331 Jelentés a Magyar Vöröskereszt pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről

331 Jelentés a Magyar Vöröskereszt pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről TARTALOMJEGYZÉK I. Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok II. Részletes megállapítások A) Az alapfeladatok, a szervezet és a működési feltételek összhangjának értékelése B) A költségvetési támogatással való gazdálkodás C) A MVK számviteli és bizonylati rendje D) Ellenőrzési tevékenység A Magyar Vöröskereszt (MVK) a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalomhoz csatlakozó nemzeti humanitárius társadalmi szervezet. Feladatait és működésének garanciális szabályait az 1994. évi XXXVII-es törvénnyel módosított 1993. évi XL. tv. (a továbbiakban 1993. évi XL. tv.) határozza meg. Ezt megelőzően a MVK az 1955. évi 25. sz. tvr. alapján demokratikus tömegszervezetként tevékenykedett, működésének költségeit az állami és az állami szervektől kapott támogatás nagyrészt fedezte. A szervezet 1992-95. között évente közel 1 Mrd Ft-tal gazdálkodott. Ezen belül az állami támogatás 1992-1994. években 260 M Ft/év, 1995-ben 300 M Ft volt, s az 1996. évi előirányzat szintén 300 M Ft, amelyet az éves költségvetési törvényekben az Ország-gyűlés fejezetben hagyott jóvá a Parlament. A MVK 7.000 körüli helyi szervezettel, mintegy félmillió taggal, 50 ezer önkéntessel, közel 700 alkalmazottal látja el részint az ún. klasszikus vöröskeresztes feladatokat (háború esetén az áldozatok mentése, hadifoglyok nyilvántartása, rászorultak segítése; békében a keresőszolgálatok működtetése, a menekültek segítése, önkéntes véradásszervezés, egészségnevelés), részint az ezeken túlmutató, főként a szociális ellátás körébe tartozó feladatokat (szociális étkeztetés, népkonyhák, nappali melegedők, átmeneti otthonok, éjjeli menedékhelyek, stb. működtetésével segít a rászorultakon). Tevékenységét az önállóan gazdálkodó megyei, budapesti (a továbbiakban: megyei) szervezetek, illetve az Országos Titkárság (OT) fogja össze. A nemzetközi vöröskeresztes mozgalom tagjaként a megfelelő önkormányzati szervezetekkel és szabályzatokkal rendelkezik; 4 évente kongresszust tart, működésében meghatározó a Kongresszus által elfogadott Alapszabály, választott

vezetősége és ellenőrzési szervezete van. Az Állami Számvevőszékről szóló, többször módosított, 1989. évi XXXVIII. tv. 2. (5) bekezdése értelmében a társadalmi szervezeteknek az állami költségvetésből juttatott támogatásuk felhasználását az ÁSZ ellenőrzi. Ellenőrzésünk során arra kerestünk választ, hogy a MVK-nél ˇ a központi költségvetésből juttatott támogatás - figyelemmel az Alapszabályban meghatározott tevékenységi célokra -, valamint a pályázatok útján elnyert, az állami költségvetésből származó pénzeszközök felhasználása, az azokkal való gazdálkodás megfelelt-e a törvényi előírásoknak és a célszerűségi, eredményességi szempontoknak; ˇ a gazdálkodásra, nyilvántartásra és beszámolásra vonatkozó jogszabályi előírásokat betartották-e. Az ellenőrzés számára gondot jelentett, hogy a MVK nyilvántartásai nem voltak alkalmasak a központi költségvetési támogatás felhasználásának nyomonkövetésére, s ez szükségessé tette a szervezet működésének, gazdálkodásának széleskörű vizsgálatát. A helyszíni ellenőrzést a MVK OT-nál, továbbá a Baranya-, Békés-, Csongrád-, Fejér-, Győr-Moson-Sopron-, Pest-, Szabolcs-Szatmár-Bereg-, és Tolna megyei szervezeteinél végeztük. Vizsgálatunk a MVK 1992-1995. közötti működésére, gazdálkodására terjedt ki, s érintette az 1996. első félévit is. I. Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok A MVK feladataiban a jogelőd, a MV Egylet intézeteinek 1949-ben történt államosítása után jelentős változások következtek be. A MV Egylet még 1948-ban is 228 különböző intézetet működtetett (kórházak, tüdőbeteg gyermekek szanatóriuma, Heine-Medin kórház, bentlakásos és napközis gyermekotthonok, orvosi rendelők, bölcsődék stb.). Az államosítást követően viszont előtérbe kerültek az intézeti háttér nélküli, ún. mozgalmi feladatok, már 1951-ben célul tűzték ki az egészségügyi tömegszervezetté fejlődést. Ezt az irányt megerősítette az 1955. évi 25. tvr., amely kimondta, hogy a MVK demokratikus tömegszervezet, amelynek feladata az egészségügyi viszonyok javításában és az egészségügyi kultúra fejlesztésében a magyar dolgozó nép tevékeny részvételének előmozdítása. A feladatok közül csak az önkéntes véradók toborozása volt konkrétnak tekinthető. E szabályozás következtében a MVK egy túlduzzasztott és túlbürokratizált tömegszervezetté vált, viszonylag kevés konkrét szakmai feladattal, ugyanakkor a működésének költségeit fedező állami (állami szervezeti és vállalati) támogatással. A MVK 1990-től tevékenyen részt vállalt a megjelenő új feladatok ellátásában, így pl. a menekültellátásban, a szociális segélyezésben és gondozásban (hajléktalanok segítése). Az új feladatokat az 1992-ben tartott VIII. Kongresszuson Alapszabályba iktatták. Ezt követően az 1993. évi XL. törvényben a MVK által ellátott összes

feladat alapfeladatként nyert megfogalmazást azzal, hogy a törvény a szociális segítségnyújtás területén a konkrét feladatellátás meghatározását az Alapszabályra bízza. Az érvényes Alapszabály szerint e téren az adománygyűjtés, -elosztás, a szociális árusítás, az alapítványok kezdeményezése, a vállalkozások, akciók szervezése egyaránt megengedhető. Ez a szabályozás lehetőséget ad a MVK feladatvállalásának bővítéséhez a szociálpolitikai ellátások területén. Egy karitatív, humanitárius szervezettől nem is vitatható el ez a jogosítvány, szükséges viszont a megfelelő eszközrendszer hozzárendelése a bővülő feladatokhoz. Ugyanakkor sem a MVK-ról szóló törvény, sem a kapcsolódó ágazati törvények nem adnak egyértelmű eligazítást az alapfeladatok állami jellegét illetően. A MVK-ról szóló törvény az alapfeladatok teljesítéséhez kimondja a külön jogszabály szerinti költségvetési támogatás biztosítását. A külön jogszabály nem született meg, ehelyett a tárgyévi költségvetési törvényekben - az OGY fejezetben - határoztak meg egy konkrét összegű állami támogatást a feltételek előírása nélkül. E szabályozás és az ennek alapján kialakult gyakorlat nem biztosítja az állami támogatás felhasználásának tételes és célirányos nyomonkövethetőségét. Szükséges ezért az alapfeladatok körének felülvizsgálata, egy választható feladatstruktúrából azok kiemelése, amelyeknél célszerű az állami feladatellátásban való közreműködés és ezekhez a megfelelő finanszírozási forma (normatíva, állami megbízás, stb.) hozzárendelése. Ebből a szempontból feltétlenül figyelembe veendők a főként a Szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. tv. nyomán kibontakozó azon folyamatok, amelyek keretében a MVK egyes helyi önkormányzatokkal külön megállapodásban rögzített módon vesz részt a szociális feladatellátásban. A MVK szervezetére, működésére az 1993. évi XL. törvény - az Alapszabály megalkotásán túl - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény társadalmi szervezetekre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. Az 1994. I. 1- jével hatályba léptetett SZMSZ pontosan körülhatárolta a szakmai, valamint a funkcionális tevékenységet végző szervezeti egységek feladatait és a vezetők felelősségét az OT-ra vonatkozóan. A megyei szervezetek pedig lehetőséget kaptak a saját területükre kiegészítő szabályozásra, mellyel többségük (15) élt. A vizsgált időszak végére kialakult szervezet alkalmassá vált az alapfeladatok ellátására, a tagoltság, a szakmai feladatok elhatárolása megfelelő volt. A működési rendet illetően szükséges a testületi szervek és az apparátus hatékonyabb együttműködését biztosító új formák kialakítása, az apparátus működéséből pedig a bürokratikus elemek kiiktatása, egy manager típusú vezetés kialakítása. Erősíteni kell továbbá az OT-nak a megyei szervezetekkel való kapcsolatában a koordinatív, az elvi irányító, módszertani elemeket. Ez különösen aktuális a megyei szervezetek önálló jogi személlyé válásával. A szervezet egészére vonatkozó átfogó gazdálkodási szabályzatot nem készítettek, ugyanakkor rendelkeztek a gazdálkodás egyes részterületeit lefedő szabályzatokkal, melyek azonban nem tértek ki a költségvetési támogatás felhasználásának feltételeire. Az egyes gazdálkodási részterületeket illetően meglévő szabályzatok minősége eltérő.

