DR. PIERRE DUKAN A Dukan-diéta Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2012 1
A fordítás alapjául szolgáló mű: Dr. Pierre Dukan: Je ne sais pas maigrir Copyright 2011 by Dr Pierre Dukan Hungarian translation Morvay Zsuzsa, 2012 Joannovics Mária, 2012 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2012 ISBN 978 963 254 362 8
Gyermekeimnek, Sachának és Mayának, Mayának és Sachának, akik cserében az életükért, amelyet tőlem kaptak, egy új élettel ajándékoztak meg. Feleségemnek, Christine-nek, aki nélkül mindezt el sem tudtam volna képzelni. Sylviának és Maurice-nak, akik még mindig az én hangomon szólnak.
TARTALOM Minden egészségügyi dolgozó figyelmébe...5 ELŐSZÓ Sorsdöntő találkozás, avagy az ember, aki csak a húst szerette...6 A NÉGYSZAKASZOS FOGYÓKÚRA MEGSZÜLETÉSE A Dukan-diéta... 9 A fogyókúra alapelvei... 12 NÉLKÜLÖZHETETLEN TÁPLÁLKOZÁSI ALAPFOGALMAK Az SZ ZS F-hármas: szénhidrátok-zsírok-fehérjék...15 A TISZTA FEHÉRJÉK A Dukan-diéta motorja...22 A DUKAN-DIÉTA A GYAKORLATBAN...31 Nyitó szakasz: támadás a kilók ellen a tiszta fehérjekúra...32 A nyitó diéta emlékeztető összefoglalója...45 A lépegető szakasz: fehérjediéta zöldségekkel...46 A lépegető diéta emlékeztető összefoglalója...52 Megszilárdító szakasz: az ideális súly megtartásáért - az elengedhetetlen átmenet...54 A megszilárdító szakasz emlékeztető összefoglalója...66 Fenntartó szakasz: az ideális súly megőrzésére...67 A fenntartó diéta emlékeztető összefoglalója...74 SZEMÉLYRE SZÓLÓ ÉS KÖVETKEZETES Két tényező, mely a Dukan-diéta sikerének záloga...75 RECEPTEK ÉS MENÜK A NYITÓ ÉS LÉPEGETŐ SZAKASZHOZ...87 Receptek a nyitó szakaszhoz: a tiszta fehérjekúra...88 Receptek a lépegető szakaszhoz: fehérje + zöldség...101 Egyhetes menü a nyitó szakaszban a tiszta fehérjekúra idején...106 Egyhetes menü a tiszta fehérje + zöldség kúrához...107 A KÓROS ELHÍZÁS... 108 Fontos előzetes: a 29-es pont...110 Rendkívüli szabályok a súly megőrzésére...111 A DUKAN-DIÉTA A GYERMEKKORTÓL A MENOPAUZÁIG...117 A MOZGÁS: MINDENKINEK KÖTELEZŐ, AKI FOGYNI AKAR...125 A fogyókúra határai... 126 A receptre felírt mozgás a refemo a mindennapokban...138
Minden egészségügyi dolgozó figyelmébe Magyarországon közel ötmillió ember túlsúlyos vagy elhízott. Évente több tízezren halnak meg közülük. Ki törődik velük? ÖN! De nem tudja, mit tegyen... Próbálja ki az én módszeremet! Nem azért, mert én találtam ki, hanem mert most, életem alkonyán, 35 év tapasztalat után már biztosan tudom, hogy minden általam ismert fogyókúra közül ez a legjobb. Mi a bizonyíték? Franciaországban már több mint három millióan kipróbálták, s könyvem tíz évvel a megjelenése után még mindig vezeti az eladási listákat, Harry Potter után rögtön a második. 100-féle élelmiszert KORLÁTOZÁS NÉLKÜL lehet fogyasztani, a fogyókúrázó sohasem éhezik, mindig jóllakottnak érezheti magát. 4 szakaszból áll, a legszigorúbb szakasztól a normális táplálkozásig. 1. Nyitó szakasz: rövid és villámgyors 2. Lépegető szakasz: a Tökéletes Súly eléréséig tart 3. Megszilárdító szakasz: leadott kilónként 10 nap 4. Fenntartó szakasz: 3 egyszerű szabály életünk végéig. Fehérjecsütörtök + búcsú a lifttől + 1 evőkanál zabkorpa 174 orvos másolta le az összefoglalót, és kért engedélyt, hogy alkalmazhassa a módszeremet. IGENT mondtam, és önt is arra kérem, használja! A lényeg a siker! Legalább próbáljuk meg! Dr. Pierre Dukan, a RIPOST Egyesület elnöke (Nemzetközi szakmai összefogás az elhízás és a túlsúlyosság megelőzésére)
ELŐSZÓ Sorsdöntő találkozás, avagy az ember, aki csak a húst szerette Az elhízás problémájával egészen fiatal orvosként találkoztam először, mikor egy montparnasse-i körzetben dolgoztam, s közben egy kétoldali végtagbénulásban szenvedő gyermekekkel foglalkozó garches-i ideggyógyászati rendelőben készültem a szakvizsgámra. Pácienseim között volt egy súlyos asztmában szenvedő, elhízott, de nagyon jó kedélyű és végtelenül művelt szerkesztő, akinek sokszor sikerült enyhítenem a rohamait. Egy nap betoppant hozzám, és miután kényelmesen elhelyezkedett a súlya alatt felnyikorduló karosszékben, kijelentette: Doktor úr, én mindig elégedett voltam az ön munkájával, bízom magában, és ma azért jöttem önhöz, hogy megkérjem: fogyasszon le engem. Abban az időben még csak annyit tudtam a táplálkozástudományról és az elhízásról, amennyit az egyetemen tanítottak, s ami nagyjából kimerült abban, hogy a túlsúlyos embernek kalóriaszegényen kell táplálkoznia, és miniatűr adagokat szabad csak ennie. Ezek az ételek semmiben sem különböztek attól, amit rendes körülmények között eszünk, csak az ajánlott adagok voltak olyan liliputi méretűek, hogy a túlsúlyos emberek, hallván, hogy ennyivel kell beérniük, nevetésben törtek ki, s azonnal menekülőre fogták a dolgot, hiszen ők, a gasztronómiai élvezetek hívei hatalmas lakomákhoz voltak szokva, s a kalóriák méricskélésének a puszta gondolata is elrettentette őket. Habogva megpróbáltam kitérni a feladat elől, arra hivatkozva, méghozzá joggal, hogy nem ismerem e tudományág fortélyait. Milyen tudományágról beszél? Én jártam már Párizs összes specialistájánál, a szakma minden éheztetőmesterénél. Kamaszkorom óta magamtól is lefogytam összesen vagy háromszáz kilót, csak éppen mindent visszaszedtem. Be kell, hogy valljam, soha nem volt bennem túl erős az elszánás, és a feleségem akaratlanul is sokat ártott azzal, hogy a kilóim ellenére rendületlenül szeretett. Ma azonban már attól is kifulladok, ha a tekintetemét fel kell emelnem; nem találok olyan ruhát, ami rám jönne, s hogy őszinte legyek, attól tartok, előbb-utóbb feldobom a talpam. A végén még hozzátett egy mondatot, amely hirtelen egészen új irányt adott ez életemnek: Olyan diétát ír elő nekem, amilyet csak akar, bármitől eltilthat, csak húst ehessek arról nem tudok lemondani. Emlékszem, habozás nélkül, szinte reflexszerűen válaszoltam, úgy, hogy a kedvében járjak: Jó! Ha már annyira szereti a húst, holnap reggel éhgyomorra álljon fel a rendelőmben a mérlegre, és öt napon keresztül ne egyen mást, csak húst. Kerülje a zsíros húsokat, a sertést, a birkát és a zsíros részeket, rostélyost vagy hátszínt. Grillezze a húsokat, igyon annyit, amennyit csak bír, és öt nap múlva jöjjön vissza, megint éhgyomorra, méretkezni Rendben, meg beszélve. A szerkesztő öt nap múlva újra nálam volt. Legalább öt kilót fogyott alig hittem a szememnek, de ő sem a magáénak. Kicsit aggódtam, de majd kicsattant az egészségtől, jobb hangulatban volt, mint valaha, arról beszélt, hogy újra remekül érzi magát, már nem is horkol, és egy kézlegyintéssel félresöpörte az aggályaimat: Folytatom, csúcsformában vagyok, a dolog működik, és még jól is lakom! Távozott egy újabb ötnapos húsevő menetre, és megígérte, hogy csináltat egy vér- és vizeletvizsgálatot. Amikor visszajött, újabb két kilóval kevesebbet mutatott a mérleg, és ő diadalmasan lobogtatta a normális vércukor-, koleszterin- és húgysavértékeket mutató, negatív leleteket. Időközben elmentem az orvosi egyetem könyvtárába, ahol elmélyedtem annak a vizsgálatában, hogy milyen szerepet is töltenek be a húsok a táplálkozásban, és érdeklődésemet kiterjesztettem a fehérjék teljes családjára is, hiszen a hús ennek koronája. Amikor a férfi öt nap múlva továbbra is remek formában, és újabb másfél kilóval könnyebben jött vissza, ajánlottam, hogy étrendjébe iktasson halat, rákot és kagylót, amibe lelkesen bele is egyezett,
