A térképezés története különös tekintettel Európára és Magyarországra

TÉRKÉPEZÉS Karli Ildikó A térképezés története különös tekintettel Európára és Magyarországra A Föld térképészeti felmérésének kezdetei a késő kőkorszakba nyúlnak vissza, ugyanis a térkép készítése bizonyos, nem is alacsony fokú elvonatkoztató-, absztrahálóképességet kíván meg. Úgy tűnik, hogy a késő paleolit ősembere már elég fejlett volt ehhez, s az absztrahálókészség mellett társadalmi igény is jelentkezett a vadász- és gyűjtőutakra, vagy a vízi utakra vonatkozó ismeretek átadására. Egy-két fennmaradt lelet és főleg az újkor természeti népeinek tanulmányozása arra utal, hogy a térképészet az írás kezdetekor, sőt már azt megelőzve jelent meg. Őskori kezdetek A legelső térképszerű rajzok, térvázlatok homokból, kövekből és fadarabokból kirakott, a magyarázatot szemléltető terepvázlatok lehettek. Később fára, állatbőrre festett, majd agyagba vésett rajzok készülhettek. A neolitikum, vagy újkőkor jelentős fejlődést hozott az emberiség történetében. Leglényegesebb változást a vadász-halász és gyűjtögető életmódról az állattartásra és a földművelésre való fokozatos áttérés hozta. Ebből az időből, körülbelül Kr. e. 6. évezred elejéről származik az anatóliai Çatal Hüyük melletti ásatások legrégibb kultúrrétege, amelyben egy valószínűleg templomként, vagy más kultikus helyként használt épület maradványaira bukkantak. Ennek falán freskószerű festményt (1. ábra) találtak, egy térképszerű ábrázolásét, mely Çatal Hüyük lépcsőzetesen települt házait, azok belső osztását, valamint a kettős kúpú Hasan Daği vulkánt jelenítette meg. 1.ábra: Çatal Hüyük-i falkép rekonstrukciója kciója www.resimmobiles.hu

74 RES IMMOBILES A következő nevezetes lelet a bedolinai sziklatérkép, egy kb. 3500 éves sziklarajz, amelyet a camunok népe készített Val Camonicában. Észak-Olaszországban. A négy méter hosszú és három méter széles ábrázoláson (2. ábra) művelt parcellákat (ld.: pontokkal kitöltött területek), öntözési csatornákat és kisebb építményeket ismerhetünk fel. Valószínű, hogy a térkép a faluközösség gazdasági rendjét rögzítette: a földek időszakonkénti birtokcserével végzett szétosztását, az öntözőrendszert és az öntözés rendjét. 2.ábra: A bedolinai i térkép Mezopotámia és Egyiptom A legrégibb fennmaradt mezopotámiai térkép az akkád Nuzi ásatásakor került elő. Ez egy agyagtáblába vésett világtérkép (3. ábra) és az Kr.e. 3-2. évezredből származik. A világ alatt Mezopotámia, a Tigris és Eufrátesz futása, a környező hegyek és néhány település értendő. Az egyszerű rajz értelmezését, térképi jellegét feliratok igazolják: alul balra és jobbra sumer iránymegírás (nyugat és kelet) is látható. 3.ábra: Mezopotámiai világtérkép

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 75 Mezopotámiában és Egyiptomban a folyóvölgyi földművelés fejlődése maga után vonta a csillagászat, naptárkészítés és a matematikai tudomány fejlődését. A babiloniak ismerték a holdfogyatkozások visszatérő rendszerességét, ők készítették az ég első térképeit, megfigyelték a Nílus áradása és a csillagok járása közötti összefüggéseket, megalkották az első napórákat és ismerték a háromszög néhány tulajdonságát. Ezek a tudományok alapozták meg, az öntözéses gazdálkodást és az építkezések igényelték a földmérési tudomány kialakulását. Egyetlen valódi egyiptomi térkép (4. ábra) maradt fenn, a Keleti sivatagban, a Vörös tenger mellett fekvő aranybánya környékének térképe. Ez a térkép I. Széthi fáraó idejéből (Kr.e. 1304-1290) származik. Felülnézetben utakat és oldalnézetben hegyeket ábrázol, továbbá az aranybánya néhány létesítményét és épületét. Érdekes egyiptomi emlékeket jelentenek a sírokban található térképszerű ábrázolások is. Az egyiptomi halottkultusz szellemében a sírokban szöveges és rajzos kalauzokat helyeztek el, a halott túlvilági útjának egyes állomásait rögzítve. Görögország és Alexandria Az Égei-tenger medencéjében fejlődött ki a régi görögök csodálatos kultúrája, amely sok szempontból az európai tudományosság és kultúra szülője volt. A görögök Földre vonatkozó ismereteit a kereskedelem, a 4.ábra: A Keleti sivatag aranybányájának ájának térképe hajózás, a gyarmatosítás, majd a hódítások fejlesztették. De fontos tényező volt a csodálatos hellén szellem, a filozofikus, tudományos érdeklődés, a spekulatív hajlam, amellyel több tudomány, többek között a geodézia és térképészet alapjait is lerakták. A görög tudományosság sokat foglalkozott a Földdel és annak az Univerzumban elfoglalt helyével. A tudományoknak már kezdettől két ága alakult ki: a filozófia és a logográfia. Az utóbbi az utazók elbeszéléseinek leírása volt a távoli tájak fekvéséről, földjéről, történetéről, és annak termékeiről. www.resimmobiles.hu

