A kereskedelmi szálláshelyek kapacitása és vendégforgalma Magyarországon

A kereskedelmi szálláshelyek kapacitása és vendégforgalma Magyarországon A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény szerint Magyarországon kereskedelmi szálláshelynek minősül minden, engedélyben feljogosított, egész éven át vagy csak időszakosan, éjszakai elszállásolásra és tartózkodásra szolgáló, üzletszerűen működtetett létesítmény (szálloda, panzió, turistaszállás, ifjúsági szálló, üdülőház, kemping). A kereskedelmi szálláshelyek egyes típusainak kritériumait a 45/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet határozta meg. A kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának vizsgálatánál fontos kiemelni továbbá, hogy az ifjúsági szálló fogalma 1998 óta szerepel a vendégforgalmi statisztikákban, addig nem került meghatározásra, a fizetővendéglátás pedig 1998 óta nem tartozik a kereskedelmi szálláshelyek közé. Jelen kiadványban a kereskedelmi szálláshelyek 1990-2002 közötti adatsorai a fizetővendéglátást nem, az ifjúsági szállókat azonban (1998 óta) tartalmazzák. A magyar kereskedelmi szálláshelyek kapacitása Magyarországon a vizsgált időszakban a kereskedelmi szálláshelyek kapacitása jelentősen megnőtt: míg 1990-ben 927 egységben 187 025 férőhely várta a turistákat, addig 2002-ben már 2938 egységben 293 072 férőhelyet regisztráltak a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Eszerint az egységek száma megközelítőleg a háromszorosára, a férőhelyek száma pedig majdnem 58%-kal emelkedett. 1

1. ábra A kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának változása Magyarországon, 1990-2002 (egységek száma) 3500 3000 2500 2221 2524 2586 2711 2773 2965 3044 2938 2000 2027 1645 1500 1402 1000 927 953 500 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 A 2. ábra a kereskedelmi szálláshelyek egységeinek szálláshelytípus szerinti megoszlását mutatja be 1990-től 2002-ig. 2. ábra 100% A kereskedelmi szálláshely ektípusok meg oszlása M e gység ek szám a alapján*, 1990-2002 80% 60% 40% 20% 0% 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 2

A magas kategóriájú, négy- és ötcsillagos szállodák száma az 1990-es évek során jelentősen megnövekedett, részesedésük azonban nem változott számottevően: 2001-ben az ötcsillagos szállodák piaci részesedése az egységek száma alapján 0,4%, a négycsillagos házaké pedig mintegy 2,8% volt. Az egységek száma 1990 és 2002 között a legmagasabb kategóriában négyről tizenkettőre nőtt, a négycsillagos szállodák száma pedig 21-ről 82-re emelkedett. 2002-ben tehát ötcsillagos szállodából 12 működött Magyarországon, ebből tíz ház Budapesten. Négycsillagos szálloda 82 volt, ami az összes szállodai egység (779 ház) mintegy 10,5%-át tette ki. Jelentős volt továbbá a kapacitásbővülés a kettő és háromcsillagos házaknál, a háromcsillagos hotelek száma 83-ról 400-ra, a kétcsillagosoké pedig 97-ről 210-re emelkedett. Ezzel szemben a legalacsonyabb kategóriájú, egycsillagos szállodák egységeinek száma 122-ről 75-re csökkent a rendszerváltást követő tizenhárom évben. A szálláshelyek fokozatos fejlesztésének eredményeként lényegesen megnőtt a magasabb kategóriájú szállodák és a panziók aránya, ezzel egy időben csökkent a kempingek és az alacsony kategóriás, azaz egy- vagy kétcsillagos szállodák aránya az összes kereskedelmi szálláshely között. Míg 1990-ben az összes kereskedelmi szálláshely 13,2%-át tették ki az egycsillagos szállodák, 2002-ben már csak 2,6% tartozott ebbe a kategóriába. Az 1990-es években a panziók egységeinek száma és részesedésének aránya lényegesen megemelkedett: míg 1990- ben 176 panzió működött (19,0%), 2002-ben az 1050 panzió részesedése az összes kereskedelmi szálláshely kapacitásból 35,7%-ra nőtt. Jelentős kapacitásbővülés jellemezte a turistaszállásokat (93-ról 274-re), az üdülőházakat (166-ról 409-re) és a kempingeket (165-ről 317-re) is, részesedésüket vizsgálva azonban megállapítható, hogy míg a turistaszállások részesedése kis mértékben, addig a nyaralóházak és kempingek aránya az 1990-es években jelentősen visszaesett. A kereskedelmi szálláshelyeken belül a szállodai kapacitások szerkezetében bekövetkezett változások, a magasabb kategóriák felé való elmozdulás elsősorban a folyamatosan megvalósított minőségi fejlesztéseknek köszönhető. A privatizáció befejeződésével a tulajdonosok egyre inkább törekedtek arra, hogy a szolgáltatások körének bővítésével és a minőség emelésével magasabb kategóriájú besorolást szerezzenek. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhető, hogy míg 1990-ben az egy- és kétcsillagos szállodák együttesen 67,0%-át tették ki az összes szállodának, addig 2002-ben ez az arány már csak 36,6% volt. Ezzel egy időben az átsorolások és a fejlesztések révén legnagyobb mértékben a háromcsillagos hotelek aránya nőtt (3. és 4. ábrák). 3

