Európai Parlament 2014 2019 Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság 11.5.2016 MUNKADOKUMENTUM a tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó minimumkövetelményekről Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság A vélemény előadója: Stefan Eck DT\1094859.doc PE582.342v01-00 Egyesülve a sokféleségben
A tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények szükségessége Bevezetés Más fajokhoz képest a nyulak háziasítására viszonylag későn (i.e. 300 körül) került sor. Ebből következően a házi és vadnyulak szükségletei nem igazán térnek el egymástól; ezért a nyúltenyésztés állatjóléti szempontból rendkívül kényes kérdés. Mivel a nyulak igen érzékenyek a rossz tartási körülményekre, a mezőgazdasági felhasználásra tartott nyulak elhullási aránya az összes többi tenyésztett fajnál magasabb. A magas elhullási arány ellenére a nyúl a tenyésztett állatok között a világon a negyedik, az Unióban pedig a második helyen van; évente több mint 326 millió nyulat vágnak le a húsukért. Az Unió összesített nyúltenyésztésének több mint háromnegyede Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban történik. Az európai hústermelés teljes volumenéhez viszonyítva a nyúlhús réstermék. Más állatfajokhoz viszonyítva az egy főre eső nyúlhús fogyasztás viszonylag alacsony. Németországban az egy főre eső éves fogyasztás fél kilóra becsülhető. Olaszországban, ahol az Unión belül a legnagyobb a fogyasztás, ez évente fejenként mintegy 5,5 kilogramm. Mai tudományos bizonyítékok szerint a nyulakat rendszerszinten szörnyű körülmények között tartják a tenyész- és hízótelepeken az olyan európai jogi biztosítékok megléte ellenére, mint például a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló tanácsi irányelv (98/58/EK ) vagy az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 13. cikke, mely kimondja, hogy az Unió és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket. Az Unió legtöbb tagállamában nem léteznek a nyulak tartására, tenyésztésére és hizlalására vonatkozó egyedi jogszabályok. Néhány kivétel van azonban: Ausztria (2012, hizlalóketrecek betiltása); Belgium (2014, a ketrecek fokozatos megszüntetése és a parkrendszerek bevezetése 2025-ben); Németország (2014, az állatjólétre, különösen a nyúltenyésztésre vonatkozó jogi szabályozás javítása) és az Egyesült Királyság (2007, a tenyésztett állatok jólétére vonatkozó rendelkezések, melyek a nyúltenyésztésre vonatkozó fajspecifikus követelményeket tartalmaznak). Az ökológiai termelésre vonatkozó, jelenleg tárgyalás alatt álló új jogszabályjavaslat szerint a nyulakat csoportos ketrecben kell tartani, ahol legalább 0,4 m 2 jut egy nyúlra, és amely a ketrec talapzata szintjén külső legelőre nyíló kijárattal rendelkezik. Már léteznek olyan hatályos uniós jogszabályok, melyek minimumkövetelményeket állapítottak meg a borjú, sertés, brojlercsirke és a tojótyúk védelmére vonatkozóan ez utóbbi a tojóketrecek egész Európára kiterjedő tilalmához is vezetett. Ugyanakkor idáig még nem dolgoztak ki, illetve nem fogadtak el a tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló rendeleteket vagy szakpolitikákat. Cél A tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló saját kezdeményezésű jelentés arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az Európai Parlament ajánlásait figyelembe véve nyújtson be a nyúltenyésztés állatjóléti szempontjaira vonatkozó ambiciózus PE582.342v01-00 2/2 DT\1094859.doc
jogalkotási javaslattervezetet. A javaslatnak a meglévő joghézagok megszüntetését kell céloznia, melyek a nyulak tartásával, tenyésztésével, szállításával és levágásával kapcsolatos súlyos állatjóléti visszaélésekhez vezettek. Nyúlhústenyésztés A húsfogyasztás céljából tartott legtöbb nyulat úgynevezett hizlalóketrecben tartják. Három négy hónap alatt érik el vágási súlyukat, mely 1,3 és 3,3 kg között mozog. Természetes várható élettartamuk 1/40-ét sem érik el. A Nyúltenyésztők Tudományos Világszövetsége megállapította, hogy a 0,2 0,4 m 2 alapterületű és 30 40 cm magas ketrec megfelelő. Ugyanakkor a nyúltenyésztők a gyakorlatban 3 6 nyulat tartanak egy ketrecben, így egy állatra csupán legfeljebb 0,08 m 2 terület jut (ez kicsivel nagyobb, mint egy A4-es lap). Az egy nyúlra eső terület mérete nem teszi lehetővé az állatok számára a fajukra jellemző olyan szükségletek kielégítését, mint például a táplálékszerzés, ugrálás, ásás, futás