Épületenergetika, HUHR/1001/2.2.1/0009 PASSZÍV NAPENERGIA- RENDSZEREK A RÉGIÓ VIDÉKI HÁZAIBAN Prof.dr.sc. Željko Koški 2012 1
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS... 4 2. A RÉGIÓBELI LAKÓHÁZAK FEJLŐDÉSE... 7 3. HAGYOMÁNYOS CSALÁDI HÁZAK A RÉGIÓBAN... 19 3.1. Történelmi fejlődés... 19 3.2. Építés és anyagok... 25 4. A RÉGIÓBELI HAGYOMÁNYOS CSALÁDI HÁZ ELEMZÉSE... 33 4.1. Gazdasági koncepció... 33 4.2. Városi koncepció... 35 4.3. Építészeti koncepció... 38 5. A HAGYOMÁNYOS CSALÁDI HÁZ ENERGETIKAI JELLEMZŐI... 42 5.1. Éghajlat... 42 5.2. Általános és sajátos energetikai problémák... 48 5.3. A ház külső burkolatának hatása a hagyományos családi ház energetikai jellemzőire... 49 5.4. A napenergia-használat lehetőségei... 54 5.5. Új lehetőségek a napenergia használatára... 65 6. A PASSZÍV NAPENERGIA HASZNOSÍTÁSSAL TÖRTÉNŐ KIALAKÍTÁS ÉS A HAGYOMÁNYOS CSALÁDI HÁZ A RÉGIÓBAN... 66 6.1. Általános követelmények... 66 6.2. Hely... 72 6.3. Térbeli elrendezés... 76 6.4. Építés és anyagok... 83 6.5. A passzív napenergia hasznosítás alkalmazása a régióbeli családi házakban... 87 6.6. A családi házak passzív napenergia hasznosító rendszereinek gazdasági életképessége... 97 7. ESETTANULMÁNYOK... 99 7.1. Egy karanaci passzív családi ház koncepcióterve... 99 7.2. Egy vardaraci passzív családi ház koncepcióterve... 106 8. VÉGKÖVETKEZTETÉS... 113 9. SZAKIRODALOM... 114 2
01. BEVEZETÉS Európára a XXI. század kezdetén egyre kiterjedtebb önkéntes integrációs folyamatok jellemzőek, melyek a jövőben egységesebbé és erősebbé teszik az európai kontinenst. A Horvát Köztársaság 2013. július 1-jére tervezett uniós csatlakozása is az integrációs folyamat Európa ezen részén már eddig is folyamatos előrehaladását bizonyítja. Az államok egyesítése széles körű lehetőségeket kínál a régió természeti, kulturális és társadalmi értékeinek a hatékony hasznosítására, és ezáltal fejlődésének felgyorsítására, valamint arra, hogy elérje a legfejlettebb európai országok életszínvonalát. A régió tervezett általános fejlődése szempontjából elengedhetetlen a megfizethető árú energia elegendő mennyiségben történő rendelkezésre bocsátása, és az emberi környezet megóvása, melyek mindegyike globális szinten is lényeges. Az elegendő mennyiségű energia biztosításának alapja a megújuló energiaforrások hasznosítását célzó új technológiák fejlesztése és a pillanatnyilag rendelkezésre álló energia ésszerű felhasználása. Ez egy nagyon összetett probléma, amely megköveteli a világ egyre növekvő energiaszükségletének a kielégítését és ugyanakkor az üvegházhatást okozó, a környezetre rendkívül káros gázok mennyiségének a csökkentését. Az épületek összetett energetikai rendszerek, és a legnagyobb önálló energiafogyasztók, melyek az Európában összességében előállított energia több mint 40%-át használják fel. Az energia egy részének felhasználása szükségtelenül történik, mivel az évtizedekkel ezelőtt tervezett épületek nem felelnek meg a mai szabványoknak és szabályoknak a hővédelem és az épületek energiahatékonysága tekintetében. Ezt a problémát tovább fokozza az a tény, hogy az ilyen épületek jelentős hányada még sok évig használatban lesz, és specifikus intézkedések hiányában fűtésük, hűtésük, világításuk és berendezéseik működtetése nagy mennyiségű energiát fog felemészteni. Tekintettel arra, hogy a vidéki területeken található lakóingatlanok felújításában egy összetett megközelítés szükséges, a jelen dokumentum megkísérli, hogy létrehozzon egy modellt egy korszerű régióbeli családi házhoz, amely passzív módon hasznosítja a napenergiát, és ezáltal kielégíti a korszerű lakóépületekkel szemben támasztott építészeti, energetikai, biológiai és gazdasági igényeket. A kutatás fentebb ismertetett céljának megvalósításához a következő alapelveket szükséges figyelembe venni: a) A regionalizmus, azaz a hagyományos régióbeli lakóépület térbeli és építészeti jellegzetességeinek, és az azokkal járó hagyományos elemeknek az elfogadása. b) Egy korszerű építészeti megközelítés alkalmazása, amely magában foglalja az elméleti alapelvek alkalmazását csakúgy, mint az új műszaki és technológiai eredményekét. c) A napenergia hasznosítása a jobb bio-ökológiai egyensúly megteremtéséhez, és ezáltal természetesebb és emberközelibb lakóépületek megteremtéséhez. 3
