Árkádok Schneller István: Önkormányzati vagyon gazdálkodás... 38 Béres Zsuzsa: Hagyomány és megújulás Beszélgetés Kováts Ákos főépítésszel...

Küszöb Papp András: Egy falkavezér visszaemlékezései... 3 Főtér Bujdosó Ágnes Máté Éva Gyöngy Szabó Orsolya Zsuzsanna: ugye ilyenkor nevet? Miértek és hogyanok az állatasszisztált habilitációs folyamatokban... 4 Macskakő Vass Tibor: Színre víz... 11 Szántó T. Gábor: zsidó költő... 13 Menyhért Anna: Tudod?... 14 Szirmai Péter: A véget nem érő autópályák... 15 Tandori Dezső: Sötét órán... 17 Régimódi dal... 18 A Pontversek Könyvéből Utóhang... 18 Oláh András: kegyelemdöfés... 19 júdásfiak... 19 Kapualj Gönczy Monika: Nálatok laknak-e állatok?... 20 Pásti Csaba: Állatvilág Debrecenben... 24 Batta Ágnes: Esély a kóbor állatoknak... 30 Tisztaszoba Kornya István:...itt van vége a független sajtónak Beszélgetés Görömbölyi Lászlóval, a húsz éve megjelent Úton egykori főszerkesztőjével... 33 Árkádok Schneller István: Önkormányzati vagyon gazdálkodás... 38 Béres Zsuzsa: Hagyomány és megújulás Beszélgetés Kováts Ákos főépítésszel... 42 Lépcsők Gadóczi Ibolya: Szajkó-Kámpöní Pálfi Norbert: Noé bandája... 45 Hovanecz Fruzsina: Mikszáth az elméletek metszéspontján T. Szabó Levente: Mikszáth, a kételkedő modern. Történelmi és társadalmi reprezentációk Mikszáth Kálmán prózapoétikájában... 48 Jován Katalin: A meghajlás művészei A Korunk fiatal szerzőinek antológiája... 53 Czékus Mihály: Kodálytól Krallig... 55 Műhely Havas László: Szent István és az első ezredforduló Európája... 58 Toronyszoba Gönczy Monika: Levél Cseh Tamásnak odaátra... 63 1DISPUTATartalom

E számunk szerzői: Batta Ágnes újságíró, Debrecen Béres Zuzsa újságíró, Debrecen Bujdosó Ágnes egyetemi hallgató, Debrecen Czékus Mihály zenekritikus, Hódmezővásárhely Gadóczi Ibolya egyetemi hallgató, Debrecen Gönczy Monika irodalomtörténész, Debrecen Havas László klasszika-filológus, Debrecen Hovanecz Fruzsina tanár, Eger Jován Katalin egyetemi hallgató, Debrecen Kornya István újságíró, Debrecen Máté Éva Gyöngy egyetemi hallgató, Debrecen Menyhért Anna költő, Budapest Oláh András költő, Mátészalka Papp András író, Hajdúszoboszló Pásti Csaba újságíró, Debrecen Schneller István építész, városrendező, Budapest Szabó Orsolya Zsuzsanna egyetemi hallgató, Debrecen Szántó T. Gábor költő, Budapest Szirmai Péter író, Budapest Tandori Dezső költő, író, Budapest Vass Tibor költő, Miskolc Médiapartnereink: www.epiteszforum.hu 2DISPUTA Debreceni Disputa VII. évfolyam, 9. szám, 2009. szeptember Megjelenik 1000 példányban Főszerkesztő: S. Varga Pál Szerkesztőbizottság: Bényi Árpád, Berényi Dénes, Berkesi Sándor, Gáborjáni Szabó Botond, Görömbei András, Hollai Keresztély, Orosz István Szerkesztők: Berta Erzsébet (Árkádok), Lapis József (Lépcsők, Pláza) Nagy Gábor (Fotó), Papp András (Macskakő) Szénási Miklós (Kapualj) Anyanyelvi lektor: Arany Lajos Kiadja: a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. 4025 Debrecen, Simonffy u. 2/A, tel.: (52) 581-800 E-mail: disputa@deol.hu Felelős kiadó: Angi János Borító, lapterv: Petromán László Tördelés: Kaméleon Dizájn Kft., tel.: (52) 532-211 Nyomtatás: Alföldi Nyomda Zrt., 4027 Debrecen, Böszörményi út 6., tel.: (52) 515-715 ISSN 1785-5152

Már elmúlt éjfél, de még mindig ugat. Jó mély és erős hang. Lelőni se lehet, ismerem már, az alvást akár el is felejthetem. Nem átvonuló zivatarról van szó, hanem beállt időről, azaz kiadós eső veri a tetőt és a fákat. Dörgés igazán ritkán, távolról hallatszik, de nekünk ennyi is éppen elég. Mármint Roxánának, a német juhásznak, aki az ablakom alóli védett helyről startol egy-egy villámot követő dörrenés után, és hát nekem, a falkavezérnek, kit jó sorsa (és kutyák iránti rajongása) tett gazdává. Úgy tűnik, a dörgés vagy az ugatás más kutyát, illetve más embert nem zavar. Alszanak békésen az andalító zenében; biztos a fülükön alszanak, kizárva a nagy reccsenéstől mentes mennydörgést éppúgy, mint a dühödt ugatást a meg-megújuló szélrohamban. Csak a gazda füle éber. A műsor még este kezdődött, egy távoli, alig hallható morgással. Már akkor beindult: rohanás körbe a kerítések mentén, majd valahol a nyírfa mellett vagy hátul, a folyondárral futtatott szalonnasütőnél megtorpan. Mivel maga sem tudja, hol is kellene állnia ahhoz, hogy az eget rendesen ugassa, hiszen a dörgés nem a szomszédok felől jön, nem is az utcáról, hanem fentről. S ez úgy bizonytalanítja el, hogy végtelenített köröket tesz teljes erőbedobással. A nyitott ablaknál nyugodt hangon beszélek a szúnyoghálón túli villámfényes sötétbe, hogy bizony Rudi rontotta el az egészet, mikor kölyökként őt tekintetted mintának, érted, Roxikám, ez a szocializáció, igaz, te nem ugrottál be üvegestől az ablakon, mint ő, de hát mégiscsak hibás mintát követsz, nem kell félned a dörrenéstől, mert az már csak hang, be is jöhetsz, ha akarsz, de ha mégse, légy szíves, hagyjál aludni, menj a házadba, hidd el, az ugatásod nélkül is véget fog érni az égdörgés, nem te űzöd el, idővel elmegy az magától is, rosszul gondolod, ha így gondolod, bátor vagy, tényleg bátor, hogy félelmed ellenére is űzöd, kergeted végkimerülésig a láthatatlan égi ellenséget, mint egy postást, kinek bő esőkabátja a fél égboltozat sötét felhőzete, aki most felülről és nagy hanggal érinti a territóriumunkat érvelek, mindhiába, pedig tudom, hogy hallja, tudom, hogy érti, mert már évek óta értjük egymást. Soha nem kezeltem emberként, hanem családtagként, a harmadik gyerekként, aki igényli a figyelmet és a foglalkozást, akinek a bizalmával soha nem élhetek vissza, akinek igaz hűsége és jósága soha nem lehet terhes és viszonzatlan. Együtt nőtt a gyerekekkel, együtt őszült velünk. Tanultam tőle. Egyszer, fejét a két kezemben tartva, alázatos nagy barna szemébe nézve, azt találtam mondani, nem vagytok ti normálisak, hogy annyira odáig vagytok az emberért, gondolkozhatnátok egy kicsit. Meg az se egy normális dolog, Roxikám, hogy naponta hűségesküt teszel, biztosítasz bennünket a szeretetedről, szóval miért kell ezt így minden nap megújítani, nálunk ez nem egészen így történik. Később aztán rájöttem, ezt bizony ő tudja jobban: hogy egy életre szóló kapcsolatban is szükség lehet a szeretet naponkénti megerősítésére. A barna szemével akkor ezt válaszolta: Sokat kell nyújtani a másiknak abból, ami nem anyagi, és mégis te vagy; figyelmet, türelmet, megértést, ha kell, lemondást és odaadást, azaz áldozatot hozni és alázatot is tanúsítani, ha szükséges. Jól van. Szótlanul néztünk egymás szemébe. Tudta, mire gondolok. Megsimogattam egy ujjal az orrnyergét a stopvonalig. Nem kell úgymond győznöm és folyamatosan dominanciapontokat gyűjtenem, kívül maradhatunk a világ hierarchikus rendjén és kapcsolatrendszerén. De az eget meg kellett hagynom neki. Falkavezérként engedtem át azt a tág és elérhetetlen territóriumot, melyet az ugatásával uralt. Tizenegy évig volt az övé, s jelentem, az égdörgést mindannyiszor sikeresen elűzte. Mostanában a legvadabb viharok is csöndesek. Az utolsó órákban már nem kereste a közelségünket, fájdalmának nem volt hangja. A szomszéd kutya ellenben soha nem hallott hangot adott: nem ugatott és nem vonyított, mégis olyan volt, mintha bántanák. Aztán a környékbeli kutyák mind ugatni kezdtek, mintha így búcsúztatták volna Roxánát. Hajnali kettő volt. Széttárt karokkal jeleztem, jöhet, várom a szobában. Ritkán részesült ilyen kegyben, s ha mégis, mutatnom se kellett, egyetlen szó vagy gesztus elég volt, máris bent kopogott a körmével. Most is a régi szemével nézett rám, alulról fölfelé, tisztán, szomorúan, de nem mozdult. Majd lassan elfordította a fejét. 3DISPUTA Papp András Egy falkavezér Küszöb visszaemlékezései