A szabályozási hiányosság szembeötlő volt a vállalkozási tevékenységnél, az alapítványokban, gazdasági társaságokban való részvételnél, valamint a szociális árusításoknál a MVK egészére vonatkozóan. A megyei szervezetek nagy része élt a kiegészítő szabályozás lehetőségével. Átfogó gazdálkodási szabályozással öt megyei szervezet, az egyes részterületek szabályozásával két megyei szervezet rendelkezett. Nem élt a kiegészítő gazdálkodási szabályozás lehetőségével 4 megyei szervezet. A megyei szervezetek önálló gazdálkodása az Alapszabály szerinti származtatott jogi személyiségből ered. Az SZMSZ az OT-nak, valamint a megyei szervezeteknek önálló tervkészítési, gazdálkodási, beszámolási kötelezettséget ír elő, amely felett az OT szakmai és gazdálkodási felügyeletet lát el. Az 1996-ban tartott IX. Kongresszuson elfogadott Alapszabály-módosítás kimondta a megyei szervezetek önálló jogi személyiségét. A MVK alapfeladatai ellátásához nyújtott költségvetési támogatásra vonatkozó törvényi előírás nem zárta ki, hogy a támogatás működési kiadásokra is fordítható. (Megjegyezzük, hogy a külföldi példák szerint a vöröskeresztes szervezetek működésük finanszírozásához állami támogatásban nem részesülnek. Nemzetközi összehasonlításunkat a 2. függelék tartalmazza.) Az éves költségvetési törvények sem kötötték konkrét feladatokhoz, illetve célokhoz a támogatást. Mindezek következtében a költségvetési támogatás - bár csökkenő arányban - elsősorban a szervezet működési kiadásainak fedezetét szolgálta. A támogatás célirányos, eredményes felhasználása - amely a közpénzekkel való gazdálkodás lényeges követelménye - ugyanakkor nem követhető nyomon. A MVK összes bevétele növekvő tendenciájú volt, s a vizsgált években 52,5%-kal emelkedett. A növekedés azonban csak a megyei szervezetekre volt jellemző az eredményesebb forrásbővítő tevékenység következtében. A szervezet működését, feladatellátását 65-78%-ban az alaptevékenységi bevételek és a költségvetési támogatás biztosította, ugyanakkor a legintenzívebben a vállalkozási tevékenység bevételei nőttek. Az alaptevékenységi bevételek közül kiemelkedő volt a szociális tevékenység aránya, amelyben azonban közrejátszott, hogy a megyei szervezetek - kifogásolható módon - a ténylegesen vállalkozási (kiskereskedelmi) tevékenységnek minősülő szociális árusítás bevételeit is itt vették számba. A központi költségvetési támogatás részaránya az összes bevételen belül 35%-ról 26%-ra csökkent. A központi költségvetési támogatáson kívül egyes költségvetési szervektől 1994-95-ben 45-70 M Ft támogatást kapott a MVK. Az OT bevételi struktúrájának változásai arra utalnak, hogy a költségvetési támogatáson kívüli bevételek bizonytalanok, esetlegesek voltak. A MVK éves költségvetési támogatási igényének szakmai alátámasztása az általánosság szintjén mozgott, azt számításokkal nem alapozták meg. A támogatás szervezeten belüli elosztása - a döntéselőkészítés hiányosságai miatt - nem volt kellően megalapozott. A költségvetési támogatás egyrészt az OT és a megyei szervezetek működési kiadásainak részbeni fedezetét szolgálta, másrészt a központosított tevékenységek kiadásainak forrása volt, továbbá a megyei

szervezeteknek pályázatok útján is biztosítottak támogatást. A megyei szervezetek költségvetési támogatását normatívák alapján határozták meg, ugyanakkor a működési költségeket, s az ennek fedezetét képező bevételeket nem elemezték. A MVK összes kiadása emelkedő irányzat mellett 72%-kal nőtt a vizsgált időszakban. Szerkezetének alakulását az alaptevékenységekre fordított kiadások csökkenése, s a működési kiadások növekedése jellemezte. Az OT magasabb működési költséghányad mellett látta el tevékenységét mint a megyei szervezetek, ami részben a feladatmegosztásból is fakad, részben viszont a takarékos gazdálkodás hiányára utal. A kiadások költségnemenkénti szerkezete - a megyei szervezetek nyilvántartási hiányosságai miatt - nem volt értékelhető. Az azonban megállapítható, hogy átlagosan az összes kiadás 1/4-ét a bérköltség tette ki. Az OT-nál 1993-tól a kiadások jelentősen meghaladták a tárgyévi bevételeket. Az OT működésére fordított kiadások 1994-ig folyamatosan nőttek, s az összkiadás mintegy felét tették ki. 1995. II. félévétől a bevezetett takarékossági intézkedések eredményeként kedvező fordulat mutatkozott. A központi költségvetési szervektől, valamint az államháztartás más alrendszereitől kapott támogatást - általában - meghatározott célokhoz kötötték. A szerződésekben előírt szakmai és pénzügyi elszámolási kötelezettségnek az OT eleget tett, a támogatások felhasználására vonatkozó elkülönített nyilvántartási és pénzkezelési kötelezettségének azonban többnyire nem, vagy nem kielégítően. A költségvetési támogatást a forgóalap havonta utalta át a MVK-nek, s a megyei szervezetek finanszírozása is így történt. Az OT pénzügyi helyzetének romlása 1994-től már a megyei szervezeteknél is pénzellátási zavarokhoz vezetett a késedelmes utalások miatt, ami átmeneti likviditási nehézségeket okozott. Az OT likviditása 1993-tól 1994. végéig folyamatosan romlott, a 1995. II. félévi takarékossági intézkedésekkel sikerült a pénzügyi egyensúlyt fenntartani. Korábban azonban az OT vezetése nem kísérte figyelemmel a pénzügyi helyzet és a likviditás alakulását, okait nem vizsgálták. Az OT tartalékai folyamatosan csökkentek. Az egyes tevékenységek forrásainak maradványaiból 1992. végén - a számviteli törvényt sértően - 156,7 M Ft céltartalékot képeztek. Ezt követően a meghatározott célokra fordítható maradványokat a mérlegben passzív időbeli elhatárolásként szerepeltették, hogy ezek a tárgyévi eredményt ne befolyásolják. A tevékenységek forrásainak maradványa 1994. végére 68,8 M Ft-ra, 1995. végére 39,1 M Ft-ra csökkent, s a mérleg szerinti pénzeszközállomány nem nyújtott fedezetet a kimutatott maradványokra. A konkrét célokra felhasználható pénzeszközök egy részét tehát más kiadások finanszírozására fordították. A MVK létszáma 1992. január 1. - 1995. december 31. között 12,6%-kal 642 főről 723 főre emelkedett, ezen belül az OT-é 106 főről 114 főre, 7,5%-kal nőtt. A megyei szervezeteknél a létszámnövekedés általában többlet feladatvállalással függött össze. Szembetűnő volt az OT-on belüli 20-30%-os fluktuáció, amely az alacsony fizetések és a személyi változások következménye. A létszám összetételére jellemző volt az igazgatási-ügyviteli dolgozók arányának bővülése az alaptevékenységet végzőkkel szemben.