Az építészeti és az energetikai fejlesztések megvalósításától és a passzív napenergia hasznosítás családi lakóházakban történő megvalósításától elvárt hozzájárulás több részre osztható: Építészeti: egy elsődlegesen passzív napenergia használatra épülő, új regionális családi ház modelljének létrehozása a térkihasználás kiegyensúlyozott fejlesztése a régióban kedvezőbb lakásviszonyok megvalósítása, és bizonyos esetekben a napsütötte zöldterületeket magában foglaló lakóterület növelése Energetikai vonatkozású: racionális fogyasztás, energiamegtakarítás és napenergia hasznosítás lassabban növekvő energiaigény Környezeti: egészségesebb, emberközelibb lakóépületek a bioépítészetnek megfelelően kisebb környezetszennyezés a légkörbe történő kisebb füstgáz- és füstkibocsátásnak köszönhetően Biológiai: a lakóépületek természetes környezethez való közelítése a meglévő, előzetesen megadott feltételek keretében az emberi egészséghez hozzájáruló nagyobb fűtési kényelem Társadalmi: az oktatás területén a konkrét alkalmazással egybekötött szakképzés alapjainak a megteremtésével Gazdasági: a beruházók és a családi házak használóinak támogatása a környezethez igazodó építészeti megoldások kiválasztásában a gazdasági szereplők mozgósítása a napenergia hasznosítást szolgáló új technológiai és műszaki eredmények elérésére a kisebb hőmérsékleti terhelésnek köszönhetően tartósabb lakóépületek Törvényhozói: átfogó új jogszabályok kidolgozásának megalapozása 4
A Horvát Köztársaság az Európai Unió új tagállamaként elfogadja és végrehajtja az építőiparban az energiahatékonyságot célzó összes határozatot, nyilatkozatot és irányelvet. Az Európai Parlament 2008. január 31-i 2007/2016 számú határozatának 29. cikke kimondja, hogy 2011-re a passzív ház vagy a nagyon alacsony energiafelhasználású ház építési szabvánnyá válik. A meglévő épületeknél csak úgy érhető el az új épületek jó energiahatékonysága, ha a módszeres felújítás során ugyanazokat a feltételeket alkalmazzák. A meglévő épületekben a racionális energiafelhasználás alapelvének alkalmazása közvetetten hozzájárul az építészeti és az energetikai követelményekhez, mert az élvezhetőbb lakótér hozzájárul az emberi egészséghez, a csökkentett energiafogyasztás eredményeként pedig kisebb a légkörbe történő CO 2 -kibocsátás, ami pedig jelentős mértékben hozzájárul a környezetvédelemhez. 5
02. A LAKÁSSZEKTOR ALAKULÁSA A RÉGIÓBAN A lakásépítés Horvátország keleti részén sok éve egy jellegzetes kultúrát követ, ami hagyományos horvát építészetként jellemezhető, és amelyre a múltban mindig érvényesültek azok a természeti és társadalmi tényezők, amelyek meghatározták a családi lakóépületek jellegzetességeit. A szerkezetek közös jellemzője szinte minden esetben a funkcionális, harmonikus és egyszerű lakóterület építésére való törekvés. Figyelembe véve a szerkezeteknek az építési telken való elhelyezését, tájolását, valamint a térkihasználás módját, kijelenthető, hogy a régióban a hagyományos lakóépületek építésére a megfelelő környezeti elemekkel egybekötött, nagyon racionális megközelítés a jellemző. Feltehetően a tágabb régióban is hasonló jellegzetességek figyelhetők meg, és a családi lakóépületek történeti fejlődése is nagyjából azonos. Ez a Pannon-síksággal csaknem határos terület Horvátország keleti részeit, Magyarország déli részét és Szerbia északi részét foglalja magában. (2.1. ábra). 2.1. ábra Európa politikai térképe Ezeken a területeken a vidéki lakóépületek építése az elmúlt három évszázadban hasonló természeti és társadalmi körülmények között zajlott. Nem húzhatók meg pontosan annak a területnek a határai, amelyen a tornácos hagyományos családi házak a jellemzőek, azonban erre az építészeti stílusra Közép-Európa sokkal szélesebb régiójában is találhatók példák. (2.2. ábra). 6