Bujdosó Ágnes Máté Éva Gyöngy Szabó Orsolya Zsuzsanna ugye ilyenkor nevet? 4DISPUTA Főtér Miértek és hogyanok az állatasszisztált habilitációs folyamatokban Sokan élünk együtt az ég alatt. Ki falkában, ki ménesben, ki csordában, ki családban. Közösségi lényekként emberek és állatok bonyolult szálakkal fűzik össze életüket, és hozzák létre a legváltozatosabb társulási formációkat. Ezeket alapvetően a kötődés igénye, a kölcsönös egymásra utaltság, a fajtabeli iránt érzett vonzalom fűzi össze. A biztonságérzet, melyet a valahová tartozás élménye nyújt, pótolhatatlan, mert olyan kommunikációs közeg feltételeit teremti meg, amely egy minőségi élet ígéretét hordozza magában. De nem mindenki osztozhat egyformán az autentikus otthonosság élményében. Akadnak, akiket fizikai, szellemi másságuk folyamatos akadályversenyre késztet és akiket a másságtól való, gyakran tájékozatlanságból táplálkozó, gyanakvó félelem kirekeszt a többség által osztott kulturális javakból. Ők azok, akik nap mint nap megküzdenek a nem rájuk szabott játék szabályaival, hogy apró irányváltások árán ugyan, de utat találjanak maguknak, akárcsak a többiek. A fogyatékkal élők, testileg vagy szellemileg akadályozottak társadalmon belüli otthontalansága ellen küzdenek azok az elszánt és lelkes emberek, akik idejük és energiájuk jelentős részét fordítják terápiás és segítő célokra alkalmas négylábúik képzésére. Céljuk, hogy állatok bevonásával kíséreljék meg formálni, építeni, hatékonyabbá, működőképessé tenni a sérült vagy akadályozott viszonyt ember és környezete, elsősorban társas környezete között. Segítő- és terápiás állatokat készítenek fel vakvezetésre, rohamok jelzésére, mozgáskorlátozottak fizikai segítésére és érzelmi támogatására. Az állatok bevonásának egyik sajátos és igen fontos formája az állataszszisztált terápia, mely alkalmazott tudományágként állat és ember viszonyának újraértelmezését kívánja meg. az állatasszisztált terápia [ ] alkalmazott tudományágként állat és ember viszonyának újraértelmezését kívánja meg. A többnyire kutyák, macskák és lovak részvételével végzett foglalkozások jellegét tekintve beszélhetünk állatasszisztált aktivitásról (Animal Assisted Activity), illetve terápiáról (Animal Assisted Therapy). Míg az előbbi elsősorban általános kedélyjavító, komfortérzetet keltő, motiváló, aktivitást serkentő, nem feltétlenül szakemberek által koordinált felüdülés, addig az utóbbi komoly szakmai felkészültséget igénylő, célorientált, folyamatos dokumentációt megkövetelő, meghatározott fejlesztési folyamatba illeszkedő terápiás foglalkozás, mely kötött időtartamban végezhető egyéni vagy csoportos formában. Egyre elterjedtebb emellett az állatasszisztált pedagógia is (Animal Assisted Education), melynek során a gyerekek az oktatási-nevelési program keretein belül szerezhetnek ismereteket az állatokról, a felelős állattartásról. A foglalkozások alatt megélhetik a kölcsönös elfogadás élményét, tanulhatnak toleranciáról, empátiáról, türelemről és fogékonnyá válhatnak a másság elfogadására mindezt játékos, rekreációs formában. A debreceni Segít a Négylábúak Szeretete (SANSZ) Alapítvány 2006-os megalakulása óta dolgozik azon, hogy négylábú munkatársakkal javítsa a rászorulók életminőségét. A heti rendszerességgel érkező kutyák és cicák jelenléte a Kenézy Kórház Pszichiátriai Osztályának Nappali Kórházában érezhetően serkentőleg hat az emberekre, mindenkire, ottlétének okától függetlenül. A csoportbontásban zajló terápiák igen népszerűek a kezeltek között. Alma kutya érkezését látva ez nem is meglepő: a melegbarna szemű belga juhász a legtermészetesebb módon sétál végig a folyosón piros hámjában, köszönti a nyári szünet után viszontlátott ismerősöket. Míg felvezetője és gazdája, Lévainé Kápolnási Ibolya megérkezik a cso-

porttal a terembe, Alma hörpint egy korty vizet, körbejár, felméri a terepet, hozzásimul a székre telepedők térdéhez, mintegy öleléssel üdvözli az egybegyűlteket. Végül a körben ülve, de azért gazdája lábától épp csak egy tenyérnyire letelepszik, feladatra készen. Ibolya pedig már adja is az instrukciót, hivatalos köszöntés egyenként, ültetéssel, jobb kezes-mancsos pacsival, simogatással, jutalomfalattal. Alma dolgozik. Egytől-egyig végrehajtja a kéréseket, pontosan és precízen, akkor és azt, amit kérnek tőle. Akkor is, ha már előre tudja, mi lesz az. Ibolya szerint ez az egyik titok: a kutyát kérni kell a feladat végrehajtására. A felvezető és a kutya kooperációs kapcsolata alapvetően falkajellegű ösztönök alapján működik. Az állat vezérként tekint gazdájára, aki magatartásával kijelöli az irányokat és mértékeket. Együttműködésük bizalomorientált, a közöttük szövődő erős szociális háló kölcsönösen kiszámítható viselkedési mintázatot hoz létre, melyben az egyezményes jelek rendkívül finoman hangolt kommunikációt eredményeznek. Ez az intenzív kapcsolat képezi a terápia alapját, ebbe az ingergazdag, harmonikusan működő, lehetőségekkel teli pszichikai játéktérbe vonják be a pácienseket. A humánetológusok szerint a kutya gazda viszony sok szempontból hasonlít az anya gyermek kapcsolatra. A bensőséges, affektív tartalmak nyelvi kódolására nem korlátozott, testi közelségen nyugvó élményegyüttes az állat jelenlétében, az állattal folytatott munka során sajátos dimenziókból és kommunikációs megnyilvánulásokból kiindulva szoktatja szabálykövetőbb formanyelvhez a kapcsolatépítési nehézségekkel küzdőket. Alma dolgozik. Érint. Hol a mancsával, hol az orrával, hol csak azzal, hogy csendben, türelemmel, hosszan ránk figyel. Ha szembe merünk nézni vele. A társas kapcsolatok igénye és a közös horizontú valóságérzékelés elengedhetetlen tartozéka ember és állat életének egyaránt. Ahogyan a félelem is. Rumli, Kása Melinda terápiás kutyája a gazdája elmondása szerint például viharfélő. A dörgéstvillámlást otthoni környezetben többnyire valamiféle bútordarab alá bújva vészeli át. Az egyik terápia alkalmával a bátor, elszánt, hivatását a legkomolyabban vevő jószág az asztal alá rejtőzve úgy döntött, inkább ott marad félni. Soha annyi biztató mondat nem hagyta el a betegek száját a terápián, mint akkor. Mert egy közösségben számíthatsz a társaidra. Velük könynyebb venni az akadályokat. És együtt keresni a járható utat, hiszen nem kell mindig menekülni. Nélkülük nem megy a dolog Az úton megtett első lépésként persze az állatasszisztált habilitációs folyamatok társadalmi és intézményi hátterének kell kiépülnie. Ennek megismeréséhez induljunk ki a mozgás kérdéséből az aprólékosan kikalkulált vagy pillanatnyi helyzettől vezérelt gesztusokból, lépésekből, pillantásokból. Idegeket, végtagokat, figyelmet finoman új utakra vezető mozdulataiból egy másik, másfajta testnek. Azok az állatok, akik valamely képességükben korlátozott vagy beteg emberek mindennapi létezését könnyebbé teszik, egyedi módon nyújtanak segítséget hoszszú tanulási folyamat során szerzett ismereteikre, állati készségeikre támaszkodva. A speciális, feltétel nélküli elfogadás szabadsága s a helyzet különlegessége viszi tovább, lendíti előre az embert, aki az állattal együtt mozdul, lép egyet-egyet előre testben vagy képzeletben. Mindig távolságokról van tehát szó, személyes és személyek közötti, érzelmi, szellemi, fizikai távokról. A testi-lelki összekapaszkodás során bonyolult, gyakran szavak nélküli kompromisszumok köttetnek egy közös cél érdekében, mely minden résztvevő szeme előtt más formában lebeg. 5DISPUTA Főtér

