Koreografált gimnasztikai mozgássorok elsajátításának és reprodukálásának vizsgálata

Koreografált gimnasztikai mozgássorok elsajátításának és reprodukálásának vizsgálata Doktori tézisek Fügedi Balázs Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Sporttudományi Doktori Iskola Sport, Nevelés- és Társadalomtudományi Program Témavezetı: Prof. Dr. Rigler Endre egyetemi tanár, biológia tudományok kandidátusa Dr. Bognár József, egyetemi docens, PhD Hivatalos bírálók: Dr. Bánhidi Miklós, fıiskolai tanár, PhD Dr. habil. Ozsváth Károly, egyetemi docens, CSc Szigorlati bizottság elnöke: Dr. habil. Gombocz János, egyetemi tanár, CSc Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Bognár József, egyetemi docens, PhD Dr. Falus Iván, egyetemi docens, CSc Dr. Hamar Pál, egyetemi docens, PhD Budapest 2006

Koreografált gimnasztikai mozgássorok elsajátításának és reprodukálásának vizsgálata Doktori tézisek Fügedi Balázs Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Sporttudományi Doktori Iskola Sport, Nevelés- és Társadalomtudományi Program Témavezetı: Prof. Dr. Rigler Endre egyetemi tanár, biológia tudományok kandidátusa Dr. Bognár József, egyetemi docens, PhD Hivatalos bírálók: Dr. Bánhidi Miklós, fıiskolai tanár, PhD Dr. habil. Ozsváth Károly, egyetemi docens, CSc Szigorlati bizottság elnöke: Dr. habil. Gombocz János, egyetemi tanár, CSc Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Bognár József, egyetemi docens, PhD Dr. Falus Iván, egyetemi docens, CSc Dr. Hamar Pál, egyetemi docens, PhD Budapest 2006

BEVEZETÉS Az általunk választott téma egy adott mozgásos tevékenységre, illetve annak komplex tanítási-tanulási folyamatára utal. Erre a komplex folyamatra rendkívül sok tényezı külsı és belsı egyaránt hat. Ezen külsı és belsı tényezık befolyásoló hatásainak következtében az emberi mozgástanulás célja a cselekvés biztonságos, készségszintő elsajátítása, illetıleg az elsajátított motoros tevékenység mind tökéletesebb feladatmegoldásainak bemutatása különféle mozgásos szituációkban és helyzetekben (Magill, 1993). Célként általában az jelenik meg, hogy a megszerzett mozgásos ismereteket minél pontosabban, szélesebb alkalmazási körben, illetve minél hosszabb távon tudjuk biztonsággal végrehajtani (Schmidt, 1988). A sportmozgások jellemzı jegyeit számos tudományterület vizsgálta, és vizsgálja napjainkban is (Frenkl, 2004; Istvánfi, 2006; Tihanyi, 2006). Jelen vizsgálat esetében minket a sporttudomány neveléselméleti megközelítése érint leginkább, mely során választ keresünk a koreografált mozgássorok elsajátításának és reprodukálásának elméleti és gyakorlati kérdéseire. Dolgozatunkban koreográfiának fogadjuk el mindazon megismételhetı és reprodukálható mővészeti és sport mozdulatok, mozgások összességét, melyeknek térbeli, idıbeli, dinamikai jellemzıi vannak. Alapvetı követelményként jelenik meg az elemek összekapcsolása, összekoordinálása a mozdulatok kiinduló és befejezı helyzetének összekapcsolásával. Ennek alapján koreografált sportmozgásokhoz tartozik többek között az RG, aerobik, torna, jégtánc és szinkronúszás. Közös mindegyikben, hogy többé-kevésbé a gimnasztikai mozgásokra épül, illetve annak mozgáselemeit használja fel. A koreografált mozgássorok elsajátítása és végrehajtása során a minıségi és értékelési mutatók igen széles skálán mozognak. Mindez nem tudható be csupán csak az egyéni eltéréseknek, és szubjektív determináltságnak, hiszen az azonos, vagy megközelítıleg azonos iskolai feltételek és tantervi mutatók mindenki számára biztosítják a tökéletes, vagy legalábbis megfelelı, végrehajtás lehetıségét. Szintén problémát jelentett kutatásunk tervezésekor annak mérlegelése, hogy a számunkra lényeges mozgások, mozgássorok reprodukciójának színvonala önmagában mennyire jelzi a mozgástanulás eredményességét (Nádori, 1993; Rigler, 1987). A motoros teljesítmények vizsgálatában többnyire a teljesítményt befolyásoló komponensek izolált megközelítésével és vizsgálatával találkozhatunk (Rigler, 1987). Kutatásmódszertanilag a legkézenfekvıbb és leginkább mérhetı a mozgást végrehajtó ember alkati sajátosságainak, konstrukciójának objektív leírása, amelyek aránylag jól megtalálhatóak 2

a szakirodalomban (Ángyán, 2005; Ozsváth, 2004a, 2004b). A mozgáshoz szükséges energetikai háttér képességekben kifejezıdı szintjének kimutatását ugyancsak számos vizsgálatban olvashatjuk (Hepp, 1973; Mészáros, 1995, 2004; Nádori és mtsai; 1998; Radák 1999, 2004; Tihanyi, 1999, 2005). Számolnunk kell azonban azzal, hogy az így nyert információkban nem mindig az fejezıdik ki, amit jelen esetben célzottan vizsgálni kívánunk. Márpedig az általunk vizsgálni kívánt motoros tanulási folyamatok összetevıi, és a reprodukció eredményességének vizsgálata összetett vizsgálatok elvégzését teszik szükségessé. Az összetett vizsgálatok többféle egymást támogató módszer és eszköz használatát igénylik, emellett széleskörő minta alkalmazását. A témánkat érintı sportmozgások egy bizonyos csoportját a meghatározott szerkezető, zárt készségek csoportjába tartozó koreografált mozgásokat az általános iskolai tanulók nem szívesen gyakorolják, népszerőtlen körükben (Batta, 2002). Tanulmányunk alapján azonban egyértelmőnek tőnik, hogy a gimnasztika mozgásanyaga fontos eszköz a gyermekek motoros képességének fejlesztésében (Fügedi, Bognár, Honfi és Rigler, 2005). Számos kondicionális és koordinációs képesség fejlesztése a legideálisabban a gimnasztika eszközrendszerével valósítható meg (Fügedi és Rigler, 2002) és valószínőleg minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gimnasztika mozgásanyagának gyakorlása az összes motoros képesség fejlıdésére pozitív hatással van (Fügedi, Bognár és Honfi, 2006). Az elıbb említett tényekbıl érthetı, hogy a gimnasztikai mozgásformák gyakorlásában és elsajátításában fontos szerepet játszik a testnevelı tanár tudása, hozzáállása és mindennapos tevékenysége. Épp ezért nyilvánvaló, hogy a gimnasztika mozgásanyaga jelentıs szerepet kap a testnevelı tanárképzés elméleti és gyakorlati területein is. A testnevelı tanári tevékenységhez kapcsolódó gimnasztikai mozgásanyag végrehajtása, tervezése és oktatása kiemelt feladatként jelenik meg minden testnevelı tanárképzı intézmény programjában (Fügedi, Bognár és Honfi, 2006). Ennek megfelelıen a testnevelı tanárjelöltek alapos képzést kapnak a testgyakorlati ág elméletébıl és gyakorlatából, ugyanakkor az iskolai tanítási-nevelési gyakorlat során az oktatásban is megpróbálják ezeket alkalmazni. Nem szabad tehát figyelmen kívül hagyni a tanulók attitődjeinek vizsgálatakor a testnevelés szakos hallgatók és a testnevelı tanárok tapasztalatainak, véleményének és hozzáállásának elemzését sem. Ezek alapján azt gondoljuk, hogy meg kell vizsgálni az oktatási folyamatban részt vevı mindkét oldal tapasztalatát és hozzáállását a kérdéshez. 3

