Degeneratív gerincelváltozások a különböző életkorokban

MISKOLCI EGYETEM Egészségügyi Kar Degeneratív gerincelváltozások a különböző életkorokban Konzulens: Prof. Em. Dr. Lombay Béla Klinikai Radiológiai Tanszék Készítette: Váradi Zsófia IV.évfolyam képalkotó diagnosztikai szakos hallgató 2014

TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS... 3 1.1 A téma jelentősége... 3 1.2. Célkitűzések kérdések... 4 II. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS... 5 2.1. A gerinc felépítése, a csigolyák anatómiája... 5 2.1.1. A gerinc összeköttetései... 8 2.1.2. A gerinc görbületei... 9 2.1.3. Porckorong... 10 2.1.4. Gerincvelői idegek (medulla spinalis)... 10 2.1.4.1. A gerincvelőnek a gerincvelői idegek kilépése alapján a következő szakaszai vannak... 11 2.2. A gerinc degeneratív megbetegedései... 11 2.2.1. Elváltozások... 11 2.2.1.1. Discopathia... 11 2.2.1.2. Spondylarthrosis... 12 2.2.1.3. Spondylosis... 12 2.2.1.4. Discushernia... 13 2.3. Képalkotó vizsgálatok... 13 2.3.1. Hagyományos röntgenfelvétel... 13 2.3.1.1. Röntgenfelvétel információértéke... 14 1

III. ANYAG ÉS MÓDSZER... 15 3.1. A kutatás mintája... 15 3.2. A kutatás módszere... 15 IV. EREDMÉNYEK-MEGBESZÉLÉS... 17 4.1. Rendelő Intézeti Osztály adatai... 17 4.2. Ortopédiai Osztály adatai... 20 4.3. Ortopédiai Osztály és RI összehasonlítása... 24 V.KONKLÚZIÓ... 27 VI.IRODALOMJEGYZÉK... 29 VII.KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS... 30 VIII. Melléklet... 31 2

I. Bevezetés 1.1. A téma jelentősége Amióta az ember két lábra állt, azóta lépnek fel gerinc megbetegedések. A gerinc degeneratív megbetegedésein a gerinc különböző elemeinek (porckorong, csigolyatest, szalagok, ízületi nyúlványok) kopás jellegű elváltozásait értjük. Ezek leggyakrabban és legsúlyosabb formában a lumbosacralis átmenetnél érvényesül, ahol statikailag és dinamikailag a legerősebben vesszük igénybe. Ismert, hogy a kor előrehaladtálval egyre nagyobb százalékban fordulnak elő, 50 éves korban az emberek 2/3 részében és 65 év felett szinte már mindenkinél kimutatható valamelyik formája. A nyaki és az ágyéki gerincfájdalom a leggyakoribb, a népesség mintegy 80%-ában kimutatható. [11] Dolgozatomban kiemelten foglalkozok a gerinc degeneratív megbetegedéseivel, és azok röntgen képalkotó vizsgálatával, amely alkalmas arra, hogy megfelelő módon tájékoztasson a meglévő betegség fokáról. A röntgen vizsgálatok elsődleges szerepet töltenek be mai napig a degeneratív gerinc betegségek diagnosztikájában. Témaválasztásom során a nagy betegszám valamint a sokat hallott gerincfájdalmak okának kiderítése ösztönzött arra, hogy a gerinc degeneratív betegségeit válasszam dolgozatom témájául. 3

1.2. Célkitűzések kérdések Dolgozatomban a következő kérdésekre szeretnék választ kapni: A betegeknél milyen gyakorisággal fordulnak elő, panaszt okozó degeneratív gerinc elváltozások? A panaszt okozó gerinc elváltozások melyik korosztályban mutatkozik gyakrabban, illetve milyen arányban mutatkozik nem szerinti megoszlásban? A degeneratív elváltozások a gerinc mely szakaszán alakulnak ki gyakrabban, és mennyire súlyos formában jelennek meg? 4

