Tóth I. János: Felelısség és gazdaság E tanulmány környezetfilozófiai nézıpontból értelmezi a kultúra és a gazdaság viszonyát. Rámutatok arra, hogy ez idıben jelentısen átalakult, hiszen míg a régmúltban az egység, addig napjainkban inkább a különbség jellemzi a kultúra és a gazdaság kapcsolatát. Majd Hans Jonas felelısség értelmezésére támaszkodva azt mutatom be, hogy a jövıben az etikának és általában a kultúrának nagyobb szerepet kell kapnia a technikában és általában a gazdaságban. 1. Kultúra és gazdaság dialektikus viszonya (Kultúra mint gazdaság) A latin cultura szó eredetileg a mezıgazdálkodás révén elıállított vagy megtermelt növényekre utal. Szintén e jelentéstartalomra vonatkozik az agrocultura, amely megtalálható az angolban és a latin nyelvekben, amit a német és a magyar a mezıgazdaság kifejezéssel ad vissza. 1 A megmővelt föld, vagyis a kultúra fogalmával a mőveletlen föld, vagyis a vadon illetve a természet fogalma állítható szembe. Így a következı kettıséghez jutunk: egyrészrıl létezik a mezıgazdasági kultúra, ami az értelmes ember mesterséges produktuma, s mint ilyen hasznos, értékes és jó, másrészt létezik a természet, amibıl hiányzik az értelmes ember munkája, s ami így önmagában nem-hasznos, nem-értékes és nem-jó. Ez a felfogás önmagában a természetnek legjobb esetben is csak egy potenciális hasznosságot, értékességet és jóságot tulajdonít. Ha a természet megmővelése jó, míg lenni hagyása legalábbis nem-jó, akkor nyilvánvalóan a természet mőveléshez szükséges technika is hasznos, jó és értékes. Hangsúlyozandó, hogy nemcsak maga a technika, hanem a technikát alkalmazni tudó ember is részesedik ezekbıl a pozitív attribútumokból. A technika fejlıdése szoros kapcsolatban van a tudományos megismeréssel. A technika és a tudomány összekapcsolódása a nyugati kultúra egyik megkülönböztetı sajátossága, amelynek elsı jelei már a Nyugat-római birodalom felbomlása után jelentkeztek (pl. vízimalmok használata), hogy aztán ez a kapcsolat az ipari forradalomban váljon általánossá, állítja Lynn White (1967) híres cikkében. 2 A tudomány központi szerepét vallották az újkor gondolkodói is. Ebben a kérdésben nem volt különbség a kontinentális és az angolszász filozófia között. Bacon utópikus regényében, az Új Atlantiszban, egy jövıbeli tudományos-technikai civilizáció csodáját ecseteli amelyben a polgárok boldogan és elégedetten élnek az állam fejlett iparának és tudományos mezıgazdaságának 1
köszönhetıen gızkocsikkal, léghajókkal és telefonnal. Descartes szerint a társadalom célja az emberek közös evilági jólétének elımozdítása. Mert fogalmaim megmutatták nekem, hogy el lehet jutni olyan ismeretekhez, amelyek rendkívül hasznosak az életben, s hogy ama spekulatív filozófia helyett, amelyet az iskolában tanítanak, lehet találni egy gyakorlati filozófiát, amely által oly alaposan ismerjük meg a tőz, a víz, a levegı, a csillagok, az égboltozat és a bennünket környezı egyéb dolgok erejét és mőködését, mint ismerjük mesterembereink különbözı tevékenységét, úgyhogy felhasználhatók mindarra, amire alkalmasak, s ezzel a természetnek mintegy uraivá és birtokosaivá válhatnánk. 