Együttműködés a hatékonyabb célmegvalósítás tükrében
2
A PARTNERSÉG ÁLTALÁNOS SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓS FEJLESZTÉSEKBEN A partnerség definíciójának szempontjából a világtörténelem nem egyéb, mint megosztott felelősségű és megosztott hasznú együttműködések sorozata. Háborúk, forradalmak és kisebb felkelések, tudományos fejlesztések, előrelépések és szerelmi viszonyok mind a partnerséget használják alapul, még ha ez gyakran nem is tudatosan történik. A partnerség fogalma már az Európai Unió kezdeteitől jelen volt a kontinens történelmében. Robert Schuman, azóta híressé vált beszéde, 1950 május 9-én, lefekteti az Európai Uniós együttműködés alapjait. Kimondja, hogy csak akkor lehet egy háborútól megnyomorított és önmagában való hitét elvesztett politika, gazdasági és kulturális csoportosulást visszahozni a világ nagyhatalmainak színterére, ha ez a felgyógyulás az együttműködésen alapszik. Így kezdődik a francia-német megbékélés, amely egy olyan folyamatot indít be, melynek eredményeit ma is élvezzük. Európai Uniós fejlesztésekről nem lehet hihetően beszélni, ha nem ismerjük az Európai Unió történetét. Minden egyes szabály, gyakran idegesítően bürokratikusnak mondott rendszer, intézmények tömkelege, melyben az egyszeri kedvezményezett nem találja a helyét, szerződések és elszámolási szabályzatok, mind az Unió szövevényes és mégis eredményes 50 éves múltjához kapcsolódnak. Az 1950-ben elkezdett együttműködés hamar megtalálja támogatóit az Európai Szén és Acélközösségben, melynek aláírása pillanatában 6 tagja van, Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg. A bővítés hullámait végigtekintve, hamar világossá válik, hogy még ha sok ellenzője és szkeptikusa is van az Európai Uniónak, ennek a kis kontinensnek még mindig az együttműködésre alapuló, közös haszon és felelősség megosztás a legjárhatóbb útja. 1973-ben az Egyesült Királyság, Dánia és Írország csatlakoztak, 3
őket követi 1981-ben Görögország, majd Spanyolország, Portugália 1986-ban, 9 évvel később érkezett 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország, majd jött a legnagyobb bővítés 2004- ben, amikor csatlakozott Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Ciprus, Málta, Észtország, Lettország, Litvánia és Csehország, végül a sort egyelőre Románia és Bulgária csatlakozása zárta 2007-ben. Jelen írás természetesen nem az Európai Unió előnyeit és hátrányait fogja taglalni, de elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy néhány szó erejéig beszéljünk eme partnerségi formának az előnyeiről. Az Európai Unió fejlődése során egyike a legfontosabb megvalósításoknak a négy szabadsága létrejötte volt. 1993 január 1. létrejön az egységes belső piac, ami az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlását jelenti, korlátozás és ellenőrzés mentesen válik európaivá az Európai Közösségek területén. Az 1993-ban, Koppenhágában megfogalmazott bővítési kritériumok közül jelen esetben az aquis communitaire (közösségi jog) átvétele számít a legfontosabbnak, hiszen ez a szabály jelenti az egyik törvényes keretét a partnerségnek. A közösségi joggal való harmonizáció egyértelmű utalás arra az egyszerű alapelvre, hogy a partnerség lényege a megosztott felelősségből és a megosztott haszonból áll. Hogyan jelentkezik ez a partnerség az Európai Uniós finanszírozási mechanizmusban? Mint már említettük, az Unió működésének megértése nélkül a támogatási folyamatok is nehezebben követhetők. Az Unió Regionális és Kohéziós Politikája egyaránt a tagállamok közti különbség leküzdését tűzi célul, a Regionális Politika különös tekintettel a régiók közti fejlődésbeli különbségek leküzdésére, míg a Kohéziós Politika alapvető célja a Közösségek gazdasági és szociális összetartásának erősítése. Politikák szintjén létezik, tehát a partnerség erősítése, ez az elv fog megjelenni a támogatási szabályok rendszerében is. A Regionális Politikának négy alapelve van. 1. Koncentráció. A rendelkezésre álló forrásokat pontosan meghatározott célkitűzések megvalósítására kell fordítani. 2. Programozás. Meg kell határozni a nemzeti, illetve regionális szinten elérendő célokat és az elérésükhöz szükséges intézkedéseket (többéves integrált programok). 4
