Növényrendszertan gyakorlatok

Növényrendszertan gyakorlatok 3. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2014 Zuzmók, mohák, harasztok

Zuzmók Lichenes moszat + gomba együttélése révén létrejövő új szervezetek telepes felépítésű, szimbionta lények, alaki és élettani egységek évi néhány mm csoportosítás a gombapartner szerint: moszatgomba Phycolichenes tömlősgomba Ascolichenes bazídiumosg. Basidiolichenes konídiumos g. Deuterolichens zöldmoszat v. cianobaktérium 13500 faj, Mo. 800, 5 védett

Telepfelépítés algasejtek elhelyezkedése szerint: homoiomer heteromer forma szerint: kéregtelepű lombos, leveles bokros szakállzuzmók kocsonyás zuzmók lepraoid felső kéreg moszatsejtek gombafonalak alsó kéreg gyökérszerű hifák (rhizina) bél

Szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik: a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, amelyek kiemelkedő, bokor, serleg, csésze, tölcsér stb. alakú teleprészeken, ún. podéciumokon képződnek. (ivaros szap.) Lecanora conizaeoides zuzmó apotéciumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)

a zuzmószaporodás vegetatív úton négyféle lehet: teleprészekkel (teleptöredékkel) szorédiumokkal (osztódó moszatok + körülvevő hifák a telep belsejében) lisztszerű képződmények izidiumokkal (a telep felületén található kéreggel borított kinövések) piknidiumokkal (a telepbe besüllyedő gömb vagy körte alakú képletek apró piknospórák, más telepre kerülve hajtanak ki) szorédium izidium piknidium

Kéregtelepű zuzmók telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, leválaszthatatlanok az aljzat (szubsztrátum) lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat bizonyos fajok a kőzet vagy fakéreg belsejében élnek a telep lehet összefüggő, repedezett (mezőcskés), szemcsés, szemölcsös, szegélyezett, stb.

Térképzuzmó Rhizocarpon geographicum A telep általában 2 cm-nél nagyobb kiterjedésű, sárga, zöldessárga, szürkészöld, a mezőcskék laposak, ritkán domborodók, összefüggők, szögletesek vagy szabálytalan alakúak. A bélréteg fehér, az apotécium kerekded vagy szögletes, lapos, fekete. Szilikátkőzeten, mérsékelten gyakori a Magyar középhegységben és a Nyugat- Dunántúlon.

Térképzuzmó Rhizocarpon geographicum

Leveles (lombos) zuzmók telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható a telep levélszerű, lapos, szélein többé-kevésbé felemelkedő az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj

Sárga falizuzmó Xanthoria parietina A telep leveles, akár 10 cm-nél is nagyobb lehet. Sárga-narancssárga színű, karéjai részben átfedők, aljzathoz simulók. Számos apotécium található a telepen, ezek színe a teleptől kissé elütő árnyalatú, szorédiumok nincsenek. Fákon, mésztartalmú sziklán és kőfalon is előfordul, nitrofrekvens, települések közelében is megtalálható. Az országban általánosan elterjedt. Légszennyezést tűri

Sárga falizuzmó Xanthoria parietina

Eb(nyelvű)zuzmó Peltigera canina A telep vékony, lágy, hajlékony, kékesszürke, a széle visszahajló, a 20 mm-nél szélesebb karéjkák kevéssé hullámosak. Fonáka világos, az erek és a rizinák középen barnásak, a széleken világos színűek. Mohával borított talajon, kőzeten, öreg fák alsó részén, árnyékos, nyirkos helyen. A Magyar-középhegységben és a Mecsekben, valamint az Alföldön elterjedt.

Eb(nyelvű)zuzmó Peltigera canina

Karcsú serlegzuzmó Cladonia fimbriata Az altelep sokáig megmarad, jól fejlett. A podécium keskeny nyelű serleg alakú, lisztesen szorédiumos, fénytelen fehéres zöld. Az apotéciumok rendszerint hiányoznak, ha vannak, akkor barnák. Savanyú, humuszos homok talajon, korhadó fatuskón, köveken, sziklákon, vízmosások, omlások talaján. Hazánkban egyike a leggyakoribb Cladonia fajoknak, síkságtól a hegyvidékig sok helyen megtalálható.

