A nyelvi változás mechanizmusáról

WILLIAM LABOV A nyelvi változás mechanizmusáról I. BEVEZETÉS E tanulmánya nyelvi változás magyarázatána~ - a beszélőközösséggel kapcsolatos vizsgálatunkban követett megközelítését fejti ki. Az ma már világos, hogy a nyelvi struktúra számos elméleti problémája megoldhatatlan a beszélőközösségre vonatkozó adatok nélkül;l itt én az ezzel ellentétes állításra összpontosítom a figyelmemet, hogy ti. a nyelvi változást még akkor sem lehet tisztán a rendszer belső összefüggéseiből következő érvekkel magyarázni, ha ezeken felül a külső, szociolingvisztikai viszonyokat is figyelembe vesszük további meghatározó tényezőkként. Az általunk megfigyelt nyelvi változások mechanizmusában a két viszonyhalmaz rendszerszerűen egymásba kapcsolódott. A kifejtés alapját a Martha's Vineyard szigetén és New York városában zajló nyelvi változás vizsgálatai alkotják; a hangsúlyt a hangváltozás folyamatára helyeztük. A vizsgálatban alkalmazott főbb eljárásokat, valamint az adatok és eredmények egy részét több korábbi írás ismerteti.2 Az itt bemutatásra kerülő adatok valószínűlega vizsgálatunkból származtatható tények és korrelációk sokkal nagyobb halmazát képviselik. 255

2. A NYELVI EVOLÚCIÓ PROBLÉMÁI A XIX. századi történeti nyelvészet számos kiváló teljesítménye ellenére a nyelvi változás vizsgálatának jó néhány útja feltáratlan maradt. Meillet jegyezte meg 19ü5-ben, hogyanyelvtörténet összes eddig feltárt törvénye puszta lehetőség: 3 " ránk hárul a feladat, hogy felfedezzük azokat a változókat, amelyek lehetővé teszik vagy megakadályozzák ezeknek a lehetőségeknek az érvényesülését. " Ma pontosan ugyanaz a problémánk, mint amit Meillet fejtett ki hatvan évvel ezelőtt; a nyelvi változást meghatározó- empirikus tényezők feltárásában ugyanis alig történt előrelépés,4 A nyelvi evolúció (fejlődés) fő problémáit öt kérdésben lehetne összefoglalni: (1) Van-e általános iránya a nyelvi evolúciónak 7 (2) Milyen univerzális megszorítások érvényesek a nyelvi változásra7 (3) Mik az okai, hogy a nyelvi változások folyamatosan újrakezdődnek 7 (4) Milyen mechanizmusokon keresztül haladnak előre a változások 7 (S) Van-e a nyelvi evolúciónak adaptívfunkciója 75 A nyelvi evolúció egyik megközelítési módja a múltban lezajlott változások tanulmányozása. A történeti nyelvészetnek természetesen ez volt a fő stratégiája, és az első két - a nyelvi evolúció irányára s a változás egyetemes korlátozásaira vonatkozó - kérdés megválaszolásának ez az egyetlen megközelítési módja. Ugyanakkor a változás mechanizmusának, kiváltó okainak, adaptív funkciójának kérdése leginkább a folyamatban levő nyelvi változások részletes elemzésén keresztül vizsgálható. Fejtegetésünk fő témája a nyelvi változás mechanizmusa; számos következtetésünk azonban 2S6

3. A FOLYAMATBAN LEVŐ NYELVI VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATÁNAK STRATÉGIÁJA közvetlenül releváns a kiváltó okok és a változás adaptív funkciója szempontjából; e kérdések teljesebb megválaszolása nyilvánvalóan az itt használtakhoz hasonló módszereket követd meg. Az ilyenfajta kutatások egyik lényeges előfeltevése az az egységességi elv, amely szerint a körülöttünk zajló változásokban ugyanazoknak a mechanizmusoknak a működése figyelhető meg, amelyek létrehozták a múlt változásait. Bár jelenlegi kutatásunk végső célja a fenti három kérdés megválaszolása, a válaszok nem tartalmazzák a ténylegesen használt stratégiát. A folyamatban levő nyelvi változások vizsgálatakor ugyanis a feladatot három különböző problémára lehet tovább bontani, amelyek azután együttesen adnak választ a korábban feltett kérdésekre. (l) Az á t m e n e t problémája annak az útvonalnak a felfedése, amelyen át a nyelvi változás egy szakasza kifejlődik egy korábbi állapotból. A közbülső állomásokat olyan mértékig szeretnénk nyomon követni, hogy egy kivételével kiküszöbölhessük az összes főbb alternatívát. A hangváltozás szabályosságának kérdése; az a kérdés, hogy hat-e a grammatika a hangváltozásra ; a "húzó láncok", illetve "nyomó láncok"; az egyenletes mozgás, illetve a hirtelen és nem folyamatos változás; ezek a kérdések mind az átmenet problémájának aspektusai. (2) A b e á g y a z á s problémája: a társadalmi és nyelvi viselkedés azon folyamatos mátrixának a felfedezése, amelyben a nyelvi változás lezajlik. A megoldást a nyelvi rendszer 17 Társadalom és nyelv 257

