Katedra tartalom Legkedvesebb mesefilmem - Tilos az á, avagy a Százholdas pagony meséi 2 Dobogó - Tisztelet a tanítónak 3 Alma materek 4 90 éves a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara 9 Előkészítő idõszak az első évfolyamban - 1. rész 10 Erkel és Liszt a 19. századi Pozsonyban 12 A komáromi magyar gimnázium a zenére és zenével nevelés tükrében (I. rész) 14 Ünnep az ünnepben 16 A fiatalkorúak szexuális szokásainak változásai (II. rész) 17 A tanulási zavarokról általánosan 18 30 év mérlegen (A jubileumi Gímesi Mûvelődési Táborról) 19 Közelebb az Olvasóhoz (Oktatási segédanyag az Irodalmi Szemle hasábjain) 20 Kanizsai Dorottya, a nagy temetés szervezője 21 Az egyeneságú utód és más jogi kifejezések 22 Nagykezdőbetűsítés 23 Önmagunkkal azonosulni 24 Ajánló 25 TANDEM - Állj pályára! 26 Szülői szemmel 29 Lendületben a zselízi fiatalok 30 Kolumbiai kislányok Szencen 31 Balázs István katalógusához 32 Könyvajánló 34 Keresztrejtvény 35 Házunk tája 36 Egyedi tárgyak a Vermes-villában - Hungarikonok 38 Haraszti Mária Tisztelet a tanítónak Kisiskolás koromban nagyon szerettem volna tanító néni lenni. Elképzeltem, ahogy minden Mária-napon nagy csokor bokrétákat kapok a gyerekektől ahogy tőlünk a mi mosolygós tanító nénink (Úgy hallom, sok helyütt ez a szép szokás is kikopik lassan.) Később persze új tanarak jöttek és mentek, én meg űrhajósként, csillagászként, majd szociológusként rendeztem be képzeletbeli jövőmet. Tanáraim inkább a fizika, matematika vagy vegyészet irányába terelgettek volna mert akkoriban is voltak irányelvek és betöltendő kvóták, amelyeket az állam bácsi követendőknek tartott. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy tanárképzőben találtam magamat. Másféle magyar szak idehaza nem volt, azt illett elvégezni, amire felvettek. Állam bácsi persze közben tanulmányoztatta velünk a kötelező nyári kényszermunkák során az összes környékbeli konzervgyárat, paprikamalmot, nagyüzemet, hogy magunktól is észrevegyük: értelmiséginek lenni azért mégiscsak tisztább munka, ráadásul nincs három műszak se. Azaz: ki kell bírni az öt évet, ha nem akarunk egész évben hagymát pucolni a konzervgyárban. Hogy mégsem lettem tanár, annak nem a hagyma volt az oka, hanem hogy a középiskolai kötelező óraadások közben rájöttem: nem nagyon tudnék kellőképpen szigorú és következetes lenni, és a tanítványaim szépen a fejemre nőnének. Később, ezt elkerülendő, magamat kéne megkeményítenem olyanná, amilyenné már nem szerettem volna válni. Így hát inkább elmentem egész népemet taní-tani Sok odaadó pedagógussal találkoztam az évek során. De olyanokat is megismertem, akik elhivatottsága felől kételyeim merültek fel. Máig csodálkozom azon, hogy miért nincsen kötelező pályaalkalmassági vizsgálat már a képzésbe történő felvételik során, megállapítandó, miképpen kezelik, oldják meg és tűrik a jelöltek a stresszhelyzeteket, példának okáért. Dobogó Mert a pedagógus erős nyomásnak van kitéve. Naponta újra meg újra készülnie kell, és vizsgáznia tananyagból, gyerekből, szülőkből, kollégákból, magánéletből. S mint a minapi tömeges tüntetés bizonyította: úgy, hogy közben anyagilag nincsen olyan helyzetben, hogy kapitalizálódó régi-új világunkban példaként állhasson a gyerekek előtt a pedagógusi szakma. Nagyanyám mesélte, hogy fiatalkorában a tanító úréknál szolgált. Ellátta a házat, besegített a konyhán, rendezgette a gyerekeket. Akkoriban egy falusi tanító családnak kellett, hogy segítsen legalább egy lány, cseléd, aki leveszi vállukról a napi terheket, hogy a tanító úr annak szentelhesse magát, ami a feladata: tanítson, szervezzen, életpályákat indítson el, kórust vezessen, részt vehessen a közösség szellemi életének irányításában, véleményének formálásában, értékrendjének emelésében, meghatározásában. Pedig nem volt könnyű a kor: a nagy háború után újra kellett teremteni mindent Aztán jött a másik háború, és minden kezdődött elölről csak most közben az értelmiség degradálása során a pedagógus is napszámos lett, ő lett a cseléd; az értékmérőt a jéerdéelnök meg a főtehenész (nagybátyám az volt!) jelentette. Mire az értelmiség feltornázta magát valamiféle újra-elismertségi és értékadói szintre, jött egy újabb fordulat, ahol meg Csoki Juing után a politikus meg a megasztár a vágyálmok tárgya. Ki tudja, megint hogyan fordul a világ, amikorra a pedagógusi küldetés újra visszaszerzi tekintélyét? Mert annak, hogy egy közösség milyen szinten tudja magát képviselni tudományban, művészetben, közéletben, az alapjai a pedagógusok kezében vannak. Megérdemelnek hát minden tiszteletet, odafigyelést és építő bírálatot is, hogy munkájuk nyomán erős és határozott egyéniségek, tudatos és öntudatos fiatalok építsék és korszerűsítsék, amit elődeink meg mi magunk is értékként át tudtunk menteni. Sikeres tanévet! 3