Karcsú serlegzuzmó Cladonia fimbriata

Sárga serlegzuzmó Cladonia foliacea A telep levélszerűen tagolt, a tagolt részek szorosan fekvők, fonákuk fehéres vagy sárgás. Podéciuma ritkán van, serlege hengeres vagy emeletes. Az apotécium 1-2 mm, barna. Savanyú talajon, napfényes, szeles élőhelyeken. Hazánkban ritka, Nyugat-Dunántúl, Északi-középhegység.

Sárga serlegzuzmó Cladonia foliacea

Bokros zuzmók telepük apró bokrokhoz hasonló, amely nem mindig rögzül az aljzathoz a telep sallangos, szalag alakú vagy fonalas, illetve elágazó vagy egyszerű, ill. felegyenesedő vagy lelógó többnyire radiális szerveződésűek az aljzat többnyire talaj, ritkábban fakéreg egyes fajok a telep fölé felálló teleprészt (podécium) emelnek

Rénszarvaszuzmó Cladonia rangiferina Az altelep alig fejlett, a podécium bokros, gazdagon elágazó, szürke, kéregréteg nélküli, csupasz, gyepet alkot. Az ágak végei 3-4-felé elágaznak, a végső ágacskák bókolók, egy oldalra hajlók, a csúcson barnulók. Az apotéciumok rendszerint hiányoznak. Nedves, hűvös éghajlaton, humuszszegény, erodált, savanyú talajon, erdei tisztásokon, sziklagyepekben moha közt él. Hegyvidéki faj, az Északi-középhegységben és a Vendvidéken gyakori, a Dunántúliközéphegységben, a Mecsekben és a Kőszegi-hegységben ritkább.

Rénszarvaszuzmó Cladonia rangiferina

Tölgyfazuzmó Evernia prunastri A telep felül szürkészöld, zöldessárga, gödörkésen vagy hálósan redős, gazdagon elágazó. Az ágak laposak vagy domborúak, széleiken keskenyen visszahajlók. A fonák mindig fehér. A telep hajlékony, általában lelógó, az aljzathoz tapadókoronggal kapaszkodik. Szorédiumos, a szorédiumok az ágacskák szélén vagy felületén ülnek, folt vagy fej alakúak. Az apotécium ritka. Lombos és tűlevelű fákon, ritkán homokon vagy homokkövön él. A síkvidéktől a hegyvidékeinkig általánosan elterjedt. A levegő szennyezettségére közepesen érzékeny.

Tölgyfazuzmó Evernia prunastri

Szakállzuzmó Usnea hirta A telep bokros típusú, gazdagon elágazó, szakállszerű, egy ponton tapadó, olaj- vagy szürkészöld. Az ágakat sűrűn izidiumok borítják. Szeles, napfényes, gyakran kiszáradó helyeken, tű- és lomblevelű fák ágain, a dombvidéktől az alhavasi régióig él. Hazánkban ritka, elsősorban a középhegységeinkben (Mátra, Bükk) és a Nyugat-Dunántúlon található. A légszennyezettségre érzékeny.

