Szakmai továbbképzés a civil szféra jövõjének záloga. A közösségfejlesztés Iskolája

VI./4. VI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, 2005. OKTÓBER DECEMBER Szakmai továbbképzés a civil szféra jövõjének záloga Dr. Besenyi Sándor: A szakmaiság a civil szféra létalapja Arapovics Mária: Civil szervezetek szerepe az egész életen át tartó tanulásban Dáné Tibor Kálmán: Új perspektívák elõtt a hazai magyar felnõttképzés Dezsõ Júlia, Szabó István: Kezdeményezz. Mutasd meg, hogy lehet! A közösségfejlesztés Iskolája Civil VitaFórum Mire számíthatunk a vidékfejlesztés terén a 2007-2013 közötti idõszakban? Interjú Kolumbán Gáborral Civil Kurázsi

mszervezetekért 2 civil fórum T a r t a l o m j e g y z é k 3. oldal Dr. Besenyi Sándor: A szakmaiság a civil szféra létalapja 4. oldal Csáki Rozália: Mire és hogyan tanít a civil szféra? 5. oldal Buda Annamária: Civil a pályán, avagy csak profin érdemes bármit tenni a civil szférában 9. oldal Arapovics Mária: Civil szervezetek szerepe az egész életen át tartó tanulásban 14. oldal Ion Georgescu: Szakmai továbbképzés a civil szférában interjú Ion Georgescuval, a Román Képzési Intézet egyik trénerével 15. oldal Varga Máté, Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés és képzés A Közösségfejlesztők Egyesülete és a Civil Kollégium Alapítvány képzési tevékenysége 18. oldal Márton János, Papp Z. Attila: Kihasználatlanul. A romániai (magyar) felnőttképzés rendszere 21. oldal Dáné Tibor Kálmán: Új perspektívák előtt a hazai magyar felnőttképzés 23. oldal Dezső Júlia, Szabó István: Kezdeményezz. Mutasd meg, hogy lehet! A közösségfejlesztés Iskolája 24. oldal Arapovics Mária: A Civil társadalom és nonprofit szervezetek akkreditált képzési program az ELTE Pedagógia Karán 28. oldal Nizák Péter: A Budapesti Művelődési Központ által akkreditált továbbképzési program bemutatása 31. oldal Az Önkéntes Központ Alapítvány Képzési Programjának Etikai Kódexe 33. oldal Bereczki Kinga: AMŐBA 10 év az oktatás és oktatásfejlesztés terén 35. oldal Csengeri Zsolt: Crest Forrásközpont képzés és informálás 37. oldal Cristina Cristodorescu: Szakmai továbbképzés egy szervezet fejlesztésének alapja 38. oldal Márton Zoltán: Teleki Oktatási Központ lehetőségek tárháza 39. oldal Kósa András: A Közéletre Nevelésért Alapítvány (KÖNE) képzési programja 41. oldal Magyari Sára: Startolás a START-al 42. oldal Székely Tünde: KÖDAK Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia 44. oldal Jakab Vilma: Civil Sajtóműhely 44. oldal Kovács Zoltán Csongor: Fiatalok a romániai zöld mozgalomban Civil VitaFórum 46. oldal Mire számíthatunk a vidékfejlesztés terén a 2007-2013 közötti időszakban? Interjú Kolumbán Gáborral Civil Kurázsi 49. oldal Demeter Zoltán: Összefogás Imoláért! Beszámolók 50. oldal Sorbán József: Székelyföldi Civil Konferencia Kük löszünk, ha löszünk? Tévhitek és kihívások a székelyföldi civil világban 53. oldal Sárig Enikő: II. Hargita megyei Civil Konferencia 54. oldal Felhívás c i v i l f ó r u c i v i l t á r s a d a l m i l a p Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz Szerkesztői bizottság: Bodó Barna Kolumbán Gábor Magyari Tivadar Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Alapítvány Elérhetőségek: postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004 telefon/fax: 0264 530748 e mail: ermacisza@cluj.astral.ro ISSN 15822 4004 Készült a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 45 000 lej, a 2005-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 120 000 lej.

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 3 A szakmaiság a civil szféra létalapja Amúlt század kilencvenes évei politikai, gazdasági, társadalmi és szociális változásai sodrában drámai átalakulások játszódtak le szűkebb és tágabb világunkban, körülöttünk és bennünk. A piacgazdasági átrendeződés tektonikus mélységű és horderejű változásokat hozott életünkben. Világunk a globalizálódás sodrában összetettebbé, nyitottabbá, polarizáltabbá vált. A pluralista demokrácia politikai rendszere új erőteret teremtett, új törésvonalakat nyitott a korábban egységes, homogén társadalmi csoportok között. Új hatalmi gépezetet, manipulációs technikákat, elkötelezettségeket alakítgat a demokrácia prominens képviselőinek szerepjátékaiban. A változások megoldható, vagy annak tűnő, gyakran fatalisztikusan átláthatatlan, kusza problémahalmaz elé állítottak bennünket. Gondjaink, problémáink kezelésére a közhatalmi-költségvetési szféra bizony gyakran alkalmatlannak bizonyult. Az üzleti szférát a piac farkastörvényei vezérlik. Haszonelvűsége, gazdasági-pénzügyi korlátai miatt a társadalmi, szociális és szakmai gondok özönével mit sem tud kezdeni. Széles társadalmi senki földje jött létre a mindennapok világában. Nincs felelőse, gazdája, istápolója sok-sok gondunknak, települési, térségi, szakterületi ügyünknek. A változások azonban nemcsak új problémák özönével szembesítettek bennünket, hanem a demokrácia formálódó viszonyrendszerében a politikai képviselet mellett civil önszerveződési és problémakezelési lehetőségeket is megnyitottak a romániai magyarság különböző társadalmi csoportjai számára. Az erdélyi tradicionális önszerveződési-összefogási formák, nyelv-, kultúra- és nemzeti azonosságőrző tapasztalatok alapján egyéni és közösségi civil kezdeményezések jelentek meg itt, a társadalmi, szociális, települési, oktatási, képzési senki földjén. Ők vállalták fel a halmozódó gondokat, gazdátlanul maradt értékek, érdekek, ügyek képviseletét, a tennivalók feltárását, programmá szervezését, a gondoskodás nélkül vergődő emberek, gyermekek, elesettek segítését. A kilencvenes években erdélyi szinten több ezres nagyságrendben, hihetetlen tematikai sokszínűségben bontakozott ki a civil kezdeményezések, önszerveződések világa a településeken, az ágazati szakterületeken, a társadalmon kívüli, gazdátlan zugokban. Az elmúlt másfél évtizedben bonyolult mennyiségi és minőségi metamorfózison ment át a civil szféra a romániai magyarság körében is. (Nem utolsósorban a gyakran apprehendált anyaországi anyagi és szakmai támogatás segítségével.) Kialakultak és megerősödtek önszerveződési formáik, konkretizálódtak társadalmi szerepvállalásaik. Lassan kodifikálódtak jogi szabályozásuk keretei. Kirajzolódtak a nemzetközi, anyaországi és romániai forrásszerzési lehetőségeik. Bebizonyosodott, hogy a társadalom számára rendre olcsóbb és hatékonyabb megoldás a civilekre bízni bizonyos ügyeket, mint az állami, önkormányzati bürokráciára, szakigazgatásra hagyatkozni. A civil szféra meggyőzte a társadalmat szükségességéről és hasznosságáról. A kisebbségi magyarság nemzeti azonosságának megőrzésében, társadalmi értékei védelmében és gazdagításában jelentős eredmény, hogy a civil szervezetek tevékeny és konstruktív közreműködésével, szakértő műhelymunkáival létrejött a szféra európai normáknak megfelelő szervezettsége, szakmai szerepvállalásának változatossága, és megszilárdult szakmai színvonala. A romániai magyar civil önszerveződés szakmai kultúrájának gazdagításában, tekintélyének emelésében fontos szerepet vállalt és töltött be az ERMACISZA, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány hatéves működése. Évenkénti konferenciái az erdélyi magyarság közéletének fontos fórumai és eseményei voltak. A szekciók továbbképzési és integrációs tényezőként szakmapolitikai jelentőségre tettek szert. Időben felismerték, a civil szervezetek és együttműködési formáik Folytonos elemzésekre, szisztematikus kutatásra, tájékozódásra, az európai és az anyaországi tapasztalatok megismerésére alapozott szakmai továbbképzésekre, konzultációkra és értékelésekre kell törekedniük a civileknek a további eredményes társadalmi szerepvállaláshoz. társadalmi jelentősége szakmaiságukban van. Abban, hogy milyen szakmai hozzáértőket, milyen látókörű, elemző, kreatív és cselekvőképes személyeket tudnak tagjaik, vezető képviselőik között. Hogy személyiségeik, akcióik mennyire fejezik ki az adott társadalmi közeg szükségleteit, problémáik megközelítését, lehetséges orvoslásuk útjait, módjait. Hogy képesek-e programszerűen gondolkodni, és céltudatosan cselekedni. Hogy programjaikhoz tudnak-e forrásokat, támogatókat, partnerséget találni. A civil szféra megbecsülést szerzett a magyar nemzeti kultúra és örökség ápolásában, közösségei szervezésében, a közösségi és állampolgári jogok képviseletében, a környezetvédelemben, az elesettek problémái kezelésében, a szociális gondok enyhítésében, az anyanyelvi oktatás, képzés, szakképzés, felsőfokú képzés intézményi formái megteremtésében, szakmai rendszerük kiépítésében. Sorolhatnánk még a civil szerepvállalás területeit, formáit és módszereit. A település- és térségfejlesztés, a regionalizáció fontos és ígéretes szereplőivé lettek a civil szervezetek és szövetségeik. A kezdeményező-építkező önkormányzatok keresett és megbecsült partnereivé váltak. Közreműködésükkel lett a romániai magyarság a demokratizálódás, modernizáció, az európai integráció nemzetközileg is elismert tényezője Romániában. A kisebbségi magyarság társadalmi és szakmai szerepének és súlyának növelésében lebecsülhetetlen szerepe volt és van nemzeti hátországuknak. A határok átjárhatóságával, a családi, rokoni, szakmai, települési és regionális kapillárisok, artériák és vénák újraéledésével, az új érintkezési, információs és kommunikációs infrastrukturális bázison megismerhetők, követhetők, alkalmazhatók lettek a magyarországi tempóelőnyből fakadó, Romániában

4 civil fórum is alkalmazható tapasztalatok, új szabályozási rendszerek és intézményesülések. A magyarság anyanyelvi, kulturális integrálódása mellett új szakmai integráció is végbement az elmúlt években, amely előfeltételezi az intézményi, települési, térségi, regionális kapcsolatok építését. Természetesen a célszerű és hasznos adaptációkon túl a romániai viszonyoknak, körülményeknek, lehetőségeknek megfelelő szakmai és társadalmi szerepvállalásra van szükség a kisebbségi magyar civil szervezetek részéről. Folytonos elemzésekre, szisztematikus kutatásra, tájékozódásra, az európai és az anyaországi tapasztalatok megismerésére alapozott szakmai továbbképzésekre, konzultációkra és értékelésekre kell törekedniük a civileknek a további eredményes társadalmi szerepvállaláshoz. Csak azok a civil szervezetek válhatnak a felzárkózást és európai integrációt szolgáló tényezőkké, amelyek nyitottak a nemzetközi tapasztalatokra, a szakterületek új, nehezen megszerezhető ismereteire, az ismeretek alkalmazási módjaira, ugyanakkor képzések, tréningek, workshopok sorozatát képesek megszervezni, és a tanultakat alkalmazni. A forrásszerzés, a pályázatírás, a pályázatok megvalósítása, adminisztrációja, szakmai és pénzügyi beszámolásának elkészítése nagyon sok új ismeretet, több szakma tudásbázisára építkező felkészültséget követel. A szakmai képzés a civil szervezetek jövőjének záloga. Dr. Besenyi Sándor Dél-Magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége elnök Mire és hogyan tanít a civil szféra? Az, aki tudatosan válik részévé a társadalom eme szegmensének, érzi, hogy valami más vár rá, mint az iskola padjában. Ha visszatekintünk arra az időszakra és azokra a körülményekre, amelyek közepette belecsöppentünk a civil szférába, akkor azt mondhatjuk, hogy valamilyen módon először egy kisebb csapat tagjává váltunk. Vagy magunk szerveztük ezt a kis csapatot, vagy közvetlen, esetleg közvetett meghívottjai voltunk egy csoportosulásnak. Valami odahúzott bennünket, és az a valami általában egy belső indíttatás, egy nemes célért való közös cselekvés ígérete, avagy éppen a jó hangulat. Ahogy a csapat körülírásához, meghatározásához közeledek, máris egy igen sajátos fogalommal találom szembe magam, amely a civil szerveződés alapja. És ahogy az alapoktól, a lelkes csapat megalakulásától, az egyes szerepek letisztázódásán keresztül a közös célok megfogalmazásáig és ezek megvalósításáig haladok, egyre több o- lyan sajátos fogalommal találkozok, amelyekkel mi, civil szervezetekben dolgozók szinte naponta találkozunk, naponta használjuk őket. De tudjuk-e, hogy mit A civil szférában is a megfelelés és a teljesítés igényével találjuk szembe magunkat, és ebben a versenyhelyzetben csak azok maradnak felül, akik képesek helytállni. Ebben a helytállásban a szakmai továbbképzésnek, amelyre a civil világ számtalan lehetőséget kínál, kiemelt szerepe van. jelentenek? Milyen gyakran forgatunk szakirodalmat e téren? Talán egyesek szemében nevetségesnek tűnik, hogy éppen a szabad önszerveződés köreiként beazonosított civil szervezetek berkeiben teszünk említést szakirodalomról. Hogy elkerüljük ezt a nevetségessé válást, és letisztázzuk, miről is beszélgetünk, érdemes közelebbről is megnézni, hogy mit is nevezünk szakirodalomnak ebben a vonatkozásban? Egyáltalán mi a szakmaiság a civil szférában? Valahol ezen kérdések mentén fogtunk neki e lapszámunk szerkesztésének, hogy közelebbről is megnézzük, mi a civil szakma? Kik is lehetnek a civil szférában a szakik? Mitől lesznek szakik ezek az emberek? És egyáltalán miben lesznek szakik? És ha már szakmaiságról beszélünk, akkor ez hogyan adódik tovább? Melyek a civil szféra sajátos képzési, továbbképzési formái? A civil szféra, a civil szervezetben való tevékenykedés elsősorban a közösségi életre, a közös cselekvésre tanít. A civil szakma alapja a közösségfejlesztés. Hogy mi mindent és milyen formában sajátíthatja el az a személy, aki közösségfejlesztéssel akar foglalkozni, arról Vercseg Ilona, a magyarországi Közösségfejlesztők Egyesületének elnöke számol be bővebben lapunknak. A közösségfejlesztés tárháza számos olyan módszert tartalmaz, amelyeket a nem kifejezetten közösségfejlesztéssel foglalkozó civil szervezetekben dolgozók is alkalmaznak. Hiszen mindannyian egy-egy kisebb közösség tagjai, és egy-egy kisebb közösségért cselekednek, legyen az a civil szférában tevékenykedők közössége, legyenek azok valamely település vagy régió gyermekei, legyenek azok a sérült emberek közösségei, legyenek a környezetvédők, és folytatható a sor. Mintha egy pályázat célcsoportját határoznánk meg. És íme, itt egy újabb fogalom, amellyel igen gyakran találkozunk a civil világban. De mindannyian ugyanazt értjük-e ezen a fogalmon, amikor meghalljuk? És vajon ugyanarról szólnak-e a pályázatírással foglalkozó tréningek? Két sarkalatos kérdése ez a civil szférában megvalósuló szakmai továbbképzéseknek. Vannak-e standardok? Olyan kérdés ez, amelyre egy átfogó kutatással lehetne csak válaszolni. Ilyen kutatás azonban nem áll rendelkezésünkre. Ettől eltekintve azért tudjuk, hogy minőségében különbség van a tapasztalt, felkészült képző és a kevés tapasztalattal rendelkező képző által tartott képzés között. Egyelőre azonban csak szájhagyományok útján szerzünk tudomást arról, hogy ki az, akit adott témában érdemes megkeresni, mert jó képző. De még nem világos, hogy milyen tanulmányokkal, és mennyi, milyen jellegű tapasz-

