SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR TÁVOKTATÁS. Czagány László Misz József Fenyővári Zsolt MIKROÖKONÓMIA

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR TÁVOKTATÁS Czagány László Misz József Fenyővári Zsolt MIKROÖKONÓMIA SZEGED 01/2005

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETŐ... 1 1.1. Szűkösség és gazdálkodás... 1 1.2. Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek... 3 1.3. Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás... 6 1.4. A piaci mechanizmus... 9 1.5. A közgazdaságtan módszeréről... 16 Fontos fogalmak... 18 Feladatok... 19 2. A FOGYASZTÓI VÁLASZTÁS... 22 2.1. A közömbösségi görbék... 22 2.2. A helyettesítés rátája és határrátája... 27 2.3. A hasznossági függvény és a határhaszon... 29 2.4. A költségvetési egyenes... 34 2.5. A fogyasztó optimális döntése... 38 Fontos fogalmak... 41 Feladatok... 41 3. A KERESLET ELEMZÉSE... 44 3.1. A jövedelemváltozás hatása... 44 3.2. A keresleti görbe levezetése... 47 3.3. Az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása... 49 3.4. Helyettesítő és kiegészítő javak... 52 3.5. A várakozások hatása... 53 3.6. Egyéni és piaci kereslet... 53 3.7. A piaci keresletre ható tényezők összefoglalása... 55 3.8. A kereslet árrugalmassága... 55 3.9. A keresleti ár és a fogyasztói többlet... 65 Fontos fogalmak... 69 Feladatok... 70 4. A VÁLLALAT ÉS A TERMELÉSI ELMÉLET ALAPJAI... 75 4.1. A vállalat... 75 4.2. A termelési függvény... 80 4.3. A rövid távú termelési függvény... 82

4.4. A munka határterméke... 84 4.5. Átlagtermék és határtermék... 87 4.6. A hosszú távú termelési függvény... 89 Fontos fogalmak... 92 Feladatok... 93 5. A TERMELÉS KÖLTSÉGEI... 96 5.1. Költségek és profit... 96 5.2. Költségfüggvények... 99 5.3. Rövid távú költségfüggvények... 101 5.4. A határköltség... 102 5.5. Az átlag típusú költségfüggvények... 107 5.6. A hosszú távú átlagköltség görbe... 111 5.7. A költséggörbék elmozdulása... 114 Fontos fogalmak... 114 Feladatok... 115 6. A JAVAK KÍNÁLATA... 120 6.1. A kompetitív piac... 120 6.2. A profitmaximalizálás logikája... 123 6.3. A kompetitív vállalat kínálati görbéje... 128 6.4. Egyéni és piaci kínálat... 134 6.5. A piaci kínálatra ható tényezők... 137 6.6. A kínálat árrugalmassága... 137 6.7. A kínálati ár és a termelői többlet... 139 Fontos fogalmak... 143 Feladatok... 143 7. KOMPETITÍV PIACI EGYENSÚLY... 148 7.1. Pillanatnyi egyensúly... 148 7.2. Rövid távú egyensúly... 150 7.3. Hosszú távú egyensúly... 151 7.4. A profit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását... 156 7.5. Vízszintes és emelkedő hosszú távú kínálati görbe... 157 7.6. Az adóztatás hatásai kompetitív piacon... 162 Fontos fogalmak... 171 Feladatok... 171

8. A TÖKÉLETLEN VERSENY ÉS A MONOPÓLIUM... 177 8.1. A kompetitív piactól a monopóliumig: a főbb piaci formák... 177 8.2. A tökéletlen verseny kialakulásának főbb okai... 182 8.3. A monopólium fogalma... 187 8.4. A kereslet és a határbevétel... 190 8.5. Profitmaximalizálás... 194 8.6. A monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatásai... 199 Fontos fogalmak... 202 Feladatok... 202 9. A TERMELÉSI TÉNYEZŐK PIACA... 207 9.1. A termelési tényezők kínálata... 207 9.2. A termelési tényezők kereslete... 210 9.3. A munkakínálat... 214 9.4. A munkakereslet... 221 Fontos fogalmak... 228 Feladatok... 228 10. MEGTAKARÍTÁS ÉS BEFEKTETÉS... 233 10.1. Megtakarítás... 233 10.2. Befektetések... 238 Fontos fogalmak... 247 Feladatok... 247 11. NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ÉS A KOMPARATÍV ELŐNYÖK... 249 11.1. Komparatív előnyök és kereskedelem... 251 11.2. A komparatív előnyök forrásai... 258 11.3. Kereskedelempolitika... 262 11.4. A protekcionista intézkedések bevezetésének lehetséges okai 267 Fontos fogalmak... 271 Feladatok... 272 12. PIACI ELÉGTELENSÉGEK... 275 12.1. Külső gazdasági hatások... 275 12.2. Közjavak... 292 Fontos fogalmak... 295 Feladatok... 296