2.2. ábra A Pannon-síkság területe A régióbeli vidéki települések szerveződése több évszázados fejlődésre, funkcionális kiigazításokra és a terület éghajlati jellegzetességeire vezethető vissza. A különböző fejlődési szakaszokban fellépő természeti és társadalmi hatások eredményeként jött létre egy általánosan elfogadott térbeli elrendezés, az utca vonalára merőleges, hosszúkás telkekkel. A terület általános határvonalai a 2.3. ábrán láthatók. 2.3. ábra A vidéki lakóépületek építésének közös jellegzetességeit mutató terület 7
A török hódoltság előtti és alatti időszakból nagyon kevés történeti adat maradt fenn a Horvátország keleti részére jellemző vidéki építészet vizuális jegyeiről. Feltételezhető, hogy a terület török megszállásának idején az akkori településeket átköltöztették, hogy hatékonyabban tudják megóvni az ország menekülő lakosságát. A török megszállás megszűnése után, és különösen a XVIII. században jóval jellegzetesebb fejlődés ment végbe a Szlavónia termékeny területein található településeken. A vidéki települések szerkezete Horvátország keleti részének különböző pontjain egységes területfelosztási jellegzetességeket mutat keskeny, hosszúkás, az utca vonalára merőleges telkekkel. A 2.4. ábrán kiemeltünk több települést, amelyek jól szemléltetik ezt az építési módot. 2.4. ábra Jellegzetes vidéki települések Horvátország keleti részén A fejlődés legkorábbi szakaszában megy végbe a lakóépületek csoportosulása, az útépítés, a postai szolgáltatás, a kataszteri nyilvántartás, az adózás stb. bevezetésének közvetlen következményeként. Az említett okokból ebben az időben készültek el egyes falvak első rendezési tervei. Régi kataszteri térképeken megfigyelhetők a családi házak építésére kijelölt, jellemzően hosszúkás, téglalap alakú telkek, melyek az utca vonalára merőlegesen helyezkednek el. A telkek szélessége nagyjából 25 méter, hossza mintegy 100 méter volt, esetenként valamivel nagyobb méretek is előfordultak. Az utcafolyosók többsége 25 30 méter széles volt. Az utca közepén pályaszerkezet, kétoldalt pedig árok és zöldterület volt az utcát szegélyező fákkal. Az utcafolyosó külső szélén járda helyezkedett el, szinte mindig a beépítési vonalon. A következő ábrák (2.5.-2.9.) öt vidéki település példáján mutatják be a földterület felosztását és a jelenlegi építési állapotokat. A településeket vörössel jelöltük a 2.4. ábrán, és az a tény, hogy különböző megyékből választottuk ki őket, alátámasztja, hogy Horvátország keleti részén a vidéki területen mindenütt egységesen alkalmazták a fentebb említett területfelosztási elveket. 8
2.5. ábra Jelenlegi fejlesztési állapot és területfelosztási elrendezés Viljevo településen 9
2.6. ábra Jelenlegi fejlesztési állapot és területfelosztási elrendezés Karanac településen 10
2.7. ábra Jelenlegi fejlesztési állapot és területfelosztási elrendezés Vardarac településen 11
2.8. ábra Jelenlegi fejlesztési állapot és területfelosztási elrendezés Sarvaš településen 12
2.9. ábra Jelenlegi fejlesztési állapot és területfelosztási elrendezés Tompojevci településen 13
