GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt. KOPINT-DATORG Rt. TÁRKI TÁRSADALOMKUTATÁSI INTÉZET Rt.

GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt. KOPINT-DATORG Rt. TÁRKI TÁRSADALOMKUTATÁSI INTÉZET Rt. Az EU-csatlakozás középtávú gazdasági és társadalmi hatásai Magyarországon 2006-ig különös tekintettel a társadalompolitikai feladatokra Budapest, 2004. március

Készítették a GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt. KOPINT-DATORG Rt. TÁRKI TÁRSADALOMKUTATÁSI INTÉZET Rt. munkatársai: Adler Judit Akar László Balassa Ákos Barta Judit Bartha Attila Benyó Balázs Bíró Péter Bogó Rozália Butt László Fábián Zoltán Gábos András Gál Róbert Gyulavári Tamás Havas Éva Hárs Ágnes Hegedűs Miklós Hüttl Antónia Jávor András Karsai Gábor Klauber Mátyás Kolosi Tamás Köves András Lannert Judit Losoncz Miklós Malatinszky Jenő Matheika Zoltán Medgyesi Márton Molnár László Nagy Ágnes Nagy Katalin Némethné Pál Katalin Palócz Éva Papanek Gábor Pásztori Veronika Petz Raymund Pénzes Petra Pichovszky Kristóf Róbert Péter Sági Matild Sik Endre Skultéty László Sulok Zoltán Szabó László Szívós Péter Tóth István György Vanicsek Mária Vértes András Viszt Erzsébet Zongor Gábor Szerkesztette: Karsai Gábor A tanulmánynak vagy részeinek bármely módon való sokszorosítása tilos. A tanulmány megállapításai csak a forrás megjelölésével idézhetők.

Tartalomjegyzék VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1 I. A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS KILÁTÁSAI A 25 TAGÚ EURÓPAI UNIÓBAN 13 1. A világgazdasági helyzet a keleti bővülés előtt 13 2. A nemzetközi konjunktúra és az EU15 növekedési kilátásai 16 3. A csatlakozó országok várható gazdasági fejlődése 23 3.1. Fő irányzatok és problémák 23 3.2. Demográfiai mutatók, gazdasági fejlettség és növekedés 26 3.3. Külső egyensúly 28 3.4. Maastrichti kritériumok, GMU-csatlakozási esélyek 30 3.5. Növekedés és integráció Európában 32 II. AZ EU-CSATLAKOZÁS HATÁSA A GAZDASÁGRA 35 1. Általános hatások 35 2. Támogatások 38 3. Üzleti várakozások az EU-csatlakozás piaci hatásaival kapcsolatban 39 III. A 2006-IG SZÓLÓ MAKROGAZDASÁGI PROGNÓZIS FŐ JELLEMZŐI 46 IV. GAZDASÁGPOLITIKAI KÖVETELMÉNYEK, VÁRHATÓ ÉS JAVASOLT SZEMPONTOK 51 1. Úton a Gazdasági és Monetáris Unió felé 51 2. Az államháztartási reformok irányai 56 3. Fejlesztés 61 3.1. Az üzleti szféra fejlesztései 63 3.2. Az állam szerepe a versenyszféra fejlesztéseiben 66 3.3. Lakásépítés 67 3.4. Az infrastruktúra és a közszolgáltatás fejlesztése 68 3.5. Finanszírozási szerkezet 73 V. AZ ÜZLETI SZEKTOR FEJLŐDÉSE 76 1. Tőke 76 2. Tulajdonosi és méretstruktúra 79 3. Verseny 80 4. Versenyképesség 81 5. Innováció 83 6. Kis- és középvállalati szektor 85 VI. AZ ÜZLETI SZEKTOR EGYES ÁGAZATAINAK FEJLŐDÉSE 87 1. Ipar és építőipar 87 2. Mezőgazdaság 93 3. Közlekedés 99 4. Távközlés, e-business 101 5. Kereskedelem, turizmus 107 6. A külkereskedelemi struktúra változása 109

2 VII. ÁR- ÉS BÉRKONVERGENCIA, ADÓHARMONIZÁCIÓ 112 1. Gazdasági fejlettség, ár- és bérszint európai összehasonlításban 114 2. Árkonvergencia 117 3. Határmenti árkülönbségek, bevásárlóturizmus 119 4. Reálgazdasági konvergencia: az EU tagországainak tapasztalatai 121 5. Adóharmonizáció 124 VIII. BÉRARÁNYOK ÉS MIGRÁCIÓ 128 1. Az ágazati bérarányok összehasonlítása 128 2. Migráció: Magyarországról az Európai Unióba 131 3. Migráció Magyarországra 135 IX. AZ EU-CSATLAKOZÁS TÁRSADALMI HATÁSA 138 1. A társadalom fő jellemzői 138 2. A társadalmi rétegződés várható tendenciái 141 3. Területi és regionális egyenlőtlenségek 147 4. Oktatás és munkaerőpiac 151 5. A jövedelmi egyenlőtlenségek 157 6. Az egészségügy rövidtávú kilátásai 160 7. Jogkövető magatartás 162 MELLÉKLETEK 1. Az EU-csatlakozás középtávú gazdasági-társadalmi hatásai Magyarországra 2. Az energiaszektor és -felhasználás fejlődése 2006-ig 3. Vállalati konjunktúra és előrejelzés 4. Társadalmi rétegződés 5. Életszínvonal, jövedelem, fogyasztás, vagyoni egyenlőtlenség 6. A magyar társadalom felkészültsége az Európai Uniós csatlakozásra 7. Háttérstatisztika az agráriumhoz 8. A határmenti bevásárlóturizmus néhány jellemző szegmense 9. Nemzetközi adatbázis 10. Az EU-csatlakozás hatásainak kérdőíves vizsgálata