vagy nyújtózkodás. Az állatok a tér szűkössége és a felület anyaga (fémrácsok) miatt nem tudják megfelelően kipihenni magukat. Az olyan, környezetgazdagító anyagok, mint például a széna vagy a szalma hiányoznak a hizlalóketrecekből, melyek általában éles fémrácsokkal vannak felszerelve, melyek gyakran okoznak testtartással kapcsolatos sérüléseket (Colitis pododermatitis = fekélyes sebek és vérzés a lábakon). A ketrec alacsony magassága miatt a nyulak nem tudnak teljesen felegyenesedni, ami gerincferdüléshez vezet. A ketrecek szűkös kialakítása és a menekülőutak hiánya rendkívül nagy mentális stresszt okoz az állatoknak. A stressz a mozgásigényből fakadó harapások, zúzódások és horzsolások okozta sérülésekhez vezet. A nem megfelelő szellőztetés miatt az ürülékeikből párolgó ammónia koncentrálódik a levegőben, szemgyulladást és légzőszervi betegségeket okozva. Ugyanez a probléma tapasztalható az angóranyulak esetében, melyeket szőrükért tartanak. Ezenfelül az ingerhiány miatt gyakran jelentkeznek olyan magatartászavarok, mint például a sztereotip mozgászavar, az öncsonkítás vagy akár a kannibalizmus. A ketrecbe zárt nyulak sztereotip ugrálásaiból fakadó hangos zaj további zavaró tényező, hiszen a nyulak természetüknél fogva zajérzékeny állatok. A szabadon élő nyulak rendkívül aktívak. Ez éles ellentétben áll a szűkös ketrecekkel, melyek semmiféle szórakozást vagy ingert nem kínálnak. A sivár és szűkös környezet a monoton táplálékbevitel növekedéséhez vezet, melynek következményeképpen metabolikus és emésztési rendellenességek alakulhatnak ki. A táplálékbevitel ösztönzése érdekében ezenkívül gyakran hosszabb ideig megvilágításnak teszik ki őket. A fajtára jellemző betegségek (kokcidiózis, RHD, myxomatosis stb.), a nyúltenyésztésre jellemző magas mortalitás és a nem megfelelő tenyésztési gyakorlatok miatt rutinszerűen alkalmaznak magas dózisú antibiotikumokat. Nyúltenyésztés Három vagy négy hónapos korukban a nőstény nyulak ivaréretté válnak. Intenzív szaporítással 33 45 naponta akár kilenc fiókát is világra hoznak. A magas szaporodási teljesítmény érdekében röviddel a szülés után mesterségesen megtermékenyítik a nőstény nyulakat. A szaporítás e formája a végsőkig kizsigereli a nőstény nyulakat, minek következtében különböző betegségek, de legfőképpen a szaporító teljesítmény hanyatlása miatt tizenkét hónap után levágják őket. DT\1094859.doc 3/3 PE582.342v01-00
A tenyésztelepeken a nőstény nyulakat egy fészkelő üreggel ellátott külön ketrecben tartják. A nőstény tenyésznyúl ketrece jellemzően 60 65 cm hosszú, 40 48 cm széles és 30 35 cm magas. A ketrec padlója hasonlít a húsukért tartott nyulak számára használtakéhoz, amely a fent említett jellemző lábsérüléseket okozza. Az olyan, környezetgazdagító anyagok, mint például a széna vagy a szalma hiányoznak a ketrecből. A ketrec kis területe és alacsony magassága nem teszi lehetővé, hogy az anyanyúl és fiókái kielégíthessék fajtájukra jellemző szükségleteiket. A szabadban a nőstény nyúl elkerülheti a fiókák állandó nyomását azáltal, hogy visszavonul egy másik területre. Ugyanakkor az ilyen intenzív nevelőtelepeken rendszerint hiányoznak a visszavonulásra alkalmas helyek, mint például a megemelt felületek vagy padozat. Az állandó nyomás rendkívül nagy stresszt okoz a nőstény nyulaknak, a folyamatos szoptatás pedig az emlők gyulladásához vezet. Három vagy négy hét után a fiókákat elválasztják anyjuktól és röviddel később a nőstény nyúl újabb fiókákat hoz világra. A nyúltenyésztésben használt alapvető tápanyag az iparilag előállított pellet. Ugyanakkor a változatos sok nyers rostot, így szénát, szalmát, friss zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó étrend erősíti az immunrendszert és jelentősen csökkenti az elhullási arányt. Sajnos erről azonban anyagi okok miatt nem gondoskodnak. Szállítás és vágás A hízónyulak másik tenyésztelepre vagy a vágóhídra történő szállítására használt konténerek területe és magassága általában nem megfelelő. Beszámolók szerint nyulakat mindössze 35 cm magas ketrecekben is szállítanak, melynek állománysűrűsége 15 nyúl/ 480 cm 2. Ugyanakkor, mivel jelenleg jogilag nincs korlátozva az egy konténerben szállítható állatok száma, gyakran olyan szűkös térben zsúfolják össze a nyulakat, hogy egy nyúlra kevesebb mint egy A4-es papírnyi terület jut. Gyakran ezek az utazások akár tizenkét óráig is tartanak, és