OLVASMÁNYOK A DRÁ A DRÁMA ÉS A ÉS A S SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL

H. Tóth István Vasvári Zoltán OLV OLVASMÁNYOK A DRÁ A DRÁMA ÉS A ÉS A S SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL Budapest, 2006

OLVASMÁNYOK A DRÁMA ÉS A SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL Szemelvények és szövegértést fejlesztő feladatok Dr. H. Tóth István kandidátus Vasvári Zoltán folklorista, művelődéstörténész

TARTALOMJEGYZÉK Babits Mihály: Irodalmi nevelés (A retorika és a gondolkodás részlet) Feladatok az Irodalmi nevelés című tanulmányhoz Népi színjátszás dramatikus népszokások Feladatok a Népi színjátszás dramatikus népszokások című tájékozató szövegműhöz Rítus, mítosz, dráma Feladatok a Rítus, mítosz, dráma című tájékoztató szövegműhöz Utak a drámákhoz Feladatok az Utak a drámákhoz című tájékoztató szövegműhöz A görög színház Feladatok A görög színház című tájékoztató szövegműhöz A komédia Feladatok A komédia című tájékoztató szövegműhöz A dráma születése Aiszkhülosz Feladatok A dráma születése Aiszkhülosz című tájékoztató szövegműhöz A tökéletesség pillanata Szophoklész Feladatok A tökéletesség pillanata Szophoklész című tájékozató szövegműhöz Rutin és modernség Euripidész Feladatok A rutin és modernség Euripidész című tájékozató szövegműhöz Darazsak és felhők Arisztophanész Feladatok a Darazsak és felhők Arisztophanész című tájékozató szövegműhöz Arisztotelész: Poétika (Fordította: Sarkady János részlet) Feladatok a Poétika című tanulmányrészlethez Egy drámaíró-nemzedék előfutára Christopher Marlowe Feladatok az Egy drámaíró-nemzedék előfutára Christopher Marlowe című tájékoztató szövegműhöz Ragyogóbb a napnál Shakespeare és a Globe Színház Feladatok a Ragyogóbb a napnál Shakespeare és a Globe Színház című tájékoztató szövegműhöz William Shakespeare: Romeo és Júlia (Fordította: Kosztolányi Dezső részlet) Feladatok William Shakespeare Romeo és Júlia című tragédiájának részletéhez Egy elkeseredett, kritikus drámaíró Ben Jonson Feladatok az Egy elkeseredett, kritikus drámaíró Ben Jonson című tájékoztató szövegműhöz A commedia dell arte Feladatok a Commedia dell arte című tájékoztató szövegműhöz

A drámai műnem jellemzői Feladatok A drámai műnem jellemzői című tájékoztató szövegműhöz A klasszikus tragédia megteremtője Pierre Corneille Feladatok A klasszikus tragédia megteremtője Pierre Corneille című tájékozató szövegműhöz A modern polgári irodalom őse Molière Feladatok A modern polgári irodalom őse Molière című tájékozató szövegműhöz Az olasz komédia megreformálója Carlo Goldoni Feladatok Az olasz komédia megreformálója Carlo Goldoni című tájékoztató szövegműhöz Lessing dramaturgiája Feladatok a Lessing dramaturgiája című tájékoztató szövegműhöz A leglatinabb német költő Friedrich Schiller Feladatok A leglatinabb német költő Friedrich Schiller című tájékozató szövegműhöz A teljes és utolérhetetlen Goethe Feladatok A teljes és utolérhetetlen Goethe című tájékozató szövegműhöz Egy híres levél három műfordításban Feladatok a Tatjána levele Anyéginhoz című fordításrészletekhez Az orosz élet éles szemű kritikusa Anton Pavlovics Csehov Feladatok Az orosz élet éles szemű kritikusa Anton Pavlovics Csehov című tájékoztató szövegműhöz A szecessziós dráma A szecessziós dráma legjelentősebb alkotói a világirodalomban HUGO VON HOFMANNSTHAL MAURICE MAETERLINCK ARTHUR SCHNITZLER FRANK WEDEKIND A szecesszió színházának nagy rendezője MAX REINHARDT Feladatok A szecessziós dráma című tájékoztató szövegműhöz Széchenyi István szerepe a Nemzeti Színház létrejöttében Feladatok a Széchenyi István szerepe a Nemzeti Színház létrejöttében című tájékoztató szövegműhöz A Pesti Magyar Színház Feladatok A Pesti Magyar Színház című tájékoztató szövegműhöz A modern dráma válsága HENRIK IBSEN MAURICE MAETERLINCK G. B. SHAW LUIGI PIRANDELLO BERTOLT BRECHT EUGEN IONESCO SAMUEL BECKETT Feladatok A modern dráma válsága című tájékoztató szövegműhöz