CÉLKITŐZÉS Mindezek alapján kutatási célkitőzésünk, hogy a mozgásos cselekvéstanulás, azon belül is a meghatározott tér-, idı-, dinamikai jellemzıkkel rendelkezı koreografált, mesterséges mozgássorok, mint amilyen a gimnasztika mozgásanyaga, elsajátítását, elsajátíttatásának folyamatát megismerjük. A témát két fı irányból közelítjük meg, melyek egyik oldalról a mozgástanulás, reprodukció, illetve a másik oldalról a tapasztalat, vélemény és attitőd. A) Célunk feltárni a motoros tanulás jellemzı jegyeit a koreografált mozgások tekintetében. Alaposan szeretnénk megismerni az általános iskolások és testnevelıik gimnasztikai mozgások elsajátításához történı hozzáállását, az elsajátítás folyamatáról és eredményességérıl alkotott véleményét. Érdeklıdéssel fordulunk azon életkor felé, ahol a mozgás sokfélesége a gyermekeknél kialakul, és az egyén egyik jellemzıje lesz. Vizsgálódásainkat a következık mentén tervezzük: 1. Célunk megállapítani, hogy gimnasztikai mozgássorok reprodukálásának eredményességét mennyire befolyásolja az idıtartam és az alkalmazott oktatási módszer. 2. Célunk feltárni, hogy mi a tapasztalata, véleménye és attitődje a diákoknak és testnevelı tanáraiknak a koreografált mozgások tanulásáról, és milyen igény fogalmazódik meg részükrıl ezzel kapcsolatban. B) Célunk továbbá az általános mozgásoktatás során szerzett ismeretek szintjének vizsgálata a testnevelés szakra felvételizık körében, valamint feltárni a leendı testnevelı tanároknak a koreografált, mesterséges mozgások oktatásához való hozzáállását. A témával kapcsolatban a következı alcéljaink fogalmazódtak meg: 1. Feltárni, hogy mit mutat a testnevelés szakra jelentkezık, valamint a testnevelés szakos hallgatók a koreografált vagy mesterséges gyakorlatsorokhoz kapcsolódó motoros teljesítménye a mozgástanulás és mozgásstabilitás kapcsán. 2. Megvizsgálni a testnevelés szakos hallgatók tapasztalatait és attitődjét a gimnasztikai mozgásanyaggal kapcsolatban, figyelembe véve az oktatás általános iskolai és fıiskolai rendszerét, valamint funkcióit a tárgyi, személyi feltételek, tanórák rendszere, követelmények kapcsán. Vizsgálataink spektruma az oktatási folyamatban szereplı résztvevık kétpólusú elemzését öleli fel. Egyrészrıl a testnevelı tanárképzésbe bekerülı, abban részt vevı, illetve már végzett testnevelık, valamint a közoktatásban szereplı, elsısorban általános iskolás, felsı tagozatos tanulók mozgástanulás terén nyújtott teljesítményeinek és tapasztalatának, 4

véleményének feltárását tőztük ki célul magunk elé. Úgy véljük, hogy az oktatási tanulási folyamat bármilyen aspektusa csak mindkét oldal (oktatói tanulói) hozzáállásának, teljesítményének feltárásával történhet. A következı konkrét kérdésekkel és hipotézisekkel kezdtünk neki a vizsgálatainknak. Kérdésfeltevések A vázolt probléma kapcsán kérdéseink két témakör mentén merültek fel. Ez a két témakör a következı: A) a mozgástanulás sajátosságainak megnyilvánulása, gyakorlati tapasztalatok az általános iskolások és testnevelıik részérıl, és B) a mozgástanulás és reprodukálás sajátosságainak komplex megnyilvánulása, gyakorlati tapasztalatok testnevelés szakra felvételizık és testnevelés szakos hallgatók részérıl. Természetesen az említett két fı irányvonal több részkérdés mentén fogalmazódott meg, melyek a következık: 1. Milyen oktatási módszerrel tanulnak eredményesebben egy gimnasztikai gyakorlatsort az általános iskolai tanulók? 2. Mi a véleménye, tapasztalata és igénye a diákoknak a koreografált mozgások tanulásáról? 3. Hogyan vélekednek a diákok a testnevelésóra gimnasztika jellegő mozgásairól? 4. Mi a testnevelık véleménye és tapasztalata a diákok koreografált mozgások tanulásával szembeni igényeivel? 5. Hogyan veszik figyelembe a testnevelı tanárok a tanulók igényeit a gimnasztika oktatási folyamatában? 6. Mit mutat a testnevelés szakra jelentkezık mozgásos teljesítménye a koreografált gyakorlatsorok kapcsán? 7. Mit mutat a hallgatók motoros teljesítménye koreografált mozgássorok reprodukálása során? 8. Mi jellemzi a gimnasztika óráinak számát, rendszerét, valamint tárgyi és személyi feltételeit az általános iskolában és a fıiskolán a testnevelés szakos hallgatók szerint? 9. Mi a véleménye és tapasztalata a hallgatóknak a gimnasztika rendszerérıl és követelményeirıl a testnevelı tanárképzésben és általános iskolában? 5

Hipotézisek A felmerült kérdésekkel kapcsolatban a következı hipotézisek fogalmazódtak meg bennünk: 1. Feltételezzük, hogy minél összetettebb egy oktatási módszer, annál eredményesebben mutatják be a tanulók az elsajátított gimnasztikai gyakorlatsort. 2. Úgy gondoljuk, hogy a diákok véleménye a koreografált mozgások elsajátításával kapcsolatban egyenletesen oszlik meg, illetve határozott igények fogalmazódnak meg részükrıl. 3. Feltételezzük, hogy a gimnasztika jellegő mozgásokkal szemben negatív beállítódottság tapasztalható a diákok részérıl. 4. Úgy gondoljuk, hogy a testnevelık nem, vagy alig vannak tudatában a diákok koreografált mozgások tanulásával szemben támasztott igényeivel. 5. Úgy véljük, a testnevelık nem veszik figyelembe a diákok felmerülı igényeit a koreografált mozgások elsajátításával kapcsolatban. 6. Feltételezzük, hogy a felvételizık koreografált gimnasztikai mozgássorok bemutatása kapcsán mutatott teljesítménye átlagosan alacsony szintet mutat. 7. Úgy véljük, hogy a testnevelés szakos hallgatók koreografált mozgássorok reprodukálása során nyújtott mutatói egyenletesen közepes teljesítményt tükröznek. 8. Azt feltételezzük, hogy a gimnasztika órák számával és rendszerével kapcsolatban nem merül fel kifogás a hallgatók részérıl, a tárgyi feltételeket az általános iskolában elégtelennek, míg a fıiskolán megfelelınek minısítik, ugyanakkor a tanárok szakmai felkészültségét mind az általános iskolában, mind a fıiskolán megfelelınek ítélik a hallgatók. 9. Úgy gondoljuk, hogy a gimnasztika rendszerével, habár követelményeit erısnek tartják, elégedettek a hallgatók, ugyanakkor képesek a testnevelı tanárképzésben oktatott koreografált és gimnasztikai mozgásformák célfeladatait maradéktalanul megvalósítani. ANYAG ÉS MÓDSZER A dolgozat hat kisebb-nagyobb vizsgálatra épül, melyek együttesen segítenek koreografált mozgások tanulása és reprodukciója során felmerült kérdéseinek megválaszolásában. Ezeket a vizsgálatokat a könnyebb érthetıség kedvéért itt egy összefoglaló táblázatban ismertetjük és 6

