A pes planus fizioterápiája során történő lábstatikai változások iskoláskorú gyermekek körében

Egészségügyi Kar Ápolás és betegellátás szak Gyógytornász szakirány A pes planus fizioterápiája során történő lábstatikai változások iskoláskorú gyermekek körében Dr. Papp Miklós Hegyi Adrienn konzulens oktató 2015. 1

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS 3 1.1. Célkitűzések 4 1.2. Kérdésfeltevések 4 1.3. Kutatási hipotézisek 5 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 6 2.1. A láb funkcionális anatómiája, biomechanikája 6 2.2. Pes planus 7 2.3. A lúdtalp klinikai tünetei 8 2.4. A lúdtalp kezelési lehetőségei 10 3. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK ÉS ALKALMAZOTT MÓDSZEREK 13 3.1. A Gödöllői Montágh Imre Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény rövid bemutatása 13 3.2. A vizsgált minta 15 3.3. Adatfelvétel és adatfeldolgozás módszerei 15 3.4. A lúdtalptorna óra anyaga 16 3.5. A speciális lábtorna 18 3.6. A gyógyúszás szerepe a lúdtalp korrekciója során 26 3.7. Az obezitás és lúdtalp 26 3.8. Interjú feldolgozás 27 4. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK 29 5. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK 35 6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 36 7. IRODALOMJEGYZÉK 37 8. MELLÉKLETEK 38 2

1. BEVEZETÉS Szeresd egészségedet, mert ez a jelen. Védd a kisgyermeket, mert ez a jövő, Őrizd szüleid egészségét! mert a múlton épül fel a jelen és a jövő (Bárczi Gusztáv) Napjainkban egyre több ember szenved a láb-, derékfájás valamint a lábak fáradékonyságától. Sajnos általánosan elterjedté váltak a lúdtalp, boka-, valamint harántsüllyedés, a lábak bütyök és bőrkeményedéses rendellenességei. Szakorvosok bizonyíthatják, hogy ritkaságszámba megy az olyan ember, akinek nincs valamiféle kóros elváltozás a lábán. A lúdtalp során a test alátámasztási pontja eltolódik, és kompenzáció jön létre a térdekben, a csípőben (medenceszög kibillen), a gerincen (gerincferdülések, gerinccsavarodások, bordapúp), összességében tehát előnytelen változások teljes sorozatát indítja el test szerte, melyek legnagyobb hátulütői, hogy fájdalommal járnak. Tartási rendellenességek, izomrövidülések, túlnyúlások, súlyosabb esetekben belső szervi működészavarok egytől egyig lehetnek a lúdtalp rendellenességének következményei. Számos vizsgálat igazolta, hogy a mozgásszervi eredetű kórképek gyermekkorban lényegesen könnyebben kezelhetők, tehát e korban hatékonyabb ezek kezelése. Mivel a lúdtalp sok embert érintő ortopédiai megbetegedés, ezért ebben az esetben is egyértelműen nagyon fontos a rendellenesség korai diagnosztikája és kezelése (Utczás és mtsai 2015). Szakdolgozati munkám során a gödöllői Montágh Imre Általános Iskola és Speciális Szakiskolában dolgoztam 8-14 éves gyermekek egy csoportjával. Ez az iskola ad otthont a Gödöllői térség tanulásban és értelmileg akadályozott, halmozottan sérült gyermekei oktatásának. Mivel a sérült gyermekeknél gyakoribbak a mozgásszervi eredetű elváltozások, ezért az ő esetükben a 3

fejlesztésükben a gyógytornára nagy szerep hárul. Az iskola egy osztályában a diákok közel hetven százalékánál megfigyelhető volt a lúdtalp, emiatt tartottam fontosnak számukra a rendszeres gyógytornát, amely sajnos nem része a tanrendjüknek. Legfőbb célom az volt, hogy bizonyítsam a több hónapon át tartó rendszeres gyógytorna lúdtalp korrekciós pozitív hatását, valamint hogy felmérjem mennyire hatásos a terápia kisiskolás korban, illetve mutat-e a korrekciós hatás életkori különbségeket. (montagh.hu) 1.1. Célkitűzések Szakdolgozatomban elsődleges célom a lúdtalp, mint mozgásszervi eredetű kórkép bemutatása. Továbbá célom ismertetni a lúdtalp deformitása kezelésében leggyakrabban használt terápiás módszereket. Célkitűzésem, hogy mindezeken túl a gyógytornát és fejlesztő hatásait szemléltetessem négy hónap csoportmunkája alapján a vizsgált gödöllői 8-14 éves gyermekek körében. 1.2. Kérdésfeltevések A célkitűzések megvalósítása érdekében a következő kérdésekre kerestem a választ szakdolgozati munkám során: - Milyen terápia alkalmazható a lúdtalp kezelésére tanulásban és értelmileg akadályozott, halmozottan sérült gyermekek speciális iskoláiban? - Szükség van-e gyógytornára a lúdtalp kezelésében? - Kiknél (hány évesek korcsoportjában, milyen tápláltsági állapotú gyerekeknél, milyen fizikai aktivitású gyermekeknél, stb.) hatékony a lúdtalp kezelésére bevezetett mozgásprogram? - Mi a hatásos terápia menete, milyen gyakorlatsorokat tartalmaz? - A lúdtalp gyógytornája hatékonyan alkalmazható-e kisiskolások esetében? 4

1.3. Kutatási hipotézisek 1) A gyógytorna alkalmazása javítja a gyermekek mozgásügyességét és fizikális képességét. 2) A terápia hatására a láb statikája pozitív irányba változik. 3) A lábfájdalom a torna hatására enyhül, illetve a megszokottnál később jelentkezik. 4) Minél fiatalabb életkorban kezdődik a terápia, annál sikeresebb a korrekció a lúdtalp kezelése esetében is. 5

2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A láb funkcionális anatómiája, biomechanikája A láb feladata a talajra való testsúlyátadás, valamint a járáskor szükséges mobilitás biztosítása. E kettős feladat ellátásához olyan rendszer szükséges, amely egyrészt, nagy erőhatásoknak képes ellenállni, valamint az esetenkénti dinamikus hatások folytán rugalmasságot és jó mobilitást biztosít. Anatómiai felépítésében a láb egy boltíves rendszerhez hasonlítható, amely több pillérből áll, valamint az ezeket összekötő boltívrendszerből (Szendrői, 2009.) A calcaneustól a metatarsus fejekig öt boltívet különböztetünk meg, melyeket hosszboltíveknek nevezünk. Mediallateral irányban, a metatarsusfejek vonalában helyezkedik el a harántboltozat. A boltozatok fenntartása két stabilizáló rendszer feladata, az egyik a passzív stabilizáló rendszer, melynek elemei a láb ízületeit összekötő ízületi tokok, valamint az áthidaló szalagok összessége. Ennek a rendszernek, jelentős stabilizáló hatása van a sok kicsi sokra megy elv szerint. Ezt tovább erősítik nagy szalagok is: a lig. plantare longum, lig. bifurcatum, lig calcaneoclaviculare plantare. Az aponeurosis plantaris, bár ilyen funkciót tölt be, nem minősül talpi szalagnak (Szendrői, 2009.) A boltozat fenntartásában részt vevő másik faktor a dinamikus stabilizáló rendszer. Ezt a láb rövid izmai, valamint a lábszáron eredő, és a talpon tapadó izmok alkotják. A hosszboltozat-rendszer fenntartásában kiemelkedő még medialisan a m. tibialis anterior és posterior, a m. flexor digitorum longus, a m. flexor hallucis longus, laterálisan pedig a peroneus izomcsoport. A harántboltozat fenntartásban a legjelentősebb izom elöl a m. adductor hallucis, középen a m. peroneus longus, hátul pedig a m. tibialis posterior. Normál boltozatrendszer fenntartásához sem a passzív, sem pedig az aktív stabilizátorok önmagukban nem elegendőek, csak egymást kiegészítve tökéletes a működésük (Szendrői, 2009.). 6

