Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány JAPÁN ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGÁNAK ÉS VÁLLALATI KULTÚRÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Budapest, 2005. KREJCI ANIKÓ

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés...5 2. Japán általános jellemzői... 7 3. A gazdasági kapcsolatok alakulása Japán és az Európai Unió között... 10 3.1. A második világháború utáni állapotok, a hatvanas évek... 10 3.2. A hetvenes évek... 11 3.3. A nyolcvanas évek... 13 4. A japán gazdaság problémái a kilencvenes években, és az erre adott válaszok... 15 4.1. A buborékgazdaság kialakulása és szétpukkadása... 15 4.2. A japán gazdaság átalakulása... 16 4.2.1. A pénzügyi dereguláció, az ún. Big Bang... 16 4.2.2. A bankszektor liberalizációja... 17 4.3. A japán társadalom változása... 18 4.4. Politikai változások... 19 5. Japán és az Európai Unió külgazdasági kapcsolatai a nyolcvanas évek... végéig... 20 5.1. Japán és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai... 20 5.1.1. A japán import áruszerkezete az EU tagországokból... 22 5.1.2. A japán export áruszerkezete az EU tagországokba... 22 6. A külgazdasági kapcsolatok mai alakulása a két fél között, és jelenlegi... helyzetük a világkereskedelemben... 24 6.1. A világgazdaság jelenlegi helyzete... 24 6.1.1.. A japán export-import jelenlegi állása... 27 6.1.2. Az Európai Unió külkereskedelme... 28 6.2. Nemzetközi működőtőke áramlás... 30 6.2.1 Japán külföldi működőtőke áramlása... 31 6.2.2. Az Európai Unió külföldi működőtőke áramlása... 33 7. Ázsia Európa párbeszédek szinterei, az ASEM találkozók... 34 7.1. Japán EU Csúcstalálkozók... 34 7.2. ASEM találkozók... 35 3

8. Magyarország és Japán gazdasági és kulturális kapcsolatai... 40 8.1 Kereskedelmi kapcsolatok... 40 8.2. Működőtőke áramlás... 41 8.3. Kulturális kapcsolatok... 44 8.4. A magyar-japán tudományos és technológiai kapcsolatok... 44 9. Munkamenedzsment Japánban a japán vállalati kultúra... 46 9.1 Az életre szóló foglalkoztatás... 46 9.2. A vállalaton belüli képzés... 47 9.3. A szenioritás elve... 47 9.4. A csoportkohézió... 48 10. A japán menedzsment változása az ezredfordulón, és a Nyugat hatásai... 50 10.1. A fiatalok és a nők szerepe a társadalomban... 50 10.2. A munkanélküliség... 51 11. Társadalmi, gazdasági és kulturális eltérések hatása a szervezeti... kultúrára... 53 11.1. Individualizmus-kollektivizmus... 53 11.2. Véleménynyilvánítás, gondolkodásmód... 54 11.3. Vállalathoz fűződő viszony... 55 11.4. Az oktatás szerepe... 56 11.5. Vállalati stratégia és a gazdasági környezet... 57 11.6. Munkaerő-kiválasztás, képzés... 57 12. Japán menedzsment nyugat-európai környezet... 59 13. Összegzés... 62 14. Mellékletek... 63 15. Táblázatok és ábrák jegyzéke... 67 16. Felhasznált irodalom... 69 4

1. Bevezetés Szakdolgozatomban Japán és az Európai Unió kapcsolatát vizsgálom. Mivel Európai Üzleti Tanulmányok szakirányos hallgató vagyok, és japán nyelvet tanulok a főiskolán, ezért fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy erről a témáról szeretnék írni. Iskolám jellegéből kifolyólag elsősorban a két térség közötti gazdasági kapcsolatokat fejtettem ki részletesebben, természetesen az ide tartozó kulturális változásokkal együtt. Azért is tartom aktuálisnak ezt a témát, mert 2004. május elsejétől hazánk is az Európai Unió tagja, így csatlakozásunk révén mi is részesei vagyunk a két térség közötti kereskedelemnek. A kereskedelmi kapcsolatok, az árucsere mellett, a mai világban a nemzetközi működőtőke-áramlás is hatalmas szerepet játszik, melyek döntő része a legfejlettebb országok között, elsősorban a Triádon (Egyesült Államok, Európai Unió, Japán) belül zajlik. A globalizáció, a multinacionális vállalatok világot behálózó terjeszkedése során, úgy érzem az Európai Unió és Japán kapcsolatának vizsgálatkor fontos megnézni azt is, hogy a két térség milyen vállalati kultúrát képvisel. Éppen ezért részletesen elemeztem a japán menedzsmentet kialakulására és változására ható tényezőket, rámutatva arra, hogy mennyiben különbözik a nyugat-európai kultúrától.. Külön fejezetben mutatom be Magyarország és Japán kapcsolatát. A budapesti japán kereskedelmi képviselet, a Jetro céglistája szerint nyolcvanhét japán érdekeltségű vállalat működik hazánkban. Ezen magas számra való tekintettel, mindenképp meg szerettem volna vizsgálni, hogyan is működik egy japán cég Magyarországon. Ezen feladatra azért is választottam az Alpine-t, mert ennél a vállalatnál jártunk gyárlátogatáson, így ennek a vállalatnak a működésébe tudtam bepillantani, sajnos csak csekély mértékben, ezért nagyrészt csupán az ott megtapasztalt dolgokról van lehetőségem beszámolni. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy hogyan illeszkedik be egy távol-keleti vállalat a magyarországi környezetben, melyek azok az elemek az anyaországi szervezeti kultúrából, melyet a leányvállalatnál is ki akar alakítani. Számol-e a helyi munkavállalók értékvilágával, és egy magyaros, japános, vagy pedig egy multinacionális, azaz nemzetközi vállalti kultúrát igyekszik-e kialakítani. 5

