munkavállalói oldal képviselőinek TANULMÁNYA PHARE

AZ ÉPÍTŐIPARI ÁGAZAT munkavállalói oldal képviselőinek TANULMÁNYA Készült: az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozását célzó PHARE Projekt megbízásából Csak ott mennek a dolgok jól ahol pl. a szabó, szappanfözö cukrász etc. és mindenki más is meg van gyözödve róla, hogy az ö iparán, az ö üzletén fordul meg az állam sorsa! " Széchenyi István: Napló Budapest, 2002. január 30. Kemecsei József ÉFÉDOSZSZ elnökség tagja

2 1. Az ágazat jellegének, struktúrájának bemutatása Az építési tevékenység és az építőipari ágazat a gazdaság sokszínű, összetett szakterülete. Tájékozódási pontként a KSH hivatalos a besorolási és a nyilvántartás rendszerét vehetjük figyelembe. Nehezíti a tisztánlátást az, hogy időnként megváltozik az adatgyűjtés szerkezete. A jelenlegi ; TEAOR 98 osztályozási rendszere szerint az építőipar alágazatai; 451.Építési terület előkészítése, 452. Szerkezetkész épület (rész), egyéb építmény építése, 453.Épületgépészeti szerelés, 454. Befejező építés, 455. Építési eszközök kölcsönzése. A szakma jellemzően az alábbi, belső kategóriákat használja; Magasépítés, Mélyépítés, Anyagipar, Faipar, Szak és szerelőipar, lakossági építés, vasúti, vízügyi építés. 1.1 Az iparág sajátosságai! Az ember ősidőktől művelt tudása az építés.! Az építészet a történelmi korszakok és népcsoportok fejlettségének, kultúrájának fontos kifejezési eszköze.! Az építőipar a mindenkori társadalmi, gazdasági folyamatok érzékeny jelzőrendszere. Az iparág érzékeli először a kereslet, a beruházások csökkenését, a recesszió közeledtét, de a termelés bővítéséhez szükséges beruházások indulását, a fellendülés a konjunktúra kezdetét is.! Az építőipar stratégiai ágazat. Teljesítményéhez fontos nemzeti, gazdasági, és társadalompolitikai érdekek kapcsolódnak, ezért Magyarországon az iparágon belüli tulajdonviszonyok, vállalatszerkezet, foglalkoztatási viszonyok, stb. a mindenkori politikai elvárások szerint alakultak és alakulnak ki. 1.2 Az építőipari ágazat jellemző vonásai 1990 előtt 1.2.1 A rendszerváltás előtti korszak építési ágazatában szinte kizárólag a magánvállalkozások, szövetkezetek államosításával, összevonásával, trösztösítésével kialakított, több ezer fős létszámot foglalkoztató állami (köz) tulajdonban álló nagyvállalatok és jellemzően szerényebb kapacitással rendelkező tanácsi (önkormányzati) irányítású építőipari vállalatok működtek. Az iparág ágazattá szervezésére 1946-1950 közötti években került sor. 1.2.2 Az átszervezést követően állami tulajdonú vállalati formában működtek a magasépítő, mélyépítő, szak- és szerelőipari cégek mellett az épületfenntartással, korszerűsítéssel, valamint a tervezéssel, beruházással, a tudományos kutatással és az építőipari minőségellenőrzéssel foglalkozó vállalatok is. 1.2.3 A tulajdonosi jogokat az ágazatot szakmailag is irányító ágazati minisztérium, illetve az illetékes (önkormányzat) tanács gyakorolta. 1.2.4 Az iparágban a köztulajdon dominált, de az építőipari palettán mindvégig képviseltették magukat a kisiparosok, később a termelőszövetkezetek építőipari melléküzemágai is. 1.2.5 Az iparág összteljesítményén belül akkor is jelentős hányadot képviselt és képvisel ma is a lakosság házilagos, "kalákában" végzett építőipari tevékenysége. ( ld.még: melléklet 12.sz. táblázat ) 1.3 A szakszervezeti jelenlét 1990 előtti építőipari struktúrában 1.3.1 Az állami vállalatok illetve az ágazati struktúra kialakításával egyidejűleg a magyar szakszervezeti mozgalom politikailag irányított átalakítására is sor került.

3 1.3.2 A szakszervezetek jellemzően ellenzéki szerepköre megváltozott azáltal, hogy a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei hatalmi tényezővé váltak. 1950 végére 50 szakmai szakszervezetet 19 országos iparági-ágazati szervezetté vontak össze, így megvalósulhatott az "egy vállalat - egy szakszervezet" elv alkalmazása. Az új szakszervezetek politikai irányítással a demokratikus centralizmus módszerét követve végezték munkájukat. 1.3.3. Az iparági-ágazati szerkezet működésének kezdetén a vállalatok mozgástere kizárólag a központilag kijelölt gazdasági tervfeladatok és a politikai elvárások végrehajtására korlátozódott. A szakszervezetek feladata a párt és a nép közötti összekötő szerep betöltésére, a termelés növelését célzó mozgósításra, a munkafegyelem erősítésére irányulhatott. Szerepük, és hatáskörük volt az ellenőrzésben is. 1.3.4. A vállalatoknak munkájuk mellett társadalmi, politikai és szociális funkciókat is el kellett látniuk. Ez a működési mód volt jellemző az építési ágazat vállalataira is. Igazgatók és a helyi szakszervezet titkárai által lényegében a rendszerváltásig közösen működtetett intézményesült feladatok; termelést, gazdálkodást segítő tevékenység, brigád, munkaverseny, újítómozgalom, társadalmi munka, tömegsport, könyvtár fenntartás, vállalati lakásépítés szervezése, kamatmentes kölcsönök odaítélése, munkásszállás, üzemi étkeztetés, üzemi négyszög, nőnapi, május elsejei, építők napi ünnepségek, családos vállalati és külföldi üdülések szervezése, kollektív szerződés, munkavédelmi szabályozás, munkahelyi szociális szemlék, téliesítési tervek előkészítése, betartásának ellenőrzése, tisztségviselői képzés szervezése, nyereségrészesedés felosztása, VMDB, üzemi demokrácia fórumainak működtetése, közösségi tudat formálása stb. 1.4 Az építőipari ágazat struktúrájának változása a rendszerváltás folyamatában 1.4.1 Az előző pontokban vázolt merev, állami tervutasításos szerkezet az 1968-as gazdasági reformok nyomán enyhült. A vállalati önállóság relatíve legmagasabb szintjét az építőipari vállalatok az 1980-as évek elején, közepén érték el. Ez azt jelentette, hogy az állami, önkormányzati finanszírozású beruházások kivitelezési jogának elnyeréséért a vállalatoknak ajánlatadással pályázniuk, versenyezniük kellett. 1.4.2 Az építőiparon belüli piaci folyamatok erősödését jelentette a teljesítési segédek (alvállalkozók) egyre nagyobb számú bevonása is. Az első alvállalkozók a vidéki termelőszövetkezetek építőipari melléküzemágaiból, az államközi szerződések alapján foglalkoztatott külföldi (elsősorban lengyel) munkavállalókból, a honvédségtől vezényelt, tényleges sorkatonai szolgálatot teljesítők állományából, majd a vállalaton belüli saját munkavállalók többletteljesítményének hasznosítására szerveződő gazdasági munkaközösségek (VGMK-k) köréből kerültek ki. 1.4.3 A nyolcvanas évek végére ezek a lassú, belső iparági-piaci evolúciós folyamatok a világ gazdasági és politikai folyamatainak fő irányába simulva rendkívül gyors és alapvető változásokhoz vezettek. 1.4.4 Ezt az időszakot olyan események, folyamatok jelezték, mint pl. tagság az IMF-ben, Világbankban, GATT-ban, OECD-ben, a többszintű bankrendszer kialakítása, a társasági és privatizációs törvények előkészítése, jogszabályi dereguláció, a működtőke-befektetések ösztönzése, stb. Majd indul a nyugati tőkebeáramlás, és a spontán privatizáció