elemei és a társadalmi viselkedés nem nyelvi rendszerének elemei között levő korrelációk kiderítésében kell keresni. A kísérő változás - azazannak kimutatása, hogy a független változó valamilyen apró változását szabályszerűen kíséri a nyelvi változó előre megjósolható irányú megváltozása erős bizonyítéka a korrelációk létének. 6 (3) Az é r t é k e l é s problémája: a megfigyelt objektív (vagy nyilvánvaló) változás szubjektív (vagy rejtett) együttjáróinak felfedezése. Közvetett megközelítése ennek a problémának az adatközlők nyelvi viselkedésének korrelációba állítása általános attitűdjeikkel, illetőleg aspirációikkal. Közvetlenebb megközelítés, ha az adatközlőknek magukra a nyelvi változóra adott nem tudatos, szubjektív reakcióit mérjük. Haezeket a problémákat legalább feltételesen meg tudnánk oldani, olyan magyarázatot adhatnánk a nyelvi változásra, amely válaszoina a kiváltó okok, a mechanizmus és az adaptív funkció kérdésére egyaránt. A magyarázat értéke - mint minden más kutatás esetében - általánosságától függene, az általánosság kérdése azonban csak akkor mérlegelhető egyáltalán, ha a kutatás megbízható és megismételhető bizonyítékokon alapul. 4. A NYELVI VÁLTOZÁS MEG FIGYELÉSE A legegyszerubb adatok, amelyek egy nyelvi változás létezését alátámaszthatják, a beszélők két egymást követő generációjának megfigyelésébőlszármaznak, feltéve, hogya generációknak összehasonlítható társadalmi karakterisztikumai vannak, s egyazon beszédközösség fejlődésének különböző szakaszait reprezentálják. Ilyen adatokhoz jutott Charmey-ben Her- 258

mann, amikor 1929-ben újakkal egészítette ki Gauchat 1899-es eredeti megfigyeléseit. 7 Ilyen adataink vannak nekünk is Martha's Vineyardról; mert az 1961-ből származó megfigyeléseinket a Nye/va//asz 8 1933-as adatai mellé tudtuk állítani. New York város esetében pedig az 1963-as adatokhoz anyelvatlasz 1940-es adatain felül más feljegyzések is rendelkezésünkre álltak, köztük Babbitt 1896-ból származó kitűnő megfigyelései, amelyek további időbeli mélységet biztosítanak elemzésünknek. 9 Az átmenet problémájára javasolt megoldásaink a nyelvi formák l á t s z ó I a g o s i d ő b e n való megoszlásának elemzésére támaszkodnak. (A látszólagos idő: a jelenlegi népesség különböző korcsoportjai alapján kialakított dimenzió.) Ezt az elemzést az teszi lehetővé, hogy a változás eredeti, valóságos időben való egyszerű leírása képessé tesz minket arra, hogy megkülönböztessük a nyelvi változás hatásaitól a jelenlegi népesség korcsoportok szerinti megoszlását. lo Az itt ismertetésre kerülő kutatás bizonyítékai arra mutatnak, hogya hangváltozás szabályos folyamata elszigetelhető és lejegyezhető két nemzedék megfigyelésén keresztül. Ezt a folyamatot az jellemzi, hogy hirtelen kialakul egy fonetikai részrendszer néhány egysége, míg más egységek viszonylag változatlanok maradnak. A folyamat nem egyedi szavakat, inkább egész szóosztályokat érint, amelyek definiálhatók morfofonológiai, grammatikai és fonetikai kritériumokkal is. A folyamat szabályos, de inkább kimenetelét, mint kezdetét vagy fejlődését tekintve. A hangváltozás - úgy tűnik - nem a nyelvi rendszerre korlátozódó autonóm mozgás, hanem inkább az emberi viselkedés különböző aspektusaira adott bonyolult válasz. A hangváltozás szabályos megfigyelésének lehetőségével kapcsolatban néhány megjegyzést kell tennünk, mivel az 17* 259