mert már kezdett elege lenni a húsból. A huszadik napon a mérleg már tíz kilóval mutatott kevesebbet, s a megismételt vér- és vizeletvizsgálat eredménye éppen olyan megnyugtató volt, mint a korábbié. Ezután mindent egy lapra téve hozzáadtam diétájához a még szóba jöhető fehérjéket, a tejtermékeket, szárnyasokat és a tojást. Lelkiismeretem megnyugtatására kértem, növelje a folyadékbevitelt napi három literre. Páciensem ennek ellenére már kezdett megcsömörleni a fehérjéktől, így belement, hogy zöldséget is egyen egy idő óta ugyanis komolyan aggasztott engem, hogy ez teljesen hiányzik az étrendjéből. Öt nap múlva úgy jött vissza, hogy egy grammot sem fogyott. A kudarcra hivatkozva kérte, hadd folytassa az eredeti diétát, s ehesse tovább minden korlátozás nélkül a húst s a többi fehérjeforrást, amikre időközben nagyon rákapott. Beleegyeztem azzal a kikötéssel, hogy rendszeresen ötnapos pihenőket kell tartania, és ezalatt zöldséget is kell ennie, nehogy vitaminhiány alakuljon ki nála. Ettől ugyan egyáltalán nem félt (nem is nagyon hitt benne), de beleegyezett már csak azért is, mert a rostszegény étrend miatt lelassult a bélműködése. Így született hát meg az én váltogatott fehérjefogyasztásra épülő diétám, így ébredt fel érdeklődésem az elhízottság és túlsúlyosság legkülönbözőbb formái iránt, s kezdtem el kutatásaimat azon a szakterületen, amely azután orvosi tevékenységem középpontjává vált. A kidolgozott diétát türelmesen tovább próbálgattam, folyamatosan tökéletesítettem és alakítottam, míg végül létrehoztam az elhízott emberek sajátos lelkialkatának véleményem szerint leginkább megfelelő fogyókúrás módszert, amely az összes étrenden alapuló fogyókúra közül a leghatékonyabbnak tűnik. Idővel azonban keserűen meg kellett állapítanom, hogy a leggondosabban betartott, leghatékonyabb fogyókúra sem áll ellen az időnek, az elért eredmények elenyésznek, mielőtt valóban stabilizálódnának; a leadott kilók lassan, alig észrevehetően vagy rosszabb esetben gyorsan és megsokszorozódva visszatérnek, ez pedig rendszerint érzelmi elbizonytalanodáshoz, stresszhez vagy csalódáshoz vezet. Mivel nem tudtam beletörődni, hogy a legtöbb lefogyott páciens ismét és megint csatát veszít, kidolgoztam egy étrendet, amely segítségével meg lehet őrizni az elért eredményeket, amely megvéd a leadott kilók újbóli lassú felszedésétől, s az ezt követő csüggedéstől, önundortól, ami végül a fogyókúra teljes feladásához és a végleges elhízáshoz vezet. Az elért súlyt stabilizáló időszak étrendjének kidolgozásánál arra vigyáztam, hogy egymás után, fokozatosan vezessem be egy normális táplálkozás alapelemeit úgy, hogy a tartalékaitól megfosztott szervezet visszavágásként ne kezdhessen erőteljes felhalmozásba. Az átmeneti megszilárdító szakasz elviselhetősége érdekében pontosan meghatároztam, hogy mennyi ideig kell tartania. A leadott kilóknak megfelelően könnyen kiszámítható a hossza: kilónként tíz nap. Még egy nagy veszély fenyeget azonban mindenkit, aki diadalmasan túljutott már ezen a próbatételen, és sikeresen stabilizálta súlyát. Az eredeti étkezési szokásokhoz való visszatéréssel, az anyagcsere kényszerítő erejével, de leginkább azzal, hogy minden bánatot és aggodalmat evéssel, édes és krémes finomságokkal enyhítünk, újabb és újabb alattomos támadást intézünk az elért eredmények ellen. Végül, bármennyire is sajnáltam, mégiscsak rá kellett szánnom magam, hogy megfogalmazzak egy életre szóló utasítást, amit általában minden szabályoktól agyongyötört elhízott és túlsúlyos ember gyűlöl, s eleve elutasít, hiszen már a szőr is feláll a hátán attól, hogy már megint korlátozni akarják. Kizárólag akkor hajlandók betartani életük végéig bármilyen sajátos étrendre vonatkozó szabályt, ha az valóban garantálja elért súlyuk megtartását, s csupán heti egy napra korlátozódik. Ezt a heti egy kijelölt napot viszont soha nem szabad sem elhagyni, sem felcserélni, az arra előírt étrendet szigorúan be kell tartani: cserében az eredmény minden várakozást felülmúl. Így értem el az ígéret földjét, vagyis az igazi és tartós sikert: sok-sok év gyakorlati tapasztalata alapján kidolgoztam a fogyókúra négy, egymásra épülő és fokozatosan enyhülő szakaszát, az egyenes utat, melyet csak követni kell, s melyről letérni tilos. A kilók ellen intézett hirtelen támadás rövid és szigorú időszakát egy hosszabb, lépegető szakasz követi, melyben a nyitó diéta már pihenőkkel váltakozik. Ezután következik a megszilárdító szakasz, melynek időtartama a leadott kilóktól függ. A nehezen elért ideális súly fenntartását egyetlen nagyon pontos és hatékony szabály biztosítja:
hetente egy szigorú diétás nap elég ahhoz, hogy a hét további részében se boruljon fel az egyensúly. Aki betartja ezt a napot, számíthat rá, hogy élete végéig karcsú és egészséges marad. Megszülettek az első tartós eredmények. Biztos voltam abban, hogy többé már nem halat osztok a rászorulóknak, hanem halászni is meg tudom őket tanítani. Olyan összetett életmódtervet kapnak tőlem a fogyni vágyók, hogy önállóan és gyorsan lefogyhatnak, s ideális súlyukat örökre meg is őrizhetik. Módszeremet 20 éven keresztül csiszolgattam pácienseim körében, s most elérkezettnek látom az időt, hogy olvasóimon keresztül szélesebb körben is elterjeszthessem. Ez a kúra azoknak szól, akik már mindent megpróbáltak, gyakran túl gyakran is sikerült lefogyniuk, és most biztosak akarnak lenni, hogy az önként vállalt, szigorúan következetes, de belátható ideig tartó erőfeszítésekért cserében nemcsak hogy lefogynak, de ami még fontosabb meg is tudják őrizni az elért súlyukat; kényelmesen élhetnek majd, és a vágyott testtel, amihez nekik is joguk van. Nekik írtam ezt a könyvet, s remélem, hogy az általam ajánlott megoldás egy szép nap az ő életüket is megoldja. Könyvemet és módszeremet azoknak ajánlom, akiket szóban már meggyőztem, akik megfogadták útmutatásaimat, akiknek köszönhetően csodálatos sikereket értem el a pályámon; minden hús és vér páciensemnek, időseknek és fiataloknak, férfiaknak és nőknek, s mindenekelőtt kedves, hajdanán kövér szerkesztő barátomnak.
