Szabályozás és háttér

Szabályozás és háttér

50 Szabályozás és háttér Szakértői vélemény Kovács Csaba A KPMG energetikai tanácsadói csoportjának igazgatója Piackoncentráció A hazai energiapiaci szabályozási környezet bővelkedett fordulatokban az elmúlt év során, egyértelműsítve bizonyos trendeket és várakozásokat, ugyanakkor új szempontokat beemelve a piaci szereplők és felhasználók gondolkodásába. A villamosenergia-piac nagykereskedelmi szegmensében a cseh-szlovákmagyar piacok összekapcsolásával fontos lépést tettünk a regionális integráció elmélyítésében, míg a földgázszektorban a nagykereskedelmi és tárolási üzletágak állami megvásárlása tartotta lázban az érintetteket. A kiskereskedelem területén egyértelműen a rezsicsökkentés és annak várható hatásai kerültek a szakmai viták kereszttüzébe; a megújuló energia hívei azonban továbbra is csak reménykedve várják az új támogatási rendszer bevezetését. Az állami szerepvállalás erősödése A 2011-ben elfogadott Nemzeti Energiastratégia markánsan tette le voksát az állam energiapiaci (főként földgáz) szerepvállalásának erősítése, a nukleáris energia felhasználásának bővítése, illetve a Megújuló Cselekvési Tervben ismertetett ambiciózus megújulóenergia-hasznosítási tervek mellett. Az atomenergia felhasználását továbbra is konszenzusos politikai támogatás jellemzi, miközben a piaci szereplők hiába várták a megújuló energia részarányának növelésére irányuló döntéshozói szabályozó intézkedések meghozatalát, és a korábban meghirdetett támogatási rendszerek elindítását. Ez utóbbi nyilván összefüggésben van a kormányzat kommunikációjában élésen és határozottan megjelenő rezsicsökkentési törekvésekkel, hiszen a szakmai vitaanyagokban bemutatott, a kötelező átvételi rendszerrel rokon METÁRkoncepció (megújuló és alternatív energiaforrásokból előállított hőés villamosenergia-támogatási rendszer) árnyomást, illetve tehernövekedést generálna a zöld energia támogatását finanszírozó piaci szereplők, felhasználók számára. A végfelhasználói árnyomás csökkentése érdekében ráadásul számos régióbeli ország (Csehország, Bulgária, Románia) kényszerült a megújulóenergia-támogatási rendszereinek módosítására, a korábban meghirdetett átvételi árak megvágására. Az energiapiaci környezet hazai változásainak lehetséges hatásai A potenciálisan árnyomást generáló szabályozói intézkedésektől való tartózkodás mellett az állami szerepvállalás jelentősen megerősödött a hazai energiapiacokon. Ez egyrészt tetten érhető indirekt módon, a piaci környezet alakításában (adózás módosítása, árszabályozás), másrészt a közvetlen piaci működésben. Az energiaszektor szereplőit (is) sújtó speciális régi és új adónemek ( Robin Hood adó, közműadó) természetes módon nem arattak tetszést az adóalanyok körében, azok árszabályozási kezelése azonban sokkal fájóbb az energiaipari vállalkozások számára. A korábbi (ár)- szabályozási alapelvek szerint ugyanis a vállalkozások döntéseitől független, általuk nem befolyásolható, számukra adottságként jelentkező költségeket az árhatóság indokolt költségként kezelte, és beépítette a hatóságilag szabályozott tarifák költségbázisába. Ebből következően ezeket a költségtételeket a piaci szereplők továbbhárították a végfelhasználókra, így végeredményben a fogyasztók fizették meg azokat energiaszámláikban. Az adók továbbhárításának jogszabályban

Szabályozás és háttér Szakértői vélemény 51 rögzített tilalma olyan kényszerű lépésekre ösztönzi az energiaipari vállalkozásokat, amelyek nemzetgazdasági összhatása a többlet-adóbevétel mellett is negatív. A tarifával nem fedezett kiadások (adók) eredménycsökkentő hatásának ellentételezésére a vállalkozások elméletileg hatékonyságjavítással, költségcsökkentéssel reagálhatnak. A költségcsökkentés érintheti az anyagjellegű, igénybe vett szolgáltatások ráfordításait, megjelenhet elbocsátások, azaz személyi jellegű ráfordításmegtakarítások formájában, és együtt járhat az adott vállalkozások társadalmi szerepvállalásának (szponzoráció, támogatások, ösztöndíjak stb.) szűkülésével. Tekintve azonban, hogy az energiapiaci szolgáltatások köre, mértéke és színvonala nagymértékben jogszabály által meghatározott, a piaci szereplők saját hatáskörben végrehajtható hatékonyságnövelési lehetőségei korlátozottak. Az előírt szolgáltatási színvonalhoz szükséges működési költségszintet állandónak tekintve az adók eredménycsökkentő hatásának kompenzálására a társaságok beruházás-visszafogással is reagálhatnak. Figyelembe véve az energiaszektor rendkívül nagy tőkeigényét is, a beruházás-visszafogás közép- és hosszú távon jelentős kockázatot jelent az ellátásbiztonságra. A beruházáscsökkentés szolgáltatásszínvonalra és ellátásbiztonságra gyakorolt negatív hatásának van egy időbeli tehetetlensége, vagyis a beruházások elhalasztása vagy átütemezése bizonyos mértékig helyettesíthető a karbantartási feladatok átszervezésével, és így a beruházások elmaradásának negatív hatása időben később jelentkezik. Különösen kritikus lehet a költségcsökkentés és beruházás-visszafogás együttes alkalmazása, hiszen elmaradt beruházások és lecsökkentett működési költségszint mellett az ellátás folytonossága és a szolgáltatás előírt színvonala középtávon sem garantálható. Az eredményesség fenntartásának további alternatívája lehet a fogyasztói csoportok és/vagy üzletágak közötti keresztfinanszírozás megvalósítása. Amennyiben az adott vállalkozás szabályozott és szabadpiaci tevékenységeket is végez, nem hatékony versenypiaci körülmények mellett a szabályozott üzletág vesztesége bizonyos mértékig kompenzálható a versenypiacról. Szabályozott tarifák esetén a keresztfinanszírozás úgy valósulhat meg, hogy az egyik fogyasztói kategóriában meghatározott tarifacsökkentés az adott szolgáltatást igénybe vevő másik fogyasztói csoport áraiba épül be. A keresztfinanszírozás legnagyobb veszélye, hogy a költségeket nem tükröző árak irracionális fogyasztói döntésekre ösztönöznek, ronthatják a gazdaság versenyképességét és torzíthatják a piaci versenyt. A beruházáscsökkentés szolgáltatás-színvonalra és ellátásbiztonságra gyakorolt negatív hatásának van egy időbeli tehetetlensége, vagyis a beruházások elhalasztása vagy átütemezése bizonyos mértékig helyettesíthető a karbantartási feladatok átszervezésével, és így a beruházások elmaradásának negatív hatása időben később jelentkezik.

