Beveztés a kommunikáció elméletébe 1.1 Miért kommunikálunk? (Bärnkopf) Az élővilágban igen sok faj ráébredt arra, hogy együtt többre mennek, mint ha egyedül próbálkoznak feladataik, pontosabban szólva a túlélés feladatának megoldásával. Az együttműködő egyedek csapatmunkája sokkal jobb eredményeket volt képes felmutatni, mint az elszigetelten élőké. Ez az elv az evolúciós elvből következően arra késztette a fejlődés során az állatvilág tagjait, hogy megszervezzék saját csoportjukat, közösségüket. A közösség munkájának összehangolásához azonban valamilyen jelrendszer használatával kommunikálniuk kell tudni egymás között. Sokszor persze az állatvilágban genetikailag kódolt jelzések irányítják az egyedeket: nincs döntési lehetősége egy hangyaboly egyedének, genetikailag meghatározott, hogy mi a feladata, és hogy azt milyen jelzések segítségével teljesíti. (A hangyaboly őrei számára is genetikailag kódolva van, hogy kit engedhetnek be és kit nem. Nem mérlegelhetnek). Az egyedek öröklik szerepüket és ezzel együtt az együttműködési formákat is. Másrészt tanulhat is azért valamit az állatközösség egyes tagja. Az embernél nagy valószínűséggel ugyanez a folyamat játszódhatott le egy kis eltéréssel: az ember nem fejlesztett semmilyen egyedi testrészt, amely segítségével túl tudja élni az evolúciós versenyfutást. Helyette: eszközöket kezdett el készíteni (részben ezzel emelkedett ki az állatvilágból), másrészt tudatosabban és bonyolult cselekvéssorozatok elvégzésére is alkalmassá tevő kommunikációs rendszert (nyelvet) alakított ki. Az ember is azért kezdett el tehát kommunikálni, hogy összehangolja csoportos cselekvéseit és ezzel növelje túlélési esélyeit. A homo sapiens kialakulásával (200 ezer évvel ezelőtt) azonban egy egészen új módon kommunikáló élőlény fejlődött ki: a homo sapiens ugyanis képessé vált egy idő után arra, hogy ne rámutatással, a jelenlévő tárgy vagy eszköz felmutatásával, egyszerű hangokkal értesse meg magát, hanem elvont szimbólumok révén. Az állatvilág összes tagja, amelyik képes társaival kommunikálni, természetesen jeleket használ kommunikációja során. Csakhogy olyan szimbólumokat, amelyek immáron kilépnek az időből, teljes mértékben absztraktak és semmi közük nincs a jelölthöz, ilyen szimbólumokat csakis a homo sapiens volt képes használni. 1.2 Az állatvilág és az ember kommunikációja közötti különbség (Terestyéni) Sok állati jelzés létezik, ami hasonlít a kommunikációra. Ők is képesek tevékenységüket összehangolni, képesek egymás számára információforrásul szolgálni. Szagminta, fa kérgének lekaparása saját terület megvonása, vagy a méhek táncnyelve, amely révén a virágban gazdag mezők felé irányítják társaikat. Sőt még megtévesztésre is képesek: bizonyos madarak sérülést imitálnak, hogy kicsinyeiket mentsék. Vagy négy különböző hangjel a négyféle ragadozó esetén a majmok egy fajtájánál. Más a jel a csoport egybehívására, más a szétszóródásra, azaz rögtön a cselekvésre vonatkozó információval szolgálnak. Mégis ritkaságnak számít, hogy egymást saját jövőbeli cselekedeteikről informálják. Leggyakrabban nem a társak informálása a céljuk az állatoknak a jelzésekkel, hanem a 1