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 5 talattal kell rendelkezzen egy személy ahhoz, hogy jó képző legyen. Emellett pedig a képzőket is valamilyen formában rangsorolni kellene, hogy egyértelmű legyen, ki az, akit egy ifjúsági csoporthoz csapatösszerázásra hívhat meg egy szervezet, és ki az, akit egy több éves együttműködést maga mögött tudó civil szervezet munkaközössége szervezetfejlesztés témában meghallgathat. Avagy mit jelent az, ha valakit pályázatírás témában X készített fel, és mit jelent az, ha Y. Ahhoz, hogy ezeket mérni lehessen, standardokra lenne szükség, amelyek eligazítanának ebben a világban. Mert a civil szférában tevékenykedő képzőkre is ugyanakkora felelősség hárul, mint az első osztályba belépő tanítóra. És ezt a felelősséget nem lehet elhárítani. Sőt, ennek tudatában kellene képzőket választaniuk azoknak, akik adott csoportnak képzést szerveznek. A civil szférában való tevékenység folyamatos tanulást, felkészülést, továbbképzést jelent. Hogy ezáltal milyen szerepe van a civil szférának az élethosszig tartó tanulásban, arról Arapovics Mária, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója ír lapunkban. A civil szféra fejlődésének az egyik ismérve, hogy az utóbbi évtizedekben számtalan kutatás tárgyát képezte és képezi. Valami történik a társadalom eme szegmensében, ami felhívja az emberek figyelmét, aminek kihatása van az össztársadalmi folyamatokra, a közösségi kérdések megválaszolására, a közösségi problémák megoldására. És maguk a civil szervezetek is fejlődnek, megerősödnek, sajátos tapasztalat- és tudás-tőke kovácsolódik össze itt, amelynek az átadására már felsőfokú intézményi oktatás keretében is sor kerül nálunk is. A 2005-2006-os tanévvel kezdődően a Babes-Bolyai Tudományegyetem Közigazgatási és Politikatudományi Fakultása keretében A közösségfejlesztés Iskolája névvel beindult a Közösségfejlesztési Posztuniverszitáris képzés. Dezső Júlia és Szabó István, a Közösségi Kapcsolatokért E- gyesület programvezetői lapunk hasábjain részletesebben is bemutatják eme képzési forma mibenlétét. Nem-formális képzéssel, mely a civil szféra sajátos képzési formája számos civil szervezet foglalkozik. Arra törekedtünk, hogy megszólaltassunk olyan szervezeteket, amelyek már több éve képzéssel foglalkoznak, ugyanakkor olyan képzéseket is bemutassunk, amelyeket egy-egy szervezet egyszerűen az adott helyzet, körülmény által megkívánva szervezett meg. A civil szférában is a megfelelés és a teljesítés igényével találjuk szembe magunkat, és ebben a versenyhelyzetben csak azok maradnak felül, akik képesek helytállni. Ebben a helytállásban a szakmai továbbképzésnek, amelyre a civil világ számtalan lehetőséget kínál, kiemelt szerepe van. A lelkesedés mellett a szakmai felkészültségre is szükség van a jó eredményekhez. Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com Civil a pályán, avagy csak profin érdemes bármit tenni a civil szférában Változások Kelet-Közép-Európában a XX. század második felében A sztálini rendszer regionális működése vezetett el ahhoz a helyzethez, amit Hankiss a közösségek hiányával, illetve válságával ír le. Nem sikerült a közép-kelet-európai régióban tökéletesen kiirtani a civilitás nyomait. Sőt, annál inkább erősödtek bizonyos szálak, minél inkább nőtt a tiltás ereje. Forradalmak, ellenállási mozgalmak formájában újraéledtek a kezdeményezések: Magyarországon (1956), Csehszlovákiában (1968). Ezek a törekvések gazdasági, társadalmi reformokat hoztak. De a reformokra soha senki nem adott garanciát. Nem lehetett ellenőrizni, valóban megvalósulnak-e teljes mértékben, illetve, hogy nem veszítik-e érvényüket. Az államhatalmi rendszer megroppanásával új lehetőségek adódtak a második és a harmadik szektor számára. A szándékok erősek voltak, de gyengék a lehetőségek. A rendszer minden jellegű horizontális köteléket igyekezett elvágni. A legyengített társadalomnak meg kellett erősödni a hatalommal szemben. A hatalom infantilizálta a társadalmat (Bruszt, 1988.), ez a paternalista államideológiának volt a következménye. Mit gondol a paternalista állam a társadalom tagjairól? Azt, hogy védtelenek, ezért védeni kell őket. Azt, hogy tájékozatlanok, ezért a- tyai segítségre van szükségük. Azt, hogy felelőtlenek, ezért a vezetőknek kell vállalni a jogok és érdekek képviseletét A civil társadalom adta lehetőségek a felnőtté válást biztosíthatják az emberek számára. A külső vezérlésből ki lehet kerülni és az állampolgár, a közösség belső irányításúvá válhat. Feltételes mód azért szerepel itt, mert a polgári A civil társadalom adta lehetőségek a felnőtté válást biztosíthatják az emberek számára. A külső vezérlésből ki lehet kerülni és az állampolgár, a közösség belső irányításúvá válhat. társadalom a demokratikus intézményeivel és anyagi, gazdasági lehetőségeivel együtt is teremthet infantilizmust. A civil társadalomnak annyira meg kellene erősödnie, hogy könnyen ki tudja fejezni szándékait, céljait, önellátóvá kell válnia. Ehhez szükséges, hogy ezek az akaratok szervezetek formájában és védelmében artikulálódhassanak A civil szándék 1970 óta kisebb-nagyobb körökkel kiegészítve koalíciós formában kezd el színre lépni. Az eredeti kihívás a civil társadalom megteremtése volt polgárjogi mozgalom formájában. A hatalomorientáló törekvések is erősen jelen voltak: lehetőség nyílt arra, hogy a civil csoportosulásokból jól szervezett pár-

6 civil fórum tok jöjjenek létre. Érdekes jelenségnek lehettünk tanúi: egy alapvetően polgári törekvés, mely apolitikus, hogyan válik politikai szervezetté, és a politikai hatalomba bekerülve hogyan tudja segíteni a civilitás igazi értelmében a harmadik szektor fejlődését. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, miszerint, ha a civilitás antipolitikát jelent, akkor mely szervezetek tekinthetőek igazi civil szervezetnek? Vagy talán fel kell tételezni egy második, netalán harmadik civil szférát is, amikor a politikamentes NGO szervezetekről beszélünk? A civil társadalom kifejezés az antipolitika szinonimája lett: államon és pártokon kívüli önszerveződő A civil kurázsit meg kell szerezni, gyakorlatra kell szert tenni. Enélkül csupán a civil társadalom karikatúrájáról beszélhetünk. csoportok hálózata. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, legelőször repolitizációs folyamatra volt szükség. A civil kurázsit meg kell szerezni, gyakorlatra kell szert tenni. Enélkül csupán a civil társadalom karikatúrájáról beszélhetünk. (Miszlivetz, 1993.) Kelet-Közép-Európában a civil társadalom hagyományai megszakadtak a második világháború után. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy egy elit réteg csupán a civilitás valódi értékeire emlékeztető értékek nevében kvázi civilitást hoz létre. Ezek a csoportok elszigetelik magukat a többi csoporttól, és szövetség helyett elszigetelődés jön létre. A civilitás horizontális szerveződésének, hálóvá alakulásának akadályát képezik. Hogyan tudja felváltani a civilitás a paternalizmust? Ellenőrként és megszorítóként, az állam mellett kiegészítőként, illetve ha szükséges, az állammal szemben fellépni. Ezekben a folyamatokban valódi lehetőséget kell kínálni felnőtt polgárrá szocializálódásra vagy reszocializálódásra. A társadalmi szerződést megírni csak együtt lehet: hatalomnak és az állam polgárainak. A civil kontroll funkciója a szerződés garanciáinak behajtása. A civil szféra működésén keresztül érvényesülhet a civil kontroll. Ezt látjuk, amikor egy civil kezdeményezés már azáltal is, hogy létrejön, kritikát gyakorol az állami intézményrendszer felett. A csoportok a törvény adta kereteken belül működnek és független erkölcsi értékeket hordoznak. Ez a skót felvilágosodás visszhangja. A civil társadalom nem helyettesítheti az államot. A polgári értékek nem maradnak fenn törvényi szabályozás nélkül. A társadalomban a civilitás a garancia a különböző szabályok betartása. Mi szükséges a civil szféra profizmusához? A harmadik szektor két folyamat egymásra hatásaként állandóan fejlődik, változik: az állami ellátórendszerben tapasztalható hiányosságokra adott válasz hatékony és hatásos; ezt látván az állam maga is segíti a civil szektort a megerősödésben törvények- Olyan emberek munkájára van szükség, akik vagy maguk vannak birtokában egyszerre az elméleti és gyakorlati tudásnak, vagy szintetizáló, szervezőképességgel rendelkeznek... kel, juttatásokkal. A demokrácia megszilárdításának lehetősége a civil szektor működésének megerősítése. Folyamatosan kétfelé tekintenek a civil szervezetek: A szolgáltatások i- génybevevőire, mely lehet az állam vagy annak polgára. Önmagukra mit tudnak szervezetként nyújtani, hogyan tudnak válaszolni az új kihívásokra? Mi a civil szektor sikerességének a titka? A siker alatt a valóban hatékony és hatásos működést értjük. Amenynyiben így működik egy szervezet, akkor az emberek között is népszerű lesz. Ez a sikeresség másik dimenziója. Mik azok a jellemzők, amelyek garanciát nyújthatnak erre? Professzionalizmus a megfelelő gyakorlati és elméleti válaszok adása a Hol? Mikor? Mit? kérdésekre. A választ a szervezetek általános, és az egyes programok konkrét célkitűzései között lehet tetten érni. Költségvetés sikeres kezelése pontos és törvényes ügyvitelt jelent. Manapság könyvelőt vagy céget bíznak meg ezzel. Nyilvánossággal kapcsolatos tevékenység (divatos fogalommal PR) ismertté tenni a célokat, tevékenységeket: hirdetésben, kiadványokban, nyílt napokon, workshopokon, konferenciai előadásokon stb. Nem elegendő jól dolgozni, mindezt tudatni kell az emberekkel. Támogatásszerzés profizmusa a következő kérdéseket szükséges feltennie a szervezetnek: Kitől? Mit? Mennyit? Cserébe mit nyújtok? Szoros összefüggésben áll a külső kommunikációval. A megvalósított programok hatékonysága valóban segíteni az adott hiányosságon. Nem segít az, ha csak látszatintézkedések történnek, ha csak szép, színes léggömböket ereget a civil szféra. Előbb-utóbb lelepleződik. Ha a tevékenységbe bevonódik a meghatározott számú személy a célcsoportból, azok még nem biztos, hogy valódi megoldásokat kapnak a kérdéseikre. Innovációs készség az állandó megújulni vágyás és képesség viheti előbbre a szektort. Valódi újdonságokkal. Nem jelenti azt, hogy régi hagyományok tartalmas és átgondolt felelevenítése nem lehet innováció. Kreativitásra van szükség. Nyitottság folyamatos kommunikációs-készséget jelent az új és régi célcsoportokkal, a mikro- és makrokörnyezettel. Hagyni, hogy a szervezet lásson, ne csak nézzen, illetve megőrizni a folyamatos készséget a látásra és a nézésre. Flexibilitás rugalmasan válaszolni a szolgáltatás iránti igényekre, és alakulni azok szerint. Megőrizni a fiatalságot. Problémára való érzékenység reakciókészséget értek ez alatt, valamint a folyamatos kérdezniválaszolni tudás képességét. Ezek a folyamatok és jellemzők nem az intézményben rejlenek, hanem az emberekben, akiknek a tevékenységén keresztül érvényesülnek. Mindig a konkrét ember tud konkrét ötlettel előállni. Nem a jogi forma és a törvény adta lehetőségek rejtik magukban a siker lehetőségét. Az emberi erőforrások az ember társadalmi, biológiai, történelmi adottságainak, az emberi viszonyok különböző alakzatainak, struktúráinak össztársadalmi mozgásterét növeli. (Gyekiczky, 1991.) Végiggondolva a szervezetek nagyságának, profiljának, céljainak változatosságát nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy milyen típusú képességstruktúra lenne a profi és hatékony működés szempontjából elvárható. Ezt minden szervezetnek magának kell meghatároznia két szempontot figyelembe véve:

