Az ember szaporodása

Átírás

1 Önreprodukció, szaporodás Szerkesztette: Vizkievicz András Bevezetés Az önfenntartás és az önszabályozás mellett az állati szervezetek harmadik alapvető működése az önreprodukció. Az önreprodukció magába foglalja a: szaporodást, egyedfejlődést, növekedést és az öröklődést. A szaporodás során az élőlények önmagukhoz hasonló utódokat hoznak létre. A növekedés mennyiségi változás, mikor az élőlények sejtszáma, mérete, tömege stb. gyarapodik. A fejlődés nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változás is egyben, melynek során egyre új, eltérő felépítésű és működésű sejtek, szövetek, szervek jelennek meg. A fejlődés lényege a differenciálódás. Az ember egyedfejlődésének két fő szakasza van: az embrionális fejlődés, amely a megtermékenyítéstől a születésig tart. A posztembrionális fejlődés, amely az embrionális szakasz végétől a halálig tart. Lehet: A posztembrionális fejlődésen belül 3 fő szakasz különböztethető meg: felfelé ívelő szakasz, amikor a felépítő folyamatok vannak túlsúlyban, stagnáló szakasz alatt a felépítő és a lebontó folyamatok egyensúlya jellemző, a hanyatló szakaszban a lebontó folyamatok felülmúlják a felépítő folyamatokat. Alapfogalmak Az ember szaporodása Minden gerinces állat váltivarú élőlény, mivel az anatómiai különbségek és a szaporodásban játszott szerepek alapján az egyedek női nemre és hímnemre különülnek el. A külső és a belső nemi szervek eltérő felépítése és működése alakítja ki az elsődleges nemi jelleget. 1

2 A másodlagos nemi jellegek a szaporodással közvetlen kapcsolatban nem álló, de nemhez kötött szomatikus és pszichikus tulajdonságok összessége. Ide sorolhatók egyrészt külsődleges tulajdonságok, mint pl. a csontrendszer arányai, a szőrzet jellege, stb., ill. ide tartozik még a nemi identitás, a nemi magatartás stb. is. E jellegek a pubertás korban alakulnak ki nemi hormonok hatására. Az ember esetén a nem meghatározása igen komplikált dolog, ezért több szintjét lehet megkülönböztetni. 1. A kromoszómális nem azt fejezi ki, hogy az adott egyed ivari kromoszómái milyen összetételűek, azaz XX esetén női, XY esetén hím jellegek jönnek létre (ha minden OK, de néha nem, lásd később). 2. A gonadális nem az ivarmirigyek - petefészek, here - minőségét fejezi ki. Mindkét nem esetén az ivarszervek (a gonádok) az ún. biszex potenciálú gonádtelepből fejlődnek ki az ivari kromoszómák által meghatározott genetikai információk alapján. Amennyiben XX kromoszóma van jelen, úgy e gonadtelepből petefészek jön létre, azonban XY esetében here fejlődik ki. Az első 3 hónapban a két nemben azonos módon fejlődnek a gonadok. 3. A genitális nem a külső ivarszervek - genitáliák - minősége alapján határozhatók meg, amelyek kialakulását az embrionális korban a gonádok által termelt nemi hormonok határozzák meg. 4. A pszichés nem a szexuális magatartás alapján határozható meg, amelyet a genitáliák minősége, a másodlagos nemi jellegek, és az idegrendszert ért hormonális hatások alakítanak ki. 5. A nemi magatartást a társadalom által meghatározott pszichés nem és a hozzá tartozó viselkedésforma alakítja ki. Belső nemi szervek A férfi belső nemi szervei a herék, mellékherék, ondóvezetékek, ondóhólyagok, prosztata, Cowper-féle mirigyek, húgycső. A férfi nemi működés 2