1. fejezet BEVEZETŐ 1.1. Szűkösség és gazdálkodás Minden társadalom a szűkösség problémájával néz szembe: a társadalomban élő egyének mindig több jószágot akarnak fogyasztani, mint amennyit a társadalom termelni képes. A szűkösséget a korlátlan szükségletek és a korlátozott erőforrások együttes jelenléte idézi elő. De még a korlátozott szükségletekkel rendelkező archaikus társadalmak és a korlátlannak tűnő erőforrásokkal ellátott határvidéki társadalmak (pl. a vadnyugat meghódítói) is a szűkösség kérdésével szembesültek. Ezekben a szélsőséges esetekben az idő a szűkös erőforrás, amelyet gondosan el kell osztani a javak termelése és a szabadidő fogyasztása között. Ugyanakkora jószágmennyiség elfogyasztása mellett mindenki előnyben részesítené a több szabadidő élvezetét. Ez azonban nem lehetséges, mert a szabadidőt fel kell áldozni a termelés érdekében. A szűkösség a javak és az erőforrások gondos beosztására, gazdálkodásra kényszerít minket. Ha a javak korlátlan mennyiségben állnának rendelkezésre, akkor nem volna szükség gazdálkodásra. A valóságban azonban kevés olyan jószág van, amely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Az ilyen javakat, mint pl. a levegő szabad javaknak nevezzük. A javak túlnyomó része nem szabad, hanem gazdasági jószág, amely korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. A szabad javak korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, míg a gazdasági javak mennyisége korlátozott. Mivel a szabad javak felhasználása nem igényel gazdálkodási döntéseket, ezért a közgazdaságtan csak a szűkösen rendelkezésre álló, vagyis gazdasági javakkal foglalkozik. A továbbiakban tehát, ha a javak kifejezést használjuk, akkor azon mindig gazdasági javakat értünk.

2 1. Bevezető A korlátozott mennyiségen túl a gazdasági javak fontos tulajdonsága, hogy majdnem minden jószágnak több alternatív felhasználási lehetősége van. Ha egy bizonyos irányban fölhasználunk egy jószágot, akkor azt elvontuk más felhasználási lehetőség elől. Így mint láttuk az emberek rendelkezésre álló ideje gazdasági jószág: egy nap 24 órából áll és ennél többet nem lehet felhasználni. Ha ebből mondjuk 8 órát munkavégzésre fordítunk, akkor valamennyivel szaporítjuk az elfogyasztható anyagi javak mennyiségét, viszont 8 órával csökken az élvezhető szabadidő mennyisége. Ilyenformán a gazdasági javak felhasználása hasznosságot eredményez és áldozattal (költséggel) is jár. Ez a költség a felhasznált jószágnak más szükségletünk kielégítésétől való elvonásából áll. A gazdálkodás olyan döntésekből áll, amelyekben a javak bizonyos irányú fölhasználása eredményeként várhatóan keletkező hasznosságot összevetjük az ezzel várhatóan járó áldozattal. A gazdálkodás célja az, hogy adott áldozattal a legnagyobb hasznosságot érjük el, illetve adott hasznosságot a legkisebb áldozattal realizáljunk. A közgazdasági elméletek legnagyobb része és különösképpen a mikroökonómia a gazdasági és társadalmi jelenségek magyarázata során abból az axiómából indul ki, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak, vagyis korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásaikat igyekeznek úgy felhasználni, hogy a lehető legnagyobb eredményt érjék el. Az eredmény pedig nem más, mint az elért hasznosság mínusz a költségek. Vajon azt jelenti a racionális gazdálkodás föltevése, hogy a közgazdaságtan egy olyan anyagias világot ábrázol, amelyben csak a pénz számít? Korántsem. Mikor hasznosságról és költségről beszélünk, akkor azon alapvetően nem bizonyos pénzmennyiséget értünk. A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. Hasonlóképpen az áldozat, vagy költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti. A hasznosságot és a költséget alkalmas módon kifejezhetjük pénzben is. Ebben az összefüggésben a pénz csak mérőeszközül szolgál, de nem öncélja a gazdálkodásnak. Pl. milyen megfontolás húzódik meg azon mindennapi gazdálkodási döntés mögött, hogy a boltban 200 Ft-ért veszünk egy liter tejet? A várható haszon a jólétnek az a növekménye, amely a tej elfogyasztásának köszönhető. A tej-