természetesen majd a következı fejezetben is egyenként dolgozzuk fel. Folyamatosan próbáltunk arra figyelni, hogy az ismétlıdések minimális szinten maradjanak, ugyanakkor ez néha elkerülhetetlen volt. Hogy mindig világos legyen mit vizsgáltunk, lényegesnek tartottuk a felmérés céljait is feltüntetni az egyes módszerek jellemzése kapcsán. A felmérések rendszere (az ismertetés a minta életkorát követi) Vizsgálat Minta Év, tanév Módszer Cél, tárgy 1. 10 éves tanulók (N=30) 2005 Megfigyelés, videó, hibaskála 32 ütemő zártláncú gimnasztikai gyakorlatsor Mozgástanulás, reprodukálás, hosszútávú memória 2. 10-14 éves tanulók (N=1073), testnevelık (N=13) 3. 18-25 éves felvételizık (N=532) 4. II. évf. fıiskolai hallgatók (N=32) 5. I-IV. évf. fıiskolai hallgatók (N=262) 6. IV. évf. fıiskolai hallgatók (N=27) 3 oktatási módszer 2004 Tanulók: kérdıív Testnevelık: interjú 2002/2003 Megfigyelés, Hibaskála 64 ütemő szabadgyakorlat 2004 Megfigyelés, videó, hibaskála 96 ütemő kéziszer-gyakorlat Tapasztalat, vélemény és attitőd a koreografált mozgássorok elsajátítási folyamatáról Mozgásreprodukálás színvonala, minısége és a hibázások száma Mozgástanulás, reprodukálás színvonala, minısége és a hibázások száma 2005 Kérdıív Tapasztalat, vélemény, attitőd a gimnasztika szerepét illetıen a közoktatás terén és a fıiskolán 2005 Kérdıív Tapasztalat, vélemény, attitőd a gimnasztika oktatásával kapcsolatosan Amint azt célkitőzéseink során is említettük kérdéseink eredményes megválaszolásához az oktatási folyamat mindkét pólusának (tanulói oktatói) teljesítményeit igyekeztünk felmérni mind a mozgástanulás, reprodukálás, mind a tapasztalat, vélemény és attitőd terén. Ugyanis a gimnasztikai mozgásformák elsajátítása, reprodukálása során nyújtott teljesítmény, valamint a gimnasztikai mozgássorok elsajátításáról alkotott vélemény, tapasztalat kapcsán szerzett információk csak akkor értelmezhetıek hatékonyan, ha mindkét érintett oldal eredményeit elemezzük. Másrészrıl mintavételünket meghatározta, hogy a fıiskolai (testnevelı) tanárképzés szintén az általános iskolai korosztály oktatására készíti fel a jelölteket. A felméréseket Eger és környékén végeztük, ahol az Eszterházy Károly Fıiskola, 7

mint (testnevelı) tanárképzı intézmény és az általános iskolák együttes jelenléte lehetıvé tette, hogy a pedagógusképzés munkálatainak minden fázisát figyelemmel kísérjük. Adataink kiértékeléséhez az SPSS 13.0 for Windows statisztikai programcsomagot használtuk. Az elemzés során alapstatisztikai számításokat, nem-paraméteres próbákat (Chi 2, K-independent), kétmintás t-próbát és varianciaanalízist (ANOVA) végeztünk. Az interjúk feldolgozását kvalitatív kutatási módszerrel végeztük. 1. vizsgálat: Gimnasztikai mozgássor különbözı módszerekkel történı elsajátításának vizsgálata A tanulókat egy vidéki általános iskola ötödik osztályaiból válogattuk ki. A testnevelı kollégák segítségével valószínőségi, véletlenszerő mintavételi eljárással választottuk ki az osztályonkénti 5 lány és 5 fiú tanulót (n=30, életkor: 10 év), akiknek három különbözı módszerrel oktattunk egy zártláncú, gimnasztikai mozgássort. Az eredmények kiszámításához egy saját magunk által összeállított és már kipróbált (Fügedi, 1999) hibaskálát használtunk. Vizsgálatunk során egyöntetően a hosszú távú memóriatárban tárolt mozgásos teljesítményeket vizsgáltuk egy 7 napos (1. számú vizsgálati helyzet), és egy 21 napos (2. számú vizsgálati helyzet) idıszak után. Az adatok kiértékelésére alapstatisztikai eljárást, kétmintás t-próbát és varianciaanalízist (ANOVA) alkalmaztunk. 2. vizsgálat: Felmérés általános iskolások és testnevelıik koreografált mozgások tanulásának tapasztalatáról Felmérésünkben Eger és környékérıl 13 iskolából 1073 fı 5-8. osztályos általános iskolai tanulót kérdeztünk meg kérdıíves módszerrel. Természetesen a teljes minta felmérésére törekedtünk, de csak 1073 felhasználható kérdıívet kaptunk vissza. A felmérésre a 2004/2005-ös tanév elsı félévében került sor. A kérdıív segítségével elsısorban a 10-14 éves tanulók mozgástanulással, azon belül is a koreografált mozgások elsajátításával kapcsolatos véleményére és tapasztalataira voltunk kíváncsiak. A témában nem találtunk korábban alkalmazott standardizált kérdıívet, s mivel a tapasztalatok, vélemények feltárására voltunk kíváncsiak kérdıívünk döntıen nyílt végő kérdéseket tartalmazott. A kérdıív validitását és reliabilitását elıkísérletek során próbáltuk ki. A kérdıív feldolgozása során kialakított numerikus kódok lehetıvé tették, hogy a nyílt és zárt végő kérdések kapcsán az eredmények statisztikai összehasonlítása megtörténhessen. Ehhez 8

az SPSS 13.0 for Windows statisztikai programot használtuk, melynek során alapstatisztikai elemzést, nem-paraméteres próbát (Chi 2 ) végeztünk. Kutatásunk során a pedagógiai folyamatot minden oldalról elemezve megkérdeztük a kutatásban részt vevı iskolák testnevelıinek véleményét és tapasztalatit is. Kérdéseinket interjú keretében (egyenként 3 óra) tettük fel döntı többségében a munkaközösség vezetı tanároknak (N=13). Életkoruk 24-52 év (M=39,54; SD=±9,519). A nemek megoszlása 7 nı (53,85%) 6 férfi (46,15%). A strukturált interjú során nyílt és zárt végő kérdéseket tettünk fel a testnevelıknek. A feldolgozást kvalitatív kutatási módszerrel végeztük. 3. vizsgálat: Testnevelés szakra felvételizık mozgásos teljesítményének vizsgálata A vizsgálatok elvégzésére a 2002-es és 2003-as tanévre felvételizık körében került sor. Mindösszesen 532 fı jelentkezıt mértünk fel, ebbıl 2002-ben 365 fıt, 2003-ban pedig 167 fıt (71,8% férfi, 28,2% nı). Életkor tekintetében a mintát három kategóriába soroltuk: 19 év alattiak (63,8%), 20-25 év közöttiek (24,7%), illetve 25 év felettiek (11,5%). Ez a késıbbiekben azért lehet fontos, mert a 19 évesnél fiatalabbak nappali tagozatra jelentkeznek szinte kivétel nélkül, míg a 25 évnél idısebbek a levelezıre. A középsı korcsoport a jelentkezés szempontjából felemás képet mutat. A vizsgálat során a felvételizık a mesterséges mozgások elsajátítása terén mutatott képességeikre, a mozgásminıségükre, és ezáltal a szakmához kapcsolódóan képezhetıségükre is kíváncsiak voltunk. A felmérés anyagául az akkor még kétlépcsıs felvételi eljárás során az alkalmassági vizsgán bemutatott 64 ütemő szabadgyakorlatot választottuk ki. A hivatalos pontozásos értékelés helyett mi itt is egy több szempontú értékskálát (Fügedi, 1999) alkalmaztunk annak eldöntésére, hogy a gyakorlat minısége, színvonala mit mutat a végrehajtás folyamata és a hibázások tekintetében. A mozgástanulás eredményességére, a gyakorlat folytonosságára vonatkozó eredményeket SPSS 13.0 for Windows statisztikai program segítségével vizsgáltuk, alapstatisztikai számításokat végeztünk. 4. vizsgálat: Testnevelés szakos hallgatók mozgásos teljesítményének vizsgálata A vizsgálatra a 2004/2005-ös tanév I. félévében került sor, amikor a hallgatók gimnasztikai tanulmányaik befejezéséhez közeledtek, és egy elıírt 96 ütemő kézisúlyzó-gyakorlatláncot kellett bemutatniuk. A mintavétel az adott évfolyam hallgatói közül valószínőségi, egyszerő véletlen mintavétellel történt. 9

