Választási rendszerek az Európai Unióban Bár az Európai Parlament (EP) az Európai Unió (EU) egyetlen közvetlenül választott szerve, mégsem létezik egységes közösségi választási rendszer az EU-ban. Az EP képviselőket különböző választási rendszerek szerint, eltérő módszerekkel választják ki az egyes tagállamok, figyelembe véve bizonyos közösségi alapelveket. 1. A közösségi választási szabályok alakulása Ugyan az Európai Közösségek létrejöttekor az EP elődjének számító Közgyűlésbe a nemzeti parlamentek még delegálták a képviselőket, a Római Szerződés 138. cikke már rendelkezett arról, hogy a képviselőket közvetlenül, egységes választási eljárással kell majd kiválasztani, a részletes szabályok kidolgozását pedig a Közgyűlésre bízta a Szerződés, amely 1958-ban fel is állított egy munkabizottságot a választási szabályok részletes kidolgozására. A Közgyűlés javaslatában az szerepelt, hogy a képviselőket minden tagállamban közvetlenül, egységes eljárással kellene megválasztani. A tervezet alapján azonban a Tanácsra hárult a feladat, hogy egyhangúlag fogadjon el rendelkezéseket a közösségi választási rendszerrel kapcsolatban. A tagállamok eltérő véleményei miatt azonban erre nem került sor, annak ellenére sem, hogy az 1962-ben Közgyűlésből Európai Parlamentté avanzsált közösségi törvényhozás 1963-ban és 1969-ben is megerősítette javaslatát (Fábián, 2005). A hetvenes évek elején újabb lendületet kapott a politikai integráció és ezzel együtt ismét asztalra került a választási szabályok kialakításának kérdése a Parlament politikai ügyek bizottságában. Az 1974-es párizsi csúcsértekezlet (amelyhez egyébként az Európai Tanács intézményesülése is kötődik) döntött a közvetlen választások mielőbbi megtartásáról, amelyet aztán a következő évi római csúcs 1978-ra irányzott elő és végül 1979-ben sor is került rá. Már a választásokat megelőzően élénk munka indult meg a Parlamentben az egységes választási procedúra kidolgozása érdekében és 1976 januárjában meg is született az ún. Patijn-jelentés, amely egy háromlépcsős tervet vázolt fel az új választási rendszer bevezetésére. Az első lépcsőben a hazai választási rendszereknek megfelelően történne a képviselők megválasztása, második lépcsőben az első választott parlament javaslatai alapján korlátozott mértékben egységesített eljárással, a harmadikban pedig az egységes választási procedúra fokozatos megvalósításával. Ez képezte az alapját az Európai Tanács 1976-os határozatának, amelynek alapján nem született egységes választási rendszer, csupán irányvonalakat, kereteket szabtak meg a tagállamok számára, ezért - a határozatban
rögzítetteknek megfelelően - már az első közvetlen választás évében elkezdett munkálkodni a Parlament azon, hogy egy egységes választási rendszert dolgozzon ki az Európai Unió számára, amelyet aztán majd a Tanácsnak és a tagállamoknak is el kell fogadniuk (2007/2207(INI)). Az előkészítő munka eredményeként megszületett a Seitlinger-jelentés, amely raportőréről, Jean Seitlingerről kapta nevét és amelyet 1982 márciusában fogadták el. Ez többmandátumos (3-15), arányos rendszert javasolt, preferencia-megjelölés lehetőségével, d'hondt-formulával. A jelentés javasolta, hogy azok az uniós állampolgárok, akik legalább öt éve egy másik tagállam területén élnek jogosultak legyenek a tartózkodási helyük szerinti országban a szavazásra. A britek ellenállásán azonban elbukott a javaslat, ők ugyanis nem favorizálták az egyszerű többségi rendszerről való lemondást az egymandátumos körzetekben, így a következő (1984-89) és az azt követő parlament (1989-1994) is tovább foglalkozott a kérdéssel. A 84-es