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 7 Mire van szükségünk? Mit hoz magával a munkatárs? A két kérdés megválaszolása után kezdődhet meg a gondolkodási és a harmonizációs folyamat. Tekintve, hogy a civil szférában egyre elterjedtebb a program alapú gondolkodás, ami azt jelenti, hogy a célok érdekében kisebb-nagyobb egységekre tagolódik a tevékenység. Az egységek végpontjai pontosan meghatározhatóak. Egy szervezeten belül több program is folyhat párhuzamosan. Fontos számba venni, milyen folyamatok aktuálisak, és melyik munkába lehet hatékonyan bekapcsolni a munkatársat. A program határozza meg, hogy milyen képességekre van éppen szükség. A másik kérdés a munkatársban rejlő lehetőség, illetve az, hogy milyen képzés során lesz alkalmassá a programban való munkára. A nyugati kultúrákban megkülönböztetjük a pragmatikus, elméleti alapú európai tudást, illetve a gyakorlatorientált, a know-how típusú amerikait. A civil szférában a kettő ötvözésére van szükség, mert a programoknak minden esetben van egy szakmai része, melyet csak az adott témában meglévő elméleti tudás birtokában lehet megalapozottnak tekinteni, másrészt minden elméleti alapú elképzelés a gyakorlati tevékenységek formájában valósul meg. Ez egyben meghatározza a civil szférában dolgozó emberek felé az elvárásokat. Olyan emberek munkájára van szükség, akik vagy maguk vannak birtokában egyszerre az elméleti és gyakorlati tudásnak, vagy szintetizáló, szervezőképességgel rendelkeznek, képesek egy asztalhoz ültetni az elméleti és a gyakorlati szakembert. Az utóbbi időben az emberi erőforrások minősége iránt élénkült fel az érdeklődés, mivel az alapítványok, egyesületek számára nehézséget jelent, vagy teljesen lehetetlen a munkatársak számának növelése, ezért a munkatársak tudáskészletének minősége felé fordulnak határozottabban. Tekintve, hogy a kis szervezetek alkotják a civil szféra nagyobbik hányadát, úgy tűnik komplexebb tudás és képességkészlet a kifizetődőbb. Az emberi erőforrást maga az egyén szállítja a szervezetnek tőke, emberi tőke formájában. Bourdieu elmélete (Bourdieu, 1998.) a tőkefajtákról segít átgondolni az emberi tőke gazdasági hasznát. Három tőkefajtát különböztet meg elméletében: szimbolikus tőke, kulturális tőke, szociális tőke. Könczey Elemér rajza A szimbolikus tőkét Bourdieu a modern kort megelőző társadalmak sajátjának tekinti elsősorban. Fogalmába tartoznak a föld, a termelőeszközök, a rokonság, a különféle kapcsolatok, a kapcsolatok hálózata. A szimbolikus tőkejavak a modern korban is nagyon keresettek, mert kevés van belőlük. Legértékesebb formája a presztízs. Erre a presztízsre törekszik minden szervezet. A szervezet presztízse a misszión túl a munkatársak személyiségén, munkavégzésén alapulhat. Ezért nagyon fontos a szakemberek folyamatos képzése, a helyi közösségben nagy presztízzsel rendelkező emberek megnyerése a szervezet céljainak. Ide tartozik a védnökség intézménye. Nagyon divatos dolog manapság a szervezet vagy annak egy programja számára védnököt (fővédnököt) keresni. A védnök szerepe a presztízs emelése, az általa birtokolt szimbolikus tőke átadása, melyet a szervezet majd átvált gazdasági tőkévé. A kulturális tőke a modern társadalmak tőkéje. A dolgok működtetésének tudása. A megszemélyesített kulturális tőke időigényes és személyre szabott képzésen keresztül szerezhető meg. A képzés kapcsán készségek, képességek alakulnak, melyekkel a személy a szervezetet segíti, juttatja tőkéhez. A tőkefajta maximálisan személyhez kötött. Amint a szervezetből kilép a munkatárs, pótolni kell, újra kell képezni valakit helyette. Ebből a szempontból fontos a munkatársak és az önkéntesek gondos kiválasztása és megtartása, mert minden képzés újabb ráfordítást jelent, amelyet célszerű a szervezet számára kamatoztatni. Szöveg nélkül A megszemélyesített kulturális tőkét tárgyiasított tőkévé alakítják át, amikor létrehoznak valamilyen kézzelfogható, mások számára tárgy vagy szolgáltatás formájában átadható dolgot. Ezek a dolgok átadhatóak, átruházhatóak mások számára. Akkor marad fenn hosszabb ideig a tárgyiasult formában a megszemélyesített tőke, ha értékek, érdekek kötődnek hozzá. Intézményesített kulturális tőke letéteményesei a professzionális szervezetek: iskolák, műhelyek. A civil szervezetek maguk is lehetnek birtoklói, illetve a tőkeforma megvásárlói is. Az oktatási intézményeket vagy tanfolyamokat működtető civil szervezetek, forprofit szervezetek, állami intézmények tulajdonosai ennek a tőkeformának. Minden olyan szervezet, amelyik beiskolázza munkatársait, felhasználója ennek a tőkeformának. A három tőkeforma egymásba átvihető: az intézményesített tőkeforma használatának profitja a megszemélyesített tőkeforma, mely a társadalom megcélzott rétege számára tárgyiasított tőkeformában testesül meg. Nagyon fontos ezt tudni annak a civil szervezetnek, amelyik szeretne valamilyen jelentőset létrehozni akár mikro-, akár makroszinten. A szociális tőke a valóságos és lehetséges erőforrások összessége, amelyek egy hálózat birtoklásával az elismerést, illetve egyáltalán a tudomásulvételt biztosítják. Az egy csoporthoz tartozás alapelvén nyugszik. Ilyen szimbolikus tőkét fektetnek be a szervezetek, amikor megszerveznek egy konferenciát, és a velük kapcsolatban álló szervezetek közül előadókat, illet-

8 civil fórum ve résztvevőket hívnak. Az egymás iránti szolidaritás, a közös érdekérvényesítés illetve érdekképviselet kiépítése nagyon fontos. Elengedhetetlen a szervezetek munkatársait más intézményekkel való kapcsolat kialakítására sarkallni. Ugyanakkor a kommunikációs képességek kifejlesztése is elengedhetetlen, bármennyire is közhelynek tűnik ez a megállapítás. A folyamatos tranzakción keresztül reprodukálható. Az elismerések, legyen szó akár a szervezet elismeréséről, akár a benne dolgozó munkatársak vagy az általuk létrehozott kulturális tőke elismeréséről, nagy motivációs erővel bírnak. A hírnév kötelez. Az elismerések egyben garanciát is biztosíthatnak arra, hogy a szervezet legalább azonos minőségben, de inkább jobb minőségben dolgozzon. Erre maga az elismerés is több lehetőséget ad, hiszen szakmai perspektíva rajzolódik ki egy-egy munkatárs előtt annak megszerzése után. Egy szervezetben folyamatos tőkecirkuláció folyik. A folyamatokat érdemes különválasztani a jobb megértés céljából. Stratégiákat lehet kialakítania tőkefajták megszerzésére, illetve meg lehet vizsgálni, hogy mely téren erős vagy gyenge a szervezet, illetve a munkatársak. Nehéz különválasztani a munkatársakat a szervezettől, hiszen sajátosságuk főleg a kis szervezeteknél, hogy a munkatársak maguk a szervezetek. A civil szervezetek élete kezdetben nem végződött diadalmenettel. Nagymértékben különböztek az alapítók és az állam szándékai. Nagyon sok szervezet nem tudott megmaradni, nem tudta megtartani a lelkes alapítókat a nehézségek közepette. Ha sikerült a talpon maradás, folytonos anyagi nehézségekkel küzdenek. A profitorientált szervezetektől érdemes tanulni. Azt mondják, hogy gyakran a civil szervezetek nem reagálnak elég gyorsan a változásokra, a változó igényekre. Ez nem véletlenül van így. Ismét csak a pénzre, illetve annak hiányára kell gondolni. Nem áll rendelkezésre annyi tőke, mint a profitorientált szektorban, illetve, hogy a szolgáltatások nyújtói nincsenek eléggé érdekelve a változtatásban, hiszen nincsen profitorientáltság, csak a lelkesedés. A szervezet presztízse a misszión túl a munkatársak személyiségén, munkavégzésén alapulhat. Ezért nagyon fontos a szakemberek folyamatos képzése, a helyi közösségben nagy presztízzsel rendelkező emberek megnyerése a szervezet céljainak. Nemcsak a háborúhoz kell sok pénz, hanem civil szervezetek működtetéséhez is. A rendszerváltás után immár tizenöt évvel a szervezetek számára új kihívást jelent a támogatások megszerzése. Nagyobb az adakozó kedv, több a pályázati lehetőség, ezzel együtt azonban a szervezetek száma is megnőtt. Léteznek a befizetendő adókból származó egyéni támogatások, melyeket viszonylag könnyű megszerezni, de ehhez ismertség, illetve valamilyen kurrens téma, vagy célcsoport szükséges. Az egyéni adományozók egyszeri vagy rendszeres támogatását ennél nehezebb megszerezni. A szervezetek a szűk keresztmetszetben dolgoznak. Ezek a bevételek, bár csekélyek, de nagyon értékesek, hiszen szabad felhasználásúak. Az állami pályázati rendszer nagyobb összegekkel kecsegtet, de konkrét céloknak kell megfelelni, szigorúbb elszámolási kötelezettség van, illetve ha egy szervezet nagyon sikeresnek tűnik, a nem nyerők mindig politikai hátszélről beszélnek. A forrás megléte az aktuális gazdaságpolitika függvénye. Az uniós pályázatok egészen más lehetőségeket biztosítanak a szervezet fejlődésében. Rendelkezni kell kapcsolati tőkével, hiszen csak konzorciumok pályázhatnak, ez a tőke a program során gyarapszik és erősödik. Nagyon konkrét tervekkel kell rendelkezni, amely a szervezet tevékenységének abszolút racionalizálását jelenti. Erős adminisztratív háttérrel kell rendelkezni, ami nagyon átgondolt működtetésre készteti a szervezeteket. Kevesebb lehetőséget ad kreativitásra, nagyon pontosak és részletesek az előírások, amelyek a nemzeti célokra épülnek, cserébe viszont olyan nagyságrendű összegekhez és ismertséghez juthat a szervezet, amely átütő erejű. Ezzel visszacsatolhat a kör elejére, az adományozók megnyeréséhez: sokkal előnyösebb pozícióból indulhat, hiszen az uniós pályázati programok kötelező nyilvánossága olyan ismertséget ad, amelyre nem tud egy szervezet a normális menetben pénzt kiszakítani (újságcikkek, fizetett hirdetések, médiakampány). Nemcsak az anyagi erőforrások szűkössége nehezíti az életet, hanem a humán erőforrások maguk is. Előfordul a tagság motiválatlansága, vagy egyes szervezetek személyfüggőségben szenvedtek. Néha a tapasztalatlanságuk miatt keletkeznek problémák. Mindent akarnak, egyszerre megváltani a világot. Azonban rá kell jönniük, hogy a komplex feladatok ellátásához megfelelő mennyiségű munkaerőt kellene rendelni, ez azonban lehetetlen, részben anyagi, részben szervezési okok miatt. Azt is fel kell ismerni, hogy a mai világban nem a mindent átfogó megoldások az üdvözítőek. A specializáció ugyan látszólag szűkíti a lehetőségeket, hiszen nem minden pályázati kiírásnak felel meg a szervezet céljaiban, de így nem is kell megvalósíthatatlan terveket vállalni. (Jagasics, 1992.) Sokszor praktikusnak látszik nagyon tág határokat megfogalmazni, hiszen ki tudja, mire lesz szükség, de mindig ott a felkiáltójel és a de. Érdemes-e, vállalható-e, valóban hasznára van ez a szervezetnek? Civil szférában dolgozni többet jelent irgalmasságnál, emberbaráti cselekedetnél. Ezt az emberbaráti megfontolást kell professzionalizálni. Ebbe az is belefér, hogy nem mindenkinek nyújt szolgáltatást. Képes határt vonni önmaga körül. Irodalomjegyzék 1%: Forintszavazatok civil szervezetekre, Tanulmányok. Ford.: Végh Zsuzsa, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 2000. A harmadik szektor, szerk.: Kuti Éva-Marschall Miklós, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1992. Andrew Arató: Civil társadalom, forradalom, alkotmány, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1999. Ágh Attila: Önszabályozó társadalom, In: A civil társadalom Nyugatés Kelet-Európában, Budapest, 1989. Paolo Barbetta: A nonprofit szektor gazdasági szerepe, Esély 1991/1: 11-22 P. Bourdieu: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke, In: Lengyel György, Szántó Zoltán (szerk.) Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája, Aula, Budapest, 1998. Ferge Zs.: Mennyire fontos az egyesült Európa társadalmainak minősége, Esély 1999/különszám 3-13. o. Gáspár László: Bevezetés az emberi erőforrások elméletébe, Jannus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 2000. Gyekiczky Tamás: Társadalmi hálózatok és a munkaerőpiac civil szerveződései, Szociológiai Szemle 1994/4: 97-118. Gyekiczky Tamás: Emberi erőforrá-

