AZ ERDŐKHÖZ FŰZŐDŐ ÉRZELMI VISZONYULÁS VIZSGÁLATA A BIOMASSZA ENERGETIKAI CÉLÚ HASZNOSÍTÁSA KAPCSÁN Baros Zoltán 1 Patkós Csaba 2 Bevezetés Napjainkban igen sokak által idézett és felhasznált kifejezés a fenntartható fejlődés. A fogalom annyira szerteágazó, hogy más sokszor ellentmondásos kontextusban is találkozhatunk vele. A történelem folyamán minden társadalomban kulcskérdés volt a közösség energiatermelése és felhasználása. Napjaink fosszilis energiahordozókra épülő globalizált világa, mint azt számtalan elméleti modell igazolta, nem fenntartható. A jövőben világszerte döntő kérdés lesz a társadalmak átállítása környezetkímélőbb technológiák és metódusok felhasználására és elterjesztésére. A társadalmi háttér összetettsége világszerte annak részletes feltárására ösztönzi a társadalomtudományok szakembereit. Kutatásunkban a biomassza, azon belül is a tűzifa széleskörű energetikai célú hasznosításának hazai társadalmi oldalának egy szegmensét kívánjuk megvizsgálni. Konkrétan azt kutatjuk, hogy a megkérdezettek rendelkeznek-e azzal az ökológiai tudattal, és ha igen, ez milyen jellemzőkkel írható le, ami szükséges a biomassza, mint energiahordozó ökológiai szemléletű, felelős felhasználásához. A gazdasági háttér A fa energetikai célú hasznosítása nem újkeletű gyakorlatilag egyidős magával az emberiséggel, s a világszerte növekvő energiaigények, illetve a fosszilis energiahordozók kimerülése, illetve az azokkal kapcsolatos környezeti problémák jelentkezése miatt, megújuló energiaforrásként, újra egyre inkább előtérbe kerül. Hazánk természeti adottságai a biomassza energetikai célú hasznosítása szempontjából kiválónak mondhatók, azon belül is a tűzifa, illetve a biodízel és a bioetanol termelése és felhasználása bírhat elsődleges prioritással. (Barótfi, 2) Előbbi kapcsán egyik megoldási lehetőségként az energiaerdők telepítése kínálkozik, ami az ismert környezetvédelmi előnyök mellett számos makro-, mezo- és mikrogazdasági előnnyel jár. Ezek közül a legfontosabbak, a magyarországi viszonyokra vonatkoztatva az alábbiakban foglalhatók össze (Baros, 23): megújuló energiaforrás, amely rendszeres és biztos termelést biztosít, számos formában rendelkezésre álló nyersanyag, általában olcsóbb, mint a fosszilis tüzelőanyagok, viszonylag rövid vágásfordulóval (max. 25 év) termelhető, magas hozamot (5-7,5 m 3 /ha/év) biztosít, közvetett és közvetlen módon is hozzájárul az innovációk térbeli terjedéséhez, hozzájárul a gazdaság fejődéséhez, termelése, feldolgozása és hasznosítása területileg integrálható, a nyereség a régión belül marad, jelentős fogyasztói (ipari és lakossági) igény jelentkezik, javítja vidéki lakosság életkörülményeit, növeli a vidéki területek népességmegtartó képességét, 1 PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszék, 41 Debrecen, Egyetem tér 1. Pf. 13., e-mail: zbaros@delfin.unideb.hu 2 Tudományos segédmunkatárs, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék 41 Debrecen, Egyetem tér 1. Pf. 9., e-mail: patkos@tigris.klte.hu 1