52 Szabályozás és háttér Szakértői vélemény Az előzőekben bemutatott vállalati reakciókat és szabályozói intézkedéseket indukálhatja a lakossági végfelhasználói árak csökkentése is. A vázolt folyamatok jól tükröződnek a kihirdetett villamosenergiarendszerhasználati tarifákban (felhasználói kategóriák közötti keresztfinanszírozás), az energiaipari beruházások csökkenésében (lásd az első ábrát) és vállalatbezárásokról, létszámleépítésekről szóló újsághírekben. Az állam piaci szerepvállalása Végső esetben a tulajdonosok dönthetnek az adott üzletág megszüntetéséről vagy értékesítéséről, de az alapprobléma a tulajdonos személyétől függetlenül fennmarad: az értéklánc mely elemeinek társaságai viseljék a költségeket nem, vagy csak részben tükröző végfelhasználói árak miatti eredménykiesést (veszteséget)? A lakossági gázár 10 százalékos csökkentése az értéklánc több elemét is érintette. Legmarkánsabban a tarifában elismert gázmolekulaár csökkent, de a a háztartási fogyasztók rezsicsökkenéséhez hozzájárult szállítási és elosztási tevékenységek árának mérséklése is. A biztonsági tárolási készletezési díj kivezetése a lakossági tarifából megkérdőjelezi a biztonsági földgáztárolás hosszú távú finanszírozhatóságát, miközben a biztonsági tárolás előnyét egy esetleges gázválság idején éppen a lakossági felhasználók élveznék. A háztartási felhasználók tíz százalékos rezsicsökkentése a kötelező átvételi díjelem egyetemes szolgáltatói mérlegkörből való kivezetéséből, valamint a rendszerhasználati díjak és az egyetemes szolgáltatói árrés csökkentéséből állt össze. A lakosság terheinek csökkentését célzó kormányzati törekvés önmagában természetesen támogatandó, ám számos korábbi felmérés és tanulmány bizonyítja, hogy a szociális energiaár az egyik legkevésbé hatékony megoldási forma. Könnyen belátható, hogy az árakon keresztüli támogatásban az arra egyébként nem rászorulók is részesülnek, miközben a legszegényebbek, akiknél sok esetben nincs vezetékes villamosenergia- és/ vagy földgázellátás, nem. A tényleges A villamosenergia-, gáz- és távhőszektor beruházásainak alakulása Magyarországon Mrd Ft 300 250 200 150 100 50 0 3,8% Az energiaszektor beruházásai 2011 óta drasztikusan csökkennek részben az extra közterheknek, részben a válság által kikényszerített racionalizációnak köszönhetően. Az energetikai szektorhoz köthető a magyarországi beruházások 3,5-5,5 százaléka. Forrás: KPMG-elemzés 4,4% 188 205 5,5% 5,5% 247 235 2008 2009 2010 2011 2012 Egy átlagos földgázfogyasztó díjának csökkenése* (Ft/m 3 ) 115 110 105 113,8 0 Végfogyasztói ár 2012 6,3 Tarifában elfogadott molekula ár 1,1 Szállítási díj csökkentése -10% 0,2 Tárolási díj csökkentése 2,1 Biztonsági készletezési díj kivezetése * Kalkulációs premisszák: Fogyasztó: <20 m 3 /h névleges kapacitás, 1300 m 3 /év átlagfogyasztás; elosztási díj: regionális árak súlyozott átlaga; a földgáz molekula ára becsült érték; nettó árak Forrás: KPMG-elemzés 1,7 Elosztási díj csökkentés 3,5% Egy átlagos villamosenergia-fogyasztó díjának csökkenése* (Ft/KW) 40 38 36 39,5 0 Végfogyasztói ár 2012 1,2 0,3-10% * 2400 kwh átlagos fogyasztásra, általános, egy zónaidős árszabásra (A1) számolva, nettó árak Forrás: KPMG-elemzés KÁT-kivezetés az ESZmérlegkörből 1,9 0,6 148 % 102,4 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 Végfogyasztói ár 2013 35,5 TSO RHD DSO RHD ESZ-árrés Végfogyasztói ár 2013

Szabályozás és háttér Szakértői vélemény 53 költségekhez és az elvárt szolgáltatási színvonalhoz képest indokolatlan végfelhasználói árcsökkentés a magántulajdonú társaságok visszavonulása mellett növelheti az állam piaci szerepvállalását. A villamosenergia-szektorban a Magyar Villamos Művek Zrt. továbbra is domináns szereplő a nagykereskedelmi piacon, és az E.ON nagykereskedelmi és tárolói üzletágának megvásárlásával a földgázszektorban is az állami tulajdon térnyerése figyelhető meg. A hazai energiaszektor strukturális, beruházási és szociális problémáit a fokozottabb állami szerepvállalás azonban önmagában nem képes megoldani, az állam csupán saját vagyonának felélésével rövidebb-hosszabb ideig elfedheti azokat. Jelenleg nem látszik, hogy az elvárt szolgáltatási színvonalat biztosító beruházások pénzügyi fedezete milyen forrásból képződik majd meg az állami kézben tartott vagy a jövőben állami tulajdonba kerülő energiaipari vállalatoknál. A mesterségesen alacsony szinten tartott tarifák emelésére vélhetően állami tulajdon esetén sem lesz lehetőség, és költségvetési forrásokra sem számíthatnak az érintett szereplők. Új feladatok és kihívások A hazai energiaszektor folyamatait nem csupán a hazai szabályozási intézkedések befolyásolják, azok hatásait csak a regionális, európai, világméretű piaci trendek figyelembe vételével érdemes értékelni. A villamosenergia-szektort érintő legégetőbb kérdések mindegyike kapcsolódik valamilyen módon a jövőben megvalósuló termelői tüzelőanyag-struktúrához. Miközben energiapolitikai szinten egyértelmű az elköteleződés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a megújuló energiaforrások felhasználásának bővítésére és az energiahatékonyság javítására, a gyakorlatban a piaci folyamatok eltérő forgatókönyvet követnek. A megújuló energia támogatása elsősorban gazdasági okok miatt messze elmarad a célkitűzések teljesítéséhez szükséges mértéktől, miközben az időjárásfüggő technológiák lokális bővítése regionális szintű rendszerszabályozási problémákat okoz. Az Európai Unió CO 2 -kibocsátás-kereskedelmi rendszere az alacsony kvótaárakon A hazai energiaszektor folyamatait nem csupán a hazai szabályozási intézkedések befolyásolják, azok hatásait csak a regionális, európai, világméretű piaci trendek figyelembe vételével érdemes értékelni. keresztül még a legrosszabb hatásfokú széntüzelésű erőművek túlélését is támogatja, miközben a biomasszaés földgáztüzelésű erőművek gyakorlatilag nem termelnek. A földgáztüzelőanyagot használó egységek főként az alacsony villamosenergianagykereskedelmi áraktól szenvednek, hiszen azok jelenleg a változó költségeiket sem fedezik. Átrendeződik a hazai villamosenergia-termelői piac is: csak a leghatékonyabb egységek maradnak működésben, a többieket a földgáz-villamos energia árolló záródásáig leállítják vagy bezárják. A nukleáris energia villamosenergiatermelési célra való felhasználása tekintetében Európa nem egységes: egyes országokban (pl. Németország) egyértelműen elutasítják, máshol főként Kelet-Európában grandiózus fejlesztési terveket dédelgetnek. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi piaci viszonyok nem teszik lehetővé új termelői beruházások piaci alapú finanszírozását, ezért meglehetősen előrehaladott vita folyik bizonyos (alacsony károsanyag-kibocsátású) technológiák hosszú távú szerződések melletti kapacitáspiacának megteremtéséről. A kérdés korántsem egyszerű, hiszen a támogatók ellátásbiztonsági okokra hivatkoznak, miközben a hosszú távú szerződések és a kapacitáspiacok kialakítása egyértelműen az egységes, versenyalapú európai energiapiac kiépülése ellen mutatnak. A tapasztalatok alapján a korábbi hosszú távú szerződések nélkül rövid távon hatékonyan működik a villamosenergia-nagykereskedelmi piac, az igazi kérdést az jelenti, hogy az új beruházásokat radikálisan emelkedő villamosenergia-termékárak, vagy piacidegen (állami, szerződéses) garanciák generálják majd. Márpedig abban széles körű az egyetértés, hogy a legsürgetőbb, legnagyobb volumenű beruházási igény a villamosenergiatermelői szektorból mutatkozik. Emellett szükséges a keresleti oldali intézkedéseket lehetővé tevő elosztói beruházások fokozása, valamint a versenyző piacméretet biztosító határkeresztező kapacitások bővítése. A földgázpiac is jelentős, hosszú távúnak tűnő változásokon megy át. A szektorban különböző tényezők miatt (pénzügyi válságot követő keresletcsökkenés, infrastruktúrabővülés, alternatív gázforrások belépése) kínálati piac működik, amit a tervezett nemzetközi szállítóvezeték-projektek tovább erősíthetnek. Hazánkban a földgázpiaci helyzetet elsősorban a határkeresztező szállítóvezetékek kapacitása és hozzáférhetősége, valamint a hazai fogyasztók ellátására kötött hosszú távú szerződés mennyisége és árazása határozza meg. A földgáz üzletág állami kézbe vételével, és a hosszú távú orosz gázvásárlási szerződés lejáratával történelmi lehetőség nyílik a hazai földgázpiaci modell átalakítására. A különböző piacélénkítését szolgáló eszközök és intézmények (pl. földgáz szervezett piac) rendelkezésre állnak, a szükséges infrastruktúra-fejlesztések folyamatban vannak, a szakminisztérium által szervezett konzultáció is megkezdődött. Azt csak remélni lehet, hogy egy nyílt, transzparens egyeztetési folyamat végén az átmeneti félmegoldások helyett valódi, a földgáz-fogyasztók és piaci szereplők hosszú távú érdekeit szem előtt tartó döntések születnek. A tapasztalatok alapján a korábbi hosszú távú szerződések nélkül rövid távon hatékonyan működik a villamosenergia-nagykereskedelmi piac, az igazi kérdést az jelenti, hogy az új beruházásokat radikálisan emelkedő villamosenergia-termékárak, vagy piacidegen garanciák generálják majd.

