Ivari konfliktus Dr. Szemethy László
Az ivari konfliktus Az ivari konfliktus oka a hímek és a nőstények szaporodási befektetése eltér anizogámia: az ivarsejtek mérete és száma eltérő petesejt: kevés és nagy, hímivarsejt: kicsi és rengeteg a nőstény sűrített tápanyag és erőforrás belső megtermékenyítés: a magzat a nőstényben fejlődik szoptatás: csak a nőstény képessége a nőstény befektetése ált. nagyobb a nőstény kevésbé tud csalni
Az ivari konfliktus Eredmény: a hímek több nősténnyel pározva lényegesen nagyobb szaporodási sikert érhetnek el, mint a nőstények a hímek az utódok számát növelik nőstények az utód minőségét növelik a hímek vetélkednek, hogy több nőstényt szerezzenek meg a nőstények válogatnak a hímek közt, hogy a legjobb géneket kapják az utódaik
Az ivarok eltérő szaporodási nyeresége
Ivararány természetes populációban: 1 : 1 a szelekció a ritkább ivarnak kedvez (a szülőnek a ritkább ivarút érdemes létrehozni, mert az nagyobb eséllyel szaporodik (rátermettség maximalizálás) lehetőségek az utód nemének kis mértékű manipulálására hüvely ph változása eltérően hat az X-t és Y-t hordozó spermiumokra a párzás időzítése: a spermiumok eltérő túlélése 1 : 1 ivararány a stabil
Ivari (szexuális) szelekció erős szelekció a hím azon képességére, hogy a nőstényt megszerezze erősebb, mint a természetes szelekció fajtái: intraszexuális szelekció: nemen belüli (pl. a bikák harca. madarak éneke) interszexuális szelekció: nemek között intraszexuális szelekció: erőssége függ a párzásért folyó harc erősségétől harc a nőstényekért a párzási helyért
Ivari (szexuális) szelekció interszexuális szelekció: rideg nőstények: válogatnak a hímek között a hím genetikai jóságának jelzései (pl. extraproduktumok vagy a fácán kakas arcrózsa színe tesztoszteron) a hím által felkínált források alapján (pl. a territóriumok minősége vagy a hím által hozott táplálék alapján) handycap modell: a hímek hátrányos tulajdonságokat fejlesztenek jóságuk bizonyítására (extraproduktumok: pl. agancs, paradicsommadár, pávakakas faroktollai) eredménye: az előnyben részesített hím jellegek túlfejlődése a nőstényeket vonzza, de a hím túlélését csökkenti a természete szelekció behúzza a féket
Párzásrendszerek az adott nem hogyan tudja a párzási sikerét maximalizálni: ki gondozza az utódokat (környezetfüggő) mekkora szülői ráfordítás szükséges az adott környezetben az utódok felneveléséhez ki tud csalni, kizsákmányolni a másik nemet
fajtái: poligámia Párzásrendszerek poligínia: egy hím több nősténnyel (gyakran csak ezt értik poligámia alatt) poliandria: egy nőstény több hímmel (ritka) csak az egyik ivar neveli az utódokat promiszkuitás: több hím több nősténnyel (pl. erdei szalonka, strucc) monogámia: stabil párkapcsolat egy vagy több szaporodási ciklusra (pl. ragadozó madarak) ok: mindkét szülő kell az utódok felneveléséhez (a hímnek nem éri meg dezertálni)
Párzásrendszerek kiváltó környezeti okok: a források térbeli eloszlása a szexuálisan aktív hímek és nőstények aránya: a hatékony ivararány a fogamzóképes nőstények időbeli eloszlása, szinkronizáltsága a fogamzóképes nőstények térbeli eloszlása, a háremképzés lehetősége
Szülő-utód konfliktus konfliktus 1. az utód számára az ivadékgondozó szülő: táplálékforrás biztonság, védelem információforrás az utód a saját, egyéni rátermettsége maximalizálása érdekében minél hosszabb ideig, minél jobban igyekszik kihasználni ezeket az előnyöket a szülő a befektetéseit úgy osztja el az utódai között, hogy az összes utódra számított rátermettséget maximalizálja eredmény: a szülő domináns helyzetben van - elválasztja, elkergeti az utódját
Szülő-utód konfliktus konfliktus 2. az utód célja eltér az anyáétól: anya a biztonságra törekszik az utód kockáztat a gyors növekedés érdekében (pl. poligám kérődzők: hegyi juhok, gímszarvas) az anya kis területet használ, az utód nagyobbat az anya kevesebbet eszik, az utód többet eredmény: az anya és az utód viselkedése eltér, nem szinkronizálódik, az utódok leválnak és külön csoportot alkotnak
A fiatalok csoportelhagyása születés utáni szétszóródás (natal dispersal: ND) : a születési hely és a későbbi szaporodási hely egymástól távol a szétterjedés területe általában nem több, mint a szokásos mozgáskörzet tízszerese soha nem tér vissza előnye: esély a szaporodásra, más csoportban a feljebbjutásra
A fiatalok csoportelhagyása születés utáni helyben maradás (natal phylopatry: NP): az utód a szülő(k) területén belül vagy ahhoz közel marad hátránya: beltenyésztettség nő - csökken a variabilitás, nő a homozigócia a letális vagy káros génekre növekszik a versengés - csökken a túlélés és a fekunditás előnye: a korlátozott beltenyésztettség lehet hasznos: az adott mikrokörnyezethez legjobban alkalmazkodott gének fenntartása a környezet alapos ismerete - csökkent predáció, agresszió
A szarvastehén viszonya a borjához az elléstől az elválasztásig. 1. A bikaborjakkal a kapcsolat nem olyan erős, mint az ünőborjakkal. 2. Az ünőborjak nem távolodnak el teljesen a tehéntől. 3. Az új borjú elhalása esetén teljesen visszafogadja az előzőt.
A fiatalok csoportelhagyása nemek közti különbségek az utódoknál, oka: poligámia - a fiatal hímnek nincs párja - elvándorol, a nőstények anyai csoportokban élnek - a NP előnyeit élvezik monogámoknál egyenlő valószínűségű diszperzió aki védi a forrásokat annak célszerűbb maradni alternatív elképzelés: annak kell elmenni aki csalni tud, a szaporodási kompetíció a szülőkkel ill. fészekparazitizmus
A fiatalok csoportelhagyása befolyásolja: kompetíció a forrásokért a beltenyésztettség valószínűsége kompetíció a szexpartnerért szülők és a gyerekek szerepe a diszperzióra késztetésben