Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Marketing és TQM Szak Nappali Tagozat Üzleti Marketing Szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Marketing és TQM Szak Nappali Tagozat Üzleti Marketing Szakirány EU-csatlakozás Lehetőségek és esélyek a magyarországi kis- és középvállalkozások versenyképességének javítására Budapest 2003. Készítette: Berzi Tamás

EU csatlakozás Lehetőségek és esélyek a magyarországi kis-és középvállalkozások versenyképességének javítására I. Bevezetés...4 II. Az EU vállalkozási politikája, vállalkozástámogatási rendszere...6 II.1. KKV-k az EU-ban...6 II.2. Regionális politika az EU-ban...11 III. KKV-k Magyarországon...16 III.1. A kis- és középvállalati szektor...16 III.2. A magyarországi kis-és középvállalkozások támogatási rendszere...25 IV. A KKV-k kitüntetett szerepe a Nemzeti Fejlesztési Tervben...28 IV.1. Célok, prioritások...28 IV.2. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program...31 IV.3. Regionális Fejlesztési Operatív Program...32 V. A magyarországi kis-és középvállalkozások az uniós csatlakozás előtt...41 V. 1. A KKV-k versenyképességét érintő legfontosabb EU szabályozások...41 V. 2. Primer felmérések a KKV-k uniós csatlakozására vonatkozóan...47 VI. Összefoglalás...56 VII. Felhasznált Irodalom...60 VIII. Mellékletek...62

I. BEVEZETÉS Szakdolgozatom témájául a kis-és középvállalkozások tevékenységének vizsgálatát választottam, mégpedig abból a szempontból, hogy az uniós csatlakozás egyfelől milyen kihívások elé állítja őket, másfelől milyen fejlődési lehetőséget teremt számukra. A BGF Külkereskedelmi Karának nemzetközi marketing szakán több tárgy keretén belül hallottunk az uniós csatlakozás vállalkozási szférára gyakorolt hatásáról. A 2002. második félévben alkalmam volt Hollandiában a bredai International Business School-nál tanulmányokat folytatni, ahol az EU témakörben igen széleskörű ismereteket szerezhettünk. Mivel Magyarország éppen az uniós csatlakozás küszöbén áll, ez a terület igencsak felkeltette érdeklődésemet. Még korábbi marketing tanulmányaimból világos volt számomra, hogy, ahhoz, hogy az uniós csatlakozás eredményes legyen, a gazdaság versenyképességét erősíteni kell, amelynek egy igen fontos feltétele a kis-és középvállalati kör fejlesztése. Ugyancsak egyértelművé vált számomra, hogy előbbiekhez a korszerű marketing és menedzsment elengedhetetlen. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a két területet igyekszem összekapcsolni, és azt vizsgálni, hogy a csatlakozás hogyan érinti a KKV-kat, illetve milyen teendőik vannak a sikeres helytállás érdekében. Ez a marketingnél sokkal szélesebb kérdéskör, de egyértelmű, hogy az is szervesen hozzá tartozik. Témaválasztásomat tehát ez a kettős érdeklődés indokolja. Meggyőződésem, hogy a KKV-k fejlesztése dinamizálni fogja a gazdaságot, és segítségével megvalósul a versenyképesség erősödése, valamint a területi egyenlőtlenségek mérséklődése is.

Azt feltételezem, hogy - a KKV-k maguk is érzik, hogy az uniós csatlakozás milyen kihívásokat jelent számukra, de azokra nincsenek felkészülve, - komoly támogatási lehetőségekre számítanak, - a marketing, a korszerű menedzsment azok a területek, amelyben a KKV-knál a legnagyobb elmaradások tapasztalhatóak. Szakdolgozatom elkészítésében széleskörű szekunder információbázisra támaszkodtam: - Nemzeti Fejlesztési Terv, - Stratégiai tanulmányok, - Szakmai publikációk, - Sajtófigyelés, - Internet Hipotéziseim igazolására a szekunder kutatáson kívül primer vizsgálatokat folytattam: - KKV tanácsadók szakértői megkérdezése és - KKV-k vezető munkatársainak mélyinterjús megkérdezése formájában.

II. Az EU vállalkozási politikája, vállalkozástámogatási rendszere II.1. KKV-k az EU-ban A KKV-k szerepe az EU-ban Az Európai Unió vállalkozásfejlesztési politikája a kis-és középvállalkozások fejlődését elősegítő környezet megteremtését célozza az Unió egészének területén. Ez a politika azon a felismerésen, elven alapszik, hogy a régiók és kistérségek versenyképességének növelése az ott működő, meghatározó gazdasági szereplők tartós versenyelőnyének biztosításával érhető el. Ezek a meghatározó szereplők a kis-és középvállalkozások. Elsőként nézzük meg az EU 1996-ban elfogadott nómenklatúrája szerint mit értünk az előbbieken. Kis-és középvállalkozás: a legfeljebb 250 főt foglalkoztató, maximum 40 millió euró nettó árbevételű és/vagy 27 millió euró mérlegfőösszegű vállalkozás, amelyben nincs valamely nagyvállalalatnak 25 %-nál nagyobb tulajdoni részaránya. Kisvállalkozás: legfeljebb 50 főt foglalkozat és maximum 7 millió euró nettó árbevétele és/vagy 5 millió euró mérlegfőösszege lehetséges, amelyben szintén nincs valamely nagyvállalatnak 25 %-nál nagyobb részesedése. Az Európai Unióban, 1995-ben a vállalkozások 99.8 %-a KKV volt, a munkahelyek kétharmadát, a nettó árbevétel 55 %-át ők adták. A régiók versenyképességének javításához a KKV-k a foglalkoztatottság fenntartásával járulnak hozzá. Míg a nagyvállalatok a termelékenységüket javítva csökkentik foglalkoztatottjaik számát, addig a KKV-k azok, amelyek a nagyvállalatok által leépített munkaerő alkalmazásával munkahelyteremtők. Ez részben a mára elterjedt outsourcingnak is köszönhető, vagyis annak, hogy a nagyvállalatok az alaptevékenységekre koncentrálva a többi

tevékenységet kihelyezik. Ez a kihelyezés döntően a KKV-k felé történik, amelyek rugalmasabbak és jobban képesek alkalmazkodni a változó piaci igényekhez. A KKV-k szinte kizárólag a térségi, regionális piacon működnek. A regionális gazdaságfejlesztés döntő módon a helyi KKV-k működésének támogatására, versenyelőnyeik kialakítására és fenntartására korlátozódik. A régiók versenyképességére nagy hatást gyakorló gazdasági szerkezetváltás gyorsasága is a KKV-któl, azok innovációs képességétől függ. Meg kell jegyezni, hogy a KKV-k méret eloszlásában, iparági megoszlásában jelentős különbségek mutatkoznak. Portugáliában és Görögországban például az átlagosnál nagyobb a mikrovállalkozások (1-9 főt foglalkoztató) aránya. Míg az északi országokban a KKV-k inkább a dinamikus, addig a déliekben inkább a kevésbé tőkeigényes szektorokra koncentrálódnak Versenyképesség- regionális versenyképesség Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ESDP) dokumentum felvázolja az EU területi fejlődésének jövőképét és területfejlesztési politikájának alapgondolatait. Három alapvető célkitűzés egyidejű teljesítését irányozza elő: a gazdasági és társadalmi kohéziót, a természeti erőforrások és a kulturális örökség megőrzését, valamint az európai térség kiegyensúlyozottabb versenyképességét. Az EU-ban a fenntartható térbeli fejlődés megvalósítását célzó területi politika egyik legfontosabb vezérelve a regionális versenyképesség javítása. Az EU-ban már évek óta a régiók versenyképességének javítását tekintik a harmonikus fejlődés és a kohézió egyik legfontosabb eszközének. A vizsgálatok szerint az EU tagállamok között bizonyos konvergencia megfigyelhető, de az országokon belüli regionális különbségek lassabban, csak a fejlődés második fázisában mérséklődtek. A regionális versenyképesség fogalma alapvetően az elmaradott régiók fejlődésének elősegítéséhez és a Strukturális Alapok hatékony felhasználásához kapcsolódik. A versenyképesség széles körben használt fogalom, ami az elmúlt évtizedben a globalizáció erősödésével újabb kérdéseket vetett fel, értelmezésével kapcsolatban különböző felfogások

