Levélcím: 6701 Szeged Pf. 913. E-mail: eletharmonia@gmail.com Tel.: 70/558-6704; 70/315-9793 Honlap: www.eletharmonia.hu KEOP.6.1.0.A-2008-0032 Légy természetes! VáltozásSegítı Szolgálat program keretében készült Kampányhatékonysági és tapasztalatösszegzı Tanulmány Készítette: Kotogán Róbert Életharmónia Alapítvány 2009. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1
Tartalom: Célja Közvéleménykutatás eredményei Célközönség A projekt társadalmi fogadásának általános tapasztalatai Szemléletformáló anyagok programrész eredményei Folyamattámogatás, konzultációs programrész Hálózatépítés eredményei Mőhelyfoglalkozások tapasztalatai Visszajelzı kérdıíves eredmények Elıadások tapasztalatai A negatív tapasztalatok társadalmi és pszichológiai magyarázata, okkeresés. Önreflexió A tanulmány célja A program során a témában és a programról kért, illetve tapasztalat elızetes, közbensı és utólagos attitődöket felmérje, leírja. Eredmények felhasználása az alapítvány szakmai kiadványaiban, további munkáiban, segíteni más szervezeteket, intézményeket is a szemléletformálási munkájában. 2
Közvéleménykutatás eredményei A program elején végeztünk egy kisebb közvélemény-kutatást a környezeti attitődöket felmérve a tematikai kialakításához: Elemszám: 93 fı Formája interneten szétküldött kérdıív 1. Ön szerint mennyire súlyosak a környezetszennyezés okozta problémák? Kérem, értékelje egytıl ötig terjedı skálán véleményét. Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Egyáltalán nem súlyosak 0 2. Kevésbé súlyosak 0 3. Nem tudom eldönteni 2% (2 fı) 4. Többnyire súlyosak 72% (67 fı) 5. Minden tekintetben nagyon súlyosak. 26 % (24 fı) 2. Véleménye szerint, a környezetpusztulás, környezetszennyezés aktuális helyzetérıl Ön, naprakész információkkal rendelkezik? Kérem, értékelje egytıl ötig terjedı skálán véleményét. Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Egyáltalán nem 0 2. Többnyire nem 70 %(65 fı) 3. Nem tudom eldönteni 2% (2 fı) 4. Többnyire igen 25% (23 fı) 5. Minden területen naprakész információkkal rendelkezem 3% (3fı) 3. Véleménye szerint Ön elég információval rendelkezik-e a környezettudatos életmód megvalósításának lehetıségeirıl? Kérem, értékelje egytıl ötig terjedı skálán véleményét. Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Egyáltalán nem 23% (21fı) 2. Többnyire nem 42% (39 fı) 3. Számomra közömbös 2% (2fı) 4. Általában igen 32% (30fı) 5. Minden tekintetben igen 1% (1fı) 3
4. Ön, hogyan vélekedik a környezetpusztulás, és környezetvédelem kommunikációjáról? Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. A kommunikáció egyáltalán nincs jelen a köztudatban 19% (18fı) 2. A kommunikációval ritkán találkozom 23%(21fı) 3. A kommunikáció a megfelelı mértékben jelen van a köztudatban 38%(35fı) 4. A téma kommunikációjával elég gyakran találkozom 13%(12fı) 5. A téma kommunikációja túl sok, néha már zavaró 7%(7fı) 5. A környezetpusztulás problémájának reális megoldását, Ön miben látja? Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Egyáltalán nem látok reális megoldást 19%(18fı) 2. Az emberek csak a katasztrófákból tanulnak 13%(12fı) 3. Tudományos és technikai innovációban létezik reális megoldás 4. Törvényhozással és politikai döntésekkel lehet eredményt elérni 5. Egyéni tudatosságban és életmódváltásban létezik a reális megoldás 32%(30fı) 22%(20fı) 14%(13fı) 6. Ön miként vélekedik az egyén szerepérıl, a környezeti problémák megoldása tekintetében. Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Az egyénnek semmi szerepe nincs ebben 4%(4fı) 2. Az egyén szerepe többnyire nem jelentıs 7%(6fı) 3. Az egyénnek egy-két esetben van szerepe a problémák megoldásában 48%(45fı) 4. Az egyén szerepe többnyire jelentıs 28%(26fı) 5. Az egyén szerepe a legjelentısebb 13%(12fı) 7. Részt venne-e olyan tréningen, vagy mőhelyfoglalkozáson, vagy képzésen, ahol környezettudatos életvezetéshez kapna gyakorlati segítséget? Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Igen 98%(91fı) 2. Nem 2%(2fı) 4
8. Megvalósíthatónak tartja-e a környezettudatos életvezetést, életmódot? Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Igen 65%(61fı) 2. Nem 34%(32fı) 9. Környezettudatosnak tartja-e önmagát? Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Igen 29%(27fı) 2. Nem 71%(66fı) Célközönség Egy VáltozásSegítı Szolgálatot indítottunk a társadalmi környezeti tudatosság támogatására, kutatására a lakosság és az intézményesített mővelık nevelık körében. A hosszútávú program megismertetésének és partnerek keresésének érdekében felkerestük a megye összes óvodáját, iskoláját, mővelıdési intézményét, önkormányzatát, sajtóját, a témához kapcsolódó civil szervezetét, valamint az ország összes zöldóvoda és ökoiskola címmel rendelkezı intézményét, ez összesen 1.170 intézményt jelent (elsısorban e-mailen, volt, akit telefonon, és személyesen). Valamint nagyszámú lakossági megkeresést intéztünk kapcsolati hálónkon keresztül. Tájékoztató anyagokat, hírleveleket küldtünk szét, és igyekeztünk a médiát is megnyerni a program támogatására, kevés sikerrel. A megyében 69 számú kis és nagy, helyi és megyei sajtót kerestünk meg. Szóró anyagot is nagy mennyiségben helyeztünk el, ajánlva a szolgálatot, programot. A projekt társadalmi fogadásának általános tapasztalatai A társadalmi válasz, jobban mondva válaszhiány megdöbbentı volt. A téma és a program iránti érdeklıdés, együttmőködés a pesszimista várakozásoknál is alacsonyabb és rendkívül hárított volt, ami korunk helyzetéhez viszonyítva méltatlan, és rémisztı. Mindez rendkívül megnehezítette a közcélú programok megvalósítását, mert társszervezetek és intézmények nélkül nehezebb volt az elérés. A fejlesztés mellett kutatói célú programunkban ezek is rendkívül fontos tapasztalatok voltak, mutatva az egyéni és kollektív motiváció- és felelısség hiányát, az élhetı természeti és szociális környezet, de egyáltalán a jelen életünk és jövınk minısége iránt. Összegezve, 9 településen valósítottuk meg 29 eseménybıl álló programot. Elmondható, hogy a nehéz indulás ellenére, az a szők kör, akik valóban nyitottan és 5
