KÓRHÁZ 2012/4. A MAGYAR KÓRHÁZSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA. MH Honvédkórház. A Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórház munkatársai

KÓRHÁZ 2012/4. A MAGYAR KÓRHÁZSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA MH Honvédkórház A Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórház munkatársai E LAPSZÁMUNK ÉS A MAGYAR KÓRHÁZÜGY TÁMOGATÓJA:

8O ÉVES A KÓRHÁZ

Nyolcvan évesek lettünk! DR. SZEPESI ANDRÁS Magyarország Klinikáinak és Kórházainak Szövetsége megalakulása után egy évvel jelent meg saját hivatalos lapjuk, Magyar Kórház címmel. D öbbenetes élmény belelapozni az első évfolyamokba, milyen szakmai, szervezési, orvosi, építészeti és technikai kultúra jelenik meg egy emberöltővel ezelőtt. Szinte minden mai problémánk napirenden van: a gazdasági szűkösség, vagy a szakemberekkel való gazdálkodás kérdései. Gondoljuk csak meg, 9 évvel vagyunk a penicillin felfedezése és 15 évvel magyarországi bevezetése előtt! A lakosság születéskor várható élettartama alig több mint 40 év. Amikor e sorokat írom, a szerencsésebb európai kortársaink több mint 80 évre számíthatnak (mi vagy tíz évvel kevesebbre), és ebben óriási szerepe van az egészségügynek, a kórházügynek. 1934-ben már a szabványosítással is foglalkoznak a lap hasábjain, 1937- ben Budapesten volt az ISA (International Standardizing Association) Világkongreszszusa, ahol egészségügyi és kórházi minőségügyi kérdésekkel is foglalkoztak. Három főszerkesztő elődömről szeretnék megemlékezni, akik döntő szerepet játszottak a lap életében. Az alapító: Manninger Vilmos dr., később a János Kórház legendás sebészprofesszora, a magyar sugárterápia egyik megalapítója. Traumatológus tanítómesteremnek, Manninger Jenőnek volt a nagybátyja. Szelleme, emléke a mi orvosi iskolánkban mindig jelen volt, és én több évtizeddel később meglepve láttam a nevét a Magyar Kórház impresszumán. Akkor ébredtem rá, hogy az utóda lettem, és erkölcsi kötelességem folytatni munkáját. Keze nyomát fantasztikus precizitással szerkesztett, ma is jól olvasható, a kor tudományos színvonalát bemutató lapszámok őrzik. Hol készül fel egy sebészorvos ilyen szerepre, tevékenységre? Lorenz Böhlertől az osztrák és az európai baleseti sebészet megalapítójától tudtuk meg sokkal később, hogy 1920 körül együtt keltek át az Atlanti-óceánon, hogy Rockefeller-ösztöndíjasként Amerikában, a rochesteri Mayo klinikán tanuljanak nemcsak sebészetet, de a világ legmodernebb kórházának működését, működtetését. 1983-ban néhány hónapig L. Böhler fiának asszisztenseként dolgozhattam Bécsben, ösztöndíjas magyar traumatológusként. Manninger Vilmos a II. világháború végén meghalt, a lap is megszűnt a háborús évek vége felé. 1947 körül, a Népjóléti Minisztérium osztályfőnöke (ma kb. főosztályvezető vagy helyettes államtitkár) Simonovits István dr. indította újra, és jegyezte főszerkesztőként a lapot. Volt miről írni, hiszen az ország kórházai közül sokat újjá kellett építeni a háborús károk után. Annak ellenére, hogy a határainkon az akkori két világrendszert elválasztó vasfüggöny leereszkedett, szerencsére a tudományos, orvosszakmai információk átszivárogtak rajta. Ezekben az években erősödött meg a hazai gyógyszeripar, jött létre a műszeripar. Nem volt import ezt ma a fiatalok el se tudják képzelni. 1950-ben egy tollvonással megszüntették a bismarcki alapokon nyugvó hazai társadalombiztosítást, amelynek óriási erényei mellett legsúlyosabb hibája az volt, hogy a parasztság kimaradt belőle. Szovjet mintájú állami egészségügy jött létre, amelynek irányító kulcsfigurája immár államtitkári rangban Simonovits volt, 1968-ig. Óriási kórházépítkezések indultak, mert még tombolt a morbus hungaricus (a tüdővész), hiszen az 1947-ben felfedezett streptomycin csak lassan jutott el a betegekhez. Biztosítani kellett az agrárnépesség ellátását, ekkor épült a vidéki városi kórházak nagy része. 1968-tól Simonovits a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Szervezési Tanszékét vezette, és mellette lehettem Tudományos Diákkörös hallgató, majd demonstrátor. Ekkor kezdtem az egészségügy szervezési kérdéseivel foglalkozni. Valamikor a 60-es években a Kórházszövetség és a lap is megszűnt. 1994-ben Mikola István dr. alapította újra: egyetemi évfolyamtársam, később kollégám az Egészségbiztosítási Felügyelő Bizottságban, majd az Egészségbiztosítási Önkormányzatban ahol a magyar társadalmi egészségbiztosítás újraalapításán dolgoztunk. Kicsit tudományos, de informatív lapot hozott létre, amely elkezdte követni a korábban szintén újraalapított Magyar Kórházszövetség életét. Mikola sorsa már napjaink története: kórházigazgató, kormánybiztos, miniszter és napjainkban nagykövet az OECD-nél. Newton mondta, én Charn ley-től (a modern csípőprotézis konstruktőrétől) hallottam: óriások vállán állok. Ezt éreztem én is, amikor 2003-ban átvettem a KÓRHÁZ c. lap irányítását. Meg azt: milyen kicsi Magyarország (és hogy működnek a véletlenek?), hiszen minden elődömmel valamilyen spirituális vagy személyes kapcsolat köt össze. Kitűnő munkatársaimmal egy a korunknak megfelelő, informatív, polemizáló, de olvasható lapot terveztünk, és hogy ezt sikerült-e megvalósítani, azt döntsék el a Tisztelt Olvasók! 1 Kórház 2012/4. AKTUÁLIS

TARTALOM Kórház 2012/4. 2 Tartalom KÓRHÁZ-HÍREK 4 Kórházügyeink KÓRHÁZSZÖVETSÉG 6 Még nem értük el a túlsó partot 8 Sikerült megtalálni a közös hangot 10 Az új tulajdonos vajon többet tud-e áldozni az intézmények fenntartására? 24 KÓRHÁZTERVEZÉS 28 Halad az idő AKTUÁLIS 12 Második felvonás: városi kórházak államosítása 14 Fiókkórház lesz Marcaliban 16 Általános béremelés, kimaradókkal 18 Mi lesz a kórházi beszállítókkal? 20 Nem jut több segédeszközökre sem 22 Kórházi belső jelentések: tapasztalatok az első fecskéktől 23 Készülnek a főigazgatói pályázatok 24 Az uniós direktívák hatása a hazai egészségügyre SZAKELLÁTÁS 26 Igények és célok 14 SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS 30 Csapatmunkában KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA 32 Merre tart a technológia? TELEMEDICINA 34 Telemedicina a mai magyar egészségügyben REHABILITÁCIÓ 37 Hárman egy országban INFORMATIKA 41 Kórházi adatokkal is szolgálhat az ikórlap 42 Filozófia az egészségügyi informatika mögött 44 Új időszámítás a hazai egészségügyi informatikában GYÓGYSZER 46 Az idén radikálisan nőhetnek a lakossági terhek KÓRHÁZI VIZIT 53 Illenék a tényeket ismerni! 54 Az egészségmegőrzés is honvédelem

Köszöntjük a Magyar Kórházszövetség XXIV. Kongresszusát! DR. SZEPESI ANDRÁS N em lesz ez egy szokványos kongresszus! A kórházi világban olyan mértékű változtatás folyik, amilyenre sok évtized óta nem volt példa. Mindez külső gazdasági válság, és egyre súlyosabb egészségügyi humánerőforrás-krízis közepette zajlik. Intézményeink állandó pénzhiánnyal küzdenek, és a béreink Európában a legalacsonyabbak között vannak. A betegeink, a lakosság sincs túl jó állapotban, nagy szükségük van a munkánkra, szolgáltatásainkra. Változásokra tehát valóban nagy szükség van. A problémák mindig akkor jelentkeznek, ha a változást elindító, fenntartó (politikai) erő és a változások célpontjai, alanyai nincsenek teljes összhangban. Lapunkban most is, korábban is ezeket a kérdéseket mutatjuk be, és keressük a megoldásokat. Legnagyobb mélységben a vezetői interjúk világítanak rá a tervekre, szándékokra és a valóságos, mindennapi problémákra. Ezen gondolatok között sok jobbító szándék, koncepcionális javaslat található. A kongresszusra érkező állami vezetők megnyilvánulásaiból fog kiderülni, hogy ezek találkoznak-e az átalakítás tervezőinek, irányítóinak szándékaival. Nem akarok ünneprontó lenni, de ebben az évben eldől a magyar kórházügy számos eddig vitatott kérdése. Mivel ezek gyakran a kormányzati műhelyek horizontja alatti kérdések, a kongresszus kivételes alkalmat teremthet a párbeszédre. Ma még nem lehet értékelni az eredményeket, hiszen minden mozgásban van. A tét nagy: nekünk a kórházi rendszer állapota, jövője, a kormányzati szereplőknek politikájuk sikere, a következő választások eredménye, és személyes presztízsük forog a kockán. Sosem volt még aktuálisabb az: egy csónakban evezünk hasonlat. Reménykedve és aggódva figyeljük az eseményeket, és sajátos eszközeinkkel igyekszünk segíteni a szükséges és optimalizálható folyamatokat, az átalakulások lépcsőfokait. Miközben mindenki az átalakítás lázában ég, szükséges nyomatékosan rávilágítani, hogy az egészségügyet körülvevő, azt segítő ipar és kereskedelem is súlyos helyzetben van. A gyógyszervilágból kivont óriási forrástömeg, az orvostechnikai területeken felhalmozódó kifizetetlen számlák súlyos veszélyeket jeleznek. Olyan egyensúlyok borulnak fel a változások során, amelyek már a betegeket is veszélyeztethetik. Erre is fel kell hívni az irányítók figyelmét. Még egy kis, csendes ünnep kapcsolódik a kongresszushoz: lapunk idén ünnepli alapításának 80. évfordulóját. Néhány megsárgult képpel, érdekes gondolattal idézzük fel az elmúlt emberöltő emlékeit. Azzal a reménységgel, hogy az átalakuló, jobbá váló kórházügy krónikásai, véleményformálói lehetünk az elkövetkező időkben is. Eredményes tanácskozást, hatékony eszmecseréket és szép napokat kívánunk! Élvezzük Eger városának vendégszeretetét, gyönyörködjünk az épített és a természeti környezet szépségeiben! 3 Kórház 2012/4. KÓRHÁZSZÖVETSÉG Impresszum A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Golub Iván Tagok: Dr. Varga Ferenc, Dr. Rácz Jenő, Dr. Budaházy Emil, Dr. Velkey György, Grenitzer Judit Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter Rovatvezetők: Európai Unió: Dr. Jakab Ferencné Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Informatika: Dr. Édes István Infekciókontroll: Dr. Orosi Piroska Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Transzfúzió: Dr. Vezendi Klára Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Rehabilitáció: Dr. Vekerdy Zsuzsanna Tanácsadó testület: Dr. Ajtay András, Dr. Baráth Lajos, Dr. Blaskó György, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Elek Attila, Dr. Kiss József, Dr. Kásler Miklós, Perényi László, Prof. dr. Repa Imre, Dr. Varga Piroska Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: dr. Rácz Jenő elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) 214-5118, (1) 214-5159 Fax: (1) 214-9715 E-mail: mksz@invitel.hu Internet: www.korhazszovetseg.hu A Kórház szaklap aktuális tartalma a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül, terjeszti a Feibra Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (Postacím: 1900 Budapest, e-mail: hirlap@posta.hu, zöld szám: 06-80/444-444), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ 11991102-02102799 számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) 214-5159 ISSN 0230-3868 Tisztelt Olvasók! A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1)214-5159, fax: (1)214-9715, e-mail: mksz@invitel.hu Szaklapunk a 2011. évben átlagosan 4525 példányban jelent meg.