A fejlődés minden szakaszára jellemző a fő lakóépület nyújtott, téglalap alakú alaprajza, a szabályozási vonallal általában egybeeső, beépítési vonalon elhelyezkedő, utcára néző oromzattal. Az alaprajz hosszanti oldala közvetlenül a szomszédos telek határvonalán helyezkedik el. A háznak a telek hátsó része felé eső meghosszabbításában általában azonos tető alatt lévő vagy különálló épület található fiatal házasok számára ( kiljer ). A belső udvarban kukoricamorzsoló, füstölő, istállók és végül csűr, pajta és illemhely található. Még hátrébb gyümölcsös, majd művelt terület vagy zöldségeskert helyezkedik el. 2.10. ábra Hagyományos családi házas telek A szerkezetek telken való elhelyezését az 1772-ben Bécsben kibocsátott Településrendezési rendelet írta elő. A funkcionális okok, vagyis a gyümölcsösök és a mezők gyors megközelíthetősége mellett ezt az építési módot a tűzvédelem is indokolta. Ez elég logikus, mivel a korabeli házakat főként fából építették, és náddal vagy szalmával, tehát nagyon gyúlékony anyagokkal burkolták. Csupán a XIX. század második felében jelent meg a telkek két vagy három részre történő felosztása. A felosztás mindig hosszirányban történt, és a telek felosztását a fiatalok által alapított új családok igényei indokolták. A felosztást lehetővé tette továbbá a tégla új építőanyagként való megjelenése is, mivel ettől kezdve nem kellett a tűzveszély miatt korlátozni a szerkezetek közötti távolságot. Ekkortól fogva még gazdasági épületeket is elkezdtek a telekre merőlegesen, tehát az utcára párhuzamosan építeni. 14
2.11. ábra Felosztott hagyományos családi házas telek 2.12. ábra Példák eredeti elhelyezésű hagyományos házakra Bizovac és Ladimirevci településeken A lakóépületek soros építése egészen az 1950-es évekig fennmaradt a Szlavóniai falvakban. Ezután különböző kísérletek történtek a hagyományos szlavóniai ház eredeti értékeivel való szakításra és azok felváltására, azonban térbeli, esztétikai, környezeti és funkcionális szempontból mindegyik új megközelítés eredménye elmaradt a hagyományos módtól. Ezek a megközelítések jellemzően véletlenszerűek voltak, a folytonosság igénye, formára és funkcióra való tekintet nélkül, és közös jellemzőjük volt a hagyományos tornácos ház minőségének a tagadása. Az 1990-es évek elején történt durva katonai agresszió sok családi házat lerombolt Horvátország keleti részén (2.13. ábra). Sajnálatos módon az azóta eltelt húsz évben történt újjáépítés pusztán az 1991-es állapotokat állította helyre. A következő időszakban ki kell alakítani a módszeres újjáépítés kereteit, mellyel számottevően növelhető az energiahatékonyság szintje, és megteremthetők a XXI. századi korszerű és minőségi lakhatás feltételei. 15
2.13. ábra Lerombolt családi ház Nuštar településen 1991. december Az elmúlt évtizedekben Horvátország keleti területének városiasodása fokozatosan nőtt. Ez átlagosan továbbra is egy kis mértékben városiasodott régió, és a városiasodás foka eltérő a városi települések, valamint a nagyobb és kisebb mértékben városiasodott települések esetében. Méret tekintetében a 201-1000 fő lakosságú települések vannak többségben (138 település, az összes település 52%-a), melyeket az 1001-2000 fős települések követnek (39 település, az összes település 15%-a), majd a 101-200 fős települések (32 település, az összes település 12%-a), ezek teljes lakossága 1991-ben 133 354 főt tett ki (a teljes lakosság 36%-a). A fent említett csoportokhoz a 0-100 fős kis településeket hozzáadva nyilvánvaló, hogy a megyében az 1000 fő alatti kis települések a legmeghatározóbbak, összesen 240 található (az összes település 91%a), melyek teljes népessége az 1991-es adatok szerint 134 896 fő (a teljes népesség 36,7%-a). A népesség eloszlására jellemző az Eszékből kiinduló és hat irányban (Đakovo, Našice, D. Miholjac, B. Manastir, Erdut és Vinkovci felé) elágazó fő utak mentén fekvő településeken való koncentráció. Az említett utak mentén található 60 településen (Eszéket is beleértve, a megye összes településének 23%-a) 253 556 fő lakik (a megye teljes lakosságának 69%-a). Figyelmen kívül hagyva Eszéket és a megye összlakosságában való részesedését, ez az arány 41%-ra csökken, ami jóval kevesebb, azonban továbbra is jelzi a népesség fent említett utak mentén való koncentrációját. 16
HORVÁT KÖZTÁRSASÁG ESZÉK-BARANYA MEGYE TELEPÜLÉSMÉRET ÉS -ELOSZLÁS 1991-BEN TELEPÜLÉS MÉRETE 2.14. ábra Települések eloszlása Eszék-Baranya megyében 17