3 A francia felvilágosodás ismereteit átfogó igénnyel taglalja az Enciklopédia, avagy a tudományok, a mővészetek és a mesterségek elméleti szótára. A mechanikus természet szemléletet késıbb jól kiegészíti az utilitarizmus. A hasznosságtól vezérelt ember lényegében mindent megtehet a pusztán gépezetként felfogott természettel szemben. A természet feletti uralom programja egyaránt átitatja a pozitivizmust, sıt a marxizmust is, ahol erre a folyamatra mint az embernek a természeti korlátok alóli felszabadulására utalnak. Az újkorban került megfogalmazásra a munka-értékelmélet, amely Locke nevéhez köthetı, de amit késıbb Ricardo és Marx is vallott. Locke szerint a természeti állapotban, ahol az önmagában szinte értéktelen természeti erıforrások szinte végtelen bıségben állnak rendelkezésre, két okból is teljesen jogos a természeti erıforrások tulajdonba vétele és megmunkálása. Egyrészt mindenki aki a munka révén javítani akar a helyzetén szabadon privatizálhatja a bıséges természeti erıforrásokat. Ez senkit sem károsít, viszont megakadályozza azt a jogtalanságot, hogy erıfeszítések gyümölcsét mások élvezzék, azaz megvéd a "békétlenek és zavarkeltık szeszélyétıl és kapzsiságától. 4 Másrészt a természeti erıforrások és a munka egyesítése megsokszorozza a gazdaságilag is értékelhetı javak mennyiségét. Tehát nemcsak magának, hanem mindenkinek jót tesz: "aki munkája árán vesz birtokba földet nem csorbítja, hanem növeli az emberi faj közös készletét... Egyetlen acre megmővelése tízszer annyit hoz, mint amennyit egy éppoly gazdag, de köz tulajdonában parlagon heverı föld. 5. E felfogásból következik, hogy a természet magántulajdonba vétele és megmővelése egyértelmően kívánatos és jó, és ennek a folyamatnak az expanziója is feltétlenül helyes. (Kultúra és a gazdaság különbözısége) Napjainkra a gazdaság illetve a kultúra fogalmában jelentıs különbségek alakultak ki. A kultúra fogalma alatt egyre inkább csak a felhalmozódó szellemi értékeket értjük, míg a gazdaság fogalma döntıen az anyagi javak 2
termelésére, forgalmára és elosztására utal. Úgy tőnik, hogy a gazdaság fogalmából eltőntek az értékek, s egy olyan mechanizmussá vált, amely pusztán az önérdekét követı emberek, Homo oeconomicusok viselkedéseként értelmezhetı, ahogy azt például a láthatatlan kéz elmélete is hangsúlyozza. Ezzel szemben a kultúra fogalmában elıtérbe kerültek a szellemi értékek. Így mára kialakult az a dualista vélekedés, hogy a gazdaság és a kultúra két egymástól teljesen különbözı terület, az anyag és a szellem világa, amelyeknek nincs és nem is lehet közük egymáshoz. A társadalmi ökológia atyja, Murray Bookchin szerint korunkban a piacgazdaság egy olyan amorális társadalmi struktúrává vált, ahol a kereslet és kínálat, növekedés vagy pusztulás, gyızz vagy legyızetsz értelmetlen törvényei uralkodnak. A környezeti válság kialakulásának oka a modern kapitalista gazdaság rendszere, s így a probléma megoldása is csak ennek a struktúrának a megváltoztatása útján képzelhetı el. A társadalom ökológusok kárhoztatják a multinacionális társaságok túlzott befolyását és azt a tıkecentrikus globalizmust tekinti a fı problémának, amely ezt a befolyást elısegíti és rendszerbe foglalja. 6 Így napjainkra a gazdaságnak egy olyan koncepciója és gyakorlata alakult ki, amely mentes minden erkölcsi megfontolástól, ahol a szereplık semmilyen felelısséget sem vállalnak viselkedésükért, amit röviden kulturálatlan gazdaságként jellemezhetünk. (Kultúrált gazdaság) A kultúra és a gazdaság dualizmusát csak akkor tudjuk meghaladni, ha nemcsak ezen nézet tarthatatlanságát ismerjük fel, hanem azt is, hogy önmagában a (megmőveletlen) természet is hasznos az emberi szempontjából. Nyilvánvaló, hogy az érintetlen természet által nyújtott ökológiai szolgáltatások meghatározó fontosságúak az ember számára, gondoljunk csak olyan alapvetı létfeltételekre mint a lélegezhetı levegı, az iható víz és a kellemes hımérséklet. Tehát különbséget kell tenni a természet különbözı hasznosságai között. A természet magában valóan rendelkezik ökológiai hasznossággal, amely közvetlenül élvezhetı, miközben gazdasági hasznossággal csak a megmunkált természet bír. Sajnos az esetek többségében