Szakállzuzmó Usnea hirta

A mohák jellemzői alsó devoni Horneopyton lignieri legegyszerűbb szárazföldi élőlények Önálló vízháztartás nincs, tápanyagfelvétel a test teljes felületén keresztül Levél, szár, gyökér kezdetleges, magvas növényekével analóg (funkcionális hasonlóság) Mohanövény: haploid gametofiton, ezen fejlődik a spórákat fejlesztő diploid sporofiton Sporofiton szerepe alárendelt, önállótlan

A mohák Bryobionta életciklusa Gametofiton: haploid spóra protonema ivarszervek ivarsejtek megtermékenyítés Sporofiton: zigóta diploid növény spóratartó tok meiózis spóra

Mohák Bryobionta mohák életciklusa

A mohák rendszerezése Májmohák t. Hepatophyta (Marchantia) Lombos mohák t. Bryophyta Tőzegmohák o. Sphagnopsida (Sphagnum) Valódi lombos mohák o. Bryopsida (Polytrichum, Atrichum, Dicranum, Leucobryum, Tortula, Pleurozium, Hylocomium, Hypnum, Thuidium, Plagiomnium) sziklamohák jungermanniák becősmohák

Májmohák t. Hepatophyta ősi csoport: a szárazföldi növényi lét első biztos jelei (475 millió év) 400 nemzetség, 10 000 faj, a mohák harmada sejtekben terpenoidokat tartalmazó olajsejtek protonemából egy növény fejlődik leveles vagy telepes test spórák között higroszkópikusan mozgó spóraszóró fonalak vannak leveles májmohák levélkéinek nincs középere rhizoidok egysejtűek, nem ágaznak el

Májmohák t. - Hepatophyta Telepes májmohák Leveles májmohák

Csillagos májmoha Marchantia polymorpha szabálytalanul villásan elágazó, az aljzathoz rhizoidokkal kapcsolódó, sötétzöld, feketés középérrel Ivartalan szap.: rügykosárkák, bennük lencse alakú sarjtestek (gemmák) homoiospórás kétlaki antheridiumok esernyőszerű-, archegóniumok csillag alakú tartón (receptákulum) bázikus, N-ben gazdag, árnyasnyirkos helyeken, mesterséges aljzatokon is kozmopolita, gyakori

kriptikus fajképződés: (morfológiailag hasonló egyedek, génállomány eltérő) Csillagos májmoha Marchantia polymorpha

A női archegóniumok tartója csillag alakú. A hím antheridiumok tartója esernyőszerű. Csillagos májmoha Marchantia polymorpha

100000 faj, Mo. 3000 Lombos mohák t. Bryophyta Tőzegmohák o. Sphagnopsida tömött, kidagadó párnák speciális ökológiai igény és élőhely száruk dúsan ágas, sápadtzöldek, sok víztartó sejttel korlátlan hossznövekedésűek rhizoid nincs, alsó részük fokozatosan elhal lápi fajok felhalmozódva tőzeget képeznek (bányászat) hazánkban 24 fajuk él, védettek

Nehezen megkülönböztethető fajok Tőzegmoha Sphagnum sp. száracskán az oldalágak ötössével, (3+2), vízszállító felület növelése spirális állás, csúcson fejecskét alkotnak levelek egyrétegűek, víztárolásra módosult sejteket tartalmaznak spóratartóik az oldalágak tövén fejlődnek. A tok nyele ún. pseudopodium (gametofiton képezi haploid) ivartalan szaporodás jellemző

Tőzegmoha Sphagnum sp. boreális területek, magashegységek dagadólápjai (60. szélességi körtől északra) nálunk 24 faj, mind védett tápanyagszegény, savanyú, nedves élőhelyen: lápokban Zemplén, Ny-Dunántúl (Őrség, Vendvidék, somogyi Baláta-tó), Bátorliget, khg. és az Alföld peremén (pl. Csaroda, Kelemér, Sirok), egykor elterjedtebb (Hanság, Kis-Balaton)

Tőzegmoha Sphagnum sp.

Keleméri mohos tavak

Tőzegmoha Sphagnum sp.

operkulum vaginula Tőzegmohák Sphagnum sp.

