ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS Egészségügyi szakdolgozók számára

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS Egészségügyi szakdolgozók számára 1. RÉSZ ALAPFOGALMAK

2 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK A tananyag szerzői: Erdélyi Gábor Hornyák István Horváth Károlyné Mártai István dr. Mezőcsáti Melinda Mendrey Lászlóné Szabó Katalin dr. A tananyagot szerkesztette: Vízvári László A tananyagot véleményezte: Horváth Károlyné Márton Erzsébet dr. A felvételeket készítette: László Márton Szántai Károly AZ ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKDOLGOZÓK SZÁMÁRA ALAPFOGALMAK CÍMŰ TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZET AZ E-LSŐSEGÉLY CÍMŰ TÁVOKTATÁSI TANANYAGBÓL KÉSZÜLT. EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET, 2005 FELELŐS KIADÓ: VÍZVÁRI LÁSZLÓ, FŐIGAZGATÓ Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített változat kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más adathordozó) nem sokszorosítható.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 3 1. Bevezetés 4 1.1. Követelmények 4 1.2. Tanulási útmutató 4 2. Alapfogalmak 6 2.1. A szaksegélynyújtás általános szabályai 6 2.1.1. A sürgősségi ellátást igénylő folyamatok jellemzői 8 2.1.2. A környezet szerepe 8 2.1.3. Leggyakoribb veszélyforrások 9 2.1.4. Baleseti helyzetek 10 2.2. Betegek vizsgálata 10 2.2.1. A helyszín 10 2.2.2. A sérült/beteg állapotának felmérése 12 2.3. Újraélesztés 18 2.3.1. Eszköz nélküli (alapszintű) újraélesztés (BLS) 19 2.3.2. Kiterjesztett alapszintű újraélesztés (X-BLS) 28 2.3.3. Emelt szintű újraélesztés (ALS) 31 2.4. Elsősegélynyújtás szervezeti keretei 33 2.4.1. Az egészségügyi ellátórendszer 33 2.4.2.A sürgősségi ellátórendszer 34

4 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 1. Bevezetés Engedje meg, hogy sok szeretettel üdvözöljük a sürgősségi ellátás világában. Ezt a jegyzetet elsősorban egészségügyi szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező szakemberek számára állítottuk össze, nagymértékben építve a korábbi tanulmányaik és eddigi szakmai működésük során megszerzett ismereteikre és tapasztalataikra. Megítélésünk szerint az oxyológia elsősorban szemléletmód, amely elengedhetetlen a progrediáló folyamatok megfordításához. Célunk az, hogy továbbképző programunk során megismertessük Önnel a sürgősségi ellátás leggyakoribb eseteit, és az egyes helyzetekben alkalmazott elsősegélynyújtó feladatokat, tevékenységeket. A jegyzetet olvasva elsősorban azokkal a panaszokkal, tünetekkel ismerkedhet meg, amelyek az akut folyamatokat jellemzik; a pontos diagnózisok helyett olykor pedig meg kell elégednie egy jóval általánosabb csoport vagy iránydiagnózissal is. Meggyőződésünk, hogy az itt szerzett ismeretek a napi nem kifejezetten sürgősségi ellátásban végzett tevékenységére is pozitív hatással, jó eredménnyel lesznek. 1.1. Követelmények Ön a program végére képes lesz: szakszerűen tájékozódni a balesetek helyszínén, megállapítani a veszélyforrásokat és az elsődleges teendőket, a beteg állapotát felmérni és megítélni, újraélesztést (BLS) végezni, egyközös újraélesztésben (X-BLS) közreműködni, újraélesztésnél félautomata defibrillátort alkalmazni, segítséget hívni, a mentők számára megfelelő információk megadásával, elsődlegesen ellátni a sebek és vérzések különböző fajtáit, az áram okozta sérüléseket ellátni, izületi- és csontsérüléseket rögzíteni, több sérült esetén a prioritásoknak megfelelően tevékenykedni, a vízből kimentett beteg ellátását megkezdeni, a hőártalmak következményeit felismerni, és ellátását megkezdeni, eszméletlen beteg számára elsősegélyt nyújtani, nehézlégzéssel küszködő beteg panaszait csökkenteni, a nagy fájdalommal járó sérülések ellátásában segédkezni, mérgezés esetén az elsődleges ellátást megkezdeni előkészíteni a sérültet intubációhoz, segédkezni gyomormosásánál.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 5 2. ALAPFOGALMAK Bevezetés Az elsősegélynyújtás Mária Terézia óta nemcsak morális elvárás, hanem kötelezettség is. Annak érdekében azonban, hogy a segítségnyújtás helyett nehogy ártsunk a betegnek, néhány alapszabályt be kell tartanunk. Ezek közül is a legalapvetőbb a Nil nocere (nem ártani) elve, amely minden egészségügyi dolgozó számára elsődleges követelmény, minden körülmények között be kell tartani, és ennek érdekében mindent el kell követni. Követelmények A fejezet végére Ön képes lesz: szakszerűen tájékozódni a baleset helyszínét, megállapítani a veszélyforrásokat, és megtenni a szükséges intézkedéseket, a helyszínt felmérni és biztosítani, a beteget kikérdezni, megvizsgálni, és az állapotáról tájékozódni, eszköz nélküli újraélesztést (BLS) végezni, eszközös újraélesztésben (X-BLS) közreműködni, segítséget hívni, a mentést végzők számára