Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel TÁMOP-2.2.4.-08/1-2009-0012 HELYZETKÉP - MAGYARORSZÁG 1. Munkaerő-piac szakképzés - felnőttképzés
Szemere Bertalan Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium A kiadvány az INTER-STUDIUM - Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel című, TÁMOP-2.2.4.-08/1-2009-0012 számú projekt keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, a Társadalmi Megújulás Operatív Program társfinanszírozásával valósul meg Szerkesztette: Közreműködött: Dr. Kavecsánszki Gyula Gúr Nándor Dr. Stadinger Csaba Nagy István - 2010 -
Helyzetkép Magyarország Az ország munkaerő-piaci helyzete, annak változása az elmúlt 20 évben. A rendszerváltást megelőző időszakban Magyarországon a teljes foglalkoztatottságot összes előnyével és hátrányával -, szüleink és felmenőink megtapasztalták. A 90-es évek tulajdonosi szerkezetének átalakulása, a piacgazdasági áttérés tömeges létszámleépítésekkel és munkanélküliséggel társult. Másfél millió aktív korú munkavállaló státusza változott inaktívra, illetve állásvesztőre. A folyamatokat a piacgazdasági áttérés vezényelte annak minden nehézségével együtt. A rendszerváltás utáni szakpolitika és kormányok a feszültségek csillapítására törekedtek, jórészt az ellátó rendszer kialakításával és az aktív munkaerő-piaci eszközrendszer (támogatások) bővítésével. Az ország demográfiai helyzetét évtizedek óta lélekszámában tartósan csökkenő és korösszetételében fokozatosan öregedő népesség jellemzi. 2008-ban az előző évhez képest emelkedett a születések és csökkent a halálozások száma, a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege meghaladta az egy évvel korábbit. Ennek eredményeként mérséklődött a népességfogyás üteme. 2009. január 1-jén az ország népességének lélekszáma 10 031 ezer fő volt, 14 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Felgyorsult a népesség elöregedési folyamata. A 60 éves és idősebb lakosok száma és aránya először 1992-ben haladta meg a gyermekkorú (0 14 éves) népességét, 2005-ben viszont már a 65 évesek és ennél idősebbek is többen voltak, mint a gyermekkorúak. 2009. január 1-jén száz gyermekkorú lakosra 110 időskorú (legalább 65 éves) lakos jutott. A munkaerő-piaci folyamatokat 2008-ban a gazdasági növekedés lassulása, majd a harmadik negyedévtől a globális gazdasági válság határozta meg. Az OECD-országokban a GDP növekedése a harmadik negyedévben megtört, és az utolsó negyedévben már átlagosan 1,1%- os volt a csökkenése. Mind az uniós, mind a magyar adatok azt jelzik, hogy a válság munkaerő-piaci hatása 2008- ban elsősorban a férfiakat, a fiatalokat és a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottakat érintette kedvezőtlenül. A nők foglalkoztatási rátája az unióban 2008-ban még a negyedik negyedévben is 0,4 százalékponttal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A magyar adatok is hasonló tendenciát mutatnak: a nők foglalkoztatásában 0,3 százalékpontos javulás következett be az említett időszakban. A fiatalok 25 év alattiak munkanélküliségi rátája 2008-ban 18,0-ról 19,9%-ra nőtt, míg a megfelelő uniós adat 15,3, illetve 15,4% volt. Foglalkoztatási ráták (%), 2008 Megnevezés Magyarország EU-27 15-64 éves 56,7 65,9 15-24 éves 20,0 37,4 55-64 éves 31,4 45,6 A 25-64 évesek közül Alapfokú végzettségű 27,2 48,1 Középfokú végzettségű 63,3 70,6 Felsőfokú végzettségű 79,5 83,9