1 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1. EU-tagság: lezárás és nyitány Az EU-csatlakozás középtávú társadalmi-gazdasági hatásainak vizsgálatakor abból indultunk ki, hogy a belépés egy csaknem másfél évtizedes folyamat lezárását és egyben egy új szakasz nyitányát jelenti. Magyarország ebben a folyamatban mindig arra törekedett, hogy az előnyös hatások minél korábban jelentkezzenek. Így a vámok eltörléséből, a piacok megnyitásából, a befektetések növekedéséből, továbbá a piacgazdaság intézményeinek kiépítéséből eredő pozitív hatások a magyar gazdaságban és társadalomban már sok-sok éve érvényesülnek. Ezért a csatlakozási folyamat lezárulásának közvetlen pozitív hatásai 2004-2006 között viszonylag mérsékeltek. Az uniós csatlakozás további szerkezeti átalakulással jár a magyar gazdaságban és társadalomban. Ennek mechanizmusa, nyertesei és vesztesei nagyon hasonlatosak lesznek ahhoz, amit a rendszerváltás, a piacgazdasági átalakulás során eddig is tapasztalhattunk, hiszen a csatlakozás csak felgyorsítja, olyan területekre is kiterjeszti a változásokat, ahol azok eddig kevésbé érvényesültek. A gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatások mértéke azonban sokkal kisebb lesz az elmúlt másfél évtizedben tapasztaltnál. A változásokban szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak a piacgazdasági átmenet folytatódásából és a speciálisan az EU-tagságból fakadó jelenségek. Számítani kell arra, hogy a társadalom a növekvő versenyből származó előnyöket természetesnek tekinti, a hátrányokat viszont automatikusan a hazai vagy európai kormányzat számlájára írja. A csatlakozás a magyarországi politikai és intézményi szerkezetet az uniós politikai és közösségi intézményekhez való illeszkedésre kényszeríti. A belépés a hazai közszféra és politikai élet szakszerűsödését, civilizálódását hozhatja magával. A kormányzat mozgástere ugyan szűkül abban, hogy sajátos politikai eszközeivel beavatkozzon a gazdaság működésébe, ez azonban pozitív hozadékkal járhat, jótékonyan tompíthatja a politikai üzleti ciklusokat, fegyelmező erőként működik a kormányzati költekezési szándékokkal szemben. Ugyanakkor a csatlakozás a (mindenkori) kormányzat számára csábítást is jelent, hogy a népszerűtlen intézkedések és reformok meghozatalakor az EU-ra hivatkozzon.

2 Az EU-szkepticizmus elkerülésének ezért elemi előfeltétele, hogy a kormányzat ne "járadékvadász", egyoldalú "nemzetállam kontra EU" megközelítést alkalmazzon, hanem nyíltan azonosuljon a többségben levő nyertesek piaci versennyel egybeeső érdekeivel, miközben tartsa napirenden a vesztesek problémáit. 2. Európai Unió: javuló konjunktúra - strukturális gyengeségek Az Európai Unió keleti bővülésére 2004 májusában javuló nemzetközi konjunkturális helyzetben kerül sor. Az EU azonban most sem tartozik a világ dinamikusan fejlődő régió közé, világgazdasági súlya folyamatosan csökken. Ezért a kedvezőbb globális feltételek csak ahhoz elegendőek, hogy kilépjen a 2002-2003. évek stagnáláshoz közeli helyzetéből, s GDP-je 2006-ig évi 2% körüli, azt esetleg kevéssel meghaladó ütemben nőjön. Az EU mai gyengeségei elsősorban belső eredetűek. Tágabb értelemben az európai integráció további fejlődési irányainak bizonytalanságairól, szűkebb értelemben a maastrichti kritériumok erőltetésének növekedést visszafogó hatásairól, egészen póriasan a német egyesülés hihetetlenül nagynak bizonyult hatékonyságrontó következményeiről van szó. A kemény társadalmi és politikai ellenállást kiváltó részben folyamatban lévő, részben tervezett strukturális reformok (hatékonyabb állam, versenyképesebb gazdaság) hatása csak hosszabb idő után érvényesülhet. Kelet-Közép-Európában a következő három évben átlagosan bő 4% körüli növekedést tartunk elérhetőnek. Ez az eddigi tendenciáknak megfelelően kb. 2 százalékponttal gyorsabb ütem, mint az EU-é. Ha az utolsó öt évben megfigyelt konvergencia nagyjából változatlan ütemben folytatódna, a most csatlakozóknak átlagosan közel 20 évre lenne szükségük a 15 tagú EU legszegényebb tagországai (Görögország és Portugália) relatív fejlettségének eléréséhez. 3. EU-transzferek: szerény pozitív szaldó A gazdasági folyamatokat az EU belépés főleg közvetetten, a várakozások és a megítélés javulásán, a stabilitás erősítésén keresztül befolyásolja. Az államháztartás deficitje ugyan önmagában romlik a közösségi pénzügyi források igénybe vételéhez kapcsolódó társfinanszírozás biztosítása és a vámbevételek egy részének

