A Rózsátnevető Waldorf Óvoda Helyi Óvodapedagógiai Programja (HOP)

A Rózsátnevető Waldorf Óvoda Helyi Óvodapedagógiai Programja (HOP) Az akkreditált Waldorf Óvodanevelési Program (WOP) megvalósításának helyi sajátosságai 2014. január

Helyi Pedagógiai Program (HOP) Rózsátnevető Waldorf Óvoda 1114. Budapest, Badacsonyi u. 20 22. Intézmény OM - azonosítója: 034475 Készítette:.. intézményvezető aláírása Legitimációs eljárás Az érvényességet igazoló aláírások: Nevelőtestület elfogadta: nevelőtestület nevében névaláírás Véleménynyilvánítók:.. Szülői Fórum nevében névaláírás... Óvodaszék nevében névaláírás /2014. (.) határozatszámon jóváhagyta:. intézményvezető Ph. Fenntató jóváhagyta: fenntartó, működtető nevében névaláírás, Ph., dátum... Hatályos: a kihirdetés napjától. A dokumentum jellege: nyilvános Megtalálható: www. rozsatneveto.hu Verziószám: X/1 eredeti példány Iktatószám:

Tartalomjegyzék I. Intézményünk bemutatása, helyzetkép...1 II. Gyermekkép, óvodakép...2 III. A HOP megvalósulásának személyi és tárgyi feltételei...4 IV. Óvodánk nevelési feladatai...6 1. Az egészséges életmód kialakítása... 6 2. Érzelmi nevelés és szocializáció...11 3. Anyanyelvi és értelmi nevelés....14 3.1 Mese vers.....16 3.2 Bábozás....17 3.3 Vers.....18 3.4 Éne, zene....20 3.5 Szép mozgás a ritmikus játékban és az euritmiában...21 3.6 Az euritmia...22 3.7 Szabad játék, a tevékenységben megvalósuló tanulás és munka...23 3.8 A tevékenységben megvalósuló tanulás munka...25 V. Különböző tevékenységi formák, művészeti tevékenységek és színterük...27 1. Rajzolás.27 2. Gyapjúkészítés..29 3. Gyurmázás,plasztikus formázás..29 4. Sütés, mint formálási tevékenység...30 5. Festés 31 VI. A fejlődés jellemzői az óvodás kor végén.....32 1. Fizikai, testi változások...32 2. A szociális, érzelmi életben tapasztalható változások..33 3. Az érettség jelei az alkotó tevékenységekben...33 4. Az érzelmi élet is sokkal összetettebbé válik...34 5. Változások a szociális élet terén...34 6. Az önállóság fejlődése a személyes higiéné,az étkezés és az öltözködés. 35 7. A gondolkodásban is új tartalmak jelennek meg 35 VII. Ellenőrzési, értékelési alapelvek...36 1. Gyermekmegfigyelés 36

2. A konferencia...37 VIII. Az óvodai élet megszervezése, ritmus a mindennapokban...37 1. A nap ritmusa..38 2. Napirendünk 38 3. A délutánosság kérdése 39 4. A hét ritmusa 40 5. Heti rendünk...40 6. Az ünnepek ritmusa.41 7. Ünnepeink 43 8. Nyitva tartás, szünetek.43 IX. Óvodánk kapcsolat rendszere... 44 1. Belső kapcsolatok.44 2. Külső kapcsolatok 45 X. Inkluzív pedagógia....46 XI. Differenciálás...47 XII. Sajátos nevelési igényű gyerekek gondozása...49 XIII. Esélyegyenlőség...49 XIV. Gyermekvédelem...50 XV. Szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenység.....51 XVI. Érvényességi rendelkezések.....52

I. Intézményünk bemutatása, helyzetkép A budapesti Rózsátnevető Waldorf Óvoda helyi óvodai nevelési programja (HOP) az akkreditált Waldorf Óvodapedagógiai Program (WOP) adaptációja Annak szellemiségét, irányelveit, céljait teljes mértékben sajátjának tekinti, és a gyakorlatban a lehető legteljesebb mértékben alkalmazni kívánja. A Waldorf-óvoda a gyerek ismeretéből - életkoronként változó testi, lelki és szellemi szükségleteinek felismeréséből - kiindulva biztosítja a kisgyermek számára az egészséges fejlődést, az egészséges életmódot. A Waldorf-pedagógia filozófiai háttere a Rudolf Steiner által a XX. század elején kidolgozott emberismeret, az úgynevezett antropozófia (antroposz-szófia /görögül/= az emberre vonatkozó bölcsesség). Az antropozófia hatással volt a gyógypedagógiára, a művészetekre és más életterületekre is. Alapvető megállapításait a több évtizedes sikeres alkalmazása igazolja. Ma már több ezer Waldorf-óvodai csoport működik világszerte, melyek helyi, regionális, országos és nemzetközi szinten is rendszeresen együttműködnek. Hozzájuk hasonlóan célunk, hogy a Waldorf-óvoda ideáját minél életszerűbben, elmélyültebben tudjuk megvalósítani mindenkori helyi adottságaink, körülményeink között: itt és most. Óvodánkat szülői kezdeményezés hívta életre a Waldorf-pedagógiai elvek megvalósítására 1997-ben, Budapest XI. kerületében. 2005 szeptembere óta a Badacsonyi út 20-22 szám alatti óvoda-épületegyüttesben, egy 110 nm-es, helyi Önkormányzattól bérelt létesítményben működünk. Óvodánk tényleges megközelítése a Diószegi út 44. felől lehetséges. Az óvoda működésének alapja az óvodai csoport gyermekeinek közössége. Óvodánkban maximum 22 gyermekből áll az óvodai gyermekcsoport. Jellemzően a csoport kb. fele részét a kerületben lakó gyerekek alkotják, a többiek a szomszéd 1

kerületekből, illetve távolabbról járnak. Óvodánk nyitott a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó családok fogadására is. Az óvoda az önálló pedagógiai vezetés, a fenntartói tevékenység valamint a gazdasági vezetés együttes tevékenységének eredményeként tud működni és fennmaradni. A működéssel kapcsolatos óvoda-önkormányzati szerepet az Óvodaszék látja el. Az óvoda alapítója és fenntartója a Dél-budai Waldorf Egyesület. Az Egyesületet a közgyűlés által választott Elnök képviseli. Az egyesület, mint fenntartó biztosítja az óvoda létrejöttéhez és biztonságos működéséhez szükséges alapvető gazdasági és jogi feltételeket. A fenntartó egyesület tagjai a mindenkori szülőkből állnak, akik gyermekük óvodánkban való jogviszonya alatt önkéntesen lépnek az egyesületbe. Az óvónők munkáját segítik a szülők különböző munkacsoportjai, rendszeres együttműködés folyik az óvoda orvosával, az euritmistával, fejlesztő pedagógussal és más szakemberekkel. II. Gyermekkép, óvodakép Ha a Waldorf-pedagógia a gyermekre tekint, nem csak azt látja, ami kézzel fogható, hanem a gyermeket, mint a jövő csíráját, egy eljövendő állapot hordozóját szemléli. Az embert, az emberi lény legbensőbb magját transzcendens eredetű individualitásnak tekinti. A megtestesült és magát testiekben és lelkiekben kinyilvánítani törekvő individualitásnak vannak az életkorral változó megismerhető, regisztrálható törvényszerűségei. Mind testi, mind lelki, mind szellemi értelemben leírhatóak és nyomon követhetőek ezek a változások, amelyek meglehetős határozottsággal különítik el az egyes életkori szakaszokat egymástól. Más-más szükségletek és képességek lépnek fel az egyes életkorokban, ezen túlmenően jellegzetes alkati, temperamentumbeli sajátosságok is felismerhetőek. 2