alakultak ki. Az EU a versenyképesség egységes fogalmát oly módon definiálja, hogy a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint létrehozására, miközben a nemzetközi versenynek ki van téve. (Lengyel Imre, 2000.) Fenti értelmezés is megkülönbözteti a versenyképesség mikro - vállalatok, iparágak- és makro régiók, városok, országok- vetületeit. A régiók versenyképességének vizsgálatánál fontos a területi verseny értelmezése, amelynek sajátossága a területi egységek közötti szükségszerű együttműködés. A regionális versenyképességre ható kulcstényezők: a kutatás és technológiai fejlesztés: a régióbeli eredményes K+F tevékenység, innovációk, oktatás, szakképzés, a kis-és középvállalkozások, közvetlen külföldi tőkebefektetések, az infrastruktúra és humán tőke: műszaki, oktatási, szakképzési intézmények, intézmények és társadalmi tőke: intézmények közötti együttműködés, közigazgatás. A regionális versenyképesség javítása mind a regionális politika kialakításakor, mind a területi fejlesztési stratégiák kidolgozásakor fontos cél. A régiók fejlődésének gyorsításában a kis-és középvállalkozások szerepe jelentős, nemcsak közvetlenül, hanem közvetett módon a többi négy tényezőn keresztül is.

A KKV-k támogatása a közösségi politikában Az előbbiek is magyarázzák, hogy az EU minden tagországában kiemelt gazdaságpolitikai kérdés a KKV-k támogatása. Az EU-ban erre külön programokat indítottak, és több közösségi politikában is fontos szempont a támogatásuk. (europa.eu.int.) Az EU vállalkozási, vállalkozásfejlesztési politikájának 5 fő célja: 1. A vállalkozókészség serkentése, a vásárlóorientáción és erősebb szolgáltatási kultúrán alapuló szaktudás fejlesztése. 2. A fenntartható fejlődést figyelembe vevő szabályozás ösztönzése, a kutatást és az innovációt elősegítő üzleti környezet kialakításával. 3. A KKV-k finanszírozási környezetének javítása. 4. A KKV-k versenyképességének javítása. 5. A KKV-k számára szükséges üzleti hálózatok és szolgáltatások biztosítása. A kis- és középvállalatok támogatásának és fejlesztésének legfontosabb uniós eszközei továbbra is a többéves programok és az ezekhez kapcsolódó közös akciók. Az Európai Bizottság 2000 végén zárta le az 1997-2000 közötti, harmadik többéves KKV-fejlesztési programot. A programban Magyarország részlegesen vett részt 1998 decemberétől 2000. december 31-ig. Az EU Tanácsa 2000. decemberében határozatot hozott a 2001-2005-re szóló Többéves Vállalati és Vállalkozási Program (Multiannual Programme for Enterprise and Entrepreneurship, MAP) elindításáról, a megvalósításra 450 millió eurót irányoztak elő.

A Többéves Vállalati és Vállalkozásfejlesztési Program öt célt határoz meg: a vállalkozások növekedésének és versenyképességének fokozása (2,1 M euró/év) a vállalkozások adminisztratív és szabályzó környezetének egyszerűsítése (0,5 M euró/év) a vállalkozói kultúra célcsoportos fejlesztése (kisebbség, nők, fiatal vállalkozók) (2,2 M euró/év) a KKV-k pénzügyi helyzetének javítása (66,27 M euró/év) az uniós támogató szolgáltatások, programok igénybevételének megkönnyítése (19,7 euró/év) egyéb projektek (2,66 M euró/év). Az Európai Tanács 2000. júniusi lisszaboni ülésén megfogalmaztak egy úgy nevezett Európai Charta-t kisvállalatok részére. Ez tíz cselekvési irányt tartalmaz a KKV-k fejlesztésére vonatkozóan: Vállalkozások oktatása és képzése Olcsóbb és gyorsabb indulás Jobb törvénykezés és szabályozás Szakmai ismeretek biztosítása Az on-line hozzáférés biztosítása Az egységes piac jobb kihasználása Adó- és pénzügyek A KKV-k technológiai teljesítményének erősítése Sikeres üzleti modell és legmagasabb színtű KKV támogatás A kisvállalati érdekek hatékonyabb képviseletének kialakítása Uniós és nemzeti szinten. Magyarország 2002 áprilisában írta alá a Chartát. (dr. Szirmai-Németh, 2003.)

II.2.Regionális politika az EU-ban Az EU tagállamok közt jelentős fejlettségbeli (strukturális) különbségek vannak, eltérések tapasztalhatóak a foglalkoztatás, az oktatás, képzés, az infrastruktúra, valamint a kutatás és technológia terén. Az Unió regionális politikája lényegében a területi egyenlőtlenségek megszüntetésére irányul.(www. Euforium.hu) A Maastrichti Szerződés értelmében az Európai Unió Regionális politikájának, a Strukturális Alapok támogatásainak általános célkitűzése: az Unión belüli regionális egyenlőtlenségek csökkentése és a gazdasági és szociális kohézió erősítése. Az uniós regionális fejlesztés hármas alapelve: a gazdasági és társadalmi kohézió a természeti erőforrások és a kulturális örökség megőrzése az európai tér kiegyensúlyozott versenyképességének biztosítása. A struktúrapolitika részterületei: regionális politika szociális politika agrár és vidékfejlesztési politika halászati politika