A NÉGYSZAKASZOS FOGYÓKÚRA MEGSZÜLETÉSE A Dukan-diéta Húsz éve már, hogy megismerkedtem azzal a túlsúlyos emberrel, aki gyökeresen megváltoztatta egész életemet. Azóta kizárólag táplálkozástudománnyal foglalkozom, segítek az elhízottaknak, hogy le tudjanak fogyni, s meg is őrizzék így elért súlyukat. Orvoskollégáimhoz hasonlóan engem is a mérték és egyensúly szellemében, nagyon francia és nagyon karteziánus módon oktattak: számolgatni kell a kalóriákat, mindent szabad enni, de mindenből csak nagyon keveset. Amint elkezdtem a témával foglalkozni, egy csapásra elszállt minden illúzióm, és rájöttem, hogy e szépen hangzó elméleteknek semmi alapjuk sincs, s a túlsúlyos emberek mentalitását lehetetlen megváltoztatni. Egyikük sem fog lemondani az evés örömeiről, s képtelenség őket rászorítani, hogy életük végéig aggályosan számolgassák a kalóriákat. Mindent, amit tudok, és amit módszeremben felhasználok, hús-vér emberektől tanultam, olyan férfiaktól, és talán még gyakrabban nőktől, akik egész életükben az asztal és a gyomor örömeinek hódoltak. Nagyon hamar megértettem, hogy senki sem hízik el puszta véletlenségből, s a torkosság és az ételekkel való látszólag nemtörődöm kapcsolat mögött legtöbbször az rejlik, hogy az illető evéssel jutalmazza magát, s ez a szükség annyira ősi és zsigeri, hogy képtelenség szabadulni tőle. Rövid idő alatt világossá vált számomra, hogy a józanészre hivatkozó tanácsokkal vagy tudományos érvekkel nem lehet lefogyasztani egy elhízott embert, hiszen mindkét esetben kizárólag két választása marad: vagy engedelmeskedik, vagy elmenekül. Minden túlsúlyos ember büntetésként éli meg, ha nem ehet annyit és akkor, amennyit és amikor akar, az orvosától vagy a kiválasztott kúrától egyet vár tehát: ne hagyja magára, ne neki kelljen döntenie arról, amitől ösztönösen irtózik. Egy erős, külső akaratra vár, mely irányítja és kijelöli számára a követendő utat, megmondja, mit tegyen, hiszen a világon a legjobban azt utálja, ha egyedül kell eldöntenie, mikor és milyen módszerrel sanyargassa magát. Az elhízott ember szégyenkezés nélkül vallja be és miért is ne gyöngeségét, hogy képtelen felnőtt módra saját testsúlyát kezelni. Rengeteg kövér emberrel volt már dolgom a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből, a legegyszerűbb emberektől kezdve egészen korunk hírességeiig, döntéshozókkal, bankárokkal, politikusokkal, okos, ragyogó és egészen kiemelkedő szellemekkel, de mindegyikük, mikor leült velem szembe, meglepő módon ugyanazt mondta el: nem tud ellenállni az ételnek, az evésbe menekül, és az evéssel vigasztalódik, mint a torkos gyerekek. Legtöbbjük már kisgyermekként kidolgozta magának ezt a menekülési útvonalat, evéssel oldotta feszültségét, enyhítette bánatát, csökkentette a stresszt. Ez az ősi védekező módszer ellenáll minden észérvnek és logikus meggyőzésnek. Meggyőződésemben csak megerősített, hogy az eltelt harminc év alatt megismertem az összes elhíresült fogyókúrás módszert, az ötvenes évek eleje óta pontosan 210-et. Nem egy közülük könyv formájában is megjelent, bestseller lett, és több millió példányban kelt el, gondoljunk csak az Atkins-, a Scarsdale-, a Montignac-, a Weight Watchers módszerre. Megértettem belőlük, miért fogadták őket a túlsúlyos emberek olyan kitörő lelkesedéssel, s hogy miért lett akkora sikere még a drákói, egészen elképesztő és veszélyes Mayo-diétának is, mely egy híres amerikai klinikáról kapta a nevét, s amely voltaképpen táplálkozási képtelenség a maga napi 20 tojásával. A világ minden szakemberének tiltakozása ellenére még ma, harminc évvel megszületése után is alkalmazzák, ha suba alatt is. A különböző módszerek elemzése, a hosszú gyakorlat és pácienseim elbeszélései, megfigyeléseim, hogy életük bizonyos pillanataiban micsoda elszántságról tesznek tanúságot, s
milyen könnyen csüggednek el, ha erőfeszítésüket nem koronázza gyors siker, arról győztek meg, hogy: A fogyni vágyó túlsúlyos embernek gyors és látványos sikert hozó fogyókúrára van szüksége, hogy ne csüggedjen el túl hamar. Világos és elérhető célokat kell kitűzni elé, pontosan meg kell határozni a kúra minden egyes szakaszát, hogy állandóan összevethesse az elért eredményt és az érte hozott áldozatot. A közelmúlt legnépszerűbb, látványos eredménnyel kecsegtető fogyókúrái kezdetben meg is hozták a kívánt hatást. Sajnos azonban minden tanács és útmutatás csak addig tartott, míg el nem olvasták a könyvet, utána a lefogyott emberek magukra maradtak a kísértésekkel, s újra elindultak a lejtőn. Ugyanazok az okok mindig ugyanazokat a hatásokat váltották ki, s minden kezdődött elölről. Még a legtalálékonyabb, legeredetibb módszerek is véget értek az elsődleges cél megvalósulása kor, s további épkézláb ötlettel már nem tudtak szolgálni. Kitalálóik voltaképpen cserbenhagyták a pácienst, s csak ugyanazokat az örökös tanácsokat hajtogatták, amikkel a túlsúlyos emberek soha nem tudnak mit kezdeni, vagyis hogy legyen józan eszük, és egyenek mértékkel Egyetlen híres diéta sem foglalkozott a fogyást követő időszakkal; nem adott utasításokat, egyszerű és hatékony eszközöket, melyek segítségével a páciensek fenntarthatták volna a látványos első szakaszban elért eredményeket. A diadalmasan karcsúvá fogyott kövér ember ösztönösen tudja, hogy egyedül, korlátozó szabályok nélkül képtelen megőrizni erőfeszítéseinek gyümölcsét. Tudja, ha magára marad, újra visszahízza a nehezen leadott kilókat; eleinte lassan, majd egyre gyorsabban, körülbelül ugyanolyan tempóban, ahogyan lefogyott. Aki valamilyen kúra utasításait követve fogy le, továbbra is igényelni fogja a támogató szabályokat, s nem szeretné elengedni annak a kezét, aki addig a karcsúság felé vezette. Egyszerű, pontos és hatásos útmutatásra van szükség, olyanra, amit az illető élete végéig nagyobb erőfeszítések nélkül be tud tartani. Miután nem voltam megelégedve a gyors sikert ígérő divatos fogyókúrákkal, melyek után csak visszaesés következhet, s tudtam, hogy az alacsony kalóriatartalmú diéták hosszú távon mennyire hatástalanok, hogy a józan észre apelláló tanácsok, hiába nem váltak be soha, még mindig azt a reményt keltik, hogy az élet habzsolói egyszer csak átváltoznak kalóriaszámláló gépekké egyszóval úgy döntöttem, ki kell dolgoznom a magam fogyókúráját, a váltakozó ütemű fehérjediétát. A hosszú évek tapasztalata felhatalmaz annak kimondására, hogy az étrenden alapuló fogyókúrák közül ez a leghatékonyabb, s a leginkább elviselhető. Erről fog szólni ez a könyvecske. Tudom, szerénytelenségnek tűnnek a fenti kijelentések, de vállalom a kockázatot: meg vagyok győződve róla, ha ezt nem teszem meg, olyan, mintha segítségnyújtás nélkül hajtanék tovább, s hagynék cserben egy súlyos veszélyben lévő embert. A fogyókúra első két szakasza a valódi fogyás időszaka kétütemű motorként működik, melyben a tiszta fehérjekúra szakaszát az igazán hatékony támadást a kilók ellen azonnal követi egy másik, melyben a fehérje mellé zöldség társul. Ez voltaképpen a regenerálódás ideje, mikor a szervezet megemészti a súlyveszteséget. Az idők folyamán láttam, milyen könnyedén engedik el magukat pácienseim, mihelyt elérték a vágyott súlyt, s ha nem kapnak további utasításokat, azonnal visszaesnek, ezért a diétát fokozatosan kibővítettem, s kidolgoztam egy hosszú távú fogyókúrás programot. A túlsúlyos emberek sajátos lelkialkatát tiszteletben tartó fogyókúra tartalmazza a sikeres lefogyáshoz szükséges összes feltételt. Összefoglalva: a fogyni vágyó túlsúlyos embernek pontos utasításhálót kínál, ráállítja a követendő útra, melyen a félreértések és kihágások elkerülése végett egyértelműen ki vannak jelölve az egyes szakaszok és elérendő célok.