parlamentben két jelentés is született a témában, mindkettő Reinhold Bocklet tollából, de nem sikerült javaslatai mellé megfelelő támogatást szereznie a politikai ügyek bizottságban, így egyik sem került a plenáris elé. A '89-es választás után az intézményi bizottság kapta a feladatot, hogy készítsen jelentést az EP-választási reformjáról. A téma előadójának kinevezett Karel de Gucht-nak sikerült a kérdést előremozdító két időközi jelentést készítenie. Az elsőben a d'hondt-rendszer alkalmazására vonatkozó javaslatát fogalmazta meg, amelyet 150 szavazattal, 26 ellenében, 30 tartózkodás mellett 1991-ben el is fogadtak. Második jelentésében De Gucht javasolta, hogy az egyesített Németország számára fenntartott képviselői helyek számát 99-re emeljék, így Franciaországnak, Olaszországnak és az Egyesült Királyságnak 87-87 hely maradna. Ez a jelentés is az igenek fölényes arányával ment át 1993-ban, 207 szavazattal, 79 ellenében, 19 tartózkodás mellett. De Gucht egy másik javaslata alapján az 1999-es választásra az Egyesült Királyságban a regionális arányos képviselet zárt listás rendszerének bevezetésére is sor került. A Maastrichti és az Amszterdami Szerződés új helyzetet teremtett és 1998 júliusában végre sikerült egy olyan okmánytervezetet kidolgozni, amely figyelembe véve a tagállami álláspontokat - rögzíti azokat a közös alapelveket, amelyeken az európai parlamenti választásoknak nyugodnia kell (2007/2207(INI)). Ezeket az alapelveket az Anastassopoulos-jelentés fogalmazta meg, amelynek jelentőségét az adja, hogy alapjául szolgált az Európai Tanács 2002-es, jelenleg hatályos határozatának. Georgios Anastassopoulost, a Parlament alelnökét az Intézményügyi Bizottság jelölte ki a választási eljárás előadójává. Feladata annak megvizsgálása volt, hogy el lehet-e
fogadni egy új javaslatot, amely alapján minden tagállamban egységes elvek szerint választanák az EP-képviselőket a jövőben (2007/2207(INI)). Anastassopoulos javaslatai az alábbiakban foglalhatók össze: 1. a tagállamok hozzáállása alapján támogatta az arányos képviseleti rendszert; 2. elvetette azt az ötletet, hogy egységes módon próbáljon meg területi választókörzeteket létrehozni, de kitartott amellett, hogy a 20 milliónál nagyobb népességű országokban ki kell alakítani azokat; 3. javasolta, hogy a 2009-es választásoktól kezdve a képviselői helyek bizonyos részét (10%-ot javasolt) transznacionális (nemi szempontból kiegyensúlyozott) listákról lehetne arányosan felosztani; 4. a bekerülési küszöbérték megállapítását a tagállamok kezében hagyta; 5. hangsúlyozta, hogy a támogatni kell a preferenciális szavazást, mivel ösztönzőleg hat a részvételre; 6. javasolta a kettős parlamenti tagságot megtiltását; 7. javasolta a választások júniusról májusra történő előrehozatalát és a szavazás idejének maximum két napra történő csökkentését. A nagy jelentőségű Anastassopoulous-jelentést a Parlament 1998. július 15-én 355 szavazattal, 146 ellenében és 39 tartózkodás mellett elfogadta. Az Anastassopoulous-javaslat nem kívánt alapvető változásokat végrehajtani a tagállamok többségének választási rendszerében, így ennek alapján azokat és az európai parlamenti választási procedúrákat összhangba lehet hozni. A határozat elfogadását nagymértékben megkönnyítette az, hogy Nagy-Britanniában az 1999-es európai parlamenti választásra elfogadták az arányos, listás választást előíró törvényt, így a legnagyobb akadálya elhárult a közös választási elvek elfogadásának (Fábián, 2005). Az Anastassopoulous-jelentés alapján született meg a Tanács 2002-es határozata (az 1976-os módosításaként), amely kodifikálja az