aktivitásának, nyitottságának, befogadásának fejlesztésével megteremti a bevonódás és a részvétel különböző színtereit, segíti az érdekérvényesítést, a formális és nem-formális szervezeti munkát is. Ezzel párhuzamosan az ifjúsági munka foglalkozik az önkéntességgel, és megismerteti a fiatalokkal a szolidaritáson alapuló tevékenységeket, azok létjogosultságát. Több szinten teszi lehetővé a fiatalokkal közös munka megvalósulását, mely a személyes ifjúságsegítéstől (tanácsadás, információnyújtás stb.), az ifjúsági közösségek fejlesztésében, animálásában való közreműködésig terjed. Az ifjúsági munka egyszerre van jelen a helyi közösségi életben, a helyi közösségekhez alkalmazkodó szolgáltatásszervezésben, ahogyan a fiatal generáció életmódjához, fogyasztási szokásaihoz alkalmazkodva az online térben is megtalálható. Emellett ifjúsági projektek és szervezetmenedzsment keretei között ad támogatást a szervezeti működéshez, valamint a pályázási folyamatok sikerességéhez, könnyebb megvalósulásához. II. Társadalmi felelősségvállalás az ifjúsági szakmában A társadalmi felelősségvállalás gyakorlatának ifjúsági szakmába való integrálása legalább olyan fontos feladat, mint a közvetlen ifjúsági munkában megvalósuló elméleti és gyakorlati adaptálás. Egyszerre jelent az ifjúságügy szereplőinek iránymutatást a szemléletváltás és módszerhasználat terén, míg kapcsolódási pontokat a tapasztalatszerzés, tudásátadás során. A fiatal generáció jogi érdekképviseletében, valamint tudatos állampolgárrá nevelésében kiemelt szerepe van a tájékoztatásnak, mely a törvényi ismeretátadás és segítségnyújtás formájában tud hatékony társadalmi, ifjúsági érdeket szolgálni. Mind az ifjúság jogait, mind a konkrét ifjúságügyi rendszer működését formalizáló ifjúsági törvényt illetően kiemelt felelőssége van az 3
ifjúsági szakma helyi és országos bázisának abban, hogy megfelelő jelentőséggel ruházzák fel ezek szükségességét, szakmai egyeztetéseken alapuló kialakítását, folyamatos gondozását. Ennek keretei, színterei nem minden esetben valósulhatnak meg a formális, bürokratikus rendszeren belül, igenis igénylik a szakmai találkozók, egyeztetések, kapcsolattartás kevésbé formális eszközeit is. Legyen szó szakmai fórumok, találkozók vagy csak pusztán levelezések, spontán egyeztetések létrejöttéről, az ifjúsági szakma szereplőinek élniük kell e kapcsolattartási és tapasztalatcserén alapuló módszerekkel. Ehhez szorosan kapcsolódó elemet adnak az ifjúságszakmai rendszerek, melyek a terület feladatkijelölésében töltenek be jelentős pozíciót. E szempontból is elengedhetetlen a szféra aktorainak informális jellegű kommunikációja, és ami még ennél is fontosabb a fiatal hallgatók, frissen végzettek szakmai vérkeringésbe való mihamarabbi bekapcsolása. Az ifjúságügy tapasztalattal rendelkező szakembereinek, önkénteseinek fontos felelősségük van az utánpótlásként érkezők folyamatos becsatornázásában, gyakorlati tapasztalataik megszerzésében, hivatástudatuk kiépítésében. Ennek legkézenfekvőbb formái a helyi, településszintű, valamint oktatási intézményi keretek között szerveződő akár online, akár személyes kommunikáción alapuló közösségek, szakmai párbeszéd-rendszer kialakítása. Nem csupán a kapcsolati tőke, de a szakmai fejlődés biztos záloga a nem-formális együttműködési hálózat működtetése. Ez nyilvánvalóan egyéni elköteleződést, többletmunkát, önkéntességet, tárgyi és szellemi költségeket is magában foglaló folyamat, ám az ifjúságügyi szakma továbbéléséhez, hatékony dinamizálásához elengedhetetlen befektetést jelent. A civil szektor ifjúsági célcsoportú szervezetei jelentős közvetítő és megvalósító szerepet töltenek be az iskolai közösségi szolgálatok (IKSZ) teljesítésében. Egyszerre jelenthetnek teret, eszközt azok megvalósításához, miként egyúttal csatornázhatják a fiatalokat a különböző önkéntes tevékenységet jelentő partnerekhez. A hatékony szervezésnek, a tartalmas elfoglaltságoknak kulcsfontosságú