3. ábra A szállodák egységeinek megoszlása, 1990 (összes szálloda %-ában) 1* 38% 5* 1% 4* 6% 3* 25% 2* 30% 4. ábra A szállodák egységeinek megoszlása, 2002 (összes szálloda %-ában) 1* 10% 5* 1% 4* 10% 2* 27% 3* 52% A kategóriába sorolás fontos állomását jelentette a 45/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet a kereskedelmi és a fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről, amelynek értelmében kereskedelmi szálláshely működési 4

engedély és osztályba sorolás nélkül, fizetővendéglátó és falusi szálláshely pedig hatósági nyilvántartásba vétel és osztályba sorolás, illetve minősítés nélkül nem működhet. A rendeletben meghatározásra kerültek az egyes kategóriákba való besoroláshoz szükséges feltételek, amelyek tartalmazzák a szállodák felszereltségére, a fogadóhelyiségekre, az étkezőre és a recepcióra vonatkozó előírásokat. A rendelet rögzíti továbbá a szállodai szobaegységek nagyságára, a szobák berendezésére és felszereltségére, a vizesblokkok számára, berendezésére és felszereltségére vonatkozó előírásokat. Ezek kitérnek a vendégek részére nyújtandó tájékoztatásra, eszközökre, liftre, parkolókra, garázsokra, a gazdasági és személyzeti bejáratra, a személyzet öltözetére, a recepciószolgálaton az idegennyelvismeretre, a textilváltás rendszerességére, az étel- és italkínálatra, az egyéb szolgáltatásokra, mint csomag- és értékmegőrzés, az üzenetközvetítésre, ébresztésre, valamint a fakultatív szolgáltatások körére. A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek regionális megoszlása A turizmus kínálata Magyarországon erős területi koncentrációt mutat. 2002. június 30-án 2938 kereskedelmi szálláshely üzemelt Magyarországon. Az egységek számát tekintve az ország legjelentősebb régiója a Balaton, amelyet a Nyugat-Dunántúl és Észak-Magyarország követ (4.5. ábra). E három régióban található a kereskedelmi szálláshelyek csaknem fele. Az 1998-2002 1 közötti időszakban a kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma 8,4%-kal nőtt. A legnagyobb mértékben Észak-Magyarországon, Nyugat-Dunántúlon és a Balaton régióban nőtt a kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma. Az egyes régiók részesedése a kereskedelmi szálláshelykínálatból nem változott jelentősen: a vizsgált időszakban a Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország, a Balaton, és a Tisza-Tó részesedése kissé nőtt, a Budapest-Közép-Dunavidék, a Közép-Dunántúl, a Dél- Alföld és az Észak-Alföld részesedése kis mértékben csökkent, a Dél-Dunántúl részesedése stagnált (5. ábra). 1 A Központi Statisztikai Hivatal 1998 óta közöl regionális statisztikai adatokat. 5

