A múlt statisztikai adataiból, idősoraiból és tendenciáiból is lehet előrejelzést készíteni a jövőre, de félő, hogy így a fától soha nem látjuk az erdőt. A jelen nyomasztó gondjai eltakarnák előlünk a század- és ezredvég nagy kihívásait. Szemben az időjárási prognózissal, ahol jó eséllyel mindig ismétlődésre számíthatunk a technológiai, a gazdasági és a társadalmi fejlődésben egyre gyorsabb ütemben, egyre újabb jelenségekkel találkozunk. Bár az előbbit sokan kiszámíthatatlannak, az utóbbit pedig befolyásolhatatlannak tartják, mi mégis fontosnak hisszük megvalósítható agrárgazdasági jövőképek készítését. Összefoglalás. A magyar mezőgazdaság részére háromféle a foglalkoztatást, a hatékonyságot és a fenntarthatóságot preferáló többé-kevésbé konzisztens fejlesztési jövőképet tudunk megrajzolni. A konzisztencia alatt itt azt értjük, hogy számos tényező, elvileg szabad kombinációjáról van ugyan szó, de a faktorok kölcsönös összefüggése (interdependenciája) miatt nagy a valószínűsége az együttes változásoknak. A legnagyobb változás a globalizáció, mert az összes többi fontos tényezőt is áthatja. Ezt követi az EU csatlakozás, amely csak közvetett és lassított integrációt jelent a nagy világfolyamatokhoz. Alapvetően megváltoztatja a világ élelmiszertermelését a második zöld forradalom, a genetikailag módosított növények, állatok és mikroorganizmusok térhódítása. Ugyanígy az élelmiszerfogyasztás is alapvető változáson megy át a zoonózisoktól való félelem, valamint a funkcionális és bio táplálékok tudományosan megalapozott vagy csak divatos elterjedésével. Minden bizonnyal megváltoznak a fogyasztói attitűdök; megnő az igény az újdonságok, a friss és a kényelmi élelmiszerek iránt. A kereskedelem pedig öntörvényűvé válik, folyamatosan manipulálja az általa királynak hízelgett vevőt. A globalizáció a közhiedelemmel szemben nem ma kezdődött és nem csak a pénzügyek és az azt kiszolgáló számítástechnika világméretű elterjedését jelenti, hanem az éghajlat ingadozását, szélsőséges szárazságot vagy csapadékot, El Nino-t, globális felmelegedést/lehülést, internetes információáramlást, drogokat, járványokat, környezeti károkat, a mezőgazdáknak új gyomokat és kártevőket, azaz számos hasznot és ártalmat hordoz. Csak példaként említve; Cortez és Pizarro az 1500-as években azt hitték, hogy pénzügyekben járnak az Újvilágban. Valóban aranyat és más kincseket kerestek, meghódították az azték és az inka birodalmat, de közben kiirtottak néhány tízezer embert a fegyvereikkel és néhány százezret vagy milliót az általuk 1 / 6
behurcolt mikrobákkal (Guns and Germs). Tudtukon kívül, olyan eurázsiai zoonózisokat vittek magukkal amelyeket a háziasítás során az állatoktól kapott a fehér ember, és évezredek alatt valamennyire hozzá szokott ezekhez (marhapestis/kanyaró, sertés és kacsa/influenza). Amerika néhány évezreddel korábban érkezett "őslakói" viszont védtelenek voltak ezekkel szemben éppúgy, mint ahogy a lovat, a puskát és a keresztény hittérítést sem ismerték. Nekünk óvilágiaknak felkészültebbeknek kellene lennünk a globalizáció hatásaira. Az Európai Unióval kapcsolatban is hajlamosak vagyunk sokszor a veszélyeket látni, holott ők is csak védekezni próbálnak a globalizáció nagy kihívásaival szemben. Megpróbálják a maguk számára lassítani, kíméletesebbé tenni a folyamatot, időt akarnak nyerni a felkészüléshez, az USA-val való versenyhez. Mi csak nyerhetünk ez alatt a védőernyő alatt. Aki az EU csatlakozásunkat lassítaná, az kiszolgáltat minket a gyors és kíméletlen globalizációnak. Csatlakozást késleltető derogációkat kérni, később jelentéktelennek bizonyuló földügyekben, és veszíteni szinte minden másban, ez a legrosszabb csere, amit csak kialkudhatunk magunknak. A földpiac befagyasztása amúgyis elsősorban az eladót korlátozza, ahol joggal merül fel a kérdés: Kinek az