Valódi lombos mohák o. Bryopsida 650 genus, 16 000 faj zöld mohanövényke: gametofiton, függetlenedő sporofiton élénkzöldek izo- v. homoiospóra egy- v. kétlaki elfekvő (oldalt termő Pleurocarp) vagy felálló (csúcson termő Acrocarp) száracskákkal ill. ivarszervekkel és sporangiumokkal differenciáltabb phylloid, cauloid és rizoid képletek

Lombos mohák levelecske keresztmetszet száracska keresztmetszet

Lombos mohák

Lombos mohák protonéma fejlődő gametofiton Diaspóra-bank: ivaros és ivartalan szaporítóképletek tömege a talajban

Lombos mohák kolumella urna a sporogónium részei: talp, nyél, spóratok (tokfedő + fogacskák), süveg

Lombos mohák Bryidae

Erdei szőrmoha Polytrichum formosum Szőrmohák: legfejlettebb mohacsoport, nagy termetűek, fejlett levelek, hajtás belső differenciálódása (hydroid, leptoid, sztereid sejtek) nagy termetű, felálló szár, nem ágazik el párnája barnászöld-feketés, kemény tapintású levelek árszerűek, szárazon összehajlók, felülről csillagra emlékeztetnek, levélszél fogas spóratok nyele vöröses, tok vöröses, szőrös süveg borítja függőleges csőröcske - savanyú talajú, nyirkos, humuszos erdők, fák töve, útrézsűk hegyvidéken (Mátra, Börzsöny)

Erdei szőrmoha Polytrichum formosum

nemezes, szőrös süveg (kaliptra) Erdei szőrmoha Polytrichum formosum

Erdei szőrmoha Polytrichum formosum

Katalin-moha Atrichum undulatum sötétzöld, puha párnákat alkot szára nem ágas, 2-8 cm magas. levél nedvesen elálló, keresztben hullámos-ráncos, szárazon összehajló élénk vörösbarna színű tokfedő hosszú, elálló csőrös üde termőhelyeken, semleges vagy enyhén savanyú talajon domb- és hegyvidéki erdők tipikus mohája, fák tövénél, útrézsűkben

Katalin-moha Atrichum undulatum

keresztben ráncos levélke Katalin-moha Atrichum undulatum

Katalin-moha Atrichum undulatum

Seprűmoha Dicranum scoparium laza, zöld vagy barnás párna szár felálló, egyszerű/villásan elágazó levelek sarlósan-seprűszerűen féloldalra hajlók, ár alakúak, élesen fűrészeltek szár alsó részén rozsdavörös, filcszerű szövedék tokot ritkán fejleszt mészkerülő erdők, fenyvesek, sovány erdei talajon; mészszegény, árnyas sziklákon, fák tövében magasabb középhegységek, nyugati határszél (Mátra, Börzsöny, Sopronihg.)

Seprűmoha Dicranum scoparium

Fénylő vánkosmoha Leucobryum glaucum szárazon fehéresszürke, nedvesen kissé kékes, félgömb alakú tömött párnákat alkot levél: vaskos, ép, merev, csúcsa hengeressé zárul, ér nagyon széles hűvös, csapadékos területek, savanyú nyershumuszos talajt jelez Ny-Dunántúl, Középhegységek, mészkerülő lomberdők és erdeifenyvesek.

Fénylő vánkosmoha Leucobryum glaucum

Háztetőmoha Tortula ruralis laza, nagy kiterjedésű, nedvesen sárgászöld, szárazon barnás gyepek felülnézetben csillag alakú levele nedvesen ívesen hátrahajló, szárazon begöndörödnek, begöngyöltek levélér hosszú, fehér üvegszerű szőrbe fut ki spóratok nyele vöröslő, a tok tojásdad pionír, szárazságtűrő, mész- és fénykedvelő közönséges, sokféle aljzaton, pusztai gyepekben, háztetőkön is

Háztetőmoha Tortula ruralis

Pirosszárú moha Pleurozium schreberi laza, halványzöld, fénylő gyep felálló, piros szár levélkék: homorúak, tojásdadok, tompa hegyűek, csúcsuk aprón fogasak, levélér hiányzik tok és nyele pirosas barna, hengeres, hajlott. savanyú talajú árnyas erdők, hegyi rétek, telepített fenyvesek domb- és hegyvidéken jellemző, síkvidékeken ritka

