Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része 5-2 melléklet: Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése

Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt. Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése 1013 Budapest, Attila út 16. I/2. 1253 Budapest, Pf.: 7 Tel./Fax: 36 (1) 212-6093; 212-6094; 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580 Honlap: www.oko-zrt.eu e-mail: oko-rt@oko-rt.hu

Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt. Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése Készítette: Dr. Rákosi Judit (ÖKO Zrt.) Hartwig Lászlóné (ÖKO Zrt.) Kis András (REKK) Kovácsné Molnár Gyöngyi (ÖKO Zrt.) Ungvári Gábor (REKK) A gazdasági elemzés a víziközmű szektorra a MEKH közreműködésével készült 1013 Budapest, Attila út 16. I/2. 1253 Budapest, Pf.: 7 Tel./Fax: 36 (1) 212-6093; 212-6094; 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580 Honlap: www.oko-zrt.eu e-mail: oko-rt@oko-rt.hu

Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt. Fejezet száma Hozzájárulás a fejezetek készítéséhez tartalma Fejezet Felelős szervezet Közreműködő szervezet 1. Módszertani bevezető ÖKO Zrt. REKK 2. A vízhasználatok biztosításának intézményi és pénzügyi keretei 3. A vízi szolgáltatások gazdasági elemzése 3.1 A víziközműszolgáltatás 3.2 Mezőgazdasági vízszolgáltatás 3.3 Saját vízkivétel felszín alatti vízkészletből 3.4 Duzzasztások energiatermelés céljából 4. A vízhasználatok gazdasági elemzése 4.1 Közvetlen szennyvízkibocsátások 4.2 Szikkasztás, egyedi szennyvíz-kezelés 4.3 Mezőgazdasági diffúz szennyezés ÖKO Zrt. - ÖKO Zrt. REKK, MEKH MEKH - REKK REKK REKK ÖKO Zrt. ÖKO Zrt. ÖKO Zrt. ÖKO Zrt. REKK ÖKO Zrt. - ÖKO Zrt. - ÖKO Zrt. 4.4 Belvíz elvezetés REKK - 4.5 Települési csapadékvíz elvezetés REKK ÖKO Zrt. - 5. Összefoglalás ÖKO Zrt. REKK, MEKH 1013 Budapest, Attila út 16. I/2. 1253 Budapest, Pf.: 7 Tel./Fax: 36 (1) 212-6093; 212-6094; 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580 Honlap: www.oko-zrt.eu e-mail: oko-rt@oko-rt.hu

Tartalom Bevezetés... 5 1 Módszertani bevezető... 6 1.1 A vízi szolgáltatások és vízhasználatok fogalma a Víz Keretirányelvben... 6 1.1.1 A vízi szolgáltatások és vízhasználatok kibővített értelmezésének vizsgálata... 6 1.1.2 A vízi szolgáltatások és víz használatok körének lehatárolása... 17 1.2 Az elemzésben használt megfontolások és módszertan lefektetése... 23 1.2.1 Alapelvek... 23 1.2.2 Elemzési szempontok... 25 1.2.3 Pénzügyi költségmegtérülés... 27 1.2.4 A környezeti költségek alakulása... 28 2 A vízhasználatok biztosításának intézményi és pénzügyi keretei... 35 2.1 Jogi szabályozás és intézményrendszer... 35 2.2 Árszabályozás, környezeti díjak és egyéb gazdasági eszközök... 38 2.2.1 Vízdíjrendszer és egyéb díjak... 38 2.2.2 Környezeti díjak... 40 3 A vízi szolgáltatások gazdasági elemzése... 52 3.1 A víziközmű-szolgáltatás... 52 3.1.1 A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe... 52 3.1.2 A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése... 68 3.1.3 Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások... 79 3.1.4 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások... 81 3.2 Mezőgazdasági víz szolgáltatás... 82 3.2.1 A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe... 82 3.2.2 A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése... 93 3.2.3 Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások... 98 3.2.4 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások... 100 3.3 Saját vízkivétel felszín alatti vízkészletből... 101 3.3.1 Termál vízkivétel... 102 3.3.2 Nem termál vízkivétel... 109 3.3.3 A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése... 110 3.3.4 Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások... 116 3.3.5 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások... 116 3.4 Duzzasztások energiatermelés céljából vízi szolgáltatás... 117 3.4.1 A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe... 117 3.4.2 A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése... 120 4 A vízhasználatok gazdasági elemzése... 123 1

4.1 Közvetlen szennyvízkibocsátások, termálvíz bevezetés... 123 4.1.1 A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése... 123 4.1.2 A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői... 124 4.2 Szikkasztás, egyedi szennyvíz-kezelés... 126 4.2.1 A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése... 126 4.2.2 A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői... 130 4.2.3 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások... 131 4.3 Mezőgazdasági diffúz szennyezés... 132 4.3.1 A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése... 132 4.3.2 A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői... 136 4.3.3 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások... 140 4.4 Belvíz elvezetés a területi vízgazdálkodás részeként... 142 4.4.1 A tevékenység főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe... 142 4.4.2 A vízhasználat biztosításának közgazdasági jellemzői... 144 4.4.3 A vízhasználat biztosításának pénzügyi jellemzői... 145 4.4.4 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások... 145 4.5 Települési csapadékvíz elvezetés-csapadékvíz gazdálkodás... 146 4.5.1 A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése... 146 4.5.2 A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői... 147 5 Összefoglalás... 151 5.1 A vízi szolgáltatások és vízhasználatok lehatárolásának főbb megállapításai... 151 5.2 A gazdasági elemzés módszertani keretei... 153 5.3 Összefoglaló megállapítások a vízi szolgáltatások költség-megtérüléséről... 154 5.3.1 Víziközmű szolgáltatások... 154 5.3.2 Mezőgazdasági vízszolgáltatás... 155 5.3.3 Saját vízkivételek... 157 5.3.4 Duzzasztás energetikai célból... 158 5.4 Összefoglaló megállapítások a jelentős vízhasználatok gazdasági feltételeiről... 159 5.4.1 Mezőgazdasági diffúz terhelés... 159 5.4.2 Belvíz elvezetés, belvíz-gazdálkodás... 161 5.4.3 Települési vízgazdálkodás (csapadék, szikkasztás, egyedi szennyvízkezelés)... 162 5.4.4 Közvetlen kibocsátások... 163 6 Irodalomjegyzék... 164 2

