A humán erőforrások fejlesztése (2+0) Dr. Teperics Károly
A HUMÁN ERŐFORRÁS FOGALMA Divatos, a politika és a média hívó szavai között tartjuk számon Napjainkban már stratégiai erőforrás : a nemzeti jövedelem növekedése nem magyarázható csak a tőke és a munkaerő mennyiségi növekedésével Az EU kiemelt jelentőséget tulajdonít az oktatásnak és a képzésnek, de ezeket a gazdaságfejlesztés részének és a sikeres gazdaságfejlesztés elengedhetetlen elemének tekinti, azaz a foglalkoztatás, illetve a társadalmi-gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás oldaláról közelíti az ágazat helyzetét, és teljes egészében a tagállamok hatáskörébe utalja (Amszterdami Szerződés).
Fogalmak A humán erőforrás, emberi erőforrás, humán tőke, emberi tőke ( emberkincs ) terminus technikusok tekintetében nincs szakmai konszenzus, a különböző tudományterületek képviselői más-más hangsúllyal, eltérő terjedelemmel használják a fogalmakat. a társadalom egésze a munkaerő-piac potenciális vagy tényleges szereplői az egyén fokozatok is előfordulnak. A többi erőforráshoz képest számos egyedi vonással bír. (Pl.: megújítja, fejleszti önmagát) Az emberi erőforrások fogalmába tehát az alábbi tényezők sorolhatók: képessége, tudása, fizikai és mentális állapota, egészsége, magatartását befolyásoló tudati tényezők: motivációk, információk, normák, értékek és beállítottság, amelyek meghatározzák innovatív, alkalmazkodó és konfliktuskezelő képességét, valamint együttműködési készségét, családi és más emberi kapcsolatai. Számuk és minőségük tekintetében a különbségtétel inkább elfogadott.
Fogalmak A humán erőforrások-fejlesztését már több közös tartalom jellemzi. Fejlesztendő egyéni kompetenciák Felhasználói szintű ismeretek Probléma megoldó készség Kooperativitás Adaptivitás A változás képessége Nyitottság Emberi kapcsolatok minősége Fizikai- és mentális egészség Társadalmi feltételek Oktatási rendszer Alapszint Középszint Felsőfok Iskolarendszeren kívüli képzések Tanfolyamok továbbképzések stb. LLL Szociális- és egészségügyi rendszer Közlekedési infrastruktúra, stb.
Korai közgazdasági elméletek az emberi tőkéről I. W. Petty (1623-1687) a statisztika atyja használta először a human capital kifejezést. (80 font) A. Smith (1723-1790), "A nemzetek gazdagsága" 1776 "az állótőke részének kell tekinteni a társadalom valamennyi tagjának minden gazdaságilag hasznos tudását és képességét... úgy kell felfogni őket, mint az illető személyében rögzült és megtestesült tőkét" [Smith, A. (1959) 322. old.]. "Az állótőkére fordított kiadások mindig nagy profittal térülnek meg és sokkal többel növelik az évi össztermelés értékét, mint az a költség, amit az ilyen tökéletesítés igényel" [Smith, A. (1959) 328. old.]. J.H. von Thünen (1783-1850) "Mivel az iskolázottabb nemzetek ugyanolyan anyagi javakkal több jövedelmet hoznak létre, mint az iskolázatlanabb népek és mivel a magasabb iskolázottság csak több anyagi jószág elfogyasztásával járó oktatási folyamaton keresztül biztosítható, az iskolázottabb népek nagyobb tőkét birtokolnak, amelynek hozadéka a munka nagyobb termelékenységében fejeződik ki" [Thünen, J.H. (1875)].