Tapasztalataimat, észrevételeimet, melyek a dolgozat megírása közben felmerültek az utolsó fejezetben összegzem. Ezúton szeretnék köszönetet mondani belső konzulensemnek Székács Anna tanárnőnek, aki nemcsak a szakdolgozatom megírásában, de a japán nyelv tanulásában is mindig sok segítséget nyújtott, valamint Bassa Zoltánnak, aki elvállalta a külső konzulens szerepét. 6

2. Japán általános jellemzői Japán a világ leggyorsabban, leglátványosabban változó országai közé tartozik, bár hagyományai az ősi időkig nyúlnak vissza. A szigetország státusz bizonyos fokú izoláltságot biztosított és szerepet játszott abban, hogy Japán történelme során elkerülte a gyarmatosítást, és megőrizte társadalma etnikai homogenitását valamint a több évezredes ősi hagyományokat, intenzívebben, mint bármely más nép a világon. Az erős nemzeti érzéssel, egységtudattal, szorgalommal és az új iránti fogékonysággal rendelkező japán nép alkalmazkodási képessége segítette át az országot abban, hogy fenntartsa saját kultúráját az őt ért különböző, idegen kulturális hatások során. Mára Japán a világ egyik legfejlettebb gazdasági társadalma, sikerességében sok tényező játszott közre, nézzük ezek közül a legfontosabbakat. Az izoláltság az ország fejlődése szempontjából is meghatározó, hiszen lehetővé tette a szigetország számára, hogy megválogassa milyen idegen kultúrák behatolását engedélyezi. Három, időben jól elhatárolható kulturális hatás érte Japánt, melyek szerepet játszottak abban, hogy a szigetország eljusson mai fejlettségi szintjére. Az első a kínai befolyás, amely a VI-IX. század között érkezett, és legfőképpen az írásbeliség átvételére, a buddhista vallásra, illetve a konfuciánus kultúrára terjedt ki. A második nagy idegen kulturális hatás a Meiji 1 restaurációt követően érkezett Japánba, a korabeli fejlett európai társadalmaktól igyekeztek átvenni mindent, amiről úgy gondolták, hogy saját társadalmuk modernizálódását, fejlődését segíti. A harmadik pedig a második világháborút követő amerikai megszállás volt. A második világháború befejeztével a szigetország a szövetséges hatalmak megegyezése nyomán amerikai érdekterületté vált. Japán a világ egyetlen nemzete, melyet eddigi történelmünkben a leghalálosabb politikai és katonai sakkban tartó fegyver, az atombomba sújtott, ráadásul kétszer is. Végigtekintve az ország történelmén, figyelembe véve azt, hogy a japán nép évezredek alatt sosem kényszerült bármilyen külső hatásnak behódolni, érthető, hogy a háborús vereség alaposan megtörte a szigetországot. 1 Dolgozatomban a japán szavak, kifejezések átírására a Hepburn -féle átírást használtam 7

Az atombomba sokkból még nem is éledő országnak pillanatok alatt az amerikai megszállással kellett szembenéznie. Ez talán még bénítóbb hatással volt a japán lakosságra: a megszállókat félelemmel vegyes csodálattal kezelték. Miután a koreai háború világossá tette, hogy Japán elengedhetetlenül fontos ütköző-bázisként szolgálhat a hidegháború során egy esetleges Szovjetunió támogatta kínai támadáskor, az Egyesült Államok a gazdaság fejlesztését célzó intézkedéseket vezetett be az országban. Japán a Marshall-terv révén hatalmas összegeket kapott az Egyesült Államoktól az újjáépítésre, majdnem annyit egyedül, mint Nyugat-Európa országai összesen. Az európai Marshall segélyhez hasonló rendszerben nyersanyagokat, és az újjáépítéshez és átszervezéshez szükséges eszközöket importáltak. A termelés teljes kapacitással ismét megkezdődött. A japán gazdaság a technológiai újításokat teljes mértékben átvenni és meghonosítani igyekezve teljes erőbedobással beindult, a hetvenes évekre megelőzte mesterét a fejlődésben, a nyolcvanas évekre pedig teljes értékű konkurensként erősítette meg pozícióit a világgazdaságban. Nemcsak kényszerű volta miatt volt meghatározó az országra nehezedő második világháború utáni külső nyomás, hanem mert Japán addigi zártságából már olyan világ felé volt kényszerű megnyílni, melyben fokozott szerepet kapott a nemzetek közötti párbeszéd, a globalizáció és regionalizáció. A japán történelem kezdete óta többé-kevésbé folyamatosan tartó elzárkózási politikát a szigetországnak meg kellett változtatnia. Ezt kezdetben mintegy féligáteresztő taktikával oldotta meg, tehát Japánból kifelé szinte szabadon történt a különböző javak áramlása, így szakemberek, tőke, áruk és szolgáltatások jutottak a nagyvilágba, befelé azonban számtalan akadály korlátozta ugyanezen javak áramlását. Amíg Japán el nem ért bizonyos gazdasági hatalmat, részesedést a világ piacain, ez különösebben nem jelentett problémát. Amint érdemessé vált a japán piacokat kihasználni a többi gazdasági hatalomnak is, nemzetközi nyomás nehezedett rá, hogy építse le a fennálló korlátozásokat a beáramló javak előtt. Idővel Japán e nyomás hatására, és nem kis mértékben belső gazdasága megrendülése miatt kénytelen volt feladni korábbi tartózkodó külgazdaságpolitikáját 8