megfelelő információk megadásával, a sürgősségi ellátás rendszerében eligazodni Tanulási útmutató Ebben a fejezetben egyaránt talál elméleti és gyakorlati jellegű ismereteket. Célszerű először elolvasni az egyes alfejezeteket, tanulmányozni a képeket, organogramokat. Az alfejezetek mindegyikéhez tartozik önellenőrző kérdés, amelyet érdemes megválaszolni! Ne felejtse el a fejezet végén lévő feladatot megoldani! Az elméleti felkészülésre szánjon legalább 7-8 órát. 2.1. A szaksegélynyújtás általános szabályai Az egészségügyi szakembernek a beteggel és környezetével való sikeres együttműködés érdekében bizonyos alapszabályokat kell be tartania. Ezek részben magatartási szabályok, részben pedig olyan, a gyakorlat során kialakult általános szabályok, amelyek hozzájárulnak a sikeres segélynyújtáshoz. Ez Önnek bizonyára természetes, de gondolja csak végig, a beteggel néhány perc alatt kell elfogadtatnia magát, döntéseket kell hoznia, és a szükséges intézkedéseket megtennie. Nem mindenkor számíthat orvosi közreműködésre; Öntől, mint egészségügyi dolgozótól pedig a beteg és a környezet jóval többet vár el, mint a civil elsősegélynyújtóktól. Az elsősegélynyújtó személyiségjegyei Az első szaksegélynyújtás különböző, a mentés szempontjából nem éppen optimális helyszíneken és körülmények között zajlik, ellentétben az egészségügyi intézmények célirányosan kialakított feltételrendszerével. A baleset helyszínén általában nem csak a sérült személy tartózkodik, rajta kívül többen is jelen lehetnek, így a beteg csak nehezen izolálható. A sérült és környezete ijedt, olykor pánikban van a történtek miatt, ezért fontos a

6 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK segélynyújtó határozott, magabiztos fellépése. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a döntéseinket és intézkedéseinket feltétel nélkül elfogadják. A kritikus helyzetek megoldása során különösen nagy szerepet kap az empátia, a beteg, kiszolgáltatott helyzetben lévők iránt tanúsított emberséges bánásmód. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a sérültet minden körülmények között úgy kell tekinteni, mint segítségre szoruló embert, elvonatkoztatva társadalmi és egyéb helyzetétől, körülményeitől. A szituációból adódóan a sérült gyakran türelmetlen, ilyen helyzetben sokat segít, ha érzi, tisztában vagyunk az állapotával, uraljuk a helyzetet, és mindent megteszünk a gyógyulása érdekében. Saját magunk védelme A sürgősségi ellátás higiénés viszonyai nem összehasonlíthatók az egészségügyben megszokott higiéniai feltételekkel. Alapszabály, hogy minden beteget fertőzőnek kell tekinteni, és így gondoskodni kell a saját magunk védelméről is! Ez a gyakorlatban főként az átgondolt, önmagunkra is figyelő viselkedést jelenti, mint például a gumikesztyű használatát. A másik fontos szabály, hogy a helyszínt potenciális veszélyforrásnak kell tekinteni, ezért kiemelt körültekintéssel kell kezelni. A környezet felmérése Az ellátás megkezdése előtt tájékozódni kell a beteg környezetéről, és meg kell állapítani, hogy nincs-e újabb veszélyforrás. Gondoljunk a következményekre, és ne feledjük, nem javít a beteg állapotán, ha a mentőket is menteni kell. A helyszínt a lehetséges mértékben, változatlanul kell hagyni, segítve ezzel a későbbi helyszínelést. Részletesebben erről a témakörről helyszín biztosítása című fejezetben lesz szó. A sérült nyugalomba helyezése A sérültet minden esetben nyugalomba kell helyezni. Ez az állapotától függően különböző testhelyzetet jelenthet. Általánosságban elmondható, hogy a lehető legkevesebb mozgatással a sérültet olyan biztonságos és stabil pozícióba kell helyeznünk, amelyben állapotának esetleges hirtelen romlása esetén sem veszti el egyensúlyát, és nem szenvedhet újabb sérülést. Betegmozgatás A beteget csak abban az esetben szabad mozgatni, ha ezt az ellátás megköveteli, illetve a környezet valamely veszélyeztető tényezője miatt ez szükséges. A betegmozgatást lehetőség szerint eszközzel kell végezni (hordágy, tolószék, egyéb szükségeszköz). A szakszerű betegmozgatás fortélyait az egyes fejezetekben ismerheti majd meg. Törekedjünk arra, hogy több személy végezze a sérült mozgatását, de ne feledjük, a segítőink gyakran laikusok. Fontos tehát, hogy irányítsa őket, megmutassa, hogyan kell a beteget mozgatni, és annak érdekében, hogy mozdulataik szinkronban legyenek, szükség szerint koordinálnia kell a műveleteket. Tervezze meg, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel, a legkevesebb mozgással kerüljön a beteg a megfelelő pozícióba. Ez olykor nem könnyű feladat.