motiváltan, folyamatokban gondolkodva kapcsolódtak programunkhoz, és eszerint is viszonyultak hozzánk, azokkal elégedettséggel tudtunk együttmőködni. Minden programon rendhagyó módon alapvetı nagy hangsúlyt helyeztünk a cselekvési szint mellett a motivációs alapot jelentı változáspszichológiai, életvezetési dimenzióra, jelentkezı kérdésekre, problémákra, azok megoldásának támogatására! Szemléletformáló anyagok programrész eredményei Szemléletformáló és információs kiadványokat mindenki kapott, aki bekapcsolódott személyesen a programba. Ezek részben saját, de fıként más ismert szervezetek kiváló anyagaiból álltak. Szerkesztettünk egy kiadványokat összegzı CD-ét is Gyakorlati útmutató a környezettudatos életmódhoz címmel. Azzal a szándékkal, hogy a környezetbarát életmód kialakításához nyújtson gyakorlatias ötleteket, valamint információkon keresztül tudatosítsa azok létfontosságát. Igyekeztünk úgy összeválogatni az anyagokat, hogy az tematikus kategóriákba rendezve lefedje a hétköznapok területeit, mozzanatait. Ebbıl a CDbıl 362 darabra volt eddig igény, de letölthetı formában is elérhetıvé tettük. Készült egy környezettudatos életmódot támogató motiváló, információs füzet is, amit 2.500 példányban folyamatosan terjesztettünk a projekt 12 hónapja alatt. A nevelı oktató intézményeknek ezen kívül oktató plakátokat és szemléletformáló dvd-ket is biztosítottunk. Plakátból 450 darabot, dvd-bıl 93 darabot küldtünk el az intézményeknek. Ezt önállóan is lehetett igényelni önképzési és oktatási célra, 15 intézmény kért így kiadványcsomagot. A programmal egy idıben elindult egy környezeti és társadalmi témákkal foglalkozó kiadvány és film-videó győjtemény és adatbázis elkészítése tematikusan kategorizálva több százas nagyságrendő anyaggal. Ez jelenleg befejezés alatt van, és elérhetıvé, letölthetıvé tettük és tesszük mindenki számára. Adott anyagokhoz segítséget nyújtunk a jövıben is. Ugyanígy a projekt ideje alatt kezdtük el az Életharmónia Alapítvány összegzı kiadványának (kézikönyv) készítését a program teljes elméleti és gyakorlati anyagával. A honlapunkon minden információt, segítséget elérhetıvé teszünk. Az elérhetıségét más honlapokon is megjelenítettük. Folyamattámogatás, konzultációs programrész Az óvodai iskolai környezeti nevelés valójában csak akkor hatékony, ha az egész szervezet hitelesen és koherensen ebben a szellemiségében mőködik. Ennek érdekében a fejlıdni kívánó intézményeknek folyamattámogatói szolgálattal segítettünk, szervezeti felmérést végeztünk és elindítottunk egy tematikus szervezetfejlesztési folyamatot. Annak érdekében, hogy az intézmény minél inkább olyan módon mőködjön, hogy a gyermekek, tanulók környezettudatosságának kialakulását megteremtse, támogassa. Ez 4 intézményi részprojektet jelent, amelyek jelenleg is folyamatban vannak. Jelentıs volt az eseti, egyszeri tanácsadói, konzultációs igény, 38 intézménynél jártunk így. 6
Hálózatépítés eredményei A program elırehaladtával az információcsere, és a résztvevık hosszútávú támogatása érdekében két levelezı listát hoztunk létre két szinten. Egy levelezı közösséget a (környezet)tudatos életvezetés szemléleti és gyakorlati megvalósításában elkötelezettek számára. A második szinten létrehozott levelezı közösséget a környezeti nevelés, fenntarthatósági szemléletformálás támogatására, információ-, ötlet és tapasztalat megosztásra, szakmódszertan fejlesztésére és kutatására, azaz hosszútávú kapcsolattartásra, hálózatépítésre, és közös gondolkodásra kezdeményeztük. Feliratkozás bárki számára lehetséges az e-mail címünkre egy jelzés küldésével, a tagságuk egyre bıvül, és egyre aktívabb. Mőhelyfoglalkozások tapasztalatai A legintenzívebb és leghatékonyabb módszernek a 16 órás (2x8 órás) mőhelyfoglalkozás mutatkozott. Az induló 6 csoportban 96 fı vett részt összesen. Kezdetben 8x2 órára terveztük, de 15 önkéntes fıt lehetetlenség volt szabadidıben ennyi alkalomra összeegyeztetni, valamint módszertanilag nagyon szétdarabolódott a tematika, és a pszichológiai mélyítés sem volt megteremthetı. Ezért mind szervezésben, mint módszertani hatékonyságban mégis a két intenzív napot választottuk, hiszen a program célja a valódi szemléletformálási hatékonyság. Itt interaktív módszerekkel, reflexív beszélgetésekkel valódi lehetıség volt a környezeti tudatosság alapjainak, mibenlétének átadására, a problémák okainak megértésére, és a szükséges szemléleti, életmódbeli és szakmai változás átbeszélésére. Itt volt a legtöbb pozitív visszajelzés. A foglalkozás elérte célját, amely csak az lehet, hogy kizökkentsen, érzékenyítsen, megválaszoljon, elindítson, igényt teremtsen, információt nyújtson. Külön indítottunk lakossági, illetve vegyes csoportot: Olyan önkéntes személyekkel, akik igénylik a változást, már az elsı lépést megtették a környezettudatos életformát választva, de akadályokba ütköznek, akik szeretnének változtatni és igénylik a segítséget. Külön indítottunk lelkes nevelıi csoportokat is (egy-egy intézményben). A pedagógusok körében ez a valódi bevonódást igénylı forma volt a legkevésbé keresettebb. Ezen a programformán intenzitása miatt jó emberi kapcsolatok, hosszútávú kapcsolattartás alakult ki, szinte mindenki feliratkozott a levelezı közösségbe, ahol folyatjuk a párbeszédet, egymás támogatását a környezeti tudatosság elérésében. A projekt keretében megvalósuló mőhelyfoglalkozások nagyon eredményesen zárultak. Hasznosnak és hatékonynak bizonyult az intenzívebb idıi keret (2x8 óra) amely lehetıvé tette, hogy a résztvevık saját életvezetésüket mélyebben dolgozzák fel. Így lehetıség nyílt arra, hogy szemléletüket újra értelmezzék, a környezettudatosságról alkotott tudásukat bıvítsék, valamint gyakorlatban életvezetésük során adódott kérdéseket, problémákat feldolgozzák, új értelmezési keretbe helyezzék. Mindezek mellet a résztvevık által megteremtett új csoport egy élı és mőködı lelkes közösséggé vált, amely hosszútávon jelentıs változásokat és eredményeket érhet el a környezettudatos életvezetés területén. Mindezt úgy, hogy egymást helyi szinten támogatják és segítik, valamint kapcsolódnak helyi szakmai szervezetekhez így alapítványunkhoz, ezáltal életvezetésük során adódó kérdéseikben, problémák megoldásában közvetlen segítséget vehetnek igénybe. 7