arányos képviselet általános bevezetését, lehetővé tette az egyéni átvihető szavazatos (STV) rendszert és a preferenciális szavazást, kialakította a területi választókörzeteket, 5 százalékban maximalizálta a bekerülési küszöbértéket, megszüntette a kettős mandátumokat, valamint lehetővé tette a nemzeti törvények alkalmazását a képviselői megbízatás visszavonása és a megüresedett helyek betöltése esetén. Érdemes megjegyezni, hogy Írország és Nagy-Britannia átmeneti derogációt kapott az összeférhetetlenségi szabály vonatkozásában, valamint, hogy a határozat nem tette
kötelezővé a 20 milliónál nagyobb népességű országokban az ország területének több re osztását. A parlamenti Anastassopoulos-jelentés merészebb javaslatait nem fogadták el a Tanácsban (2007/2207(INI), p.29-33). Mindazonáltal ez, az EP által 2002 júniusában elfogadott tanácsi határozat történelmi jelentőségű volt, ugyanis közel harminc év sikertelen próbálkozásai után az Európai Unió végre el tudott fogadni bizonyos szabályokat, amelyek egységesebbé tették az EP képviselők megválasztásának tagállamonként még mindig eltérő szisztémáit. Különösen fontos volt ez a bővítés szempontjából, ugyanis így az új tagállamok már ezen új szabályoknak megfelelően kellett, hogy megválasszák EP képviselőiket. 2. A választási rendszerek közös jellemzői Végignézve a 2002-es újításokat látható, hogy a határozatba foglalt szabályok inkább voltak a gyakorlat alapján bevált módszerek kodifikációi, mint gyökeresen új rendelkezések, amelyek alapvető változtatásokat igényeltek a tagállamoktól. Ugyanis a határozat hatálybalépésének időpontjára már minden tagállam az abban foglaltaknak megfelelő választási rendszerben választotta EP-képviselőit (Nagy Britannia tért át utolsóként az arányos választási rendszerre 1999-ben), az új tagállamok számára pedig elegendő idő állt rendelkezésre, hogy az új szabályokhoz igazítsák választási szisztémájukat. A jelenleg is hatályos A Tanács határozata az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány értelmében az Európai Parlament tagjait valamennyi tagállamban az arányos képviselet elve alapján, listás vagy egyetlen átvihető szavazatos (single transferable vote, STV) rendszer szerint választják. A tagállamok a saját eljárásuknak megfelelően elfogadhatnak preferenciális listás szavazást is, amely lehetővé teszi, hogy a választók közvetlenül kifejezhessék preferenciáikat a jelöltekkel kapcsolatban, azaz sorrendet állítsanak fel közöttük, vagy konkrét neveket válasszanak, esetleg új nevekkel egészítsék ki a listát 1. A eket a tagállamok alakítják ki, 1 Az arányos rendszereken belül megkülönböztetünk pártlistás és pártlista nélküli rendszereket. A pártlista nélküli rendszerek inkább hasonlítanak a vegyes választási rendszerekre, ugyanis többségi elemeket is tartalmaznak, így például alkalmazzák a többségi rendszerekre jellemző egyéni i rendszert (pl. STV). A pártlistás rendszerek már jóval arányosabbak, sőt akár teljesen arányos mandátumelosztásra is képesek. A pártlisták lehetnek kötöttek vagy szabadok, zártak vagy nyitottak. Kötött lista estén a listák összeállítása, a listákon szereplő nevek kiválasztása és a sorrendjük megadása a pártok kizárólagos hatásköre. A választók csak a listára szavazhatnak a jelöltek sorrendjét nem választhatják meg. A szabad lista esetében a szavazóknak lehetőségük van a lista preferenciális rendezésére. A pártlisták a legtöbb esetben zártak, azaz a szavazás során nincsen lehetőség új nevek listára vételére, míg nyitott listák esetében ez is lehetséges, így egyszerre tudható le a jelölés és a szavazás aktusa (Török-Gallai, p.439).