A MVK bérgazdálkodása - a megyei szervezetek önállósága miatt - nem volt egységes. Az OT bérgazdálkodása ellentmondásos volt. Rendelkeztek ugyan szabályzatokkal, de ezeket nem aktualizálták, többször megsértették. A szervezeti egységek bérkeret-gazdálkodása nem valósult meg, sem ösztönző, sem korlátozó szerepe nem érvényesült. A MVK költségvetési támogatásának mintegy 40%-át tette ki a bérköltség, a személyi jellegű kifizetések és a TB járulék összege, amely az 1992. évi 155 M Ft-ról 1995-re 189 M Ft-ra nőtt. A szervezet eszközállományának növekedésében meghatározóak voltak a beruházások, amelyeknél a központi költségvetési támogatás forrásként - dokumentáció hiányában - nem volt megállapítható. A tevékenység szabályozása nem volt kielégítő, s csak 1995-ben adták ki a Beruházási Ügyrendet. A vagyongazdálkodás célkitűzése az ingatlan állomány bővítése volt, amelyek előkészítését és megvalósítását szabályszerűen végezték. A beruházások eredményeként a szervezet ingatlanállományának értéke közel háromszorosára nőtt. Ennek ellenére a MVK a vállalt feladatai ellátásához szükséges vagyoni (ingatlan) feltételekkel csak korlátozottan rendelkezett. A MVK vezetése kezdeményezte államosított ingatlanai visszaszerzését, amelyhez azonban az államháztartási törvényben meghatározott feltételekkel nem rendelkezett. A MVK működéséről, vagyonáról, pénzügyi helyzetéről - a számviteli törvénynek megfelelően - a szervezet egészére nem számolnak be, ennek hiányában pénzügyi, vagyoni helyzete áttekinthetetlen. A MVK OT számviteli rendjét a jogszabályoknak megfelelően alakították ki. A számviteli rend szerkezetében igen, de tartalmában nem mindenben felelt meg a követelményeknek: az időbeli elhatárolás elvét nem megfelelően alkalmazták, az értékcsökkenés elszámolását nem a társadalmi szervezetekre vonatkozó előírások alapján végezték el, nem aktiválták az idegen tulajdonú tárgyi eszközök felújítását. A szabálytalan elszámolások esetenként rontották az eredménykimutatás megbízhatóságát. A számvitel nem biztosította a költségvetési támogatás felhasználásának figyelemmel kísérését. Az analitikus nyilvántartások rendszere a költségvetéshez nem, a társadalmi szervezetek beszámolásához szükséges adatszolgáltatást azonban biztosította, az SZMSZ-ben megfogalmazott nyilvánosság elvének nem tett eleget. A bizonylati rend és bizonylati fegyelem betartása nem volt teljeskörű. Az ellenőrzés nem volt az irányítás hatékony eszköze, nem szolgáltatott kellő mélységű információkat a gazdálkodási döntések megalapozásához, illetve azok végrehajtásáról a MVK vezetése részére. Javaslat a Kormánynak: 1) Készítse elő a MVK-ról szóló 1993. évi XL. törvény módosítását az alapfeladatok differenciált meghatározásával, kiemelve az állami feladatellátásban való közreműködés lehetőségeit és feltételeit, a megfelelő finanszírozási formákkal és elszámolási kötelezettséggel. 2) Mérlegelje a MVK 1949-ben államosított, illetőleg 1990-ig kezelt ingatlanai vonatkozásában a vagyonjuttatást az Áht. előírásainak megfelelően. 3) A 8/1996. (I.24.) Kormányrendelet módosításával rendelkezzen a társadalmi

szervezetek önállóan gazdálkodó szervezetei konszolidált éves beszámoltatásáról. Javaslat a MVK-nek: Az eredményes és hatékony működés, valamint az állami pénzeszközök célirányos felhasználásának nyomonkövethetőségét kiemelten kezelve: 1) Készítse el a gazdálkodás átfogó keretszabályozását. 2) Alakítsa ki a testületi szervek és az apparátus hatékonyabb együttműködését biztosító szervezeti és működési formákat; törekedjen az apparátusi munkában a manager típusú vezetésre, továbbá a megyei szervezetekkel való kapcsolatban az elvi irányító, módszertani munkára. 3) Teremtse meg az állami pénzeszközök felhasználásának naprakész nyomonkövetését, ennek érdekében vizsgálja felül a ˇ költségvetési tervezési és beszámolási rendjét, ˇ számviteli rendjét, különös tekintettel a szervezet egészére vonatkozó beszámolási rendre. 4) Teremtse meg a belső ellenőrzés megfelelő személyi feltételeit. II. Részletes megállapítások A) Az alapfeladatok, a szervezet és a működési feltételek összhangjának értékelése 1. A MVK feladataiban bekövetkezett változások A MVK a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalomhoz csatlakozó, a Nemzetközi Vöröskereszt alapelvei és elismerési feltételei szerint működő humanitárius társadalmi szervezet, s mint ilyen, a Magyar Köztársaságban egyetlen. Szervezetének és működésének szabályait a kongresszus által jóváhagyott Alapszabálya határozza meg. Törvényben elismert alapfeladatokat lát el, amelyek részint ún. klasszikus vöröskeresztes feladatok (háború esetén az áldozatok mentése, hadifogoly nyilvántartás; rászorultak segélyezése; békében: működteti a keresőszolgálatot, segíti a menekülteket; szervezi az önkéntes véradást, részt vesz az egészségnevelésben); részint e feladatokon túlmutatóak (átmeneti szállások megteremtésével, fenntartásával, egyéb módokon közreműködik a menekültek megsegítésében, házigondozó szolgálatot alakít ki; elsősegélynyújtást oktat; végzi a szociális segítségnyújtást az Alapszabályában meghatározott módokon). Az alapfeladatok teljesítéséhez költségvetési támogatásban részesül; hatósági jogkörrel nem rendelkezik; mentes az adó- és illeték fizetése alól, a vámjogszabályban meghatározott vámmentesség (vámkedvezmény) illeti meg. A MVK a vizsgált időszak elején tartotta VIII. Kongresszusát, amelyen új Alapszabályt fogadtak el, egyben 4 évre meghatározták fő feladataikat. Szervezettségüket a csökkenő tendencia jellemezte.