Az Európai Unió strukturális politikájának fő pénzügyi eszközei (Strukturális Alapok): Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) a hátrányos helyzetű régiókat segíti (közlekedési, energiaipari, távközlési infrastruktúra, a környezetvédelem, oktatás- és egészségügy, termelő beruházások, kisvállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások és helyi fejlesztés); Az Európai Szociális Alap (ESF) a foglalkoztatást támogatja (képzési és munkahely teremtési segély) Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EAGGF, Orientációs Szekció) a mezőgazdaság és vidékfejlesztés nemzeti segítségnyújtási programjait támogatja. A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (FIFG) a halászati eszközök modernizálását segíti. A területi egyenlőtlenség lényegében az Unió déli országokkal- Görögország, Spanyolország, Portugália- való kibővülésével függ össze, amelynek következtében a gazdasági fejlettség korábbi homogenitása helyébe a heterogenitás lépett. A ma érvényben lévő közösségi regionális fejlesztés a regionális, strukturális támogatáspolitika nyolcvanas évek közepén kezdődött reformjának eredménye.(horváth Zoltán,1999.) A strukturális alapokra épülő támogatáspolitika 1993-ban egészült ki az ún. Kohéziós Alapokkal. Míg a Strukturális Alapok a magasabb integrációs szintre való áttéréshez, az abbéli kompenzációhoz kötődtek, így elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekre irányultak, addig a Kohéziós Alapok eredeti célja, hogy a gazdaságilag fejletlenebb tagországokat segítse a Gazdasági-és Pénzügyi Unióhoz való felzárkózásban. Az elemzések szerint a strukturális és kohéziós politika, ha nem is tudta elérni az elmaradtabb régiók felzárkóztatását, a regionális különbségek növekedését mindenképpen meg tudta akadályozni. Az Unió további bővítése természetesen felvetette a Strukturális és Kohéziós Alapok újragondolását, ami mind az Alapok célkitűzéseit, mind a költségvetést érintette. A

strukturális és kohéziós politika új szabályozó keretfeltételeit az Agenda 2000 költségvetési és reformcsomag egyik fő pontjaként fogadták el, és egyidejűleg a 2000-2006 között e célra fordítható pénzügyi eszközök költségvetéséről is döntöttek. A strukturális és kohéziós alapok felhasználásának, elosztásának hatékonyabbá tétele érdekében a korábbi célkitűzéseket összevonták. Így a korábbi hatról számukat háromra csökkentették. A Strukturális Alapok összevont célrendszerének elemei: a fejlődésben leginkább elmaradt régiókban segítse elő a fejlesztést és a strukturális átalakítást. (A keretből azok a régiók részesedhetnek, ahol az egy főre jutó GDP alacsonyabb a közösségi átlag 75 %-nál) a szerkezetváltási nehézségekkel küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakítása, olyan területeké, ahol az ipari és szolgáltató szektorban jelentős gazdasági, társadalmi változások mennek végbe, valamint ahol hanyatló mezőgazdasági, nehézségekkel küzdő városi, és halászattól függő elmaradó területek vannak. az oktatási, képzési, foglalkoztatási rendszerek adaptálása, modernizálása. Mind a Strukturális Alap, mind a Kohéziós Alap vissza nem térítendő támogatást nyújt és a tagállamokkal (ahol lehet, a magánszektorral együtt) társfinanszírozza a fejlesztési programokat. Az Agenda 2000-ben célkitűzésenként meghatározták a közösségi társfinanszírozási arányokat is. Az ilyen jellegű segítségnyújtás az érintett országok pénzügyi erőfeszítéseinek kiegészítését célozza, nem pedig azok helyettesíthetőségét szolgálja. Az EU által meghatározott tervezési időszakra el kellett készíteni a Nemzeti Fejlesztési Tervet, amely stratégiai tervezési dokumentum, ahhoz szükséges, hogy a kedvezményezettként megjelölt régiók igénybe vehessék a Strukturális Alapok támogatásait. A szakértőkkel folytatott beszélgetésekből az derült ki számomra, hogy a Strukturális Alapok igénybe vételéhez kapcsolódóan egy vita bontakozott ki. Mára Magyarországon lényegében megszűnt a tervezés, - nincsenek öt éves tervek stb.- a költségvetési előirányzatok alapján történnek a fejlesztések. A Strukturális Alapok igénybevételéhez 7 évre szóló Nemzeti Fejlesztési Tervet kellett kidolgozni, ez egyben a magyarországi tervezés eszközévé is vált.

Ugyanakkor mivel a Strukturális Alapok igénybevételéhez a kormányzat jelentős mértékben- 50 %- kell, hogy hozzájáruljon, lényegében nem sok mozgástér marad egyéb tervek kialakítására, illetve megvalósítására. A Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározásra kerülnek: a strukturális támogatási célok, a megvalósításhoz szükséges legfontosabb programok és azok ütemezése, a végrehajtás intézményrendszere, valamint az állami támogatások nagyságrendje. Az Európai Bizottság által jóváhagyott Közösségi Támogatási Keretnek a Nemzeti Fejlesztési Terv az alapja, amely Operatív Programok keretében valósul meg. Ezek az Operatív Programok konkretizálják azokat a prioritásokat és intézkedéseket, amelyek az EU strukturális alapjaiból támogathatók. Az NFT tartalmazza az országos helyzetelemzést, a gyenge és erős pontokat, az EU által korábban támogatott fejlesztések eredményességét, a fejlesztési stratégiát, a stratégia megvalósításának eszközeit, a végrehajtás intézményrendszerét, a partnerség igazolását és a pénzügyi ráfordításokat. A célkitűzésekből adódó feladatok továbbra is a négy strukturális alapon keresztül valósulnak meg. A strukturális politika által megfogalmazott, de a négy strukturális alap által le nem fedett célkitűzések esetében a közösségi kezdeményezéseken keresztül valósulnak meg. A közösségi kezdeményezések keretében az 1993-99-es időszakban 13 különálló program futott. Ezek olyan projektek finanszírozásával foglalkoztak, amelyek nem fértek bele a négy alap tevékenységébe, illetve amelyek több régiót egyszerre érintettek (határon átnyúló együttműködés) vagy nem jelentek meg a nemzeti programokban. 2000-től 3 ilyen közösségi kezdeményezés működik: INTERREG, a határokon átnyúló nemzetek és régiók közötti együttműködést támogatja.

EQUAL, a munkaerőpiacon létező mindennemű hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenség leküzdésére irányuló nemzetek közötti együttműködést támogatja. LEADER, a vidékfejlesztést szolgálja. E programokra, tenderekre, pályázatokra a helyi, regionális szereplőknek maguknak kell pályázniuk. Nem az államok és régiók felterjesztett javaslatait bírálja el az Európai Bizottság, hanem maga a Bizottság határozza meg a programokat, és az egyes régiók és a Bizottság közötti közvetlen tárgyalás és a projekt benyújtása után a Bizottság egyedül bírálja el a pályázatokat. A finanszírozás hasonlít az intézményes támogatásokéhoz, de itt a nemzeti terveket az előre kidolgozott programok és végrehajtási előírásaik helyettesítik. A tervek felterjesztése regionális vagy központi szintű állami szervek részvételével, irányításával történik. Ugyanakkor az intézményi támogatáshoz képest e forma jóval nagyobb önállóságot jelent a regionális önkormányzatok számára, mivel a tervek kidolgozása a Bizottság előirányzatai szerint történik, a projektek tartalmát az állami szervek nem befolyásolhatják (Horváth Zoltán, 1999.) Az Európai Uniós csatlakozást követően Magyarországra is érvényes lesz a közösségi támogatáspolitika, Magyarország is hozzáférhet az Európai Közösség strukturális alapjainak és a Kohéziós Alapnak a forrásaihoz.