1.5 A szakszervezeti struktúra változása a rendszerváltás folyamatában 4 1.5.2 Magyarországon az 1950-es évektől egyetlen szakszervezeti központ létezett. A SZOT érdekvédelmi monopóliumát az első független szakszervezet, a TDDSZ megalakulása (1987) törte meg. A változások felgyorsulását jelezte, hogy a SZOT 1988 decemberében országos értekezletet hívott össze, ahol kimondta a kettős funkció és a demokratikus centralizmus feladását, és kinyilvánította a szakszervezetek pártoktól való függetlenségét. Néhány nap múlva megalakult a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (1988), megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács (1988), létrejött a Szolidaritás Független Szakszervezet (1989), a Munkástanácsok Országos Szövetsége (1990). A volt Szakszervezetek Országos Tanácsa 1990-ben további négy konföderációra bomlott: az ipari és szolgáltató szektorban létrejött a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), az akadémiai és felsőoktatási dolgozók körében az Értelmiségi Szakszervezetek Tömörülése (ÉSZT), a közalkalmazottak, köztisztviselők szakszervezetei körében a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), a vegyipari szakszervezetek körében pedig az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (Autonómok). Az alapvető változásokat két fontos törvény megszületése is jelezte. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi I. tv. és a sztrájk jogról rendelkező 1989. évi VII. tv. 1.5.3 Az országos szakszervezeti konföderációkat - mint a szövetségek szövetségeit - már az Egyesülési jogról szóló 1989. évi I. tv. alapján önálló bírósági bejegyzéssel rendelkező ágazati, szakmai szakszervezetek, szövetségek hozták, hozhatták létre. A bírósági bejelentkezés a szakszervezeti vagyon megszerzése irányában is egy szükséges, elkerülhetetlen lépés volt. Az ágazatok megerősítése, a területi, regionális szerveződésre való felkészülés megkezdése valamiért szóba sem került. 1.5.4 A korábban egységesen alapszervezeti státusban működő munkahelyi szakszervezetek egy része szintén önálló jogi személlyé vált, másik része továbbra is megőrizte származtatott jogi személyiségű alapszervezeti státusát. A munkahelyi szerveződés koncepciója nem változott, pedig tízezer számra szűntek meg a munkahelyek, és dömpingszerűen özönlötték el iparágunkat az 5-10 fős kisvállalkozások. Olyan szerveződések, ahová az érdekegyeztetés fogalmai, normái ma sem tudnak eljutni. ( ld.még: melléklet 4. 5.és 6. sz. táblázat ) 1.6 Az építőipari ágazat privatizációja, a tulajdonosi szerkezet összetétele az egyes alágazatokban Az építőipari privatizáció egyik sajátossága, hogy az állam, mint a korábbi köztulajdon egyetlen örökösként nevesített képviselője, egyik alágazatban sem kívánta tulajdonosi többségét megőrizni. Ez a tény a szakma berkein belül, különösen a vezető menedzserek körében meglepetést és átmeneti egzisztenciális bizonytalanságot váltott ki. Az állam ugyanis lemondott stratégiai ágazatáról, így szabad lett a vásár. Tőkeerős külföldi befektetőt várt, de tartott tőle szinte mindenki. A pozícióban lévő menedzsereknek (mint ahogyan azt 2002 elején már tudjuk) nagyobb szerencsét jelentett az, ha nem jelentkezett a külső vevő ( ld.még: melléklet 9. és 10.sz. táblázat )

5 A privatizáció kezdetének időszakában 1998-1991. között a magyar ipar vállalatai az alábbi szerkezetben működtek Megnevezés 1988 1989 1990 1991 december 31. Vállalat 2378 2400 2363 2233 Szövetkezet 7414 7546 7641 7764 Gazdasági társaság 919 5191 19401 42697 Ebből: Korlátolt felelősségű társaság 450 4484 18317 41206 Részvénytársaság 116 307 646 1072 Összesen 10711 15137 29405 52694 GKI adatok 1.6.1. Privatizáció a magas-építőiparban Az alágazat privatizációs folyamatát gyorsította, hogy az építőipar teljesítménye iránti fizetőképes kereslet 1987.- től 1993.-ig jelentősen, közel 40 % ponttal csökkent. Ez a körülmény a teljes építőipari vertikumban kikényszerítette az átalakulási folyamat végigvitelét, a fölösleges termelési és munkaerő-kapacitás leépítését. A magasépítőipari vállalatok privatizációja során az állam kedvező hitelkonstrukcióval (Egzisztencia-hitel) ösztönözte a menedzsment és a munkavállalók közös (MRP-s) tulajdonszerzését.(pl: ARÉV Rt, KÖZÉV Rt, stb) Az ESOP kedvező angol és amerikai, tapasztalatai mellett valószínűsíthetően ebben közrejátszott az a körülmény is, hogy a mélyépítő vállalatok iránti nagy külföldi kereslet miatt jelentős cég szinte nem maradt nemzeti tulajdonban. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma, a külföldi tulajdon részaránya Építőipar KSH adatok év Kizárólag külföldi Külföldi többségi Hazai többségi tulajdonú vállalkozások száma Összesen 1998 458 336 292 1086 1999 511 327 296 1134 2000 Előzetes adatok 1056 1.6.2. Privatizáció a mélyépítőiparban A biztos állami megrendelésekkel kecsegtető ágazat vállalatai vonzották leginkább a tőkeerős nyugati befektetőket. Az alágazatban jellemzően a külföldi, és a külföldi többségi tulajdoni arány a meghatározó. A privatizációt követően a korábban hagyományosan mélyépítő profilt követő vállalkozások a kereslethez alkalmazkodva, saját finanszírozási képességükre alapozva a magas-építőipar területén is jelentős megrendeléseket nyertek el.(pl: STRABAG Rt) 1.6.3. Privatizáció az építési szak- és szerelőiparban Az építőipar legmunkaigényesebb ágazata. A specializálódott szakvállalatok egy része megszűnt, vagy külföldi tulajdonba kerülve megerősödött. Hagyományosan ebben a szakágazatban működnek legnagyobb számban önálló vállalkozási formában az iparosok.

6 1.6.4 Privatizáció az építőanyag iparban Az iparág az építőipar nyersanyagbázisa, melynek termelési volumene 1990-től az évtized közepéig mintegy 50%-kal csökkent. A privatizáció az iparág meghatározó súlyú vállalatainak külföldi tulajdonba kerülését hozta. Néhány rendkívül sikeres MRP- s cég azért színesíti a palettát.(pl Herendi Porcelán, Tatai Cserép, BVM Épelem, stb) A megvásárolt cégekben meghonosított korszerű technológia, a foglalkoztatott munkavállalói létszám megfelezésével, leépítésével járt együtt. (ld.még: melléklet 10. és 11.sz. táblázat ) A vállalkozások száma, jegyzett tőkéje és külföldi tőkéje Építőipar KSH adatok Külföldi érdekeltségű vállalatok Egy szervezetre jutó év Jegyzett tőkéje ebből külföldi jegyzett tőke ebből külföldi száma milliárd forint millió forint 1998 1 086 48,8 44,8 44,9 41,3 1999 1 134 43,9 39,8 38,7 35,1 2000 1 056 38,7 35,7 36.6 33.8 1.6.5. Privatizáció az Épületfenntartás és épületüzemeltetés terén Az alágazat cégei a magas-építőiparhoz hasonlóan többségi nemzeti tulajdonban vannak. A külföldi befektetések megoszlásának aránya ágazatonként Ágazatok A külföldi befektetések megoszlása (%) 1998 1999 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat 0,9 1,1 Bányászat 0,5 0,4 Feldolgozóipar 38,4 37,4 Villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás 14,8 11,1 Építőipar 1,9 1,5 Kereskedelem, javítás 12,3 12,0 Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 1,8 1,9 Szállítás, raktározás, posta és távközlés 7,1 8,2 Pénzügyi tevékenység 10,7 10,4 Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 10,1 13,5 Oktatás 0,0 0,0 Egészségügyi és szociális ellátás 0,1 0,1 Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 1,4 2,3 Összesen 100,0 100,0 KSH adatok 1.6.6. Az építőipar tulajdonosi szerkezetének összetétele, a változások trendjei Építőipar A megfigyelt időszak 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Állami tulajdon 45 31 19 17 15 12 11 Külföldi tulajdon 17 25 34 37 39 29 27 Belföldi társasági tul. 15 19 24 22 21 33 35 Egyéb belföldi tul. 23 25 23 24 25 26 27 Összesen/ százalék 100 100 100 100 100 100 100 Forrás: Ipari és kereskedelmi Minisztérium Gazdasági Minisztérium kiadványa ( ld. még: melléklet 9.és 10.sz. táblázat )