Nevelésünk célja A nevelés, majd az önnevelés célja és feladata: segítséget nyújtani ahhoz, hogy a kisgyermek, mint individuum a fejlődési útján egészségesen haladva, a lehetőségek széles körével úgy kerüljön kapcsolatba, hogy képes legyen kiválasztani a személyiségének megfelelőt. Így váljon testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív felnőtté. Képes legyen arra, hogy saját akaratát, érzelmeit és gondolkodását önálló és felelős életvitelre fordítsa, környezetét ne visszautasítsa, hanem emberségesebbé tegye. A Waldorf-óvodapedagógia a gyermek teljes emberi méltóságát, a felnőttel egyenrangú szellemi individualitásának szabadságát tiszteli. Segíteni kívánja a gyermeket, hogy a benne működő természetes erőket szabadon tudja fejleszteni: érzékelésben, utánzásban, játékban és egyéb tevékenységben. Nevelésünk feladata Az óvoda feladata, hogy egészséges, a gyerek számára is jól érthető mintákat, példákat nyújtson, áttekinthető, értelmes világként vegye körül a gyermeket. Az óvoda kerülni kívánja az idő előtti, túl korai fejlesztést, a rossz példák követését, s ez által a nem egészséges testi-lelki diszpozíciók megtanulását. Az óvoda további feladata a természeti és az emberi világ, az ember és ember közötti kapcsolatok ápolása, megerősítése, az emberi munka és a mindennapi szükségletek közötti összefüggés megtapasztaltatása. A Waldorf-óvodapedagógus a gyermekre ítélet- és előítélet-mentes figyelemmel igyekszik tekinteni. Nem engedi a szabadon feltörő kritikát, sőt, a nehézségeket leküzdve, szeretetteljes együttélést vállal a gyermekekkel. A kisgyermekkor tanulásának legfőbb formája az utánzás. A Waldorf-óvoda áttekinthetővé teszi a mindennapi cselekvések világát a gyermek körül, a 3

pedagógusok igyekeznek átélhető, utánozható mintául szolgálni a gyerekeknek. A gyermek látja a felnőtt/pedagógus tevékenységében, hogy mi miből lesz (kenyér a búzából, baba a fadarabból stb.), így a későbbi életkorokban is otthonosan mozog az őt körülvevő világban, s nem lép fel benne az áthatolhatatlan elidegenítő érzés. A Waldorf-óvoda az életünket és világunkat átszövő összefüggéseket megkísérli érzékelhetővé és tapasztalhatóvá tenni a gyermek számára. Óvni szeretné a gyermekkort, hogy a gyermek csak lassan ébredjen fel a kreatív erőket felszabadító, képdús gyermeki álomvilágból. Ennek az a célja, hogy az ébredés után viszont valóban önállóan, biztosan, erőteljesen, éberen tudjon élni a világban. III. A HOP megvalósulásának személyi és tárgyi feltételei A személyi feltételek A csoportvezető óvodapedagógus felsőfokú végzettséggel, valamint a Waldorfóvodák Nemzetközi Szövetsége által elismert elméleti és gyakorlati képesítéssel rendelkezik. A csoport másik óvodapedagógusa szintén felsőfokú óvodapedagógusi végzettséggel rendelkezik, és Waldorf-óvodapedagógusi képesítést is szerzett. A harmadik óvónő felsőfokú óvodapedagógusi végzettséggel dolgozik az óvodánkban. Munkánkat az óvodában egy dajka, egy fejlesztő pedagógus és az euritmista segíti. A csoport életéhez szükséges berendezések, felszerelések, speciális anyagok beszerzéséről a rendelkezésre álló költségvetési keretösszeg erejéig a csoportvezető óvodapedagógus gondoskodik. Fokozatosan kialakítja a Waldorf-pedagógia ajánlásainak megfelelő környezetet (kert, udvar, konyha) és az igényelt étkezési rendet. Az óvodapedagógusok feladatai - A gyermekek alapvető szükségleteinek maximális biztosítása 4

- Az óvoda környezetének esztétikus, biztonságos kialakítása - Az évi, havi, heti, napi ritmusok folyamatos kidolgozása, a szokásrendszer kiépítése - A csoport egészséges életmódjának kidolgozása és betartása - A különböző tevékenységek megtervezése, előkészítése, levezetése, majd utólagos áttekintése - Az óvodai csoport összeállítása pedagógiai szempontok szerint - A gyerekek egyéni fejlődésének megfigyelése és segítése - A gyermek környezetének megismerése - A szülőkkel való közösségi kapcsolat kialakítása, ápolása, problémák esetén közös megbeszélés, útkeresés - Kapcsolattartás a Waldorf-óvónőkkel - Együttműködés az orvossal, az iskolával és egyéb szakemberekkel - Folyamatos önképzés, továbbképzéseken való részvétel A tárgyi feltételek A Waldorf-csoportunkat egy helyi önkormányzattól bérelt óvoda-részlegben működtetjük. Csoportszobánk két, egybenyitott szobából áll. Gyermekmosdó és az egyéb szükséges helyiségek rendelkezésünkre állnak. Tornaszoba használatára meghatározott időpontokban van lehetőség. A kinti játékra kijelölt udvarrész áll rendelkezésünkre, valamint a közeli Kertészeti Egyetem arborétuma ad lehetőséget a természethez közeli tapasztalásokhoz, ahová hetente egyszer látogatunk el. Az udvarunk elég nagy ahhoz, hogy a családokkal közös ünnepeken (pl. Nyárünnep) együtt is elférjen a csoport. Az udvaron homokozó, csúszda/mászóvár került felállításra. Vesszőbokorból árnyékoló kis zúg került kialakításra. A kerti játékokhoz gólyaláb, talicskák, homokozójátékok, vödrök, lapátok, kerti szerszámok, fateknők stb. állnak rendelkezésre. 5

A belső elrendezés a helyi adottságoknak megfelelően két egybenyitott szobából alkotta csoportszobából áll. Az egyik szoba ad helyet az évszakasztalnak és a reggeli körnek, a másik szobában történik a művészeti tevékenység, illetve egy satupad ad lehetőséget barkácsolásra. A szabad játék során a gyermekek mindkét szobában játszanak. A fő étkezés szintén ebben a szobában oldható meg, a többi étkezés pedig a konyhából nyíló reggeliző-uzsonnázó helységben. A bérlemény adottságai miatt a konyharész külön helyiségben található, tűzhellyel, mosogatóval, kézmosóval felszerelt. Az óvoda benti berendezése megfelel a WOP által előirányzottaknak. A bútorok tömör fából, szépen megmunkálva készültek, átrendezhetőek (asztalok székek: a művészeti tevékenységekhez, az étkezéshez vagy a reggeli körhöz átrendezhetőek). A naponta használandó alapanyagok a gyermek számára jól láthatóan vannak elhelyezve, fa/vessző-polcokon, kosarakban (például: színes gyapjú kosárban, müzli üvegben, stb.). Csak a nagyon értékes, ritkán használt dolgok kerülnek a szekrénybe, illetve a gyermek által el nem érhető helyre (pl. faragott líra). A játékszerek, játékeszközök óvodánkban természetes anyagokból készülnek: állandóan vagy ideiglenesen felépíthető házacskák és berendezéseik többféle méretű és színű kendők, leplek fából készített játékok, hajók, autók, figurák, állatok; gyökerek, ágak, rönkök, varrott babák, bábuk kötött állatok, bot nyelű lovagolható paripák, lókantárok filc fejdíszek, koronák, palástok, tarsolyok, tündérsüvegek kosárnyi kagyló, fenyőtoboz, kövek, kavicsok, magok, gyökerek, fakérgek stb. nagy, puha báránybőrök, színes rongyszőnyegek. A további tárgyi feltételekről az óvoda aktuális eszközjegyzéke ad pontos képet. IV. Óvodánk nevelési feladatai 6