Összesen 32 fı (50% férfi, 50% nı) vett részt a vizsgálatban, átlagéletkoruk 20,88 év (SD=+1,238). Esetükben is a már korábban alkalmazott hibaskálát (Fügedi, 1999) használtuk a kiértékeléshez. Gyakorlataikat elıre elkészített adatlapon értékeltük, majd utólag az elıforduló hibákat összegeztük és az eredményeket számítógépen rögzítettük. Az adatok értékelését itt is az SPSS 13.0 for Windows statisztikai programmal végeztük, melynek során alapstatisztikai számításokat és varianciaanalízist használtunk. 5. vizsgálat: Leendı testnevelık gimnasztikai mozgások oktatásához való viszonyulásának felmérése Kérdéseinket egy kérdıív formájába osztottuk szét az Eszterházy Károly Fıiskola testnevelés szakos hallgatói között. A felmérésre 2005/2006 tanév I. félévében került sor. Kutatási alanyokként a nappali tagozatos, testnevelés szakos hallgatókat választottuk, mert gyakorlati és elméleti tapasztalataink birtokában itt találkoztunk a legtöbb problémával a mozgásformák elsajátítása során. A teljes minta felmérésére törekedtünk, a kérdıíves módszert pedig azért választottuk, mert viszonylag nagy létszámot vizsgáltunk (262 fı). Korábbi, standardizált kérdıívet nem találtunk a témában, kérdıívünk érvényességét, reliabilitását pilot study eljárás során próbáltuk ki. Kérdıívünk nyílt és zárt végő kérdéseket tartalmazott. A kérdıívek összegyőjtése után az ilyenkor szokásos szabályoknak megfelelıen kódoltuk a nyílt végő kérdésekre kapott válaszokat, mely lehetıvé tette a kvantitatív összehasonlíthatóságot. 194 db kérdıív érkezett vissza, mely a megkérdezett személyek 74%-a. A kérdıívek elemzését az SPSS 13.0 for Windows statisztikai program segítségével végeztük. Kvalitatív és kvantitatív elemzés módszerével dolgoztunk, felhasználva a kereszttábla (crosstabuláció), Chi 2 számítás, K-independent próba eredményeket. 6. vizsgálat: Végzıs hallgatók véleményének vizsgálata a gimnasztika oktatásával kapcsolatban Felmérésünket a 2005/2006-os tanév I. féléve során végeztük az Eszterházy Károly Fıiskola azon utolsó éves testnevelés szakos hallgatói között, akik a vizsgatanításukra készültek. A vizsgálat során kérdıívet alkalmaztunk. A mintavétel során teljes minta felvételére törekedtünk, azonban az értékelhetı és feldolgozható kérdıívek száma összesen N=27 fı volt. Ez kicsit több mint a fele a diplomát szerzı végzıs hallgatói létszámnak. A felmért mintánkban a nemek megoszlása 51,7% férfi és 48,3% nı. 10

Önkitöltıs kérdıíves módszerrel győjtöttünk adatokat, a kérdıívünk zárt és nyílt végő kérdéseket tartalmazott, így kvalitatív és kvantitatív elemzéseket is végezhettünk. A kérdıív használhatóságát szintén elıkísérletekkel próbáltuk ki. Az értékelés az egyes kérdések elemzésével kezdıdött. A nyílt végő kérdéseknél a válaszok jellegét megvizsgálva azok jellemzıi alapján csoportokat és kódokat képeztünk. A statisztikai elemzést az SPSS 13.0 for Windows szoftverrel végeztük. Az adatokkal a skáláknak megfelelı alapstatisztikát és nemparaméteres statisztikát végeztünk. EREDMÉNYEK 1. vizsgálat: Gimnasztikai mozgássor különbözı módszerekkel történı elsajátításának vizsgálata Mindhárom módszer esetében jelentısen csökkentek a hibaszámok a két bemutatás között. Szignifikáns különbséget az 1. számú vizsgálati helyzetben a verbális és a vizuális akusztikus (zene) módszer között találtunk (F=3,787; p<0,035). A két vizsgálati helyzet összhibaszáma is szignifikáns különbséget mutat (t=5,034; df= 29; p<0,001). Az eredmények alapján feltőnı hogy a 2. számú vizsgálati helyzetben (21 napos) történı felidézés kevesebb összhibát (db=71), így jobb teljesítményt jelez, mint az 1. számú vizsgálati helyzetben (7 napos felidézés) (db=113). Ez a különbség megmutatkozik a statisztikai átlag és szórás értékekben is: a 2. számú vizsgálati helyzetben M=2,27; SD: +0,87, míg az 1. számú vizsgálati helyzetben M=3,62; SD:+1,92. A mozgásemlékezet és elıhívás a két bemutatás között mindhárom módszernél lényegesen javult, ez az összhibákat tekintve statisztikailag szignifikáns különbséget jelentett (t=3,505; df=25; p<0,002). A fiúk és a lányok gyakorlatbemutatásainak összehasonlításakor azt találtuk, hogy a lányok a vizuális módszert kivéve többnyire jobbak az elsı felidézés alkalmával (1. számú vizsgálati helyzetben), míg a fiúk kevesebb hibát vétettek a második felidézés alkalmával (2. számú vizsgálati helyzetben). Kutatási kérdésünk megválaszolásra került, hipotézisünket (1.), mely összetett módszerek alkalmazásának eredményességére vonatkozik, elfogadottnak tekinthetjük. 2. vizsgálat: Felmérés általános iskolások és testnevelıik koreografált mozgások tanulásának tapasztalatáról Mozgástanulással kapcsolatban elsısorban magára a folyamat fontosságára kérdeztünk rá, melyre a következı válaszokat kaptuk. A testneveléssel, mozgástanulással kapcsolatban a 11