3. Partnerség. Az érintett szereplők bevonása a programok kidolgozásába, a programok és projektek végrehajtásába és ellenőrzésébe. 4. Addicionalitás. A közösségi támogatás nem helyettesíti, hanem kiegészíti a tagállami vagy önkormányzati fejlesztési forrásokat (társfinanszírozás). Láttuk, tehát, hogyan jelenik meg a partnerség az európai politikák szintjén. Vessünk most egy pillantást az országok politikáira is, amelyeknek elengedhetetlen feltétele, hogy az európaival összhangban legyenek. A Román Nemzeti Fejlesztési Terv az a dokumentum, amely összesítve meghatározza egy csatlakozásra váró, vagy már taggá vált állam számára a fejlesztési irányokat az Unió adott költségvetési időszakára. Románia belépése az Unióba azonos időpontra esett az új költségvetési időszak meghatározásával, tehát a nemzeti politikák a 2007-2013-as fejlesztési időszak romániai irányvonalait határozzák meg. A Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítése önmagában már egy partnerségre épül, hiszen létrejöttében szerves részt kell vállaljanak az érintett társadalom különböző szektorai. A Régiók Bizottsága támogatja a helyi, regionális, nemzeti és uniós hatóságok közötti, valamint a magánszférához tartozó és szociális szereplőkkel való partnerségnek és együttműködésnek a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap teljes tervezési, végrehajtási és értékelési folyamatában történő erősítésére irányuló javaslatokat. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy egy Uniós elveket tiszteletben tartó, országos stratégiai okmány alapja a társadalommal való konzultáció. A NFTén belül megfogalmazódó Nemzeti Stratégiai Referencia Keret, a közös munka és konzultációk eredményeképpen, tartalmazza azokat az irányvonalakat és témaköröket, amelyeken belül az Uniótól érkező pénzügyi támogatás elköltésre kerül. Európai Uniós fejlesztések Mi kell a jó kezdéshez? Első sorban nyitottság és megújulás. Nyitottság, hogy tanuljunk a mások hibájából és átvegyük a jó tapasztalatokat, megújulás, hogy értsük az együttműködés és a térségben gondolkodás elveit. A bővítési hullám utolsójának érkező Románia abban az előnyős helyzetben van, hogy szomszédos országai már 2004 óta próbálkoznak sikeresen helyt állni az 5
EU által lefektetett támogatási kritériumok útvesztőjében. A jó gyakorlatok átvétele olyan lehetőség, amely segíthet a hazai fejlesztőnek, kedvezményezettnek, akár civil szféra képviselője, akát vállalkozó, akár önkormányzat, hogy ne csak átvegye a szabályokat, hanem megértse és a legjobbat hozza ki belőlük. Megújulásra szükség van a Strukturális Alapokra való sikeres áttérés miatt, hiszen az Előcsatlakozási Alapokhoz szokott felhasználó most olyan változásokkal és alapelvekkel találhatja szembe magát, amelyek egy új fajta szemléletet, nyitottságot, tanulékonyságot igényelnek. Az Európai Unió Regionális Politikájának alapelve, a régiók közti fejlődésbeli különbségek csökkentése a mindenkori társadalom három szektorjának a fejlesztésén keresztül kell megvalósuljon. Ez okból kifolyólag a fejlesztési politika egyaránt támogatja a civil szférát, a magán szférát és a közszférát. A partnerség szerepe talán legerősebben a közszféra esetében érződik. Az új fejlesztési rendszerben az önkormányzat szerepe bővül, alapfunkciójának megmarad a közigazgatás, de olyan funkciókat is fel kell vállalnia, amelyek eddig nem szerepeltek, és amelyekhez elengedhetetlen a másik két szektorral való együttműködés. Új funkciónak számít a helyi gazdaság szervezése és koordinálása, a harmadik gazdaság