3 A herék A herék, mint ivarmirigyek (gonadok) kettős feladatot látnak el: hímivarsejteket termelnek, nemi hormonokat - tesztoszteron - választanak el. A here működését - hímivarsejt termelést, nagyobb mennyiségű tesztoszteron termelését éves korban kezdi meg az agyalapi mirigy FSH és LH növekedő koncentrációjának hatására. A here működése folyamatos, a pubertás kortól kezdve a halálig tart. A here fejlődése A herék a hasüregben jönnek létre az embrionális fejlődés 3 hónapját követően, majd a születés előtt egy hónappal a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba süllyednek, mivel működésük a testhőmérsékletnél C-kal alacsonyabb körülményeket igényel. A herezacskó falában található simaizom réteg hidegben összehúzódással, melegben elernyedéssel segíti az optimális hőmérséklet fenntartását. A here felépítése A here bonyolult lefutású, ún. herecsatornácskákból áll - teljes hosszuk 250 m -, melyeket a here tokjából benyomuló kötőszöveti sövények lebenyekre tagolnak. A herecsatornácskák falában folyik a hímivarsejtek képzése. A csatornácskák közti kötőszövetben tesztoszteron termelő sejtcsoportok helyezkednek el, melyeket Leydig-féle köztes sejteknek nevezünk. A hímivarsejtek, a spermiumok képződése A haploid hímivarsejtek a herecsatornák szélén található diploid, ún. csírahámsejtek meiózisával jönnek létre a nemi érést követően FSH hatására. 3

4 A hímivarsejtek felépítése A hímivarsejtek alakja jelentősen eltér a szervezet többi sejtjétől. Alapvetően 3 fő része van: fej, nyak, farok. A fej lényegében a haploid örökítő anyagot magába foglaló sejtmagot és ún. akroszómát. Az akroszómában helyezkednek el a petesejtbe történő behatolást segítő enzimek. A nyak és a középrész tartalmazza a mozgáshoz energiát szolgáltató mitokondriumokat. A farok tulajdonképpen egy ostor, amely a hímivarsejtek mozgását teszi lehetővé. A mellékherék (epididymis) A herecsatornácskák összeszedődve a mellékherék csatorna rendszerében folytatódnak, amelyek ív alakban simulnak a herék hátsó falára. A mellékherében tárolódnak (kb. egy hónapig életképesek) és fejezik be érésüket - utóérés - a spermiumok. Az utóérés során a spermium anyagai bekoncentrálódnak, energiafogyasztása lecsökken, nyugalmi, pihenő állapotba kerül. A mellékherék kémhatása enyhén savas, ezért a kicsit lúgos herecsatornácskákból - ahol könnyedén mozognak - bekerülő spermiumok mozgása leáll. Az ondóvezeték és az ondóhólyag Az ondóvezeték (ductus deferens) a mellékheréből folytatódó, a spermiumok továbbítására szolgáló izmos falú cső (simaizom). 4

5 Az ondóhólyag (1) az ondóvezetékhez csatlakozó, a húgyhólyag mögött elhelyezkedő páros lebenyezett mirigy. Az ondóhólyag váladéka adja az ondó egy jelentős részét, amely tartalmaz: fruktózt, a hímivarsejtek fő energia forrását, prosztaglandinokat, melyek a spermiumok mozgását és a méh összehúzódásait serkentik, elősegítve a megtermékenyítést. E váladékkal a spermiumok csak az ejakulációkor keverednek, aminek hatására mozgásuk beindul. A prosztata (dülmirigy) A prosztata a legnagyobb járulékos mirigye a férfi belső nemi szervrendszernek, amely a húgyhólyag alatt helyezkedik el. Páratlan, sok simaizmot tartalmazó, lúgos kémhatású, a spermiumok mozgását aktiváló váladékot termelő szerv. Falának simaizom rétegének összehúzódása továbbítja az ondófolyadékot ejakulációkor a húgycsőbe. A prosztata közepén egyesül egymással a húgyhólyagból eredő páratlan húgycső és az ondóhólyag váladékát is felvevő páros ondóvezeték. Innentől kezdve a húgyutak és az ivarutak szakasza közös, ami a péniszben folytatódik. A prosztata után a húgycsőhöz kapcsolódnak a páros borsó nagyságú Cowper-féle mirigyek, amelyek váladéka a húgycsőfal mirigyeinek (Littre-féle mirigyek) váladékával együtt erekció alkalmával sikamlóssá teszi a pénisz végét, elősegítve a közösülést, a koituszt. Az ondó (sperma) Az ondó a here és a járulékos mirigyek által termelt váladék, amely tartalmazza: az aktív hímivarsejteket, az ondóhólyag fruktóz és prosztaglandin tartalmú folyadékát, a prosztata lúgos kémhatású, mennyiségét tekintve a legjelentősebb, és az egyéb mirigyek (pl. Cowper) szekrétumát. Egy ejakuláció alkalmával kilövellt mennyisége 1,5-5 ml, ml-enként kb. 150 millió spermiummal. 5