Bibliográfia 1. Szakirodalom 2. Szövegkiadások 3. Az Európa Kiadó Diákkönyvtár sorozatának drámakötetei

Babits Mihály: Irodalmi nevelés (A retorika és a gondolkodás részlet) Sokat beszélnek az irodalmi nevelésről és sokszor ellenséges hangokon. E tanulmány célja megmutatni, miért lett az irodalmi nevelés, s miért maradt az emberi szellem minden nevelésnek tengelye. A stilisztikáról és a retorikáról lesz szó: arról a két stúdiumról, melyet a klasszikus ókor egynek tekintett, és egy néven retorikának nevezett. Egy stúdium ez most is, csakhogy két oldala van: gondolataink összegyűjtése és kifejezése. Egy oldalról gondolni, más oldalról beszélni tanít, a szó legtágabb értelmében. Az olvasás is gondolkodás, s az írás is beszéd. Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben és mégis teljesebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját. Nem tanítunk mesterségeket, és nem képesítünk semmi mesterségre. Nem tanítunk tudományt: a tudomány nem tíz-tizennyolc éveseknek való. Aki tudományt akar tanulni, annak már nagyon jól kell gondolkodni tudnia. Művészetet sem tanítunk: azt nem lehet tanulni. Gondolkodni és beszélni tanítunk. S ha ilyen szempontból nézzük a dolgot, akkor megértjük, miért volt a művelt ókor szellemi nevelésnek egyik fő tárgya a retorika, s be fogjuk látni, hogy ami a lényeget illeti, manapság sincs ez másképp. Egész iskolád retorikai, s minden tárgy igazában csak retorika ma is. Minden nyelvtan és minden irodalom gondolkodni tanít és beszélni. A nagy írók művei stilisztikai és retorikai példatárak, s az idegen nyelvekből még jobban megérted a gondolkodás és a kifejezés bonyolult masináját, mint a magadéból, melyet már megszoktál. A számtan levezetéseivel a retorika egy része: a dedukciók tana foglalkozik. A természetrajz megfigyelésre, a fizika az induktív következtetésre tanít. Ha felelsz tanárod váratlan kérdésére, gondolkodni tanulsz; ha összefoglalod, amit tanultál, beszélni. Gondolkodni és beszélni: voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető el beszéd nélkül és megfordítva. Logosz: ez a görög szó észt jelent és szót, s ész és szó nem különböző dolgok. A gondolat hangtalan beszéd, a szó megtestesült gondolat mondja egy híres nyelvtudós. Ezért a retorika, mely gondolkodni, a stilisztika, mely beszélni tanít, voltaképpen egy tudomány. * * * * *

Feladatok az Irodalmi nevelés című tanulmányhoz 1. Hogyan fogalmazza meg Babits a tanulmány célját? Fejezze be a mondatot! A tanulmány azért született, a) hogy: b) hogy: 2. Derítse ki a szövegből! a) Melyik az a két tudomány, amelyeket a klasszikus ókorban egynek tekintettek? b) Melyik az az egy? 3. Fogalmazza meg: hogyan vall a szerző arról, akinek tudományt akarnak tanítani? 4. Melyik állítás a helyes? Minden nyelvtan és minden irodalom a) beszélni tanít. b) megfigyelésre tanít. c) gondolkodni és beszélni tanít. d) gyönyörködtet. e) következtetésre tanít. 5. Melyik tantárgy feladatáról nem ír e tanulmány? a) fizika b) számtan c) történelem d) természetrajz e) kémia 6. A szerző szerint mit nem tanít az iskola? Sorolja fel! 7. Milyen összefüggés van a retorika és a stilisztika között? 8. Fejezze be a következő állításokat! a) Azért nem tanítunk tudományt, mert b) Ha felelsz tanárod váratlan kérdésére, akkor 9. Foglalja össze (bekezdésenként 1 1 mondattal) Babits gondolatait! 10. Ön szerint mi a mai középiskolai tanítás célja? Válaszoljon egy tartalmas bekezdésnyi szövegművel (= 4 5 mondattal)! * * * * *