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 7 A tömeg távoltartása Valószínűleg Ön nem szokott hozzá eddigi tevékenysége során, hogy munkáját tömegek figyeljék. Ám a baleset helyszínét gyakran kíváncsi tömeg állja körül, amely egyrészt újabb veszélyforrást jelent, másrészt nagyban akadályozza az ellátást. A bámészkodókat, a jóakaró járókelőket lehetőleg távol kell tartani a betegtől, erre jó megoldás, ha valamilyen feladatot adunk számukra, pl. figyeljék a mentő érkezését, segítsenek irányítani a forgalmat stb. Persze, néha elkerülhetetlen, hogy határozottan lépjünk fel a beteg érdekére hivatkozva. Komoly segítséget jelent az egyenruhás testületek segítsége (rendőrség, tűzoltóság stb.) Bátran támaszkodhatunk rájuk! Jogi és etikai szempontok A segélynyújtás kapcsán messzemenően figyelembe kell venni a jogi és etikai szempontokat is. A betegjogok érvényesítése, a beteg személyes vagyontárgyainak védelme ugyanolyan fontos rendkívüli körülmények között is, mint a betegellátó intézményekben. Lehetőség szerint mindig tanú(k) jelenlétében kezeljük a beteg értékeit, hangosan tájékoztatva a beteget arról, hogy tárgyait biztonságba helyeztük. Az etikai szempontoknak olykor nem könnyű érvényt szerezni. A vizsgálathoz olykor el kell távolítani a beteg ruházatát, amely során tekintettel kell lenni a beteg szeméremérzetére. Az orvosi rendelőben történő vizsgálatokra a beteg készül, tiszta ruhát vesz, megmosakszik. Egy utcai vagy egyéb baleset azonban mindig váratlanul és készületlenül éri a sérültet. Egy lyukas zokni, vagy egy avítt ruhadarab is igen kellemetlen lehet a beteg számára. Figyelemmel kell lennünk tehát arra is, hogy a beteget ne hozzuk megszégyenítő helyzetbe, érzékelni kell a probléma súlyát. 2.1.1. A sürgősségi ellátást igénylő folyamatok jellemzői Hirtelen kezdet (akuitás) A sürgősségi ellátást igénylő állapotokra, akár külső okból (pl. mechanikai erőbehatás), akár akut belső kórtényezők (pl. érelzáródás) miatt alakulnak ki, jellemző a hirtelen kezdet. Folyamatjelleg (processzivitás) Az elsősegélynyújtást igénylő állapotokra jellemző, hogy a háttérben gyors kórfolyamatok zajlanak, vagy ehhez vezetnek. A beavatkozás mellett mindig figyelni kell a folyamat jellegét (tendenciáját) is, amire a beteg panaszai, tüneteinek változása utalhat. Súlyosbodás (progresszívitás) Azt jelenti, hogy a kiinduló kórfolyamat az idő előrehaladtával folyamatosan súlyosbodik, esetleg más folyamatok is kapcsolódnak hozzá. Ezek egymásra hatva erősíthetik egymást. 2.1.2. A környezet szerepe A környezet döntő szerepet játszik a segélynyújtásban. Meghatározza a teendőket, ennek sorrendjét, illetve egyfajta keretet ad az ellátásnak. Biztosíthat továbbá olyan eszközöket, segítséget is, amelyek megkönnyítik a szakszerű beavatkozást.

8 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK A helyszín biztosítása A segélynyújtónak elsődleges feladata a baleset helyszínére érkezéskor a helyszín biztosítása. Ez magában foglalja a baleseti helyszín felmérését, a potenciális veszélyforrások megállapítását, és amennyiben lehetséges, megszüntetését. Amennyiben nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a veszélyforrás megszüntetéséhez, műszaki mentők (pl.: tűzoltóság, áramszolgáltató) riasztása is szükséges, ezt a bejelentéskor jelezni kell. 2.1.3. Leggyakoribb veszélyforrások Tekintsünk át néhány helyzetet, és potenciális veszélyforrást! Közúti baleset Közúti baleset esetén az egyik legfontosabb feladat a további ütközések és gázolások megakadályozása. Az elakadásjelző háromszöggel jelezni kell mindkét irányban a többi gépkocsivezető számára a potenciális veszélyt. Célszerű a jelenlévők segítségét kérni a forgalomirányításban. A veszélyhelyzet elhárításán túl biztosítanunk kell a kiérkező mentőegység számára a helyszín megközelíthetőségét is. Közúti baleseteknél az üzemanyagtartály sérülése miatt számolni kell robbanásveszéllyel is, ezért mindenképpen el kell távolítani az indítókulcsot a sérült gépjárműből, ezzel megszüntetve a gyújtást, azaz a robbanás veszélyét. Lehetőség szerint az akkumulátorról is el kell távolítani az érintkezőket. Áramütés A segélynyújtó épségének védelmében, áramütés esetén, elsődleges a feszültség mentesítés, ezután szabad csak megkezdeni a mentést. Lehetőség szerint az áramellátást a kapcsolónál vagy a biztosítéknál kell megszakítani, amennyiben ez nem lehetséges, alkalmi eszközzel (száraz seprűnyél, vastag textília) kell kiszabadítani a sérültet az áramkörből. 1000 V feletti nagyfeszültség esetén alkalmi eszközzel sem szabad a mentést végezni. Műszaki mentést (áramszolgáltató, tűzoltóság) kell kérni. Vízből mentés Vízből mentésnél gondoskodni kell arról, hogy a segélynyújtó elkerülje a fulladás veszélyét. Általánosságban elmondható, hogy a mentést az alábbi sorrendben kell megkísérelni: partról eszközzel, partról eszköz nélkül, vízből eszközzel, vízből eszköz nélkül. A felsorolt eseteken túl még számtalan helyzetet és veszélyforrást lehetne ismertetni (pl. építkezési balesetek, omlásveszély, lezuhanás stb.). Minden esetben a legfontosabb a környezet gondos felmérése, és a veszélyforrások áttekintése. Ha a segélynyújtó higgadtan, józan ítélőképességére támaszkodva felméri a környezetét, az esetek döntő többségében el tudja hárítani a fennálló veszélyeket.