kiépítése és az integrált településfejlesztés koordinálása. A helyi gazdaság szervezése olyan jellegű tevékenységeket foglal magában, mint a helyben létező és működő vállalkozások segítése különböző vállalkozásfejlesztési programokon keresztül, a közös fejlesztések támogatása és kezdeményesése a Public Private Partnership elve alapján, valamint a gazdaságfejlesztő intézmények (ipari parkok, inkubátorházak, mezőgazdasági termékek előállítását és forgalmazását segítő csarnokok) létrehozása. A harmadik gazdaság kialakítása talán egyike a legérdekesebb vetületeinek a partnerségre alapuló fejlesztéseknek. A harmadik gazdaság vagy szociális gazdaság fogalmának elterjedése az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz kapcsolódik, és egy olyan típusú együttműködést jelöl, amely eleddig többnyire hiányzott a romániai és általában a Kelet-Európai társadalomfejlesztési mozgalmakból. A csatlakozással járó szabályrendszer bevezetésének pillanatáig a hagyományos önkormányzati szerepek szinte mindent magukba foglaltak, amely nem konkrétan magánvállalkozásokra irányultak. Az önkormányzat teljes kontroll alatt tartotta a 6
településeken működő intézmények nagy százalékát, egyaránt foglalkozott oktatási, szociális, kulturális, egészségügyi, környezetvédelmi problémákkal, megpróbálta átfogni a társadalom minden rétegét. Nyilvánvalóan, az elmúlt évek centralizált tapasztalata többszörösen bebizonyította több országban, hogy ez a rendszer nem fenntartható, hiszen az önkormányzatnak nincs akkora kapacitása, hogy mindezen funkciókat olyan szinten lássa el, amennyire azt a lakosság egyre növekvő igényszintje megköveteli. Sem infrastrukturális ellátottsága, sem financiális adottságai, sem humán erőforrása nem volt elegendő ahhoz, hogy minden területet lefedjen, így, gyakorlatilag saját csapdájába került bele. Az újfajta igazgatási elvrendszer alapján ezen a területen kap a legnagyobb szerepet a partnerség gyakorlása. A szociális gazdaság, mint neve is mutatja a civil szféra szerves részvételét feltételezi, egy olyan együttműködés kialakítása a cél, amelyben az önkormányzat az eddig betöltött és alapvetőnek megítélt funkcióinak jelentős részét átruházza a civil szférára. A partnerség célja, hogy tehermentesítse az önkormányzatot azáltal, hogy olyan non-profit szervezetek segítségét kapja meg, amelyek tevékenységi körüket tekintve megfelelnek bizonyos funkciók betöltésére. Így, erősödik a civil szféra, így a társadalom is, hiszen a szociális, kulturális, oktatásügyi, egészségügyi feladatok nagy része kompetensebb személyek, intézmények kezébe kerül, akik jellegüket tekintve több időt, nagyobb humán erőforrást tudnak a munkájukba fektetni, és lényegesen jelentősebb finanszírozást vonhatnak be a projektjeikbe. Így az önkormányzat, bár a partnerség eredményeképpen részese a projektnek, nagyobb erővel és felszabadultabb ember állaggal tudja ellátni azokat a funkcióit, amiről fentebb szó esett. A jelentősebb finanszírozások megszerzése nem csak egy véletlenszerű eredménye a partnerségen alapuló projektfejlesztésnek. Az Európai Uniós pénzek megszerzéséhez településen túl mutató, térségi funkciókat ellátó, sok szereplős partnerek együttműködésére alapuló újszerű projektek szükségesek. Ám, ezeknek az újszerű projekteknek a kidolgozása szakértelmet igényel. A partnerség leghumánusabb megközelítése az együtt egymásért elv érvényesülése. Bármely térségi projektfejlesztés egyik alapvető feladata, mint már említettük, egy szakértői bázis kialakítása, ahol konkrétan projektfejlesztésre és pályázatírásra kiképzett helyi emberek dolgoznak. Egy ilyen hálózat kidolgozásának nem csak az a célja, hogy EU-konform, a fejlesztési 7
