: Pilisi és Dunakanyari Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása Dr. Nagy Teodóra Budakalász Önkormányzata Csobánka Önkormányzata Dunabogdány Önkormányzata Kisoroszi Önkormányzata Leányfalu Önkormányzata Pilisszentkereszt Önkormányzata Pilisszentlászló Önkormányzata Pócsmegyer Önkormányzata Pomáz Önkormányzata Szentendre Önkormányzata Szigetmonostor Önkormányzata Tahitótfalu Önkormányzata Visegrád Önkormányzata Harcsa Lajos - polgármester Turi Attila főépítész Török István polgármester Iskiné Kovács Klára Építéshatósági ügyek Schuszter József polgármester Spanisberger János Településfejlesztési bizottság Molnár Csaba polgármester Gubán Sándor - főépítész Szinna Gábor polgármester Berczné Zsigmond Jolán - főépítész Havelka József polgármester B. Nagy Helga - főépítész dr Illés György - polgármester Németh Miklós polgármester Gubán Sándor - főépítész Golub Athanaz polgármester Rózsa Gyöngyvér - főépítész Miakich Gábor - polgármester Alföldiné Petényi Zsuzsa - főépítész Szilágyi Lajos polgármester Gubán Sándor - főépítész Budai Mihály polgármester Gubán Sándor - főépítész Hadházy Sándor polgármester Mártonffy Gábor - főépítész Vezető tervező: Projekt vezető: Munkatársak: Gauder Péter Lelkes Nóra Andrási Ágnes Láposi Roland Rácz Andrea 1 / 47
3 5 7 9 23 5.1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK 23 5.2. ÉPÍTETT KÖRNYEZET 24 5.3. GAZDASÁGI KÖRNYEZET 27 5.3.1. Ipar, építőipar 28 5.3.2. Mezőgazdaság 28 5.3.3. Szolgáltatás 28 5.4. TURISZTIKAI KÖRNYEZET 29 38 39! 44 5.5. TÁRSADALMI KÖRNYEZET 30 5.5.1. Népesség 30 5.5.2. Foglalkoztatás 32 5.6. INTÉZMÉNYI ELLÁTOTTSÁG 34 5.6.1. Oktatás 34 5.7. KÖZLEKEDÉS 36 7.1. TÁRSADALMI JELLEGŰ KONFLIKTUSOK 39 7.2. GAZDASÁGI JELLEGŰ KONFLIKTUSOK 40 7.3. KÖRNYEZETI JELLEGŰ KONFLIKTUSOK 41 7.4. INFRASTRUKTURÁLIS KONFLIKTUSOK 42 7.5. A TÉRSÉGI EGYÜTTMŰKÖDÉS KONFLIKTUSAI 43 8.1. ÉPÍTŐKÖVEK: A STRUKTURÁLÓ ELEMEK 44 8.2. MODELLEK 45 2 / 47
1 A Dunakanyar-Pilis Önkormányzatok Többcélú Kistérségi Társulásában együttműködő települések helyzetére, fejlődésükre alapvető hatással van fekvésük. A nagyvárosi erőközpont közelsége, a metropolizálódó nagyvárosfővárosban folyó szerkezetváltás jelentősen befolyásolja a kistérségben lévő települések átalakulási folyamatait. A budapesti városrobbanás társadalmi változásokat okozott és okoz a térség településein, és a metropolistérben az egyébként sikeres gazdasági szerkezetváltozás olyan átalakulásokhoz vezet a térségi munkamegosztásban, amely tovább növeli a települések Budapest-függőségét. A települések fejlődését így jobbára azok a külső urbanizáló erők határozzák meg amelyek elsősorban a kiköltözők igényeinek kielégítését tartják szem előtt. Elsősorban a lakóterületek fejlesztése illetve kisebb mértékben az életminőség igények növekedésével összefüggő szolgáltatásminőség, szolgáltatási és szociális infrastruktúra fejlesztés fémjelzi a térség településeinek átalakulását. Mindez azt jelzi, hogy a tér maga a növekedés fázisában van, amit a Budapesti foglalkoztatási és munkaerő piac tartós fejlődése tesz lehetővé. A települések ennek megfelelően kevéssé kellett koncentráljanak a munkahely fejlesztésre, ezt a szomszédos erőközpont készen szolgáltatja. Igaz ez egyben a munkaerő tartós ingázását eredményezi, ami viszont egyéb más szempontokkal együttesen a települések közösségének feloldódását, alvóvárosi jellegűvé alakulását. Különösen, hogy a településeken a beköltözések dinamikájától elmaradt a közösségépítés, társadalomszervezés azaz az Európai Unióban oly divatos és eredményes social engeneering. 3 / 47