Korai közgazdasági elméletek az emberi tőkéről II. T. R. Malthus (1766-1834). Az oktatásügyet az állampolgárok felvilágosításának, a racionális szellemre nevelésének eszközének tekintette, fejlesztését a társadalmi béke biztosítékaként kezelte. A kötelező népoktatás bevezetésétől a gyermekmunka felszámolását és a későbbre tolódó házasságkötéseket is várta, mindezek, - véleménye szerint- a társadalmi konfliktusok kiéleződésének elkerülését eredményezhették volna. F. List (1789-1846) befektetésnek tekintette az oktatást. Olyan növekedési tényezőként kezelte, aminek érdekében akár nemzedékeken keresztül áldozatokat kell hozni, hogy majd azok a későbbiekben hatványozottan térüljenek meg. A nemzet hasznát látta fontosabbnak, az egyén érdekeit csak másodlagosnak vélte. XIX. század végén kétféle módon akartak eljutni az ember gazdasági értékének kiszámításához : termelési költségeken alapuló tőkésített kereseteken alapuló E. Engel (1821-1896) Az ember gazdasági értéke megegyezik azon erőforrások költségeivel, amit felnevelése során reá költöttek. W. Farr (1807-1883) a tőkésített kereseteken keresztül határozta meg az ember értékét. Korábbi költségek helyett a jövőbeli nettó keresetekkel operált. A jelenlegi és a várható piaci értéket veszi
Modern közgazdasági teóriák az emberi tőkéről J.M. Keynes : csak a technikai haladás szempontjából tarja fontosnak. Az esetleges vizsgálatok és a gyakorlatban fellelhető alternativítás (tanul vagy földet kap) után az 1960-as évektől a termelés ldaláról kiindulva kutatják újból a kérdést a neoklasszikusok: T. Schultz, G. Becker és társaik. Az emberi tőke- beruházás alapmodellje : Az oktatás és a képzés az emberi tőkébe történő beruházásnak tekinthető. Közvetlen: Tandíj, beiratkozási díj, tankönyvek stb Közvetett: Idő, elmaradt jövedelem. Beruházás, mert a jövőbeli haszon reményében időt és pénzt áldoznak a jelenben. Addig érdemes iskolába járni, ameddig a várható hozam (jelenértékben számítva) nagyobb, mint a beruházás. Az emberi tőke nagysága a az előállítására fordított kiadásokkal, a jövedelmezősége pedig költség-haszon elemzéssel mérhető (standard tőkeelmélet alkalmazása itt is).
Az emberi tőke elméletek új elemei Kidolgozói választ próbáltak adni néhány megoldatlan közgazdasági problémára: A beruházási probléma. Az oktatásra fordított beruházások jövedelmezőségét próbálták meg kiszámítani. A növekedési probléma. A növekedés forrásainak meghatározására tettek kísérletet. Az elmélet képviselői szerint a növekedés egyik legfontosabb összetevője a tudás növekedése. A jövedelemelosztás problémája. Az eltérő jövedelmek hátterében, az eltérő életkereseti görbék kialakulásában az eltérő képzettséget jelölték okként (életkereseti görbék kérdései).
Az életkereseti görbék alakulása iskolai végzettségek szerint (Cippollone, 1995)
A humán erőforrások fejlesztésének lehetőségeire vonatkozó elmélet csoportok I. Az emberi tőke elméletek szerint az oktatás növeli a benne résztvevők gazdasági teljesítőképességét, emiatt az egyéni és társadalmi költségek és hasznok állami szerepvállalást is indokolnak. Kutatói elemzik az oktatás költség-haszon megtérülését és a gazdasági növekedésben betöltött szerepét. II. A szűrő elméletek szerint az oktatás mindössze információkat szolgáltat az egyének teljesítőképességéről III. A munkaerő-szükségleten alapuló megközelítések szerint a gazdaság növekedéséhez szükséges megfelelő számú és képzettségű munkaerő előteremtése az oktatáspolitika feladata.
I. Az emberitőke-elméletek "Közgazdasági értelemben ez, az emberi tőke felhalmozódása és annak hatékony beruházása a népgazdaság fejlődése érdekében. Politikai megfogalmazásban az emberi erőforrás arra képesíti az embereket, hogy felelősséggel vegyenek részt a politikai életben és a demokratikus rendszer polgáraivá válhassanak. Társadalmi kulturális szemszögből nézve az emberi erőforrások fejlődése abban segíti az embereket, hogy teljesebb, gazdagabb életet éljenek" [Harbison, F. -. Myers, C.A (1964].
Az emberi erőforrás jellemzésére használt mutatók (Harbison, Myers: 1964) I. Szakemberekkel való ellátottság: 1000 főre jutó orvos, mérnök, tanár, stb. II. Az oktatási ellátás általános szintjét bemutató adatok: Beiskolázási hányad alap- közép- és felsőfokon, a felsőoktatás strukturális mutatói (műszaki, humán és természettudományos szakok belső arányai) III. Az oktatásra fordított erőforrások mérése: GDP arány.
A gazdasági fejletettség és az emberi erőforrások fejlettsége közötti kapcsolat (Harbison, Myers: 1964) 75 ország adataival elvégzett korrelációs számítás szerint az összefüggést a középfokon és a felsőfokon tanulók (ötszörös) hányadával lehetett bizonyítani. Négy szintet állapítottak meg: I. Afganisztán, Haiti és kizárólag afrikai országok. II. Valamivel gazdagabb afrikai, arab, ázsiai, és latin-amerikai országok. III. Vegyes, szegény és közepesen fejlettek egyaránt fellelhetők, India, Chile, Görögország, Magyarország, Olaszország IV. Zömében gazdaságilag fejlett országok, USA, Svédország, Spanyolország, Szovjetunió.