1. Bevezető 3 vásárlás költsége pedig az a hasznosság, amit egy másik, szintén 200 Ft-ba kerülő jószág megvásárlásával szerezhettünk volna meg. Ha a racionálisan gazdálkodó egyén egy liter tejet vásárol, akkor ez annak a jele, hogy a tej elfogyasztása nagyobb mértékben járul hozzá jólétéhez, mint 200 Ft értékű egyéb jószág elfogyasztása. A mikroökonómia minden költséget haszonáldozati, vagy másképpen alternatív költségnek (angol kifejezéssel opportunity cost-nak) tekint. Valamely gazdálkodási döntés alternatív költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében le kell mondanunk. A költségek léte a szűkösség következménye: ha valamiből többet akarunk, akkor másvalamiből kevesebbel kell beérnünk. 1.2. Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek Az emberek gazdálkodási döntéseiket mindenkor meghatározott gazdasági intézményrendszerben hozzák meg. A különféle intézményrendszereket felfoghatjuk úgy, mint a tulajdonjogok összességét. A tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák. Ebből a meghatározásból ki kell emelnünk azt, hogy a tulajdonjogok nem dolgok és emberek közötti viszonyokat, hanem emberek egymás közötti viszonyait jelentik. Ha pl. valakinek van egy autója, akkor az autóra vonatkozó tulajdonjogai nem a tulajdonos és az autó, hanem a tulajdonos és a többi ember viszonyát fejezik ki, mondjuk azt, hogy a tulajdonos kizárhat másokat az autó használatából. A tulajdonjogok bizonyos viselkedési normákat, köznapi szóval játékszabályokat jelentenek, amelyeket az embereknek tiszteletben kell tartaniuk a többiekkel való kapcsolatukban. Ha a tulajdonjogokról beszélünk, akkor ne csak a magántulajdonra gondoljunk, a magántulajdon csak a tulajdonjogok összeállításának egyik fajtája. A tulajdonjogok összessége az alábbi négy elemet tartalmazza: (1) a vagyontárgy használatának jogát,

4 1. Bevezető (2) a vagyontárgyból eredő hasznok elsajátításának jogát, (3) a vagyontárgy formájának és tartalmának megváltoztatására vonatkozó jogot, (4) a fenti jogok részbeni, vagy egészbeni elidegenítésének (ajándékozásának, vagy elcserélésének) jogát. A magántulajdon tiszta esetében a magántulajdonost a fenti jogok gyakorlásában csak törvények korlátozzák. A tulajdonjogok elosztásának egyéb eseteiben a különböző jogok gyakorlásában az egyének egymást korlátozzák. Pl. vessük össze a tisztán magántulajdonban levő autót és a hitelre vásárolt autót. Az első esetben a törvény adta keretek között a tulajdonos gyakorolja az összes tulajdonjogot: ő használja az autót, akár taxizhat is vele, átalakíthatja, vagy szabadon el is adhatja. A második esetben a tulajdonjogok megoszlanak: a forgalmi engedélybe az elidegenítést tiltó bejegyzés kerül, a vásárló nem adhatja el az autót, míg vissza nem fizeti a fölvett hitelt. A tulajdonjogok bizonyos eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. Pl. a munkahelyi telefonok ingyenes és korlátlan használata arra ösztönzi az alkalmazottakat, hogy baráti beszélgetéseiket ne otthonról, hanem a munkahelyükről intézzék. Egy másik példa: ha magántulajdonban van egy vízterület, akkor a tulajdonos valószínűleg úgy halássza le a vizet, hogy a halállomány újratermelődése mindenkor biztosított legyen. Ha viszont bárki használhatja az adott vízterületet, akkor fennáll a túlzott lehalászás veszélye. Ilyenkor általában a használati jogot valamilyen törvényes formában korlátozzák. A tulajdonjogok különböző elosztása tehát különböző ösztönzési rendszereket jelent. Így a tulajdonjogok különféle elosztását vizsgálhatjuk aszerint, hogy mennyire ösztönzik az erőforrások hatékony felhasználását. Pl. a modern kapitalista gazdaságokban az újítások magántulajdonban vannak, a bejegyzett újításokat bizonyos ideig (az USA-ban pl. 17, Nagy-Britanniában pedig 14 évig) védi a szabadalmi jog, biztosítva az újítók tulajdonjogait, ideértve az újításból eredő hasznok elsajátításának jogát, valamint az újítás eladásának jogát is. Ezzel szemben a középkori Kínában a császár kötelezte az újítókat arra, hogy tulajdonjogaikat osszák meg, újításaikat az egész birodalomban kötelező volt azon nyomban elterjeszteni. Rövid távon az utóbbi módszer tűnik hatékonynak: a meglevő újítások így gyorsan elterjedhetnek. Hosszú távon viszont az újítások bizonyos ideig tartó magántulajdona lát-