a természetnek ez a két hasznossága kizárja egymást, azaz a mőveletlen természet ökológiailag hasznos, gazdaságilag azonban nem, míg a megmővelt természet már csak gazdasági hasznossággal rendelkezik. Ebbıl adódik, hogy egyensúlyba kell hozni a természet megmővelésébıl és átalakításából fakadó gazdasági elınyöket és ökológiai veszteségeket az érintetlen természet által biztosított ökológiai elınyökkel, illetve az így elmaradt gazdasági haszonnal. Tehát a folyamatos gazdasági növekedés helyet egy egyensúlyi állapotra kell törekedni ebbıl a szempontból is. Ha felismerjük, hogy a vad természet önmagában is hasznos, értékes és jó, akkor egy sokkal 3
árnyaltabb felfogást tudunk kialakítanunk a természet átalakításáért felelıs technikáról és az azt szolgáló tudományról is. A következıkben elsısorban Hans Jonasnak The Imperative of Responsibility (1984) címő munkájára támaszkodva amellett fogok érvelni, hogy a kultúra és a gazdaság dialektikus egységét, a kulturált gazdaságot éppen az etika és a felelısség és szerepének újra gondolása révén lehet és kell megteremteni. 2. Az emberi cselekvés megváltozott jellege Szophoklész Antigonéjának híres kardalát elemezve Jonas megmutatja, hogy az ókori ember viszonya alapvetıen különbözött a modern embernek a természethez főzıdı viszonyától. Régen az ember betört a természet birodalmába, megmővelte a földet, vadászta az erdı állatait, halászta a tengerek halait, de tevékenysége csak felületesen érintette a természetet. Mindaz a szabadság, amelyet a szárazföld, a tenger és a levegı lakóival szemben megenged magának, e területek átfogó természetét nem változtatja meg, és nemzı erıit nem csökkenti. Valójában nem okoz fájdalmat a természetnek, amikor nagy birodalmából az ember kimetszi a maga kis királyságát. 7 A himnusz az embert csupán törékeny létezıként mutatja be, amint megpróbálja kihasítani magának a természetbıl azt a területet (poliszt), ami létének fenntartásához elengedhetetlenül szükséges. A természettıl elhódított térben az ember várost alapított, amelynek az volt a rendeltetése, hogy körülzárja és megvédje az embert. Így az egész nagy egyensúlyán belül létrejött egy kisebb egyensúly. A város az ember legmaradandóbb mőve, egy olyan mikro-világ, ahol a saját törvényei segítségével viszonylag szuverén módon élhet. Ebben a létállapotban az ember és a természet el volt választva egymástól. A természet gondoskodott magáról és az emberrıl is. Az ókoriak joggal érezhették, úgy, hogy a természet egy adott entitás, egy elpusztíthatatlan és kimeríthetetlen bıségszarú, amelybıl az ember bátran meríthet. Egy ilyen helyzet rendszerelméleti szempontból is jól értelmezhetı, hiszen egyértelmő különbség tehetı a forrásokat adó és a hulladékot befogadó természet és a forrásokat felvevı és a hulladékokat kibocsátó város között. E felfogásnak fontos etikai következményei is vannak: 1.) A természettel való mindennemő érintkezés etikailag semleges, azaz pusztán technika kérdése. 2.) Etikai jelentés csupán ember-ember közötti viszonyban lehetséges. 3.) Ebben a szférában az embert állandónak tekintik, és nem olyannak, ami (a természethez hasonlóan) formálható, vagy formálandó. 4.) A jó és a rossz kérdésében könnyen és azonnal lehet dönteni, vagyis jó cselekedet az, amely ott és akkor jónak minısül. Az erkölcsiség tehát csak a cselekvéseknek 4