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 9 2.1.4. Baleseti helyzetek Az alábbiakban néhány tipikus baleseti helyzetet, és annak következményeit ismertetjük. A felsorolás közel sem teljes, csak arra alkalmas, hogy megismerjenek néhány példát, és elsajátítsák a szükséges gondolkodásmódot. Elesés, lezuhanás Elesésnél a leggyakoribb sérülés az alkar ún. bajonett törése. A védekező reflex következtében ugyanis a sérült automatikusan kinyújtja a karját, és így csapódik a földhöz Magasból történő leesésénél mindig gondolni kell a gerincsérülés lehetőségére. 1. Alkar törés Gázolás Amikor motoros gázol el gyalogost, legtöbbször az alsó végtag törésével kell számolni. Amennyiben az ütközés a test középső részét éri, és a gyalogos hanyatt esik, gyakori a koponya-agy sérülése. Ha gépkocsi üt el gyalogost, általában az alsó végtag térd alatti törése következik be. Ha a sérült a motorházra zuhan, akkor a betörő szélvédő okozhat koponyasérüléseket. Ha a gyalogost a lökés a levegőbe repíti, akkor gyakori a polytraumatizáció. Gyakori továbbá a medence, illetve a koponya-agy sérülése is. Mint láthatják, a baleseti mechanizmusból (a jármű sérüléséből) legtöbbször kikövetkeztethető a várható sérülés. Különösen nagy jelentőségű ez abban az esetben, amikor a sérült nem tud kommunikálni, és az segélynyújtónak a körülményekből kell következtetni a sérülésekre. 2.2. A betegek vizsgálata 2.2.1. A helyszín 2. Lábszártörés A segélynyújtónak a baleseti helyszínre érkezés után az alábbi legfontosabb teendőket kell elvégeznie: - gyors helyzetfelmérés, helyszíni körülmények vizsgálata, - sérült/beteg és a segélynyújtó védelme az esetleges veszélyforrásoktól. A helyzetfelmérés során tisztázni kell: - van-e további veszély, - van-e valaki közvetlen életveszélyben, - tud-e valaki segíteni a jelenlévők közül, a szükséges feladatok megoszthatók-e, - szükség van-e műszaki mentésre, - szükség van-e a rendőrség segítségére? Bizonyos körülmények között a baleset okai nem feltétlenül derülnek ki azonnal, de következtethetünk rájuk. Ennek tipikus példája a gázmérgezés (CO, CO 2 ) vagy az elektromos baleset.

10 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK Egyes esetekben az azonnali beavatkozás lehetetlen (beszorult sérült, nem megközelíthető beteg), tehát még nagyobb hangsúlyt kap a gyors helyzetfelismerés, és a sürgős segélyhívás. Nem szabad elfeledkeznünk a segélynyújtót és környezetét érő pszichés hatásokról sem. A helyszín biztosítása Szükséges és fontos a helyszín biztosítása, illetve a helyszínen talált körülmények megtartása. A helyszín biztosításakor óvjuk magunkat és a sérültet a további veszélytől, megfelelő módon jelezzük a veszélyt (vészvillogó, elakadásjelző háromszög, lámpával történő jelzés stb.) A baleset körülményeinek kivizsgálása érdekében nagyon fontos lehet a körülmények megtartása. Ezért a lehető legkevésbé változtassuk meg a talált helyzetet. Közlekedési és üzemi balesetnél, ön- és idegenkezűség gyanúja esetén, keressünk a beteg/sérült állapotára utaló jeleket, jellegzetes körülményeket (pl. baleseti mechanizmus, gyógyszer, fecskendő, betegnél lévő feljegyzés, betegkártya, dokumentáció). Erőforrások felmérése 3. Elakadásjelző háromszög Fel kell mérni, hogy elméleti és gyakorlati ismereteink, valamint az adott szituáció alapján milyen teendők elvégzésére vagyunk képesek. Mindenképpen tartózkodnunk kell a veszélyes körülmények közötti hősies viselkedéstől. Gondoljunk arra, hogy nem kórházi körülmények között vagyunk, a szükséges erőforrások, úgymint szakembergárda, eszközpark stb., nem állnak a rendelkezésünkre, és további számos külső körülmény és veszélyforrás is korlátozza, ill. behatárolja tevékenységünket, lehetőségeinket. A veszélyes körülmények egy része a helyszínen könnyen felismerhető: - nagyszámú sérült, - extrém időjárási viszonyok, - égő jármű, épület, égő sérült, mérgező anyag jelenléte (veszélyes anyagot szállító jármű, füst, irritáló gáz, gőz), - vízbefulladás, vízből mentés szükségessége, - elektromos baleset, villámcsapás, - további sérülésveszély a helyszínén, pl. közlekedési baleset - nagy forgalmú úton, rossz látási viszonyok között, épület omlásának veszélye stb. 4. Baleseti helyszín biztosítása Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor további szerepünket és beavatkozási lehetőségeinket egyértelműen akadályozza, vagy akár lehetetlenné is teszi a talált helyzet: 5. Tömeges baleset helyszíne - földdel, omladékkal betemetett sérült, - nehezen megközelíthető beteg, pl. szikláról esés, mély aknába, kútba zuhanás esetén - beszorult sérült.