Alma materek Katedra Kulik Szilvia, igazgatóhelyettes Iskola a hegy tövében Tanítás az alsó tagozaton Pelsőc község, amely hajdanán a Bebekek fészke volt, gyönyörű természeti környezetben fekszik, maga az iskola is a domboldal, pontosabban a Kis-hegy tövében található. Valaha Petőfi Sándor is megfordult itt, az Útirajzokban írja, hogy átutazóban, mentében-jártában szivart vett a trafikban. Ennek emlékére a lelkes lokálpatrióták egy táblát is elhelyeztek e szent helyen, de tábla jelzi a kultúrház falán azt, hogy a községnek köze volt II. Rákóczi Ferenchez is, s hogy itt született Rudnay Gyula, a híres festő, és Dénes György szlovákiai magyar költő is, akinek hamvait a helyi temetőben helyezték el. A községnek két jelentős műemléke van (a Bebekek várát már csak kis omladék jelzi), a községháza és a református templom, amelyben csodálatos középkori falfestmények találhatók. De térjünk vissza a magyar tannyelvű alapiskolához, ahol Kulik Szilvia igazgatóhelyettes fogadott bennünket. Ottjártunkkor éppen a falu szülöttéről, Dénes György költőről emlékeztek meg halála évfordulóján egy szép műsorral. Erről sohasem feledkeznek meg, hiszen a költő lélekben, verseiben mindig hű maradt szülőfalujához, a csodálatos szülőtájhoz, amely a különleges karsztvidékbe ágyazódik be. Az iskola a jövőben szeretné felvenni a költő nevét. A szerző felvételei A pelsőci iskolában beszélgettünk, és azt hittem, hogy a mobiltelefon szólalt meg, mert kellemes hangok terjedtek az éterben. Kiderült, hogy ez a be-, illetve a kicsengetés jelzése volt. Nem a hagyományos csengő szólal meg ilyenkor? Nem, ugyanis a régi, hagyományos csengőnk nagyon rossz állapotban volt, ezért körülbelül két éve lecseréltük. Ezt szeretik a gyerekek, mindig más zene szólal meg az órák kezdésekor, illetve befejezésekor. Számítógéppel vezérelt, és többféle dallamot produkál. Közkívánatra talán? Igen, több iskolában hallottuk ezt a csengőszót, hallottunk a cégről, amely ezzel foglalkozik, és úgy döntöttünk, hogy ilyet szereltetünk be. A gyerekek hogyan fogadták? Kérik az osztályfőnököt, hogy most ne a Beatles, hanem Sting szólaljon meg? Vagy hogy van ez? A zeneszámok be vannak kódolva a szerkezetbe, és nincs közkívánat, hanem mennek sorba a dallamok, úgyhogy a gyerekek ezt hallgatják, megszokták. Viszont amikor legelőször megszólaltattuk ezt az újfajta csengőt, akkor főleg a kicsik táncra is perdültek az osztályban, amikor épp olyan zene szólt, úgyhogy nagyon tetszik nekik. Ez már jelent valamit, mert akkor jobb hangulatban folyik az oktatás, és lehet, hogy a becsengetés sem szomorítja el anynyira a nebulókat. Igen, inspirálja, jókedvre deríti őket a csengetés, s azt hiszem, hogy a nagyok is szeretik, mert néha még azt is hallom, ha órán vagyok, hogy az ismerős dallamok hallatán elkezdenek dudorászni csengetés közben. Ennyit a zenéről a csengő kapcsán. Beszéljünk most az alma materről. Néhány adatot ha elmondana arra vonatkozóan, milyen nagy ez az iskola, hányan járnak ide és honnan? Az iskolának jelenleg 196 tanulója van; nem mondhatjuk magunkat nagy iskolának, mert voltak évek, amikor 300 gyerekünk volt, de Pelsőc központi település és a mi iskolánkba 12 falunak a diákjai járnak. Sok a bejáró gyerekünk, tehát mondhatom azt is, hogy ők tartanak fenn minket. Kevés a pelsőci gyerek. Ez a 12 település viszonylag nagy területen van szétszórva Pelsőc körül, és bizony manapság a tömegközlekedés sem olyan jól szervezett, mint hajdan volt. Ez nem jelent problémát a bejáráskor? Elég nagy gond a bejárás. Nekünk az órarendet is úgy kellett megtervezni, hogy alkalmazkodjunk a buszjáratokhoz. Sajnos nekünk kell igazodnunk a közlekedéshez, ezért már háromnegyed nyolckor kezdődik az első óra. Úgy kellett megszerveznünk az első hat órát, hogy negyed kettőkör vagy legkésőbb fél kettőkor elérjék a gyerekek a buszokat. A közlekedés óriási gondot jelent, főleg télen. Ha nem érik el ezeket a délutáni járatokat, akkor ötig, negyed hatig itt kell lennie a gyereknek, úgyhogy nekünk az egész életünket tulajdonképpen a bejárókhoz, illetve a közlekedéshez kell igazítani. Mint szülő és mint pedagógus is azt tudom mondani, hogy bizony ez