1. Bevezető 5 szik hatékonynak, mert ez biztosítja az innovációk létrehozásához szükséges ösztönzést és a védelmi idő elmúltával az innovációk elterjedését is lehetővé teszi. A tulajdonjogok különböző eloszlása alapján különböző gazdasági rendszereket határozhatunk meg. Soron következő vizsgálódásaink tárgya a modern kapitalista gazdaság. A modern gazdaságokban (a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszerben) a korábbi rendszerektől eltérően a végső fogyasztás és a termelés szervezetileg elkülönül: a végső fogyasztás színtere a háztartás, a termelés szervezeti alapegységét pedig vállalatnak nevezzük. A modern gazdasági rendszereken belül a szocialista gazdaságot az állami tulajdon és a központosított gazdaságirányítás túlsúlya jellemezte. Ezzel szemben a kapitalista gazdaságban (1) a termelési erőforrások nagyrészt magántulajdonban vannak, és (2) a szűkös javakhoz való hozzájutást a szabad szerződéseken alapuló piaci csere jellemzi. A két sajátosság, a magántulajdon és a szabad piaci csere szorosan összefügg: mint láttuk, a tulajdonjogok közé tartozik a vagyontárgyak elidegenítésének joga. Így, ha a magántulajdon túlsúlya jellemzi a gazdaságot, akkor domináns lesz a piaci csere is. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a piaci cserék szabad szerződéseken alapulnak. Ez teszi lehetővé, hogy a vevők megkeressék a lehető legkedvezőbb feltételekkel kínáló eladót, az eladók pedig azokat a vevőket, akik a lehető legtöbbet hajlandók fizetni az áruért. Az árakat pedig a vevők és az eladók szabad megegyezése dönti el. A szabadon kötött szerződések a hatékony gazdálkodás szükséges feltételét jelentik. Formailag a szocialista gazdaságban is a piaci cserék dominánsak: a gazdasági szereplők a piaci cseréken keresztül pénz ellenében jutottak a javakhoz és erőforrásokhoz. Ezek a piaci cserék azonban nem szabad szerződéseken alapultak. Az állam sokféle módon meghatározta a piaci folyamatok alakulását. Pl. az eladók számára megszabta, hogy melyik vevőnek és milyen áron kell eladnia áruját. Ilyenformán a piaci cserék nem tudták betölteni

6 1. Bevezető szabályozó szerepüket. Ez szükségszerű kiegészítője volt a vállalatok állami tulajdonának. 1.3. Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás A termelési erőforrásokat a közgazdasági szaknyelv termelési tényezőknek nevezi. A termelési tényezők főbb csoportjai: munka, tőke, és természeti erőforrások. A munka a termelésben közreműködő emberi tevékenység. Bár általában egymással felcserélhetően használjuk a munkapiac és a munkaerőpiac kifejezéseket, mégis meg kell különböztetni a munkát és a munkaerőt. Míg a munka maga a termelő tevékenység, addig a munkaerő az ember munkavégző képessége, azon képességek összessége, melyek az emberek termelésben való részvételét lehetővé teszik. A munkerőt másképpen emberi tőkének is szokták nevezni. A termelési erőforrások közé tartoznak a rendelkezésre álló tőkejavak. Tőkejavakon a termelt termelési eszközöket értjük. Idetartoznak a különböző gépek, épületek, berendezések, műszerek és így tovább. A termelő vagyon a fentieken kívül magában foglalja a rendelkezésre álló földet és az egyéb természeti erőforrásokat. Ezek a nem termelt termelési eszközöket jelentik. Idetartoznak a föld mellett az ásványkincsek, a kitermelhető erdők, stb. Ezekre gyakran csak föld elnevezéssel hivatkozunk. A termelési tényezők úgy kerülnek be a termelésbe, hogy az erőforrások tulajdonosai eladják, illetve bérbe adják azokat a gazdaság termelő egységeinek, a vállalatoknak. Így a termelési tényezők piacain az eladók a termelési