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 11 Ezekben az esetekben a konkrét beavatkozás szinte lehetetlen, tehát még nagyobb hangsúlyt kap a gyors helyzetfelismerés és a sürgős segélyhívás. 6. Tömeges baleset helyszíne 7. Tömeges baleset helyszíne 2.2.2. A sérült/beteg állapotának felmérése A sérült, beteg vizsgálatának elsődleges célja annak a megállapítása, hogy fennáll-e az életveszély. Egy beteg esetében ennek eldöntése egyszerűnek tűnik, de több vagy sok beteg/sérült egy időben történő helyszíni ellátásakor ez komoly problémát jelenthet. Az elsősegélynyújtónak rendkívül gyorsan fel kell ismernie, hogy melyik sérült állapota a legsúlyosabb, melyik szorul azonnali ellátásra. A vizsgálat alatt lehetőleg ne mozdítsuk el a sérültet, ha az nem feltétlenül szükséges. A beteg állapotának megítélése több lépésben történik: Gyors tájékozodás Elsődleges szempont az életveszély felismerése. A gyors tájékozódás lépései - Éber-e a sérült, szemét nyitva tartja-e, kérdéseinkre megfelelő választ kapunk-e tőle, (az eszméletvesztés kizárása, az állapot a beteg felé közeledésünkkor hamar kiderül)? - Hangra reagál-e a sérült? Ha nem találtuk éber állapotban, szólításra kapcsolatot tudunk-e teremteni vele? - Válaszol-e, végrehajtja-e utasításainkat (tudat vizsgálata)? - Fájdalomra reagál-e a sérült? - Kiváltható-e mozgás? Az első kapcsolatteremtésen túl alkalmazhatjuk ezeket a lépéseket a sérült/beteg állapotváltozásának többszöri gyors vizsgálatára is. Amennyiben az előbbi ingerekre nem reagál, akkor nem reakcióképes, tehát eszméletlen, így el kell kezdeni az első állapotfelmérést. Ha reagál a beteg, akkor a második állapotfelméréssel folytatjuk a vizsgálatot Első állapotfelmérés Célja: annak kiderítése, hogy igényel-e azonnali beavatkozást a beteg állapota. Az első állapotfelmérés egyes lépései: az eszméletlenség mélységének vizsgálata, a légutak átjárhatóságának vizsgálata,

12 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK légzésvizsgálat, keringésvizsgálat. Nem reakcióképes, mélyen eszméletlen betegnél a fenyegető fulladásveszély mindenképpen beavatkozást igényel, melynek célja, a légutak átjárhatóságának biztosítása, stabil oldalfektetéssel, vagy garattubusok alkalmazásával. A légutak, a légzés és a keringés vizsgálatának részletes leírása a következő fejezetben (BLS) található, mivel ez szervesen kapcsolódik az újraélesztéshez. Második állapot felmérés Amennyiben meggyőződtünk arról, hogy a sérült nincs közvetlen életveszélyben, feladatunk: - a beteg és környezetének a kikérdezése, - részletes betegvizsgálat, - eszközös betegvizsgálat (amennyiben lehetőségünk van rá). Beteg kikérdezése A segélynyújtó kommunikációja a beteggel az alábbiakra terjedjen ki: - mutatkozzon be, közölje a segítés szándékát, - közölje, hogy egészségügyi dolgozó, - beszéljen a beteghez kedvesen, de célratörően, megfelelő empátiával, - kérdéseinek célját és szükségességét a későbbiekben elvégzendő vizsgálatokra és beavatkozásokra hivatkozva közölje a sérülttel, - lehetőség szerint maradjon a beteg mellett, válaszoljon a kérdéseire, enyhítse jelenlétével a beteg félelmét, kiszolgáltatottság-érzetét, - amennyiben erre lehetősége van, dokumentálja az esettel kapcsolatos információkat. A környezet kikérdezése Az elsősegélynyújtó segítőkész, de határozott fellépésével csökkentheti a környezet ijedtségét, bizonytalanságát, ezt még inkább segíti, ha bevonja munkájába a jelenlévőket is (pl. segélykérésre). A betegtől és a sérülés körülményeiről igyekezzünk minél teljesebb képet kapni. Ennek megfelelően ki kell derítenünk: - hogyan történt az eset, - milyen panaszok, tünetek előzték meg, - jelenleg milyen panaszai vannak a betegnek, - van-e ismert betegsége, - betegség esetén volt-e már hasonló rosszulléte. Általános szempontok Törekedjünk arra, hogy a beteg a kérdéseinkre adott válaszokkal minél pontosabban fogalmazza meg panaszait. Fontos annak a kiderítése is, hogy milyen panaszok, tünetek állhatnak a jelen helyzet előterében. Alapelv, hogy a beteg panaszai, tünetei és azok vizsgálata alapján a megállapítható legsúlyosabb betegségverziót tekintsük kiindulópontnak.