áldozatokkal jár. Van olyan gyerek, akit a szülő hord autóval, ha munkába jön, illetve onnan haza tart, de a legtöbb gyerek a tömegközlekedést használja. Minden elismerésem azoké a szülőké, akik vállalják ezeket a megpróbáltatásokat csak azért, hogy a gyermekeiket anyanyelvükön oktassák. Feltételezem, hogy önök megpróbáltak ezen a helyzeten javítani. Mit mond a közlekedési vállalat, miért nem tudja úgy indítani buszjáratait, hogy az a gyerekeknek és az iskolának jobban megfeleljen? Ők is megpróbálnak több szempontot figyelembe venni. A környék legnagyobb üzeme a gömörhorkai gyár, és nekik ahhoz is igazodniuk kell, tehát az ottani munkásokhoz. Kettőkor befejeződik a műszak, illetve kettőre viszi az autóbusz a gyárba az embereket, tehát ez is egy szempont és feltétel az autóbuszok indulásakor. Ahogy sok helyen, itt is meglehetősen sokféle gyerek jár az iskolába. Ezt olyan értelemben gondolom, hogy nemcsak helybeliek és bejáró gyerekek vannak itt, hanem hátrányos helyzetűek is, akik kevésbé jó anyagi körülmények között élnek. Ez nem jelent problémát? Megszoktuk. Próbálunk együtt élni ezekkel a dolgokkal, maximálisan alkalmazkodni ezekhez a gyerekekhez illetve családokhoz. Azt hiszem, hogy ez volt a legelső lépésünk abban az irányban, hogy nyitott iskolává váljunk, s elfogadjuk a hátrányos helyzetű gyerekeket és családokat. Nincs miből válogatnunk, nekünk ezzel a gyer- 4
Katedra Alma materek mekanyaggal kell dolgoznunk. Próbáljuk őket felkarolni, segíteni, maximálisan megérteni. Említette, hogy Pelsőcről viszonylag kevesen járnak ebbe az iskolába, de tudom, hogy van itt egy szlovák tanítási nyelvű iskola is, és oda sokkal többen járnak annak ellenére, hogy ez a település még mindig magyar többségű, és régebben még nagyobb volt a magyarok számaránya. Mivel magyarázható az, hogy sok magyar, illetve vegyes házasságból származó gyerek is inkább a szlovák iskolába kerül? Nézetem szerint itt tényleg a vegyes házasság az ok, a szülők úgy gondolják, hogy ha vegyes házasságról van szó, akkor inkább a szlovák szó felé kell orientálódniuk. A szlovák iskola talán azért vonzóbb nekik, mivel ott (szerintük) a gyerekük jobban megtanul szlovákul. Nézetem szerint ez az állítás nem egészen helytálló, mert mi a magyar iskolában új módszerekkel oktatjuk a szlovák nyelvet, és az eredményeket az is igazolja, hogy a mi gyerekeink nagyon sokan szlovák középiskolában is megállják a helyüket,és a szlovák nyelvű főiskolát, egyetemet is elvégzik. A tornaterem Talán ezek a szülők nem tudatosítják, hogy a gyermek az egyik szülőtől biztosan tökéletesen megtanul szlovákul, de a magyar iskolában sok pluszt kapna még, hiszen bevezetnék a magyar kultrúrába, történelembe is, amelyről később lehet, hogy nem hallana, és felnőttként szembesülni ennek a hiányával nem kellemes dolog. Ezt azért mondom, mert találkoztam olyanokkal, akik szlovák iskolába jártak magyar, illetve félig magyar családokból, és sokan, felnőttként színmagyar környezetbe vagy Magyarországra kerülve, később voltak kénytelenek bizonyos tudnivalókat pótolni. Most, amikor nyitottak a határok és Magyarországon is tanulni lehet, a magyar iskola talán célszerűbb lenne. Persze minden szülőnek joga van döntenie gyermeke sorsáról... De lépjünk tovább, beszéljünk az önök intézményéről... Hogy itt milyen színvonalon zajlik az oktatás, azt azon is le lehet mérni, hogy különböző megmérettetéseken, tanulmányi és egyéb versenyeken gyakorta találkozni pelsőciekkel. A Katedra versenyein, a TUDOK-on, a Kincskeresőn vagy más olyan versenyeken, amelyeket kimondottan az alapiskolások számára szerveznek, rendeznek. Ezek szerint a pedagógusoknak nemcsak a tanítási órákon, hanem máskor, a szabadidejükben is van kedvük és energiájuk ahhoz, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel, felkészítsék őket ezekre a versenyekre. Mi tanítunk is, nevelünk is, a tehetséggondozást elsődleges feladatunknak tartjuk, nemcsak a tanítási folyamatban, nemcsak a mindennapjainkban, munkaidőnk alatt, hanem bizony sokszor a tanítási időn kívül is. Gyermekeink nagyon sok versenyre eljutnak, legyen az helyi, járási, kerületi vagy országos, sőt, büszkén mondhatom, hogy nemzetközi versenyeken is ott vagyunk. Levelező versenyekben veszünk részt, szívesen teszi ezt a pedagógus s a gyerek is, mert sikerélménye van, mert a tanulók kiváló erdeményeket érnek el. Nagyon sok díjat hoztunk el a múlt tanévben is különböző versenyekről, büszkék vagyunk gyermekeinkre. Lehetne egy kicsit