Forrás: KSH A ma Magyarországát miként ezt a Wim Kok által vezetett Európai Foglalkoztatási Munkacsoport 2003. év végén kifejezetten hazánknak címzett ajánlásaiban is megállapította - hosszú ideje 3 kulcs tényező, illetve munkaerő-piaci paraméter jellemzi, illetve determinálja : alacsony foglalkoztatási szint (55,6% 1 ) relatíve alacsony munkanélküliségi ráta, mely a válság kiterjedésével térségünkben is emelkedett (10,5%) magas inaktivitás (38,0%) amelyek alacsony gazdasági aktivitással is társulnak. Foglalkoztatási szint A Lisszaboni Stratégiában meghatározott foglalkoztatási célkitűzésekhez (2005-ig 67%-os, 2010-ig 70%-os foglalkoztatási szint elérése) képest Magyarország elmaradása jelentős. Az alacsony foglalkoztatás korlátozza a gazdaság növekedését, alkalmazkodóképességét, szűk korlátok között tartja az államháztartás bevételeit, miközben növeli a terheit (mindenekelőtt a társadalombiztosításra és általában a szociális ellátásokra fordított kiadásokat), korlátozza az adóterhek tartós mérséklésének lehetőségét, fokozza a társadalmi kirekesztés kockázatát. Ezért a Kormány már a Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelésben és a 2004. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben is a foglalkoztatás bővítését határozta meg a foglalkoztatási stratégia legfontosabb prioritásaként, és továbbra is elsődleges célnak tekinti azt. A teljes foglalkoztatás uniós szinten 2010-re 70% foglalkoztatási rátában kitűzött célját Magyarország tekintetében az Akcióterv 63%-ban határozza meg. A nők esetében az Akcióterv 57% a férfiak esetében 69 %, az 55-64 évesek tekintetében 2010-ig 37 % foglalkoztatási szint elérését határozta meg. A lisszaboni stratégia és a Magyar akciótervben megfogalmazott szándékok, 2009. év végén jól érzékelhető módon nem teljesülnek. Az elmúl 20 év jelentősebb korszakváltásai a munkanélküliség aspektusából 1990 és 2000 között a Magyar gazdaság szerkezet átalakulási periódusa, mely átalakulást a piacgazdaságra történt áttérés vezérli. Főbb jellemzői: - a kezdetekben a globális munkanélküliség - az időszak második felében strukturális és a súrlódásos munkanélküliség jellemzőivel együtt Az ezredfordulótól felerősödtek a strukturális munkanélküliség jellemzői, ezt az átalakulást már nem a piacgazdaságra való áttérés, hanem a nemzetközi verseny irányítja. Ezen időszaktól kibontakozó tendencia, hogy az olcsó munkaerőre települt külföldi munkáltatók helyét egyre inkább a hazai szakember állomány tudására építő magas hozzáadott értéket 1 A KSH 190-es számú gyorstájékoztatója alapján, mely 2009. augusztus-október hónapokra vonatkozik.
előállító tevékenységet folytató munkáltatók veszik át, miközben a hazai munkáltatók tevékenysége is átrendeződik, modernizálódik. Mindez a munkaerő-piacon jelentős mozgással társul, jelentős elbocsátásokat is indukál, ugyanakkor munkahelyteremtéssel is társul, hiszen a foglalkozatási szint alig változik. A munkaerő túlkínálat mellett jelen van a hiány is, a munkáltatók versenyeznek a korszerűbb szakképzettségű munkaerőért. Az elmúlt esztendő újabb jelentős változásokat mutat nagyjából 2008 őszétől, a világgazdasági válság, a magyarországi recesszív környezet rendkívül kedvezőtlen módon érinti a foglalkoztatási szintet. Egy év alatt kb. 145 ezer fővel nőtt az álláskeresők létszáma és új a globális munkanélküliségre jellemző képet mutat. A hagyományosan nehéz pozíciójú álláskereső csoportokon túl (szakképzetlenek, idős korúak, megváltozott munkaképességűek), a kvalifikált munkaerő foglalkoztatására is drasztikus hatással bír. További munkaerő-piaci sajátosságok A ma Magyarországán magasak (bár európai összehasonlításban vitatható e megállapítás) az élőmunkára rakodó költségek különféle adók, járulékok és társadalombiztosítási hozzájárulások formájában. A foglalkoztatás élénkítésének egyik legfontosabb normatív állami eszköze lehet ezen költségek folyamatos felülvizsgálata és csökkentése. A ma Magyarországán sajnos súlyos gond a szakképzettségi, képzettségi kvalifikáció kérdésköre