úigrammatikus vitából örökölt érvek megakadályozták az empirikus kutatások kibontakozását ezen a területen. Az újgramrnatikus hagyomány örökösei - bár leginkább nekik kellene érdekeltnek lenniük a folyamatban levő szabályos változás empirikus vizsgálatában - elvont és spekulatív érvek miatt elhagyták az értelmes kutatás teruletét. Valóban, Bloomfield és Hockett azt állitják, hogy a hangváltozás a jelenleg rendelkezésünkre álló technikák segítségével elvileg megfigyelhetetlen.ll Hockett még tovább ment: azonosította a hangváltozást a hangképző apparátus működésekor fellépő véletlen, semmiféle iránnyal nem rendelkező ingadozások egy szintjével, az artikulációs cél eltolódásával, amelynek sem értelmi, sem érzelmi, sem társadalmi jelentősége nincs.l 2 Az összes lejegyzett folyamatban levő változást komplex kölcsönzési folyamat eredményeként magyarázták, és a formák fluktuációja vagy konfliktusa néven ismert nyelvi viselkedéstípusba skatulyázták be. Nem tették fel a folyamat szabályosságát, s így a hangváltozás szabályosságáról szóló alapdogmát minden empirikus jelentésétől megfosztották. A jelenleg megfigyelhető változásokrólazvolta véleményük, hogy rendszertelenek, anekdotikus bizonyítékokkal tárgyalhatók; olyan erők tárgyai, amelyek "teljesen kívül esnek a nyelvész fel-, fog6képességén", olyan tényezők hatnak rájuk, amelyek "nem ragadhatók meg", fluktuációk, amelyeket "nincs módunk" lejegyezni.1 3 Jelenleg folyó kutatásaink azt bizonyítják, hogy ez a visszavonulás elhamarkodott volt; a hangváltozás szabályos folyamata megfigyelhető empirikus m6dszerekkel. A m6dszertant finomítani kell, de nem úgy, ahogy az előbb idézett szerzők javasolják, nem a részletek mechanikus kidolgozásával; az adatok egyszerűmegsokszorozása ti. csak megzavarja az elemzést, tartósítja az adatfelvétel hibáit. Amire szükség 260

van, az a népesség szigorú elemzése és az adatközlők gondos kiválasztása. Ezenfelül némi leleményesség sem árt, hogy megoldhassuk a stilisztikai variáció problémáját, s ezzel túljussunk az i d i o l e k t II S o k r a* való felosztás véget nem érő és terméketlen módszerén. Ha így járunk el, szabályszerűséget találunk ott, ahol korábban merő homályt láttak. Kétségtelen persze, hogy az artikulációban fogunk találni véletlenszerű ingadozásokat. Ez az a "zajszint", amely lehetetlenné teszi, hogy adatközlőink minden jövőben elhangzó megnyilatkozásának formáját előre lássuk. Nagy hiba lenne azonban túl nagy szerepet tulajdonítani ezeknek az ingadozásoknak a nyelvi változás gazdaságosságában. A változásokat irányító erők - úgy tűnik - egészen más nagyságrendűek; a változások sokkal gyorsabban zajlanak le, mint ahogy azoknak a folyamatoknak kellene, amelyekről a véletlenszerű eltolódás számot tud adni. 14 Az átmenet, a beágyazás és az értékelés problémái megoldásának általános megközelítését egy újabban megfigyelt hangváltozás példáján fogom illusztrálni. A példa - az (aw) centralizációja, "középenképzetté" válásamartha's Vineyardon - egyike a legegyszerűbbeknek. Tárgyalása során néhány új - korábban még nem publikált - bizonyítékot mutatok be a hangváltozás mechanizmusára vonatkozóan. 5. AZ (aw) CENTRALIZÁCIÓJA (KÖZÉPSŐ KÉPZÉSŰVÉ VÁLÁSA) MARTHA'S VINEYARDON Azzal kezdjük, hogy a tényleges időben lezajlott megfigyelések alapján megállapítjuk egy nyelvi változás létezését. Guy * Az idio/ektus a leíró nyelvészet műszava, jelentése 'az egyén dialektusa; egyszemélyes dialektus'. - A szerk. 261

Lowman 1933-ban az (aw) centralizációjának csak egész halvány jeleivel találkozott; az általa megfigyelt szignifikáns változás az volt, hogy az (aw) elem elölképzetté vált ([au)-tól reu]-ig). Ugyanazokban a falvakban 1961-ben a korábbiakkal összehasonlítható alanyoknál (jenki betelepülők nyolcadik generációs, idősebb leszármazottainál) az (aw) kifejezett centralizációja volt megfigyelhető ; most már világosan megállapítható az (aw) változó jellege.l 5 Az átmenet problémáját a formák látszólagos időben való megoszlásának részletes elemzésén keresztül vizsgáltuk, azaz.azt néztük, hogy a jelenlegi népesség különböző korosztályai hogyan használják ezeket a formákat.l 6 Az elemzés első lépése egy kvantitatív mutató létrehozása volt a változó elkülöníthető (diszkrét) értékeire :17 aw-o aw-l aw-2 aw-3 Az egyes változatokhoz hozzárendelt számértékek átlagolásával hoztuk létre ebből a skálából a centralizációs mutatót. Az (aw)-oo azt jelenti, hogy egyáltalán nincs centralizáció, az (aw)-3.00 viszont következetes [reu] szintű centralizációt jelent. Ezt az indexet alkalmaztuk azon interjuk folyamán is, amelyeket 69 adatközlővel készítettünk, osztályozva minden szót, amelyben az (aw) előfordult. Az átmenet problémája első megközelítéseként az interjuk átlagos (aw)-mutatóját korrelációba állítottuk a beszélők életkorával. Az 1. táblázat három oszlopa szabályos megfelelést mutat: a centralizációs mutató szabályosan emelkedik a négy egymást követő korj osztálynál. 262