A böjtöt és a fogyókúrás italporokat nem számítva, az általam ismert összes természetes táplálkozáson alapuló fogyókúra közül számomra ez tűnik ma a legeredményesebbnek. A nyitó szakaszban leadott kilók száma eléggé motiválja a pácienst, hogy ne adja fel a kúrát, s továbbra is betartsa az utasításokat. Az általam ajánlott fogyókúra senkit nem frusztrál túlzottan, hiszen nem kell méricskélni és kalóriákat számolgatni, s bizonyos ételeket pedig korlátlanul lehet fogyasztani. Ez nem egyszerű fogyókúra, hanem hosszú távú fogyókúrás program, melyet az ember vagy elutasít, vagy teljes egészében elfogad. Négy egymást követő szakaszból áll: Nyitó szakasz támadás a kilók ellen A tiszta fehérjekúra szakasza, amivel azonnal látványos sikert lehet elérni, gyakorlatilag ugyanolyan gyors fogyást eredményez, akár a böjt vagy a fogyókúrás italporok, de azokkal ellentétben nincs semmilyen kellemetlen mellékhatása. Lépegető szakasz az ideális súly eléréséig A fehérjéket váltogató diéta szakasza lassabb és hosszadalmasabb. A tiszta fehérjekúra napjait pihenőkkel szakítjuk meg, amikor fehérjét + zöldséget fogyasztunk. A lépegető szakasz a vágyott testsúly eléréséig tart. Megszilárdító szakasz az ideális súly megtartásáért Az elért testsúly megszilárdításának szakasza segít megelőzni a jojóeffektust, miszerint a test minden gyors fogyás után elképesztő sebességgel igyekszik visszaszerezni az elveszített súlyt. Nagyon kényes időszak ez, időtartama pontosan meg van szabva: leadott kilónként tíz nap. Fenntartó szakasz az ideális súly megőrzéséért Végül a legfontosabb, a fenntartó szakasz, amely három egyszerű biztonsági szabályon alapul ezeket feltétlenül be kell, és könnyedén be is lehet tartani, hogy megőrizzük az elért ideális súlyt. Életünk végéig heti egy alkalommal, mondjuk csütörtökön, tiszta fehérjenapot kell tartanunk, örökre el kell felejtenünk a liftet, és mindennap meg kell ennünk három evőkanál zabkorpát. A három parancs, bár szigorú, de egyértelmű és hatékony, s könnyedén betartható akármilyen hosszú ideig.
A fogyókúra alapelvei Mielőtt belemennék a program részleteibe, és elmagyaráznám a fogyókúra működését, hatékonyságának okait, szükségesnek látom, hogy röviden bemutassam az olvasónak, ismertessem a négy szintet, s elmondjam, kinek is javaslom, és esetleg kinek nem. Az általam ajánlott fogyókúra nemcsak a legbiztosabb és leghatékonyabb a ma ismert módszerek közül, annál jóval több: hosszú távú, átfogó program. Négy pontosan kidolgozott, fokozatosan enyhülő szigorúságú szakaszból áll, előírásai egyértelműek. Az első pillanattól kezdve támogatást nyújt a fogyni vágyóknak, és soha többé nem hagyja magukra őket. A program legfőbb érdeme didaktikusságában rejlik. Lehetővé teszi az elhízott embereknek, hogy saját bőrükön a kúra közben megtanulják, hogy az egyes táplálékcsoportok milyen fontossággal szerepelnek táplálkozásunkban. A kúra harmadik szakaszában a létfontosságú táplálékok csoportjához fokozatosan adjuk hozzá előbb a nélkülözhetetlen, majd a fontos táplálékcsoportokat, míg végül elérkezünk a fölöslegesekhez. A program célja, hogy pontosan megfogalmazott szabályhálót hozzon létre, mely segítségével a fogyni vágyó ember tovább tud haladni a megkezdett úton anélkül, hogy akaraterejének állandó megfeszítésére lenne szüksége, mely előbb-utóbb aláásná eltökéltségét. A program négy egymásra épülő szakaszból áll, ebből az első kettő a voltaképpeni fogyókúra, a harmadik elért ideális súly megszilárdítását, a negyedik pedig tannak fenntartását szolgálja. Nyitó szakasz támadás a kilók ellen, a tiszta fehérjekúra Ez a szakasz tökéletesen meggyőző mindazok vámára, akik elhatározzák, hogy lefogynak, és bármilyen szigorú előírások betartására hajlandóak, csak lássák azok gyors eredményét. A kúra ebben az első szakaszában látványos támadást intéz a kilók ellen. A nyitó diéta, ez a látványos eredményeket hozó erőltetett menet, nem más, mint tiszta fehérjekúra, melynek alapelve, hogy a táplálkozást a három táplálékcsoport egyikére korlátozzuk: a fehérjékre. A tojásfehérjén kívül elméletben nem létezik kizárólag fehérjét tartalmazó táplálék. Ebben az étrendben tehát azok az ételek szerepelnek, melyek összetétele a lehető legjobban megközelíti a tiszta fehérjéét: egyes húsok, halak, a tenger gyümölcsei, a baromfi és a 0%-os tejtermékek. Az alacsony kalóriatartalmú diétákhoz képest ez az étrend valóságos nehéztüzérségnek számít, ha betartjuk, buldózerként rombolja le a kilókat. Messze ez a leggyorsabb és leghatékonyabb módszer minden veszélytelen és a természetes táplálkozáson alapuló fogyókúra közül. Hatékonynak bizonyul a legnehezebb esetekben is, gondolok a menopauza előtt lévő, vízvisszatartásra és felfúvódásra hajlamos asszonyokra, vagy azokra, akik a menopauza alatt éppen a hormonkezelés kezdetének kritikus időszakában vannak. Eredményes továbbá mindazok számára, akik már számtalan sanyargató fogyókúrába belekezdtek, s mindegyiket fel is adták. Lépegető szakasz a fehérjéket váltogató diéta Mint már nevében is szerepel, ebben a szakaszban két étrend váltakozik: a tiszta fehérjekúrát szabályos időközökben felváltja egy olyan időszak, melyben a fehérjéhez főtt vagy nyers zöldséget kell enni. A váltogató diéta kétütemű kalóriaégető motorként működik, melybe szakaszosan üzemanyagot fecskendeznek be.
