Retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolás kutatásában Bakti Mária SZTE JGYPK Angol Tanszék ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Iskola bakti@jgypk.u-szeged.hu Kivonat Jelen vizsgálat retrospektív interjúk segítségével arra kereste a választ, hogy a gyakorló szinkrontolmácsok hogyan vélekednek saját célnyelvi beszédprodukciójuk diszharmóniás jelenségeiről, észreveszik-e megakadásaikat, javítják-e őket. A vizsgálatban részt vevő gyakorló szinkrontolmácsok célnyelvi beszédprodukciójában a spontán beszédhez hasonlóan fordultak elő megakadások, főleg a téves szótalálás, morfológiai, szintaktikai hibák, illetve újraindítások. A tolmácsolási feladatot követő retrospektív interjúk során a szinkrontolmácsok főleg a forrásnyelvi szöveg megértésével és a célnyelvi szöveg értékelésével kapcsolatos megjegyzéseket tettek, alig említették a megakadásokat. A vizsgált korpuszban csekély számban fordultak elő olyan megakadások, amelyeknek nem definíciós jegye a javítás. A korrekciós folyamatok működésére vonatkozóan nem lehetett általános következtetéseket levonni ebben a vizsgálatban, mivel nagyon kevés volt a nem javított megakadások száma, és a retrospektív interjúkban is csak kevés esetben tudták a szinkrontolmácsok előhívni a megakadáshoz kapcsolódó, a hosszú távú memóriában tárolt információkat. 1 Bevezetés A szinkrontolmácsolás a beszédprodukció és beszédpercepció egy különleges esete, mivel a tolmácsolás során a beszédpercepció és a beszédprodukció nem azonos nyelven zajlik és a két folyamat szinte egy időben történik. A szinkrontolmács nem a saját gondolatait fejezi ki, hanem kívülről megadott program szerint dolgozik. A szinkrontolmács motivációja is közvetett, nem saját kommunikációs igényeit elégíti ki (Klaudy 2004). Számos modell magyarázza ezt a nagyon összetett kognitív folyamatot; Csernov a hosszú- és rövid távú előrejelzés szerepét hangsúlyozza (Chernov 2004), Gile a rendelkezésre álló mentális energiával való gazdálkodás szemszögéből közelíti meg a szinkrontolmácsolás folyamatát (Gile 1995). A szinkrontolmácsolás során lejátszódó folyamatok jobb megértését segíti elő Fabbro és Gran munkája, akik a neurolingvisztika módszereivel vizsgálják a szinkrontolmácsok mentális folyamatait és azt állapították meg, hogy a tanuló és a gyakorló szinkrontolmácsok eltérő tolmácsolási stratégiákat alkalmaznak, a tanulók inkább a szavak szintjén tolmácsolnak, míg a profi tolmácsok a jelentés átadására koncentrálnak. Egy másik kísérletükben azt is megállapították, hogy I. Alknyelvdok Konferencia kötet. Szerk.: Váradi Tamás MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2007. ISBN 978-963-9074-44-6
Bakti Mária: Retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolás kutatásában 13 szinkrontolmácsolás folyamatában mindkét agyi félteke szerepet játszik (Fabbro és Gran, 1994). 1.1 Introspektív módszerek a kognitív folyamatok kutatásában A kognitív folyamatok megismerésének, jobb megértésének egyik lehetséges módja az introspektív módszerek használata. Jääskeläinen az introspektív módszerek három nagy csoportját különbözteti meg a Routledge Encyclopedia of Translation Studies Think Aloud Protocols szócikkében: az introspekciót, amikor a kísérleti alany önmaga elemzi gondolkodási folyamatait, a retrospektív interjúkat, ahol az adott feladat elvégzése után számol be az alany a feladat megoldása során lejátszódott mentális folyamatokról, illetve a think aloud -típusú vizsgálatokat, amelyek a feladat megoldásával párhuzamosan zajlanak, és nem irányítottak (Jääskeläinen 2001). Az introspektív módszerek szerepét az idegennyelv-tanulásban Gass és Mackey vizsgálta (Gass és Mackey 2000). A kognitív pszichológiában használt verbális jegyzőkönyvek történetét, módszertanát tekinti át Ericson és Simon (Ericson és Simon 1999). Habár a verbális jegyzőkönyvek érvényességét sokan vitatták, Ericson és Simon az introspekciós módszerek használata mellett érvelnek, a jegyzőkönyvekből nyert adatokat hard adatoknak tekintik.(ericson és Simon 1999: 3-4). A megismerésről alkotott általános modelljük alapján Ericson és Simon azt állítják, hogy a kognitív folyamatok nyomán a hosszú távú memóriában megmarad az eredetileg feldolgozott információ egy részegysége, mégpedig egymáshoz kapcsolódó, mozaikszerű előhívható emlékképek formájában (Ericson és Simon 1999: 149). Ha a kísérleti alanyokat megkérik arra, hogy beszéljenek a feladat során lejátszódott kognitív folyamataikról, akkor a mozaikszerű emlékképek nagy részét elő tudják hívni a rövid távú memóriában tárolt információk és nyomok alapján. Nem szabad azonban azt várni, hogy az alanyok minden mozaikszerű információt újra fel tudnak idézni (Ericson és Simon 1999: 151). A szerzők hangsúlyozzák, hogy sokkal sikeresebbek azok a retrospektív interjúk, ahol a retrospekció során az emlékképek előhívásához valamilyen segítséget alkalmaznak (Ericson és Simon 1999: 151). 