5. ábra A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek területi megoszlása, 2002 25,0 20,0 19,7 15,0 13,2 14,2 13,4 10,0 8,0 9,3 8,9 10,2 5,0 3,2 0,0 BALATON A kereskedelmi szálláshelytípusok régiók közötti megoszlása tekintetében jelentős különbségek fedezhetők fel. A vizsgált periódusban szállodáink jelentős része a Balaton, illetve a Budapest-Közép-Dunavidék régióban működött: 2002-ben szállodáink csaknem fele (45,3%-a) e két régióban várta a vendégeket. Az ötcsillagos szállodák túlnyomó többsége Budapesten volt található, a négycsillagos kínálatból a Budapest-Közép-Dunavidék mellett a Balaton, Nyugat-Dunántúl és az Észak-Alföld részesedése volt a legmagasabb. A Budapest- Közép-Dunavidék és a Balaton részesedése az alacsonyabb színvonalú szálláshelyek esetében is egyike volt a legmagasabbaknak, a három- és egycsillagos kategóriában egyébként a nyugat-dunántúli, a kétcsillagos kategóriában pedig a dél-alföldi kínálat jelentős még. Az ifjúsági szállók kínálata a szállodaihoz hasonló mértékben koncentrált, hiszen 2002-ben az egységek csaknem fele két turisztikai régióban (Dél-Dunántúl és Észak- Magyarország) üzemelt. A turistaszállók és a nyaralóházak eloszlása szintén viszonylag egyenlőtlen, a panziók és a kempingek egységszám szerinti megoszlása viszont kiegyenlítettebb volt. (Fontos megjegyezni, hogy a kempingek bizonyos régiókban, így a Tisza-tónál és a Balatonon, kiemelt szerepet játszottak.) A kereskedelmi szálláshelyek régión belüli összetétele ugyancsak jelentős eltéréseket mutat. Legmagasabb részesedéssel a Budapest-Közép-Dunavidék, a Balaton és a Tisza-tó kivételével minden régióban a panziók rendelkeznek. 2002-ben az országos kínálatot 6

tekintve az egységek egyharmada tartozott ebbe a kereskedelmi szálláshelytípusba, a panziók egyes régiókra számított részesedése azonban nagy szórást mutatott. A szállodák egyes régiókban mért súlya kissé egyenletesebb. Részesedésük a Balaton és Budapest-Közép-Dunavidék régióban kiugróan magas, míg a Tisza-tónál feltűnően alacsony. Ha figyelembe vesszük, hogy mind a Balatonra, mind a Tisza-tóra érkezők elsődleges motivációja a pihenés, kikapcsolódás, akkor a Balaton régióban a szállodák viszonylag magas részesedése indokolatlannak tűnhet. Abban az esetben azonban, ha a kereskedelmi szálláshelyek kapacitása mellett megvizsgáljuk a magánszálláshelyek kapacitását is, a magas szállodai arány a teljes szálláshely-kínálaton belül alacsonnyá válik. A Budapest-Közép-Dunavidék, illetve a Tisza-tó régióban a turisztikai termékek jellege indokolja az átlagtól jelentősen eltérő magas, illetve alacsony szállodai részarányt. Az egyéb kereskedelmi szálláshelytípusok közül a nyaralóházak részesedése a Tiszató és a Balaton, a turistaszállók részesedése az Észak-Magyarország és a Budapest-Közép- Dunavidék, az ifjúsági szállók részesedése a Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország, a kempingek részesedése a Balaton a Tisza-tó, Dél-Alföld és Észak-Alföld esetében volt magas. A statisztikai adatok alapján elmondható, hogy a szálláshelykínálat összhangban áll az ezen desztinációkban található turisztikai termékkínálattal. A kereskedelmi szálláshelyek forgalma 2002-ben kereskedelmi szálláshelyeinken megközelítőleg 6 millió vendéget és 17,8 millió vendégéjszakát regisztráltak (6. és 7. ábrák). 1990 és 2002 között a kereskedelmi szálláshelyeken a külföldi vendégek aránya 67,9%-ról 49,4%-ra, a külföldi vendégéjszakák aránya 76,0%-ról 56,7%-ra csökkent. Kedvező trend, hogy a belföldi turizmus lassan, de folyamatosan erősödik: a belföldi vendégek aránya 1990 és 2002 között 32,1%-ról 50,6%-ra, a belföldi vendégéjszakák aránya 24,0%-ról 43,3%-ra nőtt. 7

6. ábra A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégek száma, 1990-2002 (ezer) 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Külföldi Belföldi 7. ábra 20000 A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégéjszakák száma, 1990-2002 (ezer) 18000 16000 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Külföldi Belföldi 8