érdekében? Szomszédainkat is be kell segítenünk az EU-ba, mert ez az egyetlen esélyünk a határainkon túl élő magyarság megtartására. A legjobb szándékú közvetlen beavatkozásaink is csak ellenérzéseket szülnek, a harcias nemzetieskedésünkkel pedig a határontúliak bőrét visszük vásárra a saját belpolitikai játékaink kedvéért. Amivel a legtöbbet tehetjük, az a jó példa, az agrárképzés és a szaktanácsadás. A második zöld forradalom (green revolution) résztvevői lehetnénk, ha nem dugnánk az ősi magyar földtörvénykezésbe a fejünket. Az elsőről, a Nobel-békedíjas Norman Ernest Borlaug világéhezés elleni küzdelméről is alig olvashatunk az agrártörténeti tankönyvekben, holott valószínűleg az egyetlen mezőgazda kollégánk a kitüntetettek között. A második zöld forradalom a genetikailag módosított élőlények, a biotechnológia térhódítása. A gúnyosan csak Frankenstein-foods-nak nevezett GM növények, állatok, és élelmiszerek pedig megváltoztatják a világot: javítják a termesztéstechnológiai tulajdonságokat (pl. olcsó és környezetbarát gyomirtás, rovar és betegség-ellenállóság stb), javítják a késztermékek feldolgozási, étkezési, takarmányozási és eltarthatósági tulajdonságait (pl. vitamingazdagság, allergén mentesség, ipari felhasználhatóság stb., a non-food szektorban is), fokozzák az ökológiai adaptációt: szárazságtűrés, sótűrés, levegő-nitrogén kötés stb., fokozzák a dekontaminációs képességeket: szennyvízkezelés, izotóp és nehézfém kivonás (rhizofiltráció, fitoextrakció, bioremediáció), bioszintetizátor élőlények terjedése (pl. gyógyszer-, hormon-, enzim-, szövet- és szervtermelő 2 / 6
mikrobák, növények és állatok stb). A kétségkívül veszélyes újítások elterjedési lassúságának az oka viszont a hiedelmekkel ellentétben nem az európai ellenállás, hanem a kisüzemekben a fegyelem és a védhetőség hiánya. A távlati cél ugyan az, hogy maga a termék, az élelmiszer ne legyen GM, de ilyen kockázatot hordozó munkaeszközt később sem lehet iskolázatlan és regisztrálatlan kisgazda kezébe adni. Ők kimaradnak ebből a forradalomból, és ha ők azonosak a magyar mezőgazdasággal, akkor mindannyian legfeljebb csak nézők lehetünk. A CNN vagy valamely másik globális tévétársaság biztosan közvetíti. Koncentráció és integráció. Az agrárvilágot is kiszolgáló vegyipari multik, a világélelmezéssel kapcsolatos szociális érzékenységükre hivatkozva, olyan koncentrációs és integrációs folyamatokat indítottak el, amelyek révén a fajtaelőállító nemesítéstől a termény előállításáig szabályozhatják a mezőgazdasági folyamatokat. Létrehozzák a gyomirtójuknak ellenálló növényfajtát, ők forgalmazzák a vetőmagot és hozzá a környezetbarát gyomirtószert. Gondoskodnak róla, hogy a fajta ne legyen házilag szaporítható, ami végülis jogos szellemi termék védelem, valamint környezeti közérdek is. A még messzebbre látó multik megpróbálnak egy újabb lépcsőt meghódítani, és maguk kereskednek a terménnyel vagy ők szervezik meg a feldolgozást is. Az "élettudományi" oligopóliumok létrehozása nem annyira a méretgazdaságosság (economies of scale) megteremtésére irányul, hiszen az egyesülők korábban is világelsők voltak, mint inkább a kínálati gazdagságból (economies of scope) származó szinergikus hatások előnyeiért történik. A táplálkozási szokásaink biztosan és állítólag a táplálkozástudomány, a dietétika is változóban vannak. A marketing kutatások szerint kényelmesen, gyorsan, élvezetesen és egészségesen akarunk táplálkozni, de a kérdőívekkel lekérdezhetetlen valóságban inkább a félelem, az érzelem és az üzleti érdek alakítják az étkezési szokásainkat. Félünk a betegségektől amióta az évtizedes lappangású BSE kergemarhakór (bovine spongiform encephalopathy) azonosnak tűnik az emberi CJD-vel (Creutzfeldt-Jacob Disease). Félünk amióta a Nipah vírus encephalitis miatt Malajziában és Szingapurban egymillió sertést, és influenza