1.2 Introspektív módszerek a fordítástudományban A think aloud típusú vizsgálatokat az 1980-as évek óta használják a fordítástudományban a fordítók fordítás közben lezajló mentális folyamatainak vizsgálatában (Jääskeläinen 2001). A hangosan gondolkodásos vizsgálatok a fordítási folyamat számos részterületre koncentráltak, például a fordítás során rendelkezésre álló segédanyagok használatára (House 2000), illetve a laikus és professzionális fordítók eltérő fordítási stratégiáira (Lesznyák 2006). 1.3 Retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolásban A szinkrontolmácsolás vizsgálatában, a tevékenység természetéből adódóan, a think aloud (azaz a feladat megoldása közben lejátszódó gondolatokat hangosan
14 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia megfogalmazó) típusú vizsgálatok nem kivitelezhetőek, itt a retrospektív interjúk használata terjedt el (Ivanova 2000, Vik-Tuovinen 2002). A retrospektív interjúk során, feltéve, hogy az interjú közvetlenül követi az adott feladatot, elő tudjuk hívni azokat a gondolatokat, amelyek a feladat elvégzése során játszódtak le elménkben (Ericson és Simon 1999). A retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolási feladat után zajlanak, a tolmácsok meghallgatják saját teljesítményüket, illetve olvashatják az eredeti szöveget is, ezek alapján tesznek megjegyzéseket, hívják elő a tolmácsolás közben lezajlott folyamatokat a hosszú távú memóriából. Az interjú készítője gyakran nem is tesz fel kérdéseket, csak rögzíti a tolmácsok megnyilatkozásait. Kutatása során Ivanova retrospektív interjúk segítségével azt vizsgálta, hogy milyen kapcsolat lehet a szinkrontolmácsolás során lezajló kognitív folyamatok között (megértés, fordítás, beszédprodukció); kitért továbbá a figyelemmegosztás és a memória szerepének feltérképezésére a szinkrontolmácsolásban. Nem csak azt vizsgálta, hogy a forrásnyelvi szövegből mire emlékeznek a tolmácsok, hanem azt is, hogy felmerülő problémákat hogyan oldják meg, illetve hogy miben különbözik a gyakorló szinkrontolmácsok és a tolmácshallgatók teljesítménye. Ivanova arra az eredményre jut, hogy a tolmácsok főleg a megértés és a produkció során fellépő problémákra emlékeznek, az átváltás során fellépő problémákra azonban nem (Ivanova 2000). Vik Tuovinen vizsgálatában Ivanovához hasonlóan tolmácshallgatók és gyakorló szinkrontolmácsok vettek részt. A vizsgálat arra kereste a választ, hogy milyen mentális folyamatok játszódtak le szinkrontolmácsolás közben, illetve milyen stratégiákat alkalmaztak a szinkrontolmácsok. Vik Touvinen arra az érdekes következtetésre jutott, hogy annak ellenére, hogy a tolmácsolási folyamat a gyakorló szinkrontolmácsoknál már automatizált, mégis ők tudtak több információt nyújtani a szinkrontolmácsolás folyamatáról. Vik Tuovinen ennek két lehetséges okát állapította meg: elsősorban azt, hogy a gyakorló szinkrontolmácsok jobban hozzászoktak teljesítményük elemzéséhez, másodsorban pedig azt, hogy ebben a kutatásban a tolmácshallgatók lényegesen kevesebb célnyelvi szöveget hoztak létre, így kevesebb megjegyzést is tudtak fűzni hozzá (Vik Tuovinen 2002). Vik-Tuovinen meghatározta a retrospektív interjúk korlátait is a szinkrontolmácsolás kutatásában: vagyis azt, hogy bizonyos döntéseket a szinkrontolmácsok nem tudnak utólag megfogalmazni. A tolmácsok nem emlékeznek mindenre, és nem biztos, hogy mindenről be fognak számolni. Éppen ezért hangsúlyozza, hogy a retrospektív interjúk csak kiegészítői legyenek a kutatásoknak, önmagukban ne képezzék vizsgálat tárgyát. Vik Tuovinen azt is hangsúlyozza, hogy a retrospektív interjúk kérdőívekkel, írásos megjegyzésekkel is kiegészíthetők, így átfogóbb képet kaphatunk a szinkrontolmácsolás közben lezajló mentális folyamatokról (Vik Tuovinen 2002). Ivanova és Vik-Tuovinen egyetértenek annak fontosságában, hogy rövid idő teljen el a szinkrontolmácsolási feladat és az interjú között. A másik fontos, gyakorlatból leszűrt következtetésük az, hogy a gondolkodási folyamatok visszaidézését segíti az eredeti szöveg áttanulmányozása, illetve a célnyelvre tolmácsolt szöveg meghallgatása (Ivanova 2000, Vik Tuovinen 2002).