1991-ben 10.173 helyi szervezetben 729.972 taggal és 95.651 önkéntessel dolgoztak, 1992-ben a helyi szervezetek száma 8.524, a taglétszám 557.457, az önkéntesek száma 51.095 volt. 1994-re a helyi szervezet száma tovább csökkent, már csak 7.066, a taglétszám nem érte el a félmilliót (490.268), az önkéntesek száma 53.148 volt. Szembeötlő a helyi szervezetek csökkenése, stagnál a lakóterületi helyi szervezetek száma (3.000 körüli), a taglétszám helyi szervezetek szerinti megoszlásában ugyanez a tendencia figyelhető meg. Az ok a vöröskeresztes munka fő bázisát képező állami üzemek, vállalatok felszámolása, átszervezése. A vöröskeresztes munka fő tevékenységi területei 1992-95. között: ˇ szociális munka, melyen belül előtérbe került az ún. válságkezelés (szociális étkeztetés, népkonyhák, nappali melegedők, átmeneti otthonok, éjjeli menedékhelyek, rászorulók segélyezése); ˇ egészségvédelem (Mozgalom az Egészséges Falvakért saját program, továbbá az Egészséges Városokért, Iskolákért mozgalomban, CINDI programban való részvétel; dohányzás-, drog-ellenes egészségnevelő munka); ˇ elsősegélynyújtás (kiemelten a gépjárművezetők képzése és vizsgáztatása), katasztrófa elhárítás; ˇ ifjúsági munka keretében iskoláktól független ifjúsági klubok szervezése; ˇ nemzetközi kapcsolatok. A MVK feladataiban a jogelőd, az MV Egylet intézeteinek 1949-ben történt államosítását követően előtérbe kerültek az intézeti háttér nélküli, ún. mozgalmi feladatok. Ezt megerősítette az 1955. évi 25. tvr. A túlduzzasztott és túlbürokratizált tömegszervezetben a tényleges szakmai munka az ún. munkabizottságokban folyt. Az I. Kongresszustól az 1970-es évekig a szakmai munkában jelentős irányváltások nem emelhetők ki. A vizsgált időszak elejére a MVK-nál új feladatok jelentek meg, így pl. a menekültellátás; a szociális segélyezés és gondozás (pl. hajléktalanok segítése stb.). Ezeket az 1992-ben megtartott VIII. Kongresszuson elfogadott Alapszabály is rögzítette. A feladatstruktúrában a MVK-ról szóló 1993. évi XL. tv. előremutató változást hozott azzal, hogy az akkorra kialakult feladatokat konkrétan, alapfeladatként deklarálta. A szociális segítségnyújtást viszont nem határolta be, az Alapszabályra bízta a konkretizálást. A törvényhozáskori Alapszabályt figyelembe véve ezen a területen az adománygyűjtés, elosztás, szociális árusítás, alapítványok kezdeményezése, vállalkozások, akciók szervezése egyaránt megengedett. Ugyanakkor a törvényi szabályozás nem tér ki arra, hogy az alapfeladatok közül melyek sorolhatók a kötelező állami feladatellátás körébe.

A törvény külön jogszabályra bízza az alapfeladatok teljesítéséhez a költségvetési támogatás feltételeinek meghatározását, ez a külön jogszabály új jogszabályként ilyen tartalommal nem született meg, ehelyett a mindenkori tárgyévi költségvetési törvényben került meghatározásra egy konkrét támogatási összeg, feltételek hozzárendelése nélkül. (A külön jogszabályi feltételeknek a tárgyévi költségvetési törvény is megfelelne, ha a támogatási összeghez hozzárendelné a feltételeket.) A MVK feladataiban a vizsgált időszak kezdetére jól körülhatárolható formában megjelentek és az 1993. évi XL. törvénnyel alapfeladatként rögzültek a klasszikus vöröskeresztes feladatokon (a rászorultak segítése háború; katasztrófa esetén, keresőszolgálat működtetése, véradásszervezés) túlmutató, a szociális ellátás keretébe tartozó intézményes ellátások (átmeneti szállások, anyaotthonok, nappali melegedők stb.). Tendenciaként - a társadalmi és gazdasági változások irányát figyelembe véve - megfigyelhető az ún. szegénypolitikai ellátások iránti igény folyamatos növekedése, amely az erre érzékeny MVK-nél állandó feladatbővülést indukálhatna. Ehhez azonban megfelelő anyagi háttérrel a MVK nem rendelkezik, ezért szükséges egyértelműen meghatározni az alapfeladatok körében az állami feladatellátásban való közreműködést, valamint ezek finanszírozásának lehetőségeit és feltételeit. Ebből a szempontból feltétlenül figyelembe veendők: ˇ főként a Szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. tv. nyomán kibontakozó folyamatok: így a MVK és a helyi önkormányzatok külön megállapodásban rögzítették, hogy az állami szociális feladatellátásból a törvényben meghatározott szociális normatíváért mely feladatokat vett át a MVK (5 átmeneti szálló, 5 éjjeli menedékhely, 2+1 anyaoltalmazó ház, 8 nappali melegedő, 11 népkonyha); ˇ vagy igényként az önkéntes véradómozgalom szervezésének rendszerszerű elismertetése, amely különösen aktuális az Országos Vérellátó Központ virtuális létrehozásával (48/1995. (XII.29.) NM rendelet); ˇ vagy az otthonápolás rendszerszerű bevezetéséhez közeledve a vöröskeresztes ápolók ebben való részvételének megfelelő biztosítása (képzés, ápolók bevétele az otthon ápolást végző csapatba); 2. A MVK nemzetközi kapcsolatai, az ebből eredő kötelezettségek A MVK annak a humanitárius világmozgalomnak a része, amely magában foglalja a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságokat, vagyis az összes nemzeti társaságot, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát és a Vöröskereszt és Vörös Félhold

Társaságok Nemzetközi Szövetségét (a továbbiakban: Nemzetközi Szövetség). A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága független státuszú humanitárius szervezet, tagjait kooptálással toborozza a svájci állampolgárok közül. Külön Alapszabálya van, őrködik a Mozgalom alapelveinek fenntartása és terjesztése felett. Ez a bizottság ismeri el az újonnan alakított vagy átalakított nemzeti társaságokat és ellátja a Genfi Egyezményekben elismert feladatokat (e körben biztosítja a Központi Keresőszolgálat működését is); szoros kapcsolatot tart fenn az egyes nemzeti társaságokkal, főleg fegyveres konfliktusok esetén (pl.: segélykoordináció). A Nemzetközi Szövetség saját Alapszabállyal, önálló jogi személyiséggel, egyesületként működik. Általános célkitűzése, hogy ösztönözze, előmozdítsa, megkönnyítse és fejlessze a nemzeti társaságok humanitárius tevékenységét, annak érdekében, hogy megelőzze és enyhítse az emberi szenvedést, hozzájáruljon a béke fenntartásához és előrehaladásához a világban. Állandó összekötő és koordinációs tevékenységet lát el a nemzeti társaságok között. A Nemzetközi Bizottság és a Nemzetközi Szövetség között az együttműködést külön megállapodások rögzítik. Ahhoz, hogy egy nemzeti társaság ilyen minőségben létrejöhessen, a Nemzetközi Bizottság elismerése szükséges. Az elismerési feltételeket a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold Mozgalom Alapszabálya határozza meg. E feltételek között szerepel, hogy a nemzeti társaság olyan független állam területén jöjjön létre, ahol a Genfi Egyezmény érvényben van; az adott államban az egyetlen ilyen jellegű szervezet legyen; az állam törvényes kormánya kellőképpen ismerje el; önálló státusza legyen, használja a mozgalom nevét és jelvényét; olyan szervezettel rendelkezzen, amely lehetővé teszi az Alapszabályában meghatározott feladatok elvégzését; tevékenysége az állam egész területére terjedjen ki, csatlakozzék a Nemzetközi Szövetség Alapszabályához; tartsa tiszteletben a mozgalom alapelveit és a nemzetközi humanitárius jog vezérelje a tevékenységét. A felvétel feltételeit a Nemzetközi Szövetség Eljárási Szabályzata határozza meg. A szervezet elnökéhez benyújtott kérelmekhez csatolni kell: a kérelmező társaság alapszabályát, a saját kormány hivatalos elismeréséről a megfelelő dokumentumot, írásos nyilatkozatot arról, hogy a Nemzetközi Szövetség alapszabályát, döntéseit betartja, kötelezi magát, hogy pénzügyi hozzájárulást (éves tagdíjat) fizet. A VK nemzeti társaságaival igen kiterjedt kétoldalú kapcsolatokat tart a MVK (1992-ben 129, 1993-1994-ben 151 és 1995-ben 155 szervezettel). Kiemelkedő jelentőségű a francia és a német kapcsolat, a "Visegrádi Négyek" tagországainak vöröskeresztes szervezeteivel folytatott rendszeres konzultációk. A magyar vöröskeresztes munka elismerését jelentette, hogy 1993-ban a Nemzetközi Szövetség ún. székhelyegyezményt írt alá a Magyar Köztársaság Kormányával (a 106/1993. (VII.20.) Kormányrendelettel hirdették ki), azzal a céllal, hogy az iroda innen hangolja össze a Közép- és Kelet Európa államaiban végzendő humanitárius segítségnyújtást. A MVK kapcsolata az