Népi színjátszás dramatikus népszokások A naptári ünnepekhez, jeles napokhoz fűződő színjátékszerű népszokások sokféle szempontból vizsgálhatók; csak igen sokrétű, komplex kutatómódszer segítségével értelmezhetjük minden sajátosságukat, és vizsgálatukat nemcsak az etnográfia tartja feladatának, hanem más tudományágak is. Az összehasonlító vallástörténeti kutatást régóta foglalkoztatják e dramatikus jellegű szokások; a színháztörténész a népi színjátszás sajátos vonásait keresi bennük s ezen túlmenően a színjátszás létrejöttének kérdéseit óhajtja a szokásokból levonható tanulságok segítségével megoldani. A népköltészet kutatója a drámai szövegek és rítusénekek élettörténetét, a változatok kialakulását és összefüggéseit, tartalmi és formai sajátosságait tanulmányozza. A népi társadalom vizsgálóját azok a közösségi formák érdeklik, amelyek keretében e szokások realizálódnak. S így folytathatnók a felsorolást. Mást keres e dramatikus szokásokban a népzene, a népi tánc, a népi díszítőművészet tanulmányozója (maszkok, kosztümök, kellékek). A vallástörténeti, esztétikai és más szempontok külön is, de együttesen is felmerülhetnek; példa mindegyik irányra bőségesen akad hazánkban is, külföldön is. (Dömötör Tekla: Naptári ünnepek népi színjátszás. Akadémiai, Budapest, 1983. 7. oldal) Emeljük fel királynénkat! Pünkösdi királynéjárás Tótszentpál (Somogy megye). Gönyey (Ébner) Sándor felvétele, 1926 (Néprajzi Múzeum, Budapest)

A következőkben az egyik legismertebb, formákban és változatokban gazdag, naptári ünnephez kapcsolódó dramatikus népszokásunkat, a pünkösdi királyné-járást idézzük Vasvári Zoltán folklorista tanulmányának segítségével. Az emberi élet kereteit alapvetően meghatározza az idő múlása. Az egyenletesen és megállíthatatlanul folyó idő monotonitását a természet évről évre bekövetkező megújulása, az évszakok ritmikus változása és a társadalom intézményei sokoldalúan strukturálják a benne élő ember számára. A lineáris idő ciklikussá válik, a szellem számára is mondanivalót hordoz. A pünkösdölés a tavaszi-nyáreleji ünnepkör jellegzetes szokása; Magyarországon általánosan ismert. A rítus több forrásból táplálkozik. Egyrészt nem választható el a tavaszi ünnepkör általános hangulatától, a természet újjászületése felett érzett örömtől. Ősi termékenységvarázsló rítus is egyben, amelynek nyomai szövegeiben kimutathatóak. A másik forrás a keresztény kultúra. Az egyház, mint sok más ősi pogány ünnepet, a pünkösdölést is beépítette saját rituáléjába. Az egyház a húsvét változó dátumához igazodva hét héttel húsvét után rendelte el pünkösd vasárnapjának megünneplését. A magyar pünkösd szó a görög pentekosztész szóból ered, amelynek jelentése ötvenedik, azaz a húsvéttól számított ötvenedik napot jelenti. Kniezsa István, jövevényszavaink egyik legkiválóbb tudósa magyarba való átvételét a feltehetően ófelnémet pfinkusti -ból származtatja, mások szláv jövevényszónak tekintik. A május hónap Európa, így hazánk éghajlati viszonyai között valóban a természet virágba borulásának, a termékenység ígéretének ideje. A pünkösdkor megjelenő különböző szokások (zöldág-járás, májusfa-állítás), a motívumok (rózsa, ifjú jegyespár, nász) a megújulás, a termékenység allegóriáiként foghatók föl. A XVIII. század végétől kezdve vannak adataink Magyarországon a pünkösdi királynőválasztás szokásáról. A régebbi adatok csak királyválasztásról szólnak. A XIX. századból mindkettőre vannak írásos források. A XX. századra már csak a kislányok királynő választási szokása maradt fenn. Dömötör Teklát idézve, az írásos adatok alapján négy csoportba rendezhetjük a szokást: 1. pünkösdi királyválasztás a legények korcsoportjából, 2. király- és királynőválasztás a legények és a nagyleányok csoportjából, 3. király- és királynőválasztás a gyermekek korcsoportjából és 4. leányok királynőválasztása. [ ] A pünkösdi királynő-választás XX. századi formájában már csak kislányok vettek részt. 4-10 kislány (leggyakrabban 6-7) maga közül királynőt választott, a legkisebbiket. Mindannyian ünneplőbe öltöztek, a királynő fehérbe. Arcát többnyire fátyollal leborították, vagy koszorú volt a fején. A leányok házról-házra jártak, megkérdezték: szabad-e pünkösdölni, a királynőt megmutatni. Ezután kezdték az éneket. Sok helyen (pl. Bélapátfalva) táncoltak is. Az énekelt dallam ütemére lassan körbeforogtak: bal lábbal léptek, majd a jobb lábat melléhúzták. Az ének végén áldást mondtak a házra és a háziakra, és a Jézus Krisztust dicsérték. Ezután megmutatták a királynőt, és adománykérésre ajándékot kaptak. A Dunántúlon termékenység-varázslás is kapcsolódott a szokáshoz. Háromszor magasra emelték a királynőt és ezt kiáltották: Ekkora legyen a kendtek kendere! A Jászságban menyasszonyt és vőlegényt is választottak, és lakodalmi menet formájában vonultak. Az énekre körtáncot jártak. A pünkösdi királynő-járás életkorhoz kötődő kisebb közösség szokása, egyúttal elválaszthatatlan a naptári időszakhoz kapcsolódó egyéb rítusmotívumoktól. Mindez kimutatható a gyűjtött szövegek struktúrájában is. Kontaminált jellegű szerkesztéssel van dolgunk: a különböző eredetű és tartalmú szövegelemek füzérszerű összeéneklésével. Ez a jelenség a legtöbb táncos gyermekjátékunknál kimutatható. A szokás funkcionális struktúrája a következő: 1. Beköszöntés 2. A szokásdallam 3. Gyermekjáték 4. Adománykérés 5. Áldás 6. Dicséret