KÓRHÁZ-HÍREK Kórház 2012/4. 4 Kórházügyeink SZÓCSKA: A BETEGET KÖVETI A FINANSZÍROZÁS Az egészségügy új finanszírozási rendszerének kiteljesedéséhez kell néhány év, de a ciklus végére már érezhetőek lesznek a változások mondta Szócska Miklós egészségügyi államtitkár, az InfoRádió Aréna című műsorában. Mint kifejtette: a cél az, hogy korrigálják a korábbi osztogatások által okozott területi és szakmai egyenlőtlenséget a finanszírozásban, ezért az új finanszírozási rendszer tevékenységalapú finanszírozás lesz, amely a beteget követi. Így bizonyos százalékban korlátozzák majd a betegek vándorlását is, de annak nem szabnak majd gátat, hogy a betegek azt a helyet válasszák, ahol láthatóan minőségi ellátás folyik. Szócska Miklós kiemelte: az egészségügyi rendszer átalakításának legfontosabb eleme, hogy megmondják, hol milyen ellátást, milyen kondíciókkal lehet nyújtani, vagyis milyen feltételekkel végezhet egynapos sebészeti ellátást, vagy bonyolult műtéteket egy intézmény. Ennek kapcsán megjegyezte: az új rendszert a jelenlegi realitások mentén szeretnék kialakítani, de nem szeretnének súlyos kompromisszumokat kötni. A biztonságos betegellátás feltételeihez mindenhol, minden ellátás tekintetében ragaszkodnak tette hozzá. A minimumfeltételek rendszerének kialakítása folyamatban van, július elsejével indul az új rendszer. Ehhez először május elsejével az összes akut fekvőbeteg- és krónikus ellátást végző intézményt átveszik. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a tulajdonviszonyokban mostanáig elképesztő megoldásokkal találkoztak. Ennek rendbe rakásához pedig idő kell, de ennek érdekében az önkormányzati testületekkel szemben is minden rendelkezésükre álló politikai és jogi eszközt megragadnak 2012. április 23-ig Megvalósult szerv kivételi riadók száma:...45 Veseátültetések száma:... 69 Májátültetések száma:... 14 Szívátültetések száma:... 9 Kombinált vese- és hasnyálmirigyátültetések száma:... 3 Bécsben tüdőtranszplantáción átesett magyar recipiensek:... 12 majd mondta. Egy biztos, kórháztörvényre szükség van fogalmazott az államtitkár, hozzátéve: ennek olyan szervezeti intézményi feltételeket kell rögzítenie, amely a hatékony gazdálkodás és az eredmény-orientáltság alapjait megteremti. Az államtitkár arról is beszélt: megengedhetetlen, hogy egy országban 260 laborszerződés legyen. Ennek rendezéséhez hamarosan kialakítanak egy központi laboratóriumi rendszert. Szócska Miklós szerint ez is egy olyan terület, ahol rengeteg tartalékot tudnak majd kinyerni. Ennek kapcsán kitért arra, hogy mindeközben elindulnak a közös közbeszerzések. Mint megjegyezte, már most látszik, hogy a rendszerben van tartalék, egyes ajánlatok között ugyanis 50 százalékos eltérések is voltak. A központosított földgázközbeszerzésről szóló megállapodást már több mint ötven intézmény írta alá, a következő a közös gyógyszerbeszerzés lesz. Az államtitkár elmondta: ez ügyben is jó ütemben haladnak a tárgyalások, ugyanakkor kiemelte, fokozatosan építik majd ki a rendszert. Szócska Miklós arra is kitért, intézkedéseik révén nemcsak anyagi, de komoly egészségügyi hasznot is vár. A dohányzási szabályok szigorításától például már egy-két éven belül javulást vár az akut szív- és érrendszeri megbetegedési statisztikákban. (MTI) A MOK fogorvosi tagozata is csatlakozott a FAKOOSZ által megfogalmazott sztrájkfelhíváshoz. Áttörés a magyar vonatkozású stresszfehérjekutatásban: a kutatók felfedezése nemcsak a diabéteszben jelenthet áttörést, hanem a halálos kimenetelű izomsorvadásban is. A kórházi osztályokra egyre több ügynök és kárrendező merészkedik be: milliós kártérítést ígérnek, pedig az intézményekben semmifajta tevékenységet nem lehet végezni, ami a gyógyítást zavarja. Megjelent egy újabb egészségügyi salátatörvény-tervezet, amely legfőbb elemeként a dolgozók visszamenőleges béremeléséről rendelkezik, részletes szabályokat tartalmaz munkaidejükre vonatkozóan, létrehozná a rezidensek országos érdekképviseleti ÁTADTÁK A RICHTER GEDEON NYRT. BIOTECHNOLÓGIAI ÜZEMÉT Bogsch Erik vezérigazgató az avatáson utalt arra, hogy a 2008-ben kezdődött zöldmezős beruházás összességében mintegy 25 milliárd forintba került és 120 új munkahelyet teremt. A cég ezerfős magyarországi kutató-fejlesztő bázissal rendelkezik, 30 egyetemmel és akadémiai kutatóhellyel áll kapcsolatban. A Richter a beruházás megvalósításához egyedi kormánydöntés keretében 1,384 milliárd forint állami támogatást kapott, amely összeg teljes körű folyósítása 2012. december 31-ig megtörténik. A 25 milliárd forintos beruházás fokozza az északalföldi régió regionális versenyképességét. A minimális környezetterheléssel működő üzemben kezdetben klinikai vizsgálathoz szükséges mintákat fognak előállítani. A piacon is megjelenő, rendkívül magas hozzáadott szellemi és technológiai értékkel bíró termékek gyártása előreláthatóan 2014-ben kezdődik. Ezek a gyógyszerek bioreaktorokban tenyésztett emlőssejtek fehérjetermékei, például rákellenes és krónikus gyulladások elleni antitestek ismertette a vezérigazgató. Hozzátette: a gyógyszeriparban a hagyományos innovációs lehetőségek beszűkülése, az egyre erősebb generikus verseny abba az irányba mutatnak, hogy a hosszú távon gondolkodó vállalatok számára létkérdés az olyan új területeken való jelenlét, mint a biotechnológia. A Richter több mint negyven éve alkalmaz biotechnológiai eljárásokat. Mind a fejlesztésben, mind a gyártásban komoly tradíciókkal és szakembergárdával rendelkezik, a régió legjelentősebb vállalati innovációs bázisa. (MTI) MÓDOSÍTÁS A KÓRHÁZ- ÁLLAMOSÍTÓ SZAVAZÁSHOZ Bár a Nemzeti Erőforrás Minisztérium nem támogatta, a képviselők április 23-án mégis megszavazták a fideszes Kósa Lajos zárószavazás előtti módosító indítványát, amely szerint az államnak a települési fekvőbeteg-intézmények átvétele után egyösszegű kártérítést kellene fizetnie azoknak az önkormányzatoknak, amelyek öt éven belül, ellenérték fejében szereztek

szervét, illetve kimondja a támogatott gyógyászati ellátások körének, az árukhoz nyújtott támogatás mértékének újraszabályozását is. Az újabb egészségügyi saláta tervezetének egyik pontja szerint az állam tulajdonában levő intézmények esetében egyes fenntartói jogok külön jogszabályban meghatározott szervezet részére átadhatók. Így idővel akár kórházláncok jöhetnek létre, ezek holdingszerűen kapcsolódhatnak össze, fenntartójuk közös lenne, de változatlanul az állam tartaná őket kézben. Újraírná a kormányzat egyebek mellett a fogorvosi ellátás, a táppénz szabályait. Csak 62 éves kortól járna a teljes körű ingyenes fogászati ellátás. Ha a tervezetet a döntéshozók jóváhagyják, az orvosokat a támogatás másfélszeresére büntethetik, ha vétenek a receptírás szakmai szabályai ellen. gazdasági társasági részesedést az adott intézményben. Kósa Lajos, Debrecen polgármesterének zárószavazás előtti módosító indítványa szerint, amennyiben a települési önkormányzatok fekvőbetegszakellátó intézményeinek átvételéről szóló törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül az átadással érintett települési önkormányzat az átvett intézmény feletti rendelkezést biztosító gazdasági társasági részesedését polgári jogi szerződés útján ellenérték fejében szerezte meg, részére a szerzéskor ténylegesen kifizetett ellenértéket a magyar állam egyösszegű kártalanításként megfizeti. (MTI) MÉG TART A VITA A KÓRHÁZI INGATLANOKRÓL Noha lassan már négy hónapja állami tulajdonba kerültek a fővárosi kórházak, még mindig nem tisztázott, hogy ez pontosan mely ingatlanokat érintette. A törvény szerint azokat az egészségügyi intézményekhez tartozó ingatlanokat kell átadni az államnak, amelyek a jogszabály hatálybalépésének napján, azaz január elsején fővárosi tulajdonban voltak, vagy amelyeket 1990 után egészségügyi célra használtak, de ez a funkciójuk mára megváltozott, ám egyéb közcélra a törvény hatálybalépéséig nem használták. A felek között azonban még mindig vita van az átadandó ingatlanok listájáról. A főváros nem adná át a Heim Pál Gyermekkórházhoz tartozó három ingatlant, amelynek kiürítéséről és a feladat áttelepítéséről tavaly júliusban döntött, s amelyhez vissza nem térítendő támogatást is adott. További három ingatlan amelyek a Péterfy Sándor utcai, a Schöpf-Merei és a Heim Pál-kórházhoz tartoztak szociális célú hasznosításáról pedig tavaly decemberben határoztak. Ezek átadását is kérdésesnek tartja Budapest. Vannak azonban egyéb problémás ingatlanok is az átadandók között. Ezek közül ugyan több valamely kórház használatában áll, de tulajdonjogilag nem a fővároshoz, hanem különböző kerületi önkormányzatokhoz vagy a gázművekhez tartozik. Akadnak olyanok is, amelyekre például egy magáncég 50 éves használati joga van bejegyezve, vagy több önkormányzati lakás található a területükön. Kérdéses a múzeumként működő Sziklakórház sorsa is, bár egy előterjesztés mellékletében az áll: az államot képviselő MNV Zrt. nem zárkózik el attól, hogy a tulajdonjogot a főváros kapja meg. Jelenleg a Sziklakórház Múzeum Kft. bérli a Szent János Kórháztól az egykori titkos katonai objektumot. Az állam több mint 800 millió forintot követel a fővárostól, többek között a már korábban jóváhagyott fejlesztésekre, folyó beruházásokra. További 400 milliót pedig a közbeszerzések lebonyolítására létrehozott fővárosi cég után. Budapest önkormányzata azonban kiáll amellett, hogy jogszerűtlen a követelés, és nem fizet. (Magyar Nemzet) SÁPOT SZED AZ ÁLLAM A KÖZÖS BESZERZÉSÉRT Korán örültek azok a kórházigazgatók, akik csak a spórolási lehetőséget látták a gázvásárlással kezdődő központi közbeszerzésekben. A tárca képviselői már alá is írattak velük egy nyilatkozatot, amely szerint a központosított közbeszerzésből fakadó megtakarításért cserébe 150 200 millió forintot kell összeadniuk az úgynevezett ágazati kézikasszába. Az így létrejövő vis maior alapból fedeznék a nem várt kórházi kiadásokat. Sőt a megállapodásban a kórházi vezetőknek nyilatkozniuk kellett arról is, hogy a befizetendő összeg fedezete már rendelkezésre áll. Többen is kifogásolták, hogy a jutalékot ugyanabból a gyógyításra szánt OEP-finanszírozásból kell fizetniük, amely már most is kevés az ellátásokra. Szerintük elfogadhatatlan Szócska Miklós egészségügyi államtitkár érvelése, hogy a visszaadott százalékokból hozzák létre a vis maior alapot, melyből a váratlan, sürgős kiadásokat például egy csőtörés vagy egy beázás miatt keletkezett károk azonnali javítását rendeznék. A kórházaktól sápot szedő közbeszerző céget eredetileg a fővárosi önkormányzat 400 milliós alaptőkével alapította, s az most mindenestül átkerült a GYEMSZI-hez. Annak idején a főváros is azért hozta létre a céget, hogy a lehető legolcsóbban vásároljon egészségügyi intézményeinek földgázt, gyógyszert stb. Egyes főigazgatók ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a cég által lebonyolított gyógyszertender is meglehetősen érdekesre sikerült. A tendernyertes három nagy cég ugyanis nem azon az áron adta az orvosságok egy részét, mint ahogy a szerződésben rögzítették, hanem több készítményért is többet kérnek a kórházaktól. A tender lebonyolításáért viszont az érintett kórházaknak akkor három ezreléket kellett a részvénytársaságnak leróniuk. A főigazgatók rendre megjárják a központosított közbeszerzéssel. Legutóbb az Országos Egészségbiztosítási Pénztár központi gyógyszerbeszerzése miatt március végén több kórházban is félbe kellett szakítani daganatos nők kezelését. A megkötött szerződésben ugyanis negyedéves kereteket állapítanak meg, s ha a tervezettnél több nő kezelésére van szükség, és emiatt elfogy a citosztatikum, mint ahogy márciusban meg is történt, a gyártó nem szállít, mert attól fél, hogy a többletet nem fizeti ki neki a biztosító. (Népszabadság) ÚJ NEVET KAPOTT A VISEGRÁDI KÓRHÁZ Hálaadó szentmisét mutatott be a korábban Visegrádi Rehabilitációs Szakkórház és Gyógyfürdő nevet viselő, ez év elején ismét állami tulajdonba került intézmény kápolnájában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom budapesti érsek a kórház névváltoztatása alkalmából. A tulajdonosváltás óta Szent Kozma és Damján nevét viselő rehabilitációs szakkórház keresztelőjével, megáldásával egybekötött misén a bíboros a névadó szentekről szólva az odaadás és a nagylelkűség fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, a feljegyzések szerint Arábiából származó, vértanúhalált halt két szent ingyen gyógyította a betegeket, ezért a keresztény világ máig hálával emlékezik rájuk. (MTI) 5 Kórház 2012/4. KÓRHÁZ-HÍREK