1. Az egészséges életmód kialakítása Óvodánkban a gondozás szeretetteljes tevékenységei: a testápolás, a táplálkozás, a melegen tartás, az öltöztetés-öltözködés nemcsak a gyerek fizikai szükségleteit elégítik ki, hanem egyben a lelkét is ápolják, növelik biztonságérzetét és hozzásegítik az egészséges életvitel kialakításához. Nevelésünk célja Gondozás-gondoskodás - A Waldorf-óvodapedagógián alapuló nevelés célja a későbbi egészséges életvitel megalapozása, e tevékenység eredményei ennek megfelelően csak a későbbi életszakaszokban mutatkoznak majd meg teljes mértékben. - A gondozás szeretetteljes tevékenységei: a testápolás, a táplálkozás, a melegen tartás, az öltöztetés-öltözködés nemcsak a gyerek fizikai szükségleteit elégítik ki, hanem egyben a lelkét is ápolják, növelik biztonságérzetét és hozzásegítik az egészséges életvitel kialakításához. Feladataink - Az anyai gondoskodás tudatos felvállalása, mivel ez nevelői tevékenységének, a gyerekekkel való kapcsolatának, meghatározó része: e tevékenység közben folyamatosan tájékozódhat a gyerek állapotáról, testi és lelki közérzetéről. - Kis rítusok kialakítása pl. a tisztálkodás teendői körül, melyek segítenek a személyes higiéné szokásainak kialakulásában. Helyes egészségügyi szokások megalapozása, kialakítása: Rendszeres kézmosás ösztönzése játék végeztével, étkezések előtt és után. Fogmosás, fésülködés és öltözködés támogatása. 7

Szépen terített asztal melletti, nyugodt étkezés kialakítása. A napi ritmusban, a családi élettel egybefonódóan a pihenés, alvás nyugalmának biztosítása. Udvari játék során használt ruházat cseréjének lehetőségét megteremteni, hogy ápoltan, tisztán hallgathassák a mesét, s ülhessenek az ebédlő asztalhoz. Testápolási szokások kialakítása A gyerekek kis segítséggel, majd később önállóan szappannal kezet, arcot mosnak, törölköznek, amikor szükséges. WC használat után megpróbálják használni a WC papírt. Vigyáznak a WC, a mosdó rendjére, a tisztálkodási eszközöket a helyükre teszik. Segítséggel, majd később önállóan használják zsebkendőjüket, fújják az orrukat. Étkezés után kiöblítik szájukat. Használják a fésűt, hajkefét, majd a helyére teszik. Tüsszentéskor, köhögéskor a zsebkendőt a szájuk elé tartják. Étkezés - egészséges táplálkozás biztosítása a Waldorf-pedagógia ajánlása alapján: gabonaalapú, hús-tojás- és tejmentes, sok nyers gyümölcsöt, zöldséget tartalmazó étrenddel. A gyerekek az edényekkel, evőeszközökkel kiszolgálják magukat, és ízlésesen elhelyezik az asztalon, étkezés után visszateszik a helyükre. Önállóan esznek és isznak igényük szerinti mennyiséget, helyesen használják az evőeszközöket. A szalvétát önállóan, kérés nélkül megfelelően használják. Étkezés közben ügyelnek az asztal és a környezet rendjére. 8

Kirándulások alkalmával a fogyasztásra kerülő élelmiszereket tároló csomagolásukból előveszik, maradékát a megbeszélt módon rendben elpakolják. Öltözködés Kis segítséggel, majd később önállóan öltöznek és vetkőznek, megpróbálják betartani a megfelelő sorrendet. Holmijukat a saját helyükre teszik, és vigyáznak azokra. Cipőjüket megpróbálják önállóan le-, és felvenni, illetve később cipőfőzőjüket önállóan befűzni és bekötni. Séták, kirándulások alkalmával esőköpenyeik, csizmáik felvételében közreműködnek, levételkor a megfelelő tárolókra helyezik. Környezet rendben tartása Észreveszik, jelzik, ha valaki hiányzik. Szelektív hulladékgyűjtési szándékunk szerint, külön szeméttárolóba helyezik, a papír, műanyag és üveg hulladékot, valamint kertünkben felállított komposztálóra hordják a szerves hulladékot. A különféle eszközöket használat után önállóan rendben tartják, és a helyükre teszik. Rendet tartanak maguk körül. Használják a lábtörlőt. A rendetlenséget megszüntetik. A kirándulások helyszínén a szemét tárolásában, összegyűjtésébe utánzás erejével kapcsolódnak. Testmozgás, mozgásformák 9

- A gyerekeknek megfelelő mozgásfejlődésük érdekében lehetőségük nyílik az életkoruknak megfelelő természetes játékos mozgásokra: futásra, ugrásra, dobálásra, kúszásra, csúszásra, mászásra, függeszkedésre, a mindennapi benti és kinti játékban egyaránt. Feladataink - Mindennapos, változatos mozgásformák biztosítása az énekes-verses játékok, füzérek során. - Elegendő, szabad levegőn töltendő idő: szabad játék az udvaron, valamint heti rendszerességgel tartandó séták a közeli arborétumban. - Segítségnyújtás a sztereotip viselkedések, a rossz minták (agresszió, erőszak) kerülésében. - A csoportszoba berendezésének biztosítása könnyen mozgatható, többfunkciós bútorokkal, például padokkal is. Így lehet csúszni, mászni, kúszni az asztalok, székek és padok között, alatt stb. és csúszni vagy egyensúlyozva járni a padokon stb. - Az udvaron is lehetőséget kell teremteni a mászásra, függeszkedésre. Egyensúlyozni lehet egy farönkön is és ezt a célt szolgálják (az udvari játékszerek közül) a gólyalábak is. Mindez fejleszti a gyerekek testi erejét, ügyességét. Fejlődése során a gyerek egyre önállóbban látja el testi szükségleteit, majd az óvónő mintáját követve, ő is felajánlja segítségét a kicsiknek. A családias kapcsolat az egész csoportot átöleli. A gyermeket körülvevő tárgyi-, a szokásbeli-, az érzelmi- és a tartalmi környezet, bölcsője kell, legyen fejlődésének. Óvodánk ezért, minden apró mozzanatával a kisgyerek életformáját igyekszik szolgálni, jó minőségű táplálékot adva a gyerek testének, lelkének, egész személyiségének. 10