támadó vagy a rivális társ megtévesztése, elijesztése. Az együttműködés inkább kivételes állapot. Csak a társas életmódot követő állatfajoknál van kooperatív készség. A szag és a karomnyom azonban például természetes jel, nem mesterséges, konvencionális, hanem genetikusan kódolt. Testének fizikai meghosszabbítása. A figyelmet elterelő madár nem üzenetet ad át, hanem az erőtlenség természetes jeleit imitálja. A majmok négyféle hangjelzése viszont már nagyban hasonlít a kommunikációra. Noha ez sem valamiféle konvención alapul, hanem genetikailag kódolt, és az is kérdéses, hogy mire irányul a hangjelzés? Vajon nem egy természetes reakciója a majomnak a leopárd közeledésére az, hogy ilyen és ilyen hangot ad ki? Vajon tényleg van-e mögötte olyan szándék, hogy a másikat figyelmeztesse? Márpedig az ilyen intencionalitás lenne az alapfeltétele a kommunikációnak, mint láttuk. A szándékot úgy lehetne leellenőrizni, hogy vajon, ha nincsenek jelen a társak, akkor is kiadják-e az adott hangjelzést. De vajon tudnak-e hazudni az állatok jelzéseikkel: majomcsetepaté, a vesztésre álló majomfalka egy tagja hirtelen leopárdvészt jelez hangjával, mikor nem is jön leopárd. Erre minden majom fel a fára, és a csata újra kezdődhet a nulláról. Ha ez nem véletlen volt, hanem szándékos, akkor tényleg nagyon kommunikáció-közeli állapottal lehetett dolgunk. Vajon képesek-e az állatok a másiknak szándékot tulajdonítani, jelzésük alapján, vagy anélkül megjósolni jövendő cselekedeteit? Erről is vitatkoznak. Az evolúciós fejlődés során a kommunikációs-reprezentációs képesség három szakaszban fejlődtek: 1.) az első élő szervezeteknek csak genetikailag meghatározott megismerőrendszerük volt. Méhek tánca, a legtöbb állat jelrendszere ide tartozik. 2.) Kialakul a megfelelő nagyságú idegrendszer: ezek az állatok már nem biológiailag programozottak a megismerés és a kommunikáció területén, hiszen képesek tanulni, egyedi ismeretek elsajátítására. De csak közvetlen tapasztaltszerzés útján. A faj minden egyes egyede saját tapasztataira támaszkodik. 3.) végül kialakul az emberi agy: képes közvetlen tapasztalás nélkül is ismeretek szerezni, illetve átadni. Ez az ember nyelvi képességének köszönhető. Az állati kommunikáció ráadásul nem gondolatok közlésére szolgál, hanem belső állapotok összehangolására szolgáló fiziológiai mechanizmus. Az agresszív vagy udvarló állat kommunikációs jele azt a célt szolgálja csak, hogy belső állapotát a másikéval összevessée, hogy aztán abból a túlélésre vonatkozóan valami következzék. Az emberi nyelv ennél sokkal többre képes. Múlt és jövő, külső és belső körülmények reprezentációja és kommunikációja mindezeket tudja az emberi nyelv 2
2.1 A kommunikációs jelenség alapfeltételei (Terestyéni) Mikor beszélhetünk egyáltalán kommunikációról? Egy információ vagy tényállás felvétele, percepciója, felfogása önmagában nem kommunikáció. Az, hogy az élőlények információforrásul szolgálnak egymásnak, önmagában még nem kommunikáció. Ráadásul sok információt kommunikációs közvetítő nélkül tapasztalunk meg: felnézünk az égre, sötét felhő eső lesz. De ha van is aktív forrása a információnak, akkor sem biztos hogy kommunikációnak számít: egy betörő matat a lakásom ajtajánál. Itt aktív a forrás, de a jelenetből egy fontos információ is adódik, de az aktív közreműködő nem akarta kommunikálni azt