7 1.7. Az építőipari ágazatban foglalkoztatottak létszáma és állománycsoportonkénti megoszlása Év Építőipar Fizikai fő 1999 2000 Szellemi fő Összesen fő Összesen 82 600 24 391 106 991 Ebből: Szerkezet-kész épület építése 59 436 18 055 77 491 Épületgépészeti szerelés 14 399 4 379 18 778 Befejező építés 5 842 1 296 7 138 Összesen 85 522 25 903 111 425 Ebből: Szerkezet-kész épület építése 60 095 18 823 78 924 Épületgépészeti szerelés 15 919 4 735 20 645 Befejező építés 6 088 1 472 7 560 2001. I-XII hó Összesen (fő) 88 900 28 300 117 300 KSH adatok 1.8. Az építőipar foglalkoztatási szerkezete a munkaidő jellege szerint Év Építőipar Teljes munkaidős fő Nem teljes munkaidő/fő Összesen Fő Összesen 104 649 2 332 106 991 1999 2000 KSH adatok Ebből: Szerkezet-kész épület építése 75 919 1 574 77 491 Épületgépészeti szerelés 18 266 512 18 778 Befejező építés 6 959 179 7 138 Összesen 108 124 3 301 111 425 Ebből: Szerkezet-kész épület építése 76 617 2 307 78 924 Épületgépészeti szerelés 20 051 603 20 654 Befejező építés 7 307 253 7 560 A MAGYAR GAZDASÁG JELLEMZŐ ADATAI 1992-2000 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 GDP- mutatók (1989 = 100 ) 82.4 81.9 84.3 85.5 86.6 90.6 95.1 99.1 104.3 GDP- növekedés ( % ) * -3.1-0.6 2.9 1.5 1.3 4.6 4.9 4.2 5.2 Ipari termelés növekedése ( % ) * -9.7 4.0 9.6 4.6 3.4 11.1 12.5 10.7 18.3 Fogyasztói árak növ. mutatója ( % ) * 23.0 22.5 18.8 28.2 23.6 18.3 14.3 10.0 9.8 Munkanélküliségi ráta (ILO ) 9.8 11.9 10.7 10.2 9.9 8.7 7.8 7.0 6.4 Foglalkoztatottak száma ( % ) * - -2.3-2.0-1.9-0.8-0.1 1.4 3.1 1.0 Munkaerő termelékenysége ( % ) a ) * - -1.7 5.0 3.5 2.1 4.7 3.5 1.1 4.2 Bruttó reálbér növekedése ( % ) * 1.7-0.5 5.1-8.9-2.6 3.4 3.5 5.5 3.4 Nettó reálbér növekedése * -1.4-3.9 7.2-12.2-5.0 4.9 3.6 2.5 1.5 a)*= GDP/munkavállaló * = előző év = 100 % Forrás: KSH adatok / A Munkaadó Lapja 2002. 1.sz

1.9. A működő építőipari vállalkozások száma jogállás és létszám kategóriák szerint 8 Építőipar Létszám kat. 5 fő alatt 5-9 fő 10-19 fő 20-49 fő 50-249 fő 250 fő felett Összesen KSH adatok Év Jogi személyiségű társas vállalkozás Jogi személyiség nélküli társaság vállalkozás Egyéni vállalkozó Összesen 1999 7 973 12 382 40 282 60 737 2000 8 627 14 360 41 769 64 756 1999 1 929 973 721 3 623 2000 2 006 1 063 769 3 838 1999 1 456 371 182 2 009 2000 1 525 360 187 2 072 1999 979 60 38 1 077 2000 968 54 39 1 061 1999 351 8 4 363 2000 364 8 1 373 1999 33 - - 33 2000 35 - - 35 1999 12 721 13 794 41 227 67 742 2000 13 525 15 845 42 765 72 135 1.10. Az építőiparban foglalkoztatottak munkavédelmi helyzete Az építőiparban foglalkoztatottak munkavédelmi helyzetét az ÉFÉDOSZSZ rendszeresen áttekinti. Legutóbb 2001. május hónapban tűzte napirendjére. A munkavédelem helyzetéről az OMMF ez alkalomra készített hivatalos tájékoztató anyagának szó szerinti idézésével kívánunk információkat adni. Az OMMF Fővárosi Felügyelőségének ellenőrzési tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a fővárosban a tőkeerős építőipari cégek által lebonyolított nagy beruházások a jellemzőek. Munkabiztonsági és munkaügyi szempontból a gondot elsősorban az e körbe tartozó irodaházak, bevásárlóközpontok és szórakoztató centrumok építési kivitelezése jelenti. A fővállalkozók a kivitelezési munkákba számtalan kisebb céget, mint alvállalkozót vonnak be, a fővállalkozók által bevont alvállalkozók pedig a legtöbb esetben nem maguk végzik a konkrét kiviteli tevékenységet, hanem újabb - esetenként egy-egy azonos munkára több szubalvállalkozóval kötnek szerződést a kivitelezési munkák elvégzésére. Ez kaotikus állapotot eredményez és a munkabiztonsági előírások és munkaügyi szabályok kijátszásához vezet. Az előzőekben vázolt vállalkozói láncban tapasztalataink szerint a lánc vége felé egyre alacsonyabb díjért vállalkoznak a munkáltatók, és csak a munkabiztonság rovására tudják a munkát elvégezni, mert az igen alacsonyra szorított vállalkozói díjból már nem tudnak megfelelő összeget fordítani a biztonságos munkakörülmények kialakítására. Nehezíti az alvállalkozók helyzetét, a fővállalkozó által diktált rövid határidő, a határidő csúszással járó kötbérfizetési kötelezettség veszélye, a vállalkozói díjak kifizetésének elmaradása (jellemző a vállalkozói díj több hónapos késéssel történő átutalása), illetőleg a jelentős kintlévőségek. E nehézségeket a legalapvetőbb munkabiztonsági előírások szándékos megsértésével, a védelmi megoldások mellőzésével, a megfelelő munka- és védőeszközök beszerzésének elmulasztásával, illetőleg a műszaki karbantartás elhanyagolásával igyekeznek áthidalni. Törekvéseiket a következő megrendelés reményében, a megrendelő (fővállalkozó) irányában való mindenáron megfelelni akarás jellemzi. Ebben a helyzetben szinte természetes, hogy kiadásaikat a minimálisra szorítják, és a munkabiztonság személyi és tárgyi feltételeinek kialakítására még az elvárható minimális összeget sem fordítják. Összes munkabalesetből Ágazat Összesen Előző év %- ában Halálos Súlyos csonkulásos Egyéb súlyos Súlyos összesen Csonkulásos összesen Mezőgazdaság 1963 98.1 9 2 2 13 16 Bányászat 4 57.1 - - - - - Feldolgozó ip. 594 106.6 3 12 2 17 42 Villamosenegia ip. 334 93.3 2-1 3 1 Építőipar 1543 93.2 35 2 13 50 28 Oktatás 993 110.1 7 3-10 10 OMMF adatok Az iparág elfogadhatatlan munkavédelmi és munkaegészségügyi helyzetét objektív forrásokkal bizonyítjuk. Az abban foglaltakhoz egy szakszervezet csak azt teheti hozzá; a változtatás elkerülhetetlen.

9 1.11. Az építőiparban foglalkoztatottak bérhelyzete, bruttó és nettó keresetek alapján Év 1999 Építőipar Fizikai bruttó kereset (Ft/hó) Szellemi bruttó kereset (Ft/hó) Összesen (Ft/hó) Összesen 45524 99857 57778 Ebből: Szerkezet-kész épület építése 46971 108183 61070 Épületgépészeti szerelés 43965 78944 52088 Befejező építés 37635 68956 43226 Összesen 51982 109387 65193 2000 Ebből: Szerkezet-kész épület építése 53319 116264 68181 Épületgépészeti szerelés 52463 94980 62012 Befejező építés 39619 76009 46576 KSH adatok, Év 1999 Építőipar Fizikai nettó kereset (Ft/hó) Szellemi nettó kereset (Ft/hó) Összesen (Ft/hó Összesen 32354 61523 38932 Ebből: Szerkezet-kész épület építése 33205 65957 40748 Épületgépészeti szerelés 31526 50477 35927 Befejező építés 27510 44848 30604 Összesen 36103 66540 43108 2000 Ebből: Szerkezet-kész épület építése 36890 70173 44751 Épületgépészeti szerelés 36316 58642 41390 Befejező építés 28915 48890 32734 KSH adatok A legalacsonyabb átlagkeresetű ágazatok nettó átlagkeresetének alakulása 1999-ben Ágazat Fizikai foglalkozásúak (Ft) Szellemi foglalkozásúak (Ft) Alkalmazottak összesen (Ft) Textília, bőrtermék gyártása, ruházati ipar 30 649 57 795 33 756 Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 27 762 55 935 34 766 Szociális ellátás 29 333 39 202 35 128 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat 33 122 53 750 37 452 Építőipar 32 029 60 285 38 360 Humán-egészségügyi ellátás 32 444 47 569 43 318 Kereskedelem, javítás 30 439 63 916 44 102 Nemzetgazdaság összesen 38 206 66 165 50 076 KSH adatok Az építőipar bérpozíciói néhány év alatt radikálisan leromlottak. Korábban a bányászat után a második legjobban fizető ágazat volt az építőipar, ma pedig a személyes tapasztalat és a statisztika is az egyik legrosszabb bér pozíciót igazolja vissza. Az okok valószínűsithető forrásai: túlkínálat a munkaerőpiacon, a munkavállalók alacsony érdekérvényesítő képessége, a fekete gazdaság dominanciája.