Az egészségvédelem feladatai - az óvoda orvosa évente kétszer megvizsgálja a csoportot, - ha szükséges, a további vizsgálatokra javaslatot tesz, - a védőnő havi rendszerességgel látogatja a csoportot, - szülői igényre a védőnő előadást tart az egészségvédelem témakörében, - az óvoda rendszeresen fejlesztő pedagógus segítségét veszi igénybe. 2. Érzelmi nevelés és szocializáció Pedagógiánk az érzelmi biztonság fontosságát hangsúlyozza a kisgyerek pszichikus és mentális fejlődésében. Azt valljuk, hogy ezt az érzelmi biztonságot elsősorban a családnak kell megadnia, de meg kell, hogy adja a gyereket fogadó első intézmény is. A nevelés célja - Arra törekszünk, hogy óvodánk az anyát követve, egyfajta szociális anyaöl tudjon lenni a kisgyerek számára. - Nevelésünk a gyerekben működő természetes erőket kívánja támogatni úgy, hogy a gyerek szabadon tudja azokat alkalmazni, fejleszteni. Ez szeretetteljes, meleg légkört kíván, amely biztosítja a megfelelő fizikai és pszichés környezetet. - A Waldorf-nevelés a gyermek individuális fejlődését differenciált módon segíti, és módot nyújt lényének a közösségben való kibontakoztatására is. - Lehetőséget ad valódi közösség létrehozására, melyben minden gyermeki személyiségre szükség van. Ezáltal, hogy mindenkinek van szerepe, a mindenkire szükség van élmény- és a szolidaritás érzése végigkíséri őket kibontakozó életük során. 11

- A Waldorf-óvodánk csoportja életkorilag mintegy egyharmad-egyharmadegyharmad arányban foglalja magában a három óvodai korcsoportot, vagyis vegyes életkori csoporttal működünk. Ezzel egyrészt nem törik meg a család természetes közegének jellege, másrészt az óvodapedagógus és kisgyermek között a nagyobb gyermekekben kitűnő közvetítőket találnak, akik a csoport szokásait, ritmusait, napirendjét is teljesen természetes módon hagyományozzák át - az utánzás által - az utánuk következőkre. Feladataink - az általunk gyakorolt nevelési stílus, módszer a gyermek utánzási képességére épüljön, - nyújtsunk követendő mintát a mindennapokban a különböző tevékenységek során, - teremtsük meg azokat a valós helyzeteket, amelyekben a gyermekek saját igényeik szerint feltalálják magukat. - ha kívülről nem zavarják a gyermek önbizalmát, egyre növekvő önállósággal maga jelzi fejlődését: egyre több belső és külső aktivitást mutat, egyre jobban ő is követendő mintává válhat a többi gyermek számára. Mindez csírája egy későbbi, kreatív, az életben természetesen eligazodó személyiség kialakulásának. o Legyünk figyelemmel a közösségben zajló folyamatokra, támogassuk a társas kapcsolatok, a közös tevékenység kibontakoztatását. o Céltudatosan szervezzük meg a gyerek életrendjét tartalmazó rugalmas napirendet, mely lehető teszi a személyiség fejlődését. o Törekedjünk a barátságos derűs légkör biztosítására. o Tegyük lehetővé, hogy közösségi érzelmük kialakulhasson (közös élet biztonsága, nyugalma). o Segítsük a közösségi szokások kialakítását, melyek hatnak a közösségi érzelmek, magatartások alakulására. 12

o Támogassuk a közösségi - erkölcsi igényekkel, kívánalmakkal való azonosulást. o Adjunk lehetőséget a személyiség pozitív, széleskörű fejlődéséhez. Beszoktatás, befogadás a közösségbe - Az óvoda kezdés minden kisgyermek életében nagy változásokkal, esetleg nehézségekkel jár. Ismeretlen emberek, idegen szokások, eddig nem tapasztalt élethelyzetek. - Ezt felismerve, a felnőttek feladata, hogy a gyermekeknek minél elviselhetőbbé tegyék azt, ami nehéz. - Nagyon fontos a szülők és a pedagógusok részéről is a következetesség, mely a gyermekben növeli a biztonságérzetet. - A következetesség azt jelenti, hogy napról - napra tudatjuk a gyermekkel, hogy mikor jön, és meddig marad az óvodában, s ha úgy tűnik, hogy kezdetben szívesen maradna tovább, akkor is tartsuk magunkat az eredeti elgondolásunkhoz. - A gyermek számára a felnőttek elgondolásai, szavai, tettei harmóniában kell, legyenek ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. - Az óvodakezdést megelőző napokban kézműves napokat tartunk, melynek során a régi és az új családok, gyerekek megismerkedhetnek egymással. A beszoktatás befogadás mindig fokozatosan, a gyermekek igényeit figyelembe véve történik. Hétfőn: a szabad játék végéig maradnak Kedden: már részt vesznek a székkörben és a füzérben Szerdán: az udvari játék végéig maradnak Csütörtökön: ebédig Pénteken: ebéd, mese, búcsúzás 13

A következő napoktól kezdve a gyerekek már végig ott maradnak a délelőtt folyamán. Hét közben, ha szükséges, a szülővel egyeztetve pihenő napot tarthatnak. 3. Anyanyelvi és értelmi nevelés A kisgyermek spontán utánzással tanulja meg anyanyelvét, hisz nem tudja nem utánozni azt, amit, érzékel, átél, megtapasztal. A cselekvést éli át, és ebből kiindulva kötődik érzelmileg a tapasztalatokhoz, majd utólag fogja felfedezni a folyamatban megjelenő képzeteket és fogalmakat. Az óvodáskorú gyereknek szüksége van arra, hogy a környezetében beszélt anyanyelvét minél biztosabban tanulja meg. Ezért ebben az életkorban a Waldorfpedagógia nem támogatja az idegen külön tanítását. Az anyanyelvi nevelés az egész óvodai életet áthatja, valamennyi tevékenységi formájában jelen van. A nevelés célja - óvodánk az életünket és világunkat átszövő összefüggéseket kísérelje meg érzékelhetővé és tapasztalhatóvá tenni a gyerek számára. Feladataink - biztosítsunk változatos tevékenységeket és élményeket a gyerekek számára, de ugyanakkor óvjuk fejlődő belső világukat, a fokozatos érlelődését segítve elő - ott ajánljunk segítséget, ahol a gyerek éppen tart, megvárva, hogy a gyerek önállóan találja meg a következő lépést. Értelmi fejlődés 14

Mint fentebb említettük a kisgyermek érzelmileg kötődik a cselekvésben átélt tapasztalathoz és utólag fedezi fel a folyamatban megjelenő képzeteket és fogalmakat. A felnőtt ellenben a gondolkodással kialakított fogalmak és információk alapján mérlegeli cselekvésének lehetőségeit. Tehát a lelki képességek sora, a gondolkodást, az érzést és a cselekvésben megnyilvánuló akaratot, motivációt illetően ellenkező irányulást mutat a felnőtt és az óvodás viselkedésben. A kisgyermek nem a szóból tanul, hanem a szemlélődésből, tapasztalatból, cselekvésből. A Waldorf-óvodapedagógiánk ebben az életkorban mellőzni szeretné: - A példakép és tapasztalati tartalmak hiányát. - Az idő előtti, túl korai fejlesztést. Feladataink - A napirend során adódnak azok a tevékenységek, melyek spontán módon segítik a gyerekek képességeinek kialakulását: - pl. a számfogalom kialakulására remek lehetőség a terítés, amikor a gyerekek az étkezéshez szükséges evőeszközöket maguk számolják és kész-tik elő. - Pl. sorba rendezés, párosítás a gumicsizmák rendbe rakása során. - Pl. halmaz képzés a játékok elpakolása, szétválogatása során. - Pl. a dolgok milyenségének (súly, forma, felület) megtapasztalása az óvoda tárgyi környezetének közvetítésével a természetes anyagokból készült tárgyak valódi minőségein keresztül. Mindezek a tevékenységek a napirendbe ágyazottan jelennek meg, nem külön kezdeményezésre. 15