/. táblázat Celltralizációs indexek korosztályol1ként Generáció életkor aw ay la lb lia IIb 75 év felett 61-75 46-60 31-45. 0,22 0,37 0,44 0,88 0,25 0,35 0,62 0,81 Az l. táblázatról leolvasható általános tendencia a különböző típusú beszélők és az (aw) használatában mutatkozó különbségek keveredése. Részletesebben elemzi az átmenet problémáját az 1. ábra egy döntő fontosságú alcsoport vonatkozásában: nyolc 92 és 32 éves kor közötti személy lexikai tételeinek százalékos eloszlását mutatja be. A vízszintes tengelyeken van a (aw) változó négy kódolt szintje, a függőleges tengelyekről az olvasható le, hogy a lexikai egységek hány százalékában használják a beszélők az egyes változatokat. A szótár két külön kezelendő részre van bontva: folyamatos vonallal jelöljük azokat a szavakat, amelyekben az (aw)-t zöngétlen zárhang követi, mint az out, house, about, mouth esetében; szaggatott vonallal az összes többi szót (idetartoznak azok is, amelyek nazális ra végződnek, mint a town,found, és azok is, amelyek nem mássalhangzóra végződnek, mint például a now, how stb.).lb Az első ábra első diagramja nem egy személy beszéde alapján készült, hanem négy - a Nye/vat/asz számára 1933-ban kikérdezett - adatközlő összesített eredményét tünteti fel. Ezek a centralizációnak alig mutatják jeiét. A második diagram, l-b, az 1961-es anyag legidősebb, 92 éves férfi adatközlőjéé. Az Atlasz adatközlőinek átlag életkora 65 év volt; idősebb H. H. 64 éves lett volna 1933-ban, azaz ugyan- 263

abba a korosztályba tartozik. Centralizációs profilja teljesen hasonló az Atlasz adatközlők 1-a-n ábrázolt profiljához. Az l-c egy 87 éves nő adatai alapján készült:- nála nőtt a centralizáció, de csak egészen kis mértékben. Az l-d - E. M. 83 éves férfi - az (aw-2) változat előfordulásának kicsi, de nyilvánvaló emelkedését mutatja. Ifj. H. H. - l-e - jóval fiatalabb, 61 éves, a következő generáció első képviselője (id. H. H. fia). Nála a centralizáció kifejezett növekedésének vagyunk tanúi, a szavak mindkét osztálya az (aw-1) normát követi. Az l-f ábrán - D. P. 57 éves férfi - határozott különbség mutatkozik a zöngétlen zárhangra végződő szavak és az összes többi szó között; az első csoport az (aw-2) normát, a második viszont az (aw-l) normát követi. Ez a folyamat halad tovább P. N. 52 éves férfi beszédében, akinél tökéletes komplementáris megoszlást látunk. A zöngétlen zárhangok előtt az (aw)-nak majdnem mindig (aw-2) értékkel rendelkező allofonja lép fel, más végződések előtt viszont az (aw) általában nem válik középső képzésűvé, nem megy végbe a centralizáció. Itt van az apónt, ahol nincs átfedés a megoszlásban. Végül - l-h-n - a centralizáció legszélsőségesebb esetében a két típus még élesebben elválik. A diagram E. P. 31 éves férfi, az l-f-n ábrázolt D. P. fiának beszéde alapján készült. Az l. ábra jobb oldalán a megfigyelt lexikai egységek tényleges száma és eloszlása, valamint a nyolc eset egyesített mutatóértékei láthatók egyenként. Érdemes megjegyezni, hogy az (aw) gyakorisága csak egyharmada az (ay) gyakoriságának, és hogy azitt megjelenőszabályosság felismeréséhez nincs szükség túl nagy számú megfigyelésre. Ha az adatközlőket körültekintően választjuk ki,helyes módszerrel kérdezzük ki őket, és az ádatokat megfelelően jegyezzük le, a szabályosság előtűnik. 264