KÓRHÁZSZÖVETSÉG Kórház 2012/4. 6 Még nem értük el a túlsó partot DR. SZEPESI ANDRÁS, BENE ZSOLT A Magyar Kórházszövetség XXIV., Egerben megtartandó kongresszusára készül. Ennek alkalmából kérdeztük dr. Rácz Jenőt, a szakmai-érdekképviseleti szervezet elnökét. Milyen állapotban vannak a magyar kórházak az ünnepi nagyhét előestéjén? A változtatások kellős közepén vagyunk, amelyekről tudtuk, hogy bekövetkeznek, és azzal is tisztában voltunk, hogy nem lesz egyszerű folyamat, de hogy ennyire bonyolult lesz, azt nehezen tudtuk elképzelni. Nem volt illúziónk azzal kapcsolatban, hogy sürgős, és ilyen mértékű változtatásokra van szükség, hiszen ezek nélkül valóban működésképtelenné válhatott volna az egészségügyi rendszer. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az átalakítás nem zökkenőmentes. Az a folyamat, amit december 31-éig a megyei kórházak és a fővárosi egészségügyi intézmények a változtatás szerint végrehajtottak, az a fogadó és az intézmények oldaláról is iszonyú nagy erőfeszítést jelentett. Már az is csoda, hogy ez így megvalósult, ráadásul úgy következett be, hogy közben az intézmények meg tudták tartani az akut működőképességeket. Melyik volt a legkritikusabb időszak? Kettő is volt: az egyik a december 31-ére beígért humánerőforrás-krízis tetőzése ezt sikerült időben tovább tolni. A másik a likviditási probléma volt, de az év utolsó napjaiban megkapott pluszösszegek átvészelhetővé tették az átalakítást. Ez nem csekély eredmény, hiszen nem kerültünk a szlovákiai helyzetbe, a kórházak nem váltak fizetésképtelenné. Azonban a problémákat nem oldottuk meg, csak elodáztuk őket. Humán erőforrás oldalról sikerült átmeneti kompromisszumot kötni, ugyanakkor ezzel nem szűnt meg az elvándorlás. Továbbá a bérrendezéshez szükséges fedezetek a kötelező béremeléshez, a szakdolgozói minimálbér biztosításához nem kerültek be maradéktalanul a rendszerbe. Úgy látjuk, hogy a béremelés fedezete a kasszán belüli átcsoportosítással történik, és nem pluszforrások bevonásával. Átmenetileg a likviditási probléma is megoldódott, ám a pont/ forint-érték, a teljesítményvolumen-korlát (TVK) mennyisége és az intézményeknek kifizetett összeg nem változik, ugyanakkor várhatóan 5%-kal lesz magasabb a kiadás mert az idén ötszázaléknyi infláció várható. A béremelések fedezete is mintegy ötszázaléknyi többletet igényel, aminek a forrása szintén nem látható. Mindezekből az következik, hogy a tavalyi problémák ismételten előjönnek majd, miközben az átalakítások eredményei következtében kialakítható megtakarítások az idei évben még biztosan nem fognak jelentkezni. Az államosítás ugyan két lépcsőben megvalósul, ám a struktúraátalakítás, a funkcióváltás, a progresszivitási szintek meghatározása, az új kapacitások lekötése, az ehhez kapcsolódó minimumfeltételek meghatározása időben eltolódik. Azaz megtakarítás várhatóan 2012-ben nem fog bekövetkezni, sem intézményi, sem ágazati szinten. Eddig nagy hiba nem történt, a kisebb hibákat pedig időben korrigálták. Még nem jelenthetjük ki, hogy elértük a túlsó partot. Rengeteg feladat van intézményi és irányítói szinten is, melyeket végre kell hajtanunk a következő időszakban. A nagy átalakításoknál gyakran tranzakciós költségekkel kell számolni. Látszik-e már valamilyen, a külvilág számára megérthető strukturális cél, és megtervezték-e az ehhez vezető út költségeit? Az elmondottakhoz képest két helyen is van hiány, amit szükséges lenne pótolni. Az egyiket éppen az átalakítás költségei jelentik, hiszen, ha egy funkcióváltó kórház osztályt, profilt vált, annak vannak járulékos költségei: a humán erőforrás mozgatása, annak lakhatási, áttelepítési szükségletei mind-mind forrást igényelnek, amit ha nem biztosítunk, akkor az az eredmények szempontjából hiányozni fog. A másik ilyen probléma melynek megoldását még szintén nem látjuk, hogy a duális finanszírozásból fakadóan a felújítási-felhalmozási kiadások tulajdonosi kompetenciát képeznek. Jelen pillanatban a GYEMSZI mint új tulajdonos nem rendelkezik ilyen jellegű többletforrásokkal. A már többször megígért megtakarítások béremelésekre, struktúra-átalakításokra, vagy a fent említettek finanszírozásokra az idei évben nem érkeznek be, tehát megint hiányozni fognak a rendszerből. Ezek azért nagyon fontos tételek, mert az egészségügyre is érvényes, hogy a leggyengébb láncszem határozza meg az eredményt. Vagyis, ha az egész átalakítást szinte tökéletesen végrehajtjuk, de ezeket a kis hiátusokat nem töltjük ki, akkor ezzel romlik az egész reformfolyamat hatása. A politika illuzórikus elvárása, hogy a változtatások azonnal pozitív eredményt hoznak a gazdálkodás területén és a betegellátás szempontjából. Ha ezeket nem észlelik, akkor elégedetlenek lesznek, és legrosszabb esetben irányt váltanak, vagy személyi konzekvenciákat próbálnak levonni. Mindkettő életveszélyes lenne! Az a helyes, ha a kitűzött hosszú távú cél, a Semmelweis-terv ütemezésében nem ragaszkodnak az eleve betarthatatlannak bizonyult határidőkhöz. Ezeket inkább ki kell tolni időben, és eredményesebben végrehajtani. Ugyancsak bölcs dolog volna, ha azok, akik gyors eredményeket vártak, belátnák, hogy az igazi változtatásokhoz idő szükséges, és nem szabad negatív személyi konzekvenciákat levonni. Amennyiben az ágazat élén változtatás lesz, nem lenne szerencsés, ha ez az egészségügyi államtitkárságnál is olyan személyi változtatásokat jelentene, ami koncepcióváltást idézne elő. Amikor egyértelműen hangsúlyoztuk, hogy az intézményi vezetőváltás egy ilyen átalakítás közben nem kívánatos, akkor konzekvensek vagyunk abban, hogy ezt kivetítjük ágazati szintre is. Egy ilyen nagy ellátórendszer műszaki-technikai színvonalának megtartása rendszeres beruházási forrást igényel. Ezt a rendszerváltás után körülbelül 15 18 évig címzett támogatások rendszerével tartották fönt, majd csatlakozásunk után elkezdett átcsúszni az Unió oldalára. A kormány már nem tervezett ilyen címen forrással, amit esetlegesen és eltérő mértékben az önkormányzatok pótoltak. Ha ezt a kérdést az államosított intézmények esetében legkorábban a 2013-as költségvetésben nem oldják meg, akkor nem csak a szakma fejlődésétől való elmaradás, hanem gyors amortizáció is várható. Igen, ez teljesen egyértelmű! Miközben az uniós projektek révén több milliárdos fejlesztések történnek az egyes intéz-

ményekben, a mindennapos működés szempontjából meghatározó eszközök folyamatos javítása, vagy visszapótlása nem történik meg. Ahhoz hasonlítható ez, mint amikor valaki nem veszi tudomásul, hogy ha egy gépkocsit használ, és azzal biztonságosan akar közlekedni, akkor évente, meghatározott időpontban szervizbe kell vinnie, mert ellenkező esetben akkor fogja észrevenni, hogy nem fog a fék, amikor ez már végzetes körülményekkel jár. Akkor javítani az autót, amikor már bekövetkezik a karambol, sokkal nagyobb negatív következményekkel jár, mint ha tudatos, beépített karbantartás történik a rendszerben. Márpedig ez pénz nélkül nem megy miközben tudjuk, hogy az ország teherbíró képessége véges. Hogyan értékeli a menedzsmentek szerepét ebben az átalakulási folyamatban? Az elmúlt évben az egészségügy valamennyi szereplője hozzátette a legjobb tudását ahhoz, hogy az intézményrendszer működőképes maradjon. A takarítón kezdve a nővéren keresztül a kórházak menedzsmentjéig az ágazatban dolgozó vezetésig mindenki igyekezett még ilyen nehéz körülmények között is az ágazat működőképességét biztosítani. Ezért sem tartottuk szerencsésnek, hogy az átalakítás folyamatában egyáltalán felvetődött az első számú vezetők főigazgatók, gazdasági igazgatók cseréje. Ráadásul a pályázatok kiírása során is derültek ki apró anomáliák, amelyek mind-mind azt mutatják, hogy a személycserék sora olyan felesleges kockázatokkal jár, amelyek nem arányosak az egyébként remélhető haszonnal. Aki jelen pillanatban intézményvezető, az pontosan tudja, hogy a belső konfliktusokat nagyon keményen fel kell vállalni a működőképesség megtartása érdekében. Ilyen szituációban meglebegtetni a vezetők legitimitását, és pályázati rendszerbe kényszeríteni őket: erőforrások elvonásával jár. Maga a bizonytalanság sem kívánatos tényező rendszerben. Hasonlatképpen: senkinek nem jut eszébe, hogy egy Forma 1-es verseny folyamán bármikor vezetőt váltson. Nem csak azért, mert ez már önmagában is karambolveszélyt jelent, hanem nyilván maga a váltás amíg egy vezető megszokja az új rendszert vagy egyáltalán, a bizonytalanság olyan helyzetet idéz elő, amely hibák kiindulópontja Dr. Rácz Jenő lehet. Tudomásul vesszük, hogy ez jogszerű de a kockázati tényezőket is figyelembe kellett volna venni. Jelen pillanatban zajlik a pályáztatás. A pályáztatások eredménye az önkormányzati intézmények esetében júliusra, a gazdasági társulások esetében augusztusban várható. Azután következnek a városi kórházak hasonló jellegű ügyei. Ismétlem, célszerű lett volna a jelenlegi vezetőkkel végigvinni ezt a folyamatot. Egy másik hasonlattal élve, nem valószínű, hogy valaki szakszerűnek tartaná azt a javaslatot, hogy a háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott csapatkapitányát most, a felkészülés időszakában kellene megpályáztatni. Egyrészt azért, mert jól végzi a munkáját, már letette a névjegyét ebben a szerepkörben, másrészt a kockázat, illetve az eredmény nem áll arányban egymással. Úgy érzem, hogy ez a sporthasonlat érvényes az egészségügyre is. Az átalakításnak nevezett bonyolult folyamatban az egészségügy ezen belül a kórházügy túl van a repülésből ismert point of no return -ön, vagyis azon a ponton, ahonnét még van visszatérés. Ha most egy országos, vagy állami vezetőgarnitúrát másikra cserélünk, akkor gyakorlatilag vakrepülés következik pár évvel ezelőtt már láttunk ilyet. Korábban is megfogalmaztuk, hogy az ágazatban kritikus a humánerőforrás-helyzet ebbe a menedzsmentet is beleértjük. Újabb sporthasonlattal élve: van olyan NB I-es labdarúgó csapat, amelyik már a harmadik vezetőedzőjét cseréli ebben az évadban, mégis az utolsó helyen kullog. Ebből is látszik, hogy önmagában a vezetőcsere nem jelent megoldást. Az átalakítási folyamatoknak van egy külső auditja ha úgy tetszik, egy minőségbiztosítási rendszerben követni kell, hogy a tervek szerint halad-e a megvalósítás. A legkeményebb külső kontroll azaz, hogy a lakosság mit érez meg az egészségügy átalakításából a következő parlamenti választás lesz. A társauditor maga a beteg, a külső auditor pedig az az esemény, ami akár a választás is lehet. Ennek hatalmas jelentősége van elsősorban a helyi politika vonatkozásában, és az majd öszszeadódik országosan. A fejlett országokban számos helyen találunk olyan szakmai testületet, amellyel a folyamatokat kívülről kontrolláltatják. Az egészségügyi rendszerben az átalakítások miatt ez egyre inkább hiányzik. Megalakult a Szakmai Kollégium, amely bizonyos szempontból ezt a folyamatot segíti. Rendszeresen kikérték a Magyar Kórházszövetség véleményét és a legtöbbször figyelembe is vették, ez szintén pozitívumot jelent. Szervezetünknek a kórházak érdekeit kell képviselnie, ilyen szempontból tehát nem vagyunk a rendszer független, külső auditora. A célok elérése érdekében a változtatás-menedzsmentnek valóban szükséges feltétele, hogy meg kell jelölni azon pontokat, ahol a folyamatokat kontrollálni, majd a menet közben szerzett tapasztalatok felhasználásával szükség esetén korrigálni kell. Nem véletlenül végzik a minőségbiztosítás keretében a belső auditáláson kívül a külső auditálást is, hiszen csak egy külső minősítő tud az érdekelt felektől független tükröt tartani a rendszernek. Ezek szerint, amikor bizonyos kérdésekben a kormányzati működést vagy a kormányzathoz kapcsolódó szervek működését kritizáljuk, lehet, hogy a kormánynak dolgozunk. A saját maga szempontjából az viselkedik ésszerűen, aki a segítő szándékú kritikát mint ilyet értékeli. 7 Kórház 2012/4. KÓRHÁZSZÖVETSÉG