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 13 A beteg és környezete vizsgálata során külső jelek is segíthetik munkánkat, illetve vezethetik vizsgálatunk irányát. Ilyenek: - a feltalálási helyszín, feltalálási testhelyzet, - a sérülés körülményei, a sérülés mechanizmusai, - a beteg ruházata (szennyezettség /vér, testváladék/, sérült ruházat) - egyértelmű panasz, tünet megléte (pl. mozdulatlanság, nagy fájdalom, erős vérzés). A betegtől és a környezettől megtudható jellegzetes panaszok A betegtől: - fájdalom - mozgásképtelenség - mozgási nehezítettség - fulladásérzés A környezettől: - görcsroham - eszméletvesztés - beszédzavar - szédülés - egyensúly zavar - ájulásérzet - hidegrázás - hányinger, hányás - szomjúság - gyengeség - érzékzavar - emlékezetkiesés - baleseti mechanizmus - sérülés lehetősége Amennyiben a sérült/beteg gyermek, lehetőleg ne válasszuk el a környezetétől, tekintsük partnernek, tájékoztassuk arról, hogy mi fog történni vele, maradjunk feltétlenül mellette, beszéljünk hozzá, éreztessük segítő szándékunkat. Részletes vizsgálatok Célja: a jellemző panaszok, tünetek minél teljesebb felismerése. Ehhez az alábbi vizsgálati lehetőségek állnak rendelkezésre: Megtekintés Jellemző tünetek: - légzés hiánya - mozdulatlanság - sápadtság - verejtékezés - kipirult bőr - égés - görcsroham - sérülések - deformitás - duzzanat - testváladék - vérzés - kóros végtagmozgás - tűszúrás nyomai

14 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK Tapintás Jellemző tünet lehet a pulzus hiánya, hűvös, verejtékes bőr, sérülésre utaló jel (duzzanat, deformitás, tapintási érzékenység, fájdalom). Hallgatózás Eltérésre utaló jel lehet, ha a nehézlégzést hangjelenség kíséri, ill. a beszéd, az érintésre, tapintó vizsgálatra adott válasz az elvárható reakciótól eltérő. Szaglás Jellemző eltérés lehet füst, irritáló gáz, gőz, vizelet, széklet szaga A részletes vizsgálathoz szükségessé válhat a ruházat legalább részleges eltávolítása. Az egyes testtájak vizsgálata Fej Tapogassuk végig a hajas fejbőrt, keressünk deformitást, haematomát. Tekintsünk be a szájüregbe, orrba és mindkét fülbe. Észleljük az esetleges vérzést, liquorcsorgást. A beteg szemének vizsgálatakor figyeljünk az anisocoriára, conjugalt deviációra. Vegyük észre a kialakulóban lévő pápaszem haematomát. Nyak Nézzük meg, hogy van-e rajta sérülés, vizsgáljuk meg a nyaki erek teltségét, figyeljünk a nyaki gerinc mozgathatóságára (tarkókötöttség!). Mellkas Hasonlítsuk össze a két mellkasfél formáját és a légzés alatti mozgását. Ítéljük meg, van-e köztük különbség. A sternumra ill. a bordákra gyakorolt kétoldali enyhe nyomással győződjünk meg a mellkas statikájáról, érzékeljük az esetleges crepitatiot! Has A has megtekintésekor figyeljünk a keletkezett külsérelmi nyomokra, puffadtságra (ascites), az esetleges bőrelváltozásokra (csillag naevus). Betapintáskor egyetlen dolgot kell tisztáznunk: a has betapintható-e, van-e defense (izomvédekezés). Medence A medence vizsgálata hasonlóan a mellkaséhoz a statikai állapot megítélésére szolgál. A symphisisre, ill. a két csípőlapátra gyakorolt enyhe nyomás (crepitatio, fájdalom) segíthet a medencesérülés bekövetkezésének igazolásában. Gerinc A gerinc vizsgálatának kitüntető szerepet kell szánnunk, ezért fájdalmat, ill. esetleges deformitást keresve, a gerinc minden szakaszát óvatosan tapintsuk át. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a gerinc állapotának megítélésében, ill. a baleseti mechanizmus alapján ennek akár a gyanúja is felmerül, tekintsük a beteget gerincsérültnek!

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 15 Végtagok A végtagokat alkotó csöves csontok áttapintásával, az izületek átmozgatásával tájékozódhatunk a rejtett sérülések meglétéről. Eszméleténél levő betegnél ezt lehetőleg felszólításra a beteg végezze. A fenti felsorolás inkább példának, mint teljes protokollnak tekinthető, hisz az egyes tünetek, csak együtt értékelhetők. Az alaposság segít a diagnosztikus tévedések elkerülésében. Mérhető paraméterek A mérhető paraméterek segítségével jól nyomon követhető a beteg állapotváltozása a feltalálási helyzettől a szaksegítség megérkezéséig. Eszköz nélkül vizsgálható paraméterek: A légzésszám és a légvétel mélysége: megítélésekor mindenkor vegyük figyelembe a beteg életkorát (pl. csecsemő, gyermek), és az egyéb olyan tényezőket, amelyek a légzésszámot befolyásolhatják (pl. láz). Természetesen a légzés megfigyelésekor ne csak a mennyiségi paraméterekre fókuszáljunk, hanem vegyük észre a dyspnoet, az esetleges periodikus légzésformákat. A pulzus tapintása: annak a megítélésére kell törekednünk, hogy a pulzusszám a normális, a tolerábilis vagy az intolerábilis (40/min alatti ill. 150/min feletti) tartományban van-e. Itt is feltétlenül figyelembe kell venni az életkori eltéréseket. A számszerűség megítélése mellett a ritmus, ill. az elnyomhatóság is differenciált diagnosztikai jelentősséggel bír. Az eszméletlenség egy folyamat a felületes eszméletzavartól a mély eszméletlenségig. Az aktuális állapot felmérésére, illetve az időközi állapotváltozás mértékének megítélésre alkalmazható az ún. Glasgow-kómaskála (GCS). Ennek segítségével a szemnyitáson, szóbeli válaszon és mozgási válaszon keresztül értékeljük a beteg aktuális állapotát. Eszméletlen állapotban (GCS <=8) az elsősegélynyújtó feladata a légutak átjárhatóságának biztosítása, lehetőleg a talált helyzetben, illetve stabil oldalfektetés kialakításával.