Hiányoznak a feltételek a települések nagy részénél a közösségi élet kiélésére, a belső kohéziót biztosító települési és regionális identitás újraalkotását. Mindezek újrafogalmazását, nehezíti a lopakodó metropolizáció amely éppen hogy ellentétes a lokalitások identitásának kiélésével megteremtésének lehetőségével, hiszen éppen a globalizálódás irányába hat. A nagy globálismultinacionális áramlások saját logikájuknak megfelelően vájják ki az új gazdaság által igényelt medreket, illetve ilyenek hiányában a globális urbanizáló energiák, áramlatok maguk alá temetik az erre fel nem készült térségeket. Ez a két ellentétes hatás egyidejűleg formálja a kistérséget és annak településeit, amelyben azért a lokális törekvések, energiák kevesebb eszközzel, gyengébb fegyverzettel rendelkeznek mint globális vagy / és nagyvárosi ellenfeleik. Mindehhez járul még, hogy az EU - ámbár hosszú előkészítési időt biztosítva (1996-tól 2006-ig) és időben felhívva a figyelmet - alig egy év múlva meghatározó nagyságú fejlesztési forrást fog beáramoltatni az országba, az arra felkészült térségekbe. Ez a tőkeáramlás építheti de akár rombolhatja is általában a térségeket, előnyös versenyhelyzetbe katapultálhat egyes jól felkészült, előkészült együttműködésre kész térségek ötvöződő településeit. Mindezt akkor, amikor a települések maguk még nem igazán ismerték fel az együttműködésben, térségi munkamegosztásban társadalmi kohézióban rejlő lehetőségeket, az hajtóerők urbanizáló energiák menedzselhetőségének eszközeit nem birtokolják, nincsenek meg azok az intézményi keretek amelyek egy piacgazdasági alapon működtetni kívánt térségfejlesztési rendszert hatékony menedzselésének biztosítanák a szakmai és legitimációs hátterét. Az együttműködés iránt hiányzó elkötelezettség, az intézményi elégtelenségek kérdésessé tehetik jelen dokumentumban megfogalmazásra kerülő feladatok végrehajtását, településszintű visszarendeződés irányába hathat a kistérségi rendszerrel szembeni szkepszis amennyiben az itt folyó megalapozó munkával párhuzamosan nem kerülnek meghatározásra és kiépítésre a hatékony és eredményes együttműködés intézményi keretei. 4 / 47
A területfejlesztési-tervezési-statisztikai kistérségek rendszere az egész országot lefedő, földrajzilag összefüggő, a települések közötti valós munka-, lakóhelyi, közlekedési és középfokú ellátási kapcsolatokon alapuló rendszer. 2 A 138 egységből álló statisztikai kistérségi rendszert 1994. január 1-jével léptette életbe a KSH, amelyet 1997. augusztus 1- jén alakított át 150 kistérségből álló rendszerré. Az Országos Területfejlesztési Tanács 2001. decemberi határozata alapján 2002 és 2003 között zajlott le a kistérségek rendszerének legutóbbi felülvizsgálata, amelynek eredményeként 168 területfejlesztési-tervezési-statisztikai kistérség került kialakításra. A kistérségek új rendszerét a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003. (XII. 18.) kormányrendelet tette közzé. A felülvizsgálat eredményeként a kistérségek száma 18-al nőtt, a régi 150 kistérség közül 60-ban volt változás; a kiválások, átsorolások miatt csökkent, illetve nőtt településeik száma. Ez a változás érintette a Szentendrei kistérséget is. Pilisszántó, amely korábban területileg ebbe a térségbe tartozott, ám kapcsolatrendszere a Pilisvörösvári kistérséggel is összekötötte, az átszervezés után a Pilisvörösvári kistérségbe került. Pest megye 15 kistérséget foglal magába. A Szentendrei Kistérség a terület 5,1 % át öleli fel, a népességből pedig 6,7 % él ezen a területen. A Szentendrei Kistérség jelenleg 13 településből áll, amelyből 3 (Pomáz, Szentendre és Visegrád) rendelkezik városi ranggal. 5 / 47