76 RES IMMOBILES Püthagorasz (~ Kr. e. 580-500) volt az első görög tudós, aki a Föld gömb alakjának a gondolatát felvetette, bár ezt tudományos alapok nélkül tette. Úgy gondolta, hogy ha a gömb tökéletes és harmonikus alakzat, akkor a Föld csak gömb alakú lehet. A Kr. e. IV. században Alexandriában működött a görög Eratoszthenész (Kr. e. 276-194), az első görög tudós, aki a mai értelemben is világtérképnek nevezhető térképet (5. ábra) készített. Eratoszthenész hírességét nemcsak ez a térkép alapozta meg: ő volt az első, aki a gömb alakú Föld kerületét és sugarát a maihoz nagyon közeli értékekkel meghatározta. Klaudiosz Ptolemaiosz a Kr. u. II. században a római uralom alatti Alexandriában működött. Két jelentős és terjedelmes műve maradt ránk: a Megalé Szüntaxisz (Nagy Hadrend), mely az ókor csillagászati ismereteinek összefoglalása, valamint a nyolckötetes Geographika Hüphégészisz (Földrajzi tanítás) című műve, mely a mai térképészet alapelveit rakta le. Ez utóbbi munkájában a nagy számú térképmű mellett nagy teret szentelt a vetülettannak - ugyanis saját vetületeket is alkotott-, továbbá mintegy 8000 földrajzi nevet sorolt fel, illetve körülbelül 400 jellegzetes pontnak a földrajzi koordinátait is megadta. Műve kéziratos másolatai bizánci kolostorokban maradtak fenn és a XV. század Európájában számos kiadásával élte újabb fénykorát (6. ábra). 5.ábra: Eratoszthenész világtérképe A rómaiak Róma a Karthágóval lefolytatott élet-halál harc (Kr. e. III-II. század) utáni századokban uralma alá hajtotta az egész mediterrán térséget, majd Európának a Britannia - Pannónia vonalától délre eső részeit. E hatalmas birodalom fenntartásával és fejlesztésével voltak kapcsolatosak a rómaiak mérnöki

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 77 6.ábra: Ptolemaiosz Martin Waaldseemüller 1507-es világtérképén áb Ptol ai világtérképe M ti Waalds müll 1507ilágtérképén és térképészeti munkái. A görögök matematikai főleg a földméréshez szükséges trigonometriai ismereteit és mérnöki műszereit, így a napórát, a mérőzsinórt, függőt, lejtmérőt vették át és fejlesztették tovább. A rómaiak birodalmukat fejlett úthálózattal látták el a kereskedelem és a katonaság számára. A birodalom útjairól adtak tájékoztatást az itinerariumok, vagyis úttérké- pek, útikalauzok. Ezek vagy csak szöveges útleírások (itineraria scripta), vagy térképes rajzi anyagok (itineraria picta) voltak. A Tabula Peutingeriana az egyetlen fennmaradt itinerarium (7. ábra). Tizenkét lapból áll, amelyek egy 34 cm széles és 682 cm hosszú szalagot alkotnak. A jelenleg Bécsben található másolat valószínűleg a XIII. században készült, nevét Conrad Peutingerről a XV-XVI. 7.ábra: A Tabula Peutingeriana Pannoniát ábrázoló részlete www.resimmobiles.hu