II. Szakirodalmi áttekintés 2.1. A gerinc felépítése, a csigolyák anatómiája A gerinc adja az ember magasságának kétötödét. A gerinc (columna vertebralis) 33-35, nagyobbára feszes ízülettel összeillesztett, alsó szakaszán összecsontosodott csigolyákból (vertebrae) álló vázrész. A test csontos tengelyét képezi, és a nyak és törzs vázát alkotja. Háti szakasza a bordákkal és a szegycsonttal a mellkast alkotja. Alul a gerinc keresztcsonti szakasza a medencecsontokkal és az alsó végtaggal a csontos övet képezi. Az első 24, úgynevezett valódi csigolya, az utolsó 9-11 úgynevezett álcsigolya. A koponyával közvetlenül érintkező első nyakcsigolya és még az utána következő második is eltér a csigolyák általános alakjáktól. A valódi csigolyán megkülönböztetünk előre tekintő, felülről lefelé fokozatosan nagyobbodó és magasodó, korong alakú csigolyatestet (corpus vertebrae). Ez szivacsos állományból áll, amelyet kívülről, porosus corticalis réteg fed. A csigolya testek egymás felé lapos felszínnel zárulnak, melyek szivacsos jellegűek és vékony üvegporccal fedettek. A csigolyatest hátrafelé gyenge függőleges vályút képez, ennek két oldalsó széléről ered a csigolyaív (arcus vertebrae), mely a csigolyatesttel a csigolyalyukat (foramen vertebrale) fogja közre. A csigolyalyukak alkotják a gerinccsatornát (canalis vertebralis). A csigolyaívről erednek a csigolyák nyúlványai: oldal felé és a legtöbb csigolyán inkább hátrafelé a harántnyúlvány (processus transversus), hátul középen lévő tövisnyúlvány (processus spinosus) és a felfelé, illetve lefelé irányuló páros ízületi nyúlványok (processus articularis sup. et inf.). Két szomszédos csigolya bevágásai alkotják a csigolyaközötti lyukat (foramen vertebrale). 5

1. ábra: A gerincoszlop Nyakcsigolyák: (C1-C7): Teste aránylag kicsi, téglatest alakú, itt a legtágabb a csigolyalyuk, háromszög alakú. Harántnyúlványuk kettős, egy-egy lyukat fognak közre, melyben erek haladnak (a. vertebralis). Az ízületi nyúlványokon lévő ízfelszínek vízszintesen, lejjebb frontálisan állnak. Tövisnyúlványuk rövid, fecskefarok alakú. A hetedik nyakcsigolyától számoljuk a csigolyákat, mert tövisnyúlványa erősen kiemelkedik és gumóban végződik (vertebra prominens). 6

Az I. nyakcsigolya a fejgyám (atlasz): Csak elülső és hátsó íve van, mert nincs teste. Oldalsó része tömegesebb, rajta felül és alul íz árok helyezkedik el (fovea articularis superior et inferior). A felső a nyakszirtcsonttal, az alsó a második nyakcsigolyával ízesül. Az elülső ív belső felszínén lévő ízületi árok (fovea dentis) a második nyakcsigolya fognyúlványával alkot ízületet. A II. nyakcsigolya (axis): jobban hasonlít a többi nyakcsigolyához. Van teste, de ez felfelé a fognyúlványba (dens axis) megy át, ami az atlas elülső ívével alkot ízületet. Az axis alsó oldala már tökéletesen megfelel a többi nyakcsigolya jellemzőinek. Hátcsigolyák: (Th1-Th12): Teste kártyaszív alakú, csigolyalyuk szűk kör alakú, a testbe hátulról belemélyed. A csigolya test magassága lefelé haladva gyorsan növekszik. A csigolyatest két oldalán porccal borított kis ízületi árok található, ami a bordafejjel ízesül. A harántnyúlvány rövid, vaskos, és végrészén elöl, a bordagumóval való ízesülésre szolgáló bemélyedés helyezkedik el. Processus spinosusok hosszúak, rézsútosan lefelé haladnak, zsindelyszerűen fedik egymást. Ágyékcsigolyák; lumbalis csigolyák: (L1-L5): A lumbális csigolyák teste a legnagyobb, bab alakú. A csigolyalyuk szűk, háromszög alakú. Az ívek keskenyek, s ezért köztük aránylag tág, csupán szalagokkal elzárt rések maradnak fent. Tövisnyúlványuk egyenesen áll és bárd alakú, hátrafelé kinyúlnak és köztük is elég tág rések mutatkoznak, tűvel könnyen be lehet hatolni a gerinccsatornába. Harántnyúlvány helyett hosszú, keskeny bordacsökevényeik (processus costarius) vannak. [1,2,3,] 7

2. ábra: A csigolya felépítése 2.1.1.A gerinc összeköttetései: A csigolyák egymáshoz kapcsolódva a gerincet hozzák létre. A gerincen a csontok összeköttetések formái láthatóak. Szalagos összeköttetés (syndesmosis): a csigolya testek elülső és hátulsó felszínén végighalad, egy-egy szalag (ligamentum longitudinale anterius et posterius). A csigolyák íveit rugalmas szalagok kapcsolják össze (ligamentum flava). Szalagok kötik össze a csigolyák haránt-és tövisnyúlványait is. Porcos összeköttetés (synchondrosis) ezek a csigolya közti porckorongok (discus intervertebralis). Ezek megfelelnek a csigolyatestek alakjának. A porckorongok széli része rostos szerkezetű (anulus fibrosus), belső része kocsonyás anyag (nucleus 8