is, jelen állás szerint több mint 2 millió (FMM 2005-ös összegző jelentése) fő fölötti azon létszám, akik aktív korúak és a munkaerőpiacon szakképzettség nélkül próbálnak meg boldogulni. Tudomásom szerint e rendkívül magas számmal a 27-eken belül is a sereghajtók közé tartozunk. Inaktivitás A rendszerváltást követően és 2008-ban is Magyarországon az európai trendekhez mérten rendkívül magas az inaktivitási arány. Ez 1992-ben közel 2,5 millió fő, 2008-ban közel 2,6 millió fős volument jelentett. Ha szemügyre vesszük az inaktívak csoportjait, státuszait, akkor megállapíthatjuk, hogy a munkavállalási korú inaktívak közül 41%-uk már nyugdíjas, 1.076 ezer fő az, aki nyugdíjszerű ellátásban részesül, ezek közül is rendkívül magas a rokkantsági nyugellátásban részesül. Ez az alacsony nyugdíjkorhatár ( bár az utóbbi időben folyamatosan megemelték), a népesség rossz egészségi állapota mellett közrejátszik az a tényező is, hogy a 90-es évek első felében tömeges munkanélküliség elől menekülve, rendkívül nagy számban vehették és vették is igénybe a különböző nyugellátási formákat. Az inaktívak második legnépesebb csoportját 820 ezer fővel, a nappali tagozatos tanulók jelentik, akik még nem léptek ki a munkaerőpiacra. Harmadik legnagyobb kör a gyermekgondozási ellátást igénybe vevők köre, ez 2008-ban mintegy 280 ezer fő körül mozgott, rendkívül csekély azonban azoknak a száma, akik az ellátások igénybevétele mellett is dolgoztak.
Az inaktívak következő nagy körét azok alkotják, akik az ILO 2 besorolása aktív munkakeresés kritériumát nem teljesítik. A 2008-as adatok szerint 82 ezren kaptak kisebb hányadban álláskeresési ellátást, zömében munkanélküliségük miatt segélyt. Ők állnak legközelebb a munkaerőpiachoz, abban lehet bízni, hogy ellátásukat megfelelő állásajánlat, mellett rögtön készek, képesek munkajövedelemre cserélni. A munkaerő felmérés 2008-an közel 301 ezer olyan munkavállalási korú egyéb inaktívat talált, akik semmilyen kimutatható jövedelemforrással nem rendelkeznek. Jelentős részt képviselnek azok a nők, akik főállású hivatásszerű anyaként, vagy háztartásbeliként élik mindennapjaikat, ezt a kört tekinthetjük az Akciótervben vállalt foglalkoztatás bővítés legfőbb elsődleges munkaerőforrásának. A munka világába való visszatérésük munkavállalási hajlandóság esetén is azonban csak szubvenciókkal, támogatásokkal, ösztönzőkkel valósítható meg. Ezek a csoportok azok, akik alacsony iskolai végzettségük, vagy éppen korábbi kiszorulásuk okán csak valamilyen képzéssel, átképzéssel lennének képesek újra elhelyezkedni. Közöttük jelentős a korábbi iskolarendszerből lemorzsolódottak száma, illetve akik a munkavégzéshez rendelődően valamilyen térségi hátránnyal, munkahelyhiányos környezetben élve nehéz utazási és infrastrukturális feltételek között a legnehezebben mozdíthatók a munkaerőpiac irányába. További sajátosságok lelhetők fel a Magyar munkaerő-piacon, a pályakezdők, az idős potenciális munkavállalók foglalkoztatása, a roma foglalkoztatás, a megváltozott munkaképességük, ill. a fogyatékossággal élők terén hasonló problémát jelent az atipikus foglalkozatási formák, viszonylag csekély volta miatt. A megváltozott gazdasági környezet hogyan változtatta meg a munkaerő-piac által igényelt munkaerő szakmai képzettség szerinti összetételét. Az ezred fordulótól datálva a piacgazdasági áttérés szükségletei helyett, a versenykörnyezet irányítja a foglalkoztatás és az iskolarendszerrel szemben elvárt követelményeket. A gazdaság modernizálódásával jellemzően a magas munkakultúrájú modern szakismerettel, kapcsolt tudásokkal és kompetencia háttérrel bíró munkavállalók iránt van folyamatos kereslet. Kevésbé jellemzőek a nagy élőmunka ráfordítással járó