78 RES IMMOBILES század fordulóján élt ausburgi műgyűjtőről kapta. Ezek az úttérképek a római légiók tájékozódására szolgáltak még a birodalom legtávolibb vidékein is. A római birodalom bukását megelőző századokban különböző római történeti művek jelentek meg. Ezeknek középkori másolataiban kis világtérképek elődjeivel az ún. O-T térépekkel találkozhatunk. Egy ilyen nevezetes térkép Pomponius Mela (Kr. u. I. század) De situ orbis (A világ helyzete) című munkájából, mint iniciálédíszítés ismeretes (8. ábra). Az O-T térképek kis, kör (O betű) alakú térképecskék, amelyek ún. keleteltek, azaz a térképek felső részén a keleti irány van. Az O betű belsejét egy T-alakú sáv Földközi-tenger, Fekete-tenger, Vörös-tenger osztja három részre: Európára, Afrikára, Ázsiára. Innen ered az O-T térkép elnevezés. Nem léptek fel azzal az igénnyel, 8.ábra: Pomponius Mela római kozmográfus világtérképe (Petrus Bertius reprodukciója 1628) hogy helyes arányaiban ábrázolják a világot, inkább csak szemléltetni akarták a földkerekséget. A középkor térképei Kolostorkartográfi a Mivel a középkori ember elvesztette érdeklődését a tudományok iránt, a görög klasszikusok feledésbe merültek. Ez a hatás a térképészet területén is érződött. A ptolemaioszi eredmények, a térképek mai napig érvényes matematikai alapjai, a fokhálózat, a koordináták, a vetületek eltűntek a térképről, a középkor térképei jelentős viszszaesést mutattk az antik kultúrához képest. Az ismert világnak méretarány, matematikai alapok nélküli kis vázlatai, gyakran vallásos, vagy történeti művek illusztrációjaként. Valamiféle tudományos érdeklődés csak szűk körökre, elsősorban az egyházi személyekre korlátozódott, s így a kolostorokban készültek a térképek is. A kolostorkartográfia térképei a keresztény egyház világképét tükrözték, és a korai középkor térképészetének az arculatát is nagymértékben meghatározták. A kolostorkartográfia kis világtérképei a korong alakú Földet ábrázolják (9. ábra), a rómaiaknál már megismert O-T térképeken. Ezeket keréktérképeknek vagy köldöktérképeknek is nevezik. Az utóbbi elnevezés onnan ered, hogy a külső O alakot három részre osztó T betű két szárának találkozásánál van a Szentföld, Jeruzsálem, a világ köldöke. Ugyanilyen típusú, bár már tagoltabb, differenciáltabb az ún. angolszász világtérkép

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 79 9.ábra: Sevillai Izidor világtérképe (1472) (Anglo-Saxon Map). A térképet a British Múzeum egy kódexe tartalmazza (Codex Cottonianus). Magyarország szempontjából igen nevezetes, mert ezen van az új hazájukba költözött magyarok első térképi rögzítése. Végezetül a kolostorkartográfia csúcsáról, a Velence melletti Muranoban élt Fra Mauro (?-1460) munkásságáról kell megemlékeznünk. A kör alakú, mintegy 2 m átmérőjű világtérképe a Biblioteca Marciana (Marcuskönyvtár) féltve őrzött kincse. A térkép kitűnik részletességével és pontosságával. Magyar nevezetessége is van a térképnek, ugyanis mintegy tíz magyar földrajzi név szerepel rajta pl.: tochai (Tokaj), zalancheme (Zalánkemény), segedin (Szeged), alvareal (Székesfehérvár). Az arabok Az arabok a mohamedán vallás kialakulásakor léptek fel először a világtörténelem színpadán. A Mohamed futását (Kr. u. 622) követő száz évben meghódították Palesztinát, Szíriát, Egyiptomot, Iránt, Közép-Ázsiát, egész Észak-Afrikát és a Pireneusi-félsziget nagyobb részét. Az arab tudomány átvéve az antik örökséget jelentős fejlődésnek indult, s kezdetben az arab kartográfia is Ptolemaiosz nyomdokain haladt. Ptolemaiosz Geographikáját hamar lefordították, majd ezt követően főleg az úthálózatra vonatkozó adatokkal jelentősen bővítették. Az arab térképészet második szakaszában a fejlett arab tudomány hamar önálló utakra serkenti az arab tudósokat. Elsza- 10.ábra: Al-Istakhri világtérképe az Iszlám Atlaszból (Kr. u. 977) www.resimmobiles.hu