10 1.12. A magyar építési vállalkozások költségszerkezete Megnevezés Év Építőipar Ebből Megoszlás (%) szerkezetkész Ép. gépészeti befejező épület szerelés építés Anyag- és energiaköltség 1999 293 797 27.55 213 076 60 180 14 274 2000 343 953 27,26 254 218 62 578 17 334 Igénybe vett anyagi jell. 1999 60 309 5.66 49 274 7 151 2 052 szolg. 2000 76 922 6,11 62 631 8 299 2 312 Eladott áruk beszerzési 1999 48 756 4.57 23 930 20 108 3 768 értéke 2000 59 345 4,71 30 600 20 281 6 984 Alvállalkozói teljesítmények 1999 426 310 39.98 366 206 41 254 12 465 értéke 2000 496 294 39,40 432 117 44 975 11 723 Bérköltség és személyi jell. 1999 97 878 9.17 72 349 18 118 5 055 egyéb kif. 2000 112 394 8,92 80 942 22 272 5 351 TB járulék 1999 27 985 2.62 21 189 4 687 1 383 2000 31 832 2,52 23 621 5 540 1 559 Értékcsökkenési leírás 1999 1 7642 1.65 13 532 2 402 929 2000 21 973 1,74 16 152 2 990 992 Egyéb költségek 1999 67 879 6.37 52 486 9 877 3 176 2000 78 234 6,21 60 660 10 948 3 277 Egyéb ráfordítások 1999 25 854 2.42 19 829 4 131 1 228 2000 38 699 3,07 31 556 4 465 1 309 Összesen 1999 1066410 100,0 831 872 167 909 44 330 2000 1259647 100,0 992 497 182 347 50 841 Az adatok összevetése alapján vitatható a magas bér és közterhekre vonatkozó hiedelem. Különösen akkor ha a változás irányát is figyelembe vesszük. 1.13. Jellemezze az ágazat jelenlegi gazdasági helyzetét 1.13.1. Az építőipar a nemzetgazdaság integráló ágazata. A többi iparág közel 15 000 féle termékét építi be, használja fel, ezért az iparág teljesítményének növekedése húzó hatást vált ki az ipar termelésére. Emellett fejlesztéseket indukál a különböző iparágakban, így új munkahelyek létrehozását is lehetővé teszi. Az ágazatot ugyanakkor hátrányosan érinti az építési igények ciklikussága. Az építőipar a GDPhez átlagosan 4-7%-os nagyságrenddel járul hozzá a munkaviszonyban állók 4-6%-os foglalkoztatási arányának fenntartása mellett. ( ld.még: melléklet 8.sz. táblázat ) 1.13.2. Az építőipar domináns szereplői a kisvállalkozások. Az építőipari termelés több mint 60%-át - hasonlóan a EU-hoz - az 50 fő alatti kisvállalkozások adják, akik a globalizáció kihívásaira jellemzően tevékenységük specializációjával próbálnak reagálni. A kisvállalkozások termékeik, technológiájuk szűk körében a minőségi követelmények egyre magasabb szintjét teljesítve kívánják piaci pozíciójukat megőrizni, növelni. ( ld.még: melléklet 4.sz. táblázat ) 1.13.3. Az ISO Fórum 2000 decemberében lezárt adatai szerint 3423 vállalkozás rendelkezik ISO 9000-es szabványsorozat szerint tanúsított minőség irányítási rendszerrel. Ebből 712 gazdasági társaság építőipari tevékenységet folytat. Kiépített környezetirányítási rendszerrel (ISO 14000) az építőipari ágazatban 22 cég rendelkezik

11 1.13.4. Az építőipar egészét a foglalkoztatottság radikális leépülése jellemezte a piacgazdaságra történő átállással. 1.13.5. A foglalkoztatás csökkenése jóval meghaladta a termelés visszaesésének mértékét. Az élőmunka hatékonysága évről évre növekvő tendenciát mutat. ( ld.még: melléklet 4.sz. táblázat ) 1.13.6.A hatékonyság növekedésével nem áll arányban az ágazatban foglalkoztatottak jövedelmi pozíciója. 1.13.7. Az építési piac negatív jelensége a fekete foglalkoztatás. Becsült aránya az EU országaiban tapasztalt mértékeket vélhetően meghaladja A fekete foglalkoztatás és munkavállalás elleni fellépés alapvetően kormányzati, hatalmi feladat. Eszköze az ellenőrzés, a szigorú szankcionálás, illetve szabályozáson keresztül az érdekeltségi viszonyok átalakítása. ( A jelenségről, annak lehetséges belső okairól bővebben az 1.15 pontban) 1.13.8. A Státus-törvény és ahhoz kapcsolódóan a magyar munkaerőpiac megnyitása munkaerő-túlkínálat révén veszélyeket jelent a magyar munkavállalók foglalkoztatására, rövid és hosszú távon munkakörülményeikre, jövedelmi viszonyaikra, tárgyalási és érdekérvényesítési pozícióikra egyaránt. 1.13.9. A kormány középtávú gazdasági stratégiája prioritásai között szerepel a beruházásösztönzés. EU elvárás az infrastruktúra fejlesztés. Az új lakáspolitika és a lakástámogatási rendszer megújítása, az önkéntes lakástakarék-pénztárak megtakarításainak piaci megjelenése, a stratégiai jelentőségű közlekedési hálózatok (közút, vasút) fejlesztése, a vízgazdálkodással összefüggő kikötő és kombinált szállítási rendszerek fejlesztési igényei is a növekedést segítik. A bevásárló- és szórakoztató központok vidéki városokra kiterjedő építési igénye, az épület felújítások tömeges megkezdése, a műemlékvédelem, kézműves szakmák iránti fokozódó igény, és a külföldi befektetők, továbbá az iparban megvalósuló fejlesztések mind azt a valószínűsítik, hogy 2002-2008 közötti években az építőipar az egyik legdinamikusabban fejlődő szektor lehet. 1.13.10.A magyar építési vállalkozások a minőségi követelmények és szellemi színvonal tekintetében jelenleg már képesek eleget tenni a megnövekedett vevői igényeknek, tőkeerejük, műszaki fejlesztésre és technológiai megújulásra fordítható forrásaik hiánya azonban rontja versenypozíciójukat. 1.13.11.Az ágazat számára hatalmas kihívást jelent az európai integrációs folyamat. Különösen nagy, pénzben és szellemi kapacitásban megtestesülő erőfeszítést igényel a fenntartható, környezetbarát építési folyamathoz, az innovációhoz, a kutatásfejlesztéshez és az építési ágazat információs társadalomba kapcsolásához fűződő elvárások teljesítése. 1.14. Várhatóan milyen mértékben, és milyen módon érinti az ágazat munkaadói és munkavállalói körét az EU csatlakozás 1.14.1. Egymondatos meghatározások az iparág munkáltatói szervezeteinek nézőpontjából Erősségek, remények! A más ágazatoknál korábban megkezdett piaci verseny,