Végül, de nem utolsósorban az eredmények nem jöhettek volna létre a munkaerő, a japán ember nélkül. Az idősek, rangban feljebb állok tisztelete, a születéskor várható magas élettartam, a heti törvényes 44 órás munkaidő, a japánok hatalmas szorgalma, illetve a lakosság magas megtakarítási hajlandósága mind-mind fontos tényezője a fejlettség elérésének. (Hidasi Judit : 1998) 9

3. Gazdasági kapcsolatok alakulása Japán és az Európai Unió között a második világháborútól kezdve a nyolcvanas évek végéig 3.1. A második világháború utáni állapotok, a hatvanas évek A háború után hideg viszony volt a két térség között. Amikor Európa hat országa 1957-ben aláírta a Római Szerződést, még egyáltalán nem számoltak azzal, hogy valaha jelentős kapcsolatokat fognak kialakítani Japánnal. Akkoriban az Európai Közösség legfőbb külföldi partnere az Egyesült Államok volt, aki segédkezett a térség talpra állításában. Ezenkívül fontos pozíciót foglaltak el a Közösség országainak még akkor létező gyarmatai, amelyek ún. társulási viszonyban álltak az integrációval. Japán korántsem váltott ki pozitív érzelmeket Európából, főként a világháborúban betöltött szerepe miatt. Az említettek alapján látható, hogy ekkoriban mind Japán, mind pedig az Európai Közösség a háború egyetlen abszolút győztese, az Egyesült Államok felé fordult, a szigetország és Európa között pedig szinte semmilyen kapcsolat nem létezett. A hatvanas években némiképp enyhült az ellenséges hozzáállás, Japánt 1964-ben felvették az OECD-be, és a Tokiói Olimpia is világszerte jót tett Japán hírnevének. elkezdtek kialakulni kapcsolatai Nyugat-Európával. Ebben az időben mindkét terület gazdasága fejlődésnek indult, mely az 1973-as kőolajválságig töretlen volt. 60-as években tapasztalható japán gazdasági növekedési ütem a világban addig sohasem látott méreteket öltött, meghaladta még a várakozásokat is, mind a munka termelékenysége, mind pedig a növekedési ütem felgyorsult, és a gazdasági csoda jelenségeként vonult be a történelembe. Ezen évtized fordulóján a szigetország a Világbank második legnagyobb kölcsönzője volt, 1965-re már a fejlettebb iparosodott országok közé számított, és 1968-ra maga mögött hagyta a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy a világ második legfejlettebb piacgazdaságának helyét elfoglalja. Az üzleti életben ismét optimizmus uralkodott, ahogy az ország a háború előtti gazdasági termelési szintet utolérte, majd messze maga mögött hagyta. A 60-as évek elején az Európai Közösség és a szigetország között nagyrészt kereskedelmi egyensúly állt fenn, ám 1969-től a japán export volumene nagymértékben nőtt, és erősen koncentrált volt néhány iparágra, mint például az elektronikai termékekre (rádió, 10