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 9 sok és modernizációs stratégiák, T- Twins Kiadó, Budapest, 1994. Harsányi László: A nonprofit szektor szabályozásának vitás kérdései, In: Kuti-Marschall: A harmadik szektor, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1992 Harsányi László: A nonprofit szektor szerepe a közszolgálatok átalakításában, Europa Forum I., 1997. Jagasics Béla: Félúton. A zalai alapítványok és egyesületek fejlődésről In: Kuti, 1992. Kiss Pál István: Humán erőforrás menedzsment, Emberi erőforrások Fejlesztése Alapítvány, Gödöllő, 1999. Közép-Európai változások. Társadalmi folyamatok és stratégiák Szerk.: Miszlivetz Ferenc, MTA Szociológiai Intézet - Savaria University Press, Budapest, Szombathely, 1998. Kondorosi Ferenc: Civil Társadalom Magyarországon, Politika+Kultúra Alapítvány, Budapest, 1998. Kósa Eszter: Nonprofit szervezetek pénzpolitikája, Mozgó Világ 1996/9: 19-26. Krémer Balász: Az NGO kultuszáról. Táncra perdülhet-e az asztal az NGO spiritiszta szeánszok varázsigéitől? Esély, 1996. No. 2: 46-65. Kuti Éva: A nonprofit szektor Magyarországon, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1992. Kuti Éva: Van-e válaszunk a nonprofit szektor fejlődésével összefüggő kihívásokra? INFO Társadalomtudomány, 1997. No. 42: 7-15. Miszlivetz Ferenc: A lehetséges határainak újrafogalmazása, Pesti Szalon Könyvkiadó és a Szavaria University Press, Budapest, Szombathely 1993. Papházi Tibor: Egyesületek, társadalom, egészségügy, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest 1997. Adam, Seligman: A civil társadalom eszméje, Kávé kiadó, Budapest, 1997. Social actors and designing the civil society of Eastern Europe, Ed.: Alberto Gasparini, Vladimir Yadov, Greenwich Press Corp., London, 1995. Steven Pinch: Knowledge Communities, Spatial Theory and Social Policy, In: Transnational Social Policy ed: Catherine Jones Finer pp. 104-119., Blackwell Publishers Ltd, Kent, 1999. Szalai Erzsébet: Ezredváltó dilemmák Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000. Tóth T.: Civil társadalom és szakszervezet, Szociológiai szemle 1995/3. Buda Annamária szociológus e-mail: budaancsa@hotmail.com Civil szervezetek szerepe az egész életen át tartó tanulásban Az egész életen át tartó tanulás fogalma mára már szlogenné vált, anélkül, hogy sokan ismernék a tényleges jelentését. Tanulmányomban kísérletet teszek e fogalom tisztázására és annak vázolására, hogy a civil szervezetek sajátos szerepet töltenek be a formális, a nem-formális és informális tanulás területén. Kiemelem továbbá azt, hogy a civil szektorban végzett munka során speciális kompetenciákra, tapasztalati tanulásra lehet szert tenni. Napjainkban még mindig a hagyományos iskolarendszerű, a formális tanulás koncepciója uralja az emberek tanulásról alkotott felfogását. A hagyományos gondolkodással szemben az egész életen át tartó tanulás nem az intézményrendszerre, hanem az emberre, az egyénre, illetve a közösségre teszi a hangsúlyt, azaz a tanulóközpontúság jellemzi. Az Európai Tanács az elmúlt években több dokumentumban is megfogalmazta, hogy a tudásalapú gazdaságba és társadalomba való sikeres átmenetnek együtt kell járnia az egész életen át tartó tanulás megvalósítása érdekében tett lépésekkel. A 2001-ben megfogalmazott Bizottsági Közlemény így fogalmaz: Az iskolai tanulmányok megkezdése előtti kortól egészen a nyugdíjba vonulást követő időkig tartó tanulásra helyezett hangsúlyon kívül az egész életen át tartó tanulásnak fel kell ölelnie a formális, nem-formális és informális tanulás teljes spektrumát. Az egyeztetések a tanulás célkitűzéseire is rávilágítottak, ideértve az aktív állampolgári fellépést, a személyes kibontakozást és a szociális integrációt épp úgy, mint a foglalkoztatással kapcsolatos szempontokat. 1 A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyik jelentése 2 arról számol be, hogy a tanulás és az emberi tőkébe való befektetés az összenemzeti termék (GDP) növekedésével hozható összefüggésbe, többek között azért, mert az oktatásban résztvevők képzésével kapcsolatos költségeknek részbeni átvállalása hosszú távon csökkentheti a munkanélküliséget, és értelemszerűen az azzal kapcsolatos kiadásokat. A gazdasági előnyök mellett a tanulási szint emelkedése egyet jelent a nagyobb mértékű polgári aktivitással is, a közvélemény-kutatások szerinti nagyobb jóléttel és a bűnözés visszaszorításával is. Tehát a tanulás, a humán erőforrásba történő befektetés nemcsak a társadalom gazdasági érdekeit, hanem a demokrácia megvalósulását, az emberek egymás iránti toleranciáját és természetesen az egyén önmegvalósítását is szolgálja. A tudás, a jártasságok, készségek meghatározására az oktatáspolitikai dokumentumok egyik alapfogalma a kompetencia lett. A humán erőforrásban a szükséges tudásként alkalmazott kifejezést a pszichológiai megközelítések tágabb értelemben használják, a kompetencia részének, alkotóelemének tekintik a tudást, a képességet, a személyiséget és a motiváci- 1 Bizottsági Közlemény: Az egész életen át tartó európai térségének valóra váltása, Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2001.11.21. COM (2001) 678 végleges. 2 Tom Healy-Sylvian Côté, A nemzetek jóléte: az emberi és társadalmi tőke szerepe, OECD 2001.

10 civil fórum ót. 3 A 2001. évi felnőttképzési törvény így határozza meg a kompetenciát: a felnőttképzésben részt vett személy ismereteinek, készségeinek, képességeinek, magatartási, viselkedési jegyeinek összessége, amely által a személy képes lesz egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére. Az elmúlt években annyira divatos fogalom lett a kompetencia, hogy a különböző kompetencia-csoportok vizsgálatára kutatások szerveződtek. Az Európai Tanács a lisszaboni találkozóját követően a kulcskompetenciákból álló keretrendszer és az egyes területekhez tartozó ismeretek, készségek és attitűdök részletezésére és kidolgozására egy munkacsoportot hozott létre, melyben 2003-tól Magyarország is részt vett. 4 A munkacsoport jelentése nyolc kulcskompetenciát definiált: az anyanyelvi kommunikációt, az idegen nyelvi kommunikációt, a matematikai műveltséget, a természettudományi és technológiai jellegű alapkompetenciákat, az információs és a kommunikációs technológiák alkalmazásához kapcsolódó készségeket, a tanulni tudáshoz, a személyközi és állampolgári kompetenciákhoz, a vállalkozói szellem elmélyítéséhez és végül a kulturális tudatosság kialakításához kapcsolható készségeket és képességeket. A munkacsoport a sikeres önmegvalósítás és a munkaerő-piaci elvárások figyelembevételével három olyan szempontot jelölt meg, amelyeknek feltétlenül teljesülniük kell a tanulásban. Az első szempont az úgynevezett kulturális tőke az önmegvalósítás és fejlődés eleme. Ez azt foglalja magában, hogy a kulcskompetenciáknak képessé kell tenniük az egyéneket az élethosszig tartó tanulásra, és arra, hogy a saját érdeklődésüknek megfelelő, egyéni célok elérésére törekedjenek. A második szempont, az úgynevezett társadalmi tőke, azaz az aktív állampolgárság és befogadás területe. E kulcskompetenciák elsajátítása teszi lehetővé, hogy az egyén aktív állampolgárként vegyen A hagyományos gondolkodással szemben az egész életen át tartó tanulás nem az intézményrendszerre, hanem az emberre, az egyénre, illetve a közösségre teszi a hangsúlyt, azaz a tanulóközpontúság jellemzi. részt a társadalom életében. A harmadik szempont a humán tőke a foglalkoztathatóság eleme, ez azt jelenti, hogy e kulcskompetenciák birtokában az egyén képessé válik arra, hogy megfelelő munkát találjon magának. Mindezek ismeretében érdemes megvizsgálni és tudatosítani a civil szektor szerepét az egész életen át tartó tanulás folyamatában. De mielőtt erre sor kerülne, nézzük meg, milyen általános jellemzőik vannak a felnőttképzéssel foglalkozó nonprofit szervezeteknek. A felnőttképzéssel foglalkozó nonprofit szervezetek Magyarországon a nyolcvanas évek vége óta kialakuló, a kilencvenes években egyre aktívabbá váló civil társadalom mára számottevő gazdasági szektorrá vált. A KSH felmérése szerint 2000-ben közel 50 ezer volt a működő nonprofit szervezet, a 2005. évi KSH gyorsjelentésben már 70 ezer felettre becsülik a szektorban résztvevő szervezetek számát. Erősödött a szektor szolgáltató és gazdasági szerepe, bevételeinek összege folyamatosan nőtt, 2000-ben megközelítette az 500 milliárd forintot, 2002-ben pedig a 700 milliárdot. Jelentős tényezővé vált a munkaerőpiacon, a főállásban, teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 2000-ben elérte az 56 ezer főt, részmunkaidőben további 6,5 ezer fő munkájával volt egyenértékű annak a 25 ezer főnek a teljesítménye, akiket a szektor alkalmazott. Megbízási szerződéssel foglalkoztatottak további 14 ezer alkalmazott főállású munkáját váltották ki. A nonprofit szervezetek önkéntes segítőinek száma meghaladta a 400 ezer főt 5 évvel ezelőtt. 5 Fejlődés és erősödés érzékelhető a civil és az állami szektor szerződéses kapcsolataiban is, a szaktárcák által kiírt pályázati lehetőségekben. Egyre több alapítvány és társas nonprofit szervezet vállal részt az állam és az önkormányzatok által átadott közérdekű feladatok ellátásában. De a lehetőségeket még nem használták ki eléggé, számos alkalom lenne a hatékonyabb partnerségen alapuló együttműködésekre. 2002 decemberében megjelent a kormány civil stratégiája, melynek alapelve: az autonóm civil társadalmat partnernek tekintő állam. A dokumentum szerint kormány azokkal a civil szervezetekkel szeretne partneri viszonyt kialakítani, amelyek politikailag függetlenek, jogi személyeknek tekinthetők, működésüket saját belső szabályzat rendezi, nonprofit módon gazdálkodnak és tevékenységükre az önkéntesség jellemző. A szektor humán erőforrás fejlesztése követelményként is megjelenik a stratégiai elemek között, a felsőoktatásban és a szakképzésben egyaránt, különösen akkreditált, illetve az Országos Képzési Jegyzékbe vett képzések keretei között. Természetesen a civil szektoron belül is felértékelődött a képzés, az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás fontossága, hiszen a szakértői színvonal biztosításától függ a szervezetek működésének jogszerűsége, a gazdálkodás törvényessége, a teljesítmény eredményessége és a hosszú távú működőképesség. Visszatérve az adatokhoz, míg 2000-ben a nonprofit szervezetek kb. 15%-a oktatási célú, elmondható, hogy 2002-ben már az alapítványok 32,7 %-a, tehát közel egyharmada oktatással foglalkozó. A tevékenységi körök részletes bontásában a 2000. évi adatok állnak rendelkezésünkre, ezek arról tanúskodnak, hogy az akkor létező 48 821 nonprofit szervezet közül 6 866 szervezet tevékenységi köre volt oktatási, ezek közül 375 szervezet jelölte meg fő tevékenységi köreként a felnőttoktatást 266 alapítvány és 109 társas nonprofit szervezet. A tevékenységi körökre bontva 2000-ben 55 szervezet volt ismeretterjesztő, 74 nyelvoktató, 66 népfőiskola, 174 szakmai átképző és többcélú egyéb felnőttoktatási jellegű szervezet. Ugyanakkor 197 bejegyzett szervezet volt foglalkoztatási és munkaügyi célú, ezek közül a munkanélküliség kezelésére létrejött szervezetek (74) a munkanélküliek, állás- 3 Kompetencia a munkahelyen A kompetenciák fontossága. 2004/5, Jakó Melinda, A kompetenciák fogalmának értelmezési lehetőségei Magyarországon, Humánpolitikai Szemle 2004/5.sz. 48-55. o. 4 Oktatás és képzés 2010, Összefoglaló a 'Kulcskompetenciák' munkacsoport eredményeiről, Új Pedagógiai Szemle, 2005/május. 5 Nonprofit szervezetek Magyarországon 2000, szerk. Bocz-Cseh-Kuti-Mészáros-Sebestyén, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2002, KHS Gyorsjelentés, 2005. március 31. (www.ksh.hu)

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 11 keresők szervezetei (55) és a közhasznú foglalkoztatási szolgáltatás céljára létrehozott szervezetek (36) azok, amelyek jelentős szerepet vállalnak a felnőttképzésben. Meg kell említeni a felnőttképzés kapcsán például a kulturális csoportba sorolt közművelődéssel foglalkozó 521 szervezetet, a 66 olvasókört és a 401 hagyományőrzést segítő szervezetet is. De elmondható, hogy felnőttképzést gyakorlatilag minden olyan szervezet indíthat és akkreditálhat, amely tevékenységének megvalósításához szükségesnek találja képzések szervezését. A szervezeteket infrastrukturális és anyagi szempontból eltérő feltételek között működnek, erről számol be Lux Judit egyik felmérése és a Nemzeti Felnőttképzési Intézet számára készített jelentés is. 6 Általánosságban elmondható, hogy nem rendelkeznek olyan háttérrel, hogy ne lenne szükség állami támogatásra. A kis településeken tevékenykedő szervezetek közül sok komoly anyagi nehézséggel küzd, kapcsolatrendszerük, és ezáltal a helyi közéletre gyakorolt befolyásuk gyenge, függetlenül attól, hogy közülük több is regionális szervezetként jött létre, ám mégsem sikerült megteremteniük a feladat ellátásához feltétlen szükséges anyagi, technikai, és sokszor személyi feltételeket. Zám Mária a munkanélkülieket segítő nonprofit szervezetekről írott tanulmányában a gazdasági tevékenység bemutatásánál piacköztes helyzetnek nevezi azt az állapotot, amikor a szervezetnek meg kell keresnie azt a megrendelőt, aki megoldja az éppen munkanélküli, és/vagy új szakképesítést, átképzést igénylő felnőtt fogyasztó igényei, fizetésképtelensége és a tanfolyam díjigénye közötti problémát. A megoldást többnyire a Munkaügyi Központok, a pályáztató szervezetek vagy az önkormányzatok adják, ugyanis a munkaerő-piaci szolgáltatásokért az igénylők nem tudnak fizetni. A kutatás itt említi meg a szervezetek tipikus fejlődési útját, amikor önsegítő szervezetből először minimális feltételekkel szolgáltató lesz, majd sikeres és eredményes munka felmutatásával támogatott szolgáltató. Végül a munkaerőpiaci szolgáltatások mellé felsorakoznak a bevételt termelő, ún. virtuális igényekre épülő 'termékek' célzott konferenciák, kiadványok, képzések, szellemi bérmunkák (területfejlesztési intézményeknek, önkormányzatoknak, kisebbségi önkormányzatoknak, pályáztató szervezeteknek), vagy a legideálisabb esetben maga is foglalkoztató szervezetté válik még mindig támogatott programokból fedezve a kiadások jó részét. Végül a siker csúcspontjának tekinthetjük azt a szintet, amikor már piacra termelő, áruelőállító szervezet lesz. Itt van az a pont, ahonnan az üzleti szektorba is vezetnek utak, sőt az a tapasztalatunk a vizsgálat kapcsán, hogy az igazán sikeres civil szervezetekből arányuk igen alacsony ezen a szinten kht. vagy kft. jön létre. A feltétel ebben az esetben a menedzsment felkészültsége. 7 Ezt a szervezeti utat azonban a szervezetek többsége nem tudja bejárni, viszont ez alátámasztja azt, hogy a civil szektoron belül is mennyire szükséges a humán erőforrás fejlesztése. Általában a szervezetek nehezen tervezhető bevétellel rendelkeznek, a felajánlott 1%-os támogatások, de leginkább a célzott pályázatok segítik a képzések indítását, és a pályázatok sikeressége határozza meg egy-egy program megvalósulását. Azok a nonprofit szervezetek, melyek működési támogatása valamilyen forrásból biztosított, azok az állami feladatok átvállalásában azért tudnak hatékonyan részt venni, mert képesek a helyi szükségletek felmérésére, az adott probléma hatékony kezelésére. Ezek a felnőttképző szervezetek innovatívak, rugalmasak tudnak lenni, mert a konkrét helyzetből kiindulva keresik a megoldásokat, lehetőségük van új, a szokásostól eltérő programok megvalósítására is, hiszen a költségvetési intézményektől eltérően, nem kell hagyományos módszereket, hivatali utakat bejárni a szolgáltatások (képzés, tanácsadás stb.) elvégzéséhez. Sok esetben az alkalmazottak megszállottsága és az önkéntesek bevonása is segíti a szervezetek versenyképessé válását. A nonprofit szervezeteknek jelentős... a szakértői színvonal biztosításától függ a szervezetek működésének jogszerűsége, a gazdálkodás törvényessége, a teljesítmény eredményessége és a hosszú távú működőképesség. szerepük van például az üres, betölthető álláshelyek felkutatásában, a helyi képzési igények felismerésében. A nonprofit szervezetekre jellemző az alkalmazkodási képesség és a segíteni akarás, ami különösen fontos a felnőtt tanulók képzésében, mert ők a fiataloktól eltérően lassúbb tempót igényelnek. A résztvevőközpontú tanítási módszerek alkalmazására, a kisebb csoportlétszám létrehozására, a képzések kihelyezésére a civil szervezetek nyitottabbak tudnak lenni, mint a nagy intézmények. Sok esetben az elbizonytalanodott munkanélküli tanulóknak szorosabb mentori kapcsolattartásra van igényük, speciális segítségre szorulnak, ezt egy kis közösségként működő felnőttképző csapat hamar felismerheti és kezelheti. Az alapítványok, egyesületek, népfőiskolák, s a hagyományőrző, kulturális szervezetek jelentős szerepet töltenek be a felnőttkori tanulásban. A kis létszámban elindított tanfolyamokon nyitottak tudnak lenni a tanulók egyéni igényeinek, személyiségük, véleményük felmérésére, az intézményes, nagy létszámú tömegoktatással szemben sokszor lehetőség nyílhat egyéni tanulási ütem kialakítására. A képzéscentrikus szervezetek rugalmasan tudják alkalmazni az új módszereket, amely új tanítási-tanulási formák alkalmazását is jelentheti (pl. projekt-módszer, tréning, az új kommunikációs technikákra épülő tanulási és értékelési módszerek). A szükségletek ismeretében az oktatás szervezésében kiválasztható, hogy az egyéni konzultáció, a kiscsoportos foglalkozás, a team-munka, avagy a távoktatás a megfelelő megoldás az adott helyzetben. Írásomban nem cél a rosszul működő szervezetek bemutatása, ezért csak a jó gyakorlatokat, a figyelemre méltó példákat emeltem ki. Az alábbi vázlatomban röviden érzékeltetni szeretném, hogy az Európa Tanács által kiadott Memorandumban megfogalmazott formális, nem-formális és informális tanulás hogyan valósul/valósulhat meg a civil szektorban. 8 6 Lux Judit, A munkanélkülieket segítő nonprofit szervezetek kapcsolatainak vizsgálata, OFA, 2003. Arapovics Mária: A civil szervezetek szerepe a 45 éven felettiek képzésében, NFI, 2004. 7 Zám Mária, A munkanélkülieket segítő nonprofit szervezetek kapcsolatának vizsgálata, fejlesztésük lehetőségei, OFA, 2003. 8 Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2000. október 30, SEC (2000), 1832.