miatt több millió víziszárnyast irtottak ki, amióta dioxinos a csirke, aflatoxinos a biogabona, kadmiumos a tej, hormonos és antibiotikumos a hús, halálosan liszteriózisos a sertéspástétom. A fagylalt, a közétkeztetés és a forrónyári maradék eddig is szalmonellás volt, de azt még többnyire túléltük. Az angolok mindezek ellenére eszik a marhát, mert az érzelemgazdag nemzettudatuk szerint a keszeg franciákkal szemben a marhaszelettől erősek és szabadok a britek (Beef and Liberty!). Nálunk persze nincs pánik, mert a jóvérű magyar embernek nem árthatnak ezek a modern nyugati vackok, közegészségügyi hatóságaink szerint egyébként sincs járvány, vagy ha mégis, akkor alaposan mossunk kezet. 3 / 6
A modern üzlet vizet, levegőt és hitet ad el az embereknek. Persze nem így hirdetik; a szeletelhető vizet párizsinak és üvegházi paradicsomnak hívjuk, a levegőbuborékot jégkrémnek, joghurt-habnak és korszerű csomagolásnak. A hit neve pedig novel food, azaz egyre újabb és újabb funkcionális táplálék (dúsított, functional, nutraceutical, nutriceutical, medical, super, designer, pharm, pharma, natural, fortified food). Míg a diéta hagyományosan valamilyen táplálék elhagyását jelenti, pl.: sómentes, vega, ovo-lakto, koleszterin-mentes, "cukros", addig a funkcionális táplálék valamilyen kiegészítést tartalmaz, pl.: vitaminok, folsav, szelén, kálcium, fehérje, és mindezt gyógyszerek helyett, az egészségünk védelmében vagy a teljesítményünk fokozására esszük és isszuk. (A jódozott só persze régi dolog a tengeri herkentyűket nem fogyasztó hegyi és pusztai népeknél, és reméljük, hogy Czeizel doktor magzatvédő folsavas kenyér újdonságára pedig még büszkék lehetünk.) Az adalékok egy része természetes vagy úgynevezett "természetazonos" vagy mesterséges dúsítás, amit a feldolgozási veszteség pótlási mennyiségéig nem kötelező feltüntetnie a gyártónak. A már előre látható csúcsprodukció a genetikai módosítással "gazdagított" termék. A legújabb divat pedig az élőflórás probiotikus vagy bioaktív élelmiszer, amely élő baktériumokat (Lactobacillus acidophilus, L. plantarum, vagy L. casei) tartalmaz. Sőt, mivel ezek a mikrobák nehezen maradnak életben a gyomorsavas kezelés után a beleinkben, tovább kell etetnünk őket Prä- vagy prebiotikával, ami jelenleg még az ártalmatlan csicsóka inulin, de már biztosan dolgoznak az újabb ötleteken, amivel még meg lehet etetni bennünket. A fogyasztói attitűd is változóban van, elsősorban a divat, a demográfiai, a gerontológiai és a gender változások miatt. A legfőbb tényező a magyar társadalom elöregedése, az ettől és a világdivattól is erősödő egészségtudatos táplálkozás. A nők társadalmi szerepének változása és a főzési tudomány eltűnése szintén megváltoztatja az élelmiszervásárlási szokásokat és az ehhez remélhetőleg alkalmazkodó mezőgazdaságot. Két párhuzamos irányt látunk kibontakozni; a biotermékek és a dúsított élelmiszerek fogyasztása iránti érdeklődést. Az első pillantásra ezek két különböző lakossági réteget érintenek. A bioélelmiszerek fogyasztói az ökológiai gazdálkodás környezet- és egészségtudatos támogatói, alternatív, a szerintük túl gyors ütemben modernizálódó társadalomhoz képest inkább konzervatív emberek, a genetikai módosítást következetesen elutasítják. A dúsított vagy funkcionális élelmiszerek fogyasztói valószínűleg elfogadják a genetikai módosítást, hiszen ettől várható a legintenzívebb hatás, magukat modern embernek tartják, akik igénylik a tudomány legújabb eredményeit. Mindkét piac elérheti a tíz-húsz százalékos részesedést, ami a hazai mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődése szempontjából nagyon kívánatos lenne. Pesszimista nézetünk szerint viszont ez a látszólagos két piac ugyanaz a fogyasztói réteg, akik hisznek a tudatos táplálkozás egészségvédő és teljesítményfokozó hatásában. Kivételesen örülnénk, ha ebben nem lenne igazunk, hiszen ez dupla piacot jelentene a magyar mezőgazdaság legértékesebb termékeinek. Véleményünk szerint a non-food szektorban, a rost-, színezék, polimer és olajnövények (biodízel) piacán is összenő a természetes alapanyag iránti igény a génmódosítás adta jobb ipari 4 / 6