Az anyanyelvi nevelés területei 3.1. Mese vers A mindennapi mese bepillantást jelent a gyerekek számára a valóság világába, amely megfelel mágikus világképüknek. A nevelés célja - A kisgyermek a mesei képeken keresztül a lelkét tápláló, fantáziáját serkentő élményekhez jusson. - A mese a fantázia táplálója, a maga törvényeivel erkölcsi útmutató. Ha a mesének nincs valóságos viszonya az örök emberi lelki tartalmakkal, akkor a fantázia öncélúvá válik, nem ad lelki táplálékot, fantasztikum lesz, s ezzel károsítja a gyerek belső világát. Nevelésünk ezért mellőzni kívánja a technika által közvetített, a gyermeki fantáziát eltorzító tartalmakat. - Az élőszóban történő mesélés során a mesélő élő, emberi minőséget közvetít a gyermeknek, amit semmilyen gépezet vagy apparátus nem pótolhat. - A Waldorf-pedagógia úgy látja, hogy sok igazság rejlik az eredeti népmesékben, mert olyan lelki-szellemi értékekről és példakép erejű emberi fejlődési folyamatokról szólnak, melyek éppen olyan igazak, mint az érzékelhető világ tényei. Feladataink - A meséket mindig az aktuális ünnepkörhöz, évszakhoz igazodjanak, - mese választásnál részesítsük előnyben a magyar, ill. más népek mesegyűjteményeit. 16

- A mesélés során éljünk az ismétlés én-erősítő hatásával, azaz egy-egy mesét hosszabb időn keresztül, lehetőleg fejből meséljünk. Az ismétlés elmélyíti az azonosulást és a megértést, elősegíti a belső kép készítést. - A mesélés a mindennapokba beépített szertatás legyen, mindig ugyanabban az időpontban, ugyanazok a gesztusok és események kísérjék a folyamatot. - A mesék dramatizálása során inkább a mesei történések megjelenítése történik, figyelve arra, hogy a gyerekek ne kényszerüljenek a szerep felmondására, de természetesen megszólalhassanak benne, ha szeretnének. - A dramatizáláshoz használt jelmezek természetes anyagból készülve inkább csak jelzés értékűek legyenek, kerülendők az arcot takaró jelmezek. - Ha a gyermek megosztja velünk még képlékeny világnézetét, azt értő figyelemmel hallgatjuk, s nem javítjuk ki feltétlenül még képlékeny világnézetét. A nyitott és eleven kérdésként átélt képzeleteket meghallgatva, esetleg egy-egy kérdést feltéve támogatjuk mesélőkedvét, melynek során megnyilatkozik belső titkairól. 3.2 Bábozás A vegyes életkorú csoport összetétele igényli a gondos mesekiválasztás mellett a pedagógiai segítséget is arra, hogy egy egyszerűbb mesét örömmel tudjanak végighallgatni és követni a nagyobbak, és egy hosszú komplikáltabb mese során ne fáradjanak el a kicsik. Segítség lehet a bábozás, amelyre egy ünnep alkalmával is sor kerülhet. A nevelés célja - Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek a bábozás során lássák a bábok mozgatóját,ezáltal mélyebben azonosulhassanak a kívülről vagy felülről vezetett figurával. - A Waldorf-óvoda bábszínházának bábui célzottan nem kézi vagy kesztyűbábok, hanem úgynevezett álló bábok, vagy marionett figurák. Ezeket az 17

óvodapedagógus az asztal mögött ülve vagy állva, takaratlanul vezeti az asztalszerű színpadon vagy felülről zsinórral mozgatja, ha marionett. Feladataink - Az óvónők vegyenek részt aktívan a bábok készítésében, és próbálják a munkába bevonni a szülőket is. - A bábok készüljenek természetes anyagból (pl.: selyem), és kialakításukkal hagyjanak teret a gyermek fantáziájának, képalkotó erőinek (csak nagyjából kidolgozott figurák). - Színes selymekkel letakart, kellékekkel berendezett asztal kialakítása megfelelő a bábozáshoz. - Támogassuk a gyerekek spontán kialakuló bábjátékát, értő figyelemmel kísérve a folyamatot. Ilyenkor módja van rácsodálkozni a pedagógusnak, hogy a gyerekek milyen gazdag szókinccsel mesélnek, hogyan működnek együtt a bábozás során. Fontos számukra, hogy a meséléssel és a bábozással kapcsolatos csoportszokásokat ők is betartsák; például letakarják a felépített színpadot előadás előtt és után is, énekszóval vagy zenével kezdik, és kísérik, majd fejezik be az előadást. Sokszor az óvodapedagógusok saját mozdulataikat figyelhetik meg a bábozó gyereken. Annyira szokássá válik a bábszínház, hogy otthon is - ünnepekkor vagy más alkalommal - nagy örömmel báboznak a gyerekek a családjuknak, rokonaiknak, vendégeiknek, vagy ha más néző nem akad, a babáiknak és kedvenc állataiknak. 3.3 Vers A Waldorf-pedagógia a kisgyermekek anyanyelvi nevelésének elengedhetetlen részének tekinti a verseket, ritmikus mondókákat. 18

A nevelés célja - a Waldorf-pedagógia gyermekképéből adódóan nem arra törekszik, hogy a gyerekek minél több verset, dalt tanuljanak meg, hanem, hogy a ritmizált beszéddel és énekkel az óvónő olyan hangulatot teremtsen, ahol az ének, és a vers öröm, a tisztelet és a belső világ kifejezése. - Arra törekszik, hogy, a ritmus, a tempó, a szöveg zeneisége a dinamika és a hangzás sokféle változatában jelenjen meg., így keltve a gyermekben örömteljes, frissítő indíttatást arra, hogy megszeresse a szép beszédet. - A Waldorf-pedagógia fontosnak tartja, hogy a gyerekek a vers-és dal örömteli elsajátítása során sohase kényszerüljenek arra, hogy egyedül szerepelve kelljen egy verset, vagy dalt előadniuk. Feladataink - A megfelelő versek kiválasztása, csakúgy, mint a mesék és dalok esetében is, folyamatos, állandó feladat. - Törekedjünk arra, hogy a különböző alkalmakkor, mint az asztali áldás, születésnap, reggeli kör stb. a vers- és a mondókakincs legnemesebb formáit használjuk, jellemzően a magyar néphagyományból merítve azokat. - Versekkel történhet a nap sorából kiemelkedő események kezdetének és végének jelzése. - Időről-időre megpróbálkozhatunk azzal, hogy történeteket kitalálva, azokat verses formában ritmizáljuk. - A nap során adódjon olyan helyzet, melyben minden gyerekhez külön odafordulva, dajkáló testi közelséget teremtünk egy-egy ritmikus mondóka, vers segítségével 19