pulposus). Ha a rostos rész megszakad kitüremkedik, gerincsérv (discus hernia) jön létre, ami nyomhatja a gerincvelői idegeket vagy magát a gerincvelőt. Az atlas és az os occipitale között létrejövő tojásízületben (articulatio atlantooccipitalisban) az ízfejet a nyakszirtcsont két bütyke, az ízárkot az atlas oldalsó részén felül lévő mélyedések alkotják. Ebben az ízületben jön létre a fej bólintó mozgása és az oldalirányú ingatása. Az atlas és az axis közötti ízület (articulatio atlantoaxialis) három ízületből áll. Egyrészt a dens axis ízesül az atlas elülső ívének belső felszínéhez, amihez egy harántszalag szorítja le. Továbbá az atlas oldalsó részeinek alsó felszínén lévő ízületi felszín ízesül az axis felső ízületi nyúlványaival. [ 1,2] 2.1.2. A gerinc görbületei A nyaki és az ágyéki szakasz előre domborodik, a háti és a keresztcsonti szakasz pedig hátra domborodó. A gerinc tehát sinusgörbe-szerű lefutású. Az előre domborodó görbületeket lordosisoknak, a hátra domborodókat kyphosisoknak nevezzük. Az újszülött gerince görbületei fokozatosan alakulnak ki a csecsemő mozgásával. A gerinc görbületeinek kialakulása a nemi érés utánra esik. A nő ágyéki gerince erősebben domborodik előre, és keresztcsontja valamivel vízszintesebb. A frontális síkban is van a gerincnek kisfokú görbülete, a mellkasi szakaszon gyenge jobbra való domborodása a nyaki és az ágyéki szakasz alig észrevehető ellentétes eltérésével. Ez az úgynevezett physiologiás scoliosis. Idős korban a porckorongok zsugorodása, de részben a csigolyák atrophiája következtében, úgyszintén az izomzat gyengülése folytán a gerinc rövidül, görbületei fokozódnak, ami a testmagasság erős csökkenését okozzák. [1,2] 9

2.1.2. Porckorong: A discus intervertebralis egy külső tömött anulus fibrosusból és egy belső puha, kocsonyás magból, a nucleus pulposusból áll. Az anulus fibrosus a kollagén rostból és rostos porcból épül fel. A discus intervertebralisok a csigolyák teste között helyezkednek el. A nyak és ágyéki szakaszon elöl magasabban, hátul alacsonyabbak, a háti szakaszon viszont pont ellenkezően helyezkednek el. Alapvetően a discusok vastagsága cranialis irányból caudal felé növekszik. A discus intervertebralist borító felszínei hyalin porcos synchondrosissal kapcsolódnak a csigolyatestekhez. A ligamentum longitudinalék is hozzájárulnak a porckorongok megfelelő rögzítéséhez. Funkciók: a porckorongok a légpárnákhoz hasonlóan működnek. A nyomást a nucleus pulsosus oszlatja szét, ami terhelés hatására összenyomódnak. Hosszabb távú tehermentesítésük után visszanyerik eredeti formájukat. A gerincoszlop mozgásaiban a disci intervertebrales mint elasticus elemek váltakozva összepréselődnek, illetve megnyúlnak. [4] 2.1.3. Gerincvelői idegek (medulla spinalis): A gerincvelő kisujjnyi vastagságú, szürkés sárga színű, henger alakú szerv. A gerinccsatornában helyezkedik el a nyúltvelő folytatásaként, caudalisan. Az öreglyuktól a második lumbális csigolyáig tart. A gerincvelő felépítése nem utal szelvényezettségre. Szelvényezett küllemét a belőle kétoldalt szimmetrikusan kilépő gerincvelői idegek adják. Egy-egy gerincvelői ideg több (10-15) gyökérszállal ered, és ez felel meg egy gerincvelői szelvénynek. Mivel a gerincvelői idegek a csigolyák között lépnek ki a gerinccsatornából, a csigolyaközök jelzik a szegmentumokat. [1] 10

2.1.3.1. A gerincvelőnek a gerincvelői idegek kilépése alapján a következő szakaszai vannak: cervicalis szakasz- 8 szegmentum thoracalis szakasz- 12 szegmentum lumbalis szakasz- 5 szegmentum sacralis szakasz- 5 szegmentum coccygealis szkasz- 1 szegmentum A gerincvelő nem egyenletes vastagságú. Két megvastagodás található rajta, egyik a nyaki szakaszon- intumescentia cervicalis-, a másik pedig az ágyéki szakaszonintumescentia lumbalis-.[1] 2.2. A gerinc degeneratív megbetegedései A gerinc degeneratív elváltozásai elsősorban a discus intervertebralist és a kisízületeket, másodsorban a csigolyatestet, a gerinc szalagjait, inait, bursáit érintik. A nucleus pulposus és anulus fibrosus rugalmatlanná válik, felrostozódik, a porckorong lelapul. Röntgenfelvételen a két szomszédos csigolya közti távolság csökken, a szomszédos csigolyákhoz képest. Mindezek következménye képen a gerinc kevesebb mozgásra képes, merevebb, rugalmatlanabb és kevésbé képes védelmet nyújtani a külső erőbehatásokra. 2.2.1. Elváltozások Kórlefolyás, diagnosztika: A hagyományos röntgenfelvétel általában hűségesen tükrözi a patológiai folyamatot. 2.2.1.1. Discopathia Főleg a nyaki és ágyéki gerinszakaszt érinti. A porckorong víztartalma és rugalmassága csökken valamint a discus rész beszűkül. A porckorong függőleges irányban, előrefelé vagy hátrafelé mozdulhatnak a mag részei az anulus fibrosus folytonosság hiányain át. Klinikai tüneteket a dorsalis és dorsolateralis elmozdulás okoz. 11