III. KKV-k Magyarországon III.1. A kis- és középvállalati szektor A szektor fő jellemzői A vállalkozások tipizálása megegyezik az EU 1996-ban elfogadott nomenklatúrájával. A kis- és közepes vállalkozások definíciója egyértelmű, legautentikusabban az 1999. évi XCV. Törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról tartalmazza, a KSH és az ECOSTAT is ezt a fogalom-meghatározást alkalmazza. A működő vállalkozások száma 1. táblázat Év, hó, nap Működő vállalkozások száma 1995. dec. 31. 605 794 1996. dec. 31. 698 045 1997. jan. 01. 724 911 1997. dec. 31. 734 236 1998. jan. 01. 702 641 1998. dec. 31. 779 470 1999. jan. 01. 729 990 1999. dec. 31. 802 215 2000. jan. 01. 744 346 2000. dec. 31. 847 024 2001. jan. 01. 761 634 Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002

Fenti adatok azt mutatják, hogy a KKV-k száma évről évre elég jelentősen ingadozik. 2000- ről 2001-re több, mint 85.000-zel csökkent, ami egy 10 %-os fogyatkozást jelent. Ez azt jelzi, hogy a KKV-k helyzete nem kiegyensúlyozott, sok próbálkozás sikertelen. Ha a működő vállalkozások számának alakulását összehasonlítjuk a regisztráltakéval, akkor azt látjuk, hogy a regisztrált vállalkozások száma stabilabb, vannak ugyan számbeli változások, de nem számottevőek. Egyedül 1996-ban volt egy erőteljes visszaesés, ami azután visszaállt, és mára már az 1995. évi csúcsot is meghaladja a regisztrált vállalkozások száma. (ld. 1. sz. mellékletben). 2. táblázat A működő vállalkozások száma és megoszlása nagyságkategóriák szerint 2001. június 30-án Mikrovállalat 0 fős 1-9 fő Összesen 0-9 fő Kisvállalat Közepes vállalat 10-49 fő 50-249 fő Nagyvállalat 250 fő felett Összesen 515 125 260 439 775 564 24 965 4 928 1 074 806 531 63,8% 32,3% 96,1% 3,1% 0,6% 0,2% 100% Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002 A mikro-, kis- és közepes vállalkozások Magyarországon (az Európai Unióhoz hasonlóan) az összes vállalkozás több mint 99%-át teszik ki. Fenti mutatók szerint a működő vállalkozások több mint 96%-a mikro-vállalkozás. A vállalkozói aktivitás magas, de régiónként eltérő: míg Budapesten és a középmagyarországi régióban az ezer főre jutó vállalkozások száma az országos átlagot jelentősen meghaladja, (Budapesten 70, a közép-magyarországi régióban 40 %-kal), addig a kedvezőtlenebb helyzetű keleti régiókban annak csak 70-88%-a. Gondot jelent a kényszervállalkozások magas aránya. Kényszervállalkozók alatt régebben azokat a személyeket értettük, akik munkahelyük megszűnte miatt voltak kénytelenek vállalkozóként tevékenykedni. Ezzel szemben ma elsősorban azokat értjük e fogalomba tartozónak, akik alkalmazotti státusz helyett kénytelenek ugyanazt a tevékenységet vállalkozókként (szellemi foglalkozásoknál különösen jellemző) végezni.

A száz lakosra jutó vállalkozások száma 1995-ben Európában csak Csehországban, Nagy- Britanniában és a mediterrán térség államaiban volt magasabb, mint Magyarországon. A nemzetközi összehasonlításban is jelentős vállalkozássűrűség magyar specifikuma a mikro vállalkozások különösen magas, 96.1 %-os aránya. 3. táblázat A működő vállalkozások száma gazdasági ágak és nagyságkategóriák szerint 2001. június 30-án Gazdasági ágak Mikrovállalat 0 fős 1-9 fő Összese n 0-9 fő Kisvál -lalat 10-49 fő 50-249 fő Közép -vállalat Nagyvállala t 250 fő felett Összesen Mezőgazdaság 24 757 9 140 33 897 1 616 655 67 36 235 Feldolgozóipar 41 925 30 407 72 332 6 987 1 984 598 81 901 Élelmiszer 3 059 3 390 6 449 1 232 300 114 8 095 Textília 7 162 4 085 11 247 1 154 428 117 12 946 Feldolgozóiparon Fa- papíripar 8 493 7 367 15 860 1 071 193 34 17 158 belül Gépipar 9 275 5 820 15 095 1 119 404 191 16 809 Egyéb termékek 4 755 2 788 7 543 439 95 24 8 101 Ipar összesen 42 272 30 775 73 047 7 162 2 108 662 82 979 Építőipar 41 873 24 874 66 747 3 266 380 33 70 426 Kereskedelem, javítás 103 452 84 870 188 322 6 348 711 91 195 472 Szállás- vendéglátás 19 242 18 955 38 197 1 463 132 23 39 815 Szállítás, távközlés 28 828 13 501 42 329 1 104 172 68 43 673 Pénzügyi tevékenység 18 008 2 165 20 173 252 119 23 20 567 Ingatlanügyek 171 032 53 350 224 382 2 981 504 79 227 946 Oktatás 14 205 2 805 17 010 138 10 2 17 160 Egészségügy 12 709 9 306 22 015 166 17 8 22 206 Egyéb szolgáltatás 38 664 10 696 49 360 469 120 18 49 967 Összesen 515 125 260 439 775 564 24 965 4 928 1 074 806 531 Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002 Megállapítható, hogy a működő magyar vállalkozások majdnem felét a kereskedelemben és az ingatlanügyek területén tevékeny cégek teszik ki, amelyek a kisvállalati körből kerülnek ki. Ezzel szemben a nagyvállalatok csaknem kétharmada az iparban működik. Ezt a struktúrát

sok más tényező mellett nyilvánvalóan a belépési korlát befolyásolja. Ebből a gazdasági szerkezetből következik, hogy mivel a vállalkozások jelentős hányadát a mikrovállalkozások adják- amelyek feltehetően nincsenek a nagyvállalatokkal intenzív üzleti kapcsolatban-, a versenyképesség átlagos szintje alacsony. Továbbá azt is valószínűsíti, hogy a KKV-k fejlődési lehetőségét biztosító beszállítói státusz csak a vállalkozások kisebb része számára lehet kitűzhető cél. A vállalkozások helyzetét jellemző fontosabb mutatók megoszlása méretkategóriák szerint 2000-ben 4. táblázat Jellemzők Alkalmazott nélküli Közepes Vállalkozás Mikrovállalkozás Kisvállalkozás Nagyvállalkozás Összesen Vállalkozások száma 65,1 31,3 2,9 0,6 0,1 100 Foglalkoztatottak száma 11,4 26,3 14,3 16,5 31,9 100 Nettó árbevétel 1,6 11,9 8,6 19,2 58,7 100 Hozzáadott érték 2,7 13,3 8,6 16,7 58,8 100 Saját tőke 1,4 4,4 3,2 9,6 81,5 100 Export 0,4 3,2 3,0 11,9 81,6 100 Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002 A kis- és középvállalkozások hatékonysága alacsony: a GDP-ből való részesedésük csak 41. 3 % annak ellenére, hogy ez a szektor a magángazdaságban foglalkoztatottak 68. 1 %-ának, azaz több mint másfélmillió embernek biztosít munkahelyet. Így e vállalkozói kör teljesítménye mintegy 10 százalékkal marad el az Európai Unió átlagától. A hazai közép- és a kisvállalkozói szektor termelékenységének nagyvállalatokéhoz viszonyított lemaradása lényegesen nagyobb, a mikro-vállalkozásoké valamivel kisebb, az Európai Unióban tapasztalhatónál.