Az étrendek váltogatása Mennyiségi korlátot egyik szakaszban sem kell szabni. Az előírt táplálékcsoportokból mindenki akkor, annyit és olyan kombinációban ehet, amennyi és ahogyan neki jólesik, így a fogyni vágyónak megmarad a szabadság érzete, nem kell soha koplalnia, s az evés utáni vágyat a mennyiséggel csillapíthatja. A kétféle étrend váltogatásának ritmusa pontosan meg van határozva annak függvényében, hogy a páciens mennyit szeretne fogyni, hányféle fogyókúrát próbált már ki, hány éves és mennyire motivált. A részletekre majd később visszatérek. A lépegető szakasznak az ideális súly eléréséig kell tartania. Bár nem szabad elfeledkezni a korábbi sikertelen fogyókúrákról, bátran állíthatom, hogy a megelőző időszak kudarcai a fehérjéket váltogató kúrára vannak a legkevesebb hatással. Megszilárdító szakasz az ideális súly megtartásáért: leadott kilónként 10 nap A győzelem szakasza után a megnyugvásé következik. Legfontosabb feladata, hogy fokozatosan visszavezesse a pácienst a normális táplálkozáshoz, és megvédje a jojóeffektustól, vagyis a leadott kilók gyors visszahízásától. A fogyókúra időszaka alatt a szervezet végig megpróbál ellenállni mégpedig minél tovább tart a kúra, annál hevesebben. Ha kifosztják tartalékait, megpróbál takarékosabban gazdálkodni, s amint valami táplálékhoz jut, azonnal elraktározza. A diadalmas páciens körülbelül annyira érezheti magát biztonságban, mintha egy alvó tűzhányón ülne, hiszen szervezete másra sem vágyik, mint hogy első adandó alkalommal visszaszerezze elvett tartalékait. Egy kiadós ebéd, mely a fogyókúra megkezdése előtt nem sokat számított, katasztrofális következményekkel járhat annak befejeztével. Éppen ezért a táplálkozás normalizálásának kezdetén a kalóriában gazdag ételeket csak óvatosan és korlátozottan szabad felvenni az étrendbe, s meg kell várni, míg a szervezet súlyvesztés alatt felborult anyagcseréje megnyugszik. Napi két szelet kenyérrel, egy adag gyümölccsel és sajttal kell kezdeni, a lisztet vagy keményítőt tartalmazó étel nem lehet több heti két adagnál, s, ami a legfontosabb, hetente csak két ünnepi étkezés engedélyezett. Az első megszilárdító szakasz szerepe tehát a jojóeffektus megakadályozása, a gyorsan leadott kilók azonnali visszahízásának, a korábbi fogyókúrák kudarcainak elkerülése. Ekkor már nélkülözhetetlen a fontos élelmiszerek mint a kenyér, a gyümölcs, a sajt, tésztafélék bevezetése, illetve a fölösleges, de örömszerző ételek adagolása, ám pontos ritmusban, szigorú szabályokat betartva. Ez a legfontosabb szerepe az ideális súly megőrzésére épített első védőbástyának. Időtartamát könnyen ki lehet számítani: minden leadott kiló 10 nap. Végső stabilizáció hosszú távú fenntartó szakasz A fogyás, majd a visszahízás kivédését szolgáló korlátozással és utasításokkal irányított megszilárdító szakasz után, az örömmámorban úszó diadalmas páciens ösztönösen is tudja, hogy milyen könnyen visszaeshet, s korlátozások nélkül előbb vagy utóbb általában előbb elbukik: enni kezd, mint annak előtte. Másrészt abban is biztos, hogy önmagától soha nem lesz képes a mértéktartó és kiegyensúlyozott táplálkozásra, amely a legtöbb dietetikus véleménye szerint az ideális súly megtartásának biztosítéka. E negyedik szakaszban tehát három aranyszabályt kell betartania: heti egy nap szigorú fehérjekúra (mégpedig élete végéig mindig ugyanazon a napon, például csütörtökön); soha
többet nem szállhat liftbe; el kell fogyasztania napi három evőkanál zabkorpát. Paradox módon azok, akiknek sikerült leadniuk súlyfeleslegüket, nemcsak hogy képesek elfogadni és betartani ezeket az utasításokat, de annak tudatában, hogy szükségük van rájuk, valósággal kikövetelik őket. A lényeg, hogy az utasítások pontosak, egyszerűek, kibúvó nélküliek és határozottak legyenek. A hét hat napján így normálisan táplálkozhatnak, s nem kell félniük, hogy visszahízzák a leadott kilókat. A DUKAN-DIÉTA LÉNYEGE Nyitó szakasz támadás a kilók ellen A tiszta fehérjekúra átlagos időtartama öt nap Lépegető szakasz az ideális súly eléréséig A fehérjéket váltogató kúra átlagos időtartama kilónként egy hét Megszilárdító szakasz - az ideális súly megtartásáért Átlagos időtartam: tíz nap leadott kilónként Fenntartó szakasz - az ideális súly megőrzéséért Fehérjecsütörtök + lemondás a liftről + három evőkanál zabkorpa naponta
NÉLKÜLÖZHETETLEN TÁPLÁLKOZÁSI ALAPFOGALMAK Az SZ-ZS-F-hármas: szénhidrátok-zsírok-fehérjék Az állati és emberi táplálkozás számtalan különböző táplálékot ismer, ám ezek mindegyike háromféle tápanyagot tartalmaz: szénhidrátokat, zsírokat és fehérjéket. Minden élelmiszer fontossága, állaga és íze attól függ, hogy e három tápanyag milyen kombinációban van meg benne. A kalóriák minőségi különbözősége A táplálkozástudomány szakemberei régebben kizárólag az élelmiszerek és ételek kalóriatartalmával foglalkoztak, s a fogyókúra egyet jelentett a kalóriabevitel csökkentésével; hosszú ideig nem is találták a magyarázatát annak, hogy miért sikertelenek ezek a kúrák. Ma már a legtöbben elvetik ezt a kizárólag mennyiségi alapokon nyugvó szemléletet, s figyelembe veszik kalóriák eredetét is, az azokat tartalmazó élelmiszerek milyenségét, s azt, hogy milyen tápanyagkeverék kerül a gyomorba. Mára bebizonyították, hogy a szervezet egészen másképp dolgoz fel 100 kalóriát attól függően, hogy fehér cukorból, olajból vagy halból származik-e. A feldolgozott kalóriák hasznossága nagyban függ attól, hogy milyen tápanyag elégetéséből származnak, Fontos továbbá, hogy ezek a kalóriák a nap melyik szakában jutnak szervezetünkbe. Ma már mindenki elfogadja azt a nemrég még tagadott tételt, hogy a reggel bevitt kalóriát testünk egészen másképp hasznosítja, mint a délben vagy éppen este elfogyasztottat, Függetlenül attól, hogy az én diétám a túlsúlyos emberek lelki sajátosságainak a figyelembevételével született, programom négy szakaszának a hatékonysága a megengedett tápanyagok gondos kiválasztásával magyarázható, a fehérjék kitüntetett szerepével a nyitó és a fenntartó szakaszokban. Ezért is fontosnak tartom, hogy mindazok, akiknek nincsenek különösebb táplálkozástudományi ismereteik, legalább nagy vonalakban megismerjék az egyes tápanyagok legfontosabb tulajdonságait, s megértsék, hogyan használom ezeket fel a fogyókúra hatékonyságának optimalizálásában. A szénhidrátok Fontos és