konkrétabb is? Évente eljárunk a Kincskeresők versenyre, felkészítő Máté Eleonóra kolléganő. A gyerekek, akik részesei, illetve résztvevői ennek a versenynek már évek óta: Máté Julianna, Molnár Klaudia, Rákay Nikoletta és Nagy Tamás. Varga Éva kolléganő évente kétszer, tavasszal és ősszel elviszi a gyerekeket a virágkötő versenyre. Nagyon jók a tanulók, ügyes kezük van. Szép virágkompozíciókat alkotnak, és a kerületi versenyen is megállják a helyüket. Hosszú évek óta figyeljük a gólyák költözését Pelsőcön, ezt a megfigyelést a természetrajzot oktató kolléganő, Flander Éva felügyeli, a gyerekek örömmel vesznek benne részt. Figyelik a madarakat, rajzolnak, prezentációkat készítenek, és ezt adják be a járási központba, s az ottani szakemberek a rozsnyói könyvtár munkatársaival együtt értékelik ki a programot. Rajzversenyekbe kapcsolódunk be, a legügyesebb rajzolónk Máté Julcsi a kilencedikből. Ő a pedagógusszövetség versenyén is díjat nyert a szép rajzával. Sakkoznak is a gyermekeink, kitűnő eredményeket érnek el járási szinten, sőt, a kerületi versenybe is eljutott már egy kislány, aki ott is jó helyezést ért el. Különböző számítástechnikai versenyekbe is bekapcsolódunk, igaz, hogy még különösebb helyezést nem értünk el, de szeretik a gyerekek, majdnem mindegyiknek van otthon számítógépe. Hangsúlyos nálunk az idegen nyelvek oktatása, van német és angol szakos pedagógusunk, erre büszkék is vagyunk, mert ezt nem mindegyik iskola mondhatja el. Nemcsak járási szinten érnek el kiváló helyezéseket, hanem kerületi szintre is eljutnak a gyermekekkel. Több éve működik a lövész szakkörünk, amelyet két külsős vezet, akik nem pedagógusok. Milyen fegyverrel lőnek? Versenylégpuskával. Járási, kerületi és országos versenyekről is hoznak díjakat, volt már első helyezésünk is országos versenyről. Ügyesek voltak a gyermekeink a szavalóversenyen, Scsuka kolléganő készítette fel a legtöbb tanulót, de volt, hogy az 1 4-en Cselényi Alica és Király Katalin kolléganők is foglalkoztak a gyerekekkel. Eljutottak egészen a kerületi döntőkig, és ott arany-, illetve ezüstsávos helyezést értek el a résztvevőink. Büszkén mondhatjuk azt is, hogy a fizikusaink is nagyon jó helyezéseket értek el, a nyolcadikosok és a kilencedikesek a kerületi versenyig is eljutottak, és sikeres megoldók voltak. Évente részt veszünk a kémiai olimpián a kilencedikesekkel, most Molnár Kriszta volt az, aki a járásban a negyedik helyet szerezte meg. Azért hozzá kell fűzni, hogy ezeken a versenyeken szlovák gyerekekkel versenyeznek, s bizony van mit csinálniuk, mert sokszor pontatlanul vannak magyarra lefordítva a feladatok, ezért a gyerekeknek a szlovák szöveget is olvasniuk kell, hogy tudják értelmezni. Sportolóink, főleg a kiütősdiben szereplő lányaink, ötödikesek és hatodikosok, mindig helyezettek a körzeti, járási fordulóban, és gyakran eljutnak a kerületi döntőig is. Jochman Ivetta készíti fel a sportolóinkat. Hagyományos sportokban is remekelnek, mint az atlétika vagy a foci? Mind a fiúk, mind a lányok versenyszerűen fociznak, de példának okáért nemrégen az atlétikai bajnokságok zajlottak, és ott is díjakat szereztek. Két első és egy harmadik díjunk van, úgyhogy remekelnek a tanulók, főleg a nyolcadikosok és kilencedikesek. Tegnap már jártam itt az iskolában, és láttam néhány szépen felöltözött fiút és leányzót... Megkérdeztem tőlük, hogy hova mennek. A válaszuk az volt, hogy a tánciskolába. Tehát arra is ügyelnek, hogy a gyerekek legalább alapfokon elsajátítsák a társastáncokat? Úgy hallottam, hogy ennek nagyon régi tradíciója van a községben. Valóban, s mi fontosnak tartjuk, hogy társastáncot is tanuljanak a gyerekek. Persze az iskola csak részben a szervezője ennek, a másik szervező a község. Minden évben a kilencedikesek járnak tánciskolába, körülbelül februárban kezdik a tánctanulást, és a Próbabál május végén vagy június elején zajlik. Ezen az első bálon mutatják be a szülőknek, a pedagógusoknak, hogy mit is tanultak, hogyan fejlődtek a fél év alatt. De társastáncot táncolni itt az iskolában is tanítjuk őket, és néptánc szakkörünk is működik. Ide főleg a felső tagozat első két osztályából járnak, ügyes szakkörvezetőnk van, aki pedagógus, és férjével együtt táncolt Rozsnyón a Búzavirágban. Ők szakavatott oktatói a néptáncnak. Milyen táncokkal foglalkoznak leginkább? Tudom, itt a szomszédban, Szilicén, Borzován voltak annak idején olyan idős emberek, akiktől elleshették a fiatalabbak a lépéseket, táncokat. Pelsőcön is, gondolom, voltak régebben ilyen táncosok, de a mai fiatalok mit táncolnak? 5