térben és idıben szők horizontjára korlátozódik. Ez a szők értelmezési keret lehetıvé teszi azt is, hogy a morális tudás mindenki számára elérhetı legyen, nem kell tudósnak lenni tehát, hogy valaki erkölcsös legyen, csupán jóakarat kell hozzá. Az erkölcsi cselekvés a gyakorlatban az itt és most ismeretét kívánja meg, és ez teljesen mentes minden elmélettıl. Korunkban helyzet azonban egészen más. A változások feltehetın az újkortól (angolul: the modern age) kezdıdtek. A jelenlegi állapot egyik fontos sajátosságát Jonas a következıképpen jellemzi: Megszőnt ugyanis a határ állam (polisz) és a természet között: az ember városa, amely valaha enklávé volt a nem emberi világban, kiterjeszkedik a földi természet egészére, és bitorolja a helyét. Eltőnt a különbség a mesterséges és a természetes között, a természetest elnyelte a mesterséges szférája és ugyanakkor a totális artefaktum, az ember világgá lett mővei, amelyek egyaránt hatnak rá és általa, újfajta természetet hoznak létre, vagyis egy önálló dinamikus szükségszerőséget, amely az emberi szabadságot egészen új értelemmel szembesíti. 8 A modern ember tehát ma már teljesen belakta illetve uralma alá vonta a természetikörnyezetét. Ebbıl következik, hogy ma már az ember a földi természet egészére kiterjeszkedik, s így nem tehetı különbség a természet és az ember világa között: a természetest elnyelte a mesterséges. Mivel ma már nincs elkülönült természet, így az ember a saját világából vonja ki a forrásokat és saját világát szennyezi. A modern ember lassan felismeri, hogy a természet illetve az emberiség nem egy örök adottság, hanem egy sérülékeny és könnyen elpusztítható minıség. Ugyanakkor ezek a felismerések ma még nem érvényesülnek az etikában. Így kialakult az a válságos helyzet, hogy miközben az ember teljesen az uralma alá vonta a földi természet, közben a hozzá való viszonya még mindig azokon az elveken nyugszik, amelyek az ókorban fogalmazódtak meg. Jonas szerint a technika területén bekövetkezı változásokat az etika területén is változásoknak kell követni. 3. Jonas technika felfogása Korábban a tudományt és a technikát kritizáló szerzık (Rousseau, Horkheimer, Heidegger stb.) elsısorban a technikának az emberre, az emberiességre gyakorolt negatív hatását hangsúlyozzák. Hans Jonas technika kritikája viszont a technika állítólagos pozitív civilizációs hatását is megkérdıjelezi. Legtöbbször az atombombára szoktak hivatkozni, amikor a technika civilizációs veszélyeit akarják megmutatni. De elfeledkeznek arról mondja Jonas, hogy az atombombában potenciálisan meglévı hatalmas pusztító erınél mennyivel reálisabb veszélyt jelentenek azoknak a környezeti katasztrófáknak a sokasága, 5
amelyekrıl nap mint nap hallhatunk a világsajtóban. Az atombomba pusztító ereje valóban összemérhetetlen egy tankhajó zátonyra futásának következményeivel, azonban ezek a kis balesetek összeadódva sokkal nagyobb kárt okoznak, mint akár egy felrobbant atombomba. Arról nem is beszélve, hogy a kardot (az atombombát) a hüvelyében hagyhatjuk, de az ekevasat (a modern technológiát) nem hagyhatjuk a pajtában. De itt szembeötlik a modern technika kínzó dilemmája:»ekevasai«hosszú távon ugyanolyan károsak lehetnek, mint»kardjai«! 9 A modern technika hatása túlnıtt a belátóképességünkön, s így nem tudjuk, hogy egy új eszköz elıállítása és használata milyen, esetleg csak a távoli jövıben realizálódó problémákhoz vezethet. Továbbá azok a károk és melléktermékek, amelyek a technológiai termelés folyamata során keletkeznek, felhalmozódnak. Tehát a változás lényegét a modern technológia irreverzíbilis hatása és kumulatív karaktere jelenti. A modern technika formájában a techné az emberi nem végtelen elırenyomulásává változott, annak legjelentısebb vállalkozásává, amelynek szüntelenül önmagát felülmúló, egyre nagyobb szabású dolgok felé való elıre haladásában hajlamosak vagyunk az ember hivatását látni, az embereken és dolgokon való maximális uralom sikerében padig magát az ember rendeltetésének beteljesülését. 