a kapcsolódó iparágakra (vegyipar, mezőgazdasági gépgyártás, stb.) pozitív hatást gyakorol, elősegíti a fenntartható fejlődést, a fenntartható mezőgazdaság megvalósulását, csökkenti az importenergia iránti igényt, új munkahelyeket teremt csökkentve ezzel a szociális és munkaerőpiaci stabilizációs költségeket, a keletkező nyereség az érintett régión belül marad, a beruházásokhoz EU-támogatás igénybe vehető (Strukturális és Kohéziós Alapok). Hazánk közismert importenergia-függősége jelentős terhet ró az ország gazdaságára. Hazánk Európai Uniós csatlakozásával a mezőgazdasági művelés alól kikerült termőföldek területe kb.,8-1 millió hektárt fog kitenni. 8 ezer ha terület energiaerdővel történő beültetése, 8 tonna/ha évi terméssel számolva az ország összes energiaszükséglete mintegy 6%-ának (kb. 64 PJ/év, 2,2-2,5 mtoe) előállítását tenné lehetővé, ami 2-25 millió USD megtakarításával járna. (Bai, 1999). Ahogy az az 1. táblázatból is kiderül, a tűzifa felhasználása a többi megújuló energiaforrás közül már az elmúlt években is magasan kiemelkedő helyet foglalt el. 1. táblázat: A megújuló energiaforrások felhasználása Magyarországon (2) Megújuló energia fajtája Villamosenergiatermelés Víz 186 37,5 Beépített kapacitás Hőhasznosítás GWh MW TJ Ktoe Geotermika 36 9 Napkollektor 56 1,4 Fotovillamos,6,3 Tűzifa 24 6 Növényi hulladék 1,3,28 8 2 Egyéb szilárd hulladék 3 75 Szeméttelepi biogáz 2,3 12,3 Települési szennyvíz gáz 7 1 12 3 Hőszivattyú 4 1 Szemétégetés 86 24 48 12 Forrás: Bohoczky (21) Az energiaerdők telepítése, művelése egyúttal megoldást kínál az ország elmaradott térségeinek problémáira is. A mezőgazdasági termelésből kivont területek újraerdősítése, munkahelyek teremetésével, a kapcsolódó iparágak fejlesztésével, a termelés és hasznosítás területi integrációjának megteremtésével hozzájárul a régió gazdaságának fejlődéséhez, a vidék népességmegtartó képességének növekedéséhez. Összességében, az energetikai célú erdőtelepítéssel (esetlegesen a nap-, szél és geotermikus energia felhasználásával kiegészítve) önálló, regionális energiaellátó rendszerek építhetők ki, melyek elősegítik az elmaradott régiók felzárkózását. Mindezek ellenére, hazánkban a biomassza energetikai hasznosítása mindez ideig nem következett be. Ennek okai a viszonylag olcsó energiaárakban, valamint a mezőgazdaság és a tulajdonviszonyok átalakulásában keresendők, valamint abban, hogy a külföldi példák és a hazai kutatási-fejlesztési eredmények alapján jól ismert technológiákat nem sikerült a politika 2
és a kormányzat számára úgy bemutatni, hogy az az ilyen jellegű projectek megvalósításához megfelelő mértékű anyagi támogatást biztosítson (Barótfi, 2). A hasznosítás hazai társadalmi sajátosságairól A kormányzati kezdeményezések hiányosságai mellett érdemes néhány szót szólni a felhasználás társadalmi vonatkozásairól (a fogyasztói oldalról) is. A tűzifa iránt az elmúlt években megjelent növekvő igényeket jelzi több hazai szenes erőmű részben biomassza-alapú tüzelésre történő átállása. Ezek közül is az egyik legnagyobb volumenű, és a fent említettek szempontjából is példaértékű beruházás a Borsodi Hőerőmű 22-ben megkezdett, 3MW villamosenergia-termelő kapacitásnak a környező erdőgazdaságok és fafeldolgozó üzemek fő- és melléktermékeivel történő kiszolgálása (Ávéd, 22). A biomassza felhasználása kapcsán jelentkező telephelyválasztás bemutatására megyei és települési szintű kimutatás készült a jelenleg is üzemelő, 5 kw-nál nagyobb mellékterméktüzelő kazánt üzemeltető hazai cégekről, melyek közül az előbbit az 1. ábra mutatja be. Ennek alapján a legnagyobb, 3 kw-ot meghaladó kapacitások Pest és Jász-Nagykun Szolnok megyében találhatók. A 2-3 kw közötti kategóriába Szabolcs-Szatmár- Bereg, valamint négy dunántúli megye (Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Veszprém, és Somogy) tartozik. Nógrád megye e vonatkozásban kw kapacitással bír. 1. ábra: Az 5 kw-nál nagyobb, melléktermék-tüzelő kazánt alkalmazó cégek összkapacitásának megyénkénti eloszlása (kw) kw 1-1 11-2 21-3 31- Forrás: Bai adatai alapján módosítva (Baros, 23) Összevetve ezt a térképet a magyarországi erdővel borított területek eloszlásával, ér kép rajzolódik ki. A középhegységi zónában található, az átlagosnál nag erdőborítottsággal rendelkező megyékben, az oda települt összkapacitás általába alacsonyabb kategóriába (-1 kw) tartozik (kivételt Veszprém megye képez). Ebb következik, hogy telepítő tényezőként elsősorban nem a rendelkezésre álló nyers keletkezési helyével, hanem a fogyasztópiaccal kell számolnunk. Éppen a felvázolt fogyasztó-centrikusság miatt fontosak az elterjedést akadályozó to tényezők: a lakosság körében jelenleg üzemelő berendezések korszerűtlensége, elavul nagy tüzelőanyag-fogyasztása, fajlagosan nagy károsanyag-kibocsátása, az ága
befektetni kívánók rövid távú profit-orientáltsága, az ország alacsony erdősültségi foka, valamint az a tény, hogy a tűzifa mai használatát sokan visszalépésnek tekintik. A tiszazugi kistérségben elvégzett kérdőíves felmérés adatai (Patkós Baros, 24) azt mutatják, hogy a többi megújuló energiaforráshoz képest a bioenergetikai ágazatok átlagos ismertsége alacsonynak tekinthető. A településen, a lakóhely közelében esetlegesen megvalósuló biomassza-alapú erőmű támogatottsága pedig a megkérdezettek között alacsony, ami elsősorban a kéményeknek, illetve a füsthatásnak tulajdonítható (e tekintetben nem téve különbséget a fosszilis és a megújuló energiahordozók környezetre gyakorolt hatásai között). Ráadásul, az általánosan alacsony jövedelmi viszonyok miatt a lakosság fűtési technológiájának kiválasztásában is elsősorban a minél alacsonyabb költségráfordítás dominál. A társadalmi háttér, az identitás szerepe A fent ismertetett gazdasági tényezők mellett egyéb társadalmi tényezőket is figyelembe kell vennünk. Az egyik ilyen fontos társadalmi tényező az identitás, az önazonosság-tudat kérdése. Az identitás többféleképpen értelmezhető, egyrészt élete folyamán minden egyes egyénnek, személynek kialakul a korától, nemétől, családi körülményeitől, neveltetésétől, iskolázottságától, és más tényezőktől függő öntudata; másrészt, a különböző emberi közösségek is rendelkeznek önazonosság tudattal, amely kettős minőséget jelent, hiszen részben a közösség tagjainak összetartozás-érzését jelenti, másrészt pedig a közösségen túli tényezők kirekesztését célozza. A közösségi összetartozási érzés létrejöttében számtalan tényező szerepet játszik, mint a közös történelem, hagyományok, szimbólumrendszer, nyelv, földrajzi környezet, természet stb. Magyarországon a több évtizedes kommunista diktatúra évtizedeiben a valódi, alulról jövő kezdeményezéseket a totális központosítás nevében minden eszközzel igyekeztek elfojtani. A rendszerváltás után paradigmaváltás következett be a területi, regionális folyamatokban. Ismét elsőrangú fontosságúak lettek az alulról jövő kezdeményezések. Már a kommunista diktatúrák rendkívül szabályozott világában is volt néhány terület, ahol az 198-as évek második felétől megindult az erjedés, ilyen volt a környezet- és természetvédelem. Erre lehet példa a helyi közösségek által országszerte meghiúsított hulladékégetők és hulladéktemetők, vagy a bős-nagymarosi erőműrendszer elleni hatalmas tiltakozási hullám, amely nagyban összeforrt a rendszerváltás folyamatával és azóta is eleven, visszatérő kérdése a hazai közéletnek. A megújuló energiaforrások hasznosításának lehetősége többszörösen összefügg a helyi identitással. Egyrészről, épp a kormányzati támogatás hiánya miatt