A mőhelyfoglalkozások egyik fontos eredményének tekintem, hogy a résztvevık nagy lelkesedéssel, motiváltan távoztak. Ezt szóban is kifejezték, valamint a jövıre irányuló kérdéseikkel, igényeikkel, amelyben egy következı képzés, mőhelyfoglalkozás lehetıségérıl érdeklıdtek. Továbbá nagy eredménynek tartom, hogy többségben a személet váltásban jeleztek nagyfokú változást a foglalkozások hatására. Külön kiemelném, mint eredményt, azt a visszajelzést, amelyben további zöld életvezetési tanácsadás, vagy konzultáció igényét jelezték, hiszen mindez azt jelenti, hogy egy mély megértés és életmódváltás elindult részükrıl. A foglalkozások zárásaként a résztvevık lehetıséget kaptak arra, hogy megfogalmazzák mindazt, amit kaptak ezeken a mőhelyfoglalkozásokon, amit magukkal visznek. Álljon itt pár példa a megfogalmazott útravalókból, amely jelzi mindazokat az eredményeket, amelyeket kiemeltünk, illetve az egyén szemléletében bekövetkezı változásokra gyönyörően rávilágít. Mőhelymunkán kapott szóbeli visszajelzések dokumentálása: Nagyon örülünk minden segítségnek ebben a nehéz feladatban Én azt gondolnám magamról, hogy tudatos vagyok Én viszont ebben nem mindig vagyok biztos Ez lehet, a következı lépcsıfok a zöldóvodaságunkban Megmutattátok, amit nem is gondoltunk volna: Mennyi mindent nem tudunk. Mi mindenre nem is gondoltunk. Mennyi feladat és változás van elıttünk, saját magunk részérıl is. Megmutattátok mennyire mély ez a téma, mennyire a minıségben rejlik az eredmény. Annyira ne legyünk elégedettek magunkkal, de láthattuk, hogy a személyes változási célok elérhetıek, megvalósíthatóak, és pozitívak, láthatunk rá mőködı hiteles példát. Megerısítést kaptunk abban, hogy jó úton haladunk, és amit nem környezeti nevelésnek gondoltunk, de fontosnak tartottuk az is ezt erısíti, ezt is jó tudni Örülök, hogy itt lehettem sok új ismeretet szereztem. Megerısítést kaptam, hogy jó, amit csinálok, legalábbis jó felé haladok. A kapott CD teljesen lefedi az életmódot valóban, a megoldások tényleg adottak, mert már a kifogást egyértelmően csak kifogások, mert a cselekvés sokszor tényleg annyira egyszerő. Jó hogy van egy ilyen segítség, eszköz, ötlettár, amelybıl meríthetek. Teljesen megváltozott a szemléletem. Nem gondoltam, hogy ezt a témát így is meg lehet közelíteni. A legtöbbet a hozzáállásban segített. Úgy érzem abba kaptam nagy segítséget, hogy a saját véleményem meg tudjam fogalmazni, és a munkában tudom hasznosítani a szemléletet. A hozzáállásomon múlik minden. Motiváltnak érzem magam, hogy olvassak és képzıdjek a témában. Rájöttem, hogy a tudatosságot az életem minden területén tudom alkalmazni. Nagy segítséget nyújtott az életvezetésemhez. 8
Számos bennem felmerült kérdést sikerült tisztázni. Életörömöt viszek haza. Pont azokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, amelyek mindig gondot jelentettek az életvezetésem során. Sokat kaptam. Mindennapjaimat érintı dilemmákkal foglalkoztunk, amik elıjöttek az életmód váltás kapcsán, és ez volt a legjobb. Úgy érzem, most már tudom, hogy közelítsem meg a problémákat. Rájöttem, hogy a környezettudatosság minden tevékenységemre hatással van. Én szemléletet viszek magammal. Megtanultam, hogy az apró dolgok, amiknek eddig nem tulajdonítottam jelentıséget, mennyire fontosak. Jó lenne megırizni ezt a lelkesedést, amit most magammal viszek. Visszajelzı kérdıíves eredmények Elemszám: 128 fı résztvevı 1. Mennyire tudja a gyakorlatban életvezetése területén hasznosítani, a mőhelyfoglalkozásokon tanultakat. Kérem, értékelje egytıl ötig terjedı skálán véleményét. Karikázza be a megfelelı választ. 6. Egyáltalán nem hasznosítható 7. Kevésbé hasznosítható 0 8. Nem tudom eldönteni 0 9. Többnyire tudom hasznosítani 0 27%(34fı) 10. Mindent tudok hasznosítani 73%(94fı) 2. Mi a véleménye, ismerete, tudása a környezettudatos életmódról, környezettudatosságról gyarapodott-e? Kérem, értékelje egytıl ötig terjedı skálán véleményét. Karikázza be a megfelelı választ. 1. Egyáltalán nem gyarapodott 0 6. Kevés információval gyarapodott 0 7. Nem tudom eldönteni 0 8. Többnyire gyarapodott 22%(28fı) 9. Minden területen maximálisan gyarapodott 78%(100 fı) 9
3. Mennyire elégedett a program szervezésével? Kérem, értékelje egytıl ötig terjedı skálán véleményét. Karikázza be a megfelelı választ. 6. Egyáltalán nem vagyok elégedett 0 7. Kevésbé vagyok elégedett 0 8. Számomra közömbös 0 9. Általában elégedett vagyok 10%(13fı) 10. Mindennel elégedett vagyok 90% (115fı) 4. Hogy érezte magát a foglalkozásokon? Kérem, értékelje egytıl ötig terjedı skálán véleményét. Karikázza be a megfelelı választ. 1. Mindig nagyon rosszul 0 2. Többnyire nem jól 0 3. Közömbösen 0 4. Többnyire jól 6%(7fı) 5. Mindig nagyon jól 94%(121fı) 5. Véleménye szerint a foglalkozáson tanultak hatására, a környezettudatosságról alkotott szemlélete, hogy változott? 1. Semmilyen tekintetben nem változott 0 2. Többnyire nem változott 0 3. Nem tudom eldönteni 0 4. Sok mindenben változott 24% (31fı) 5. Minden tekintetben jelentısen változott 76% (97fı) 6. Részt venne-e jövıben, hasonló tematikájú foglalkozáson az alapítvány szervezésében? Kérem, húzza alá a megfelelı választ. 1. Igen 97%(124fı) 2. Nem 3%(4fı) 10
Környezeti attitődök változásának mérése Módszerként a Magyarországon használt KÖVET-INEM HUNGÁRIA Ökolábnyom számító tesztjét, nemzeti mérıszámát vettük alapul. Az életvitelre vonatkozó kérdések közül azokat, amelyek nem kizárólagosan a Te életviteledre vonatkoznak, a fenti válasznak megfelelıen töltsd ki! Azaz, ha alapvetıen a családod támogat, akkor a kérdés is a teljes családodra vonatkozik. Ha alapvetıen magadat tartod fenn, akkor a kérdések saját háztartásodra, életviteledre vonatkoznak. 1. Az alábbiak közül melyik jellemzı rád? 1) Család támogatásából élek 2) Magamnak biztosítom a megélhetést 2. Hány fı él egy háztartásban? 30 1 fı 25 2 fı 20 3 fı 15 4 fı 10 5 fı vagy több A keretezett cellákba (C oszlop) kérem a válasz számát! A válasz sorszámának beírása esetén a cellákba kizárólag csak számokat írj, kerüld az egyéb írásjeleket! 3. Mivel főtöd a házad/ lakásod? 30 Földgáz (távfőtés) 40 Elektromos áram 50 Olaj 0 Megújuló energiaforrás 4. Hány vízcsap van a házban/lakásban? (konyha, fürdı, WC, kert, stb.) 5 Kevesebb, mint 3 db 10 3-5 db 15 6-8 db 20 8-10 db 25 Több, mint 10 db 5. Hol élsz? 20 Lakásban 40 Családi házban 6. Egy héten hányszor eszel húst/halat? 0 0 10 1-3 20 4-6 35 7-10 50 10-nél többször 11
7. Egy héten hányszor eszel otthon készített ételt? (azt is számítsd ide, amit munkába/iskolába viszel!) 25 10-nél kevesebbszer 20 10-14 15 14-18 10 18-nál többször 8. Amikor ételt vásárolsz igyekszel hazai/helyi terméket venni? 25 Igen, mindig 125 Nem 50 Általában 100 Ritkán 75 Nem tudom 9. Milyen jármővet használtok (saját, vagy a családodé)? 0 Nincs saját jármővünk 60 Középkategóriás autó 15 Motorkerékpár 75 Nagy családi autó 35 Kisautó 100 Sportkocsi vagy kisteherautó 130 Teherautó 10. Mivel jársz iskolába/munkába? 50 Autóval 25 Iskolabusszal/ vállalati busszal 20 Tömegközlekedési eszközzel 0 Gyalog, kerékpárral, görkorival 11. Hetente hányszor használsz tömegközlekedési eszközt autó helyett? 50 Egyszer sem 20 11-15 alkalommal 40 1-5 alkalommal 10 15-nél többször 30 6-10 alkalommal 0 Mindig 12. Hol voltál nyaralni elızı nyáron? 0 Nem voltam 10 Belföldön 30 Európában 40 Európán kívül 70 A világ másik végén 12