6DISPUTA Főtér Bármi is legyen az igazodásra és türelemre sarkalló motiváció, kutya, macska és ló egyaránt tisztában van azzal is, hogy a munkáját végzi. Tudja, hogy fontos szerepe van: vezet, elvisz, (ki) utat mutat mozgásban tart. Ha nem is minősít, különbséget mindig tesz, hiszen alkalmazkodik az emberhez, a szituációhoz. Dolga van és felelősséggel tartozik valaki más iránt: abban a pillanatban, hogy a szintén a SANSZ Alapítványhoz tartozó Liza cica és Dió kutya vagy Pálinkás Judit lovas terapeuta lova, Maci felölti egyenruháját, lényének egy más szintjére kell lépnie. Bizonyos értelemben tudatos partnerré lesz, hiszen beprogramozott késztetéseket győz le magában, mégis éppen macska, kutya és ló mivolta legalapvetőbb elemeit használja arra, hogy elősegítse a kívánt folyamatokat, el- és megmozdítsa azt, amit lehet. Mert természetesen nem mindent lehet: a szakemberek álláspontja szerint az állatasszisztált terápia kiegészítő jellegű, csodát nem várhatunk tőle, ahogyan a vak ember sem válik látóvá, a cukorbeteg egészségessé attól, hogy segítőkutyája közelében telnek a napjai. A dolgozó állatot azonban komolyan kell venni: Judit gyógytornász, lovas terapeuta elmondása szerint a széles körű elismertséghez, a támogatások elnyeréséhez kézzelfogható eredményeket kell felmutatni, s erre nem kevés példa akad. Az érzékelt és kölcsönkapott mozgás, a tartósan vagy ideiglenesen megnyitott távlatok erejével néha régen várt, néha meglepetésszerű változások, apró felvillanások következhetnek be. Az ágyban fekvő, súlyos fogyatékkal élő gyermek számára különleges inger a szobájába lépő állat, az idősek otthonának lakóit kibillenti elszigeteltségükből a heti rendszerességgel szállított dorombolás, a mozgáskorlátozott ember alatt lépdelő ló pedig ugyanolyan mozdulatokat hoz létre a lovas kutya, macska és ló egyaránt tisztában van azzal is, hogy a munkáját végzi. az epilepsziás vagy diabéteszes rohamot jelző kutyát éppen úgy a bolt előtt kell hagyni, mint a kerekesszéket kísérő társát medencéjében, mintha járna, így küldve speciális impulzusokat az agynak. Amit ezek az állatok végrehajtanak, fontos, hasznos és szükséges, hiszen rejtett energiákat képesek stimulálni, s olyan helyekre viszik el az embert, melyekre másként sokkal nehezebben lenne képes eljutni. Ennek a sokrétű együttműködésnek azonban vannak olyan tényezői is, amelyekhez nem vezethet el semmilyen szelíd segítő állat; ezen a téren magunkra vagyunk utalva. A fentieknél nem kisebb, de nagyon más minőségű távolságok áthidalása szükséges ugyanis ahhoz, hogy a megfelelő intimitás és rutin egyáltalán kialakulhasson. A jog és a törvény, valamint az ép társadalom tapasztalata ritkán metszi azt a másik világot, amelyben ilyen speciális segítségre van szükség. A szabályozás szerkezeti felépítése és hiányosságai ma még sokszor sértik meg vagy rombolják le a fokról fokra kialakított összhangot. Bár a fogyatékkal élők esélyegyenlőségi jogait az 1998. évi XXVI. törvényben rögzítették melynek többek között része a biztonságos közlekedés, a rehabilitáció és a megfelelő segédeszközök igénybe vételének lehetősége is, a segítő állatok foglalkoztatása jelenleg csak részben elfogadott módszer arra, hogy az érintettek életminősége javuljon, s az általánosságban vett betegellátásban is kuriózumnak számít a kiegészítő jellegű állatterápia. A törvénytervezet ott van, már csak el kellene fogadni mondja Bujdosóné Ármós Ibolya, a SANSZ Alapítvány egyik munkatársa, aki terápiás kutyákkal és macskákkal együttműködve segít mentális betegségekben szenvedő és súlyos fogyatékkal élő embereknek. Magyarországon már az 1/1986. (II.21.) közös ÉVM-EüM rendelet is előírta, hogy az élelmiszer- és vendéglátó üzemekbe, üzletekbe, helyiségekbe, szórakozóhelyekre, játszóterekre, egészségügyi intézményekbe, bölcsődékbe, óvodákba, iskolákba, strandokra a vakvezető kutya bevihető, a többi dolgozó állatra viszont mindez nem vonatkozik. Az említett törvény hosszas előkészítés után idén január 1-jétől lépett volna életbe, ez azonban meghiúsult. Amikor a törvényt majd megszavazzák, a fenti leírás további öt típusra is érvényes lesz: a hangot jelző, a rohamsegítő, a mozgássérültet, valamint fogyatékos embert önálló életvitelben támogató, illetve a terápiás (pszichológiai, pszichiátriai, konduktív pedagógiai habilitációs és rehabilitációs folyamatban részt vevő) kutya is bekerül a habilitációs fedőkategóriába, egységesítve ezzel az állatok, gazdák és betegek jogait. A megvalósulásig az epilepsziás vagy diabéteszes rohamot jelző kutyát éppen úgy a bolt előtt kell hagyni, mint a kerekesszéket kísérő társát, s bár orvosilag ma már többé-kevés-