KÓRHÁZSZÖVETSÉG Kórház 2012/4. 8 Sikerült megtalálni a közös hangot DR. SZEPESI ANDRÁS, BENE ZSOLT Dr. Velkey Györgyöt, a Kórházszövetség leendő elnökét, a MRE Bethesda Gyermekkórháza főigazgatóját az egészségügyi intézményhálózat átalakítási folyamatáról kérdeztük szerepvállalásai alapján a fővárosi kórházakra, az egyházi intézményekre, és a gyermekellátásra fókuszálva. A megyei önkormányzatokkal történő megállapodások befejezettnek látszanak, legalábbis jogi és adminisztratív értelemben nyilván a mélyben vannak még problémák. A fővárost viszont nem látjuk világosan hol tart az átszervezésben? Az országnak alapszervezettségében két egészségügyi rendszere van. Az egyik a fővárosban és környékén, ami egy tekintélyes, összességében több mint hárommillió ember ellátását végző miként egy holding-rendszerben. A másik gondolat szerint az új egészségpolitika ezt preferálta és jómagam is emellett vagyok ne a tulajdonosi érdekekből induljunk ki, hanem abból a 3-4 millió emberből, aki valamiért itt találja meg a maga ízlése (lakhelye, munkahelye, iskolája vagy közlekedési viszonyai miatt) szerinti ellátást. Akkor viszont a fővárost és környékét próbáljuk meg globálisan rendszerbe foglalni, beleértve az egykori Melyek a jelenlegi átalakítási folyamat előzményei? Az egészségügy állóvize mintegy 6-7 évvel ezelőtt kavarodott fel, aztán leülepedett ugyan, de sok feszültség maradt az elemek között. Az elmúlt időszakban szintén számos változás történt, ám még csak néhány dolog került a helyére. A legtöbb esetben akár az emberierőforrás-kérdésre, vagy a rezidens-ügyre gondolunk bár megszülettek a döntések, az eredményeket még alig látjuk. A struktúraátalakítás a tulajdonosváltással megkezdődött ezek mögött rengeteg munka van. A változások egyfajta rendeződést mutatnak, ha az ember olyan szemmel és főleg olyan perspektívából látja, ahonnan én. Ugyanakkor a pillanatnyi állapotnak megfelelő, felkavart vízfelületre hasonlító kép is valós, a változások összes indulatával együtt, hiszen a rendszer szereplői a maguk helyzetéből adódóan, különböző módon, nemritkán a saját szorongásaikon, bizonytalanságaikon keresztül élik meg ezt. A felvázolt pszichológiai helyzeten nem segítene, ha egy tisztább, kirajzoltabb célmodellt lehetne felmutatni a szereplőknek? Mindannyian érzékeljük, hogy az alappálya nagyon mozog: gazdasági válságban és erős politikai átalakulásban vagyunk, jelentős társadalmi mozgások alakultak ki, kevés a biztos pont. Ugyanakkor ez az egészségpolitika megalkotta a Semmelweis-tervet is. Ismerem a kritikáit, de mégiscsak van egy világosan megfogalmazott, szakpolitikai vitán finomított útjelzőtábla-rendszer, amit fel lehet ütni egy adott ellenőrzési pontnál vagy majd a ciklus végén, hogy megnézzük, mi valósult meg belőle. Dr. Velkey György egészségügy. A másik pedig az a hat-hét millió ember, aki a fővárostól teljesen vagy döntő mértékben elszakadva szervezi az egészségügyét. Ebben a vidéki szervezettségben világosak a hierarchikus viszonyok, ezért a struktúraátrendezés könnyen néven nevezi a dolgokat, a térségi rendszer logikus rendbe tereli a különböző szolgáltatókat. Budapest és környéke viszont kétféle modell között vajúdott az elmúlt évtizedekben. Az egyik amit a jelenlegi kormányzat elvetett az én olvasatomban abból indult ki, hogy a tizenkét, a tulajdonos által többékevésbé korszerűsített fővárosi kórház között minél szorosabb gazdasági, logisztikai és szakmai kapcsolat alakuljon ki, fővárosi kórházakat, a Pest megyei kórházakat, országos intézeteket, egyetemet, egyházi intézményeket, az alapítványi, a MÁV, a Honvéd- és a BM-kórházakat. Két év nem volt elég ahhoz, hogy ez a rendszer a feje tetejéről a talpára álljon, és logikus rend alakuljon ki. Egy politikailag és kommunikációs szempontból érzékeny közegben nem lehet deklarálni kétféle egészségügyet: ugyanazokat az alapszavakat és szervezőelveket kell használni a főváros esetében is ez pedig a térségi egészségügyi ellátás. Ebben a rendszerben a vidéki és a főváros-környéki területeken is minden beteg és szolgáltató megtalálja a maga

ellátását és rendjét. Sajnos tovább nehezíti a helyzetet, hogy a központi régióban alig van uniós forrás. Egyszerűbb lett volna itt is póluskórházakat építeni a város három szegletében, és kijelölni, hogy az M1-M7-ről ebbe, az M5-ről abba, az M3- ból pedig abba kórházban kell irányítani a betegeket. A megfogalmazott szervező elvek egyetem környéki (külső Korányi projekt) központ, Honvédkórház körüli központ, és ezek, mint igazodási pontok stb., azért már jeleznek valamit. Mindannyian jobban szeretnénk, ha ez gyorsabban menne, még ha sok egyéni és intézményi fájdalommal, veszteséggel is járhat a folyamat. Az már látszik, hogy a vidéki ellátásszervezés az év derekára ha nem is lesz kész, de legalább mederbe kerül. Onnantól kezdve még lesz elég energia, idő a főváros környéki rendszerre koncentrálni. A fővárosban vannak nagyon jó állapotú kórházak (az Uzsoki, a Bajcsy, a Szent Imre), mert rengeteg beruházási forrást kaptak, de vannak halmozottan hátrányos helyzetűek (pl. a János és az újpesti kórház) és a két csoport között a Nyírő, a Szent István vagy a Péterfy kórház. Van-e terv a kiegyenlítődésre? Remélem, hogy eljut oda az egészségpolitika, hogy racionális elvek mentén tudja az ilyen döntéseket meghozni, és eljut oda a gazdaságpolitika, hogy ehhez elő tudja teremteni a forrásokat. E kettő egymásra találása szükséges. Úgy vélem, hogy nem vagyunk legalábbis az első tekintetében rossz irányban, mert ha az elmúlt két évben az egészségpolitika rangját, elfogadottságát figyeljük, egyértelműen pozitív trend látható. Reméljük, hogy így marad, mert ez mindannyiunk érdeke, politikai hovatartozástól függetlenül. Való igaz, hogy ezzel a fővárosi infrastruktúrával korszerű, jó szolgáltatói hálózatot, és erre alapozott betegutakat tervezni nem lehet. Amíg ezekben az épületekben kell dolgozni, addig csak toldozása-foltozása lehet a rendszernek. Beszéljünk egy másik területről, a gyerekellátásról. A gyermek-alaphálózat legalábbis a nagyvárosokban jelenleg is hatékonyan működik. Hogyan gondolkodik erről a kérdésről? A gyerekellátás az 1960-as, 70-es, vagy akár a 80-as években sokkal jobb pozícióban és a figyelem középpontjában volt, ám az utóbbi évtizedekben az egész rendszer alapjaiban erodálódott. Kezdve a háziorvosok meg nem fizetettségétől, számától, a védőnőkkel és a kórházakkal való kapcsolatától az egész ellátórendszer szerves egységéig, majd a fekvőbeteg-ellátó intézetek helyzetéig, a járóbeteg-ellátás romba dőléséig, a finanszírozásig. A tíz évvel ezelőtti hétből jelenleg már csak két gyermekkórház van az országban: a Heim Pál Gyermekkórház és a Bethesda. Ez a csökkenés jelez egyfajta trendet. Nagyon nagy dolognak tartom még ha elvi deklaráció is, hogy a Semmelweis-tervnek van egy gyermekellátás-fejezete, amely azzal az alapvetéssel kezdődik, hogy a gyerekellátás a rendszeren belül is egy önálló alrendszer. Ha lassú léptekkel is, de mégiscsak e terv mentén történnek a változások. Örömet jelent számomra, hogy a különböző szereplők között a szakma, az OTH, a GYEMSZI, a minisztérium, az OEP sikerült megtalálni a közös hangot. Reményeim szerint eljutunk oda, hogy a gyerekellátás alrendszere felépüljön. Ennek egyik fontos lépése most zajlik: a különböző szubdiszciplínák megkapják a maguk világos kapacitásrendszerét, progresszivitási szintjeit. Nézzük meg, hogy ki végzi a pl. a gyermekgasztroenterológiát magas országos, térségi és megyei szinten, ezekhez irányítsuk a betegeket, és határozzuk meg a területi ellátási kötelezettségüket, lássuk, hogy ezekhez milyen minimumfeltételek és milyen HBCs-k illeszkednek. Tehát azon folyamatok, melyeket végig kell vezetni a szakma egészén, a gyermekrészszakmákra is tevődjenek rá. Ez sokkal igazságosabb finanszírozáshoz, jobb, világosabb emberi erőforrástérképhez és betegmenedzsmenthez is elvezethet. A szakma érti ezt a folyamatot, és mellé állt. Egyébként a 180 fős szakmai kollégiumban több mint 40 gyerekellátással foglalkozó szakember van ez már jelezte a szemléleti áttörést. Az egész átalakulás, de mindennapi életünk szempontjából is alapkérdés különben, hogy tudunk-e beszélni egymással. A gyerekellátás vezetői szót értenek, nincs közöttünk presztízsellentét-rendszer; leülünk és világosan, néven nevezzük a dolgokat ez a mai nyílt egészségpolitikai kommunikációs térben létkérdés. Szebb-e a világ az egyházi kórházakban, mint az államiakban? Az egyházi kórházak a magyar egészségügyben nagyon sajátos kis szigetet alkotnak. Összesen négyen vagyunk és 1,2%-át jelentjük a fekvőbeteg-ágyaknak. Tehát akár figyelmen kívül hagyhatók is lehetnénk, vagy lesöpörhetnék az érveinket az asztalról ehhez hasonló dolgokat már próbáltak is megtenni az elmúlt időszakokban. Pedig nem kértünk semmivel többet, mint amit el tudtunk végezni. Mindössze annyit szerettünk volna, hogy legyenek meg azok a feltételek, mint minden más kórháznak. Két éve folyamatos, világos párbeszéd folyik, melynek következtében számos dolog a helyére került, de még nem minden. Az egyházi kórházakat valóban sokan választják, mert egy ilyen típusú kultúrában szeretnének gyógyulni. Kértük, hogy ez jelenjen meg egy országos területi ellátási lehetőségben, és ehhez rendelt finanszírozásban. Ez most korlátozott mértékig megvalósult, mert az egyházaknak már van országos TEK-je, és ehhez 10 százaléknyi finanszírozási többlet társul. Mondhatnánk, hogy ez kevés, mert valójában a területen kívüli betegeink aránya a kórházak többségében 50% körüli, de ez a 10% mégis reprezentálja a döntéshozói elfogadottságot. Számunkra fájdalmas dolog volt az is, amikor a különböző bérkompenzációkból és -emelésekből rendre kimaradtak az egyházi munkatársak. A kedvezményezettekhez még el nem jutott, de már elviekben megvalósult idei béremelésnél is megvolt az izgalmi fázis, ám a döntés végül pozitív lett. Az egyházi kórházak így most nyugodtabban, de továbbra is élénk figyelemmel vannak jelen a rendszerben. Megfogalmazódott közöttünk, hogy jó lenne, ha a nagy állami rendszer mellett, az egységes és világos érdekmegjelenítés szempontrendszere miatt megalakulna az Egyházi Kórházak Szövetsége. Létrehoztuk, és deklaráltuk, hogy a Magyar Kórházszövetségnek ez nem is lehet, és nem is akar a konkurenciája lenni. Mint a Kórházszövetség jelölt elnöke, ebben személyesen is garancia szeretnék lenni és az új szövetségben természetesen vezető feladatot nem vállaltam. Az európai kórházügy az egyházi kórházakkal kezdődött, a szerzetesrendek kolostoraiban. A történelmi gyökerek is azt mutatják, hogy ennek megvan a helye és a szerepe az egészségügyi ellátórendszerben. Végezetül egy jókívánság: legyen ereje a több feladat ellátásához, és amikor egy év múlva átveszi a Kórházszövetség irányítását, akkor ezek közül néhányat már mint befejezett munkát adhasson át az utódainak. Ebben az évben nagyon sok lehetőségben lesz részem, és amíg van erőm és módom, ezt teszem. Jövőre viszont váltás következik, mert onnantól kezdve, hogy a Kórházszövetség elnöke leszek, alapvetően azt az érdekrendszert kell képviselnem. A mostani kongresszuson is aktívan veszek részt, és készülök a feladatra. 9 Kórház 2012/4. KÓRHÁZSZÖVETSÉG