1990 és 2002 között országos szinten a kereskedelmi szálláshelyi szolgáltatást igénybevevő vendégek száma 19,4%-kal növekedett, miközben az általuk eltöltött vendégéjszakák száma 25,9%-kal nőtt. A kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma a turisztikai régiókban 2 2002-ben kereskedelmi szálláshelyeinken megközelítőleg 6 millió vendéget és 17,8 millió vendégéjszakát regisztráltak (8. ábra). Az átlagos tartózkodási idő 3,1 nap volt. A legtöbb vendéget és vendégéjszakát felmutató Budapest-Közép-Dunavidék régió az összes vendég 36,8%-át és az összes vendégéjszaka 31,1%-át, a Balaton régió a vendégek 17,3%-át és a vendégéjszakák 26,9%-át, a harmadik legjelentősebb vendégforgalommal rendelkező Nyugat- Dunántúl pedig a vendégek 10,6%-át, illetve a vendégéjszakák 10,0%-át realizálta. A legkisebb forgalmat fogadó Tisza-tó mintegy 1,4%-kal, illetve 1,5%-kal részesedett a vendégekből és a vendégéjszakákból. A kereslet területi koncentrációja a kínálaténál is erősebben jelentkezett: a vendégforgalom csaknem 60%-át két, 70%-át három régióban regisztrálták. 8. ábra A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégek száma a turisztikai régiókban, 2002 (ezer) 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0 Budapest- Közép- Dunavidék Balaton Nyugat- Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Tisza-tó Külföldi Belföldi 2 A Központi Statisztikai Hivatal 1998 óta teszi közzé a turisztikai régiók vendégforgalmi adatait. 9

1998-hoz viszonyítva 2002-ben országos szinten a kereskedelmi szálláshelyi szolgáltatást igénybevevő vendégek száma 9,8%-kal, az általuk eltöltött vendégéjszakák száma 5,5%-kal nőtt. A vendégek száma tekintetében a dél-alföldi régió kivételével (-2,7%) minden régióban növekedés volt tapasztalható, a legnagyobb növekedést a tisza-tavi (+27,7%), az észak-alföldi (+25,4%) és a dél-dunántúli (+18,8%) kereskedelmi szálláshelyek könyvelhettek el. A vendégéjszakák száma a vendégszám alakulásához hasonló változást mutatott. A legnagyobb növekedést szintén az Észak-Alföldön regisztrálták (+14,3%), de a vendégéjszakák száma a Tisza-tónál (+13,1%), a Budapest-Közép-Dunavidék régióban (+9,6%), a Dél-Dunántúlon (+7,7%), az Észak-Magyarországon (+5,6%), a Balatonon (+3,3%) és a Nyugat-Dunántúlon is (+2,2%) emelkedett (9. ábra). 9. ábra A vendégek és vendégéjszakák számának alakulása a turisztikai régiókban, 2002/1998 (%) 140% 120% 100% 80% 60% 40% 20% 0% Budapest- Közép- Dunavidék Balaton Nyugat- Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magyarország Vendég Vendégéjszaka Észak-Alföld Dél-Alföld Tisza-tó Forrás:Központi Statisztikai Hivatal A külföldi és a belföldi vendégek aránya a régiók vendégforgalmában Amint már korábban láthattuk, 2002-ben a magyar kereskedelmi szálláshelyeken országos átlagban a vendégek 49,4%-a külföldi, 50,6%-a belföldi volt, a vendégéjszakáknak pedig 56,7%-át külföldi, 43,3%-át belföldi turisták töltötték el. A külföldi vendégek által leginkább keresett desztinációk a Budapest-Közép- Dunavidék és a Balaton régió voltak: 2002-ben a külföldi vendégek 56,6%-a, illetve 17,5%-a 10