felénk, hogy mit is csinál. Legjobb megoldás ezért: ha megkülönböztetünk természetes és nem természetes jelentésű jelenségeket. Természetes jelentésű jelenség: úgy tulajdonítunk egy jelenségnek jelentést, hogy nem feltételezzük azt, hogy azért, abból a célból jött létre, hogy valamilyen információ átadjon (felhő, betörő, foltok az emberi bőrön himlő). A nem természetes jelentésűek eleve azzal a céllal jöttek létre, hogy információt átadjanak (autóstoppos karmozdulata, nyelvhasználat). Azaz az információátadás szándéka a fontos. Mik a kommunikációs jelenség feltételei tehát: 1. Egy ágens szükséges hozzá, akinek szándékában áll valamit közölni. 2. Ez a valami egy tényállás, ami lehet: a.) a világ egy külső tényen (leíró funkció) b) a közlő bizonyos érzelmi-mentális állapota (önreprezentációs-emotív funkció) c) a közlő akarata (viselkedésirányít funkció) / Roman Jakobson ezekhez még hozzátesz 3 funkciót: d) fatikus funkció kapcsolatteremtési funkció (hallózás a telefonban); e) metanyelvi funkció a nyelvekről való kommunikáció lehetősége; f) az üzenet megformálására vonatkozó funkció esztétikai vagy poétikai funkció 3. Ez a közlés nyíltan célba veszi a befogadót (az nem kommunikáció, ha egy bűntényt követően úgy vezetjük rá a rendőrséget a tettes kilétére, hogy odacsempésszük a helyszínre az illető ruhadarabját. Azaz a közlő szándékában áll szándéka (az információátadás aktusának) felismertetése. 4. Ráadásul a befogadó mindezt ily módon is értelmezi (ellenpélda: Esti Kornél bolgár útikalauz, ahol a bolgárul nem tudó utas a kalauz nonverbális kommunikációjából sejti 3
miről is beszél ez utóbbi, sőt az utas még nemverbális módon reagál is. Az utas nem azért reagál, mert oly módon értelmezi a közlő jeleit, ahogy azt a közlő akarja.) 2.2 A kommunikációs jelek fajtái (Terestyéni) A felismertetés persze néha működik kommunikáció nélkül is: arra sétálunk véletlenül, ahol porig égett lakásunk található. Vagy olyan ruhát vesz fel valaki, amiből leolvasható ismerőse számára, hogy nincs pénze ruhára. Vagy éppen alkalmi eszközökkel ismertetünk fel egy tényállást: sokszor előfordulhat, ha valaki olyan országba érkezik, amelynek nem ismeri a nyelvét, és nincs közös jelrendszere az ottaniakkal. Egy harmadik megoldás: a fizikai jegyek alapján való felismertetés: képek, rajzok, hangok. Ezek felidézik az adott tényállást. Ezek hasonlóságon alapulnak általában. És vannak a konvención (megegyezésen) alapuló jelek: nyelvek, de ilyenek az egyenruhák, nemzeti szimbólumok, közlekedési táblák. És vannak határesetek: ide tartoznak a nonverbális kommunikáció elemei: mimika, tekintet, gesztusok, testtartás. Ezek nem tudatosak általában. 2.3 A kommunikáció alapfunkciói: (Galambos) 1. Kifejezés A kommunikációs felek egyike érzékelhetővé teszi saját belső világát beszéd, öltözködés, gesztusok stb. révén. Ezen kifejezések nélkül mások nem érthetnék meg érzéseinket (örömünket, bánatunkat, ijedtségünket stb.) 2. A tájékoztatás 4