KÓRHÁZSZÖVETSÉG Kórház 2012/4. 10 Az új tulajdonos vajon többet tud-e áldozni az intézmények fenntartására? BENE ZSOLT A Magyar Kórházszövetség előző elnökét, a Siófoki Kórház főigazgató főorvosát érintettsége okán a városi kórházak állami kezelésbe adásáról kérdeztem. mondjuk az állami irányítású egészségügy mellett. A fenntartó és az ellátó jól ismerik a helyi problémákat. Igen, így van, sokkal jobban tudják kezelni a felmerülő gondokat. Hiszen attól, hogy az állam átveszi az egészségügyi intézmények fenntartását, az intézmény még a helyén marad, a betegek ugyanabból a körből kerülnek ki, ahol korábban voltak. Elviekben nem kell, hogy érezzék azt, hogy a tulajdonosváltás megtörtént. Viszont a tulajdonos viszonya talán nem lesz olyan közvetlen, mint amikor az önkormányzatokhoz tartoztak ezek az intézmények. A gazdasági helyzet nagyon sok esetben nem tette lehetővé, hogy a fenntartó oly mértékben segítse az intézményeket, mint ahogy ezt kellett volna, azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben az is bizonytalan, hogy egy központi fenntartású egészségügy vajon többet tud-e áldozni ezeknek az intézményeknek a fenntartására. Ezt majd a jövő fogja eldönteni. Elnök úr, mi a véleménye az egészségügy jelenlegi átszervezéséről? Az egészségügy átalakulásának folyamata nem most kezdődött, korábban is voltak próbálkozások, melyek azt célozták, hogy az egészségügyi ellátásnak megfelelő struktúrája alakuljon ki, akár a kórházak kapacitásait, akár a szakmákat illetően. Ezzel több egészségügyi kormányzat is próbálkozott, de a célt egyik sem tudta elérni: ez részben azon bukott meg, hogy az egyes önkormányzatok a saját érdekeiket képviselték, mondjuk egy szakmai szemponttal szemben, részben azon, hogy más lobbiérdekek megakadályozták. Tehát az a folyamat, amelyik most elindult hogy úgy alakuljon át az egészségügy szerkezete, hogy szakmailag a szükségleteket elégítse ki, gazdaságilag pedig hatékonyan tudjon működni, üdvözlendő cél felé tart, amivel a Kórházszövetség kezdettől fogva egyetértett. Természetesen tisztában vagyunk vele és bizonyára az egészségügyi kormányzat is érzékeli, hogy továbbra is hatnak azok a tényezők, amelyek korábban ennek a menetét megakadályozták. Mit emelne ki a jelentős változások közül egy vidéki városi kórház vezetőjeként? Az államosítás, illetve az állami kezelésbe vétel olyan eszköz az egészségügyi kormányzat kezében, amely után majd kevesebb beleszólása lesz a helyieknek, ami az átalakítás szempontjából előnyt jelent. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy egy helyi önkormányzat területén működő kórház annyira beágyazódik a helyi közösségbe, hogy az intézmény, és a korábbi fenntartója közötti viszony sokkal élőbb és családiasabb, mint Dr. Varga Ferenc Hogyan vélekedik a városi kórházak átvételének folyamatosan változó időpontjáról? A kórházak átvételénél szerencsésebb lett volna, ha valamennyi fekvőbeteg-intézmény most csak ezeket említem, a járóbeteg-szakellátókat nem egyszerre kerül át állami fenntartásba. Ez lett volna az optimális megoldás, hiszen akkor az ehhez fűződő egyéb feladatok, mint például a kapacitások meghatározása, vagy akár a területi ellátási kötelezettség kijelölése,

sokkal egyszerűbb lett volna. Azonban mint tudjuk a GYEMSZI mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a kérdést kezelje. A volt megyei fenntartású intézményeink átvétele sem zajlott simán, ami nem a GYEMSZI, a minisztérium, vagy az államtitkárság hibája, hanem annak a sokszínűségnek a következménye, amely a megyei fenntartású kórházakat jellemezte. Úgy vélem, amikor ez a gondolat megszületett, még senki nem gondolta, hogy ennyire sokrétű és egyedi esetekkel kell találkozni, amelyeket természetesen egyedileg is kell kezelni. A városi kórházak átvétele most olyan stádiumban van, amikor még az is bizonytalan, hogy mikor történjék meg. A helyes időpont megválasztását a teljes intézményrendszer átalakításával kapcsolatos feladatok motiválják. A megyei intézmények átvétele kapcsán jelentkező nehézségek miatt már lesznek tapasztalatai a GYEMSZI-nek. Olyan vonatkozásban is, hogy melyek azok a dolgok, amelyekkel kevésbé kell foglalkozni, s melyeket kell súlyozni. Tehát az átvétel tisztázottabb körülmények között fog zajlani, és ebből eredően, várhatóan egy kicsit könnyebben is történik meg. Azonban nem szabad azt gondolni, hogy mivel a városi kórházak kisebbek, ezért itt majd kevesebb lesz a feladata az állami szerveknek. Hiszen a GYEMSZI-nek egyedileg kell majd megbirkóznia több mint ötven kórház terheivel, minden egyes kiskórház összes jelentkező problémájával, akár az ingatlanokkal, akár a kiszervezett működéssel egyáltalán az átadás körülményeivel. Ha tekintetbe veszem azt is, hogy a megyei kórházakkal kapcsolatban is vannak még gondok, hiszen hozzájön ez a majdnem ugyanolyan számú kórház, az átvétel igen jelentős feladatot jelent majd a GYEMSZI számára. Tehát van annak előnye, hogy korábban jöjjön létre az egységes, az egész országra kiterjedő egészségügyi ellátási struktúra, mert valamennyi részfeladat már úgy lesz szervezhető, hogy nem kell különbséget tenni a különböző nagyságú, illetve megyei vagy városi fenntartású kórházak között. vezve. Az első szinten alapellátási intézmények, ettől felfelé pedig nővér- és orvos-szállók vannak, jelen pillanatban még tisztázatlan, hogy önkormányzati tulajdonban maradnak-e, vagy pedig átveszi őket az állam. Ennek a következményei érdekesek, mert ha önkormányzati tulajdon marad, akkor a kórházat terheli az önkormányzat által megállapított bérleti díj a nővérek, illetve az orvosok elhelyezéséért. Amennyiben azonban ez a nővérszálló a GYEMSZI-hez kerül, akkor fordított lesz a helyzet, esetleg az önkormányzat fizet majd az ott elhelyezett alapellátási intézmények után bérleti díjat a GYEMSZI-nek. A siófoki kórházban nincs kiszervezett szolgáltatás, tehát az intézmény mindent maga végez, és jól gazdálkodik. Viszont a kazánház nem csak a kórházat, hanem városi érdekből egy városrész központi fűtését is ellátja. Nem tudom, hogy a későbbiekben ennek a kazánháznak amely szerves része a kórháznak hogyan alakul majd a működtetése. A GYEMSZI-hez tartozik majd, a városhoz, illetve az intézményhez? Vannak még további, függőben lévő, megoldandó feladatok? A két komolyabb kérdést már említettem. Egyetlen külső telephelyünk van, ez pedig a Tüdőgondozó Intézet, amely kórházi feladatokat lát el, külön épületben, nem a kórházhoz tartozó telken. Vitatott még, hogy ez kihez fog tartozni. A Siófoki Kórházban éppen fejlesztés zajlik, kérem, erről is ejtsen néhány szót! Most fejeződött be az Energiaracionalizálási és Környezetvédelmi Program, az úgynevezett KEOP-program, amelynek során a kórházban a teljes fűtésrendszer megújult, vagyis kicserélték a radiátorokat, a csővezetékeket, valamint valamennyi nyílászárót, így azok már a legmodernebb hőtechnikai elvárásoknak is megfelelnek. A kórház egész külső falfelülete pedig 10 cm vastag hővédő réteget kapott. Ezeknek a felújításoknak már az eredményei is mutatkoznak, hiszen az elmúlt hónapokban 35 40%-kal kevesebb volt a fűtésköltségünk, (fajlagosan, a tavalyi és az idei átlaghőmérsékletet is számításba véve). Ez jelentős pénzmegtakarítást jelent. Ehhez a programhoz egyébként a kórház adta azt a csaknem 200 millió forintos önrészt, amit az Európai Unió 600 millió forinttal egészített ki. A következő napokban pedig elkezdődik a kivitelezése két összehangolt SO2-programnak. Az egyik egy sürgősségi osztály megépítése, a másik pedig egy struktúraátalakítás az intézményben. Az SO2-program teljesen új beruházás, amivel egy új osztály alakul ki, csatlakozva a kórházhoz. A strukturális program pedig azt jelenti, hogy a XXI. századi kórházi követelményeknek megfelelően központosítottak lesznek a műtők, a diagnosztikai részleg, a képalkotó diagnosztika. A jelenlegi röntgen, CT, ultrahang különböző helyeken való elhelyezése a központosítással megszűnik. Mindezeken kívül központi sterilizáló is épül, továbbá egy átfogó informatikai fejlesztés is kezdődik. A kórház a környezetünkben lévő 40 50 alapellátási centrummal már eddig is online kapcsolatban volt, ezt azonban szeretnénk még tovább bővíteni, akár más kórházak felé is. Ennek az előnye az, hogy a kórházban a betegről kapott információ gyakorlatilag online módon, azonnal megjelenik a beküldő háziorvos monitorán, legyen akár egy szakrendelési feljegyzés, egy zárójelentés, vagy egy laboratóriumi röntgenlelet. Tehát papírmozgás nélkül történik meg az adatok cseréje az illetékes beutaló, illetve a vizsgálatokat végző kórházi szakosztály között. Beruházásainkkal, fejlesztéseinkkel igyekszünk tehát megfelelni a kor kihívásainak. 11 Kórház 2012/4. KÓRHÁZSZÖVETSÉG Önök Siófokon hol tartanak a felkészülésben? Jelenleg az önkormányzat és a GYEMSZI között zajlanak a tárgyalások az ingatlan, illetve a kórház területén található építmények átvételéről, illetve önkormányzati tulajdonban maradásáról. Vannak még megoldatlan ügyek is, mint például Siófokon a nővér- és orvos-szálló, amely a kórház telkén áll, de külön telekköny- Siófok kórháza. Városiból állami lesz

AKTUÁLIS Kórház 2012/4. 12 Második felvonás: városi kórházak államosítása SÁNDOR JUDIT Helyesebb előbb állami kézbe venni az intézményeket, s utána végrehajtani a rendszeralakító intézkedéseket az egészségügyért felelős államtitkár szerint. Júliustól új kapacitási és finanszírozási rendszer lép életbe, és várhatóan megszületik az országos várólista is, a betegútszervezés rendszere jövő év elején debütálhat. T öbb mint ötven egészségügyi ellátó kerül állami kézbe május elsejétől: ezúttal a települési önkormányzatok tulajdonában álló kórházak és a hozzájuk integrált járóbeteg-szakellátás átvételére (ez a járóbeteg-ellátók hetven százaléka) kerül sor. Az ötvennégy intézményből negyvennégy nyújt aktív, tíz pedig krónikus ellátást. Az államosítás melletti érvelés kulcsszavai ezúttal is a hatékonyság, a költségtakarékosabb fenntartás, és az ellátás színvonalának emelése amit a központi irányítás és feladatellátás képes biztosítani. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár szerint helyesebb előbb átvenni az intézményeket, majd utána végrehajtani a rendszeralakító intézkedéseket. A további érvelése szerint az önkormányzatok jelentős része eladósodott, így sokszor csak részben tudnak megfelelni a tulajdonosi elvárásoknak, ezért is van szükség az egységes, központi irányításra. Átveszik a feladatot, vagyont, adósságot Az államosításról szóló törvényjavaslatot Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter nyújtotta be az Országgyűlésnek, a tervezet elfogadása információink szerint lapunk megjelenése idején várható. Alapvető változást mutat a korábbi elképzelésekhez képest, ugyanis már nem 43 települési intézményt vennének át május elsejétől, s jövő évtől 10 újabbat hanem mindezt egy lépcsőben, és ötvenöt ellátóval. A törvénytervezet lényeges elemei meghatározzák az átvett feladat- és vagyonkör fogalmát, rendelkeznek az átvétel időpontjáról, rendezik a jogutódlást. Szócska Miklós állítása szerint a jogszabály kidolgozásához figyelembe vették az első körös államosítási tapasztalatokat, ezért a tervezet többek között részletesebben taglalja, melyek az átadandó feladatok, s különösen a vagyoni kört igyekszik jobban meghatározni. Eszerint nemcsak az intézmények feladatellátását szolgáló, önkormányzati tulajdonban lévő ingó és ingatlan vagyont, hanem az intézmények által az átvett feladat ellátásához bármilyen jogcímen használt önkormányzati vagyont is állami tulajdonba veszik. A vagyonátadási kötelezettség kiterjed az 1990 után egészségügyi ellátás céljára használt olyan ingatlanokra is, amelyek egészségügyi funkciója megváltozott ugyan, de azokat egyéb közcélra nem hasznosították. Az átadott ingatlanok műszaki állapotáról műszaki kataszter készül, amelyben szerepel az aktuális állapotfelmérés és problémafeltárás: rögzítik az azonnal elvégezendő felújításokat és beruházásokat, a folyamatban lévőket, továbbá a feltárt, ám halasztható és még el nem végzett felújítások és beruházások körét. Az átvett vagyonhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok gyakorlója a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., míg a törvény alapján vagyonkezelő a kijelölt szerv, vagyis a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI). A feladatok ellátását fedező önkormányzati vagyon biztosítása és védelme érdekében az átvétel időpontjáig a kötelezettségvállalások eljárási rendjét külön szabályozzák. A törvénytervezet rendelkezik az átvétel módjáról, az átadás-átvétel megtörténtéig elidegenítési és terhelési tilalomról. A vagyonelemek átadásánál-átvételénél a 2012. április 30-i nyilvántartási érték/ állapotot veszik alapul. Minden plusz bevételt az ágazatra kell fordítani Sokszor hangoztatott elképzelés az is, hogy az állami tulajdonba került vagyonból vagy annak értékesítéséből befolyó összeget kizárólag az egészségügyi ellátás fejlesztésére lehet fordítani, a szakállamtitkár szerint például gyógyturizmus célú hasznosításban is gondolkodnak a felszabaduló ingatlanok kapcsán. A vagyonnal együtt az intézmények egészségügyi ellátásból eredően keletkezett, május elsején élő adósságállományát, fizetési kötelezettségét július 15-től veszi át az állam, és az új fenntartóhoz, a GYEMSZI-hez kerül. Az adósság részét képező, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a magyar állam 2012. július 15-i hatállyal az értékpapír lejárat előtti visszaváltásából eredő fizetési kötelezettséget vállalja át és teljesíti, olvasható a tervezetben azzal a kitétellel, hogy az önkormányzatok a magyar állam által átvállalandó adósságállományt a törvény hatálybalépését követően nem növelhetik. Szócska Miklós, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának április 2-i, a törvénytervezettel foglalkozó ülésén arról beszélt, hogy tudatos tartozásmenedzsment jellemzi a mai ágazati vezetést, bizonyítékként hozta fel, hogy jelentősen csökkent az intézmények kinnlevősége. Elmondta azt is, hogy negyed éven belül létrehozzák a GYEMSZI-ben azt a kontrolling-rendszert, amely alkalmas lesz az adósság alakulásának, valamint a munkaerő-állománynak követésére a kincstári adatok alapján. Továbbfoglalkoztatás? Végkielégítés? Az állami kézbe kerülő intézmények dolgozói a GYEMSZI-hez kerülnek, a létszámot és a betöltetlenül átadott státuszok számát intézményenként kell rögzíteni. Rendezni kívánják az önkormányzat állományában az egészségügyi intézmények irányításával, felügyeletével foglalkozó munkatársak továbbfoglalkoztatását. Ha valamelyikük munkája feleslegessé válik, úgy a GYEMSZI-nek kell a végkielégítést kifizetni, mondta Szócska Miklós, jelezve, nem hiszi, hogy ma felesleges munkaerő lenne az egészségügyben. Hogy az esetleges végkielégítésre honnan lesz forrás, egyelőre nem kristályosodott ki. Az átvételre váró ötvenöt kórházból tizenhét önkormányzati tulajdonú gazdasági társasági formában működik. Az