Bakti Mária: Retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolás kutatásában 15 2 A kísérlet leírása Jelen vizsgálatnak kettős célja volt. Elsősorban azt vizsgáltam, hogy milyen jellegű információkra emlékeznek a tolmácsok, emellett arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan vélekednek a tolmácsok beszédprodukciójuk diszharmóniás jelenségeiről. A vizsgálat során négy gyakorló szinkrontolmácsot kértem meg arra, hogy egy előre rögzített nyolc perc hosszúságú angol beszédet tolmácsoljanak le angolról magyarra. Az előre rögzített szöveg a brit belügyminiszter beszéde volt, az egyházak és vallási csoportok társadalmi szerepéről szólt. A beszédet egy magyar anyanyelvű személy olvasta fel, a felolvasott szöveget rögzítettük, majd a szinkrontolmácsok ezt a szöveget tolmácsolták angolról magyarra. A kísérletben résztvevők több éve dolgoznak szinkrontolmácsként. A résztvevők közül ketten az Európai Unió intézményeinek szabadúszó tolmácsai, ketten pedig Magyarországon dolgoznak szinkrontolmácsként, A nyelvük magyar, B nyelvük angol. A kísérletben egy nő (33) és három férfi (31, 33, 40) vett részt. A felvételek és az interjúk 2007. januárjában készültek Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem Irinyi épületében, az I. Nyelvi Laborban, TANDBERG EDUCATIONAL Media Centre IS-10 MM felszereléssel, Sony HF 60 típusú kazettákra. Az eredmény összesen 36 percnyi hanganyag. A szinkrontolmácsolási helyzet során a szinkrontolmácsok nem látták az előadót, és egyedül voltak a tolmácsfülkében, nem számíthattak a tolmácskolléga segítségére. Erre azért volt szükség, hogy minden résztvevő számára egyenlő feltételeket tudjunk biztosítani. A szinkrontolmácsolás után azonnal sor került az interjúkra, ahol a szinkrontolmácsok megkapták az angol beszéd írott változatát, és meghallgatták saját szinkrontolmácsolásukat. Ennek fontosságára Ericson és Simon (1999), Ivanova (2000) és Vik Tuovinen (2002) is rávilágított. A tolmácsok saját szinkrontolmácsolásuk hallgatása és az eredeti szöveg követése közben szabadon kommentálhatták teljesítményüket 2.1 A retrospektív interjúk közléseinek kódolása A vizsgálat során az első feladat a retrospektív interjúk közléseinek kódolása volt. A retrospektív interjúkból származó információkat Ivanova és Vik Tuovinen más megközelítésben kódolja. Vik Tuovinen a szinkrontolmácsolási folyamat különböző szakaszai alapján különíti el a retrospektív interjúk közléseit. A közléseket a tolmácsolási folyamat három nagy szakaszához köti: elkülöníti a megértés, a transzfer és a beszédprodukció folyamatához kapcsolódó megjegyzéseket. Negyedik fő kategóriája a háttértudás. A fő kategóriákon belül alkategóriákat is elkülönít; a háttértudáson belül az általános műveltséghez, illetve a felkészüléshez kapcsolódó megjegyzéseket; a megértés csoportján belül a recepció és a jelentéstartalomhoz kapcsolódó megjegyzések alkotják az alcsoportokat. Az átvitelhez kapcsolódó megjegyzéseket Vik Tuovinen a következő négy alcsoportra osztotta fel: az elfogadhatóság, a formai megfelelés, a tartalmi megfelelés, és a tolmácsolási technika. A célnyelvi beszédprodukcióra vonatkozó megjegyzések a nyelvi kifejezés, az ekvivalencia és az előadás alkategóriáiba kerültek (Vik Tuovinen 2002). Az alábbi táblázat Vik Tuovinen kódolási kategóriáit mutatja:
16 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia Tudás Megértés Átvitel Célnyelvi termék Háttértudás / általános műveltség Felkészülés Recepció (jól hallja-e a tolmács az elhangzottakat?) Tartalom Elfogadhatóság Formai megfelelés Tartalmi megfelelés Tolmácsolási stratégiák Nyelvi kifejezés Ekvivalencia Előadásmód 1. táblázat Vik Tuovinen kódolási kategóriái (Vik Tuovinen 2002: 66) Ivanova megközelítése inkább probléma-orientált, a retrospektív interjúkban megemlített problémák alapján az alábbi négy csoportot különíti el: megértés, fordítás, feladatok egyidejűsége és a monitoring. A megértésen belül a percepció, a lexikai hozzáférés, a szintaktikai feldolgozás, a szövegintegráció, és a háttértudáson alapuló szövegértés kategóriáit különbözteti meg. A fordítás kategória a célnyelvi megfelelő megtalálása és a több célnyelvi megfelelő közüli választás alcsoportjait tartalmazza. A feladatok egyidejűsége csoporton belül is két alkategóriát határoz meg Ivanova: az első a nagyon sűrű forrásnyelvi inputból eredő problémák, a másik a fordítás miatti késések a célnyelvi beszédprodukcióban. Ivanova monitoring kategóriáján belül a következő alcsoportokat különíti el: 1. a fordítás fogalmi szinten egyezik-e az eredetivel, 2. megfelel-e a célnyelvi szöveg a célnyelv szabályainak, 3. milyen a forrásnyelvi szöveg időzítése a célnyelvi produktumhoz képest, 4. a forrásnyelvi szövegre, illetve a forrásnyelvi beszélőre vonatkozó megjegyzések, 5. a tolmácsok teljesítményének értékelése, 6. nem elemzett problémák (Ivanova 2000: 38-39). Vizsgálatom során a négy retrospektív interjúban összesen 71 közlést különítettem el, ezek kódolására Ivanova beosztása bizonyult hatékonyabbnak, azonban Ivanova kategóriáit helyenként módosítottam. Az eredeti rendszerben szerepelt ugyan a tolmácsok teljesítményére vonatkozó kategória, ehhez hozzáadtam a tolmácsok személyes megjegyzéseit, ezek nem feltétlenül a célnyelvi produktumra vonatkoztak, hanem a tolmácsok általános lelkiállapotára. Ivanova kategóriáit emellett a célnyelvi beszédprodukció során felmerülő túlélési stratégiák kategóriával egészítettem ki. Összevontam továbbá Ivanova két időre vonatkozó kategóriáját, és az időzítés nevet adtam neki. Az Ivanova alapján általam használt kategóriákat és a lejegyzett interjúkból vett példákat mutatja a következő táblázat: Megjegyzés típusa Példa % Megértés 1/ Hallja e a tolmács a forrásnyelvi egységet? Megértés 2 / Megérti-e, ismeri-e a tolmács a forrásnyelvi szót Megértés 3 / A forrásnyelvi mondatszerkezetek felismerése, megértése Úgy gondoltam, hogy azt hallottam: black led, de nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy az volt. A2 Itt nem értettem, nem tudtam hogy mi ez: here s the rub. A1 Vártam, hogy mi lesz a vége, vártam, hogy mi lesz a tárgy. Hogy ezeknek mit nyújt a vallási közösség. A2 8,4 7 8,4
Bakti Mária: Retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolás kutatásában 17 Megjegyzés típusa Példa % Megértés 4 / A forrásnyelvi üzeneten belül a logikai/ kohéziós kapcsolatok felismerése Megértés 5 / Háttérismeretek, általános műveltség szerepe a forrásnyelvi szöveg megértésében Fordítás 1 / A forrásnyelvi megfelelő megtalálása Fordítás 2 / A kontextusba illő forrásnyelvi megfelelő kiválasztása több lehetséges változat közül Folyamatok egyidejűsége 1 / A forrásnyelvi szöveg sűrűsége, sebessége Folyamatok egyidejűsége 2 / Időzítés Monitoring 1 / A fordítás pontos megfelelője-e az eredetinek Monitoring 2 /Megfelel-e a forrásnyelvi megoldás a forrásnyelv szabályainak Monitoring 3 /Megjegyzés a forrásnyelvi szövegről vagy az előadóról. Monitoring 4 / A tolmácsolt célnyelvi szöveg értékelése Beszédprodukció / Túlélési stratégiák Ezt most sem értem: had an internet in Medieval times. A2 Hallottam, hogy Home Secretary, de nem mertem mondani, nem tudtam, hogy tényleg a Belügyminiszterről van szó. Nem jutott eszembe a vicar, de közben ment a többi. A4 Azon gondolkodtam, hogy building blocks. Azt gondoltam