03. HAGYOMÁNYOS CSALÁDI HÁZAK A RÉGIÓBAN 3.1. Történeti fejlődés A szlavóniai települések fejlődésének szakaszai a hagyományos tornácos háznak és a gazdasági épületeknek az életminőség változására adott válaszként végbemenő fejlődésén figyelhetők meg a legjobban. Ezen a területen több mint ezer évig a lakóépületek építésének különleges, hagyományos építészetként jellemezhető kultúrája létezett. amelyet a múltban mindig azok a természeti és társadalmi tényezők határoztak meg, amelyek előírták a vidéki lakóházak jellegzetességeit. A hagyományos tornácos ház egy háromrészes szerkezetként írható le, melynek közepén konyha, az utca felé egy nagy szoba, az ellentétes oldalon pedig egy kis szoba található. Történeti fejlődése során voltak eltérések, de ez a típus terjedt el a legszélesebb körben, és tekinthető modellnek a hagyományos lakóépületek építésében. 3.1. ábra Hagyományos tornácos családi ház távlati képe A családi házak építésének eljárása fejlődése minden szakaszában a régióban elérhető őshonos anyagok használatához igazodott. A hagyományos családi ház fejlődési ciklusának kezdetén a XVIII. században az építőanyag a fa volt. Ebből az időszakból nem maradt fenn eredeti állapotban példa erre az építési módra, de a rekonstrukciók bizonyossággal elfogadhatók. Ebben az időben a fa alapanyag könnyen elérhető és olcsó volt. A hagyományos szlavóniai ház jellemző kialakítása a funkcionálisan elrendezett építészeti elemekből adódott. A ház utcára néző oromzatának kialakítását a favázas szerkezet határozta meg. Az orom (homlokzat) közepén mindig van egy, a koszorút alátámasztó oszlop, ezért középre nem lehet ablakot behelyezni. A következő 3.2. ábrán két példa látható a fából készült hagyományos családi házra. A bal oldali példán a régebbi típusú ház látható az utca felőli nagy közös helyiséggel, a jobb oldalon pedig az újabb típusú házé az utcára merőleges, a teljes szerkezet mentén végighúzódó tornáccal. 18
T R I J E M SOBARA K U Ć A T R I J E M SOBARA KUHINJA S O B A S O B A 3.2. ábra Fából készült hagyományos házak alaprajza és elölnézeti képe A faszerkezetes házak a XVIII. század elején jelentek meg a fa alapanyaggal való takarékosság érdekében. Az alapszerkezet (gerendák, vázoszlopok és ferde dúcok) fából készülnek, a kitöltő elemek pedig különböző anyagokból, ami lehet nádszövet vagy szalma, vályog, hasábfa stb. (16. ábra). Az oromzat függőleges tengelyéhez képest szimmetrikusan elhelyezkedő két ablak tehát jól felismerhető építészeti elemmé, ami a favázas szerkezettel való szakítás után is megmaradt. Annak ellenére ugyanis, hogy a vályogból, döngölt földből vagy téglából készült szerkezetek nem teszik szükségessé a két nyílásnak az oromfalban való szimmetrikus elhelyezését, a szimmetria, az arányosság és a harmónia továbbra is a hagyományos szlavóniai ház elülső homlokzatának fő ismérve maradt. A két ablak megmaradt az utcafront azonosító elemeként, csakúgy, mint a padlás szellőzését szolgáló kis szimmetrikus nyíláspár is a háromszög oromzatban. 19
SZARUFA PÁRKÁNY GERENDÁK FERDE DÚC MESTERGERENDA VÁZKITÖLT- ÉS PILLÉR ALAP 3.3. ábra Hagyományos családi ház favázas szerkezete A tornácos ház fő udvari homlokzata mindig délre vagy keletre nézett, nagyon ritkán nyugatra, és soha nem északra. Ugyanakkor az északi falon nem lehetett a szomszéd telekre néző nyílás. Ez az elrendezés is igazolja, hogy a hagyományos szlavóniai ház nagyon jól igazodott a fennálló éghajlati viszonyokhoz. Ebből következik, hogy a hagyományos népi építészet történeti fejlődése alatt reagált a lakóépületekkel szembeni biológiai és gazdasági követelményekre, és megvalósította azokat a családi házak építésében. A XIX. század második felében a házépítésben megjelent az égetett tégla. Ugyancsak ekkortól kezdve terjedt el tetőfedő anyagként a hódfarkú tetőcserép. A telken történő építkezést úgy szervezték, hogy az összes szerkezetet a telek szélén, a gazdasági udvar felé nézve helyezték el. A hosszúkás, jellemzően téglalap alakú telkek általában kelet-nyugati tájolásúak voltak, ennek köszönhetően a telken található szerkezetek tökéletesen déli tájolásúak lehettek. A telken való térbeli elrendezéssel összhangban, számos fejlődési szakaszt követően a népi építészet megteremtette a hagyományos tornácos szlavóniai ház modelljét. A következő ábrák röviden bemutatják a hagyományos lakóház fejlődési ciklusát, valamint az utcafront jellemzőinek a fejlődését. 20