Alma materek Katedra A szakkörvezető borzovai, és ezért ők borzovai, illetve gömöri táncokat táncolnak. Takács András Gömöri táncok című gyűjteményéből válogattak. Nemcsak táncokat tartalmaz a kiadvány, vannak benne mondókák és különböző jelenetek is, tehát nemcsak a táncra összpontosítanak, hanem általában a helyi folklórra. Arról már volt szó, hogy itt hányan tanulnak és miként járnak be az iskolába, de amikor elvégzik a kilencediket, akkor merre rajzanak ki a tanulók? Milyen iskolákat választanak és milyen eredménnyel tudnak továbbtanulni? Végzős tanulóink középiskolában folytatják a tanulmányaikat, elmondhatjuk, hogy a legtöbben érettségivel végződő iskolába jelentkeznek. Az elmúlt év kilencedikesei közül nagyon sokan gimnáziumban, illetve szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat. A környékünkön a rozsnyói és a tornaljai gimnázium választható, de egészségügyi szakközépiskolába nemcsak lányok jelentkeznek, hanem most már egyre több fiú is. Eljutnak gyerekeink a kassai gimnáziumba és az ipariba is, és három fiú a losonci építészetibe jelentkezett. Próbálunk tanácsot adni a végzősöknek abban is, hogy éppenséggel mi felelne meg nekik a legjobban. Igyekszünk olyan helyek felé terelni őket, amelyek a személyiségüknek is megfelelnek. Mi a kívánsága, ami ha teljesülne... 1958-ban épült az iskolánk, nagyon régi épületről van szó, és mi próbáljuk önerőből tatarozni. Az évek hosszú során többször fordultunk már a községhez, hogy segítsenek nekünk ebben. Ígéretek mindig voltak, csak sajnos a tettek hiányoztak. Ha nekem egy tündér teljesítené a kívánságomat, akkor én azt kérném ennek az iskolának, hogy újítsák fel. Nem kell nekünk csodapalota, elég lenne, ha az ablakokat, a fűtést, a radiátorainkat, a vízvezetéket és a villanyhálózatot felújítanák. Még a környezetről sem kellene különösképpen gondoskodni, ahogy elnézem, mert ilyen szép környezetben nagyon kevés iskolát láttam, majdhogynem irigylésre méltó, ha ezek az ön által említett gondok nem lennének. Büszkék vagyunk arra, hogy a Gömör Tornai-karszt tövében fekszik az iskolánk. Aki idegen ide jön, mindenki megcsodál minket, akár télen, akár nyáron. Jó, csöndes helyen fekszik ez az iskola, a Kis-hegy lábánál, ideális természeti paradicsom a gyermekek számára. Szeretjük ezt a helyet. Vannak-e az iskolában integrált tanulók, s ha igen, akkor miképpen foglalkoznak velük? Körülbelül 30 integrált tanulónk van az egyes osztályokban. Ők természetszerűen különböző fokon integráltak, sőt, egy autista gyerekünk is van. Speciális pedagógusunk viszont nincs. Keressük, mint szénában a tűt, de eddig nem találtunk ilyet. Az egyik nevelőnőnknek van részképzése, de sajnos ez kevés ahhoz, hogy tanítson. Egyik volt növendékünk viszont Miskolcon végez egy tanfolyamot, ahol speciális gyerekekkel foglalkoznak. Ő nálunk gyakorol, s eredményeket ér el ezekkel a gyerekekkel. Reméljük, a jövőben majd tudunk vele számolni. Sajnos egyre több az írási és olvasási nehézséggel küzdő gyermek. Az autista kislányhoz kértünk asszisztenst a kerületről, de nem kaptuk meg, s van egy mozgássérült tanulónk is, számára sincs asszisztensünk, állítólag mindkettőt anyagi okok miatt nem tudják biztosítani. Most ugyan van egy kolléganő, aki ezekkel a gyerekekkel foglalkozik különórákban, naponta 2-3 órát is eltölt velük. Ez nagyon megterhelő, viszont az osztályba néha-néha betesszük őket, akkor látjuk, hogy mennyit érnek el egyedül, hiszen ezek a gyerekek is fejleszthetőek és fejlődnek is. Viszont az osztályokban a nagy közösség őket már zavarja, ott nem igazán tudnak érvényesülni. A többiek, gondolom, azért már befogadták őket. Igen, befogadták. Próbáljuk őket tudatosan arra nevelni, hogy ezek a gyerekek is ugyanolyanok, mint ők. Megtanulták az elsősök azt, hogy a mozgássérült kisfiúval hogyan lehet együtt élni. Egy bemutatóórán voltam a múltkor az első osztályban, és magam is meglepődtem, hogy ezek az elsősök mennyire tudják kezelni a problémát, a vele együtt töltött perceket vagy órákat hogyan tudják megélni. A gyerekek játszanak vele, nem zavarja őket a jelenléte, beszólásai, illetve megnyilvánulásai. Érdekes módon kezelik a kicsik ezt a kisfiút. A kislánynak nagyon nehéz, mert őt zavarja a legkisebb zörej is, ezért ő nagyon nehezen tehető be egy osztályba. Itt is bebizonyosodott az, hogy nem lehet elég korán kezdeni hozzászoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy toleránsak legyenek, és fogadják el a másságot. Mire felnőnek, megszokják és természetessé válik számukra, hogy sérült emberek is vannak, s hogy nekik is joguk van a teljes emberi élethez.. Tulajdonképpen ez a folyamat már az óvodában elkezdődik, hiszen ezekkel a gyerekekkel ők már az óvodában elkezdték az együttműködést, megszokták őket, azt, hogy milyenek, mi az, amit tudnak, mi az, amit nem tudnak, mi az, amiben ügyesebbek, és így fogadják el már őket az iskolában is. A kicsik pedig igénylik, hogy együtt dolgozzanak, együtt legyenek. -lacza- A pelsőci magyar alapiskola tanulói, Máté Julianna (8. B), Molnár Klaudia (8. B), Nagy Tamás (9. A) szívesen beszéltek az iskoláról, önmagukról, azokról a dolgokról, amelyeknek időt szentelnek az iskola mellett. Úgy hallottam, Tamás, hogy méhészkedsz... Igen, ez így van. Nagyon jó vagy fizikából és társastáncból is. Én nyitott vagyok minden oldalról, minden tantárgyat szeretek, és érdekelnek az új információk, mindenről. Ez a bizonyítványodban is meglátható? Igen, tiszta egyes voltam eddig. Ehhez csak gratulálni lehet. A szebbik nem képviselői hogy állnak a tanulással és az egyes tantárgyakkal? A tantárgyakkal mi is jól állunk, mi is szeretünk mindenbe bekapcsolódni, például különféle versenyekbe. Például milyenekbe? Énekversenybe, szavalóversenybe, a Katedra versenyeibe, a fizikai, matematikai olimpia és Pythagorasz versenyébe. Miért fontos számodra, hogy ilyen versenyekbe bekapcsolódj? Hiszen sok minden más is van még, ami az ember idejét kitöltheti. Téged miért éppen az említettek foglalkoztatnak? Tapasztalatokat szerezhetünk, tanulhatunk a versenyeken, megtudhatjuk, milyen szokások vannak más tájakon... Például te miket tanultál meg ennek köszönhetően? Én a szülőfalumról, Mellétéről tudtam meg nagyon sok dolgot, amikor a prezentációt készítettünk a Kincskereső versenyre. Korábban kevesebbet tudtam meg arról, hogy mivel foglalkoztak régen nálunk. A verseny rákényszerített arra, hogy jobban belemélyedjek a témába. A hetvenes évek közepe táján Mellétén még többen aktívan forgatták a korongot, vagyis gyártották a cserépedényeket. Vannak-e még fazekasok a falutokban? Sajnos fazekasok már nincsenek, az utolsó bácsi is meghalt, kihalt ez a mesterség. Mit tudtál meg arról például, hogyan is dolgoztak a fazekasok? Részletesen ezzel nem foglalkoztunk, inkább általánosságban kellett a faluról összegyűjtenünk adatokat, főleg a régebbi dolgokat, és ami a templomot illeti. Borzován is foglalkoztunk a templommal. Az egy különleges, kazettás mennyezetű templom, és a kazettákon található szimbólumokat próbáltuk megfejteni, például az életfaszimbólumot. Nekem ott lakik a dédmamám, ezért szoktam oda járni nyáron, és akkor a templomba is elmegyünk. Mit hallottál erről a szép kazettás templomról? 6
Katedra Alma materek Nagy Tamás, Molnár Klaudia és Máté Julianna Úgy festették meg a kazetták szimbólumait, az ülésrend szerint, tehát ahogy régen szokás volt a templomban ülni. Például ahol az idős asszonyok és mondjuk a fiatal fiúk ültek, mindenhol másfajta szimbólum található. Ennyit rólad, és akkor most még nem kapott szót egy ifjú hölgy, aki verset is mondott ma itt az iskolában. A versmondás mit jelent neked? Mondhatjuk, hogy a hobbim, mert kiskorom óta szeretem a költészetet, úgyhogy lényegében már az életemhez tartozik. Milyen versenyeken, hol szoktál egyáltalán szerepelni versmondóként? Minden évben jelentkezem a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenybe, ezenkívül Magyarországon is többször voltunk, például az Egressy Béni Szavalóversenyen. A versmondásra buzdított valaki régen, vagy magadtól gondoltad azt, hogy szavalnod kell? Ki foglalkozik most veled? Hogy miként kezdtem el ezt az egészet, arra már nem emlékszem, mivel óvodáskorom óta mondok verset, de van egy nagyon kedves tanítónő, ő már az óvodában is tanított, és a mai napig ő foglalkozik velem. S ő választja ki számodra a verseket is, vagy te magad? Nem, már magam választom a verseket, de mindig ad tanácsot. Amikor rád bízza, akkor te mit választasz a legszívesebben? Mindig valami újat keresek, valami olyat, ami még nem elcsépelt vers, ami újat hoz. Azt is hallottam rólad, hogy egy másfajta versenybe is beneveztél. Megtudhatnánk róla valamit? Igen, egy fizika tantárgyi levelező versenybe neveztem be tavaly először, és szerencsés voltam, a kerületi harmadik helyet szereztem meg. Ez szlovákiai verseny, ugye? Igen, szlovákiai. Hogyan zajlik a dolog? Fogsz