12 civil fórum A magyarországi nonprofit szervezetek a formális tanulásban Formális tanulás az a tanulás, amely oktatási és képzési alapintézményekben valósul meg, és elismert oklevéllel, szakképesítéssel zárul. Tehát olyan tanulás, amelyet jellemzően egy oktatási vagy képzési intézmény biztosít, amely a tanulási célok, tanulási idő, tanulási támogatás szempontjából strukturált és képesítés megadásához vezet. A formális tanulás a tanuló szempontjából szándékos, színtere az alap-, közép-, és felsőoktatás iskolarendszere. Magyarországon 2002-ben a több mint 50 ezer nyilvántartott szervezet közül több mint 7,5 ezer szervezet oktatási célú. Az Oktatási Minisztérium adatbázisából kiderül, hogy 2002-ben 500 feletti volt az alapítványok és 50 feletti az egyesületek által fenntartott közoktatási feladatot ellátó intézmények száma Magyarországon. A statisztikából nem derül ki, hogy ezek közül milyen arányú az iskolarendszerű képzésben felnőttoktatást folytató nonprofit szervezetek száma, s az bár nem elhanyagolható, de feltételezésünk szerint nem is számottevő. Fontos megjegyezni viszont, hogy a formális oktatásban máshogy van jelen a civil szektor, mégpedig úgy, hogy a nonprofit szervezetekre vonatkozó ismeretek bekerültek a tantervi követelmények közé is. Leginkább a felsőfokú képzés tananyagaiban vannak jelen a civil társadalomra és a nonprofit szervezetekre vo- Mára már elismert, hogy a nonprofit ismeretek elsajátításához nonprofit szakemberekre, s egyúttal új szakmák megteremtésére van szükség. 1998 óta a nonprofit ügyintéző és a nonprofit menedzser szakmaként bekerült az Országos Képzési Jegyzékbe is. natkozó ismeretek, de középfokon például a nonprofit ügyintéző szakképesítés egy egri középiskolában már megszerezhető. (Természetesen az állampolgári ismeretek tanítását a NAT is előírja, de ennek tartalmi vonatkozásaira e helyen nem érdemes kitérni.) A felsőfokú alapképzésben és továbbképzésben az államigazgatási, jogi, közgazdasági, művelődésszervező, szociálpolitikai, szociológiai, humánszolgáltatás szakok képesítési követelményeiből adódóan az oktatás része a civil társadalom és nonprofit szektor alapismereteinek oktatása. Ezeken a képzéseken belül 1-1 szeminárium vagy előadás keretében a szektor legfontosabb ismereteit oktatják 30-45-60 órában, gyakorlati jeggyel vagy kollokviummal zárva. A nonprofit ismereteket egyre több felsőoktatási intézményben önálló, választható szakirányként, a nappali/levelező alapképzés, vagy szakirányú továbbképzés részeként lehet elsajátítani. Ezek a képzések gyakorlatot (terepmunkát) is tartalmaznak, szigorlattal, záróvizsgával zárulnak, melyről tanúsítvány/betétlap is kiállítható. Sok esetben a képzés akkreditált képzésként szakképesítéssel zárul. De elmondható, hogy egyre több felsőoktatási intézmény próbálkozik nonprofit menedzser, nonprofit szakértő alapszak indításával is. A magyarországi nonprofit szervezetek a nem-formális tanulásban A nem-formális tanulás az alapoktatási és képzési feladatokat ellátó rendszerek mellett zajlik, és általában nem zárul hivatalos bizonyítvánnyal. Olyan tanulás, melynek hátterét jellemzően nem egy oktatási vagy képzési intézmény biztosítja, és amely nem feltétlen vezet képesítés megadásához; ugyanakkor a tanulási célok, tanulási idő vagy tanulási támogatás szempontjából strukturált. Az iskolarendszeren kívüli oktatás tartozik ide, az a nem-formális tanulás, ami a tanuló szempontjából vállalt, eldöntött és szándékos tevékenység. A nem-formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, civil szervezet, közművelődési intézmény, esetenként valamely iskola tanfolyam jellegű képzése. Megvalósulhat o- lyan szervezetek vagy szolgáltatások révén is (pl. képzőművészeti, zenei kurzusok, sportoktatás, vagy vizsgára felkészítő magánoktatás), amelyeket a formális rendszerek kiegészítése céljából hoztak létre. Fentiekben már ismertettem a szervezetek számának növekedését, de a tényleges tevékenységre inkább a tanfolyamok száma és az azokon résztvevő felnőttek száma utal. Talán az adatok ismertetése nélkül is hihető, hogy ezek is a nonprofit szervezetek szerepvállalásának folyamatos növekedésére utalnak. A nonprofit szervezetek működtetése egyre professzionálisabb munkavégzést kíván. A civil szervezetek megalakulásának kezdetétől a már nagyobb, tapasztaltabb szervezetek által szervezett nonprofitos szakmai képzések népszerűek voltak a kisebb, később alakult szervezetek munkatársai és önkéntesei számára különösen a nonprofit menedzsment, jogi ismeretek, pályázatírással kapcsolatos és projektmenedzsment témakörében. A civil összetartás jegyében és a hasznos ismeretek megszerzése érdekében a résztvevők szívesebben indulnak nonprofit szervezet által indított képzésen, mint költségvetési intézmény vagy vállalkozás által szervezett tanfolyamon. A képzések szükségességét igazolja az a tény, hogy amikor a Nemzeti Felnőttképzési Intézet a nyilvántartott 288 iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató nonprofit szervezet számára akkreditációt támogató pályázatot írt ki 2003-ban, csak 126 pályázat érkezett, és abból is csak 77 lett nyertes. Mára már elismert, hogy a nonprofit ismeretek elsajátításához nonprofit szakemberekre, s egyúttal új szakmák megteremtésére van szükség. 1998 óta a nonprofit ügyintéző és a nonprofit menedzser szakmaként bekerült az Országos Képzési Jegyzékbe is. A magyarországi civil szektor szerepe az informális tanulásban Az informális tanulás az élet természetes velejárója, ez a munkával, családdal, illetve pihenéssel kapcsolatos mindennapi tevékenységekből eredő tanulás. Nem strukturált a tanulási célok, tanulási idő vagy tanulási támogatás szempontjából, és jellemzően nem vezet képesítéshez. Az informális tanulás lehet szándékos, de többnyire esetleges, véletlenszerű. A formális és nem-formális tanulási formákkal ellentétben az informális tanulás nem feltétlenül tudatos tanulási tevékenység, és lehetséges, hogy maguk az érintettek sem ismerik fel tudásuk és készségeik gyarapodását. Ide sorolhatjuk azt a tanulási tevékenységet, ami egy ismeretterjesztő televíziós műsor megtekintésével, színházak, koncerttermek, közművelődési intézmények látogatásával, az olvasással, a

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 13 Könczey Elemér rajza zenehallgatás, vagy akár egy jó recept kipróbálásával jár együtt. Itt emelhetjük ki azt a nehezen mérhető tanulási folyamatot, ami a civil szervezetekben töltött, közösségi tevékenységgel jár. Ilyen tapasztalati tanulás lehet például egy szervezet megalapítása, működtetése, nyilvántartásba vételének, jogi feltételeinek, szabályainak, dokumentumainak önálló létrehozása és értelmezése, közreműködés a szervezeten belüli konfliktusok kezelésében, mások számára információadás, segítségnyújtás, a szervezet stratégiai tervének kidolgozása, projektterv készítése, pályázatírás, rendezvényszervezés, kapcsolattartás, PR-tevékenység megvalósítása, adománygyűjtés, informatikai és kommunikációs eszközök használata, és nem utolsósorban az érdekérvényesítési tevékenység. A civil szervezetekben végzett szabadidős, karitatív, környezetvédelmi, egyéb tevékenység számtalan kulcskompetencia elsajátítását teszi lehetővé ezen a legkevésbé mérhető informális tanulási szinten. Nézzünk egy kiragadott példát a sok közül, hogyan segítheti az egyén kompetenciáinak növelését, a civil társadalmi részvétel! 9 A 2003. évi közművelődési statisztika szerint 183 ezer tagot számlálnak az alkotó művelődési csoportok Magyarországon. Ezek a közösségek nemzeti és az egyetemes emberi kultúra, a mindennapi élet, a tervezett-alakított környezet és a természet esztétikai jelentésekkel is bíró tartományának megértéséhez járulnak hozzá. A művészeti területek közös jellemzője az értékközvetítés és az értékőrzés, valamint az a tény, hogy aktív befogadásra, sőt alkotásra is késztetnek. Az alkotó művelődési csoportok, az amatőr művészeti mozgalmak tevékenysége fejleszti a létrehozás képességét, a megismerés, a befogadás és a művészettel való élés képességeit, hozzájárul a harmonikus személyiség kialakulásához. Különleges értéket képviselnek például a magyar népművészeti tárgyalkotó (a fazekas, a fafaragó, a népi-ékszer-, a vessző-, a csuhé-, a gyékény-, a szalmakészítő, a csipkeverő, a szövő, a nemezelő, a hímző és a komplex tárgyalkotó) csoportok. A különböző művészeti területekkel összefüggő gyakorlati tevékenységek által az ismeretek élményszerűvé, a résztvevők sajátjává válnak, segítik a mélyebb megismerést és fejlesztik a kreativitást. A művészetek megismerése és elsajátítása a tanítással nem helyettesíthető módon járul hozzá a nemzeti és az európai azonosságtudat kialakításához, a kulturális értékek megismertetéséhez, közös élményanyaggal szolgálva az összetartozás érzésének erősítését. A nemzeti és az európai kultúra mellett a más kultúrák értékeivel való megismerkedés fokozza a nyitottságot, felkelti és fejleszti az új iránti kíváncsiságot és a toleranciát. A közösségben végzett tevékenység, az együttműködés sokszor több generáció részvételével erősíti a szociális kompetenciát, hozzájárul a társadalmi kohézió erősítéséhez. A speciális szakmai kompetenciát adó alkotó művelődési csoportok szűk anyagi helyzete pályázati munkára, projektszemléletre, stratégiai gondolkodásra kényszeríti az önszerveződéseket, erősíti az önfoglalkoztatás lehetőségeit, és vállalkozói ismeretek elsajátítására sarkallja a résztvevőket, segítve a foglalkoztatás bővítésére irányuló stratégiai cél megvalósulását is. Aki már részt vett egy alapítvány vagy egyesület létrehozásában és fenntartásában, az tudja, hogy a demokratikus intézmények megismerése mellett számos szociális és kommunikációs kompetencia elsajátításához segíti az egyént az önként vállalt feladat. Ez folyamatosan tudatosabb állampolgári cselekvésekre sarkallja az egyént és a közösséget. A nonprofit szervezetben való tevékenykedés olyan tapasztalati tanulást jelenthet az egyénnek, amit mint munkavállaló is hasznosíthat, így ez a tudás segítheti a mindennapi boldogulásában. Szöveg nélkül Elmondhatjuk tehát, hogy a demokratikus részvételre való nevelés elméleti és gyakorlati kereteit, az állampolgári kötelességeket és jogokat, az egyéni állampolgári jogok körét, az egyének és a társadalom összességének legfontosabb értékeit, a társadalom-ismeretet, a részvételi demokrácia alapjait lehet megismerni a harmadik szektor által. Tanulás egész életen át A tények, felvetések, feltételezések bemutatásával az volt a célom, hogy jelezzem, mennyire számottevő tényező a civil szféra a felnőttképzésben, az egész életen át tartó tanulásban. További szándékom, hogy a civil szervezeteknek a tanulási folyamatban betöltött szerepét tudatosítsam. A felvetések vizsgálata részletes kutatást igényel, mely túlmutat jelen tanulmány keretein. De talán érzékelhetővé vált, hogy a civil társadalom és a nonprofit szervezetekben megszerezhető tudás, a cselekvéshez szükséges kompetencia már nem is csak az egész életen át tartó tanulás, azaz a formális, nem-formális és informális tanulás fogalmát öleli fel, hanem a tágabb értelemben használt egész életre kiterjedő tanulást. Ez kifejezi az önmegvalósítást, az aktív állampolgári részvételt, a társadalmi integrálódást és az alkalmazhatóságot/alkalmazkodó képességet is. Arapovics Mária ELTE PPK Andragógia Tanszék előadótanár e-mail: arapovics@hotmail.com 9 Arapovics Mária, Az oktatás és kultúra koherens fejlesztésének lehetőségei, OMAI, 2005.