1. Bevezető 7 tényezők tulajdonosai, a vevők pedig a vállalatok. A vállalatok a tényezők tulajdonosainak jövedelmeket fizetnek ki. A termelési tényezők minden csoportjának más-más jövedelemforma felel meg: (1) a munkatulajdonosok jövedelme a munka ellenértéke, a munkabér, (2) a tőketulajdonosok jövedelme a tőke bérleti díja, a tőkekamat, (3) a földtulajdonosok jövedelme a föld bérleti díja, a földjáradék. Megjegyzendő, hogy a munka- és a földtulajdonosok magát a munkát és a földet bocsátják a vállalatok rendelkezésére, míg a tőkések pénztőkét kölcsönöznek a vállalatoknak, amelyek a kölcsönzött pénztőkéből a termeléshez szükséges tőkejavakat vásárolnak. Ilyenformán a kamat fogalma a pénzhez és nem a tőkéhez tapadt, ami jelentős közgazdasági vitákat eredményezett. A termelési tényezők tulajdonosai jövedelmük egy részéből végső fogyasztásra szolgáló javakat vásárolnak, míg a másik részét megtakarítják. Tehát a különféle jövedelmek tulajdonosai a fogyasztási javak piacain vevőként lépnek föl, míg itt az eladók a vállalatok. Az el nem fogyasztott, megtakarított jövedelmeket a vállalatoknak adják kölcsön, így ezek tőkefelhalmozásra, a tőkeállomány bővítésére szolgálnak. Az eddigiek alapján a piacok két nagy csoportját különböztethetjük meg: a termelési tényezők és a fogyasztási cikkek piacát. Ezek sok részpiacra tagolódnak, amelyeket mind külön kell vizsgálni. Az 1.1 ábrán, a gazdasági körforgást, vagyis a gazdasági szereplők, a háztartások és a vállalatok kapcsolatait, valamint a különböző piacok összefüggéseit láthatjuk. Az ábra leegyszerűsítve mutatja a gazdasági körforgást. (A legfontosabb egyszerűsítés, hogy elhanyagoltuk az állam szerepét.) A folytonos nyilak a gazdaság reálfolyamatait, vagyis a fogyasztási javak és a termelési tényezők mozgását mutatják, míg a szaggatott nyilak a reálfolyamatokkal ellentétes irányú pénzmozgást jelzik. Kiindulópontként válasszuk azt, hogy a háztartások vevőként lépnek föl a fogyasztási cikkek piacain. A fogyasztási javakra fordított kiadásokból a termelőknek, a vállalatoknak bevételeik lesznek. A fogyasztási javak áramlása természetesen fordított irányú: a vállalatok eladják ezeket a háztartásoknak.

8 1. Bevezető A termelési tényezők piacain viszont a vállalatok lépnek föl vásárlóként: az általuk megvásárolt termelési tényezők ellenértéke adja meg a termelés költségeit. A háztartások a termelési tényezők eladói és cserébe jövedelmeket (bért, kamatot, járadékot) kapnak. A termelési tényezők a háztartásoktól a vállalatok felé áramlanak. 1.1 ábra A gazdasági körforgás Kiadások Javak Fogyasztási javak piacai Bevételek Javak Háztartások Vállalatok Termelési tényezők Jövedelmek Termelési tényezők piacai Termelési tényezők Költségek A fogyasztási cikkek és a termelési tényezők piacai természetesen nem egységesek, hiszen sokféle fogyasztási jószágot és termelési tényezőt tartalmaznak. A mikroökonómiai elemzés elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. A piacok jellemzése során elemezzük az egyes piacokon a keresletre és a kínálatra ható tényezőket. Az elemzés fő célja annak megállapítása, hogy mi határozza meg a kereslet és kínálat egyensúlya eredményeként kialakuló árat és a javak gazdát cserélő mennyiségét. Miért érdeklődik a mikroökonómia szinte mániákusan a piacok iránt? Mint láttuk, a kapitalista gazdaságban a szűkös javakhoz és erőforrásokhoz való hozzájutás a piaci cserén alapul. Ilyenformán a fő gazdasági kérdés, a szű-

1. Bevezető 9 kösség problémájának megoldását a kapitalista gazdaságban a piaci mechanizmus biztosítja. 1.4. A piaci mechanizmus A piaci mechanizmus működését a következőkben az úgynevezett kompetitív, vagy versenypiac példáján mutatjuk be. Ennek a piaci formának fő jellegzetessége, hogy a piaci szereplők vevők és eladók árelfogadók, azaz egyéni akcióikkal nem képesek befolyásolni a piaci árat. Csakis a kollektív lépések sok egyén egyidejű akciója képes megváltoztatni a piaci árat. A kompetitív piac elemzésének alapvető eszköze a keresleti és kínálati görbe. A keresleti görbe A vevők magatartását a keresleti görbe jellemzi. Egy áru keresleti görbéje az áru keresett mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a keresletre ható egyéb tényezők nem változnak. Tipikus esetben a keresleti görbe negatív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál kisebb lesz a vevők által megvásárolni kívánt (keresett) mennyiség. Azt a szabályt, hogy a magasabb ár kisebb keresett mennyiséggel jár együtt, a kereslet törvényének is szokás nevezni. A keresleti görbét koordinátarendszerben szoktuk ábrázolni, mégpedig úgy, hogy a függőleges tengelyre az áru árát, a vízszintes tengelyre pedig egy bizonyos időszak pl. egy hét alatt keresett mennyiséget vesszük föl. Példaként tekintsük az 1.2. ábrát! Az ábra függőleges tengelye a hamburger árát mutatja. Az árat P-vel jelöltük (price = ár). A vízszintes tengely a hamburger egy hét alatt egy bizonyos területen (pl. Budapesten) keresett mennyiségét mutatja. A mennyiség jele Q (quantity = mennyiség). Az ábrán D-vel jelölt görbe a hamburger keresleti görbéje (demand = kereslet). Látható, hogy a D görbe negatív meredekségű, ami azt mutatja, hogy