A különböző helyi változatokban egyes elemek hiányozhatnak, illetve egyéb szövegelemekkel bővülhet a struktúra. A dunántúli változat párbeszédes beköszöntővel kezdődik általában: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké ámen! Megnézem a királynétokat, édes-e vagy savanyú. Ó, igen édes, nesze egy kis ajándék! Köszönjük szépen. Na, gyerekek, itt elég jól kaptunk, táncoljunk egyet! Ebben a változatban a királyné megtekintése és az adományozás a rítus elejére kerül, ezt követi az ének és a tánc. Gyakoribb, amikor a beköszöntő csak dicséretből és engedélykérésből áll: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e pünkösdölni? (Szabad-e királynőt járni?) Jézus dicsérete a szokás végén ismét visszatérhet, ez, mint később látni fogjuk, különösen a palóc változatban gyakori. Az engedély elhangzása után kerül sor a nyolc soros szokásdallam eléneklésére, amit tánc is kísérhet: Elhozta (meghozta) az Isten Piros pünkösd napját, Mi is meghordozzuk (Hogy meghordozhassuk) Királykisasszonykát (Királyné asszonykát). Nem Anyától lettem (szöltem), Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján Hajnalban születtem. A vitnyédi (Sopron megye) változat az 5 8. sor gondolatmenetét más változatban adja: A mi királynénkat Nem is anya szülte, A pünkösdi harmat Rózsafán termette (Rózsából nemzette). Pünkösdi királynéjárás (Vitnyéden (Győr-Sopron megye, 1938) Pünkösdi királynéjárás menete Vitnyéd község utcáján (Győr-Sopron megye, 1970)

Rózsaszirmokat szórnak a pünkösdi királyné fejére (Vitnyéd, Győr-Sopron megye, 1970) Egy másik változat 7 8. sora így hangzik: Húgom, édes húgom, Szent Erzsébet asszony. Majd kéréssel folytatódik: Ha váltságos volnék vagy egypár tojással, vagy egypár krajcárral. A szokásdallam feltűnő, jellegzetes motívuma a rózsafán termett lény. Nem anyától szültem, Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján Hajnalban születtem. Mink vagyunk a rózsák, Mink szeretjük egymást, Szép piros hajnalba Megöleljük egymást. A másik érdekes motívum Szent Erzsébet neve. Itt az összekötő kapocs szintén a rózsa. A fiatalon idegenbe került Erzsébet legendájában fontos szerepet játszik a rózsacsoda: mikor a szegényeknek titokban alamizsnát vitt, s ezért kérdőre vonták, kötényében a kenyér rózsává változott. [ ]