Mindig tartsuk szem előtt, hogy a gyerekek a vers-és dal örömteli elsajátítása során sohase kényszerüljenek arra, hogy egyedül szerepelve kelljen egy verset, vagy dalt előadniuk. 3.4. Ének, zene Az éneklés, mint a zenélés és az improvizálás, a Waldorf-óvoda napirendjének része. A mindennapos tevékenységeket a különböző munkákat is gyakran kíséri ének. Bizonyos helyzetekhez szokásszerűen fűződik egy-egy dallam, mely a gyerekek számára mintegy jelzi, hogy az óvónő éppen mit csinál. Így az énekszó bevonja a gyereket az óvónő tevékenységébe. Az óvodában egy szólamban, és - mint a gyerekek- magas hangon énekelnek az óvónők. A Waldorf-pedagógia gyermekképéből következik az a megállapítás, hogy a kisgyerek másképpen hall, mint a felnőttek, hiszen más tudatállapotban él. A zene eltérően hat, életerőt adva, de lehet káros is. A jó zene a csendből indul ki, és a gyermekek is csak oldott, nyugodt légkörben kezdenek el énekelni.. A nevelés célja - Óvodánkban a műszaki zajoktól és a tömegkommunikációs eszközök hangáradatától kímélni kívánjuk a kisgyermeket. Ezért nem használunk se magnót, se más technikai eszközöket. - Főként a kvint intervallumú és a pentaton zene nyugtatja meg őket ebben az életkorban. - Fontos, hogy a gyermek fel tudja fedezni, honnan erednek a különböző hangok. Meg kell tapasztalnia az éneklő, zenélő, embert, látva a hangszer használatát kísérő mozgásokat, átélve a zenélő érzéseit, koncentrációját. 20

Feladataink - Törekedjünk arra, hogy a különböző eseményekhez kapcsolódó rítusokat kísérjék dalok, dúdolgatás. - A gyerekek használhassák az életkoruknak megfelelő hangszereket, s magunk is improvizatív módon használjuk azokat. - A zenélés megjelenhet egy adott mese elemeként, valamint a bábozás során. - Gondoskodjunk arról, hogy több különböző hangszer legyen az óvodában, a gyerekek számára elérhető helyen.( pl. kis rézharangok, gyerek-hárfa, xilofon, csörgők, botok, pengetős vagy fúvós hangszerek. A gyerekek életkoruktól függően más és más hangszert használjanak. Itt is alapelv, hogy a gyermek mindig emberrel kapcsolatban élje meg a dolgokat, hogy érezze, a hang ott keletkezik,, ahol valaki énekel, zenél. 3.5. Szép mozgás a ritmikus játékban és az euritmiában A mesei jelenetek megelevenítésében jelentős szerepet játszik a mindennapos ritmikus játék. Jellemző erre az életkorra, hogy a gyerekek bizalommal követik az óvónő mozdulatait. Az utánzásban a gyerekek nemcsak a test mozgását és ügyességét utánozzák, hanem mivel a test és a lélek kisgyermekkorban még nagyon szoros összefüggésben áll lelki folyamatokat is. A kisgyermek nem a szóból tanul, hanem a szemlélődésből, tapasztalatból, cselekvésből. A nevelés célja - A kisgyermek saját test- és térérzékelésének elmélyítése, 21

- a ritmusos mozgás átélhetősége, - a mozgásformák harmonizálása. Feladataink - Teremtsük meg a mindennapok során ennek a 15-20 perces tevékenységnek a feltételeit, melynek tartalma naponta visszatérően, legalább két hétig ismétlődik. - A mozgással kísért mondókák, versek, dalok egy történetbe ágyazva jelenjenek meg, melyben a természet élete és az emberi munka sokféle szempontból jelenjen meg. - A füzér mindig igazodjon az aktuális ünnephez, évszakokhoz (pl. egy gyermek kimegy a mezőre, találkozik állatokkal, törpéket lát, táncol velük). - A ritmikus játék összeállításánál figyelni kell arra, hogy az erőteljesebb, illetve a finomabb mozgások, valamint a vidám és komolyabb hangulatok frissítő változatosságban jelenjenek meg. - A gyerekek testét (és lelkét egyaránt) úgy próbáljuk mozdítani, hogy utasítást ne kelljen adni, mert az megzavarná a gyermeket az álmodozó és önfeledt tudatállapotában. - Igyekezzünk úgy mozdulni és énekelni,mintha a mozdulat ott helyben születne meg, a természetes mozgásokat minél hűbben utánozva. 3.6. Az euritmia Az euritmia mozgás-művészet, mely szintén Rudolf Steiner nevéhez fűződik. Körülírható, mint látható beszéd, látható zene. A Waldorf-iskolákban pedagógiai euritmiát is tanítanak, ezenkívül van még művészeti euritmia, ami színpadon jelenik meg, és az orvostudományban használt 22

terápiás lehetőség a gyógyeuritmia. Az euritmia a hangzókat, hangokat, intervallumokat speciális mozdulatokkal fejezi ki, s így képez szabályos, testi gesztus-nyelvet. Míg a ritmikus játékban az óvónő olyan mozdulatokat használ, amely minél inkább a természetes mozdulatokat kívánja utánozni (például az aratást), addig az euritmia inkább azokkal a mozdulatokkal játszik el, amelyek a beszéd-, nyelv- és zene szerkezetével függnek össze. Heti rendszerességgel, képzett euritmista vezetésével végzik ezt a mozgásformát a gyerekek. 3.7. Szabad játék, a tevékenységben megvalósuló tanulás és munka A kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a játék. A Waldorf-óvodai élet tevékenységi formái között a szabad játéka kiemelt fontosságot élvez. A Waldorf-óvodai napirendben minimálisan kétszer, egy-egy óra szabad játékra van ideje a gyereknek. Ezzel biztosított a kisgyerek szükségleteiből fakadó játék igényének. A nevelés célja A Waldorf-pedagógia nagyon komoly szerepet tulajdonít a gyermek játékának. A játszó gyermekben megjelenő természetes erőket és képességeket óvni, ápolni és erősíteni kívánja. A játék szabad kell, hogy legyen, csakis így vezet céljához, az egyéni benyomások feldolgozásához. A gyerekek a szabad játék során kipróbálhatják és megtapasztalhatják a megfelelő viselkedési formákat játszótársaikkal, és így fejleszthetik szociális képességeiket. 23

A fejlődés folyamán változó játékformák megfelelő játékeszközöket igényelnek. Fontos, hogy a világra nyitott kisgyermeket az érzékelés széles skáláját biztosító tárgyi környezet vegye körül, mely nem csapja be érzékleteiben: ezért javasolt a természetes anyagok használata, a fajsúlyt és felületi viszonyokat tévesen közvetítő műanyag játékokkal szemben. A játékszerek nagy része alapelv-szerűen nem részletesen kimunkált, ezzel segítve a gyermeki fantázia minél gazdagabb érvényesülését Az óvodáskorú gyereknek legyen lehetősége egy olyan babát szeretni, amelyre az ő saját énjét, személyiségének magját kivetíti és barátként vagy játszótársként osztja meg vele minden örömét és bánatát. Egészségesen hat, ha a gyerek ilyen módon feldolgozhatja a számára még érthetetlen helyzeteket vagy más élményeit. Ezek az úgynevezett Waldorf babák körültekintő gondossággal készülnek: a szabástól a baba felöltöztetéséig bezárólag. Figyelembe véve azt, hogy minden, ami a gyerek kezébe kerül az esztétikán túl, jó minőségű, minta értékű legyen. Nemcsak a természetes anyagok (pamut, gyapjú) használatát tartják fontosnak a Waldorfóvodában, hanem a testarányok (fej-test arányai) pontos betartására is törekednek, s a színeiben (test, haj, ruha), az arckifejezésben finom, lágy harmónia tükröződjön a kedves játék babából. Eképpen szabad teret kaphat a gyerek fantáziája és képzelete. A Waldorf-óvodai napirendben minimálisan kétszer, egy-egy óra szabad játékra van ideje a gyereknek. Ezzel biztosított a kisgyerek szükségleteiből fakadó játék igényének kielégítése az óvodában. Feladataink - Meg kell teremteni a gyermek szabad játékához szükséges nyugodt, harmonikus légkört. 24