felhasználhatósággal. A kereskedelemben sajnos a kedvezőtlen változások dominálnak. Kezdetben örültünk a nemzetközi kiskereskedelmi üzletláncok hódításának, mert nagy mennyiségű áru biztos piacát reméltük tőlük. Ma már sajnos ismerjük a kíméletlen beszerzési politikájukat, szerte a világban közismertté váltak az általuk gyakorolt "kutyastratégiák", az egész élelmiszergazdaság megszenvedi a bezáródó versenypiacok árleszorító és minőségrontó spirálját. A kiskereskedő óriások egyáltalán nincsenek tekintettel a termelőre, ha tönkremegy az üzleti partner, majd lesz helyette más. Elég nagyok és nemzetköziek ahhoz, hogy bármelyik országban vásárolhassanak, nem fűződik közvetlen érdekük a beszállítóik életbentartásához vagy felvirágoztatásához. Reméljük, hogy ők is változni fognak, és a termelők is egyre gyakrabban fognak össze, így kialakulnak az alternatív értékesítési csatornák. El fog terjedni az élelmiszerek helyi feldolgozása, a vidéki turizmus, a falusi vendéglátás, a termékek közvetlen értékesítése, a direktmarketing. El kell érni, hogy magyar árut vásároljunk, de erre a kereskedelmet nehéz lenne kényszeríteni; a fogyasztói viselkedést kell megváltoztatnunk a magyar munkahelyek érdekében. A foglalkoztatást elősegítő agrárgazdaság elsődleges célja a munkahelyteremtés, egy olyan pesszimista jövőkép részeként, ahol nem születnek meg az új szolgáltató és informatikai iparágak. A hatékonyságra és nemzetközi versenyképességre törekvő agrárgazdaság az igazán optimista jövőkép. Nem azonos a hús-gabona ágazattal, mert a korszerű zöldséghajtatás és a díszfaiskolai termesztés is beletartozik. Eredményessége valószínűleg a korszerű eszközfelhasználáson is múlik. Ha a versenytársak a GM-ra alapoznak, akkor mi sem vethetjük el. A fenntarthatóságot megcélzó mezőgazdaság a vegyszer és GM nélküliségre alapít, alacsony szintű input mellett nagy értékű biotermékeket kíván előállítani. A három modell egymást nem zárja ki, véleményünk szerint egymás mellett fog megvalósulni. Biztos, hogy mindhármat áthatják a feljebb kifejtett alapvető változások. A sikerük nem az iránytól, hanem a bennük megtestesülő emberi tudástól (knowledge management), az innnovációtól és az együttműködési készségünktől függ. Forrásmunkák jegyzéke: (1) Bara Z.: Bezáródó versenypiacok az átmeneti gazdasági rendszerekben. = Közgazdasági Szemle. 1999./5. (2) Bálint J. - Juhász M. - Nemes G. - Bálint A.: Javaslat a TEP = Technológiai Előretekintési Program Magyarországon térség- és vidékfejlesztési fejezetére. OMFB. Budapest. 1999. = www.omfb.hu (3) Diamond, J.: Guns, Germs, and Steel: The Fates of Human Societies. W W Norton & Co. 1997. (4) Directions towards sustainable agriculture. Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic 5 / 6
and Social Committee and the Committee of the Regions. = Official Journal of the European Communities. 1999./C. 173. (5) Gábor J. - Stauder M.: A kereskedelmi láncok és az élelmiszertermelők kapcsolatának változásai. (Agrárgazdasági Tanulmányok.) AKII. Budapest. 1999. 1. szám. (6) Hámori B.: Kutyastratégiák: fenyegetés, sarcolás, erőszak az átmeneti országok fejlődő piacain. = Közgazdasági Szemle. 1998./12. (7) Münker, T. (Szerk.): Life Sciences and the Frontier of Life Panel Report. European Comission DG JRC. Institut for Prospective Technological Studies. TECS Futures Programme. Seville. 1999. = www.jrc.es (8) Preparing the Future. The European Spatial Development Perspective. (ESDP) Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) = www.oecd.org. 6 / 6