egy papírt, megoldod a feladatot és elküldöd postán? Ez az egész interneten keresztül történik. Az ember magának húzza le a példákat, amelyek szlovák nyelvűek, ezáltal nehezebb őket megfejtenem, de úgy néz ki, hogy megy a dolog. Így legalább a szlovák szaknyelvet is gyakorolod. A magyar diákoknak mindig többet kell dolgozniuk, de ettől izmosodnak. Folytassuk Tamással, aki, mire ez a cikk megjelenik, már középiskolás. Én a kassai Márai Sándor Gimnáziumot választottam azért, mert egyrészt a testvérem is oda jár, másrészt pedig dicsérik ezt a tanintézményt. Bejáró leszel? Vasárnaponként vonattal utazom Kassára, kollégiumban lakom, pénteken pedig hazajövök. A várost már ismered valamennyire? Jártál már Kassán? Igen, gyakran járok Kassára, vásárolni vagy csak nézelődni. Szeretem Kassát. El kell azért dönteni négy év után, hogy mit fogsz tovább tanulni. Négy évre még kapsz egy kis haladékot, de azért el kell majd döntened, hogy a biológia a méhek miatt, a matematika vagy esetleg a fizika lesz a legfontosabb a számodra. De mi van még? Egyelőre nem tudom, hogy pontosan merre szeretnék tájékozódni, de gondolom, hogy a reál tantárgyak közelebb állnak hozzám mindenféleképpen. Előtte van egy kis kellemes feladat számodra, bemutatni, mit is tanultál a társastáncokból. Minden évben a kilencedik osztályos tanulók jelentkeznek a tánciskolába, ez persze nem kötelező. Az osztályunkból vagy 20 tanuló jelentkezett. Mindenféle táncot megtanulunk, a régebbieket is, de a mostaniakat is és persze a magyar csárdást. Tangó, mazurka, polonéz? Igen, ezeket is. S a méhek táncát is tanulod? Azt nem, azt csak ők tudják. Követed-e még a méhek táncát, így gondolom... Foglalkozol-e a méhekkel? Persze, foglalkozom velük, jelenleg is segítek apukámnak. Azért vigyázz arra, hogy amikor a táncvizsga lesz, nehogy összecsipkedjenek a méhek, és egy egész más Tamás jelenjen meg a parketten. Nem. Ügyelek arra, hogy az előírásoknak megfelelően öltözzem fel, nehogy véletlenül összeszúrjanak. Az idén milyen volt a mézhordás, egyáltalán, a méhek hogyan viselkedtek? Még nem tudom, mivel jelenleg is tart. Az akácon vagyunk most... Még itt hátramaradt egy lényeges kérdés, és ezt a két ifjú hölgynek szeretném címezni: kilencedik után hogyan tovább? Megtudhatnánk, hova készültök? Én a rozsnyói gimnáziumban szeretném folytatni a tanulmányaimat. Az orvosi egyetemre készülök, talán a fogorvosi hivatást választanám. Te hova készülsz? Én még konkrétan nem tudtam eldönteni. Két iskola felől gondolkodom: vagy a Márai, mivel ott művészeti vonalon is el lehet indulni, vagy pedig a rimaszombati református gimnáziumba mennék, mivel az egy nagyon jó hangulatú, családias gimnázium. A művészetekkel milyen terveid vannak a jövőre nézve? Még nem döntöttem el pontosan, de valószínű, hogy főiskolát művészeti vonalon fogok választani. -cz- 7
Alma Materek Katedra Szanyi Máriának sokat köszönhetnek. (A szerző felvételei) kovács Ágnes Az utóbbi időben alig volt olyan iskolaév, hogy ne kaptunk volna hírt egy-egy kisiskola bezárásáról. Megadóan vettük tudomásul és természetesnek is tartottuk már ezt a folyamatot, hiszen a megszüntetést általában a magas fenntartási költségekkel és a kevés gyermekkel magyarázták. Amikor iskolaalapításról érkeznek hírek, az ember felkapja a fejét, és előbb hitetlenkedve, majd egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli az események alakulását. Az elmúlt iskolaév végén a szádudvarnoki egyházi alapiskola megalapításáról szóló hírek hallatán az ember csak a fejét csóválta. Az idei tanév kezdetén azonban már valóságként tapasztalhattuk meg a Szent István Egyházi Alapiskola ünnepélyes megnyitóját, amely a négyszáz lelkes Szádudvarnok életében jelentős mérföldkőnek számít. S nemcsak a falu életében jelent ez óriási eseményt, hanem önmagában szemlélve is, hiszen az iskolaalapítás egy sziszifuszi munka. Erről Szanyi Mária, a szádudvarnoki gyökerekkel rendelkező, Galántán élő néprajzkutató tanárnő, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének választmányi tagja tudna a legtöbbet mesélni, aki a kezdetektől az iskola megalakulása körül bábáskodott. Többszöri hoszszas tárgyalások eredményeképpen is csak sokára érkezett meg az engedély az iskola megnyitására. Akkor volt a kezünkben az engedély, amikor már minden gyermeket beírattak valamelyik iskolába. Őket nehezebb volt átcsalogatni, mintha a még be nem íratott gyermekek szüleit győztük volna meg. Szanyi Mária elmondta, a kételkedők meggyőzése is