irányvonalakat szem előtt tartó projektek valósuljanak meg, hanem az is, hogy térségben lévő fejlesztési koncepciók integrációja és koordinációja megvalósuljon, annak érdekében, hogy elkerülhessük a projektek szétaprózódását és a párhuzamos fejlesztéseket ugyanazon térségben. A térségfejlesztés másik alapelve, hogy a kitűzött célok összhangban legyenek a annak a régiónak, megyének, országnak az fejlesztési elképzeléseivel, ahol az adott település található, ahol a projektet meg akarjuk valósítani. A 2008-2013-as időszakban előnyt jelent az előszűrt, EU-konform projektek kidolgozása. Minél hamarabb kezdődik a felkészülés, annál nagyobb arányú forráslekötés lehetséges. A projektfejlesztés egyik legfontosabb tényezője az alulról való építkezés. A mostanság divatossá vált kifejezés egy olyan újfajta szemléletmódot jelent, amely megváltoztatja az eddig bejáratos projektfejlesztés rendszerét. Az Európai Uniós projektek esetében már nem elég egy pályázati kiíráshoz alkalmazkodni, nem elég sem idő, sem fenntarthatóság szempontjából, hiszen olyan szabályrendszerrel találkozunk, amely egyértelműen rákényszeríti a fejlesztőt, hogy projektje kialakítása közben a helyi társadalom szükségleteit vegye figyelembe, azokra építsen, a megvalósítandó projekt egyértelműen választ adjon azokra a problémákra, amelyekkel a fejlesztő szűkebb társadalma szembesül. Ebben a folyamatban elengedhetetlen követelmény a partnerség kialakítása, az együttműködés. Mi változott az integrált településfejlesztés esetében Románia csatlakozása után? Az integrált településfejlesztés szemlélete kulcsfontosságú abban, hogy meghatározzuk, a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosa program miképpen szolgálhatja a város közép- és hosszú távú fejlesztését. A múltban a településfejlesztésért egyedül az önkormányzat volt felelős, gyakorlatilag partneri segítség nélkül kellett minden funkciót ellásson, ám ezek a funkciók elsősorban infrastruktúrára, közművekre, önkormányzati intézményekre és szolgáltatásbővítésre vonatkoztak. Jelen helyzetben és jövőben szintén kialakul az együtt fogalma, önkormányzati intézmények szerepe és a szolgáltatásbővítés terén markánsan megjelennek a civil szervezetek és a vállalkozók, azok a szektorok, amelyek eddig szintén egymástól elzártan folytatták 8
tevékenységüket, és mint ilyen, lényegesen kisebb mértékben tudtak hozzájárulni hatékonyan a település fejlesztéséhez. Ezeknek a szféráknak az összefonódása jelenti a kulcsát az aktuális projektfejlesztésnek. A partnerség kialakulása ezen rétegek között egyaránt megvalósulhat horizontálisan és vertikálisan. Az alábbi ábra mutatja, hogyan néz ki az együttműködés vertikálisan, amikor a közszféra, a magán szféra és a civil szféra egymást erősíti a projekten belül, ugyanakkor az is látszik, hogy néz ki a horizontális együttműködés, amikor civilek, vállalkozók, önkormányzatok egymás között vállalják fel a partnerséget. Célcsoport Közszféra Vállalkozások Az együttműködés keretei Pl: kistérségi társulás Pl: klaszter non profit szektor Pl:hálózat A fenti ábra értelmében a közszféra együttműködési formája lehet a kistérségi társulás, aminek Romániában nincs törvényes kerete, tehát nem létezik a kistérségi társulás, mint adminisztratív egység, ám az Asociaţia de Dezvoltare Intercomunitară név alatt futó, partnerségre alapuló együttműködési forma ugyanezt a célt szolgálja. Ez a kollaboráció lehetőséget nyújt községi önkormányzatoknak, hogy egy civil szervezet formájában tömörüljenek és egyesüljenek, 9