2.2.1.2. Spondylarthrosis A kóros mozgások az ízületek túlterhelése és a porckorongok lelapulása okozza. A csontos ízületi felszínek összenyomódnak, elmozdulnak. A csigolya peremén, a szalagok tapadásának megfelelően reaktív csontújdonképződés (oszteofiták, kampók, csőrök, meszesedések) láthatók. 2.2.1.3. Spondylosis A porckorong lassú, fokozott degenerációjának a következménye. A szomszédos csigolyák zárólemezében fokozott újcsontképződés jön létre. A zárólemez környékén osteophyták fejlődnek ki: a discus degenerációja miatt a csigolya mozgása kórosan megnövekszik, ez viszont károsítja a szalagokat a csigolya peremén való tapadásuk táján. Az osteophyta képződés során összekapcsolódás is kialakulhat, ami lehet csontos kapocs vagy hídképződés. 3. ábra: Oldal irányú nyaki röntgenfelvétel, kapocsképződés, porckorong magasság csökkenés 12

2.2.1.4. Discushernia A degeneratív folyamat egyik lehetséges következménye. A protrusio még reverzibilis lehet. A sérvesedés, a nucleus pulposus kizáródása azonban irreverzibilis. A sérvesedett porckorong nyomhatja az ideggyököket. [11] Tünetek, szövődmények: az előreboltosult degenerálódott porckorong protrúzióként, sérvként előboltosulva, nyomást gyakorol a gerincből kilépő ideggyökökre, vagy akár az összes gerincvelői ideggyökre. Színes és változatos tünetcsoportok jelentkeznek: a gerinc és a paravertebralis lágyrészek fájdalmassága, merevsége, mozgáskorlátozottsága, kisugárzó gyöki fájdalom, gyöki és gerincvelői érintettségre utaló tünetek (reflexzavar, érzészavar, bénulás) az arteria vertebralis működészavara miatt szédülés, fejfájás, egyensúlyzavar. A klinikai tünetek létrehozója: a középkorúak, idősebbek mozgásszegény életmód; az izomzat ellazulása; generalizált osteoporosis; elhízás; lógó has; a fartáj megnövekedése. Ezeknek következménye a lumbalis és nyaki lordosis; valamint a háti kyphosis fokozódása; egyes izmok túlterhelése, krónikus spasmusa, más izmok ellazulása, fokozódása; fokozódó elégtelensége egyes csigolyák előre-, mások hátracsúszása; a fokozott lumbalis lordosis miatt a processus spinosusok közötti álízület arthrosisa. [5,6] 2.3. Képalkotó vizsgálat A radiomorfológiai szempontból kórosnak ítélhető eltérés önmagában még nem jelent betegséget. A klinikai diagnózis csak az anamnézis, a fizikális vizsgálat eredménye, a radiológiai és egyéb leletek együttes értékelésével állítható fel. Számos diagnosztikus képalkotó technikát lehet alkalmazni. A kérdés, hogy melyik képalkotó technikát érdemes választani és milyen sorrendiséget célszerű követni. Befolyásolja a technika érzékenysége, specifitása, éppúgy, mint az 13

elérhetősége, a költsége és a vizsgálat kockázata. A cél, hogy biztos diagnózishoz kell jutni a lehető legrövidebb időn belül, a legkisebb költséggel és rizikóval.[9,10] 2.3.1. Hagyományos röntgenfelvétel Általában ez a kezdő lépés, a csont- és ízületi betegségekben. Kitűnő anatómiai képet kapunk a csontokról. Indikációja, ha a fájdalom rosszabbodik; ha a fájdalom több mint három hétig tart; ha rövidebb ideig tart ugyan, de ismétlődik. Minimálisan kétirányú (anteroposterior és oldalirányú) felvétel szükséges, spondylolysis és/vagy spondylolisthesis gyanúja esetén kétoldali Dittmar féle, felvétel készítése. 4. ábra: Oldal irányú röntgen kép 2.3.1.1. Röntgenfelvétel információértéke: Kimutathat számos, radiológiai elváltozást okozó egyéb kórképet (spondylitis, csonttumor, kompressziós fractura, fejlődési rendellenességek, a canalis spinalis kóros tágulata, spondylitis 14

ankylopoetica, Paget-kór, haemangioma stb.), discopathiára utaló vagy egyéb, a fájdalmat magyarázó segmentum mobile elváltozást mutathat. Például: o az intervertabralis rés beszűkülése o vákuumfenomén a porckorongban, o bármely csigolya hátra/előre- helyezettsége a többihez képest o az anteroposterior felvételen scoliosis, antalgiás tartás; az oldalirányú felvételen a lordosis kiegyenesedése, a sacrum helyzete, fokozott dőlése figyelhető meg o fejlődési rendellenességek o stb. [9,10] 15