Pirosszárú moha Pleurozium schreberi

Emeletesmoha Hylocomium splendens Sárgászöld gyepeket alkot. Éves hajtásonként szakaszosan, emeletesen fejlődik. Ágrészei laposan, kétháromszorosan elágazók. Szárlevelei sűrűn állnak, tojásdad hosszúkásak, hirtelen keskenyedő csúccsal. Toknyele piros, a tok tojásdad, oldalt hajló, fedője rövid csőrös. Üde talajt, savanyú humuszt jelző faj. Mészkerülő erdőkben gyakori. Nálunk a domb- és hegyvidéken jellemző, a síkvidékeken ritka

Emeletesmoha Hylocomium splendens

Ciprusmoha Hypnum cupressiforme Telepe tömött, zöld, fénylő, levelei hajfonatszerűen ráhajlanak a szárra szára szabályosan elágazó tok ritkán van, piros nyélen felálló, görbült, fedője csőrös kozmopolita, hazánkban mindenféle aljzaton, erdőkben, gyepekben, talajon, fák kérgén, sziklákon is elterjedt üde, mezofil termőhely

Ciprusmoha Hypnum cupressiforme

Tujamoha Thuidium abietinum merev, laza, barnászöld-sárgászöld gyep kétszeresen elágazó, fenyőcskére emlékeztet mindig meddő, spóratokot nem képez fény- és mészkedvelő, szárazságtűrő kontinentális területeken: pusztagyepekben, más száraz gyepekben, országszerte gyakori

Tujamoha Thuidium abietinum

Fodroslevelű ligetmoha Plagiomnium undulatum alacsony, gyakran elfekvő szár levél keskeny nyelv alakú, csúcsuk lekerekített. Felülete hullámos, fényes, nedves Nedves, párás levegőjű, árnyas termőhelyeken: források, patakok mellett, völgyalji erdőkben Khg.-ekben gyakori, Alföldön lápés ligeterdőkben él.

Fodroslevelű ligetmoha Plagiomnium undulatum

Harasztok Szabályozott belső vízháztartás, szállítószövet, szár differenciálódása Szaporodás víztől független Sporofiton szerepének növekedése a gametofitonénak rovására Nagy tömegű spóratermelés szilur-devon: 2 fő evolúciós irány vese alakú sporangium, mikrofillum sugaras szimm. sporangium, valódi levél

A harasztok rendszerezése Korpafüvek t. Lycopodiophyta (Lycopodium) Zsurlók és páfrányok t. Moniliphyta Zsurlók o. Equisetopsida (Sphenopsida) (Equisetum) Kígyónyelvpáfrányok o. Ophioglossopsida (Ophioglossum) Valódi páfrányok o. Polypodiopsida (Asplenium, Polypodium, Pteridium, Athyrium, Dryopteris, Thelypteris) Korpafüvek t. psilótumok o. kígyónyelvpáfrányok o. zsurlók o. marattiapáfrányok o. leptosporangiumos páfrányok o. a magvas növények törzsei Moniliphyta zsurlók és páfrányok t.

Korpafüvek t. Lycopodiophyta - karbonkori kőszénmocsarak uralkodó fái (pecsétfák, pikkelyfák) - Ma 1200 faj: korpafüvek, csipkeharasztok, durdafüvek -Magyarországon 7 faj (Huperzia, Diphasiastrum, Lycopodium, Selaginella) (védettek) - villás elágazódás - mikrofillumok levélhónaljában képződő sporangiumok - sporofillum-füzér - boszorkányliszt : spóratömeg gyógyászati alkalmazása (sebhintőpor), villanópor