funkciója van a fiatalok szolidaritásának építésében, érzékenyítésében, önkéntes társadalmi szerepvállalást érintő hosszú távú elköteleződésének kialakításában. Ha egy fiatal számára az IKSZ keretein belül eltöltött órák hasznosan telnek, tapasztalást gyűjt, értékesnek véli saját közreműködését, sokkal nagyobb eséllyel marad nyitott az ilyen jellegű önkéntes munkák iránt felnőttként is. Az ifjúsági szakma tehát fel kell ismerje a nonprofit kapcsolati háló mozgósításában rejtett értékeket, az ifjúságra mint jelenlegi és jövőbeli erőforrásra való építésben már rég kijelölt szerepét. Párhuzamba állítható az eddigiekkel a nemzetközi ifjúsági tevékenységek során adaptálható nyitott, öntevékeny, ugyanakkor széles együttműködést és tapasztalatcserét jelentő munka. Ezek az országhatárokon átnyúló kapcsolathálók nagyban elősegíthetik a magyarországi ifjúságügy hatékony és valós szakmai háttérrel rendelkező, tudatosan felépített érdekképviseleti és 4
érdekmegjelenítő szellemiségének érvényesítését. E kötelékek és kooperációk akár már működő nemzetközi programok keretin belül, akár informális egyeztetések, egyéni ismeretségek és tapasztalatok szakmai közösségbe való szélesebb körű becsatornázásával valósulhatnak meg, illetve tarthatóak életben. A fiatalok esetében nem szabad megfeledkeznünk a társtudományokkal való együtt működés különböző színtereiről sem. Ilyenek például a tematikus, a lokális vagy az országos kiterjedésű ifjúságkutatások, de ide sorolhatjuk az ifjúsági profilú startégiaalkotást is. Egy-egy ifjúságkutatás megszületésének tervezési fázisában fontos a minél szélesebb körű szakmai egyeztetés, az adott részterület szakembereinek bevonása, az adott lokalitás tekintetében minél több releváns szereplő (legyen az kutató, politikus vagy önkéntes kortárssegítő stb.) megszólítása. Az ifjúságot bármely szinten (országos, településszintű vagy kisközösségi szintű) megismerni igyekvő szakmai közeg céljai között kell szerepeljen a generációs sajátosságok feltárása, valamint az adott lokalitás szempontjából releváns vagy kevésbé kutatott területek körvonalazása, és a lehetőségekhez mérten ezek kutatásokba való beépítése. Ahogy az ifjúsági civil aktivitást bemutató összegzésből nyilvánvalóvá vált ilyen kevéssé kutatott terület például az ifjúsági szolgáltatások kérdése, a fiatalok civil szervezetekhez kötődő tagságon túli viszonya. Az ifjúságkutatások és koncepciók, tervezetek elkészültének egy további aspektusa a visszacsatolás és a hozzáférhetőség (közkinccsé tétel). Fontos, hogy az ifjúsági szakma szereplői biztosítsák a kontroll, a (lehetőségekhez mérten) nyitott platform, a nyilvános értékelés lehetőségét, ezáltal legitimációt adva az adott tevékenységnek. Az ifjúságügy szereplőinek kommunikációját nagyban segíti, ha tudnak egymás munkásságáról, a helyi aktorok be tudnak kapcsolódni a különböző tervezési vagy stratégiai folyamatokba, melynek legtöbbje során az adott területet érintő feltáró munka, információfeldolgozás és cselekvési mechanizmus kidolgozása összhangban célszerű működjön. Adaptálhatóság a közvetlen ifjúságsegítésben: a társadalmi felelősségvállalás alkalmazási területei az érdekképviseletben, a csoportos és az egyéni ifjúsági munkában II.3.1. Projekttervezés, szervezetmenedzsment Az ifjúsági szakma projekttervezésben, stratégiaépítésben játszott szerepéről már beszéltünk, azonban fontos látnunk, hogy az ifjúsági munka ebbéli jelentősége is vitathatatlan. A fiatal generáció jelenét és jövőjét meghatározó tervezetek és cselekvési stratégiák során az ifjúsági munkát végzők szerepe nyilvánvaló, részvételük megkerülhetetlen. Az adott lokalitást, helyi sajátosságokat legjobban ismerő érintettek nemcsak kontroll funkciót tudnak betölteni az egyes tervezési és végrehajtási folyamatok során. Egyéni perspektíváik forrását a mindennapos tereptapasztalataik, a fiatal egyénekkel és közösségeikkel történő rendszeresen kapcsolatuk, segítő, tanácsadó munkájuk adja. Ennek révén pedig a döntéshozói, kutatói, szociálpolitikai szemlélet, összességében az ifjúságról mint generációról gondolkodók látásmódjának egyenrangú 5