10. Jonas gondolkodásában a fı motiváló erıvé az aggdalom válik, vagyis az attól való félelem, hogy az ember egyre drasztikusabb mértékő beavatkozása veszélyezteti az emberi élet fennmaradásának az esélyét a Földön Felfogása szerint az ember a technológiai fejlıdés következtében egy új helyzetbe került és most már nem elég csak azt mérlegelni, hogy egyegy adott technika milyen esélyeket és lehetıségeket hozhat, hanem azt is meg kell gondolni, hogy az milyen veszélyekkel és kockázatokkal járhat. Az elırejelzések bizonytalansága miatt figyelembe kell vennünk a technika lehetséges veszélyeit is, s ennek könnyebb értelmezése érdekében Jonas bevezeti a félelem heurisztikája kifejezést. 11 Ez a fogalom egy arisztotelészi arany középutat biztosíthat egyrészt a jelenleg uralkodó technooptimista felfogás, amely a technikát abszolút jóként tekinti, illetve a másik véglet a technopesszimista értelmezés között. Ráadásul, felmerül az az erkölcsi probléma is, hogy az egyes ember miközben itt és most élvezi a technika elınyeit (pl. az olaj és a benzin elégetésébıl származó elınyöket) olyan hosszú távú és felhalmozódó károkat idéz elı (pl. üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése, s az ebbıl következı globális felmelegedés), amely döntıen a jövı generációt fogja sújtani. Kockáztathatom-e mások érdekeit a saját fogadásomban? 12 teszi fel a kérdést Jonas 6
A hagyományos etikák nem vonták be az ítéletalkotási folyamatba a szaktudást. A helyes cselekvéshez elegendınek tartották a minden ember számára rendelkezésre álló józan észt, amely képes meghozni a megfelelı döntést, alkalmazva a már megismert erkölcsi elveket a konkrét helyzetben. A felelısségetika számára a jelenben végrehajtott cselekvések a jövı lehetıségének szempontjából fontosak. Ehhez tisztában kell lennünk cselekvéseink kimenetelével, ez pedig elvezet a szakértelem problémájához. A technológiai kor körülményei közepette a tudás elsırendő fontosságú kötelességgé válik. Elvileg a szakemberek a kellı tudás birtokában meg tudják mondani, hogy egy tervezett technika milyen károkat fog okozni a természetben a közeli vagy távoli jövıben. Ennek fényében, e felelısség tudatában kell azután döntenünk arról, hogy mi váljon realitássá, és mi maradjon mindörökre a papíron. Véleményem szerint azonban ebben a kérdésben Hans Jonas túlzott reményeket főz a szakértelemhez illetve általában a szakértıkhöz. Hiszen a szakértık érdekeltek a saját területük fejlıdésében és ezért nem lehet arra számítani, hogy ezekben a kérdésekben egy elfoglalatlan véleményt fogalmazzanak meg. A modern technológiával kapcsolatos dilemmákat röviden a következıképpen is megfogalmazhatjuk: a szakértık érdekeltek és ezért elfogultak az adott technika iránt, míg a laikusok, akik a témában nem érdekeltek és ezért elfogulatlanok, azért nem tudnak megfelelı döntés hozni, mert nem szakértıi az adott területnek. Így a modern technológia veszélyeinek az objektív és elfogulatlan értékelését végül is sem a szakértıktıl, sem a laikusoktól nem várhatjuk. 13 Abban azonban mindenképpen igaza van Jonasnak, hogy hívja fel a figyelmet arra, hogy a technikára is ki kell terjeszteni az etikai, erkölcsi megfontolásokat. Számos környezetfilozófiai irányzattal szemben Jonas etikája továbbra is antropocentrikus jellegő, bár annak hatóköre jelentısen kibıvült. Antropocentrizmusa hangsúlyozottan az egész emberi nemet magába foglalja, beleértve a jövı generáció tagjait is. 4. Felelısség fogalma és hatóköre A technológiai kor számára javasolt jonasi etikájában a felelısség fogalma kap központi szerepet. Az értelmezı szótár szerint a felelısség: Erkölcsi, jogi vagy hivatalos kötelezettség, amelynek alapján valaki, valamely testület vagy közösség valakiért vagy. valamiért felelıs, számot adni tartozik. 14 Zsolnai László szerint a felelısnek lenni" alapvetıen egy háromtényezıs viszonyt jelent: X felelıs Y-ért Z-nek. 15 X a felelısség alanya, amely lehet egyén vagy valamely kollektívum. Y a felelısség tárgya, az a valami, amire X felelıssége vonatkozik. Z a megbízó akinek X felelısséggel tartozik. 7