nehéz próbatétel volt. A bizonytalanok, félénkek nem merték felvállalni az esetleges kudarcot. Attól féltek, ha mégsem indul be az iskola, nehéz lesz visszavinni a gyermeket oda, ahonnan elhoznák. Szanyi Mária, Ökumenikus istentisztelettel kezdődött az iskola ünnepélyes megnyitása Iskola a templommal szemben az egykori kántortanító leszármazottja volt az egyik hajtómotorja az egész kezdeményezésnek. Az iskola megszervezésének a gondolata nem bennem merült fel, én már egy folyamatba kapcsolódtam bele. Mindenüvé levelet írtam, ahonnan segítséget reméltem, ugyanakkor megszólítottam a szlovákiai pártok magyar vezetőit is. Hogy ez mennyiben bizonyult hatékonynak, a jövő dönti el. A továbbiakban pedig a pályázati lehetőségek megkeresésében és a pályázatírásokban vagyok a segítségükre mondta Szanyi Mária. Iskola újraalapításáról van szó, amellyel folytatják a 64 évvel ezelőtt megszakadt munkát. Hiszen a Kassavidéki Szádudvarnokon 1854-től 1945- ig működött magyar nyelvű katolikus iskola. De a második világháborút követően a politikai helyzet miatt egy szlovák nyelvű állami iskola kezdte meg a működését, amelyet azonban 2009-ben bezártak. Magyarul ez alatt az idő alatt Tornán vagy Szepsiben tanulhattak a gyerekek. Mindez azt eredményezte, hogy több generációra visszamenőleg nem volt magyar iskola Szádudvarnokon. A mai nagyszülők, sőt némely esetben a dédszülők is szlovák iskolába jártak, ők nem érezték szükségét a magyar iskolának. Inkább provokációnak vették, mondván, minek a békétlenséget szítani, minek magyarkodni. A római katolikus egyház által alapított magyar iskola bemutatkozását még áprilisban megtartották. A tornai plébánia a szádudvarnoki önkormányzattal karöltve meghívta az érdeklődő szülőket és gyerekeiket. Akkor az iskolába hat elsőst és két másodikost írattak be, de az utolsó pillanatban már csak öten maradtak. Szádudvarnok az a szerencsés község, ahol jó együttműködésnek örvend az önkormányzat és az egyház. Miliczky Sándor polgármesternek nagy álma valósult meg az iskola létrejöttével, s mindent megtesznek azért, hogy a működéshez szükséges anyagi forrásokat előteremtsék. A polgármester már évekkel ezelőtt tervezte a magyar tannyelvű intézmény újraindítását, ám mint mondta a körülmények nem kedveztek. Az ügynek Juhász Attila plébános Tornára történt kinevezése adott lendületet, így a rozsnyói püspökséggel tavaly tárgyalóasztalhoz ülhettek. A község magára vállalta az intézmény működtetésének járulékos költségeit. Tankönyveket a közeli Zsarnón működő alapiskola kölcsönzött a szádudvarnoki tanintézménynek. A Rozsnyói Egyházmegye első magyar katolikus iskolája megalapításának érdekében Juhász Attila tornai plébános járt közben a püspökségnél. Láttam ennek a plébániának a helyzetét, ahol működöm. Plébánosként azt is tudatosítottam, hogy milyen fontos az ifjúsággal foglalkozni, hiszen ők jelentik az egyház jövőjét. Hamar rájöttem arra is, hogy bár alakíthatok egy ifjúsági csoportot, soha nem tudok akkora hatást elérni, mint egy katolikus iskola, ahol a gyerekek a nap nagy részét töltik. A plébános elképzelése egy tehetséggondozáson alapuló kisiskola. Szeretnénk egy értékeken alapuló katolikus iskolát továbbvinni. Olyan értékeket, mint a hitünk és az anyanyelvünk, mert ez a két tényező az, ami leginkább befolyásolja az identitásunkat. Ezzel is nagy gond van ezen a környéken. Kifejezetten a tehetséggondozásra helyeznénk a hangsúlyt, azokból a gyerekekből, akik oda jönnek, szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni. A katolikus iskola, amelybe természetesen református vallású gyerekek is járnak, a környező települések előtt is kinyitotta kapuját. A falu határában épülő társasházakba beköltöző fiatal családok pedig remélhetőleg tovább éltetik majd az iskolát azzal, hogy gyermekeiket a helyi intézménybe íratják. Az iskolában Köteles Anikó igazgatópedagógus és Simonka Tímea napközis nevelő teljesít szolgálatot. A tervek szerint pár év múlva a felső tagozatot Tornán nyitnák meg. A Bódva völgyének szüksége lenne arra, hogy az óvodától egészen a gimnáziumig legyen egy katolikus intézménye. Bízunk benne, hogy sikerül majd egyesíteni erőinket, és merünk egy nagyot álmodni mondta Juhász Attila plébános. Ezenkívül szándékukban áll egy szülői klub létrehozása, amelynek első összejövetelét október 1-jén tartják. Előzetes visszajelzések alapján a szülők szívesen fogadják az ötletet. A szervezők nem titkolt szándéka, hogy a szülőket a magyar iskolák felé fordítsák. 8