e régiók kereskedelmi szálláshelyén szállt meg. Jelentős külföldi vendégforgalmat realizált továbbá a Nyugat-Dunántúl is, 2002-ben részesedése a kereskedelmi szálláshelyen megszálló külföldi vendégszámból 9,2% volt. A további régiók részesedése 0,6-4,1% közötti volt, a legalacsonyabb érték a Tisza-tóhoz tartozik. A Budapest-Közép-Dunavidék külföldi vendégéjszakákból számított részesedése (42,9%) jóval elmaradt a vendégszám részesedéstől, míg a Balaton (30,7%) esetében a külföldi vendégéjszakák alapján számított részesedés csaknem kétszerese volt a külföldi vendégszám alapján számított részesedésnek, ami a két régió turisztikai kínálatának eltéréséből adódik. A kereskedelmi szálláshelyi szolgáltatást igénybevevő belföldi vendégek körében a Budapest-Közép-Dunavidék, a Balaton, Észak-Magyarország és a Nyugat-Dunántúl volt a legnépszerűbb úti cél (a belföldi vendégek 17,5%, 17,1%, 16,1% és 12,1%-a választotta 2002- ben ezen régiókat). A belföldi vendégforgalom kevésbé koncentrálódott a Budapest-Közép- Dunavidék és Balaton turisztikai régióra, hiszen a belföldiek körében legnépszerűbb régiók részesedése is csupán kétszerese, háromszorosa a kevésbé népszerű régiók részesedésének (a külföldiek esetében ez az arány csaknem tizenöt-húszszoros volt). A legkevesebb vendéget és vendégéjszaka-számot a belföldiek esetében is a Tisza-tónál regisztrálták: 2002-ben a belföldi vendégek 2,1%-a választotta ezt a régiót, akik a belföldi vendégéjszakák 2,3%-át töltötték el itt. 1998 és 2002 között a külföldi és belföldi vendégek preferenciái nem változtak számottevően. A 2002-ben a külföldiek körében legnépszerűbb három régió (Budapest- Közép-Dunavidék, Balaton, Nyugat-Dunántúl) már 1998-ban is a rangsor első három helyét foglalta el. Az 1998 és 2002 közötti időszakban a legnépszerűbb három régió közül Budapest- Közép-Dunavidék és a Nyugat-Dunántúl növelte részesedését, míg a Balaton régióé kis mértékben csökkent, amely a kereskedelmi szálláshelyen megszálló külföldi vendégszámból 1998-ban rendre 53,9%, 17,7% és 8,3%, 2002-ben 56,6%, 17,5% és 9,2% volt. A vizsgált időszakban a külföldi vendégéjszakák régiók szerinti megoszlása sem változott jelentősen. A belföldi vendégszám és vendégéjszaka szám regionális megoszlása tekintetében hasonló változásokat figyelhetünk meg. A belföldiek körében 1998-ban legnépszerűbb régiók 2002-re megtartották a vendégszám és vendégéjszaka szám alapján kialakított rangsorban elfoglalt helyüket. Az egyes régiók vendégkörének összetétele jelentős eltéréseket mutat. A Balaton és Budapest-Közép-Dunavidék régió kereskedelmi szálláshelyein a külföldi vendégéjszakák aránya igen magas (78,4%, illetve 64,7%), a belföldi vendégek pedig az átlagtól jelentősen elmaradó mértékben vannak jelen e két régióban. A jelenségre magyarázatot a Budapest- 11

Közép-Dunavidék esetében az ad, hogy a régió a belföldiek körében elsősorban az egynapos kirándulások célpontja, akik kereskedelmi szálláshelyi szolgáltatást nem vesznek igénybe. A Balaton partján pedig a belföldiek körében igen népszerű a második lakás, magánnyaraló, ami a kereskedelmi szálláshelyi keresletet csökkenti. 2002-ben a külföldi vendégek körében legkevésbé népszerű úti célok Észak-Magyarország (az idelátogatóknak csupán 18,3%-a volt külföldi) és a Dél-Alföld voltak (27,5%) (10. és 11. ábrák). 10. ábra A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégek száma a turisztikai régiókban, 2002 (ezer) 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0 Budapest- Közép- Dunavidék Balaton Nyugat- Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magyarország Külföldi Belföldi Észak-Alföld Dél-Alföld Tisza-tó 11. ábra A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégéjszakák száma a turisztikai régiókban, 2002 (ezer) 6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0 Balaton Külföldi Belföldi 12