Ideáltipikus esetben a felelısségnek fogalmában szerepet játszó három entitás egymástól különbözik. Például az apa utasítja a nagyobb gyereket, hogy vigyázzon a kisebb gyerekre. Ekkor a nagyobb gyerek a felelısség alanya, a kisebb gyerek a felelısség tárgya és az apa a megbízó akinek a nagy gyerek felelısséggel tartozik. Vagy ha kölcsönkérem a barátom autóját, akkor én vagyok a felelısség alanya, az autó a felelısség tárgya, és a barátom mint az autó tulajdonosa az a személy, akinek épségben vissza kell adnom az autót, azaz akinél el kell számolnom a felelısség tárgyával. Ahogy a fenti példák is mutatják a felelısség azt jelenti, hogy a felelısség alanyának (X) kötelezettségeink vannak a felelısség tárgya (Y) létéért és jólétért, azaz gondoskodnia kell róla meg kell azt óvnia, amit a felelısséget adó megbízó (Z) ellenıriz. A megbízó a szituációtól függıen mindig más és más, az egy másik kérdés, hogy ideáltipikus esetben a megbízó mögött ott áll valamilyen autoritás (pl. állam, vagy éppen Isten), aki végsı soron szankcionálhatja a felelıs személy felelıtlen viselkedését. A felelısség fogalma mindenképpen hordoz egy olyan jelentést, hogy a felelısség tárgya nem a felelısség alanyának hatáskörébe tartozik, nem annak tulajdonát képezi, hanem vagy egyáltalán nem képezi tulajdon tárgyát mint pl. a kisebb gyerek vagy másnak a tulajdona. Ebbıl következik, hogy a felelıs személy (X) a felelısség tárgyával (Y) nem viselkedhet olyan szabadon, ahogy azt megtehetné a saját tulajdonába, vagy a saját fennhatósága alá tartozó dolgokkal vagy entitásokkal, hanem felelısséggel tartozik érte a megbízónak (Z). 16 Ha a felelıs személy nem látja el a feladatát, akkor megszegi a kötelezettségét, azaz erkölcsi és/vagy jogi szempontból is bőntettet követet el, amiért a megbízó, vagy a megbízó mögött álló autoritás felelısségre vonhatja. Fontos hangsúlyozni, hogy ha valaki felelısséget vállal valamiért, akkor nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelezettséget is a vállalt feladat ellátásáért. Azaz a felelısség nemcsak és nem elsısorban a külsı kényszeren, a megbízó és a mögötte álló autoritásoktól való félelmen nyugszik, hanem egy belsı kényszeren, vagyis a moralitáson is. Mi lehet a felelısség tárgya? Elıször is nyilvánvalóan csak az a valami, amire hatásunk van. Ezen belül azonban érdemes azonban különbséget tenni két kitüntetett valami között. Elvileg a felelısség tárgya lehet saját magunk is, de a közvetlen létfenntartási törekvéseket általában nem felelısség, hanem az önérdek vagy az önfenntartás fogalmával írjuk le. Ugyanakkor kétségtelen, hogy szoktunk beszélni önmagunk iránti felelısségrıl is, ekkor is inkább az olyan vonatkozásokra gondolunk, amelyek túl vannak a közvetlen önérdek és önfenntartás hatókörén. Tehát pl. felelısek vagyunk a sorsunkért, az mőveltségünkért, az 8