Azonban nemcsak érzéseket akarunk mások tudtára hozni, hanem információkat is szeretnénk átadni saját vagy mások állapotáról, illetve teljesen külsődleges eseményekről, tényekről. 3. A befolyásolás Ebben az esetben a kommunikáló félnek már szándékai is vannak, nemcsak tényeket, vagy információt kíván átadni, hanem mások akaratát illetve gondolatát is befolyásolni akarja. 2.4 A kommunikáció társadalmi funkciói: (Galambos) 1. Integrációs funkció: a társadalom közös értékeinek, normáinak kialakítása. Antagonizáló: ezzel éppen ellentétes irányú. 2. Konszolidáló funkció: új értékek és normák kidolgozása esetén a társadalom feszültségek feloldása. Revolúciós funkció: az előbbivel éppen ellentétes irányú. 3. Alkalmazkodási funkció: Az egyének társadalmi csoportokhoz való tartozását juttatja kifejezésre ez a funkció. Deviációs funkció: a csoportokon belüli konfliktusokat juttatja kifejezésre. 4. Folyamatossági funkció: a szocializációs folyamatban viszonylagos állandóságot biztosít. Szakaszossági funkció: az előbbivel ellentétben segíti a családi vagy egyéni múlttal való szakítást, a kitörést. 2.5 A kommunikációs folyamat elemei: (Galambos-Bärnkopf) Kommunikációs stratégiák nagy mértékben attól függnek, hogy éppen ki, kivel, milyen körülmények között, milyen csatornán (papír, email, élő szó) kommunikál. Más lesz a magán és más a hivatalos beszélgetés, más, ha telefonon beszélünk, más ha személyesen. Más lesz, ha a főnökünkkel beszélünk, és megint más ha barátokkal. Ebből is látszik, hogy a kommunikáció leggyakrabban interperszonális természetű, melyben az üzenet átadói és vevői kölcsönösen függnek egymástól. A vevő részéről azonban a kódolt tartalom a dekódolás folyamán mindig többféle szűrön keresztül jut el a tudatáig: 5
1. fizikai szűrők: érzékszerveink korlátozottsága miatt sokkal kevesebbet érzékelünk a világból, mint amennyi inger ér minket. Ráadásul érzékszerveink teljesítőképessége sem egyenletes, folyamatosan változik. 2. szellemi szűrők: az évek folyamán a beérkezett információkból valamiféle rendszert, vagy több rendszert építünk fel az életvitelre, de általában a világra nézvést is. Ez a világképünk, ami változik, nem egységes feltétlenül, de létező valami. Milyen szellemi szűrőink vannak? a. elvárás szűrők: vannak elvárásaink a világ menetével kapcsolatban, hogy mi hogyan történjen, vagy történhet, és hogy mi mit szeretnénk. Na ugye, megmondtam érzés. Ezek segítenek is rajtunk, hiszen ezzel képesek vagyunk felkészülni az elkövetkező eseményekre, de sokszor ezek miatt figyelmen kívül hagyunk dolgokat, amelyek nem igazolják elvárásainkat. b. tényszűrők: olyan információk nem jutnak tudatunkig ezen szűrők miatt, amelyek cáfolják világképünket. Csak azokra koncentrálunk, melyek erősítik. Ezek megvédik világképünket a világ romboló hatásától, ugyanakkor a világot képesek eltorzítani. 3. érzelmi szűrők: ez határozza meg a viszonyulást (hogy egy adott információt pl. elfogadunk vagy sem, egy adott dologhoz pozitívan vagy negatívan viszonyulunke), a szellemi szűrők pedig az indoklásban segítenek (miért is fogadunk el valamit és miért utasítunk el más dolgokat). Azaz szellemi szűrőink visszavezethetőek érzelmi szűrőinkre. Hiába mondanak rosszat barátunkról, mi megvédjük, mert szeretjük. Azaz érzelmi szűrőnk már eleve eldönti, hogy értelmi szűrőnk miként működjön. Ragaszkodunk személyekhez, de tárgyakhoz is (tulajdonainkhoz), valamint szellemi dolgokhoz is (népdalok, kulturális termékek). 2.6 A kommunikáció zavarai: (Galambos) a kommunikációs folyamat minden részében felléphetnek zavarok (az adónál, a vevőnél és magában a kommunikációs csatornában is), sőt verbális és nem-verbális szinten is lehet zavar. Az adó részéről lehetnek fogalmazási zavarok (ez adódhat ismerethiányból, kifejezőkészség nem megfelelő szintjéből), metakommunikációs zavarok (az össze nonverbális kommunikáció lehetséges eltorzulása). A vevő részéről: 6