14 civil fórum Szakmai továbbképzés a civil szférában interjú Ion Georgescuval, a Román Képzési Intézet egyik trénerével A civil szférában dolgozók milyen szakmai ismereteket kellene feltétlenül elsajátítsanak? A válaszom lehet, hogy megzavarja. Minden szervezetnek megvan a maga sajátos igénye annak függvényében, hogy: most mivel foglalkozik? mivel szeretne a jövőben foglalkozni? milyen emberekkel dolgozik? a szervezet a fejlődés mely szintjén áll? A képzési szükségletek meghatározásakor egy szakértő mindezt meg kellene vizsgálja. Az elemzést követően minden egyes szervezet a szükségleteinek megfelelő, legoptimálisabb időtartamú, tartalmában az adott szervezetre specifikusan alkalmazott képzésben kellene részesüljön. Mivel a civil szervezetek alig tudják magát a képzést kifizetni, az elemzés legtöbb esetben sajnos elmarad. Ezáltal pedig a már fentebb említett körben forgó okoskodáshoz járulunk hozzá. Valamely képzés hatékonysága ugyanis négy tényező függvénye: 1.a képzési szükségletek helyes felmérése; 2.a képzés optimális kivitelezése; 3.a képzés hatásának értékelése; 4.a képzés más szervezetfejlesztési elemekkel történő összekapcsolása. A romániai civil szervezetek legtöbbje anyagi okokra hivatkozva a képzéseket csak a második helyre helyezi. Ily módon azonban a hatékonyság 75%-át veszítik el. A romániai civil szféra oly mértékben fektet-e hangsúlyt a szakmai továbbképzésre, mint ahogyan kellene? A civil szférában jelenleg a legnagyobb tapasztalattal rendelkező szervezetek a '90-es évek elején alakultak, legtöbb esetben egy külföldi partner segítségével, aki az esetek 99%-ában ingyen tartotta a képzéseket a román testvérnek. A külföldi NGO-k számára ez a szervezeti kultúra része. A romániai civil szervezetek azonban legtöbb esetben ezt úgy fogták fel, mint ingyen szolgáltatást vonzó helységekben. Számos esetben ezek a képzések vagy nem voltak relevánsak a résztvevők számára, a támogató számára azonban annál inkább, vagy relevánsak voltak, de túl koraiak a román kollégák fejlettségi szintjéhez képest. Ily módon alakult ki az a rossz előítélet, mely szerint a képzés az az ingyenes tevékenység, amely révén elmehetsz Sinaiara/Neptunra, hogy kedves amerikai, angol, holland és más kollégákat hallgass meg, akik csodálatos dolgokat mondanak neked, amelyekre azonban te csak anynyit mondhatsz: Nálatok ez működhet, de nálunk ez lehetetlen Ettől a ponttól addig, hogy azt mondjuk, a képzések értéktelenek (a szó szoros és átvitt értelmében is) csupán egy lépés van. Sokan nem szándékosan bár, de megtették ezt a lépést, azon beszélgetések ellenére, amelyek az ellenkezőjét próbálták bizonyítani. És újra egy mindenki számára ártalmas okoskodás közepében találjuk magunkat: a képzések ugyanis amelyeken ily módon részt vettünk ingyenesek és haszontalanok voltak, ebből kifolyólag mi sem fizetjük meg a képzéseket, mert arra számítunk, hogy nem lesznek hasznosak. Az olcsón megrendelt képzések haszontalanok, tehát igazunk van akkor, amikor azt mondjuk, hogy a képzésnek nincs értéke és haszontalan. Érdekel bennünket, akarjuk, de: nem tudjuk, hogy miért is lenne szükségünk rá (lásd a fent leírtakat); nem bízunk benne, és nem értékeljük annyira, amennyire valóban értékes lehet; nem tudjuk felmérni, hogy a képzés a szükségleteinket kielégítettee vagy sem. Vannak-e a képzések minőségére vonatkozó normák? Romániában nincsenek. Ez a válasz azonban magyarázatot követel: a civil szférának csupán egy igen kis része tud a Felnőttképzés Országos Tanácsa (Consiliul Naţional de Formare Profesională a Adulţilor CNFPA) létezéséről, amelynek az a szerepe, A romániai civil szervezetek legtöbbje anyagi okokra hivatkozva a képzéseket csak a második helyre helyezi. Ily módon azonban a hatékonyság 75%-át veszítik el. hogy kezelje a felnőtteknek szóló képzési és továbbképzési rendszereket (az egyetem és az iskola által képviselt hagyományos formális oktatási rendszert kiegészítő, avagy alternatívát kínáló második út ez). Miért fontos ez az intézmény a civil szervezetek számára? Mert a CNFPA a Romániai Foglalkozások Rendszere (Clasificarea Ocupaţiilor din România COR) alapján szakmai szabványokat határoz meg és engedélyez, és ezek alapján akkreditálja a szakmai képzéseket és továbbképzéseket. Ennek megfelelően olyan foglalkozás betöltéséhez lehet képzéseket szervezni, mint amilyen a projektmenedzser, a PR-felelős, avagy éppen a civil szervezeti vezető, mivel ezek a szakmák számos más, a civil szervezetek számára releváns szakma mellett benne vannak a COR-ban. Azt mondom, meg lehet szervezni, és nem azt, hogy meg vannak szervezve, mert tudomásom szerint az NGO-k számára eddig még egyetlen ilyen képzést sem akkreditáltak. Nem megyek tovább, hogy megkérdezzem, a civil szervezetekben dolgozók közül hánynak van az általa betöltött tisztséghez szükséges képzettsége. Az eddig elhangzottak nem a fő kérdésre válaszolnak, hanem a beszélgetés alapját határozzák meg, ugyanis: a CNFPA csak a szakmai képzést és továbbképzést fedi, vagyis az olyan kurzusokat, amelyek valamely szakma gyakorlásához szükséges ismeretek és képességek elsajátítását, illetőleg ezek továbbképzését teszik lehetővé. Az, amit mi megszokott módon tréningnek, vagyis a menedzseri képességek fejlesztésének nevezünk anélkül, hogy ez valamely szakma (kommunikáció, tárgyalástechnika, csapatmunka) gyakorlásához lenne kötve, nem tartozik a CNFPA hatáskörébe, és nem is kell sohase odatartoznia. Ugyanis: a CNFPA nem biztosítja a szakmai képzések és továbbképzések mi-

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 15 nőségét abban az értelemben, ahogyan azt az ISO 9001-2000 előírja. A minőség a CNFPA keretei között valamely szabványnak való megfelelést jelent. Ha a program megfelel valamely szakma szabványának, akkor azt akkreditálják. Az alkalmazás módja, a kliens elégedettsége stb. nincs ellenőrizve senki által. Az, ami a CNFPA hatáskörét meghaladja, nincs szabályozva (véleményem szerint nem is kell szabályozni), és önszabályozás sem létezik. Hogyan lehetne ezt a piacot stabilizálni? Számomra az a kérdés, hogy vajon nem stabilizálja-e önmagát ez a piac az igénylések és a kínálatok játékát ugyanis csak a jó minőségű programok fogják túlélni. Meglátásom szerint a romániai civil társadalom fejlődésének mostani szintjén a képzések iránti igénylések száma tudattalanul is nagyobb a szféra által biztosított programok minőségénél. A fent említett körben forgó okoskodás pedig egyáltalán nem járul hozzá a piac stabilizálásához. Ez a stabilizálás csakis azon NGO-k által valósítható meg, amelyek haszonélvezői a képzések szolgáltatásának. Semmiképpen sem az állam az, amely ezt megteheti. Mikor fog ez megvalósulni? 2000-ben azok az intézmények, amelyek a vállalkozók számára kínáltak képzéseket, maguk kezdeményezték a piac önszerveződését, amely azonban nem élte túl a kezdeti lelkesedést. A vállalkozói szférában dolgozó kollégák tapasztalata azt mutatja, hogy a piac még nincs felkészülve erre. (Megj.: A fent kifejtettek a megkérdezett személy véleményét tükrözik, és nem az általa képviselt szervezet hivatalos álláspontját.) Ion Georgescu Román Képzési Intézet tréner e-mail: ion.georgescu@irt.ro Közösségfejlesztés és képzés A Közösségfejlesztõk Egyesülete és a Civil Kollégium Alapítvány képzési tevékenysége 1. Miért áll a magyar közösségfejlesztés fókuszában a civil társadalom építése? A közösségfejlesztés fókuszában Magyarországon a civil társadalom fejlesztése áll, több okból is: Szociológus tagunk, Gergely Attila szerint a rendszerváltás egyben kultúraváltást is jelent. Közösségfejlesztési szempontból a kultúra egyik típusából egy másik típusába való átmenetet számunkra a részvételi demokrácia kiépülése jelenti szemben a korábbi, autokratikus hagyományokra épülő kultúrával. A civil társadalom számunkra a modern közösségiség megjelenési formája. A civil társadalom középpontjában a citizen áll. A citizen, akinek Ralf Dahrendorf szerint egyaránt van szüksége kötődésre és választási lehetőségekre ahhoz, hogy életlehetőségeit a maguk teljességében elérhesse (1997). Ez a felfogás azért áll közel hozzánk, mert érvényesül benne a közösség által nyújtott biztonságnak és az individuum szabadságának fontossága, vagyis a közösség és a civil társadalom egysége. Bármelyik hiányként jelenik meg, a közösségfejlesztés legitimációjához érkezünk. A közösségfejlesztés számunkra a közösség által vezetett fejlesztést jelenti, amelyben a meghatározó szerep az állampolgároké, s nem a szakembereké. (Nem félünk attól, hogy e felfogás marginális helyzetbe sodor bennünket, mert úgy tapasztaljuk, hogy a közösségfejlesztői segítés iránt rendre új és új szükségletek fogalmazódnak meg, s éppen ezek teszik e szakmát izgalmassá, változatossá.) Ahhoz azonban, hogy az állampolgárok jelentős tényezőivé tudjanak válni a közösségi fejlesztés folyamatainak, képessé is kell válniuk a folyamat kezelésére, s ebben a közösségfejlesztő szakembereknek kulcsszerepük van. A közösségfejlesztés magyarországi megvalósulásának három évtizede alatt azt minden eddigi, alulról szerveződő helyi fejlesztésünkben elértük, hogy az állampolgárok létrehozzák saját intézményeiket (civil és közösségi szervezeteiket, fórumaikat, saját nyilvánosságukat), s hosszabb-rövidebb ideig működtetni is képesek legyenek azokat. Intézményeik cselekvése azonban rendre megakad azon a ponton, ahol a Hogy a közösség általi fejlesztés folyamatában a főszerep valóban az állampolgároké és intézményeiké lehessen, nagyon komolyan kell vennünk a képessé tételt, s azon belül is a képzést. lelkesedés mellé be kellene lépnie a kellő helyi szakértelemnek, a tőkének, az egyszerre tágabb körű és esetenként mélyebb, rendszeresebb kapcsolatoknak, ill. a forrásokkal valamilyen módon rendelkező szakosodott intézmények segítségének is. Egy hosszabb távon is érvényesülő, a helyi humán erőforrást folyamatosan és szakszerűen fejlesztő, a helyi tervek megvalósulását tőkével is segítő fejlesztés társadalmi feltételeit egyedül megteremteni nem vagyunk képesek, de úgy véljük, hogy fejlesztői és képzési tevékenységünkkel jelentősen hozzá tudunk járulni e feltételek megteremtéséhez. 2. A képessé tétel és az állampolgári nevelés és képzés fontossága Hogy a közösség általi fejlesztés folyamatában a főszerep valóban az állampolgároké és intézményeiké lehessen, nagyon komolyan kell vennünk a képessé tételt, s azon belül is a képzést.