E.F. Denison A "maradék" tényező[1] elemzésének legnagyobb teoretikusa. Számításai szerint az USA 1929 és 1957 közötti gazdasági növekedésének 20%-a származik az emberi tudásmennyiség növekedéséből. Megvizsgálta annak a lehetőségét is, hogy az USA nemzeti jövedelmének évi 0,1%-os növelését milyen módszerekkel lehetne megvalósítani. a munkaerő létszámának 2,4 %-os emelésével, vagy a munkaidő heti egy órával történő emelésével, vagy a munkaerő másfél évvel hosszabb ideig történő iskoláztatásával lehetne elérni. Felismerései, - a szerző által is elismerten - sok bizonytalan elemet tartalmaznak (Denison, E. F.1979). [1] A "reziduum" vagyis a maradék tényező, amit az emberi tőke szerepének felismerése nélkül nem tudtak magyarázni a gazdasági növekedés összetevői közül a közgazdászok (Solow, 1967-ben a műszaki fejlődést tartotta fontosnak).
T. W. Schultz Az emberi tőke gazdasági növekedéshez való hozzájárulását meghatározni próbáló elméletek közül nevéhez köthető a legismertebb. Az emberi tényező gazdasági növekedésben betöltött szerepét három okra vezette vissza: a dolgozók számának növekedése az átlag dolgozó iskolában eltöltött éveinek növekvő száma az oktatási költségek emelkedése. Az emberi tudás kialakulását hosszú, költséges folyamatnak, beruházásnak tartotta, aminek részeként kezelte a fogyasztás egy részét is. Az így megszerzett képzettség tartósabb, mint a nem emberi, de újratermelhető tőke legtöbb formája, emiatt a beruházás is többel növeli az állományt, mint a másik esetben.
Az oktatás hozzájárulása a gazdasági növekedéshez (E. F.Denison és T.W.Schultz* nyomán) Ország Az oktatás hozzájárulása a gazdasági növekedéshez [%] Kanada 25,0 USA 15,0 Németország 2,0 GBR 12 Japán 3,3 Dél-Korea* 15,9 Ghána* 23,2 Argentina 16,5 Brazilia 3,3
Általános gondolatok az emberi tőkéről Az emberi tőke elméletek általános jellemzője, hogy arra a tapasztalatra építenek, miszerint a magasabb iskolázottság, magasabb keresetekkel jár együtt. Gazdasági racionalitás rejlik e mögött, hiszen az emberi tőkébe történő beruházás az egyén termelékenységét növeli. A modell szerint, más tőkeformákhoz hasonlóan az ide történő beruházás is költségekkel jár, és később várhatók csak a hozamok. A pénzbeli hasznuk maximalizálására törekvő egyének addig tanulnak[1], ameddig költségeik nem haladják meg reménybeli hozamaikat. [1] Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha az egyén oktatásra vonatkozó minden döntése mögött gazdasági töltésű racionalitást feltételezünk. (homo oeconomicus)
Az oktatás nem pénzbeli hozamai Járulékos haszon: Szabadság, autonómia a munkában, költségtérítés, jobb munka körülmények. Az oktatás fogyasztás is egyben. A beruházás és a fogyasztás szétválasztása szinte lehetetlen. Fogyasztói tőkét is eredményez Hatékonyabb vásárlói magatartást jelenhet. Egészségesebb életmódot eredményezhet. Hatékonyabb háztartás vezetést is jelent.
Az emberi tőke egyedi tulajdonságai Az emberi tőke illikvid, nem választható el a tulajdonosától, nem adható el, élettartama csak a tulajdonosa aktív élettartamával egyező, megszerzéséhez az egyén az idejét is áldozza. A fizikai tőkénél nagyobb a felmerülő kockázat és a bizonytalanság. bizonytalan az élettartam, a képességek felismerése sem mindig tökéletes a képzettség megszerzéséhez szükséges idő lerövidíti a hozamok begyűjtésének periódusát A befektetéshez a hitel kedvezőtlenebb, mint a fizikai tőke beruházásokkor.