tekintettel arra, hogy a választási rendszer arányos voltát ne befolyásolják. A törvény továbbá lehetővé teszi, hogy a tagállamok bejutási küszöböt állapítsanak meg a pártoknak, amely azonban nem lehet magasabb, mint a leadott szavazatok 5 százaléka. Összeférhetetlenségi kritériumokat is megállapít a törvény, amely kimondja, hogy a 2004-es európai parlamenti választásoktól kezdődően az Európai Parlament tagjainak megbízatása nem összeegyeztethető a nemzeti parlamenti képviselőséggel. Ez alól kivételt képeztek az Ír zeti Parlament azon tagjai, akiknek megválasztására a 2009-es európai parlamenti választásokon került sor, ők a következő ír nemzeti parlamenti választásokig kettős mandátummal rendelkezhetnek; illetve az Egyesült Királyság Parlamentjének azon képviselői, akik a 2004-es európai parlamenti választásokat megelőző ötéves időszakban az Európai Parlamentnek is a tagjai voltak, ezen képviselők a 2009-es európai parlamenti választásokig rendelkezhettek kettős mandátummal, utána azonban rájuk is vonatkoznak az általános összeférhetetlenségi szabályok. A választásokat a tagállamok által meghatározott napon és időpontokban kell tartani; E napnak valamennyi tagállamban ugyanarra a csütörtök reggeltől a következő ig tartó időszakra kell esnie. 3. Tagállami sajátosságok (a teljesség igénye nélkül) A fentebb ismertetett közösségi szabályok figyelembevételével a tagállamok joga a választási szabályaik megállapítása, ennek megfelelően az egyes országokban egymástól igencsak eltérő szabályokra bukkanhatunk (European Parliament: Election Procedures). a) Választási rendszer A 2002-es tanácsi határozatnak megfelelően minden tagállam arányos rendszerben választja meg EP-képviselőit. Azok a pártok, amelyek nem szereznek a választásokon minimum 5 százalékot nem juthatnak mandátumhoz Németországban, Franciaországban és Magyarországon. Ausztriában és Svédországban pedig 4 százalékos a bejutási küszöb. 1994-ig az Egyesült Királyság a győztes mindent visz (first-past-the-post, FPTP) rendszert alkalmazta (Észak-Írország kivételével, ahol már akkor is arányos rendszert alkalmazták). A 2004/2007-ben csatlakozott új tagállamok többsége is 4 és 5 százalékos európai parlamenti küszöböt alkalmaz. b) Választókerületek
2003-ig, 11 tagállamban (Németországban, Ausztriában, Dániában, Spanyolországban, Finnországban, Franciaországban, Görögországban, Luxemburgban, Hollandiában, Portugáliában és Svédországban) az egész ország egyetlen et alkotott. Négy tagállamban (Belgiumban, Írországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban) az országot több re osztották. Az új tagállamok többsége is egy et alkot (így Csehország és Magyarország is). Lengyelország 13 regionális et alakított ki. A 2002-es tanácsi döntés óta a régi tagállamok többsége módosította a nemzeti választási törvényét. Franciaország nem szimpatizált az egy, országos kialakításának gondolatával és nyolc regionális et hozott létre. Németországban, bár a választási törvény nem módosult, de a pártoknak lehetőségük van tartományi és országos szinten is jelöltet állítani (Finnországban hasonlóképpen lehet i és országos szinten is jelöltet állítani.) c) Szavazásra jogosultság (aktív választójog) Kivétel nélkül minden tagállamban a 18. évüket betöltött polgárok jogosultak részt venni a választásokon. Azok az polgárok, akik nem abban a tagállamban tartózkodnak, mint amelynek állampolgárai, jogosultak a tartózkodási helyük szerint tagállam választásain részt venni, az ottani állampolgárokéval azonos feltételek mellett. Mindazonáltal az tartózkodás értelmezése nem azonos az egyes tagállamokban. Egyes tagállamok, így Finnország és Franciaország is megköveteli, hogy a szavazni kívánó uniós állampolgár állandó lakhelye az ország területén legyen. Más országok, így például Németország, Luxemburg, Belgium, Spanyolország, Portugália elvárják, hogy életvitelszerűen tartózkodjon országuk területén a szavazni kívánó állampolgár, illetve vannak olyan országok is, így például Németország, Dánia és Magyarország is előírja, hogy az ország területén szavazni kívánó uniós állampolgároknak kérniük kell felvételüket a választói névjegyzékbe. d) Jelöltség (passzív választójog) A legtöbb tagállamban a jelöltté válás alsó korhatára 18 év, ettől eltérő a korhatár többek között Ausztriában (19 év), Belgiumban, Görögországban, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, az Egyesült Királyságban, Litvániában, Írországban (21 év), Franciaországban (23 év), valamint Olaszországban (25 év).