televízió, magnetofon), valamint gépjárművekre (autó, hajó, motorbicikli). Ezen termékek jelentősen veszélyeztették a hasonlók előállításával foglalkozó európai gyárakat, ezért az integráció kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat kezdeményezett a japán kormánnyal, melyek széleskörű egyezményekhez vezettek. 3.2 A hetvenes évek A hetvenes évekre Japán exportvolumene kétszeresére nőtt, ezen belül pedig a gépek és közlekedési eszközök kivitele meghúszszorozódott. Ellenlépésként az EK-tagállamok bilaterális szinten számos importkvótát és mennyiségi korlátozást vezettek be a szigetország ellen, például a szerszámgépekre és a fényképezőgépekre, a személygépkocsikra túlzott olcsóságuk miatt kötelező árminimumot is megállapítottak, Japán pedig 1983-tól önkéntes exportkorlátozást vállalt, mindez persze nem járt különösebb eredménnyel, hiszen ilyen eszközökkel nem lehetett eltűntetni a japán autóipar versenyképességét. 1973. január elsején csatlakozott az integrációhoz három fejlett gazdasággal rendelkező ország, Dánia, az Egyesült Királyság, és Írország. Az Európai Közösség így kilenc tagúra és 270 millió lakosúra bővült, és mindenekelőtt a brit csatlakozásnak köszönhetően, világgazdasági súlya jelentős mértékben növekedett. Mindezt hangsúlyozta az amerikai politika megváltozása is, míg korábban az Egyesült Államok jelentősen támogatta Európa gazdasági újjáépítését, a bővülés után egyre inkább vetélytársként kezelte az Európai Közösséget. A hetvenes évekre egyértelművé vált, hogy a világgazdaságban három nagyobb szereplő, az Egyesült Államok, Japán és az Európai Közösség versenye válik meghatározóvá. Az 1973-as olajválság kisebb-nagyobb mértékben az egész világot érintette. Európában recessziót, és munkanélküliséget váltott ki, véget ért a Bretton Woods-ban kialakított, addig jól működő pénzügyi rendszer, kezdetét vette az árfolyamok lebegtetése, a pénzek egymáshoz viszonyított értéke napról napra változott, megnehezültek a kereskedelmi ügyletek, elkezdődött az árfolyamspekuláció. A változások már-már teljesen szétzilálták a közös piac addigi vívmányait, és erőteljesen hátráltatták az integráció további mélyítését. A válság az olajárak emelkedésének, és ezáltal az olaj kereskedelmen belüli súlyának növekedése következtében, elsősorban a Közösségen belüli kereskedelmet zavarta meg. (Horváth Zoltán : 2002) 11

A hetvenes évek világgazdaságának korszakos változásai a japán gazdaságot sem hagyták érintetlenül, meglátszottak a teljesítményén. A termelés szerkezetének meg-megújuló korszerűsítése a japán gazdaság nagyfokú rugalmasságának bizonyítéka, melynek segítségével a sikerült eredményesen megoldania a válság során felmerült problémákat. Példa erre a rugalmasságra a Kojima-rendszernek azon intézkedése, hogy az 1967-68- ban bekövetkezett környezeti válság kezelése céljából megkezdődött a környezetszennyező ágazatok kitelepítése az országon kívülre, mely rövid távon jelentős költségeket jelentett, de középtávon már gazdaságosnak mutatkozott. A kihelyezés 30-50 %-át az állam finanszírozta, és főleg az első körös Kis-Tigris országokba irányult. Így Japán megmaradt tőkeimportőrnek, de ugyanakkor működőtőke-exportőrré is vált. A Kojima-rendszernek, valamint a miniatürizálás és az energiatakarékos technológia bevezetésének köszönhetően az 1973-as kőolajválság nem rázta meg olyan mértékben az országot, nem okozott akkora méretű recessziót, mint a világgazdaság többi szereplőjének, például az Egyesült Államoknak, és Európának. (Hernádi András: 1980) Nemcsak az iparban, de a háztartásokban is szigorú takarékosságba kezdetek, és mint már említettem mindez jelentősen hozzájárult az ország további fejlődéséhez, Japán előnyt kovácsolhatott magának a nemzetközi piacon. Az egy főre jutó jövedelem alapján a világelsők közé került, és befolyása ez időtől vált igazán jelentőssé a világgazdaságra. Kiváló minőségű és versenyképesen árazott termékeivel újabb és újabb piacokat hódított meg. Az Európai Közösségben pedig korántsem volt rózsás a helyzet. Néhány csúcstechnikai, műszaki fejlettséget képviselő termék fejlesztésében, termelésében és világpiaci értékesítésében különösképp lemaradt, így érthető módón a japán termékek még inkább veszélyt jelentettek ezeken a piacokon, alacsony árukon kívül sokszor sokkal jobb minőséget nyújtottak, mint az európaiak. A nyugat-európai fogyasztói elektronikai ipar a gyors műszaki forradalom egyik látványos vesztese lett. A csúcstechnikai ágazatok legfontosabb termékeiben az 1970-es évek közepétől jelentős kereskedelmi mérleg-hiánya és importfüggősége keletkezett. Európa élesen bírálta a japán állam gazdaságpolitikáját, összeesküvésnek nevezte az agresszív exportpolitikát. Japán válaszul, önkéntes exportkorlátozást vezetett be, és a két fél megpróbált kompromisszumra jutni. Ennek érdekében 1975-ben az Európai Közösség egy állandó képviseletet hozott létre Tokióban, és Japán is így tett az EK-n belül, illetve közös fórumra adtak még alkalmat az éves G 7 találkozók. 12