munkakörök, szakirányok, elsősorban a gyakorlati tudás alkalmazhatósága, a tapasztalat az információ technológiai tudások és a nyelvtudás értékelődött föl. Hagyományosan meg van a kereslet a klasszikusnak számító szakmák iránt a régióban, építőipar, korszerű fémipar, kereskedelem és bizonyos vendéglátó szakirányok iránt. Megjelentek az energiaiparhoz a környezetvédelemhez és a minőség menedzsmenthez kapcsolódó közép és emeltszintű tudásanyag iránti igények is. Létezik-e országos, regionális (megyei), helyi képzési stratégia? Ha igen, akkor az milyen részletezettségű. 2
Kialakítás alatt áll a regionális szakképzés fejlesztési stratégia 2010-2013. közti időszakra, amely túljutott a többkörös egyeztetéseken, szakértői véleményezésen, valamennyi szociális és szakmai partner támogatását bírja. A stratégia kellő mélységű és részletezettségű. Három szintre oszlik: 1. Stratégiai célok megfogalmazása Ez jelöli ki azt az irányt, mellyen szakképzésnek a tervezők szerint haladnia kell. Ezen célok tölthetők meg azokkal az akciókkal és projektekkel, amelyek a gyakorlati végrehajtást segítik elő. 2. Feladatok kijelölése Az RFKB-ra váró konkrét dátumokat és irányokat tartalmazó szint, amelyben a stratégiai célhoz tartozó útvonal kerül kijelölésre. Definiáltak az elvárt eredmények is. 3. Eszközök hozzárendelése Az RFKB számára adott jogszabályi keretek közti eszközrendszer megjelölése. Stratégiai célok: 1. szakképzés és munkaerő-piac igényének összehangolása 2. esélyegyenlőség biztosítása 3. a szakképzés finanszírozásának biztosítása 4. új szakképzési struktúra kialakítása A régióban, több szakmában a felnőttképzésben résztvevők száma meghaladja az iskolarendszerű képzésben tanulókét. Kialakításra kerültek a feladatok és hozzárendelték az eszközrendszert is. Hogyan, milyen partnerek bevonásával határozzák meg az országos, regionális (megyei), helyi képzési stratégiákat (szakmai képzések, beiskolázandó tanulói létszám). Az iskolarendszerben az RFKB hatályos jogszabályi környezetét alapul véve, szociális és szakmai partnerek bevonásával alakított testület, melyben a kamarák, a munkaadók, munkavállalók érdekképviseletei és az iskolarendszer fenntartók is helyet kaptak. Tanácskozási joggal 4 tárca képviselői formálják a döntéseket. Konkrét igényfelmérések a munkaerő-piaci visszacsatolás jelzőszámai, a munkaadói kör igényfelmérésén alapul (részletei, módszertana kifejtést igényel), mely algoritmusból következően az alábbi kategóriát határozzák meg; - hiányszakmák - kiemelten támogatott - támogatott
- szakképzési forrás által nem támogatott képzések A felmérés vizsgálati területei és mutatói országosan regionálisan 1. Gazdálkodó szervezetek munkaerő 8000 1142 igényének vizsgálata 2. Pályakezdő szakmunkások a munkaerő-piaci 3450 492 beválása hiányszakmákban 3. Közszféra munkaerő igények vizsgálata 300 42 4. Interjúk a képzési irányító rendszer felelős 250 36 Szereplőivel Összesen: 12000 1712 A vizsgálat célja az üzleti szektor és a közszféra egyes szegmenseinek a szakképző iskolai végzettségek iránti keresletének egy éven belül, illetve négy éven túl várható alakulásának szakmánként és megyénként, illetve régiónként történő feltérképezése, ezen keresztül pedig a 2010/2011-es szakképzési beiskolázási keretszámok meghatározása volt, de a tapasztalatok beépítése fontos a felnőttképzési irányok és arányok meghatározásakor is, éppen ezért az alábbi legfontosabb tanulságokat célszrű figyelembe venni: - 1 éven belüli változások alakulása - a létszámváltozás alakulásának mértéke 5 éven belül - a kínálat és a kereslet becslése Általános, a régió valamennyi szakképző intézményét érintő döntések: Az RFKB döntés a TISZK-es számára kötelező érvényű a szakképzési