A tervezet szerint 2012. május 1-jével állami tulajdonba kerülő egészségügyi intézmények 1. Bajai Szent Rókus Kórház 2. Kalocsa Városi Önkormányzat Kórház-Rendelőintézet 3. Kiskunfélegyháza Városi Kórház-Rendelőintézet Gyógyfürdő és Rehabilitációs Központ 4. Kiskunhalas, Semmelweis Halasi Kórház Nonprofit Kft. 5. Mohács Város Kórház és Rendelőintézet 6. Siklósi Kórház Humán-Egészségügyi Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. 7. SzigetvárMed Nonprofit Kft. 8. Komlói Egészségcentrum Nonprofit Kft. 9. Orosháza, Városi Önkormányzat Kórháza 10. Békéscsaba, Réthy Pál Városi Kórház-Rendelőintézet 11. Edelény, Koch Róbert Kórház és Rendelőintézet 12. Sátoraljaújhely Város Önkormányzat Erzsébet Kórháza 13. MISEK Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ és Egyetemi Oktató Kórház Nonprofit Kft. 14. Ózd, Almási Balogh Pál Kórház Eü. és Szolg. Nonprofit Kft. 15. Hódmezővásárhely, Erzsébet Kórház-Rendelőintézet 16. Mór, Városi Kórház és Rendelőintézet 17. Dunaújváros, Szent Pantaleon Kórház Nonprofit Kft. 18. Csorna, Margit Kórház 19. Sopron Megyei Jogú Város Erzsébet Oktató Kórháza 20. Berettyóújfalu, Gróf Tisza István Kórház 21. Hatvan, Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézet Nonprofit Közhasznú Kft. 22. Karcag, Kátai Gábor Kórház 23. Jászberény, Szent Erzsébet Kórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft. 24. Kisbér, Batthyány Kázmér Szakkórház és Rendelőintézet 25. Komárom, Selye János Kórház 26. Tata, Árpád-házi Szent Erzsébet Szakkórház és Rendelőintézet 27. Balassagyarmat, Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet 28. Margit Kórház Pásztó 29. Vác, Jávorszky Ödön Városi Kórház 30. Cegléd, Toldy Ferenc Kórház Nonprofit Közhasznú Kft. 31. Marcali Városi Önkormányzat Kórház-Rendelőintézet 32. Siófok Város Kórház-Rendelőintézete 33. Kisvárda, Felső-Szabolcsi Kórház 34. Bonyhád, Városi Kórház-Rendelőintézet 35. Dombóvári Szent Lukács Egészségügyi Nonprofit Kft. 36. Celldömölk, Kemenesaljai Egyesített Kórház 37. Körmendi Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft. 38. Ajka, Magyar Imre Kórház 39. Pápa, Gróf Esterházy Kórház és Szakambulancia 40. Tapolcai Kórház Egészségügyi Nonprofit Kft. 41. Keszthely, Városi Kórház 42. Nagykanizsa, Kanizsai Dorottya Kórház 43. Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Nonprofit Kft. 2013. január 1-jével állami tulajdonba kerülő egészségügyi intézmények 1. Szarvasi Szakorvosi Eü. Szolg. Kft. 2. Kapuvár, Lumniczer Sándor Kórház-Rendelőintézet 3. Kunhegyes, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egészségügyi Szolgáltató Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. 4. Oroszlányi Szakorvosi- és Ápolási Kft. 5. Dorogi Szent Borbála Szakkórház és Szakorvosi Rendelő Kht. 6. Nagykőrös Város Önkormányzat Rehabilitációs Szakkórháza és Rendelőintézete 7. Veresegyház, Misszió Egészségügyi Központ Nonprofit Kft. 8. Szentgotthárd Város Önkormányzata Rendelőintézet 9. Sárvár Önkormányzati Kórház 10. Zirc Városi Erzsébet Kórház Rendelőintézet 13 Kórház 2012/4. AKTUÁLIS állami tulajdonba kerülő gazdasági társaságokban a tagsági jogosítványokat május 1-jétől GYEMSZI gyakorolja. Ahogy az első államosítási lépésben, úgy a második körben is minden vezetői státuszt megpályáztatnak. Az államtitkár szerint gondot okoz a kiszervezett feladatok áttekintése, eddigi tapasztalataik szerint zűrzavaros a helyzet az átvételkor. Az állami intézményeknél már rálátnak a szerződésállományra. Fontosnak tartotta leszögezni, hogy az államosítás nem befolyásolhatja a betegellátást, a napi működést, ezért nem nyúltak például a területi határokhoz, illetve a finanszírozáshoz. A bírósági végrehajtásokat három hónapra felfüggesztik az átvételre kerülő intézményeknél. Július elsejétől új finanszírozási és kapacitási rendszer Az év vége helyett 2012 júliusára elkészülhet az országos várólista, amely az intézményi várólisták adatait tartja nyilván, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) feladata lesz a nyilvántartás vezetése. Az OEP folyamatosan ellenőrzi és értékeli az intézményi várólisták helyzetét az ellátás biztonsága, elérhetősége, a szakmai követelmények érvényesítése céljából. Egységesebb, tisztább képet kap az ágazat a várakozókról, kiszűrhetik a párhuzamosságokat. Az értékelés eredményéről a Pénztár rendszeresen tájékoztatja a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot, a GYEMSZI-t, az érintett egészségügyi szolgáltató intézményi várólistájának vezetéséért felelős személyt, illetve a térségi betegút-szervezéséért felelős szervet. Az országos várólista az OEP honlapján keresztül a lakosság számára is elérhető lesz. Néhány feladat átütemezése is várható: július elsejétől lép életbe az új kapacitási és finanszírozási rendszer. A térségi várólista az év végéig készül el, a TESZK-ek pedig folyamatosan szerveződnek. A fővárosban további egyeztetések zajlanak többek között arról is, lesz vagy nem lesz régiós határ a fővárosban élők számára az ellátás igénybevételéhez. 2013. január elsejétől léphet életbe a térségi várólista és a betegútszervezés új rendszere, kaptuk a tájékoztatást a szakállamtitkárságtól.

AKTUÁLIS Kórház 2012/4. 14 Fiókkórház lesz Marcaliban LÓRÁNTH IDA Küszöbön áll a kórházak jelentős részének állami tulajdonba vétele. Bár az erre megadott május elsejei határidő teljesülése csupán napok kérdése, számos intézkedés még mindig függőben van, tisztázatlan a szabályok egy része, bizonytalanok az átszervezésben érintettek. A Marcali Városi Kórház és Rendelőintézet főigazgatójával, dr. Antal Gabriellával a várható átalakításokról beszélgettünk. Az egészségpolitika 15 milliárd forintot kíván megtakarítani azzal, hogy átszervezi a hazai fekvőbeteg-intézményeket. A tervek szerint lesznek kórházak (országszerte talán 12), amelyek teljes mértékben elveszítik eddigi aktív kapacitásukat, mások egy-egy magasabb progresszivitási szintű intézménybe integrálódnak. A funkcióváltásra kijelölt kórházaknál az átalakítást, a szakállamtitkárság elképzeléseit közvetítő GYEMSZI többek között az új szakmai minimumfeltételeknek való meg nem feleléssel indokolja. Felvetődhet a kérdés: melyek ezek a kritériumok, hiszen az új minimumfeltételeket mindezidáig nem hirdették ki, teljes egészében talán még meg sem születtek. A dél-dunántúli nagytérség átszervezésében érintett például Mohács, Szigetvár, Komló és Marcali kórháza is. Utóbbi, a jogszabályi háttérrel április közepéig még meg nem erősített hírek szerint, elveszíti eddigi önállóságát valamint aktív kapacitásának egy részét, és a jövőben a kaposvári Kaposi Mór Oktatókórház kihelyezett fiókintézményeként működik majd. Bár az új struktúra elindítására a NEFMI által kitűzött május elsejei határidő rohamosan közelít, sok még a tisztázatlan kérdés. Ezekre próbáltunk választ kapni dr. Antal Gabriella főigazgatótól. A marcali kórházról számtalan hír kering, például az integrációról, a gyermekosztály megszűnéséről, vagy a lakossági tiltakozásokról. A valóságban pillanatnyilag, vagyis április közepén melyek a reális tények? Március első napjaiban megbeszélést tartottunk a NEFMI Egészségügyi államtitkárságán, ahol Szócska Miklós államtitkáron kívül részt vettek a GYEMSZI vezetői, a TESZK igazgatója, a megyei kórház főigazgatója, a pécsi klinika igazgatója, illetve a térség struktúraátalakításban érintett kórházainak vezetői. Ezen a megbeszélésen a döntéshozók megerősítették: a marcali kórház kivételes helyzetben van, mivel valamennyi aktív tevékenységét megtarthatja és tovább folytathatja, de csak a megyei kórházzal való szoros integrációban. Továbbá kinyilvánították, hogy az ehhez szükséges döntést kórházunk jelenlegi fenntartója, a város önkormányzata egy feladatátadási szerződéssel tudja elősegíteni, melyben a hamarosan tulajdonossá váló magyar államra ruházza át gyógyító intézménye működtetési kötelezettségét. Konkrét szakmai egyeztetésre a Kaposi Mór Oktató kórházzal csak ezután kerülhet sor. Ezen a megbeszélésen kértem, hogy a kórház sebészeti kapacitásában nevesítsék a traumatológiai ágyakat is, illetve jelöljék ki az azokhoz tartozó ellátási területet. Ezzel az intézkedéssel mind a betegek, mind a beutaló orvosok, mind a mentők számára nyilvánvalóvá válhat, hogy Marcaliban nemcsak a sebészeti ellátás, hanem a traumatológiai is elérhető. Azóta eltelt másfél hónap, számos változás történhetett. Jelenleg hol tartanak az átalakulásban? A városi önkormányzat, mint jelenlegi tulajdonos csak az erről szóló kormányrendelet megjelenése után tudja majd átadni az államnak a kórházat. A jogszabály megjelenését követően nyílik lehetőség rá, hogy az intézményt integráló kaposvári megyei kórházzal megkezdődjenek a tárgyalások kórházunk jövőjéről, működtetésének feltételeiről. Az önkormányzatnak lehetősége lett volna arra, hogy a kórházat működtetésre már korábban átadja a GYEMSZInek, ám ezt nem tette meg, így egyetlen hivatalos út maradt: meg kell várni a kormányrendelet megjelenését, ami feltehetően május elseje. A GYEMSZI hivatalosan ezt követően dönthet arról, hogy a marcali kórházat a kaposvári megyei kórház telephelyeként kívánja-e működtetni a jövőben. Információink szerint ez a terv, vagyis a marcali kórház fennmaradása, jövője biztosítottnak látszik. A cél az lehetett, hogy a földrajzi helyzet ből adódó, a szezonálisan megjelenő, részben a Balaton-parthoz köthető ellátási szükséglet helyben kielégíthető legyen, illetve ne terhelje túlzottan az első szakellátás a megyei kórház sürgősségi ellátását. Területi ellátási kötelezettségünk megállapítása az Országos Tisztifőorvosi Hivatal feladata. Ennek teljesítése érdekében idén február 16-án indított a hivatal egy eljárást. A marcali kórház már ebben is a kaposvári kórház telephelyeként szerepel. Bár az egészségügyi kormányzat hivatalosan még sehol sem deklarálta, de szakmai berkekben az a hír járja, hogy az állam a kórházaknál is az iskolákhoz hasonlóan jár majd el. Vagyis a szakmai irányítást, a kapacitások feletti rendelkezést, a szolgáltatás finanszírozását, az esetleges adósságot, illetve a dolgozók bérezését az állam, mint új tulajdonos átvállalja. A rezsiköltségek, az épületek állagmegóvása, felújítása és egyéb, a működtetéssel kapcsolatos költségek viszont továbbra is a korábbi tulajdonost, esetleg a kórházat terhelnék. Erre utalhat az is, hogy a GYEMSZI illetékesei a napokban kijelentették: a kórházak jelenlegi 24 milliárd forintos, állagmegóvásra bejelentett forrásigényének kielégítésére nincs módja. Azt oldják meg saját forrásból, vagy uniós támogatásból. Ha valóban ez lesz majd a fenntartás rendje a marcali kórház vajon a saját városától, vagy Kaposvártól remélhet anyagi támogatást a felsorolt költségek kiegyenlítéséhez? Hivatalos helyről nem hallottam még erről a szándékról, illetve a sajtóban megjelent hírek alapján azt feltételeztem, hogy ez az elképzelés kizárólag a szakrendelőket, a járóbeteg-ellátókat érintheti. Az átalakulással mi változik a kórház eddigi ellátási struktúrájában? Igaz, hogy meg kell válnunk aktív kapacitásunk egy részétől (137-ről 64-re csökken az aktív ágyszám, így összesen 197 ágy marad a kórházban), de a