6 A férfi külső nemiszervei A férfi külső nemi szerve a hímvessző, a pénisz, amely merevedésre képes párzó szerv. Három fő része van: a töve, a teste és a vége a makk. A pénisz bőre igen vékony, szőrtelen, a pénisz csúcsán visszahajlik és egy redőt képez, ez a fityma. A fityma nem borítja be a makkot, részben visszahúzódik. A fitymát egyes népek rituális okokból eltávolítják. A péniszben 3 szivacsos szerkezetű, erectilis szövetből felépülő hengeres test található, melyek közül egy páros - barlangos testek -, egy páratlan és a húgycsövet veszi körül. A húgycső körüli szivacsos állomány benyúlik egészen a gát közepéig, a végbél előtt 1-2 cm-el kezdődik egy hagymaszerű megvastagodással. Nyugalmi állapotban nagyon kevés vér folyik át a pénisz érrendszerén, mivel a pénisz artériái zárva vannak. Nemi izgalomkor az artériák megnyílnak, ugyanakkor a vénás elfolyás - a vénák összenyomódása miatt - csökken, aminek eredményeként a szivacsos szövetek megtelnek vérrel, a pénisz megmerevedik, ez az erekció. A nemi izgalom csúcspontján következik be az ondó kilövellése, az ejakuláció, amelyet egyrészt a gátizmok, másrészt a prosztata, az ondóvezetékek és az ondóhólyagok összehúzódása tesz lehetővé. A férfi nemi működés hormonális szabályozása A here, mint ivarmirigy, endokrin szervnek tekinthető, mivel a csatornácskák közötti kötőszövetben elhelyezkedő Leydig-féle köztes sejtek tesztoszteront, a Sertoli-féle sejtek kis mennyiségben ösztrogént termelnek, amely a spermiumok képződéséhez szükséges. A tesztoszteron hatásai A tesztoszteron szteroid hormon, egyrészt serkenti a Sertoli-féle sejtek működését, a spermiumok képződését, másrészt felelős a férfiak másodlagos nemi jellegeinek kialakításáért: amikor o a vállöv és a mellkas erőteljes, o a medence szűk és magas, o a szőrzet jellegzetes férfias - kifejezett arc, testszőrzet, o a gégefő erősebb, a hang mélyebb, o a psziché férfias, a nemi vágy, a libidó feléled. a macho 6

7 A hereműködés szabályozása A here működését - a spermiumok termelődését és a tesztoszteron termelődését - az agyalapi mirigy szabályozza (feed back elven). Az FSH a Sertoli sejtekre hat, serkenti a spermiumok képződését, az LH a Leydig sejtekre hét, serkenti a tesztoszteron termelődését. A here működése, hormontermelése folyamatos, a pubertás kezdetén indul meg és a halálig tart. 2.3 A női nemi működés Belső nemi szervek A nő belső nemi szervei a petefészkek, a petevezetők, a méh, a hüvely. A petefészkek A nők nemi működései - szemben a férfiakéval - ciklusosak, azaz a petefészkek felváltva egyegy petesejtet érlelnek havonta, melynek fázisai az egész női nemi működésekre, ill. a nemi szervek állapotára hatást gyakorolnak. A petefészkek, mint ivarmirigyek, a herékhez hasonlóan egyrészt ivarsejteket érlelnek, másrészt szteránvázas nemi hormonokat termelnek. A női nemi működés ciklusa kb. 28 napos, a pubertáskorban kezdődik és kb. az 50. életévig tart, megszűnését klimaxnak vagy menopausának nevezzük. A petefészek felépítése A petefészek a medencében elhelyezkedő páros szerv, alakja és nagysága mandulára emlékeztető. A petefészeknek saját kivezetőcsöve nincs, a kilökődő petesejteket a petevezeték tölcsérszerűen kiszélesedő, petefészekre ráboruló vége szívja magába. 7