54 Szabályozás és háttér Felülnézetből A nemzetközi tendenciákkal összhangban, hazánkban is egyre hangsúlyosabb társadalmi kérdésként jelentkezik a megfizethető árak kérdése. A hazai lakossági végfelhasználói villamosenergia-, illetve földgázárak ugyanis uniós összehasonlításban vásárlóerő paritáson számolva a legmagasabbak között voltak 2012-ben Horváth Péter MEKH Hiszünk abban, hogy a korábbi fejlesztéseink teremtették meg a lehetőséget arra, hogy Magyarország az ellátásbiztonság szempontjából a korábbinál sokkal kedvezőbb helyzetbe került. Ezzel együtt a hazai szereplők kereskedelmi lehetőségei is jelentősen bővültek. Dr. Zsuga János FGSZ

Szabályozás és háttér Felülnézetből 55 A jól megválasztott hálózati tarifák nem eredményeznek felesleges beruházásokat, indokolatlan nyereséget és ezáltal felesleges fogyasztói terheket, azonban biztosítják az ellátás biztonságát és a szolgáltatás színvonalának fogyasztói igényekkel összhangban lévő szintjét. Dr. Szörényi Gábor ERRA A piacok termék-innováció és akár likviditás szempontjából is egyfajta visszafejlődést mutatnak, hisz a kereskedő társaságok elsősorban arra koncentrálnak, hogy a szabályozási és ún. compliance követelményeknek minél inkább eleget tegyenek. Turai József MEKSZ

56 Szabályozás és háttér Felülnézetből Felértékelődő szabályozás Az Európai Unió és Magyarország Az uniós államok energiapolitikája, illetve az ezek végrehajtásában kulcsszerepet betöltő nemzeti regulátorok előtt álló legnagyobb kihívások között továbbra is az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség sok esetben egymásnak is ellentmondó hármas célja közötti egyensúly megtalálása szerepel. Különösen nehézzé teszi az amúgy sem könnyű egyensúlykeresést az, hogy immár ötödik éve tart az Unióban a pénzügyi és gazdasági válság, amely az energiapiacokat sem hagyta érintetlenül. Az alternatív beszerzési- és tranzitútvonalak, valamint az egységesülő energiapiacok kialakításához szükséges piacösszekapcsolások infrastruktúrájának megteremtése egyaránt szolgálják az energiafüggőség csökkentését, az ellátásbiztonság javítását és a versenyképességi célokat. Az ehhez szükséges beruházások ugyanakkor hatalmas összegű befektetéseket igényelnek, amelyek a globális energetikai kockázatok növekedése, valamint a megtérülési mutatók romlása miatt egyre kevésbé finanszírozhatóak a piacról, pedig hosszú távon pont ezek segíthetik elő az energiaárak csökkentését. A rövid távú profitcélok és a hosszú távú társadalmi hasznok közötti ellentétek feloldására állami beavatkozásra van szükség annak érdekében, hogy a kiépülő egységes energiapiacok révén a fogyasztók a verseny előnyeit élvezhessék. Horváth Péter Elnök Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal Az Európai Unió továbbra is kiemelt célként tekint a klímavédelemre. Ennek keretében az EU ETS kibocsátás-kereskedelmi rendszer és a megújuló energiaforrások hasznosításának növelése mellett a tavalyi évben hangsúlyosabban is megjelentek az energiahatékonyság irányába tett intézkedések. Ezt kifejezve megszületett az uniós tagállamokra kötelező energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv is. A klímapolitikai

Szabályozás és háttér Felülnézetből 57 célok megvalósításához szükséges környezetvédelmi beruházások, a megújuló energia alapú termelés támogatása, valamint az Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere ugyanakkor drágítja a termelést, és növeli magának a villamos energiának az árát is, amit végső soron a fogyasztók fizetnek meg. Az elmúlt időszak uniós gazdasági eseményeinek hatására jelentkező társadalmi és versenyképességi problémák miatt azonban mind az ipari fogyasztók, mind pedig a lakosság részéről egyre erőteljesebb az igény arra, hogy az energia továbbra is megfizethető áron legyen elérhető. Úgy látom, erre hazánkban is kifejezetten jogos elvárás mutatkozik a társadalom részéről. Ezt felismerve több országban is figyelembe veszik a döntéshozók, hogy a lakossági fogyasztók sem terhelhetők a végletekig. Németországban például a támogatható megújuló alapú villamosenergia-termelésre vonatkozóan vezettek be kvótákat, valamint az ipar versenyképességének megőrzése érdekében az energiaintenzív nagyfogyasztók nem finanszírozzák a megújuló energiák támogatását. A nemzeti regulátorok szerepe az elmúlt időszakban felértékelődött. Az egységes energiapiacok megvalósítása érdekében egyre fontosabb a nemzetközi együttműködés, mind a piacösszekapcsolások vagy az európai uniós szintű üzemi és kereskedelmi szabályzatok (úgynevezett grid code-ok) összehangolása, mind a határon átnyúló infrastruktúra-projektek megvalósítása tekintetében. Az új uniós jogszabályok pedig ezen felül új hatásköröket is delegálnak a nemzeti hatóságokhoz. A már említett energiahatékonysági irányelv mellett a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló 1227/2011/ EU rendelet, az úgynevezett REMITrendelet végrehajtása új kihívásokat jelent a regulátorok számára, hiszen a pénzpiacok analógiájára az energiapiacokon is biztosítani kell az átlátható működést, valamint a hatékony piacfelügyeleti rendszer kialakítását. Itt említhető az a tendencia is, hogy az országok felismerték a közszolgáltatások szabályozásában rejlő szinergiákat, így egyre több helyen már nemcsak az energiapiacok szabályozó hatóságairól beszélhetünk, hanem a közszolgáltatások, ezen belül a vezetékes közműszolgáltatások akár teljes vertikumát felügyelő regulátorok jöttek létre. Hazai törekvések A nemzetközi tendenciákkal összhangban, hazánkban is egyre hangsúlyosabb társadalmi kérdésként jelentkezik a megfizethető árak kérdése. A hazai lakossági végfelhasználói villamosenergia-, illetve földgázárak ugyanis uniós összehasonlításban vásárlóerő paritáson számolva a legmagasabbak között voltak 2012-ben (Eurostatadatok alapján), amely indokolta a megfizethető energiaárak irányába tett lépéseket. A közműszolgáltatások díjai tekintetében a fogyasztói terhek mérséklése szintén prioritást élvez. A jelenlegi intézkedések mellett azonban úgy gondolom, hogy a hosszú távon is megfizethető energiaárakat elősegítő beruházásokat amelyek az energetikai infrastruktúrák fejlesztését, az egységes energiapiacok megteremtését célozzák már most elő kell készíteni. A határon átnyúló projektek tekintetében lényegesnek tartom, hogy a nemzeti érdekek képviseletét továbbra is megfelelően érvényesíthessük annak érdekében, hogy ne szülessen olyan döntés, amely hazánkra nézve hátrányos. Ennek első mérföldköve, hogy előkészítő munkánknak köszönhetően 2012 szeptemberében a hazai érdekekkel összhangban megvalósult a cseh-szlovák-magyar másnapi villamosenergia-piacok összekapcsolása. Ez a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal érdekérvényesítő szerepének eredményességét is mutatja. Állami szerepvállalás szükségessége A korábban bemutatott megfontolások miatt a stratégiai jelentőségű infrastrukturális beruházások megvalósulásához állami szerepvállalásra is szükség van annak érdekében, hogy hazánk energiaellátása biztosított legyen, valamint ki tudjuk használni a geostratégiai helyzetünkből fakadó, elsősorban a földgáz szállítása és tárolása terén kiaknázható lehetőségeket. Stratégiai területnek tekintem ezen kívül a hazai vízkincset és víziközművagyont is, ahol hosszú távon ugyancsak indokoltnak tartom az állam jelenlétét. A Hivatal megerősítése A fenti törekvések összhangban vannak a Nemzeti Energiastratégia hármas célrendszerével, melynek teljesüléséhez, valamint ahhoz, hogy a nemzetközi kihívásoknak is meg tudjunk felelni, szükség van hazánkban is a nemzeti szabályozó hatóság megerősítésére. A regulátori hatáskörök ennek eredményeképpen mind az árszabályozás, mind az energiapiaci felügyelet tekintetében folyamatosan bővültek. 2011-től a távhőszektor szabályozási feladatai teljes egészében a Hivatalhoz kerültek, amelyet az egységes felügyelet első évében, 2012-ben eredményesen látott el. 2012-től pedig az energiastatisztikai adatok kezelése mellett a víziközműágazat felügyelete is hivatalunk feladata lett. 2013-tól tehát elmondhatjuk, hogy a Hivatal árszabályozási hatásköre nem csak a teljes vezetékes közműszektorra terjed majd ki, hanem azon túlmutatva a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj mértékére is javaslatot készítünk a miniszter számára. Emellett a REMIT rendelkezéseinek megfelelően piacfelügyeleti szerepünk is erősödött azzal, hogy 2013-tól a Hivatal vizsgálhatja a nagykereskedelmi piacokat, valamint felderítheti a piaci visszaéléseket. E folyamat lezárásának tekinthető, hogy a hatósági szerepkör bővülésének eredményeképpen 2013 elején maga a Hivatal is átalakult. A Magyar Energia Hivatal jogutódjaként létrejött Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal önálló szabályozó szervként rendeletalkotási jogkört kapott, amellyel a korábbinál eredményesebben tudja végrehajtani a rábízott feladatokat és érvényre juttatni a fogyasztók érdekeit. A megerősített Hivatal továbbra is legfőbb célkitűzésének tekinti a megfizethető áron elérhető, fenntartható energiaellátás és közműszolgáltatás biztosítását.