3.3 A nyolcvanas évek Az 1980-as években az EK-ba irányuló, egyre bővülő japán export megháromszorozódott, ennek megfékezésére az integráció protekcionista eszközökhöz folyamodott, dömpingvámokat és exportkorlátozásokat vezetett be, 1983-ban pedig mindkét fél tárgyalásokat kezdeményezett a viták rendezésére. A kivitelben az elektronikai iparágon belüli változások voltak a jellemzőek, megnőtt az iroda- és adatfeldolgozó gépek részaránya, 1985-re pedig a japánok magukénak mondhatták az EU fénymásoló piacának 85 %-át. Az évtized végén Japán újabb támadást indított az európai piacok ellen, új termékekkel, technológiával, nagyobb választékkal rohamozza meg azokat. Ugyanakkor a 80-as évek elején merültek fel a japán gazdaság problémáinak első jelei is, a robbanásszerű növekedés üteme lelassult. Az ország a keletkezett fizetési mérleg többlettel nem tudott mit kezdeni, ezért hiteleket nyújtott a világ országainak, és működőtőke befektetéseket hajtott végre az ASEAN országokban. Így a világ legnagyobb hitelezőjévé és tőkeexportőrévé vált, a többi országból nemcsak tiszteletet, hanem félelmet is kiváltva - különösen az Egyesült Államokból. A két ország közötti feszültség jórészt abból is eredt, hogy az amerikai gazdaság abban az időben éppen rossz időket élt át több területen is lemaradni látszott Japán mögött. A legszembetűnőbb az volt, hogy a feldolgozóipar néhány ágazatában a japán termelékenységnövekedés látványosan lekörözte az amerikait. Főleg a szigetországi autóipari és elektronikai cégek tettek szert egyre nagyobb részesedésre az amerikai piacon. (Ozsvald Éva : 1997) 1982-ben azonban adósságválság alakult ki, és Japán rádöbbent, hogy nem gazdaságos a hitelnyújtás ezért 100 milliárd dolláros fizetési mérleg többletéből most az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, főként Spanyolországban, és Nagy-Britanniában hozott létre befektetéseket. 1983-ban törvény írta elő, hogy a keletkezett többletet a Japán gazdaságba kell visszaforgatni, de mivel a reálszférába nem lehetett, ezért a pénzügyi szférába fektették, az érték- és ingatlan-tőzsdére vitték a kereskedelmi többletet, így tettek a bankok és a lakosság is megtakarításaikkal. Ennek következtében a tőzsdén hirtelen növekedés indult meg, és önálló életet kezdett el élni. A reál- és a monetáris gazdaság elvált egymástól, a monetáris növekedni kezdett a reál kárára. Ez vezetett az ún. buborékgazdaság kialakulásához, mely végigkísérte a kilencvenes évek stagnálását is. 13

A nyolcvanas évek végére az Európai Közösségbe irányuló kivitel lassabban nőtt, mint az onnan érkező import, a szigetország azonban még mindig kereskedelmi többletet mondhatott magáénak. Jelentős export-csökkenés az EU irányába az 1993-as és 1994-es években mutatkozott meg főként, de ennek ellenére Japán még mindig hatalmas szuficittel rendelkezett az Unióval folyatatott kereskedelemben, egyedül Dánia és Olaszország tudott igen csekély többletet felmutatni. Átalakult Japán és a világgazdaság közötti viszony a nemzetközi pénzügyek területén is. Felmerült a pénzintézetek nemzetközi minősítésének problémája, amely előtérbe helyezte a nemzetközi és a japán pénzügyi rendszer szabályozásának összevethetőségét. Felerősödött a japán tőke kiáramlása és ugrásszerűen megnőtt az ország külső követelésállománya is. 14

4. Japán gazdaság problémái a kilencvenes években, és az erre adott válaszok 4.1 A buborékgazdaság kialakulása és szétpukkadása A japán gazdaság a buborékgazdaság szétpukkanása óta stagnál, tényleges teljesítménye lényegesen elmarad a lehetséges kibocsátástól, és évek óta sorra buknak el a deflációt orvosolni próbáló gazdaságpolitikai kísérletek. Nézzük meg, milyen tényezők vezettek a japán gazdasági csoda megtorpanásához, milyen problémákkal kellett a szigetországnak a kilencvenes években megküzdenie. A gazdaság virágzásának utolsó állomása az 1985. szeptemberi Plaza-egyezménnyel indult, aminek hatására a japán valuta a dollárral szemben jelentősen felértékelődött A yen erőteljesen drágult a világpiacon, korlátozva így az export-lehetőségeket, 1987-ben már jelentős csökkenést regisztráltak a japán statisztikák, mely a kilencvenes években már a 10 százalékot is elérte, és ez természetesen az Európai Unióba irányuló kivitelen is jelentősen meglátszott. A kereskedelmi lehetőségek beszűkülésétől való félelem arra késztette a japán cégeket, hogy termelőkapacitásaikat folyamatosan és erőteljesen fejlesszék a külföldi országokban. A tőkefelesleg következtében jelentősen megnőtt a befektetési lehetőségeket kereső pénzkínálat, a részvények iránt egyre növekvő kereslet mutatkozott. Az ingatlanspekulációs láz következtében az ingatlanárak az egekbe szöktek. A tőzsdén jegyzett vállatok gyakorlatilag korlátlanul bocsáthattak ki újabb részvénycsomagokat, a kereskedelmi bankok pedig egyre kockázatosabb ügyletekhez voltak kénytelenek hiteleket nyújtani. A tőzsdeindex 1991-ig erősödött, majd a hirtelen részvényeladásoktól összeomlott, az ingatlanárak zuhanni kezdtek, a buborék mérete csökkent. Miután a nyolcvanas évek első felében a külkereskedelmi mérleg többlete hatalmasra duzzadt, erős nemzetközi nyomás is nehezedett Japánra, hogy térjen át a belföldi kereslet vezérelte növekedési pályára. A japán gazdaságpolitika az árfolyamsokkra a monetáris politika nagymértékű lazításával felelt. A fiskális politikában ugyanakkor nem adták fel a 15