Kapcsos korpafű Lycopodium clavatum Földön kúszó szára több méteres, zölden áttelelő (Ch). Levelei a száron sűrűn, spirális rendben állnak; aprók, ár alakúak, szőrszálban végződnek. Sporofillumos hajtásrészei felállók (10-20 cm), a sporofillumfüzér nyeles, kettesével áll. Spóraérés: VII-IX. Izospóra. pionír, fényigényes; csapadék- és hidegkedvelő, mészkerülő Ny-Dt. (Őrség, Alpokalja), Khg. egyes pontjain mészkerülő erdőkben, fenyvesek, másodlagos élőhelyek (fenyér, nyiladék) védett (10000 Ft) Kamefiton (Ch)

Kamefiton (Ch): Évelő lágyszárúak, a föld feletti hajtástengelyek hosszabb életűek, több mint egy vegetációs időszakig élnek, legyökeresedhetnek, átvészelő szervük talajfelszín felett található fedetlen rügy, melyet rendszerint a hótakaró véd. Kapcsos korpafű Lycopodium clavatum

Kapcsos korpafű Lycopodium clavatum

Zsurlók és páfrányok t. Moniliphyta Kígyónyelvpáfrányok o. Ophioglossopsida villás elágazás Ophioglossum (1), Botrychium (4 hazai faj)

Kígyónyelv Ophioglossum vulgatum Kis termetű, vékony, kúszó gyöktörzsű Villásan elágazó hajtás: vegetatív és generatív részre tagolt Vegetatív rész: lágy, nyelvszerű, zsírfényű, ép szélű, világoszöld. Generatív rész: szárra emlékeztető hajtáság csúcsán sporangium-füzér árnyéktűrő, üde vagy nedves termőhelyet igényel láp- és ligeterdők, nedves, üde rétek Védett (2000 Ft) Geofiton (Ge)

Kígyónyelv Ophioglossum vulgatum

sporangium-füzér Kígyónyelv Ophioglossum vulgatum

Zsurlók és páfrányok t. Moniliphyta Zsurlók o. Equisetopsida - Karbonban virágkor - ma visszaszorulóban lévő, ősi növénycsoport - Világszerte 25 faj, hazánkban 8 faj - szár ízekre tagolódik, örvösen elágazó - levelek redukálódtak, ízeknél mikrophyllum-hüvellyé nőttek össze - spóratermelés a generatív hajtáson vagy a vegetetív hajtás tetején sporangiófórum-füzéreken - homoiospóra, 2 elatéra

oldalágak mikrofillumhüvely oldalág alsó internódiuma

Sporofiton Vegetatív hajtás Generatív hajtás Sporangiofórum-füzér Gametofiton zigóta gyöktörzs Spóraképződés Archegónium petesejt hímivarsejt Antheridium

Óriás zsurló Equisetum telmateia Nagy termetű (50-100 cm), dúsan oldalágas, gyöktörzses haraszt. Vegetatív és generatív hajtása eltérő (Vernalia) Generatív hajtás: halványsárga, vaskos Vegetatív hajtás: fehéressárgás, mindig dúsan oldalágas, az oldalágak világoszöldek, többszörösen elágazók. Félárnyéktűrő; nedves, tápanyagban gazdag talajokon él. égerligetek, szivárgó vizes bükkösök, forráslápok, mocsarak domb- és hegyvidékeken gyakori, az Alföldön ritka. Geofiton (Ge): Talajbeli módosult hajtással (hagymával, gumóval vagy gyöktörzzsel) vagy a gyökéren lévő rüggyel áttelelő növények. Geofiton (Ge)

Óriás zsurló Equisetum telmateia

Mezei zsurló Equisetum arvense 20-50 cm magas, örvösen álló oldalágú, gyöktörzses haraszt (Vernalia-típus) Sporofillumfüzért viselő generatív hajtása kora tavasszal jelenik meg, sárgásbarna színű, a csomókon hártyás levélhüvelyeket visel Vegetatív hajtás: tavasz végén, bordázott, zöld, oldalágas v. anélküli. Csomónként 5-12 oldalszár helyezkedik el rajta, amelyek újból elágazhatnak. igénytelen, inkább mészkerülő, zavarástűrő országszerte közönséges, néhol terhes gyom (szántók, rétek, gyomtársulások) Geofiton (Ge)