58 Szabályozás és háttér Felülnézetből Nem szabad elszalasztani történelmi lehetőségeinket! Jelentősen változó környezetben Köztudott, hogy Magyarországon jelentősen visszaesett a hazai földgázfogyasztás, amely a szűkülő lakossági keresletre, a gazdasági válság hatására és a földgáztüzelésű erőművek aktivitásának drámai mértékű csökkenésére vezethető vissza. Sosem látott helyzet alakult ki az országban, amelyre Társaságunknak is adekvát válaszokat kell adnia. Jelentős kihívás számunkra az a szerep, amelyet a jogalkotó és a szabályozó a lakossági gázár csökkentése során ránk rótt. Megértve a célokat, fegyelmezetten eleget teszünk az elvárásoknak, de azt is látni kell, hogy az ettől függetlenül is kihívásokkal teli finanszírozási környezetben a Társaság ma alkalmazott hatósági tarifája nem ösztönző a szükséges beruházások megvalósítására. Dr. Zsuga János Vezérigazgató FGSZ Földgázszállító Zrt. Hiszünk abban, hogy a korábbi fejlesztéseink teremtették meg a lehetőséget arra, hogy Magyarország az ellátásbiztonság szempontjából a korábbinál sokkal kedvezőbb helyzetbe került. Ezzel együtt a hazai szereplők kereskedelmi lehetőségei is jelentősen bővültek. Az FGSZ hosszú távon elkötelezett híve a magyarországi és regionális diverzifikációnak mind fizikai, mind pedig kereskedelmi értelemben, és ahogy eddig, úgy a jövőben is motorja kíván lenni a változásoknak. Ugyanakkor sosem volt ennyire fontos megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek valóban a régió földgázelosztó központjává tehetik Magyarországot. Erre a hazai földgázpiac szűkülő igényei miatt is égető szüksége van minden magyar rendszerüzemeltetőnek. Nagy volumenű tranzitszállítások kellenek! Ezzel elérhetjük, hogy a rendszerhasználati díjak legalább ne emelkedjenek, a lehetőségek függvényében inkább csökkenjenek, s a földgáz belső piacán valós fizikai és kereskedelmi likviditást tapasztaljunk, amely a klasszikus axióma szerint természetes úton vezethet el a tényleges kereslet-kínálati viszonyokat pontosabban tükröző földgázárakhoz. Fejlesztés a romló környezetben Társaságunk hangolja össze a hazai együttműködő földgázrendszer fejlesztéseit. Ennek során a hazai gázipar összes szereplőjének javaslatát figyelembe kell vennie. A hazai fejlesztéseknek illeszkedniük kell a régiós és európai fejlesztésekhez is, mert a rendszerek csak így tudnak összehangoltan működni. Az európai földgázszállító cégek szövetsége (European Network of Transmission System Operators for Gas; ENTSOG) 2013-ban már a 3. fejlesztési tervét (Ten-Year Network Development Plan; TYNDP) állította össze. Ebben a munkában az FGSZ Zrt. is tevékenyen részt vett. A Magyarországra vonatkozó fejlesztéseknél elsősorban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által korábban már jóváhagyott fejlesztések, valamint a magyar-román határon az ellenirányú (Románia felől Magyarország irányába teljesített) szállításokat megalapozó beruházások szerepeltek. A régiónkban javasolt beruházásokkal a szállítórendszer rugalmassága és az ellátás biztonsága nagymértékben nő. A legnagyobb importforrás kiesése esetén is elegendő alternatív import és tárolói kapacitás áll rendelkezésre, és a mögöttük elérhető források, valamint a tárolói készletek mértékének függvényében a felhasználók ellátása súlyos krízishelyzetben is biztosítható. Az európai uniós előírásoknak megfelelően a szállítási rendszerüzemeltetőknek (TSO) egyebek mellett közzé kell tenniük a regionális fejlesztési terveket (Gas Regional Investment Plan GRIP) is. Az FGSZ Zrt. az Észak-Déli Folyosó, a Kelet- Közép-Európai Régió (North-South Corridor, Central Eastern European Region; CEE) és a Déli Folyosó (Southern Corridor) fejlesztéseinek elkészítésében vesz részt.