5. táblázat Az egy alkalmazottra jutó bruttó hozzáadott-érték eltérései az egyes vállalati kategóriák között Magyarországon és az EU-ban (2002) Magyarország EU Mikrovállalkozások/nagyvállalatok 0,357 0,348 Kisvállalatok/nagyvállalatok 0,358 0,652 Közepes vállalatok/nagyvállalatok 0,557 0,913 Forrás: A KKV-k bejuttatása a beszállítói piacra Tanulmány, Kopint-Datorg RT. 2002. Az 5. táblázatból szembetűnő, hogy míg az EU-ban a közepes méretű vállalkozások termelékenysége majdnem eléri a nagyvállalatokét, addig Magyarországon ez az elmaradás jóval nagyobb. A magyar kis- és középvállalkozások exportáló képessége is elmarad európai uniós társaikétól: az exportértékesítés aránya az árbevételből a mikro vállalkozások esetében 6% (EU: 7%), a kisvállalkozásoknál 8% (EU: 14%), a közepes vállalkozások esetében 14% (EU: 17%), míg a nagyvállalatok esetében 32% (EU: 21%). A magyar KKV-k tehát sokkal inkább a hazai piacra vannak utalva, mint uniós társaik, és ez szemben az erősen exportorientált magyarországi nagyvállalatokkal korlátozza növekedési esélyeiket. A fenti számadatokból is kitűnik, hogy a magyarországi kis-és középvállalkozások teljesítőképessége alacsony. A különböző kutatások eredményei és saját vállalati vizsgálatom alapján a KKV-k legfontosabb gyengeségei az alábbiakban foglalhatóak össze: alacsony termelékenység, tőkehiány, elavult technológiák, korszerű vezetési ismeretek hiánya, marketing szemlélet, piacismeret hiánya. A hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozások jelentős hányada alultőkésített. A tőkéhez jutás a KKV-k számára nehéz, a szektornak folyósítandó hitelezés a bankok számára túl

kockázatos, illetve nem jövedelmező. Szakértői vélemények szerint a vállalkozások 70%-a hitel nélkül gazdálkodik, s az alkalmazott nélküli, a mikro- és kisvállalkozások lényegesen kisebb arányban rendelkeznek hitelekkel, mint a közepes- és nagyvállalkozások. Hosszú lejáratú hitele csak a kisvállalkozások 20, a közepes és nagyvállalkozások 30 százalékának van. A kockázati tőke még viszonylag fejletlennek tekinthető, tevékenysége csak a már meglevő vállalkozásokra koncentrálódik. A finanszírozási gondokat Magyarországon tovább súlyosbítja a vállalkozások korszerűtlen eszközállománya, az elavult termelési technológia. A megfelelő ismeretek, a tudás hiánya is rontja a hatékonyságot. Nem megfelelőek a vállalatvezetési ismeretek: a jó műszaki, tudományos felkészültség gyakran nem párosul menedzsment-képességekkel, s hiányzik a marketing-szemlélet is. Ez derült ki saját kutatásomból is. A kis- és középvállalatok fejlődéséhez, piaci és vállalkozói ismereteik növeléséhez, innovatív képességük fejlesztéséhez nélkülözhetetlen az üzleti szolgáltatások fejlett piaca. Az üzleti, fejlesztési szolgáltatások kínálata jelentősen bővült ugyan, de a KKV-k körében kevesen veszik igénybe. Ebbe belejátszanak a földrajzi lefedettség, a hálózati kiépítettség egyenetlensége, a magas díjak, másfelől azonban legalább ennyire jellemző, hogy ezek a vállalkozások még csak most kezdik felismerni azok jelentőségét. Az előbbiekhez hozzájárul még az is, hogy Magyarországon a vállalatközi kapcsolatok gyengék, és súlyos gondot okoz az üzleti és nem üzleti szféra közti együttműködés hiánya is. A kooperációs kapcsolatok fejlesztését megnehezíti a megfelelő infrastruktúra hiánya. A fentiekből következik, hogy az uniós csatlakozás igen nagy kihívást jelent a kis-és középvállalkozásoknak. Az előbbiekben összegzett problémák világossá teszik, hogy a KKVk versenyképességét egy sor tényező rontja, amelyek kiküszöbölésével a régiók és a magyar gazdaság általános versenyképessége is javítható. Látható, hogy a KKV-k gazdasági potenciálja egyáltalán nincs kihasználva. Nagyon fontos lenne fejlesztésük és a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolásuk, aminek igen fontos eszköze lehet a beszállítói kapcsolatok megerősítése. Ily módon ugyanis a hazai KKV-k közvetett módon a magyarországi nagyvállalatok jelentős és folyamatosan bővülő exportjából is profitálhatnának.

Beszállítói pozíció, mint a KKV-k versenyképessége növelésének lehetősége Elsőként azt kívánom tisztázni, hogy mit is értünk beszállítói státuszon. A késztermékgyártók alapvetően külső beszállítók által, saját specifikációjuk szerint megrendelésre készített, általában más végfelhasználó számára nem is felhasználható, más vásárlók számára értékesíthetetlen elemekből állítják össze termékeiket. (KOPINT- DATORG,2001.) Ma már kivétel nélkül minden ipari késztermékgyártó termékbeszállítókra alapoz, az ipari és különösen a feldolgozóipari késztermékeket előállító üzemek számára a legfontosabb anyagi input általában nem a nyers- és alapanyag, illetve az energia, hanem a beszállítók által szállított alkatrészek, részegységek. A végfelhasználók szerepe túlnő azon, hogy összeszerelik a beszállítók által előállított alkatrészeket, részelemeket. A végfelhasználók fejlesztik ki a termékeket, szervezik, ütemezik, szoros ellenőrzésük alatt tartják az egész termelési folyamatot. Ők döntenek az elfogadott beszállítói körről, és csak azokat a cégeket fogadják be a beszállítóik közé, amelyek képesek mennyiségi, minőségi, kommunikációs és árigényeiknek megfelelni. Ma már valamennyi késztermékgyártó igénybe veszi a beszállítók termékeit, szolgáltatásait is, de a beszállítókra főleg a feldolgozó-, ezen belül a gépiparban és az elektronikai iparban működő végtermékgyártók támaszkodnak nagymértékben. Végtermékgyártók és beszállítók között Magyarországon is gyakran alakul ki vertikális együttműködés, amely általában többszintű beszállítói piramis formáját ölti, amely hierarchikus jellegű felépítést mutat. (KOPINT-DATORG, 2001.) Az együttműködés azonban kialakulhat a piramis egyes szintjein elhelyezkedő vállalkozások között is, ebben az esetben vállalkozói hálózatról beszélhetünk. Ennek egy korszerű formáját jelentik a klaszterek, amelyekről a regionális versenyképesség témakörénél részletesebben beszéltem.