3 elmaradása miatt, de ezt a gyorsabb gazdasági növekedésből adódó forrásnövekedés jórészt ellensúlyozza, a közös költségvetésbe történő befizetést pedig az onnan származó támogatás bőven fedezi. A gazdaság egésze többlet-forrásokhoz jut. Az Európai Közösség 5,1 milliárd euró összegben vállalt kötelezettséget a Magyarországnak nyújtandó támogatásra 2004 és 2006 között (ebből fejlesztési célra 2,8 milliárd eurót). Az utófinanszírozás miatt az EU kifizetési előirányzata ennél kisebb, 3,6 milliárd euró. E pénz megszerzéséhez is jól működő intézményrendszerre van szükség. A közösségi költségvetésbe pedig Magyarországnak e három év alatt mintegy 2,3 milliárd eurót kell hozzájárulásként befizetnie. A nettó EU-támogatás így 2004-2006-ban összesen 1,3 milliárd euró. Ez azonos a 2002 őszén az EU által jóváhagyottal, de jóval kevesebb a kilencvenes évek végén reméltnél, vagy bármely korábbi bővítés fajlagos mutatójánál. 4. Üzleti várakozások: az országnak jó az EU-csatlakozás A GKI Rt. 2004 tavaszán végzett kérdőíves felmérése szerint (közel 1800 válaszoló, a megkérdezettek 14%-a) a cégek fele úgy gondolja, hogy hazánk csatlakozása az EU-hoz kisebb vagy nagyobb mértékben javítja a magyar nemzetgazdaság középtávú fejlődési lehetőségeit. A cégvezetők mintegy harmada szerint viszont a csatlakozás hátrányai nagyobb súllyal esnek latba, mint a potenciális előnyök. Az integráció makrogazdasági hatásainak megítélésében tehát elég erős a polarizáció, de az optimista cégvezetők vannak többségben. A csatlakozásnak a magyar gazdaság egészére kifejlett hatását illetően az átlagosnál jóval derűlátóbbak a 250 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok, a külföldi többségi tulajdonban lévők, a szállítás- távközlés területén, illetve a központi-régióban működő cégek. 5. Az EU-csatlakozás hatása a cégekre: szektoronkénti eltérés A GKI Rt. felmérése szerint az európai integrációnak a cégek saját üzletmenetére illetve szektoruk egészére kifejtett hatásának megítélésében nincs jelentős különbség: a pesszimisták vannak enyhe többségben. A felmérés válaszadóinak döntő többsége úgy gondolja, az EU csatlakozás hatásait illetően szakágazatának egészével együtt sír vagy nevet. Az integráció várható következményeit tehát igen erősnek érzik a cégek, amely elől szerintük akár jobb felkészüléssel és hatékonyabb gazdálkodással is csak nagyon nehezen lehet kitérni.

4 A saját vállalkozásuk fejlődésére várható integrációs hatást az átlagosnál jóval derűlátóbban ítélték meg a külföldi többségi tulajdonban lévő, az üzleti szolgáltató illetve a központi-régióban működő cégek, viszont az átlagosnál sokkal pesszimistábban a mezőgazdasági termelők, valamint az alföldi, a közép- és nyugat-dunántúli vállalkozások. A csak hazai piacon megjelenő vállalkozások között a derűlátók és borúlátók arányai 26 és 42%, míg a jelentős exportőrök körében 44 és 28%. Saját magát a legnagyobb nyertesnek a távközlés, a bányászat, az ingatlanügyletek, a szálláshely-szolgáltatás, a gépjármű- és üzemanyag-kereskedelem, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások és a gépipar tekintette. Legnagyobb vesztesnek viszont az állattenyésztés a szállítást kiegészítő tevékenység, a textil és ruházati ipar, a élelmiszeripar, a vegyes gazdálkodás, a fa-, papír-, nyomda- és a bútoripari termékek gyártása, a közúti teherszállítás és az erdőgazdálkodás. A felmérésben részt vevő cégvezetők várakozásai szerint hazánk EU csatlakozásának következményeként jelentősen nőnek a környezetvédelmi, az adminisztrációs, valamint a munka- és egészségvédelmi terhek. A válaszadók döntő többsége nem valószínűsít számottevő mértékű munkaerő-elvándorlást. Egyértelmű többségben vannak azok a cégek (ezek a válaszadók több mint felét teszik ki), amelyek 2006-ig a bérköltségek jelentős növekedésével számolnak. (Azonban az EU-ra jól vagy kiválóan felkészült vállalkozások alacsony hányada számít jelentős bérköltségnövekedésre, míg a gyengén felkészült cégek jóval magasabb arányban valószínűsítik ugyanezt.) A csatlakozás után a magyar vállalkozások a belföldi értékesítési lehetőségek romlására, de az exportlehetőségek javulására számítanak. A belpiaci lehetőségeket illetően a kisvállalkozások és az iparvállalatok a leginkább pesszimisták (azaz az e téren romlásra számítók aránya jelentősen meghaladja a javulásra számítókét), míg a külföldi többségű cégek, az üzleti szolgáltatók, illetve a saját integrációs felkészültségüket jónak minősítő gazdálkodó szervezetek gyakorlatilag változatlan értékesítési feltételekkel számolnak (azaz az e téren romlásra és javulásra számítók aránya megegyezik). Az exportlehetőségek kedvezőbbé válására a válaszadó cégek 36%-a számít, ezek kedvezőtlen változásától egynegyedük tart, tehát az előbbiek vannak határozott többségben. Az exportlehetőségek javulására leginkább az ipari, a 250 főnél többet foglalkoztató, valamint a külföldi többségű vállalkozások számítanak.

5 A vállalati jövedelmezőség csatlakozás utáni romlására a válaszadó vállalatok 45%-a számít, míg ennek javulását csak 15%-uk valószínűsíti. E negatív vélemény kialakításakor a cégvezetők vélhetően figyelembe vették: a verseny várható erősödését, a bérköltségek valószínű növekedését, illetve az adminisztrációs és egyéb költségek emelkedését. Különösen az 50 fő alatti kisvállalkozások tartanak magas arányban a profitabilitás várható romlásától, a külföldi többségű cégek viszont a legkevésbé. A jelentős exportőr vállalatok jóval optimistábbak e téren, mint a csak belföldi piacon megjelenő vállalkozások. A tőkebevonási lehetőségek jelentős változása a kapott vállalati válaszok alapján nem valószínű: az e tekintetben javulásra és romlásra számítók aránya gyakorlatilag megegyezik. A cégvezetők várakozási szerint viszont javulnak a technológia-import esélyei. Elsősorban a 250 fő feletti nagyvállalatok, a külföldi többségű és a jelentős exportőrcégek számítanak kedvező változásra. 6. Ipar és építőipar: nyertesek és vesztesek A GKI Rt. felmérésében szereplő üzleti várakozások többsége reálisnak tűnik. Az exportorientált cégek helyzete javul, a belföldi piacra termelőké viszont az erősödő verseny miatt romlik. Minden jel arra mutat, hogy a magyar feldolgozóipar az elmúlt évek erőteljes béremelkedése és a reálértelemben számottevően erősödő árfolyam nyomán végleg elvesztette versenyképességét azokban az ágazatokban, ahol az már korábban is csekély volt (textilipar, ruházati ipar, cipőipar, stb.), de a magasabb feldolgozottságot, nagyobb szakmai felkészültséget igénylő területeken (híradástechnika, elektronika, járműrészegység-gyártás, gyógyszeripar, stb.) európai méretekben továbbra is hatékony, befektetésre érdemes lesz. Az építőipar hazánk EU-csatlakozásának az egyik legnagyobb nyertese lehet. A csatlakozás után beáramló - az EU Strukturális és Kohéziós alapjaiból érkező - fejlesztési források nyilvánvalóan jelentősen bővítik az építés iránti keresletet. A Magyarország viszonylagos infrastrukturális elmaradottságának felszámolására irányuló projektek még jó ideig biztos piacot jelentenek az építőipari cégek számára.