Ábrajegyzék 1. ábra A vízgyűjtő kerületi tevékenységek kapcsolata... 7 2. ábra A teljes gazdasági költség meghatározása... 26 3. ábra A befizetett VKJ alakulása 1999-2013 között, Millió Ft... 47 4. ábra VKJ megoszlása a nemzetgazdasági ágak között 2004-ben és 2013-ban... 51 5. ábra Ivóvíz szolgáltatás mennyisége és a vízveszteség alakulása... 53 6. ábra A fajlagos lakossági vízfogyasztás alakulása 1994-2013 között... 54 7. ábra Az ivóvízminőség-javító projektek műszaki megvalósulása... 55 8. ábra A derogációval érintett településeken élő lakosság megoszlása... 56 9. ábra A másodlagos közműolló alakulása... 57 10. ábra A fajlagos lakossági szennyvíz kibocsátás alakulása 1994-2013 között... 58 11. ábra Az összegyűjtött települési szennyvizek kezelése (1995-2012)... 59 12. ábra A települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása, szárazanyag (tonna/év)... 60 13. ábra 90 napon túli hátralékos ivóvíz felhasználók számának aránya (2013. december)... 63 14. ábra 90 napon túli ivóvíz hátralék összegének aránya (2013. december)... 63 15. ábra 90 napon túli hátralékos szennyvíz bebocsátók számának aránya (2013. december)... 64 16. ábra Szennyvíz bebocsátók 90 napon túli hátralék összegének aránya (2013. december)... 64 17. ábra A vízfelhasználás ellátottsággal korrigált régiónkénti alakulása... 80 18. ábra Mezőgazdasági vízfelhasználás alakulás 1970-2013, millió m 3... 82 19. ábra Az öntözővíz önköltsége az állandó és változó költségek függvényében... 83 20. ábra Az öntözésre berendezett területek kihasználtsága.... 84 21. ábra A nagykunsági öntöző rendszer vízforgalmi adatai... 87 22. ábra Öntözésre berendezett terület aránya a mezőgazdasági területből az EU 27 tagállamaiban... 89 23. ábra Mezőgazdasági vízfelhasználás megoszlása 2007-2013... 90 24. ábra A mezőgazdasági vízszolgáltatás megoszlása régiónként millió m 3... 90 25. ábra Az öntözött termőterület szerkezete 2013-ban... 92 26. ábra Az öntözés és az éves csapadék mennyiségének alakulása... 97 27. ábra A halászat kibocsátásának összetétele 2012-ben... 100 28. ábra Magyarország 30 o C-nál melegebb vizet szolgáltató aktív hévízkútjainak darabszáma és megoszlása a hasznosítás módja szerint... 103 29. ábra Működő termálkutak hasznosítás szerinti megoszlása... 103 30. ábra Kitermelt termálvíz használat szerinti megoszlása, 2008-2013 átlag (ezer m3/év)... 104 31. ábra A termálvíz kutak kifolyásánál mért hőmérséklet... 106 32. ábra Különböző zöldségtermesztő technológiák fajlagos költségei (Ft/m 2 /év)... 107 33. ábra Kitermelt nem termálvíz használat szerinti megoszlása, 2008-2013 átlag (ezer m3/év) 110 34. ábra Bányajáradék fizetésére kötelezett geotermális kutak száma és a befizetett bányajáradék összege 2003 és 2013 között... 111 35. ábra Saját termálvíz kivétel után fizetett vízkészlet járulék idősora (2009-2013)... 114 36. ábra A feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházásai ráfordításának szerkezete, 2012... 125 37. ábra A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz alakulása... 126 38. ábra Belvízi elöntések és a csatornahosszak alakulása... 143 39. ábra Belvízi elöntések és a főművi szivattyúkapacitások alakulása... 143 3

Táblázatok 1. táblázat Az egyes vízkészlet-gazdálkodási funkciók kategorizálása használati joguk szerint... 15 2. táblázat Magyarország jelentős vízgazdálkodási problémái és a kapcsolódó vízhasználatok, vízszolgáltatások... 18 3. táblázat A víz- és csatornaszolgáltatás támogatás alakulása... 38 4. táblázat Környezetterhelési díjak mértéke az egyes évek során... 40 5. táblázat Vízterhelési díjkötelezettség éves alakulása (ezer Ft)... 41 6. táblázat A vízkészletjárulék mértékét befolyásoló tényezők alakulása... 46 7. táblázat A vízkészlet járulék g-szorzótényezője a használat célja és a készlet típusa függvényében 46 8. táblázat Az ágazatok által fizetett VKJ 2004-ben és 2013-ban, ezer Ft... 49 9. táblázat Az ágazatok által fizetett VKJ megoszlás az ágazatok között, illetve aránya az ágazatok teljesítménymutatóihoz 2004-ben és 2013-ban, %... 50 10. táblázat A 2007-2013. tervezési időszakra vonatkozóan még rendelkezésre álló források... 73 11. táblázat A 2014-2020. tervezési időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló források... 74 12. táblázat A 2013-as fedezettség érzékenységi vizsgálata... 78 13. táblázat Gazdaságok száma, területe és parcella jellemzőik... 86 14. táblázat Mezőgazdasági öntözési díjbevétel VIZIG és VGT összesítése bruttó érték... 94 15. táblázat Lekötött és felhasznált vízmennyiségek millió m 3... 96 16. táblázat A hazai fürdőlétesítmények nemzetgazdasági jelentőségét reprezentáló legfontosabb mutatószámok az összes fürdőre vetítve (2011)... 104 17. táblázat Geotermikus energiát hasznosító hévíz kutak száma megyénként 2008 és 2012 között 106 18. táblázat Vízkészlet járulék befizetések termálvíz kitermelés után célkód szerinti bontásban (ezer Ft) 111 19. táblázat Vízkészlet járulék befizetések termálvíz kitermelés után ágazati bontásban (ezer Ft)113 20. táblázat Vízkészlet járulék fizetés nem termál felszín alatti vízkivétel után, ágazati bontásban 2009-2013 között (ezer Ft)... 115 21. táblázat Pénzügyi költségek és bevételek 2012-2013... 116 22. táblázat A vízienergia termelés főbb adatai... 117 23. táblázat A vízienergia-termelés során fizetett VKJ alakulása... 118 24. táblázat Vízerőhasznosítás adatai 2011-ben... 118 25. táblázat Pénzügyi költségek és bevételek 2012-2013... 120 26. táblázat A megtermelt villamosenergia a hallépcsővel felszereltség bontásában %... 121 27. táblázat Feldolgozóipar beruházási és folyó (működési) vízvédelmi ráfordításai, millió Ft... 124 28. táblázat Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programban 2013-ig megvalósult projektek jellemzői 130 29. táblázat A trágyázás jellemző adatai... 134 30. táblázat Műtrágya értékesítés, hatóanyagban, szerves trágya felhasználás... 134 31. táblázat Növényvédőszerek értékesítése (tonna)... 134 32. táblázat Az ÚMVP VKI célokat is szolgáló intézkedéseire jutó támogatások 2007-2013... 138 33. táblázat Mezőgazdaság beruházási és folyó (működési) vízvédelmi ráfordításai, millió Ft... 139 34. táblázat Vidékfejlesztési Program a VKI-hoz, illetve vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tervezett támogatásai 2014-2020 között*... 139 35. táblázat Vízelvezető művek kezelői jogának megoszlása... 142 36. táblázat Vízügyi igazgatóságok belvíz kezeléshez kötődő kiadásai... 145 37. táblázat ROP projektek jellemzése... 148 4