III. Anyag és módszer 3.1. A kutatás mintája Kutatásomat a Borsod Abaúj- Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Ortopédiai (O) és Rendelő Intézeti röntgen (RI) laborjában végeztem 2011.január 1. és 2011. december 31. közötti időszak beteganyagát áttekintve. Kutatásomban a gerinc szakaszain degeneratív elváltozással rendelkező betegekről készült röntgen, CT és MR vizsgálatok eredményeit tekintettem át és dolgoztam fel a retrospektív dokumentáció és képelemzés módszerét felhasználva. 3.2. A kutatás módszere A vizsgált időszakban a RI-i osztályról összesen 969 páciens leletét tekintettem át, amelyből végül 633 beteg adatai találtam értékelésre megfelelőnek. Az (O) osztályról összesen 618 páciens leletét tekintettem át, melyből 409 beteg adatai feleltek meg az elkészült leletek, zárójelentések és röntgen vizsgálatok alapján. Így összesen 1042 beteg adatait elemeztem. A betegeknél megvizsgáltam, hogy készült-e röntgen vizsgálaton kívül CT és MR vizsgálat a betegeknél. Megnéztem az érintett személyek nemét, életkorát, valamint a leletekben leírt degeneratív elváltozások számát és elhelyezkedését. 16

IV. Eredmények ismertetése 4.1. RI Osztály adatai Az alábbiakban a 633 db röntgen vizsgálatban leírt eredményeket ismertetem: Nemek szerinti feloszlás Férfi 36% Nő 64% 1. Grafikon: Nemek szerinti feloszlás Kutatásomban a 633 betegből 406 női és 227 férfi beteg volt. Az 1. grafikonon jól látható, hogy a degeneratív gerincelváltozásokban szenvedők majdnem kétharmada nő. 17

Fő 120 100 80 60 40 20 0 Korosztály szerinti eloszlás 111 92 70 80 64 34 35 45 34 35 17 11 4 1 <18 18-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71< Életkor Férfi Nő 2. Grafikon: A készült röntgenfelvételek életkor szerinti megoszlása Az 2. grafikon alapján elmondható, hogy a degeneratív gerincelváltozások a 41-50-es korosztálytól jelentősen magas. Kiugróan kimagasodik az 51-60 korcsoport. Gerinc szakasz szerinti eloszlás Nyakcsigolya Hátcsigolya Ágyékcsigolya 45% 48% 7% 3. Grafikon: A degeneratív elváltozások a különböző gerinc szakaszokon A 3. grafikon azt mutatja, hogy a degeneratív elváltozások a gerinc mely szakaszain fordul elő gyakrabban. Legtöbb esetben a nyakcsigolyán (253 18

beteg), valamivel kevesebb az ágyékcsigolyán (236 beteg), legritkábban pedig a hátcsigolyán (40 beteg) találkozhatunk ilyen jellegű elváltozásokkal. Több helyen előforduló elváltozások (betegek száma) 32 30 17 25 nyaki és háti csigolyán nyaki és ágyéki csigolyán háti és ágyéki csigolyán Mind a három csigolyán 4. Grafikon: Degeneratív elváltozások a gerinc több szakaszán a betegek száma szerint A 4. grafikon azt mutatja, hogy a degeneratív elváltozások egyszerre több gerinc szakaszon is előfordulhatnak. Leggyakrabban mind a három csigolya szakaszon megtalálható (31%), ezt követi a háti- és ágyéki csigolyán (29%), a nyaki és ágyéki csigolyán (24%), és a legritkábban a nyaki és a háti csigolyán (16%). 19

150 100 Fő 50 0 141 24 110 Elváltozások száma 66 13 46 Kevés (1-2) Közepes (2-3) Nagy (3 <; több helyen) Tipus 62 64 3 nyaki csigolya háti csigolya ágyéki csigolya 5. Grafikon:Degeneratív elváltozások száma a gerinc különböző szakaszain Az 5. grafikonon azt láthatjuk, hogy a gerinc különböző szakaszain mennyi elváltozás figyelhető meg. A kevés (1-2) csoportba azok a betegek tartoznak bele, akiknek az egyes gerincszakaszain egy vagy két darab elváltozás látható. A közepes (2-3) csoportba azok, akiknek az egyes gerincszakaszán két vagy három darab vagy egy fajta elváltozás, de több csigolyán is megtalálható. A nagy (3 <több helyen) csoportba, pedig azok, akiknek három vagy annál több elváltozás és több csigolyán is megtalálható egyszerre. Megfigyelhető, hogy a háti csigolyákon ritkán fordulnak elő degeneratív elváltozások. Leggyakrabban a nyaki csigolyákon fordulnak elő kevés elváltozások. 20