kiegészítőjévé tudnak válni. III.3.2. Helyi ifjúsági munka és szolgáltatások Az ifjúsági munka helyi szinten jelenlévő szereplői, az adott lokalitásban elérhető terek, szolgáltatások a legközvetlenebb célcsoporttal kialakítható kapcsolat eszközeit és környezetét biztosítják. A társadalmi felelősségvállalás elveinek adaptálása éppen ezért megannyi formában elképzelhető és megvalósítható, legyen szó akár a fenntartható fejlődésről, akár az esélyegyenlőségről. A helyi szinten megvalósuló ifjúsági munka kötődjön az konkrét fizikai térhez, létesítményhez vagy sem legnagyobb erénye az adott település alapos adottságainak ismerete, a fiatalokkal való rendszeres kapcsolattartás, a helyi döntéshozói folyamatokban való tájékozottság. E kompetenciák és kapcsolati, valamint tudástőkék aktivizálása segítheti leginkább a helyi munkát, általuk tud hatékony érdekkommunikáció és érdekérvényesítés működni. Ezek a készségek segíthetik a fiatalokért dolgozó szakemberek, önkéntesek azon munkáját, melyek során akár a társadalmi felelősségvállalás jegyében alapvetően profitalapú szervezetek, intézmények, vállalatok képesek bekapcsolódni a helyi ifjúsági munkába, tenni a fiatalokért. Az ifjúsági szolgáltatások szintjén fontos az alacsonyküszöbűség, hiszen így tud leginkább megvalósulni az esélyegyenlőség, illetve az a folyamat, hogy minél több fiatal találja meg a helyét az adott közösségben, adjon bizalmat az ifjúsági munka helyi szereplőinek. Az ifjúsági szolgáltatások között tud több olyan programelem is szerepet kapni, mely a helyi piaci élet vagy politikai szféra szereplőivel közösen szerveződik meg, ekként erősítve a fiatalokban a korosztályuk iránti széles körben nyitott hozzáállást és támogató munkát. III.3.3. Részvétel, bevonódás és önkéntesség Az aktív állampolgárrá nevelés, a nyitott-befogadó attitűd kialakítása, az önmagáért, közösségéért, korosztályáért tenni akaró szemlélet és cselekvés elsajátítása a fiatal generáció esetében kimondottan aktuális. Nemcsak a későbbi felnőtt lét, de a jelenlegi saját vagy közösségének érdekeiért kiállni tudó fiatal attitűdje szempontjából is releváns az ifjúsági munka ebbéli szerepe. E tekintetben az ifjúságsegítők mellett a kortárssegítők szerepe is megkerülhetetlen, hiszen a legintenzívebb, legközvetlenebb mintaadás, valamint ezáltal a mintakövetés is ezeken a szinteken tud leglátványosabban megvalósulni. III.3.4. Ifjúsági közösségfejlesztés és animáció A fiatalok szocializációjában kiemelt szerepe van a kortársaknak, így az ifjúsági formális és nem-formális közösségeknek is. Az ifjúsági életszakasz során a leginkább fogékonyak az egyének a különböző viselkedési mintázatok lekövetésére, mely természetesen a családból, az iskolából és a médiából is érkezhet feléjük. Az ifjúsági munka e szempontból a mintaátadás mellett a problémás fiatalok, a devianciákkal kapcsolatba kerülők helyzetén való javítást, a beavatkozó, segítő attitűdöt is magába foglalja. Az ifjúsági közösségek kialakulásakor nem feltétlenül van jelen ifjúsági szakember, ifjúságsegítő. Legtöbbször alulról jövő kezdeményezésként születik meg a fiatalok fejében egy-egy közösség létrehozása, mely kezdetben baráti társaságként működik, majd válhat szervezett keretek 6