Forrás: KSH A dinamikusan fejlődő kistérségek elhelyezkedésében jól érzékelhetőek a nyugati országrész dinamikus tengelyei: a Budapest Esztergom Tata Győr Sopron vonal és a Budapest Székesfehérvár Balaton vonal is. A kistérségek fejlettségi típusainak meghatározásához a KSH a gazdaságitársadalmi helyzetüket és fejlődésüket jól jellemző kilenc mutatót alkalmaz. Az alkalmazott jelzőszámok alapján öt összevont fejlettségi térségtípust különböztethetünk meg: dinamikusan fejlődő térségeknek neveztük azokat, ahol a jelzőszámok zöme több mint 10%-kal meghaladja a vidéki átlagot; fejlődő térségek azok, ahol a mutatók zöme a vidéki átlag felett van, de az eltérés mértéke nem haladja meg a 10%-ot; felzárkózó térségek azok, ahol a mutatók zöme közelíti a vidéki átlagot, s a növekedés jeleit is mutatják; stagnáló térségek azok, ahol a vidéki átlagtól való elmaradás a jelzőszámok zöménél eléri, illetve közelíti a 10%-ot; lemaradó térségek estében a jelzőszámok zöménél a vidéki átlagtól való elmaradás legalább 15%. A dinamikusan fejlődő 22 térségből 20 található Közép-Magyarországon és a dunántúli régiókban. A felzárkózó térségek 19-36%-ot képviselnek az említett régiókban. Közép-Magyarországon stagnáló és lemaradó térség nincs. A fejlődő térségek nagyvárosi funkcióik alapján, esetenként külföldi működő tőke telephelyeként, korábbi iparukat továbbfejlesztve, vagy annak munkaerőbázisán, idegenforgalmi adottságaikat kihasználva helyezkednek el. A felzárkózó térségek Közép- Magyarországon elsősorban a mezőgazdasági dominanciájú, alföldi térségek, kivétel a kedvezőtlen elérésű Szobi kistérség..1 1 Forrás: Faluvégi Albert (2004): Kistérségeink helyzete az EU küszöbén. Területi Statisztika 7. (44.) évf. 5. szám 6 / 47
3 E törvény célja, hogy meghatározza az ország egyes térségei területfelhasználásának feltételeit, a műszaki-infrastrukturális hálózatok összehangolt térbeli rendjét, tekintettel a fenntartható fejlődésre, valamint a területi, táji, természeti, ökológiai és kulturális adottságok, értékek megőrzésére, illetve erőforrások védelmére. 7 / 47
Hosszú, hét éves előkészítés után 2004. decemberében került az Országgyűlés elé a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló törvényjavaslat. A hazai jogtörténetben ez a harmadik törvény, amely a területi tervezést törvényben kívánja előírni. Az elkészítését és elfogadását akárcsak a korábbi Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve, valamint az Országos Területrendezési Terv esetén a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. számú törvény írja elő. A területfejlesztési elképzelések térben valósulnak meg. A megvalósítást a területrendezési terv, ennek szabályozási és térképi anyaga adja. A térhasználat különösen városfejlesztés, infrastruktúraépítés gyakorlatilag történelmi távlatokban meghatározó. Ezért előrelátó tervek elkészítésére van szükség, a különböző szintű területrendezési tervek összhangban. 8 / 47
Forrás: www.budakalasz.hu 4 Budakalász földrajzilag közvetlenül határos Budapesttel. Ez a közelség jelentős szerepet tölt be Budakalász fejlődésében. Mára a nagyközség alvóvárossá vált, lakóit főleg a közeli fővárosba bejárók alkotják. Budakalász történelme a bronzkorig vezethető vissza: egy ivóedénynek használt kocsiformájú tárgyat találtak, amely az egyik legrégebbi kocsiábrázolás Európában. Ez a motívum a település címerében is megjelenik. A későbbi ásatások során avarkori temetőt tártak fel, de a Duna-parton római őrtornyok nyomai is láthatóak. A kabarok, mint kazár-török