e) Jelölés Néhány tagállamban, így Dániában, Németországban, Görögországban, Észtországban, Hollandiában, Svédországban és Csehországban csak pártok és politikai szervezetek nyújthatnak be jelöléseket. Más országokban a jelöltséghez bizonyos számú választói aláírásra van szükség és több helyen, így Írországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban is meghatározott összegű pénz letétbe helyezésére is szükség van a jelöltséghez. Írországban és Olaszországban a jelöltek saját magukat is jelölhetik, ha összegyűjtötték a szükséges számú aláírást. f) Választások napja A választásokra ötévente általában június elején kerül sor csütörtök- között. Az országok többségében van a választás, de például Hollandiában és az Egyesült Királyságban hagyományosan csütörtökön rendezik. A 2009-es választásokat Írországban pénteken, Csehországban péntek-szombaton, Cipruson, Franciaország tengeren túli megyéiben, Lettországban, Máltán és Szlovákiában szombaton, Olaszországban pedig szombaton és tartották. g) A jelölt-lista nyitottsága Néhány tagállamban, így többek között Magyarországon, Németországban és Spanyolországban sem tudják megváltoztatni a választók a listán szereplő nevek sorrendjét és kiegészíteni sem tudják azt, míg például Svédországban akár neveket is hozzáadhatnak a listához, vagy elvehetnek belőle. h) A képviselői helyek elosztása A legtöbb tagállamban a d Hondt módszer szerint történik a képviselői helyek elosztása. Luxemburgban ennek a módosított változata, a Hagenbach-Bischoff, Németországban a Hare-Niemeyer módszer használatos, Svédország pedig az ún. Sainte- Laguë formulát alkalmazza a szavazatok mandátumokká transzformálásához. i) A ciklus közben megürült helyek betöltése A tagállamok jelentős részében a nyílt lemondással megüresedett képviselői helyeket a listán következő, meg-nem-választott képviselő tölti be. Belgiumban, Írországban, Németországban és Svédországban a megüresedett helyeket pótképviselőknek osztják
ki. Az Egyesült Királyság üresedés esetén időközi választásokat tartanak a hely betöltésére. Görögországban is ugyanarról a listáról próbálják feltölteni póttagokkal a megüresedett helyet, azonban ha nincsen póttag, akkor ott is időközi választást tartanak. 4. Duff-jelentés Abból kiindulva, hogy a Parlamentet 1979 óta öt évente közvetlenül választják, és hogy ez idő alatt annak jogkörei és befolyása jelentősen megnőtt, az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottságának tagja, a brit Andrew Duff egy jelentéstervezetet mutatott be 2008. októberben, amelynek célja, hogy megreformálja választási eljárását azzal a céllal, hogy növelje a Parlament népszerűségét Unió-szerte, csökkentse a tagállamok választási eljárásai közötti eltéréseket, és növelje a Parlament felelősségre vonhatóságát az általa képviselt polgárokkal szemben". A jelentéstervezet legfontosabb javaslatai között az alábbiak szerepelnek: 1. Területi választókörzetek. A polgárok és az Európai Parlament képviselői egymáshoz közelítése érdekében területi választókörzeteket kell létrehozni a 20 milliónál nagyobb népességű tagállamokban; 2. Különleges választókörzetek. A tagállamok különleges választókörzeteket hozhatnak létre a kisebbségi nyelvű közösségek szükségleteinek kielégítésére; 3. Félig-nyitott listás rendszerek. A polgárok megnyerése érdekében a rendelkezésükre álló választási lehetőségek skálájának szélesítésével a tagállamok számára előírják a preferenciális szavazási rendszerek bevezetését, amely szerint a szavazó az általa preferált listán szereplő jelöltek közül ( félig nyitott listák"), s nem csupán pártlisták közül választhatna ( zárt listák"); 4. Uniós-szintű szavazókörzet. A szavazók választási lehetőségeinek bővítése, a választási kampányok európai dimenziójának erősítése, valamint az európai politikai pártok szerepének fejlesztése érdekében egy további egységes szavazókörzetet hoznak létre az Európai Unió teljes területéből. 5. Uniós választási hatóság. A választási hatóságot uniós szinten kell létrehozni az uniós szintű listán megvalósuló választási magatartás szabályozása, valamint az ezen listáról megválasztott EP-képviselők mandátumának vizsgálata érdekében. 6. Hétvégi szavazás. Annak érdekében, hogy jobban lehessen hangsúlyozni a választás Unió-szintű méretét, a szavazási napokat szombatra és ra korlátozzák;