először, hogy tégla, de aztán építőkő lett. Hülyén hangzik, hogy a hit tégla. Az tompa, nem olyan emelkedett, míg az építőkő olyan (i.e. emelkedett), más a regisztere. A4 Éreztem, hogy majdnem ledobott a szöveg, félig lent is voltam A4 1,4 2,8 4,5 8,4 2,8 túl közelről követtem, trükközni kellett, 4,2 hogy beszúrjam, hogy a 2000-es népszavazás. A4 Ez a föltétlenül itt rossz helyen van. 1,4 Necessarily- ez utólag jutott eszembe, hogy ez ott volt. Mikor már mondtam, hogy nem, akkor jutott eszembe, hogy a necessarily is ott volt, és az kell, hogy legyen, hogy nem feltétlenül. A2 -- -- Én nem vettem észre, hogy ott volt egy kérdés. Azt hiszem, nem jól hangsúlyozta az előadó, meg nem is igazi kérdés. A4 On behalf of their faith-ennek a fordítása kicsit körülményes, nem szép, de hirtelen nem jutott eszembe jobb. A2 Itt kimaradt az individual spiritualitydirekt hagytam ki, mert hosszú volt a mondat és a lényeget akartam. A1 Személyes megjegyzések A végére elfáradtam. A3 2,8 Nem elemzett probléma A peace-rejtély, hogy miért nem lett meg a 8,4 peace, pedig hallottam. A1 2. táblázat Vizsgálatunk retrospektív interjúiban szereplő közlések kódolása Ivanova alapján (Ivanova 2000: 38-39), saját interjúinkból vett példákkal és a jelen kísérletben szereplő közlések adott kategóriák közötti százalékos eloszlásával. 7 15, 5 17
18 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia 2.2 Eredmények A retrospektív interjúk közléseinek kódolása után a legtöbb megjegyzés a túlélési stratégiák kategóriába került. A tolmácsok itt indokolták meg a célnyelvi beszédprodukció során hozott döntéseiket, hogy mit miért áldoztak fel, vagy adtak hozzá az eredetihez. A második helyre a Monitoring 4 kategória került, vagyis a tolmácsolt célnyelvi szöveg értékelése. Ez alátámasztja Vik Tuovinen állítását, mely szerint a gyakorló szinkrontolmácsok jobban megszokták, hogy elemezzék teljesítményüket, illetve a szinkrontolmácsolás során felmerült problémákat. A többi megjegyzés többé-kevésbé egyenletesen oszlott el a fennmaradó kategóriák között. Az eredményeket magyarázhatja, hogy a kísérletben gyakorló szinkrontolmácsok vettek részt, akiknél a tolmácsolási folyamat már automatizálódott, ők inkább a célnyelvi produktumra, illetve annak stílusára is tudtak figyelni, illetve kifejlett túlélési stratégiáik vannak, pontosan tudják, hogy mit miért érdemes feláldozni. Vik Tuovinen szerint a válaszok megoszlása a kísérletben résztvevők speciális problémáit, illetetve prioritásait tükrözik. Nála a legtöbb megjegyzés a transzfer és a produkció kategóriába került (Vik Tuovinen 2002: 68). 3 Retrospektív interjúk és a célnyelvi beszédprodukció diszharmóniás jelenségei A retrospektív interjúkkal kapcsolatos felmérésem másik célja az volt, hogy választ találjak a következő kérdésekre: a szinkrontolmácsolás során előforduló megakadásokat mennyire javítják a tolmácsok, illetve a szinkrontolmácsolási feladat során mire emlékeznek a megakadásokból. 3.1 Megakadásjelenségek a beszédprodukcióban A spontán beszéd megakadásjelenségeit Gósy a következőképpen definiálja: a spontán beszéd artikulációs illetve percepciós folyamatosságát megakasztó, különféle jelenségeket nevezzük összefoglaló néven megakadásjelenségeknek. (Gósy 2004: 7). A megakadásjelenségeket megjelenési formáik alapján Gósy a következő csoportokba sorolja: elszólások, morfológiai, szintaktikai hibák, kontamináció, téves szótalálás, nyelvem hegyén van jelenség, szóváltoztatás, újraindítás, perszeveráció, anticipáció, metatézis és egyszerű nyelvbotlások. (Gósy 2005) A megakadásjelenségek tehát definíció szerint a spontán beszéd jellemzői, vizsgálatuk a beszédprodukció jobb