központi üreg Mezei zsurló Equisetum arvense

levélhüvely Mezei zsurló Equisetum arvense

Mezei zsurló Equisetum arvense

Óriás zsurló Equisetum telmateia Mezei zsurló Equisetum arvense

Zsurlók és páfrányok t. Moniliphyta Leptosporangiumos páfrányok o. Polypodiopsida (Pteropsida, Filicopsida) -Harasztok legnagyobb, legjelentősebb csoportja (10 000 faj) -leptosporangium: 1 sejtből alakul ki, nyeles, fala 1 sejtrétegű, benne csak 64-256 spróra -(a korábbiaknak eusporangiuma van: sok kezdeti sejt, ülő, vastagabb fal, sok spóra) - szív alakú előtelep (prothallium) - Nagy, tagolt, villásan erezett, kezdetben begöngyölt levél - Sok sziklalakó és erdei faj

Gametofiton: spóra előtelep ivarszervek ivarsejtek Sporofiton: zigóta diploid növény spóratartó spóra

A páfrányok életciklusa

A páfrányok előtelepe és ivarszervei Antheridium Archegónium Sporofiton Gametofiton

A spórák spóratartókban (sporangiumokban) termelődnek A sporangiumok a levél fonákán, szélén vagy főerén szóruszokban állnak A szóruszokat gyakran fátyolka (induzium) borítja Páfrányok Pteropsida

Páfrányok o. Pteropsida

Aranyos fodorka Asplenium trichomanes Kis termetű (5-30 cm), tőálló leveleket viselő, évelő páfrány Levél: páratlanul szárnyas, sok levélkepárral, ezek oválisak, csipkés szélűek Levélgerinc fénylő fekete spórák a levélkefonákon csíkszerű szóruszokban félárnyékot kedvelő, szárazságtűrő, az aljzat kémhatására nem igényes sziklagyepek, sziklahasadékok, törmelékes talajú erdők, másodlagosan építményeken (pl. kőfalakon) Hemikriptofiton (He)

Hemikriptofiton (He): Évelő lágyszárúak, föld feletti hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük talajfelszín közelben található fedetlen rügy, melyet a talaj legfelső rétege, az avar és a növény elszáradt levelei védenek. Aranyos fodorka Asplenium trichomanes

Aranyos fodorka Asplenium trichomanes

Gímpáfrány Asplenium (Phyllitis) scolopendrium Kis v. közepes termetű, tőálló leveleket viselő, rövid gyöktörzsű évelő páfrány. Levelei 10-60 cm hosszúak, keskenylándzsásak, ép szélűek. A szóruszok a nagyobb levelek fonákán, az oldalerekkel párhuzamos sávokba rendeződtek. Spóraérés VII-IX. Hűvös, párás (mikro)klímát, fagymentes helyeket kedvelő, erősen árnyéktűrő, mészkedvelő faj. Üde lomberdők sziklafalainak, sziklarepedéseinek páfránya. Középhegységeinkben szórványos. Alkalmilag kutak oldalaiban is megtelepedhet. Védett (2000 Ft)! Hemikriptofiton (He)

Gímpáfrány Phyllitis scolopendrium

Édesgyökerű páfrány Polypodium vulgare kis termetű, elágazó, kúszó gyöktörzses évelő a levelek 1x szárnyasan szeldeltek, a szárnyak ép szélűek, a levéllemez áttelel. szóruszok a levélfonákon kettős sorban állnak ( dudorok ), fátyolka nélküliek szárazságtűrő, az alapkőzet kémhatására nem érzékeny pionír, árnyékkedvelő; sziklarepedésekben, erodált talajfelszínen, fatuskón, fatörzsek tövén hegy- és dombvidéken gyakori, az Alföldön ritkaság. Geofiton (Ge)