aminek következtében már bizonyítottan nagyobb méretű Európai Uniós forrásokat tudnak lekötni. A vállalkozások együttműködési formája lehet a klaszter, vagy termelői és értékesítési lánc, vagy szövetkezet. Ennek az együttműködésnek az a célja, hogy egy ilyen társuláson belül valósuljon meg a tevékenység, a nyersanyag feldolgozástól kezdve, át a csomagoláson és forgalmazáson el az értékesítésig. A termelő célja, hogy ne legyen arra kényszerítve, hogy szerződéses alapon adott helyről felvásárolja a nyersanyagot, ő maga feldolgozza, majd újabb szerződések során ez a feldolgozott termék eljut a vásárlóig. A klaszterek, termelési és értékesítési szövetkezetek összevonják a különböző ágakban aktiváló vállalkozókat, gazdaságosabbá és hatékonyabbá téve ezáltal mindegyiknek a munkáját. A non profit szektor egyike a legérzékenyebb pontjainak az Európai Uniónak fejlesztési szempontból. A civil szféra feladata és célja kitölteni azokat a hiányokat, amelyeket az önkormányzat vagy a gazdasági szektor nem tud, felvállalni olyan szolgáltatásokat, amelyekre egyértelmű igény van, de hiányos a kellő kiszolgálása ezeknek az igényeknek. Az Unió elképzelése szerint a civil szektor legalább olyan erős lehetne és kell legyen, mint a fenn említett másik kettő, ám jellemző probléma a frissen csatlakozott, vagy úgymond fejlődésben lévő országokra, hogy nincs kitalálva az a rendszer, amelyben ezt a szférát döntéshozatali szintre lehetne erősíteni. A támogatásoknak, ezért, jelentős hányada irányul olyan partnerségen alapuló fejlesztésekre, amelyben a civil szektor érintve van, mi több, jelentős szerepet vállal a projektek véghezvitelében. A hálózatban működő civil szervezetek előnye, hogy képesek erősebben hallatni a hangjukat és olyan társadalmi jelenségre tudják felhívni a figyelmet, amely adott esetben elkerülheti az önkormányzat vagy a vállalkozó figyelmét. A három szektoron belüli együttműködés formája lehet a PPP is (Public Private Partneship), ahol a közszféra kollaborál a gazdasági szektorral, vagy a szociális gazdaság, ahol a közszféra bevonja a non profit szektort feladatainak ellátásába. A partnerségen (és nem csak) alapuló fejlesztések végső nagy célja az innováció és az újítás. Minden egyes projekt a maga során olyan célt kíván megvalósítani, ami addig nem létezett, 10
vagy ha igen, akkor rossz minőségben. A fejlesztés önmagában hordozza az újítást, a megújulást és a piac követelményeinek megfelelő gyorsulást is. A fejlesztés maga hasznot kell hozzon és teremtsen a fejlesztőnek, ezen eredmény nélkül lényegtelenné válik a folyamat is. A fejlesztés megvalósítása egy tervezési folyamat eredménye. Már a tervezési folyamat alatt figyelembe kell venni az Európai Unió finanszírozási kritériumait, ezek figyelmen kívül hagyása, még ha nem is akadályoz meg egy adott támogatás elnyerésében, hosszútávon semmiképp nem támogatja a fejlesztés létrejöttét, fenntarthatóságát. MELYEK AZ EURÓPAI UNIÓS TÁMOGATÁSOK KRITÉRIUMAI? 1. Széles partneri együttműködésre való épülés. Már többször is említettük ennek fontosságát. Az eszmei értékén túl a partnerség egyértelműen jelentkezik az EU elvárásai között is, azon az elven, hogy együtt több minden lehetséges, beleértve a nagyobb értékű források lehívását is. 2. A mindennapi életszínvonal emelkedésének elérése Egy fejlesztés soha nem szolgálhatja önmagában a fejlesztőnek a céljait. Bármely projekt célja egy magasabb rendű cél elérését kell szolgálja, amely egyértelműen a társadalom jólétéhez kell vezessen, annak a mikro-közösségnek az életét kell szolgálja, ahol a projekt, a fejlesztés megvalósul. 3. Átláthatóság biztosítása Azon elv, mely a fejlesztés teljes időtartamára és utána még évekig igaz és érvényes. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió gyakorlatilag a tagállamok állampolgárainak az adójából gazdálkodik, a legelméletibb szinten szólva, a francia állampolgár joggal kérheti számon, hogy Romániában mit valósítottak meg az ő pénzéből. Ebből kifolyólag az átláyhatóság elengedhetetlen feltétele a fejlesztésnek, mind a hatóságok, mind az állampolgárok lehetőséget kell kapjanak, hogy a projekt megvalósítását kövessék, eredményeit élvezzék. 11