fontos szerep juthat a közösségi kezdeményezéseknek. A helyi erőforrások összefogása, csoportosítása és mozgósítása csak egy nagy belső öntudattal rendelkező, jól megszervezett közösség számára elérhető. A megújuló energiaforrások hasznosítása befektetés- és erőforrás-igényes, ráadásul a beruházások egy része a közösség tagjainak beleegyezését is kell, hogy élvezze. Egy nem összetartó, rosszul megszervezett közösség esetében külső beavatkozások könnyen meg tudják akadályozni a beruházás megvalósulását. A másik oldalon egy, a helyi energiaforrásokat hasznosító létrejövő, megújuló energiát előállító üzem az erőforrásokhoz való közös hozzáférés érzését is nyújtja a közösség számára, ami pedig az identitás egyik fontos forrása lehet. Jelenleg Magyarországon az energiaellátás néhány monopol nagyvállalat kezében van, így a helyi közösségek, települések, önkormányzatok rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lehetnek az áremelések kapcsán. Az erőművek többsége, a központosított energiaellátást preferáló gondolkodásmódnak megfelelően, nagyméretű. A kistérségekben, településeken a helyi önkormányzat és a helyi vállalkozók közreműködésével, esetleges állami támogatással és külföldi tőke bevonásával megépítendő, megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek létrehozása kikerülhetetlenül 4
elvezetne a helyi összetartozási érzés megerősödéséhez. Nemzetközi néprajzos, kulturális antropológiai példák mutatják, hogy az erőforrásokhoz való közös hozzáférés mindenképpen fontos részét képezi a közösségi identitásnak. (London, 1999; Moussouris Pierce, 2) Egy helyi erőmű létrehozása a közösségnek, az önkormányzat megnövekedett bevételei révén, anyagi jólétet hozhat az érintett térségben. Egy-egy ilyen létesítmény tájképformáló tényező is lehet a maga nemében, hiszen beleépülnek a természetes környezetbe, és mint ilyenek, a mindennapi percepción keresztül fontos részét fogják képezni az adott helyen élő közösségek identitásának. Másképp fogalmazva: mint az emberi tevékenység, illetve annak anyagi megnyilvánulásaként jelennek meg, és a kulturális értékek részévé válnak. De részévé válnak annak az image-nek is, melyet az adott területen és az azon kívül élők alakítanak ki (Paasi, 1989). Fontos kérdés, hogy ki is kezdeményezze a beruházásokat, ennek számos szintje felmerülhet. Az állami szerepvállalás fontosnak tűnik, hiszen a beruházások tőkeigénye olyan nagy, hogy egyedül a kistérségek, helyi önkormányzatok nem tudják azt fedezni. Azonban, ahogy számos példa mutatja, akkor lehet zökkenőmentes egy beruházás megvalósulása, ha az akceptor közösség is magáénak érzi azt (pl. radioaktív hulladéktemetők kérdése). Ugyanakkor egy ilyen beruházás egyben fontos területfejlesztési eszköz is kell, hogy legyen, tehát valamilyen módon bele kell, hogy illeszkedjen a térség meglévő komplex társadalmigazdasági hátterébe. A társadalmi háttér az érzelmi viszonyulás vizsgálata A tűzifa biomasszaként történő termelése és hasznosítása összefüggésben áll a környezeti tudat kérdéskörével is. A fa, mint erőforrás sajátos szemléletmódot igényel. A talán legelfogadhatóbb megközelítés az ún. skandináv modell, azaz a természet használata (Donner-Amnell, 21), azaz erőforrásaink, készleteink ésszerű felhasználása. Ezt, mint a skandináv országok gazdasági sikereinek kulcsát is szokták említeni. Ez, természetesen, a hazai szakirodalomban sem ismeretlen az erdő sokoldalú hasznosítása koncepcióban az értékesíthető termékek és szolgáltatások, valamint a pénzben nem kifejezhető