Bevezetés A Víz Keretirányelv (VKI) 5. és 9. cikkei a vízhasználatok gazdasági elemzésére, illetve a vízszolgáltatások költségeinek megtérülésére vonatkozó szabályokat tartalmazzák. A gazdasági elemzés fontosságát, indokoltságát sok tényező támasztja alá. Az első gazdasági elemzést 2004-ig kellett elkészíteni, utána ezeket az elemzéseket felül kell vizsgálni, és szükség esetén legkésőbb 2013-ig aktualizálni. A vízhasználatok gazdasági elemzése a Vízgyűjtőgazdálkodási Terv egyik kötelező fejezete. A 2014-2020 közötti uniós támogatások rendelkezésre állásának tematikus előfeltétele (ex-ante feltétel) lényegében költségmegtérülésre vonatkozik. Az elfogadás kritériuma az, hogy az ERFA, a Kohéziós Alap és az EMVA által támogatott ágazatokban a tagállam biztosítja, hogy a különféle célokra hasznosított víz hozzájáruljon a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez minden ágazatban, a 2000/60/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésével összhangban, tekintettel adott esetben a megtérülés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira, valamint az érintett régió vagy régiók földrajzi és éghajlati körülményeire. A VGT intézkedési program megalapozása és megvalósíthatósága szempontjából is fontosak a gazdasági, társadalmi kérdések. Jelen gazdasági elemzés a beérkezett észrevételek alapján történő továbbfejlesztése, aktualizálása a 2014. decemberében elkészült elemzésnek.1 Jelen anyag elsődleges célja a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges helyzetfeltárás, helyzetértékelés elvégzése, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése. Ugyanakkor fontos célunk a VKI által előírt olyan komplex gazdasági elemzés elkészítése, amely megalapozza a második VGT részeként elkészülő gazdasági elemzést és az intézkedési programok közgazdasági szabályozási eszközökre vonatkozó javaslatait. Az elemzés alapján készül a gazdaságszabályozó eszközökre vonatkozó koncepció tervezete, amely vonatkozó Kormányhatározat c.) pontjának teljesítését, a gazdaságszabályozás felülvizsgálatát végzi és javaslatokat fogalmaz meg. Összhangban a VKI III. mellékletében foglaltakkal elkészült a 2000-2013 közötti időszakra a vízhasználatok alakulását a jellemző gazdasági adatokkal együtt bemutató háttéranyag (1. melléklet), amely értékeli a vízhasználatok gazdasági jelentőségét és célja az, hogy sokoldalúan megalapozza a 2021-ig szóló vízgazdálkodási előrejelzést. 1 Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése, ÖKO Zrt, 2014. 5

1 Módszertani bevezető 1.1 A vízi szolgáltatások és vízhasználatok fogalma a Víz Keretirányelvben 1.1.1 A vízi szolgáltatások és vízhasználatok kibővített értelmezésének vizsgálata 1.1.1.1 A vízi szolgáltatások értelmezése EU szinten A vízszolgáltatás, illetve vízhasználat fogalmának vonatkozásában alapvetően a Keretirányelv 2. cikkének (38) és (39) pontja irányadó. 2. cikk (38) Vízi szolgáltatások mindazok a szolgáltatások, amelyek a háztartások, a közintézmények és bármely gazdasági tevékenység számára a következőket nyújtják: a) a felszíni vagy felszín alatti víz kitermelése, duzzasztása, tárolása, kezelése és elosztása; b) a szennyvíz összegyűjtése és kezelése, melyet ezt követően a felszíni vizekbe juttatnak. (39) Vízhasználat jelenti a vízi szolgáltatásokat bármely más, az 5. cikkbe és a II. mellékletbe tartozó olyan tevékenységgel együtt, amely jelentős hatással van a víz állapotára. Ez a fogalom-meghatározás érvényes az 1. cikkre nézve és az 5. cikk, valamint a III. melléklet (b) pontja szerint elvégzett gazdasági elemzésre. Ezen felül relevánsak még a Keretirányelv 5. és 9. cikkei, melyek a vízgyűjtőkerület jellemzői, az emberi tevékenység környezeti hatásainak vizsgálata és a vízhasználat gazdasági elemzésére, illetve a vízszolgáltatások költségeinek megtérülésére vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Így különösen, a 9. cikk előírja, hogy a gazdasági elemzés alapján a tagállamok 2010-ig fokozatosan biztosítsák a költségmegtérülés elvét a vízszolgáltatásokkal kapcsolatos árpolitikában. A vízszolgáltatás értelmezésével, a lehatárolással kapcsolatban a Keretirányelv megjelenése óta élénk szakmai vita folyt illetve folyik. A víz igazgatók égisze alatt működő WATECO munkacsoport 2003. évi értelmezése szerint a jelentősebb és a definíciónak megfelelő vízhasználatok kerülhetnek a szolgáltatás kategóriába (WATECO, 2003). Erre vonatkozóan az általános megközelítés az, hogy az országok maguk dönthetik el a kérdést, de ebben a terhelések/igénybevételek/hatások összefüggéseit kell figyelembe venni. Általában a víziközmű szolgáltatást tekintik egyértelműen vízszolgáltatásnak. Jellemző még a mezőgazdasági vízszolgáltatás vízi szolgáltatásként való kezelése, de előfordul, hogy a vízienergia termelést is vízszolgáltatásnak tekintik. A WATECO munkacsoport által elfogadott módszertani útmutatóban a következő fogalom meghatározások szerepelnek: Tevékenységek a vízgyűjtő kerületben: Vízhasználatok: Vízszolgáltatások: emberi tevékenységek, amelyek a vizek állapotára nem gyakorolnak szignifikáns hatást; minden olyan tevékenység, amelyek szignifikáns hatással van a vizek állapotára; a felszíni és felszín alatti vizek kivétele, tározása, kezelése és elosztása, továbbá a szennyvizek összegyűjtése, kezelése és bevezetése a felszíni vizekbe. 6