7. Június helyett május. A választást júniusról májusra tolják azért, hogy ösztönözzék a részvételi arányt azokban a tagállamokban, ahol június elején kezdődik az iskolai szünet. 8. Korhatárváltozás. Az európai parlamenti választásokon történő szavazáshoz az alsó korhatár 16 év. Az európai parlamenti választásokon jelöltként való induláshoz az alsó korhatár 18 év. 9. Egy jelölt több listán. Lehetővé kell tenni a jelöltek számára, hogy egynél több listán is szerepelhessenek egy választás során, és elő kell segíteni a nem saját tagállamukban élő szavazását. Konklúzió A fent leírtakból kitűnik, hogy hosszú út vezetett el ahhoz, hogy sikerüljön valamilyen mértékben egységesíteni az Európai Parlament választási rendszerét és valószínűleg még sokat kell arra várni, hogy minden országban tökéletesen azonos szabályok szerint választhassák meg az uniós állampolgárok képviselőiket. Ez nem csak azon a kérdésen áll vagy bukik, hogy a tagállamok meg tudnak-e egyezni egy közös módszerben, hanem attól is függ, hogy az országok és az európai parlamenti pártok szükségét látják-e további szabályozásoknak, melyek egy mindenhol egységes választási rendszert alakítanának ki. Noha az utóbbi kérdésre még nem érkezett és feltehetően sokáig nem is fog érkezni egyértelmű válasz, az bizonyos, hogy szükség van olyan reformokra, melyek hozzájárulnak az Európai Parlament és választók közötti kapcsolat szorosabbra fűzéséhez és lehetővé teszik, hogy az európai parlamenti választásoknak erősebb európai színezete legyen. Az európai integráció elősegítéséhez, melyet például Lisszaboni Szerződés is szolgál, szükség van egy integráltabb Parlamentre is, mely az Európai Unió polgárai számára nem másodlagos vagy harmadlagos fontosságú. Messze a cél, de ahogy idáig is, lépésről lépésre haladunk előre egy olyan Parlament felé, ami egyre közelebb áll a választókhoz. Végezetül, minél inkább harmóniában vannak egymással a választási rendszerek, minél több lehetőség van tagállamokon átívelő kampányokat folytatni és minél több lehetőség nyílik választók közötti, valamint a választók és a jelöltek közötti párbeszédre, annál nagyobb teret kapnak a választópolgárok, hogy véleményükkel és szavazatukkal érdemben befolyásolni tudják Európa jövőjét.
Felhasznált irodalom European Parliament: Electoral Procedures. Elérhető: www.europarl.europa.eu/ftu/pdf/en/ftu_1.3.4.pdf (letöltve: 2009. július 20.) FÁBIÁN György (2005): Az Európai Parlamenti választások és választási rendszerek. In: Politikatudományi Szemle, 14. évfolyam, 2. szám, p.59-88. FARREL, David M, SCULLY, Roger (2005): Electing the European Parliament: How Uniform are 'Uniform' Electoral Systems? In: Journal of Common Market Studies, Vol. 43, No. 5, pp. 969-984, December 2005 HAGEMANN, Sara; HIX, Simon (2009): Could Changing the Electoral Rules Fix European Parliament Elections? London School of Economics. Jelentéstervezet az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány módosítására irányuló javaslatról (2007/2207(INI)) TÖRÖK, Gábor; GALLAI, Sándor (2003): Politika és politikatudomány. Aula Kiadó