6 7. Mezőgazdaság: kedvezményezettek és ellehetetlenülők Magyarország energiáit a 2006-ig tartó időszakban bizonyosan le fogja kötni az EU intézmény- és szabályrendszerének befogadása, s az a törekvés, hogy a források igénybevételének feltételeit biztosítsa. Ez nem kizárólag a pályázatok megírásából és a saját erő biztosításából áll, hanem a megfelelő nyilvántartási és azonosító rendszerek felállításából és működtetéséből. A magyar mezőgazdaság az EU csatlakozást követően esély kap a felzárkózásra. A mélyreható szerkezeti átalakulás (ha lesz!) nem egy tényező markáns hatásának lesz köszönhető, hanem több tényező (támogatási rendszer, piacbővülés, a világ élelmiszeriparának koncentrációja stb.) azonos irányú változásokat eredményező hatásának. A változások eredményeként négy-öt év múlva a magyar mezőgazdaság hatékonyabb, korszerűbb, méreteiben kisebb és összefogottabb lesz a mainál, a változások már 2006-ban érezhetők lesznek. Ennek azonban sok kistermelő ellehetetlenülése lesz az ára. Az EU csatlakozás elsőszámú kedvezményezettjei a közvetlen támogatáshoz hozzájutó, termelési kvótával rendelkező termékek és termelők lesznek. Elsősorban a gabonaipar (ezen belül különösen a takarmánygabona) az, amely az összes támogatás mintegy 70%-ára számíthat (kb. a jelenlegi vetésterületen), másodsorban a hússzarvasmarha-ágazat, amelynek ugyan nem tér vissza régi mérete, de helyzete stabilizálódik, és az állomány versenyképessége javul. Kedvezményezett lesz továbbá a cukor és a dohányipar is. A kvóták elosztása a cukor és a tejkvóta esetében már megtörtént, itt a többlettermelést az EU bünteti. A kvótával nem szabályozott termékek, pl. sertés és baromfi esetében a hazai támogatások megszűnése az első években sokkot fog okozni, hiszen e területek mintegy évi 10-10 milliárd forintos támogatástól esnek el. Ezen enyhíthet: a várható gabona árcsökkenés, a kibővülő piaci lehetőségek és a kedvezőbb export lehetőségek. Kedvező változás lesz, hogy az export visszatérítési rendszer az EU-ban a WTO egyezmény szerint - szélesebb termékkört érint, mint Magyarországon, de ez természetesen csak az EU-n kívüli kereskedelemre vonatkozik. A szarvasmarha hízlalás és a juhászat számára az EU csatlakozás a piaci és jövedelmezőségi viszonyok javulását eredményezi. A tejágazatban az árak radikális csökkenése következtében valószínűsíthető a kistermelők versenyképtelensége.

7 8. Szolgáltatók: bővülő piac - jó lehetőségek Az üzleti szolgáltatások piaca jelentősen bővülni fog, különösen a távközlés (és e-business), az ingatlanszektor, a kereskedelem valamint a gazdasági szolgáltatás, tanácsadás területén. Ez jó bővülési lehetőségeket kínál, miközben differenciálódással és összességében a verseny erősödésével jár együtt. Az EU előírásainak megfelelni nem képes (kis, elavult) cégek a szabályok szigorú betartása esetén ellehetetlenülhetnek. A verseny a nagy cégek között - például a kereskedelemben - is folytatódó koncentrációhoz vezet. 9. Növekedés: fokozatosan gyorsul A gazdasági növekedés 2004-2006-ban fokozatosan gyorsul. Üteme éves átlagban meghaladja a 2001-2003 közötti dekonjunktúrás időszakot, de elmarad az 1998-2000-re jellemző dinamikától. A GDP növekedési üteme a vizsgált 3 év átlagában 4-4,5% között lesz. A gyorsulást főleg a világgazdasági élénkülés hatására bővülő export, kisebb részben a beruházások dinamikájának fokozódása eredményezi, miközben a fogyasztás növekedési üteme az elmúlt évekhez képest mérséklődik. Ha a korábbinál mérsékeltebben is, ismét jellemzők lesznek a 2000 előtti évekre jellemző strukturális átrendeződések: a GDP húzóereje ismét az ipar (ezen belül a feldolgozóipar) lesz, emellett nő az építőipar, a távközlés és egyes üzleti szolgáltatások aránya is. 10. Bérkonvergencia: előreszaladtunk Magyarországon 2002-ben viszonylagos összhang érvényesült az ár-, termelékenységi és bérkonvergencia között. 2003-ban a bérek további gyors emelkedése folytán ez az összhang megbomlott, de a gazdaságpolitikai kiigazítások hatására 2004-2005-körül egy némileg magasabb relatív fejlettségi, termelékenységi, illetve árszint mellett ismét létrejöhet a reálgazdasági, a nominális és bérkonvergencia mutatói közötti konzisztencia. Ezt követően a bérek fenntartható mértékű felzárkóztatását csak a termelékenység növekedésével együtt, de attól kissé elmaradó ütemben indokolt lehetővé tenni.