1. ábra A vízgyűjtő kerületi tevékenységek kapcsolata Tevékenységek a vízgyűjtő kerületben Vízszolgáltatások Vízhasználatok A WATECO útmutató szűkíti a vízszolgáltatások értelmezését, mert azt mondja ki, hogy az olyan tevékenység, amelynek nincs jelentős hatása a vizek állapotára az nem tekinthető sem vízhasználatnak, sem vízszolgáltatásnak. Mivel a definíció további megszorításokat nem tartalmaz, szó lehet akár magán, akár közösségi szolgáltatásról. Vízellátás, szennyvízelvezetés, tisztítás egyértelműen vízszolgáltatás, de még itt is van lehetőség a WATECO értelmezésében szűkítésre. Tekintettel arra, hogy a fogalom meghatározás a vízkivételekre is kiterjed, a saját célú vízkivételek is a vízszolgáltatások körébe tartoznak. Az értelmezés következménye, hogy valamennyi vízszolgáltatásra (tehát minden gémeskútból történő vízkiemelésre, vagy folyóból, patakból az állat itatására is) érvényesíteni kell a költségmegtérülés, és a szennyező fizet elvet, valamint az ösztönző árrendszert. A saját célú vízkivétel esetében a vízhasználatból kiinduló egyenkénti mérlegelést javasolják, és a víz állapotára jelentős hatású vízkivételeket javasolják vízszolgáltatásnak tekinteni. Megállapítható, hogy a WATECO útmutató szerinti értelmezés lehetővé teszi valamelyest a vízszolgáltatások körének szűkítését a jelentős hatású vízhasználatokra, és ajánlja a terhelések/igénybevételek/hatások figyelembevételét a besorolás elvégzésekor. A WATECO útmutató (2003) megjelenése óta a vízi szolgáltatások értelmezésével, a vízi szolgáltatások körének lehatárolásával kapcsolatos vita nemhogy nem csitult, hanem egyre erősödött. Az egyes tagországok különböző megközelítést alkalmaztak mind a 2005. évi gazdasági elemzésekben, mind a 2009. évi vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben, mind a jogi adaptációban, mind a gyakorlati megvalósításban. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított 9 tagország, köztük Magyarország ellen a vízi szolgáltatások és a költségmegtérülés témában. Az Európai Bizottság 2012. november 19-én keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz annak megállapítása céljából, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megszegte a VKI, és különösen annak 2. cikke 38. bekezdéséből és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit Magyarország valamint Dánia, Ausztria, Finnország, Svédország, az Egyesült Királyság, Észak-Írország - 2013. évben beavatkozott az eljárásba az alperes oldalán. A Magyar Kormány beavatkozási beadványában lényegében a kötelezettségszegési eljárásban képviselt érveit terjesztette elő azon álláspontja alátámasztására, hogy a vízszolgáltatás fogalmának értelmezésekor a szolgáltatás uniós jogi fogalmából kell kiindulni, amely mindenképpen egy kétoldalú kapcsolatot feltételez a szolgáltatás nyújtója és annak igénybe vevője között. Továbbá a szolgáltatás gazdasági jellegű tevékenységet feltételez. Mivel a Bizottság által említett tevékenységek 7

esetében e feltételek nem teljesülnek, azok nem minősülhetnek az irányelv értelmében vett vízszolgáltatásnak, így nem is terjed ki rájuk a költségmegtérülés elve. A perrel kapcsolatban főtanácsnoki indítvány született 2014. május 22.-én, amely javasolta az Európai Bizottság keresetének elutasítását. A Bíróság 2014. szeptember 11.-én előzetes, ún. második tanács ítélet született, amely a Bizottság keresetét elutasította. A végleges ítélethirdetésre későbbiekben kerül sor. A jogerős ítélet tartalma ugyanakkor várhatóan a korábbi gyakorlat megítélése alapján várhatóan nem fog eltérni a második tanács ítéletének a tartalmától. A vízi szolgáltatások körének lehatárolása, azaz annak megállapítása, hogy melyik vízhasználatokra kell a teljes költségmegtérülés elvét, közte a pénzügyi költségmegtérülés elvét alkalmazni gazdaságilag és politikailag rendkívül érzékeny kérdés. Mire, mennyit kell az egyes vízhasználóknak, köztük a lakosságnak fizetni az egyes vízi szolgáltatásokért? A következő táblázatban összefoglaljuk azokat a szakmai, jogi szempontokat a bírósági dokumentumok alapján (C525/12 kereset; Jaaskinen 2014; C525/12 ítélet), amelyek körül a vita folyik, amit véleményünk szerint figyelembe kell venni a hazai álláspont kialakításához, vagy megváltoztatásához. 8

Vitapont Magyarázat/értelmezés Bizottsági álláspont NSZK álláspont Bírósági álláspont A definícióban szereplő tevékenységek (víz kivétel, duzzasztás, tárolás, kezelés és elosztás) összessége kelle ahhoz, hogy vízszolgáltatásként kezeljük a tevékenységet, vagy külön-külön egyes tevékenységek vízszolgáltatásnak tekinthetők. A felszíni vagy felszín alatti víz kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését és elosztását együttesen megvalósító vízhasználat lényegében csak az ivóvízszolgáltatás, más néven vízellátás. Ha külön tekintjük a duzzasztást, tárolást, az már más vízhasználatot is érint (pl. vízienergia termelés, árvízvédekezés, hajózás, saját vízkivétel). A vízi szolgáltatások fogalma nemcsak a vízellátás és szennyvízkezelés, a vízszolgáltatás magába foglalja a felszíni vagy felszín alatti víznek a villamos energia vízerőből való termelése, a hajózás és az árvízvédelem céljából történő kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését és elosztását. Ezenkívül a saját fogyasztás is a vízszolgáltatások körébe tartozik. A Bizottsági álláspont feltételezi, hogy valamennyi vízkészlet közösségi (állami, önkormányzati) tulajdonban van. Csak a vízellátási és szennyvízkezelési tevékenység egésze a vízi szolgáltatás. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint a 2000/60 irányelv 2. cikke 38. pontja a) és b) alpontjának maga a szerkezete is a vízellátási és a szennyvíztisztítási tevékenységek világos elhatárolásán alapul. Az előbbi tevékenységek képezik rendszerint a vízellátáshoz szükséges szakaszokat (megszerzés, kezelés, tárolás, továbbítás, elosztás), és azok azért szerepelnek részletezve, mert pontosításra szorul az, hogy a költségek számításakor mindezeket a szakaszokat figyelembe kell venni. Maguk a VKI 2. cikkelyben szereplő definíciók önmagában nem elegendőek annak meghatározásához, hogy az uniós jogalkotó a költségek megtérülésének elve alá szándékozott-e vetni a 2000/60 irányelv 2. cikke 38. pontja a) alpontjában felsorolt valamennyi tevékenységhez kapcsolódó minden szolgáltatást, az e 38. pont b) alpontjában szereplő, a szennyvízkezeléssel összefüggő tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásokon kívül. Ezért szükséges az egész irányelv szövegét, az adott rendelkezések szövegkörnyezetét és általános rendszerét elemezni a vízi szolgáltatások fogalmának értelmezéséhez. A vízi szolgáltatást az EU jogban gazdasági szolgáltatásként (EUMSZ szerint), vagy környezetjogi szolgáltatásként (2004/35/EK) kezeli a VKI. Amennyiben gazdasági szolgáltatás a jogi alap, akkor a vízi szolgáltatáshoz kell szolgáltató, szerződéses kapcsolat a fogyasztókkal és a fogyasztóknak díjfizetési kötelezettsége van. A környezetjogi szolgáltatás a természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatások: egy adott természeti erőforrás A VKI-nak és a 2004/35/EK irányelvnek (a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről) ugyanaz a jogalapja. A környezetjogi szolgáltatások sem valamely emberi lény részvételét akár szolgáltatóként, akár a A szolgáltatások fogalmának meghatározásához az EU Alapjogi Charta 57. cikkben szereplő, kétoldalú kapcsolatot előíró meghatározást kell alkalmazni (szolgáltatás a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás), amely például a hajózási célú vagy az árvízvédelmi intézkedésekhez kapcsolódó vízhasználat esetén nem áll fenn, a vízellátási és a A hangsúly a vízügyi keretirányelv 2. cikke 38. pontjának a) és b) alpontjában felsorolt tevékenységek egy adott felhasználó részére történő felajánlása vagy rendelkezésre bocsátása tényén van. (a 2. Cikkelyben a biztosít kifejezés, van, ami amellett szól, hogy a jogalkotó egyértelműen kétoldalú kapcsolatot követelt meg, amely az egyik fél 9