bé elismerik az állatok jelenlétének jótékony hatását, még a kórházak bejáratánál sem mindig fogadják örömmel a terápiás kutyákat és hordozóban szállított macska kollégáikat. Nem kell elkeseredni, gyerekcipőben jár még ez a dolog Magyarországon kommentálja a helyzetet Kereskényiné Balogh Zsófia, vakvezetőkutya-kiképző. Az optimista hozzáállást azonban nem könnyű megőrizni, hiszen időről időre előfordul, hogy még ezek az egyértelmű törvényi háttérrel rendelkező állatok sem jutnak el a mindennapi élet legalapvetőbb helyszíneire. Már a betanítás során számos konfliktusra, előítéletre számíthat a segítő állattal közlekedő személy, s a helyzet a későbbiek során sem javul sokat nem hogy vakvezető kutyát, de vakot sem engednek be sok étterembe. Mindez tulajdonképpen nem meglepő, hiszen a fogyatékkal élő vagy súlyosan beteg ember éppen úgy a társadalom peremterületéről érkezik, mint az emberi világ számára rejtélyesen természetinek tűnő állat, a kettő kombinációja pedig gyakran rendkívül éles elutasítást vált ki a környezetéből. Ezekben az esetekben az ismeretek és tapasztalatok hiánya veszélyes együttállásba kerül az idegen helyzettől való félelemmel, s a feszültséget a résztvevők speciális kapcsolata tovább fokozhatja. Ezért történhet meg, hogy a hivatalos papírok ellenére is leszállítják a vakvezető kutyát a villamosról, vagy az ÁNTSZ-re hivatkozva kitiltják a boltból, megfosztva ezzel az épnek nevezett ember komfortérzetét szintén fenyegető gazdát is attól, hogy jelenlétével megzavarja a rendet. Pedig éppen a dolgozó állatok lennének a legalkalmasabbak arra, hogy új utakra vezessék, elmozdítsák az ember és ember, valamint ember és állat közötti kapcsolatokat. Az ép és a fogyatékkal élő vagy beteg ember között előítéletektől kevésbé terhelt kötelékek fonódhatnak ebben a sajátos közegben, s az extrém helyzetekre kiképezett állatok türelmes, barátságos viselkedése megnyugtatóan hat a bizalmatlankodókra. Zsófi szerint nagyon sok Magyarországon a kutyás támadás, amelyben mindig a gazda a hibás, a segítő négylábúakról viszont nem sokat hallani a kutyák veszélyességéről és a macskák taníthatatlanságáról viszont annál inkább. A megoldás pedig nem is annyira bonyolult: Lévainé Kápolnás Ibolya szerint fontos lenne, hogy az állatokat közelebb vigyük a gyerekekhez, hiszen már a bölcsődés korú embernek meg kellene mutatni, miként jó bánni velük, s mit várhatunk tőlünk. A SANSZ Alapítvány munkatársai elmondták, hogy a velük együttműködő terápiás kutya és macska például semmilyen helyzetben sem lehet agresszív, ezért tökéletesen alkalmas arra, hogy eloszlassa a kételyeket, s enyhítsen a szorongásokon. A lovasterápia során is előfordul, hogy félelemmel, aggodalommal telt légkörben indulnak a foglalkozások, abban a Pálinkás Judit szavaival élve külön határokkal rendelkező kis világban viszont könnyebben lerombolhatóak az előítéletek, mint ott, ahol az állatok betörnek a kinti szférába. A Magyar Lovasterápia Szövetség szakmai összefogásának köszönhetően gyógypedagógiai és pszichológiai, valamint hippoterápiai (mozgásterápiai) célokra használt lovak segítségével olyan fejlesztésre van lehetőség, amelyre csak ezek a nagyon érzékeny, megbízható, a parancsok feltétlen teljesítésére nevelt állatok képesek. Bármilyen hasznos is legyen azonban a lovak munkája, ez a módszer egyelőre nem került az állam látókörébe, s így alapítványi háttérrel működik. Pálinkás Judit szerint még mindig jobb a helyzetük a szakmai elfogadottság területén, mint például a kutyákkal, macskákkal dolgozó szakembereknek, de a TBtámogatástól egyelőre mindenféle munkát végző állat messze van, a segítő kutyákat is beleértve. Pedig szintén a lovas terapeutát idézve az állatok nélkül nem megy a dolog. Figyelmükkel, támogatásukkal, együttműködésükkel megmozdítják a berozsdásodott vagy szunnyadó testi és lelki mechanizmusokat, s hatékonyan járulnak hozzá 7DISPUTA Főtér

8DISPUTA Főtér ahhoz, hogy a beteg és sérült emberek életminősége hosszú vagy rövid távon javuljon. A külső feltételek megteremtése, a távolságok legyőzése a mi feladatunk van azonban a hogyanoknak még egy aspektusa, amely nélkül lehetetlen a fejlődés, a továbblépés. Ez pedig nem más, mint az állat és az ember között zajló interakciók feltérképezése, a bizalom és a motiváció bonyolult belső szerkezetének megértésére tett kísérlet. Bizalomra képezve Temperamentum-teszt; kontrollálhatóságvizsgálat; apportkészség mérése; erős környezeti zajok, szagok ignorálása; szituációtól függő élelemmegtagadás és -elfogadás feladatok és elvárások, amelyekkel a professzionális terápiás kutyák és felvezetőik a hivatalos igazolvány megszerzéséhez szükséges, hamarosan törvényileg is kötelező vizsga során találkoznak. A későbbi minőségi munkavégzést biztosító, magas szintű vizsgakövetelmények teljesítése a kutyák és gazdáik részéről is komplex felkészültséget és képzettséget igényelnek Kása Melinda visszatérő szófordulatával élve nem Buksit akasztják le a lánc végéről. Bár e téren nincsenek szigorú megkötések, a megfelelő fajta kiválasztása alapvetően fontos. Ibolya elmondása alapján elsősorban a juhászkutyák alkalmasak terápiás feladatok végzésére, hiszen az emberek mellett végzett évszázados terelőmunkának hála ezek a típusok rendkívüli érzékenységgel figyelnek a gazda legapróbb utasításaira is, valamint képesek előre tervezni, bizonyos feladatokat komplex módón átlátni és megoldani. Mindez azonban még nem elegendő: a gyógyításhoz szükséges adottságokkal eleve rendelkező négylábúak is különleges képzést kapnak, amelynek során változatos módszerek alkalmazásával (klikker-tréning, jutalomfalatok, játékos feladatok) tanítják meg az állatot a szakma alapjaira. Amíg a terápiás kezelésekhez egy juhászkutya (border collie, belga juhász) ért jobban, addig a vakvezetés leginkább a vidám természetű, játékos labradorok szakterülete különböző feladatok, különböző fajták. A laikus érdeklődő számára nem feltétlenül egyértelmű, hogy a segítőgyógyító motívum hasonlósága mellett milyen különbség lehet a terápiás és az egyéb habilitációs munkát végző négylábúak között: míg az előbbi a gazdájával együtt sok A juhászkutyák [ ] képesek előre tervezni, bizonyos feladatokat komplex módon átlátni és megoldani. rászorultat gyógyít, az utóbbi mindössze egy ember életét segíti és kizárólag neki engedelmeskedhet. Éppen emiatt ezek az állatok sajátos kiképzést kapnak, amelynek menetéről Zsófi osztott meg velünk néhány bennfentes információt. A vakvezetésre alkalmas kutyák kiválasztása igen korán, már 8 10 hetes korban elkezdődik. A szelekció során felmérik a kölykök agreszsziószintjét, próbára teszik figyelőképességüket, tesztelik nyugodtságukat. A megfelelő adottságokkal rendelkező kutya egy évet nevelőcsaládnál tölt ekkor tanulja meg az emberrel való együttélés alapjait, elsajátítja a változó szituációkhoz való alkalmazkodás és az engedelmesség képességeit. A következő 3 4 hónapban hivatásos kiképző folytatja a nevelést a vakvezetés tevékenységeinek megtanításával. A kutya későbbi munkájához ugyanis nélkülözhetetlen, hogy egyértelműen felismerje és jelezni tudja az úttesten lévő akadályokat, a zebrákat és buszmegállókat, tömegközlekedési eszközökön a szabad ülőhelyeket. Csak a kiképzés végeztével kerül az állat látássérült gazdájához, a tanulás azonban egyik fél részéről sem ér véget: ekkor kezdődik az összeszokás és egymásra hangolódás időszaka. Az állatasszisztált terápiák kapcsán a (ki)képzés-nevelés témakörénél maradva általánosan megállapítható, hogy ezekben az esetekben a tanítási-tanulási folyamat mindkét felet egyaránt érinti. Az állat és gazdi között a rendszeres feladatvégzés, a mindennapos együttlét során olyan, hangsúlyozottan kölcsönös, bizalmi kapcsolat, mondhatni együtt-lét alakul ki, amely a gyógyítással foglalkozó munkatársak között elengedhetetlen fontosságú. Az élő és érző segédeszközként viselkedő vakvezető kutya és nem látó társa közötti együttműködés elképzelhetetlen lenne tökéletes bizalom nélkül. Nem csupán a szakmai kvalitásokra és a megfelelő feladatvégzésre irányuló bizalomról van szó, hanem a másik élőlény, a segítő társ döntéseinek feltétel nélküli elfogadásáról is. Bujdosóné Ármós Ibolya kifejtette, hogy a terápiás tevékenység során nem minden esetben irányítják a kutya munkáját, adott pillanatban, ha úgy érzi, az adott kérdést nem teljesíti, mert érez, vár még valamit. Gyakran kiderül, hogy neki volt igaza, mert ha ő ott elsőre leül, akkor az a gyerek nem tesz meg még egy lépést.