nemzetség, elsősorban katonai feladatokat láttak el és a rómaiak által épített táborhelyeket, valamint őrtornyokat erődítményként használták. A kabaroknak ezt, a kazároktól elszakadt nemzetségét nevezik izmaelita kálizoknak (kaluzok). A település nevének eredete is ezzel a népnévvel hozható összefüggésbe, vagyis nincs kapcsolata a kézenfekvőbbnek tűnő kalásszal, habár a szóalak módosulásában nyilván szerepet játszik. A török korban elnéptelenedett faluba előbb I. Lipót rendelkezésére a török elől menekülő szerb családok telepedtek le, később pedig jelentős németajkú kisebbség is érkezett a faluba. A német bevándorlás 80 évig tartott, így Budakalász fokozatosan kétnemzetiségű településsé fejlődött. Mindkét nemzetség magával hozta saját kultúráját: a szerbek főleg szőlő- és gyümölcstermesztéssel, a németek szántóföldműveléssel és állattartással foglalkoztak. A II. világháborút követő német lakosság kitelepítésével, valamint a XIX. század végétől folyamatos, nagyszámú beköltözésekkel Budakalász a mai időkre nagyrészt magyar településsé vált. 9 / 47
Forrás: www.csobanka.hu Az őskortól lakott település, kelták, rómaiak, avarok is éltek itt. A hajdani Borony nevű falut először 1299-ben említik. A község mindkét nevét, mind az ősibb Boronyt, mind a mai Csobánkát az Alba-nemzetség egy-egy ágáról kapta. A település a török harcokban elpusztult. 1690-től, I. Lipót rendelete értelmében először szerbek, majd később németek, szlovákok és magyarok költöztek az egykori település helyére. A község 1698- ban már Csobánka néven szerepelt az írásos forrásokban. A szerbek zöme az I. és II. világháború után, a németek a II. világháború utáni kitelepítésekkor hagyták el szülővárosukat. Helyükre Szlovákiából és a Jászságból magyar lakosok jöttek.. Az utóbbi évtized változásainak hatására a falu közepén elterülő egykori kenderföldet, a Hanflandot (szerb nevén a Konopljét) többnyire Budapestről kitelepülő középosztálybeliek népesítették be. Forrás: www.kisoroszi.hu Kisoroszi, akárcsak a Szentendrei-sziget többi települése, az őskor óta lakott. A római korban is fontos elővédszerepe volt. Elnevezését egyesek szerint az Ukrajnából (Könyves Kálmán idején) érkező telepesekről kapta. Annyi bizonyos, hogy az Árpád-házi királyok kapcsolatban álltak a kijevi fejedelemséggel. Védettsége miatt a török uralom alatt is virágzó település maradt. A török világ után ez a terület a visegrádi koronauradalomhoz került. A népesség egyenletesen lassú ütemben fejlődött egészen a II. világháborúig. A téeszesítés bevezetésével sok család állást változtatott és megindult a kitelepedés. Ezzel párhuzamosan az idős parasztcsaládok is kihaltak. A rendszerváltás óta ismét népesedési folyamat indult be. Erős húzóerőt jelent az idegenforgalom, amely idevonzotta az üdülőket kiszolgáló vállalkozókat. 10 / 47
A község a szentendrei Duna-ág mentén fekszik. A Visegrádi-hegységek lábánál, kb 6 kilométer hosszan elnyúló falu halmazos szerkezetű, párhuzamos keresztutcás település, amely a rézkor óta folyamatosan lakott. A római kori leleteket Szalay Ákos kutatásai révén kerültek napvilágra. A Római Birodalom keleti védvonala, a limes érintette Dunabogdány mai helyét is. Az ásatások során előkerültek Aesculapius, a gyógyítás és Silvanus, az erdők istene szentélyének maradványai is. A rómaiakat a népvándorlás során különböző népek váltották fel. A magyarok szláv települést találhattak itt, erre utal a falu nevének jelentése: Bogdan = Isten ajándéka. Először a XIII. században említik a krónikák a települést. Amikor Visegrád királyi székhely lett, a faluban királyi erdőőröket telepítettek