4.2. Ortopédiai Osztály adatai Az alábbiakban 409 db röntgen vizsgálatban leírt eredményeket ismertetem: Nemek szerinti feloszlás Nő 70% Férfi 30% 6. Grafikon: Nemek szerinti feloszlás Kutatásomban a 409 betegből 286 női és 123 férfi beteg volt. Az 6. grafikonon jól látható, hogy a degeneratív gerincelváltozásokban szenvedők majdnem háromnegyede nő. 120 100 Korosztály szerinti eloszlás 110 Férfi Nő Fő 80 60 40 20 0 62 62 37 26 17 23 7 12 5 6 9 9 24 <18 18-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71< Életkor 7. Grafikon: A röntgenfelvételek életkor szerinti megoszlása A 7. grafikonon láthatjuk, hogy nincsenek hirtelen kiugrások, csak a 71 felettiek korosztálya kifejezetten magas. 21

Gerinc szakasz szerinti eloszlás 83% 9% 8% nyakcsigolya hátcsigolya ágyékcsigolya 8. Grafikon:A degeneratív elváltozások a különböző gerinc szakaszokon A 8. grafikon azt mutatja, hogy a degeneratív elváltozások a gerinc mely szakaszain fordul elő leginkább. Leggyakrabban az ágyékcsigolyán (300 beteg), majd a nyakcsigolyán (32 beteg), legritkábban pedig a hátcsigolyán (29 beteg) találkozhatunk ilyen jellegű elváltozásokkal. Több helyen előforduló elváltozások (betegek száma) 2 4 8 nyaki és háti csigolyán nyaki és ágyéki csigolyán 32 háti és ágyéki csigolyán Mind a három csigolyán 9. Grafikon: Degeneratív elváltozások a gerinc több szakaszán betegek száma szerint A 9. grafikon azt mutatja, hogy a degeneratív elváltozások egyszerre több gerinc szakaszon is előfordulhatnak. Leggyakrabban mind a háti- és ágyéki 22

csigolyán (70%), majd a nyaki és ágyéki csigolyán (17%), a nyaki és a háti csigolyán (9%) és a legritkábban mind három csigolya szakaszon megtalálható (4%). Fő 140 120 100 80 60 40 20 0 Mennyiségi elváltozások 131 98 71 11 15 16 5 12 2 Kevés (1-2) Közepes (2-3) Nagy (3 <; több helyen) Típus nyaki csigolya háti csigolya ágyéki csigolya 10. Grafikon:Degeneratív elváltozások mennyisége a gerinc különböző szakaszain Az 10. grafikonon azt láthatjuk, hogy a gerinc különböző szakaszain mennyi elváltozás figyelhető meg. Megfigyelhető, hogy a háti- és nyaki csigolyákon ritkán fordulnak elő degeneratív elváltozások. Leggyakrabban az ágyéki csigolyákon fordulnak elő elváltozások. 23

4.3. Ortopédiai Osztály és RI összehasonlítása Az alábbiakban az Ortopédia 409 beteget és a RI 633 beteg adatait fogom összehasonlítani, tehát összesen 1042 beteg röntgen vizsgálatban leírt eredményeket ismertetem. Életkor szerinti összehasonlítás Fő 200 150 100 50 0 69 28 5 12 18 18 115 175 126 <18 18-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71+ 43 Életkor 85 99 Rendelő Intézet Ortopédia 134 115 11. Grafikon: A két épület életkor szerinti összehasonlítása A 11. grafikonon az látható, hogy az O-án és a RI-ben korosztály szerint hány beteg van összesen. A Rendelő Intézetbe azokat a betegeket küldték vizsgálatra, akiket a háziorvos utalt be, vagy akik járó betegként az ambulanciára érkeztek panaszokkal. Látható, hogy ebben a csoportban kiugróan magas a 41-50 és az 51-60 éves korosztály. Az Ortopédiai osztályra azokat a betegeket küldték röntgen vizsgálatra, akiket már szakorvos látott és tudnak a betegségéről vagy kontroll vizsgálatot végeznek, vagy a kezelés megválasztása miatt szükséges a hagyományos röntgenfelvétel. Ebben a csoportban exponenciálisan növekszik a betegek száma az életkor előrehaladtával. A RI-ben a betegek 64%-a női beteg, a leggyakrabban a nyaki gerinc szakaszon található elváltozás, azon belül is kevés (1-2) típusú elváltozás figyelhető meg. A következő nagyobb számú csoport az ágyéki gerinc 24