korábbi deficitcsökkentő irányzatot. Az olcsó pénz a pénzügyi szektor részleges deregulációjával párosulva óriási beruházási boomot indított el a gazdaságban. Részben ennek a következménye volt az ingatlan- és részvényvásárlási spekuláció elharapódzása. (Ozsvald Éva : 1997) 4.2 A japán gazdaság átalakulása A japán gazdaság szabályozórendszerében döntő változások következtek be, és a reálgazdaságban technológiai és szerkezeti fejlődés indult meg. A kormány gazdaságélénkítő csomagjának köszönhetően 1992-93-ra sikerült a helyzetet átmenetileg stabilizálni, ösztönözték a lakossági fogyasztást, illetve a kutatás-fejlesztést. A gazdaság azonban továbbra is zárt maradt, megőrizték a magas vámtételeket, a kivitelre vonatkozó egyedi szabályozásokat, illetve a kereskedőházak rendszerét. Nemcsak a szabályozórendszer, hanem a gazdaság szerkezetének számottevő átalakítására is sor került. A termelésben csaknem húsz éven át stabilan 30% körüli részarányt képviselő feldolgozóipar súlya csökkeni kezdett. Ennek oka nagyrészt az volt, hogy ezen ipar mind nagyobb területén vált jellemzővé a már korábban említett kitelepülés. Helyét a GDP előállításban az ún. üzleti szolgáltatások, illetve a közösségi, társadalmi és egyéni szolgáltatások vették át. A termelési potenciál egy részének külföldre vitele statisztikai szempontból mindenképpen nagy befolyással volt a külkereskedelmi forgalom irányaira, szerkezeti összetételére. A behozatalt a kivitelnél jóval erősebben befolyásolta az ár, hiszen a japán importban a világpiaci árak alakulásától függő nyers- és tüzelőanyagok, valamint lakosság által vásárolt fogyasztási cikkek részesedése volt a jelentős. 4.2.1 A pénzügyi dereguláció, az ún. Big Bang A japán pénzügyi rendszer liberalizálását hivatott Big Bang -re vonatkozó tervek 1996-ban kezdtek el kialakulni. A szigetország ebben az időben meglehetősen tartott attól, hogy elveszítheti ázsiai pénzügyi központ szerepét, főként ez indokolta a liberalizálás menetének kidolgozását. 16

1998 áprilisában eltörölték a devizaellenőrzés rendszerét, mely kiindulópontja volt annak a folyamatnak, amit azután sorra követtek a különböző pénzügyi reformok. Az új törvények lehetővé tették a pénzügyi befektetések eszközkészletének kiszélesítését, a pénzügyi szolgáltatások árainak felszabadítását, és leegyszerűsödött az új szereplők belépése a pénzügyi eszközök-szolgáltatások piacára. A dereguláció során jó néhány régi szabályozást eltöröltek, de nem sokat tettek annak érdekében, hogy helyettük új szabályokat alkossanak, és hogy megteremtsék az új pénzügyi tranzakciók végrehajtásához szükséges eszközöket. (Hernádi András : 2003) 4.2.2 A bank-szektor liberalizációja Mi sem bizonyítja jobban a japán bank-szektor fontosságát, mint az, hogy 1993-ban a világ 25 legnagyobb bankja közül 18 japán volt. A pénzügyi buborék felfúvódásának, majd leapadásának egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy a bankok portfoliójában igen komoly mértékben halmozódtak fel a nem teljesíthető és kétes kinnlevőségek. 1992 és 2000 között a japán bankok 66 ezer milliárd jent vesztettek, mert sok adós vállalat képtelen volt a boom időszakában felvett hiteleit törleszteni. Az 1990-es évek folyamán, a kedvezőtlen gazdasági folyamatok közepette nem képződött elegendő profit a japán bankokban ahhoz, hogy leírhassák rossz hiteleiket, ezért azokat továbbgörgették, manipulálták és rejtegették. 1997-ben a szigetország pénzügyi rendszere legújabb kori történetében először veszélyesen közel jutott az összeomláshoz, amikor egy bank és az egyik legnagyobb értékpapír-kereskedő cég csődbe jutott. Az események sokkolóan hatottak a betétesekre, mert a japán gazdaság korábban legendásan stabil működéséhez hozzátartozott az a ki nem mondott állami garancia, hogy bank nem mehet csődbe. A lakosság kezdte kivonni pénzét a kereskedelmi bankokból, és megtakarításait inkább készpénzben tartotta, vagy az állami tulajdonú postabankban fektette be. A föld- és részvényárak a korábbi zuhanás után még tovább estek, ami a bankok tőkéjét még inkább apasztotta. A kis- és középvállalati szférában a csődök száma ugrásszerűen emelkedett. A pénzügyi rendszer működőképességének fenntartása érdekében a központi bank arra kényszerült, hogy a vállalati adósságok nagy részét megvásárolja. 17