A boltozatrendszernek a járás egyes fázisaiban annál nagyobb a jelentősége, minél dinamikusabb a mozgás. Példaként lehet említeni a járás sarok becsapódási stádiumát, ahol a boltív rugalmassága lengéscsillapítóként elnyeli a becsapódásból származó kontakterők egy részét (Szendrői, 2009.). 2.2. Pes planus A lúdtalpat vagy más néven bokasüllyedést statikus eredetű lábbetegségként írhatjuk le. A betegség lényege a láb boltozatos rendszerének lesüllyedése, melynek az az oka hogy a boltozatot tartó aktív és passzív stabilizáló rendszerek insufficiensek. A betegséget pes planovalgusnak nevezzük, ha a hosszanti boltozat lelapulása mellett a sarok valgitása dominál. Abban az esetben, ha a sarokcsont normál helyzete mellett süllyed a harántboltozat, akkor pes transversoplanusról beszélünk (Szendrői, 2009.). A Magyar Biológiai Társaság (MBT) ekképpen definiálja a lúdtalpat: A láb boltozatos szerkezetének megbomlása, a hosszanti és/vagy harántboltozat lesüllyedése a sarokcsont gacsos (valgus) helyzetével. (Anthropológiai Közlemények, 2000.). Az egyes formákat célszerű együtt tárgyalni, mivel gyakran egymással társulnak és a kiváltó okok rendszerint megegyeznek. Etiopatológiáját tekintve, ha a láb aktív és passzív stabilizáló rendszere nem képes megfelelni a lábra ható nyomóerőknek, testsúlynak, akkor a calcaneus valgus állása alakul ki, és a hosszboltozat lelapul. Ezt rendszerint a transversalis boltozat lelapulása is követi (Szendrői, 2009.) Az izomegyensúly megbomlásának különböző korokban más és más okai lehetnek (Perjés, 2008.): - Kisgyermekkori lúdtalp esetében tudnunk kell, hogy a hosszboltozat 2-3 éves kor között alakul ki. Ha a sarok valgusban marad, akkor lúdtalp jön létre. A kisgyermek a stabil álláshoz valgusban tartja a lábát, amely túlterheléshez vezet. Ez járástanításkor túlerőltetés esetén következhet be, valamint a rosszul szerkesztett cipő is tarthatja a sarkat valgusban. A túlterhelés tüneteiként lábfáradtságot, éjszakai izomgörcsöket, fáradékonyságot 7

tapasztalhatunk hosszabb járás esetén. A gyermek befelé forgatott lábbal való járással segít kialakítani a hosszboltozatot az izomzat segítségével. - Iskoláskori lúdtalpról beszélünk, ha az iskolai megterhelés, a gyors növekedés és a testsúly gyarapodása mellett az izomzat nem erősödik megfelelően, és kialakul a fáradtságérzés és a hosszboltozat ellapulása. - A serdülőkori lúdtalp akkor alakul ki, ha a megszokott terheléshez pluszterhelés, például kirándulás, sport, tánc társul. Ekkor az izom erős túlterhelésére fájdalmas izomgörcs jelentkezik. - A felnőttkori lúdtalp a fiatalkori lúdtalp talaján alakul ki. Kiváltó oka a lehet a foglalkozással járó túlzott megterhelés például pincérek, sebészek stb. esetében. Ezen kívül testsúlynövekedés, terhesség vagy álló foglalkozás is állhat a probléma hátterében. Az izmok, szalagok ekkor elcsúsznak a helyükről, mely arthrosist eredményezhet. - Öregkorban az előláb izom-, és zsírszöveteinek sorvadása miatti panaszok jellemzőek, bár ha az élet során nincsen probléma, akkor a senium időszakában sem gyakori a megbetegedés. Összességében elmondható, hogy az izomegyensúly megbomlásának okai közé sorolható a láb túlzott terhelése, a láb csökkent teherviselő kapacitása, a láb helytelen irányú terhelése, valamint traumát, gyulladást követően, illetve ha a tumor jelentkezik, amely a lábboltozat csontos struktúráját, inakat, szalagokat destruálja. 2.3. A lúdtalp klinikai tünetei Lúdtalp esetében a normális hosszboltozat magassága csökken, vagy szélsőséges esetekben teljesen megszűnik (1. ábra). Hátulról tekintve a beteget a calcaneus valgus helyzetét láthatjuk. Emellett, mediálisan a belboka csúcsától distálisan, illetve kissé előre a talusfej kontúrja emelkedik elő. Normál viszonyok közt a testsúly a talus trochleájára tevődik át, és innen oszlik a calcaneus illetve a lábközép irányába. A m. tibialis posterior, a m. flexor hallucis longus, m. flexor digitorum longus, valamint a peroneus izomcsoport gyengülésével a talusfej lefelé, 8

medial felé billen, így a láb mediális kontúrja domborúvá válik, és az előláb a sarokhoz képest pronatioba kerül. A harántboltozat süllyedés szintén statikus deformitásnak számít, melynek kiváltó okai megegyeznek a pes planovalgus okaival, melyhez gyakran társul, főként középkorú felnőtteknél. A metatarsusok fejecseire ható fokozott nyomás miatt a harántboltozat lelapul, így a láb szétterül. A II-IV. metatarsusok fejei alatt rendszerint bőrkeményedés alakulhat ki a talpi felszínen. Reumás megbetegedések következtében a szalagok pusztulása és gyulladásos talpi bursák fokozzák a deformitást és a fájdalmat. Újszülötteknél a láb boltozatos rendszere nem alakult még ki, mint ahogy a gerincen sem láthatóak a fiziológiás görbületek. Ezek, később, a megfelelő ingerek hatására jönnek létre. A szülők gyakran fordulnak szakemberhez olyan problémával, hogy az épp járni készülő gyermekük lábán nem látható haránt és hosszboltozat. A boltozatrendszer kialakulásához idő kell, valamint a láb izomzatának is szüksége van arra, hogy hozzászokjon a járáshoz szükséges izommunkához, emiatt a normális boltozat kifejlődésének hiányát két éves kor előtt nem vesszük kórosnak. A növekedés során tekintve, hogy a növekedés nem lineárisan zajló folyamat vannak olyan periódusok, amikor a láb túlzott igénybevételnek van kitéve. Az egyik ilyen periódus az iskolakezdés időszaka, amikor a hátitáska viselése, a fokozott növekedés és az iskolába járás, fokozott terhelést ró a lábra. Hasonlóan kritikus kor a kamaszkor, egyrészt a testsúlynövekedés, másrészt a megváltozott életkörülmények, például a fokozott sporttevékenység esetleg munkakezdés miatt. Az úgynevezett fixált, musculárisan rögzített lúdtalp esetén a dinamikus stabilizáló rendszer insufficienciája mellett a ligamentalis rendszer is insufficiens, de az elváltozás még korrigálható, így ebben az állapotban narcosisban a boltozat még visszaállítható. Ha a szalagos rögzítettség kialakul, akkor a lábboltozatok már narkosis esetében sem állíthatóak vissza. Ezt nevezzük a csontos merevség állapotának. 9