szakaszon található kevés (1-2) típusú elváltozások. A mennyiségi elváltozások száma a RI-ben kevés (1-2) : 52%; közepes (2-3). 26% és nagy (3<) pedig 21%. Ebből látható hogy ebben a csoportban sokkal több a kevés (1-2) típusú elváltozások száma. Legnagyobb számban a betegek 31%-ánál mind a három gerinc szakaszon figyelhető meg elváltozás. Az Ortopédián a betegek 70%-a női beteg, leggyakrabban az ágyéki gerinc szakaszon található degeneratív elváltozás, azon belül is nagy (3<) típusú elváltozások figyelhetők meg. A második leggyakoribb csoport az ágyéki közepes (2-3) típus. A mennyiségi elváltozások száma kevés (1-2) : 27%; közepes (2-3) : 32% és a nagy (3<) : 41%. Észrevehető hogy ezeknek a betegeknek sokkal súlyosabb degeneratív elváltozásaik vannak. Az ágyéki és a háti szakaszon egyszerre található elváltozások száma kiugróan magas (70%). Fő 40 35 30 25 20 15 10 5 0 Meszesedés jelenléte a különböző korosztályokban 7 0 0 1 0 0 26 40 37 25 <18 18-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71+ Életkor 4 4 7 9 Rendelő Intézet Ortopédia 12. Grafikon: A különböző korosztályokban a meszesedések száma A 12 grafikon azt mutatja, hogy a korosztályokban összesen mennyi meszesedés található a degeneratív elváltozások között. Jól látható, hogy az RI-ben sokkal gyakrabban fordul elő, mint az Ortopédián, valamint, hogy az idősebb korosztályban fordul inkább elő. 25

A RI-ben meszesedés főként nőknél fordul elő. 18-30-as korosztályban 1 férfi, 31-40 között 2 férfi 5 nő; 41-50 ig egyenlően 13-an, 51-60 év között 15 férfi és 25 nő; 61-70-es korosztályban 13 férfi és 24 nő; és 71+ év felett 7 férfi és 18 nőnél figyelhető meg. Az Ortopédiai osztályon szintén a nőknél található gyakrabban. 41-50-es korosztályban 3 férfi 1 nő; 51-60as éveseknél 1 férfi 3 nő; 61-70 között 3 férfi 4 nő, és 71 év felett 9 nőnél figyelhető meg. Ezekből az adatokból levonható olyan következtetetés, hogy a nőknél a menopausa kezdetétől a meszesedések száma jelentősen megnő, sőt kiugróan magas az 51-60 közötti korosztályban ez a megjelenési forma. Egyéb képalkotó vizsgálat a röntgen után Fő 100 80 60 40 20 0 87 69 38 12 3 1 CT MR CT+MR Képalkotó eszköz Rendelő Intézet Ortopédia 13. Grafikon: Egyéb képalkotó vizsgálati a röntgen után A 13. grafikon azt mutatja, hogy a hagyományos röntgen vizsgálat után kért-e az orvos még egyéb kiegészítő vizsgálatot a betegség pontos megállapítása vagy a beteg egyéb nem múló panaszai miatt. Megfigyelhető, hogy a RI-ben az összes betegek csupán 14%-ánál volt szükséges CT vizsgálat, 11%-nál küldték tovább a beteget MR-re, és csupán 0,5%-nál készítettek, mind CT mind MR felvételt is. Az Ortopédiáról már jóval kevesebb kiegészítő felvételt készítettek, az összes beteg alig 9,3%-ának kértek CT-t, 2,9%-ának MR-t, és csupán 0,2%-át küldték el mind a két vizsgálatra. Ezeket az adatokat nem elemeztem. 26

V.KONKLÚZIÓ Borsod Abaúj- Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Ortopédiai (O) és Rendelő Intézeti (RI) röntgen laborjában 2011.január 1.-től és 2011. december 31.-ig terjedő időszakában összesen 1042 betegnél találtam valamilyen degeneratív gerinc elváltozást. A RI-ben 633db röntgen vizsgálatban leírt eredményeket vettem alapul. A betegek 64%-a nő volt. A betegek korosztályok szerint csoportosítottam, mely szerint kiugróan magas az 51-60 évesek csoportja, mind a nőknél (111 fő) mind a férfiaknál (64 fő). A férfiaknál megfigyelhető, hogy a magasabb korosztályokban (61-70; 71+) már csak fele annyian vannak (34 és 35 fő). A nőknél viszont alig vehető észre csökkenés, ugyanis 61-70 éves korig 92 fő található, 71+ pedig 80 fő. A degeneratív elváltozások a gerinc különböző szakaszain található meg. Leggyakoribb előfordulásban a nyaki csigolyákon (48%) figyelhetők meg, valamivel kevesebb az ágyéki csigolyákon (45%) lévő elváltozások. Abban az esetben, mikor egyszerre több szakaszon lévő előfordulást figyeltem meg, a leggyakoribb esetben mind a három gerinc szakaszon (31%) fordult elő degeneratív elváltozás. A különböző degeneratív elváltozásokat (csőrképződés, meszesedés, kapocsképződés, perem szélek megnyúlása, csigolya test magasságának csökkenése, stb.) figyelembe véve az elváltozások száma szerint csoportokat hoztam létre. A kevés (1-2) típusból találtam a legtöbbet a nyaki csigolyákon (141 fő), kicsivel kevesebbet az ágyéki csigolyákon (110 fő). Az Ortopédiai Osztályról összesen 409 db röntgen vizsgálatot elemeztem. Itt a betegek 70%-a volt nő. A korosztály szerinti csoportosításból kiderült, hogy a 71 év felettiek kimagaslóan sokan vannak, főleg a nőknél figyelhető ez meg (110 fő). A betegek 83%-nál az elváltozások az ágyéki gerinc szakaszon figyelhető meg. 32 betegnél mind a nyaki-háti- és ágyéki csigolyán is megfigyelhető degeneratív elváltozás. Az ágyéki csigolyákon 27