jóléti funkciók együtt jelennek meg, kiegészülve ezen funkciók tartós ellátásával (tartamosságfenntarthatóság). Ezek (materiális javak, jóléti funkciók, stb.) révén a természeti környezet megközelítése társadalmi hasznosságuk felől történik, ugyanakkor a társadalom ezeket nem fizeti meg, így ezen haszonelvű erdőgazdálkodás felé erőteljes kritika fogalmazódik meg a természet- és környezetvédők részéről, akik elsősorban az erdők diverzitása, rezisztenciája és reszilienciája megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák. (Süli-Zakar, 1996) Hipotézisünk szerint, a hazai megközelítés ennek megfelelően, a szélsőségek felé hajlik: - az erdő, mint a természet egy darabja jelenik meg, melyet érintetlenül kell hagyni, - a korlátlanul rendelkezésre álló, természeti értéket nem képviselő tűzifa. Alkalmazott módszerek Az érzelmi viszonyulás vizsgálatát kérdőíves felméréssel végeztük el, a Debreceni Egyetem nappali tagozatos, illetve PhD-hallgatók között. A mintaszám 127 volt, a felmérés során véletlenszerű mintavételt alkalmaztunk. 8 darab fényképről kérdeztük a hallgatók véleményét, ezen képeket összetett szempontrendszer szerint válogattuk össze. Fontos volt, hogy a fa különböző állapotokban (ép erdő, erdőirtás, felaprított tűzifa), és különböző környezetekben (vízimalom szép természeti környezetben, illetve lakótelep övezte fatemplom) jelenjen meg. A fosszilis energiahordozók okozta környezetkárosítás szimbólumaként egy erőmű képe került kiválasztásra, a fennmaradó két fotó pedig hazánkban tradicionális mezőgazdasági kultúrtájat (alföldi búzamező, valamint szőlőskert) ábrázolt. A kérdezettek ötfokozatú skálán jelölhették meg véleményüket a megadott szempontokról, illetve a saját érzéseikről. 5
Ezen túlmenően kérdéseket tettünk fel a jelenlegi hazai erdősültségi viszonyokkal, és ezen viszonyok okaival kapcsolatban kiemelve azon legfontosabb történelmi eseményeket, melyek a hazai erdőállomány csökkenésében szerepet játszottak, illetve az erőkben végzett individuális tevékenységekkel és a fűtési szokásokkal kapcsolatban. Eredmények Hazánk erdősültségi fokának minimumát 1938-ban érte el az összes földterületből 11%- kal részesedett, majd a folyamatos erdősítések nyomán 1994-re ez a szám 18,9%-ra nőtt, mára pedig meghaladta a 19%-ot. Az állomány 8%-a gazdasági erdő, védelmi erdőnek 15% minősül, a közjóléti és egyéb (pl. kutatási célú) erdők aránya pedig 3, illetve 2%-ot tesz ki (Soproni Egyetem, 1999). Hazánk jelenlegi erdősültségi fokát a megkérdezettek mindössze 7,8%-a gondolja elégségesnek. 71,7%-a kevésnek, 2,5%-a pedig nagyon kevésnek tartja azt (2. ábra). 2. ábra: A magyarországi erdősültség mértékének megítélése (%) Nagyon magas Magas Közepes Alacsony Rendkívül alacsony 6 7 8 A magyarországi erdőállománynak a történelmi időkben végbement csökkenésében szerepet játszó események közül a legfontosabbak az alábbiak: a török megszállás időszaka (1541-1686), a mezőgazdaság fejlődése, szántóterületek térhódítása, az ipari forradalom kibontakozása, a népesség növekedése, a trianoni békeszerződés (192), a ( 9-es években kezdődő) privatizáció és a rablógazdálkodás. A megkérdezettek ezek közül elsődlegesen a mezőgazdaság térhódítását jelölték meg (4-en, 31,4%; 3. ábra). A primer szektor a hazai gazdasági szerkezetben jelentős prioritást élvez (a lakosság élelmiszerrel való ellátása, illetve exportképes mivolta miatt), ebből kifolyólag az esetleges energiaerdő-ültetvények megvalósításának is egyik fő akadályát képezi. Sorrendben, ezután, a