12! nagy intenzitással lezajlott az iparág strukturális átalakulása, végbement a privatizáció,! élő külföldi kapcsolatok révén megszerzett szakmai tapasztalat,! a minőségbiztosítási rendszerek átvétele, működtetése,! tapasztalt, nemzetközi szinten elismert szakember, és szakértőgárda,! az EU-hoz képest olcsóbb munkaerő háttér,! alkalmazkodó képesség,! a hazai építőipari vállalkozók szabad külföldi vállalkozási lehetőségei,! nemzetközi kapcsolatok fejlődése,! kiterjedtebb, megbízhatóbb piaci információk,! érdekérvényesítési lehetőségek megerősödése. Gyengeségek, veszélyek! A tőkehiány,! a kis K+F kapacitás,! a hitelgarancia intézményének fejletlensége,! a hazai munkakörülmények és életvédelmi helyzet állapota,! nyelvtudás jellemző hiánya,! a megfelelő mélységű vállalkozási menedzsment ismeretek hiánya,! likviditási, projektfinanszírozási nehézségek,! a fizetési fegyelem hiányosságai,! a környezet tudatos építési gyakorlat esetlegessége,! az információs társadalomba kapcsolódás viszonylagos elmaradottsága,! az iparág gyenge érdekérvényesítő képessége,! erősödő versenyhelyzet,! az üzleti morál alacsony színvonala,! szabály- és jogkövető magatartásra való áttérés nehézségei,! késedelmes fizetések gyakorlata, láncolata,! az építőipari korrupció jelenléte,! a munkavállalói érdekérvényesítő képesség erősödése,! az egyre általánosabbá váló megállapodások, munkabérek, munkafeltételek, javításának növekvő költségei,! az építőipar és az építőiparos negatív hazai megítélése. 1.14.2. Egymondatos megállapítások a szakszervezetek és a munkavállalók nézőpontjából Várakozások, remények! Maximális elvárás; egyeztetett, átütő erejű és határozott politikai, munkáltatói, szakszervezeti közös szándék egy új EU-kompatibilis, versenyszféra egészét átfogó érdekegyeztetési struktúra kialakítására és annak végigvitele.! Minimális elvárás; a megváltozott munkahelyi viszonyokhoz, vállalatszerkezethez igazodó középszintű érdekegyeztetés megalapozása, elindítása.! Az ágazati érdekegyeztetés számára "támogató környezet" biztosítása.! A munkáltatói és ezúttal kiemelten a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek helyzetbe hozása, ágazati, területi, regionális működési feltételeik megteremtésének költségvetési támogatása.! A munkáltatói és munkavállalói érdekvédelmi szervezetek reprezentativitási szabályainak újragondolása.! A munkáltatói és munkavállalói érdekvédelmi szervezetek jogköreinek újraszabályozása, kormányzati intézkedésekkel egymásrautaltságuk, megállapodási kényszereik erősítése.

13! A szakszervezetek megkerülhetetlen részeseivé válnak a tisztességes bérek szabályozásának, az emberhez méltó egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtésének.! Szakmán belül biztosítottak az építés munkahelyi átöltözés, a folyóvizes napi tisztálkodás és az étkezés feltételei.! Szakszervezetek részesei a szakmán, régión, ágazaton, országon belüli versenyfeltételek közelítésének, melynek eszköze az országosan kiterjesztett ágazati kollektív szerződés és bértarifa megállapodás.! A szakszervezetek eszközeikkel segítik az építőmunkások, alkalmazottak középosztályi életszínvonalának elérését.! Szolidáris bérpolitikájukkal hozzájárulnak a fogyasztói társadalom kiterjesztéséhez! A szakszervezetek eszközöket kapnak a szakmán belüli "piszkos verseny" elleni fellépéshez, a foglalkoztatási, munkavédelmi törvények betartásának ellenőrzéséhez.! Munkavállalók érdekvédelmi szervezetei erre képesek tehát segítenek a nyelvi, számítástechnikai, EU ismereti képzésben, és a munkavállalók munkaerő piaci pozíciójának javításában.! A politika végre felismeri előnyeit ezért támogatja hogy a kreatív, szorgalmas magyar munkavállalók cégükben tulajdont szerezhessenek.! Az építési ágazat és a munkaügy önálló kormányzati képviselettel rendelkezik.! Végre javul a magyar építőmunkások jelenleg negatív hazai megítélése. Gyengeségek, veszélyek! Az építőipar kaotikus belső viszonyainak megváltoztatásában szinte egyedül a gyenge érdekérvényesítő képességű, viszonylag kis létszámú, munkaviszonyban álló munkavállalók érdekeltek.! Az ágazatban működő szakszervezetek és a munkaviszonyuk elveszítésével fenyegetett munkavállalók egyaránt felkészületlenek, eszköztelenek a felhalmozó, kizsákmányoló kapitalizmus nyílt, durva de magyar viszonyok között törvényes módszereivel szemben.! A politikailag befolyásolt szembeállított országos szakszervezeti konföderációk, és a szakszervezeti vagyon birtoklásával megosztott ágazati szakszervezetek napjainkra elveszítették tagjaik jelentős részét, de szakértői apparátusuk tudását is.! A munkahelyi szakszervezeti alapszervezetek nem képesek egyéni érdekvédelem gyakorlására, de segélyező, üdültetési funkciójuk is kiürült Működésük tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása alapvetően a munkáltató jóindulatától függ.! A KSZ kötés, bérmegállapodás, a rendszeres bérfejlesztés nem kötelező; új munkavállaló alkalmazása első bérmegállapítása, a munkaidő beosztás, teljesítmény-követelmények meghatározása pedig kizárólagos munkáltatói jog.! A szakszervezettel kötött minden megállapodás korlátoz. Az önkéntesen vállalt teher és kötöttség a piaci pozíciót rontja, így az ellentétben áll a munkáltató üzleti érdekeivel.! Az építőipari átlagos bérek a minimálbér közelére estek vissza.! A súlyos, halálos munkahelyi balesetek száma az építőiparban a legmagasabb.! Alacsony a munkavállalók nyílt, konfliktusvállaló készsége, az eredményeket több évtizedes beidegződés, és a munkáltatók határozott kemény fellépése miatt készen várják.! Hiányzik a közös fellépés sikerélménye, nem fejlődött ki a "civil kurázsi".! A több százezer főt érintő építőipari leépítések, a hazai munkanélküliek jelenléte, a külföldi magyarok és a Státus-törvényhez kapcsolódóan megnyitott lehetőségek a