A csatorna zavarai: zaj, megszakadó telefonvonal, nem megfelelő artikuláció, egy könyv rossz terjesztői háttere, sötét helység stb. Az információ a két fél szándékától függetlenül elvész vagy sérül. 3. Az emberi kommunikáció eszközei (Terestyéni) 3.1 A nyelv és a beszéd Mi befolyásolja ezt? A beszélő személyisége, amelyet persze kommunikáció aktusok hoznak létre. De a társadalmi struktúrában betöltött helye is nagyban befolyásolja ezt (életkor, nem, osztály, státus stb.) A nyelv: alapvetően intencionális, azaz mindig valami közléscélú (mint a kalapács a szög beverésére való, úgy a nyelv a közlésre). Azaz emberi együttműködésre sarkall. A nyelvi kifejezésekhez hozzárendelünk valami jelentést, ami arra vonatkozó konvenció, kölcsönös tudás, hogy a nyelv elemeihez mi tartozik a világban. Ahhoz, hogy egy olyan bonyolult szimbólumrendszer, mint az emberi nyelv létrejöhessen, két meghatározó mozzanatra van szükség: 1. a rámutatás helyettesítéseként megjelenik a névadás. Azaz szimbólumok a való világ dolgait kezdik el jelölni. Olyan dolgokat fogtak egybe ezek a nevek, amelyek azonos tulajdonságúak, vagy hasonló viszonyokat tükröznek. De ezzel egy időben ezek a tulajdonságok, minőségek és viszonyok leválaszthatóvá váltak a jelzett dolgokról, ezáltal osztályok és elvont, absztrakt kategóriák születtek, amelyekkel az érzékelés számára éppen adott helyzetektől függetlenedve is lehetett kommunikálni, azaz el lehetett képzelni olyan helyzeteket is, amelyek kívül estek az érzékelésen. 2. A nevek kezdetben inkább csak verbális rámutatásként funkcionáltak. Később immár megjelenhettek az állítmányok is a nyelvben: azaz nemcsak az alanyra való rámutatás, hanem az alany állapotára, cselekedetére, minőségére utaló jelek is. 7
A nyelvnek van reprezentációs és kommunikációs szerepköre. Reprezentálja a világ jelenségeit, de egyben képes az emberek között kommunikatív szituációk kialakítására. Elképzelhető ugyan reprezentáció kommunikáció nélkül, csak éppen akkor nincs értelme a nyelvnek, hiszen éppen azért jön létre, hogy az emberek közötti kommunikációt megkönnyítse. A nyelvi reprezentáció és kommunikáció lényegében tér el a közvetlen érzéki és a külső képi reprezentációtól: az előző kettőben a megjelenített világ egy darabja a maga teljességében jelenik meg (batáromravagy egy szép épületre minden vonásával, hangjával, látható és hallható, érzékelhető tulajdonságával együtt emlékszem). A nyelvi reprezentáció és a kommunikáció során azonban nem az egész, hanem csak leírt részei jelennek meg. Egy csésze kávé -ra nyelvi úton történő utalás nem mond semmit a csésze formájáról, űrtartalmáról, arról, hogy mennyi folyadék van benne stb. Ugyanakkor a szavakkal cselekedni is tudok. Azaz a nyelv a kommunikációban nemcsak bizonyos tényállások felismertetését szolgálhatja, hanem önmagában is cselekvésnek számíthat. Bocsánat