pozitív válaszok (84,8%), a negatív válaszok aránya (11,6%), bizonytalankodók és más véleményen lévık (3,6%) (Chi 2 =2006,447; df=3; p<0,001). A mozgásformák, és ezáltal a koreografált gimnasztikai mozgások megítélésérıl a diákok által kedvelt és nem kedvelt tevékenységek mentén szereztünk információt. Kedvelt tevékenységnek minısült: játékos tevékenységek (32,9%), minden tevékenységet (13,4%), nincs válasz aránya (10,7%), fennmaradó (43%) jelenleg is alkalmazott tantervi anyag (Chi 2 =1480,207; df=14; p<0,001). Nem kedvelt tevékenység körébe tartozott: atlétikai futások (34,4%), és a gimnasztika (13,2%) (Chi 2 =2430,694; df=19; p<0,001). Választási lehetıség esetén szeretnének: játék -ot (17,2%), foci (12,1%), 0,5%-os válaszadási hiány mellett csak 9,6% nem válaszolt, 53,9% pedig továbbra is tantervi tartalom (Chi 2 =1245,152; df=26; p<0,001). Konkrétan a gimnasztika fontosságára kérdezve az általános iskolai diákok szerint: 78,1%-a igen és mindössze 16,6% utasította el határozottan (Chi 2 =1643,814; df=3; p<0,001). Testnevelıik tapasztalatáról, véleményérıl a diákok igényeivel kapcsolatban interjúk alapján szereztünk információt: ennek alapján a diákok játékot, és a versenyszerő feladatokat igénylik, futó és gimnasztikai feladatokat kerülik leginkább, kevésbé tőrik a monotóniát, kitartást igénylı mozgásformákat. A testnevelık csak felsorolni tudták milyen igényekkel találkoztak, nem tudják csoportosítani, kategorizálni a diákok tananyagra vonatkozó szükségleteit. A diákok igényeit csak játékok esetében veszik figyelembe ( zsarolás ), ugyanakkor a testnevelık fele elutasítja fele támogatná a tartalom közös meghatározását. Hipotéziseinket illetıen azt mondhatjuk, hogy azon hipotézisünk (2.), mely a diákok véleményét a koreografált mozgások elsajátításával kapcsolatban megosztottnak jellemezte, nem igazolódott, viszont a határozott igények felmerülése beigazolódott, mert az alkalmazás arányait tartják elsıdlegesen kifogásolható ténynek. Kijelenthetjük azt is, hogy nem tapasztalható egyértelmő negatív ellenállás e mozgásformákkal szemben (3. hipotézis). Szintén kijelenthetjük, hogy hipotézisünkkel ellentétben (4. hipotézis) a testnevelık igenis ismerik a diákok elvárásait a koreografált mozgások elsajátításával kapcsolatban, azonban feltételezésünk ellenére (5. hipotézis) ha csekély mértékben is, de figyelembe veszik azokat. 3. vizsgálat: Testnevelés szakra felvételizık mozgásos teljesítményének vizsgálata A vizsgálat segítségével azt próbáltuk feltárni, hogy mit mutat a testnevelés szakra jelentkezık teljesítménye a koreografált vagy mesterséges gyakorlatsorok mozgástanulása és mozgásstabilitása kapcsán. 12

Felvételizık esetében a gyakorlat értékelése során az általunk használt hibaskála alapján minden hibatípus (8) magas számban fordult elı, a felvételizık 8%-a (n=42 fı) bele sem kezdett a gyakorlatba, valamint 14%-a (n=74 fı) nem tudta befejezni a gyakorlatot. Legtöbbször a halmozott tartáshiba (átlag: 2,5), illetve ízületi elégtelenség (átlag: 2,4) fordult elı. Egyértelmően alacsony színvonalú teljesítmény. A gyakorlat abbahagyása legtöbbször (64,5%) az azonos alapformáknál történt (Chi 2 =466,975; df=30; p<0,001), a hibák elıfordulása pedig az összetett testmozgás (33%), és a kar-lábmunka együttes alkalmazása (30,1%) során volt megfigyelhetı legtöbbször (Chi 2 =844,267; df=12; p<0,001). Kutatási kérdésünket ebben az esetben is megválaszoltnak tekintjük, hipotézisünket (6.), mely a felvételizık alacsony motoros teljesítményét feltételezte a gimnasztikai mozgások kapcsán, igazoltnak tekintjük. 4. vizsgálat: Testnevelés szakos hallgatók mozgásos teljesítményének vizsgálata A mozgásos teljesítmények vizsgálata során a következı eredményeket kaptuk. A hallgatók összes mozgástanulásra fordított ideje (perc): min.:15 max.:300 átlag:160,39; SD:+83,130, a mozgástanulásra fordított alkalom (hányszor): min.:1 max.:6 átlag:3,97; SD:+1,703, elızı félévi tanulmányi átlag: min.:2,80 max.:4,00 átlag:3,448; SD:+0,339, a gyakorlat eredménye (hibák száma): min.:3 max.:38 átlag:17,40; SD:+7,894. A nemek között statisztikai különbséget találtunk (F=4,304; p<0,047), a nıi hallgatók szignifikánsan több hibát vétettek. Ugyanakkor több idıt is fordítanak a gyakorlásra. Nem találtunk magas korrelációt a gyakorlás összideje, a gyakorlások száma, valamint az érdemjegyek és a bemutatás hibaszámainak alakulása között. A statisztikai mutatók nem szignifikáns eredményeket mutattak A gimnasztikai bemutatás összhibaszámának tekintetében a 96 ütembıl álló kézisúlyzó-gyakorlatláncot a hallgatók mintegy egyötöde (21,9%) mutatta be kevesebb, mint tíz hibaponttal, míg 12,5%-nak több mint 31 hibapontja volt. Kutatási kérdésünket megválaszoltnak tekintjük, hipotézisünket (7.), mely a testnevelés szakosok gimnasztikai mozgások során nyújtott egyenletes teljesítményét feltételezi, elfogadottnak minısítjük, de a teljesítményszintet a képzés sikerének ítéljük, és úgy véljük nem elegendı a késıbbi munka során. 5. vizsgálat: Leendı testnevelık gimnasztikai mozgások oktatásához való viszonyulásának felmérése 13

Leendı testnevelı tanárok, testnevelés szakos hallgatók a gimnasztika órák számát és rendszerét képzésükben 85,6%-ban megfelelınek, 14,4%-ban nem megfelelınek ítélik (Chi 2 =98,165; df=1; p<0,001). A tárgyi feltételek minısítése során a fıiskolán 62,9%-ban jónak mondhatónak, 16% tökéletesnek, és 14,9% közepes szintőnek ítélik a körülményeket. Elégségesnek és hiányosnak mindössze 6,2% (Chi 2 =238,732; df=4; p<0,001) minısítette a feltételeket. A tárgyi feltételek általános iskolai megítélésében 42,2% tökéletesnek vagy jónak, 35,1% csak közepes szintőnek értékelte a körülményeket. A hallgatók 13,5%-a elégségesnek, 9,3%-a hiányosnak tapasztalta a feltételeket (Chi 2 =93,732; df=4; p<0,001). A fıiskolai tanárok szakmai felkészültségét a gimnasztika oktatásához 66,0% jónak és 24,7% tökéletesnek értékelte. Közepes választ 7,7%, míg elégségest 1,5% adott (Chi 2 =196,144; df=3; p<0,001). Az általános iskolai tanárok szakmai felkészültségérıl 46,9% jó, 35,1% közepes értékeléssel nyilatkozott a gimnasztika oktatása kapcsán. Emellett megjelent a tökéletes (7,2%), elégséges (7,7%) és hiányos válasz is (3,1%) (Chi 2 =150,381; df=4; p<0,001). A nemek között szignifikáns különbséget találtunk abban a kérdésben, hogy a fıiskolán a gimnasztikai tantárgy követelményei milyen szintőek (Chi 2 =18,810; df=5; p<0,002). A kérdésre szignifikánsan több férfi jelezte, hogy teljesíthetık a követelmények, mint a nık. Ugyanakkor számottevıen több nı jelezte, hogy sok gyakorlással teljesíthetı, mint amennyi férfi. Ugyanígy szignifikáns különbség volt abban, hogy mennyi idıt kellene eltölteni a gimnasztika gyakorlásával (Chi 2 =14,555; df=4; p<0,006). Ezek szerint a nık szignifikánsan többen jelezték, hogy három vagy több óra szükséges a követelmények teljesítéséhez. Hasonlóan, szignifikáns különbség található abban a kérdésben is, hogy a fıiskolán heti hány tanóra lenne elegendı a gimnasztika tananyagának elsajátításához (Chi 2 =9,471; df=2; p<0,009). A férfiak jóval többen válaszolták hogy 1 óránál kevesebb, míg a nık, hogy heti két óránál több. Hipotézisünket (8. hipotézis) illetıen azt mondhatjuk, hogy a tanórák száma és rendszere esetében igaznak bizonyult a feltételezésünk azon része, mely a hallgatók véleményével kapcsolatban azt feltételezte, hogy nem merül fel kifogás az órák számával és rendszerével kapcsolatban. Szintén ezen feltételezésünk alapján azt mondhatjuk, hogy a tárgyi feltételrendszert csak az arányokban látják máshogy, de az általános iskolában mindenképpen gyengébbnek ítélik. A személyi feltételek esetében ugyancsak beigazolódott feltételezésünk azon része, miszerint a tanári felkészültséggel a gimnasztikai mozgásformák oktatásához elégedettek a hallgatók. 14