Az állatok kiváló döntéshozó és problémamegoldó képessége tudományosan is bebizonyított. Csányi Vilmos, hazai etológus több alkalommal is végzett kísérleteket vakvezető kutyákkal, amelyek eredményeképpen sikerült bizonyítania, hogy a korábban csak az emberi együttműködés kapcsán ismert, úgynevezett komplementer kooperáció az ember-kutya kapcsolatokban is felfedezhető. A kísérlet során olyan rutinos párok közlekedését figyelték meg, ahol a kutya 4 5 éve segítette vak embertársát. Az együttműködési tevékenység analízise azt mutatta, hogy a kutya képes arra, hogy átengedje a gazdának a döntés jogát, ez még nem volna olyan nagy csoda, de képes azt határozottan vissza is venni, ha úgy látja, hogy erre van szükség. Az akció irányítása ide-oda jár a két együttműködő között. 1 A váltott dominanciájú kooperációra való képességen túl Csányi arra is felhívja a figyelmet, hogy kritikus helyzetekben a kutyák soha nem hajlandóak átadni a döntést. 2 A kutya a kiképzés kezdetétől fogva azt tanulja, hogy számára nem lehet opció az engedelmesség megtagadása, de ha úgy látja szükségesnek, a saját belátása alapján azt is megteszi 3 szinte kizárólag a gazda testi épségének megóvása érdekében. Mindez világosan bizonyítja, hogy a kutyák képesek tökéletesen átlátni az előttük álló feladatot és előre megtervezni a következő lépést. A terápiás célokra használt, illetve gyerekekkel foglalkozó lovak is képesek a kreatív problémamegoldásra, s habár a hippoterápia jótékony fizikai hatásait számos kutatás eredménye bizonyítja, az együttműködés etológiai szempontú analízise egyelőre még várat magára. Pedig talán érdemes lenne közelebbről is foglalkozni a kérdéssel, hiszen, Pálinkás Juditot idézve: meglepő, hogy néha menynyire nem»lóként«reagál az állat. Maci, a terápiás ló rendszeresen viselkedik természetellenesen. Így például ha egy váratlan környezeti inger, zaj hatására megrémül, a génjeiben kódolt, ösztönös menekülési reakciót felülírva nem szalad el sérült lovasával a hátán csak egy pillanatnyi összerezzenéssel jelzi ijedtségét. Terápiás munka közben még a civilben érzékenyebb cicák is levetkőzik cicaságukat, és kutyákat megszégyenítő 1 Lásd Csányi (2005) 2 Lásd Csányi (2000) 3 Uő. kritikus helyzetekben a kutyák soha nem hajlandóak átadni a döntést. módon ülnek parancsszóra és adnak pacsit bárkinek. Rumli nélkülem nem működik a motivációról Az állatasszisztált habilitációs folyamatok különböző aspektusai, vonatkozási pontjai, valamint a téma lehetséges megközelítési módjai közül már eddig is számos példát sorakoztattunk fel. Ez nem meglepő, hiszen ahogyan az ember egyre mélyebbre ás ezen a rendkívül komplex tevékenységeket és viszonyrendszereket magában sűrítő területen, egyre több miért -tel találja magát szemben. Ezek közül számos az állati motiváció problematikájára kérdez rá: mi visz rá egy több mázsás lovat a feladatok elvégzésére? A terápiás munka során miért kapcsolódnak ki bizonyos évezredes ösztönök? Mégis miért teszik meg mindezt az állatok? Kézenfekvő lehetőség, ha kérdéseink megválaszolásához az állatok viselkedésével foglalkozó tudományág, az etológia eredményeit hívjuk segítségül. Magyarországon elsősorban kutyákkal végeztek viselkedéselméleti kutatásokat, melyek nagy része az emberhez fűződő különleges kapcsolat megfejtését célozta ehhez egészen a gyökerekig kellett visszanyúlni. Genetikai kutatások bizonyítják, hogy a kutya a farkas leszármazottja: a két faj 9DISPUTA Főtér

DISPUTA Főtér 10 elkülönülése mintegy 130 000 évvel ezelőtt kezdődött. Bár ettől kezdve más és más evolúciós nyomásnak engedelmeskedve fejlődtek, a kutya bizonyos viselkedéselemei ma is igazolják az ősi rokonsági kapcsolatot. Ilyen a falkában élés motívuma és a falkavezér választásának gének által kódolt ösztöne is. Az emberi környezetben nyilvánvalóan az ember tölti be a kutya számára a falkavezér szerepet: irányít, utasít, engedelmességet és alázatot követel, cserébe viszont táplálékot és védelmet ad. A kivételes ember kutya szövetség kialakulásának egy másik tényezője, hogy a kutya az első domesztikált háziállat. A faj kialakulásától kezdve az emberi környezet jelenti számára a természetes közösséget nincs vadon élő kutya. Éppen ezért mondja Csányi Vilmos, hogy a kutya nemcsak egy állat a sok közül, sokkal inkább az ember teremtménye, egy mesterséges állat, amely viselkedésében, formájában az ember kívánsága szerint alakult. 4 Megfelelően precíz kísérletekkel azt is kimutatták, hogy az ősi gyökereket elfelejtve gyakran szorosabb kötődést alakít ki az emberrel, mint saját fajtársaival. A gyakorlatilag közös evolúciós fejlődés eredménye továbbá, hogy az emberre jellemző tulajdonságegyüttes bizonyos elemei, egyszerűbb formában a kutyáknál is megjelentek, mert nélkülük képtelenek lettek volna megmaradni az emberi közösségekben. 5 Ilyen lehet a bizalomra és a biztonságra való törekvés is, amely a jól működő ember-állat kapcsolat oly fontos bázisa. A tudományos eredményeket terápiás kontextusba átültetve kijelenthetjük, hogy a habilitációs kutyákat, a jutalomfalatkák mellett, elsősorban gazdájuk jelenléte motiválja. Azért végeznek el bizonyos feladatokat, mert a falkavezér, az embertárs erre utasítást adott, s azt a feltétlen engedelmesség értelmében végre kell hajtani. Sőt, van olyan négylábú, akit kizárólag ez motivál ilyen a gombszemű terápiás kutyus, Rumli. Gazdáját, Melindát 4 Uő. 5 Uő. azért csinálják, mert szeretik. idézve Rumli motiválhatatlan a hagyományos értelemben véve, csupán egyetlen dolog miatt hajtja végre a feladatokat: mert tudja, hogy ezzel gazdájának örömet szerez. Rumli kivételes kötődése szomorú előzményekkel magyarázható: a gyermekkorától bántott és végül az utcára dobott állat a bánki gyepmesteri telepről került Melindához. Ennek fényében nem meglepő, hogy új gazdájához ennyire ragaszkodik és azóta egy lépésre sem távolodik el tőle ahogy Melinda mondja, talán már elhiszi, hogy önszántamból soha nem fogom elhagyni. Rendkívüli bizalmi-motivációs kör működik itt: egy terápiás állat, aki gazdája kedvéért, öröméért dolgozik, és aki maga is nap mint nap motivációt nyújt sérült felnőtteknek és gyerekeknek legyen szó fizikai, pszichikai vagy mentális fejlődésről. Embereket segít és gyógyít azzal a feltétel nélküli szeretettel és bizalommal, amit ő maga is egy embertől, a gazdájától kap. Kiinduló kérdésünket viszont még így is csak részben válaszoltuk meg: a szakemberekkel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy igazán egyszerű is lehet a megoldás. A terápiás kutyafelvezetők, a vakvezető kutyák kiképzője és a lovas terapeuta is, egymástól függetlenül gyakorlatilag ugyanazt válaszolták az állatok motivációit firtató kérdéseinkre: azért csinálják, mert szeretik. Miként azok az emberek is, akikért és akikkel ők dolgoznak. S ha a harmónia akár csak egy pillantásváltás erejéig kialakult, szinte mindegy is, miért és hogyan. A lényeg megértéséhez elég látni a mosolygó terápiás alanyt, aki a foglalkozás végén a kutyára pillantva kérdezi: ugye ilyenkor nevet? Felhasznált irodalom Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos. Hogyan gondolkodnak a kutyák. Budapest, Vince Kiadó, 2000. Csányi Vilmos: Van ott valaki? Budapest, Typotext, 2005. Lorenz, Konrad: Ember és kutya. Budapest, Katalizátor Iroda, 1993. A fenti írás elkészítésében közreműködtek: Bujdosóné Ármós Ibolya, Kása Melinda és Lévainé Kápolnás Ibolya terápiáskutya-felvezetők, a SANSZ Alapítvány munkatársai, valamint Alma, Dió és Rumli kutya és Liza cica, Kereskényiné Balogh Zsófia vakvezetőkutya-kiképző, Pálinkás Judit gyógytornász, lovas terapeuta. Segítségüket köszönjük!