Európai Parlament: A jelenlegi választási gyakorlat az egyes tagállamokban (2009) Választókerületek Preferenciális szavazás Képviselői helyek kiosztása Küszöb Választójog Jelöltség Jelöltindítás Szavazási napok AUSZTRIA D'Hondt 4% Életkor: 16 Listánként 3600 eurós díj; a jelöltséghez 3 parlamenti képviselő, egy EP-képviselő vagy 2600 nyilvántartásba vett választó támogatása szükséges BELGIUM Három nyelvi választói kollégium (holland, francia, német); és négy regionális : 1. Flandria (holland választói kollégium), 2. Vallónia (francia választói kollégium), 3. Brüsszel-Hal- Vilvorde (BHV) (vagy holland vagy francia választói kollégium), 4. Kettő kanton (német választói kollégium) D'Hondt más tagállamokban lakóhellyel rendelkező belga állampolgárok (az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező belga állampolgárok nem szavazhatnak az EPválasztásokon); - A szavazás kötelező: a nem szavazás büntetést von maga után Életkor: 21 - a választói kollégium vonatkozó nyelvének kötelező ismerete A jelöltek támogatása: - az adott nyelvi csoporthoz tartozó 5 belga parlamenti képviselő; - 5000 nyilvántartásba vett választó Vallóniában, Flandriában és BHV-ban; - a német nyelvű választókörzetben nyilvántartásba vett 200 választó BULGÁRIA Hare- Niemeyer - 3 hónapja vagy egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgár Életkor: 21-2 éve vagy egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok - - A magánszemélyeknek 10.000 aláírást kell gyűjteniük és 10.000 levát (5100 eurót) kell fizetniük; - A politikai pártoknak 15 000 aláírást kell gyűjteniük és 15 000 levát (7700 eurót) kell fizetniük; - A koalícióknak 20 000 aláírást kell gyűjteniük és 20 000 levát (10 250 eurót) kell fizetniük;
Választókerületek Preferenciális szavazás Képviselői helyek kiosztása Küszöb Választójog Jelöltség Jelöltindítás Szavazási napok CIPRUS D'Hondt / Droop - 6 hónappal a választások előtt lakóhellyel rendelkező ciprusi és ; - Különleges szavazói lista; - A szavazás kötelező (de nincs büntetés) Életkor: 25 CSEH KÖZTÁRSASÁG : minden választónak 2 szavazata van. A jelölt megválasztásához a jelölt politikai pártjára leadott szavazatok 5%-a szükséges D'Hondt 5% - 45 napja lakóhellyel rendelkező uniós polgárok; Életkor: 21-45 napja lakóhellyel rendelkező uniós polgárok; - Csak politikai pártok vagy koalíciók indíthatnak jelölteket - 15.000 koronás díj ( 585) péntek és szombat DÁNIA D'Hondt - az EU-ban állandó lakóhellyel rendelkező dán állapolgárok; - Mindenki, aki az EPválasztásokon szavazati joggal rendelkezik; - A Folketingben vagy az EPben képviselettel rendelkező pártok; - Az új pártoknak a korábbi Folketing választáson kapott szavazatok legalább 2%-ának megfelelő választók aláírására van szükség; Nincs meghatároz ott nap ÉSZTORSZÁG D'Hondt Életkor: 21 politikai pártok nyújthatnak be listákat; - A havi minimálbér ötszörösének megfelelő letét FINNORSZÁG D'Hondt - Politikai pártok vagy (legalább 2000 személyből álló) választói egyesületek indítanak jelölteket
Választókerületek Preferenciális szavazás Képviselői helyek kiosztása Küszöb Választójog Jelöltség Jelöltindítás Szavazási napok FRANCIAORSZÁG Nyolc regionális D'Hondt 5% Életkor: 23 - ek közötti egyenlőség NÉMETORSZÁG - de a képviselőket a tartományi vagy a szövetségi listákról választják Sainte-Laguë (a 2008. március 17-i jogszabálymód osítás szerint; BGBl. I, 394. o.) 5% - Az EU-ban alapított politikai pártok által benyújtott listák; - A szövetségi listához: az EPben, a Bundestagban vagy a tartományi parlamentekben kevesebb mint 5 képviselővel rendelkező pártoknak 4000 aláírást kell gyűjteniük; - A tartományi listához: 2000 aláírásra van szükség GÖRÖGORSZÁG Hare egy fajtája 3% Életkor: 21 - Politikai pártok vagy koalíciók által benyújtott listák; MAGYARORSZÁG D'Hondt 5% - Valamennyi választó jogosult pártlistán jelöltként indulni a választáson párt által benyújtott listák és 20.000 kopogtatócédula (egy választó csak egy listát támogathat) ÍRORSZÁG Négy regionális Egyetlen átvihető szavazat (STV) Életkor: 21 politikai pártok által benyújtott listák; - A független jeölteknek 60 aláírást kell gyűjteniük a választói névjegyzékben szereplő és ugyanazon ben bejegyzett személytől Péntek