16 civil fórum A közösségfejlesztési folyamatban való részvétel egyben egy tanulási folyamatot is jelent, amelyben a szükségletek és a készségek manifesztálódnak, a közösségi cselekvés során szerzett új tapasztalatok új képességek kiépülését eredményezik, s mindezek megint csak új szükségleteket szülnek: a folyamat megállíthatatlanul gerjeszti önmagát. Szükséges azonban a folyamat közben néha megállni, és egy-egy témára erősebben koncentrálni, vagyis szervezett képzéseket beiktatni. Ilyeneket végez nálunk az egyesületünk által alapított Civil Kollégium Alapítvány. 2.1 A Civil Kollégium Alapítvány tevékenysége A demokráciát most tanuló Magyarországon még nem épültek ki azok az új képzési-felnőttképzési intézmények, amelyek a mindennapi demokráciához szükséges tudást az állampolgárokhoz eljuttatnák, kevés a megfelelően elkészített és rendelkezésre álló tanítóanyag, képzési modul, nincsenek még (vagy számuk igen csekély) a demokrácia képzésében és a közösségi munkában járatos tanárok sem. A Civil Kollégium Alapítvány (CKA) olyan felnőttképzési szervezet, amely e hiá-... a cselekvésre magukat végül is elszánóknál azt tapasztaljuk, hogy a civilek nemhogy saját civil szerepükben, de még saját települési közösségükben sem tudnak gondolkodni. nyok mérséklésére alakult. A felnőtt emberekkel folytatott közösségi munkában, közösségfejlesztő folyamatokban, képzési tevékenységben olyan módszerek, technikák alkalmazása szükséges, amelyek az aktív részvételre való bátorítás, motivációépítés, csoportdinamika, szerepgyakorlatok alkalmazása, közösségi problémamegoldó készség erősítése révén, fokozatosan vezet el a cselekvő állampolgárisághoz. Mivel e munkamódok még nem váltak a magyarországi felnőttképzési gyakorlat organikus elemeivé, így ezek oktatása, megtanulása alulról jövő kezdeményezések révén valósulhat meg. Ilyen szervezet a CKA. A CKA minden képzése, felnőttképzési programja a részvételen alapszik. A hierarchikus oktatási módszerekkel ellentétben, a közösségi alapú tanulás egymás fejlesztését is lehetővé teszi. Passzív hallgatók helyett aktív résztvevőkkel dolgozunk, így az ismeretek elsajátítása egymás segítségével megy végbe. A képzési programjaink folyamán alkalmazott módszerek az aktív részvételt, az önállóság kialakulását, a gyakorlat és az elmélet összhangját kívánják elősegíteni. Ezekben foglalható össze a CKA egyedisége. A CKA bentlakásos képzési központja hármas funkcióval rendelkezik: helyi népfőiskola, országos civil képzési központ, a közösségfejlesztő szakképzés gyakorlati helyszíne. Az első két funkció a közösségfejlesztési folyamatokban aktív helyi lakosok képzésére vonatkozik, éljenek bár a kollégium körül, vagy az ország távolabbi pontjain. Ezek a képzések beágyazódnak egy hosszú távú, 2-3 éves közösségfejlesztői folyamatba, melynek során egy-egy közösségi szervezet tagjai akár 4-5 alkalommal is elvonulhatnak a CKA bentlakásos központjába, s ott tanári (közösségfejlesztő szakemberi) segítséggel tanulmányozhatják a számukra éppen esedékes témát vagy probléma megoldását. A helyzettől függ, hogy a képző szerepét a közösségfejlesztő személyével azonos szakember látja-e el, vagy az adott közösségi csoportot nem ismerő fejlesztőt kérünk fel erre. Nagyon jó hatású, ha egy képzésen 2-3 településről érkező, azonos téma vagy probléma megoldása iránt érdeklődők jönnek el, mert egymás megközelítéseiből, helyzetéből, tapasztalataiból élményszerűen tanulnak, miközben új kapcsolatok jönnek létre. Az eltávolodás és tapasztalatcsere hozzájárul az önreflexióhoz, a saját helyzet és annak megváltoztatási lehetőségeinek felismeréséhez. Ez azért nagyon fontos, mert a cselekvésre magukat végül is elszánóknál azt tapasztaljuk, hogy a civilek nemhogy saját civil szerepükben, de még saját települési közösségükben sem tudnak gondolkodni. Nem, vagy csak töredékesen ismerik településük jellemzőit, történelmi és társadalmi meghatározottságait, gondjait, lehetőségeit, a hétköznapi (családi, szomszédsági, vásárlási stb.) kommunikáción kívül nincsenek viszonyban egymással vagyis nem alkotnak társadalmat a szó igazi értelmében, mindent saját egyéni perspektívájukból látnak és ítélnek meg, s nézőpontjaik rendszeres kommunikáció híján nem válnak közössé. A rendszerváltás óta ezért egyre nagyobb szerepet kapnak munkánkban e közösségfejlesztő jellegű felnőttképzések. Ezek az ún. általános célú felnőttképzések a civil képzések a CKA tanárai által kifejlesztett tantervek és egyedi módszertan segítségével valósulnak meg. E képzések a következők: közösségi, civil, demokrácia, közösségi gazdaságfejlesztés és közösségi média képzések. A Közösségi képzés során megszerezhető kompetenciák: a településközösség elemzése, a civil helyi cselekvés mozgásterének feltérképezése. A képzés befejezése után a hallgatók képesek lesznek önszervező, közösségi, helyi problémamegoldó programokban gondolkodni. A Civil képzés alapszintű ismereteket nyújt a közösségi (civil) csoportok létrehozásához és működtetéséhez, a harmadik szektor szerepének megértéséhez. A Demokrácia képzés hozzásegít a demokrácia és a cselekvő állampolgáriság lényegének megértéséhez, a demokrácia változó jelentéseinek megismeréséhez. A Közösségi média képzés alapfokú ismereteket nyújt és készségeket fejleszt valamely helyi média újság, közösségi rádió, civil televízió létrehozására és működtetésére. A Közösségi gazdaságfejlesztő képzés hozzásegít a közösségi alapú, önsegítő gazdaságfejlesztés elvi jelentőségének megértéséhez, és az ilyen üzletekkel kapcsolatos alapfokú jártasság megszerzéséhez. Az általában egy hétvégi bentlakásos képzések keretében a részvétel különböző módszereivel dolgozzák fel és teszik közössé a résztvevők tapasztalataikat, miközben tudatosítják a miért -eket, a közösségi célokat, és elsajátítják a civil cselekvés technikáit is. A harmadik funkció szerint a képzési központ az ország mintegy 30 felsőoktatási intézményében több-kevesebb ideig közösségfejlesztést tanuló hallgatóknak kínál gyakorlati terepet, illetve a szakképzés számára biztosít ideális körülményeket. A felsőoktatásban folyó tanítás ugyanis egyre élesebben veti fel a gyakorlati munka szükségességét. Erre mi terepet és tanári kapacitást is tudunk biztosítani, ám az egyetemeknek nincs pénze a hallgatók utazásának, szállásának és étkezésének megfizetésére, valamint egy gyakorlatot szakszerűen és rendszeresen irányító központ szerepének a felvállalására, ezért ezek a képzések alkalmi jellegűek, a megszerzett forrásoktól függenek.

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 17 Könczey Elemér rajza 2.2 Közösségfejlesztői, közösségi munkás szakképzések Míg a CKA elsősorban a civil képzéseket tartja fő profiljának, a Közösségfejlesztők Egyesülete főként a közösségfejlesztői, közösségi munkás szakképzést. Az alapszint a 60, illetve 120 órás képzés, melynek eredményeként a hallgató képes lesz kezdeményezni, aktivizálni a helyi lakosságot a helyi cselekvésre, erősíteni a demokratikus részvételt, s képes lesz fejleszteni az önszerveződéssel kialakult közösségi csoportok együttműködését a nem kormányzati szektoron belül és a három szektor között. A modulok: Bevezetés a közösségi munkába; A közösségfejlesztés hazai és külföldi gyakorlata; A közösségfejlesztői szaktevékenység; A közösségfejlesztési folyamat, módszerek és technikák; Szakmai gyakorlat. A 60 órás képzést eddig EU-foglalkoztatási programok keretében szerveztük, az EU által finanszírozott módon. A 120 órás képzéseket meghirdetjük, a képzési díjat szinte teljes egészében pályázati pénzekből teremtjük elő. A képzést vizsga zárja, melynek eredményét a Kecskeméti Regionális Munkaügyi és Képzési Központ által kibocsátott bizonyítvány tartalmazza. Az így végzettek ún. munkakörön belüli közösségfejlesztő szakképesítéshez jutnak. Továbbképzések A 45 órás képzéseket az ELTE Szociális Munka Tanszékével közösen szervezzük évente két alkalommal, 15-20 fős önként jelentkező és fizető hallgató számára (a képzési díjat a munkáltatók fizetik a törvény által biztosított Szöveg nélkül normatívából). A tematika lényegében a fentiek rövidített változata. Képzők képzője A 330 órás képzésre fejlesztési és oktatási tapasztalattal is rendelkező közösségfejlesztőket hívunk meg, akik szaktudásának elméleti és módszertani kiegészítésére, közösségfejlesztési oktatóvá, trénerré, kutatóvá képzésére vállalkozunk. A hallgatók foglalkoznak a közösségfejlesztés hiányterületeinek és új kutatási témáinak azonosításával, a további önképzés és tananyagfejlesztés irányainak meghatározásával is. Eddig 2003 óta két ilyen képzést szerveztünk, összesen 42 fő szerzett közösségfejlesztő oktató, kutató, tréner szakbizonyítványt. Közösségfejlesztő képzések a felsőoktatásban Legrégibb, évtizedes az együttműködésünk az ELTE Művelődésszervező Szakával, ahol mind a nappali, mind a levelező képzési formákban tanítjuk a Közösségszervezés és -fejlesztés tantárgyat kötelező tárgyként és választható specializációként is. Majdnem ilyen hosszú múltra nyúlik vissza az ELTE Szociális Munkás Tanszékével való együttműködésünk is, ahol Közösségi munka néven tanítunk nappali és levelező kiegészítő képzésben résztvevő diplomásokat. Velük dolgozunk most a Közösségi és civil tanulmányok elnevezésű szakirányú/ma egyetemi képzési programon is, valamint az új felsőoktatási törvény által lehetővé tett felsőfokú szakképzési (FSz) programon is, mely iránt a Művelődésszervező Tanszék részéről is mutatkozik érdeklődés. Mindezeken kívül számos más felsőoktatási intézményben tanítunk óraadó tanárként, és más, kísérleti jellegű képzések kialakításában is alkotó szerepet vállaltunk. Ilyen például a Civil társadalom nonprofit szervezet képzés programjának és tananyagainak kidolgozása, melyet az ország 20 felsőoktatási intézménye vett át és alakította a maga számára használhatóvá. Mindként intézményünk, a Közösségfejlesztők Egyesülete és a CKA is 2003-ban akkreditált felnőttképzési intézménnyé vált, s 2005 óta MIK (Minőségirányítási Kézikönyvvel) rendelkeznek. 3. Tapasztalataink A CKA-ban 1997 óta szerzett képzésszervező és képző tapasztalataink alapján elmondható, hogy a civil képzések megvalósítása számos, s egyre erősebben tornyosuló akadályba ütközik. Miközben a tanuló társadalommal kapcsolatban egyre bombasztikusabb kifejezések hangzanak el a retorika szintjén (pl. intelligens régiók), a gyakorlatban emberek és települések között egyre inkább mélyül a képzetlenség miatti szakadék. Elmondható, hogy képzési téren az elmúlt öt évben nemhogy fejlődést nem érzékelünk, de épp ellenkezőleg: a rendszerváltás lendületének és tiszta szándékainak egyre erőteljesebb ellehetetlenülését tapasztaljuk, s a segítők küzdelmeit is mind kilátástalanabbnak érezzük. Mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy egy nem demokratikus társadalmi környezetben egyre nehezebb civil képzéseket szervezni. Nehezen lehet képzésekre mozgósítani az embereket, mind nehezebb pénzt szerezni a tanfolyamokra s ha lehet is, szinte kizárólag csak külföldről, ill. PHARE-pénzből vagy az előcsatlakozási programokból, s a legnehezebb bármily kicsiben és szerényen is fenntartani egy képző intézményt: személyzetet és épületet. Mindennek számos oka van, néhányat azért kiemelünk: Csak úgy tanulni, papír vagy kézzelfogható haszon (pl. átsorolás) nélkül, ez nem igazán része a kultúránknak, s különösen nem az alacsonyabban iskolázottak körében. Művelődéstörténetünk mindazonáltal bővelkedik pozitív példákkal, sőt, tömegmozgalmakkal is gondoljunk csak a szabadművelődési, népművelési, közművelődési hagyományainkra, a TIT előadásokra, szabadegyetemekre,

18 civil fórum a művelődési házak szakköreire, klubjaira, s e művelődési formák célja mindig is az volt, hogy tájékozottabb, nyitottabb, műveltebb, társadalmilag hatékonyabb emberekké váljunk. A jelenlegi feltételrendszer és társadalmi atmoszféra ezek továbbfejlődésének azonban nem kedvez minden pénzbe kerül; elveszünk az információdzsungelben, vagy éppen helyben nem történik semmi, nincs is kínálat; a társadalmi kommunikáció egyre félelmetesebb, ezért nincs is kedvünk egymáshoz, óriásira nőtt a bizalmatlanság stb. Csak rövid, hétvégi kurzusokat szervezhetünk. A képzésen való részvétel ugyanis magánügy, nem érdeke senkinek (?!). A munkaadó nem ad szabadságot, az önkormányzat nem járul hozzá a költségekhez, az elvégzett kurzussal sem társadalmilag, sem szakmailag nem lehet előbbre jutni. Ezért oly nehéz összehozni még egy rövid, Ahhoz, hogy a demokratikus gondolkodás és a cselekvő állampolgáriság mind szélesebb teret nyerjen, az iskolarendszeren belül és azon kívül működő képzési programokat kellene létrehozni, egymásra építeni, és folyamatosan, biztonságosan működtetni. hétvégi képzést is. Még ha szponzoráltatjuk is a képzést, és a résztvevőknek nem is kerül pénzébe, akkor is nehéz bevonni az embereket, mert szabadidejüket áldozzák fel, s elvonják magukat a családtól egy bizonytalan valamiért. S hogy mégis sikerül képzéseket szerveznünk, az csakis annak köszönhető, hogy egyegy hosszú közösségfejlesztési folyamat során az emberek ha lassan is, de elköteleződnek a helyi cselekvés mellett, kialakítják a cselekvők azon körét, amelyben jól érzik magukat, amely számunkra fontossá kezd válni, s akikkel hajlandók egy hétvégét eltölteni. Az alapszintű és továbbképzéseken résztvevő hallgatók a gyakorlatból érkeznek a képzésbe civil szervezeteknél, közösségi intézményeknél, családsegítő központokban dolgoznak, ezért a képzésen megszerzett ismereteiket igyekeznek beépíteni saját gyakorlatukba. A felsőoktatásban végzett hallgatók a fő szakuknak megfelelő munkakörökben helyezkednek el, s mivel a közösségfejlesztői, közösségi munkás munkaköröknek ma még nincs felvevőpiaca, szakirányú tudásuknak eleddig jobbára szemléletformáló, mint a társadalmi valóságot alakító hatása van. Képzési tevékenységünk eddig viszonylag szűk körben érvényesül, eredményei törékenyek. Ahhoz, hogy a demokratikus gondolkodás és a cselekvő állampolgáriság mind szélesebb teret nyerjen, az iskolarendszeren belül és azon kívül működő képzési programokat kellene létrehozni, egymásra építeni, és folyamatosan, biztonságosan működtetni. Olyan képzési rendszert, amely minden egyes állampolgárt bevon hatókörébe. További információk: www.kozossegfejlesztes.hu, www.civkol.hu Varga Máté Civil Kollégium Alapítvány ügyvezető igazgató e-mail: matev@kkapcsolat.hu Vercseg Ilona Közösségfejlesztők Egyesülete elnök e-mail: vercseg@kka.hu Kihasználatlanul. A romániai (magyar) felnõttképzés rendszere 2004 második felében kutatást végeztünk a román felnőttképzési rendszerről, amelyet idén tavaszszal kötet formájában is megjelentettünk a jelen rövid ismertetőnkben is használt címmel. 1 Kutatásunk, illetve kötetünk kísérlet volt arra, hogy végigkövesse a romániai felnőttképzési/oktatási rendszer kibontakozását a 90-es évek elejétől 2004-ig. Szerkezetileg a kötet az alábbi témákat érinti: fogalmi ismertető a felnőttképzés/oktatás, illetve néhány kapcsolódó tematika bemutatása ; élethossziglani tanulás az Európai Unióban; a romániai felnőttképzés rendszere ezen belül a rendszerváltás utáni jogi keret ismertetése, rendszerszintű és regionális/megyei statisztikai adatok ismertetése, a felnőttképzés finanszírozása, a szolgáltató intézmények bemutatása az interjús vizsgálat alapján; összegzésként pedig a felnőttképzés és iskolarendszerű szakképzés viszonya. A romániai felnőttképzés/oktatás jogi kerete A romániai felnőttképzési rendszer gyakorlatilag a kilencvenes években alakult ki, a rendszerre vonatkozó lényeges jogi rendelkezések között pedig egészen újakat, 2004-ben megjelenteket is találunk. A felnőttképzésre/oktatásra vonatkozó jogszabályok szempontjából az 1990-2004 közötti időszakot három korszakra oszthatjuk: 1.1990-1994 a felnőtt-szakképzés a munkanélküliek szakképzési formájaként jelentkezett. Elsődleges célja a munkanélküliség visszaszorítása volt, így a képzések is a Munkaügyi Minisztérium alárendeltségében működő hatóságok hatáskörébe tartoztak. 2.1995-2001 megjelenik a felnőttoktatás/képzés és élethossziglani tanulás, párhuzamosan a munkanélküliek szakképzésével. A Mun- 1 A kutatást az Apáczai Közalapítvány támogatásával végeztük. A kutatás lebonyolítását és a kötet megjelentetését a Csíkszeredai Soros Oktatási Központnak köszönhetjük.