13. Évente hányszor kirándulsz autóval? 0 Egyszer sem 10 1-3 20 4-6 30 7-9 40 9-nél többször 14. Hány nagyobb háztartási beruházásotok volt az elmúlt évben? (TV, videó, számítógép, autó, szekrénysor, hőtı, tőzhely, stb.) 0 Egy sem 15 1-3 30 4-6 45 6-nál több 0 Igen 25 Nem 15. Döntéseid során választottál energiatakarékos eszközt? 16. Igyekeztek a háztartásban csökkenteni a keletkezı hulladékot? 0 Mindig 10 Sokszor 20 Ritkán 30 Soha 17. Alkalmaztok komposztálást otthon? 0 Mindig 10 Sokszor 15 Ritkán 20 Soha 18. Újrahasznosítotok-e bármilyen hulladékot (papír, mőanyag, üveg, stb.)? (szelektív hulladékgyőjtés is ennek számít) 0 Mindig 10 Sokszor 15 Ritkán 20 Soha 19. Hetente hány nagy zsák/kuka szemetet termeltek? (20 literes) 0 0 5 Fél zsák 10 Egy zsák 20 Két zsák 30 Több, mint két zsák 0 13
A 16 órás program, foglalkozás elején mindenki (128 fı) kitöltötte a tesztet, mint referencia. Majd a végén is az alapján, hogy mit gondol, milyen mértékben lesz képes, illetve kíván az életmódján és mely területeken változtatni. A kitöltött tesztbıl kaptak példányt, amely így egy önellenörizhetı vállalásnak is tekintethetı. Amelynek megvalósításában hosszútávon segítı kapcsolatban maradunk mindenkivel a programból. Ez a vállalás csak kezdı lépés kell legyen! Pont hektár foglalkozás elején foglalkozás végén I. Kevesebb, mint 150 pont kisebb, 12% 26% mint 4 hektár II. 150-350 4-6 hektár 16% 36% III. 350-550 6-7,8 50% 32% hektár IV. 550-750 7,8-10 20% 6% hektár V. több mint 750 nagyobb, mint 10 hektár 2% 0% CSELEKVÉSI TERV Továbbá mindenkitıl kértünk egy cselekvési terv elkészítését a változási elhatározásának megfelelıen. A tervet a program után, otthon kellett készítették el és küldték vissza határidıre, összesen 119 fı. A készített terv határidıkhöz kapcsolódóan a változási elhatározásaikról szólt, amit gyakorlati szintekre bontottak le a saját életmódjuk vonatkozóan a foglakozásokon hallottak, és a kiadványban szereplı információk alapján! Annyiban segítettünk, hogy megadtuk segítségéként a cd-én tematikusan, hogy milyen életterületekre kérünk kitérést, köztük a kampánytervben is vállalt üzenetekre: tudatos vásárlás, táplálkozás, háztartás, közlekedés, közösségi együttmőködés, szabadidı, rekreáció. Természetesen ezekben is szerepelnek számszerősíthetı dolgok, de statisztika készítésére nem alkalmasak, és nem is ez volt a cél. A cselekvési terv, mint önelhatározó, iránymutató személyes terv fıként kvalitatív jellegő, és fıként az illetı önmagának készíti, tele szubjektív elemekkel. Számunkra is rendkívül nagy visszajelzı értéke volt annak, hogy milyen mélységben hatott rájuk a program és üzeneti, azért is, hogy mennyire tartós és hosszútávú a motiváció. Az eredmények nagyon tanulságosak voltak, megértették a személeti alapokat, a folyamatos építkezı, hosszútávú, de tartós változás elvét, és részben lefedték az általunk közvetített célokat. Segítségért bármikor fordulhattak hozzák és egymáshoz, ezt lehetıvé tette, teszi a levelezıközösség, amely a program részeként indult el. 14
Az instrukció az alábbi volt: A cselekvési terv tulajdonképpen egy változási elhatározás terve, azt foglalja magába, hogy milyen életterületeden kívánnál változni. Ezeket a vállalásokat, célkitőzéseket érdemes növekvı módon idıintervallumokba rendezni pl.: mától, a következı héttıl, a következı hónaptól, vagy egy féléven belül, vagy épp 3 éven belül,...stb. Önismereti céllal is kérünk, írd le mellé, hogy miért teszed ezt a vállalást, miért szeretnél az adott dolgon változtatni, vagy az adott dolgot életmódodban, munkádba beépíteni. A munka esetén pl. ezeket az elveket, hogy an érvényesíted majd. Fontos, hogy nem kell senkinek és semminek megfelelni. Senki ne érezzen részünkrıl olyan elvárást, hogy itt a jövıért, jelenért felelıs maximálisan "zöld" ember képét kell mutatni. Így az is megengedhetı, hogy valaki azt mondja: nem akarok semmit sem csinálni, változtatni, - csak kérjük, indokolja meg azt is. Itt most az a lényeg, hogy megismerjétek még bıvebben a kiadványokban (CD), illetve a foglalkozásokon megismert magánéleti, illetve szakmai pozitív változási lehetıségeket, azok miértjét, fontosságát, átadhatóságát és életminıség-javító hatását. Megértés, változás, "miért, és hogyan"... errıl szólt a program. A tervet mindenki önmagának készíti, mert a saját magunktól elvárt, felvállalt, önmagunk által megfogalmazott, leírt, eldöntött akarati alap a legjobb alap a valódi változáshoz. Lakossági reakciók magyarázata, a mőhelyfoglalkozás forma módszertani relevanciája: Kritikusan lassan növekszik a fenntarthatóság kritériumai alapján meghatározható környezettudatos szemlélet és magatartás. Programjaink után nagyon sokan kérdésekkel, segítségkéréssel keresnek fel bennünket, amelyek az életvezetés változtatásával járó pszichológiai akadályok felmerülése kapcsán keletkeznek, hiszen megváltoztatják az életvitelt, értékrendet, szükségleteket, akár családi feladatokat, szerepeket, átstrukturálják a mőködési szerkezetet. Ha ezekben az élethelyzetekben vagy kérdésekben nem kap támogatást az adott egyén, család, szakember túl nehéznek érzi a változtatást és inkompetensnek önmagát az adott témához. Így annak ellenére is, hogy kellı információval rendelkezik a környezettudatos életforma lehetıségeivel, környezeti problémákkal, egyéni változásra, életforma váltásra képtelenné válik, vagy kudarcok sorozatát eredményezi. Az emberek számára a változáshoz leginkább a személyes kapcsolattartás és segítségnyújtás hiányzik, szükséges, ahhoz, hogy az életmódbeli váltásuk kapcsán adódó kérdéseket, nehézségeket meg tudják beszélni, oldani, lássanak mőködıképes pozitív értékő mintát, érezzék a támogatást, hogy nincsenek egyedül a változásban és van segítség mellettük. A környezeti tudatosság magánéleti és közéleti kérdéseket vett fel, ezekben kell változni. Az egyéni, de társadalmi szintje is szoros értelemben az életvezetéssel (és életszemlélettel), abban való tudatosság szintjével, az életvezetés módjával van szoros kapcsolatban. Azonban látni kell, hogy ez mögött egyén pszichológiai mőködése, társadalom-lélektani dimenziók mőködnek, ezeken alapulnak. Az életstílus vagy a társadalmi viszonyulás, reagálás változása mindenképp 15