Szabályozás és háttér Felülnézetből 59 Célunk változatlanul a regionális elosztó szerep A változó makrogazdasági környezet jelentős lépésekre késztette keleti szomszédunkat. Ukrajna mindent elkövet, hogy a földgázbeszerzés terén ne legyen kiszolgáltatva, és óriási erőfeszítéseket tesz ellátásának diverzifikációjára. Társaságunk a hazai jogalkotó és szabályozó támogatásával rekordidő alatt lehetővé tette ukrán partnerei számára a földgáz Magyarország felőli betáplálását. Bár még csak próbaszállításokról beszélhetünk, a kereskedelmi és technikai körülmények is egyre biztatóbban alakulnak. Március és április hónapban még csak pár napot üzemelt a kiadási pont, június tól azonban már folyamatosan, teljes kapacitáson, napi közel ötmillió köbméter gázt szállítunk Ukrajnába. Ukrán kollégáink előrejelzései alapján a napi kiszállítási kapacitást 6,8 millió m 3 -re bővítettük, és kezdeményeztük a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál a működési engedélyünk ennek megfelelő módosítását, amely várhatóan még júniusban meg is történik. Ukrajna törekvése a tranzitszállításokban betöltött szerepe miatt európai jelentőségű ügy. Büszkék vagyunk arra, hogy partnerünk és általában a piacok megnyitása érdekében Magyarország és Társaságunk képes volt elsőként, bátran és nagyot lépni. Ukrán kollégáink megbízható, kiszámítható partnereink, akikkel érdemes hosszú távon, innovatívan együtt gondolkodni. Ennek keretében közösen vizsgáljuk egy alternatív Észak-Déli Folyosó megteremtésének lehetőségét, amely Lengyelország és Magyarország között Ukrajnán keresztül vezetne, és a már meglévő vezetékekre építene. A hangsúly a már meglévő vezetékeken van ez a lényegi különbség a klasszikus Észak-Déli Folyosó kezdeményezésekhez képest. Az ötlet várakozásaink szerint az eredeti elképzelésekhez képest jóval rövidebb idő alatt megvalósítható, és nem generál jelentős többlet beruházási igényt sem, így sokkal kedvezőbb lehet a piaci szereplők számára. A magyar-ukrán határon kialakított export kiadási pont új távlatokat nyithat a keleti együttműködés területén. Ezt felismerve a Napi Földgáz- és Kapacitáskereskedelmi Piac, az összekapcsolt határkeresztező kapacitások kiosztását támogató Regionális Booking Platform, illetve más rendszereink kialakítása és üzemeltetése során nyert tapasztalatainkra alapozva elkészítettünk egy, a magyar-ukrán határon működő gázkereskedelmi központ kialakítására vonatkozó nagyvonalú koncepciótervet. Ez alapján szándéknyilatkozatot írtunk alá ukrán társvállalatunkkal a részletek kidolgozására és a központ mielőbbi beindítására. A közösen elindított munka eredményeként akár már 2014 első felében megkezdheti működését egy új piactér az ország keleti határán. Sikeres Open Season eljárás után, amelynek révén a fogyasztókat nem terhelő módon, a kapacitásokat lekötő rendszerhasználók finanszírozták a beruházást, 2010-ben megnyitottuk a magyar-román összekötő vezetéket, azonban ez jelenleg csak Románia irányába tud földgázt szállítani. A hozzánk beérkezett megkeresések szerint egyértelműen jelentős igény mutatkozik a Romániából Magyarországra történő szállítások iránt. Úgy látjuk, hogy Romániában is elhárultak az akadályok a kiszállítás elől. A beszállítás első lépcsője a virtuális visszaszállítás (ún. back haul szállítás) lehetőségének megteremtése, melyet a felek várhatóan júliustól biztosítanak a rendszerhasználók számára. A következő közös lépésünk a 994/2010/EU rendelet végrehajtása. Ennek keretében egyelőre ugyan csak kis mennyiségre 2013 decemberétől megteremtjük a fizikai beszállítás lehetőségét. Ez közel sem fogja kielégíteni a kereskedelmi igényeket, ezért egy újabb Open Season eljárás keretében lehetőséget biztosítunk az érintett rendszerhasználóknak, hogy összesen legfeljebb 5 millió m 3 /nap kapacitás erejéig hosszú távú szerződéseket kössenek a két társasággal. Amennyiben az eljárás sikeres lesz, a két országban szükséges fejlesztéseket piaci alapon tudjuk elvégezni, amely így szintén nem fogja terhelni a hazai fogyasztókat. Kihívások és lehetőségek az új európai uniós szabályozásban továbbra is innovátorok vagyunk Kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk annak a munkának, amelyet az Európai Unió különböző intézményei az energiaipar, azon belül a gázipar szabályozási környezetének összehangolása érdekében végeznek. Az itt születő gázipari szabályok alapjaiban változtatják meg a hazai rendszerhasználat feltételeit. Az FGSZ Zrt. az ENTSOG-on keresztül veszi ki a részét ebből a feladatból. Az ENTSOG az Európai Bizottság megbízásából az egységes európai gázpiac modelljét felvázoló keretjellegű iránymutatásokat részletes rendszerhasználati szabálytervezetekké, ún. Network Code-okká alakítja át. Az egyes elkészült Network Code-ok a megfelelő uniós jogalkotási folyamatok eredményeként EU rendeletként közvetlenül szabályozzák az egyes nemzeti gázpiacokat. Az FGSZ Zrt. az ENTSOG aktív tagjaként folyamatosan részt vesz ebben a munkában és hozzásegíti a hazai földgázpiac más szereplőit is, hogy kellő időben felkészülhessenek ezekre a gyakran mélyreható változásokra. Az elvégzett munka eredményeként a kapacitás-kiosztási szabályokkal, az egyensúlytartással és a rendszerüzemeltetők együttműködésével kapcsolatos szabályok várhatóan még 2013-ban hatályba lépnek, rendelkezéseiket eltérő bevezetési idő után, 2015-től folyamatosan kell alkalmazni. A többi szabályzat előreláthatóan 2014 során készül el, első alkalmazásuk idejét a korábban elfogadott rendelkezésekhez fogják igazítani. A bevezetésre kerülő kapacitás-kiosztási rendelkezések szerint az EU tagországai közötti határkeresztező kapacitásokat a korábbi gyakorlattól eltérően nem elkülönített kilépési és belépési kapacitásként, hanem úgynevezett összekapcsolt kapacitásként kell a két érintett rendszerüzemeltetőnek egy, uniós szinten egységesített aukciós eljárásban kiosztani. Az FGSZ Zrt. román partnervállalatával, a TRANSGAZ S.A.-val egy 2012 júliusában aláírt szándéknyilatkozat alapján közösen Pilot Projectet indított a Szeged-Arad gázvezeték összekötő kapacitásainak összekapcsolt értékesítésére. A projekt egyike a hasonló tárgyú négy európai kezdeményezésnek. Az új eljárás alapjául szolgáló számítástechnikai alkalmazást, a Regionális Booking Platfomot az FGSZ nagy sikerrel mutatta be 2013 januárjában a térség tíz szállítási rendszerüzemeltetője előtt. A kezdeményezés jó példaként szolgál az érintett rendszerüzemeltetők és nemzeti szabályozó hatóságok közötti koordinált együttműködésre is. A román és a hazai szabályozó támogatásának is köszönhetően a tervek szerint 2013 negyedik negyedévétől a Románia és Magyarország közötti határkeresztező vezeték kapacitásainak havi lekötése mindkét irányban összekapcsolt kapacitástermékként, on-line aukciós eljárásban lesz lehetséges.

60 Szabályozás és háttér Felülnézetből Regulátori kihívások A z ERRA1 főtitkáraként nehéz a 34 országra kiterjedő tagszervezeteink mindegyikére jellemző regulátori kihívásokról beszélni és egységes szabályozói álláspontot bemutatni, hiszen ez az önkéntes regulátori szövetség nem épül egységes jogi irányelvekre, tagjainak piaci struktúrája jelentősen eltérő és a piacépítés folyamatában is különböző lépcsőfokon állnak. Emellett az egyes tagországok kormányainak energia-, klíma- és szociálpolitikai prioritásai is jelentősen eltérnek egymástól, amely egyértelműen meghatározza a szabályozás mozgásterét. Mindezek figyelembevételével mutatom be az általam fontosabbnak ítélt regulátori kihívásokat. Szabályozó hatóságok (regulátorok) hagyományos kihívásai A regulátorok általában a fogyasztók elvárásait igyekeznek képviselni és érvényre juttatni. A fogyasztók rövid távú prioritása az, hogy minél olcsóbban szeretnének energiaszolgáltatáshoz jutni, ezt azonban magas szolgáltatási színvonalon várják el. Hosszabb távon Dr. Szörényi Gábor Főtitkár Energiaszabályozók Regionális Egyesülete (ERRA) 1 ERRA: Energy Regulators Regional Association igénylik az ellátás biztonságának magas szintjét, vagyis az igényekhez illeszkedő kapacitás-kínálatot. A regulátor hagyományos feladata, hogy megtalálja azt a tarifaszintet, ill. azokat az ösztönző elemeket, amelyek segítenek a fogyasztók rövid és hosszú távú elvárásainak kielégítésében. A jól megválasztott hálózati tarifák nem eredményeznek felesleges beruházásokat, indokolatlan nyereséget és ezáltal felesleges fogyasztói terheket, azonban biztosítják az ellátás biztonságát és a szolgáltatás színvonalának fogyasztói igényekkel összhangban lévő szintjét. A gazdasági és pénzügyi válság azonban felboríthatja az általános szabályozói alapelveket és a regulátorokat újszerű kihívás elé állíthatja. Az ERRAregulátorok egy részének komoly kihívást jelent az, hogy miként tudják meggyőzni a politikusokat arról, hogy ne avatkozzanak be a rendszerhasználati díjak szabályozásába, ill. ne térítsék el a piaci termékárakat. Mindezt olyan országokban kell, hogy megtegyék, ahol a piaci versenybe vetett hit kevesebb hagyománnyal bír; a nagy- és kiskereskedelmi verseny hatékonysága nem megfelelő; a szociális háló nem elég erős; ill. a támogatásra szoruló fogyasztók azonosítása és segítése nem kellően kidolgozott. Ezekben az országokban a válság idején az sem elegendő szabályozó hatósági érv, hogy a tarifális ösztönzés hiányában elhalasztott hálózati fejlesztések, a megújuló termelők és az energiahatékonyság-növelési beruházások szükséges mértékű támogatásának elmaradása más politikai célok (ellátásbiztonság, klímavédelem) teljesülését is megkérdőjelezi. Mondhatjuk természetesen, hogy pont ezért kell a regulátori függetlenség. A regulátor azonban autonóm döntései során is óhatatlanul figyelembe veszi az ország energia-, klíma- és szociálpolitikai prioritásait. Az erőmű-beruházások ösztönzéséhez a piaci alapú indikatív árjelzések által megalapozott befektetői hajlandóság erősítésére hagyományosan elegendő a kiszámítható, következetes és megkülönböztetéstől mentes szabályozási környezet. A pénzügyi és gazdasági válság hatására azonban a bankok (és befektetők) kockázatérzékenysége jelentősen megnőtt; ezt jelzik a térségünkben elhalasztott erőműépítések is. Az ERRA tagjai különféle kormányzati és szabályozói stratégiákról számolnak be ezen a téren. Törökországban, ahol a gazdaság és az energiaigények ma is 5-8 százalékkal nőnek évente, a kormány eltökélt abban, hogy magánbefektetőkre bízza az energetikai beruházásokat és ezért vonzó befektetési környezetet biztosít, és nem avatkozik be a piaci alapú termékárakba. Oroszországban a várható kapacitáshiány megelőzésére magánbefektetőket vontak be és kapacitáspiacot építettek fel. Új szabályozói kihívások A válság kezdete óta lecsökkent fogyasztás miatti kínálati piac tartósan alacsony villamos energia termékárakat eredményezett. Az Európa szerte egyre növekvő részarányú időjárásfüggő (szél, 1 ERRA: Energy Regulators Regional Association