1-0 ábra {. Lane adatközlö cit\ag kor 65 ev 1- b ábra id. HH. 92 eves 1- c ábra S.H. asszony I 87 eves. 1- ct ábra E.M. 83 éves I 1- e abra ifj. H.H. 60 éves 1- f ábra OP 57 éves 1- g abra P N. 52 éves l-h ~bra EP 31 éves ( aw-) 012 ~ L (aw) 31211.] 15 1 22 1 ~. 1 15 2 ~ 141 ~ B 2 ~ I12 3 ~, I E 2 4 ~12033 /'\ I 1 6 4 ~/~. It. 8 2 ~~I 1 3 D 9 15 3 10 6 17 2 -M I I masutt 1,31 9 9 -M (aw) '.. IIndex -HI mó- 0,10 sutt I -M mc1-0,20 I sutt I -M I ma- 'O,:J ~2 sutt l-[\-1 I ma- 11,18 I 1 '1 ma-,.!, sutt 7 2 má- 2,11 sutt I su tt I -MI

Az l. ábra nyolc diagramja a népesség legegységesebb típusát mutatja be. Mindegyik beszelő a sziget eredeti "jenki" bevándorlóinak leszármazottja, kapcsolatban vannak egymással, némelyek ugyanabból a családból származnak, s hasonlóak a szigettel kapcsolatos attitűdjeik is. Mindegyik falun nőtt fel, s egy kivételével mindegyik ács vagy halász. A centralizáció folyamatos kialakulása tehát az újgrammatikus hangváltozás tökéletes modejlje, azaz két generáció alatt zajlott le. A beágyazás problémáját először a nyilvánvalóan összefüggő (ay) és (aw) változók centralizációjának korrelációba állításán keresztül közelítettük meg, vagyis az (aw) változását az eső kettőshangzók rendszerébe ágyaztuk be. Az Atlasz adatai enyhe centralizációról tanúskodnak az I930-as években, s így tudjuk, hogy az (ay) centralizált formáimegelőzték az (aw) feltűnését. Az l. táblázat negyedik oszlopa a két változó szoros korrelációjára mutat - a folyamat kezdetén az (ay) vezet, a végén azonban az (aw) válik uralkodóvá. Ugyanez a szkéma ismétlődik, ha a változót egy sor független, nyelven kívüli változóval - a beszélő foglalkozásával, iskolai végzettségével, földrajzi hovatartozásával, s ami a legfontosabb: etnikai csoportjával - állítjuk korrelációba. A különböző alcsoportok egymásba való átmenetének sebességében mutatkozó szignifikáns különbségek alapján a következőképpen fogalmazhatjuk meg az átmenet problémájának megoldását: Az (aw) centralizációja egy általánosabb változás része, amely az (ay) centralizációjával kezdődött. Ez a kezdeti változás az (ay) centralizációjának egy enyhébb szintjéről haladt előre, s az valószínmég egy - a sziget eredeti telepeseitől örökölt - helyi és visszafejlődő jegy volt. Az (ay) centralizációjának növekedése a jenki halászok vidéki közösségében 266

kezdődött, az eredeti telepesek közvetlen leszármazottainál. Innen terjedt szét az azonos etnikai csoportokhoz tartozó, de más foglalkozású és más községekben élő beszélők közé. Az ezzel szerkezetileg szimmetrikus változó, az (aw) hamarosan hasonló tendenciákat kezdett mutatni ebben a folyamatban. A változást átvette a szomszédos Gay Head-i indián csoport, s egy nemzedékkel később átterjedt a nagy portugál csoportra, amely a sziget sűrűbben lakott részein él. Ebben a két etnikus csoportban az (aw) centraiizáci6ja utolérte, majd felülmúlta az (ay) centralizációját. Az I. ábra alapján azt kellene hinnünk, hogy az (aw) fonetikai környezete a hangváltozás beindulásának jelentékeny tényezője volt. Megfigyelhetjük azt is, hogy az (ay) centralizációja ugyancsak erősen függ a fonetikai környezettől az lb generációnál, éppúgy, mint az (aw) centralizációja a nb generációnál. 19 Az (ay)-ra vonatkozó fonetikai megkötöttség azonban a következő generációnál megszűnt, úgyhogy a lj. generáció minden fonetikai környezetben egységesen használja az (ay)-t. Ez a fejlődés alátámasztja azt a nézetet, hogy a fonetikai könlyezet nem lényeges az (aw) centralizációjának kiváltó okaként, inkább csak olyan meghatározó tényező, amelyet egy további változás eltörölhet. Martha's Vineyardon az é r t é k e I é s problémáját az interjúkészítés során felbukkanó, a sziget életével kapcsolatos szubjektívattitűdöket tükröző jegyek elemzésén keresztül közelítettük meg. A nyári turistákkal, a munkanélkülibiztosítással, a szárazföldön való munkavállalással, a foglalkozási és etnikus csoportokkal kapcsolatos attitűdöket korreiációba állítottuk olyan adatokkal, amelyeket részben a községi vezetőktől, részben történeti följegyzésekből nyertünk, majd a nyelvi változókkal. Kiderült, hogy az (aw) felbukkanása olyan csoportoknak a sziget életébe való 267

