BEVEZETÉS A RÓMAI GAZDASÁGTÖRTÉNETBE Növénytermesztés és élelmiszeripar Grüll Tibor egyetemi docens PTE BTK TTI Ókortörténeti Tanszék
MEZŐGAZDASÁGI SZAKÍRÓK Mago [föníciai], i. e. 2. század Cato, De agri cultura, i. e. 160 k. Varro, Res rusticae, i. e. 45 k. Vergilius, Georgica, i. e. 29 Columella, De re rustica, i. sz. 65 Plinius, Naturalis historia, i. sz. 77 Palladius, Opus agriculturae, 4. század
Mediterrán háromság
Mediterrán agrártáj
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 1.1. GABONAFÉLÉK
Plinius a legfontosabb gabonafélékről A gabonafajták nem mindenütt azonosak, ahol meg azonosak, ott a nevük nem az. A legismertebb és legősibb a tönköly (far), amit a régiek adoreumnak neveztek, a tisztabúza (siligo) és a kenyérbúza (triticum). Ezek a legtöbb vidéken előfordulnak. Az arinca a galloknál honos, bőven van Italiában is, Egyiptomban viszont, továbbá Szíriában, Kilikiában, Kis-Ázsiában és Hellasban jellemző a zea (tönkölyféle), az olyra (alakor) és a tiphe (egysoros búza). Az egyiptomiak lisztlángot (similago) készítenek a saját kenyérbúzájukból, ami azonban nem ér fel az itáliaival. Akik a zeát fogyasztják, azoknál nincs tönköly. Az előbbi Italiában is van, főleg Campaniában, semennek nevezik Plin. NH XVIII. xix. 81-82. Hoffmann Zsuzsanna ford.
alakor (Triticum monococcum) köles (Panicum miliaceum)
árpa (Hordeum vulgare) rozs (Secale cereale)
Tönkebúza (Triticum turgidum) Csupaszbúza (Triticum aestivum)
rizs (Olea sativa)
Szántás és vetés (Pompeii mozaik)
Plinius az aratásról Az aratásnak magának különböző módjai vannak. A galliai nagybirtokokon nagyon nagy, a peremén fogakkal ellátott, kétkerekű arató keretet tolnak végig a földeken, mögéje fogva be az igásállatokat, így a levágott kalászok egyenesen ennek tartályába hullanak bele. Másutt a gabona szárát középen sarlóval elvágják, és a kalászokat egy kétágú villába fogva szedik le. Más helyeken a tövénél vágják el, ismét másutt gyökerestül kitépik, s akik ezt így teszik, azzal magyarázzák, hogy ezzel egyben meg is lazítják a földet, miközben elszívják a nedvességet Plin. NH XVIII. lxxii. 296. Hoffmann Zsuzsanna ford.
Galliai aratógép (vallus)
Gabonatermő vidékek és kereskedelmi útvonalak
Ostia, Reg. II. (Terme sotto la Via dei Vigili) Négy szél és négy provincia: Aegyptus, Africa, Sicilia, Hispania
Horrea Epagathiana (Ostia, Reg. II. Ins. IX.)
Gabonamérés a horreumban
Modius = 16 sextarius (8,73 l)
M. Modius Maximus, archigallus coloniae Ostiensis
Modiusok római pénzérméken (Caesar, Vespasianus, Antoninus Pius)
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 1.2. LISZT ÉS KENYÉR
Plinius a lisztről A tisztabúza lisztjéből készül a legpompásabb kenyér és legkedveltebb pékáru. Italiában az a legkiválóbb, ha a campaniait a Pisa környékén termett búzával keverik. Az vörösebb, a pisai fehérebb, súlyosabb és olyan, mintha krétából lenne. Általános tapasztalat, hogy abból a campaniai magból, amit tisztítottnak mondanak, egy modius négy sextarius lisztet ad, vagy a közönséges tisztítatlan öt sextariust Pisai tisztabúza > 5 sextarius liszt Clusiumi és arretiumi búza > 6 sextarius liszt 1 modius galliai búza > húsz libra kenyér (6 kg) Plin. NH XVIII. xx. 86. Hoffmann Zsuzsanna ford.
Kézimalom
Trapetum
Olynthosi malom
Pompeii forgómalom
Szántók Barbegal környékén
Plinius a kenyerekről Magának a kenyérnek különböző fajtáit feleslegesnek tűnik felsorolni; egyeseket magukról a fogásokról neveztek el, mint az osztriga-kenyeret; másikat a finomságáról, ilyen a lepénykenyér; ismét másikat a sietős készítéséről, mint például a csapkodott (gyors)kenyér; vagy a sütés módjáról, mint a kemencés, serpenyős és formakenyeret, a nemrégiben a parthusoktól átvettet vizeskenyérnek mondják, mert vízzel itatják át, és ettől lágy és szivacsos állagú lesz, mások ezt parthus-kenyérnek mondják. Egyesek tojással vagy tejjel dagasztják a kenyeret, egyes általunk legyőzött népek vajjal, már-már a péksütemények készítésének gondosságával. Picenum tartja népszerűségét Plin. NH XVIII. xxvii. 105. Hoffmann Zsuzsanna ford.