Színre víz Zuhan a gép, az árfolyam ömlik be az ablakréseken, akár vakondlyukba az esővíz. Túl nagy rajta a nyomás, a tengerről beszélek, nem bír annyi halottal, a többletet kérődzőn feldobja. A líra logikátlan, épp az emészthetőnek tűnő részek nem akaródznak a cseppfolyós gyomorba vissza, hús, csont végleg felböfög. A halottmaradék majdnem úgy pöttyözi a vizet, mint bagolyköpetek a fenyőavart, mulcsnak mondják több helyen, nagyjából egyforma ütemben szaporodnak. A különbség annyi, hogy a líra logikátlan, a talajt vesztett vízi hullák kofferjaiból felszínre került pilótakeksz-zacskókból nem nagy tudomány sejteni, lehetett a gépen magyar állampolgár, vagy egy külhoni magyar kívánt olcsóbban élni a vámmentes zónában. Egy régi fiúbarátom szerint azért jó a tíznapos vízi hulla férjnek, mert kenyérre lehet kenni. A fiú már rég nem a barátom, nem a vicc miatt, elmaradt mellőlem, jobbnak ítélt más társaságot, az erfransz helyett a lojálisak is mást választanak, juniális idején jobb tartani a régi barátok rossz vicceitől. Szériahiba, rossz a gép kilométerórája. Mérföldkő felismernem, vízválasztót most inkább nem írnék, a dzsípíesz az autóban nem ugyanazt mutatja, mint az óra, a líra logikátlan, nem esnek egybe az értékek. A fekete dobozban kotló szárnyasomat halálra kínozza a tetű, tyúktetűnek mondják, pedig kakasban is van, a tetűről beszélek, meg arról, hogy a líra logikátlan, a haltej például sperma, a tehéntej meg nem. Hazudok, nem a tetű kínozza halára, hanem én, miután időben nem észlelem, hogy beleesett a fölötte tartott szénazsákból a tetű, egyik napról a másikra van szó, szenvedéshez nagy idő, máshoz kevés. Kár, hogy nem szalmazsák, esne rá fuldoklónak utolsó szalmaszál. Vass Tibor DISPUTA Macskakő 11

Tyúktetves, hűlt tojásokat találok a kotlós fekete dobozában, elhagyja a kotlós a fekete dobozát, a tetvek az ismert módon pöttyözik a tojást, vízbe fojtom, nem a tojásról beszélek, azokat két kismacskámmal, Zéróval és Toleranciával etetem meg, csaknem halálra falják magukat a majdnemkész csibékkel. A legyengült szárnyasnak nem tart sokáig, a vödörben hamar végzi, egy perc nincs az egész, a tetvek miatt döntök így, a tetveket is meg kell ölnöm egy csapásra. A víz alól egyszer csap fel, talán nem többet a gép, hasaalját súrolja a cseppfolyás, rosszul eldobott kacsakő, egyet kacsázik, másodjára végleg elnyeli a víz. Az erbusz felérzi a hidroglóbusz jelentését. A hozzátartozókat vigasztalja, ha szeretteik nem szenvednek sokat. Jó, ha egy perc sincs egészen, egyikről a másikra van szó. A hírhangokból kihalászom, egyre több a megtalált test. Néha rá is nézek, köpenyes, maszkos emberek hurcolják, ami megmaradt. A líra logikátlan, az akihez egyes megtalált részek gyakran kevesek. Az azonosítók azonosítanának. A hozzátartozók felismerik, nem tartoznak hozzá eléggé a szeretteikhez. A zsákokból zavaros cseppfolyás árad a vegyvédelmi gumicsizmákra. Verdes a szív, vödörben a szárnyas, lyukban a vakond. Átkapcsolok, a Dunán, ez most nem csak a víz miatt lehet fontos, tetemes előnyökről beszélnek, aztán Munchról, möncsnek mondják több helyen. Mancsot, a miskolci mentőkutyát nem tudják rosszul ejteni, az erfranszt se mondják erfrancnak. Van az a képe, nem a kutyáról beszélek, a Sikoly, ha nem hangozna hülyén, azt mondanám, több lett rajta a vízszintes vonal és több a kék, pedig lehet, ég a vízzel mától csak máshogy összeér. DISPUTA Macskakő 12

zsidó költő pechvogelek pechvogele: én száműzött a száműzöttek közt ha kérdez nincs ki válaszolna ki igazán hontalan: anyanyelvében az parittyakő a szikkadt tarlón kicsorbul és visszapattan a kárpátok sziklafaláról csavargó egy másik sorsverte népben melynek szintén semmije nem maradt csak irodalma hogy tűrné hát kebelében rebbelében ki megszegné a koldusszolidaritást és mi helyett akár a papagáj konzekvensen ismételgeti: én tudván: magának is idegen legalább e hiánnyal azonos emlék helyén az emlékezés melyet mint föld alatt a csontokat a messiás az idők végezetén... ám addig mint macska a farkára kötött konzervdobozt felkapja és zörögve vonszolja a szél Szántó T. Gábor DISPUTA Macskakő 13

DISPUTA Macskakő Menyhért Anna Tudod? Kitől tudod, hogy mondd el ha fáj? Tudod, ha most bátrabb vagyok, bólints, ne kiabálj, hogy fáj. Sarkad érintsd a földhöz, préseld, állj. Tudod, ha így mondod, látsz, szemem bogarát, csillogást. Kitől tudod? Fáj? 14

A véget nem érő autópályák A véget nem érő autópályák végigkísérik az életemet. Utazás közben, bizonyos szinten, beszűkül minden, semmi sem marad az otthoni megszokásból, ahol azért mindig akad valami jó könyv vagy egy film, egy erős itallal, ezért igyekszem kitágítani a teret a magam módján, a rádióban néha elcsípem az El Farol-t 1999-ből vagy valami hasonló, lebegtető zenét, mondjuk az Alpenbridge-et 1985-ből, de nem ez a jellemző, inkább átadom magam a képzeletemnek, amely könynyen átveszi az irányítást, hiszen az erős mindig legyőzi a gyengét, nem igaz? Így van ez minden reggel, ahogy most is, már gondolatban előttem van a végtelen útpálya, a féknyomokkal, a felmarásokkal, a lámpák villódzásaival, pedig még csak most csúsztatom a kulcsot az önindítóba, s kézmozdulatomra felbúg a nyolcvan lóerő. A bevezető szakaszon járok, bekapcsolom a rádiót, az ostoba műsor inkább elkeserít, mint dühít, jobb, ha lezárom és kifelé, aztán befelé figyelek. Az útfestés kíméletlen monotonitása, a jelzőtáblák ismétlődő hieroglifái, az elfutó tájak előhozzák az emlékeket, amelyekbe gyakran belemaszatol az ember, ha elengedi magát. Elhagyva a városhatárt, beállok az utazósebességre, ahogy előznek, és előzök, eszembe jut S. meg a nője, akik hasonlóan kóstolgattak, mint ez a szürke Mégane, aki lezavar a gyorsítósávba, sőt még rám is dudál. S., ízlelgetem a számban a régi barát nevét, s visszaváltok négyesbe az emelkedőn. S., akivel még az iskolában barátkoztunk össze, akivel jó pár közös ivászaton beszéltük meg az élet kis és nagy dolgait, akivel, amikor eljött hozzám a nőjével, már léket kapott a kapcsolatom, de a régi emlékek még összetartották az összetarthatatlant. Kénytelen vagyok kielőzni, előttem egy kisteherautó ragadt egy kamion mögé, visszateszem hármasba, fordítom a kormányt, S.-t leültetem a nővel, kérdezem, hogy kezdetnek jó lesz-e egy keserű likőr, a nő kikapja a kezemből az üveget, és felnevet, S.-nek mutatva a címkét, S. is mosolyog, némileg kényszeredetten, mögöttem villog, dudál egy fekete csatahajó, nyomom neki tövig, öt centire van a hátsó lökhárítómtól, épphogy be tudok menni a kamion elé. A kurva anyád, mondom, nagyot fújok, de most legalább két kilométerig szabad az út. S., nem is tudom, hogy szedte fel ezt a csajt, szerintem egyáltalán nem illett hozzá, olyan, hogy is mondjam, szóval, olyan alpári volt. Olyan alacsony színvonalú. Mind műveltségben, mind viselkedésben. Éktelen dudálás, a belső sávban nyírják egymást, ahogy S.-ék is engem, pedig pizzát rendeltem nekik meg magamnak, még reggel. Beteszem a sütőbe, addig visszamegyek hozzájuk. R. a fürdőből egy expanderrel tér vissza. Figyeled, ezzel szenved a fickó, de nem látszik rajta, mondja röhögve a nő, felszisszenek és félrekapom a fejem: a leállósávból előz egy sportkocsi. Sose értettem ezeket az idiótákat, ahogy akkor S.-t se, hogy mit akart azzal a nővel Pedig én sose voltam S. ellen, sőt! Terveztünk egy utat keletre, egyet Rómába, aztán London került érdeklődésünk középpontjába Egy furcsa kis könyv által jutottunk el oda, legalább gondolatban, az érzések furcsa útján, ami vezeti az érdeklődést a cél irányába, egy monográfia által, amely egy különleges egyéniség képét vázolta fel nekünk, az elfeledett író szétszakított képét, melynek darabjait nagy műgonddal illesztettük össze, s a ködből előbukkanó művek rendszere különös izgalommal töltött el minket Elhatároztuk, hogy pótoljuk a hiányt, legalább magunk részére Nem akartunk mi ráerőltetni (fordítás, kiadás magyarul) senkire, semmit, mert ugye, itthon nem jelent meg tőle egyetlen kötet sem, csak a monográfia, művek nélkül, ami a helyi könyvkiadás viszonyait ismerve egyáltalán nem meglepő odakint meg szinte nem volt meg semmi, újranyomás nuku, csak a londoni könyvtárban volt egy-egy példány Emlékszem, londoni utazásunk végül is meghiúsult, érdeklődő levelünkre azt a bosszantó választ kaptuk (látom magam előtt a tizenegyes Garamond betűket), hogy elnézést kérnek, de a kötetek nem lelhetők fel, sajnos az adatbázis frissítése még nem zárult le, így maradhatott a rendszerben a hiba, mely az érdeklődés hiányában bezúzott kötetek némely példányát még tartalmazza Azóta sokat gondolkodtam, hogy mi kelthette fel érdeklődésünket egy olyan író iránt, akinek olvasottsága gyakorlatilag a nullával egyenlő, s a magam részéről azt találtam, hogy finoman szólva untam a kánont, s leginkább a bátorság tetszett, hogy szembement a mainstreammel Szirmai Péter DISPUTA Macskakő 15