mindenütt megtalálható tápanyagforrások, melyek helytől, kortól és kultúrától függetlenül mindig is az ember energiabevitelének több mint 50%-át biztosították és biztosítják ma is. Több ezer éven keresztül a gyümölcsön és a mézen kívül az ember kizárólag ún. lassú cukrokból, a gabonafélékből, hüvelyesekből származó szénhidrátokat fogyasztott. Ezek a szervezetben fokozatosan szívódtak fel, csak mérsékelten emelték a vércukorszintet, nem merítették ki az inzulintermelő kapacitást, aminek végzetes következményeit az egészségre és különösen az elhízásra vonatkozóan mindenki ismeri. Mióta ki tudják vonni a cukrot a cukornádból és a cukorrépából, az emberi táplálkozás jelentősen átalakult: túltengenek benne az édességek és a gyorsan felszívódó szénhidrátok. A szénhidrát ideális üzemanyag a sportolók, a nehéz fizikai munkát végző emberek és a serdülők számára, de messze nem az a társadalmunk többségét kitevő ülő foglalkozásúaknak. A fehér cukor és minden cukortartalmú készítmény, nyalánkság és édesség gazdag és tiszta szénhidrát, mely villámgyorsan szívódik fel a szervezetben. A keményítő, bár nem édes, szintén egy szénhidrát. A lisztkészítmények (a kenyér, különösen a
fehér kenyér, a rágcsálnivalók, a kétszersültek, gabonapelyhek), a tésztafélék, a burgonya, a hüvelyesek, úgymint a borsó, a lencse és a bab, jelentős keményítőforrások. A gyümölcsök közül a legtöbb szénhidrátot a banánban, a cseresznyében és a szőlőben találjuk. Szénhidrátot tartalmaz a bor és az összes alkoholféleség. A sütemények, a lisztből és cukorból készült finomságok fogyasztása biztosan elhízást eredményez. A szénhidrátok egy grammja pusztán négy kalóriát tartalmaz, de általában nagyobb adagban fogyasztjuk őket, s így a kalóriafaktoruk lényegesen magasabb. Tökéletes felszívódásuk miatt is a gazdag tápanyagok közé számítanak. A keményítő és lisztkészítmények lassú megemésztését erjedés és gázképződés kíséri, mely kellemetlen és kevéssé esztétikus felfúvódást eredményez, A legtöbb szénhidrát finom, az emberek szeretik a keményítőt, lisztet tartalmazó ételeket és a cukor édes ízét. Az édes iránti vágy részben az ember veleszületett tulajdonsága, de a legtöbb pszichológus egyetért abban, hogy hosszú szoktatás eredményeként erősödik meg: már a gyerekeket is rendszerint cukorral jutalmazzák és vigasztalják. Végül, de nem utolsósorban a szénhidrátok többsége aránylag olcsó tápanyagforrás, ezért mindenki asztalán ott vannak, a leggazdagabbakétól egészen a legszegényebbekéig. Mindent összevéve, a szénhidrátok kalóriadús, mindenütt megtalálható és általánosan kedvelt tápanyagok, édességként gyakran jutalomként, rágcsálnivalóként pedig kárpótlásként jelennek meg. A szénhidrátok emésztése felgyorsítja az inzulinkiválasztást, ami elősegíti a zsírok előállítását és raktározását. Az elmondottakból következik, hogy a szénhidrátok mindenképpen felelőssé tehetőek a súlyfölöslegért, amint ezt már régóta tudjuk is. Ma már azonban sokan a zsírokat tartják joggal a túlsúlyos emberek legfőbb ellenségének. Ennek ellenére továbbra sem szabad lebecsülni a szénhidrátok jelentette veszélyt, különösen egy olyan fogyókúra elején, melynek a lehető legrövidebbnek és legeredményesebbnek kell lennie. Az én diétám nyitó szakaszában mindenféle szénhidrát fogyasztása tilos. A lépegető szakaszban, míg a páciens el nem éri az áhított ideális súlyt, a fehérjék mellett kizárólag zöldségféléket lehet fogyasztani, melyek cukortartalma viszonylag alacsony. Minden egyéb szénhidráttartalmú élelmiszer csupán a harmadik szakaszban kerülhet be az étrendbe, szabadon azonban csak a fenntartó szakaszban fogyaszthatóak heti hat napon keresztül. A zsírok és olajok Minden fogyni vágyó első számú ellensége a zsír, hiszen minden élőlény ebben a formában raktározza el a fölösleges kalóriákat. A fogyókúrázó, ha zsírt eszik, azt eszi, amitől meg szeretne szabadulni. A zsírokat engedélyező és kizárólag a szénhidrátokat tiltó Atkins-diéta megjelenése óta számos fogyókúra vette át ezt a szenzációnak számító szemléletmódot, ami kétségtelenül két okból is óriási tévedés: egyrészt az ilyen kúra eredményeképp kórosan megemelkedik a koleszterin- és trigliceridszint (ami sokaknak az életébe került), másrészt a zsírfogyasztásra épülő diéta soha nem eredményezheti az elért súly hosszú távú megtartását. A zsíroknak két nagy csoportját ismerjük: az állati és a növényi zsírokat. A szalonna és a disznózsír gyakorlatilag színtiszta állati zsiradék, ami nagy mennyiségben található a különféle felvágottakban, a kenőmájasban, a kolbászban és a szalámiban. Viszonylag sok zsírt tartalmaznak egyes húsok (elsősorban a birka- és a bárányhús), és bizonyos szárnyasok (elsősorban a kacsa és a liba). Lényegesen kevésbé zsíros a marhahús (kivéve a bélszínt és a hátszínt), a legsoványabb pedig a lóhús. A tej föléből készült vaj gyakorlatilag színtiszta zsír, a tejszín zsírtartalma is megközelíti a 80%-ot, Öt zsírban gazdag halat ismerünk, melyek felismerhetőek kékes bőrükről és olajos-krémes húsukról. Ezek a szardínia, a tonhal, a lazac, a makréla és a hering. Tudni kell azonban, hogy a
legzsírosabb hal sem tartalmaz több zsírt, mint a közönséges bélszín, ráadásul a hideg tengerekben élő halak zsírja rendkívül gazdag a szív- és érrendszeri betegségek ellen védelmet biztosító omega-3 zsírsavakban. A növényi zsírok a legkülönbözőbb olajokban és az olajos magvakban találhatók meg. Az olaj zsírosabb a vajnál. Bár egyes olajoknak (olíva-, repce- és napraforgóolaj) kiváló tulajdonságaik vannak, és bizonyítottan védik a szívet és az érrendszert, magas kalóriatartalmuk miatt fogyasztásuk tilos a fogyókúra ideje alatt, elkerülendő a megszilárdító szakaszban, és utána is csínján kell bánni velük. Az olajos magvakat, a földimogyorót, a diót, a mogyorót, a pisztáciát általában egy pohár aperitif mellé automatikusan rágcsáljuk el, jelentősen megnövelve így a rákövetkező étkezés kalóriatartalmát. A fogyókúrázók és minden fogyni vágyó számára a zsírok számos veszélyt rejtenek. Először is ezek a legtöbb kalóriát tartalmazó tápanyagok: egy grammjukban 9 kalória van, azaz kétszer több, mint a szénhidrátokban vagy a fehérjékben, melyek egy grammja csupán 4 kalóriát tartalmaz. A zsírok rendkívül gazdag tápanyagok, ráadásul ritkán fogyasztjuk őket magukban. Az olajat, a vajat, a tejszínhabot mindig