80 RES IMMOBILES kadnak a görög és európai hatásoktól, és vonalzó, derékszög és kompasz segítségével készítik művészi és értékes térképeiket. Létrejön a nevezetes Iszlám Atlasz, az arab világ évszázadokra szóló térképműve (10. ábra). Több kézirata ismeretes, ezek rendszerint 21 térképlapot tartalmaznak. A portolánok A X. századtól egyre több európai tengerész kezdi használni az iránytűt a tengeri utazások során, majd a hajózás biztonságosabbá válásával egy időben megjelennek az első tengerhajózási térképek, vagyis az ún. 11.ábra: 11.ábr Angelino A elin Dulcert Dulc t által ké készített ített portolán (1339) portolánok (11. ábra). Ezek a térképek nagyon részletesen és gazdag névrajzzal ábrázolták a tengerpartokat. A térkép több pontján szélrózsát rajzoltak, amelynek irányai a térkép teljes felületét fedték: ezek az egyenes vonalak és az iránytű segítségével tudtak tájékozódni a hajósok a nyílt tengeren. A portolánok művészi alkotások voltak, kézzel festett színes jelekkel, aranyozással, cí- merekkel, zászlókkal és más díszekkel látták el őket. Egy-egy portolán jelentős vagyontárgynak számított. Az egyes iskolák (katalán, olasz, mallorcai) sajátos térképrajzolási-művészi stílust alakítottak ki. A portolánokat kizárólag hajózási célokra használták, s ezt annyira következetesen szem előtt tartották, hogy a szárazföldek belsejét szabadon hagyták, nem töltötték ki tartalommal, vagy csak néhány folyót és egy-két várost tüntettek fel rajtuk.

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 81 A portolánok a világ felmérésének történetében különleges állomást képviselnek. Művészileg nagy értékűek, és a világ megismerésére is nagy hatással voltak. Mégis viszszalépést jelentenek abban az értelemben, hogy a térképezés matematikai alapjait (vetület, fokhálózat, földrajzi koordináták) nem használták. A reneszánsz és az újkori térképészet kezdetei A reneszánsz tudomány és kultúra fellendülése hatott a térképészet fejlődésére is, ugyanakkor a Föld megismerésének fejlődése visszahatott az európai ember gondolkodásának fejlődésére. Elsősorban két nagy tudományos eredményről kell megemlékeznünk, amelyek alapvetők voltak a térképészet további fejlődését illetően és az európai tudományosság szempontjából is. Az egyik a nagy felfedezések: a portugálok partra szállnak Ceutában, Északnyugat-Afrikában (1415), Kolumbusz eléri Amerikát (1492), Vasco da Gama Indiát, valamint Fernand de Magellán földkörüli útjával (1519-1522) a Föld gömb alakja kézzelfogható valósággá válik. A másik a Föld Világmindenségben elfoglalt helyének felismerése, Kopernikusz heliocentrikus világképének kidolgozása. Ptolemaiosz kéziratai, a törökök elől menekítve Itáliába kerülnek, ahol lefordítják, majd több száz másolatot készítenek róla. A könyvnyomtatás megjelenése után, 1477- ben megjelenik az első Ptolemaiosz-kiadás, majd a következő években Rómában, Firenzében és a Duna menti Ulmban jelennek meg újabb kiadások. Összesen több mint 12.ábra: Henricus Martellus Germanus világtérképe az 1490-ben kiadott Tabula Novában www.resimmobiles.hu

82 RES IMMOBILES harminc Ptolemaiosz-kiadásról van tudomásunk, melyek zömmel a XV. és XVI. században láttak napvilágot. Ptolemaiosz megismerésével együtt megkezdődött tanainak újítása, javítása is. A térképeken a római neveket új földrajzi nevek váltották fel és a ptolemaioszi térképekhez új térképeket, Tabula Novákat, vagy Tabula Modernákat csatoltak (12. ábra). Kolumbusz térképei A nagy felfedezések korát a portugálok északnyugat-afrikai partraszállásától (Ceuta, 1415) számíthatjuk. Ezt követően a portugálok felfedező útjait Afrika nyugati partjai mentén a tudománybarát herceg, Tengerész Henrik (1394-1460) szervezte. Hamarosan elérték a Zöld-fokot, majd Szenegált és Sierra Leonét. Miután eljutottak a Guineaiöböl északi partvidékére - ahol Afrika partjai kelet felé húzódnak-, úgy tűnt, hogy szabad az út keletre, India felé. Azonban 1470 körül Joao de Santarem és Pedro de Escobar portugál hajósok elérték a Guineai-öböl mélyét, ahol a part ismét délre kanyarodott, ezzel szétfoszlott a remény India tengeri úton történő elérésére. Paolo Toscanelli (1397-1482) neves firenzei kozmográfus a portugál király kérésére készített jelentésében arra a következtetésre jut 1474-ben, hogy a legrövidebb út Indiába nyugat felé vezet. Mivel Kolumbusz tu- 13.ábra: Martin Behaim földgömbjének 1889-es reprodukciója dott e jelentésről, valószínűleg a jelentéshez csatolt térképet is ismerhette. Ez a térkép nem maradt fenn, azonban úgy vélik, hogy Toscanelli térképe alapján készülhetett 1492- ben Martin Behaim (1459-1506) neves nürnbergi kozmográfus földgömbje (13. ábra). Ez a földgömb ugyanis a Toscanelli-jelentés földrajzi neveit alkalmazza. Páratlan kultúrtörténeti érték, a legrégibb fennmaradt, és valószínűleg az első újkori földgömb.