14 túlkínálati munkaerőpiac fenntartását, és a magyar munkavállalók sakkban tartását szolgálják.! A hazai munkaügyi ellenőrzés formálisnak tekinthető, elrettentő szankciók nincsenek.! A mai foglalkoztatási viszonyok nem ösztönöznek a szakképzés, a tudás támogatására.! Az építőiparban foglalkoztatottak 94.6%-a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozásnál dolgozik, így az önálló munkahelyi szintű KSZ kötés jogi, tárgyi és személyi feltételei egyaránt hiányoznak. ( ld.még: melléklet 4.sz. táblázat )! Az állam és a munkáltatók érdekeltsége továbbra is fennmarad az olcsó, de átláthatatlan, korrupt építőipari kép fenntartásában, mert így továbbra sem apad el a kenőpénz csatorna, de nem növekszik az infláció sem a "teljesítmény nélküli felzárkóztató bérkiáramlás" miatt.! A politikai akarat és az első generációs kapitalisták érdeke túl közel áll egymáshoz, és az nem a demokratikus viszonyok erősítésére irányul. 1.15. Verseny és feketegazdaság A magyar építőipart a feketefoglalkozás, a feketefoglalkoztatás és a korrupció gyanúja veszi körül. Amennyiben az EU szabályozások átvételének időszakában ezen a kétségtelenül létező hátrányos megítélésen változtatni akarunk, akkor első lépésként tudnunk kell beszélni arról, hogy mivel állunk szemben. Jelen tanulmány összeállításához elkerülhetetlenül szükséges anyaggyűjtés során akadt meg a szemem a KSH könyvtárában Kapitalizmus alapjainak lerakása Magyarországon című GKI-Rt. kiadványában írottakon. Az írás közvetlenül nem a magyar építőipar belső viszonyairól szól, ennek ellenére a tanulságok leszűrése és hasznosítása érdekében néhány sorát, megállapítását, átszerkesztés nélkül, folyamatos közléssel idézem: A vállalkozások számának növekedése, az állami monopóliumok nagy hányadának lebontása, a magánszektor dinamikus bővülése, az import liberalizálása, a transznacionális cégek Magyarországi megjelenése a gazdaság számos területén pozitív hatásokkal járt: így a verseny erősödéséhez, a választék bővüléséhez, a minőség és a műszaki színvonal javulásához, a szolgáltatási kultúra fejlődéséhez, az áremelkedések némi fékezéséhez vezetett. Ezek az eredmények azonban elmaradnak a várakozásoktól. Igen szívósnak bizonyulnak az éveken át megszokott magatartásformák. A belföldi értékesítési lehetőségek visszaesésére a vállalkozók tetemes hányada alacsonyabb árak, figyelmesebb kiszolgálás és jobb minőség helyett éppen ellenkezőleg, magasabb árakkal és a szerződéses kötelezettségek elhanyagolásával reagál, hogy az így elért költségmegtakarítással pótolja kisebb forgalom miatti jövedelem kiesést. Számos területen nem teljesült az a várakozás, hogy a Magyarországon beruházó külföldi cégek magukkal hozzák a vevők kiszolgálásának az anyaországban megszokott kultúráját. Ezek a cégek általában következetesen alkalmazzák a vállalaton belüli termelési és pénzügyi fegyelmet, valamint a korszerű irányítási módszereket, de - mint mindenütt a világon - a vevők kiszolgálásában könnyen követik az adott országban (ez esetben Magyarországon) megszokott normákat. Egyes helyeken a korább állami monopóliumok helyére nem a szabad verseny, hanem magáncégek monopóliuma lépett, s a monopolhelyzettel való visszaélés megakadályozására hivatott intézmények tapasztalatlanok és bátortalanok. A vállalkozás szabadságára való hivatkozással olyankor is tétlenül szemlélik az eseményeket, amikor egy fejlett piacgazdaságban a hatóságok már régen keményen beavatkoztak volna. Makacsul tartja állásait a fekete és szürke -az egyértelműen illegális és a féllegális, "csak" a költségvetési és TB befizetéseket elkerülő - összességében rejtett gazdaság. A magyar gazdaság szereplői annak érdekében, hogy vállalkozói jövedelmeit maximalizálni, ugyanakkor az ezeket terhelő adó, társadalombiztosítási és egyéb kötelezettségeiket minimalizálni tudják, a következő tipikus módszereket alkalmazzák:! az árbevétel egy részének kihagyása a nyilvántartásból! fel nem merült anyagi jellegű termelési költségek kimutatása a ráfordítások között

15! saját háztartás fenntartásával kapcsolatos költségek túlzott részének elkönyvelése a termelési költségek között! személyi használatú gépkocsi vásárlásának és üzemeltetésének a vállalkozás terhére való elszámolása! külföldi üzleti és tanulmányutak szervezése! reprezentációs és reklámköltségek terhére nyújtott juttatások! üzletszervezési jutalék! vásárlási kedvezmények! termékek, anyagok, szerszámok jogtalan eltulajdonítása! külföldi vállalkozások extra juttatásai! készletek év végi leértékelése, vagy átadása! a bejelentett alkalmazottak zsebből fizetett bére! be nem jelentett alkalmazottak foglalkoztatása! nem azonos értékű termékek, illetve szolgáltatások barter ügyletei! párhuzamos cégalapítások és az így létrejött hálóban jövedelemtranszferek! nem regisztrált magánszemélyek gazdasági tevékenysége és az abból származó jövedelem! stb Az áttörés e téren csak évek múlva várható, akkor, amikor a legális gazdaság vezető körei - akiknek az üzleti érdekeit a mai helyzet mélyen sérti - kellően meg erősödnek és latba vetik befolyásukat, a szükséges gazdasági, törvénykezési és hatósági intézkedések kikényszerítésére. A GKI megállapításaiból az tűnik ki hogy a feketegazdaság létének olyan spontán törvényszerűségei vannak, amelyek szinte akarat nélkül léteznek, hatnak. Ezt vitatjuk. Az alábbiakban azokat a jelenségeket, folyamatokat tekintjük át, amelyek hátterében vitathatatlanul tudatos döntések húzódnak meg. 1.16. Az építőipar magasépítő szakágazatában működő szabálykövető vállalkozások és foglalkoztatottak pozícióját az utóbbi tíz évben hátrányosan befolyásoló intézményes változások, tendenciák és gyakorlat Megszűnt az építési ágazat kormányzati szintű irányítása, képviselete. Jelenleg hét kormányzati tárca között oszlik meg a felelősség. Megjelent, állandósult és tartóssá vált a munkanélküliség. Az 1992. évi Munka Törvénykönyv minimális szintű juttatások és kötöttségek mellett megvalósította a munkavállalói érdekvédelem jogköreinek minimalizálását. Megszűnt a Munkaügyi Minisztérium. Megszűnt az Érdekegyeztető Tanács, a helyében lépő OMT konzultációra, és tájékozódásra korlátozott jogosítványai működését súlytalanná, formálissá tették. Az infláció és a forint leértékelés elértéktelenítette az addig megszerzett juttatásokat, pozíciókat. ( ld.még: melléklet 13. 14.sz. táblázat ) Megszűnt az Ágazati Kollektív Szerződés (munkáltatói oldal felmondása miatt). Megszűntek a Munkaügyi Döntőbizottságok és több évre elhúzódtak a munkaügyi perek. Megszüntették a Munkakönyv intézményét, melynek nyomán a bejelentés nélkül foglalkoztatott százezreknek egészen bizonyosan nem lesz nyugdíjuk. Általánossá vált az alvállalkozók láncolatszerű alkalmazása, nyomában megjelent a fekete foglalkoztatás, a fekete pénz és a korrupció. Bevezetésre került a munkajogi jogutódlás intézménye. (Kihatása: a munkavállalók szerzett jogainak felszámolása egy év elteltével, éppen a védelem látszatának keltésével, továbbá az MRP törvény keretében széles körben megszerzett munkavállalói tulajdon kisajátítás szerű koncentrálása.)

16 Szigorú foglalkoztatási kvóták hiányával védtelenné és túlkínálativá tett hazai munkaerőpiac (lásd. még: státus-törvény és az ahhoz kapcsolódó államközi külön megállapodásokat). Kényszervállalkozók száma tömegessé vált. Megjelentek a fiktív, csalásra alapított vállalkozások. Megegyezéses érdekegyeztetés felváltása olyan konfliktusos érdekegyeztetéssel, melynek alapvető feltételei hiányoznak a munkavállalók oldaláról (károkozásra való hajlandóság és az anyagi terhek vállalásának realitása). Szerződéses szabadság, üzleti titok, személyiségi jogok, adatvédelem túlhangsúlyozása és felhasználása, tudatos visszaélések leplezésére. Számlavásárlások, jogtalan ÁFA visszaigénylések napi gyakorlattá válása. Általánossá vált az önzés társadalmi csoportok szembeállítása, az elemeiben még létező társadalmi szolidaritás erőszakos felszámolása. A szakszervezetek kirekesztése munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzések rendszeréből. Szigorú közbeszerzési szabályok - mint elvárás - az egyik oldalon, a fekete gazdaság és a korrupció támogatása közpénzekkel - a másik oldalon. Formális állami ellenőrzés és látszat szankciók alkalmazása. Mivel költségesek jellemzően megszűntek az építés munkahelyi elemi tisztálkodás, meleg étkeztetés feltételi, miközben folyamatosan romlanak a munkabiztonság feltételei is. Visszajött a "ceglédi kannás - lavóros" korszak. A kivitelező építőiparban ismét vannak olyan munkahelyek, ahol a munkások kézben hordják a téglát, a betont, mert az emberi erő olcsóbb mint a gépi. Magyarországon ismét vannak kilakoltatások, amelynek veszélye a munkaviszonyban álló, de alacsony keresetű építőipari fizikai és beosztott szellemi munkavállalókat is közvetlen közelről fenyegeti. Általánossá és kifizetődővé vált a bűnöző életmód folytatása, amely egyben azt is sugallja, hogy nem érdemes becsületesnek lenni, mert tisztességes munkából nem lehet megélni. Általánossá vált az egyénre is értelmezhető társadalmi jövőkép hiánya, és tömegessé a feleslegesség, kiszolgáltatottság érzése. A nehéz helyzetbe jutott munkavállalók gondjaival, a tudás alapú társadalom elvárásainak megfeleltetésével, EU polgárrá felkészítésével úgy tűnik, egyetlen sikerorientált politikai erő sem kíván foglalkozni. Az igazságosnak tűnő egyenlő bérfejlesztési százalékoknak is köszönhetően aránytalanul és elfogadhatatlanul nagyra nőttek a kereseti különbségek. A magyar keresetek átlagosan is, csak mintegy 10 %-át teszik ki az uniós szintnek, miközben a teljesítmények és az árszínvonal összevetése nagy aránytalanságot jelez. A privatizáció során vagyonhoz juttatottak azt jellemzően nem működtetik, hanem realizálják és jelentős részét külföldön fektetik be, luxus fogyasztásként költik el. Tendenciaszerűen kopik-romlik a magyar építőmunkások versenyképessége, mert a vállalkozások jellemzően nem költenek pénzt a beosztott munkavállalók tudásának karbantartására, fejlesztésére. Így törvényszerűen egyre távolabb kerülnek a tudásalapú társadalom olyan szükséges kellékeitől, mint a nyelvtudás, számítógép, INTERNET használata, kulturált életvezetés egyéb feltételei. Összefoglalva: a munka világában, pontosabban a valóságos építési munkahelyeken általunk tapasztaltakból az tűnik ki, hogy az állam a szabálykövető vállalkozásokat súlytó döntéseivel, a demokrácia háttérbe szorításával, a jogállami normák nagyvonalú kezelésével, a szakszervezeti ellensúly kiiktatásával szinte tudatosan szürke és fekete gazdaság irányába tereli a vállalkozásokat és a munkavállalókat egyaránt. Valamilyen rejtélyes okból ez még mindíg érdekében áll. Különben nem tenné!