irodával koordinatív, szakmai jellegű. A nemzetközi együttműködés keretében a MVK-nél a következő szakmai feladatok jelentek meg: A kormánysegélyek lebonyolítása, amelyhez a Külügyminisztérium (KÜM) külön segélyalapból biztosított - elszámolási kötelezettséggel - forrásokat: 1992- ben 17,2 M Ft, 1993-ban 18,5 M Ft, 1994-ben 2,0 M Ft, 1995-ben 11,9 M Ft összegben. A menekültek segítése és a keresőszolgálat működtetése keretében menekültek segítésére - készpénz, egyéb adomány menekülttáborok fenntartásához, illetve más szervezeteknek nyújtott támogatás formájában - 1992-ben közel 200 M Ft-ot, 1993- ban közel 80 M Ft-ot, 1994-ben 100 M Ft-ot, 1995-ben közel 70 M Ft-ot fordítottak. A nemzeti társasági tagi minőségében a MVK tagdíjat fizet a Nemzetközi Szövetségnek. Ennek összege 1992-1993-ban közel azonos volt, 74.900, illetve 75.513 CHF, 1994-ben 82.524 CHF-re, 1995-ben 90.054 CHF-re emelkedett. (A Nemzetközi Szövetség tagdíjbevételének egyébként csak 0,35-0,38%-át tette ki a MVK tagdíja. 1996-ban a tagdíj összesen 101.048 CHF.) A MVK szokásjogi alapon, önként hozzájárul (kötelező előírás erre nincs) a Nemzetközi Bizottság működéséhez. Erre a vizsgált időszakban 2 esetben került sor: 1992-ben 5 E CHF, 1993-ban 10 E CHF összeggel. A tagdíj fedezetéül a MKV költségvetésében tervezetten az állami támogatás központosított része szolgált. 3. A Magyar Vöröskereszt szervezetében bekövetkezett változások A Magyar Vöröskeresztről szóló 1955. évi 25. tvr. az MVK szervezetének meghatározását az Alapszabályra bízta. Az első Alapszabályt az 1959-ben tartott I. Kongresszus fogadta el. Az I. Kongresszustól az 1973-ban tartott IV. Kongresszusig a mozgalmi jelleg dominált, megjelentek a választott testületek (Országos Vezetőség, Számvizsgáló Bizottság megyei (fővárosi), járási, városi vezetőségek). Az 1976-ban elfogadott új Alapszabályban, a döntéshozó és végrehajtó szervek szétválasztásának alapján megjelentek mind közigazgatási, mind munkahelyi szinten az ún. VB-k. (1. sz. ábra) Szervezeti oldalról az 1993. évi XL. törvény a MVK-re - az Alapszabály megalkotásán túl - az egyesülésről szóló 1989. évi II. törvény társadalmi szervezetekre vonatkozó előírásainak alkalmazását írja elő. E tekintetben az 1994. I. 1-jével hatályba léptetett SZMSZ döntő fontosságú volt, mivel pontosan körülhatárolta a szakmai, valamint a funkcionális tevékenységet végző szervezeti egységek feladatait és a vezetők felelősségét az OT-ra vonatkozóan. Megjegyezzük, hogy kiemelkedő részletezettségű a főtitkári

felelősség és feladatkör. A megyei szervezetek pedig lehetőséget kaptak a saját területükre vonatkozó kiegészítő szabályozásra. (Az SZMSZ-hez kiegészítést készítettek: A MVK Budapesti, valamint a Vas-, BAZ-, Békés-, Komárom- Esztergom, Baranya-, Zala-, Győr-Moson-Sopron-, Nógrád-, Veszprém-, Bács-Kiskun-, Pest-, Jász- Nagykun-Szolnok-, Szabolcs-Szatmár-Bereg-, Heves megyei szervezetei.) 1995-ben az OT-n belüli szervezetet is módosították, az igazgatóságok helyett osztálytagozódást vezettek be (2. és 3. sz. ábra) Összegezve: a vizsgált időszak végére kialakult szervezet, különösen az OT-é, alkalmas az alapfeladatok ellátására, tagoltsága, a szakmai feladatok elhatárolása megfelelő. 4. A szervezet szabályozottsága és működési rendje, különös tekintettel a gazdálkodásra A MVK 1992-ben tartott VIII. Kongresszusa új Alapszabályt fogadott el, amely szabályozási tárgykörét tekintve megfelel a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaság nemzeti társaságai számára ajánlott mintaként kiadott alapszabályi követelményeknek. Összehasonlítva a MVK Alapszabályát a holland, a német, az osztrák VK Alapszabályával, két alapvető különbség állapítható meg: ˇ A hivatkozott alapszabályok lényegesen részletesebbek, ennek oka az is, hogy a nagyobb taglétszámuknak megfelelően tagoltabb szervezettel rendelkeznek. ˇ A gazdálkodást érintő előírások sokkal részletesebbek, mint a MVK Alapszabályában. A holland VK Alapszabálya például azt is meghatározza, hogy a helyi szervezetek a tagdíjbevételük hány %-át fizetik be kötelezően a központi szervezetnek. Az Alapszabályhoz 1992-ben - egyes rendelkezések értelmezésére - ún. Eljárási Szabályzat lépett életbe. Ezeken túlmenően is a vizsgált időszak alatt a MVK szervezetét, működését, gazdálkodását illetően a szabályozottság igen jelentősen javult. A gazdálkodási jogosítványokat elhatároló SZMSZ mellett van Kollektív Szerződésük, Tűz- és Munkavédelmi Szabályzatuk és vannak a gazdálkodás egyes részterületeit lefedő szabályzataik (bérgazdálkodási az OT-re 1993-tól, adománykezelési 1994-től, ennek egy kiegészítése a külföldről származó adományokra, a közérdekű kötelezettségvállalások elfogadásáról 1993-tól, a belső ellenőrzésről 1995-től, a beruházásokról 1995-től stb., sőt külön meghatározásra