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 83 14.ábra: Kolumbusz Kristóf Hispaniolát ábrázoló térképe Santarem és Escobar felfedezése - miszerint a Guineai-öböl után Afrika partja dél felé fordul -, valamint Toscanelli jelentése adhatták Kolumbusz útjának térképészeti előzményeit. Kolumbusz túl azon, hogy kitartó hajós, maga is kiváló navigátor és térképész volt. Azonban csak egyetlen térképe maradt fenn, mely Hispaniola (Haiti) szigetét ábrázolja és jelzi azt a helyet, ahol hajója, a Santa Maria elsüllyedt (14. ábra). A reneszánsz térképei, az első atlaszok A XV. század végén és a XVI. század elején a Föld megismerése, és annak térképi ábrázolása az európai ember érdeklődésének homlokterébe került. A legnagyobb művészek és tudósok (Dürer, Leonardo da Vinci, Kopernikusz) is készítenek térképeket. A tudományok fejlődésével együtt fejlődtek a térképészeti tudományok, a Föld felmérésének műszerei és módszerei is, és kialakult az újkori európai kartográfia. 15.ábra: Martin Waldseemüller világtérképe www.resimmobiles.hu

84 RES IMMOBILES Német nyelvterületen a XVI. század legelején három térképészeti központ alakult ki, melyek később jelentős hatással voltak a későbbi európai térképészetre: Nürnberg, Bécs, valamint egy Rajna-vidéki kisváros, St. Diè. Nürnberg főleg a térképészeti műszerek és módszerek fejlesztéséről híres, a bécsi térképészet pedig a vetülettan terén jeleskedik. St. Diè városka térképész hírnevét elsősorban Martin Waldseemüllernek köszönheti. Az 1507-ben készített térképével (15. ábra) és ezen térkép alapján készített földgömbjével bevonult a térképtörténetbe: ő volt az első, aki Amerigo Vespucci tiszteletére Amerikának nevezte az Újvilágot. A távoli expedíciók sok új ismeretet hoznak Európába. Eljön az idő a Földre vonatkozó összefoglaló térképgyűjtemények létrehozására is. Gerhard Mercator (1512-1594) az újkori térképészet atyja, valamint barátja, Abraham Ortelius (1527-1598) és más pályatársaik létrehozzák az első atlaszokat, jelentős mérföldköveiként a világ megismerésének. A térképészek - talán némi túlzással - a XVI. század közepétől a XVII. század közepéig tartó időszakot az atlaszok századának nevezik. Az atlasz egységes cél (a világ, egy földrész, vagy egy ország bemutatása) érdekében válogatott, célszerűen választott méretarányú, vetületű és ábrázolási módszerű térképek gyűjteménye. 16.ábra: Mercator világtérképe

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 85 Az újkori atlasz kidolgozója a nagy Gerhard Kremer Mercator volt. Azért tartják őt a modern kartográfia atyjának, mert sok és kiváló térképet készített, s ő a megalkotója a nevezetes Mercator vetületnek, valamint azért, mert létrehozta a nevezetes Atlaszt. Két szempontból is nevezetes a gyűjtemény. Egyrészt borítóján szerepelt először a görög mitológia óriása, Atlasz, aki a Földet a vállán hordta, másrészt ebben a gyűjteményben szerepel Lázár deák, az első magyar térképész 1528-as Magyarország-térképének egy itáliai kiadása. Mercator olyan vetületet alkotott, amelyet ma is használnak a hajózásban és a légi közlekedésben. Ennek az úgynevezett Mercator vetületnek egy változatát a Föld egységes térképrendszerben való ábrázolására és a NATO hivatalos vetületi rendszerként alkalmazzák. Mercator kidolgozta a modern atlaszok alapelveit, és ennek szellemében tervezte saját atlaszának térképeit (16. ábra). Ez a mű csak halála után, 1595-ben jelent meg, és összesen 107 lapból állt. Teljes címe: Atlas sine Cosmographicae Meditationes (Atlasz, vagyis kozmográfiai elmélkedések). A térképészet fejlődése a nagy felfedezéseket követően A természettudományok a XVI. században létrehozták a modern tudományok alapjait, és a XVII. és XVIII. században továbbfejlesztik azokat. Galilei holland híradás nyomán távcsövet alkot, Kepler feltárja a bolygók Nap körüli keringésének valódi törvényeit, Newton felismeri a gravitációt, mint a naprendszer mozgató erejét, kialakul és fejlődik az optika, a matematika területén Neper először szerkeszt logaritmustáblát, Descartes megteremti az algebra mai formáját, és az analitikus geometriát, Newton és Leibniz megalapozza a differenciál és integrálszámítást. Részben e fejlődés hatására jelentősen 17. ábra: Világtérkép Jansson Novus Atlasából www.resimmobiles.hu