10 1. Bevezető minél magasabb a hamburger ára, annál kisebb a hetente megvásárolni kívánt mennyiség. 1.2. ábra Egy keresleti görbe Hamburger ára, P (Ft/db) 400 D 300 200 B 100 A 0 14 20 30 50 Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) Ha pl. egy db hamburger ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra emelkedik, akkor a budapesti fogyasztók által keresett mennyiség heti 50 ezer db-ról heti 30 ezer dbra esik vissza és a keresleti görbe mentén A pontból B-be jutunk el. Megjegyzendő, hogy a keresleti görbe mentén haladva a hamburger árán kívül a fogyasztók döntését befolyásoló egyéb tényezőket pl. a fogyasztók jövedelmét, a melegszendvics és a gyros árát, stb. változatlannak tekintettük és feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változott. Miért negatív meredekségű a keresleti görbe, azaz magasabb ár mellett miért kisebb a keresett mennyiség? Ennek két alapvető oka van: az egyik a helyettesítési hatás. Ha emelkedik a hamburger ára, akkor a fogyasztók egy része hamburger helyett egyéb helyettesítő terméket pl. melegszendvicset fog fogyasztani. A másik fontos ok a jövedelmi hatás: ha a hamburger ára nő, akkor a hamburger fogyasztók helyzete romlik, reáljövedelmük csökken és így csökkentik a hamburger és más termékek fogyasztását is. (A keresleti görbe negatív meredekségéről részletesebb elemzést a 2. fejezetben olvashatunk.) A hamburger keresleti görbéje a hamburger megvásárolni kívánt mennyiségét mutatja különböző lehetséges hamburger árak mellett, a hamburgert fo-

1. Bevezető 11 gyasztók döntését befolyásoló egyéb tényezőket változatlannak tekintve. Ha viszont a hamburgerfogyasztást befolyásoló egyéb (a hamburger árán kívüli) tényezők változnak, akkor nem a keresleti görbe mentén haladunk, hanem maga a keresleti görbe mozdul el. Ha pl. a szarvasmarhák körében pusztító BSE kórról terjedő hírek hatására a fogyasztók csökkentik a hamburger fogyasztását, akkor a hamburger keresleti görbéje balra mozdul és pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett 50 ezer db helyett csak mondjuk 30 ezer db lesz a kereslet. Ha a keresleti görbe balra mozdul és a fogyasztók változatlan ár mellett is csak kevesebbet szeretnének vásárolni, akkor a kereslet csökkenéséről beszélünk. Az alábbi ábrán láthatjuk a kereslet csökkenésének példáját. 1.3. ábra A kereslet csökkenése Hamburger ára, P (Ft/db) D 1 400 300 200 100 C A kereslet csökkenése D 2 A 0 10 14 20 30 50 Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) Az ábrán D 1 -gyel jelöltük az eredeti keresleti görbét és D 2 -vel a rossz hírek terjedése miatt elmozdult szaggatott vonalú keresleti görbét. Látható, hogy a D 2 keresleti görbe mentén a megvásárolni kívánt hamburger mennyiség minden ár mellett kisebb, mint az eredeti D 1 keresleti görbe mentén. Pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett a fogyasztók 50 ezer helyett 30 ezer db hamburgert kívánnak vásárolni, így a kereslet csökkenése miatt az A pontból a C pontba jutunk. A közgazdászok gyakran megkülönböztetik a keresett mennyiség változását és magának a keresletnek a változását. Ha a hamburger árának emelkedése miatt a fogyasztók kevesebb hamburgert kívánnak vásárolni, akkor a keresleti görbe mentén haladunk és a hamburger keresett mennyiségének csök-