A követelmények nehézségére vonatkozó megállapításunk (9. hipotézis) nem minısült igaznak, mert egyértelmően azt mondták a hallgatók, hogy mindkét szinten (általános, felsıoktatás) teljesíthetı a követelményrendszer. 6. vizsgálat: Végzıs hallgatók véleményének vizsgálata a gimnasztika oktatásával kapcsolatban Végzıs testnevelés szakos hallgatók véleményét a gimnasztikai mozgásformák oktatásával kapcsolatban a következı kérdések mentén vizsgáltuk. Miért fontos a gimnasztika alkalmazása a közoktatásban: segíti a bemelegítést (40,7%), sokféle mozgástartalom tartozik hozzá (18,5%), elıkészít az órára (11,1%), rend, fegyelem, figyelem fejlesztésére alkalmas (7,4%), erkölcsi-akarati tulajdonságok fejlesztésére jól használható (7,4%), illetve bonyolultabb gyakorlatok elıkészítésére (3,7%) alkalmas. Nem válaszolt a kérdésre 11,1% (Chi 2 =17,852; df=6; p< 0,007). Megfigyelhetı mennyire leszőkül a gimnasztikai szerepének, feladatának meghatározása. Mivel elégedettek saját képzésüket illetıen: a végzıs hallgatók 37,0%-a nagyjából vagy teljes egészében elégedett a gimnasztika-oktatással, 7,4% az elmélettel és a gyakorlattal, míg 3,7-3,7% csak az elmélettel vagy csak a gyakorlati résszel elégedett. Nem válaszolt 48,1% (Chi 2 =23,444; df=5; p<0,001). Mivel nem elégedettek saját képzésüket illetıen: kevés tanóra (7,4%), az elmélet és gyakorlat közötti összhanghiány (7,4%), gyenge elméleti és gyakorlati követelmények (7,4%) és ahány tanár, annyiféle gyakorlatvezetés (7,4%). Érdemes megemlíteni a kevés az elmélet (3,7%) válaszokat. Nem válaszolt 66,7%. A válaszok statisztikailag szignifikáns különbséget mutattak (Chi 2 =48,778; df=5; p<0,001). Mindkét esetben elgondolkodtató a nem válaszolók magas aránya. Hogyan alkalmazná a gimnasztikát munkája során: nem válaszolt (18,5%), legnagyobb százalékban (51,9%) bemelegítésként. Említésre méltó a mindent válasz, ami a hallgatók által felsorolt összes választ magában foglalta, azaz: bemelegítést, gyakorlatvezetést, bemutatást, kiegészítésként, képességfejlesztésként és fegyelmezésként, és amely 22,2%-ban jelent meg. A válaszok statisztikailag szignifikáns eredményt adtak (Chi 2 =20,545; df=3; p<0,001). Milyen szinten alkalmazná a gimnasztikát: nem válaszolt a kérdésre 48,1%, míg 33,3% mindig használná az oktatás során, 7,4% említette, hogy a megfelelı módszertan alapján, míg 3,7-3,7% azt válaszolta, hogy mindent tanítana, a tanultak alapján, illetve keveset tanítana. Szignifikáns különbség volt megfigyelhetı (Chi 2 =189,591; df=5; p<0,001). 15

Ennek alapján hipotézisünket (9. hipotézis) csak részben fogadhatjuk el, és megállapíthatjuk, hogy a végzıs hallgatók is elégedettek a testnevelı tanárképzés keretein belül történı gimnasztika oktatás rendszerével, követelményeit teljesíthetınek ítélik, azonban nem képesek az oktatási feladatok maradéktalan megvalósítására, a gimnasztika alkalmazását leszőkítve értelmezik. Tehát feltételezésünk ellenére nem képesek a koreografált gimnasztikai mozgásformák oktatásának célfeladatait megvalósítani. KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgálatok, felmérések ismertetése után a kapott eredmények alapján szeretnénk összefoglalni munkánkat. Amint a bevezetıben is utaltunk rá vizsgálódásainkat két fı irányvonal mentén terveztük, melyek a következık voltak: 1. Koreografált, gimnasztikai mozgások elsajátítása, tanulása, reprodukálása; 2. Koreografált, gimnasztikai mozgások elsajátításával, tanulásával kapcsolatos vélemények, tapasztalatok, attitődök; Mindenekelıtt az általunk használt kifejezés (koreográfia) sportterminológiai alkalmazásának validitását kellett feltárnunk, melyet a vonatkozó irodalom tartalomelemzésével tettünk meg. A szakirodalom elemzésekor nem kaptunk válasz arra, hogy a mozgásszerkezet tér-, idı- és dinamikai voltán kívül, valamint a jelrendszer által történı rögzítésen túl mi a konkrét követelménye egy koreográfiának, egy cselekvéssorozatnak. Nem találtunk információt arra sem, hogy milyen elemekbıl kell állnia egy koreografált cselekvésnek, és egyáltalán hány elem meríti ki a koreográfia fogalmát. Azonban megállapítjuk, hogy a koreografált mozgások névvel fémjelzett mozgások mindenképpen az összetett ciklikus, zárt mozgáskészségeket igénylı, tanult vagy mesterséges mozgásaink közé tartoznak. A mozgássort tekintve pedig amennyiben az új mozdulat kiindulóhelyzete megegyezik a következı befejezı helyzetével már koreografált mozgásokról beszélhetünk. Szintén meghatározó volt számunkra a mozgástanulás szempontjából a reprodukálás terminológiai értelmezése. A szakirodalom tanulmányozása alapján kutatásunk szemszögébıl reprodukciónak tekintjük mozdulatok, mozgások, mozgássorok eredményes (a célnak megfelelı), és önálló (nem csak utánzott) megismétlését, melyek a mozgástanulás autonóm fázisába tartoznak, és nem hatnak rájuk a külsı és belsı tényezık. A kivitelezés sikerességét azonban nagyban befolyásolja a mozgásügyesség koordinációs fejlettségi szintje. Ennek 16