Ez a nyugodt, elfogadó légkör leginkább a saját tevékenységébe elmélyülő, ugyanakkor figyelmével a csoportot átölelő óvónő körül tud kibontakozni. - Biztosítani kell a szabad játékhoz a különböző kuckók építésének lehetőségét. - A szerep játékokhoz legyenek palástok, koronák, bot-paripák. - A játékszerek készüljenek természetes anyagból pl. bársony, vásznak, szőrmék, selymek. - Legyenek a játékok között különböző, természetből származó tárgyak, fa és kő építőelemek. - Egy-egy eszköz, vagy ötlet felajánlásával a gyerekek elakadt játékát tovább lehet segíteni. - Törekedni kell a konfliktus helyzeteket megelőző jelek észrevételére. Adott esetben,tapintatosan belépve a gyerek játékába, esetleg egy kérdés feltevésével tovább lehet segíteni a folyamatot az általuk megtalált, új folytatási lehetőség felé. A szabad játék ilyen vezetése nem jelenti a tevékenységbe való beavatkozást, és annak irányítását. A Waldorf-pedagógia összefüggést lát a gyermek játéka közben megjelenő magatartása, s majdan a felnőttkori munkához kapcsolódó magatartása és életvitele között. Arra törekszik, hogy ebből az átfűtő melegből, amely erőként lép fel a gyermek játékában és jelzi valódi belső aktivitásának teljes kielégítését, minél többet mentsen át a későbbi életszakaszokra is. 3.8. A tevékenységben megvalósuló tanulás munka A Waldof-pedagógia szerint a megfelelő tanulási forma ebben az életkorban nem az úgynevezett játékos tanulás, hanem a valódi tapasztalat-szerzés, melyre az óvodai élet egésze ad lehetőséget. Az óvónő a szabad játék ideje alatt különböző munkákat végez (háztartási, kerti, kézműves tevékenység). A gyerekek szabadon 25

bekapcsolódhatnak ezekbe a tevékenységekbe. Nem a teljesítmény a fontos, hanem az igazi örömöt okozó tevékenység folyamata. A nevelés célja Az óvónők által végzett munkákhoz kapcsolódva a gyerekek átélhessék a folyamatokat,az emberi kéz tevékeny aktivitását. Ezek a folyamatok érzéki és mégis áttekinthető tapasztalatokkal szolgálnak a külvilág fontos, hozzánk kapcsolatos esemény sorairól. Feladataink - Az óvónő igyekszik úgy dolgozni, hogy a gyerekek őt utánozva szívesen kapcsolódjanak be a munkába - Biztosítani kell azonban, hogy a gyermekek fejlődésük fokától és életkoruktól függően rövidebb, vagy hosszabb idő múlva a munka jellegű tevékenységek után visszataláljanak a kortársaikkal való spontán játékba. - A tevékenységek lehetnek: a mindennapi munkák: (sütés, főzés, asztalterítés, ételosztás, mosogatás, rendrakás, takarítás) heti visszatérő munkák: ( mosás, vasalás, varrás, játékszerek javítása ) havi, évszakonkénti munkák: (veteményezés, betakarítás, befőzés) - Ezeket a munkákat az óvónő a (benti és kinti) szabad játék ideje alatt végezze egymást átható ritmusokban. Barkácsolás, kézművesség a külső világ tevékeny megismerése. 26

A varrás során pl. ki filc zsákocskák készülhetnek, melyekben a gyerekek hazavihetik az általuk a kalászokból kicsépelt búzát. A fonalakból ujjaikkal, vagy ún. körmöcskén kötelek készülnek a lókantárokhoz. Szövéskor az iskolába készülő gyerekek kis tarisznyákat készítenek. Az óvónő itt is példaként szerepel, aki játékokat készít a gyerekek jelenlétében. Nem csak a gyapjú és a különböző textilek képeznek jó alapanyagot a játék készítéséhez: fadarabból, ágakból vagy gyökérből házikót, hajót, bababútorokat lehet készíteni. Így sor kerül kalapácsolásra, fűrészelésre, reszelésre, csiszolásra igazi szerszámokkal a satupadnál. A kérdésekre, Honnan van a mindennapi kenyerünk? Honnan van a méz, a viasz (kréta, gyurma, gyertya)? Honnan van a ruhánk alapanyaga (gyapjú)? Hogyan lesz mindezekből az emberi életet szolgáló dolog? melyek átszövik a Waldorf-óvodás mindennapi életét és meghatározzák az óvónői munka tartalmát - a választ a gyerekek saját érzéki tapasztalata és maguk a tevékenységek adják. V. Különböző tevékenységi formák, művészeti tevékenységek és színterük A művészeti tevékenységek során a gyerekek általában a szabad játék ideje alatt, témához nem kötötten, önállóan tevékenykednek. A rajzolásban, festésben, formázásban és a gyapjúkép készítése során alkotó és formáló készségük fejlődik, és rendszeresen tapasztalhatják meg a különböző minőségeket. 1. Rajzolás A Waldorf-óvodapedagógia a gyerekrajzokat üzenetnek tekinti, amit a gyerek ad a 27

fejlődéséről. A gyerek rajzaiban nemcsak az figyelhető meg, hogy a képek egyre finomabbak és szebbek, s hogy egyre jobban ábrázolja az őt körülvevő tárgyi világot s a lényeket, hanem a gyerek egész testi és lelki fejlődése tükröződik. Olyan pontosan, hogy az arra képzett óvónő leolvashatja belőlük a gyerek fejlettségi szintjét, esetleg hiányosságait, speciális szükségleteit. Feladataink - A hétfői nap megfelelő erre a tevékenységre, mert segíti a hétvége utáni visszaérkezést az óvodába, s a gyerekek gyakran rajzolják le hétvégi élményeiket. -- Méhviaszból készült (ezért illatos), élénk, telített színű téglácska alakú kréták a rajzeszközök. (Mivel az óvodás keze még nem alkalmas a három ujjas ceruzafogásra ilyen fogás esetén ugyanis a kéz görcsössé válik ezért kapnak vastagabb téglácska alakú krétákat. Így szabadon futnak le a mozgásos impulzusok, az életkornak megfelelő nagy érzelmi telítettséggel. - A csoport szoba adott helyén az óvónő előkészíti a rajzolás színterét: a zsírkrétákkal teli tálakat és a papírokat elhelyezi az asztalon, majd könnyű textillel letakarja a tevékenység kezdetéig. - Témához nem kötötten, önállóan tevékenykednek a gyerekek, majd amikor befejezik a munkájukat, az elkészült rajzokat odaadják az óvónőnek, aki minden gyerek számára külön mappába gyűjti össze azokat. Az óvodáskor végén majd valamennyit ajándékként hazavihetik a gyerekek. - Az óvónő maga is rajzol időnként a gyerekek előtt: plakátot készít, vagy olyan képet rajzol, melyben a kivágott mozgatható figurákkal egy mesét is el lehet játszani. - Az arra képzett óvónő leolvashatja a rajzokról a gyerek fejlettségi szintjét, esetleg hiányosságait, speciális szükségleteit. 28