került a tervezési, beszámolási, adat- és információszolgáltatási tevékenység ütemezése is 1994. november 28-tól). A megyei szervezetek többsége is élt a kiegészítő szabályozás lehetőségével, két típusba sorolhatóan: ˇ átfogó gazdálkodási szabályozással, pl. a Szabolcs- Szatmár-Bereg-, a Nógrád-, a Vas-, a Heves-, a BAZ megyei szervezet; ˇ egyes gazdasági részterületek, elemek szabályozásával, így pl. a pénzkezelés, a gépkocsihasználat, a leltározás, az eszköznyilvántartás, az adományok kezelése rendjéről (Csongrád-, Békés-, Komárom-Esztergom-, Zala-, Pest-, Tolna-, Jász- Nagykun-Szolnok megyei szervezet). Nem élt a kiegészítő gazdálkodási szabályozás lehetőségével: a Fejér-, a Hajdú-Bihar-, a Somogy- és a Bács-Kiskun megyei szervezet. Az egyes gazdálkodási részterületekre vonatkozó szabályzatok minősége eltérő, így pl. a Beruházási Ügyrend fogalom-gyűjtemény, túl általános, részleteiben nem jól körülhatárolt, vagy pl. az Adománykezelési Szabályzat azzal, hogy a készletezést és annak felügyeletét az OT-on belül az adománykezelést egyébként ellátó Szociális Osztálytól a gazdasági részleghez teszi, megbontja a folyamat áttekinthetőségét, megnehezítve az ellenőrzést. Vannak azonban a szabályozásban jelentős hiányosságok is, így pl. külön szabályozást igényelne az egész MVK-re az ún. szociális árusítások, illetve a vállalkozói tevékenység, az alapítványokban, gazdasági társaságokban való részvétel kérdésköre. Nem készült el a megyei szervezetek számára iránymutató átfogó keretszabályozás a gazdálkodás területén (SZMSZ 30. (5)). A megyei szervezetek önálló gazdálkodása az 1992-ben elfogadott Alapszabályban meghatározott származtatott jogi személyiségükből ered. Az 1994. I. 1-jétől hatályos SZMSZ 4. -ában rögzíti az egész MVK-ra az önálló jogi személyiséget, összhangban az 1993. évi XL. törvénnyel, továbbá a gazdálkodási jogosítványokat tekintve az OT-nak, valamint a megyei szervezeteknek önálló tervkészítési, gazdálkodási, beszámolási kötelezettséget ír elő, amely felett az OT szakmai és gazdálkodási felügyeletet lát el. Megjegyezzük, hogy az 1996-ban tartott IX. Kongresszuson elfogadott Alapszabály-módosítás ezt erősíti, kimondja a megyei szervezetek önálló jogi személyiségét. A helyi szervezetek gazdálkodási önállóságának kérdése is felmerült 1992-ben, de nem éltek vele. Az Eljárási Szabályzat adott lehetőséget a helyi (városi, területi, körzeti) szervezetek számára is külön feltételek teljesítése esetén (pályázni kell az OV-hoz, a pályázatban be kell mutatni, hogy tartósan, legalább 2

évig önállóan tud gazdálkodni; az engedélyt az OV adja) származtatott jogi személyként való működésre. Ugyanakkor sem az Alapszabály, sem a SZMSZ nem rögzítette a választott tisztségviselők, illetve a fizetett alkalmazottak munkakapcsolatát biztosító szervezeti és működési formákat. Az OT-on belül a főtitkári irányítású apparátus működését tekintve túlbürokratizált volt. Még 1995. augusztusáig is szinte minden héten felváltva, de majdnem teljesen ugyanazon osztályvezetők részvételével vezetői, illetve programegyeztető értekezleteket tartottak, ezt később mérsékelték 2 hetenkénti vezetői értekezlet tartására. 1995. közepéig működött egy ún. instruktori rendszer: régiónként járt rendszeresen konzultálni 1-1 vezetőségi tag. A rendszert megszüntették, mert belátták, hogy nem volt képes a megfelelő szakmai segítség nyújtására. A SZMSZ alapján az OT-on mind az ügyrendek, mind a munkaköri leírások elkészültek. A működésben azonban jelentős hiányosságok voltak tapasztalhatók, így pl.: az 1995. nyarán bekövetkezett fontos vezetőváltásoknál (főtitkári, gazdasági vezetői munkakör) a szabályszerű, jegyzőkönyvben rögzített átadás-átvétel - nem feltétlenül a jelenlegi vezetés hibájából - nem történt meg. A főtitkári munkakört illetően a képviseleti jogosultság személyi változásának bírósági bejegyzését téves alaphelyzetből kiindulva nem sikerült elintézni; így a vizsgálatunk idején főtitkári munkakört ellátó személy a szervezetet nyilvántartó Fővárosi Bíróságnál bejegyzett képviseleti jogosultsággal nem rendelkezett. Az Alapszabály szerint a képviseleti jog az elnököt és a főtitkárt illeti meg, a főtitkári tisztségre a pályázatot az OV 1996. június 25-én írta ki. Ennek lezárásáig a főtitkári munkakört ellátó személy képviseleti jogosultsága 1995. november 20-i elnöki megbízáson alapul, amely az SZMSZ-ből és az Eljárási Szabályzatból eredeztethető. Jogi szempontból ez az ügyek viteléhez elégséges. B) A költségvetési támogatással való gazdálkodás A MKV-ről szóló 1993. évi XL. törvény 3. -a szerint a szervezet a törvényben felsorolt alapfeladatai teljesítéséhez költségvetési támogatásban részesül külön jogszabályban meghatározottak szerint. A törvény nem zárja ki, hogy a támogatás az alaptevékenységek mellett működési kiadások finanszírozására is fordítható. A támogatás éves összegét megállapító költségvetési törvények sem kötötték konkrét feladatokhoz, illetve célokhoz a felhasználást. A támogatásnak ez a módja - ahogy azt a 2. sz. függelékben is bemutatjuk - nemzetközi viszonylatban nem megszokott.

Mindezek következtében a költségvetési támogatás - bár évről-évre csökkenő arányban - elsősorban a szervezet növekvő működési kiadásainak fedezetét szolgálta. A támogatás célirányos, eredményes felhasználása - amely a közpénzekkel való gazdálkodás lényeges követelménye - ugyanakkor nem követhető nyomon. 1. A MVK bevételeinek alakulása A szervezet összes bevétele a vizsgált időszakban folyamatosan emelkedett. Az 1995. évi bevétel az 1992. évit 52,5%-kal haladta meg. A MVK összes bevételének 60-79%-át a megyei szervezetek, 21-40%-át az OT realizálta. A folyamatos bevételnövekedés csak a megyei szervezeteket jellemezte, az OT bevételei jelentős mértékben ingadoztak. A megyei szervezetek forrásmegtartó és -bővítő tevékenysége tehát általában eredményesebb volt, mint az OT-é. A bevételek jogcímük szerint az alaptevékenységi feladatok bevételeiből, pályázati, egyéb támogatásokból, jogi és magánszemélyek befizetéseiből, a központi költségvetési támogatásból, tagdíjbevételből, az ún. KÜM segélyekből, az egyéb bevételekből és a vállalkozási tevékenység bevételéből származtak. Az összbevétel struktúrájában - bár kisebb arányeltolódások megfigyelhetők - számottevő változások nem mutatkoztak. A MVK működését és az alapfeladatok ellátását 65-78%-ban az alaptevékenységi bevételek és a költségvetési támogatás biztosította. Legdinamikusabban a vállalkozási tevékenység bevételei növekedtek (az 1995. évi bevétel 290%-kal haladta meg az 1992. évit), jelentős, de nem meghatározó forrással egészítve ki a bevételeket. A legjelentősebb részarányt az alaptevékenységek bevételei képezték, a négy év átlagában e forrásból származott az összes bevétel 38,4%-a. Ezen belül kiemelkedett a szociális tevékenység részaránya (38-62%). Az arányt azonban rendkívül erősen torzította, hogy a megyei szervezetek egy része az ún. szociális célú árusítás bevételeit is itt vette számba. Előfordult, hogy a megyei szervezet minősítése szerinti szociális célú árusítás keretében csaknem 100 M Ft értékű éves forgalmat realizáltak, amelyet a szociális tevékenység bevételei között mutattak ki. 1995. évben a Fejér Megyei Szervezet 108,9 M Ft alaptevékenységi bevételt ért el, amelyből 97,7 M Ft három nyílt árusítású bolt forgalmából származott. (Ez a MVK összes szociális tevékenységi bevételének 46,2%- a volt.) Az üzletek három városban szociális helyzettől függetlenül igénybe vehető módon alapvető élelmiszereket és vegyi árukat értékesítettek a kiskereskedelmi árnál alacsonyabb - ÁFA nélküli - árakon. Az üzletek működtetési módja (nyílt árusítás) miatt az sem szociális célú árusításnak, sem szociális tevékenységnek nem minősíthető, s így nem felel meg az Alapszabályában rögzített céloknak sem. A megyei szervezet ténylegesen adóköteles vállalkozási -