8 A petesejtek képződése A petefészek kötőszöveti alapállományában mikroszkópikus gömb alakú képződményeket, ún. elsődleges tüszőket találunk. Az elsődleges tüsző közepén egyetlen sejt, a diploid I.rendű oocyta helyezkedik el, amelyet egyetlen sejtréteg, a tüszőhámsejtek rétege vesz körül. Az elsődleges tüszők még embrionális korban, a 7. hónap tájékán képződnek, a pubertás korig kb életévig változatlanok maradnak. Számuk a két petefészekben serdülőkorra kb A pubertástól kezdve néhány elsődleges tüszőben az I. rendű oocyta érésnek indul, szikállományt halmoz fel, jelentősen megnövekszik, meiózisát befejezi, érett petesejté alakul. A petesejtek érése A pubertás időszakától havonta egy I. rendű oocyta indul érésnek a két petefészekben felváltva, így egy élet során kb. 400 petesejt érik meg. A tüszőérés során befejeződik a oocyta meiózisa, növekedik, haploid petesejtté alakul, és alkalmassá válik a megtermékenyítésre. A peteérést és így az ivarérést az agyalapi mirigy FSH és LH hormonjainak növekedő koncentrációja váltja ki, ciklusosságát szintén a hipofízis működésének ciklusos jellege alakítja ki. Az ovuláció Az érett tüsző a petefészek felszínéhez közel helyezkedik el, azt erősen kidomborítja. Közvetve a hipofízis FSH-jának és közvetlenül elsősorban LH-jának hatására a tüsző fala felreped és a petesejt kilökődik a hasüregbe. Ez a tüszőérés, az ovuláció, amely kb. a ciklus 14. napján következik be. A hasüregből a petesejt azonnal bekerül a petevezetőbe annak szívó hatása miatt. Az ovulációt követően a megtermékenyítés leggyakrabban a petevezető petefészekre boruló kiszélesedő részén következik be, ha ez elmarad, akkor a petesejt kb. 24 óra múlva elpusztul. Az ovulációt követően a tüsző visszamaradt része bevérzik, sejtjei osztódásnak indulnak, kitöltik a visszamaradt üreget. Mivel a sejtekben élénksárga színű lipidcseppek halmozódnak fel, a kialakult képződményt sárgatestnek nevezzük, amely a progeszteron nevű hormont termeli. 8

9 A sárgatest megtermékenyülés esetén fennmarad, folyamatosan termeli a progeszteront és, amely az embrió beágyazódását és fejlődését segíti, kisebb mennyiségben ösztrogéneket. Azonban ha a megtermékenyítés elmarad, csak kb. 10 napig fejlődik, majd elsorvad, ezért a progeszteron szint újra lecsökken. A petefészek hormonjai A petefészek elsősorban szteroid hormonokat termel, ösztrogéneket és progeszteront. Ösztrogének Az ösztrogének három fő fajtája az ösztron, az ösztradiol és az ösztriol. A nemileg érett, de nem várandós nőkben az ösztradiolnak jut a legfontosabb szerep (az ösztradiolt tüszőhormonnak is nevezik), az ösztron, az ösztradiol előanyaga, az ösztriol pedig a méhlepényben termelődik, elősegíti a terhesség fenntartását és a magzat fejlődését. A tüszőhormont v. ösztradiolt elsősorban a fejlődő másodlagos és harmadlagos tüsző tüszőhámsejtjei termelik, kisebb mennyiségben a sárgatestben is keletkezik, elválasztása a pubertás korban kezdődik, szintézise a koleszterinből indul ki. Termelődését az FSH serkenti (mivel serkenti a tüszőérést). Az ösztradiol hatásai: elősegíti az elsődleges és másodlagos nemi jellegek kialakulását, o a külső és belső nemi szervek az ösztrogén hatására érik el végleges méretüket és alakjukat, o emlő fejlődése, a mellbimbó pigmentáltsága, a méhfal erőteljes vastagodása, jellegzetes női zsírfelhalmozódás, o kialakítja a jellegzetes női pszichét, o gátolja a csontnövekedést. A ciklus alatt a méh nyálkahártyáját a regenerációs és a burjánzási fázisba juttatja, hatására a hüvely hámja megvastagszik és elszarusodik. Ezenkívül: Csontszövet. Csontállomány-megtartó hatása van, elősegíti az osteoblastok fennmaradását és a csontfalósejtek apoptózisát, fokozza a kalcium felszívását a bélből. Ösztrogénhiányban csontritkulás, osteoporosis lép fel. Lipidanyagcsere. Az ösztradiol fokozza a májban a koleszterin felvételét és kiválasztását, így csökkenti a vér koleszterinszintjét, ezzel párhuzamosan fokozza a vér HDL-szintjét. A zsírszövetben csökkenti a zsírszövet tömegét. Ugyanakkor jellegzetesen nőies zsírfelhalmozódásokat okoz. Ösztrogénhiányban gyakori az elhízás. 9