8 11. Árkonvergencia: lassú közeledés A csatlakozó országok esetében a gazdaságpolitikát már most nagymértékben befolyásolják a maastrichti kritériumok, ami korlátot szab a jelentős inflációs különbözet kialakulásának és ezzel a gyors árszint-konvergenciának. Ugyanakkor, mivel az euróövezethez történő csatlakozásra való felkészülés jegyében az árfolyam tendenciájában erősödő, a csekélyebb inflációs többlet is lassú, de érzékelhető árszint-felzárkózáshoz vezethet. A Balassa-Samuelson hatás miatt Magyarország esetében - melynek árszínvonal-elmaradása az EU-15 átlagához képest megfelel a gazdasági fejlettségben mutatkozó különbségnek is - ez utóbbi valószínű. 12. Reálgazdasági konvergencia: nem egyenletesen, de valószínű A reálgazdasági konvergencia világgazdaságilag távolról sem általános irányzata az Európai Unió mai tagországai között egyértelműen kimutatható. A mai EU-hoz tartozó, egykor relatíve szegény országok lemaradása az elmúlt négy évtizedben számottevően csökkent. Ez azonban korántsem bizonyult egyenletes folyamatnak: a felzárkózást hosszabb-rövidebb stagnálással, relatív lemaradással jellemezhető periódusok szakították meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem jár a felzárkózás sebességének automatikus gyorsulásával. Hosszabb távon nagy valószínűséggel számíthatunk az EU átlagát meghaladó gazdasági növekedésre és a termelékenység hasonló mértékű emelkedésére. 13. Adókonvergencia: igazodás a csökkentőkhöz Az EU-országok átlagos adóterhelése nagyjából elérte a gazdaságok teljesítőképességének és adóztathatóságának felső határát, ezért ebben az évtizedben inkább az átlagos adóterhelés mérséklődése lesz jellemző. Ezt valószínűsíti, hogy az adókedvezmények és a támogatások nyújtásának korábbinál szigorúbb tiltása és ellenőrzése miatt a tagországok egyre inkább a standard adókulcsok csökkentéséhez folyamodnak. Magyarországon az adók formájában központosított jövedelem aránya a GDP-ben 38%, amely alig marad el az EU átlagos 40,5%-os mutatójától. A fokozódó adóversenyre a magyar gazdaságpolitikának is fel kell készülnie, s az adókulcsok csökkentésére terveket kell kidolgoznia.

9 14. Migráció: alaptalan félelmek Nem várható jelentős magyarországi migráció az EU-ba. Ezt támasztják alá a lakosság körében végzett vizsgálatok, a várható reálgazdasági konvergencia és a viszonylag kis összegű bértöbblet. A többi csatlakozó országból sem valószínű, hogy sokan akarnának Magyarországra jönni, ugyanis a magyar kereseti lehetőség nem olyan vonzó a számukra. 15. Gazdasági és Monetáris Unió: belépni, de milyen gyorsan? Az újonnan csatlakozó országok számára nincs választás abban a kérdésben, hogy csatlakoznak-e a Gazdasági Monetáris Unióhoz (GMU), az viszont már a csatlakozó országokon múlik, hogy mikorra tervezik ennek megtételét. Ehhez össze kell vetni a csatlakozásra való felkészülés terheit, áldozatait a csatlakozással szerezhető előnyökkel, s mindezt az országnak leginkább megfelelő távlatba kell beilleszteni. A Stabilitási és Növekedési Paktummal szemben a csatlakozó országok nézőpontjából a fő kifogás az, hogy a hosszú távon egyensúlyban lévő államháztartási pozícióra való törekvés gátolja a közepesen fejlett országok költségvetésből finanszírozott beruházásainak növelését, ezáltal a reál konvergenciát. A monetáris politikával szembeni fő kifogás az, hogy az Európai Központi Bank 2 százalék körüli inflációs célja túlságosan szigorú, nincs összhangban a GMU-országok jelentős részének adottságaival, gátolja a gazdasági növekedést, egyes tagországokban deflációs irányzatokat erősít. A szigorú pénzpolitika különösen olyan időszakban növekedés-visszafogó hatású, amikor az euró erős a főbb devizákkal szemben. Mindebből az a következtetés is levonható, hogy Magyarországnak nem kell siettetnie a GMU-hoz történő csatlakozást, hanem célszerű megvárnia a Stabilitás és Növekedési Paktum folyamatban lévő reformjának és az Európai Központi Bank monetáris politikája felülvizsgálatának eredményeit, és azok függvényében meghatározni a GMU-csatlakozás menetrendjét. Egyébként lehet, hogy feleslegesen hoznánk áldozatokat olyan célok érvényesítése érdekében, amelyek módosulhatnak.

10 Ugyanakkor az ország helyzetének más szempontból történő elemzése alapján ettől eltérő következtetésre lehet jutni. A liberalizált devizagazdálkodást folytató, a világgazdaságra nyitott kis országok devizái nagyságrendi összefüggések miatt különösen alkalmas célpontok spekulációs támadásokra. A lehetséges árfolyamrendszerek elemzése arra enged következtetni, hogy nincs olyan árfolyamrendszer, amely teljes mértékben alkalmas egy világgazdaságra nyitott kis ország devizája elleni támadás kivédésére és a viszonylagos árfolyam-stabilitás biztosítására. Ez az euró-övezethez való gyors csatlakozást indokolja. A politikai és a közgazdasági viták középpontjába ezért nem a GMUcsatlakozás időzítését, hanem a fenntartható fejlődést és a GMU-ba való belépést egyaránt lehetővé tevő reformok megvalósítását célszerű állítani. 16. Államháztartási reformok: csak kis lépések várhatók Az államháztartási reformok szükségességéből nem vezethetők le a 2006-ig megteendő konkrét lépések, mivel a politikai ciklusból adódóan komolyabb döntések már csak legfeljebb 2004-ben várhatók, s ezek tartalmánál is tekintetbe kell venni, hogy a kormánynak nincs 2/3-os parlamenti többsége. A közigazgatásban a területi megjelenést biztosító minisztériumi szervezeteket regionális alapon célszerű összevonni. Ha nem sikerül törvényben előírni a kötelező kistérségi társulásokat (körjegyzőségeket), ezt pénzügyi eszközökkel is el lehet érni. Így például a szakapparátusi tevékenységet kistérségi társulások (körjegyző) révén megszervező önkormányzatok részére nagyságrendileg magasabb településüzemeltetési támogatás folyósítása, továbbá az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került önkörmányzatok támogatásából az ilyen társulásban részt nem vevő önkormányzatok kizárása is kellő ösztönzést adhat. Egy átfogó egészségügyi reform szakmai körvonalai nem látszanak, de a különböző elképzeléseknek (és az őket képviselő lobbiknak) elég erejük van szinte bármilyen komolyabb változtatási javaslat blokkolására. Jó lenne egy hosszabb távra szóló konszenzusos reformprogram elfogadása, de ennek valószínűsége mérsékelt.