pszichológiai változás is egyben. Azonban, ha ezzel is jár, akkor ezt a közcélt, mint fejlesztendı területet pszichológiailag fel kell tárni, meg kell alapozni K+F megközelítéssel. Az egyéni életmódváltozás mibenléte, jelentısége, sokrétő módja minıségi lényege és egyéni nyereségei nem ismertek az emberek számára, vagy épp már magától a változástól, az ismeretlentıl félnek. Hiányzik egy folyamattámogató, hosszútávon hatékony és gyakorlatban is alkalmazható külsı, de személyes segítség. A szakma számára nem ismertek az egyéni változás feltételei és gátjai, személyes vonatkozása, megélések, vélekedések, a változás folyamata, a társadalmi környezet hatásai, és a támogatás módszertana. Elıadások tapasztalatai Elıadásokat is szerveztünk a környezeti tudatosság pszichológiájáról, a környezettudatos viselkedés elemeirıl, és a szükséges pedagógiai megközelítésrıl. Összesen 18 esetben szerveztünk elıadást, lakosságnak is, de fıként intézményi közönségnek melyen összesen 457 fı vett részt. Nagy hangsúlyt fektetünk a nevelık témával kapcsolatos tájékoztatására, a szemléletformálás lehetıségeire. Ezt a programformát a projekt ideje közben mégis levettük a palettáról, mert a téma komplexitásához, és rendhagyó megközelítéséhez az elıadás rövid idıtartama nem volt elegendı. Azonban ennek is értékes eredménye volt, hogy rengeteg információt hozott a környezeti nevelést ellehetetlenítı pedagógusi attitődökrıl és rendszerproblémákról. Dokumentált tanári reakciók a témával kapcsolatban: Ezerszer elmondom, és mégsem csinál, mégsem történik semmi, tehát a család a hibás, meg a gyerek. Mi ezt csináljuk nap, mint nap, nincs programokra, elıadásokra szükségünk (szemetelés, dohányzás) A világban a környezet állapota nem annyira rossz, sıt javul. Az iskolák mindennap tesznek ezért az alábbiakkal: Elmondom nap, mint nap, hogy a környezetet védd, az állatokat ne bántsd, mégse védi ezért a szülık a hibásak. A tankönyvekben benne vannak ezek a jó szellemiségő anyagok, mint a Földet nem örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön! tehát, minden rendben. Nem kell nekünk segítség, csak pénz Mi megtesszük a magunkét, hagyjanak minket békén. Hagyjuk az elmélet, mondjuk a konkrét módszereket. Elrettentés (szennyvíztelep, szeméttelep) elegendı (mint a biztonsági övnél a következmények bemutatása) a környezettudatos magatartás kialakulásához, de erre nem adnak pénzt. Ez kéne (Rákérdezve, hogy ezt elegendınek gondolja-e módosítottak:): Talán talán hathat rá. Majd racionalizálták: Ha már 1-2%-ot sikerül szemlélet formálni már megérte. Nem lehet mindenkit megmenteni. Jobban örülnék, ha nem nekem kellene kivinnem a gyereket az erdıbe, hanem lenne erre egy szakember. 16
Rengeteg problémánk van, így nem tudunk még ezzel is külön foglalkozni. Nincs akkora baj, hogy ez legyen a legfontosabb. Vagy nagyon nagy a baj, már nincs igazán mit csinálni. Vagy baj van, de már megtették a kormányok a szükséges intézkedéseket, már elindult a megoldás. Mi csináljuk a dolgunk (és nagyon jól csináljuk) és kész, a többi már nem a mi dolgunk. Más is csinálja az ı dolgát! Én taposom a PET palackot, ennyit tudok tenni szemléltetésként. Az egész hozzáállásukban a téma hárítása, a megkereséssel szembeni védekezés, a megkérdıjelezhetetlenségük védelme volt érezhetı. Mi már a maximumot nyújtjuk, és még sem ismer el minket senki, csak piszkálnak. Kérdeztem: Oké, várjunk arra, hogy a szülık, és a kormány változik. Nem tehetünk semmit? Mi fog történni? Válasz: Az, ami eddig! Minden marad úgy! Biológiai sajátosság, évszázad kell lassú változásokhoz. Majd a következı generáció. Összeömlesztik a szelektív hulladék, mit érünk vele. Akkor mi sem csináljuk! Amíg ez így megy addig nincs értelme a munkánknak. Ha a család nem úgy csinálja, akkor hiába mondjuk, hogy lehetne. Mit kezdjünk azzal, ha az anyuka visszajön, hogy mit mondtuk neki, hogy a zacskó helyett, vászontáskát vigyen. Inkább a gyerekeknek lehetne-e a civileknek tartani foglalkozás ebben a programban. Az emberek nem látnak elırébb 1-2 évnél. De hát ez miért probléma, jól van ez így! Miért nekem kell ezzel foglalkoznom?! Inkább nem szólok hozzá hátha hamarabb abba hagyja és mehetünk haza. A katasztrófára kell felkészíteni a gyerekeket! Mi ezeket a dolgokat mind csináljuk! A szülı neveljen, úgy is jobban tudja mindig, hogy kell! Itt ezekkel a gyerekekkel nem megy, mert alapvetı dolgokat kell pótolni, mint szobatisztaság, fürdés. Nem lehet azt mondani, hogy költözz ki falura. Mondtam: Ne költözzön be? Ez futurisztikus. De ott van munkahely a városban. Mindig várunk a többre, jobbra, nagyobbra. Ilyenek vagyunk. Ez van belénk programozva. Az ember az egyetlen faj, mely a társadalmi státuszát presztízs tárgyakon bizonyítja. A tanár hiába csinálja, ha szülı nem akarja. Nem látjuk egészben a képet, hogy a természet sokszor sokkal nagyobb bajt csinál önmagának, mint az ember. A döntéshozóknak, kormánynak, a családoknak, képviselıknek kell változni, nem a miénk a bőnbak szerepe. 17
Lassan már az iskolának a világot kell megmentenie. A szülıket kellene nevelni, nem minket, ıket kellene bevonni. Az algyıi iskola, vagy bármelyik ökoiskola, azért tud ezzel foglalkozni, mert valószínőleg nem kell annyit küszködnie hátrányos helyzető gyerekekkel. Azt sem teszik meg, amit megtehetnének, amit csak ık tudnának megtenni, de már mástól várják a változást, hárítják a szerepet, feladatot, mások hiányosságaira mutogatnak. (De hát még ı sem csinálta meg a feladatot..) Azt a lehetetlen helyzetet kell megszüntetni Ott könnyő, azon a településen, ahol mőködik a szelektív hulladékgyőjtés! Szegeden magas a vizek arzéntartalma + hormonok + a vegyszerek, ezért iszunk ásványvizet Nem is tanár (az elıadó), hát akkor honnan tudná mik a problémák a munkában, hogy lenne tisztában a helyzetünkkel. A társadalom már mindent a nyakunka akar varrni, hogy mindenért mi felelünk, nekünk kell már csinálni. Hogy szóljon bele a polgár miután megválasztásra kerültek a politikusok és azt csinálnak, amit akarnak! És a szülık mit fognak csinálni? Szörpöt, házi üdítıt csinálni?! 3 gyerekes családanya 3 állás mellett nem ér rá. (Inkább megveszi az üdítıt?) Az egészségesebb mindig drágább! A víz(csap) szennyezett! Változik valami, ha lassan is, de egyre környezettudatosabbak fiatalok már szelektív győjtik a hulladékot. Mindent a pedagógustól várnak el. Igen ez az!!! (kórusban) Itt intelligens felnıttek ülnek, ezt már tudják, és így is élnek. A környezetvédelmet a kormánynak kellene jobban promotálni. Itt az embereknek sajnos ez a legkisebb gondjuk. A civilek sikertelensége rontja az emberek hitét a változásban. Itt már csak a gépfegyver segít. Egy probléma konkrét megoldást szerettem volna hallani 3 éve nem sikerül a szelektív hulladékgyőjtést. Mert ez a minimum. Általános az elıadás. Hát ez is elég szar elıadás volt, itt se tudtunk meg semmit. Na, engedtessék már meg a villamos a legkörnyezetkímélıbb közlekedési eszköz. Itt tanítok igazgatóként, fával tüzelek. Hiába mondom el neki százszor, ha itt így látja. Mi már tudnunk a problémáról mindent, mi nem a környezet állapotára és a cselekvés szükségességére vagyunk kíváncsiak, hanem, hogy mit tehetnünk. Miután, hogy vannak igen nagy tévedéseik, 10 perc múlva: Mi már mind környezettudatosan élünk és nevelünk! Miután kiderült nem igazán így élnek, 10 perc múlva:.de egyébként sem nekünk kell nevelni erre, hanem a kormánynak kell a dolgokat szabályozni, na meg a szülıknek. Miben olcsóbb a környezetbarát? Nincs pénzünk rá, mert drága! 18