Természetesen felnőttkorban is vannak olyan foglalkozások illetve állapotok, amelyek a láb boltozatait, stabilizáló rendszerek erejét meghaladó igénybevétel miatt a boltozatrendszer elégtelenségéhez vezetnek. Ilyen foglalkozások például a pincér, fodrász és a sebész. Ugyanakkor élettani változások is okozhatják a lúdtalp kialakulásának lehetőségét, ilyen például a terhesség, amikor a fokozott szöveti lazulás miatt a szalagrendszer passzív stabilizáló hatása csökken. A kóros elhízás a normál szalag és izomrendszer melletti fokozott testsúly révén szintén hat a boltozat ellapulásának irányába. 1. ábra: A normál boltozatú láb és a lúdtalpas láb csontváza, lenyomata (forrás: http://www.word4word.dk/images/illustrations/1684_pes_planus.gif) 2.4. A lúdtalp kezelési lehetőségei Az egyik legfontosabb teendőnk a prevenció. Fontos hogy a gyermekkorban ne kényszerítsék a szülők a gyermeket a járásra; ha a gyermek elfárad, vegyék fel. Ugyanakkor nagyon lényeges a lábizomzat megerősítése is. Ennek egyik formája az egyenetlen talajon való járatás. Lényeges, hogy mesterséges sík felszínen, tehát parkettán, linóleumon, vagy díszkövön a gyermek mezítláb járatása kifejezetten hátrányos, mert ezekben a helyzetekben a lábizomzat aktív, a működésére nincs igény, tehát az izomzat elsorvad. Ezzel szemben a kavicsos, göröngyös vagy füves talajon, illetve a homokos területen a láb a talaj egyenetlenségei miatt az izomrendszerével adaptálódni kénytelen az éppen aktuális felszínhez, ami a 10

dinamikus stabilizáló rendszer megerősödését váltja ki. Ugyanakkor lehetőség adódik további aktív lábizom erősítésre játékos formában, amikor a gyermekkel például ceruzát, golyóstollat vetetünk fel. Ezekkel a gyakorlatokkal segíthetjük a gyermek talpizomzatának fejlődését, erősödését. Lúdtalpas gyermekeknek 6-7 éves kor alatt betét nem írható fel rutinszerűen. Pes calcaneovalgus esetén a cipősarok mediális részének emelésével kompenzáljuk a sorok valgitásának helyzetét. Mediálisan, a sarok alá 5 mm-es laterál felé lejtő éket helyeztetünk fel, így az emelés a valgus állásban lévő calcaneus tengelyét korrigálja. Ezeknél a gyermekeknél kifejezetten fontos a rendszeres lábtorna végeztetése, a betét pedig nem ajánlható, mert a lábizomzat tehermentesítése és a passzív tartása révén az izomzat további gyengüléséhez vezet. Az idősebb gyermekkorban (2. ábra) kialakult fixált lúdtalp kezelésében konzervatív terápiaként meg lehet próbálni a rögzítettséget párakötéssel lazítani, a fellazítás után pedig a korrigált helyzetet esetenként gipszrögzítéssel tartjuk meg. Amennyiben párakötéssel nem érhető el eredmény, akkor narcosisban végezhető redresszálás, esetleg gipsz felhelyezése is hatásos lehet. Kamasz-, és felnőttkorban a lúdtalpas betegeknek betét viselése javasolt. A betét korrigálja a sarok valgus állását, és így kialakul a hosszboltozat, valamint alátámasztja a harántboltozatot is. A konzervatív kezelés eredménytelensége esetén műtéti megoldások is szóba jöhetnek. A régebben végzett sinus tarsiba helyezett csontléccel elért extraarticularis arthrodesist elhagyva manapság már inkább csavar behelyezésével végzik a korrekciót. A másik opció a calcaneus osteotomia, melynek során ékkivétellel és/vagy eltolással a kóros tengelyállást megszüntetjük. Akkor, ha a tengelyeltérésekhez kifejezett arthrosis társul, a talocalcanealis és a Chopart-ízület együttes elmerevítése jöhet szóba. (Szendrői, 2009.) 11

2. ábra: Lúdtalpas gyermekek lábának felvételei (a lúdtalp mellett további rendellenességekkel, pl. kalapácsujjal; a képeket a szerző készítette 2014-ben) 12

3. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK ÉS ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Fontosnak tartottam saját szemmel is látni, hogy milyen hatása van a rendszeresen végzett lábtornának a lúdtalp rendellenességének korrekciójában általános iskolások korcsoportjában. Kutatásomat a gödöllői Montágh Imre Általános Iskola és Speciális Szakiskolában végeztem, amely oktatási intézményben alapvetően a legfőbb cél a gyermekek adottságainak függvényében a lehető legmagasabb szintű fejlődés elérése. 2014. szeptember 5-től egészen 2015. január 16-ig kiterjedő időintervallumban, több mint négy hónapon keresztül végeztem rendszeres tornát, heti egy alkalommal, az iskola falain belül. Mivel édesanyám az iskola egyik testnevelője, ezért megkértem arra, hogy gyakorlataimat testnevelés órák keretein belül is végeztesse rendszeresen a diákokkal. Terápiám során 21 gyermekkel foglalkoztam, kiknek lábstatikáját több szempont szerint vizsgáltam. Kutatásomat egy interjú készítésével is kibővítettem, melyet Dr. Zsákai Annamáriával az Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Tanszékének antropológus doktorával végeztem, és ezáltal részletesebb válaszokat kaphattam hipotéziseimmel kapcsolatban feltett kérdéseimre. 3.1. A Gödöllői Montágh Imre Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény rövid bemutatása Az iskola törekszik arra, hogy a rájuk bízott értelmileg sérült tanulók képességét, pszichés sajátosságait, sajátos nevelési szükségletét figyelembe vegye. Az intézmény a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ által fenntartott és Gödöllő város önkormányzata által működtetett gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény, amely 8 évfolyamos általános iskolai, 13

speciális szakiskolai, készségfejlesztő speciális szakiskolai képzéssel látja el az értelmileg sérült (tanulásban és értelmileg akadályozott, autizmus spektrum zavarral küzdő) tanulók nevelését-oktatását, gyógypedagógiai fejlesztését. A tanulók az értelmi sérülés súlyossága szerinti differenciálással két iskolatípusban kapják meg az eredményes iskolai beváláshoz szükséges speciális képzést, fejlesztést, és különleges gondozást. (montagh.hu) 3.2. A vizsgált minta A felmérést egy 21 fős, 8-14 éves, lúdtalpban szenvedő csoporton vizsgáltam. Az eredmények, az első alkalommal, 2014. szeptember 5.-én kerültek feljegyzésre. Négy és fél hónap folytán, heti 1x1 óra terápiás foglalkozás, plusz 3x15-20 perc testnevelés óra alatti torna eredményeit mutatom be. A felmérés három területre terjedt ki. Egyrészt, a láb hosszanti és haránt boltozatai állapotának vizsgálata, azt illetően, hogy a beteg a lúdtalp mely formájától szenved (pes planus, pes planovalgus, pes transversoplanus). Másrészt, a lúdtalp folytán a lábon kialakuló morfológiai elváltozások vizsgálata, azaz bütyök, kalapácsujj, lateralizálódott hallux, vagy más egyéb rendellenesség fellelhető-e a lábon. Harmadrészt a rossz lábstatika miatt kialakuló bármilyen mozgásszervi rendellenesség, tehát a teljes test vizsgálata. 3.3. Adatfelvétel és adatfeldolgozás módszerei A vizsgálatok elvégzéséhez előzetesen kértem a szülők, a gyermekek gondviselőinek írásos hozzájárulását. Az adatok felvételénél teljes körű lábvizsgálatot alkalmaztam. Megfigyeléseimet a Mozgástani alapismeretek c. tantárgy keretein belül elsajátított részletes lábvizsgálati módszer alapján írtam le. Ez alapján a lábat a következő szempontok szerint vizsgáltam: Láb állását járás illetve állás közben vizsgáltam, azt figyelve, hogy ezek során a láb kifelé vagy befelé helyezett-e. 14