A pünkösdi, általában a tavaszi ünnepekhez gyakran kapcsolódtak énekes-táncos dramatikus gyermekjátékok. Ezek, mint a pünkösdi királyné-járás esetében is, főként a lányok játékai. Ennek szövegbeli nyomai a következő sorok: A dunántúli változat jellemző befejezése: A szép leányoknak (Ifjú leányoknak) Rózsakoszorúját (Háromágú haját), A szép legényeknek (Ifjú legényeknek) Rozmaring bokrétát (Szegfűbokrétáját / Vőlegénybokrétát) A szép menyecskéknek Utcán az ülésük, A kis gyerekeknek Porba heverésük. Öreg embereknek Csutora borocska (Töltött galambica), Öreg asszonyoknak Porhanyós pogácsa (Szentlélek malasztja). Hintsetek virágot az Isten fiának, Éljen a királykisasszony! A felkeresett ház udvarán a pünkösdölők körülállják a királynét (Nemesládony, Vas megye, 1952) Egyes helyeken még megmaradt az ősi termékenységvarázsló jókívánság. A királykisasszonyt háromszor magasba emelték és azt kiáltották: Ekkora legyen a kendtek kendere!, vagy Ekkora legyen a kender, akkora meg a len! A palóc változat felépítése sok hasonlóságot mutat. A szokásdallam bekezdő első négy sora a pünkösd beköszöntét tudatja: Mi van ma, mi van ma? (Ma vagyon, ma vagyon) Piros pünkösd napja.

Holnap lesz, holnap lesz A második napja. A következő négy sor a dunántúli változatban ismeretlen, és a fiatal férfiak tavaszi lovasjátékainak hagyományára utal. Több változatban él: Jászsági változata: Jól megfogd, jól megfogd Lovadnak kantárját, Hogy ki ne tapossa A pünkösdi rózsát. Ne tipegj, ne topogj, Mer ha mettapodod A pünkösdi rózsát, Megadod az árát. Jó legény, jó legény, Jól megfogd a lovadnak száját, száját. Ne tapossa, ne tapossa A pünkösdi rózsát. Előfordul az András személynévhez kapcsolódva is, ami valószínű utalás II. András királyunkra: András, bokrétás, Feleségös, jó táncos, Jól meghúzd, jól meghúzd A lovadnak kantárját, Ne tipedje, ne tapodja A pünkösdi rózsát! Ezt követi a jól ismert Lányok ülnek a toronyba kezdetű gyermekjáték-dallam különböző változata: Lányok ülnek a toronyba Rózsás koszorúba, Hosszú a te szoknyátok, Nagy port indítanátok. Ha jó lányok volnátok, Nékem dicsérnétek. Lányok vagytok, szépek vagytok, Piros az orcátok. Kertbe mentek, rózsát szedtek, Fáj a szívem rátok.

Egy mai pünkösdi-királyné A szokás e gyermekjáték részletében a tavaszi párosító játékok (vár-játék, bújj-bújj zöldág, hidas-játék, Miért kerülöd, fordulod az én házam tájékát?) párhuzamát találjuk. Különösen így van, ha figyelembe vesszük, hogy Jászságban a menyasszonyt és vőlegényt is választottak. Egy példa a kapcsolat meglétére: Bujj-bujj zöldág, Jöjj átu, jöjj átu Te szép arany búza. Ma vagyon, ma vagyon Pünkösd első napja, Holnap lesz, holnap lesz A második napja. A palóc változatban is előfordul népdalszerű részlet: A pünkösdi rózsa kihajtott az útra. Szödje fel a menyasszony, kösse koszorúba. Vessük össze a fenti változatot a következő ismert népdallal: Két szál pünkösdrózsa Kihajlott az útra, Nincs, mi leszakassza, Csak úgy hervad rajta. A palóc változat is adománykéréssel, majd áldással és dicsérettel fejeződik be. Jászsági változata így hangzik: Adjanak, adjanak, Amit Isten adott, Mert tudjuk, jól tudjuk, Hogy az Isten adta (El ne tagadjátok).

Látjuk a gazdasszony szándékát, Hogy forgatja a láda kulcsát, Ha nem sajnálna egy-két krajcárt. A rítuszáró áldáskérés általánosan elterjedt forma: Az Isten áldása Szálljon a házukra, Mint azelőtt szállott Az apostolokra. A formulában az országosan ismert, A pünkösdnek jeles napján sorai csengnek vissza: A pünkösdnek jeles napja, Szent-lélek Isten küldötte, Erősíteni szíveket, Az apostolokat. A palóc vidékről felmerül egy, a pünkösdölésben ritka, esővarázsló formula is: Adjon Isten lassú esőt, Mossa össze mind a kettőt! A szokás a Jézus Krisztus dicséretével fejeződik be: Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Vasvári Zoltán: Elhozta az Isten piros pünkösd napját. A pünkösdi királyné-járás változatairól. In: Mindenes Gyűjtemény I. Tanulmányok Küllős Imola 60. születésnapjára. Artes Populares 21. Szerk.: Csörsz Rumen István. ELTE BTK Folklore Tanszék, Budapest, 2005. 387-395.) * * * * *