GYEMSZI tájékoztatása szerint a kórházban eddig működő valamennyi aktív szakma mindegyike továbbra is megmarad. Kivételt képez ez alól a gyermek fekvőbeteg-ellátás. Az irányító szervezet az integráció által látja biztosítottnak kórházunkban e szakmák megfelelő minőségű és biztonságú fenntartását. A működtetés kapcsán felmerülő problémákat így a jövőben nem egymagának a marcali kórháznak kell majd megoldania, hanem azt a kaposvári kórház irányítása alatt teheti meg. Nemrégen súlyos milliókért újították fel, modernizálták a kórház gyermekosztályát. Mégis megszűnik a gyerekek kórházi ellátása a városban? Csak az aktív fekvőbeteg-ellátás része. Az 1-es kompetencia szintű szolgáltatás továbbra is megmarad. Az állandó felügyelet mellett végzett aktív gyermekellátást (ahol a szülők is bent lehettek a gyerekekkel) váltja fel a nappali kórház, amelynek működési feltételei még kevéssé ismertek. Ugyanúgy ide utalhatják majd a házi gyermekorvosok azokat a pácienseiket, akik alaposabb kivizsgálásra szorulnak. A diagnosztikai feltételek adottak, sőt, talán még javulnak is, ugyanazon jól képzett szakszemélyzet foglalkozik majd a gyerekekkel, mint eddig, s a megfigyelést, illetve a vizsgálatokat követően, az eredmények birtokában dönthetünk majd arról, hogy a gyermeket tovább utaljuk-e Kaposvárra, vagy visszaengedjük otthonába. Természetes, hogy az aktív gyermekosztály megszüntetéséről szóló döntés a városban lakó gyermekes szülőket érzékenyen érintette, mert adott esetben távolabb kell utazniuk a beteg gyermekkel, ami sokuknak jelentős, nehezen vállalható anyagi terhet jelent. Számunkra megtisztelő volt, hogy szülők, nagyszülők a napokban babakocsis sétát szerveztek, ezzel is szerették volna kifejezni a kórház eddigi gyermekgyógyászata iránti bizalmukat és elismerésüket. Egy jogszabály a fül-orr-gégészet, a szemészet és a diabetológia betegeit a legmagasabb kompetenciaszintű intézményekbe utalja. Ezek a betegek is rendszeresen ingáznak majd Marcali és Kaposvár között? Dr. Antal Gabriella Az említett szakmák fekvőbeteg szinten eddig sem működtek a kórházban, viszont kiváló szakembereink dolgoznak a járóbeteg-ellátó rendelőkben. Úgy vélem, a betegek ambuláns ellátását továbbra is ők végzik majd, és csak szükség esetén utalják tovább a beteget a magasabb kompetenciaszintre. A kórház integrációjával párhuzamosan kompetenciaszintünk is változik, annak érdemi meghatározása a kaposvári kórház feladata lesz. Amennyiben bizonyos szakmákban úgy dönt majd az ottani menedzsment, hogy Marcali alkalmas az azzal kapcsolatos feladatok városinál magasabb szintű szolgáltatására is, a város lakossága ezzel nyer. Természetesen ezek még nyitott kérdések, és csak a kórház állami tulajdonba adása után tárgyalhatunk róluk. Munkatársaimmal azon vagyunk, hogy eddigi szakmai munkánk alapján jó benyomást keltsünk az irányítás szerepét átvevő megyei kórház szakterületeinek vezetőiben, és a lakosság is pozitív hatását érezze a változásnak! Úgy tudjuk, hogy a szülészet, a sebészet és az intenzív osztály 2. szintű besorolást kaphat. Ezek szerint Marcaliban megszűnik minden döntési kompetencia, Kaposváron dől majd el a kórház működtetésével kapcsolatos összes megválaszolandó kérdés? A telephelyként való működés ezzel jár. A gazdasági és szakmai irányítást a központi kórház tartja kézben, ott döntenek a kapacitások működtetéséről, a felújításokról, és számtalan más kérdésről. Mi lesz a már folyamatban lévő pályázatok sorsa? Például a már most intézkedéseket igénylő rehabilitációs pályázaté? A kórház egy konzorcium tagjaként 50 millió forintos forrást kapott ambuláns rehabilitációs ellátások fejlesztésére, ami jól illeszkedik jövőbeni profilunkhoz. Ennek szabályszerű bonyolítása már most sok határidős feladatot ad. Úgy értesültem, hogy a kormány fejlesztéssel kívánja segíteni a struktúraváltásban érintett kórházakat, tudomásom szerint erre a célra a közeljövőben írják ki a TIOP 2.2.4 pályázatot, mely Marcalit érinti, s melyre megfogalmaztuk elképzelésünket. Azonban ebben már valószínűleg Kaposvár lesz illetékes dönteni. Részben az új struktúra érdekében képeztetnénk szakembereket egy TÁMOP pályázat keretében, egy másik TÁMOP pályázat pedig kistérségi egészségfejlesztésre ad lehetőséget a kórház irányításával, a lakosság egészségének javítása érdekében. Az átalakítás után a jelenleginek körülbelül a felére csökken az aktív ágyszám. Mi lesz a sorsa az eddig aktív osztályokon dolgozó orvosoknak, szakdolgozóknak? Kórházunk menedzsmentje hónapok óta arra törekszik, hogy minimalizálja a létszámot. A nyugdíjba vonulók, elköltözők helyére nem veszünk fel új munkatársakat. Az aktív osztály nélkül maradó gyermekorvosok, ápolók többsége részt vállalhat az ügyeleti ellátás és a nappali ellátás megerősítésében. A 48-ról 30 ágyra csökkenő belgyógyászaton is feleslegessé válhatnak dolgozók, akik a kúraszerű ellátásban találhatnak feladatot. Mint említettem, pályázati segítséggel próbálunk a jövőben átképzésre beiskolázni négy fő sürgősségi asszisztenst és négy fő hospice ápolót. Ezek olyan képzések, melyekkel a felszabaduló munkaerő hosszútávon megtalálja megélhetését itt, eddigi lakóhelyén. A kórház pontos és végleges szakemberlétszámát a jövőbeni feladatokhoz Kaposvár lesz illetékes meghatározni. 15 Kórház 2012/4. AKTUÁLIS

AKTUÁLIS Kórház 2012/4. 16 Általános béremelés, kimaradókkal LÓRÁNTH IDA Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár március közepén jelentette be: 2012 elejéig visszamenőlegesen 86 ezer egészségügyben dolgozó orvos és szakdolgozó számíthat fizetésemelésre. A hírt a szakmában dolgozók örömmel fogadták, majd pár napos számolgatás, informálódás után már nem mindenkinek volt ilyen egyértelmű a véleménye. A béremelésről szóló hír bejelentésekor Szócska Miklós arról tájékoztatott, hogy az ígért béremelésből az alkalmazottként dolgozó 16 520 orvos, 67 978 szakdolgozó és 1380 egészségügyben szolgálatot teljesítő pszichológus, dietetikus, gyógyszerész, biológus, vegyész és fizikus stb. részesülhet. A béremelés mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy állami, egyházi vagy önkormányzati működtetésű intézményben dolgozik, illetve az alkalmazott a fekvő- vagy a járóbeteg-ellátás területén teljesít közvetlen közreműködő szolgálatot. Kivételt képeznek: az alapellátásban dolgozók (orvosok, asszisztensek és védőnők egyaránt), továbbá a vállalkozási-, gazdasági társasági-, alapítványi-, illetve egyesületi formában működő társaságoknál szolgálatot teljesítő egészségügyi személyzet egésze. Az államtitkár közlése szerint a fizetésemelést sávosan teljesítik, ami azt jelenti, hogy a jelenleg 350 ezer forintos bruttó (ügyeleti díj nélkül számolt) alapbérnél kevesebbet kereső orvosok havi bruttó 65 823 forintos fizetésemelésben részesülnek. Ebbe a kategóriába tartozik az orvosoknak körülbelül a 80 százaléka. A bruttó 350 ezernél többet keresők annál kisebb mértékű emelést kapnak, minél magasabb a jelenlegi fizetésük. Mégpedig a növekedés mértékében 10 ezer forintonként ötezer forinttal kisebb lesz náluk az emelés. Akinek például jelenleg 450 ezer forintos bruttó fizetése van, az emelés után 460 ezer forintot kap majd. Az ágazat nem orvosi, hanem más diplomával rendelkező foglalkoztatottai egységesen 31 435 forintos fizetésemelésben részesülnek. A 68 ezer egészségügyi szakdolgozó bérezésére a döntéshozók új bértáblát dolgoztak ki (a tervek szerint az orvosok külön bértáblát kapnak). Ennek értelmében a szakdolgozók béremelésének a mértéke függ majd az általuk teljesített szolgálati időtől, illetve a szakképesítéstől. Ahhoz például, hogy egy szakdolgozó megkapja a maximális bruttó 25 115 forintos emelést, 43 45 éves munkaviszonyt kellene felmutatnia, a 4 6 éves munkaviszonnyal rendelkezők bruttó ezer forintos emelésre számíthatnak. A három évnél rövidebb szolgálati idővel rendelkezők pedig kimaradnak a fizetésemelésből. Az államtitkárság számításai szerint 22 048 fő szakdolgozónak havi bruttó 20 ezer forint feletti lesz a béremelése, a maradék 32 277 fő pedig bruttó 15 20 ezer forint közötti emelésben reménykedhet. Az ügyeleti díjak számítási alapjaként Szócska államtitkár állítása szerint az érdekképviseletek azt javasolták, hogy az ne a fent részletezett megemelt bér legyen, hanem a 2010. január 1-jei alapbér. Az államtitkár azt is hangsúlyozta, hogy a béremelésre a bejelentés utáni hónapban azért nem kerülhet sor, mert végrehajtásához még nem készült el a jogszabályi háttér. Ígérete szerint a módosítások nyárra elkészülnek, (és talán a parlament is elfogadja) így előre láthatóan augusztus lesz az első hónap, amikor az érintettek már a fenti módon megemelt fizetésüket kézhez vehetik, januárig visszamenőleg, egy összegben. Leszögezte továbbá, hogy az általa bejelentett béremelés nem egyszeri juttatás, az beépül a bértáblába, ami garancia arra nézve, hogy a magasabb járandóság a jövőben is kifizetésre kerül majd. A béremelés forrásaként az államtitkár 30,55 milliárd forintot jelölt meg, ami csaknem fele-fele arányban a népegészségügyi adóból (15 milliárd), illetve az egészségügy átalakítása folytán megvalósuló hatékonyabb működés megtakarításaiból, illetve átcsoportosításból (15,55 milliárd) keletkezne. Elmondta továbbá, hogy az általa bejelentett fizetésemelés az ágazati dolgozók bérrendezésének csupán az első lépcsője. Egy későbbi időpontban sorra kerülhetnek a bérrendezésből most kimaradók is. Bizonytalan bevételi források Az egészségügyi dolgozók béremelése évek óta aktuális vélik a közgazdászok, hiszen a statisztikai adatok szerint az ágazat dolgozóinak bére átlagosan minimum 20 százalékkal kevesebb, mint a gazdaság más szegmenseiben dolgozóké. E számítások arra is rámutatnak, ha a döntéshozók ezt a hátrányt egy központi bérrendezés formájában kívánnák rendezni, vagyis minden az ágazatban dolgozó 20 százalékos béremelésben részesülne, ami évente 80 100 milliárd forintos kiadást jelentene az állami büdzsének. A Szócska Miklós által bejelentett 30,55 milliárd forint tehát aligha volna elegendő e cél teljesüléséhez. Elemzők a béremelés alapjaként megjelölt forrás mértékét is túlzóan optimistának találják. Az államtitkár szerint a népegészségügyi termékadóból idén augusztusig, vagyis a béremelés realizálásáig 15 milliárdos bevétel várható. Nem tudni, mire alapozza ezt a feltételezését, hiszen ha a tavalyi év adatait vizsgáljuk abból is világosan látszik, hogy a várakozásnál jóval szerényebb adóbevétel származott ebből a forrásból. Tavaly szeptember, vagyis a chipsadó bevezetésének kezdete és december 31-e közötti négy hónapos periódusra az államtitkárság öt milliárd forintos pluszbevételt remélt, ám a valóságban csak 3,3 milliárd forint folyt be ilyen címen az államkaszszába. Oka többek között az adózott körbe eső árucikkek iránti lakossági kereslet visszaesése volt. Amennyiben a tavalyi forgalom utáni tényleges adóbevétellel számolunk, világosan látszik, hogy 2012 augusztusának elejére, vagyis az ágazati béremelések aktuálissá válásának dátumára optimális esetben 5,5 6 milliárd forint bevétel várható a chipsadóból. Feltételezve persze azt, hogy a januárban megnövekedett áfa-terhek miatt a tavalyihoz képest nem csökken tovább a lakossági érdeklődés a megadóztatott termékek iránt. Kérdés, hogy a maradék 10 milliárdot milyen forrásból pótolják majd.