Kezd elegem lenni, hogy már egy ideje, kb. két méterre mögöttem küzd ez a Passat. Ha ennyire nem bírod a tempómat, előzz ki nyugodtan, mondom hangosan, jelzek a vészvillogóval, hogy menjen már. Ki is megy, mellémérve a halántékánál kopogtat, aztán kövér gázzal elhúz a fenébe Érdekesek ezek a mai fazonok, mormogom a semminek, a nő fanyalogva eszi a pizzát, arca majdnem a tányérban, S. felém int, úgy, hogy csak én láthatom, és mosolyog, én a vállamat húzgálom. Különös. S., még abban az évben eltűnt az életemből. A kilométerjelző táblára pillantok. Nagyjából utam felénél lehetek Emlékszem, furcsa látogatásuk után, pár nappal, megint összefutottam S.-el. Egy kávézóba húzódtunk be a novemberi szél elől. S. feldúlva mesélte, hogy egyik reggel arra ébredt, hogy T., mármint a barátnője, szőrén-szálán eltűnt De szó szerint Azóta próbált utána érdeklődni családtagoktól, ismerősöktől, de senki sem tudott róla A rendőrséget is értesítették, de ők is értetlenül álltak az eset előtt. Akkor, csak széttárt karral hümmögni tudtam, aztán néhány nap múlva eszembe jutott, hogy pár hete, C.-nél olvastam az atomkopás jelenségéről, mikor a metróban vagy a stadionokban az emberek egymáshoz dörzsölődnek, s elkopnak a kabátujjak, majd a ruhák, végül a test, de ez mármint szerinte kevés az emberiség elhasználódásához, mert azért mindig többen születnek, mint ahányan meghalnak, illetve elkopnak. Ezt Z.-nek is próbáltam magyarázni, de őt, igazából, egészen más dolgok érdeklik Hát igen Z.-t, S. eltűnése után ismertem meg. Elég öntörvényű csaj, de hát megkedveltem. Sose tudom, hogy milyen hangulatban fogad, ahogy most sem Furcsa hangok Visszarántom a kormányt. Rámentem a leállósávot jelző festésre Persze, lehetséges, hogy akik elkopnak, nem szűnnek meg létezni, csak egy másfajta térbe, másfajta dimenzióba kerülnek, ahonnan bizonyos időszakonként viszsza-visszatérnek Ezek, miután újra megjelennek, már nem kopnak, ők már csak koptatnak Akkor pedig, egy idő után, az emberiség mind egy szálig elkopik, s már csak ilyen szellemlényekkel lesz benépesítve a Föld, sőt már nem is lesz szükség a Földre, egyszerűen megsemmisítik, s a létezés más dimenzióban folytatódik tovább Hát igen! Nem kell nekem S. meg a nője, hogy szarul érezzem magam Ezek a gondolatok, mondhatom, sokszor megzavarnak, kiszakítanak a hétköznapi koncentráció rabságából, végigtaszigálnak agyam hosszú és néma folyosóján. A folyosó végén pedig ott a szoba, ahová nem akarok belépni, amelynek a légkörétől irtózom, ahol egy fokozatosan élesedő, minden részletét megmutató kép vár. Aztán jön a fékezés, a csattanás, de a kép megmarad. Visszaveszek a tempóból, elég nekem a kilencven, S.-el, a nőjével, meg a szerencsétlen T.-vel a fejemben, nem is beszélve Z.-ről, meg a hülye balhéiról Rossz előérzetem van Lehet, hogy az atomkopás nem puszta fikció, létezik mindennapjainkban, csak egyszerűen nem vesszük észre Végül is miért ne létezhetne olyan fizikai-kémiai folyamat, amit nem ismerünk, amit képtelenek vagyunk lemodellezni, ami ellen, ha a folyamat kiterjed, nem leszünk képesek védekezni... S, ha majd felgyorsul az egész, lehet, hogy véget ér a cirkusz, s nem lesz majd holnap, meg holnapután DISPUTA Macskakő 16

Ezt az emberiséget Sötét órán Tóth Ákosnak sok köszönettel Szegedre Isten tudja, mi a csalódás mindig, hogy az ember újra meg újra amit pedig jobban megírt már ezerszer! írja, csak írja, akkora oka pedig nem lehet. Hogy mindig magad vagy és mégismindigazemberekkelvagy, megírta jobban Szép Ernő. Egyáltalán, az emberiség : olyan, mint a sok szoccialista pártköltő átölellek, emberiség -e, meg néhány zeneköltő fennszavas reménye. Mit írom, mikor már annyiszor jobban megírtam, mit ez a rossz reciprok, hogy ilyeneket ont az ember, ilyeneket ontok: Nekem az emberiség nyelvében is valami mondhatatlanul szörnyeteg faj volt, is volt, teszed hozzá. S hogy egy külső-belső életkoron túl már nemcsak az életkori különbségek ijesztőek, de az életkori azonosságok is, hát aki így érzi. Valamint hogy nem jó egyedül, haha, hah, senkid sincs, ráadásul ott vagy magadnak magad. Még csak magad se vagy, egyedül se, becketti, hűha. És hogy nevetséges igyekezeteid ellenére te mindig a Szellemben éltél, mások inkább a Történelemben, ellenben az, hogy a magadéból annyit feladtál ej, ej!, nem vitt közelebb stb. Még viszonylag jó, ah, a nyelv: Életem bár egy rémálom volt, sőt, több, nem volt felpanaszolható. Ilyen is, meg olyan is, ilyen volt. Ezekkel majd ugyanúgy semmire se mész akkor, mint De legalább ezt is hajtod folyton: Nem semmivel-egyenlő minden. De a Semmivel minden egyenlő. Dandy utódandó minden, sajnos, ha kimondják, ami eredendő. De és ha épp a kimondani ezen az eredendő? A kád víz a megengedendő, az orrvér s más az eleredendő?? Tandori Dezső DISPUTA Macskakő 17