4. Fenntarthatóság biztosítása A fenntarthatóságról szintén esett már szó jelen fejezetben, hiszen nem lehet úgy EU-s fejlesztésekről beszélni akár a partnerség szempontjából is, hogy ne lebegjen állandóan a szemünk előtt ez az egyszerűnek látszó irányelv. Mint már említettük, az Unió adófizető polgárainak a pénzével gazdálkodunk, így jogosnak tűnhet az az elvárás is, hogy egy projekt vagy fejlesztés ne csak addig maradjon életben, amíg megkapja ezt a fajta tőkeinjekciót, amíg akad egy olyan szervezet, aki ebbe pénzt áldoz, hanem jóval a támogatás lejárta után is. Akár egy befektetés, az Unió hajlandó befektetni pénzt a mi életszínvonalunk javításának az elindításába, de a kezdeti nehézségek után tovább a mi dolgunk marad olyanná alakítani a projektünket, a fejlesztést, hogy az önmagát fenntartsa, hasznot hozzon és új munkahelyeket teremtsen, amivel el is érkeztünk az 5. ponthoz. 5. Új munkahelyek teremtése Érthető és jogos elvárás a fentiek tükrében. A munkahely teremtésnek egyaránt van gazadasági és társadalmi következménye, a jóléti társadalom alapját kell képezze, hogy az állampolgárok dolgoznak és keresetükből egy decens életformát folytathatnak. A sokrétű gazdasági mutatók, melyek egy ország helyzetét hivatottak tükrözni külön fejezetként említik a munkanélküliséget. Ennek visszaszorítása, csökkentése Románia egyik fejlesztési prioritása. 6. Szubszidiaritás Az alulról való építkezés fogalmának egyik folyománya. A projekt nemcsak földrajzilag, de tartalmában és hatásában az állampolgárhoz legközelebb eső módon kell megvalósuljon. Ennek természetes előzménye, hogy a fejlesztés olyan problémára kell választ nyújtson, mely valós, a projekt megvalósulási helyszínén élő ember konkrét gondját tükrözi, egy alulról jövő kezdeményezés eredménye. Amennyiben a probléma, melyre megoldást nyújt a fejlesztés reális és képviseli az állampolgárok gondolatait, úgy a megvalósított projekt is a lakoshoz legközelebb álló lesz. Tehát, előző szavaink megerősítése végett, elmondhatjuk az Európai Uniós támogatások lehívásának feltételei az alulról építkezés, a fenntarthatóság és a partnerség. 12
Összegezzük hát, mit is jelent a partnerség, miért ragaszkodik úgy az Európai Unió ehhez, a számunkra még idegen, vagy rossz emlékeket idéző együttműködéshez. A partnerség egyrészt egymás kiegészítése. Amit nem tud az egyik, tudja a másik, amije hiányzik az egyiknek, megvan a másiknak és fordítva. Különösen fontos tud lenni ez az elv, például, az önrész előállításakor, amikor a főpályázó szervezet esetleg nem tudja biztosítani a kellő anyagi hátteret. Ugyanilyen helyzetnek minősül, amikor a fejlesztést kezdeményező szervezetnek a legális dokumentumban lefektetett tevékenységi területei nem felelnek meg a kiírásban szereplő tevékenységi köröknek. A partnerség, másrészt a funkciók többszintű betöltése. Egyetlen intézmény sem kell már csak az alapfunkcióit betöltse. Hiszen, ahogy az elején is említettük, például egy önkormányzat számára gyakran kínos kihívást jelent, hogy olyan szerepeket is el kell vállaljon, amelyekhez nincs kellő erőforrása, sem szakmai tudása. Az együttműködéssel kivédhetők ezek a gondok, hiszen a hozzáadott érték pont a partner szervezetben létezik, ő fogja biztosítani azt az erőforrást, ami szükséges a többszintű funkciók betöltéséhez. A partnerség harmadrészt, a tartalmak többoldalú ellátása. Egy projekt csak akkor életképes, ha tartalommal van megtöltve. Semmilyen infrastrukturális fejlesztés nem lesz működésre alkalmas, ha nincs hozzárendelve tartalom és főként integrált tartalom. Tartalomnak számít minden, ami funkciókat és célokat jelöl, amely megtölti értelemmel és élettel a fejlesztést. Reményeink szerint sikerült legalább nagyvonalakban összefoglalni a partnerség szerepét, jelentőségét az EU-s fejlesztésekben, az önkormányzat hatékony működésében, illetve a civil és magán szféra működésének megsegítésében. Reméljük azt is, hogy sikerült legalább részleteiben ledolgozni az előítéleteket az együttműködéssel szemben, felkelteni az érdeklődést a közös munka ilyen formája iránt, kedvet teremteni a lehetséges partnerek megkereséséhez egy-egy ötletük során. 13
14
15
16