Szakmai továbbképzés a civil szféra jövőjének záloga 19 kaügyi Minisztérium mellett egyre nagyobb szerepet kap az Oktatási Minisztérium is. Ebben az időszakban születnek meg azok az állami hatóságok/testületek, amelyeknek hatáskörébe tartozik a szakképzés és a felnőttképzés koordinálása, ebben az időszakban történik meg a fogalmak letisztulása a jogszabályok szintjén is. Jelentősen érezhetők az európai uniós csatlakozási folyamat hatásai, a jogszabályok nagy része többnyire az integráció által támasztott követelményeknek próbált megfelelni. 3.2001-2004 ebben a korszakban sok újdonság nem jelent meg a jogszabályok szintjén, hanem sor került a korábbi időszakokban elfogadott keretjogszabályok tartalommal való feltöltésére és alkalmazására. Nagyrészt megszűnt a munkanélküliek szakképzése és a felnőttképzés korábbi évekre jellemző összefonódása, mindkettő megtalálta helyét és szerepét a rendszerben, a maga sajátos intézményeivel egyetemben. A rendszerre vonatkozó adatok Összehasonlítva a folyamatos szakképzésben résztvevők arányát az EU, a 2004-ben hozzá csatlakozott tagállamok és Románia között, az derül ki, hogy ez Romániában a legalacsonyabb. Statisztikai kimutatásaink a Felnőtt-szakképzési Szolgáltatók Országos Jegyzékének 2004. december 1-jei adatai alapján készültek. Az adatbázis szerint összesen 1467 szakképzési program rendelkezett a törvényes által előírt akkreditációval, ezeket pedig 551 szakképzési szolgáltató szervezte. A programok és szolgáltatók száma a valóságban ennél mindenképp nagyobb, azonban az akkreditációval nem rendelkező programokról nem létezik semmiféle nyilvántartás. Úgy gondoljuk viszont, hogy a rendelkezésünkre álló adatok segítségével a legfontosabb regionális tendenciákat sikerült megragadnunk. Az akkreditált szakképzési programok közül a leggyakrabban az Az akkreditált szakképzési programok közül a leggyakrabban az alábbi szakterületeken szerveztek képzéseket: biztonsági őr és rendfenntartó, kereskedelmi dolgozó, vendéglátás (szakács, pincér, báros) és számítástechnika. alábbi szakterületeken szerveztek képzéseket: biztonsági őr és rendfenntartó, kereskedelmi dolgozó, vendéglátás (szakács, pincér, báros) és számítástechnika. Ezek jelentették a képzési programok több mint felét. A szolgáltatók közül a 21 legnagyobb szervezte az összes képzési program 21,6%-át. A statisztikai adatok alapján levonható fontosabb konklúzióink: a szolgáltatók típusa szerinti megoszlásból (a szolgáltatók több mint fele kft. volt), valamint az e- gyes megyékben szervezett képzési programok számából kitűnik, hogy a felnőttképzés elsősorban már nem a munkanélküliség felszámolásának eszközeként, hanem sokkal inkább üzletként jelenik meg. Azokban a fejlett megyékben, ahol fizetőképesebb réteg él, magasabb számban szerveznek képzési programokat, és a szolgáltatók közül is magasabb számban vannak jelen cégek, mint a kevésbé fejlett megyékben; az egyes erdélyi régiók között jelentős különbségeket figyelhetünk meg. A három székelyföldi megye Hargita, Kovászna és Maros majdnem minden tekintetben képzési programok száma, azok bejegyzésének időpontja, szolgáltatók száma stb. elmarad a bánsági, dél-erdélyi, illetve a középerdélyi megyéktől. Meglepő volt viszont az, hogy e tekintetben a partiumi megyék is számottevően elmaradnak a felsorolt régióktól, időnként még a székelyföldi megyéktől is, és úgy tűnik, hogy nem képesek kihasználni az EU közelségéből adódó lehetőségeket. Az erdélyi megyék között található néhány Brassó, Temes, Kolozs és Máramaros, amelyek nem csupán ebben a régióban, hanem országos viszonylatban is az elsők között találhatók. Kisebbségi vonatkozásban leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy a felnőttképzés nagy lehetőségeket rejt magába, hiszen olyan flexibilitással rendelkezik, amely a kisebbségi politika látóterében lévő iskolarendszerben nincsen meg. A szolgáltató intézmények közelről Kutatásunk során összesen mintegy 31 interjút készítettünk magyar és román nyelven egyaránt, hét erdélyi megyében: Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Szatmár, Arad és Brassó. Az interjúalanyok a felnőttképzésben/oktatásban érdekelt intézmények vezetői voltak. A székelyföldi szolgáltatók között olyan is volt, amely még nem rendelkezett akkreditált képzéssel. A megkeresett intézmények közül 9 közintézménynek számít, 5 civil szervezet, 17 pedig magánvállalkozás. Az interjúk elemzése tíz nagyobb kérdéskör szerint történt, ezt három nagyobb tömbbe csoportosíthatjuk: a cégvezetők személyes életútja, a szolgáltató intézmény megalakulásának körülményei és a szolgáltató működésének körülményei. A cégvezetők iskolai végzettsége széles spektrumot mutat, megtalálhatók közöttük a pedagógustól a közgazdászon és orvoson keresztül a jogász és a mérnök is. A sokszínűség ellenére körvonalazódott két nagyobb csoport: az egyik a '89 előtt is munkaviszonyban levők, akik korábbi munkahelyüket otthagyva tértek át a felnőttképzésre, a másikat azok teszik ki, akik csak a '90-es években kerültek a munkaerőpiacra. Az első csoportban található több mérnök és pedagógus is, akik megőrizték, és általában sikeresen felhasználták korábbi kapcsolataikat. A másik csoportban többnyire humán vagy társadalomtudományi diplomával rendelkező fiatalok találhatók, akik kevés vagy semmiféle oktatási tapasztalattal nem rendelkeznek, ám nyitottak az új módszerek, megközelítések iránt. A cégalapítás történetét illetően négy típust azonosítottunk be: az elsőbe azok tartoznak, amelyek üzleti meggondolásból jöttek létre; a másodikba azok, amelyek valamiféle sugallat, külső tanácsadás eredményeként alakultak, néha egészen megfoghatatlan, irreális okra hivatkozva; a harmadikba azok tartoznak, amelyek úgymond kötelességből foglakoznak felnőttképzéssel (ezek többnyire közintézmények); és a negyedikbe sorolhatjuk azokat, amelyek esetében az alapítás története az

20 civil fórum interjúalany számára nem ismert vagy esetleg jelentéktelen. A következő kérdésblokk a szolgáltatók erősségeire és gyengeségeire vonatkozott. Anélkül, hogy egy általános leírását adtuk volna e tekintetben a cégeknek, volt néhány szempont, amely majd mindegyik cég esetében megjelent az erősség vagy a gyengeség esetleg mindkét oldalon: infrastruktúra jó vs. hiányos ; szakmai tartalom pályázatok, projektek vs. szakmai integrálatlanság ; kapcsolatok jó kapcsolatok, imidzs, hálózati működés vs. rossz PR ; munkával kapcsolatos képességek képességek, készségek (nyitottság, optimizmus, rugalmasság) vs. munkamegosztás, jogi keret akkreditáció megléte vs. akkreditáció hiánya. Ami a cégvezetők stratégiáját illeti, majd mindegyik interjúalanynak volt egyfajta jövőelképzelése, azonban írott stratégiával csak három cég rendelkezett. Persze, a másik pólus is megjelent, azok a cégek, amelyek egyáltalán nem rendelkeztek semmiféle stratégiával, vagy nem tudtak/akartak beszélni róla. Az interjúk során a következő stratégiai csapásirányok bontakoztak ki: terjeszkedés; pályázatok, nemzetközi kapcsolatok megerősödése; külföldi minták honosítása; infrastrukturális fejlesztés; profilváltás. A szolgáltató intézmények kapcsolathálója tekintetében négy típusú kapcsolat meglétét azonosítottuk be: helyi kapcsolatok (többnyire a megyei munkaerő-foglalkoztatási ügynökség irányába), regionális kapcsolatok (a szomszédos megyék megcélzása), országos kapcsolatok (kormányzati szervekkel többnyire az Oktatási Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium, közintézményhálózatokkal szövetkezeti iskolák, regionális felnőttképző központok, szakmai szervezetekkel Orvosi Kamara, Országos Felnőttképzők Egyesülete), nemzetközi kapcsolatok. Az első két típus elsősorban a képzések területén játszik szerepet, az utóbbi kettő pedig a projektekben való részvétel és a stratégiai elhelyezkedés szempontjából. Az EU-s csatlakozást illetően elmondhatjuk, hogy a cégvezetők többsége optimistán tekint a közelgő integrációra, azonban ezt illetően tájékozatlan és felkészületlen. A képzések keretére és tartalmára vonatkozó részben az alábbiakat vizsgáltuk meg: az akkreditáció körülményei, a képzések időtartama, helyszíne, az elindításuk megalapozása, a tandíj mértéke, a képzések néhány tartalmi/módszertani és formális vonatkozása, résztvevők. Ezek közül most csak egy szempontra szeretnénk kitérni, éspedig a képzések tartalmi/módszertani vetületeire, ezen belül is a felnőttképzés eltérő módszertanára. Az interjúalanyoknak kevesebb mint egynegyede tartotta fontosnak kiemelni, hogy a felnőttképzés eltérő pedagógiai módszertannal rendelkezik az iskolarendszerű oktatás módszertanához képest. Az interjúkból is leszűrhettünk néhány regionális különbséget a cégeket illetően: a vizsgált megyék közül Kovászna és Szatmár tűntek a legkevésbé érdekeltnek a felnőttképzés piacának működtetésében. A képző intézmények tipologizálására tett kísérlet során három cégtípust sikerült beazonosítani: az ún. helyi nagyok, az informális, családias vállalkozások, valamint a közintézmények, iskolarendszer nyúlványaként megjelenő intézmények. Mindhárom típusnak megvannak a jól elkülönülő jellemzői. Az utolsó kérdéstömbünk a kisebbségi, nyelvi vetületek vizsgálata volt. E tekintetben az egyes régiók között markáns különbségek tapasztalhatók, ugyanakkor a magyar és román interjúalanyok is különbözőképen reagáltak a kérdésfelvetésre. A magyar cégvezetők esetében a választóvonal a régió volt: a székelyföldi vezetők másképp reagáltak a kérdésre, mint a partiumi cégek vezetői. A román cégvezetők esetében a határvonalat az jelentette, hogy szembesültek-e egyáltalán a képzések során a kisebbségi kérdéssel vagy sem? Számukra vagy nem jelentett kihívást az, hogy a résztvevők között magyarok is előfordulhatnak, vagy teljesen toleráns magatartást mutattak. A felnőttképzés és az iskolarendszerű szakképzés viszonya (kisebbségi közegben) A felnőttképzési és az iskolarendszerű oktatási szféra közötti fontosabb különbségeket az alábbi összehasonlító táblázatban szemlélhetjük: Összehasonlítás szempontja Felnőttképzés Iskolarendszerű (szak)képzés és felnőttoktatás Intézményi keretek Jogi háttér Instabil Stabil Akkreditáció szerzése Decentralizált (megyei) Centralizált (vagy hiányzik) Működést befolyásoló szféra Gazdaság (piac) Politikum Szimbolikus politizálás Képzés fenntartója Piac Állam, önkormányzat Saját infrastruktúra Nincs, de bérel Van, de kihasználatlan Intézményvezetés Személyes felelősség Hierarchia Képzők (tanárok) alkalmazása Vezető döntési kompetenciája (tervezhető) Személytelen bürokrácia (nem tervezhető, esetleg elintézhet ő ) Képzésben való részvétel, curriculum Képzésben résztvevők motivációja Szaktudás megszerzése, elmélyítése Parkolás Végbizonyítvány szerzése Tudástranszfer célja Szaktudás Szaktudás Szociális, kulturális funkció ( általános műveltség ) Tudástranszfer jellege (módszer) Gyakorlatorientált Lexikális Képzés pedagógiai módszertana Interaktív Frontális Képzés nyelve Piac által meghatározott (román Formálisan többnyire romá n és magyar) Partnerközpontúság, intézményesített kapcsolattartás Partneri kapcsolatok megléte Kibontakozóban Esetleges, nincs Kapcsolat a munkaerőpiaccal Szoros Esetleges Végzettek utókövetése Informális Informális Rendszeresített Minőségbiztosítás Kibontakozóban Esetleges, nincs