Római kenyér Pompeiiből
Kenyérbélyegző
Pékség Pompeiiben
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 2.1. OLAJFA
szőlő olajfa + 10 C jan. pálmaligetek
Állítólag 3000 éves olajfa Szardínián ( Cormac fája )
Andalúzia
Jordánia
Monastir, Tunézia
Andalúzia
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 2.2. OLAJ
Atlas-hegység
Monte Testaccio (Róma)
Monte Testaccio (Róma)
Dressel 20-as amphoratípus
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 3.1. SZŐLŐ
szőlő olajfa + 10 C jan. pálmaligetek
Szerémségi felirat szőlőtelepítésről (4. század)
Tramini szőlő Magyarországon (Mátra)
Probus császár (276-282) Almus mons (Fruška gora)
Szüretelők (Campana-típus, i. e. 1 i. sz. 1. század) Firenze, Museo Archeologico Nazionale Inv. 88925
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 3.2. BOR
Szőlőprés (Aquileia)
Szőlőprés (Emmaus)
Szőlőprés (Tel Qasile)
Borkereskedő átveszi az árut (3. század) Rome, Museo della Civiltà Romana Inv. M.C.R. 3524
Római hordók (Xanten, Oberaden)
L. Canzius Acutus kádár sírfelirata, 2. század Roma, Museo della Civiltà Romana Inv. M.C.R. 3368
Hordók berakodása (Mainz)
Borszállítás hordókban (1. század) (Rome, Museo della Civiltà Romana Inv. M.C.R. 3655)
Borszállító hajó a Moselle-en (Rheinisches Landesmuseum, Trier)
Borszállító (Douro-folyó, Portugália)
A borostömlő-készítők (sacci vinarii) cégére Pompeiiben, 1. század Roma, Museo della Civiltà Romana Inv. M.C.R. 3525
Borszállítás szárazföldi úton (borostömlő, culleus), 3. század vége Roma, Museo della Civiltà Romana Inv. M.C.R. 3474
Borkimérés (Til-Châtel) Régészeti Múzeum Dijon
Sentia Amarantis borkimérése D(is) M(anibus) S(acrum) / Sent(iae) Amarantis / ann(orum) XLV Sent(ius) / Victor uxori / carissimae f(aciendum) c(uravit) cun cua vix(it) ann(os) XVII Museo Nacional de Arte Romano - Mérida Mérida, Badajoz, Extremadura, España HispEp 1639; ERAE 163; MÉLIDA, J.R., Catálogo Monumental de España, Badajoz. Madrid, 1925, pp. 254-255, nº 929, lám. XCIII, fig. 129; GARCÍA Y BELLIDO, A., Esculturas romanas de España y Portugal, Madrid, 1949, pp. 317-318, fig. 324; NOGALES BASARRATE, T., «Catálogo de piezas. 182. Relieve de la tabernera Sentia Amarante», En el año de Trajano. Hispania. El legado de Roma (La Lonja - Zaragoza. Septiembre - noviembre de 1998), Zaragoza - Madrid, 1998, p. 556.
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 4. GYÜMÖLCSÖK
rizs cseresznye barack gránátalma
Vizsgált település összesen: 400 db <10 település (<2,5%) rizs, csicseriborsó, pisztácia, gránátalma, fekete bors, mandula, tök, fenyőmag, dinnye 10-30 település (2,5-7,5%) olíva- és datolya 74 település (18,5%) füge
Pisztáciafa (Zeugma)
Datolyapálmák
HASZONNÖVÉNYEK 5. EGYÉB HASZONNÖVÉNYEK
Len (Linum usitatissimum)
Len aratás
gyapot (Gossypium)
szezám (Sesamum indicum)
Papirusznád (Cypereus papyrus)
Mastix-fák Chioson
Mastix
Sárkányvérfa (Socotra)
A sárkányvérfából nyert festékanyag
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 6.1. HALTENYÉSZTÉS
Hálós haltenyésztés
Tapia, Asturia
Hierapetra, Kréta
Ventotene
Torre Astura
Torre Astura
Lapithos/Lambusa, Ciprus
Halas medence alaprajza (Lapithos, Ciprus), Alexander Flinder nyomán
Apollonia, Cyrenaica
Halas medencék (fish ponds) Lusitania és Mauretania Tingitana tartományban
Halas medencék (fish ponds) Baetica és Tarraconensis tartományban
NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÉLELMISZERIPAR 6.2. HALSZÓSZGYÁRTÁS
Garum-üzem (Lixus)
Garumgyártó üzemek Lixusban (Ponsich-Tarradell 1965, fig. 3.)
Garum-üzem (Tróia, Portugália)
Garum-üzem rekonstrukciója (Tróia, Portugália)
Garum-üzem (Baelo Claudia, Spanyolország)
Hat garumgyártó üzem Baelo Claudiában (Ponsich-Tarradell 1965, fig. 53.)
Garum-üzem (Douarnene, Franciaország)
Garumgyártó üzemek Katalóniában
Garumos amphorák elterjedése (vö. az előző tipológiával)
Scaurus-féle amphora a Fos-sur-Mer-i hajóroncsból
Negotiantes salsarii (Nyugat-Európa)
Negotiantes salsarii (Baetica)
A garum és olaj kereskedelmének aránya öt római lelőhelyen