le. A török időkben lakossága megfogyatkozott, a terület pedig elveszítette függetlenségét. A XVI. században a virágzó szőlőtermesztéséről híres falu a környék egyik legjelentősebb településévé vált. A török adóösszeírók adatai szerint 1546-ban 33 családfőt tartottak nyílván a faluban és 6000 akcse adót szedtek be, amíg Szentendre csak 19 családfővel és 3000 akcse adóval szerepelt. Mivel a hódoltsági terület északi határa nem esett messze a Dunától, nem csak a törökök, hanem a komáromi magyar királyi katonák is dézsmát szedtek a falutól. A kettős adóztatás és a 15 éves háború hatására a falu a XVI. századra teljesen elnéptelenedett. Az 1700-as évek elején németeket telepítettek ide, akik főképpen szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A szabadságharcot követő filoxeria-járvány azonban kipusztította a szőlőket és a szőlőművelést a cseresznye-, eper- és málnatermelés váltotta fel. Az 1946-47. évi kitelepítések a falu lakosságának egyharmadát, a németajkúak felét érintették. Helyükre a felvidéki magyarok költöztek be. Az elmúlt évtizedben az Áprily Lajosról elnevezett völgyben művésztelep alakult ki. Itt élt és dolgozott az erdélyi költő, itt volt a háza is székely kapujával. Ma szobrászművészek, költők, építészek, színészek egyaránt otthonra leltek itt. 11 / 47
Forrás: www.leanyfalu.hu Leányfalu a Kis-Duna és a Visegrádihegység nyúlványai közt mintegy öt kilométer hosszan húzódó község. Jellegzetes helyzete alapján, a Duna menti keskeny sávban volt csak lehetőség a település kialakulására. Ebből következően a mai napig lényegében egy utcás szalagtelepülés maradt. Legrégibb múltját egy római őrtorony idézi. Leányfalu néven az 1407-ből származó írásos emlékek alapján ismerjük. Leányfalu arra utaló név, hogy a szigeten lévő Pócsmegyerhez tartozó terület tulajdonos családjának férfi ága kihalt, így leányági örökössé vált. Mivel a települést gyéren lakták, így a török időkben sem beszélhetünk elnéptelenedésről. Agrárjellege miatt csak a kiegyezés után kezdett sajátos hangulatú nyaralóteleppé válni. A fővárosi polgárság a XIX. század második felében fedezte fel a Szentendreiszigeti Pócsmegyerhez tartozó Leányfalupusztát. Először színészek, énekesek, írók vásároltak itt telkeket, de Budapest tehetősebb ügyvédei, orvosai, kereskedői is az érdekeltek közé tartoztak. Az első idetelepültek között volt Szendrey Ignác és veje, Gyulai Pál író (1826-1909), aki apósa villájában sok időt töltött. Itt alkotta meg számos művét. Később, 1912-ben leányfalui üdülőtulajdonossá vált - a századelő magyar társadalmát olyan kitűnően ismerő elbeszélő - Móricz Zsigmond is. A két világháború közötti békés évek Leányfalu virágkorát jelentették. Színi előadások, Anna-bálok, hangversenyek, szüreti mulatságok tették változatossá a lakosság és a nyaralók életét. 1936-ban üdülőhellyé nyilvánították és a háború után, 1949-ben vált önálló községgé az eddig Pócsmegyerhez tartozó település. Az 1960-as évek második felében 40 Cos hévizet találtak Leányfalun, s nem sokkal ezután itt épült meg a pilisi térség legnagyobb medencés strandfürdője. 12 / 47