fejlesztési források odaítélése során. A felnőttképzés tekintetében Negyedéves és éves prognózisok készülnek körülbelül 1000-1200 eltérő nagyságrendű cég bevonásával, melyek a régió területén 70-100 ezer főt foglalkoztatnak. Tárgyévet követő év felnőttképzési szerkezetének meghatározásához a munkaügyi központ valamennyi mértékadó forráskezelő, érdekképviselet, munkavállalói és munkaadói grémium véleményét megkéri. Döntési, eljárási mechanizmusa a képzői ajánlattételi lista elfogadásával indul, melyet konkrét szerződéskötések követnek. Folyamatosan méri és ellenőrzi a képzői minőséget. A különböző szakképzési stratégiák mennyire esnek egybe a jelenlegi intézményrendszerrel. Az iskolarendszer státuszairól kevesebb az információm, de rendelkezem egy 2008. októberében készült hatástanulmánnyal, melyben konkrét információk is szerepelnek. A felnőttképzés tekintetében egy 2008. októberében készült hatástanulmány tanulsága szerint 450 képző intézmény szerepel a régióban, ebből az akkreditált képzők száma 113. Az intézményi akkreditáció mellett számos program akkreditációra is sor került.
A képzési jegyzék összeállításához meghirdetett ajánlattételi felhívásra minden esztendőben nagyszámú képző nyújtja be képzési ajánlatát. A benyújtott ajánlatokat nagy részben a régióban működő, vagy itt telephellyel rendelkező képző intézmények nyújtják be, de előfordul, hogy régión kívüli képző intézmények is pályáznak a Munkaügyi Központ ajánlati felhívására. A 2009. évi képzési jegyzék összeállítására 260 helyszín és szakirány került kiírásra, melyre 73 képző intézménytől 868 képzési ajánlat érkezett. A meghirdetett képzési szakirányok közül 8 szakirányban nem volt ajánlat, viszont volt olyan szakirány, melyre 1 és 13 közötti számban érkeztek ajánlatok. Ezen esztendőben 12 új képző jelentkezett ajánlattételi felhívásra. Az elbírálás kiemelt szempontjai: - a korábbi együttműködés tapasztalatai - szakmai színvonal - a képzési díj összege - valamint, hogy a képzőnek legyen helyi irodája, elérhetősége. A különböző szakképzési stratégiák mennyire esnek egybe a jelentkező tanulók és azok szüleinek elképzeléseivel. Megváltozni látszik a felfogás a 90-es évek első felétől, amikor is a hagyományos szakirányokban a maradék elv alapján illetve, a gyenge általános iskolai teljesítés alapján kerültek be a hallgatók. Jelentős számban jelentkeznek az állást és képzést keresők közül - a munkaerő-piac visszajelzései alapján - fémipari, építőipari szakmákra. Nem ritka, hogy egy NC, CNC kurzusra 100-as nagyságrendű hallgatói létszám igyekszik felvételt nyerni. Azonban a hiányszakmák iránt az iskolai végzős tanulók nem túl nagy érdeklődést mutatnak. Szemükben a fizikai munkának nincs túl nagy értéke, nem tartják vonzónak. A fiatalokat egyegy szakma kiválasztásánál inkább az motiválja, hogy az a szakma mennyire divatos és milyenek a kereseti lehetőségek. Olyan szakmákat helyeznek előtérbe, ahol kevés és könnyű munkával sok pénzt kereshetnek. Elenyésző azoknak a száma, akik (ők azok, akik kilátástalan szociális helyzetben vannak, vagy a családban tradíció a szakma pl.: fémipar) a biztos munkát helyezik előtérbe a magas jövedelemmel és divatszakmákkal szemben és arra is hajlanak, hogy ebbe az irányba mozduljanak. Tapasztalatként említhető, hogy a végzős középiskolások, amikor kikerülnek a munkaerőpiacra, akkor néznek szembe azzal, hogy tanult szakmájukban nem tudnak munkába állni. Pár év után értékrendjük megváltozik és fogékonyabbá válnak olyan szakmák elsajátítására, amiből hiány van és ami biztos megélhetést jelenthet számukra. Ez utóbbit támasztja alá az is, hogy később, felnőttképzés keretében már nagyságrendekkel többen jelennek meg, vesznek részt ilyen képzéseken.