Feladatok a Népi színjátszás dramatikus népszokások című tájékozató szövegműhöz 1. Mely tudományágak, milyen szempontokból vizsgálják a dramatikus népszokásokat? 2. Milyen művészi jellegű megnyilvánulások, összetevők fedezhetők föl a dramatikus népszokásokban? 3. Keressenek párhuzamokat a dramatikus népszokások és a színház megnyilvánulásai összetevői között! 4. Mivel magyarázza a Vasvári-tanulmány a naptári ünnepekhez kapcsolódó dramatikus népszokások létrejöttét? 5. Foglalja össze, mit tudott meg a fenti tanulmányból a pünkösd eredetéről? 6. Sorolja föl a pünkösdhöz kapcsolódó népszokásokat! 7. Milyen formái voltak a pünkösdi király- vagy királyné-választásnak? 8. Melyik az a pünkösdi király- vagy királynéválasztási forma, amely a 20. századra is fennmaradt? 9. Kik vesznek részt ebben a pünkösdi király- vagy királynéválasztási formában? 10. Ismertesse ennek a pünkösdi király- vagy királynéválasztási formának a funkcionális struktúráját (= szerkezetét)! 11. Nevezze meg a pünkösdi király- vagy királynéválasztás dramatikus népszokásban megjelenő rítuselemeket! 12. Gyűjtse össze a pünkösdi király- vagy királynéválasztás dramatikus népszokás a) motívumkészletét; b) dramatikus elemeit! 13. A magyar nyelvterület mely tájain ismert szokás a pünkösdi király- vagy királynéválasztás? 14. Vesse össze a pünkösdi király- vagy királynéválasztás szokást a népi gyermekjátékokkal! Említse meg az egyezéseket és az eltéréseket! 15. Fejtse ki írásban, hogy milyen kapcsolatokat lát a dramatikus népszokások és a színjátszás között! * * * * *

Rítus, mítosz, dráma Az alábbiakban a mítosz, rítus és dráma, színjáték bonyolult kapcsolatrendszerének lehetséges magyarázataihoz kívánunk adalékokkal szolgálni. Az első szöveget Bécsy Tamás Mi a dráma? című művéből idézzük. A szerző véleménye, hogy a drámát nem eredeztethetjük egyértelműen a színjátékból, vagyis szövegeknek élő emberek általi élőszóban és cselekvésekben történő megjelenítéséből. A szertartások és rítusok viszont mindkét esetben a háttérben álló, előzményként lappangó forrásokként elemzendőek. A dráma kialakulására kétszer is utalnunk kell, a görögök és a középkor drámájának tárgyalásakor. Ezekben a fejezetekben említenünk kell majd olyan vallásos ceremóniákat, szertartásokat, amelyek élő emberek jelenlétével valósultak meg, és amelyekben a szövegek élőbeszédként hangzottak fel. Az, hogy mind a két esetben a vallásos rítusokat, azaz a szövegeknek jelenlévő emberek által történő élőbeszédét és az ő fizikai cselekvéseiket is ott találjuk a dráma forrásainál, egyáltalán nem jelenti, hogy a dráma a színjátékból nőtt ki, avagy egy történetnek és alakjainak élő emberekkel való megszemélyesítéséből. Ebből a vallásos ceremóniából ugyanis a színjáték, illetve az a művészeti ág bontakozott ki, amelynek műalkotásaihoz az emberi test nélkülözhetetlen. Ha azon az alapon vonnánk kétségbe a dráma önálló irodalmi műnem voltát, hogy a kialakulásánál ott találjuk az élőbeszédet, és ha ebből továbbá arra következtetnénk, hogy teljessé tételében az élő emberek szükségesek, akkor az epika és a líra irodalmi műnem mivoltát is kétségbe kellene vonnunk, hiszen az eposzok és a lírai művek is élőbeszédben, illetve élő emberek énekében hangzottak föl először. És akkor ebből is azt a következtetést lehetne levonnunk, hogy teljessé tételük, szépségük kibontása stb. csak élő emberekkel történő előadásmódban lehetséges. Az irodalom minden műneme először élőbeszédben vagy énekben formálódott meg. A mondat tulajdonképpen félrevezető, mert amikor a mű élőbeszédben hangzott föl, még nem létezett irodalom. Az élőbeszédben felhangzó mű és az írott mű között létüket tekintve alapvető különbség van. Az élőbeszéd mindig több egy jelentéscsatornával, mint az írott szöveg. Ezáltal az élőbeszédben elhangzó mű létezését tekintve minden egyes alkalommal más és más. (Bécsy Tamás: Mi a dráma? Béda Books Kiadó, Budapest, 2002. 11-12. oldal)) Kirk, a világhírű mítoszkutató szövegéből fontos szempontokat kapunk mítosz és rítus kapcsolatrendszerére, esetleges genetikus kapcsolataikra, illetőleg lényegi különbségeikre. A feltárt összefüggések jó eligazításul szolgálnak a mítosz, a rítus, a dráma és a színház kapcsolatainak megértéséhez. [A] görög mythos mesét jelent, vagy igen széles értelemben bármit, amit valaki mond: egy állítást, egy történetet, egy darab cselekményt. [ ] [Egyes kutatók szerint (ritologiai iskola, XIX. század vége)] minden mítosz rítushoz kapcsolódik. Ennek a legkorlátoltabb változata szerint valamennyi mítosz a rítusból ered, s annak valamely motívumát vagy az okát magyarázza. Ennek az elméletnek döbbenetes divatja támadt, amikor (legnagyobbrészt Robertson Smith és Frazer gondolatait hasznosítva) első ízben kapták föl a Biblia-kutatók, akik a közel-keleti mítoszok és rítusok értelmezésében igen vonzónak találták ezt a teóriát, és különösen a héber anyagot tudták teológiailag elfogadható módon interpretálni a segítségével. Kétségtelen tény, hogy sok mítosz talán a közel-keletiek legkivált valóban rítusokhoz kapcsolódik és néhányukat avégett kreálhatták, hogy számot adjanak olyan tevékenységekről, amelyeknek a célja immár nem volt világos. Ám egyedül a mítosz és a rítus formájának az alapján gyakran nehéz megállapítani, hogy melyik volt előbb; itt óvatosságra van szükség. [ ] [A] rítusok végső soron vagy rites de passage [az átmenet rítusai], vagy a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos akciók. Az átmenet rítusai motívumként elvonultságot, egy