fokozatos bekapcsolódásáv~h függ össze, amelyek korábban részben ki voltak abból rekesztve. Arra következtettünk, hogy az (ay) és az (aw) centralizációja (többé-kevésbé önkényesen) társadalmi értékek hordozója lett. Ezt az értéket legjobban talán úgy lehetne kifejezni, hogy "bennszülött vineyardi". Minél inkább képesnek érezte magát valaki a bennszülött vineyardi státus megszerzésére és megtartására, annál inkább növelte az (ay) és az (aw) centralizációját. Azok a fiúk, akik a szárazföldön próbáltak megélhetési lehetőséghez jutni, ha visszatértek a szigetre, erősebb centralizációt mutattak, mint apáik. Ha viszont egy vineyardi úgy döntött, hogy nem marad a szigeten, nem ott keresi meg a kenyerét, a centralizációt sem figyelhetjük meg nála többé, a köznyelvi formákat kezdi használni, amelyeknél a középső képzésűvé válás (centralizáció) nem megy végbe. Az értékelés problémájának a megoldása azt jelenti, hogy megállapitjuk : mi a megváltozott forma társadalmi jelentősége, azaz mi az a funkció, amely nem-értelmi szinten megfelel a forma értelmi jelentésének. Az itt leírt fejlemények esetében az (ay) és az (aw) értelmi funkciója változatlan maradt. Nyilvánvaló, hogy a változás mechanizmusának a lényeges tényezői a nem-értelmi funkciók, amelyeket ezek a fonológiai elemek hordoznak. Ez a következtetés általánosítható egy sor sokkal összetettebb változásra is, ahol a változás tiszta eredménye az értelmi funkció gyökeres átalakulása. A Martha's Vineyardon megfigyelt hangváltozás során nem jöttlétre olyan fonológiai változás, melynek során egyesültek vagy szétváltak volna értelmi fukciójuk által meghatározott egységek. A New York városában megfigyelt folyamatban levő változások némelyike viszont létre- I hozott ilyen egyesüléseket és elválásokat a két irányból egyértelműen meghatározott (bi-unique) fonéma szintjén. 20 268

Ilyen változás a law, talk, off, more stb. magánhangzójának, az (oh)-nak magasabbá válása, amely a nyelvi változás mechanizmusának számos olyan részletére is rávilágít, amelyek az egyszerűbb Martha's Vineyard-i példával kapcsolatban nem kerültek szóba. 6. AZ (oh) MAGASABBÁ VÁLÁSA NEW YORK BELVÁROSÁBAN Az átmenet problémája közvetlen megközelítésére New Yorkban nem volt lehetőségünk. A Nyelvatlasz feljegyzései utalnak ugyan az (oh) elszórt és elég csekély szintű emelkedésére, de az Atlasz New York-i adatközlőit rendszertelenül választották ki, s így nem tudtunk azzal összehasonlítható mintát összeállítani 1963-ban. 21 Növelte a nehézségeket, hogy az idősebb és fiatalabb beszélők átfogó összehasonlításakor nem találtunk olyan világos és szabályos előrehaladást ennek a változónak a használatában, amilyet Martha's Vineyardon tapasztaltunk az (aw) esetében. Arra gyanakodtunk, hogya nehézségeket egyrészt az okozza, hogy a New York-iak között erősebb a stilisztikai változatok használatának irányzata, másrészt pedig az, hogya népesség nagyon vegyes társadalmi-gazdasági helyzete és etnikai hovatartozása szempontjából is. Ezért mielőtt az átmenet problémájával foglalkoztunk volna, a beágyazás problémáját kellett megközelítenünk. Az (oh) változó a hosszú és emelkedő magánhangzórendszer része a New York-i bennszülöttek beszédében, ami lényegében r nélküli, azaz szó végi és mássalhangzó előtti helyzetben az r nem fordul elő siklóhangként. Az (oh) tehát a law, talk, broad, caught, eff szóosztályban és a more,lour, 269