Régimódi dal Cím nélkül Semmi címen ne legyen semmi. Unok enni? Unok aludni? Unok ébren lenni? Unok bárhova menni? Unok olvasni? Unok bármit nézni? Unok bármit csinálni? Unok élni? Satöbbi. Már csak élnék. Csak élnék. Cím nélkül. A Pontversek Könyvéből Utóhang 2 Kafka, 2 Tandori Nem itthon nincs semmi, amit enni vágyom. Sőt. Feleségem kiválóan főz. Semmit nem bírok igazán akarni, hogy hazahozzam, semmi ételt. (Az éhezőművész) Nem az, hogy a szomszéd faluba átjutni: egy élet hossza is kevés hozzá. Egyáltalán nem értem, miért kellene átjutni oda. Vagy bárhova. Mert hogy: itt lenni, ahol vagyok, miért: ezt sem értem. De itt vagyok. Itt vagyok. Ott meg, ahová átjutni kellene, nem vagyok. Tehát nem az, hogy oda átjutni nem kellene de hogy ott nem vagyok, és akkor nemcsak minek, de hogyan? (A szomszéd falu) DISPUTA Macskakő 18 Érzem, éjten, remélem: e könyv megjelentét megérem. Sőt. Minden ellene és mellette szól. És én nem szólnék. Tehát? Ha valaki jól olvasta e könyvet: a rengeteg baleset. Mindegy, hibámból. Ha valaki ilyenből kilábol, többé nem ugyanaz. Durván: mert a baleset a halált hozta volna. Nem hozta. Sem a baleset nem vagy, sem az, ami voltál nem vagy. Sőt. Ami utána lettél, az sem vagy. És ha annyira világazonos vagy, hát mindegy, kik vannak most. Művészek stb. Mik vannak: törekvések. Sőt, nem is mindegy. Egyáltalán nem mindegy. De te most szenveded el balesetedet: hogy ezek mind nincsenek. Aztán te se leszel.

kegyelemdöfés soha meg nem szűnő sejtésed vagyok elfoglaltál de nincs bennem alázat a gőzölgő vízben testem felragyog s ellened lángolva-lüktetve lázad ha ránk robbannak a bámész éjszakák hová cenzúrázott érzéked követ a forgalom leáll a mélyben s a kárt fölmérő szívet tovább te görgeted átesvén halálomon látom: Isten önbíráskodik a lóláb kilátszik részvétlen ítél és nem adja ingyen Oláh András a hold hulláma nem loccsan idáig: enyém hát a kegyelemdöfés joga csak préselődj vissza az álmaimba júdásfiak talán vastagabb lesz rajtunk majd a föld s a legyőzött térben a helyünk közel de mindig lesz más olvasat: odvas tölgy vagy a zsákmányát leső madár a jel megöli hősét a szánalom: avitt regékben maradunk másodhegedűs freskófestők kutatják a titkaink s torkunkban fuldoklik a harminc-ezüst ki sózta el az életet? ( ennyit érsz csupán ) pókháló remeg szobánk falán ki válaszol ha belénk dermed félsz DISPUTA Macskakő szélmalomharc: vére vérezi a szánk csapdát állított nekünk: árnyékunk volt s a keresztfán bizonytalan csend honolt 19

DISPUTA Kapualj 20 Gönczy Monika Nálatok laknak-e állatok? Van egy dédunokahúgom, aki még hároméves sem volt, mikor őrült lószerelembe esett. Eleinte azt hittük, hogy múló szeszély, ideig-óráig tartó mánia a plüsslovacskák felhalmozása, a lovakról szóló mesék imádata, ám a kislány vonzalma nem ért véget a stilizált figuráknál. Ha dédinél nyaralt, s meghallotta az utcába forduló patkók kopogását, eszét vesztve rohant a kapuhoz köszönni a lovacskáknak, ismeretlen lovardába menet boldogan mondta, mielőtt bármit is láttunk volna: Lószagot érzek! Szemernyi félelem nélkül ment oda ezekhez a hatalmas, gyönyörű állatokhoz, megsimogatta őket, a karámban szénával etette, beszélt hozzájuk, a fekete, fénylő szőrű csődőrnek meg nekiszegezte a kérdést: Gondolod, hogy te vagy a kedvencem? Négy-öt évesen úgy ülte meg a lovat, mintha nyeregbe született volna. Elalvás előtt megkereste a sportcsatornát, ahol fogathajtást vagy díjugratást közvetítettek, s plüsslovacskái körében szenderült álomra. Titokzatos a rezonancia gyermek- és állatlélek között. Megkértem néhány gyermeket az állatkertben, a játszótéren, otthonukban, a nagyinál, beszéljenek egy kicsit az állatokról. Eszter a halai mellé most kapott egy tarka hörcsögöt, és míg csacsogott, ott futkosott a kis jószág a karján. Minden álszemérem nélkül vallotta meg, Csabi azzal lopta be magát a szívébe, hogy elcsent egy kis rágcsálni valót a hörcsögeinek az állatkonyháról. S bár imádja a vízipacikat, azért nem szereti Hugó, a víziló meséjét, mert van benne egy nagyon szomorú rész, mikor egy gonosz ember lemészárolja az állatokat hogy a kígyókat szopós egerekkel etetik, az természetes. Ezen a látványon viszont a most csendes húga, Veron sírta el magát, ő azóta szopós egerek gazdája szeretne lenni. Rékával, a szomszéd néni unokájával voltaképpen közös a macskánk, az állatokról elmélkedve is vele játszik. Emma, miközben bevezetett a My Little Ponyjai: Császárnő, Szivárvány, Tündérpóni, Lókirálynő Fili, Márkó tündér, Szedrik herceg, Varázspóni, Marcipánka, Selonpaci, Csillagpor, Pillangóka, Pilleszárnyas és Cseresznye világába, kedves történetekkel mulattatott valós s mesebeli állatairól. De most már halljuk történeteiket! Otthon nincs állatom. Csak mamáéknál vannak olyan semmilyen állatok: zöldségek Meg nyuszim van mamáéknál, karalábét eszik, meg füvet és így csinál (felhúzza az orrocskáját). Kecskét szeretnék meg gidát, mert nagyon szeretem őket, pónit és zsiráfot is, oroszlánt nem, az hhharap. (Varga Bianka, 3 éves) Ritkán járunk állatkertbe, de már voltam itt korábban. Kedvenc állatom a zsiráf, mert mindig olyan kedves, szelíd, nagy nyaka van, meg minden Szépen sétál, s meg lehet könnyen simogatni. Mindig lehajol a nyakával hozzám, de a hajamat még nem kóstolta meg, inkább nórabórát eszik. Az emut is jópofának tartom, mert neki is lehet bedobálni nórabórát, de őt nem tudom megsimogatni, mert megcsíp, rákoppint a kezemre. Otthon teknőseink vannak, amikor takarítja anyu az akváriumot, akkor kiveszszük és játsszunk velük. Azon tűnődtünk, hogy engedjük-e el a tóban vajon vagy nem, mert nagyon nagyok. Ide, a Békásba de még tűnődök rajta egy kicsit, mert annyira szeretem őket. Ha kertes házban laknánk, tengeri malacot szeretnék Egyszer volt egy kutyám, egy palotapincsi, Cukkininek hívták, úgy becéztem, hogy Cuki. Olyan kicsi volt, hogy mindig átbújt a szomszédba, de mindig hazajött hozzám eltorlaszoltuk téglával a rést, de mindig átbújt hát ilyenek a kutyák. Szeretek játszani az állatkertben, meg nézni az állatokat. Szeretnék egyszer egy tengerisünt is, mert tüskés, nem lehet megfogni, de ugyanolyan, mint egy süni, az is, csak vízben él. Tegnap volt az oviban süni, egy párszor néha bejár, mindig úgy bebújik a kerítésen, talált egy kis kuckót, s ott jól érzi magát. Amikor megfogom, egy kicsit kijjebb húzom, akkor mindig összegömbölyödik. Egyszer megfogtam az orrát, de majdnem megharapott, ezért gyorsan elkaptam a kezem. (Löki Marcell, 6 éves) Víziló, víziló, menj be a vízbe! Mikor megy bele? Jaj, jól megijesztették most egymást! Mikor megy bele ő is a vízbe? Én csak azt gondolom, egy vízilovat szeretek, amelyik bemegy a vízbe, nyitja a száját és tüskés egyik füle. Én csak azt szeretem, amelyik beletette mind a kettő lábát. (Janka) Nekem biztos nincs akkora fogam, mint neki. (Gábor) Nekem sem. (Janka) Nekem a vízilovak a kedvenceim. Szeretem nézni, ahogy úszkálnak a vízben, meg hogy kitátja a száját és olyan vicces, amikor a kakát csapkodja. (Gábor) Undorító a pisi, mert a bigyó felnyalta a pisit. (Janka) Már voltunk itt az ovival is, nyulakat láttunk meg halacskákat a tóban. Annyi