Ja, na persze majd ottan variálok mi?! (reakció a tudatos vásárlásra) Biztos, hogy jó helyen van ez az elıadás? Mi a fenét csináljak 30-50 év múlva azt kellene megtanítani, a fej a kisebb gond. A magyar drágább nem biztos, hogy minıségben jobb, mint a külföldi. Nem értek egyet, hogy egészségtelenek lennének a bolti (szénsavas és rostos) üdítık. Minden reggel lelkiismeret furdalásom van, hogy kocsiba szálljak, de eszembe jut, én tehetek róla, hogy az oligarchák nem engedik a H- üzemő autó elterjedését, ezért mégis kocsiba szállok. (közalkalmazottak utazási kedvezmény!) Svájcban a város széléig mennek autóval, leparkol, kerékpárral megy tovább. Nálunk ilyen miért nincs? Mi már nem tudunk a családok hülyeségeivel és a reklámokkal szemben semmit sem csinálni, a mi nevelésünk kevés! Nem a választópolgárok retorziójától fél a kormány, hanem a cégek nem engedik. A pedagógus már nem tud nevelni? A pedagógus már nem tud nevelni? Az óvodába kellene a gyerekeket érzékenyíteni, tanítani erre! Nem lehet rávenni a gyereket, hogy olvasson. Nem fog sikerülni. A mőanyag palack mindig meg fog maradni. A darálékát Magyarországon miért nem teszik bele az útalapba, mint Németországba. Mindenkinek a mőanyag palackokkal, meg más mőanyag dolgokkal van baja, amikor azokat is újra feldolgozzák. A multik fizetnek adót, de a magyar vállalkozók nem, mert feketéznek. A bio is kamu, azt is ugyanúgy agyonpermetezik. Túl sok mindent kérnek az ökoiskoláktól Nincs idım, hogy ne autóval járjak, különben nem tudnám a dolgom idıre elvégezni. Hiába szelektál itt az iskolába, ha otthon nem ezt csinálja a gyerek, és a család. Nem jó, ha a tanulókkal az osztály szintjén megvitatunk témákat, mert az álláspontok mentén szakadékok lesznek az osztályban. A dominánsabb diákok úgyis újra megváltoztatják a véleményt a kevésbé domináns diákoknak. Atomerımővet, Paksot kellene bıvíteni az az egyetlen alternatíva most. A szegény ember nem tudja megvenni a magyar zöldséget, gyümölcsöt. Inkább kínai fokhagymát, spanyol paradicsomot tud csak venni. A magyar paradicsom is üvegházi mőparadicsom. A mai gyerekeket már nem lehet motiválni. Sajnos oda jutottunk, hogy a modern marketing szerint manipulálni kell ıket. Az iskolában én vagyok az ökoiskolai felelıs! Na de azt mond meg, hogy nagyon konkrétan mi az a módszer, amivel el lehet érni, hogy a gyerek foglalkozzon ezzel?! 19
Tudom, hogy lehet utcai bolti automatából, piacon igazibb tejet kapni, de én mégis a bolti (Parmalat) tetra pack-os vagy zacskós tejet veszem, mert mondták, hogy a házi tejnek rossz az íze, bár én még sohasem kóstoltam, de nem is akarom. Nincsenek források a környezeti nevelésre! Enélkül nem lehet csinálni semmit. Várom, hogy ti mondtok valami bíztatót. Kell ehhez az infrastruktúra, mert pl. ha nincs busz, nem tudunk menni kirándulni. A multik kellettek az országnak, mert nem lett volna munkahely. Most sem önálló a magyar, mert hitel kell, hogy elinduljon. Én voltam a mesterkurzusnak egy elıadásán, ami hasonlóan nagy dolgokról szól, de még ott sem hallottam ilyen homályos célmegfogalmazásról. Jól van, hogy környezetvédelme szép dolog ez, de az Önök célja, mit KAP ebbıl az iskola, mit nyújt ez nekünk. Miért éri meg nekünk ebben dolgozni? Önök kapják a pénzt mi meg dolgozunk a programban. Én még mindig nem értem, hogy mi ebben a jó nekünk, miért érdemes az iskolának egy programhoz kapcsolódnia. A magán alapítványok csak a pénzért hajtanak, vállalnak pályázatot, amit aztán másokkal csináltatnak meg. Mit csináljak a gyerekkel, ha egyszerően nem érdekli a téma, tesz erre a dologra magasról?! Az elıadásokon tapasztalt negatív környezeti attitődök társadalmi és pszichológiai magyarázat- és, okkeresése a fenntarthatóság(ra nevelés) fényében Fontos! Inkább egy elsıkörben megfogalmazott reakciók, reflexiók, amelyek tudományos munkánk alapjai. Inkább csak a munkafázis elsı lépése, a további feldolgozás folyamatban van! Vajon ma az oktató-nevelı intézmények arra hol keresnek, honnan kapnak választ, és mit adnak át abból, hogy a világ súlyosbodó problémáira és ezáltal életünk halmozódó kérdéseire milyen megközelítést alkalmazzunk, milyen választ adhatunk, milyen utat válasszunk? Vajon ma a közoktatás, hogyan készít fel arra, hogy hogyan kezeljük az új, szélsıséges helyzeteket? Ezzel szemben, és a zsákutcás indulati vélemények mellett, az intézményeknek, a pedagógusoknak, vajon miért nincsenek legalább kételyeik, és mégha fáradt, vagy bizonytalan is, de legalább megfogalmazott kérdéseik? Pedig a helyzet szinte ordítja: Történjen már valami sajátmagunkból, sajáterıbıl, sajátmagunkért! A válaszok sokszor abból adódnak, hogy az értelmezés mindig attól is függ hová fókuszálunk kint és bent egyaránt. Örömmel is szemlélhetnénk a zöldóvoda és ökoiskola címet mutató hosszú, évrılévre gyarapodó listát, még sem örülünk. Ugyanis eddigi tapasztalataink alapján, sokan közülük minimálisan (azaz nem lényegileg) különböznek (és különbözhetnek) 20
a "fenntarthatatlanság pedagógiáját" (most már így nevezem) képviselı intézményektıl. Sıt egy ilyen cím egy alapvetıen nagyon káros hatását is megfigyeltük, ami egyben mutatja is a cím lényegi irrelevanciáját több intézmény esetében: Az összes ilyen címes intézmény esetében, ahol jártunk úgy állnak már a problémához, célhoz, hogy "mi már elismert... vagyunk, mi maximálisan így mőködünk, mi tudunk mindent, nekünk már nem kell semmivel sem foglalkozni, hiszen mi vagyunk azok, akik ezzel a leginkább foglalkoznak...elismerten, nekünk ezt már nem kell elmondani, stb". Közben meg a valóság nagyon nem ez. Többen még annak sem felelnek meg, amit a kritériumok elvárnak, nemhogy szigorúbb kritériumrendszernek. A programunkba nagyon nehezen tudtunk tudtuk a tervezett arányban az oktatónevelı intézményeket bevonni, csak azért, mert nem ez foglalkoztatja az intézményeket a legkevésbé sem. Nem erıs ez a kijelentés! Tapasztalataink alapján leírhatjuk, hogy milyen esetben kell egy ilyen program, és milyen esetben nem (ezt nem mi találtuk ki, céloztak rá, elmondták, vagy éreztették maguk a pedagógusok): "Kell": ha fizetünk az intézményeknek a részvételért, ha fejlesztjük az infrastruktúrájukat, ha