főleg nagy (3<) típusú elváltozások találhatók, de nem sokkal kevesebb szintén az ágyéki csigolyákon a közepes (2-3) típus Összehasonlítva a két osztályt, a korosztályokban az RI-ben az 51-60 év közöttiek voltak sokan, az O-ban pedig a 71 év felettiek. Az O-ban folyamatos növekedés figyelhető meg a korosztályok között, az RI-ben viszont a csúcs előtt és után is csökkenés figyelhető meg. Az elváltozások megjelenése érdekes képest mutat, mert az RI-nél a nyak-és ágyéki szakaszon lévő elváltozások száma nem sokban különbözik. Az O-ban viszont az ágyéki szakaszon megjelenő képletek kimagaslóan magas, a másik kettő gerinc szakaszhoz képest. Mind a két helynél megegyezik az, hogy leggyakrabban mind a három gerinc szakaszon fordulnak elő elváltozások, ha több helyen is felismerhetőek a degeneratív elváltozások. Mennyiségi elváltozásban szintén nagy a különbség ugyanis az O-ánál nagytöbbségnél az elváltozások száma nagy (3<), míg a RI-nél kimagaslóan a kevés (1-2) elváltozások száma dominál. Érdekesség még hogy a RI-ben a meszesedések száma kifejezetten magas főleg két korosztálynál, a 51-60 éveseknél 40 fő és a 61-70 éveseknél 37 fő. Leginkább nőknél volt látható elváltozás. Ezzel ellentétben, az O-ban szinte elhanyagolhatóak a számok, mivel a legmagasabb csupán a 71+ 9fővel. 28

VI. Irodalomjegyzék 1. Dr Tarsoly Emil: Funkcionális anatómia, Medicina könyvkiadó Zrt., Budapest, 2007 2. Szentágothai: Funkcionális anatómia, Medicina 3. F. Paulsen és J. Waschke: Sobotta, Az ember anatómiájának atlasza I., Medicina könyvkiadó Zrt., Budapest, 2012 4. Werner Platzer: SH Atlasz, Anatómia I., Springer Hungariai kiadó, 5. Dr. Korondi István, Dr. Zahumenszky Zille: Reumatológia a mindennapi gyakorlatban, Medicina 6. Gömör Béla, Bálint Géza: Reumatológia, Medicina 7. Dr. Martos János: A gerinc képalkotó diagnosztikája, főiskolai jegyzet 8. Bender György: Gerincbetegségekről, Differenciáldiagnosztikai problémák a mozgásszeri betegségekben, 9. Bálint Géza Szebenyi Béla, A derékfájás diagnosztikája és terápiája,lam 1997;7(4): 251-252 10. John F. Beary III, Charles L. Christian, Normann A. Johanson: Reumatológiai zsebkönyv, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1993 11. Gömör Béla. Klinikai reumatológia; Medicina könyvkiadó Rt., Budapest, 2005 29

VIII. Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni elsősorban konzulensemnek, Prof. Em. Dr. Lombay Béla Tanár Úrnak, hogy segített szakmai tudásával és tanácsaival szakdolgozatom megírásában! Szeretném megköszönni továbbá a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház könyvtár szakirodalomban nyújtott segítségéért, valamint megköszönném a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház RI és Ortopédiai Labor dolgozóinak segítségét! 30

VIII. Melléklet 1. Melléklet 2 irányú nyaki röntgen felvétel.. A lordosis kiegyenesített. A 4-7. csigolyákon csőrképződés és osteophyta képződés figyelhető meg. Az 5. nyakcsigolyán kapocsképződés található. 31

2. Melléklet 2 irányú ágyéki csigolya röntgen felvétel. A lordosis kiegyenesített. A csigolyákon meszes osteophyták figyelhetők meg. A második ágyéki csigolyán csőrképződés, a harmadik csigolyán pedig kapocsképződés található. 32

3. Melléklet 2 irányú ágyéki csigolya röntgen felvétel. A csigolyákon csőrképződés és kapocsképződés figyelhető meg. 33