Átlagos tartózkodási idő a magyar kereskedelmi szálláshelyeken 2002-ben a kereskedelmi szálláshelyet igénybevevők átlagos tartózkodási ideje 3,0 nap volt, ebből a külföldi vendégek által átlagosan hazánkban töltött idő 3,4 nap, a belföldiek átlagos tartózkodási ideje pedig 2,6 nap volt. A belföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje 1998 és 2002 között némileg csökkent, az évtized elejével összehasonlítva azonban nőtt. A külföldi vendégek esetében 1990 és 2002 között szintén nőtt az átlagos tartózkodási idő (12. ábra). 4 A kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek átlagos tartózkodási ideje 1990-2002 (nap) 12. ábra 4 3 3 2 2 1 1 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Külföldi Belföldi Összes Az egyes turisztikai régiókban tartózkodó vendégek átlagos tartózkodási ideje jelentős eltéréseket mutatott (13. ábra). Országos átlagot meghaladó tartózkodási idő jellemezte azokat a régiókat, ahová üdülési, kikapcsolódási céllal vagy gyógyulni érkeztek az oda látogatók: azaz a Balaton, az Észak-Alföld, valamint a Tisza-tó régiókat. A Budapest-Közép- Dunavidékre utazók jellemzően néhány napra, egy-egy hosszú hétvégére érkeztek. Alacsony tartózkodási idő jellemezte a Dél-Alföldet és Észak-Magyarországot is. 13

13. ábra Átlagos tartózkodási idő a turisztikai régiókban, 2002 (nap) 7 6 6,0 5,2 5 4,6 4,8 4 3,3 3,3 3,6 3,6 3,4 3,2 3 2,5 2,6 2,3 2,8 2,8 2,5 2,5 2,5 2,9 2,4 2,2 2,3 2,7 2,4 2,3 2,4 2,8 2 1 0 Budapest- Közép- Dunavidék Balaton Nyugat- Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Tisza-tó Átlagos Külföldi Belföldi A külföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje a Dél-Alföld kivételével (ahol minimális az eltérés a belföldiek javára) minden régióban magasabb volt a belföldiekénél. Az eltérés a Balaton régióban, az Észak-Alföldön és a Tisza-tónál volt a legjelentősebb. A magyar kereskedelmi szálláshelyeken tartózkodó külföldiek átlagos tartózkodási idejét (3,4 nap) jelentősen meghaladta a dán (5,4 nap), a német (5,0 nap) és a holland (4,1 nap) vendégek átlagos tartózkodási ideje. Az egyes régiók vonatkozásában e tekintetben is eltéréseket találunk. A Budapest-Közép-Dunavidék régióban például a kanadai (3,5 nap), a dán (3,3 nap), a finn (3,1 nap), a norvég (3,1 nap), az orosz (3,1 nap) és az izraeli vendégek (3,1 nap) maradtak hosszabb időre, a Balaton régióban az oroszok (8,1 nap), a dánok (7,9 nap), a hollandok (7,6 nap) és a németek (6,9 nap). 1998 és 2002 között a belföldiek és külföldiek átlagos tartózkodási ideje nem változott számottevően. A Balaton és a Tisza-tó régióban az átlagos tartózkodási idő a külföldiek esetében kismértékben, de folyamatosan csökkent 1998 és 2002 között. A belföldi turisták átlagos tartózkodási idejének alakulása esetében - az 1999-es év kivételével, amikor a Balkán válság hatására a tengerpart helyett sokan a hazai vízpartokat választották üdülésük színhelyéül, magas átlagos tartózkodási idővel - azonos trend érvényesült. A Budapest- Közép-Dunavidék régióban a belföldiek tartózkodási ideje kis mértékben csökkent, a külföldieké nem változott 1998 és 2002 között. A belföldi vendégek tartózkodási ideje a 14