kérés, ígérettétel, parancsol, tilt, javasol, felszólít, engedélyez, gratulál, seküszik, ígér, felment a vád alól. Az ilyen jellegű mondatok önmagukban nem leírnak valamilyen tényállást, hanem ezekkel a mondatokkal és szavakkal cselekszünk már egyben, egy cselekedetet végrehajtunk (ezért is perfomatívak ezek a szavak). De sokszor a sima konstatív mondatok mögött is valami cselekvés húzódik (figyelmeztetés: piros a lámpa ; ígéret: holnap jövök ; felszólítás: ez a ruha tiszta rongy már azaz így nem mehetsz ki az utcára). Azaz szinte minden mondatunknak van valamilyen cselekvési értéke. 3.2 A nyelv és az írás A nyelvi kommunikáció másik formája az írás. Az írás a beszélt nyelv szimbóluma. A gondolatok rögzítését, közvetítését teszi lehetővé. Írásban nem támaszkodhatunk a nemverbális jelekre (mimika, hanglejtés...), az írás csak közvetetten hat, Előnye azonban, hogy rögzített, bármikor elővehető, reprodukálható, javítható, kiegészíthető. A kommunikációs technológiák evolúciója során a második nagy lépést jelentette az írás megjelenése (A négy forradalom: (1) a beszélt emberi nyelv megjelenése (ez a pleisztocén végére tehető, 30-40 ezer évvel ezelőttre): innét számíthatók az orális kultúrák korszaka; (2) a beszéd rögzítésére szolgáló eljárások (pl. hieroglifa, piktogram, írás) megjelenése (mintegy 6 ezer évvel ezelőtt): ez az irásbeliség első korszaka; (3) a nyomtatás megjelenése (mintegy 500 éve): ez az irásbeliség második korszaka, avagy a Gutenberg-galaxis korszaka; (4) az elektronikus (tömeg)kommunikáció (rádió, televízió) megjelenése) Az emberi evolúció általában is nagy mértékben összefügg az információ tárolásának és kommunikálásának módjával. Az írás megjelenésével a tudás lassan függetlenedik az individuumoktól, objektíváldóik. A nagyobb, kiterjedtebb közösségek megszervezéséhez alapvetően szükség volt az írás feltalálására. A tudás és az információ megőrződik, összehasonlíthatóvá, visszakereshetővé válik. Ez segítette elő aztán az elvont gondolkodásmód fejlődését (logikai összefüggések, egyáltalán osztályozások, kategorizálások, vagy a matematika létrejöttét). 8
4. Verbális és nonverbális kommunikáció (Gombocz) Közvetlen emberi kommunikációnak nevezzük a közlést, ha az a felek jelenlétében eszköz nélkül történik, ilyenkor a személyiség teljes érzékszervi apparátusa résztvevő. A közvetett emberi kommunikációnál, nincs személyes jelenlét, technikai eszköz segítségével kerülnek kapcsolatba a felek. Az emberi kommunikáció több csatornás. A nyelvi (verbális) kommunikáció mellett igen jelentősek a nem-verbális közlési csatornák is. A totális kommunikáció lényege, hogy az embert nemcsak a szóban megfogalmazott információk, hanem érzékszerveinkkel felfogható minden jelenség tájékoztat. A verbális csatorna közleményei tagolt, megformált alakban, a nem-verbális csatornán áramló közlések globálisan, tagolatlan formában jutnak el a befogadó egyénhez. A közlési csatornák egymástól nem elszigetelten működnek. A kommunikáció fejlődése szempontjából a kisgyermekkortól a felnőtté válásig a család, a személyközi kapcsolatok (barátok, társak...), a nevelési intézmények és a tömegkommunikációs csatornák játsszák a fő szerepet. 