megértését segíti elő. Gósy szerint a kezdeti tervezési szinteken nagyobbak a nehézségek, így ezekhez a beszédtervezési szintekhez több megakadás kapcsolódik. (Gósy 2003). Horváth a beszédprodukció tervezési szintjei felől közelíti meg a megakadások vizsgálatát (Horváth 2004). Szabó nyelvi játék közben vizsgálta a megakadásokat (Szabó 2004), Markó azt vizsgálta, hogy a beszélő tudásállapota illetve a feladat nehézsége befolyásolja-e a beszédprodukcióban előforduló és megakadások számát és eloszlását (Markó 2004). A beszédészlelési folyamat
Bakti Mária: Retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolás kutatásában 19 megakadásait térképezte fel Bóna (Bóna 2004). A többnyelvűek és az idegen nyelvet tanulók megakadásait vizsgálva Poulisse arra a következtetésre jutott, hogy felnőtt beszélőknél az idegennyelvi és az anyanyelvi beszédprodukció hasonló; az anyanyelvi megakadásoknál megfigyelt jellegzetességek igazak a második nyelvet tanuló felnőttek nyelvbotlásaira is (Poulisse 1999: 54). 3.2 Megakadások előfordulása szinkrontolmácsolás során Szinkrontolmácsolás során, amikor a beszédpercepció a forrásnyelven, a beszédprodukció a célnyelven, párhuzamosan zajlik, a megakadásjelenségek vizsgálata segíthet közelebb jutni a szinkrontolmácsolási folyamat jobb megértéséhez. A szinkrontolmácsolás során előforduló nyelvbotlásokat vizsgálta Pöchhacker (Pöchhacker 1995). Magyarra szinkrontolmácsolt célnyelvi szövegeknél a megakadások előfordulásait és típusait Bakti vizsgálta (Bakti 2006). A vizsgálat tolmácshallgatók és gyakorló szinkrontolmácsok által szinkrontolmácsolt szövegekben előforduló megakadásokat tekintette át. A tolmácshallgatók munkájában lényegesen gyakoribb volt a megakadások előfordulása, minden megakadástípusból előfordult. A gyakorló szinkrontolmácsok esetén ezzel szemben sokkal ritkábban fordultak elő a nyelvbotlások, és itt túlnyomórészt a morfológiai, szintaktikai hibák és újraindítások fordultak elő. Magyarázat erre az lehet, hogy a gyakorló szinkrontolmácsoknál a tolmácsolási folyamat automatizálódott, a morfológiai hibák előfordulására pedig a fül-száj ívhossz, vagyis a forrásnyelvi tolmácsolási egység észlelése és a célnyelvi megfelelő produkálása között eltelt idő nagysága adhat magyarázatot. Jelen vizsgálat során 36 percnyi angolról magyarra szinkrontolmácsolt szövegben kerestem megakadásjelenségeket. Hasonlóan a 2006-os vizsgálat eredményeihez, itt is téves szótalálás, a morfológiai, szintaktikai hibák, és az újraindítások fordultak elő a leggyakrabban. A leggyakoribb a téves szótalálás előfordulása volt, ez a lexikai hozzáférés szintjéhez kapcsolódó hiba. Második helyen szerepeltek a morfológia / szintaktikai hibák. Ezek a spontán beszédben a nyelvi tervezéshez kapcsolódó hibák, a szinkrontolmácsolás során gyakori előfordulásához a fül- száj ívhossz is hozzájárul. A harmadik leggyakrabban előforduló magakadásjelenség az újraindítás, ez a megakadás a lexikai hozzáférés és az artikulációs tervezés összehangolatlanságából ered. Ezek az eredmények alátámasztják Gósy azon, spontán beszédre vonatkozó állítását, mely szerint a mentális lexikon aktiválása és az artikulációs tervezés közötti részfolyamatban viszonylag nagy a megakadások aránya (Gósy 2003: 265). A megakadások előfordulásához hozzájárulnak a szinkrontolmácsolás természetéből adódó sajátosságok, vagyis a véges mennyiségben rendelkezésre álló mentális energia és az azzal való gazdálkodás (Gile 1995), illetve a korábbi vizsgálatnál már említett fül-száj ívhossz nagysága. Az alábbi táblázat a szinkrontolmácsok célnyelvi beszédprodukciójában előforduló megakadásokat és gyakoriságukat mutatja.