1.17. Szakszervezetek, munkavállalók pozíciója az építőiparban 17 Mivel Magyarországon a minimális szintű juttatásokat és jogokat tartalmazó Mt. felett egyáltalán nincs országos tarifa-megállapodás, jellemzően nincs ágazati-, szakmai-, szakmaközi-, pláne területi-középszintű megállapodás, így a munkahelyi Kollektív Szerződés szerepe aránytalanul felértékelődött. Érdekvédelmi szempontból léte, döntő fontosságú. Ezért a munkahelyi Kollektív Szerződés és Bérmegállapodás megkötésénél a "szerződéses szabadság" korlátlan érvényesítése, a KSZ felmondásának lehetősége (Mt. 39. -ban írott max. 3 hónapos felmondási idővel) az egyik oldalról a munkavállalók és a szakszervezetek korlátlan kiszolgáltatottságát jelzi, a másik oldalról pedig a munkáltatók totális erőfölényét jelenti. 1.17.1. A munkahelyi megállapodások kiemelt jelentősége és pénzügyi háttérének ellentmondásai "Történelmileg úgy alakult", hogy Magyarországon munkahelyi szakszervezetek, alapszervezetek léteznek, ezért "kívülről" természetesnek tűnik, hogy a munkahelyi szintű megállapodások, Kollektív Szerződések számaránya a meghatározó. Azonban belülről a helyzet több szempontból is ellentmondásos. A munkahelyi szakszervezet, alapszervezet tisztségviselője, titkára jellemzően az adott vállalat munkajogi állományába tartozik. Választott tisztségét gazdasági munkája mellett, társadalmi megbízatásként, a törvényben biztosított munkaidő kedvezmény felhasználásával látja el. A munkáltatói és a munkavállalói érdekek egyre élesebb elkülönülésének időszakában joggal felvethető, hogy az Mt. 32. - ban, a KSZ kötés előfeltételeként elvárt függetlenségi követelmény és az Mt. 3. /3/ bekezdésében a vezető tisztségviselőt - mint munkavállalót - a munkáltató gazdasági érdekeinek védelmére kötelező előírás ellentmondása áthidalható-e. Jelen gyakorlat szerint az ágazati szakszervezetek, szövetségek a saját vagyonuk, pénzügyi eszközeik terhére a független és állandó munkahelyi jelenlétet, képviseletet biztosítani és fenntartani nem tudják. A munkahelyi tagdíjbevételek reálisan számolva nem fedezik a fél állásban dolgozó tisztségviselők béreinek, közterheinek és a folyamatos működés infrastruktúrájának (helyiségbér, korszerű irodatechnika, telefonköltség, papír, áram, javíttatások,...stb.) költségeit. A Munka Törvénykönyvének szakszervezeteket hátrányosan érintő szabályozása az, hogy megállapodásaik előnyeit minden munkavállalóra alkalmazni kell, ugyanakkor a munkaidő kedvezmény meghatározásánál csak a szakszervezeti tagok létszámát lehet figyelembe venni. A megállapodások pénzügyi hátterének rendezetlensége és annak ellentmondásai egyre feszítőbbek. A szakszervezeti vagyon tényleges felosztására a munkahelyi szinteken megtartott 1993-1995. évi ÜT választásokon a szakszervezeti jelöltekre leadott szavazatok alapján került sor. Annak jellemzően az önálló bírósági bejegyzéssel rendelkező szakmai szakszervezetek, szakszervezeti szövetségek és az ágazatok lettek a tulajdonosai. Éppen azok a szervezetek, amelyek partnerek hiánya, elzárkózása vagy egyéb okból, de jellemzően nem tudnak megállapodásokat felmutatni. A Kollektív Szerződések jellemzően munkahelyi szinten kerülnek kidolgozásra és megkötésre. A szakszervezeti-ágazati vagyon hozadéka viszont jellemzően nem, vagy csak korlátozottan vesz részt a helyi tagszervezeti, alapszervezeti munka finanszírozásában. A gyakorlat az, hogy az alapszervezetek, területi szakmai szövetségek az ágazati, szövetségi tagságuk révén rendszeres befizetői

18 pozícióban vannak. Az megint egy másik kérdés hogy a befolyó tagdíjak nem elegendőek egy létszámában és szakmai összetételében is ütőképesebb ágazati apparátus fenntartásához. 1.17.2. A szakszervezetekkel szembeni elvárások és működési feltételeik ellentmondása. A Magyar Alkotmány 4. -a kimondja, hogy "A szakszervezetek... védik és képviselik a munkavállalók...érdekeit." A Munka törvénykönyve ugyan szigorú reprezentativitási szabályokhoz kötötten, de biztosítja a szakszervezetek kollektív szerződés kötési jogát. (Igaz 2000-ben KSZ kötési, megállapodási monopóliumuk megszűnt.) Ugyanakkor az Mt. 27. azt is rögzíti, hogy tilos bármely jogosultságot vagy juttatást szakszervezethez tartozástól, vagy attól való távolmaradástól függővé tenni. Így a bérmegállapodás, a kollektív szerződés vívmányai a munkavállalók teljes körére kiterjednek. Ez azt jelenti, hogy az állam, aki adóbevételekkel, közpénzekkel rendelkezik, azt a jogot és kötelezettséget rója a szakszervezetekre, hogy a gazdaságilag erős munkaadók profit éhségét korlátozva, társadalmi felelőségét követelésekkel ébren tartva, "egyenrangú partnerként", tartsa egyensúlyban a munka világát. Miközben ennek teljes anyagi hátterét, költségeit kizárólag a szakszervezet tagságot vállaló munkások anyagi és közéleti áldozatvállalására hárítja! A mai magyar szabályozás egy termelő vállalatnál dolgozó szakszervezeti tag helyzetére értelmezve azt jelenti: a szakszervezet eredménytelen, a tag nézőpontjából rossz érdekvédelmi munkája miatt is alacsony munkabéréből fizesse a kialakult szakszervezeti intézményhálózat és az eredmények felmutatására képtelen szakszervezeti apparátus fenntartását. Fogadja el, hogy országos és ágazati szinten helyzetének javításáért a szakszervezetek a tárgyalóasztalnál, szinte semmit sem tudnak tenni. A szakszervezetek, tagjaik részére már üdülő-beutalót sem tudnak adni. Az egyéni bérfejlesztésében - főként annak elmaradásába - a tisztségviselő nem szólhat bele. Fogadja el azt is, hogy egyre inkább elvárják tőle: ne csak passzívan fizesse a tagdíját, hanem érdekeiért helyi szinten kiállva, lényegében a munkáltatójával nyíltan szembeszegülve képviselje saját érdekeit. A szakszervezeti tagnak tehát a sztrájkok, demonstrációk költségeit is vállalva, jogaikat önmaguknak kell megvédelmezniük, miközben a kockázatokkal elért eredmények gyümölcseit a biztonságban lapító "potyautas" munkatársa jogszerűen, diszkrimináció mentesen élvezi. Ez egy rendkívül igazságtalan, szakszervezet ellenes szabályozás. 1.17.3. A munkahelyi szakszervezeti tisztségviselők védtelensége. Az 50 éve létező "egy munkahely-egy szakszervezet" elvének öröksége és a 10 éve létező magyar érdekvédelmi struktúra sajátossága, hogy a szakszervezet "ütköző" emberei a jellemzően a munkaszervezeten belül gazdasági feladataik mellett tevékenykedő érdekvédelmi munkájukat törvényszerűen, állandó konfliktusos helyzetben ellátó, éles helyzetben egzisztenciálisan is kiszolgáltatott helyzetbe sodródó választott tisztségviselők. A jelenleg hatályos szabályok szerint a munkáltatóknak anyagi helyzetüket megrendítő szankciókkal, a legsúlyosabb törvénysértésük esetén sem kell számítaniuk. Így valós kockázat nélkül a tisztségviselő-munkavállalók státusát egy jogszerűtlen felmondással könnyedén visszavásárolhatják! Arról nem is beszélve, hogy a munkáltatónak számtalan közvetett vagy közvetlen, kifinomult vagy durva befolyásolási eszköze van