kiskereskedelmi - tevékenységet folytatott. Más megyei szervezetnél is találkoztunk nyílt árusítást folytató boltok üzemeltetésével és bevételeik alaptevékenységi bevételként történő számbavételével (pl. 1993. évben a Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezet). Jelentős alaptevékenységi bevételi forrás volt 1993. évtől az elsősegélynyújtás képzési tevékenység (1993. évben 127 M Ft, 1995. évben 144,6 M Ft volt a bevétel). 1993. évtől vált ugyanis a MVK feladatává a gépjárművezetéshez előírt elsősegélynyújtó tanfolyamokhoz kötött díjköteles vizsgáztatás. A véradásszervezés bevételei hullámzóak voltak (1993. évben 15,3 M Ft, 1994. évben 26,3 M Ft, 1995. évben 16,8 M Ft) annak ellenére, hogy a MVK vezetői többször fordultak az érintett szervezetekhez - a Népjóléti Minisztériumhoz (NM), az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz (OEP) - a MVK véradásszervezési tevékenységének elismerése és támogatása ügyében. Az alaptevékenységi bevételek mellett másik fő bevételi forrás a központi költségvetési támogatás volt, amelynek összege 1995. évig változatlan maradt, így az összes bevételen belüli részaránya 35%-ról 26%-ra csökkent. A vizsgált időszakban a központi költségvetési támogatáson felül az államháztartási és a civil szféra változó intenzitással támogatta a MVK tevékenységét. A legjelentősebb támogatóik a költségvetési szervek voltak, 1994-1995. években mintegy 45-70 M Ft-tal segítve a szervezet tevékenységét. A jogi személyek hozzájárulása évente 32-48 M Ft-ot tett ki, s mérsékelten emelkedett a magánszemélyeké is (1994. évben 17 M Ft, 1995. évben 19 M Ft). Az önkormányzatok által nyújtott támogatás bár csaknem négyszeresére emelkedett, szerény mértékű volt. 1994. évtől dinamikusan növekedett a vállalkozási tevékenységből származó bevétel (1994. évben az összes bevétel 8,7%-a, 1995. évben 13,2%-a származott e forrásból), amelynek keretében alapvetően kereskedelmi tevékenységet folytattak a megyei szervezetek. 1992. évben 7, 1995. évben már 17 megyei szervezet számolt el vállalkozási tevékenységből származó bevételt. Nem jelentett számottevő forrást a tagdíj bevétel, amelynek összege 1994. év végéig folyamatosan csökkent (1992. évben 10,2 M Ft, 1994. évben 6,7 M Ft), 1995. évben a tagdíjemelés következményeként meghaladta a 11 M Ft-ot. 1.1 Az OT bevételeinek alakulása Az OT bevételei a vizsgált időszakban nagymértékben ingadoztak, a legmagasabb összeget 1994. évben érték el (341,4 M Ft), ezt követően jelentős visszaesés mutatkozott. (Az 1995. évi összes bevétel - 236,1 M Ft - az 1992. évinek 78,2%-a, az 1994. évinek mindössze 69,2%-a volt.)

Az egyes években figyelemre méltó arányeltolódások mutatkoztak a bevételek összetételében is. A bevételek nagyságrendjének és az egyes bevételi jogcímek arányainak változásai arra utalnak, hogy a központi költségvetési támogatáson kívüli bevételek realizálása bizonytalan, esetleges volt. A 1994. év kivételével a legjelentősebb bevételi forrást a központi költségvetési támogatás jelentette, részaránya 1995. évben megközelítette a 49%-ot. Ez azonban az alaptevékenységi bevételek nagymértékű csökkenésének tudható be. (Az 1995. évi alaptevékenységi bevétel nem érte el az 1992. évi szintet sem.) Az alaptevékenységi bevételek struktúrája is jelentősen ingadozott. 1992-1994. években kiemelkedő volt a szociális tevékenység és a menekültügyi tevékenység bevétele, 1995. évben a szociális tevékenység bevétele minimális szintre esett vissza (2,5 M Ft), a menekültügyi tevékenység azonban megtartotta kiemelkedő részarányát. Az egyéb bevételeken belül a kamatbevétel - az OT pénzeszközállományának nagymértékű csökkenése miatt - az 1993. évi 23,3 M Ft-ról 1995. évre 3 M Ft-ra esett vissza. 2. A központi költségvetési támogatás igénylésének megalapozottsága, az elosztás módja és elvei A vizsgált időszak elején hatályban lévő 1955. évi 25. tvr. kimondta a MVK-et illetően az állami intézmények, vállalatok támogatási kötelezettségét, ezen túl az állami támogatás kereteinek minisztertanácsi jóváhagyását. Lényegében erre hivatkozással az 5/1991. (II.9.) OGY határozat egyértelművé tette, hogy a MVK-et a társadalmi szervezetek támogatására szolgáló kereten kívüli forrásból kell támogatni, egyben ennek megoldására felkérte a Kormányt. Ennek alapján - a vizsgált időszak egészére jellemzően - a tárgyévi költségvetési törvényben az OGY fejezetben került meghatározásra az állami támogatás összege, amely 1992-1994-ben 260 M Ft/év, 1995-ben 300 M Ft volt. A MVK az éves költségvetés tervezése keretében a Pénzügyminisztériumhoz (PM) nyújtotta be a költségvetési támogatás iránti igényét. Az éves költségvetési tervezéshez szükséges dokumentációt csak 1992-re és 1993-ra vonatkozóan tudták az ellenőrzés rendelkezésére bocsátani. E dokumentumok alapján az éves állami támogatásra vonatkozó igények alátámasztása nem volt megfelelő. A szakmai érvanyag az általánosság szintjén mozgott, az igényeket számításokkal nem alapozták meg. A központi költségvetési támogatás szervezeten belüli elosztására, a felhasználás jogcímeinek meghatározására az éves költségvetési javaslatok megtárgyalása és jóváhagyása keretében került sor. Az Alapszabály 22. cikkelye alapján a szervezet éves költségvetésének, s így az annak részét képező költségvetési támogatás felosztásának jóváhagyása is az Országos Vezetőség (OV) feladata és hatásköre volt. Egyes években a támogatás felosztására vonatkozó javaslat kidolgozására ad hoc bizottság alakult (pl. 1993.