Ezek után, természetesen lemeztelenítve a lábat, lábstruktúra vizsgálatot tartottam, melynek során több szempont alapján vizsgáltam a lábat. Ilyen volt a veleszületett vagy szerzett végtaghiányok megfigyelés a testen, a különböző fejlődési rendellenességek, például syndactiliák, polydactiliák keresése. Megfigyeltem a deformitás jeleit, például a lábujjakon található bütyköket, illetve kalapácsujjat. Megfigyeltem a láb színét, és hogy oedema tapasztalható-e a lábon. Végül hegek, illetve sérülések meglétét kerestem. A harmadik vizsgálat a láb boltozatos szerkezetére irányult. Eleinte, nem terhelt helyzetben, hason fekvő helyzetű vizsgálati személyeken, a dorzális oldallal kezdtem. Itt azt vizsgáltam, hogy a malleolus medialis 1 ujjnyival feljebb van-e mint a lateralis. Medialis oldalon azt figyeltem, hogy a hosszanti boltozaton az os naviculare-e a legmagasabb pont, valamint hogy a talajtól hány centiméterre helyezkedik el. Megfigyeltem az os naviculare helyzetét, amely lehet normál vagy subluxált. Itt vizsgáltam még a calcaneus és az Achilles ín nyomásérzékenységét is. Laterális oldalon azt figyeltem, hogy a laterális hosszanti boltozat legmagasabb pontja az os cuboideumnál található-e, illetve hogy ez a magasság hány centiméter. Megfigyeltem, hogy az I-es és V-ös metatarsus fejecse egy síkban található-e. Fontos vizsgálatnak tartottam, hogy a talpi ívek kifordíthatóak-e. Végül különböző helyeken bőrkeményedések helyét kerestem. A következő vizsgálati szempont a lábujjak vizsgálata volt. Itt külön vettem az I-es lábujj PIP ízületét, a II-V-ös lábujjak PIP ízületét, valamint a II-V-ös lábujjak MTP ízületét. Ezekben megfigyeltem a flexios extensios abductios és adductios mozgásterjedelmet. Fontosnak tartottam azt is vizsgálni, hogy a láb melyik morfológiai típusba sorolható be. Ezek alapján elkülöníthettem egyiptomi, görög és polinéz lábtípust. 15

A vizsgálat során el kellett különítenem a gyermekek lúdtalpát a három ismert típus szerint, hogy pes planus, pes transversoplanus, vagy pes planovalgus figyelhető-e meg. Ezek után állva, szemből vizsgáltam a beteget. Eleinte, a kettes ujj sugarát figyeltem, hogy egybeesik-e a tibia élével. Ez után a malleolus lateralis magasságát hasonlítottam össze a malleolus mediáliséval melynek egy ujjnyival lejjebb kell lennie a medialishoz képest. Hátulról a calcaneust vizsgáltam melynek normál esetben kitérése enyhe 5 fokos, kóros esetben pedig ez eltér ettől. Vizsgáltam, hogy a lábszáron befelé mutató rotáció található-e vagy sem. Mediális boltozat vizsgálatakor megfigyeltem, hogy a 2 belboka egy magasságban található-e. Lemértem az os naviculare talajtól mért távolságát centiméterben kifejezve. Szögmérő segítségével mértem az I- es metatarsus meredekségét a talajhoz képest. Lateralis boltozat esetében az os cuboideumot vizsgáltam. Ez alá normál esetben a kisujj befér. Ennek magasságát centiméterrel is lemértem. A vizsgálat következő részében kikérdeztem a gyermekeket arról, hogy milyen panaszokat, szövődményeket észlel, amelyek a lúdtalp következtében alakultak ki. Konkrétan kérdeztem a térd, csípő, medence valamint a lumbális gerinc fájdalmát illetően, valamint hogy egyéb helyen észlel-e fájdalmat a mindennapok során. Vizsgálatom legvégén izomerő vizsgálatot tartottam, melynek során külön vizsgáltam a m. triceps surrae, m. tibialis anterior, a m. tibialis posterior, a peroneusok valamint a m. interossei, és a m. lumbricales izmok erejét 0-5-ös skálán. 3.4. A lúdtalptorna óra anyaga A gyakorlatok összeállításában több szempontot is figyelembe vettem: - az agonista-antagonista izomcsoport erősítő-nyújtó hatásban történő részesítését, 16

- a könnyebb-nehezebb gyakorlatok folyamatos váltogatását, melynek ellenére a terhelés összességében egyre emelkedő, - a kiindulási helyzet változtatását, - a bemelegítésre külön figyelem fordítását, melyek lehetőség szerint nyújtó hatású gyakorlatokkal kezdődjenek, - a gyakorlatok megértését és sikeres végrehajtását elősegítő, rávezető eljárások (célgyakorlatok, rávezető gyakorlatok, helyes mozgást kiváltó gyakorlatok helyének és szerepének megtartását, - a játékosság biztosítását a mozgástevékenység során, - a kötetlenebb, felszabadultabb gyakorlásvezetés megvalósítását, az utánzó, játékos, és az utasításra történő vezetési módok előtérbe helyezésével, - a gyakorlatok ismétlésszámával történő mozgásos cselekvéstanítás-tanulás, és a motoros képességek fejlesztését. A gyakorlatok során jelentős szerepet töltöttek be a szerrel való-, a pad-, a társas-, a bordásfal-, valamint a székgyakorlatok is. Azon felül, hogy a mozgásanyagot színesebbé, változatosabbá teszik, a motoros képességek sokoldalúbb fejlesztését is eredményezik, amely a gyermekeknél kiemelkedően fontos, főképp ebben a speciális, fejlesztő iskolában, ahol a gyermekek alapvetően értelmileg és tanulásban akadályozottak. A szerek sokszínű lehetőséget nyújtanak a mozgáskoordinációs képességek árnyaltabb kibontakoztatására, ha azok tulajdonságaik szerint illeszkednek be a mozgásanyagba és azzal szerves egységet alkotnak. Egyazon gyakorlat más és más hatást vált ki, ha valamely testrész paddal, székkel vagy bordásfallal van kapcsolatban, illetve páros gyakorlatok esetében a társsal való együttmozgás is megváltoztatja a hatáskiváltást. A gyakorlatok gyűjteményében négyhavi foglalkozás anyagából, oktatási és edzési szempontok szem előtt tartásával állítottam össze a gyakorlatcsoportot. A gyakorlataim leírása különböző szakirodalmak elvárása szerint történik, a gyakorlatok ütemszámát viszont mellőztem, érzékeltetve ezzel azt, hogy a szerekkel történő gyakorlás egyéni tempó szerint eredményesebb és hangulatosabb. 17