Választókerületek Preferenciális szavazás Képviselői helyek kiosztása Küszöb Választójog Jelöltség Jelöltindítás Szavazási napok OLASZORSZÁG (jelenleg átdolgozás alatt) Öt regionális - és a szavazatokat át lehet vinni egyik ből a másikba Hare ; - más uniós államokban lévő olasz állapolgárok az olasz külképviseleteken vagy postai úton szavazhatnak; az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező olasz államplgárok, amennyiben visszatérnek Olaszországba szavazni; - A szavazás nem kötelező (de állampolgári kötelesség ) Életkor: 25 - Az egyéni jelölésekhez 30.000 aláírás kell, amely 10%-ának a ek egyes alrégióiból kell érkeznie; - Poitikai pártok és az EP-ben vagy az olasz parlamentben legalább egy képviselői hellyel rendelkező csoportok aláírások nélkül nyújthatnak be listákat szombat / LETTORSZÁG Sainte-Laguë Életkor: 21 politikai pártok által benyújtott listák; - 1.000 LVL letét (1.450 euró) szombat LITVÁNIA Hare- Niemeyer 5% Életkor: 21 - Csak politikai pártok indíthatnak jelölteket; LUXEMBOURG a választóknak 6 szavazatuk van D'Hondt / Hagenbach Bischoff - 5 éve lakóhellyel rendelkező uniós polgárok; - A szavazás kötelező. - 5 éve lakóhellyel rendelkező uniós polgárok; - A listáknak 250 nyilvántartásba vett választó vagy egy EP-képviselő, illetve a képviselőház egy tagjának aláírására van szükségük; - A listáknak többségében luxembourgi állampolgárságú jelölteket kell tartalmazniuk MÁLTA STV - 40 máltai font (95 euró) letét (a szavazatok 10%-a esetén visszatérítik) szombat
Választókerületek Preferenciális szavazás Képviselői helyek kiosztása Küszöb Választójog Jelöltség Jelöltindítás Szavazási napok HOLLANDIA D'Hondt - Az EP-ben nem képviselt pártok 11250 eurós letétet fizetnek; - A listákhoz az adott választóinak legalább 10.000 aláírása szükséges és a listáknak legalább 5 nevet kell tartalmazniuk csütörtök LENGYELORSZÁG Tizenhárom regionális D'Hondt / Hare- Niemeyer 5% Életkor: 21-5 éve lakóhellyel rendelkező uniós polgárok; - A listákhoz az adott választóinak legalább 10.000 aláírása szükséges, és a listáknak legalább 5 nevet kell tartalmazniuk PORTUGÁLIA D'Hondt - A listákon a megválasztandó EP-képviselők számával megegyező számú jelöltet kell szerepeltetni, emellett 3-8 tartalék jelöltet ROMÁNIA D'Hondt 5% Életkor: 23 A listákhoz 200.000 aláírásra van szükség; független jelölteknél 100.000 aláírásra SZLOVÁKIA Droop 5% - Lakóhellyel rendelkező és a választás napján jelen lévő, nyilvántartásba vett Életkor: 21 - A politikai pártoknál 50 000 szlovák korona letét (1510 euró) szombat SZLOVÉNIA D'Hondt 4% - Politikai pártok a zetgyűlés négy tagja vagy legalább 1000 választó által támogatott listát nyújtanak be; - 3000 aláírással támogatott független jelöltek
Választókerületek Preferenciális szavazás Képviselői helyek kiosztása Küszöb Választójog Jelöltség Jelöltindítás Szavazási napok SPANYOLORSZÁG D'Hondt - Pártok vagy koalíciók 15.000 választó vagy választott képviselő aláírásával támogatott listákat nyújtanak be SVÉDORSZÁG Sainte-Lagüe A pártokna k legalább 4%-ot kell elérniük ; a jelöltekn ek a pártjukr a leadott összes szavazat 5%-át kell megszer ezniük Minden választójoggal rendelkező indulhat a választáson - Nincsenek feltételek EGYESÜLT KIRÁLYSÁG Tizenkét regionális Nagy-Britannia: Észak-Írország: Nagy- Britannia: D'Hondt; Észak- Írország: STV - 1 éve lakóhellyel rendelkező, nyilvántartásba vett uniós polgárok Életkor: 21-1 éve lakóhellyel rendelkező, nyilvántartásba vett - 5 000 angol font letét (6750 euró) - A i jelölésekhez 30 választó támogatása szükséges csütörtök Forrás: Jelentéstervezet az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány módosítására irányuló javaslatról (2007/2207(INI))