10 A progeszteron A progeszteron a sárgatestben termelődik kb. a 14. naptól kedve, maximumát kb. a 24. napon éri el. Megtermékenyítés esetén a sárgatest fennmarad és kb. a terhesség 3. hónapjáig termeli a progeszteront (később a méhlepény termeli a terhesség végéig), ellenkező esetben a 24. naptól kedve szintje néhány napon belül minimumra lecsökken. Termelődését az LH serkenti (mivel kiváltja az ovulációt létrehozva a sárgatestet). Hatásai lényegében a terhesség elősegítésére és megtartására irányulnak. Előkészíti a méh falát az embrió befogadására, a nyálkahártyát elválasztási fázisba juttatja. Hatására fejlődésnek indul az emlő mirigyes állománya, előkészíti a tejelválasztást. Bezárja a méhszájat. Csökkenti a méhfal érzékenységét oxitocinnal szemben. 0,5 fokkal emeli a testhőmérsékletet (serkenti a fűtő központot). Gátolja az FSH és az LH termelődését, ezért megakadályozza terhesség esetén az újabb tüszőérést. Ezen hatáson alapszik a hormonális fogamzásgátlás, melynek során az ösztrogén és a progeszteron tartalmú tabletták megakadályozzák a tüszőérést és a tüszőrepedést. Gátolja a tejtermelést. A petevezeték (méhkürt) A petevezető a petefészket és a méhet összekötő, kb cm hosszúságú, ceruza vastagságú izmos falú cső. A petefészekkel nincs összenőve, arra rojtos szélű, kiszélesedő végével ráborul (ezért a nők hashártyaürege nem zárt, az ivarutakon keresztül közlekedik a külvilággal). A petevezető falát belülről nyálkahártya béleli, amely erős redőket vet, ezért helyenként a cső ürege jelentősen beszűkül. Hámja egyrétegű csillós hengerhám, ahol a csillók csapkodása a vezeték folyadéktartalmát a méh felé hajtja. A csillók csapkodása és a csőfal simaizom rétegének perisztaltikus mozgása miatt létrejövő szívóerő a petefészek felszínéről kilökődő petét beszippantja és azt a méh felé továbbítja. 10

11 A méh Körte alakú, szűk üregű, a húgyhólyag fölé, előrehajló izmos falú szerv, a kismedence közepén foglal helyet. Megkülönböztetjük rajta a petevezetők nyílása felé kiszélesedő testet és lefelé elkeskenyedő henger alakú nyakat. A méhnyak bedomborodik a hüvelybe, nyílását méhszájnak nevezzük. A méh 1-1,5 cm vastag fala 3 rétegű: kívülről vékony hashártya borítja, középen vastag simaizom réteg helyezkedik el (myometrium), az üreg felőli részét nyálkahártya béleli (endometrium). A méh nyálkahártya csöves mirigyekben gazdag kötőszövetet tartalmaz. A méh nyálkahártyájának állapota nagymértékű változékonyságot mutat, melynek jellege ciklusos, fázisait a petefészek hormonok határozzák meg. A méhnyálkahártya menstruációs ciklusa A méhnyálkahártya állapotának alapján a 28 napos ciklus 4 fázisra bontható. A ciklus 1. napjától a kb napig tartó szakasz a menstruációs fázis. Ennek lényege, hogy az előző fázisokban megvastagodott, vérbő nyálkahártya 2/3-a vérzés kíséretében lelökődik. A helyreállítási (regenerációs) fázis 5. - kb.9. napig tartó szakasz, ezalatt a menses után helyenként megmaradt nyálkahártya foltokból megindul a regeneráció. A burjánzási fázis a 9. - a 17. napig tartó folyamat, mialatt a nyálkahártya egyre magasabb lesz (2-3 mm), erekben, mirigyekben gazdagodik. A helyreállítási és a burjánzási fázisok kialakulásáért a petefészek ösztrogén hormonja felelős, ezért ezt a két szakaszt együttesen az ösztrogén hatás fázisának is nevezzük. Az elválasztási fázisban a méh nyálkahártyája maximálisan vastag (4-5 mm), abszolút vérbő, mirigyei váladékot termelnek, mely az odaérkező pete táplálását és beágyazódását biztosítják. A nyálkahártya maximális vastagságát kb. a napra éri el (ekkorra érkezik meg és kezd megtapadni az embrió), amely kialakításáért a sárgatest progeszteron hormonja felelős (progeszteronhatás fázisa). 11