16 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 3. GCS táblázat Eszközzel vizsgálható paraméterek A vérnyomás mérése: hozzátartozik az alapvizsgálati protokollhoz, amelyet hasonlóan az eszköz nélkül mérhető paraméterekhez számos külső és belső körülmény befolyásol. Általában kórjelző a 90/Hgmm alatti szisztolés vérnyomásérték, hypertoniás betegnél a 210/120 Hgmm, ill. az e feletti érték. Ennek megfelelően a mért értékek megfelelő óvatossággal kezelendők. A hőmérséklet mérése: a sürgősségi ellátásban gyakran háttérbe szorul, pedig jó néhány kórképben komoly segítséget jelenthet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tűző napon, vagy hóban mért köpenyhőmérséklet nem ad reális értéket. 9. Vérnyomásmérő A mérhető paraméterek segítségével objektív képet kaphatunk a beteg aktuális állapotáról, valamint állapotváltozásáról, melyet az ellátás során lehetőség szerint rendszeresen kell kontrollálnunk! Nem szabad elfelejteni azonban azt a tényt, hogy egy-egy paraméter kiragadása sokszor megtévesztő lehet, ezért valamennyit komplexen, a beteg állapotával együtt szabad értékelni.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 17 2.3. Újraélesztés Esetismertetés K. J. 58 éves ügyvezető irodájában hirtelen rosszul lett, erős mellkasi fájdalmat érzett, majd elveszítette az eszméletét, és az asztalára borult. Munkatársai észlelték a rosszullétet, mentőt hívtak, és aggódva várták a mentők megérkezését. Bevezetés Magyarországon évente több mint 15000 ember hal meg hirtelen szívhalál következtében. A halálesetek jelentős része kórházon kívül (a betegek otthonában, illetve közterületen) történik. Nem ritka a hirtelen halál balesetek következtében sem. A hirtelen meghalt betegek egy része biztosan megmenthető lenne, ha a környezetében lévők közül valaki azonnal el tudná kezdeni az élet fenntartására irányuló megfelelő beavatkozásokat, azaz az alapszintű újraélesztés algoritmusában foglalt teendőket. Anatómiai, kórtani háttér A két alapvető életfunkció, az ún. vitális funkciók: a légzés és a keringés. A légzés során a tüdőkön keresztül oxigén jut a szervezetbe, és eltávozik az anyagcsere során keletkezett széndioxid. A szív pumpafunkciója révén fenntartott keringéssel jutnak el a sejtekhez az anyagcseréhez szükséges tápanyagok, az anyagcsere során keletkezett széndioxid pedig a keringéssel jut vissza a tüdőkbe és a kilégzés során távozik a szervezetből. Ha a vitális funkciók közül az egyik súlyosan károsodik vagy megszűnik, az a másik megszűnéséhez vezet. Az alapvető életműködések bármelyikének megszűnése lehet elsődleges. A keringésmegállás formái A keringésmegállás hátterében állhat: - kamrafibrilláció (a szív igen heves, remegő összerendezetlen mozgása, amely nem eredményez szívösszehúzódást), vagy pulzus nélküli, kamrai eredetű, nagyon szapora szívműködés 10. Kamrai fibrilláció EKG-képe

18 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK - asystolia (elektromos tevékenység nélküli szívmegállás), - pulzus nélküli elektromos aktivitás, amely szintén nem eredményez vér kilökődését a szívből. 11. Asystolia EKG-képe A keringésmegállás legtöbbször kamrafibrilláció következménye (ún. sokkolandó ritmus ), melynek egyetlen hatásos terápiája a defibrillálás (a szív elektromos árammal történő ingerlése). Korai defibrillálással a betegek legtöbbször megmenthetők; az időben defibrillált betegek alkotják a túlélők legnagyobb csoportját, azonban a túlélés esélye defibrillálás nélkül rohamosan csökken! Asystoliában és pulzus nélküli elektromos aktivitás (ún. nemsokkolandó ritmus) esetén az újraélesztés sikeressége a kamrafibrilláló csoporténak 10-15%-át sem éri el. Fenyegető keringésmegállásra utaló, hirtelen fellépő jelek Fenyegető keringésmegállásra utaló, hirtelen fellépő jelek (az újraélesztésre való felkészülésre sürgetnek): - hirtelen eszméletvesztés, - a légzés kifejezett romlása és/vagy jellegének, típusának megváltozása, - sápadtság vagy szederjesség, - hideg verejtékezés, a bőr hűvössé válása, - a pulzus gyengévé, szabálytalanná, esetleg igen gyérré vagy nagyon szaporává válása, - nagy mellkasi fájdalom, vagy tűrhetetlen fejfájás, - halálfélelem, nagy gyengeségérzet; a megsemmisülés érzése, - görcsroham, (lényeges, hogy hol, és milyen jellegű). Tévedési lehetőségek Az eszméletlen beteg felületes vizsgálattal klinikai halottnak tűnhet, és fordítva! 