12 1. Bevezető kenéséről beszélünk. Ha viszont a fogyasztók valamilyen egyéb ok pl. a BSE kór miatt fogják vissza hamburger vásárlásukat, akkor a keresleti görbe balra mozdul és a hamburger keresletének csökkenéséről beszélünk. Hasonlóan ha pl. a fogyasztók jövedelmének emelkedése arra ösztönzi őket, hogy több hamburgert vásároljanak, akkor a keresleti görbe jobbra mozdul és ekkor a kereslet növekedéséről van szó. (A keresleti görbét elmozdító tényezőkről bővebben a 3. fejezetben olvashatunk.) A kínálati görbe A piac elemzésének másik eszköze a kínálati görbe. Egy áru kínálati görbéje az áru kínált mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a kínálat alakulására ható többi tényező nem változik. A kínálati görbe leggyakrabban pozitív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál nagyobb lesz az eladók által piacra vinni kívánt (kínált) mennyiség. Ez a szabály azonban kevésbé általános, mint a kereslet törvénye: előfordulhat függőleges és vízszintes, sőt visszahajló kínálati görbe is (ezekről a 6. és a 9. fejezetben olvashatunk bővebben). Először lássunk azonban egy példát pozitív meredekségű kínálati görbére (1.4. ábra)! Az ábra függőleges tengelye ismét a hamburger árát, a vízszintes tengely pedig a hamburger heti mennyiségét mutatja. Az ábrán S-sel jelölt görbe a hamburger kínálati görbéje (supply = kínálat). Látható, hogy az S görbe pozitív meredekségű, ami azt mutatja, hogy minél magasabb a hamburger ára, annál nagyobb a hetente eladni kívánt mennyiség. Ha pl. egy db hamburger ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra emelkedik, akkor a termelők által kínált mennyiség heti 10 ezer db-ról heti 30 ezer db-ra emelkedik és a kínálati görbe mentén A pontból B-be jutunk el. A keresleti görbéhez hasonlóan a kínálati görbe mentén haladva is a hamburger árán kívüli egyéb tényezőket változatlannak tekintettük és feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változott. Ekkor a hamburger kínált menynyiségének változásáról beszélhetünk.

1. Bevezető 13 Ha viszont a hamburger árán kívüli, a termelők helyzetét befolyásoló egyéb tényezők változnak, akkor a hamburger kínálati görbéje mozdul el, vagyis a hamburger kínálata változik. Hamburger ára, P (Ft/db) 400 1.4. ábra Egy kínálati görbe S 300 200 B 100 A 0 10 30 40 46 Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) Pl. ha a marhahús ára csökken, akkor olcsóbbá válik a hamburger előállítása és ez a hamburger kínálat növekedéséhez vezet. Ebben az esetben a hamburger kínálati görbéje jobbra mozdul, vagyis a termelők ugyanakkora ár mellett is nagyobb mennyiséget hajlandóak piacra vinni. Az 1.5. ábra szemlélteti a kínálat növekedését. Az ábrán S 1 -gyel jelöltük az eredeti kínálati görbét és S 2 -vel a marhahús árcsökkenése miatt elmozdult szaggatott vonalú kínálati görbét. Látható, hogy az S 2 kínálati görbe mentén az eladni kívánt hamburger mennyiség minden ár mellett nagyobb, mint az eredeti S 1 kínálati görbe mentén. Pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett a termelők 10 ezer helyett 30 ezer db hamburgert kívánnak eladni, így a kínálat emelkedése folytán az A pontból a C pontba jutunk. (A kínálat változásait bővebben a 6. és 7. fejezetben tárgyaljuk.) Térjünk kissé vissza a kínálati görbe alakjához! Mivel magyarázható a kínálati görbe pozitív meredeksége, azaz miért növelik a termelők a kínált mennyiséget, ha egy áru ára emelkedik? Ennek alapvető oka a termelők (vállalatok) profitmaximalizáló magatartásában rejlik, vagyis abban, hogy céljuk a minél nagyobb profit elérése.

14 1. Bevezető 1.5. ábra A kínálat növekedése Hamburger ára, P (Ft/db) 400 S 1 S 2 300 200 100 A C 0 10 30 40 46 50 Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) Ha nő a hamburger ára, akkor a termelők profitja legalábbis rövid távon emelkedik, még változatlan termelési mennyiség mellett is. Még nagyobb mértékben nő viszont a profit, ha az áremelkedésre válaszul a vállalatok növelik a kínált mennyiséget. Így bizonyos profittól elesnének, ha nem növelnék a kínált mennyiséget. (A kínálati görbe alakjáról bővebben a 6. fejezetben olvashatunk.) A piaci egyensúly Az előzőekben külön-külön vizsgáltuk a keresleti és a kínálati görbét. A piaci kereslet és kínálat között viszont az ár mozgása teremti meg az egyensúlyt. Az egyensúlyi ár biztosítja keresett és kínált mennyiség egyenlőségét. Az egyensúlyi ár mellett gazdát cserélő jószágmennyiség az egyensúlyi mennyiség. A túloldali alábbi ábra mutatja a hamburger piacán az egyensúlyi árat és mennyiséget, illetve az egyensúly kialakulásának folyamatát. Az ábrán látható, hogy a keresett és a kínált mennyiség a keresleti (D) és a kínálati (S) görbe metszéspontjában (az E pontban) egyenlő, ahol mindkettő