12 1. Amennyiben a petesejt megtermékenyül, a fejlődő embrió egy HCG nevű hormont termel, aminek a hatása az LH-éhoz hasonló, amennyiben fenntartja a sárgatestet kb. 3 hónapig, miáltal biztosítja a folyamatos progeszteron termelést, ami lehetővé teszi a vastag nyálkahártya fennmaradását, az embrió befogadását, táplálását. 2. Azonban ha nem történik megtermékenyítés, a 25. napot követően a progeszteron koncentrációja a vérben erősen lecsökken, aminek következtében a megduzzadt nyálkahártya nem képes fennmaradni, ezért vérzés kíséretében (menstruáció) lelökődik (1.-4. napig). A menses közvetlen oka az, hogy megelőzően a nyálkahártya erek görcsösen összehúzódnak, aminek következtében a fellépő oxigénhiány és tápanyaghiány miatt a szövetek pusztulnak, majd az erek hirtelen megnyílása miatt beömlő vér átszakítja az ereket, vérömlenyeket okozva, melyek a sérült nyálkahártyát vérzés kíséretében lelökik. A női nemi működés hormonális szabályozása, az ovulációs ciklus (kiegészítő anyag) A ciklus első napja a menstruáció első napja. A menses első napjaiban a petefészekhormonok - ösztrogén és progeszteron - koncentrációja a vérben erősen lecsökken. Ennek következtében a hipofízis FSH elválasztása felszabadul a gátlás alól, szintje a vérben emelkedik, megindul a tüsző érése (regenerációs fázis). A fejlődő tüsző termeli az ösztrogént, ami serkenti az LH termelődését (burjánzási fázis). Az LH és az FSH mennyisége az ovuláció előtt maximális, hatásukra bekövetkezik a 14. napon az ovuláció. A létrejövő sárgatest megkezdi a progeszteron termelődését, koncentrációja meredeken emelkedik, maximumát a napon éri el (elválasztási fázis). A progeszteron, az ösztrogén gátolják az FSH és az LH termelődését, ezért ezek mennyisége csökken. 12

13 Mivel az LH tartja fenn a sárgatestet, csökkenése miatt a sárgatest sorvadásnak indul, csökken a progeszteron és az ösztrogén szint, ezért bekövetkezik a menses, az FSH szintje újra nőni kezd. A hüvely A női test kopulációs szerve, kb. 7-9 cm hosszúságú, tágulékony (szülés), izmos falú cső, ahová közösülés alkalmával a spermiumok kerülnek (méhszáj tájékára). Falát vastag simaizom alkotja, nyálkahártyájának hámja többrétegű, hormonhatásoktól változó mértékben elszarusodó hám. A hüvely hámja ösztrogén hatására elszarusodik, progeszteron hatására pedig sűrű váladék keletkezik. A hüvelyváladék kémhatása savas (tejsav baktériumok), ami megvédi a női ivarutakat a fertőzésektől. A hüvelyi ciklus lehetőséget biztosít arra, hogy hüvelykenet vizsgálatával a ciklus egyes fázisaira lehessen következtetni. A külső nemi szervek A külső nemi szerveket lényegében a gáttájék hosszanti hasadéka alkotja, melyet a nagy és a kis szeméremajkak zárnak közre. A gát a medencefenék bonyolult izom- és kötőszöveti záró rendszere, melyet a végbél, a hüvely és a húgycső fúr át (szűkebb értelemben a hüvely és a végbélnyílás közti terület). A szeméremdombot és a nagy szeméremajkakat - amely a férfi herezacskójának feleltethető meg - másodlagos szőrzet fedi, amely a pubertáskorban alakul ki az ösztrogén hatására. A nagy szeméremajkak között, alatt találhatók a kis szeméremajkak, amelyek a szeméremrést határolják. A szeméremrést felül a csikló határolja, alatta a húgycső nyílása, majd a hüvely bemenete helyezkedik el. A hüvelybemenetben találhatók a Bartholini-féle mirigyek, melyek váladéka nemi izgalom során megnedvesíti a hüvely nyílását, megkönnyítve a közösülést. A csikló fejlődéstanilag a hímvesszőnek feletethető meg, merevedésre képes, ingerlésével a nemi izgalom fokozható. 13