A XVIII. század közepéig A XVIII. század második felében A XVIII. század második felétől a XX. század közepéig VS NAGY SZOBA K KONYHA S KIS SZOBA T TORNÁC A XVIII. század közepéig A XX. század közepéig A XIX. század közepétől a XX. század közepéig 3.4. ábra A hagyományos családi ház fejlődési ciklusa 21
3.5. ábra Az utcafront jellemzőinek fejlődése 22
A családi ház építésének ez a modellje a Pannon-síkság egyes részein, a szomszéd országokban is megjelenik. A háromrészes ház, középen a konyhával, két szobával és tornáccal, szinte mindig délre vagy keletre néz. Ez megerősíti azt, hogy a hagyományos tornácos családi ház elődeinktől átvett modellje nagyon jól alkalmazkodott a fennálló éghajlati viszonyokhoz, és ezáltal kielégíti a lakóépületekkel szemben támasztott alapvető biológiai és gazdasági követelményeket. kis mala szoba soba konyha kuhinja nagy velika szoba soba Jelmagyarázat: 1. Ágyak 2. Nagy méretű alacsony asztal ( sini ) 3. Kis méretű alacsony asztal gyermekeknek 4. Kemence ("furuna") 5. Dagasztóteknő 6. Rokka 7. Tűzhely 8. Kis reggeliző asztal 9. Savanyú káposztás dézsa 10. Vizes vödör 3.6. ábra Hagyományos ház alaprajza és berendezési tárgyainak elrendezése 23
3.2. Építés és anyagok Alap A hagyományos családi ház alapjához a fejlődési szakaszok során változó építőanyagokat használtak. A XVIII. században az alap szerkezete fából és döngölt földből készült. Később vályogot használtak, a XIX. század végén pedig megjelent az égetett tégla. Habár a kő ritkán fordult elő építőanyagként, az alap építéséhez használták, noha csak ritkán. deszkahéjalás padlózat fal padlózat alapszerkezet talaj talaj a partoldalban fal alap döngölt földből készült fal téglafal padlózat földréteg Feltöltött talaj alapzat épített alap 3.7. ábra Fából, döngölt földből és égetett téglából épített alap keresztmetszete 3.8. ábra Fából és égetett téglából készült alap 24
Falak A falszerkezeteket időrendi sorrendben a következő anyagokból építették: - fából készült falak - favázas falszerkezetek különböző vázkitöltésekkel - döngölt földből készült falak - vályogfalak - égetett téglából készült falak Gyakran előfordult, hogy ugyanannak a háznak a falai különféle anyagokból készültek. A déli fal készülhetett például vályogból, az északi pedig vályogból és égetett téglából vegyesen, ezzel növelve a tartósságot. 3.9. ábra Vázszerkezetes fal, vályogfal, döngölt földből készült fal és égetett téglából készült fal 25
Födémek A hagyományos házak födémjeinek teherhordó szerkezete kizárólag faanyagból, fából készült gerendákból készült. A fa födémnek két változata létezett. Az első egy födémréteg nélküli szerkezet, amelynél a gerendák láthatóak maradtak. A második egy alsó, látható, sima mészhabarccsal borított födém. Az alsó deszkaburkolatra nádból készült vakolattártó rácsot erősítettek. A padláson terményt szárítottak, a padlózat pedig jellemzően 8-10 cm vastag, tömörített homokos agyagból készült. A teherhordó gerendák vastagsága 16/20 és 18/28 cm között volt, és puhafából, általában jegenyefenyőből vagy erdei fenyőből készültek. Egy későbbi fejlődési szakaszban egy speciális, díszítéssel ellátott hosszgerendát erősítettek a mennyezetre, amely látható maradt. 3.10. ábra Fa födém látható gerendákkal és nádból készült vakolattártó ráccsal 26