2.3.1. Eszköz nélküli (alapszintű) újraélesztés (BLS) A BLS célja bármilyen eredetű keringés légzésleállás esetén az életfontosságú szervek oxigénellátásának pótlása befújásos lélegeztetéssel, és a mellkas külső összenyomásával fenntartott mesterséges keringéssel.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK 19 Minden esetben törekedni kell még az ellátás megkezdése előtt a járulékos veszélyforrások megszüntetésére, amelyek a segélynyújtót és a segítségre szorulót egyaránt fenyegetik. Bár a kiterjedt nemzetközi vizsgálatok megállapítása szerint a súlyos fertőzés veszélye nem áll fenn újraélesztés során, lehetőség szerint a beteg testnedveivel való érintkezést mégis jobb elkerülni (legalább az arcra terített textília, ideális esetben szelepes lélegeztető arcmaszk, ill. gumikesztyű használatával). A BLS elemei A beteg reagáló képességének vizsgálata Hangosan szólítsa meg a beteget, kérdezze meg, hogy van, és egyidejűleg vállainál fogva óvatosan rázza meg! Minden további erre irányuló vizsgálat, élesztési kísérlet, fájdalominger alkalmazása felesleges és káros! A légutak felszabadítása Nyissa ki és tekintsen bele a beteg szájába. Ha a légzést akadályozó idegentestet észlel (hányadék, felgyülemlett nyál, vér, kimozdult műfogsor stb.), távolítsa el azt. A beteg homlokára tett kezével hajtsa óvatosan hátra a fejet, másik kezével tolja előre az állkapcsot ezzel megszüntetheti a nyelv hátracsúszásából fakadó akadályt. Ha fennáll a nyaki gerincsérülés lehetősége (pl. magasból esés, nagy sebességű járműbaleset, direkt nagy erőbehatás a vállak szintje felett, a gerincoszlop tengelyirányú túlterhelése) lehetőleg tartózkodjon a fej hátraszegésétől, helyette csupán a sérült állát próbálja előreemelni. A légzés vizsgálata Felszabadított légutak (esetleges idegentest eltávolítása után hátrahajtott fej, előretolt áll) mellett ellenőrizze a beteg légzését: hajoljon a beteg arca elé úgy, hogy miközben látja a légzőmozgást, a közvetlen légzőnyílások előtt lévő arcán érezze, fülével hallja a légáramlást. A vizsgálatot legfeljebb 10 másodpercig végezze. Lélegeztetés 12. A légzés vizsgálata Az eszköz nélküli lélegeztetésre két, közel egyenértékű módszer: a szájból szájba, ill. a szájból orrba lélegeztetés-technika ismeretes. A fej lehetőség szerinti hátrahajtásával szüntesse meg a nyelv hátraesését; majd a választott légzőnyílás felszabadításával egyidejűleg a másikat megfelelő módon zárja le (orrba történő befújáskor a szájat kell zárni, szájba történő befújáskor az orrnyílásokat szorítsuk össze) 1 13. A légzés vizsgálata Vegyen mély lélegzetet. Száját illessze olyan szorosan a beteghez, hogy ne maradjon rés ajkai és a beteg arca (szája vagy orrnyílásai) között. Fújjon határozottan, de nem túl gyorsan a betegbe. Ezután fejét oldalra fordítva vegyen mély lélegzetet, miközben ellenőrizze, hogy a beteg mellkasa visszasüllyed-e, illetve kiáramlik-e az előbb befújt levegő.

20 TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 14. 9 hónapos csecsemő légzésvizsgálata 15. Eszméletlen nőbeteg légzésvizsgálata A szabályosan végzett technikával a lélegez-tetésnél a befúvások- egyenként kb. 2 másodpercig tartanak, és kb. 700 1000 ml-nyi (a mellkast szemmel látható mértékben megemelő mennyiségű) levegőt juttatnak a betegbe. A hatásos lélegeztetés következtében látható mellkas-mozgás egyaránt igazolja a technika helyességét és a légutak átjárhatóságát. Nem emelkedő mellkas esetén elsősorban a lélegeztetés hibájára gondoljon, és a továbbiakban igyekezzen azt korrigálni. (Ha úgy találja, hogy képtelen a beteget lélegeztetni, gondoskodjon legalább a keringés pótlásáról; mivel rövidtávon a csupán kompresszióval végzett BLS is mutat hatékonyságot.) A keringés vizsgálata 16. Nyaki ütőér tapintásának kimérése Laikus segélynyújtó esetében a vizsgálat a meglévő keringés közvetett (indirekt) jeleinek keresését jelenti. Ezek azok a jelenségek, melyek működő keringés nélkül sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem lehetségesek: hatékony légzés, köhögés, nyelés és mindenfajta célzott végtagmozgás. Ezek észlelésekor a keringés is megtartott, hiányuk esetén kimondható a keringésleállás. Azok a kiképzett egészségügyi ellátók, akik kellő biztonsággal képesek annak megítélésére, a fentiek mellett továbbra is ellenőrizhetik a nyaki verőér lüktetését, a vizsgálat azonban ekkor sem tarthat tovább 10 másodpercnél! Ha nem egyértelműen biztos a pulzus tapinthatóságában, kezdjen újraélesztést! 17. Nyaki ütőér tapintása 18. A nyaki ütőér tapintása