A gyakoroltatáshoz szükséges alakzatnak általában a leggyakrabban a kört vagy valamelyik változatát használtam, de sok esetben kedvezőbbnek tartottam, ha szétszórtan helyezkednek el a gyermekek a gyakorló területen. Néhol előfordult, hogy egy gyakorlatnak több végrehajtási módot is javasoltam, annak érdekében, hogy a különböző képességű gyermekek is sikerélményhez jussanak. 3.5. A speciális lábtorna Módszertani tanácsok 1. A gyakorlatok végzése mezítláb történjék. 2. Talpmasszázs javasolt, mely során a lábat két kézbe véve, a talpat az ujjaktól a calcaneusig haladva masszírozzák. 3. A gyakorlatok közt a talp talajon való gyors ütögetése lazító hatású. 4. A tornát a fokozatosság elve szerint kell felépíteni, az alapmozdulatok megtanítása és begyakoroltatása után következhetnek a szerrel végzett gyakorlatok. 5. Minden olyan tárgyat alkalmazhatunk, amely kisméretű, a lábujjakkal könnyen megfogható és nem balesetveszélyes. 6. A gyakorlást könnyebb szerekkel érdemes elkezdeni, mely után fokozatosan lehet nehezíteni a feladatokat. Ülésben, szer nélkül végzett gyakorlatok 1. A lábujjak kéz segítségével előre és hátrafeszítése. 2. Lábujjak előre és hátrafele hajlítása ( karmolás ). 3. Lábujjak távolítása egymástól és közelítése ( terpesztés ). 4. Lábujjak lazítása, talajhoz történő ütögetése. 5. Behajlított térddel való ülés során lábujjak előre-, és hátra hajlítása 6. Behajlított térddel való ülés során talpak egymással szembe fordítása, majd a lábujjak és sarkak összeérintése. 7. Talajon való üléskor, egyik láb hajlított helyzetben, talpra húzva, másik láb a feltámasztott térden. A felül lévő lábbal felváltva sarokkal majd lábujjal a másik térd megérintése. 18

8. Sarok majd lábujjak emelése többször, felváltva. 9. Hajlított térddel a láb két hüvelykujját összeakasztva megpróbáljuk széthúzni azokat ( kakasviadal ). 10. Hajlított térd mellet, a sarkak valamint a lábujjak összeérintésével, a talpakon minél nagyobb ív képzésével kikukucskálni a két láb között. A gyakorlatok közt többször szünetet tartottam, ekkor ülő helyzetben, hajlított térdekkel a talajhoz ütögettettem a lábakat, mellyel a talpizmok ellazulása érhető el (3. ábra). 3. ábra: A vizsgált gyermekek egy csoportja a gyógytorna során használt gyakorlatok közben. Gyakorlatok állásban, járás közben, szerek nélkül 1. Állásban egyik talp megemelése majd leengedése 2. Zártállásból lábujjra majd sarokra emelkedés. 3. Külső talpélen való járás ( mackójárás ). 4. Sarokjárás. 5. Futás lábujjon, majd magas térdemeléssel egybekötve, jelzésre behajlított lábujjakkal való megállás. 6. Dobbantással való járás. 7. Járás/Futás mezítláb egyenetlen talajon. 19

Eszközzel végzett gyakorlatok Az alapgyakorlatok megéreztetése, megtanítása után következik az eszköz használatával végzett lábjáték. E során a talpizmok már differenciáltabban, finomabban dolgoznak. Az eszköz használata ébren tartja és felkelti a figyelmet, és megfelelő szer választásával nehezíthető vagy könnyíthető a gyakorlat. A torna során használt eszközök Alkalmazhatóság szempontjából háromféle csoportot különíthetünk el: 1. Könnyű szerek: papír, szalvéta, zokni, kendő, golyó, szalag, kavics, kislabda, léglabda, bábok. 2. Nehéz szerek: labda, babzsák, ceruza, papírhenger, bot, kréta, számrúd, ritmusbot, mágneses mozaik-kirakó. 3. Testtartásjavításhoz használt szerek: labda, ugrókötél, medicinlabda, tornabot, gyűrűhinta, karika, pad, bordásfal, kendő, léglabda, szék. Szalag segítségével végzett gyakorlatok 1. Hajlított térddel való üléskor a szalag magunk előtt, lassan karmoló mozgást végezve az ujjunkkal a talp alá gyűrjük. 2. Ülő helyzetben, lábujjakkal fogva a szalagot emeljük, majd leengedjük. 3. Álló helyzetben, a szalagot lábujjakkal fogva csípőből erőteljesen lengetjük. 4. Lábujjak közt szalaggal egyenletes tempóban járunk. 5. Kört alkotunk, majd a szalagot egyik lábból a másikba adogatjuk, majd meglengetve kétszer adjuk tovább a következőnek. 6. A szalagokat lábunkkal összegyűjtjük, majd kijelölt helyre hordjuk. Kendő segítségével végzett gyakorlatok 1. Nyújtott térddel való ülés során, megmarkoljuk lábujjainkkal a kendőt, majd felemeljük, és leengedjük. 2. Nyújtott térddel való ülés során, minkét lábbal összeszorítunk egy kendőt, majd ollózó mozgást végzünk lábainkkal. 3. Egyenletes tempójú járás során átadjuk a kendőt egyik lábunkkal a másiknak. 4. Egyenletes tempójú járás során kijelölt helyre hordjuk a kendőt. 5. Kendő-szerző játék. Ki tud több kendőt felszedni, és adott helyre vinni? 20

6. Kört alkotva átadjuk egymásnak lábbal a kendőt. Bot segítségével végzett gyakorlatok 1. Hajlított térddel való üléskor a talpat a botra szorítjuk, majd görgetjük előrehátra (masszírozzuk a talpizmokat). 2. Hajlított térddel való üléskor a botot függőlegesen tartjuk, mindkét talp teljesen a botra fekszik, majd lépegetünk fel és le ( felmászunk a botra majd le ). 3. Hajlított térddel való üléskor talajra vízszintesen fektetett botra szorítjuk a talp középső részét, majd felváltva feszítjük a lábat hátra és előre. Szalvéta segítségével végzett gyakorlatok (4. ábra) 1. Hajlított térddel való üléskor szalvéta gombóccá gyúrjuk, majd felemeljük. 2. Állás során a szalvéta lábujjakkal emeljük. 3. Lábujjal összeszorított szalvétával járunk. 4. Szalvétatépés lábujjainkkal. 5. Lábujjakkal a szalvétát felemeljük, leengedjük, majd átadjuk. 6. Lábujjal a papírdarabokat felszedjük. 7. Papírszalvétát kiterítünk a talpunk alatt, majd az egyik láb ujjaival felemeljük, míg a másikkal tépegetjük. 8. A papírdarabokat váltott lábbal kijelölt edénybe gyűjtjük össze. 9. A papírdarabkákat váltott lábbal a kézbe szedjük. 10. Minél apróbb darabokra tépett szalvétát, összegyűjtjük a lábak közé. (Kinek a papírvára a legnagyobb, kié készül a legkisebb darabokból?) 11. Hajlított térdekkel, talajon, vagy kisszéken ülve a szalvétát kiterítjük a talpunk alatt, majd megpróbáljuk felvenni egyik majd másik lábbal. Mágneses mozaik kirakó A mozaikdarabokat lábbal a táblára tesszük, és formákat rakunk ki belőlük. Versenyszerűen is végeztethetjük. 21

4. ábra: Gyógytorna gyakorlata szalvéta segítségével. Bábok Különböző anyagokból lábujjakra felhelyezhető bábokat készítünk, majd előre tanult vagy rögtönzött mesejeleneteket mutatunk be velük. Ritmusbot, és arra kötött szalagok segítségével végzett gyakorlatok Ezen eszközök rengeteg lehetőséget biztosítanak a gyakorlásra. A ritmusbotot a lábakkal fogva lehet alkalmazni, mind a talajhoz, mind az egymáshoz való ütögetéssel. Kavicsok segítségével végzett gyakorlatok 1. Ülő helyzetben a lábujjak segítségével felszedjük a kavicsokat. 2. Lábainkkal egy-egy kavicsot megfogunk, majd ezeket egy távolabb lévő kosárba helyezzük 3. Váltott lábakkal mindkét oldalon várat építünk. 4. Járunk lábujjakkal szorított kaviccsal, mely során a kavics nem koppan a talajon. 5. Pókjárással egy kosárba hordjuk a lábunkban tartott kavicsot, majd rákjárással visszatérünk. 22