Működik-e olyan program, amely azt szolgálja, hogy a tanulók a munkaerő-piac által elvárt szakmai képzéseket (hiányszakmákat) válasszák. A hiányszakmák népszerűsítésére többféle törekvés létezik: Prevenciós szolgáltatások nyújtása, amely a munkaerő-piaci szervezet fontos feladata. Ezek között kiemelt szerepe van a végzős tanulók, diákok munkaerő-piaci információkkal történő ellátásának: a pályadöntést és álláskeresést segítő foglalkozások osztályfőnöki órákon, szülői értekezleteken való tájékoztatók tartása. A Munkaügyi Központ hálózati adatbankjával és szolgáltatásaival (FIT 3 ) áll a betérők rendelkezésére, ahol a pályák, foglalkozások világával (tartalma, követelményei, egészségügyi tényezői, keresleti viszonya, munkaeszközök, a szakmaszerzés feltételei stb.), ismerkedhetnek leírások, pályafilmek, pálya-irányultsági kérdőívek és tesztek, vizsgálati módszerek segítségével. Az epalya.hu országos honlapon is széleskörű információkkal áll és tanácsadási panellal segíti a megfelelő szakma választást. Az UMFT II. TÁMOP 2.2.2. program keretében pályaorientációs fejlesztések kerülnek megvalósításra. Az ÉMRMK területén a három megyeszékhelyen ún. Pályainformációs Központok, kiképzett tanácsadók közreműködésével segítik az érdeklődőket abban, hogy a legmegfelelőbb pályát, szakmát választhassák. Már 10 éve megrendezésre kerül az SZMM támogatásával a Pályaválasztási Kiállítás, mely több rangos rendezvényen az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzők (középfokú és felsőfokú), mutatkoznak be, kínálják látványos bemutatók keretében szakirányaikat. A rendezvényt kiegészítik üzemlátogatások, pályaválasztási szolgáltatások és kísérő szakmai programok. Több tízezer tanuló fordul meg évente a rendezvényeken, de tanárok és szülők is részt vesznek és érdeklődnek. Hogyan, milyen eljárás, jóváhagyási folyamat keretében változik az iskola szakmai struktúrája, a képzésenként beiskolázható létszám. Az iskolák szakmai struktúrája, a képzésenként beiskolázható létszám meghatározására a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) döntései az irányadóak, ugyanis a 2007. évi CII. törvény (szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények végrehajtásáról), az RFKB-k döntési illetve javaslattételi feladatkörébe utalta, az alábbi aktivitásokat: 3 FIT: Foglalkozási Információs Tanácsadó
- Dolgozzák ki - a régió hosszú- és középtávú területfejlesztési programjának, illetve a régió fejlesztési programjának részeként az iskolai rendszerű szakképzés fejlesztés céljait - Működjön közre az iskolarendszerű, az iskolarendszeren kívüli szakképzés, valamint a közoktatásban és a felsőoktatásban folyó szakképzés összhangjának megteremtésében - Határozza meg a szakképzés regionális fejlesztési irányait, továbbá beiskolázási arányait - Vegyen részt az iskolarendszerű szakképzés fejlesztésével összefüggő pályázatok és fejlesztési programok előkészítésében, valamint lebonyolításában - Határozza meg a Térségi Integrált Szakképző Központok (a továbbiakban TISZK-ek) és a Szakképzés Szervezési Társaság/Társulás (a továbbiakban SZSZT-k) által folytatott szakképzés irányait és beiskolázási arányait Az RFKB-k tehát olyan szervezetek, amelyek a regionális szakképzési koordináció színterei, az iskolarendszerű szakképzés képzési kapacitásának megrendelői, az érdekérvényesítése színterei, továbbá a fejlesztési projektek generálásának és forrásbiztosításának felhatalmazottjai. Az elvárt