fentieken kívül a Közép-Dunántúlon csökkent, a többi régióban stagnált. A külföldiek tartózkodási ideje Észak-Magyarországon stagnált, a többi, fent ki nem emelt régióban kissé növekedett. Az egyes kereskedelmi szálláshelytípusokban regisztrált tartózkodási időt vizsgálva szintén jelentős különbségek tapasztalhatóak az egyes régiók között, elsősorban az odalátogató turisták motivációitól függően. 2002-ben az Észak-Magyarország és az Észak- Alföld régiók kivételével - ahol az ifjúsági szállókban, illetve a háromcsillagos szállodákban töltötték a leghosszabb időt a vendégek -, minden régióban a kempingekben regisztrált átlagos tartózkodási idő volt a leghosszabb. A Közép-Dunántúlon, a Dél-Dunántúlon és a Balatonnál a nyaralóházak kerültek a második helyre. Viszonylag hosszú tartózkodási idő jellemezte mindezeken kívül a Balatonnál a négy- és egycsillagos, az Észak-Alföldön pedig a háromcsillagos szállodákat (1. táblázat). 1. táblázat Átlagos tartózkodási idő a turisztikai régiók kereskedelmi szálláshelyein, 2002 (nap) Régió Szálloda 5* 4* 3* 2* 1* Szálloda összesen Panzió Turista szálló Ifjúsági szálló Nyaralóház Kemping Balaton 4,7 4,0 4,3 4,9 4,3 4,0 4,7 4,4 5,4 6,3 Dunavidék 2,6 2,5 2,4 2,8 3,2 2,5 2,5 2,6 2,2 2,5 2,9 Dél-Alföld 1,5 2,3 2,6 2,8 2,3 2,0 2,4 3,4 3,0 3,5 Dél-Dunántúl 2,0 2,4 2,5 2,3 2,4 2,7 1,8 2,3 2,8 5,2 Észak-Alföld 2,8 4,3 2,2 3,3 3,6 2,5 2,9 3,4 3,5 4,2 Budapest- Közép- Észak- Magyarország Közép- Dunántúl Nyugat- Dunántúl 1, 2,0 2,4 2,2 2,4 2,2 2,2 2,7 3,0 2,7 2,9 2,3 2,4 2,2 2,2 2,3 2,8 2,8 2,7 3,0 5,3 1,6 3,0 2,7 2,8 3,1 2,8 2,1 2,7 3,7 2,8 5,2 Tisza-tó 1,5 2,4 2,8 3,6 2,6 2,8 3,0 2,8 3,5 4,2 Ország összesen 2,6 2,8 2,9 3,0 3,2 2,9 2,4 2,7 3,2 3,5 5,1 15

A kereskedelmi szálláshelyek kapacitás-kihasználtságának változása 2002-ben a kereskedelmi szálláshelyek országos szobakapacitás-kihasználtsága 38,1%, férőhely-kihasználtsága pedig 24,6% volt. A szállodák kapacitás-kihasználtsága a kereskedelmi szálláshelyek összességére számított kapacitás-kihasználtságot jelentősen meghaladja: 2002-ben a szállodák átlagosan 45,4%-os szobakihasználtsággal működtek. 1990 és 2002 között a szállodák évi átlagos szobakapacitás-kihasználtsága 1990-ben volt a legmagasabb (55,4%), 1993-ban és 2002-ben pedig a legalacsonyabb (45,4%). Az összes kereskedelmi szálláshely szobakapacitás-kihasználtsága 1994-ben 38,1%, 1998-ban 41,2% volt. A szállodai kategórián belül az ötcsillagosoké 3 a legmagasabb szobakihasználtság, amely 2002-ben országos átlagban 48,4% volt, s az egycsillagosoké a legalacsonyabb 32,9%- kal. A kereskedelmi szálláshelyek kapacitás-kihasználtságának regionális jellemzői A turisztikai régiókat vizsgálva megállapítható, hogy 2002-ben a szobakapacitáskihasználtság a Budapest-Közép-Dunavidék, a Balaton és az Észak-Alföld régióban az országos átlagot meghaladta, a többi régióban alulmúlta azt (14. ábra). 2002-ben a legalacsonyabb szobakapacitás-kihasználtságot a Közép-Dunántúlon, Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon mérték. A közép-dunántúli egységek kapacitás-kihasználtsága alig érte el a Budapest-Közép-Dunavidékre jellemző kereskedelmi szálláshely kapacitáskihasználtság felét. 3 A KSH a három-ötcsillagos szállodák kapacitás-kihasználtsági mutatóit adatvédelmi okokból csak összevontan publikálja. 16