Az oktatásba beruházók köre, döntéseik I. Az egyének pénzbeli és az externális hozamokat egyaránt mérlegelve döntenek. Az egyén emberi tőkébe történő beruházásainál a jelenlegi és jövőbeli fogyasztás között választ. A beruházás nem más, mint a jelenlegi fogyasztás visszafogása, a jövőbeli magasabb jövedelem érdekében. Az emberi tőke tulajdonságai miatt a hitellehetőségek korlátozottak, emiatt az alacsony jövedelműek kevesebbet fognak beruházni, mint a gazdagok. Komoly gondot jelent még az "információs probléma". Az egyén nem ismeri várható keresetét, a gazdaság várható átalakulását, az oktatási költségeket, várható élettartamát, emiatt tökéletlen információk birtokában hozza meg beruházási döntését. R. B. Freeman (1986) empirikus kutatásai nyomán megállapítható, hogy a hallgatók ismerik a választott területhez kapcsolódó emberitőkeberuházás modellben említett szempontokat, életkereseti görbéket és "az oktatással kapcsolatos beruházások közgazdasági elemzése nem tekinthető megalapozatlannak.
COBWEB-ciklus A piaci információkkal összefüggő probléma a kialakulása. Az egyének emberi tőkéjük növelésére vonatkozó döntéseiknél az adott pillanatban érvényes munkapiaci helyzetet veszik figyelembe. Az így kialakuló 11-15 éves periódusú hullámok a felsőoktatás rendszerében okoznak problémát. A jelenség divatos felsőoktatási szakirányok esetében nálunk is felismerhető. A felsőoktatásban résztvevők számának ingadozását természetesen több tényező együttes hatásaként kell értelmeznünk. A XX. század statisztikáját vizsgálva több más ciklus mellett, a mintegy 20 éves periódusú Kuznets-ciklusok létét is bizonyította. A magyar népesedési statisztikában is fellelhető, 24-26 év közötti hullámmal jellemezhető népességszám béli lengések, a generációs, rövidebb 12 éves beruházási hullámok mellett, a felsőoktatási statisztikákban, egy Kuznetsciklussal azonosítható, 15-19 éves időtartamú hullám jelenlétét mutatta be. Ezeket az 50-60 éves hosszú Kondratiev- és a D.H. Fischer által leírt 200 éves periódusú Great Wawe be is beilleszthetőnek látja. (Bródy A. 2000)
A COBWEB ciklus kialakulása 4. Sok végzős 5. Túlkínálat 3. Sok jelentkező 6. Alacsony bér 2. Magas bér 7. Kevés jelentkező 1. Hiány szakma 8. Kevés végzős
A felsőoktatási hallgatói létszám 1918-1998 (ezer fő)
A felsőoktatásban résztvevők létszámváltozása, 1919-1997 [%]
Az oktatásba beruházók köre, döntéseik II. A vállalati döntések hátterében a profitmaximálás szándéka kereshető. A munka közbeni képzés növeli a résztvevők termelékenységét, így haszna várhatóan meghaladja a költségeket. A szükséges képzettség egy része fellelhető a munkapiacon, ezt egyszerűen csak bérbe veszik a vállalatok. (Általános képzettség, ilyen jellegű képzéseket a munkavállalók fizetik általában.) A másik részét pedig csak a munka közben tudja elsajátítani a munkavállaló, őket tőke befektetésével helyben képezik. és (Speciális képzéseket a vállalatok finanszírozzák) A képzésekkel nyerhető ismeretek révén az alkalmazottak jobb munkaerőpiaci lehetőségekhez jutnak, emiatt többnyire tanulmányi szerződésekkel kötik őket a vállalatokhoz.
Az oktatásba beruházók köre, döntéseik III. (Az állami, kormányzati beruházási döntések) Kétféle kormányzati döntés figyelhető meg. Egyrészt munkáltatóként a vállalatok döntési szempontjai szerint járnak el, Másrészt kormányzati szervként az egyéni és a vállalati döntések befolyásolására törekszenek. Az állami szerepvállalás egyik legfontosabb indokaként az oktatás kváziközjószág jellegét hozhatjuk fel. Megnő a technikai változásokhoz való alkalmazkodás képessége, csökken a bűnözés, az egészségügyi, szociális kiadások csökkenését is eredményezik, a képzettebb közösségekben kiváltanak közszolgáltatásokat stb.. Sajátos tovagyűrűző (spillover) hatások ismerhetők fel a migráció esetében. A piaci tökéletlenségek is szükségessé teszik az állami beavatkozást. Az emberi tőke illikviditása miatt, a fiatalkorban lévő, amúgy is kevésbé hitelképes fiatalok nem jutnak kölcsönökhöz. A tőke megteremtésének esélye csak állami hitelekből adatik meg a gyengébb anyagi háttérrel rendelkező fiatalok számára. A munkaerő-piacon szükséges információk nem tökéletesen hozzáférhetők. Nem mindenki jut a döntéséhez elegendő és valós információhoz. Az állam munkaközvetítő hivatalok révén, ingyenes vagy támogatott árú tájékoztatókkal sokat tehet a munkavállaló érdekében.