86 RES IMMOBILES fejlődnek a kartográfia segédtudományai is. Huygens 1670 körül felfedezi az ingaórát, ami a földrajzi helymeghatározásokhoz fontos, Willebrod Snell elődök munkájára támaszkodva 1617-ben kidolgozza a háromszögelést, ami a Föld pontos feltérképezésének máig alapvető módszere. A XVII. és XVIII. század az az idő, amikor kialakulnak a térképi ábrázolás modern módszerei. A domborzat ábrázolása az előző korok látrajzos, kupacos ábrázolásától csak a XVIII. század nagyobb volumenű európai topográfiai felmérése után fejlődhetett tovább, hiszen az alaprajzi áttéréshez a hegyidomok vízszintes kiterjedésének pontos ismerete is szükséges volt. Az európai kartográfi a a XVII. században A XVII. század folyamán továbbra is Németalföld a világ vezető kartográfushatalma. Mercator műhelyét J. Hondius, majd 18. ábra: Cornwall térképe, John Speed, ed The Theatre of the Empire of Great Britain in c. atlaszából fia és Jan Jansson veszik át. Jansson neves atlasza a Novus Atlas (Nierwen Atlas, 2 kötet, 1638). A Hondius-Jansson cég sok atlaszt és glóbuszt ad ki, gyakran Mercator térképeivel (17. ábra), s a cég egészen 1750-ig működik. Az angol térképészet a század végére átveszi a hollandoktól a világ térképészetében a vezető szerepet, különösen a tengeri térképészet terén. Ez utóbbi legnevezetesebb terméke az először John Seller kiadásában megjelenő English Pilot (1671-1803). Ez sok kötetben

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 87 (Északi Navigáció, Déli Navigáció, Mediterrán tenger, Keleti Navigáció, Nyugati Navigáció stb.) és sok kiadásban mintegy másfél évszázadig bibliája volt a tengeri hajósoknak. A szárazföld térképezésében kiemelkedőt alkotott John Speed (?-1629), akinek kiváló country-térképes birodalmi atlaszát (Theatre of the Empire of Great Britain, 1611) még 1770 körül is kiadták (18. ábra). Egyebek mellett a 22 lapos világatlasza is nevezetes. Híres volt az angol kartográfusok szerepe a tematikus térképészet kezdetén is. Edmund Halley (1656-1742), a nagy csillagász, a meteorológiai és mágneses térképek megalkotója rajzolt először izovonalakat a térképre. Oroszorszában Borisz Godunov cár idejében, először 1600 körül egy példányban készült el a moszkvai birodalmi Nagy Térkép. Ezt elhasználódása miatt gyakran másolták és a birodalom növekedésének megfelelően újabb térképekkel (pl. Ukrajna, 1627) egészítették ki. Szemjon Godunov tobolszki előljáró 1667-ben készíti az első fennmaradt Szibéria-térképet. 19. ábra: J. B. Homann kis világtérképe(1611) www.resimmobiles.hu