14. ábra 60% A kereskedelmi szálláshelyek szobakapacitás-kihasználtsága a turisztikai régiókban, 2002 (%) 50% 40% 30% 20% 10% 0% Budapest- Közép- Dunavidék Balaton Nyugat- Dunántúl Szálloda Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magyarország Kereskedelmi szálláshely Észak-Alföld Dél-Alföld Tisza-tó 1998-ról 2002-re a régiók jelentős részében csökkent a kereskedelmi szálláshelyek kapacitáskihasználtsága. 2002-ben a kilenc turisztikai régió közül csupán az Észak-Alföld régió könyvelhetett el az 1998. évinél magasabb szobakihasználtságot 2,6 százalékponttal. A többi régió közül az országos átlagnál (-3,1%) kisebb nagyságú csökkenés volt megfigyelhető a Balaton (2,0%), a Budapest-Közép-Dunavidék (-2,2%) és a Tisza-tó (-2,3%) régiók esetében. A szobakapacitás-kihasználtság tekintetében a legnagyobb visszaesést a Dél-Dunántúlon tapasztalták (-6,6%). A szállodai szobakihasználtság 2002-ben a Budapest-Közép-Dunavidék (51,5%), a Balaton (48,0%) és az Észak-Alföld (48,7%) régiókban haladta meg az országos átlagot (45,4%). 40% feletti értéket ezen kívül a Nyugat-Dunántúlon ért el a szállodák szobakihasználtsági mutatója. A szállodai kategórián belül a legmagasabb kihasználtságot minden régióban a magasabb kategóriájú, 3-5 csillagos házak regisztrálták (a szállodák átlagánál mintegy 4-5%-kal magasabbat), az egy- és kétcsillagosok esetében pedig régiónként változó, hogy melyik kategória kihasználtsága magasabb (15. ábra). 17

15. ábra Szobakihasználtság kereskedelmi szálláshelytípusok szerint a turisztikai régiókban, 2002 (%) 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Budapest- Közép- Dunavidék Balaton Nyugat- Dunántúl Közép- Dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magyarország 3-4-5* szálloda 2* szálloda 1* szálloda Panzió Turista és ifjúsági szállás Nyaralóház Észak-Alföld Dél-Alföld Tisza-tó Az egyéb kereskedelmi szálláshelytípusok szobakihasználtsága régiónként eltérő képet mutatott 2002-ben. A Budapest-Közép-Dunavidéken és a Balaton régióban a turista- és ifjúsági szállók, a Nyugat-Dunántúlon, a Közép-Dunántúlon, a Dél-Dunántúlon, Észak- Magyarországon, az Észak-Alföldön és a Dél-Alföldön a nyaralóházak, a Tisza-tónál pedig a panziók szobakiahasználtsága volt a legmagasabb a szállodákat követően. A kereskedelmi szálláshelyek bevételei 2002-ben kereskedelmi szálláshelyeinken 85,7 milliárd forint szállásdíjbevétel keletkezett. Az egy kiadható szobára jutó szállásdíjbevétel 3931 Ft volt. Szálláshelytípus szerint vizsgálva az adatokat, a szállásdíjbevételek döntő többsége (84,8%) a szállodákban keletkezett, elsősorban a 3-5*-os kategóriában (4.16. ábra). A külföldi vendégek költése 74,4%-ban, a hazai vendégeké pedig 25,6%-ban járult hozzá az összes szállásdíjbevételhez, regionális szinten azonban jelentős különbségek tapasztalhatóak ezen a területen: a Budapest-Közép-Dunavidék régióban például a régió teljes szállásdíjbevételének 89,5%-a származott a külföldi vendégek költéséből, míg Észak-Magyarországon csupán 25,5%-a. 18

16. ábra A szállásdíjbevételek szálláshelytípus szerinti megoszlása, 2002 (%) Panzió 7% 1* szálloda 1% Turistaszállás 1% Ifjúsági szállás 1% Üdülő ház 2% Kemping 3% 5* szálloda 24% 2* szálloda 6% 3* szálloda 24% 4* szálloda 31% A szállásdíjbevételek regionális megoszlása A 2002-ben regisztrált 85,7 milliárd forint szállásdíjbevételből legnagyobb arányban a Budapest-Közép-Dunavidék régió részesült: a régió az összes szállásdíjbevétel 56,8%-át adta. A Balaton kereskedelmi szálláshelyei 17,6%-kal járultak hozzá a bevételekhez, a legkevesebb bevétel pedig a Tisza-tónál képződött (0,6%) (17. ábra). 17. ábra A turisztikai régiók részesedése a kereskedelmi szállásdíjbevételből, 2002 (%) Észak-Magyarország 4% Dél-Dunántúl 3% Közép-Dunántúl 3% Észak-Alföld 4% Dél-Alföld 3% Tisza-tó 1% Nyugat-Dunántúl 7% Budapest-Közép-Dunavidék 57% Balaton 18% 19