Forrás: www.pilisszentkereszt.hu Pilisszentkereszt első fénykorát a római korban élte, mert itt ment át a Dobogókőre vezető hadiút. A térség Traianus idején vált Pannónia Inferior néven katonai fennhatósággá. Településre utaló leletet nem találtak, így valószínűsíthető, hogy itt is őrtorony (burgus) lehetett. A település második fénykora az Árpádházi királyok uralkodásának idejére esett. Az Esztergomban székelő uralkodók életében Pilisszentkereszt, mint jelentős egyházi település játszott fontos szerepet. Maga a Pilis szó is latin eredetű (pilus, pilosus = szőrös, csuhás). A jelenlegi kutatások azt valószínűsítik, hogy a település volt a nyugati kultúra és vallás továbbterjesztésének egyik fő centruma. 1184-ben III. Béla Franciaországból behívott szerzetesekkel alapította meg a pilisi ciszterci apátságot. E helyen épült az első hazai ciszterci kolostor 1184-től, melyet II. Endre idején fejeztek be. Külön nevezetessége, hogy itt következett be 1213-ban Gertrúd királyné tragédiája, melyet Katona József Bánk bán című drámája tett ismertté. A tatárjárás után a ciszterciek helyét a pálosok vették át. A török uralom idején lakóhelyét hátrahagyva menekülő pilisszentkeresztiek helyére a XVIII. században szlovák és kisszámú német család érkezett. A régi kolostor köveit széthordták az építkezésekre. Ma az itt lakók nagyobb arányban szlovák anyanyelvűek. Szomorú történet a helybeliek emlékezetében, hogy több helyi lakos vesztette életét a II. világháború idején a környéken zajlott heves csatában. A községhez tartozik Dobogókó üdülőcentrum is, ahol ismerten jól kiépített síparadicsom található. Dobogókő az egyik szülőhelye és mai napig talán legismertebb központja a magyarországi természetbarát mozgalomnak. Itt épült fel Magyarország egyik első turistaháza 1898- ban. A ház ma múzeumként működik. 13 / 47
Forrás: www.pilisszentlaszlo.hu A terület régóta lakott hely: területén bronzkori és római-kori emlékek is előkerültek. A legenda szerint Koppány vezér pogány híveit büntetésből telepítették a Pilis területére, mások a honfoglalástól továbbélő szláv lakosságot tartják a középkori falu lakóinak, melynek neve Kékes volt. Az Árpád-házi királyoktól kezdve a környék királyi vadászterület volt. Egykor III. Béla király vadászlaka állt a falu fölötti dombon, amelyet III. Endre 1291-ben az első magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálosoknak adományozott, melynek első monostorai között volt. A Kékes hegy lejtőjén lévő, Szent László tiszteletére felszentelt monostor körül alakult ki a középkori Kékes falu, a templomtól keleti irányban. 1308-ban a kolostorban kötött egyezséget Csák Mátéval a Károly Róbert király érdekében tárgyaló Gentilis pápai bíboros. A mohácsi vész után a kolostor elpusztult. A lakosság a környező erdőkbe, a Szentendrei szigetre, és a Duna bal partjára, a komáromi vár védelme alá menekülhetett. A pilisi birtokaikat visszakapó pálosok 1686 után hoztak telepeseket a Felvidékről, az őslakosok többsége ma is bírja a szlovák nyelvet. 1696-ban már biztosan lakott hely, Szent-László néven. A templomot az elpusztult kolostor helyén, annak alapfalain barokk stílusban 1770-72 között építették fel. A templomkapu szemöldökpárkányában a pálosok címere, kitárt szárnyú holló, cipóval a csőrében látható. A barokk kortól a falu mezőgazdaságból és erdőművelésből élt, az erdőtől elhódított irtványföldeken gabonát is termeltek. 1947-ben a község lakóinak egyharmada települt át Szlovákiába. 14 / 47
Forrás: www.pocsmegyer.hu Pócsmegyer a rómaiak alatt vált frekventált hellyé, mert a szemközti Leányfalu őrtornyaiból itt ellenőrizték a betörő barbár hordákat. Az Árpád korban a Rosd nemzetség õsi birtoka, majd a Visegrádtól a Csepelszigetig húzódó királyi felségterület része volt. A honfoglalás körüli időkben a Megyer törzs egyik szálláshelye volt. A települést a tatárjárás pusztításai elkerülték. 1559-tõl a török hódoltsághoz tartozott és az itt maradt lakosság, akik főleg mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, szigorúan adózó népesség volt. 1848-ig a gróf Eszterházy család volt a földesura, utána gróf Breuen Ágoston örökölte, aki 1860 táján itteni birtokát több vállalkozónak adta el. 1838-ban árvíz pusztította el a községet, de az itt lakók újra felépítették a falut. 