Ugyanilyen bizonytalan a másik béremelésre fordítandó tényező, vagyis az ellátórendszer átszervezése, illetve a források átcsoportosítása folytán keletkező feltételezett pluszbevétel is. Az egészségügy szereplői, illetve a gazdasági szakértők közül sokan úgy vélik, az átszervezések nemhogy megtakarítással járnának, hanem, legalábbis átmenetileg, pluszkiadásokat generálnak a rendszerben. A béremelésre fordítható forrás mibenlétét Kökény Mihály egy Népszavában megjelent írásában (A nagy átverés, 2012. április) konkretizálta. Szerinte a közelmúltban megjelent 1071/2012. (III. 22.) kormányhatározat világosan rámutat a 30,55 milliárdos forrás eredetére: az egészségügyi ágazatban fennálló humánerőforrás-krízis kezelése érdekében (a kormány) felhatalmazza a nemzeti erőforrás minisztert, hogy a 2012. évben az Egészségbiztosítási Alapnál a gyógyító-megelőző ellátás területén rendelkezésre álló 30,55 milliárd Ft ( ) béremelés formájában, ideértve annak munkáltatói közterheit is, 2012. évre megállapításra kerüljön. Ebből logikusan az következik, hogy a béremeléshez semmilyen pluszforrás nem kerül a rendszerbe, pusztán az ágazati büdzsé egyik tételét helyezik át az egyik zsebből a másikba. Felvetődhet a kérdés: jövőre vajon milyen forrás áll majd a havonta kifizetendő, megemelt bérek teljesítéséhez rendelkezésre? Üröm az örömben Balogh Zoltán, az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke sem elégedett a bejelentett béremelési intézkedésekkel. Egy reggeli televíziós műsorban többek között elmondta: a béremelés, különösen annak a szakdolgozókat érintő része korántsem válthat ki olyan osztatlan sikert, mint azt az egészségpolitika kommunikálni igyekszik. Utalt ezzel Szócska államtitkárnak arra a megjegyzésére, amely szerint a beígért béremelés békét, nyugalmat és zavartalan munkát hoz az ágazatnak. A béremelésre szánt pénz, a szakdolgozók 68 ezer fős tömegéhez mérten oly csekély, amely nem adhat okot az említett államtitkári optimizmusra. Elmondta, hogy szép számmal lesznek olyan kollégái, akik mindössze bruttó 1000 3000 forinttal keresnek majd többet a béremelés után. A szerencsés, legmagasabb kategóriába tartozóknál sem lesz több 20 25 ezer forintnál a havi bruttó bérnövekedés. Jelenleg, a 2012. január 1. óta érvényes besorolás alapján a szakdolgozók 78 százalékának bruttó 108 ezer forint a garantált havi alapbére. Ebből, a levonások után 85 90 ezer forintot vihetnek haza. Dr. Balogh Zoltán Az alapbérhez számolható még bizonyos esetekben az ágy melletti, illetve műszak pótlék. Ezekkel együtt átlagosan körülbelül havi 100 110 ezer forintból élnek a szakdolgozók. Ráadásul ezt a pénzt nem 40 órás munkahét teljesítése árán keresik meg, ők ezért 50 60 órát teljesítenek hetente. Nekik feltehetően sokat jelent majd a fizetésemelés, mert minimálisan ugyan, de az előzőekhez képest javulhat az anyagi helyzetük. Legalábbis azoknak, akik közülük legfeljebb érettségivel és hároméves szakképesítéssel rendelkeznek. Az elnök bérfeszültséget generáló igazságtalanságnak tartja, hogy éppen a legjobban képzett, diplomával rendelkező ápolói, dietetikusi stb. gárda kapja majd a legkisebb béremelést, tagjai bruttó 1000 6000 forintos összegre számíthatnak. Félő, hogy a nem orvosi képesítéssel rendelkező diplomások ilyen csekély mértékű fizetésemelése tovább növeli majd a külföldre vándorlók tömegét, és ez által a magyar egészségügy éppen a legjobban képzett szakembereit veszítheti el. Tavaly például félezer jól képzett ápolási szakember hagyta el az országot és szerződött el Nyugat-Európa valamely intézményébe, az itteni fizetése 5 10-szereséért. Ez a tendencia ilyen mértékű itthoni fizetésemeléssel bizonyosan nem állítható meg. A felét visszaveszik? Bélteczki János, a Magyar Orvosok Szövetsége elnöke sem egyértelműen elégedett a beharangozott béremelést illetően. A Magyar Nemzet érdeklődésére így fogalmazott: az orvosi bérek emelésének bejelentése után hamarosan kiderült, hogy a döntéshozók egy intézkedésükkel visszavennék a fizetésemelés egy részét. Legalábbis erre lehet következtetni abból, ami az egészségügyi államtitkárság és a szakmai szervezetek képviselői között, a béremelés gyakorlati részleteiről történt egyeztető tárgyaláson elhangzott. Mint azt már korábban Szócska államtitkár is jelezte, az egészségügyi dolgozók alapbéremeléséhez számos jogszabály módosítása, illetve újak megalkotása szükséges. Ebbe a körbe sorolják az ügyeleti rendszer újraszabályozását is. A MOSZ információi szerint az egészségpolitikusok azt tervezik, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően az új szabályok szerint nem tekinthető minden, 12 óránál hosszabb ügyeleti szolgálat önként vállalt túlmunkának. Egy részét elrendelt túlmunkaként kell majd elszámolni. Az elrendelt túlmunkáért pedig a fele pénz jár, mint az önként vállaltért. Ezáltal pedig csökkenne a túlmunkát vállaló orvos keresete. A szövetség úgy számol, hogy egy átlagos orvost, aki átlagos havi bért keres, és havonta ötször ügyel, ez az intézkedés havi 32 400 forinttal rövidítene meg. Vagyis, a kormány által deklarált bruttó 65 823 forintos orvosi béremelés a gyakorlatban csupán bruttó 33 423 forintot jelent, tehát az adók, járulékok, egyebek levonása után jó esetben tisztán körülbelül 20 ezer forint marad havonta az orvos zsebében. Az ügyeleti juttatások kérdése még korántsem zárult le, arról az érdekképviseletek és az államtitkárság szakértői folyamatosan egyeztetnek. Hátrányos helyzetű oktatók Az egyetemeken oktató orvosok is elégedetlenek, mert (mint az eddigi bérkiegészítésekből általában), a mostani béremelésből is kimaradnak. Annak ellenére, hogy ők is közalkalmazottak, ráadásul, az egyetemi oktatás mellett ők is végeznek ágy melletti munkát, arra való hivatkozással, hogy intézményük oktatói munkakörben alkalmazza őket, nem kaphatnak a béremelésből. Ezt az eljárást megkülönböztetőnek és méltánytalannak tartják. A medikusokat oktató tanársegédek, adjunktusok, docensek és professzorok a legaktívabbak a saját szakterületükön, akik amellett, hogy oktatnak, gyakorlat- és ügyeletvezetők, ágy mellett is szolgálatot teljesítenek, valamint a legtöbb műtétet is ők végzik a klinikán vélekedett a delmagyar.hu-nak Pető Zoltán, a SZTE Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének docense. E teljesítmény ellenére nem számíthatnak a más orvosokat megillető pótlékokra, és most még a fizetésemelésre sem, holott a fizetésük gyakran alacsonyabb, mint egy szakorvosé. 17 Kórház 2012/4. AKTUÁLIS

AKTUÁLIS Kórház 2012/4. 18 Mi lesz a kórházi beszállítókkal? KRASZNAI ÉVA Ezt a meghökkentő előadáscímet választotta Hornyák László, az Orvostechnikai Szövetség elnöke a Kórházszövetség kongresszusán tartandó referátuma témakörének megjelölésére. Sokszor foglalkozik a média a magyar kórházak mostoha, bizonytalan, reformoktól sújtott mindennapjaival, anyagi, személyi gondjaival. Ennél kevesebb szó esik, a cseppet sem irigylésre méltó helyzetben lévő kórházi beszállítók problémáiról... Az egészségügyi intézményrendszer és irányításának, valamint működtetésének átalakítása, különösen a kórházak tekintetében, nagymértékben megváltoztatja a gazdasági, piaci kapcsolatokat a kórházak és a cégeink között. A központi állami tulajdonlás, a kórházirányítás és a finanszírozás lehetőséget ad új finanszírozási módszerek bevezetésére. A gyógyítómegelőző intézményrendszer átalakítása, mindenekelőtt a kórházak koncentráltabb hálózata és az új munkamegosztásuk a remélt fejlődés döntő eleme lehet. Melyek az önök tevékenységének, az orvostechnikai eszközellátásnak a legfontosabb tényei? A fejlesztési, beruházási orvostechnikai eszközök nélkül is évente mintegy 20 milliárd forint értékű, többszáz féle orvostechnikai eszköz beszállítását végezzük. Ez a 350 milliárdos kórházi kiadások 6 százalékát, viszont a dologi kiadásoknak mintegy 14 százalékát jelenti. A 2011. III. negyedév végi 43,3 milliárd forint lejárt határidejű átlag féléves tartozásállományból 10 12 milliárd forint volt az orvostechnikai beszállítókkal szembeni tartozás, ami a tartozások kb. 25%-a. Ugye azért az bárkinek belátható, hogy ez az érintettek számára drámai mennyiség! A felsorolásban még nem is említettem, hogy a konszignációs raktárakban mindemellett több milliárd forint (!) értékű áru van. - Mi az elsődleges oka annak, hogy hosszú évek óta ilyen nagymértékű az orvostechnikai eszköz-beszállítókkal szemben a kórházak tartozása? A fő oka az, hogy az orvostechnikai eszközök, a gyógyító technológiák robbanásszerű fejlődése, kínálata és a rendelkezésre álló források közötti olló egyre nagyobbra nyílik. Mégis, ennek ismeretében is meg kell találni a reális középutat, amivel még a kórházak működése biztosítható, és az ellátás minősége minimum megőrizhető. Ebben egyébként a beszállító cégek az elmúlt 10 15 évben mindig, mindenkor partnerek voltak. Sokféleképpen segítették a kórházak, az orvosok munkáját. Bár minimális profittal, de a közismert fizetési problémák ellenére is biztosították a betegellátást. A kintlévőségek, a hosszú fizetési határidők finanszírozási többletköltséget okoznak, ami különösen a kis- és közepes beszállítókat, alvállalkozókat érinti súlyosan. Az imént említett gondok között mi vitte rá Önöket, hogy a folyamatos mínuszok ellenére szállítsanak? A bizalom. Folyamatosan hittük és reméltük, hogy a termékeink ellenértékét előbb-utóbb kifizetik. Mint ahogy sok-sok hónap után ez többnyire meg is történik. Sajnos az utóbbi években volt néhány eset, amikor ez nem valósult meg, például Egerben, Dunaújvárosban és Esztergomban. Örömmel tapasztaljuk, hogy az egészségügyi kormányzat sem tartja követendőnek ezeket a példákat, és a kormány még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is jelentékeny pluszforrást 1. ábra. A kórházak dologi kiadásainak összetevői Élelmiszerek 4,2% Tartós fogyasztási cikkek 6,7% Energia 9,7% Gyógyszer 23% Gyógyáru és orvostech. eszköz 14% Egyéb cikkek, üzemanyag 5% Szolgáltatások 37% 2. ábra. Az orvostechnikai beszállítói kintlévőségek aránya a lejárt beszállítói követelésből Gyógyszer 20% Gyógyáru (orvostechnikai eszköz) 25% Minden más 55% biztosított tavalyi év végén a lejárt határidejű kórházi tartozások csökkentésére. A kórházak lejárt tartozásállományának csökkentésében részben a 15 milliárd forintnyi OEP-maradvány, részben a külön kormánydöntéssel juttatott 25 milliárd forint és a Honvédkórháznak adott további 6 milliárd forint külön forrás játszott szerepet. Nem tagadjuk, e pénzek nyomán tagvállalatainknál érzékelhetően nagy javulás történt. Ugyanakkor a lejárt tartozásállomány tényleges csökkenéséről egyelőre csak becsléseink vannak. A számok és az arányok azt is mutatják, hogy a szigorú közbeszerzési versenyben kialakuló árak és a fizetési feltételek mellett nem csak az árcsökkentés lehetősége korlátozott, hanem a kórházak gondjaihoz képest az ezzel elérhető kórházi költségcsökkentés is elenyésző. Ez így igaz. A központi közbeszerzések egy részénél természetesen lehet kiadáscsökkenést elérni a koncentráció, az egységesítés révén, de az orvostechnikai eszközellátás területén e tekintetben nagyon korlátozottak a lehetőségek. Lényegében az eddig is központilag, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) által beszerzett orvostechnikai eszközök, anyagok központosított beszerzését tartjuk reálisnak. Ennek termékkörei véleményünk szerint nemigen bővíthetők. Elsősorban