4.1 A verbális kommunikáció A verbális csatorna az ember legspecifikusabb kommunikációs módja, mindenféle információ továbbítására alkalmas. A nyelv közös jelrendszerként teszi lehetővé a kölcsönös megértést, hangolja össze viselkedésünket, cselekvéseinket. Az emberi kultúra alapja. A nyelv teszi képessé az embert arra, hogy az emberiség tapasztalatait elraktározhassa, s azokhoz hozzájuthasson. A nyelv segítségével ismerjük meg a világot, s ennek kapcsán alakul a személyiség szerkezete. A nyelv eszköz és szabályrendszer, jellemzője hogy az egyén számára objektív, állandó, stabil. A beszéd, miután az egyén hozza létre adott célból és helyzetben, szubjektív, egyéni, egyszeri. A beszéd eszköze a nyelv. Ahhoz, hogy a beszéd fejlesztésének feladatait meghatározhassuk, szükséges a beszédfunkciók tisztázása. Roman Jakobson 6 beszédfunkciót különböztet meg: 1. referenciális (RE) funkció 2. emotív (EM) funkció 3. konatív (KO) funkció 4. fatikus (FA) funkció 5. poétikai (PO) funkció 6. metanyelvi (ME) funkció A beszéd referenciális, megismertető funkciójáról a világ tényeiről való tájékoztatás, az ismerettovábbítás során beszélünk. Első sorban kijelentő mondatokban nyilvánul meg. Az emotív funkció esetén közlésünkből az érzelmi jelleg emelkedik ki, a beszéd tárgyához való érzelmi viszonyt fejezi ki. Az érzelmi telítettségű felkiáltó és óhajtó mondatokra jellemző. A konatív funkcióban az akarati befolyásolás kerül előtérbe. Legtisztább megnyilvánulása a parancs, felszólítás. 9
A fatikus funkcióban a kapcsolatteremtés dominál. Elsősorban a bizonytalan gondolati tartalmat hordozó kérdő mondatok sajátossága. A poétikai funkció érvényesülésekor az esztétikai hatás a cél. A metanyelvi funkció során magára a nyelvi megformálásra vonatkozik a közlés. A funkciók a nyelvi közlés más-más oldalát határozzák ugyan meg, de szinte minden nyelvi üzenetben több funkció is megjelenik. Az artikuláció A hangélménynek a hangadás minősége is meghatározója. A megfelelő hangadásban, a beszéd érthetőségében a beszélőszervek izmainak nagy szerepe van. A hatékony, jól érthető beszéd fontos feltétele a pontos artikuláció, a helyes hangsúlyozás. A ritmikus, hangsúlyos beszéd könnyebben érthetővé, követhetővé teszi a magyarázatot. A hangerő A hangerő egyrészt a beszélőben lévő feszültség levezetését, másrészt a befolyásolás hatékonyságának az emelését segíti. A hangerő változásaival ki lehet emelni az újat, a fontosat, érzelmeinket. A hang erőssége és dallamossága között fordított összefüggés van. Minél hangosabb a beszéd, annál kevésbé dallamos és ezzel romlik hatékonysága. Előadók hibája, hogy mindent fontosnak tartva mindent egyformán nagy hangerővel próbálnak előadni. A hanglejtés A hanglejtés a beszéd hangmagasságának változtatásán alapul. A beszédet kísérő minden érzelmi velejáró a hanglejtés változásában nyilvánul meg. Egy bonyolultabb mondat több hangfekvésben is mozoghat a könnyebb érthetőség miatt. Ahová hangsúlyt teszünk, ott magasabbról indul a hang lefelé, a hangsúlytalan részeket alacsonyabb hangfekvésben mondjuk. Egyre jobban terjed a fölfelé "éneklő" megemelt hangmagasságú beszédstílus, holott a magyar nyelv ereszkedő hanglejtésnek megfelelő beszéd. A beszéd gyorsasága A magyar nyelv sajátossága, hogy viszonylag lassú. Másodpercenként 3-4 szótagot ejtünk ki. Az érdeklődés felkeltésének és ébrentartásának, a mondanivaló