A beszállítók között a fejlett országokban, nagy számban találhatók kis- és közepes vállalkozások, Magyarországon azonban még mindig igaz, hogy a beszállítók között túlreprezentáltak a külföldi tulajdonú cégek, a hazai beszállítói arány a külföldi tulajdonú cégeknél alacsonyabb, mint a magyar tulajdonúaknál, igen jelentős a nagyvállalatok beszállításainak súlya. A multinacionális cégek, különösen azok, amelyek Magyarországon a zöldmezős beruházást választották, eleinte, a 90-es évek elején általában kifejezetten óvatosak voltak a magyarországi helyi beszállítókkal és környezettel kapcsolatban. A helyi munkaerő és a helyi infrastruktúra bizonyos szükségszerű igénybevételétől eltekintve eleinte a főleg külföldi menedzsment minél nagyobb mértékben igyekezett függetlenedni a helyi gazdaságtól. Ezt az eltérő, sokszor alsóbbrendűnek tekintett gazdálkodási kultúra, az ismeretlen, nem teljes mértékben érthető szabályok, illetve az ezekből fakadó vélt vagy valós kockázatok indokolták. A zöldmezős beruházások eleinte mintegy idegen testként működtek a magyar környezetben. Az általuk alkalmazott technika már kialakult, jellemzően élőmunka intenzív volt, a helyi technológiai fejlesztés nem volt jelentős. A zöldmezős magyarországi üzemek anyag- és félkésztermék-ellátása centralizáltan, igen gyakran közvetlenül az anyavállalattól történt, illetve eleinte bevált, megbízható külföldi beszállítóikat bízták meg azzal, hogy ellássák a szükséges részegységekkel, alkatrészekkel magyarországi üzemeiket. A fejlődés következő fázisában, a háttériparban tevékeny külföldi tőke előbb-utóbb maga is beszállítók, köztük helyi beszállítók után nézett, így alakult ki a helyi, magyarországi beszállítói piramis. Sok esetben előfordult az is, hogy a bérmunka konstrukcióból fejlődött ki a beszállítói pozíció. Mára megváltozott a külföldi tulajdonú befektetések menedzsmentjének összetétele is, a külföldi menedzsereket sorra váltják fel magyarokkal. A kétségtelen fejlődés ellenére azonban a beszállítói programok még jelenleg is csak a kis- és közepes vállalkozások rendkívül szűk csoportját érintik. A közepes vállalkozások számára a multinacionális nagyvállalatoktól beszállítói megbízásokat nyerni igen nehéz. A méretekből fakadó különbségek nehezen áthidalhatók, igen nagy a versenyeztetés. Sokszor nem a klasszikus beszállításról van szó, hanem inkább outsourcingról. Ma a Magyarországon letelepedett multinacionális cégek kis- és

középvállalati körből kikerülő szállítóinak zöme olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal van jelen a multik által képviselt piaci szegmensben, amelyek nem közvetlenül illeszkednek a technológiai láncba. Jóval kevesebb olyan beszállítás van Magyarországon, amikor a kis-, illetve közepes méretű vállalat, valamely a késztermékbe beépülő alkatrészt, részegységet, szolgáltatást képes a multiknak nyújtani. Ez sokkal jellemzőbb az olyan ázsiai gyártóknál, például Suzuki, akik csak egyetlen termelő bázissal rendelkeznek, és jobban rá vannak utalva a helyi beszállítókra. A kis-és középvállalkozások fejlődése szempontjából pedig rendkívül fontos lenne a beszállítói szerep erősítése. Empirikus kutatások is kimutatták, hogy azoknak a kis- és közepes vállalkozásoknak a legjobbak a túlélési és fejlődési esélyei, amelyek képesek a Magyarországon letelepedett multinacionális cégek beszállítóivá válni. A beszállítói kapcsolatok fejlett termelési kultúrát, termelékeny és korszerű gyártási eljárásokat feltételeznek és hozzájárulnak a fejlett háttéripar kialakításához. A multinacionális nagyvállalatok a tapasztalatok szerint produktívalkatrész-beszállítóikat szívesen bevonják a K+F tevékenységbe, márpedig ez utóbbi a kis cégek fennmaradásának és fejlődésének fontos feltétele. Egyértelmű, hogy a kis-és közepes vállalkozásoknak szükségük lenne bizonyos támogatásra ahhoz, hogy ezt a beszállítói pozíciót elérjék. Az Integrátori Beszállítói Célprogramot 2000. novemberében hirdették meg, 2001 évi indulással. Újdonsága, hogy elsősorban azokat a közepes vagy nagyobb méretű potenciális vagy tényleges beszállítókat célozza, amelyek e tevékenységük megvalósításához maguk is újabb beszállítókat vesznek igénybe, vagyis a beszállítói piramis valamelyik köztes szintjén foglalhatják el helyüket. Ezeknek az un. integrátoroknak kell a beszállítói piramis alacsonyabb szintjein található többi tényleges és potenciális beszállítóhoz közvetíteni a végtermékgyártó nagyvállalatok elvárás- és normarendszerét, minőségi és egyéb követelményeit. A kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére szolgáló intézményrendszerének szereplői a Regionális Fejlesztési Holding (a gazdaságpolitikai irányítás új, területi hálózatra épülő stratégiai intézménye.), a Vállalkozásfejlesztési Tanács (döntő szerepe van a Kis- és Középvállalkozások célelőirányzat felosztásában.), és a Magyar Vállalkozásfejlesztési

Alapítvány (tevékeny szerepet játszott a Helyi Kisvállalkozási Központok létrehozásában, korábban pedig a Phare programban.) III.2. A magyarországi kis-és középvállalkozások támogatási rendszere A kis-és középvállalkozások különböző forrásokból juthatnak támogatásokhoz: A központi költségvetésből, ami lényegében az ágazati támogatást jelenti a központi célelőirányzatokon keresztül. Korábban ezt szolgálta a Széchenyi Terv. A regionális támogatási rendszeren keresztül, ami eddig a Phare programot jelentette, ez szolgált az elmaradott régiók fejlesztésére. A csatlakozás után a Strukturális Alapok vehetőek majd igénybe a NFT operatív programjain keresztül. (ERDF, ESF) A Kohéziós Alapok állami fejlesztési programok finanszírozására szolgálnak, hatásuk a KKV-kre közvetetten, az infrastruktúra javulásával érvényesül. A csatlakozás után a közösségi kezdeményezések is lehetőségeket jelentenek majd a KKV-k számára, közvetlenül pályázhatnak ezekre a programokra. A Gazdasági Minisztérium 2000-ben három fontosabb célirányzatban több olyan pályázatot hirdetett meg, amelyeken KKV-k is indulhattak: a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat (GFC) a Kis-és középvállalkozói célelőirányzat (KKC) a Turisztikai Célelőirányzat (TC) A GFC legfontosabb területei: a befektetések és beruházások ösztönzése; a hazai beszállítói kapcsolatok, a vállalatközi kapcsolatok erősítése, a vállalkozások versenyképességének fejlesztése, energiatakarékossági program,

kollektív befektetés-és exportösztönzés, a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megyék támogatása, jogszabályokból adódó feladatok. A KKC-k legfontosabb területei: a vállalakozások működési feltételeinek javítása új típusú beszállítói program, kisvállalati kölcsönprogram, a piaci pozíciót, versenyképességet javító program. (www.gkm.hu) EU tagként egyedi beruházás támogatás nem adható a vállalkozásoknak- a Széchenyi Terv ezen alapult-, hanem csak közvetett támogatás. A kis-és középvállalkozások támogatási rendszerét tanulmányozva azt állapítottam meg, hogy fejlődésüket legnagyobb mértékben a Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott célok, programok segíthetik elő. Ezért a következőkben a Nemzeti Fejlesztési Tervet, abból a szempontból mutatom be, és elemzem, hogy abban milyen szerep jut a kis-és középvállalkozásoknak, illetve konkrétan azt vizsgálom, hogy az operatív programoktól, illetve megvalósulásuktól mennyiben várható a KKV-k megerősödése.