Szabályozás és háttér Felülnézetből 61 nap), alacsony változó költségű megújuló termelés a rövid távú határköltség alapú napi piacokon az idő jelentős részében kiszorítja a hagyományos erőműveket és alacsonyan tartja a termékárakat. A piacról kiszorított kis kihasználású rugalmas termelőegységek az alacsony termékárak mellett nem jutnak elegendő bevételhez ( missing money ) és akár (átmeneti) leállásra kényszerülhetnek; nehéz helyzet elé állítva a rendszerirányítókat, akiknek szükségük van a rugalmas kapacitásokra az időjárásfüggő megújulók kiszabályozására. Emellett az alacsony termékárak a megnövekedett kockázatok miatti nagyobb tőkeköltségek mellett nem ösztönöznek erőmű-beruházásokra. Ezek a körülmények felvetik a kérdést, hogy a jelenlegi termékár-alapú piaci működés helyett kell-e új piaci modell, amely a kapacitást (teljesítményt) is díjazza. A regulátori kihívás meggyőzni a kormányokat arról, hogy mielőtt bármilyen a fogyasztókat hosszú távon új teljesítménydíjjal terhelő kapacitásmechanizmus bevezetését tervezik, előbb kíséreljék meg a jelenlegi helyzetet előidéző körülmények nagy részét felszámolni és a fogyasztókat kevéssé terhelő módon biztosítani a befektetések ösztönzését. Több lehetőség merülhet fel, mint pl.; a megújuló termelők rendszerszabályozást nem nehezítő működési módjának ösztönzése (tőzsdei árjelzésekkel); a fogyasztói árszabályozási torzítások csökkentése; azon hálózati pontok kijelölése, ahol viszonylag egyszerűen lehet új erőműegységekkel a rendszerhez kapcsolódni; az általános befektetői környezet erősítése; a sok hatóságot érintő engedélyezési rendszerek összehangolása. Ezen erőműoldali befektetés-segítés mellett a világ több pontján már bevált módon, rövid idő alatt (1-2 év) és olcsóbban lehet a kapacitásegyensúlyt és a rendszerrugalmasságot javítani a fogyasztói oldal rendszerszabályozásba kapcsolásának ösztönzésével. Amennyiben a fenti beavatkozások nem hoznák meg a kívánt eredményt, akkor szabadna bevezetni kapacitás-mechanizmusokat. De az új piaci modellt (Capacity Remuneration Mechanism CRM) is olyan módon kellene megtervezni, egyeztetni és bevezetni, hogy az a régió többi piacával összehangolásra kerüljön! Ennek hiánya ugyanis nagymértékben nehezítené a további piac-összekapcsolásokat, ill. lehetetlenítené a jelenlegiek működését. Ez az ellátásbiztonság nevében hozott harmonizálatlan beavatkozás növelné a fogyasztói árakat; csökkentené a gazdaság versenyképességét és a szociális jólétet és mindezek mellett évekkel eltolná (vagy meghiúsítaná) az egységes európai energiapiac létrejöttét. A hálózat-üzemeltetők jelenlegi árszabályozási rendszere is több gondot vet fel Európa szerte; inkább beruházásokra és kevéssé a működés javítására ösztönöz (a rendszerhasználati díjak megfelelő szintje mellett); a rövidebb időtávú hálózatfejlesztési koncepciókat hozza felszínre; nem ösztönzi az elosztott termelés rendszerbe kapcsolását és az elosztók fogyasztói energiahatékonyság-növelésben vállalandó szerepét. Mindezen rendszerhasználati árszabályozási gondok mellett új körülmények is igénylik a hálózati árszabály ozás felülvizsgálatát: a megújulók jelentős részaránynövekedése miatti új áramlás kép új hálózatfejlesztési és rendszerszabályozási igényeket jelent; az elektromos autók (mint elosztott tárolók ) és az okos fogyasztói berendezések hálózatra és a rendszerszabályozásba kapcsolási igénye; a tovább javuló ellátási minőséget igénylő fogyasztók és fogyasztói készülékeik kiszolgálása. A fentiek alapján megfontolandó: a fogyasztói igényekhez jobban illeszkedő módon fejlesztett hálózati eszközök árszabályozásbeli elfogadásának erősítése; a hálózathasználók jobb kiszolgálásának és az innovatív megoldásoknak az ösztönzése, a hosszabb árszabályozási periódus, de egyúttal a változó körülményekhez jobban illeszthető ösztönzés; a hálózat-üzemeltetőktől és rendszerszabályozóktól annak elvárása, hogy több lehetséges energia-, klíma- és szociálpolitikai elvárásokhoz illeszkedő változatra készüljenek fel a hálózatfejlesztési és -üzemeltetési (üzleti) terveikben és mutassák be az azok megvalósításának feltételeit és következményeit; a fogyasztói elvárások jobb megismerésének és kielégítésének igénye. Ezek a felvetett megfontolások a változó követelményekhez jobban illeszkedő hálózatok létesítésének és üzemeltetésének ösztönzését célozzák és nagyobb önállóságot, egyúttal jelentős bizonyítási terhet (és részben új kockázatmegosztást) rónának a hálózati társaságokra. Az új hálózati ösztönzők bevezetésének nagyobb lehetősége van a villamos energia termékárak jelenlegi alacsony szintű időszakában. A nemzeti szabályozó hatóságok változó kompetenciái Európai tapasztalat, hogy a regulátorok részben politikai elvárások alapján a korábbi mértéknél határozottabban fordultak a fogyasztók felé és szorgalmazzák a rövid és hosszú távú fogyasztói elvárások érvényesülését. A megújulók hálózatra segítése és a fogyasztói energiahatékonyság elosztókon keresztüli ösztönzése új regulátori feladat; nem csökkentve az energetikai kormányzatok felelősségét. Az ún. multi utility regulation, vagyis a több közművet szabályozó hatósági szerepkör egyre jobban terjed. A rendszer-összeköttetések, a szállító/ átviteli rendszerirányító fejlesztéseivel, határkapacitás-allokációs eljárásokkal és piacintegrációs lépésekkel kapcsolatos döntések egyre inkább központosításra kerülnek az USA után Európában is; kevesebb mozgásteret adva a nemzeti szabályozó hatóságoknak. Az állami szerepvállalás mértéke és jellege nagyon eltérő az egyes ERRA tagországokban. Az állam, főként a gazdasági és pénzügyi válság pénzszűkös időszakában, leginkább azokban az országokban kényszerül a gazdaságélénkítő, munkahelyeket teremtő és a szociális jólétet biztosító kiadások mellett (helyett) energetikai beruházásokra, ahol a magánbefektetők ezt ösztönzés hiányában, vagy a kockázati szint miatt nem vállalják. Az állami szerepvállalásnak jelentős tere van a reális és végrehajtható energiaés klímapolitikai célok kijelölésében és a megvalósítást lehetővé tevő eszközök következetes biztosításában; a szabályozási háttéren, a befektetési környezeten és az adópolitikán keresztül. Az ERRA országok legnagyobb tartaléka a fogyasztói energiahatékonyságban rejlik. Az is jelentős regulátori kihívást jelent bebizonyítani, hogy a forrásoldali építés helyett (mellett) a fogyasztók energiahatékonyság-növelésének (energiatakarékosság) támogatása és ösztönzése több esetben olcsóbban növelheti az ellátás biztonságát és a szociális jólétet, mint az új beruházások.