88 RES IMMOBILES Az európai kartográfi a a XVIII. században A XVIII. században a fejlett országokban megindul a rendszeres állami felmérés. A felmérés műszerei és módszerei alapelvükben kialakultak, és a XX. század közepéig lényegében azonos alapelvek szerint (teodolit, csillagászati helymeghatározás, háromszögelés, hosszmérés, szintezés) folytak. Németországban Johann Baptist Homann (1663-1724) nürnbergi kiadó és annak utódai, az 1813-ig fennálló Homann-cég határozza meg a kartográfiát, erős hatással az egész európai kartográfiára (19. ábra). A Homann-cég 1702-től számos térképet és atlaszt jelentetett meg (1707. Atlas, 1712. Atlas scholasticus, 1716. Grosse Atlas, 1742. asztronómiai atlasz). Európa térképészete a francia forradalom korától A francia forradalom utáni időt a tudományoknak és alkalmazásuknak, az ipari termelésnek nagy fellendülése jellemzi. Kialakulnak a gyarmatbirodalmak, és a hatalmi egyensúly megtartása vagy felborítása érdekében súlyos háborúk rázkódtatják meg Európát. A kor térképészeti munkái két fő téma köré csoportosulnak. A fejlett országokban végrehajtják a szabatos és részletes állami térképezési munkákat. Az újonnan feltárt, Európán kívüli területek pedig most már pontos térképekre kerülnek, több vagy kevesebb részletességgel, a gyarmatosítás előrehaladásától függően. A XIX. század folyamán finomodnak ki a Földet felmérő műszerek és módszerek arra a klasszikus formára, amelyet azután csak a XX. század végére váltanak fel az újabb eljárások. A század első felében Hogrewe feltalálja a vízszintes tangenscsavart, Fallon a tükrös távmérőt, Reichenbach az ismétlő teodolitot. Laplace közzéteszi barométeres magasságmérő képletét, Wollaston feltalálja a négyoldalú szögprizmát. 1820-tól a libella belsejét hosszanti forgásfelületté csiszolják, 1846-ban pedig megalapítják a Zeiss-gyárat. A módszerek közül legjelentősebb a kiegyenlítő számítás, amelyet C. F. Gauss vezet be (1826). A kartográfiai módszerek fontosabb fejlődési állomásai a következők voltak. 1799-ben Lehmann ismerteti csíkozási lejtőábrázolási módszerét (pillacsíkok), amely a XIX. század folyamán általánosan használt módszere a domborzatábrázolásnak. A szintvonalas ábrázolás ugyan már a XVI. század második felében megjelent, azonban csak a XIX. század végére lesz általános a szárazföldi magasságok jelzésére. A rézmetszetekről a XIX. század húszas éveiben térnek át a litográfiára, mely lehetővé tette a folytonos tónusváltozások (domborzatárnyékolás) bevezetését. Körülbelül 1870-től használják az árnyékolást a dőlés szögével arányos mértékben. Nem sokkal később a színfokozatokat is elkezdték használni, kombinálva az árnyékolással. A cerográfiát (viasszal bevont lemezre karcolás a térkép nyomólemezének elkészítése céljából) 1842-ben vezették be, mely módszert az ofszet litográfia alkalmazása szorította háttérbe a XX. század első éveiben. A magyar térképészet kezdetei A legelső magyar térképész által készített térkép Magyarországról csak a XVI. században jelent meg, de mintegy 500 évvel korábban már megemlítették a magyarokat egy középkori térképen. Ez volt az úgynevezett angolszász térkép, amit a XI. századbeli Cottonianus kódexben találunk. A Kárpátmedence térségében szereplő felirat a letelepedett magyar népre utal: Hunorum gens (a magyarok nemzetsége).

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 89 Az első magyar térkép, Lázár deák munkája 1528-ban jelenik meg (lásd a hátsó belső borítót). Lázár deák személyéről nem sokat tudunk. Korabeli feljegyzések szerint a mai Magyarország területén született, a bécsi egyetemen tanult és Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. A térkép munkálatai 1514- ben már folytak, de tartalmát a kiadás előtt frissítették, erről tanúskodik az 1526-os mohácsi csata ábrázolása. Lázár deák térképe a Kárpát-medencéről készített térképek közül a legrészletesebb volt a maga korában, mintegy 1500 településjelet és 1400 helységnevet tartalmazott. Több történelmi vonatkozású ábrázolást is találunk a térképen, a már említett mohácsi csata mellett (20. ábra) a galambóci csata is szerepel, illetve a törökök által megszállt területet pontsorral határolja. Az egyetlenegy, 78 x 55 cm-es fennmaradt példányt az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik. Lázár térképének a korabeli jelentőségét az mutatja legjobban, hogy megjelenése után mintegy nyolcvan éven keresztül újabb és újabb kiadások láttak napvilágot. Többségük Olaszországban készült, de bécsi kiadása is volt Lázár művének. A bécsi kiadás különösen fontos, mivel egy honfitárs műve volt. Zsámboki János (latin neve Sambucus) 1566-ban bővített névrajzzal adta ki Lázár térképét (21. ábra), és a térkép szélére háromnyelvű (magyar, német és latin) helységnévtárt helyezett, ami jellegzetesen megkülönböztette ezt a kiadást a többitől. 20.ábra: A mohácsi csata ábrázolása Lázár deák térképén 21.ábra: A bécsi kiadás részlete a helységnévtárral l www.resimmobiles.hu