kezdetleges állapotba való visszatérést, harcot és próbatételt tartalmaznak; a termékenységi rítusok motívumai a bűnbakok, fenyítések, tisztítások, égetések, szexuális aktusok és különböző világos értelmű, növényekkel és állatokkal végzett manipulációk. [ ] E tevékenységfajtákat végrehajtották a legtöbb olyan rítusban, amely több volt egyszerű áldozatnál. Az elvonultság, a fenyítés, a nász, a transzvesztizmus, a tűz különböző alkalmazásai, a növényekkel és állatokkal végzett manipulációk mitikus interpretációt kaptak, és természetes módon részévé lettek az elbeszélt történetnek. He egyébként megmagyarázhatatlan és szokatlanul összefüggéstelen mítoszban nagyon nyomatékos módon vannak jelen ezek az elemek, akkor joggal gyaníthatjuk, a mítosz vagy rítuális eredetű, vagy rítusra vonatkozik. Ám ezek nem az egyedüli és nem is a legszokásosabb témái a mítoszoknak. (G. S. Kirk: A mítosz. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 24-40. oldalak) Végül a Gilgames első táblájáról idézünk. Milyen mitikus, rituális, illetőleg a dráma és a színjáték irányába mutató jellemzőket találunk a szövegben? * * * * * [ ] Hallják az istenek az ember iszonyú fogcsikorgatását, s Anuhoz, Uruk istenéhez fejcsóválva szólnak eképpen: Hőst teremtettél, isten-embert, legyőzhetetlen ég-bikáját ilyen hát Gilgames, kétharmadrész-isten, egyharmadrész-ember? Mint vethetne Aruru pányvát ez iszonyú bika nyakába? [ ] Szánja Anu atya az ember iszonyú fogcsikorgatását, Fejét csóválja, s ily parancsot ád Aruru istenasszonynak: Te, Aruru, új hőst teremtesz a nagy Gilgameshez hasonlót! Hadd versenyezzen ez a kettő, hogy Uruk népe megnyugodjon. (Gilgames Enkidu megteremtése. Részletek az I. táblából. Rákos Sándor fordítása.)