2. Gyapjúkép készítés Ez a technika átmenetet képez a kézimunkához tartozó gyapjúfeldolgozás, a plasztikus formálás és a kép-alkotás között. Sok színnel megfestett, kártolt gyapjút filclapokra lehet tenni, és így képet készíteni, ami a rajzolás és festés tapasztalatait kiegészíti. Feladataink - A gyerekek minden héten lehetőséget kapnak egy ilyen kép készítésére, ami egy rövid kiállítási idő után szétszedhető és ugyanabból az anyagból következő alkalommal is lehet képet készíteni. - Havonta egyszer az óvónő szintén készít egy nagyobb képet az ünnep témájával kapcsolatosan, és így a gyerekek láthatják a fejlettebb technikát, amit az óvónő használ. - A csoport szoba adott részében elrendezi az asztalokat, szépen előkészíti, fésüli a gyapjút, színek szerint rendezi egy kosárba, mielőtt elkezdené a munkáját. Ezek után úgy kezdi a képet, hogy először különböző színekkel befesti a hátteret, majd egyre több nagyon puha, vékony réteget felhasználva alakulnak ki a tárgyak, lények a képen. Csak egy bizonyos távolságból hasonlít az egész egy rajzolt képhez. - Az elkészült képek aztán kifüggesztésre kerülnek. 3. Gyurmázás, plasztikus formálás Az óvodában a formázáshoz a gyerekek élénk, telített színű, a kéz melegétől megpuhuló méhviasz lapocskákat használnak. (Míg az agyag hőt von el az azzal tevékenykedő kezétől, addig a viasz megpuhulása után maga is átmelegszik, s mintegy hőt sugároz. A kisgyerekkori érzékelés szempontjából ez a különbség nagyon fontos.) 29

Feladataink - Az óvónő előkészíti az asztalokra a méhviasz gyurmát tartalmazó tálkákat. - Lehetőséget teremt, hogy a gyerekek mindent formáljanak, amit akarnak: gyertyákat díszíthetnek, egész vékony, kevéske viasszal; kialakíthatnak egész kis játék-világokat is tárgyakkal. állatokkal, emberi figurákkal. - Az elkészített munkákat az évszakasztalhoz, a megfelelő helyre teszik, vagy karácsonykor, mint egy kis betlehemest, ajándékba hazaviszik a szüleiknek. - Az udvaron főleg a meleg időszakban biztosítani kell a lehetőséget a homokkal és vízzel való játékra, mely beindítja a gyereket a természetes agyagozásra. - Nagyon fontosnak tartja a Waldorf-óvodapedagógia, hogy a gyerekek megtapasztalják a föld, víz, hő és egyéb természetes elemi dolgok minőségét közvetlenül, kipróbálják az anyag és a saját maguk lehetőségeit. - Télen hóvár építésre, hóember készítésre és hóval való mindenféle játékra kerül sor a kinti szabad játékban. 4. A sütés, mint formálási tevékenység A hetenkénti kenyér vagy cipósütés alkalmat ad tésztával dolgozni, azt kiformálni és megsütni. Alapvető formák jönnek létre: kör alakú vagy hosszúkás cipó, kígyók, rudak, csigák, fonott kalácsok, koszorúk. Az óvónő az ünnepekhez kapcsolódóan különböző, egyszerű formákat alkalmaz. Ezek a formák (miután mind nagyon egyszerűek) időnként visszaköszönnek a gyerekek sütemény formáiban, de emellett mindent kipróbálhatnak a gyerekek, és nagyon változatosan élnek is ezzel a formázási lehetőséggel. Feladataink 30

- Nagyon fontos, hogy az óvónő körültekintően készítse elő a sütést, és olyan szokásrendszert alakítson ki, amely megteremti a feltételeket ahhoz, hogy végig szépen, nyugodtan haladjon a munka: kézmosás után, fehér kötényben, felhúzott ingujjal ülve az asztalnál lehet elkezdeni dolgozni, ahol belisztezzük a munkafelületet, és az óvónő a gyerek kezébe adja a tésztát. 5. Festés Az a rajzolásban is megfigyelhető folyamat, hogy tükröt mutat az elkészült kép a gyerek saját világélményéről és fejlődéséről, a festésénél is megfigyelhető. A gyerek szabadon dönti el, hogy melyik színnel fest és, hogy mikor van a munkájának vége. A festésnek ez a fajta, az életkor sajátosságainak megfelelő megközelítése vezeti el a gyereket későbbiekben a valódi ábrázoló tevékenységig az iskolában. Igazi festményekkel is találkoznak az óvodások. Különböző ünnepekhez tartozó reprodukciókat tesz ki az óvónő a falra és az évszakasztalon képeslap formában változó tartalommal mindig jelen vannak a képek. Feladataink - Festés is nagyon körültekintő előkészítést, majd rendrakást igényel. Az óvónő elrendezi a helyet: összeállítja az asztalokat egy bizonyos formára, letakarja viaszosvászonnal és a megszokott sorrend szerint rendezi be a gyerekek munkahelyét: rajztáblákat, szivacsokat, vizes üvegeket, majd festékeket rak az asztalra. A jó minőségű, akvarell papírt az óvónő vízbe meríti, majd a gyerekek rajztáblájára helyezi. - Az óvónő énekelve kezdi osztani a nagy széles ecseteket, amelyekkel a gyerekek jó minőségű akvarell színeket helyeznek el, s futtatnak szét a papíron. (A három alapszínt kapják. (A három alapszínt kapják meg a gyerekek és ezekből tudják a vizes papíron kikeverve előállítani a többi színt. - Fontos, hogy a tevékenység a színből, a színélményből indul ki és kontúrtalan. 31

A hatás: egymásba folyó színhatárok. - Befejezéskor egy festőszekrénybe viszik a rajztáblákat, ahol majd megszáradnak a képek, amelyek szintén a gyerekek mappájába kerülnek. Ahogyan az előkészülésnél is segítettek a gyerekek, ugyanúgy részt vesznek az ecset és a szivacsok kimosásában, a víz cserélésében, a rendrakásban és az üvegek kimosásában is. A festésnek ez a fajta, az életkor sajátosságainak megfelelő megközelítése vezeti el a gyereket későbbiekben a valódi ábrázoló tevékenységig az iskolában. Igazi festményekkel is találkoznak az óvodások. Különböző ünnepekhez tartozó reprodukciókat tesz ki az óvónő a falra és az évszakasztalon képeslap formában változó tartalommal mindig jelen vannak a képek. VI. A fejlődés jellemzői az óvodás kor végén A Waldorf-óvodából kilépő gyerek erre irányuló külön erőfeszítés nélkül iskolaérett, ez általában a hetedik életév folyamán következik be. Ez az érettség megnyilvánul mozgásában, játékában annak sokféle formájában a szociális életében és az ehhez kapcsolódó kommunikációban, az anyanyelv használatában, a környezet ismeretében, a számok világában, valamint a mesék, mondókák és versek birodalmában való jártasságában. 1. Fizikai, testi változások Ezen a téren a legszembetűnőbbek az iskolaérettség jelei a gyerekeknél. A test arányai megváltoznak, s ennek következtében a gyerek fizikai képességei is. Nem csupán a nagy, aktív mozgásokban jelennek meg új elemek, mint például az, hogy tud szökdécselni, fél lábon ugrálni, labdát dobni és elkapni, masírozni, hanem a legaprólékosabb mozgásokban is finomodik az ügyessége, tud már csomót és masnit 32