90 RES IMMOBILES A magyar térképészet a XVII. és XVIII. században A XVII. században, a török hódoltság folytán hosszú időre megszűnt az önálló magyar kartográfia. A törökök Magyarország-térképeiről keveset tudunk, azonban a XVII. századnak van egy kimagasló magyar térképésze, Hevenesi Gábor. Legnevezetesebb műve a Parvus Atlas Hungariae (Bécs, 1689), Magyarország kis atlasza 40 lapon (22. ábra). Ebben latin nyelvű vetülettan is található. 50 magyar megyét és 31 királyi várost sorol fel. Helyneveinek száma 2605, melyeket indexbe szedve közöl, 110 folyó nevével együtt. Valószínű, hogy Hevenesi nem saját felmérésekkel dolgozott, hanem különböző más térképek alapján állította össze atlaszát. 22. ábra: Térképlap Hevenesi Gábor atlaszából A XVII. század végétől, a török háborúk után az olasz Luigi Ferdinando Marsigli és beosztottja, a német Christoph Müller voltak azok, akik császári szolgálatban vezették Magyarország felmérésére irányuló munkákat (23. ábra). A térképeik hazánk első, mai értelemben vett pontosságú térképei. A magyar polgári célú térképezés a török hódoltság után, az 1700-as évek elején éledt újjá. Első nagy úttörője Mikoviny Sámuel. Elméleti szinten is foglalkozott a kartográfiával, az asztronómiai helymeghatározások és a háromszögelés hazai úttörője. Térképein a fokhálózat a térkép szerves része és nem díszítő eleme. Legnevezetesebb alkotásai megyetérképei, 23 ilyen térkép jelent meg, 1:160 000 körüli méretarányban. Térképészeti munkássága a kor legjobb nyugati korabeli munkáinak nívóján áll. Legszebb talán Pozsony megye térképe (24. ábra).

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN 91 23. ábra: Marsigli Magyarország-térképének Delisle-féle kiadása A földbirtokviszonyokat rögzítő földmérői kartográfia nagy lendülettel folyt az egész országban. A kataszteri felmérést 1768-ban II. József rendelte el először, de ez a mérés a nép tiltakozása és a török háború (1788) miatt abbamaradt. A katonai felmérések a polgári vonaltól függetlenül császári tisztek segítségével folytak, és eredményeik nemigen kerültek nyilvánosságra. A XVIII-XIX. század fordulójának kiváló magyar kartográfusai közül Korabinszky János, Görög Demeter és Budai Ésaiás nevét kell megemlíteni. Korabinszky János és Görög Demeter Mikovinyhez hasonlóan a megyei térképezésben jeleskedtek. Munkásságuk egy korszakot zár le, a kéziratos megyei térképek korszakát. A kiváló Budai Ésaiás Oxfordban és Göttingában tanult, majd a debreceni kollégium tanára lett. Néhány togatus diákja az ő irányítása alatt készítette el az Oskolai Új Atlasz -t 1800-ban. A magyar térképészet a XIX. századtól A XIX. század magyar kartográfiája Lipszky János fellépésével kezdődik. Lipszky 1802-ben 50, majd 1803-ban 500 magyarországi hely földrajzi koordinátáit tette közzé, www.resimmobiles.hu

92 RES IMMOBILES mennyiségben és minőségben nagymértékben túlhaladván a nagy elődök ez irányú munkásságát. Lipszky 1804-1806-ban megjelent térképe, a Tabula generalis regni Hungariae így nagy pontossága, részletessége (~1:500 000) folytán korszakjelző magyar munka. A kor másik nagy magyar kartográfusa Karacs Ferenc a kiváló rézmetsző. Debreceni togatus diák volt még Budai Ésaiás előtt, majd Pesten és Bécsben tanult. Egyik első műve az ország postatérképe a XVIII. század végén jelent meg. Fő műve az 1813-ban megjelent Magyarország térkép (1:1 000 000). Az 1806-ban megindult és 1869-ig tartott második katonai felmérés, titkossága miatt, nem nagy hatással volt a magyar kartográfiára, bár abban több magyar (pl. Tóth Ágoston) is részt vett. Földmérőink megyetérképei azonban ettől függetlenül készültek. A hatvanas években Tóth Ágoston felmérő mérnök és a szabadságharcban kitűnt 24. ábra: Mikoviny Sámuel Liptó vármegye térképe * * * katona egy térképezési osztályt hozott létre az Államnyomda keretében. E térképészeti osztály feladata az államigazgatás térképekkel való ellátása volt. Országos és megyei térképek mellett várostérképeket, földművelési, postajárati és vasúti térképek sorát jelentették meg az első világháborúig. Tóth Ágoston írta az első, nemzetközileg is kiváló magyar térképészeti kézikönyvet (1869). Míg Mikoviny a síkrajz (a pontosabb koordináták), Lipszky névrajz fő úttörőjének tekinthető a modern magyar kartográfiában, Tóth Ágoston hadmérnök a domborzatrajz, a magassági ábrázolások terén tölt be hatalmas szerepet. Tóth Ágoston bevezeti a csíkozásos domborzatábrázolást (1846), és az elsők között készít szintvonalas térképet. Munkássága nyomán az állami földmérés 1869-ben bevezeti a szintvonalas felmérést és ábrázolást. Ebben a korszakban jelennek meg az első turistatérképek és várostérképek (Tátra, Balaton, 1863) és megindul a városi térképek üzletszerű áradata.