Feladatok a Rítus, mítosz, dráma című tájékoztató szövegműhöz 1. Határozza meg a) a rítus fogalmát; b) a mítosz fogalmát! 2. Mi a mítosz szó eredeti jelentése? 3. Hogyan jellemzi Bécsy Tamás a rítust az idézett szövegben? 4. Milyen jelentőséget tulajdonít Bécsy Tamás az emberi testnek és az emberi hangon megszólaló szövegnek? 5. Mi jellemzi az irodalom előtti formákat? 6. Milyen lényegi különbség van az élőbeszédben és az írásban megjelenő mű között? 7. Miben látja Bécsy Tamás a) a dráma eredetét; b) a színjáték eredetét? 8. Foglalja össze a ritológiai iskola legfontosabb megállapításait! 9. Kik voltak az ritológiai iskola megalapozói? 10. Fogalmazza meg a mítosz és rítus lehetséges összefüggései a fenti Kirk-idézet alapján! 11. Melyek a rítusok legfontosabb típusai? 12. Keresse ki a Gilgames-idézetből a) a mitikus elemeket; b) a rituális elemeket; c) a dráma irányába mutató elemeket! 13. Soroljon föl példákat az egyes rítusokra eddigi tanulmányiból, illetőleg könyvtári gyűjtőmunka alapján! 14. Fogalmazza meg a gondolatait esszészerű írásműben mítosz, rítus, dráma és színjátszás kapcsolatrendszeréről! Írásában építsen a fent idézett szövegekre! * * * * *

Utak a drámákhoz Előjáték (Prológus) I. felvonás Adj, király, katonát! Nem adok! Ha nem adsz, szakítok! Szakíts, ha bírsz! Ugye, emlékeznek még erre a katonát kérő-szerző gyermekjátékra? Kikből is állt? Játékosokból (szereplőkből). Mi jellemzi ezt a szövegművet? A feszült, indulattelt párbeszéd (dialógus/dikció). Mi következett a Szakíts, ha bírsz! erőteljes, esetleg a gúnyos felhangot sem nélkülöző kiáltás után? A cselekvés (akció). A játszók beszédmódja fontos eszközül szolgált, mert egy-egy jellemet (karaktert) mutatott meg, nevezetesen a szembenálló hadseregekét. Összeütközésük (konfliktusuk) az ellentétes akaratot fejezte ki. A seregek egymást felváltva egy-egy katonával képviselve egészen addig futottak szakítani, amíg a végkifejlet be nem következett, vagyis az egyik hadsereg királya magára nem maradt. A játék végén oldódott a feszültség, bekövetkezett az a jóleső érzelmi felemelkedés vagy megtisztulás (katarzis), amely után vidám könnyedséggel láthattak a résztvevők újabb fontos dolgok után Amiről eddig olvashattak, az nem más, mint a klasszikus, ókori eredetű műnemek harmadik nagy együttese: a dráma. II. felvonás A drámai művek nemcsak hallgathatóak a rádió, a magnó- és cd-felvételek jóvoltából, hanem megtekinthetőek színpadi előadás formájában is, sőt képmagnófelvételnek, képlemeznek (= dvd) köszönhetően bármikor meg-/újranézhetőek. És ne feledjük: olvashatjuk is ezeket az alkotásokat! Mi ehhez, tehát a drámaolvasáshoz járulunk hozzá Szerdahelyi István kutatásaira, Dobcsányi Ferenc és Mész Lászlóné módszertani írásaira támaszkodva. A dráma műnem a tárgyát és a témáit elsősorban a külső valóságból meríti, de alapvetően ellentétben az epikával dialogikus formájú, a cselekmény mindenekelőtt a szereplők párbeszédeiből és/vagy monológjaiból tárul fel. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy az eseményeket elbeszélő monológok alárendelt jelleggel fordulnak elő. A szereplők korát, külsejét, öltözékét, az író/a költő fontosabbnak tartott mozdulatokat, illetőleg cselekedeteket, a cselekmény időpontját, helyszínét jelzésszerű (rövid), zárójelbe tett, esetleg más módon elkülönített, úgynevezett szerzői utasítások (instrukciók) tartalmazzák. Ezek a szövegtípusok éppúgy tájékoztatóak (informatív), mint a műfaji megjelölés, a játszó személyek (szereplők) felsorolása, a felvonásokat, valamint a jeleneteket bevezető számok. A befogadóhoz (olvasó, néző, hallgató) szóló szövegek közé tartoznak a szereplőknek azok a megjegyzései is, amelyeket a félre instrukció jelez. A most elősorolt szövegtípusfajták közlő-magyarázó (informáló) jellegüknél fogvást nem tartoznak az esztétikailag-stilisztikailag létrehozott műalkotáshoz, az ugyanis: a szereplők megszólalásának sora, már a minőségét tekintve is más típusú szövegmű. A dráma beszédhelyzete jelen idejű. A múlt eseményei vagy a jövő képei a jelenben elhangzó párbeszédekből és/vagy monológokból bontakoznak ki. Nem hagyható szó nélkül, hogy vannak egyszereplős drámák, amelyeket monodrámáknak is mondhatunk. Ezek a művek formálisan valóban monológokra épülnek, de mindig dialogikus helyzeteket mutatnak be,