Szivacslabda segítségével végzett gyakorlatok 1. Járás során mindkét lábunkkal szorítjuk a szivacslabdát. 2. Állásban felszedjük a labdát a földről. 3. Hajlított térddel való ülés során felemeljük a szivacslabdát, majd átadjuk egyik lábból a másikba. 4. Kijelölt helyre hordjuk lábbal a labdát. 5. Lábemeléseket végzünk háton fekvő helyzetben lábujjakkal szorított szivacslabdával. Kötél segítségével végzett gyakorlatok 1. Kötélen való járás. 2. Állásban a kötelet megmarkoljuk, majd egyik és másik lábbal megemeljük. 3. Hajlított térddel való ülés során mindkét lábbal emeljük majd leengedjük a kötelet. 4. Háton fekvő helyzetben a kötelet lábbal megemeljük, kézbe adjuk, majd felülünk. 5. Lábujjak mozgatásával a kötelet a talpunk alá gyűrjük. 6. Lábujjal megfogjuk a kötelet, majd lépegetünk a kötél elengedése nélkül. 7. Kötélen egyensúlyozva lábujjon járunk. 8. Lábujjakkal megfogjuk egy kötél végét, majd elhúzzuk egymástól Babilon golyó segítségével végzett gyakorlatok 1. Mindkét lábunkban golyót szorítva járunk. 2. Állásban felszedjük a földről a golyót. 3. Egyik lábból a másikba adjuk át a golyót. 4. Golyót gurítunk a talpak között. Babzsák segítségével végzett gyakorlatok 1. Egyenes tartással való járás során a fejen babzsákot egyensúlyoztatunk. 2. Hajlított térddel való ülés során a babzsákot morzsolgatjuk a két talp között. 3. Hajlított lábujjakkal emeljük, majd letesszük a babzsákot. 23

4. A babzsákot átadjuk egyik lábból a másikba. 5. A babzsákot lábbal felszedjük a földről. 6. Lábujjakkal összeszorítjuk a babzsákot, és úgy járunk. 7. Körbe állunk, és adogatjuk egymásnak lábbal a babzsákot. 8. Célba dobunk lábbal. 9. A babzsákon állunk ás azzal masszírozzuk a talpunkat. Golyó, valamint karika segítségével végzett gyakorlatok 1. Földre fektetett karikába váltott lábbal a golyókat összegyűjtjük lábujjakkal fogva. 2. Mindkét lábbal hanyattfekvésben megemeljük a golyót, majd ollózunk vele. 3. Egyik karikából a másikba átrakosgatjuk a golyókat. Labda segítségével végzett gyakorlatok 1. Ketten egymással szemben ülünk, majd a talpakkal emeljük a labdát, és adogatjuk egymásnak. 2. Lábbal átdobjuk egymásnak a labdát majd hajlított térdekkel elkapjuk. 3. Egymástól kis távolságra, szemben ülünk, majd megpróbáljuk elhúzni egymástól a labdát a talajon vagy a levegőben. 4. Körben ülünk, és adogatjuk egymásnak lábbal a labdát. 5. Talpak közé szorítjuk a labdát, majd lábemeléseket végzünk. 6. A Két talpunk közé fogott labdát elejtjük, majd újból megfogjuk lábbal. Számrudak segítségével végzett gyakorlatok 1. Lábujjakkal emeljük, majd letesszük a számrudakat lépegetés közben. 2. Lábujjakkal fogva különböző alakzatokat építünk ülésben. 3. Kijelölt helyre hordjuk a számrudakat lábujjak segítségével. 4. Két lábujjunkkal megemeljük a számrudat, összeütögetjük, majd a végét a talaj felszínéhez koppantjuk. 5. Háton fekvésben a lábujjakkal megemeljük a számrudakat, majd biciklizünk. 24

Henger segítségével végzett gyakorlatok 1. Padon ülünk, majd a talpakat egy hengerre helyezzük. A talpat előre-hátra mozgatjuk eleinte lábujj, majd sarok érintéssel a talajon. 2. A két talpunk közé hengert szorítunk, majd felemeljük és leengedjük. 3. Talpunkkal hengert görgetünk a talajon. Ceruza vagy zsírkréta segítségével végzett gyakorlatok (5. ábra) 1. Lábujjainkkal felemeljük a zsírkrétát, majd biciklizünk. 2. Lábujjainkkal felemelünk egy ceruzát, majd papírra firkálunk vele, miközben az íróeszköz hegye kisujjunk felé néz. 3. Ülés során, mindkét lábunkkal ceruzát fogunk. Az egyik ceruzára egy kis karikát helyezünk, melyet átemelünk egyik ceruzáról a másikra. 4. Lábujjakkal fogott ceruzával járunk. 5. ábra: Gyógytornagyakorlat ceruzákkal. Egyéb gyakorlatok 1. Négykézláb járunk valamely tornaszer alatt. 2. Hason csúszunk a talajon kezünket és lábunkat használva. 3. Négykézláb járunk, miközben tárgyakat kerülgetünk. 4. Szalagon lábujjainkon járunk. 5. Húsz centiméter széles deszkalapon egyensúlyozva járunk. 6. Lefektetett létrán négykézláb mászunk. 7. Átbújunk kötél alatt vagy egyéb szer alatt (karika, pad, szalag, stb.) 8. Egyensúlyozva járunk padon, babzsákkal a fejünkön. 25

3.6. A gyógyúszás szerepe a lúdtalp korrekciója során A gyógyúszás során érvényesül a víz több pozitív tulajdonsága, amely befolyásolni tudja a láb és annak boltozatainak, izomzatának erősítését, és lazítását. Az egyik ilyen tényező a víz felhajtóereje, amely mely tehermentesíti az ízületeket, csökkenti a fájdalomérzetet, javítja a mozgásfunkciót, a mozgás síkjának megváltoztatásával ellenállásként is alkalmazható, az izomerő növelésére. A másik pozitív tényező a hidrosztatikus nyomás, amely a mélységtől függően érvényesíti a hatását, támogatja a láb a vénás keringését. A víz közegellenállása jóval nagyobb, mint a levegőé ezért a víz alatti torna az izmok erősítésére igen alkalmas. A diagnózisnak és az aktuális állapotnak megfelelő fokozatos terheléssel javíthatjuk a fizikai erőnlétet, valamint a kondíciót. A víz alatti termikus tényezők is pozitív befolyással bírnak. A víz alatti tornához alkalmazott indifferens víz hőmérséklete 32-34 C, mely a perifériás vérellátást fokozza, a vérnyomást kezdetben emeli, utána normalizálja, a szöveti anyagcserét javítja, a bőr rugalmasságát fokozza, az izomspazmust, izomgörcsöt oldja, a fájdalmat csökkenti, a mozgásfunkciót javítja. A víz alatti lábtorna, ez esetben gyógyúszás a víz ezen pozitív tényezői mellett az úszás során alkalmazott lábtempó segítségével éri el a talpizmok erősítését, nyújtását. A talpboltozat javításánál minden olyan vízben végzett gyakorlat alkalmazható, amely talpi hajlítással jár, és erősíti a lábszár izomzatát. Lúdtalpas gyermekeknél sok deszkával végeztetett mellúszó lábtempót kell végeztetni hason, és háton, bár mindegyik úszásnem alkalmazható a lábizomzat megerősítésére a sajátos lábtartás és lábmozgás következtében. 3.7. Az obezitás és lúdtalp Sok esetben obezitás egyértelmű következménye a lúdtalp, hiszen a láb boltozatos, rendszere, izmai, szalagjai, nem bírja el a nagyfokú terhelést. Manapság az obezitás civilizációs ártalomként írható le. A Magyar Elhízástudományi Társaság IX. kongresszusán hangzott el hogy: Magyarországon a felnőttek 40%-a túlsúlyos, 20%-a elhízott, 200.000 főre becsülik az extrém fokúan elhízottak száma, becslések 26