Tetőfedés A hagyományos családi házak tetőszerkezete jellemzően épülhetett jegenyefenyőből készült belső fedélszékkel vagy anélkül, vagy kevésbé tehetős házak esetében akácból vagy nyárfából. A tetőfelület körülbelül 45 o -ban döntött volt, a hosszúkás alaprajz külső falai pedig logikus támasztékul szolgáltak a szarufás tetőfedéshez. Nagyobb alapterületű házak esetében hagyományos szelemenes tetőszerkezetet építettek. Ezek jellemzően függesztőrudas szerkezeti rendszerek, amelyek átadják a terhet a külső falakra, illetve ritkábban mestergerendák, melyek alátámasztást igényelnek a ház alapterületén belül. 3.11. ábra Modell és rekonstruált fogópáros fedélszék, Topolje 27
Tetőburkoló anyagok A tetőburkoló anyag feladata, hogy megóvja a házat a légköri hatásoktól, és mivel látható felületük elég nagy, nagyban meghatározzák az esztétikai tulajdonságokat. A régióbeli családi házakon a tetőfedő anyag jellemzően szalma, nád vagy cserép. Ritkán előfordult a fazsindelyes tető, de ez a fejlődés korai szakaszára jellemző, amikor a fa sokkal elérhetőbb és megfizethetőbb volt. 3.12. ábra Fa tetőfedés, cserépfedés és nádfedés 28
Padlózat A hagyományos családi ház földszintjén a következő fajtájú padlózatot alkalmazták, általában időrendi sorrendben: - földpadló - deszkapadló - teljes égetett téglából készült padló - kőlappal burkolt padló - kerámialappal burkolt padló A hagyományos építési módnál a szigetelő anyagokat beépítették az építőanyagokba. A földből, homokból és pelyvából álló keverék szigetelő tulajdonságai kielégítik a korabeli építés alapvető hő- és hangszigetelési követelményeit. 3.13. ábra Földpadló, téglapadló és kerámialappal burkolt padló 29
Nyílászárók A hagyományos családi házak nyílászáróit a fejlődés minden szakaszában kizárólag faanyagból készítették. Az ajtók egyszárnyú ajtók voltak, egy síkban elhelyezkedő ajtófélfával és ajtólappal, valamint dupla ajtók, ahol a két sík közötti távolság körülbelül 19 cm volt. A fejlődés kezdeti szakaszában egyszeres, felhúzható ablakokat szereltek fel, melyek hőszigetelő tulajdonságai nagyon rosszak voltak (U=6,0 Wm 2 K). Később dupla üvegezésű ablakokat vagy két egyszeres üvegezésű ablakot építettek be, ahol az üveglapok közötti távolság körülbelül 19 cm volt. A belső szárny mindig befelé, a külső pedig befelé vagy kifelé nyílt. 3.14. ábra A hagyományos családi ház jellegzetes nyílászárói 30
Tornác A tornác a hagyományos családi ház nagyon fontos funkcionális és esztétikai eleme. Ezen a területen találkozik az udvari nyitott terület és a ház zárt területe. A bejárati terület szerepét tölti be, biztosítja a helyiségek közötti kommunikációt, legnagyobb előnyét pedig a korszerű lakóépületek igényeihez való alkalmazkodás képessége jelenti. A tornác alakja és a ház zárt területével való kapcsolata a fejlődés során változott. A tornácnak a ház teljes hosszában végignyúló, hosszúkás alakja a hagyományos családi ház jól felismerhető és értékes alakzatává fejlődött. A tornác pillérei és gerendái eredetileg fából készültek, amit felváltott a tégla, amely nagyobb teherbírásának, valamint a különböző pillérkialakítási lehetőségeknek köszönhetően nélkülözhetetlenné vált. 3.15. ábra Tornácok fából készült pillérekkel és kerek téglapillérekkel 3.16. ábra Tornácok helyreállított hagyományos családi házakban 31
4. A RÉGIÓBELI HAGYOMÁNYOS CSALÁDI HÁZ ELEMZÉSE 4.1. Gazdasági koncepció A vidéki települések és a hagyományos tornácos családi házak a Horvát Köztársaság anyagi kultúrájának részét képezik. Fejlődésük a történelem során folyamatosan, hirtelen ugrások nélkül bontakozott ki. E fejlődés során különböző gazdasági, társadalmi, migrációs, demográfiai és egyéb tényezők hatottak a fejlődési folyamatra, és nyomták rá a bélyegüket. Ezek a tényezők azonban nem voltak annyira erősek, hogy feltartóztassák a szlavóniai település fejlődését, vagy jelentős mértékben megváltoztassák annak irányát ezek javarészt a fejlődés különböző szakaszaiban bekövetkezett kisebb, fokozatos változásokban tükröződnek. A szlavóniai