11 A haderőreform és ennek keretében a hivatásos hadseregre való átállás előkészítése jól halad. A rendőrségnél is folyamatban van az átszervezés, ami a vezetési szintek egyszerűsítését és a tényleges végrehajtó állomány erősítését szolgálja. A nyugdíjreform volt az elmúlt évtized legsikeresebb reformlépése, ezzel együtt bizonyos korrekciós lépések itt is indokoltak. Mindenekelőtt a nyilvántartási, információs rendszer igen nehézkesen működik, ennek javítása az első és a második pillér esetében egyaránt szükséges. Hiányzik a nyugdíjpénztári megtakarítások nyugdíjszolgáltatásra való átváltási mechanizmusa (nincsenek ilyen ajánlatok), noha ez az önkéntes pénztáraknál már lassan aktuálissá válik. A felsőoktatásban a tanulólétszám nemzetközi összehasonlításban is igen magasra futott fel, miközben hiány van a szakmunkásképzésben, s a felnőttoktatásban is alacsony a részvétel. Az oktatási rendszernek jobban kellene igazodnia a munkaerőpiac igényeihez. A képzés vezérelte kínálati piacot mindinkább fel kellene váltania a munkaadók által vezérelt keresleti piacnak. A közoktatásban ugyanakkor a kapacitások jóval meghaladják az igényeket, a középiskolák eltérő képzési ideje pedig eleve rontja az általános iskolák működésének gazdaságosságát. Ezért komoly gazdasági előnye lenne az egységesítésnek. 17. Szürke gazdaság: a fehérítés ára A kiskereskedelem és a lakossági szolgáltatások egy része jelenleg maszatos jogi feltételekkel működik. A kisvállalkozások tömegesen kerülik meg kisebb-nagyobb mértékben a szabályozókat, állandó kiskapukat keresnek, és tömegek vesznek igénybe ilyen szolgáltatásokat. Ugyanakkor általában a lakosság nem jogkerülő: a biztonság iránti igény a jogi biztonságra is érvényes. Ha törvénytisztelő módon is boldogulni tudnak, a többség nem keresi a jogsértő megoldásokat. Az uniós szabályozó rendszer érvényesítése esetén a kiskapukra épülő vállalkozói és fogyasztói beállítódás ütközni fog a lehetőségekkel. Ha a szabályozás szigorodását követően a gazdasági és jövedelmi viszonyok változása lehetővé teszi, hogy a szürke gazdaság kifehéredjen, ez kedvező lakossági fogadtatásra talál. Ha viszont a szabályozás szigorodását követően úgy szűnik meg a szürke gazdaság, hogy a jelenlegi kisvállalkozói és fogyasztói rétegei kielégítetlenek maradnak, ez jelentős feszültségekhez vezethet.

12 18. Osztályszerkezet: stabilizálódóban Mára kialakulni látszik egy stabilizálódó osztályszerkezet. A 10-12%- nyi felső középosztály belsőleg erőteljesen differenciált, de az elmúlt másfél évtizedben egyértelműen javult a társadalmi státusza. A további 30%-ot kitevő klasszikus polgári középosztály belsőleg szintén differenciáltan élte meg a rendszerváltást, de többségüket inkább a nyertesek közé sorolhatjuk. Más a helyzet a közel 40%-ot kitevő munkásosztállyal. A kilencvenes évek elejének gazdasági válsága és szűkülő munkaerőpiaca az ő státuszukat rengette meg leginkább, s a beindult gazdasági növekedésből és a politikai ciklusoknak megfelelő állami osztogatásokból is relatíve ők részesültek a legkevésbé. Végül a mintegy 20%-nyi (leszakadt) folyamatos szegénységben és az államtól való függőségben él, még akkor is, ha az elmúlt 2-3 évben jövedelmük az átlagosnál jobban nőtt. Hosszabb távon a társadalom gazdaságilag potens felső szegmense és a középosztály esetében is a társadalmi helyzet javulására számítunk, a csatlakozás következtében kiszámíthatóbb gazdasági környezet, a jelenleginél átláthatóbb szabályok mellett folytatott verseny körülményei között. A hazai új tőkésosztály már kellő mértékben megszilárdította anyagi és társadalmi helyzetét ahhoz, hogy megfelelően helyt álljon a kibővült uniós piacon is, s valószínűleg felkészült a versenyre. Ugyanakkor a kis- és közepes vállalkozók alkotják a középosztály leginkább sérülékeny, instabil rétegét. Az agrártermelők és a szolgáltatók bizonyos csoportjai mellett alapvetően a belső piacra termelő ipari cégek helyzete ugyancsak nehezedhet. 19. Társadalmi egyenlőtlenségek: sok helyen nagyobbak Számos uniós és csatlakozó országban lényegesen nagyobbak az egyenlőtlenségek, mint Magyarországon. A hazai jövedelem-eloszlási mutatók a csatlakozó országok egyenlőtlenségeihez viszonyítva magasabbak mint Csehországban és Szlovéniában, de alacsonyabbak mint Lengyelországban vagy a balti köztársaságokban. Rövidtávon a társadalmi különösen a kereseti egyenlőtlenségek némi emelkedésére számítunk. Ezzel együtt is az várható, hogy az abszolút szegénység az Uniós szegénységi normák alatt élő népesség aránya némileg már rövid távon is csökkenni fog. Ez is indokolhatja a szociálpolitikai források erős koncentrálását a leginkább rászorultakra.