19 arra, hogy demokratikusnak tűnő és az érdekeinek is megfelelő jelölések, visszalépések, lemondások, vagy választási eredmények szülessenek meg. Ennek a visszás helyzetnek a kezelése, kulcskérdés. Keresni kell az anyagilag is finanszírozható, jó szakszervezeti választ. Az egyik hatékony megoldás a független, területi, szakmai, regionális szakszervezeti struktúra kialakítása és anyagi feltételeinek a biztosítása lehet. 1.17.4. A munkaviszonyban állók kiszolgáltatottságát eredményező, vagy ahhoz vezető szabályok. Tény, hogy a szakszervezet ma teljesen eszköztelen az egyéni, személyre szóló érdekvédelem terén. Nincs törvényen, vagy megállapodáson alapuló együttdöntési, így megállapodásra kötelező képviseleti jogosítványa a munkavállaló egyéni alapbér besorolásának, bérfejlesztési mértékének, juttatásainak, minősítésének, a munkaviszony megszüntetésének alapvető kérdéseiben. A szakszervezet még nyilvánvaló jogsérelem esetén sem élhet a halasztó hatályú kifogás (Mt. 23. /1/ bek.) jogával, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló egyénileg jogvitát kezdeményezhet (Mt. 23. /3/ bek.). A munkavállaló számára nyitva álló jogorvoslati út, a per kezdeményezése, részére hátrányos, mert a jogi képviselet költséggel, munkaidő kieséssel jár, arról nem is beszélve, hogy a jog által támogatott munkaadó profi cégképviselőjével szemben, vitatható kimenetelű perben, (mert a törvény betűje alapvetően a vállalkozót, a munkaadót támogatja) akár évekig elhúzódó eljárásban kell igazát, újra és újra bizonyítva helytállnia. A munkáltató KSZ szabályozás nélkül maga állapíthatja meg a munkaidő beosztást (Mt. 119. ) A teljesítmény-követelményt szintén saját hatáskörében, egyoldalúan a munkáltató állapítja meg! (Mt. 143. /2/ bek.). Amennyiben a munkáltató a teljes 8 órai, általa meghatározott helyen és időbeosztással, az általa elvárt minőségben, és a munkáltató által meghatározott 100 %-os teljesítmény-követelmény szerinti munkáért megfizeti a kötelező minimális - 2001. január 1-től a bruttó 40.000,- Ft, 2001. január 1-től a bruttó 50.000,- Ft összegű munkabért - akkor minden törvényes kötelezettségének maradéktalanul eleget tett! Mivel az évenkénti rendszeres bérfejlesztésre vonatkozóan a versenyszektorban nincs törvényi kötelezettség, viszont a legálisan elrendelhető túlórák száma eddig tendencia-szerűen növekedett (1992-ben 144 óra, 2000-ben max. 300 óra), ez logikusan és automatikusan, a folyamatos terhelésű munkavégzés mellett elszegényedő munkavállalók számának növekedéséhez és az "élő szerszám" státusuk erősödéséhez vezet. 1.17.5.A legális foglalkoztatás közterheinek fokozása, a törvények tömeges megsértésének nagyvonalú kezelése. Az állam a közterhek behajtását logikusan ott ellenőrzi, ahol az a legkisebb költséggel, és a legnagyobb hozadékkal jár. Az utóbbi tíz évben szinte kizárólag a legálisan bejegyzett, törvényes telephellyel ütőképes, 50-100 fő feletti szakembergárdával tevékenykedő cégek számíthattak rendszeres munkaügyi és adóhatósági ellenőrzésekre. Az állam ezzel a gyakorlattal biztosította, biztosítja, hogy a közkiadásainak fedezetéhez hozzájusson. A gazdaság minden normális és tisztességes szereplője tudja, érzi hogy ez és igazságtalan, de létező gyakorlat!

20 A politika, a végrehajtó hatalom tíz éve tartósan szemet huny, ezzel indirekt módon ösztönzi is a "feketegazdaság" erősödését, mert - úgy tűnik - az rövid távon az érdekeit szolgálja. Egyrészről úgy véli, hogy a "feketegazdaság" rideg világa végre megfegyelmezi a teljes foglalkoztatáson, laza munkanormákon, munkahelyi étkezésen, téli-nyári üdülési beutalókon, munkaruha juttatáson, rendszeres, kiszámítható munkaidőn, fizetett szabadságon és vállalati lakásépítési akciókon elkényelmesedett, ráadásul erős, államilag intézményesített érdekvédelemmel is kényeztetett munkásokat. A nyertesek teremtésével polgárosodásra kiszemeltek - a múlt rendszerben "üldözött" szakmai és politikai elit tagjai - végre felhalmozhatnak, vagyonosodhatnak. A hivatalos havi fix fizetés, legyen az bármilyen magas, erre nem nagyon alkalmas. Amit a törvény nem tilt azt szabad! A tehetetlen, állam vagyonát sikk elsíbolni! 1.17.6.A túlkínálati munkaerőpiac fenntartásának biztosítása, kormányzati-politikai eszközökkel. A magyar munkavállalók és szakszervezetek csak késve szembesültek azzal, hogy a magas szintű szaktudás ide, szorgalom oda, a kezdeti kapitalizmus viszonyai között a munkaerő árát és a munkás érdekérvényesítési pozícióját szinte kizárólag, a kereslet és a kínálat rideg törvénye határozza meg. Tíz év múltán azt is látjuk, hogy ennek makro- esetleg mezoszintű befolyásolására a szakszervezetek mind a mai napig eszköztelenek. Jogszabályon, tárgyaláson alapuló jogaik, említésre sem méltóak. A tárgyalások eredménye kizárólag az ellenérdekű munkáltatói fél önkéntes hajlandóságán múlik! A sztrájk és a demonstráció - mint a nyomásgyakorlás eszköze - a magyar gazdaság jelenlegi állapotában használhatatlan fegyver. A szakszervezeti tag munkavállalók és a szakszervezeti vezetők elszoktak attól, hogy a jogos érdekek védelmében konfliktust vállalva is ki kell állni, és az utcára kell vonulni. Ennek személyes tapasztalataim szerint az alábbiakban részletezett, objektív okai vannak, lehetnek: A túlkínálati munkaerőpiac: A hazai gazdasági szerkezetváltással kényszerűen és hirtelen megszűnt egy millió munkahely és kialakult egy több százezer fős, tartós munkaerő felesleg. Megjelenése, léte, döntően, látványosan és ellentmondásosan befolyásolta a munkavállalók és a szakszervezetek helyzetét és belső viszonyát. Néhány kivételtől eltekintve a munkavállalók a kezdetben két évig fizetett munkanélküli járadékban, a végkielégítésben és a közel fél millió forint összegű pályakezdési kölcsönben és privát egzisztencia megteremtési esélyében bízva, szívesen fogadták ha munkahelyükről kitették őket. A szakszervezetek szerepe - ez időben - reálisan csak a leépítések korrekt menedzselésére szorítkozhatott. A tömeges munkanélküliség megjelenése, "a tartalék munkaerőhad" léte, a munkaviszonyban állók juttatási szintjét gyorsan és folyamatosan erodálta, és jelentősen rontotta a szakszervezetek korábban megszokott tárgyalási pozícióját is.