beszámolók tanúsága szerint a nyulak sem utazás előtt, sem közben nem kapnak élelmet. Az Unióban a vágás előtti kábítás módszerei az elektromos kábítástól a pisztolyos kábításon keresztül a gázok (szén-dioxid) használatáig terjednek. Tudományos vizsgálatok szerint e módszerek kábító hatása gyakran nem kielégítő. A nyulak több mint 10%-a nincs teljesen elkábulva, és öntudatánál van a levágáskor. Sok vágóhídon a nyulaknak végig kell nézniük a többi nyúl levágását, ami további stresszt és szorongást okoz. Következtetés és jelenlegi helyzet Az Európai Unión belül a nyúl az az állatfaj, melynek esetében az állatjóléti szempontok és fajspecifikus igények a leginkább elhanyagoltak. A tagállamok többségében nem létezik külön szabályozás a mezőgazdaságban tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó kötelező minimális követelmények terén. Az európai és nemzeti általános állatjólléti jogi szabályozás alkalmazása és végrehajtása nem kielégítő. Az EU-ban a hústermelési célból tenyészetett és hizlalt nyulak tartására általánosan használt létesítmények, valamint a szállításuk és levágásuk során alkalmazott módszerek egyértelműen ellentétesek a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló 1998/58/EK tanácsi irányelvvel és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 13. cikkével. Ugyanakkor Ausztria, Belgium, Németország és az Egyesült Királyság rendelkezik a nyúltenyésztésre vonatkozó hatályos jogi szabályozással. Ennek megfelelően az uniós PE582.342v01-00 4/4 DT\1094859.doc
szabályozásnak biztosítania kellene az egységes értelmezést, létrehoznia az egyenlő működési feltételeket és kielégítenie a fogyasztók részéről a tenyésztett állatok jóllétének javítására vonatkozóan egyre inkább felmerülő igényt. Az utóbbi években a nagyobb európai állatjólléti, illetve nem kormányzati szervezetek egyre többet beszélnek a nyúltenyésztés kérdéséről és kampányokat indítanak a szűk ketrecek betiltása céljából. Várható, hogy a közeljövőben e kérdésben erősödni fog a közvélemény nyomása. Fontos azt is figyelembe venni, hogy mivel a nyúltenyésztésben szükség van az antibiotikumok használatára, a baktériumok tekintetében növekszik az antimikrobiális rezisztencia is. Ezért a szűk ketrecsorok betiltása a nyúltenyésztésben olyan elővigyázatossági intézkedés, amely figyelembe veszi a közegészségügy védelmét is. Ajánlások Állatjólléti szempontból a fentebb említett tények alapján megállapítható, hogy az EU-ban fokozatosan meg kell szüntetni a ketrecek használatát a nyúltenyésztésben. Előbbre kell lépnünk és helyette a tenyésztési módszerek közé be kell vezetni a parkrendszert (park system), amely tekintettel van az állatok egészségére és jóllétére, így kielégítve a minimálisan szükséges védelmi követelményeket is a nyulak szállítása és levágása során. Ezért a magam részéről a következő ajánlásokat teszem: A nyúltenyésztésből ki kell vezetni a ketrecek használatát, és be kell vezetni a parkrendszert, amely elegendő tért biztosít az egyes nyulak számára és amelyben a nyulak csoportosan élhetnek; A nyúltartási rendszerekben padozatokat vagy hasonlóan megemelt felületeket kell alkalmazni, elegendő mennyiségű dúsító anyagokkal együtt; A nyúltartási rendszerekben lehetővé kell tenni a látási és szaglási kontaktust a nyulak között, valamint törekedni kell a lehető legalacsonyabb zajszintre; Specifikus megvilágítási rendszerekre van szükség; Megfelelő élelmet és italt kell biztosítani valamennyi nyúl számára, hogy a nyulak ugyanazon időben táplálkozhassanak és ihassanak; A nyúlcsoportok nem lehetnek túl nagyok, minden nyúl számára elegendő teret kell biztosítani; A nyulak megbetegedése vagy fájdalomérzete esetén azonnal biztosítani kell a kezelést, illetve ezeket az egyedeket felgyógyulásukig el kell különíteni a többiektől; El kell kerülni a szükségtelen stressz vagy fájdalom okozását; A nyulakat szállítás előtt meg kell etetni, a szállítás során pedig biztosítani kell számukra a megfelelő táplálékot és vizet; A szállítás a lehető legrövidebb ideig tartson, tekintettel a nyulak érzékeny voltára; A szállításhoz használt ketrecek nem akadályozhatják a normális testtartást; A nyulakat levágás előtt teljesen el kell kábítani, elkerülve, hogy szenvedést, fájdalmat vagy stresszt érezzenek; A levágásnak úgy kell zajlania, hogy az elkábított állat semmiképpen ne ébredjen öntudatra. DT\1094859.doc 5/5 PE582.342v01-00