IV. A KKV-k kitüntetett szerepe a Nemzeti Fejlesztési Tervben IV.1. Célok, prioritások Magyarország 2004. május 1-én csatlakozik az Európai Unióhoz, és ezt követően jogosulttá válik az EU Strukturális és Kohéziós Alapjainak támogatására. A Nemzeti Fejlesztési Terv képezi az alapját a Bizottsággal folytatandó tárgyalásoknak, melyek eredményeként készül el a támogatások jogi keretét jelentő Közösségi Támogatási Keret. A Közösségi Támogatási Keret tartalmazza az EU és a magyar fél pénzügyi kötelezettség-vállalását arra, hogy 2004 és 2006 között a Strukturális Alapokból közösen finanszírozott egyes fejlesztési területekre milyen összeget fordítanak.(www.nfh.hu) Az NFT-ben megjelölt célok és prioritások alapján készülnek el a fejlesztési intézkedéseket tartalmazó ágazati és regionális Operatív Programok (OP). A dokumentumban indikátorokkal kell igazolni azt is, hogy az Operatív Programokban megjelenő prioritások és intézkedések valóban hozzájárulnak a NFT-ben megjelölt társadalmi-gazdasági célok eléréséhez. Az intézkedések végrehajtásának ellenőrzésére hatékony monitoring-rendszert kell felállítani, amely egyúttal a folyamatos társadalmi kontrollt is biztosítja. (2.sz. melléklet) Az előzetes számítások alapján 2004 és 2006 között az Európai Unió várhatóan közel 500 milliárd Ft támogatást nyújt az NFT végrehajtásához a Strukturális Alapokból, amit hazai állami, önkormányzati és magán finanszírozási források egészítenek ki. A magyar célkitűzések megvalósításához a Strukturális Alapok által támogatott Operatív Programok mellett a Kohéziós Alapból finanszírozott nagyméretű közlekedési és környezetvédelmi infrastrukturális projektek is hozzájárulnak, ezek várható összege a három évre 250 Mrd Ft. Így összesen, a hazai finanszírozással együtt 1100-1600 Mrd Ft fejlesztés valósulhat meg. A Nemzeti Fejlesztési Terv hosszú távú célja az életminőség javítása, az általános célja pedig az EU átlaghoz viszonyított jövedelmi különbségek mérséklése.

A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott stratégiai célok: Versenyképesebb gazdaság A humán erőforrások jobb kihasználása Jobb minőségű környezet, kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés Az uniós csatlakozással a magyarországi vállalkozásoknak egy sokkal élesebb versenypiacon kell majd helyt állniuk. A gazdaság jelenlegi gyenge pontjai szükségessé teszik, hogy a versenyképesség javítása az NFT célrendszerében az első helyen szerepeljen. A versenyképességet akadályozó legfontosabb tényezők: az alacsony termelékenység, az alacsony technológiai szint, a tőkehiány, a gyenge KKV szektor. Ahhoz, hogy a gazdaság versenyképessége javuljon, a jelenlegi akadályok ez elől elháruljanak, egy sor feltétel teljesítésére van szükség. Ezek között kiemelt szerepe van minden olyan folyamatnak, amely a termelői szektor versenyképességét, jövedelemtermelő képességét javítja. Ide tartozik, hogy növelni kell a termelékenységet, korszerűsíteni kell a termelői kapacitásokat, ösztönözni kell a tőkefelhalmozást, új technológiákat kell bevezetni, fejleszteni kell az üzleti infrastruktúrát. A versenyképesség javításának fontos területei az informatika, a környezetvédelem, a közlekedés, a humán erőforrások. Sok lehetőség van a turizmusban és a helyi regionális potenciál kiaknázásában is. Az említésekben utoljára hagytam a KKV szektorban rejlő potenciált, amitől a magyar gazdaság versenyképessége jelentősen függ. Már az előző pontban említettem, hogy a KKV-k körében a technológiák, a menedzsment képességek fejlesztése, jobb tőkepiaci pozíció megteremtése nagyban hozzájárulna az általános versenyképesség javulásához. Mindenképpen fontosak a támogatások abból a szempontból, hogy a KKV-k beszállítókká válhassanak, és azon keresztül azok is bekapcsolódhassanak a nemzetközi vérkeringésbe.

A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott célok közül a dolgozat témája szempontjából a harmadik cél még, amit megemlítenék, hiszen abban van még kiemelt szerepe a KKV-knak. A regionális egyenlőtlenségek csökkentéséhez egy fejlett kis-és középvállalkozói rendszer kiépülése ugyanis nagyban hozzájárulna. Ugyanígy a korszerűbb vállalkozások a jobb minőségű környezet kialakítását is jobban garantálhatják. Az NFT Stratégiája a prioritási tengelyeken keresztül valósul meg. A prioritási tengelyek az átfogó és specifikus célok eléréséhez szükséges, a Stratégia alapján körvonalazódott legsürgősebben fejlesztendő területeket határozzák meg a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan, s így a fejlődési pálya elérésének első lépései. A NFT az alábbi 5 prioritási tengelyt határozza meg: 1. A termelőszektor versenyképességének javítása. 2. A foglalkoztatás növelése, az emberi erőforrások fejlesztése. 3. Jobb infrastruktúra, tisztább környezet biztosítása. 4. A regionális helyi potenciál erősítése. 5. A technikai segítségnyújtás. A vizsgálódásom tárgyát képező kis-és középvállalkozások fejlődési lehetősége szempontjából az 5 prioritási tengely közül a versenyképességi és a regionális bír kitüntetett jelentőséggel, mivel a fejlesztendő területek között ezekben jelennek meg célzottan a KKV-k. A továbbiakban e két prioritáshoz kapcsolódó operatív programokkal foglalkozom. A Gazdasági Versenyképesség Operatív programot (GVOP) az ERFA (Európai Regionális Fejlesztési Alap) finanszírozza, a Regionális Fejlesztési Operatív programot (RFOP) pedig az ERFA és az ESZA (Európai Szociális Alap). IV.2. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program Annak elérésében, hogy egy versenyképesebb termelőszektor jellemezze a magyar gazdaságot, nem kis szerepe lehet a kis-és középvállalkozásoknak. A gazdaság általános versenyképességének biztosításához természetesen más tényezők is hozzájárulnak, amelyeket