A pánik elharapódzását sikerült megállítani, ám ekkortól már nem lehetett kétség afelől, hogy a növekedés szorgalmazása mellett a pénzügyi szektor stabilizálását egyenrangúan fontos gazdaságpolitikai célként kell kezelni. Egyértelmű volt, hogy ez sok pénzbe fog kerülni. 1998 elején 17 ezer milliárd jent költöttek a betétbiztosítási alap feltöltésére, 13 ezer milliárddal növelték a bankok tőkéjét, majd még ugyanebben az évben egy újabb 31 milliárdos tőkeinjekcióra is sor került. Azért, hogy a banki ügyfelek bizalmát erősítsék, a kormány összeghatár nélkül minden bankbetétre garanciát vállalt. Megszigorították a számviteli szabályokat, és megerősítették a bankfelügyeletet is. (Ozsvald Éva : 2003) A közpénzekből történő feltőkésítés mellett a bankrendszer stabilizálását szolgálta a banki fúziók 1998-ban kezdődő beindítása is, az előre menekülés stratégiájaként a 2000. év fordulójára a legnagyobb kereskedelmi bankok végrehajtották a csoportokká fuzionálás folyamatát, így jobban el tudták rejteni veszteségeiket. A kormány jelenleg úgy igyekszik javítani a helyzeten, hogy a bankokat megpróbálja rávenni az adósok végrehajtására. A végrehajtási eljárások sora azonban tovább fékezné a gazdaságot. A miniszterelnök Koizumi politikája szokatlanul radikális Japánban. Reformpárti terveinek legalapvetőbb célja az, hogy Japán úrrá legyen a költségvetési hiányon, részben azáltal, hogy maximalizálják a kötvénykibocsátást. Ez viszont azzal jár, hogy alaposan átvizsgálják a költségvetésnek még a legrejtettebb zugait is: szűkebbre szabják az útépítések és más állami beruházások büdzséjét, megkurtítják a népjóléti kasszát és visszafogják a helyi önkormányzatoknak járó különféle támogatásokat és kedvezményeket. 4.3 A japán társadalom változása A gazdasági problémák pszichikai hatásuk révén pánikhangulatot kelltetek a lakosságban, az országban eluralkodott a pesszimizmus. Hagyományaik alapján a japán emberekre mindig jellemző volt a takarékosság, a pénzügyi buboréknak az évtized elején lezajlott kipukkanása, az ingatlan- és részvényárak zuhanása, valamint a rossz hitelek emelkedése, a bankok és egyéb pénzintézetek, vállalatok tönkremenetelére, a munkanélküliségi ráta háború utáni csúcsszintre emelkedésére úgy reagáltak, hogy visszafogták fogyasztásaikat, és pénzüket főként államkötvényekbe, és postatakarékpénztári betétekbe fektették. Vásárlásaiknál fontos szerepet játszott az ár, 18

ugyanakkor egy másik tendencia, egy fontos változás is megfigyelhető a fogyasztási szokásokban, mégpedig a nyugatiasodás, mely kedvezett az európai importnak. A jövőtől való félelmükben még a korábbiaknál is erőteljesebben vetették magukat a munkába, aminek következményeként megkeményedtek az emberek közötti viszonyok, fellendült a fiatalkorúak bűnözése, nőtt a halált okozó túlmunka illetve az öngyilkossági hajlam. (Hernádi András : 2003) 4.4 Politikai változások Japán életében a nemzetköziesedés a kilencvenes évek meghatározó jelensége. Ezen fogalom értelmezése azonban a japánok számára nem egyezik meg az amerikai, illetve európai felfogással, mely gyakran félreértésekhez vezet. Mivel azonban az ország nem csupán a gazdasági hanem a politikai szférában is egyre nagyobb nemzetközi szerepet szeretne betölteni, változtatni a gazdaságilag óriás, politikailag törpe felálláson, ezért mára ez a helyzet tarthatatlanná vált, és a japán kormány lépéseket tett felszámolására. A politika globálissá válása azt jelenti, hogy az ország olyan kérdések megoldásában vesz részt, melyek nem érintik közvetlenül a szigetországot, de nagy jelentősséggel bírnak a nemzetközi porondon. Ilyen volt például a kelet-európai országok, illetve a volt szocialista országok pénzügyi támogatása, vagy a környezetszennyezés elleni harcban az aktív szerepvállalás. Összefoglalva elmondható, hogy az elmúlt évek pénzpiaci folyamatai nem kedveztek a magas technikai és technológiai szinten készülő japán csúcsminőségű termékek keresletének, az új helyzethez több területen is alkalmazkodnia kellett a szigetországnak. Az átalakulási folyamat természetesen magán viseli azt a japán jellemzőt, hogy a változásokra mindig csak fokozatosan kerül sor, a régi hagyományok megőrzésével, az új trendek lassú terjedésével. 19