évben). Előfordult, hogy e bizottságnak nem állt rendelkezésére a MVK gazdálkodásának alakulásáról megfelelő áttekintést nyújtó adatbázis. Kifogásolható, hogy a támogatás felosztására vonatkozó javaslatok egyetlen esetben sem tartalmazták az előző év tényadatait. E hiányosságok miatt a támogatás felosztása nem volt kellően megalapozott. A vizsgált években a költségvetési támogatás elosztásáról eltérő mélységű, részletezett-ségű döntések születtek. 1992., 1993. években a költségvetési támogatás felhasználását részletesen, 1994., 1995. években csak a főbb felhasználási arányok rögzítésével hagyták jóvá. A költségvetési támogatást egyrészt az OT és a megyei szervezetek használták fel, másrészt fedezetét képezte a "központosított tevékenységek" (nemzetközi kötelezettségek, kapcsolattartás, sajtó, propaganda, nemzetközi segélyalap, beruházások, felújítások) kiadásainak is, amelyeket az OT kezelt. 1992. évben a MVK VIII. kongresszusának előkészítésére is e forrásból különítettek el 5,2 M Ftot. 1992-1995. években a támogatásból az OT 25-32%-ban, a megyei szervezetek 57-61%-ban részesedtek, a fennmaradt összeget (29 M Ft - 47 M Ft) a központosított tevékenységek kiadásaira tervezték felhasználni. 1996. évben a korábbi arányoktól lényegesen eltértek. Az ezévi felosztás ugyanis a megyei szervezetek 70%- os, az OT 30%-os felhasználásával számolt, míg a központosított tevékenységek kiadásaira már nem maradt költségvetési forrás, így azok finanszírozása bizonytalanná vált. Az OV döntése értelmében 1992. évben az állami támogatás az OT esetében működési kiadások (személyi és dologi jellegű költségek), valamint az OT szervezeti egységeiként működő szolgálatok szakfeladataihoz kapcsolódó kiadások fedezetéül szolgált. 1993. évtől a felhasználási célok között már csak a működési kiadások finanszírozása jelent meg. 1992. évben az OT számára jóváhagyott 65,2 M Ft támogatásból 5,3 M Ft-ot (8%-ot) különítettek el az alaptevékenységi feladatok ellátására. Az állami támogatás felosztására vonatkozó döntésekből 1994. évtől nem állapítható meg, hogy a támogatás az OT tervezett működési kiadásait milyen mértékben fedezte. Az 1992. évi tervben az OT működési költségeinek (89,2 M Ft) 73%-át (a bérköltséget és részben a dologi kiadásokat is) fedezte a költségvetési támogatás. 1993. évben ez az arány 75%-os volt.

A MVK megyei szervezetei számára a költségvetési támogatást alapvetően a működési kiadások finanszírozására nyújtották. E forrás a tényleges kiadásokat azonban csak részben fedezte. Emellett pályázat útján programokra is biztosítottak támogatást, az így leosztásra került összegek azonban az összes megyei támogatáshoz viszonyítva nem voltak jelentősek. 1992. évben a pályázat alapján elosztott támogatás az összes megyei támogatás 7%-át tette ki. 1994. évben 10,6 M Ft-ot osztottak el belső pályázat alapján. 1995. évben az OT likviditási gondjai miatt a pályázaton elnyert 9,7 M Ft támogatásból csak mintegy 0,5 M Ft-ot utaltak le a megyei szervezeteknek. A MVK állami támogatása fedezte a megyei titkárok bérköltségét is. Az egyes megyei szervezetek költségvetési támogatását 1992-1995. években alapvetően a megye lakosságszámát figyelembe véve állapították meg (12 Ft/fő normatívával számolva). A megyei szervezetek tényleges működési költségeinek alakulását és az ennek fedezetére felhasználható bevételek nagyságát, egymáshoz való viszonyát nem elemezték. 1996. évben a megyei szervezetek támogatásának új rendszerét dolgozták ki. A már ismertetett arányváltozás mellett (megyék részesedése 70%) változott az elosztás szempontrendszere is. A lakosságszám szerinti fejkvótát 18 Ft/főre emelték, az összes megyei támogatás 88%-át osztották el ily módon. A lakosságszám mellett ugyanakkor figyelembe vették a munkanélküliek és a nyugdíjasok létszámát is. A megyei szervezeteknek leosztott és átutalt költségvetési támogatás összege a vizsgált időszakban folyamatosan emelkedett annak ellenére, hogy a MVK költségvetési támogatása 1994. évig nem változott. 3. A MVK kiadásainak alakulása A vizsgált időszakban a szervezet összes kiadása emelkedő tendenciát tükrözött, így az 1995. évi kiadás (1.157,3 M Ft) közel 72%-kal haladta meg az 1992. évit (673,7 M Ft). Ezen belül kiemelkedő volt az 1993. évi - mintegy 38%-os - kiadásnövekedés. A kiadások szerkezetének alakulását az alaptevékenységekre fordított kiadások folyamatos csökkenése jellemezte, miközben mind abszolút összegükben, mind arányukban növekedtek a szervezet működtetésének kiadásai. A megyei szervezeteknél és az OT-nál összehasonlítva az alaptevékenységi kiadások, működési kiadások arányát megállapítható, hogy az OT magasabb működési költséghányad mellett látta el tevékenységét, mint a megyei szervezetek. Ez az OT apparátus viszonylag nagy létszámának és az egy főre jutó magasabb működési költségeknek következménye, az utóbbi a takarékos gazdálkodás hiányára utal. Az OT-nál 1994. évben 1 főre átlagosan 1.511 E Ft működési költség jutott, a megyei szervezeteknél ezzel

szemben átlagosan mindössze 437 E Ft. (A tényleges arány azonban az OT számára valamivel kedvezőbb, mivel a megyei szervezetek egy része a bérköltséget és annak közterheit részben nem a működési, hanem az alaptevékenységi kiadások között vette számba. Az OT esetében a teljes bérköltség és annak közterhei működési kiadásként szerepeltek.) Az alaptevékenységek kiadásain belül kiemelkedően magasak voltak a szociális tevékenység ráfordításai. Ezeket követően az elsősegélynyújtás képzésére, a véradásszervezésre és a menekültügyre fordított kiadások voltak a legjelentősebbek. A szociális tevékenység kiadásait nagymértékben növelte, s így e tevékenység szerepét felértékelte az ún. szociális célú árusítás kiadása, amelyet a megyei szervezetek egy része itt vett számba. Más megyei szervezetek e ráfordításokat a vállalkozási tevékenység kiadásaként mutatták ki, illetve egyes szervezeteknél változott a számbavétel módja a vizsgált időszakon belül is. A kiadások költségnemenkénti szerkezete a megyei szervezetek nyilvántartási hiányosságai miatt megbízhatóan nem értékelhető. Az azonban megállapítható, hogy átlagosan az összes kiadás mintegy 1/4-ét a bérköltség tette ki. A felhalmozási kiadások részaránya 1993. évben volt jelentős, ekkor elérte az összes kiadás 10%- át. A vállalkozási tevékenység kiadásai 1994. évtől ugrásszerűen növekedtek, az 1993. évi kiadásnak az 1994. évi négyszerese, az 1995. évi megközelítően kétszerese volt. 3.1 Az OT kiadásainak alakulása 1992-1994. között az OT kiadásai folyamatosan nőttek (1994. évben már az infláció mértékénél alacsonyabb ütemben), 1995-ben az előző évihez képest 24,5%-kal csökkentek. 1992. évben az OT összes kiadása 251,3 M Ft-ot, 1994. évben 375,7 M Ft-ot, 1995. évben 283,6 M Ft-ot tett ki. 1993. évtől a kiadások jelentősen meghaladták a tárgyévi bevételeket. A vizsgált időszak egészében többet fordított az OT az alaptevékenységekre, 1993. évben pedig működésre is, mint a rendelkezésre álló tárgyévi forrás. Ezekben az években az OT a korábban képződött tartalékait élte fel. 1993. évben 232,4 M Ft bevétel mellett 342,9 M Ft kiadást számoltak el. 1994-1995. években a tárgyévi bevétellel nem fedezett kiadás 34,3 M Ft-ot, illetve 47,5 M Ft-ot tett ki. A tárgyévi bevétellel nem fedezett kiadásnövekedés részben a rendelkezésre álló források és kötelezettségvállalások egyidejű vizsgálatának elmaradására (pl. 1993. évi beruházások, 1994. évi sorsjegy kibocsátás), a nyilvántartások hiányosságaira, részben az OT költségvetése kidolgozásának hiányára vezethető vissza.