által más természeti erőforrás vagy a köz érdekében betöltött funkciók. A környezeti károk megelőzése és helyreállítása a károkozó feladata. A 2004/35/EK szerint a következő vízzel kapcsolatos kereső tevékenységre alkalmazandó az irányelv: szolgáltatás címzettjeként, sem pedig szerződéses jogviszony fennállását nem feltételezik. Az önellátási célú vízkivételt tehát szintén vízszolgáltatásnak kell tekinteni. szennyvízkezelési tevékenységek esetében azonban igen. A 2004/35/EK irányelvet a VKI után négy évvel fogadták el, már csak ezért sem alkalmazható által a másik fél javára végzett tevékenységet foglal magában Veszélyes anyagok felszíni és felszín alatti vízbe bocsátása (76/464/EGK, 80/68/EGK); A 2000/60/EK alapján engedélyhez, felhatalmazáshoz vagy nyilvántartásba vételhez kötött szennyező anyagok felszíni vagy felszín alatti vizekbe történő kibocsátása vagy injektálása; A 2000/60/EK alapján előzetes engedélyhez kötött vízkivétel vagy vízduzzasztás. Csak a vizek állapotára jelentős hatású vízszolgáltatásokra kell-e a teljes költségmegtérülés elvét alkalmazni, vagy minden a definícióban szereplő tevékenységre Vannak az adott országban jelentéktelen hatású, de a 2. cikk 38. cikkely alá tartozó szolgáltatások, amelyekre kérdéses, hogy kell-e a 9. cikkelyt alkalmazni. Mi tekinthető jelentős, jelentéktelen hatásúnak, ez országos szinten, vagy víztest szinten értelmezhető. A vízhasználat nemcsak a vízszolgáltatásokat foglalja magában, hanem tágabb értelemben bármely tevékenységet, amely jelentős hatással van a víz állapotára, úgy mint például a sporthorgászatot, a fürdőzést, vagy az olyan természetes vízen való hajózást, amelyet nem lehetett duzzasztani. A Bizottság a vízszolgáltatások fogalmára vonatkozó tág értelmezése a gyakorlatban az egyéb vízhasználatok létezésének a tagadásához vezet, amelyek pedig szerepelnek a 2000/60 irányelv 2. cikkének 39. pontjában. A VKI 9. cikke önmagában nem keletkeztet általános árképzési kötelezettséget minden vízhasználathoz kapcsolódó tevékenységre vonatkozóan. A vízügyi keretirányelv tehát anélkül mozdítja elő a költségek felszámítását, hogy a teljes megtérülés elvét kötelezővé tenné, kivéve a vízellátást és a szennyvízkezelést magukban foglaló 10

vízszolgáltatásokat. Mekkora a szabadságfoka az országoknak abban, hogy milyen eszközöket alkalmaznak a jó állapot elérésére. A költségmegtérülés elvének alkalmazása kötelező, vagy csak az egyik eszköz a jó állapot elérésére. A költségmegtérülés elvének alkalmazása alapvetően a mennyiségi problémák kezelésének egyik eszköze. A vízügyi keretirányelv III. mellékletében előírt gazdasági elemzésnek többek között tartalmaznia kell a vízszolgáltatásokkal kapcsolatos mennyiség, árak és költségek becsléseit, ami megerősíti, hogy a vízügyi keretirányelv rendszerében az árképzés a vízgazdálkodás mennyiségi, és mint ilyen, másodlagos szempontjára vonatkozik. A mennyiség szabályozása kisegítő elem a jó vízminőség biztosításában. A tisztán mennyiségi megközelítés nem sokat ér a jelentős vízkészlettel rendelkező tagállamokban az olyan felhasználásokkal kapcsolatban, mint az energiatermelés vagy az árvízvédelem. Sok esetben a költségmegtérülés merev érvényesítése ökológiai szempontból kontraproduktív lehet (pl. a megújuló vízenergiával előállított A költségek teljes megtérülésén alapuló megközelítésre kell törekedni abban az értelemben, hogy valamennyi vízszolgáltatás valamennyi költségének teljes egészében meg kell térülnie, minden egyes gazdasági szektor összes felhasználójának számításba vételével. A VKI 9. cikkelyéből nem következik, hogy a költségek megtérítésének kötelezettségére irányuló eszközt minden olyan használatra és beavatkozásra ki kell terjeszteni, amely a vizekre nézve ártalmas, tekintve, hogy kifejezetten e célból előírtak más például a VKI VI. mellékletének B. részében szereplő intézkedéseket. A vízhasználatokért való díjfizetés tehát nem az egyetlen olyan intézkedés a vízügyi keretirányelvben, amely a vízgazdálkodással kapcsolatban nagyobb mértékű gazdaságosságra és körültekintésre ösztönöz. A Bizottság nem veszi figyelembe azokat a különböző vízgazdálkodási eszközöket, amelyeket a jogalkotó a szubszidiaritás és a hatékonyság elveinek szem előtt tartásával előírt. Az árképzés nem minősül a vízügyi keretirányelv önálló eszközének, hanem azt az ugyanezen irányelv által előírt számos más eszközzel szoros összefüggésben kell alkalmazni. A vízzel kapcsolatos árpolitikák és a szennyező fizet elve jelentőségének sérelme nélkül a tagállamok felelősségi körébe tartozó tevékenységeknek kell prioritást biztosítani a helyi és regionális feltételekhez alkalmazkodó intézkedési programok kidolgozásánál. A költségmegtérülésen kívül léteznek a vízhasználatok környezetvédelmi költségei internalizálásának egyéb módjai is. Így például a víztestek jelentős mértékű használata miatt az érintett lakosságnál felmerült valamennyi kár megtérítésére lehet kötelezni az egyéb vízhasználókat és más érintett feleket. Nemcsak gazdasági eszközökkel javítható a vízfelhasználás hatékonysága, hanem egyéb módon is, például engedélyezési eszközökkel, oktatás és szemléletformálás révén. A vízügyi keretirányelv a vízgazdálkodás holisztikus szemléletét alkalmazza, amely kizárja, hogy a díjfizetés minden 11

villamos energia termelése, a folyami hajózás és az árvízvédelem tekintetében). tagállamban egységesen alkalmazandó lehessen, függetlenül azok ökológiai és hidrológiai adottságaitól. A 2000/60 irányelv 9. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak bizonyos körülmények között joguk van arra, hogy ne alkalmazzák a költségek megtérülésének elvét egy adott vízhasználati tevékenységre, ha ez nem kérdőjelezi meg ezen irányelv célkitűzéseit, és nem veszélyezteti ez utóbbiak elérését 12