tagolásának fontos beszédtechnikai eszköze: a tempóváltás, a hangerő módosítása, a magasságbeli váltás. A beszédszünet Különböző típusait említhetjük meg: belégzési szünet ( a levegővételt segíti) hezitációs szünet ( a pedagógus koncentrál, keresi a szavakat) felhívási szünet (a diák figyelmének felkeltésére tartott szünet) kifejező szünet (hatáskeltés szerepe van) 4.2 A nem verbális kommunikáció A nem-verbális kommunikáció fogalmát csak az utóbbi 50-60 évben használják. Korábban ezekkel a jelenségekkel, csak mint az érzelmi kifejezés eszközeivel foglalkoztak. Egyes kutatók szerint a nem-verbális csatornán az információ 90%-a jut el a befogadóhoz. A nem verbális kommunikációnak nagyon nagy szerepe van a gyermek fejlődése, az interakció szabályozása, az emberek közötti viszony alakulása, a szocializáció szempontjából. 10
A gyerek ezen keresztül tanul attitűdöket, értékeket, azonosul a felnőttek viselkedésmintáival, alakul empátiás képessége. A kisgyerek nagyon fogékony a nemverbális jelekre, melyeket elsősorban mint az érzelmi viszonyulás jelzéseit fogja fel. A gesztus (a kéz, a kar mozdulatai) A gesztikulálás a test kifejezést szolgáló mozgása, a gesztus maga a taglejtés. A gesztikulálás a beszédet kísérő fej-, váll-, kar és kézmozgás. Segít beszédünk tartalmi elemeinek kiemelésében, nyomatékosításában. Általában elmondható, hogy a hatásos gesztikuláció a csípőtől a vállig, s csak nagyon ritkán, - erős érzelmi feszültség esetén - terjed a váll fölötti részekre. A kézzel történő gesztusok hatásuk szempontjából lehetnek: pozitív hatású kéztartás: felfelé fordított tenyér semleges hatású kéztartás: párhuzamosan elhelyezkedő tenyér negatív hatású kéztartás: lefelé, vagy a partner felé fordított tenyér A mimika A beszédet kísérő arckifejezések, a mimika az arcizmok mozgása révén közöl információkat. Az arc elsősorban az érzelmek kifejezésének színtere. A szem, a szemöldök, a száj segítségével vagyunk képesek különböző érzelmek kifejezésére. Az arckifejezések nemcsak pillanatnyi hangulatomról, hanem tartós lelki tulajdonságaimról is árulkodnak. A tekintet A tekintet az egyik legősibb kommunikációs eszköz. A személyes viszony alakításában fontos csatorna. Partnerünk tekintetéből nagyon sok információ szerezhető. A pillantáskapcsolat (szemkontaktus) felvétele feltétlenül fontos. Ezzel megnyerhető a hallgatóság, a figyelem ébren tartható. Vigyázni kell azonban a túl gyakori váltással, mert a kapkodó tekintet éppen ellentétes hatást vált ki. Ha valakivel kapcsolatba akarunk kerülni, hosszabban rátekintünk. A testmozdulatok, testtartás Az ülő ember kevésbé dinamikus, kevésbé lehet figyelni rá. Az állás sose legyen túl merev. Helytelen ha az előadó túl sokat mozog, fel-alá járkál, ezzel szinte kifárasztja hallgatóságát, hiszen tekintetükkel képtelenek követni. Ugyan így helytelen lehet az egyhelyben állás. Az elektronikus jegyzet a következő szakirodalom felhasználásával készült: Gombocz Jánosné, dr.: Kommunikáció (jegyzet), BMF Karl E. Rosengren: Kommunikáció, Typotex kiadó, 2004 Galambos Katalin: A kommunikáció elmélete és gyakorlata, Pécs, 1997 Bärnkopf Zsolt: A kommunikáció könyve, Flaccus Kiadó, 2002 Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet, AKTI-Typotex Kiadó, 2006 11