62 Szabályozás és háttér Felülnézetből Kockázatmegosztás Magyarország a piacnyitás egyik éllovasának számít a kelet-közép-európai régióban, mind az energetikai, mind a pénzügyi, illetve a telekommunikációs szektorban, hisz köztudottan hazánkban lehetett a legmagasabb versenypiaci haszonkulcsokkal számolni az elmúlt 10-20 évben. Ez idő alatt mára kialakult egy rendkívül innovatív és viszonylag fejlettnek mondható versenypiaci szabály- és működési rendszer, illetve az azt felépítő ambiciózus fiatalgenerációs munkakultúra is. Az energiakereskedelem a virágkorát élte az elmúlt 10 évben, a kereskedők szerepe pedig a piac liberalizációjával, a deregulációval vált egyre fontosabbá. Fontos megemlíteni, hogy a fizikai értékteremtési láncban egyedüliként a kereskedők vállalnak kockázatmegosztást, így létjogosultságuk van, hisz sem a termelő, sem a fogyasztó, sem a hálózatüzemeltető történelmi okoknál fogva nem tud, nem képes kockázatokat begyűjteni, felszívni és újraallokálni. Ezáltal a versenypiaci kereskedelem nagymértékben szolgálja a versenypiaci termelők és fogyasztók érdekeit, amely révén a piacnyitás után több tíz, illetve százmillárd forintos nagyságrendben értek el beszerzési költségmegtakarítást. Turai József Volt elnök Magyar Energiakereskedők Szövetsége Ügyvezető igazgató - MET Power Hungary Kft. A gazdasági világválság bekövetkeztéig élt a kereskedőkben az a tradicionálisan növekedésorientált pozitív szemlélet, miszerint az energiaárak emelkednek, és a kínálati oldalon hiány alakul ki a piacon. 2008-ban azonban megváltozott ez a szemlélet, és kevesebb, mint fél év leforgása alatt óriási mértékű túlkínálat alakult ki a piacon, amely az alacsony árakban és leépülő termelőkapacitásokban csapódott le. A kereskedők emiatt Európa szerte komoly veszteségeket szenvedtek el. A MEKSZ korábbi elnöke Hornai Gábor Úr, már ekkor azt javasolta, hogy a piacot akkor kell igazán megnyitni, amikor az árak elérnek egy olyan alacsony szintet, mint 2008-ban. 2011- ben a fukushimai atomerőműben történt

Szabályozás és háttér Felülnézetből 63 eseményeket követően az árak ugyan kissé megingtak fel irányba, azonban a 2011-es év végével az újra lejtmenetben lévő árakat kihasználva a jelentkező piaci árelőnyt át lehetett volna csatornázni a 2008 és 2013-2014-es rezsimben a háztartások irányába is. Természetesen versenypiaci kereskedőkként nekünk nem tisztünk megmondani, hogy a háztartási fogyasztói szegmensben liberalizáljanak-e vagy sem. Az energiapiacok manapság a politikusok és szabályozók által sokat szidott iparág. Fenntartásokkal kezelem például a páneurópai szabályozást, amely az árupiacokat, vagyis a commodity trading-et érinti. A 2008-as amerikai pénzügyi válság idején tisztán megmutatkozott, hogy amennyiben a piacot szabadjára engedik, mint ahogy azt Amerikában tették és amennyiben sem szövetségi, sem országos szinten nincs akkurátus szabályozás, akkor a piaci szereplők elpusztítják egymást. A piacnak van egy önjavító, önszabályozó mechanizmusa, amely Amerika esetében sajnos nem teljesített, hisz bedőltek a nagy bankházak, ám úgy érzem, hogy Európa ezt jócskán túlreagálta. Ennek következményeként Amerikában új törvényeket vezettek be (Dodd-Frank, Volcker), amelyek már nagyon szigorúan szabályozták a spekulatív tevékenységet és a bankok részvételét a villamosenergia- és gázkereskedelemben. Jelenleg ezt a metodológiát alkalmazzák Európában is, amelyek új szabályozási direktívák, iránymutatások (REMIT, MiFiD I-II, EMIR) implementálásával jelentésadásra kötelezik a társaságokat a nemzeti energiahivatalok és a nemzetközi szabályozó hatóságok (ACER, ERGEG) felé. Emiatt úgy látom, hogy a piacok termék-innováció és akár likviditás szempontjából is egyfajta visszafejlődést mutatnak, hisz a társaságok elsősorban arra koncentrálnak, hogy a szabályozási és ún. compliance követelményeknek minél inkább eleget tegyenek, illetve a számítástechnikai rendszerük kiépítettsége megfeleljen az elvárt követelményeknek. Minden piaci tevékenység, megkötött üzlet után riportálási kötelezettség terheli a piaci engedélyeseket, amely követése óriási energiát emészt fel, és véleményem szerint ez egy erőltetett és nem indokolható szabályozási eszköz miatt történik. További egyértelmű céljuk a jövőbeli árupiacokon történő kereskedés tőkeköltségének megemelése is. Az akár 30-50 százalékkal emelkedő finanszírozási költségek miatt az egészséges piaci versenyt generáló, hosszú távon azt garantáló kis- és közepes kereskedőcégek akár 5 éves távlatban történő eltűnése nagyon komoly érvágás a deregulációnak. Fontos kitérni azon globalizációs törekvésekre is, amelyek Európában is nagyon szembetűnőek. Nem tartom indokolhatónak az energiapiacok és árak agresszív egységesítését, mivel ha megszüntetjük a piacoknak a legminimálisabb tagoltságát, akkor elképzelhető, hogy az az árak kedvezőbb irányát generálhatja, amely ugyan a felhasználónak jobb, azonban a normális szintű profitszerzési lehetőségek eltűnnek. Emellett, ha nem áll rendelkezésre évente a fenntartható működéshez és beruházások megvalósításához szükséges tőke, a kereskedőcégek mögött meglapuló komoly befektetési hajlandóság eltűnik, az pedig cég-végelszámolásokhoz, elbocsátásokhoz vezethet, és az iparág fele munkanélkülivé válhat. A 2008-as világválság következtében megbukott a neoliberális kereskedelmi eszme is. Az államok, a kormányok már nem hisznek az árupiacok, a pénzügyi piacok értékteremtő képességében. Ezeket a piacokat azonban igenis szabályozni kell, hiszen attól, hogy Európában nem engedték szabadon a szereplők a piacot és nem pusztították el egymást, ahogy Amerikában tették, attól függetlenül az államnak fontos szerepe van a szabályok felállításában. Ellentmondásos a mostani környezet, de az állam szerepvállalására mindenképpen szükség van. Tiszta szabályokat kell alkotnia az összes piaci szervezetben, amely érvényes a termelőre, a kereskedőre, a tőzsdére, a fogyasztóra és a rendszerirányítóra is. A magyarországi szabályozás oldalán történtek olyan változások, amelyek a versenypiaci kereskedelmet nehéz helyzetbe kényszerítették, hisz 2012-ben a megújuló energiatermelés egyetemes szolgáltatásban vételező fogyasztókra eső fajlagos költségét átcsatornázták a versenypiac fogyasztóira. Ehhez kapcsolódik még, hogy 2003 óta keresztfinanszírozás történik, amely megfojtja a kereskedői iparágat. A keresztfinanszírozást a versenypiac a saját törvényszerűségei mentén képes kezelni, azonban elérte azt a határt, ahol a versenypiac már nem tud többet felszívni a rá kiosztottakon felül. Erre jó példával szolgál a KÁT-rendszer is, amely 13-14 milliárd forintos terhet tett a versenypiaci kereskedőkre. A versenypiaci kereskedők az utóbbi 10 évben elért eredmények tükrében mégis hisznek a folytatásban, hisz nagykereskedelmi megközelítésből jelenleg nem érzékelhető szignifikáns probléma az energiaszektorban. A nagykereskedelem sajátossága, hogy ciklikusan működik, ciklikusságot követ és független a szabályozásban bekövetkező változásoktól. A ciklikusságnak köszönhetően váltakoznak a jobb és rosszabb teljesítésű időszakok, ahogy a villamosenergia-flow is irányt vált meghatározott időközönként. A bizonytalanság azonban még nem volt ilyen mértékű a kereskedők és a befektetők között ezelőtt Magyarországon. Az elosztó hálózati társaságok, egyetemes szolgáltató társaságok kereskedő cégei mögött komoly tőke áll, amelyet be is fektetnének, de a fizikai eszközbázisú beruházások egyelőre háttérbe szorultak. Hogy a holtpontról való elmozdulás meddig tart, az a 2013-14-es év és az ún. benchmark-ország, Németország energiapolitikájának kérdése. A Magyar Energiakereskedők Szövetsége a volt Magyar Villamosenergia-kereskedők Egyesületének jogutódja, amely 2012 májusában az alakuló közgyűlésen egy erős lobbit követően a gázipari társaságokkal kiegészülve indult el. Nem volt könnyű feladat, hisz a gázipar más kultúrájú és más kereskedési szabályok által működtetett piac, de irányukba sikeresen lobbiztunk. Hozzá kell tennem, hogy Magyarországon nem létezik fejlett és transzparens ún. amerikai típusú lobbikultúra, mert negatívan értelmezik azt. Holott úgy gondolom, hogy például a lobbi által lehetett volna olyan megoldást találni a rezsicsökkentésre is, amely által kevésbé fájdalmas módon mehetett volna végbe. Mégis bízunk benne, hogy szövetségünket az iparági képviselők, a külsős intézmények és a nemzetközi regulátorok mellett az államigazgatás is aktívabban kívánja majd igénybe venni.