az alábbiakban jelzek, de vizsgálódásom szempontjából a GVOP az a vonatkozása érdekes, amely a KKV-k erősítését célozza. A Prioritási tengely négy fejlesztendő területre osztható: Befektetés-ösztönzés Kis- és középvállalkozások fejlesztése Kutatás-fejlesztés és innováció Információs társadalom, a tudásalapú gazdaság és a közigazgatás infrastrukturális feltételeinek fejlesztése Az operatív program a magyar gazdaság európai fejlettségi szinthez való felzárkózását célozza, melyhez megítélésem szerint, a magyar gazdaság elmúlt 12 éves teljesítménye jó alapot biztosít. Mára egy igen jelentős szakmai infrastruktúra alakult ki, dinamikus gazdasági ágazatok, ipari centrumok jöttek létre. Ezek zöme ugyan külföldi tőkével működik, azonban megteremtheti a lehetőséget arra, hogy a gazdaságot éppen azáltal dinamizálja, hogy a kis-és középvállalkozások az ő beszállítóikká válhatnak. A korábbiakban már kitértem arra, hogy a kis-és középvállalkozásokra kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen a gazdaság versenyképességéhez igen jelentős mértékben járulhatnak hozzá. Ezekben a KKV-kban még nagyon sok potenciál, tartalék van, ami megfelelő támogatással, intézkedésekkel kiaknázható. A KKV szektor több mint másfélmillió embernek biztosít munkahelyet, fejlesztése is elsősorban foglalkoztatási szempontból fontos. A KKV-k helyzetének értékelésekor kitértem rá, hogy elsősorban a tőkehiány és a korszerű menedzsment ismeretek hiánya miatt, a szektor termelékenysége messze elmarad a nagyvállalatokétól. A kis- és középvállalkozásoknak segítségre van azonban szükségük ahhoz, hogy a multinacionális nagyvállalatok beszállítóivá válhassanak. Erre vonatkozóan a legfontosabb eszközök: az elavult géppark lecserélése korszerű, az EU szabványainak is megfelelő eszközökre, a technológiai folyamatok korszerűsítése, innovációs képesség erősítése,

korszerű minőségbiztosítási rendszerek bevezetése, multinacionális, regionális vállalatokkal való beszállítói kapcsolatok fejlesztése, a kis- és középvállalkozások üzleti szolgáltatásokhoz (pl. információhoz, tanácsadáshoz), valamint pénzügyi szolgáltatásokhoz (hitelhez, tőkéhez) jutásának megkönnyítése, korszerű vállalkozói ismeretek széleskörű elterjesztése, az együttműködések kialakítása, közös üzleti szolgáltatások igénybevétele. A kis-és középvállalkozások jövőbeli fejlődésre közvetlenül ható másik lényeges prioritás a regionális potenciál erősítése, amelynek eszköze a Regionális Fejlesztési Operatív Program. Az alábbiakban ezekkel foglalkozom részletesen. IV. 3. Regionális Fejlesztési Operatív Program Magyarországon a gazdaság fejlettsége regionálisan igen jelentős különbségeket mutat, amelyek mind földrajzi, mind tradicionális, mind gazdaságpolitikai okokra visszavezethetőek. Ez a területi fejlettségbeli különbség az elmúlt évtizedben tovább erősödött. Természetesen a külföldi működő tőke a már fejlettebb infrastruktúrával, szakképzett munkaerővel rendelkező térségekben jelent meg, így a korábbi regionális különbségek tovább erősödtek. A legfeltűnőbb a kelet-nyugati megosztottság, de ezen túl is nagy különbségek mutatkoznak. A GDP alapján mérve hazánk regionális gazdasági fejlettségbeli differenciáltsága a 2000. év folyamán tovább erősödött. A rangsor első három helyén álló régió továbbra is Közép- Magyarország, Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl voltak, amelyekben az egy főre jutó bruttó hazai termék jelentős mértékben meghaladta, illetve a harmadik helyen álló régióban 2000-re elérte az országos átlagot. A többi négy régió sorrendje 1998 óta változatlan, átlagtól való lemaradásuk évről évre nőtt. Az elmaradottabb térségekre is igaz ugyanakkor, hogy a nagyvárosok kiemelkednek környezetükből, térségi szervező szerepük a csatlakozást követően fontossá válhat.

Megállapítható, hogy a dinamikusan fejlődő térségekben magasabb a vállalkozói aktivitás, a külföldi tőke aránya, de a piaci követelményeknek nem megfelelő tényezők következtében a növekedési potenciál kihasználatlan marad. A területfejlesztés általános célja a kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése. Ehhez szükséges, hogy az ágazati operatív programok keretében megvalósuljanak mindazok a fejlesztések, amelyekhez a Regionális Operatív Program (ROP) intézkedései kapcsolódhatnak. A Regionális Operatív Program célul tűzi ki: a nagyvárosi centrumtérségek gazdasági környezetének fejlesztését és az elmaradott térségek fejlesztését is. Ezeket a célokat a ROP az alábbi három prioritáson keresztül valósítja meg: A regionális gazdasági környezet fejlesztése (helyi erőforrások hasznosítása) Térségi infrastruktúra fejlesztése (rajta keresztül a hálózati kapcsolatok megerősítése, vállalkozások serkentése) A társadalom megújuló képességének javítása (piaci igényekhez igazodó munkaerőképzés, továbbképzés). A célok elérése és a régiók fejlesztési stratégiái alapján az alábbi prioritások, főbb fejlesztési területek megvalósítása javasolt: Települési életminőség javítása A regionális gazdaság versenyképességnek erősítése A régiók gazdasági igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása A regionális gazdaság versenyképességének erősítése A regionális és kistérségi szinten is megfigyelhető gazdasági különbségek fokozatos megszüntetése, a jelentkező problémák megoldása érdekében a következő célok elérése szükséges:

A vállalkozások számára hátteret és fejlett szolgáltatásokat biztosító gazdasági infrastruktúra fejlesztése A gazdasági versenyképesség javítását, a gazdasági aktivitás fokozását közvetlenül szolgáló közúti infrastruktúra fejlesztése A kis- és középvállalatok együttműködésének ösztönzése, hálózatszerű szerveződésük támogatása A turizmus jövedelemtermelő képességének javítása A tudományos tevékenységet folytató szervezetek fejlesztése, és a gazdasági szférával kialakult kapcsolatrendszer dinamizálása Az egyes régiók a gazdasági versenyképesség javítására önálló operatív programot dolgoznak ki. A kis-és középvállalkozások fejlesztése mindenhol igen fontos elemét képezi a regionális versenyképesség erősítésére irányuló programoknak. A régiók operatív programjaiban az alábbi legfontosabb intézkedéseket találjuk: Szolgáltató-, inkubátorházak fejlesztése: Az intézkedés támogatja a szolgáltatóházak létesítését a meglévő ipari parkokban, logisztikai parkokban, az inkubátorházak, innovációs központok létesítését, bővítését, valamint szolgáltatóházak, inkubátorházak, innovációs központok eszköz-ellátását a szolgáltatások mennyiségi és minőségi javítása érdekében. KKV hálózatok fejlesztése: Itt olyan, a KKV-k együttműködő ágazati csoportjai által együttesen megvalósítandó fejlesztéseket találunk, mint piackutatási tanulmányok készítése, adatbázisok, információs rendszerek felállítása, mentorok, kutatók, művészek bevonásával megvalósuló termékfejlesztés, közösen használható eszközök beszerzése, közös marketing akciók, rendezvények, és képzési programok