települések egyedi fejlődési szakaszai a hagyományos szlavóniai ház és gazdasági épületek fejlődésén figyelhetők meg a legjobban, melyek a vidéki életet tükrözték. Habár a gazdasági épületekről kevés történeti adat maradt fenn, tény, hogy azok csupán a XVIII. század második felében jelentek meg. Úgy tűnik, hogy ezt megelőzően a termés raktározására és az állatok tartására szolgáló épületek ritkaságnak számítottak. A XIX. és XX. században az általános körülmények fokozatos változásával és javulásával a gazdasági épületek helyzete feltűnően változni kezdett. A vidéki gazdaságokban különböző gazdasági épületek és szerkezetek épültek, melyek a siker és a vidéki gazdaság és építészet fejlettségi szintjének fokmérőjévé váltak. Összességében kijelenthető, hogy az egyes gazdaságok sikerességének mértékét sokkal könnyebben fel lehetett mérni a gazdasági épületek minősége és száma, mint maga a lakóépület mérete vagy minősége alapján. SZOMSZÉD TELEK HATÁRA KOCSISZÍ N ÉS ŠTAGALJ SZERSZÁ I MOS KOLNICA KAMRA KUKORICAMO RZSOLÓ Kapcsolódás a mezőgazdasági területhez HÁZIÁLLATOK A GAZDASÁG UDVARA TRÁGYA- TÁROLÓ KÚT NYÁRI KONYHA PAJTA A LAKÓÉPÜLET UDVARA CSALÁDI HÁZ Kapcsolódás közös terület - U T C A - ÉSZAK SZOMSZÉD TELEK HATÁRA vonal 4.1. ábra A gazdaság udvarának elrendezése A jellemzően a szomszéd telek határvonala mentén elhelyezkedő gazdasági épületek építését a funkcionalitás elve határozza meg. A racionális kivitel, vagyis a legegyszerűbb szerkezeti 32
formák, az építőanyagok gazdaságos felhasználása és a gazdaság területének racionális kihasználása hatásosan igazolja a korábbi építők szándékát, hogy a vidéki háztartásokat funkciók köré szervezzék. Ez nem pusztán a takarékosságot célozta, a fő indíték inkább a legnagyobb hatás elérése volt a lehető legkevesebb erőforrás felhasználása mellett. Ez a racionális megközelítés nem csak az alacsony jövedelmű gazdaságokra volt jellemző következetesen alkalmazták a legtehetősebb és legnagyobb lakó- és gazdasági egységeknél is. A gazdasági épületeknek a szomszédos telkekkel határos elhelyezésével emellett lehetővé válik az építmények belső lépcsőzetes elrendezése is, a lakózónában található tisztábbaktól a környezetet nagyobb mértékben szennyezőkig, melyek távolabb kerültek az utcától. Továbbá az egyes gazdasági épületek előtti nagyobb üres területet anyagmozgatásra lehetett használni, és innen könnyen hozzá lehetett férni a gazdaságokban fokozatosan megjelenő különféle technikai eszközökhöz. A gépek és mechanikai eszközök telken belüli hatékony mozgatás legfontosabb előfeltétele, hogy a gazdasági épületek a határvonalak mentén épüljenek. Ez az elrendezés lehetővé teszi a telek leghátsó részén található mezőgazdasági területekre történő hatékony mozgatást. Ez a megközelítés visszakövethető egészen a gazdasági épületek telkeken történő építésének kezdetéig, és ezt a térbeli elrendezést bizonyosan a jövőben is meg kell tartani. A gazdasági épületek hosszú és keskeny telkeken történő építésénél a hozzá nem értő és felületes megközelítés jelentősen csökkenheti a térkihasználás lehetőségét és a gazdaság funkcionalitását. A hagyományos szlavóniai gazdaság gazdasági koncepciójának jövőjét tekintve kimondható, hogy a jövőbeni fejlődés összes követelménye kielégíthető az elődöktől átvett gazdasági koncepció további folyamatos fejlesztésével. Ez a következtetést indokolja az is, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a telkeken épült gazdasági épületek elődöktől átvett térkihasználási koncepciója több mint kielégítő a vidéki gazdaságokban alkalmazott legújabb gazdálkodási technológiához. Ezen tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a különböző építményeket a telek oldalán, sorban történő elhelyezése a jövőben is működhet és működnie kell, anélkül, hogy azt különösebben hozzá kellene igazítani a mezőgazdaságban felmerülő új műszaki megoldásokhoz és technológiákhoz. 33