kenyérrel, süteménnyel, tésztával vagy salátaöntet formájában fogyasztjuk, s ezek a párosítások jelentősen megemelik az összkalóriaértéket. A zsírokat a gyors cukrokhoz képest valamivel lassabban bontja le és asszimilálja a szervezet, de jóval gyorsabban, mint a fehérjéket, így a kalória hasznosulása is nagyobb. A zsíros ételek nem csillapítják igazán az éhséget, ha ilyeneket nassolunk, a fehérjét tartalmazó élelmiszerekkel ellentétben nem eszünk kevesebbet a következő étkezésen, sőt annak későbbre halasztására sem alkalmasak. Végül tudni kell, hogy a sok telített zsírsavat és koleszterint tartalmazó állati eredetű táplálékok, a vaj, a felvágottak, a zsíros sajtok komoly veszélyt jelentenek a szívre. Ezért tartom roppant helytelennek, hogy egyes fogyókúrák, nevezetesen az Atkins-diéta és a hozzá hasonlók engedélyezik korlátlan fogyasztásukat. A fehérjék A harmadik tápanyagcsoportba a fehérjék tartoznak. A proteinogén aminosavakból felépülő fehérjék az élő szervezet építőelemei közül a leghosszabb makromolekulák. A fehérjében leggazdagabb élelmiszerek állati eredetűek, a legfontosabb közülük a hús. A legtöbb fehérjét a lóhús tartalmazza. A marha már zsírosabb, de vannak soványabb részei is. A birka- és bárányhús, mint a színén is látszik, át van szőve zsírral, így fehérjetartalma jóval alacsonyabb. Utoljára a sertéshúst kell említenünk, mely annyira zsíros, hogy nem is sorolható a szigorúan vett fehérjegazdag élelmiszerek közé. A belsőségek sok fehérjét és kevés zsírt meg szénhidrátot tartalmaznak, kivételt képez a máj, melyben némi cukor található. A szárnyasok húsa (a házi kacsát és libát kivéve) viszonylag sovány és fehérjében gazdag, legjobb a pulyka és a csirkemell. A halak közül a fehér húsú tengeri halak a legsoványabbak, így a nyelvhal, a rája, a tőkehal és a fekete tőkehal, melyek rendkívül értékes fehérjeforrások. A hideg tengerek halainak, a lazacnak, a tonhalnak, a szardíniának vagy a makrélának a húsa lényegesen zsírosabb, ami természetszerűen a fehérjetartalom csökkenését vonja maga után, de ennek ellenére fontos fehérjeforrásként tartjuk számon őket, hiszen magas élvezeti értékük mellett védik a szívet és az érrendszert. A rákok és kagylók húsa sovány, nem tartalmaz szénhidrátot, fehérjében rendkívül gazdag. Sokszor mégsem tanácsolják fogyasztásukat, mondván hogy túl sok bennük a koleszterin, de tudnunk
kell, hogy ennek legnagyobb része nem az állat húsában, hanem a fejrész korallpiros részeiben található. Nyugodtan ehetünk hát mindenféle rákot és tenger gyümölcsét, csak tisztítsuk meg a piros részektől. Rendkívül érdekes fehérjeforrás a tojás. A sárgájában zsír és annyi koleszterin található, hogy indokolt esetben nem ajánlatos a túlzott fogyasztása, ezzel szemben a tojásfehérje minden ismert fehérje legtökéletesebbje, úgyhogy az összes többi fehérjét ezzel a mércével mérjük. Növényi eredetű fehérje található a legtöbb gabona-és zöldségfélében, ezek azonban túl sok szénhidrátot tartalmaznak ahhoz, hogy felvegyük őket egy tiszta fehérjekúra étlapjára. Ráadásul a szóján kívül az összes többi növényi eredetű fehérje csak közepes biológiai értékkel bír, mivel hiányoznak belőlük bizonyos létfontosságú aminosavak, így kizárólagos fogyasztásuk hosszú távon nem ajánlott. Hogy lehet hát akkor az ember vegetáriánus? Persze minden attól függ, mit is értünk ez alatt a szó alatt. Ha valaki csak a vörös húst nem eszi, az nem probléma, hiszen ott vannak számára a halak, a tenger gyümölcsei, a tojás és a tejtermékek. Kicsit nehezebb eset az, aki visszautasít minden megölt állattól származó táplálékot, mert csak tojást és tejtermékeket ehet, de ha nem akar fogyókúrázni, ez is elegendő. Végül, aki kizárólag növényi táplálékon él, annak nehéz betartani az általam javasolt fogyókúrát. Hiszen csak a nem teljes értékű növényi fehérjéket fogyaszthatja: ügyesen kell kombinálni a gabona- és zöldségféléket, hogy összességében elegendő aminosav jusson a szervezetébe, mert ennek hiányában az nem képes előállítani a létfontosságú fehérjéket. Az ember húsevő vadász Fontos tudnunk, hogy az ember azáltal emelkedett ki az állatvilágból, hogy húsevő lett. A majmokhoz hasonló ősei csakúgy, minta ma élő emberszabású nagy majmok, még alapvetően növényevők voltak, bár némelyikük alkalmanként el-elkapott egy kisebb állatot, és megette. A közös vadászat és a húsevésre való áttérés folyamán alakultak ki a kizárólag emberi sajátosságai. Emésztő- és kiválasztó rendszere mára tehát alkalmassá vált a korlátlan hús- és halfogyasztásra. Állati eredetű táplálékok, négylábúak, halak és szárnyasok húsának fogyasztására vagyunk berendezkedve mind emésztőrendszerünket, mint lelki beállítottságunkat tekintve. Persze meg tudunk lenni nélküle, vadásznunk és húst ennünk sem muszáj, DE akkor részben természetünk elvárásai ellenében cselekszünk, elfelejtve, hogy testünk akkor működik tökéletesen, ha megadjuk neki, amire szüksége van. Jelentéktelennek tűnhet önök szemében az, amit most elmondok, pedig kulcsfontosságú, hiszen minden élőlénynek úgy kell élnie, ahogy és amire teremtetett. Emésztés, kalóriaveszteség és jóllakottság Az összes táplálékcsoport közül a fehérjék megemésztése a legmunkásabb, és ez tart a leghosszabb ideig. Több mint három órába telik, míg a szervezet lebontja és asszimilálja őket. Az ok egyszerű. A hosszú molekulaláncok erős kötései összetett feladat elé állítják szervezetünket: a táplálékot alaposan meg kell rágni, majd a gyomorban és a vékonybélben különböző emésztőnedvek, például a hasnyálmirigy emésztőenzimeinek és az epe munkájára van szükség ahhoz, hogy feloldódjanak és felszívódhassanak. Ez a fajta kalória-előállítás a szervezetnek igen nagy erőfeszítésébe kerül: fehérjéből származó 100 kalória előállítása kb. 30 kalóriát igényel. Összefoglalva kimondhatjuk, hogy a fehérjék lebontásának energiaigénye 30%, míg a zsíroké 12%, a szénhidrátoké pedig csak 7%. Érdemes tehát megjegyeznünk, hogy ha a fogyni vágyó ember húst, halat vagy sovány joghurtot eszik, annak megemésztése és asszimilálása már önmagában csökkenti az étkezéssel bevitt energiát. E kedvező sajátosságra a későbbiekben még visszatérünk a tiszta fehérjediéta működésének magyarázata kapcsán. Az emésztés és felszívódás lassúsága késlelteti a táplálék gyors kiürülését a szervezetből, s erősíti a teltség és a jóllakottság érzését.