Összegzésképpen megállapítható, hogy az Európai Bíróság egyik félnek sem adott teljes mértékben igazat. A vízszolgáltatás fogalmát - ellentétben a német állásponttal - nem lehet egyértelműen az ivóvíz- és a szennyvíztisztítási szolgáltatásokra korlátozni. Ugyanakkor a német megközelítés önmagában nem ellentétes a VKI követelményeivel, amennyiben a jó állapot elérését elősegítő hatékony intézkedések valósulnak meg. Önmagában az a körülmény, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság bizonyos tevékenységeit nem veti ezen elv alá, minden egyéb sérelem híján nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e tagállam mindazonáltal megsértette a 2000/60 irányelv 2. cikke 38. pontjából és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit. A Bizottság véleményével ellentétben a 2000/60 irányelv célkitűzései nem szükségszerűen foglalják magukban azt, hogy ezen irányelv 2. cikke 38. pontja a) alpontjának a rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok amint azt lényegében a Bizottság állítja a költségek megtérülésének elve alá vetnek minden ott felsorolt tevékenységet. Az Európai Bizottság 2014. november 26.-án megszüntette Magyarországgal szemben kezdeményezett kötelezettségszegési eljárást a vízi szolgáltatások és a költségmegtérülés témában. 1.1.1.2 Hazai értelmezés és gyakorlat a korábbi években A Keretirányelv 9. cikkelyének elvárásait a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet illesztette a magyar jogrendszerbe. A konkrét jogszabályhelyek a Keretirányelv 2. cikkében megadott definícióknak megfelelve a lehető legszélesebb értelmezést teszik lehetővé, az alábbiak szerint: Vízszolgáltatás: A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet 2. q) pontja szerint: vízszolgáltatások: azok a szolgáltatások, amelyek biztosítják a háztartások, a közintézmények és a gazdasági tevékenységek számára a felszíni vagy felszín alatti víz kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését, elosztását, a keletkező szennyvíz összegyűjtését és tisztítását, ezt követően a felszíni vizekbe vezetését;" Az 1995/LVII Törvény 1 melléklet 31. pont meghatározása szerint: vízszolgáltatások: az állam, illetve a helyi önkormányzatok közfeladataival összefüggő, különösen a vízigények kielégítésére, a szennyvizek elvezetésére, illetőleg a használt vizek ártalommentes elhelyezésére, a vízkészletek védelmére irányuló közfeladatok, különösen a) a felszíni vagy felszín alatti víz kitermelése, duzzasztása, tárolása, kezelése és elosztása, b) a szennyvíz összegyűjtése és kezelése, amelyet ezt követően a felszíni vizekbe juttatnak; Vízhasználat: A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet 2. r) pontja értelmében: vízhasználat: a vízszolgáltatások, valamint egyéb emberi tevékenység, amelyek a vizek állapotára jelentős hatással vannak. Az 1995/LVII Törvény 1 melléklet 23. pont meghatározása szerint: vízhasználat: az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási, áramlási viszonyainak, mennyiségének, minőségének, továbbá a medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása; 13

A két jogszabály meghatározásai nem mondanak ellent egymásnak, a Víz Keretirányelvnek történő megfeleltetés a hivatkozott jogszabályhelyekben megtörtént. Magyarországon a vonatkozó jogszabály a Keretirányelvvel összhangban értelmezi a vízszolgáltatások fogalmát: vízszolgáltatások : azok a szolgáltatások, amelyek biztosítják a háztartások, a közintézmények és a gazdasági tevékenységek számára a felszíni vagy felszín alatti víz kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését, elosztását, a keletkező szennyvíz összegyűjtését és tisztítását, ezt követően a felszíni vizekbe vezetését (221/2004. (VII. 21.) Kormány rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól). A Keretirányelv 5. cikke és III. melléklete alapján készült 2005. évi Nemzeti Jelentés foglalkozik a vízszolgáltatások költségmegtérülésének alakulásával. Ugyanez a megközelítés szerepelt az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási tervben. Ebben a fejezetben bemutatásra került a pénzügyi, illetve a környezeti és készletköltségek visszatérülési helyzete Magyarországon, részletesen vizsgálva a következő szolgáltatásokat: a) a közüzemi vízellátás és szennyvízelvezetés-tisztítás (lakossági, ipari, mezőgazdaság bontásban); b) a mezőgazdasági vízszolgáltatások (öntözés, halastó); c) az ipar, illetve egyéb vízhasználatok saját kutas vízkivétele, mint vízszolgáltatás (beleértve az insitu vízkivételt, azaz a vízenergetikai célú vízkivételt, valamint a termálvíz kivételt is); d) közvetlen élővízbe való szennyvízkibocsátás. Az a) és b) pont alatti szolgáltatás tartalmazza az ivóvízellátással, illetve a mezőgazdasági vízszolgáltatásokkal kapcsolatos tározást is. A c) pont alatti vízenergetikai célú vízhasználatnak része a duzzasztás. A Jelentés bemutatta a közüzemi ivóvízellátás, szennyvízelvezetési, tisztítás és a mezőgazdasági vízszolgáltatás vonatkozásában a pénzügyi költségmegtérülési rátákat, és minden fent felsorolt vízhasználatra a külső (környezeti, készletköltségek) megfizettetésének helyzetét. Tehát a költségmegtérülés vizsgálatra került a tározás és duzzasztás szolgáltatásokra is a felsorolt a) - c) esetekben. Véleményünk szerint még a Keretirányelv szó szerinti értelmezése esetén sem minősül általában vízszolgáltatásnak a hajózás, vagy az árvízvédelem csak annyiban, amennyiben duzzasztást és/vagy tározást igényel. Amennyiben pl. az árvízvédelem általában vízszolgáltatás lenne, akkor megkövetelnék a hagyományosan közösségi szolgáltatások, közgazdaságtani kategóriával fogalmazva a közjószágok vonatkozásában is (pl. árvízvédelem) a teljes (beleértve a pénzügyi költségmegtérülés) érvényesítését. A magyar álláspont az, hogy a Keretirányelv ilyen tág értelmezése nincs összhangban a szolgáltatások általánosan követett EU-s és nemzetközi definíciójával (EU szolgáltatási irányelv). E szerint szolgáltatás az, amelyik: a) gazdasági tevékenység b) van szolgáltató c) szerződéses kapcsolatban állnak a meghatározható számú fogyasztóval d) a fogyasztók díjat fizetnek A magyar álláspont szerint kétféle szolgáltatást lehet megkülönböztetni Keretirányelv szempontjából: Nem gazdasági, közösségi szolgáltatások, amelynél nem lehatárolhatók a fogyasztók, nincs a szolgáltatónak szerződéses kapcsolata a kedvezményezettel. E tevékenységekre természetükből adódóan nem lehet alkalmasak a teljes költségmegtérülés elvének érvényesítésére. E közösségi szolgáltatások indikatív listája a következő: Árvízvédekezés 14