20 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia Megakadás típusa Előfordulásának gyakorisága % Példa Morfológiai / 25 amely mindenki számára szintaktikai hiba segítségre segítséget nyújt A1 Téves szótalálás 32 rendkívül elő_e_erős politikai szerepet vállalnak A2 Változtatás 3 Az individuumban és a vall_ a családban meglévő ilyesfajta megalapozottság A3 Újraindítás 21 Azt is f_figyelembe kell vennünk A3 Perszeveráció 3 Például a katolikus egyházban már a középkörben is egyfajta olyan, a középkorban is olyan hálózat alakult ki A4 Metatézis 7 És ezen egyénben található alapból növekszik ki a közösség struktújára.a3 Egyszerű nyelvbotlás 9 azok számára is, akik nem kimondottan vallások A3 3. táblázat A célnyelvi beszédprodukcióban előforduló megakadások és gyakoriságuk 3.3 Megakadások és javításuk szinkrontolmácsolás során A vizsgálat során arra szerettem volna választ kapni, hogy a szinkrontolmácsok mennyire javítják a megakadásaikat, illetve hogy mennyire veszik észre őket. Spontán beszédben a megakadásjelenségek felismerése és ellenőrzése tehát mind a beszélő, mind a hallgató esetében meglehetősen bonyolult működéssorozat eredménye. Ezekről a folyamatokról egyenlőre nem állnak rendelkezésre megbízható, mennyiségi mutatókat is tartalmazó kutatások. (Gósy 2004: 16.) A megakadások javítása estleges (Gósy 2005: 112). Ennek oka Gósy szerint az, hogy a beszélő nem mindig veszi észre a hibát, illetve a hiba észlelése esetén sem javít mindig. Fontos megjegyezni azt is, hogy a megakadások egy része nem is korrigálható, például az ismétlések, vagy éppen a javítás miatt tekintjük őket megakadásnak. (Gósy 2005: 113.) Tehát a javításról csak a következő esetekben beszélhetünk: elszólások, kontamináció, nyelvem hegyén van - jelenség, perszeveráció, anticipáció, metatézis és az egyszerű nyelvbotlások (betoldás, csere, kiesés). Az általam vizsgált korpuszban a fenti nyelvbotlásokból csak elvétve akadt. Az alábbi táblázat néhány példával illusztrálja a megakadásokat, azt, hogy volt- javítás, és hogy mit mondtak erről a szinkrontolmácsok a retrospektív interjúkban.
Bakti Mária: Retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolás kutatásában 21 Megakadás Példa Javítás Retrospektív megjegyzés típusa Perszeveráció Például a katolikus Van Középkörben- de javítottam. egyházban már a Egyből két szó után középkörben is egyfajta javítottam; azt gondoltam, olyan, a középkorban is olyan hogy nagyon idétlen. Nem lehet hálózat alakult ki úgy hagyni, főleg ilyen szövegben nem. A4 Metatézis Ironikus módon az Egyesült Nincs Arra emlékszem, hogy Amerikai ö_a_ Államokban Egyesült Államok, de hogy az Amerikai is ment, arra nem. Metatézis Egyszerű nyelvbotlás-kiesés Egyszerű nyelvbotlás-betoldás És ezen egyénben található alapból növekszik ki a közösség struktújára. azok számára is, akik nem kimondottan vallások Arra ösztönözzük őket, hogy tegyék meg hozzájárulásajaikat. A3 Nincs - Nincs - Nincs - 4. táblázat Megakadások típusai, javításuk és a kapcsolódó retrospektív közlések A vizsgálatból látszik, hogy nagyon kevés megakadással kapcsolatban tettek megjegyzést a tolmácsok. Későbbi vizsgálatokban esetleg konkrétabb rákérdezéssel elő lehetne hívni a megakadásjelenségekhez kapcsolódó, a hosszú távú memóriában tárolt információkat. A vizsgálat során felmerültek olyan megakadások is, amelyekre emlékeztek a tolmácsok, és elő is tudták hívni a hozzájuk kapcsolódó hosszú távú memóriában tárolt információkat Például a következő megakadásnál: Itt Yorkshire-ben vannak olyan muzulmán templomok, olyan mecsetek is itt a téves szótalálásra a tolmács is emlékezett, és a következő megjegyzést tette: itt a mecset csak később jutott eszembe. ( A1 ). 4 Összegzés Vizsgálatom során retrospektív interjúk segítségével vizsgáltam azt, hogy szinkrontolmácsolás után a szinkrontolmácsok mennyire emlékeznek a tolmácsolás során előforduló megakadásokra, illetve azok javítására. A retrospektív interjúk közléseit kódoltam, a legtöbb közlés a szinkrontolmácsolt célnyelvi szövegre vonatkozott, ami a célnyelvi produkció elsődlegességét jelezheti a produkció és az átváltás folyamataival szemben. A szinkrontolmácsolt magyar nyelvű szövegben leggyakrabban a téves szótalálás, a morfológiai, szintaktikai hibák és az újraindítások fordultak elő. Ezeket definíció szerint javítjuk. A vizsgált korpuszban csekély számban fordultak elő olyan megakadások, amelyeknek nem definíciós jegye a javítás. A korrekciós folyamatok működésére vonatkozóan nem lehetett általános következtetéseket levonni ebben a vizsgálatban, mivel nagyon kevés volt a nem javított megakadások száma, és a