13 I. A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS KILÁTÁSAI A 25 TAGÚ EURÓPAI UNIÓBAN 1. A világgazdasági helyzet a keleti bővülés előtt Az Európai Unió keleti bővülésére 2004 májusában javuló nemzetközi konjunkturális helyzetben kerül sor. A 2001-2002. évi recesszió, illetve stagnáláshoz közeli állapot után 2003-ban a világgazdasági folyamatok kedvezőbbre fordultak: Amerikában és Japánban már tavasztól kezdve határozott élénkülés volt tapasztalható. Nyugat-Európa növekedési teljesítménye viszont az év egészét tekintve még romlott is; a javulás csak az év vége felé indult meg, s a növekedés mindmáig meglehetősen vontatott. A 10 csatlakozó ország jó részének növekedése saját korábbi teljesítményéhez képest mérsékelt ütemű, nemzetközi összehasonlításban mégis számottevő. Ez a növekedés azonban több helyütt makacsul folytatódó (részben a csatlakozást közvetlenül megelőző időszakban fokozódott) bel- és külgazdasági egyensúlyi zavarok közepette megy végbe. A világgazdaság motorja változatlanul az Egyesült Államok maradt 3%- ot meghaladó GDP-növekedéssel. A nemzetközi konjunktúra és egyben a világkereskedelem jelenlegi fellendülésében azonban növekvő súlyt képvisel Kína, ahol hosszú évek óta folyamatos és lendületes a gazdasági fejlődés. Vásárlóerő-paritáson számítva a világtermelés 1995-2002 közötti növekményéből az USA-ra 20% jut, Kínára ennél jóval több, 25%, és Délkelet-Ázsia hozzájárulása a növekményhez 18%! A Kínai Népköztársaság részesedése a világtermelésből az 1980. évi 3,5%-ról 2000-re 11,6%-ra nőtt (vásárlóerő-paritáson számolva), részesedése a világimportból a 80-as évek eleji alig 1%-ról a 90-es évek közepére 3,5%-ra, mostanára pedig 4,5-5%-ra emelkedett. A Kína részét képező, de külön közigazgatású (és a nemzetközi statisztikákban külön soron nyilvántartott) Hongkongot is figyelembe véve ennél egy százalékponttal lehet nagyobb az import-részarány. A világexportban Kína kb. egy százalékponttal nagyobb arányban részesedik. Ráadásul Kína dinamizáló szerepe egyre kevésbé korlátozódik a délkelet-ázsiai térségre; a világ legnépesebb állama a belföldi kereslet felfutása mellett dinamikus kivitelével, behozatalával, óriási működőtőke-vonzó kapacitásával, kiemelkedően magas devizatartalékaival és nem utolsó sorban nagyméretű hazai infrastrukturális beruházásaival a nemzetközi munkamegosztás számottevő tényezőjévé lépett elő.

14 Kína dinamizmusa az amerikai fellendüléssel együtt nagymértékben hozzájárult a délkelet-ázsiai és latin-amerikai országok ugyancsak élénkülő növekedéséhez. És persze fordítva is: a délkelet-ázsiai térség élénk kereslete maga is növekedést generáló tényező, nemcsak a közeli Japánban, hanem egyebek között némiképp még az európai országokban is. Oroszország és a többi FÁK-ország gazdasága évek óta gyorsan fejlődik, bár ezek az országok még messze vannak a rendszerváltás előtti GDP-szintjük helyreállításától. Mostani növekedési periódusok nem általában a globális konjunktúrához kötődik, hanem a magas világpiaci kőolajárhoz és az orosz fűtőanyag-export gyors növekedéséhez. Az úgyszólván valamennyi földrajzi térségre különböző mértékben kiterjedő gazdasági expanzió az exportőrök versengése és a verseny éleződése közepette egyelőre sem a fejlett, sem a fejlődő világban nem vezetett az infláció feléledéséhez. Az Egyesült Államokban és az eurózóna országaiban az áremelkedés éves átlagban kevéssel haladta meg a 2%-ot. A világátlag sem sokkal magasabb, a távol-keleten ugyanis az árak egyenesen stagnálnak, a világ fontosabb gazdaságai országai közül pedig nagyon kevés akad, ahol kétszámjegyű volt a tavalyi infláció. Az általános költségcsökkentés mellett (amelynek alapvető eszköze a munkabérrel és a létszámmal való takarékosság) a nemzetközi porondon a verseny másik alkalmas és hagyományos eszköze maga az árfolyam. A dollárhoz rögzített és/vagy a dollárral szemben a közel- vagy nem túl távoli múltban leértékelt valutájú távol-keleti és latin-amerikai országok az USA-val együtt mind a mai napig haszonélvezői a dollár leértékelődésének. A dollár árfolyamesésének fő kárvallottja az egységes európai valuta és a japán jen. A keresztárfolyamok alakulása országonként eltérő mértékben tükröződik a világkereskedelmi folyamatokban is. A dollár értékvesztésének, illetve az euró erősödésének kétségtelen szerepe volt és van az amerikai export élénkülésében, és persze a nyugat-európai kivitel stagnálásában is. Gyökeresen más a helyzet azonban Japán esetében, ahol a jennek egyébként az eurónál kisebb mérvű felértékelődése ellenére a verseny élvonalában maradt ágazatok, vállalatok és termékcsoportok dinamikusan növekvő kivitele új szerkezeti átalakulást látszik magával hozni a feldolgozóiparban. A valósághű képhez természetesen az is hozzátartozik, hogy Japán kivitelének több mint 40%-a irányul a környező ázsiai országok dinamikusan bővülő piacaira, s ennek megközelítőleg egynegyede Kínába.