Vízvédelem Belvízvédekezés, belvízgazdálkodás (általában) Folyó- és tószabályozás Rekreáció Vízelosztás és vízkormányzás A vízszolgáltatások, amelyeknél meghatározható szolgáltató szerződéses kapcsolatban áll a fogyasztókkal és a szolgáltatásért díjat fizetnek. E szolgáltatásoknál a teljes költségmegtérülés érvényesítése szükséges és kívánatos. E közösségi szolgáltatások indikatív listája a következő: Ivó- és ipari vízellátás Szennyvízelvezetés és tisztítás Mezőgazdasági vízszolgáltatások (öntözés, halastavak) Vízienergia termelés Természetesen a valóságban vannak többcélú rendszerek (pl. mezőgazdasági öntözésre és belvízelvezetésre is használt csatornák), ahol költségmegtérülés érvényesítése ott és olyan mértékben lehetséges, ahol mérhető mezőgazdasági vízszolgáltatás kapcsolódik a rendszerhez (ennek mértéke pl. a csatorna használata öntözési célra). Ez a megkülönböztetés véleményünk szerint nem jelenti azt, hogy a közösségi szolgáltatások egy részét nem lehet megfizettetni az érintettekkel, nem kell törekedni az önfinanszírozás növelésére (pl. belvízvédekezés), vagy a környezeti, erőforrás költségek figyelembe vételére a döntések során és közgazdasági szabályozási eszközöket alkalmazni a VKI céljainak megvalósítására. Azonban azt jelenti, hogy a teljes költségmegtérülés elvét közvetlen módon nem lehet érvényesíteni. Felhívnánk a figyelmet a kérdés közgazdaságtani megközelítésére. A vízgazdálkodási problémák megoldása szempontjából célszerűbb az egyes tevékenységek közgazdasági jellemzőihez illeszkedő eszközöket alkalmazni, függetlenül azok VKI besorolásától. A közgazdaságtudomány a termékek, szolgáltatások, erőforrások (összefoglaló elnevezéssel jószágok ) több fajtáját különbözteti meg. A megkülönböztetés két szemponton alapul: (1) az adott jószág fogyasztása, élvezete csökkenti-e mások lehetőségét arra, hogy ugyanezen jószághoz hozzájussanak, illetve (2) kizárhatóak-e mások egy adott jószág fogyasztásából. A megkülönböztetés lényege, hogy jószágtípustól függően más és más a szolgáltatás megszervezésének és fenntartható használatának a szabályozási, finanszírozási gyakorlata. Ennek vizsgálata fontos ahhoz, hogy hol lehet vízdíjakat érvényesíteni és hol, milyen finanszírozási szisztéma alkalmazása ésszerű. Az irodalom a következő kategorizálást mutatja be (EUWI, 2012). 1. táblázat Az egyes vízkészlet-gazdálkodási funkciók kategorizálása használati joguk szerint 15

A fogyasztók egymásnak Riválisai lehetséges a kizárás Tiszta magánjószág vízátadás, vízkivételi engedélyek, pontszerű szennyezések A jószág fogyasztásából nem lehetséges a kizárás Közös jószág szabályozatlan vízkivételek, szabályozatlan halászat, horgászat Nem riválisai Klub jószág szabályozott nem fogyasztási célú vízhasználatok pl. rekreáció, vízi szállítás, vízi-erőmű Tisztán közjószág monitoring, árvízvédekezés, szennyvíztisztítás Forrás: Pricing water resources to finance their sustainable management: A think-piece for the EUWI Finance Working Group May 2012 A tiszta magánjószágra klasszikus példa az élelmiszer, a klub jószágra a vállalati étkező, a közös jószágra a közutak, városi parkolás, a tisztán közjószágra a levegő. A REKK (2013) alapján megállapítható, hogy a vízgazdálkodási rendszerek, különösen a területi vízgazdálkodási rendszerek működésük során több fajta célt és igényt elégítenek ki. Ezek egy része közcél, egy része különböző magán érdekeltek közös célja, vagy egyének saját céljai. A különböző csoportok együttműködésének biztosítására eltérő közgazdasági megközelítés alkalmazható (és alkalmazandó) annak ellenére, hogy ugyanazt a rendszert veszik igénybe (pl. a belvíz elvezető rendszert). A területi vízgazdálkodási rendszer esetében, ha a szolgáltatást úgy értelmezzük, mint egy lehetőséget a víz csatornába juttatására, akkor feltételezhetnénk, hogy nincs rivalizálás a használók között, hiszen gravitációsan, vagy szivattyúzva, de bele lehet juttatni a vizet. Ez a szolgáltatás közjószág szemlélete. Azonban a vízrendszer egésze szempontjából nézve, ami egy adott kapacitásra van kiépítve, a károkozás mentes vízelvezetés egy mennyiségi korlátok között rendelkezésre álló szolgáltatás, amelynek igénybevétele rontja más területek vízelvezetési lehetőségeit, tehát a szolgáltatás nem közjószág. A működés tükrözi is a nem megfelelően szabályozott közös használatú erőforrások használata esetén előálló problémákat: a túlhasználatot (ami pl. az alvízi területeken jelentkező elöntésekben nyilvánul meg), az elégtelen ráfordításokat, a leépülő szolgáltatási színvonalat. Szükség van tehát arra, hogy a szolgáltatást ne, mint egy általános közjószágot, hanem különböző módon megszervezhető szolgáltatások halmazát tekintsük. Egy műszakilag összefüggő rendszer esetében is van ugyanis lehetőség a különböző szolgáltatásainak elkülönített szabályok szerinti pénzügyi kezelésére. Sőt, enélkül az elkülönítés nélkül nincs mód a szolgáltatást fenntartható pénzügyi alapokra helyezni. Mivel az egyik vitakérdés az árvízvédelem, mint vízi szolgáltatás költségmegtérülésének értelmezése áttekintettük a nemzetközi tapasztalatokat (CIS 2010, WGF 2012). A nemzetközi tapasztalat az, hogy az árvízvédelem finanszírozása ma is döntően közpénzekből és nem közvetlen díjfizetés segítségével történik az Európai Unió tagországaiban függetlenül attól, hogy mit tekintenek a VKI szerinti vízi szolgáltatásnak. A tevékenység idő és térléptéke miatt az állami szerepvállalás kulcsszerepe megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor az árvízkockázatok növekedése felvetette azt a kérdést, hogy hol húzódik az állami szerepvállalás határa? Mivel a közpénzek elégtelennek bizonyulnak, egyre inkább előtérbe fognak kerülni a vegyes rendszerek. Hogyan valósítható meg a differenciált kockázat kezelés? Azokban az esetekben, ahol a védekezés haszonélvezői jól lehatárolhatók merül fel az érintettek hozzájárulása, mint finanszírozási lehetőség. 16