trianoni békeszerződés (36 db, 28,3%), illetve a mezőgazdasági szektorban az 199-es évektől lejátszódó privatizációval is kapcsolatban álló rablógazdálkodás következik (31 db, 24,4%). Előbbi esetén érdekes megállapítás tehető: a területvesztések elsősorban a Kárpátok jórészt erdővel borított vonulatait érintették, így tehát abszolút értékben az erdőállomány jelentősen csökkent. Az új országhatárokat tekintve viszont az 1895. évi 12,9% és az 1935. évi 11,8% (Süli-Zakar, 1996) közötti különbség már igen csekélynek mondható. Az erdőket érintő rablógazdálkodás elsősorban a rendszerváltással végbement ésszerűtlen privatizációval erősödött fel. A folyamat jellemzője a tulajdon és a működtetés szétválása, egyfajta piaci bizonytalanság, és rövid távú profit-orientáltság. Érdekes ugyanakkor azt megfigyelni, hogy magát a privatizációs folyamatot általában igen jelentéktelennek ítélik meg 6
az erdősültség csökkenésének tekintetében a török megszállás időszaka (37 db, 29,1%) után a második helyen áll (19 db, 15%). 3. ábra: A hazai erdősültség alacsony mértékének okai (db) 25 2 15 1 5 Török kor Mezőgazdaság térhódítása Népességnövekedés Ipari forradalom Trianoni békeszerződés Privatizáció Rablógazdálkodás 4. ábra: Az erdő hasznosításának különböző módjai (db) 4 35 3 25 2 15 1 5 Tüzelő gyűjtése Favágás Rekreáció Vadászat Gombaszedés Gyógynövények gyűjtése Élővilág megfigyelése Az erdőhasználat különböző módjai között (4. ábra) messze a legnagyobb arányban a rekreáció (94 db; 74%) vezet, az élővilág megfigyelése előtt. Az erdő által nyújtott materiális javakhoz kapcsolódó tevékenységek gyógynövények, gombák és tűzifa gyűjtése, valamint favágás és vadászat viszont háttérbe szorultak, ami erősíteni látszik azt a kutatási hipotézist, mely szerint nem élünk mindennel, amit az erdő számunkra felkínál. Az épített környezetben (vízimalom és a szocialista lakótelep kellős közepén található, önmagában gyönyörű fatemplom formájában) megjelenő fa nagyfokú érzelmi kötődésről tanúskodik (5-6. ábra). 7
Az egyes vélemények szerint mesterkéltnek tartott vízimalom megítélése teljesen egyértelmű: azt a megkérdezettek 37%-a szépnek, 42,5%-a pedig nagyon szépnek tartja (47, illetve 54 db), és általában pozitív véleményt alkot róla. Ennek megfelelően, a környezetidegenség megítélése ezzel ellentétes a többség (58 db; 45,7%) egyáltalán nem tartja környezetidegennek, és mindössze 4-en (3,1%) nyilatkoztak úgy, hogy az teljesen környezetidegen. Ennek valamelyest az ellentétét mutatja fatemplom. Ezt a megkérdezettek legnagyobb hányada (38-an; 29,9%) közepesen szépnek tartja, őket azok követik, akik az épületet nem túl szépnek, vagy egyáltalán nem szépnek minősítették (28 és 25 db; 22 és 19,7%). Tőlük messze elmarad azok száma, akik azt szépnek vagy nagyon szépnek minősítették (12 és 9 db; 9,4 és 7,1%). A környezetidegenség megítélése némiképp magyarázza ezt a képet. Itt a többség (54 db; 42,5%) úgy nyilatkozott, hogy az összbenyomásuk alapján rendkívül környezetidegennek tartja. A többi kategória megoszlása azonban aránylag kiegyenlített képet mutat. 