arcunkért stb. Ezekben az esetekben nemcsak a felelısség alanya (X) és a tárgya (Y) esik egybe, hanem a megbízó autoritás (Z) is. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy az ember (X) mint a felelısség alanya, önmagért (Y) az egész életéért önmaga (Z) például a lelkiismerete elıtt tartozik elszámolási kötelezettséggel. Persze az önmagunk iránti kötelezettségükrıl inkább csak metaforikus vagy erkölcsi és semmiképpen sem jogi értelemben beszélhetünk. Jonas értelmezése közel áll ehhez, azzal a különbséggel, hogy ezt az önmagunkra irányuló felelısséget nemcsak az egyes ember, hanem az egész emberiség vonatkozásában értelmezi. Jonas a felelısséget az emberi nem fennmaradásával köti össze. Azaz emberiség (X) mint a felelısség alanya, önmagért (Y) az egész emberiség fennmaradásáért, önmaga elıtt és önmagáért (Z) erkölcsi kötelezettséggel tartozik. Persze nyilvánvaló, hogy a felelısség fogalma ebben az esetben is alapvetıen erkölcsi és metaforikus jellegő. A felelısség tárgyában másik véglet az a valami jelenti, amelyre hatással vagyunk, de amely elpusztíthatatlan és örök adottság. Nyilvánvaló, hogy ilyen entitással szemben nincs értelme a felelısség vállalásnak, hiszen ha valami adott, ha valami elpusztíthatatlan, akkor felesleges és értelmetlen arra törekednünk, hogy azt létében megırizzük. A hagyományos felfogás szerint a természet és az emberiség olyan adott (elpusztíthatatlan) valami, amelyekkel kapcsolatban nincs szükség az egyes ember felelısség teljes viselkedésére. Ez a felfogás azonban alapjaiban hibás, hiszen sem a földi természet, sem az emberiség nem tekinthetı örök adottságnak, követkézéképpen felelısséget kell érte vállalnunk, azaz úgy kell cselekednünk, hogy létében fennmaradjon. Ezért egy olyan kultúrát kell kialakítanunk, ahol az embereknek mindig mérlegelniük kell a viselkedésük hosszú távú hatásait a tılünk térben és idıben távol élı emberekre, sıt magára a természetre vonatkozólag is, azaz a felelısségnek sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a társadalomban. A felelısségetika imperatívusza a következı: Cselekedj úgy, hogy cselekvésed határai mindenkor összeegyeztethetıek legyenek az emberi élet fennmaradásával a Földön, vagy negatívan megfogalmazva: Cselekedj úgy, hogy tetteid hatásai ne veszélyeztessék az élet jövıbeni fennmaradását. 17 Jonas tehát az emberiség fennmaradásának a követelményét teszi kategorikus imperatívusszá, s így eleve ki kell zárni azokat a kockázatos lépéseket, amelyekkel akár csak a legkisebb mértékben is kockáztatja az emberiség létét. 18 Mivel a jövı generációk és a természeti lények nem rendelkeznek jogokkal, ezért a velük kapcsolatos kötelességeink függetlenek minden jogtól és viszonosságtól. Az emberi felelısség alapvetıen nem viszonossági természető, hanem gondoskodó jellegő. A jövıre irányuló felelısség sohasem formális, hanem mindig szubsztantív hangsúlyozza Jonas. 9
Elsısorban nem cselekvésünkért vagy annak hatásaiért kell felelısséget vállalnunk, hanem cselekvésünk tárgyáért. Mások sorsa, jól-léte amire felelısségünk elsısorban irányul, ezek iránt vagyunk felelısek. 19 Jonas a felelısségnek két formáját: természetes és szerzıdéses különbözteti meg egymástól. A természetes felelısség nem saját akaratunkból jön létre, itt nem választhatjuk meg felelısségünk tárgyát lásd például a szülı-gyermek viszony. Ezzel ellentétben a szerzıdéses felelısség azáltal jön létre, hogy a cselekvı megállapodik valakivel, akivel szemben a felelıssége fennáll. Ez utóbbira példa a politikusok helyzete. İk a választópolgárokkal kötött szerzıdés szerint gazdálkodnak azok javaival. Ez a viszony mesterséges, hiszen a politikusok kicserélhetık és helyettesíthetık: bárki elindulhat a választásokon és bárkit le lehet mondatni. A természetes felelısség esetében a felek nem cserélhetık ki és nem helyettesíthetık. Jonas szerint a természetes szerzıdés és felelısség viszonya kell, hogy jellemezze a természethez és az emberiséghez való viszonyunkat is. Zsolnai szerint a gazdasági döntéshozó felelıssége valahol a szülıi és a politikusi szerep között helyezkedik el. Egy gazdasági vezetı döntéseiben vannak olyan érintettek, amelyekkel vállalata szerzıdéses kapcsolatban áll (pl. fogyasztók, alkalmazottak, szállítók), de vannak olyanok is, amelyekkel nem szerzıdéses alapon, hanem természetes módon áll kapcsolatban (pl. a lakóhelyi közösségek, a természeti környezet). 