A legtöbb országban foglalkoznak árvízi hozzájárulás kérdésével, nagyon kevés helyen léptek érdemi módon. 1.1.1.3 Javaslat a hazai értelmezésre Az előző fejezetekből levonható következtetés az, hogy a vizek állapotát jelentős mértékben befolyásoló vízhasználatok tág körére szükséges megvizsgálni a közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazásában rejlő lehetőségeket minden országban a sajátosságoknak megfelelően. A tagországoknak, így Magyarországnak kell dönteni a vízi szolgáltatások lehatárolásáról és a költségmegtérülés elvének alkalmazásáról, valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben szükséges megindokolni, ha a 9. cikk nem kerül alkalmazásra. Az elemzés lépései a következők: 1. Mindenekelőtt le kell határolni a jelentős vízhasználatokat, azaz azokat, amelyek jelentősen befolyásolják a vizek állapotát. A jelentéktelen vízhasználatokkal nem érdemes foglalkozni. 2. Majd a jelentős vízhasználatokból kell kiválasztani a vízi szolgáltatásokat, ahol a költségmegtérülés alakulása elemezhető és a költségmegtérülés szintje a VKI 9. cikkelye szerint értékelhető. Itt két szempontot kell figyelembe venni: A VKI 2. cikk 38. pont definícióját. Javasoljuk a tágabb értelmezés szerinti definíciót alkalmazni (a definícióban foglalt tevékenységek külön-külön is értelmezhetők pl. duzzasztás, tározás). Van-e olyan vízhasználó (szervezet, háztartás), akinek vízhasználattal, a vízhasználat biztosítási költségével arányos díjfizetési kötelezettséget lehet előírni, azaz gazdasági szolgáltatásként tekinthető-e. 3. A vízi szolgáltatásokra a költségmegtérülés értékelését el kell végezni. A Jelentéstételi Útmutató (WFD RG 2014) előírja, hogy meg kell adni milyen gazdasági, társadalmi, földrajzi körülményeket, szempontokat vettek a tagállamok figyelembe a vízdíjpolitika kialakításakor. Indoklást szükséges adni arról, hogy milyen okok vezettek a költségmegtérülés nem teljes körű alkalmazásához. Külön kell értékelni a 2000/60 irányelv 9. cikkének (4) bekezdése alá tartozó eseteket. Ez a paragrafus úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak bizonyos körülmények között joguk van arra, hogy ne alkalmazzák a költségek megtérülésének elvét egy adott vízhasználati tevékenységre, ha ez nem kérdőjelezi meg ezen irányelv célkitűzéseit, és nem veszélyezteti ez utóbbiak elérését. 1.1.2 A vízi szolgáltatások és víz használatok körének lehatárolása A jelentős vízhasználatok lehatárolásának alapja a Jelentős vízgazdálkodási Kérdéseink (továbbiakban JVK), ami a VGT 5. fejezetében is röviden megfogalmazásra került. A következő táblázat a JVK szerint mutatja be a vízhasználatokat és a vízi szolgáltatásokat, figyelembe véve a fent megadott szempontokat. 17

2. táblázat Magyarország jelentős vízgazdálkodási problémái és a kapcsolódó vízhasználatok, vízszolgáltatások Jelentős Vízgazdálkodási Problémák Kapcsolódó jelentős vízhasználat Vízi szolgáltatás VKI 2 cikk 38 pont szerint (tágabb értelmezés) Megjegyzés, értelmezés, figyelembe véve a gazdasági szolgáltatások fogalmát A felszíni vizek eutrofizálódása, beleértve a Feketetengerre, mint végső befogadóra gyakorolt hatást is. A felszín alatti vizek nitrátosodása, amely veszélyezteti az ivóvízminőséget, a táplált felszíni vizeket, esetenként a tápanyagtartalomra érzékeny vizes és szárazföldi élőhelyeket. Felszíni vizekbe jutó veszélyes anyagok, amelyek, különösen havária jellegű megjelenésük esetén az ökoszisztéma jelentős károsodását vagy pusztulását okozhatják. Felszíni vizekbe bevezetett termálvizekből származó hő- és szennyezőanyag-terhelés az állóvíz jellegű, illetve kis vízhozamú, azaz kis hígulást biztosító vizek esetében károsítja, átalakítja az ökoszisztémát. Települési szennyvízszolgáltatás Közvetlen szennyvízkibocsátás Halastavak leengedése Mezőgazdasági diffúz szennyezés, Települési diffúz szennyezés: települési állattartás, szikkasztás, egyedi szennyvíztisztítás, települési csapadékvíz elvezetés Települési szennyvízszolgáltatás Közvetlen szennyvízkibocsátás Termálvíz kibocsátás Települési szennyvízszolgáltatás Egyik érintett vízhasználat sem vízi szolgáltatás Települési szennyvízszolgáltatás A közvetlen szennyvízkibocsátás gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell. Nem egyértelmű, hogy jelentős hatással van-e a halastavak leengedése, a gazdálkodó érdeke nem ez kívánja. Problémát okozhatnak a havária helyzetek. Vizsgálandó kérdés. E vízhasználatok gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell, mert jelentős hatással vannak a vizek állapotára és jelenleg nincs megfelelő gazdasági ösztönző rendszer A közvetlen szennyvízkibocsátás gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell. A termálvizek kibocsátásának gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell. 18

Jelentős Vízgazdálkodási Problémák Kapcsolódó jelentős vízhasználat Vízi szolgáltatás VKI 2 cikk 38 pont szerint (tágabb értelmezés) Megjegyzés, értelmezés, figyelembe véve a gazdasági szolgáltatások fogalmát A felszín alatti vizeket elérő veszélyes anyag terhelések pontszerű előfordulásai elsősorban a vízbázisok védőterületein jelentenek fokozott veszélyt, de a felszín alatti vizek szennyeződése általában veszélyeztethet felszín alatti víztől függő élőhelyeket és korlátozza a felszín alatti vízkészlet hasznosítását. A veszély legfőbb forrását a múltban keletkezett szennyezések sokszor rejtett formái jelentik. Ipari szennyezés Mezőgazdasági diffúz szennyezés Állattartás Egyik érintett vízhasználat sem vízi szolgáltatás E vízhasználatok gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell, mert jelentős hatással vannak a vizek állapotára és jelenleg nincs megfelelő gazdasági ösztönző rendszer Árvízvédelmi céllal átvágták a kanyarulatokat, így lerövidítették a medret és növelték a sebességet. A töltések elvágták a folyótól az árterületek jelentős részét, és a mentett oldalon az élő vízfolyástól elszakított mellékágak, holtágak keletkeztek, amelyek vízellátottsága jelentősen romlott. Az emberi beavatkozások a vízfolyások medrére, a hullámtérre és a parti sávra is kiterjedtek, így a vízfolyások nagy részénél hiányzik a parti növényzet és a szántóföldek gyakran egészen a vízpartokig húzódnak. Mindez kedvezőtlen hatást gyakorol a vizek ökológiai állapotára Árvízvédekezés árvízvédekezés egésze nem vízi szolgáltatás, Vízi szolgáltatás elvileg a duzzasztás árvízvédekezési célra A duzzasztás árvízvédekezési célra nem tekinthető Magyarországon vízi szolgáltatásnak. Magyarországon duzzasztás árvízvédekezési célból nem jellemző, nem jelentős. Az árvízvédekezés tiszta közjószágnak tekinthető általában, a központi költségvetés finanszírozza, ezért díjfizetési kötelezettség nem írható elő. Vizsgálni kell egyes konkrét helyi, jól leírható esetekben az érdekeltségi hozzájárulás, vagy egyéb gazdasági ösztönző (pl. biztosítás) bevezetését. Vizsgálni kell továbbá az árvízkockázat csökkentésének gazdaságilag ésszerű lehetőségeit, amelyek során az Árvízi Irányelv és a Víz Keretirányelv összekapcsolt értelmezése különös hangsúlyt fektet a kölcsönösen előnyös megoldások kialakítására, amelyek az árvízkockázat csökkenését a hidromorfológia problémák csökkentésével összekapcsoltan oldja meg 19