5. ábra: A szépség megítélése a vízimalom és a fatemplom esetén (db) 6 5 4 3 2 1 Vizimalom Fatemplom A következő képeken egy erdőirtás-részletet, valamint használatra előkészített, felaprított tűzifát mutattunk be, összehasonlítandó azok hasznosságát és környezetkárosító mivoltát. Az előzetesen vártnak megfelelően, az erdőirtás találtatott a legkevésbé hasznosnak (63 db; 49,6%), ugyanakkor a legkörnyezetkárosítóbbnak (77 db; 6,6%). A felhasználásra kész tűzifa esetén a hasznosság megítélésénél az alábbi kép figyelhető meg: nagyjából hasonló arányban tartják közepesen hasznosnak és viszonylag hasznosnak (36 db; 28,3%), illetve kevésbé hasznosnak és nagyon hasznosnak (18 db; 14,2%). Legkevesebb azoknak a száma, akik a tűzifát egyáltalán nem tartják hasznosnak. A környezetkárosítás tekintetében megállapítható, hogy nagyjából egyenlő arányban tartják kevésbé, közepesen és nagyon környezetkárosítónak (28, 3 és 28 db; 22, 23,6 és 22%). Ettől jelentősen elmarad azoknak a száma, akik viszonylag környezetkárosítónak tartják (18 db; 14,2%). Itt is azoknak a legkisebb a száma, akik egyáltalán nem tartják környezetkárosítónak (12 db; 9,4%). 8
6. ábra: A környezetidegenség megítélése a vízimalom és a fatemplom esetén (db) 6 5 4 3 2 1 Vizimalom Fatemplom A szintén bemutatott erőmű esetén külön is összehasonlítottuk a hasznosság és a környezetkárosítás megítélését (7. ábra). Itt egyértelműen az a domináns vélemény alakult ki, hogy rendkívül környezetkárosító (94 db; 74%). Fele ennyien a legtöbben ítélik közepesen hasznosnak (47-en; 37%). Minden más vélemény aránya ettől jelentősen elmarad. 7. ábra: A hasznosság és a környezetkárosítás megítélése az erőmű esetén (db) 1 9 8 7 6 5 4 3 2 1 Hasznosság Környezetkárosítás A fosszilis energiahordozókra épülő erőmű környezetszennyező mivoltának felismerésével így megjelenik a tisztább energia iránti igény. A megkérdezettek fával kapcsolatos véleményét összehasonlítottuk két kiválasztott, hazánkban tradicionalitás mezőgazdasági művelési ággal is. Ezek a hazai vetésterületből közel 5%-kal részesedő, mind a hazai élelmiszer-ellátásban fontos, mind az exportban szerepet játszó búza, illetve a méltán híres és közkedvelt magyar borok alapanyaga, a szőlő. 9
A tradicionalitás, és ezzel párhuzamosan az érzelmi kötődés jól megfigyelhető az eredmények alakulásából (8. ábra). Mindkét növény esetében a tradicionális (búzamező 43 db; 33,8%, szőlőskert 4 db; 31,5%) és rendkívül tradicionális (búzamező 36 db; 28,3%, szőlőskert 48 db; 37,8%) kategóriák vezetnek, utóbbi esetben már a szőlő kisebb dominanciájával. Mindkét esetben fogalmazódott meg olyan vélemény, mely a két kultúrvegetációt a Haza fogalmához köti. 8. ábra: A tradicionalitás megítélése a búzamező és a szőlőskert esetén (db) 5 45 4 35 3 25 2 15 1 5 Búzamező Szőlőskert Végezetül, összehasonlítottuk az összes bemutatott fényképen szereplő tájkép hasznosságának megítélését, ebből az alábbi eredmények születtek (9. ábra). 9. ábra: A hasznosság megítélése (db) 25 2 15 1 5 Erdő Erdőirtás Búzamező Szőlőskert Tűzifa Vízimalom Erőmű Leghasznosabbnak a szőlőültetvény (61 db; 48%), illetve a búzamező ítéltetett (57 db; 44,9%), ezeket követi csak az erdő (37 db; 29,1%). Ezektől jócskán lemarad mind az erőmű (1 db; 7,9%), mind pedig a tűzifa (18 db; 14,2%). Legkevésbé hasznosnak magasan az 1
erdőirtás ítéltetett (63 db; 49,6%), ezt az erőmű (18 db; 14,2%) és az erdő (12 db; 9,4%) követi. Némiképp meglepő, hogy az erdő megítélése az öt kategóriában nagyjából egységes. A vizsgálatunk számára fontos tűzifa is hasonló képet mutat, itt azonban a közepesen hasznos kategória tekintetében tapasztalható némi növekedés. Összegzés, következtetések Az eredmények tükrében levonható az a következtetés, miszerint erős érzelmi kötődés nyilvánul meg az erdők iránt. Jelentkezik ez, a fából készült épületek szépségének megítélésében, az erdők rekreációban játszott fontos szerepében, az erdősültség hazai mértékének