board stb.-ben fordul elő. Létrehoztunk egy mennyiségileg kifejezhető mutatót öt változatot kódolva :22 (oh-l) (oh-2) (oh-3) (oh-4) (oh-5) Az (oh) indexértékét úgy állapítottuk meg, hogy az adott szövegrészben lejegyzett változatok értékének átlagát megszoro~tjlk tízzel. Az (oh-2) következetes használata tehát (oh)-20-as pontértéket, az (oh-4) következetes használata (ohho-es értéket adott. A New York-i vizsgálatban kialakítottunk egy módszert arra, hogy az egyes adatközlők beszédében elkülönítsünk néhány jól meghatározható stílusformát, s minden egyes stílusra megállapítottunk egy átlagos mutatóértéket. A nagyvárosi népességből való mintavétel rendszeres - a kérdőíves módszert is magába foglaló - megközelítését hasznosítva átlag index-pontszámokat határoztunk meg a népesség különböző alcsoportjainak stílusaira. Ezután hozzáláttunk a beágyazás problémájának megoldásához : az öt fő nyelvi változat mindegyikét korrelációba állítottuk 'mindegyik másikkal és a nyelvi rendszpr egyes elemeivel; azután azzal a stílusváltozat-szinttel, amelyen lejegyezték ; majd a társadalmi-gazdasági helyzetet jellemző független változókkal (foglalkozás, iskolázottság, jövedelem), valamint a korral, nemmel és az etnikai csoporttal.2 3, Az (oh) és a társadalmi-gazdasági helyzet között talált összefüggések rámutattak, hogy az (oh) szabálytalan eloszlása a népesség egészében részben annak tudható be, hogya v,ál- 279

15 x ol..ic 20 1: 'u )( ou 1:l C 'Z 25 2- ul B,.9.~ 30. ~... 1/' - j _;~Gi _~ I A' pongyola beszéd 8 gondos be széd C' olvasás D szolisták 35 O 23!' 5 lj 7-8 9 O 1 2 3!, 5 G 7 8 9 Társadalmi. alsó munkás. alsó felső gazd. osztály osztály osztoly középosztaly közé posztol y st ilus nincs rétegződés alig van n agymértékú mersékelt bh) a p;>ngyo. alacsony magas magas aia csony ~eszedb':.~... _.._-~--- tozás még nem hatott az összes társadalmi osztályra. A 2. ábrán, az (oh) stílusrétegződési diagramján egyidejű metszeten látható, hogy a változó átmeneti állapotban van. A vízszintes tengelyen az elemzésben használt 10 társadalmi-gazdasági szint helyezkedik el, melyeket lazább szóhasználattal a következőképpen csoportosíthatunk : alsó osztály, munkásosztály, alsó középosztály, felső középosztály. A függőleges tengely az átlagos (oh) pontszámokat mutatja. Az (oh) alacsonyabb értékei, amelyek felül vannak, magasabb, zártabb magánhangzókat, magasabb értékei pedig, amelyek alul vannak, nyíltabb magánhanzókatjelölnek. Az ábrán fel van tüntetve az indexérték minden egyes társadalmi-gazdasági csoportra, mindegyik stilisztikai kontextusra vonatkozóan. 271

Az azonos stílushoz tartozó értékek szaggatott vonalakkal vannak összekötve. A 2. ábra arra mutat, hogy az (oh) nem jelentős változó az alsó osztálybeli beszélők számára: nem használják ennek a magánhangzónak a magas értékeit, és egyáltalán nincs a beszédükben stílusrétegződés. A munkásosztálybeli beszélőknél az (oh) magasabbá válásának egy újabb stádiuma figyelhető meg: a pongyola köznapi beszédben nagyon magasak a magánhangzók, a formálisabb stílusokban azonban alig van rétegeződés, és nemigen használják a magánhangzó hiperkorrekció útján létrejött (oh-4) és (oh-5) változatait. A hangváltozás legelőrehaladottabb állapota az alsó középosztály beszélőinél látható, akik a pongyola beszédben magas értékeket használnak, és beszédük igen szélsőséges stílusrétegződést mutat. A felső középosztályhoz tartozó csoport minden szempontból mérsékeltebb, mint az alsó középosztálybeli, mégis megőrzi a stílusok közötti különbségeket. A New York-i beszélők etnikai hovatartozása még fontosabb az (oh) használata szempontjából, mint társadalmigazdasági helyzetük. A 3. ábra zsidó, illetőleg olasz beszélők (oh)-használatát ábrázolja köznapi stílusban. A zsidó csoport a felső középosztály kivételével magasabb (oh szintet használ. 24 A 2. táblázat azt mutatja, hogy mind a zsidó, mind az olasz beszéíőknél megfigyelhetőaz (oh) magasabbá válása, de a magasabbá válás a zsidó csoportnál korábban érte el maximumát, mint az olaszoknál. Ez azt jelenti, hogy az átmenetproblémájátkülön kell megoldani minden egyes etnikai csoport esetében. Az olasz csoportra nézve az átmenet problémájának elemzése a 4. ábrán látható. Az értékek elrendeződése nem tökéletesen szabályos, mert a társadalmi-gazdasági helyzet, a nem és egyéb tényezők is hatnak, de azért észlelhető egy 272