22 I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia retrospektív interjúkban is csak kevés esetben tudták a szinkrontolmácsok előhívni a megakadáshoz kapcsolódó, a hosszú távú memóriában tárolt információkat. Irodalom Bakti, M. 2006. Interferenciális nyelvbotlások a szinkrontolmácsolásban. In: Heltai, P. (szerk.) MANYE XVI. Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, terminológia. XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus, Gödöllő, 2006. április 10-12. MANYE Vol. 3., 625-629. Bóna, J. 2004. A beszédészlelési folyamat megakadásai. In: Gósy, M (szerk.) Beszédkutatás 2004. Nyelvbotlás -korpusz, tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet, Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratórium. 223-230. Chernov, G. V. 2004. Inference and Anticipation in Simultaneous Interpreting. A Probability- Prediction Model. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. Ericson, K. A., Simon, H. A. 1993. Protocol Analysis. Verbal Reports as Data. Revised Edition. Cambridge, Mass. London : The MIT Press. Fabbro, F. and Gran, L. 1994. Neurological and Neuropsychological Aspects Of Polyglossia and Simultaneous Interpretation. In: Lambert, S., Moser-Mercer, B. (szerk.) Empirical Research in Simultaneous Interpretation. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 273-317. Gass, S. M., Mackey, A. 2000. Stimulated Recall Methodology in Second Language Research. Mahaw, NJ: Lawrence Erlbaum Associates. Gile, D. 1995. Basic Concepts and Models for Interpreter and Translator Training. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. Gósy, M. 2003. A spontán beszédben előforduló megakadásjelenségek gyakorisága és összefüggései. Magyar nyelvőr Vol. 127. 257-277. Gósy, M. 2004. A spontán magyar beszéd megakadásainak hallás alapú gyűjteménye. In: Gósy, M. (szerk.) Beszédkutatás 2004. Nyelvbotlás -korpusz, tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet, Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratórium. 6-18. Gósy, M. 2005. Pszicholoingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó. Horváth, V. 2004. Megakadásjelenségek a párbeszédekben. In: Gósy, M. (szerk.) Beszédkutatás 2004. Nyelvbotlás -korpusz, tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet, Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratórium. 187-199. House, J. 2000. Conscious and Strategic Use of Aids in Translation. In: Tirkkonen-Condit, S., Jääskeläinen, R.. (szerk.) Tapping and Mapping the Process of Translation and Interpreting. Outlooks on Empirical Research. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 149-162. Ivanova, A. 2000. The Use of Retrospection in Research on Simultaneous Interpreting. In: Tirkkonen-Condit, S., Jääskeläinen, R. (szerk.) Tapping and Mapping the Process of Translation and Interpreting. Outlooks on Empirical Research. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 27-51. Jääskeläinen, R. 2001. Think Aloud Protocols. In: Baker, M (szerk.) Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London, New York: Routledge. 265-269. Klaudy, K. 2004. Bevezetés a fordítás elméletébe. Budapest: Scholastica. Lesznyák, M. 2006. A fordítási folyamat explicit mutatói laikus és professzionális fordítók esetében. Elhangzott: Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, terminológia XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus, Gödöllő, 2006. április 10-12. Markó, A. 2004. Megakadások vizsgálat különféle monologikus szövegekben. In: Gósy, M. (szerk.) Beszédkutatás 2004. Nyelvbotlás -korpusz, tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtdományi Intézet, Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratórium. 209-222.
Bakti Mária: Retrospektív interjúk a szinkrontolmácsolás kutatásában 23 Poulisse, N. 1999. Slips of the Tongue. Speech Errors in First and Second Language Production. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. Pöchhacker, F. 1995. Slips and Shifts in Simultaneous Interpreting. In: Tommola, J.(szerk.) Topics in Interpreting Research. Turku: The University of Turku, Centre for Translation and Interpreting. 73-90. Szabó, E. 2004. Megakadásjelenségek nyelvi játék közben. In: Gósy, M. (szerk.) Beszédkutatás 2004. Nyelvbotlás -korpusz, tanulmányok. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet, Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratórium. 200-208. Vik-Tuovinen, G. 2002. Retrospection as a Method of Studying the Process of Simultaneous Interpreting. In: Garzone, G., Viezzi, U. (szerk.) Interpreting in the 21st Century. Challenges and Opportunities. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 63-69.