szerint és a gyermekek 15%-a is kórosan túlsúlyos, ezért a kóros elhízás kezelése napjaink egyik fontos népegészségügyi kérdésévé vált. Obez, lúdtalpas gyermekeknél emiatt nem csak a lábizmok erősítésére kell koncentrálni, hanem elő kell segíteni a testsúlycsökkenést. Emiatt a tornát igyekeztem aerob kardiopulmonális tréninggel ötvözni, mely hosszan tartó játékos feladatokban, versenyfeladatokban merült ki. Fontosnak tartottam emellett a gyermeket tájékoztatni az egészséges táplálkozás, diéta és a normál testsúly elérésének fontosságáról. 3.8. Interjú feldolgozás Az interjú 2015. március 28-án készült Dr. Zsákai Annamária az ELTE Embertani Tanszékének antropológus adjunktusával. Az első kérdésem arra irányult, hogy mióta tanulmányozza a gyermekek lábstatikáját. Erre azt a választ kaptam, hogy 1999-től, magyarán több, mint tíz éve, amióta rendszeresen végeznek vizsgálatokat a gyermekek testi fejlődésével kapcsolatban, amelyek magában foglalják a gyermekek tartásvizsgálatát, beleértve a lúdtalp vizsgálatát is. A legutolsó ilyen vizsgálat 2012-13-ban folyt, szintén gödöllői gyermekek körében. A második kérdésem a lúdtalp gyakoriságára irányult a gyermekek körében. Erre pontos adatot kaptam a 2012-13-as vizsgálatból kifolyólag, ami szerint a gödöllői gyermekek körében a lúdtalp 30%-os gyakoriságú. De más korábbi regionális vizsgálatok azt mutatták, hogy több 40-60%-ban is előfordulhat bizonyos területeken, amely megdöbbentően nagy arány ahhoz, hogy ilyen kis mértékben foglalkozzon vele a tudomány. A következő kérdésem az volt, hogy van-e bármiféle hajlamosító tényező a lúdtalpra. A vizsgálatok alapján erre azt a választ kaptam, hogy a statisztikák alapján az obez gyermekek körében lényegesen gyakoribb a lúdtalp, valamint a rendszeresen sportoló gyermekek körében lényegesen ritkábban fordul elő. A következő kérdésem arra vonatkozott, hogy a szülők megfelelő felvilágosítást kapnak-e általánosságban a lúdtalp kezeléséről, illetve prevenciójáról. Erre a gödöllői vizsgálat alapján azt a választ kaptam, hogy 27

szakorvosi részről a felvilágosítás rendszerint megtörténik, de ennek ellenére a szülők valami miatt nem tartják fontosnak a lúdtalp kezelését gyógytornával, vagy lúdtalpbetéttel. Tehát a tájékoztatás teljes körű, de a szülők nincsenek tudatában, hogy milyen fontos a betegség minél koraibb kezelése. A következő kérdésem arra irányult, hogy hány éves korig van hatása a rendszeres tornának. Erre különböző szakirodalmi leírások alapján azt a választ kaptam, hogy az óvodás, kisiskolás korban hatékonyabb a rendellenesség kezelése, a felső tagozatos, gimnazista korosztályban már nem olyan hatékony a kezelés, későbbi időszakban pedig már csak betéttel korrigálható. A következő kérdésem az volt, hogy mennyire látja sikeresnek a rendszeres tornát. Erre azt a választ kaptam, hogy a prevenciós torna lenne a legideálisabb, de a szakirodalom alapján, és a kollégák egyéb tapasztalatai alapján az figyelhető meg, hogy a tornával nagy sikereket lehet elérni gyermekkorban. Ehhez fontos a megfelelő cipő, a megfelelő fizikai aktivitás, a szülő hozzáállása, tehát együttesen számos tényező. Összességében elmondható, hogy lábboltozat süllyedése oly gyakori elváltozás gyermekkorban, hogy legfontosabb tennivalónk a kialakulás elleni küzdelem. Fontos, hogy nem csak gyógytorna csoportokban, hanem minden testnevelés és sportfoglalkozáson végeztetni kell talpboltozat erősítő gyakorlatokat. Itt nem csak arról van szó, hogy a már kialakult süllyedés zavaró és fájdalmas, de figyelmet érdemel, hogy a folyamat nem fejeződik be a lábfejnél. Mivel a láb a test alappillére, ezért annak megbetegedése számos más ortopédiai disfunctiot hordoz magában. A térd, a medence, a gerinc és a nyak panaszai, mind-mind kialakulhatnak a helytelen lábstatika következtében. Lényegében azt mondhatjuk, hogy az elváltozás a lábujjaktól a medencéig, de még a gerincoszlopig is terjedhet, ezért nagyon fontosnak tartom ennek kezelését, és sajnos úgy látom, hogy a szülők, iskolák általánosságban nem szentelnek ennek időt, és nem tartják olyannyira fontosnak mint kellene. 28

4. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK Mivel a felméréskor és visszaméréskor teljes körű lábvizsgálatot tartottam, ezért eredményeim feldolgozása rengeteg szempont szerint végezhető el. Úgy gondolom, hogy a legkézenfekvőbb megoldás, ha eredményeimet a lábon lévő három csont, az os calcaneus, az os cuboideum, és az os naviculare elhelyezkedése alapján mutatom be a gyógytorna kezelések előtti, majd a több hónapos kezelési időszakot követően összehasonlítva. A lúdtalp rendellenességének vizsgálatához használt relatív lábméretek (a lábhossz százalékában kifejezett méretek) gyógytorna kezelések előtti és utáni vizsgálatok közötti különbségeit a fiúk és leányok alcsoportjai között összehasonlítva megállapítható, hogy nem mutatható ki jelentős különbség a két csoport, a fiúk és a leányok csoportjai között egyik lábméret esetében sem (ha a különbségeket a gyermekek életkorától függetlenül elemezzük; 6. ábra, 1. táblázat). 6. ábra: A lábboltozatok rendellenességeinek vizsgálatához használt relatív lábméretek (a lábhossz százalékában kifejezett méretek; átlag+se) gyógytorna kezelések előtti és utáni vizsgálatok közötti különbségei (%) a vizsgálatban részvett fiúk és leányok csoportjában (egyik méret esetében sem volt szignifikáns a különbség, kétmintás t-próba, p>0,05) 29