megítélésében, stb. A megkérdezettek felismerték a fosszilis energiahordozók okozta környezetkárosítást is, illetve az erdőirtás veszélyes és nemkívánatos környezeti hatásait is. Az erdők hasznosságának megítélése ugyanakkor elmarad a búzáé és a szőlőé mögött. A tűzifa hasznosságának megítélése ennél sokkal rosszabb, és éppen csak kedvezőbb képet mutat a fosszilis energiahordozókra épült erőműnél. Összességében, mind a hasznosság, mind a környezetkárosítás tekintetében közepesnek minősült. Ez az összkép a tűzifa biomasszaként, energetikai célú hasznosításra, széles körben történő elterjesztés szempontjából nem túl biztató. Azt mondhatjuk, hogy az alacsony erdősültség a tömegtermelésre épített intenzív mezőgazdasági földhasználat tartóssága nem alakította ki az emberekben (így az egyetemistákéban sem) az erdő sokoldalú hasznosíthatóságának tudatát. A helyzet megváltoztatásában a környezeti tudatformálás fontosságát kell megemlítenünk, melyben ezen közösségi szinteken a regionális média és az Internet jut döntő szerephez. IRODALOM Ávéd, I. (22) Fatüzelés a Borsodi Hőerőműben. in: Ökoenerg 22 Energiahatékonysági és Hulladékgazdálkodási Konferencia (Kecskemét, 22. május 3-31.) előadáskötete. Kecskemét, pp. 34-4. Bai, A. (1999) Az energiaerdő, mint alternatív növénytermesztési ágazat. A Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok Konferencián (Debrecen, 1999. október 28-29.) elhangzott előadás. Baros, Z. (23) A megújuló energiaforrások hasznosításának társadalmi vonatkozásai. Kézirat, Diplomamunka. Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszék, 65 p. Barótfi, I. (2) Biomassza alkalmazások Magyarországon. Megújuló energiák Németországban és Magyarországon Konferencia (Budapest, 2. szeptember 14-16.) előadáskötete. Budapest, pp. 53-67. Bohoczky, F. (21) A megújuló energiaforrások és az energiapolitika. in: Kircsi, A. (szerk.) MSZET kiadványai, No. 1. Debrecen, pp. 5-7. Donner-Amnell, J. (21) To Be or not to Be Nordic? How Internationalisation Affected the Character of the Nordic Forest Industry and Forest Utilisation in the Nordic Countries. Kézirat, Joensuu, 23 p. London, J. (1998) Ways into the Forest: Place, Identity and Resource Access in California s Northern Sierra Nevada. A Crossing Boundaries The Seventh Annual Conference of the International Association for the Study of Common Property elnevezésű konferencián (Vancouver, 1998. június 1-14.) elhangzott előadás. Forrás: http://www.mtnforum.org/resources/library/londj98a.htm Moussouris, Y. Pierce, A. (2) Biodiversity Links to Cultural Identity in Southwest Morocco. Aridlands Newsletter, No. 48. 11
Forrás: http://ag.arizona.edu/als/aln/aln48/moussouris&pierce.html Paasi, A. (1989) The Media as Creator of Local and Regional Culture. in: The Long-Term Future of Regional Policy - A Nordic View. Report on a Joint NordREFO/OECD Seminar (Reykjavik, 1988. május 4-5.). OECD/NordREFO, pp. 151-165. Patkós, Cs. Baros, Z. (24) A humán erőforrások szerepe a megújuló energiaforrások felhasználásában. in: Süli-Zakar, I. (szerk.) Határon átnyúló kapcsolatok, humán erőforrások című tudományos tanácsülés (Debrecen, 23. november 1-11.) előadáskötete. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, pp. 71-75. Soproni Egyetem (1999): Átalakulási folyamat Magyarország erdőgazdaságában. pp. 3. Forrás: http://sun3.efe.hu/~hasznal/erdo.html Süli-Zakar, I. (1996) Erdő- és vadgazdálkodás in: Perczel, Gy. (szerk.) Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös kiadó, Budapest, pp. 279-283. 12