20 Abstract János I. Tóth: Responsibility and economy In my paper I elucidate the relationship between culture and economy from the viewpoint of environmental philosophy. At one time people took the difference between untouched (wild) and cultivated nature (culture) for granted, where the latter was unquestionably useful, valuable and good. Consequently the technology needed for cultivating nature, science and human being also possess positive values. In our age we define the concept of culture increasingly only as intellectual accumulated values, while the concept of economy fundamentally refers to the production, the circulation and the distribution of goods. Accordingly a dualistic opinion emerged by now in which economy and nature are entirely different areas, namely a material and a spiritual world formed which has no and may have no connection as well with each other. On the basis of Hans Jonas s work The Imperative of Responsibility I am going to point out the fact that the human 10
relation to nature and to technology changed radically in our age. In his ethics proposed for the technological age the concept of responsibility has a central role. According to Jonas we have to create such a culture where people must always estimate the long-term effects of their behaviour on people living in spatial and temporal distance, or even on nature as well, that is to say responsibility has to expand for the entire mankind. Jegyzetek 1 Angolul: agriculture, franciául: agriculture, olaszul: agricoltura, spanyolul: agricultura, míg németül: Landwirtschaft 2 Lynn White Jr.: The Historical Roots of Our Ecologic Crisis, Science, 1967. vol. 155 magyarul in Lányi András (szerk): Természet és Szabadság Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 27-36. o. 3 René Descartes: Értekezés a módszerrıl, Ikon Kiadó. Budapest, 1992. 6. rész 68.- 69o. 4 John Locke: John: Értekezés a polgári kormányzatról Gondolat Kiadó Budapest, 1986. V. fejezet 34 5 Locke: i.m. 37 6 Bookchin, M.: What Is Social Ecology. Reprinted: Zimmermann 1993. 181-192.o. 7 Hans Jonas: Az emberi cselekvés megváltozott természete in Lányi András (szerk) Természet és Szabadság, Osiris Kiadó Budapest 2000. 144.o. 8 Jonas in Lányi ( 2000) 151.o. 9 Jonas: Miért tárgya a technika az etikának? Öt ok in Molnár László (szerk) Legyenek-e a fáknak jogaik? Környezeti-etikai szöveggyőjtemény. Budapest, Typotex 1999. 69-77. o. 10 Jonas in Lányi ( 2000) 150.o. 11 H. Jonas: The Imperative of Responsibility. In Search of an Ethics for the Technological Age The University of Chicago Press, London, 1984. 2.6 pont: The Uncertainty of Prognostications 12 Jonas (1984): III.1 fejezet: May I Stake the Interests of Others in my Wager? 13 Lásd részletesebben Tóth I:János: : A Tiszai ciánszennyezés rendszerszemlélető elemzése Szeged, 2002 192-198.o. 14 A magyar nyelv értelmezı szótára 1959-62 CD-ROM Arcanum kiadó <felelısség> címszó 15 Zsolnai László: Ökológia, gazdaság, etika. Helikon Kiadó Budapest 2001.101.-103o.. 16 Ezzel a felfogással összhangban van a következı híres ökológiai szlogen: A Földet nem a nagyszüleinktıl örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. 17 Zsolnai L. (2001) 101-103.o. 18 Jonas in Molnár (1999) 73.o. 19 Zsolnai L (2001) 101-103.o. 20 Zsolnai L (2001) 101-103. o. 11