Egyetlen létfontosságú tápanyag, melyet minden étkezésnek tartalmaznia kell A három alapvető tápanyagcsoport közül csak a fehérjék nélkülözhetetlenek és létfontosságúak. Legkevésbé fontos a szénhidrát, miután a szervezet maga is képes a fehérjékből vagy a zsírokból a glukóz, vagyis a cukor előállítására. Amikor éhezünk vagy fogyókúrázunk, szervezetünk zsírtartalékát használjuk fel az izmok és az agy működéséhez nélkülözhetetlen glukóz előállítására. Ugyanez a helyzet a zsírokkal; az elhízott emberek jól tudják, hogy a túlzott édesség- és húsfogyasztás zsírfelhalmozódáshoz vezet. Mindezzel szemben az ember nem képes az anyagcsere folyamán fehérjét, bizonyos aminosavakat szintetizálni. Az izomzat fenntartásához, a vörösvérsejtek termeléséhez, a sebek begyógyulásához, a haj növekedéséhez és mindenekelőtt a memória működéséhez egyaránt fehérjére van szükségünk, mégpedig testsúlykilogrammonként napi legkevesebb egy grammra. Amennyiben a szervezet nem jut hozzá ehhez a mennyiséghez, saját tartalékait kezdi el felemészteni, vagyis először az izomzatot, majd a bőrt, végül a csontokat. Ez történik az esztelen fogyókúrák, mint például a kizárólag vízivást engedélyező böjt vagy a Beverly Hills-diéta folyamán, mely csak egzotikus gyümölcsök fogyasztását engedélyezi. A hollywoodi sztárok híres fogyókúráját gyorsan abba kellett hagyni, mert aki komolyan folytatta, minden vonzerejét elveszítette a kúra végére. Az Egyesült Államokból az utóbbi időkben Európába is átterjedt az úgynevezett méregtelenítő kúrák divatja, melyeknek az a lényege, hogy néhány nap kizárólagos gyümölcs- és zöldségfogyasztással méregteleníthetjük szervezetünket. Mivel tudományosan már bebizonyították, hogy ha a szervezet nyolc órán keresztül nem jut jó minőségű fehérjéhez, saját izomtartalékait kezdi el felélni, világos kell, hogy legyen, mennyire ártalmasak az efféle, kizárólag anyagi érdekeket és porhintést szolgáló kúrák. A fogyni vágyónak tudnia kell, hogy bármilyen szigorú diétát követ is, saját súlyának megfelelően naponta kilónként egy gramm fehérjét juttatnia kell szervezetének, s ezt a fehérjemennyiséget egyenletesen kell elosztania a napi három étkezésre. Ha nem reggelizünk rendesen, ebédre bekapunk egy almás táskát és egy szelet csokit, vacsorára pedig pizzát eszünk valamilyen gyümölccsel, a fehérjében szegény étkezések hatására kifakul a bőrünk, s kondíciónk látványosan romlik. A fehérjék kalóriatartalma alacsony Egy gramm fehérje mindössze 4 kalóriát tartalmaz, feleannyit, minta zsír, s hozzávetőlegesen annyit, minta cukor. A legnagyobb különbséget az jelenti, hogy a fehérjében gazdag ételek soha nem annyira koncentráltak, mint például a fehér cukor, mely tiszta szénhidrát, vagy az olaj és a vaj, mely szinte 100% zsír. A húsok, halak és egyéb fehérjeforrások csupán 50% felszívódó fehérjét tartalmaznak, a többi salakanyag vagy hasznosíthatatlan rost. Egy pulyka- vagy bélszínszelet 100 grammja csupán 200 hasznos kalóriát tartalmaz, s emlékezzünk rá, hogy feldolgozásához a szervezetnek a kalóriaérték 30%-ára, vagyis 60 kalóriára van szüksége. Az ízletes és teltségérzetet adó étel tehát csak 140 kalóriát jelent, vagyis pontosan egy kanál olajnak megfelelőt, amit könnyedén rálöttyintünk néhány salátalevélre. Ebből az egyszerű tényből jutottam arra a felismerésre, hogy micsoda eredményeket lehet elérni egy olyan fogyókúrával, mely néhány napig kizárólag fehérjefogyasztást engedélyez. A fehérjék két hátránya Drágák: a fehérjetartalmú ételek viszonylag sokba kerülnek, a húsok, a halak, a tenger gyümölcsei a legdrágábbak, a tojás, a baromfi, a belsőségek már olcsóbbak, de még így is elég mélyen kell nyúlnunk a pénztárcánkba. Szerencsére az utóbbi időben megjelentek a piacon, mégpedig nagyon kedvező áron a sovány, 0%-os tejtermékek, kiváló lehetőséget kínálva mindazoknak, akik az ára miatt nem engedhetnék meg maguknak a fehérjediétát.
Több bennük a hasznosíthatatlan melléktermék: a többi élelmiszerrel ellentétben a fehérjéket nem tudja teljes egészében feldolgozni a szervezet, lebontásuk folyamán olyan melléktermékek keletkeznek pl. a húgysav, melyeket a szervezetnek ki kell ürítenie. Elméletileg, ha több fehérjét fogyasztunk, megemelkedik ezeknek a melléktermékeknek is a szintje, s ez zavarokat okozhat különösen az arra érzékeny embereknél. A gyakorlatban azonban az emberi szervezet és elsősorban a vese kiválasztó tevékenysége tökéletesen elegendő e melléktermékek eltávolítására, csak a vesének megfelelő mennyiségű vizet kell biztosítani, hogy feladatát elvégezhesse. A fehérjében gazdag táplálkozás mellett sokat kell tehát inni, s ez különösen igaz a diéta tiszta fehérjekúra szakaszára. Itt kell foglalkoznunk azokkal a híresztelésekkel, miszerint a fehérjedús ételek túlságosan igénybe veszik és tönkreteszik a vesét. Sőt, továbbmenve, ugyanezek a kételkedők még azt is hozzáteszik, napi 1,5 I víz már toxikus a vese számára! 30 év tapasztalata után nyugodtan kijelenthetem, hogy a fehérjére épülő és napi minimálisan 1,5 liter víz fogyasztását előíró diétám alkalmazása alatt ilyen gyanúnak még csak az árnyéka sem merült fel. Feljegyeztem 30 olyan páciensem adatait is, akik egy vesével élnek, s ők is úgy tudtak lefogyni, hogy egyetlen vesefunkciójuk értéke sem tért el a normálistól. A károgók mellett ott vannak azután az irigyek és rosszindulatúak, akiknek le kellene fogyniuk, de nincs merszük hozzá, s a legszívesebben másokat is eltántorítanának. Mindenkinek csak azt tudom mondani, csatlakozzon hozzánk, és igyunk együtt sok vizet! Summázásképp A következőkben ismertetek néhány alapelvet, amit egy jó fogyókúrának tiszteletben kell tartania: A fogyni vágyók legnagyobb ellenségei a növényi és állati eredetű zsírok. Ha nem számolunk a húsok és a halak zsírtartalmával, kimondhatjuk, hogy a legtöbb bevitt kalória a szószokból és olajban sült ételekből, a köretekhez felhasznált vajból és tejszínből, a zsíros sajtokból és felvágottakból származik. Minden hatékony diétának először ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztását kell csökkentenie, vagy egészen kiküszöbölnie. Nem fogjuk soha elveszíteni zsírpárnáinkat, ha közben folyamatosan zsírt fogyasztunk. Tudnunk kell, hogy az állati eredetű táplálékokban jelentős mennyiségű koleszterin és telített zsírsavakat tartalmazó triglicerid található. Ha ezek bevitelét korlátozzuk, máris sokat tettünk szívünk és érrendszerünk védelméért, s jelentősen csökkenthetjük koleszterinszintünket is. A fogyókúrázók másik nagy ellensége az egyszerű szénhidrát. Nem a teljes kiőrlésű gabonából vagy a zöldségfélékből származó lassú cukor, hanem a gyors, a szinte azonnal felszívódó fehér cukor. Amikor az édes ízt élvezve ropogtatjuk a rágcsálnivalókat, nem is gondolunk az ételek magas kalóriatartalmára. A fehérjék nem tartalmaznak túl sok kalóriát: energiatartalmuk 4 kalória/gramm. A fehérjében gazdag élelmiszerek, a húsok, a halak rostjait nem emésztjük meg teljes egészében, így szervezetünk nem is dolgozza fel őket 100%-ban. A fehérjéknek ez a tulajdonsága, vagyis hogy nem alakulnak át teljes egészében kalóriákká, ideálissá teszi őket a fogyókúrázók számára, hiszen minden túlsúlyos ember nagy kalóriafogyasztó, aki minden táplálékot hasznosít. A fehérjék sajátos dinamikája abban áll, hogy az emésztés során jelentős mennyiségű energiára van szükség a lebontásukhoz, ami tovább csökkenti kalóriatartalmukat, s így 30% megtakarítást eredményez, jelentősen többet, mint bármilyen más tápanyag esetében.