1. táblázat. A lábboltozatok rendellenességeinek vizsgálatához használt relatív lábméretek (a lábhossz százalékában kifejezett méretek) gyógytorna kezelések előtti és utáni vizsgálatok közötti különbségeinek (%) alapstatisztikai paraméterei a vizsgált mintában Os naviculare Os cuboideum Os calcaneus Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Átlag Fiúk 1,06 0,73 1,00 0,92-0,69-0,67 Leányok 0,74 0,65 0,20 0,51-0,70-1,38 Szórás Fiúk 1,33 0,86 1,50 1,02 0,78 0,87 Leányok 0,90 1,16 0,76 0,48 0,38 1,90 Standard hiba Fiúk 0,36 0,23 0,40 0,27 0,21 0,23 Leányok 0,34 0,44 0,29 0,18 0,14 0,22 Annak ismeretében, hogy a lúdtalp a gyermek- és serdülőkorúak korcsoportjaiban eltérő előfordulási gyakoriságáról, illetve a lábboltozatok ezen rendellenessége korrekciós lehetőségének életkortól függően eltérő hatásfokáról számolt be számos vizsgálat, például a MBT 2012-13-as vizsgálata, amely 7-16 éves korig vizsgálta a gyermekeket és serdülőket, érdemesnek tűnt a gyógytorna kezelések hatásának további elemzései során a vizsgált gyermekeket két alcsoportba, a 7-10 évesek ill. 11-14 évesek korcsoportjaiba besorolni (Utczás és mtsai, 2015.) A lábboltozatok rendellenességeinek vizsgálatához használt abszolút és relatív lábméretek (a lábhossz százalékában kifejezett méretek) gyógytorna kezelések előtti és utáni vizsgálatok közötti különbségeit (7-8. ábra, 2-3. táblázat) elemezve megállapítható, hogy a fiúk esetében a gyógytorna kezelések jelentős hatással voltak, szemben a leányok csoportjával a lábboltozatokra, a lúdtalp rendellenességének diagnózisához használt méretek alapján a gyermekek lábboltozatai a fiúk esetében javultak. Lehetséges, hogy a leányok kis mintanagysága miatt nem látunk különbséget a kezelések előtt és után mért lábméretek között, egy későbbi, nagyobb mintára kiterjedő vizsgálattal célunk ezt újból elemezni. 30

Fiúk Leányok 7. ábra: A lábboltozatok rendellenességeinek vizsgálatához használt abszolút lábméretek (átlag+se) gyógytorna kezelések előtti és utáni vizsgálatok közötti különbségei (cm) a vizsgálatban részvett fiúk és leányok két korcsoportjában (*: szignifikáns a különbség a kezelések előtti és utáni vizsgálatok között, kétmintás t-próba, p<0,05) 31

Fiúk Leányok 8. ábra: A lábboltozatok rendellenességeinek vizsgálatához használt relatív lábméretek (a lábhossz százalékában kifejezett méretek; átlag+se) gyógytorna kezelések előtti és utáni vizsgálatok közötti különbségei (%) a vizsgálatban részvett fiúk és leányok két korcsoportjában (*: szignifikáns a különbség a kezelések előtti és utáni vizsgálatok között, kétmintás t-próba, p<0,05) 32

2. táblázat. A lábboltozatok rendellenességeinek vizsgálatához használt abszolút lábméretek gyógytorna kezelések előtti és utáni vizsgálatok közötti különbségeinek (cm) alapstatisztikai paraméterei a vizsgált mintában Os naviculare Os cuboideum Os calcaneus Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Fiúk (n: 14 fő) Átlag 7-10 évesek 0,43 0,40 0,31 0,33-0,27-0,20 11-14 évesek 0,08 0,08 0,05 0,11-0,06-0,11 Szórás 7-10 évesek 0,30 0,39 0,17 0,25 0,15 0,21 11-14 évesek 0,07 0,12 0,09 0,12 0,12 0,19 Standard hiba 7-10 évesek 0,12 0,16 0,07 0,10 0,06 0,09 11-14 évesek 0,03 0,04 0,03 0,04 0,04 0,07 Leányok (n: 7 fő) Átlag 7-10 évesek 0,25 0,08 0,23 0,13-0,18-0,45 11-14 évesek 0,03 0,00 0,03 0,10-0,13-0,10 Szórás 7-10 évesek 0,19 0,21 0,32 0,13 0,10 0,51 11-14 évesek 0,12 0,10 0,06 0,10 0,06 0,10 Standard hiba 7-10 évesek 0,10 0,10 0,16 0,06 0,05 0,15 11-14 évesek 0,07 0,06 0,03 0,06 0,03 0,06 33

3. táblázat. A lábboltozatok rendellenességeinek vizsgálatához használt relatív lábméretek gyógytorna kezelések előtti és utáni vizsgálatok közötti különbségeinek (%) alapstatisztikai paraméterei a vizsgált mintában Os naviculare Os cuboideum Os calcaneus Jobb Bal Jobb Bal Jobb Bal Fiúk (n: 14 fő) Átlag 7-10 évesek 2,09 1,93 1,43 1,56-1,29-0,98 11-14 évesek 0,29 0,29 0,20 0,45-0,24-0,44 Szórás 7-10 évesek 1,51 1,92 0,84 1,22 0,75 1,01 11-14 évesek 0,27 0,46 0,36 0,51 0,45 0,72 Standard hiba 7-10 évesek 0,42 0,58 0,34 0,50 0,31 0,41 11-14 évesek 0,10 0,16 0,13 0,18 0,16 0,25 Leányok (n: 7 fő) Átlag 7-10 évesek 1,18 0,36 1,04 0,59-0,82-2,10 11-14 évesek 0,15 0,00 0,14 0,42-0,56-0,42 Szórás 7-10 évesek 0,93 0,98 1,48 0,58 0,45 2,34 11-14 évesek 0,48 0,42 0,24 0,41 0,26 0,43 Standard hiba 7-10 évesek 0,46 0,49 0,74 0,29 0,22 0,37 11-14 évesek 0,27 0,24 0,14 0,24 0,15 0,25 34

5. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Úgy vélem, hogy a jelen eredmények alapján, bár milliméteres nagyságrendűek is, valamint a hozzáérő szakemberek véleménye szerint is, a lúdtalp korrekciós gyógytornájának alkalmazásával mindenképpen érdemes és kell is foglalkozni, a terápiás eljárás különösen a kisiskolás korúak korcsoportjában eredményes. Munkám során megtapasztaltam, hogy nagyon fontos a terapeuta személyisége, hogy a gyermekeket kellőképpen motiválni tudja, megfelelő hozzáértéssel, fegyelemmel és toleranciával rendelkezzen. Nagy tapasztalat volt számomra a gyermekekkel való foglalkozás, amely bár sokszor nehéz, mégis nagy örömet jelentett. A dolgozatomban több gyakorlatot bemutattam, melyet terápiámban alkalmaztam, majd ezek eredményét, melynek értelmében összességében pozitív változás következett be. Bár a vizsgálat négy hónap eredményét mutatja, de a terápia igazi fejlesztő hatása több év távlatában a legeredményesebb, látványosabb változást akkor tapasztalhatnánk. Úgy vélem, hogy tapasztalatom összecseng más terapeutákéval, tehát mindenképpen csak pozitív véleménnyel lehetek a bemutatott eljárásról, örülök, hogy megismerhettem és alkalmazhattam a tornát a gyermekek körében. Véleményem szerint sokkal többet kellene foglalkozni a lúdtalppal elsősorban szülői, de pedagógiai és egészségügyi részről is. Nagyon hasznos lenne, ha az iskolákban nagyobb szerepet kapna az iskolai testnevelés során alkalmazott lábtorna, sok diáknak könnyítené meg a dolgát, ha minél fiatalabb korban elkezdődhetne a láb speciális erősítése. Ha tehetném, kötelezővé tenném az iskolai gyógytornát kifejezetten lúdtalpas gyermekek számára. Ha lehetőségem adódik, minden helyen javaslom majd a lúdtalp elleni küzdelmet, és igyekszem majd feltárni a betegség okozta szövődményeket, hogy minél többen figyeljenek erre a civilizációs ártalomra, amely idővel több probléma forrásává válhat. E szakdolgozat is a terápia iránti szeretetből és tiszteletből íródott. 35