Édesgyökerű páfrány Polypodium vulgare

Fedetlen szóruszok Édesgyökerű páfrány Polypodium vulgare

Saspáfrány Pteridium aquilinum nagy termetű (1-2m), kúszó gyöktörzses, sarjtelepes évelő levél igen hosszú nyelű (-150 cm) háromszögűek, 3-4 szeresen szárnyasan összetettek szóruszok a levél szélén (marginálisan) annak behajló szélétől takartan helyezkednek el fényigényes, jó vízellátottságú, savanyú talajokon mészkerülő erdők és üde lomberdők, vágások, nyiladékok Ny-Dunántúl, Északi-középhegység Geofiton (Ge)

Saspáfrány Pteridium aquilinum

Saspáfrány Pteridium aquilinum G 1

Hölgypáfrány Athyrium filix-femina nagy termetű (-150 cm) hosszú leveleket viselő, rövid gyöktörzsű évelő levél: lándzsás, középen a legszélesebb, 2x szárnyaltak, finoman fűrészesek. Levélgerinc csak gyengén szőrös, a levéllemez lágy, világoszöld, sohasem telel át. szóruszok oválisak, fátyolka vese alakú árnyéktűrő, üde-nedves erdei termőhelyeken, kissé mészkerülő üde lomberdők, láp- és ligeterdők, mészkerülő erdők. Hegyvidékeken gyakori. Hemikriptofiton (He)

Hölgypáfrány Athyrium filix-femina

Erdei pajzsika Dryopteris filix-mas nagy termetű, rövid gyöktörzsű évelő levél: lándzsásak, közepükön a legszélesebbek, 2x szárnyaltak, a másodrendű szárnyacskák finoman fogasak. A levélgerinc erősen barna pelyvaszőrös, a levéllemez sötétzöld, gyakran áttelelő szóruszok kerekek, fátyolka vese alakú árnyéktűrő, üde-nedves termőhelyeken lomberdők, láp- és ligeterdők, szurdokerdők, mészkerülő erdők, hegyvidékeken gyakori, domb- és síkvidéken szórványos Hemikriptofiton (He)

Erdei pajzsika Dryopteris filix-mas

erdei pajzsika (D. filix mas) és hölgypáfrány (A. filix-femina) szálkás pajzsika (D. carthusiana)

erdei pajzsika (D. filix mas) és hölgypáfrány (A. filix-femina)

Szálkás pajzsika Dryopteris carthusiana közepes termetű, rövid gyöktörzsű évelő levél: háromszög alakúak, 3x szárnyaltak, a szárnyacskák fogasak, csúcsukon gyakran aprón szálkásak. A levélgerinc világosbarna pelyvaszőrös. Gyakran áttelelő. szóruszok kerekek, a fátyolka vese alakú árnyéktűrő, üde-nedves termőhelyet igénylő, mészkerülő, pionír üde lomberdők, láp- és ligeterdők, kultúrfenyvesek, mészkerülő erdők hegyvidékeken gyakori, domb- és síkvidéken ritka. Védett (5000 Ft). Hemikriptofiton (He)

Szálkás pajzsika Dryopteris carthusiana

Tőzegpáfrány Thelypteris palustris Közepes, nagy termetű (30-80 cm), hosszan kúszó, vékony gyöktörzsű, nagy telepeket alkot. levél: kopasz, világoszöld, 2x szárnyas, az alsó szárnyak ugyanolyan hosszúak, mint a középsők. Szóruszok kerekdedek félárnyéktűrő; jó vízellátottságot, pangóvizet, tőzeget jelez éger- és fűzlápokban, tőzeges talajú nádasokban, zsombékoló magassásosokban él mára megritkult, védett (5000 Ft) Geofiton (Ge)

Tőzegpáfrány Thelypteris palustris

A. filix-femina: 2-3x, világoszöld D. filix-mas: 1x összetett+szeldelt, középen a legszélesebb, sötétzöld D. carthusiana: 2-3x, alul a legszélesebb, méregzöld T. palustris: 2x, alul-középen egyforma, világoszöld