1848-ból fennmaradt feljegyzés szerint pócsmegyeri pék sütötte Kossuth Lajos asztalára a mindennapi kenyeret. A község a XX. századra éri el kiteljesedését, és "fénykora" az 1930-as évekre tehetõ, amikor közigazgatási székhely volt, s a polgárosodás is jelentõs fejlõdésnek indult. 1949-ig. Leányfalu is Pócsmegyerhez mint anyaközséghez tartozott. Budapest legjelentősebb ivóvízbázisát képezi ma is az az 1930-as években itt telepített, parti szűrésű kutakból nyert vízmennyiség, amely a főváros ellátása szempontjából igen fontos. A községhez tartozó üdülőterület Surány, a Váci-Duna-ág mentén létesült. Ma már - a szigeti út mentén hosszan elnyúló - nagy kiterjedésű nyaralóhely. A község sokat szenvedett a nagy árvizektől. Az 1838-as árvíztől mindössze öt kőház és a paplak menekült meg. Utoljára 1965-ben volt nagy árvíz, s ezt követően építették meg védőtöltését. 15 / 47
A rómaiak előtti évezredekben is lakott terület volt. A római kor emlékei közül pénzek, feliratos kövek és egy kőszarkofág maradt fenn. A honfoglaló magyarok a Pomázhoz közeli megyeri réven (Békásmegyer) keltek át a Dunán A honfoglalók lassan áttértek a nomád állattenyésztésről a mezőgazdálkodásra és ehhez a megmaradt római épületeket ill. azok egyes részeit használták fel. Az Árpád-kori falu és környezete a XII. század végén a dömösi apátsághoz tartozott. A Klisszadomb egész környéke egy összefüggő rommező, bizonyítván azt, hogy az Árpádok idején (de korábban és később is) kitüntetett szerepe lehetett e helynek. Birtokosai később többször változtak. A török hódoltság idején lakossága erősen megfogyatkozott. 1690-ben, a török utáni első összeírás alkalmával Pomázt már ismét lakott helyként vették számításba, 10 évvel később már faluközösség is alakult. Először a régi lakosok szállingóztak vissza, de lassan megjelentek a szerbek, később a szlovákok a németek és a zsidók is. 1887-ben a meginduló gőzvasúttal vasútállomás is lett, amely gyorsabb összeköttetést biztosított a fővárossal. Ezt a folyamatot töri meg az I. világháború, de Budapest közelsége miatt hamar kiheverik. Gazdasági világválság idején tovább erősödik a település és járási központtá növi ki magát. A II. világháború után innen is sok német anyanyelvű polgárt kitelepítettek és az elhurcolt zsidó családokból is mindössze 24 fő érkezett vissza. 16 / 47
Forrás: www.szentendre.hu A város és környéke több tízezer év óta lakott terület. A II. század elején a rómaiak itt alakították ki a környék védelmi rendszerét. Megerősített katonai tábort építettek, amelynek az Ulcisia Castra nevet adták. Az államalapítás idején Szent István a veszprémi püspökségnek adományozta a települést. Szentendre első, helynév nélküli írásos említése, a veszprémi püspökség alapító oklevelében található. Később a várost a középkori plébániatemplom védőszentjéről Szent András (Endre) apostolról nevezték el. Esztergom, Visegrád és Buda közelsége elősegítette fejlődését, ám a török hódoltság időszakában, majd a Buda visszafoglalását megelőző harcokban szinte teljesen elpusztították és a település teljesen elnéptelenedett. A törökök kiűzését követően I. Lipót rendelete alapján opováci, a csiprováci, a pozsareváci és a belgrádi szerbek, valamint a görögök, a katolikus dalmátok, a bosnyák telepesek érkeztek a városba. Külön-külön városrészben telepedtek le és külön-külön fatemplomot építettek maguknak. Ez a magyarázata annak, miért