a pedagógusoknak nem kell semmit csinálni, vagy, ha mégis, azért is fizetünk nekik, nem kerül idı és energia befektetésbe, ha konkrétan megmondjuk módszertanilag mit kell csinálni aprólékosan leírva, és a pedagógusnak pszichológiai szinten és a mőködésében semmit nem kell változtatni, na és ha kapnak mindenféle ajándékokat, vagy továbbképzési pontokat, és, ha nem hallanak semmiféle kritikát, nem kell azt hallgatniuk, hogy nekik is van a jövıért felelısségük, szerepük, és azt sem kell meghallgatniuk, hogy mi a valóságos helyzet a világban, és mik a valós okok, ja és akkor is mehetünk, ha a gyerekekkel foglalkozunk csak. "Nem kell" a program, ha ezek nem teljesülnek! Sajnos a legtöbb intézményvezetıben vagy helyettesében a legalapvetıbb emberi korrektség nem volt meg egy civil szervezettel való kommunikációban. Hol vagyunk, akkor mi attól, hogy ilyen intézményben bármiféle etikai színvonal meglegyen a környezeti viselkedéssel kapcsolatban?! A civil szervezetek ugyanígy nem reagáltak, a lakosság részérıl lényegesen nagyobb az érdeklıdés. Elsı megkeresési, kommunikációs stratégiánk hibás volt, mert nem vettük kellıen figyelembe, hogy a téma átadásához, mélyítéséhez alapvetıen hiányoznak az alapok, a háttér a célközönségben. És nem hibás, mert korrekt, jóhiszemő és intelligens módon, alapvetı minıségek meglevıségét feltételeztük az intézményektıl. Sajnos a legtöbb oktató nevelı intézményben a környezeti nevelés egy "Patyomkin" jellegő dolog. A probléma, hogy a fogalmi tisztázatlanság és torzítások miatt maguk az intézmények sem tudnak errıl. A legtöbb ökoiskolában és más iskolában, és intézményben környezettudatosságra nevelést is mennyiségi alapon közelítenek meg. A környezeti vagy a fenntarthatóság pedagógiáját az eddigi mellé, kiegészítéseként, további tevékenységként helyezik. Ezt is kommunikálják kifelé, mint egyfajta + szolgáltatást. Az intézmény mőködésének lényegi sajátossága pedig marad szinte változatlan, olyan módon, ami a fenntarthatatlan társadalmi mechanizmusokat eddig is kitermelte és ezután is fogja. Hiszen ma a közoktatás nem más, mint a domináns "kultúra" hagyományozója (sıt ezzel egyben kiszolgálója és fokozója). Az iskolák nagy többsége minden olyan programot hárít, amelyik kvalitatív megközelítéső! Legyünk ıszinték a legtöbb pedagógus nem is érti mirıl van szó, ha a felszín alatti dimenziókról beszélsz. Na de ebbe most nem megyek bele. Igyekeztünk elmondani mi sem az igazság hordozói vagyunk, de fontos jobban átlátni a dolgokat, és errıl BESZÉLNI, BESZÉLGETNI, ezen dolgozni. Nem nagy 21
felforgatással,... csak folyamatos önreflexív apró lépésenként építkezı munkával, mert így életszerő, így természetes ütemő. Ez alapvetıen intézményi szinten a vezetın múlna, de ökoiskolai vezetıképzések ide vagy oda, mit kezdjünk azzal a jelenséggel, amit egyre jobban látható, hogy az intézményi kollektíva nem strukturális csapatként, hanem tömegként kezd mőködni. Egyre több helyen tapasztaljuk, hogy az igazgató tart a tanárok véleményétıl, dühétıl, és lavírozik, keresi a kedvüket olyan esetben is, amikor ezek a torz kompromisszumok az intézmény minden innovációját vagy csak épp szervezeti és szellemi tartását megtörik. És persze még a fenntartóhoz is szakmai és morális fenntartások és határ nélkül is lojális. E két szint között való ırlıdésben csak vegetálás van, és mint tudjuk, ami nem fejlıdik, az leépül. Egy ilyen közegben akár a SEED, akár az Életharmónia Alapítvány megközelítése a legnépszerőtlenebb koncepció lesz. Ilyen környezetben most a legnépszerőbbek az oktatási jellegő, és csak a gyerekekkel (divatos módszertani szinten) foglalkozó programok (cégek és szervezetek, iskolák, kampányok), és a pénzt hozó programok. Az integrálatlanságát a célnak a szervezeti kultúrában az alábbi példa is mutatja: A programismertetıt továbbítottam az iskolai ökocsoportunk felé, áttanulmányozás után jelentkezünk" Iskola+ökocsoport=ökoiskola? Bármelyik pszichológia erre azt mondaná: Iskola+ökocsoport=Iskola+ökocsoport Egy ide kapcsolódó történet: Amikor egy tanári kar azt mondta:" ık már hosszú évek óta környezeti nevelnek" (hagyjuk ıket békén), megkérdeztük: "Nyílván a neveléssel a gyermek jövıbeni viselkedését szeretnék befolyásolni, akkor helytálló a kérdés: Önök szerint az ember viselkedését, döntéseit az adott pillanatban mi határozza meg?" Hosszú csend után az "attitődöt" mondta egy pedagógus (drogkoordinátor), de azt nem tudta megmondani mi az attitőd. Ekkor továbbkérdeztünk, hogy legalább még egy tényezı hangozzon el, hamár iskolában vagyunk ("ismeretek, tudás"), de semmi. Tehát, akkor valóban tervezetten, tudatosan módon mőködhet ott a környezetpedagógia, ha azt sem tudják mire akarnak hatni. Az átlag megfelelı helyzetekben nyithatóak, és ez egy nagyon jó alap. De sajnos ezek a megfelelı nyitásra alkalmas helyzetek ritkák (vezetı-, fenntartó, minisztérium-, vagy pályázat általi leterheltség)!!! Sakk-matt! És van a másik pozitív szélsıség: Ha van az adott tanári karban egy bizonyos szikra, ami pl. nyitottságban megnyilvánul, akkor nagyon-nagyon jól lehet dolgozni a tanári karral. Sajnos ez nagyon ritka, sıt inkább az a jellemzı, hogy a tanári karok többségében egyénileg rejlenek meg ilyen emberek. Sokan ahhoz vannak szokva, hogy a módszertan azt jelenti, hogy van egy körülhatárolt algoritmus, ami olyan, mint egy program, olyan, mint a virtuális masina, amivel gyermekkoromból emlékszem, minket számolni tanítottak. Bedobom az elején a gyerekeket, a módszerben ott van a mővelet, az elvégzi, s a végén kijön a pedagógiai eredmény. Ha nem..., akkor hülye a gyerek. Ahogy sok tanár mondja: "ezekkel nincs mit csinálni" A mi munkamódszerünk ennél kreatívabb, munkásabb, bevonódást, önálló belsı és szellemi munkát igénylı, megfoghatatlanabb, és szerintem hatékonyabb is. Már csak azért is, mert a fenntarthatóság témakörében nincsenek "tuti, megmondható" mindenki számára alkalmazható megoldások, se technológia, se politikai, se társadalmi, se pedagógiai, se egyéni szinten. Útkeresésben vagyunk, beszélgetnünk kell, tanulnunk kell, megértenünk kell, átgondolnunk kell, elkezdenünk kell. Nem önelégülten másra mutogatni, ",nekem ehhez nincs közöm, csak nekem ne kelljen megmozdulni.". Vagy arra várni, hogy ha majd a másik, a többség megmozdul, akkor majd én is, de akkor is csak a másokhoz viszonyítva. Mert ez elmegy más hivatású embereknél, de azt gondoljuk a pedagógia nem az a hivatás (még néhány másikkal együtt), ahol ez megengedhetı. 22