Infrastruktúra

66 Infrastruktúra Szakértői vélemény Losonczy Géza A KPMG energetikai tanácsadói csoportjának menedzsere Csökkenő beruházási mérték, előrehaladó projektek 2012-ben a korábbi évekhez képest jelentős mértékben visszaesett az energetikához köthető infrastruktúraberuházások mértéke Magyarországon. A 2010-es mintegy 250 milliárd forintos csúcsról az energetikai beruházások nagysága 150 milliárd forintra csökkent. A visszaesés ellenére a stratégiai projektek nem lassultak le, erősödött Magyarország integráltsága a regionális illetve európai szintű rendszerekbe. Ennek ellenére a beruházási szintnek hosszú távon emelkednie kell az országban, hogy biztosítható legyen az energetikai rendszerek stabil, ellátásbiztonságot garantáló működése. megindulhasson a földgáz szállítása a vezetéken Európa irányába. A vezeték az eredeti tervek szerint 2015-re érte volna el az ausztriai Baumgarten gázelosztó központot (hub), azonban a körülmények változásával módosult a tervezett nyomvonal. A jelenleg ismert tervek szerint a vezeték Szlovénián keresztül fogja elérni Olaszország, illetve Ausztria határát. Versengő vezetékprojektek BY A Déli Áramlat vezeték megvalósulása előtt az egyik legfőbb akadályt 2012-ben a bolgár partnerekkel való megegyezés jelentette. Az eddigi, viszonylag egyoldalúan dominált kapcsolatot felváltotta egy kétoldalú alkufolyamat. A tárgyalások eredményeként a Déli Áramlat vezeték támogatásáért cserébe a Gazprom több mint 10 százalékkal csökkentette a Bulgáriába szállított földgáz árát. RU A földgázipar területén a legnagyobb érdeklődést keltő esemény a nemzetközi szállítóvezeték-projektek közötti verseny volt, amely infrastrukturális vonatkozásban komoly szerepet képvisel Magyarország energiapiacának jövőbeli alakulása szempontjából is. 2012 januárjában nagy lendületet vett az Oroszországot a Fekete-tengeren keresztül Európával összekötő Déli Áramlat gázvezetékprojekt beruházásának előkészítése. Alexey Miller, a gázvezeték megépülésében érdekelt orosz tulajdonú Gazprom igazgatóságának elnöke szerint az a cél, hogy a 2015-ös év végére PL DE CZ SK AT HU SI HR Adria-LNG BA RS IT MG KO MK AL GR Forrás: KPMG-gyűjtés RO BG UA TR GE AZ Észak-déli Gázfolyosó Nabucco West Déli Áramlat AGRI

Infrastruktúra Szakértői vélemény 67 Bulgáriával ellentétben a magyarországi hatóságok a tárgyalások során komoly együttműködési készséget mutattak. Ezt támasztja alá, hogy 2012 októberében hivatalosan is kiemelt szintű beruházássá emelték a Déli Áramlat projekt magyarországi szakaszának megépítését. E döntés jelentős mértékben megkönnyítette a vezetékprojekttel kapcsolatos ügyek intézését. A vezeték magyarországi szakaszának fejlesztésében komoly előrelépésnek számított, hogy a kivitelezésben már jelentős tapasztalattal rendelkező energetikai vállalat az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) 50 százalékos részvényvásárlással bekapcsolódott a beruházásba. A gázvezeték megépülése egyúttal hozzájárulhatna ahhoz is, hogy Magyarország a közép-európai régió földgázelosztó központjává válhasson. Ehhez a meglévő hazai feltételek adottak, hiszen Magyarország jelentős tárolókapacitással rendelkezik, amely lehetőséget teremt arra, hogy a Déli Áramlat gázvezetéken érkező földgázt strukturált termékké lehessen átalakítani. A Déli Áramlat Magyarországot érintő szakaszának fejlesztési költsége mintegy 600 millió euró, amely összeg forrása azonban még nem tisztázott. A Nabucco-gázvezeték sorsa 2013-ra sem dőlt el véglegesen. A 2012-es évben komolyan felvetődött a kérdés, hogy a Shah Deniz II-es gázmezőből kitermelhető földgáz Európába való szállítását mely vezetékprojekt valósíthatja meg. Három vezetékprojekt, a Transz-adriai Gázvezeték (TAP), a Török-Görög-Olasz Interkonnektor (ITGI) és a Nabucco West jöhetett szóba esélyesként. A magyarországi beruházás 2012- ben jelentős mérföldkőhöz érkezett el: a tagországok között először a magyarországi szakasz kapta meg az utolsó szükséges környezetvédelmi engedélyt hároméves előkészítő folyamatot követően, ezáltal sikeresen befejeződött a komplett engedélyezési eljárás. A beruházás megvalósításában a következő lépés a mérnöki és tervezési munkák lefolytatása, illetve a végleges építési engedély megszerzése lenne. A magyarországi szakasszal kapcsolatos bizonytalanságokat növeli, hogy 2012-ben csökkent a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (MOL) illetve az FGSZ Földgázszállító Zrt. (FGSZ) részesedése a konzorciumban. A csökkenés oka, hogy az FGSZ nem vállalta a tervezett tőkeemeléshez való hozzájárulást, a MOL hezitálásának oka a beruházás megtérülésének kérdése. A Nabucco-beruházás megtérülésével kapcsolatos kétségeket tovább növeli, hogy Azerbajdzsán Shah Deniz II-es gázmezővel kapcsolatos döntésétől függetlenül elindult a TAP-vezeték építése. A vezetéket Görögország, Albánia és Olaszország közösen építi. A vezeték célja, hogy a Kaszpitérségben kitermelt földgázt eljuttassa az európai fogyasztókhoz. A TAPvezeték egyúttal fontos részévé válhat a Déli Gázfolyosónak. A Nabuccoval kapcsolatos bizonytalanságot még tovább növelte a 2013-ban A Déli Áramlat vezeték megvalósulása előtt az egyik legfőbb akadályt 2012-ben a bolgár partnerekkel való megegyezés jelentette. Az eddigi, viszonylag egyoldalúan dominált kapcsolatot felváltotta egy kétoldalú alkufolyamat.