15 A világkereskedelemnek az ugyancsak a múlt év derekától bekövetkezett élénkülése nyomán volumenének éves növekedési üteme 2003-ban 5% körül alakulhatott, a jelenlegi tendenciák alapján idén ennek a kétszerese is elképzelhető. Noha a fejlett világ teljesítménye továbbra is elmarad a világátlagtól, az amerikai és a japán export és import volumene több mint 10%-kal nőhet. Nyugat-Európában ennél jóval lassabb lehet a növekedés üteme; arra számítunk, hogy az import 6-7%-os bővülése meghaladja az export 5% körüli növekedését. A világgazdaság helyzete azonban 2004 tavaszán, bár bizakodásra ad okot, nem nélkülözi a bizonytalan, kényes, illetve veszélyes elemeket sem. Ezek között tartjuk számon egyebek mellett a foglalkoztatottságot, illetve a munkanélküliséget (az utóbbi rátája 2000 óta minden OECD-térségben megnőtt), továbbá az igencsak aggályos amerikai kettős deficitet, a költségvetés és a folyó fizetési mérleg egyensúlyhiányát. Az eurózónában a Maastrichti Szerződés, illetve a Növekedési és Stabilitási Egyezmény adta keretek a dekonjunktúrából való nehéz kilábalás körülményei között a nemzeti gazdaságpolitikák béklyójává váltak. A keleti bővítés történelmi távlatban az európai integrációs folyamat egyik legjelentősebb lépése akkor valósul meg, amikor a nyugat-európai gazdaságok helyzete nem igazán kedvező, a strukturális gondok megoldása nehézségekbe ütközik, az EUintegráció jövőbeli stratégiája (részben persze a bővítés okán) homályos, alapkérdések vitatottak. A legutóbbi gazdasági recesszió Amerikában a korábbi alacsony munkanélküliség tetemes romlását hozta magával. Nyugat-Európában a dekonjunktúra ugyancsak visszájára fordította a kedvező irányú munkaerő-piaci folyamatokat. A munkanélküliség az Egyesült Államokban a 2000. évi 4%-ról 2003-ra 6%-ra emelkedett, az eurózóna országaiban 2001-2003 között 8%-ról mintegy 8,8%-ra. (Különösen súlyos volt a munkanélküliség növekedése Németországban: 7,8-ról 9,4%-ra.) A munkaerő-piac gyengélkedése csak lassan enyhül, ami főként Európa esetében a nemzetközi összehasonlításban amúgy is nyomott belső fogyasztás lassú növekedésének tartóssá válásához vezethet, és értelemszerűen fékezheti a gazdasági növekedést. Az amerikai költségvetés egyensúlyának felborulása, a 2000. évi a GDP bő 1%-át kitevő többlet átalakulása 5-6% közötti GDP-arányos deficitté önmagában is példátlan mértékű az USA történetében. A változásnak a körülményei és nemzetközi következményei ugyancsak rendkívül figyelemreméltóak.

16 A külföldről az USA-ba beáramló működőtőke a 90-es évek második felének páratlan gazdasági prosperitását finanszírozta, s abból jelentős hasznot húzott, ami egyebek mellett a dollár tetemes felértékelődéséhez is vezetett. A 2000-2001. évi recesszió nyomán fokozatosan, de végeredményét tekintve radikálisan visszaesett a külföldi működőtőke beáramlása, s ezzel egyidejűleg megindult az amerikai állam újbóli eladósodásának a folyamata. Az amerikai költségvetési bevételeket ugyanis nemcsak a recesszió és az ezt kísérő tőzsdei árfolyamesés, hanem a folyamatos adócsökkentésekben materializálódó fiskális ösztönzés is megfaragta. Ráadásul ezzel egyidejűleg megindult a kiadások növelése is, kisebb részt gazdaságösztönzési, jobbára azonban hadi, biztonsági célokból. Miután a költségvetési deficitet elegendő belföldi megtakarítás híján sem a lakosság, sem pedig az üzleti világ nem képes ellentételezni, marad a külföldi eladósodás, azaz az állami értékpapírok (kötvények, kincstárjegyek stb.) ellenében történő hitelfelvétel. Mindez jól nyomon követhető az amerikai folyó fizetési mérleg alakulásán: 1999-ben a hiányt még teljes egészében finanszírozta a nettó működőtőke-beáramlás. 2002-ben ugyanez a tétel a deficit 10%-át sem fedezte. Ez kényszerítette ki a dollár árfolyam-irányzatának a megfordulását. Némiképpen leegyszerűsítve: itt és emiatt kezdődött meg a dollár értékének a lemorzsolódása, ami megszakításokkal, illetve ellentétes irányú kilengésekkel tarkítva a legutóbbi időkig is tart. 2. A nemzetközi konjunktúra és az EU15 növekedési kilátásai A világfejlődés legvalószínűbb (bár korántsem egyetlen lehetséges) variánsának azt tartjuk, hogy az Egyesült Államokban a gazdasági növekedés az idén 4-5% közötti ütemmel eléri a ciklikus csúcsot, majd a következő években az amerikai gazdaság valamivel lassabban (3-3,5%-os éves ütemben) fejlődik, alacsony infláció, egyelőre gyenge dollár, enyhén szigorodó fiskális és monetáris politika, de ennek ellenére súlyos belső és külső egyensúlyi gondok közepette. Miközben a fogyasztás növekedése nagyjából az előző évek ütemében folytatódik, azaz meg fogja haladni az évi 3%-ot, rendkívül dinamikusan növekvő beruházásokra és a közelmúltbeli stagnálás után gyors ipari növekedésre is számítanak a prognoszták. A 2001-2002. évi hanyatlást és a tavalyi mérsékelt ütemű növekedést követően idén és jövőre az üzleti beruházások évi 9%-ot meghaladó bővülését várják. Az ipari termelés növekedése elérheti az évi 5%-ot. Az amerikai konjunktúra a