x -o '" s:? ~ ul o o> 15 20 25 o 30 :;:: -<I: l-l:-l I -r--ii-+-~'t... =~LF~!-- --I ~I-I----- i'.. ",-.. - --- i l';. ~ ~ji= -~,_.... i-- ~- 7~%_LL - /'1 I ~r---i---+~=--' I----- - - r-~ --I-J --- - t -1--11- -+---i- r--' -f- - -1-1--, i-i----i-i- -I=I=t- + ' ----;-'-n,,+l "I n--- -f- i-~,, I, I I I T -, c-- ff--~- ---I-I---- - -c-- ----- ~L._ LL_~I...l O-2 3-S 6-8 9 társadalmi - 0150, munkas- alsó f~lsó gazdasági osi'taly osztály középosztály középosztály helyzet zsictok ------ olaszok 15 X Q) Ll C..c O 20 25 L..>,., -f-- -I----- IL.> -- (fl O 30 ol O -«35 20 40 50 60 18 Társadalom bs nyelv!:j. I/~ nor\.. férfiak

töretlen, felfelé haladó mozgás a jobb oldalon levő legöregebbektől a baloldalon levő legfiatalabb beszélőkig. A rendelkezésünkre álló minta alapján ez az átme~etprobléma lehető legfinomabb felbontása. 25 Ahhoz, hogy az (oh) b e á g y a z o t t s á g á n a k problémáját megoldjuk, a most bemutatott nem-nyelvi változókon kívül korrelációba kell állítanunk a nyelvi rendszer különböző elemeivel is. Az (oh) a hosszú és emelkedő magánhanzók rendszerébe van erősen beágyazva, de strukturálisan összefügg más magánhangzó-részrendszerekkel is. Ezeknek a viszonyoknak a mennyiségi vizsgálata öt részre tagolható. (1) Erős összefüggés található az (oh) és a bad, ask, dance stb. elölképzett, emelkedő magánhangzójának, az (eh)-nek a magassága között. Ez a változó az (reh) magasabbá válása során keletkezett, de már a New York-i beszéd fejlődésének korai szakaszában egybeolvadt abare, bared, where stb. szóosztály (eh)-jével. Az (eh) és az (oh) viszonya szembetűnően hasonlít a Martha's Vineyard-i (ay) és (aw) viszonyához. Az elölképzett magánhangzó vált először magasabbá - New Yorkban nem később, mint az 1890-es években _o, ezt követte a hátulképzett magánhangzó. Az (oh) éppúgy egy sajátos etnikai csoport beszédében specializálódott, mint az (aw) Martha's Vineyardon: ahogy az olasz csoport gyakrabban használja köznapi beszédben az (eh)-t, a zsidó csoport magasabb (oh)-értéket mutat, míg a különbség nagyjából feloldódik a legfiatalabb korosztálynál az (eh) és (ih), illetőleg az (oh) és (uh) összeolvadásával. 274

2. táblázat Átlagos (oh) -indexek korosztály és etnikai csoport szerint pongyola beszédben Kor Zsidók Olaszok 8-19 17 18 20-35 18 18 36-49 17 20 50-59 15 20 60-25 30 (2) Az (oh) változó a magasabb, felcsúszó (uh)-val is közeli kapcsolatban van. Az (oh) magasabb és még magasabb változatait figyelve a fiatalabb adatközlők köznapi beszédében nyilvánvalóvá vált, hogy küszöbön áll az (oh) és az (uh) egybeolvadása. Ez az egybeolvadás elő is fordult mintánk legfiatalabb munkásosztálybeli és alsó középosztálybeli beszélőinél. Számos adatközlőnk volt, akiknél az egybeolvadást még a legformálisabb stílusban - összefüggéstelen szólisták olvasásakor--is meg lehetett figyelni, és ebből annál inkább arra következtethetünk, hogy azegybeolvadás a pongyola beszédben létezik. Alaposabban megvizsgálva a változatokat ezeknek azadatközlőknek a beszédében, kiderül, hogy az egybeolvadás befejezett tény: bár a legtöbb hallgató, aki nincs tudatában az átfedésnek, a beer-t magasabbnak hallja a bear-nél, a kettő valójában nem különböztethető meg kontextuson kivül. (3) Ugyancsak szoros kapcsolat van az (oh) és az (ah) - a guard-ban, father-ben, car-ban stb. hallható hosszú, feszes (tense) magánhangzó - között. Az (ah) változat középső vagy hátulsó lehetőségek választásával jár a hot, heart, hodés hard alosztályok esetében. Az (oh) magas értékei a heart, hod és hard (az utolsó kettő általában homonim) alsó nyelv- 18* 275