A környezeti tudatosság személyi kialakulásához szükséges feltételek a legtöbb intézményben nem adottak, sokszor nem is ismertek. A közoktatási rendszer paradigmái, koncepciói, prioritásai, struktúrája, közvetett értékrendje, kultúrája, személyi minısége ugyanaz, amely a problémát létrehozta. A fenntarthatatlanság pedagógiája lényegében kvalitatívan semmit nem változott. A környezeti tudatosság személyi feltételeinek ismerete, az erre alapozott igény, és/vagy elvárás, kontroll nélkül nem beszélhetünk a fenntarthatóság kompetenciájának megteremtésérıl hosszútávon sem. Az iskolák többsége abban a tévhitben van, hogy a környezeti és/vagy fenntarthatóságra nevelés, továbbá az ökoiskolai mőködés egy plusz teher az iskolákon, amire aztán már tényleg se idı, se kapacitás. Ezt sajnos a környezetvédelemre nevelés külön fogalmának létrejötte is támogatta. Amikor valamit definiálunk, azzal már elválasztjuk a közegétıl. Másrészt sok esetben az iskolák elvi szinten kitőzik célul, de kollektív szándék, jó stratégia és eszköztár, majd monitoring nélkül megvalósítani nem képesek. Az aktuális környezeti nevelés azokat az eszközöket használja és annak a kultúrának a terméke, amely a környezeti problémákat létrehozta egy helytelen ember természet kapcsolatra építve. Az attitődváltozásra irányuló nevelı programok eredménytelenek, mert nem jelenik meg változás a cselekvés szintjén. A legtöbbször az ok, hogy nem jelenik meg az oktatási intézmények szervezeti kultúrájában, mint érték, és mint követendı norma a környezettudatosság, fenntartható fejlıdés, ezek hitelességi problémák. Lejáratódik a cél utópisztikussá, semmivé válik, ami egy káros folyamat. Szervezeti kultúra: az iskola tükre ezen a területen is. Sokan olyan elveket, magatartás várnak el a gyerekektıl, amiben maguk sem hitelesek, maguk sem cselekszik, gondolják. A környezeti szemléletformálásban a fejlıdéslélektan sajátosságok figyelmen kívül hagyása, nagyon sok esetben kontraindikált hatású! A mai gyerekeknek, alig van kapcsolata a természettel, mély természetélménye nagyon kevés gyereknek van ez egyfajta közömbösséget erısít. EZT nem szabad figyelmen kívül hagyni, és lehetıséget kell teremteni arra, hogy természet élményei legyenek, mivel csak azt tudja megvédeni, amit szeret és ismer, fizikai, érzelmi és szellemi kapcsolatban van vele. A mai környezeti nevelési paradigmák nem tartják alapvetınek a környezetvédelmi oktatáshoz, környezeti szemléletformáláshoz a természet szeretetét. Magát a környezetvédelmet, mint funkcionális érdeket tart, oktat, amely viszony megfelel, annak a viszonynak, amely magát a környezetszennyezést okozza. Katasztrófapedagógia, Sokkolás, Kilátástalanság, Tanult tehetetlenség, ha nem mutatunk cselekvési lehetıséget. Amikor azt mondja a pedagógus, hogy ı környezeti nevel, de az ezzel kapcsolatos elıadás nem érdekli, az valódi ellentmondás, amibıl valamelyik nem igaz. Akit a téma érdekel, azt minden szintje érdekel, még az okok és hatások is, azaz a megértése is. A téma szelektálása, hárítása, szelektálás értelmezhetetlen. Aki a kérdést fontosnak tartja, az törekszik az életében megvalósítani és nem a kifogást, a korlátozást, hanem a lehetıségeket keresik. A nemet mondás alátámasztása, érvek keresése értelmezhetetlen. Fogalmak hiánya félreértelmezés igen jellemzı! Sajnos nincsenek kérdéseik, csak alaptalan kijelentések, hárítások, kifelé mutogatás. Rögtön ítéletalkotás a civilekrıl, önkritika nélkül. 23
A nyitottság hiányát a leterheltségbıl fakadó önvédı elzárkózással magyarázzák. Ami azokra is ugyanúgy jellemzı, akik minden plusz feladatot felvállalnak, és azokra is, akik nem hajlandóak plusz dolgokat felvállalni. Ezért a nyitottság hiányának ez a magyarázata nem lehet igaz. A többség elzárkózik. Valamint a lelkesség és a gyerekekért való hivatástudat nem fér össze fogalmilag az elzárkózással, nyitottság hiányával. A pedagógusok többsége a világ helyzetérıl médián keresztül értesül reflexió, kontroll nélkül, annak torzító jellege ellenére. Mivel ezek alapján a tünet szintjén ismerik és kezelik a problémát ezért, nem is hajlandóak más, ezek alapján irreleváns tényezıt figyelembe venni, és úgy kezelik a problémát, ahogyan az képes fennmaradni. Megdöbbentı, hogy a környezetpedagógia teljes mértékben kihagyja a problémát, annak vizsgálatát és úgy kínál megoldást. Vitatkozni, beszélni róla nem hajlandóak. Mindig kiderül, nem ismerik a széleskörő cselekvési lehetıségeket! Csak azt állítják. A fenntartható fejlıdés csak egy fokozatos-folyamatos tanuló folyamat lehet, melyhez tanuló szervezet kell. Hiába integráljuk a környezetvédelmet a tantárgyakba, ha azt is csak kényszerként a tantárggyal együtt elutasítja, mert eleve arra sem nyitott. Sokan ugyanúgy viselkednek, mint a diákjaik: Ha van hely, akkor hátra ülnek, elıl nagy őrt hagyva. Klikkekbe ülnek. Az arcokra írva: Na, ugyan mit tud ez nekünk mondani!? Az elején ugyanolyan eltávolítóan, a témát kevésbé fontosnak tartva, gyerekesen, elviccelve kezdik. Elıadásközben beszélget, magándolgát intézi. Egyetlen egy iránya van kérdéseinek és magyarázatinak, reakcióinak: Megmutatni, hogy miért is nem tudjuk mi ezt sajnos cselekedni, ebben szerepet vállalni! Önreflexió A program szervezése rengeteg tapasztalatot, fejlesztési ötletet vetett fel, akár kudarcokból, akár sikerekbıl merítkezve. A környezetvédelem iránti társadalmi közöny új megkeresési, kommunikációs formák kidolgozásra sarkalta a csapatot. Túlságosan sok idıt és energiát szenteltünk a minél szélesebbkörő bevonásra, miközben a már minimális motivációk felkutatását kellett volna stratégiaként választani, ezt a váltást projekt során meg is tettük. Ugyanígy a szakmai részben is rendkívül sokat tanultunk módszertanilag, ezt segítette a kutatói fejlesztı megközelítésünk, munkamódszerünk. Az elıadások formája megmutatta, hogy a közönség és a megközelítésünk között, oly nagy szemléleti és tudásbeli szakadék van, valamint a téma annyira komplex, hogy a rövid elıadásforma, nem alkalmas ennek a célnak az elérésére. Ezért ezt csak értı és nyitott közönség esetében vállaljuk a jövıben. Viszont a többi programelem jól beváltotta a hozzáfőzött reményeket, és a következı programban a tapasztalatokat ezek tovább fejlesztésére tudjuk alkalmazni, megismerve miket kell belıle elvetni, mit kell megerısíteni, továbbfejleszteni, és mik voltak a hiányosságok, amit be kell építeni, ki kell dolgozni. Hosszútávú célunk, a projekt szakmai fenntarthatósága: Reméljük, hogy a lakossági résztvevık szemléletében és életvezetésében, munkájában bekövetkezı pozitív változás eredményeként saját környezetükben, hiteles pozitív példájukon keresztül új értékek mentén létrejövı kis közösségek magjaivá, csomópontjaivá 24