alapján azt is kijelenthetjük, hogy maga az eredményes reprodukció, a megismétlés, a mozgástanulás sikerességének egyik ismérve lehet. Azonban a teljesítmények objektív értékelése, és a mozgástanulás szintjének megállapítása érdekében mindenképpen részletes, több szempontra kiterjedı értékelıskálát kell alkalmazni (Fügedi, 1999; Hamar, 1999). Vizsgálatainkat több szinten szerveztük meg, hogy minél átfogóbb képet tudjunk adni a pedagógiai folyamatban szereplıkrıl, és minél több oldalról ismerjük meg a gimnasztikai mozgásformákkal kapcsolatos sajátosságokat. Úgy érezzük az ismertetett hat vizsgálat kellıképpen felöleli az oktatási folyamatban résztvevık teljesítményeit, tapasztalatait, attitődjeit, és alapos információval szolgál számunkra. Ugyanakkor a kétpólusú (tanulói oktatói) megközelítés lehetıvé tette, hogy átfogó képet, és hatékonyan integrálható ismereteket szerezzünk a gimnasztikai mozgásformák elsajátításával, és ezen mozgásformákhoz való hozzáállással kapcsolatban. Elvégzett vizsgálataink integrálása alapján három irányvonal mentén fogalmazódik meg bennünk a dolgozat hasznosíthatósága, melyek a következık: a mozgástanulás, reprodukálás minıségi javítása az általános iskolában; a (köz)oktatás tartalmi korszerősítése a gimnasztika mozgásanyaga kapcsán; a testnevelı tanárképzés során oktatott ismeretek hatékonyabb adaptálása az általános iskolára. A mozgástanulás, reprodukálás teljesítményeit vizsgálva (1., 3., és 4. vizsgálat) egyöntetően megállapítható, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni az általános iskola tekintetében a koreografált, gimnasztikai mozgásformák sokrétő oktatására. Mint a mozgástanulás szempontjából érzékeny korszak - 6-12 év (Farmosi, 1999) - ennek az idıszaknak felelıtlen kezelése visszafordíthatatlan hibákhoz vezethet. Mind az általános iskolás korosztály, mind a felsıoktatásban szereplık (testnevelı tanárképzés) ez irányú motoros teljesítményei (1., 3., és 4. vizsgálat) és tapasztalatai (2., 5., és 6. vizsgálat) azt mutatják, hogy nem kapnak kellı hangsúlyt ezen mozgásformák az érintett idıszakban, pedig nem tapasztalható egyik fél részérıl sem elzárkózás a tevékenységtıl. A gimnasztikai mozgásformák változatos tartalmuknál (szabad, társas, szer, zenés, képességfejlesztı gyakorlatok) fogva hatékony eszköze lehet a mozgáskultúra sokrétő fejlesztésének. Mindehhez a hatékony oktatási módszer megválasztása hosszú távon is eredményes mozgásmegırzést, memorizálást eredményez. Az emlékezés felidézés pszichológiája alapján (Atkinson et al, 2005; Eysenck, 1997) pedig sokoldalú, színes emléknyomoknak kell raktározódniuk, hogy késıbb sikeres elıhívási kísérletek során jó teljesítményt kapjunk. Eredményeink alapján úgy tőnik, hogy a mozgástanulást, -tanítást hivatásszerően választók (testnevelés szakra felvételizık) körében tudatos felkészülés után sem kielégítı a 17

koreografált gimnasztikai mozgásformák reprodukálása (3. vizsgálat). Természetesen, mint említettük esetükben a felkészülést kontrollálni nem tudtuk, de úgy gondoljuk, hogy részükrıl igazán elvárható lenne a mozgásos teljesítmények magas színvonala. Felmerül a kérdés, ha nem rendelkeznek széleskörő, és a mozgáskultúrát hatékonyan fejlesztı mozgásos ismeretanyaggal, hogyan lesznek majd képesek a jövı nemzedéket oktatni? Felméréseink alapján az tőnt ki, hogy elıképzettség esetén (testnevelés szakosok) már nem a mozgástanulásra fordított idı, gyakorlások száma, tanulmányi eredmények a befolyásoló tényezık az eredményes mozgásreprodukálás estében (4. vizsgálat). Ennek alapján azonban kijelenthetjük, hogy csak a hozott képességek lehetnek meghatározóak a sikeres teljesítés szempontjából, ezeknek megalapozása azonban csak az általános iskolában történhet. Ez megint csak az általános iskolai mozgásoktatás színvonalának minıségi javítását teszi szükségessé. Vizsgálataink alapján úgy gondoljuk, hogy az eredményes mozgásoktatás érdekében már hat éves kortól, de tíz éves, 5. osztályos tanulók esetében mindenképpen külön kell választani a fiúk és a lányok számára hatékony oktatási módszereket. Ezt támasztják alá eredményeink (1. vizsgálat), miszerint az általános iskolában az érintett korosztály esetében a mozgásmegırzés eredményessége lányok esetében hosszabb távon gyengébbnek minısült. Ez a tendencia a felnıttkorra valószínőleg nem tudatosan, de kiforrja magát, mert testnevelés szakos hallgatók vizsgálata esetén bebizonyosodott, hogy a nıi hallgatók szignifikánsan több idıt fordítanak koreografált gimnasztikai mozgások elsajátítására (4. vizsgálat). Tehát tudatában vannak annak, hogy számukra több idı szükséges a gimnasztikai mozgásformák elsajátításához. Valószínőleg ennek köszönhetı, hogy a mozgáskivitelezés minısége estükben jóval magasabb szintő (Fügedi, 1999; Fügedi és Rigler, 2002; Fügedi, Rigler és Sztankó, 2004), mint a férfiak estében, akiknek viszont hatékonyabb a mozgásmegırzésük. Szintén érdekes kérdésként merül fel, hogy mennyire fontos az, hogy jól képzett testnevelı tanárok foglalkozzanak már az általános iskola kezdeti idıszakában is a gyerekekkel? A megfelelı mozgásfejlıdés, -fejlesztés érdekében mindenképpen szükséges lenne, hogy a megfelelı képzettséggel rendelkezı, testnevelı tanárok tanítsanak minden évfolyamon. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy szintén érdemes a közoktatás tartalmi korszerősítésének átgondolása a gimnasztika mozgásanyaga kapcsán. Az a közhiedelem, miszerint a diákok nem szeretik a koreografált és gimnasztikai mozgásformákat, csak részben bizonyul igaznak. Igaz, hogy a hagyományos poroszos, katonás rend és fegyelmezı gyakorlatok, valamint csoportos gimnasztikai feladatok hatásukat és érvényüket vesztették és inkább szervezési feladatként jelentkeznek (Hamar, 2001b), de a sokrétő 18