5. Japán és az Európai Unió külgazdasági kapcsolatai a kilencvenes években A külgazdasági kapcsolatok két legalapvetőbb formája a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi tényezőáramlás. Vizsgáljuk meg először Japán és az Unió helyzetét a kereskedelmi kapcsolatok szempontjából. 5.1. Japán és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai Az Európai Unió a világ legnagyobb kereskedője, nyitott gazdasági egységnek számít: a bruttó hazai termék 14 százaléka származik külkereskedelmi ügyletekből. Jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Japán megnyissa védett piacait az uniós termékek és szolgáltatások előtt. Az EU mind a mai napig nem kötött átfogó kereskedelempolitikai megállapodást a szigetországgal, noha az egyre fontosabb partnere az integrációnak. Japán sajátos helyet foglal el, Európán kívüli OECD országnak számit, se nem preferenciális, se nem diszkriminatív körbe nem tartozik, így a két fél közötti kereskedelmi kapcsolatokat a GATT / WTO elvei szabályozzák. A GATT, azaz az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény tulajdonképpen egy szabadkereskedelmi megállapodás, egy laza rugalmas szerződés, mely folyamatos liberalizációt indított el a szerződő országokban. 2 Japán-EU kapcsolatban jelentős prioritást élvez továbbá a tőkemozgások elősegítése és a kutatás-fejlesztés. Egyes EU országok kétoldalú megállapodást írtak alá Japánnal, mely a 2 A GATT Alapokmányának szellemiségét öt alapelv határozza meg: a legnagyobb kedvezmény elve, a viszonyosság elve, a nemzeti elbánás elve, a nyilvánosság elve, és a konzultáció kötelezettsége. A GATT keretében lebonyolított vámliberalizációs tárgyalások nem elhanyagolható eredményekhez vezettek, a vámok jelentősen csökkentek világszerte. A különböző fordulókon pedig elérték, hogy a nem vám jellegű kereskedelmi korlátozások is nagymértékben visszaszorultak. A legfontosabb, Uruguay-forduló eredményeként pedig a nemzetközi kereskedelem eddigi történetének legátfogóbb liberalizációs programja került kidolgozásra, mely érintette a mezőgazdasági termékeket, a textil- és ruházati termékeket, változásokat hozott a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem szabályozásában, és a szellemi tulajdonjogok védelmében. Megújultak és korszerűsödtek a GATT Alapokmányának egyes cikkelyei, és ami a legfontosabb és leglátványosabb eredmény, hogy létrehozták a Világkereskedelmi Szervezetet, a WTO-t. A WTO, a GATT-tól eltérően nem csupán egy szerződés, hanem egy nemzetközi gazdasági szervezet, mely akár szankcionálhatja is a tagjait, ha nem tartják be az előírásokat. Magába foglalja a GATT-ot, valamint az Uruguay-forduló során megkötött valamennyi sokoldalú megállapodást is. A Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal egyenjogú, sokoldalú szervezetként a korábbiaknál kedvezőbb feltételeket és jobb körülményeket nyújthat a nemzetközi kereskedelem további liberalizációjához. 20

GATT/WTO kereteinél szorosabb együttműködést jelent. Ezenfelül pedig félévente EU-Japán tárgyalásokat tartanak a gazdasági kapcsolatokról. Itt kell megemlíteni a kétévenként megrendezésre kerülő ASEM Csúcstalálkozókat, azaz az Ázsia-Európa párbeszédeket is, melyekről a későbbiekben lesz szó részletesebben. A kereskedelem volumenét tekintve Japán nem foglal el elsőrendű pozíciót az Unió gazdasági partnerei között, azonban mindig is éles konkurenciát jelentett és jelent ma is, ezért sosem szabad alábecsülni. Japán számára az Egyesült Államok után az Európai Unió a második legfontosabb kereskedelmi partner, és ezt a pozícióját mindvégig megőrizte a kilencvenes években. 1. ábra: Japán százalékos részaránya az Európai Unió kereskedelmében, 1990-2000 15 10 5 0 1990 1999 2000 Export 6,3 4,7 4,8 Import 11,7 9,2 8,4 Forrás: Bató Márk Blahó András (2004) Amint az az ábrán is látható 1990-től folyamatos csökkenés tapasztalható a két térség között, a táblázat azonban százalékos megosztást mutat, tehát ez nem minden esetben jelent tényleges volumencsökkenést, csupán azt, hogy az Unió megnövekedett kereskedelmében egyre kisebb szerepet játszik Japán. Ha a forgalom dollárban számolt értékét vesszük alapul, akkor 1994-ben növekedés tapasztalható az európai kivitelben, amely közgazdászok szerint 21