között működő közösséggé. E folyamat során az ifjúsági munka szerepe a formális, adminisztratív (bejegyzés, pályázás stb.) segítségnyújtástól kezdődően a konkrét bekapcsolódásig terjedhet. E szempontból az ifjúsági irodák, közösségi terek inkubátorház-funkciót tudnak betölteni, mellyel lehetővé tehetik az adott közösség könnyebb elérését, koncentrálhatóvá válik az adott lokalitáshoz kötődő ifjúsági munka. III.3.5. Személyes ifjúságsegítés A közösségek szintjén végzett ifjúsági munka során szükséges készségek jó része a személyes, egyéni ifjúságsegítés során is alkalmazható. Az iskolában használt pedagógiai módszerek, valamint az otthonról hozott nevelési elvek kiegészítőjeként az ifjúsági munka széleskörű alternatív módszerekhez kapcsolódó tudásbázissal kell rendelkezzen. Ehhez elengedhetetlen az ifjúsági szakemberek állandó nyitottsága és képzése, önképzése. Az ifjúság nem kezelhető egységként, homogén attribútumokkal és problémákkal leírható korosztályként. Bourdieu (2010) szerint az ifjúság több különböző csoportból áll, melyek eltérő szociokulturális, életmódbeli jegyekkel bírnak. 3 E szemlélet nyomán nyilvánvaló, hogy a személyes ifjúságsegítés során is gazdag eszköztárral kell rendelkezniük az ifjúságsegítőknek, kortárssegítőknek. III.3.6. Egyéni autonómia és jövőtervezés A fiatalok egyéni boldogulásának garanciáját képes adni a jó önismeret, az akár önálló készségfejlesztés, a képességeknek és érdeklődési körnek megfelelő iskola- és pályaválasztás. E tekintetben sem kerülhető meg az ifjúsági munka aktorainak jelenléte, társadalmi felelősségvállalása. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a fiatalokkal végzett munka rövid és hosszú távú hatásai a leginkább megtérülőek, a velük való foglalkozás és az értük való munkálkodás generációkon átívelő jelentősége megkérdőjelezhetetlen. A tudatos és önbizalommal rendelkező fiatal felnőtté/felnőtté válási folyamat során jelentősége van a kommunikációfejlesztésének, az érdekérvényesítésnek, az önismeretnek és az öngondoskodásnak, ahogyan a jövőt érintő tervezési folyamatoknak, legyen szó akár tanulásról, akár karrierről, akár családalapításról III.3.7. Virtuális ifjúsági munka Napjainkban az ifjúsági munka egy része egyértelműen az online térben kell megvalósuljon. Ehhez elengedhetetlen a virtuális tér használatához kapcsolódó ismeretek megszerzése és a folyamatos önképzés. Csak akkor lehet működőképes az online jelenlét, az ottani szolgáltatások elérési hatékonysága, ha a szakemberek (ha nem is a fiatalok szintjén, de azért) otthonosan mozognak a világhálón. Az Y- és a Z-generációs fiatalok életében az internethasználat mindennapos, ám míg előnyeivel a legtöbbször tisztában vannak, a veszélyek kevesek számára nyilvánvalóak. Az online abúzus elleni fellépés, az ennek áldozatul eső fiatalok segítése nem képzelhető el anélkül, hogy az adott segítő ne lenne tisztában az online tér adottságaival. 3 Például: más időbeosztással él egy serdülő középiskolás, mint egy posztadoleszcens, szüleitől még függetlenedni nem tudó fiatal felnőtt. Ezek nyomán célszerű megismerni és kutatni a fiatalok közötti különbségeket, Bourdieu (2010) szerint éppen ezért az ifjúság helyett az ifjúságok a helyes terminus. 7
Irodalomjegyzék Bourdieu, P. (2010): Az ifjúság csak egy szó. Educatio, 19. (2.), 293-300.p. Bruner, J. (2004): Az oktatás kultúrája. Budapest, Gondolat Kiadó. Fazekas, A., Nagy, Á. (2015): Fiatalok. De civilek? - A táborok ifjúságától a fesztiválok ifjúságáig. Civil Szemle 12. (2.) 25-37.p. Kaszás, A. (2015): Köz- és szakpolitikai tér. In: Nagy, Á. (szerk.): Miből lehetne a cserebogár? Jelentés az ifjúságügyről 2014-15. Budapest, ISZT Alapítvány ISZET Kecskeméti Főiskola Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely. 28-37.p. Nagy, Á. (2015): Miből lehetne a cserebogár? - Összefoglaló fejezet. In: Nagy, Á. (szerk.): Miből lehetne a cserebogár? Jelentés az ifjúságügyről 2014-15. Budapest, ISZT Alapítvány ISZET Kecskeméti Főiskola Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely. 6-14.p. Nagy, Á., Székely, L. (2008): Civil ifjúság-szervezetek. Új Ifjúsági Szemle, 6. (2-3.), 183-193.p. Nagy, Á., Bodor, T., Domokos, T., Schád, L. (2014): Ifjúságügy. Budapest, ISZT Alapítvány Enigma 2001 Kiadó. Schmidt, R. (2015): Az ifjúsági szakma háttere. In: Nagy, Á. (szerk.): Miből lehetne a cserebogár? Jelentés az ifjúságügyről 2014-15. Budapest, ISZT Alapítvány ISZET Kecskeméti Főiskola Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely. 15-27.p. 8