1. Bevezető 15 30 ezer db hamburger per hét. Ennél az egyensúlyi mennyiségnél a piaci ár 200 Ft/db, tehát ekkora az egyensúlyi ár. 1.6. ábra A piaci egyensúly Hamburger ára, P (Ft/db) 400 300 200 D Túlkínálat E S 100 Túlkereslet 0 10 20 30 40 50 Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) Vizsgáljuk meg, mi történik, ha a pillanatnyi piaci ár eltér az egyensúlyi ártól! Tegyük föl, például, hogy a pillanatnyilag érvényesülő piaci ár 300 Ft/db, tehát magasabb az egyensúlyi árnál. Ekkor a keresett mennyiség 20 ezer db, a kínált mennyiség pedig 40 ezer db hetente. Ilyenformán a piacon 20 ezer db-os túlkínálat uralkodik, vagyis ennyivel haladja meg a kínált mennyiség a keresett mennyiséget. Ez a túlkínálat (a raktárban maradó marhahúspogácsa és zsemle halmok) arra készteti a termelőket, hogy csökkentsék az árat és így növeljék a ténylegesen eladott áruk mennyiségét, ily módon növelhetik ugyanis profitjukat. Az ár esése a keresett mennyiség emelkedésével és a kínált mennyiség csökkenésével jár együtt, vagyis öszességében csökkenti a túlkínálatot. Az ár csökkenése akkor áll meg, amikor a piac eléri egyensúlyi állapotát, vagyis beáll az egyensúlyi ár. A másik oldalról tekintve a kérdést, tegyük föl, hogy a pillanatnyi piaci ár kisebb az egyensúlyinál, mondjuk 100 Ft/db! Ennél az árnál a keresett mennyiség 50 ezer db, a kínált mennyiség pedig csak 10 ezer db, tehát a piacon 40 ezer db-os túlkereslet uralkodik. Túlkereslet esetén a vevők nem tudnak annyit vásárolni amennyit szeretnének a pillanatnyilag érvényesülő piaci áron, így versenyeznek a meglevő kínálatért. Ennek során magasabb árakat ígérnek, amit az eladók boldogan elfogadnak. A piaci ár növekedése

16 1. Bevezető növeli a kínált mennyiséget, csökkenti a keresett mennyiséget és így végül is létrejön az egyensúly. Ha tehát a pillanatnyi piaci ár eltér az egyensúlyi ártól, akkor a túlkínálat árleszorító, vagy a túlkereslet árfelhajtó hatása az egyensúlyi állapot felé tereli a piacot. Az ilyen önmagát helyreállító egyensúlyi állapotot stabil egyensúlynak nevezzük. (Ezzel szemben instabil egyensúly esetében az egyensúlyi állapottól való eltérés nem szünteti meg önmagát, hanem még nagyobb egyensúlytalanságot hoz létre.) Mivel (stabil egyensúly esetén) az ár mozgása megtisztítja a piacot a túlkereslettől és túlkínálattól, ezért az egyensúlyi árat piactisztító árnak is szokás nevezni. A kialakult egyensúlyi ár akkor változik, ha a keresleti, vagy a kínálati görbe elmozdul. Ha pl. a kereslet emelkedik, vagy a kínálat csökken, akkor az egyensúlyi ár emelkedni fog. 1.5. A közgazdaságtan módszeréről A modern közgazdaságtan s így a mikroökonómia alapvető módszere a modellalkotás. A modell a valóság egyszerűsített, többnyire ábrákkal és egyenletekkel kifejezett megjelenítése. A jó modell elvonatkoztat a valóságnak a vizsgált probléma szempontjából lényegtelen vonásaitól, viszont minden lényeges sajátosságot tartalmaz. A lényegtelen tulajdonságoktól való elvonatkoztatás egyszerűvé és így könnyen kezelhetővé teszi a modellt. Ugyanakkor az egyik probléma szempontjából lényegtelen sajátosság egy másik probléma vizsgálatában fontossá válhat. A fentiekben már megismertünk egy modellt, a hamburger kompetitív piaci modelljét. Ez a modell lényegében a hamburger keresleti és kínálati görbéjéből áll. A modell feltételezi, hogy minden hamburger egyforma és minden hamburgernek ugyanakkora az ára, a piacon kialakult egyensúlyi ár. Tudjuk azonban, hogy a valóságban nem minden hamburger egyforma és még az