hatások: - Az RFKB személyi összetételéből fakadóan váljon eredményesebbé, a gazdaság igényeire alapuló szakképzés kibocsátási tartalom ágazati, és szervezési egyeztetettsége - Tudatosan szerveződjön meg a szakképzési munkamegosztás a gazdaság szereplői között - Kerüljön előtérbe a szakképző intézmények szakmai, valamint módszertani megújulása, növekedjen hátránykompenzációs szerepük és társadalmi elismertségük - Jelentősen bővüljön a szakképesítéssel/szakképesítésekkel rendelkező, és foglalkoztatható népesség A feladat illeszkedése a szakképzésfejlesztés folyamatába A regionális tervezés keretében, annak erősítésével kell megvizsgálni az iskolarendszerű, továbbá az iskolarendszeren kívüli képzésben oktatott szakképesítéseket, és létrehozni a szakképzés munkaerőpiaci igényeken alapuló tervezési rendszerét. El kell mozdulni a valódi szakmai érdekegyeztetés felé, az államigazgatás (közigazgatás) valamennyi értelmezhető szintjén (országos, regionális, lokális, intézményi). Ez azt (is) jelenti, hogy biztosítani kell a gazdasági kamarák, a munkaadói- és munkavállalói érdekképviseletek, a gazdálkodó szervezetek, valamint a szakképzésben érdekelt partnerek érdemi részvételét a döntés-előkészítési folyamatokban, a végrehajtásban, továbbá a végrehajtás ellenőrzésében. TISZK Egyéb a szempontrendszeren kívüli - információk a témával kapcsolatban:
Az adott témára vonatkozó SWOT analízis (A felnőttképzés intézményrendszerére vonatkozóan) ERŐSSÉGEK 1. Képző hálózat (akkreditált) 2. Tanúsított programok 3. Gyorsabb reagáló képesség 4. Csekély lemorzsolódás 5. Stabil jogszabályi környezet LEHETŐSÉGEK 1. Igény a piaci kereslethez való alkalmazásra 2. Nő az alacsony képzettségűek továbbképzésére való igény 3. Nemzetközi képzési programok 4. Oktatói gárda intézményesített auditálási rendszere GYENGESÉGEK 1. Magas a szakképzetlenek aránya (régiós átlag alatti) 2. Vegyes technikai színvonalú képzési infrastruktúra 3. Tudásmérés technikai feltételeinek hiánya 4. Gyakorló helyek beszűkülése 5. Kihasználatlan szakképzési hozzájárulási forrás 6. Idegen-nyelv ismeret hiánya 7. Mobilitás hiánya (képző, képzettek) 8. Nemzetközi tapasztalatok hiánya VESZÉLYEK 1. Szakképző szakemberek elöregedése, kihalása 2. Tehetséges, kiképzett munkaerő elvándorlása 3. Tömeges munkahelyteremtés elmaradása 4. Preventív munkaviszonyos képzések tartós hiánya Célok lehetnek: - a munkaadói érdekeltség növelése - gyakorló helyek volumenének és minőségének bővítése - oktatói gárda auditálási rendszerének kialakítása A következő analízis az iskola rendszerű szakképzés régiós sajátosságairól készült
ERŐSSÉGEK 1. Tradicionális képző hálózat (akkreditált) 2. Széles alapozású képzés könnyű konvertálhatóság 3. Nemzetközi kapcsolatok, csereprogramok 4. Hírnév, ismertség LEHETŐSÉGEK 1. Nemzetközi eszközök kiterjesztése 2. Oktatói gárda akkreditáló rendszerének bevezetése 3. Alapképességek kialakítása általános iskolában GYENGESÉGEK 1. Nem homogén infrastruktúra 2. Nagy tehetetlenség a reagáló képességben 3. Túlkapacitált képzés 4. Alulmotivált tanulói hozzáállás 5. Fegyelmező eszközök hiánya 6. Alacsony a gyakorlatorientáció VESZÉLYEK 1. Gimnáziumok, egyetemek elszívó hatása 2. Nem elismert a szakképzettség 3. Szakképzett szakemberek kiöregedése, utánpótlás hiánya 4. Akkreditált felsőfokú szakképzés elszívó hatása Célok lehetnek: - szakmunkás presztízs visszaállítása - gyakorlatorientált ismeretbővítés - minőség menedzsment