II. A Szűrőelméletek (Screening) Az iskolarendszer képességeik szerint szűri a hallgatókat, haszna csupán ez, hogy erről tájékoztatja a munkaadókat. Nem növeli az egyén termelékenységét, csak jelzi a képességeit. Nem az iskolában tanultak a hasznosak eszerint, hanem azok a tulajdonságok amiket az iskolaviselt emberek magukénak tudhatnak: Pontosság Együttműködési hajlandóság Kitartás Figyelmesség Teljesítményorientáltság M. Spence (1973), K.J. Arrow (1973), J. E. Stiglitz (1975)
II. A Szűrőelméletek (Screening) II. Az oktatási intézmények kettős szűrése. Gyenge erős változat (bérkategória rendszer) Az expanzió a gazdasági erőforrások elfecsérlése csupán. Empirikus bizonyítékok: Wiles-hipotézis Azonos időtartam tanulás esetén nincs bérkülönbség akkor sem, ha nem abban a szakmában végzettel hasonlítjuk a szakembert. (Miller-Volker 1984: közgazdászként dolgozó műszakinál nincs különbség (+), fordítva igen (-). Sheepskin érv ( kutyabőr effektus ) Azonos munkabér annak, aki bizonyítvány nélkül van, de befejezte az iskolát, mint annak, aki megszerezte. (Emberi tőke elmélet) A szűrő elmélet szerint nem, mert a lemorzsolódás negatív jelzés a munkaadónak. Empíria: Csak a felsőfok esetében létezik ilyen különbség (Hartog 1983)
Ajánlott irodalom I. Polónyi I. Tímár J. (2001): Tudásgyár vagy papírgyár. - Új Mandátum Kiadó, Budapest. 165 p. Polónyi I. (2002): Az oktatás gazdaságtana. Osiris Kiadó, Budapest, 425 p. Rechnitzer J. (1998): A területi stratégiák. - Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 348 p. Tímár J.(1997/a): A munkaerőpiac egyensúlyi problémái 2010- ben.- Közgazdasági Szemle, pp. 42-55. Teperics K. (2003): A humánerőforrások szerepe a területfejlesztésben. In.: A terület- és településfejlesztés alapjai. (szerk.: Süli-Zakar I.) Dialóg-Campus Kiadó, Pécs- Budapest, pp. 393-410. Teperics K. (2002): A Hajdú-Bihar megyei diplomások munkaerőpiaci helyzetének vizsgálata (A Debreceni Egyetem hatása a humánerőforrásokra).- Acta Geographica 10., 165 p.
Ajánlott irodalom II. Cséfalvay Z. (1999): Helyünk a Nap alatt. - Kairosz Kiadó, Budapest. 228 p. Berényi I. (1997): A szociálgeográfia értelmezése. -ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 135 p. László Gy. (1996): Emberi erőforrás gazdálkodás és a munkaerőpiac. - Jannus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs. 336 p. Lengyel I. (2000): A regionális versenyképességről. - Közgazdasági Szemle, pp. 962-987. Forray R.K. Kozma T. (1999): Az oktatáspolitika regionális hatásai 1990-97.- (Szakértői anyag az Oktatási Minisztérium számára) OKI, Budapest. 45 p. Híves T. (1998): Az oktatáskutatás területi módszerei. - OKI, Budapest. 25 p. Kozma T.(2000): Regionális együttműködések a harmadfokú képzésben. - Educatio Füzetek, OKI, Budapest. 57 p. Shchultz, T. W. (1983): Beruházás az emberi tőkébe. -KJK, Budapest. 300 p. Varga J. (1998): Oktatás-gazdaságtan. - Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest. 162 p. Teperics K. (2003): Határmenti együttműködések Északkelet-Magyarország középfokú oktatásában. In.: Határok és határmentiség az átalakuló Közép-Európában (Szerk.: Süli-Zakar I.), Debrecen. Pp. 112-121. Teperics K. (2004): Külföldi állampolgárok a magyar általános iskolai oktatásban.- In.: Határon átnyúló kapcsolatok, humán erőforrások. (szerk.: Süli-Zakar I.) Kossuth Egyetemi Nyomda, Debrecen, pp. 24-32. Halász G. (2000): Az oktatás minősége és eredményessége. - In: Jelentés a magyar közoktatásról 2000, (szerk.: Halász G. Lannert J.) Országos Közoktatási Intézet, Budapest. pp. 303-327.