gimnasztikai mozgásanyag többi része továbbra is érdeklıdésre tart számot (2. vizsgálat). Eredményeink alapján egyértelmőnek tőnik az a tény is, hogy nem tapasztalható konkrét negatív beállítódottság ezen mozgásformákkal szemben. Habár nem a legkedveltebb mozgásformák közé tartozik, de általánosan elfogadott és szükségesnek ítélt mozgáscsoport. Mindez igaz az általános iskolás korosztály (2. vizsgálat) és a testnevelı tanárképzésben részt vevık (5. és 6. vizsgálat) részérıl is. Azonban eltérı oldalról közelítik meg a megfogalmazást. Az általános iskolások meglepı módon tisztában vannak a gimnasztikai mozgásformák szerepével és fontosságával, azonban az alkalmazás formájával és arányaival kapcsolatban merültek fel részükrıl kifogások. Sokan szeretik közülük a gimnasztikai tevékenységet, de szeretnék annak minél inkább változatos formáit használni (zenés, társas, táncos, játékos, stb.). Szintén érdekesnek bizonyult, hogy a gimnasztika mozgásanyaga közül a képességfejlesztést is fontosnak ítélték. Ugyanakkor a testnevelı tanárképzésben részt vevık is elismerik fontosságát, és egyértelmően fontosnak tartják alkalmazását, de eredményeink alapján egyértelmően világos számunkra, hogy az általuk megtanult (ebbıl következıen a testnevelı tanárképzésben oktatók által tanított) tartalmak sajnos nem egyeznek a diákok igényeivel. Leendı testnevelı tanárok megfogalmazásában a gimnasztika csak mint bemelegítés és képességfejlesztés, esetlegesen fegyelmezı eszköz jelenik meg (6. vizsgálat). Habár az oktatás során minden testnevelı tanárképzı intézmény nagy hangsúlyt fektet a gimnasztikai mozgásformák sokrétő oktatására és alkalmazására, a kikerülı pedagógusok, testnevelık részérıl leszőkül annak alkalmazása. Ez mindenképpen az oktatási folyamatban részt vevık érdekeinek összehangolásának szükségességét jelzi. A testnevelı tanárképzés hatékonyabb adaptálása tehát az általános iskolában jelentkezı igények alapján szintén szükségesnek tőnik. Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy a diákok elvárják a sokrétő és színes alkalmazását a gimnasztikai mozgásformáknak (2. vizsgálat), a leendı testnevelı tanárok ennek megvalósítására azonban kevésbé tőnnek alkalmasnak, hiszen a bemelegítésként és képességfejlesztésként alkalmazott gyakorlatok (6. vizsgálat) nem elégítik ki a diákok igényeit. Ugyanakkor gyakorló testnevelı tanárokkal készített interjúink során (2. vizsgálat) kiderült számunkra, hogy a tanárok tisztában vannak a diákok felmerülı igényeivel, de a koreografált gimnasztikai mozgásformák alkalmazása esetükben is többnyire csak a gimnasztika bemelegítés funkciójára szőkül le. Megoldást a testnevelı tanárképzésben a koreografált és gimnasztikai mozgásformák óraszámainak emelése, az általános iskolai tantervben pedig ezen mozgásformák marginális elkülönítése, külön tanítási egységként szerepeltetése jelentene. Jelenleg a testnevelı tanárképzésben a gimnasztikai mozgásformákra jutó alacsony idıkeret (általában két félév) nem elégséges a 19

gimnasztika jellegébıl fakadó széleskörő és változatos mozgások elsajátítására. Amíg a közoktatási tantervekben pedig nem kap kiemelt, elkülönített helyet, addig a testnevelık nem is tudják súlyának megfelelıen kezelni. A két feltétel együttes megvalósulása esetén hatékony és látványos fejlıdés lenne elérhetı a legérzékenyebb fázisban (6-12 év) lévı gyerekek mozgáskultúrájának fejlesztése érdekében. Ismét említésre méltónak tartjuk, hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben, a hatékony mozgásoktatás és a mozgáskultúra fejlesztése érdekében szintén kívánatos lenne, hogy az általános iskola elsı osztályától szakképzett testnevelık foglalkozzanak a gyerekekkel. Megértjük a tanítóképzı intézmények mőveltségterület iránti igényét, de a diákok érdekeit szem elıtt tartva úgy véljük, hogy a megfelelı mozgásfejlıdés csak így biztosítható a gyerekek számára. A megfelelı alapok kidolgozása a szenzitív fázisban a mozgáskultúra szempontjából elengedhetetlen. Ennek megvalósulása esetén lenne biztosítható a késıbbi fejlıdés, az egészség megırzése, a testmozgás iránti igény felkeltése, mely minden jóléti társadalom munkaerejének forrása. A jelenleg érvényben lévı oktatási törvényt, mely lehetıséget nyújt (testnevelés) mőveltségterület elsajátítása után a tanítóknak az 5. és 6. évfolyamon a testnevelés oktatására, átgondolatlannak tartjuk. Nem is beszélve arról, hogy az új felsıoktatási törvény értelmében, a jövıben, az alapképzésben (fıiskolai - BSc) részt vevı hallgatók semmilyen oktató tevékenységet nem végezhetnek az általános iskolában. Szükségesnek ítéljük tehát az általános iskolai tantervekben a koreografált gimnasztikai mozgásformák marginális elkülönítését, a mozgáskultúra fejlesztése és a testmozgás iránti igény felkeltése érdekében önálló tanítási egységként kezelését. Mindenképpen fontosnak tartjuk az érintett célcsoportok érdekeinek, véleményeinek összeegyeztetését, összhangba hozását. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy az általános iskola minden évfolyamán testnevelı tanárok oktassák a testnevelést. Végül, de nem utolsó sorban nélkülözhetetlennek tartjuk a pedagógiai folyamat legfontosabb szereplıinek a diákok véleményének figyelembe vételét. 20

SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE Disszertációhoz kapcsolódó publikációk angol nyelven: Balázs Fügedi, József Bognár, László Honfi, Endre Rigler (2005): Challenges and Obstacles in Motor Learning: The Role and Functions of Contextual Factors in Gymnastics and Calisthenics, Kalokagathia, Review of the Faculty of Physical Education and Sport Sciences, Budapest, 3, 68-80 László Honfi, László Tóth, Balázs Fügedi (2005): Examination of the Effect of the Mental Training in Gymnastics, Kalokagathia, Review of the Faculty of Physical Education and Sport Sciences, Budapest, 3, 81-84 Balázs Fügedi, József Bognár, Gabriella Trzaskoma-Bicsérdy, Marina I. Salvara (2006): The Role and Functions of Contextual Factors in Gymnastics and Calisthenics, Physical Education and Sport - Journal of Physical Activity Sciences, Medical Science International Ltd., Warszawa, Poland, 50, 60-63 Balázs Fügedi, József Bognár, László Honfi, István Munkácsi, László Tóth, László T. Kovács (2006): Retention of continuous exercise movement series with various teaching methods, Journal of the Coimbra Network of Sport and Exercise Sciences, megjelenés alatt Disszertációhoz kapcsolódó publikációk magyar nyelven: Fügedi Balázs, Rigler Endre (2002): A hibajavítás lehetıségei a koreografált mozgássorok tanításában, Kalokagathia - a Testnevelési és Sporttudományi Kar Közleményei, Budapest, XL. évf. 1-2, 158 172 Fügedi Balázs, Rigler Endre, Sztankó Gábor (2004): Testnevelı tanárjelöltek felvételi vizsgán nyújtott teljesítménye, mint a motoros képzési alkalmasság kifejezıdése, Kalokagathia a Testnevelési és Sporttudományi Kar Közleményei, Budapest, XLII. évf. 1-2, 140 146 Bognár József, Ulrik Tamás, Kovács T. László, Fügedi Balázs, Suskovics Csilla (2005): Osztályzás a testnevelés órán: 5-8. osztályos tanulók tapasztalatai, Iskolai Testnevelés és Sport, Dialóg Campus, Pécs-Budapest, 26, 7-10 Fügedi Balázs, Bognár József, Honfi László (2006): Mozgásminıség: gimnasztikai gyakorlat értékelése a testnevelı tanárképzésre jelentkezık körében, Az Eszterházy Károly Fıiskola Tudományos Közleményei, Eger, XXXIII., 35-46 Honfi László, Fügedi Balázs (2006): A mentális edzés alkalmazásának lehetıségei a tornasportban, Az Eszterházy Károly Fıiskola Tudományos Közleményei, Eger, XXXIII., 81-89 Fügedi Balázs, Bognár József, Salvara I. Marina (2006): A mozgástanulás tervezése: 5-8 osztályos tanulók és testnevelıik tapasztalata, Az Eszterházy Károly Fıiskola Tudományos Közleményei, Eger, XXXIII., 47-64 Kiss Júlia, Bognár József, Fügedi Balázs, Honfi László (2006): Sportágelhagyás a tornában: a serdülıkor problematikája, Magyar Edzı, Budapest, 1., 23-26 Fügedi Balázs, Bognár József, Oláh Tamás, Honfi László (2006): Végzıs testnevelés szakos hallgatók torna és gimnasztika oktatásához való viszonyulása, Magyar Sporttudományi Szemle, 2., 27-31 21