áll 7 templom Szentendrén. Szentendre mai, jellegzetes városképe a XVIII. században alakult ki. A fellendülést döntő mértékben az 1720-30-as években meginduló szőlőtelepítés, majd nemsokára a borforgalmazás és a kézműipar teremtette meg. Az 1880-ban kezdődött nagy filoxérajárvány néhány év alatt kipusztította a Szentendre határában virágzó szőlőkultúrát. Helyükre később gyümölcsfákat telepítettek. Az újabb kori változásoknak már jelentős szereplőivé váltak az egyre nagyobb számban idetelepülő németek és szlovákok. A XX. század fordulójától felgyorsult a szerb gazdálkodó és borkereskedő családok elköltözésének üteme, s helyükre a fővárosból szinte inváziószerűen települtek ki a kispénzű nyugdíjas családok. A II. világháborút követően ismét jelentősebb népesedési hullám volt megfigyelhető, amely a Budapest környéki települések, így Szentendre népességét is ugrásszerűen megnövelték. 17 / 47
A település a Szentendrei-szigeten, a Duna két ága által védett helyen található. Az őskor óta lakott hely, már a római korban is fontos erődrendszer volt itt, amelyet a honfoglalás idején Kurszán fejedelem szállt meg. A falu eredetileg a Nagy-Duna mellett terült el, a Szent Szalvator monostor körül, amelyet Tiburc ispán alapított 1217-ben. A kolostor először a bencéseké volt, később a ciszterek, a premontreiek, majd a pálosok vették át. A település a rég volt kolostorról kapta a nevét. Az itteni lakosok katolikusok voltak, majd elég korán megismerték a reformáció tanait. A falu lakói Buda bevételének idején költöztek a község jelenlegi helyére, a törökök elől menekülve. Ezt követően a Zichy család tulajdonába került a terület, majd az óbudai koronauradalom, illetve Horányi Gábor Pest megyei alispán birtoka volt. A II. világháborút viszonylagos károk nélkül vészelte át a település A háború és a rendszerváltozás után megindult az infrastruktúra javulása is, így Szigetmonostor nem vált sorvadó településsé. 18 / 47
Forrás: www.vendegvaro.hu A Váci-Duna ezen része már a IV. században is létfontosságú átkelőhely volt. Ma is láthatók a római őrtorony és hídfőállás maradványai. A rév melletti Pokolcsárda az elpusztult régi falvak egyikének, Vácrévének utolsó megmaradt épülete. A honfoglalás időszaka Tahitótfalu történetének egyik legjelentősebb korszaka volt. Az egész sziget a Rosd nemzetség birtokába került, a túlsó part pedig később a Thah nemzetség tulajdona lett. Tótfalu első okleveles említése a XV. századból ismert. Tahi már akkor pusztaként szerepel. A török időket egyedül Tótfalu vészelte át, Pest megye egyik legnépesebb településeként. A helységnevek általános rendezésekor 1900-ban toldották meg Tótfalu nevét "pusztája" nevével, és így lett Tahitótfalu Tahitótfalu hét középkori település helyén fekszik. A település a török uralom alatt sem néptelenedett el, így az újratelepítések időszakában jelentős településsé vált. A falu lakóinak fő megélhetési forrása, szinte napjainkig a mezőgazdaság. Évszázadokig nagy hírű szőlőültetvények voltak Tahi domboldalain, majd a filoxéra pusztítása után a földieper lett a község fő terménye, és az ma is. A gyáripar hiánya, a sík, homokbuckás sziget, a két Duna, a parthoz közelnyúló 500-600 m magas hegyek festői látványt és kellemes környezetet biztosítanak. Ezt fölfedezve a XIX. század elejétől (Pollack Mihály), majd a két háború között (Gombaszögi Frida) egyre többen, az 1960-as évektől pedig tömegesen építettek itt nyaralókat. 19 / 47
Ősidők óta lakott település, ezt számos feltárt régészeti lelet bizonyít. Jelentősége a rómaiak uralma idején meg növekedett. Az Esztergomba vezető hadiút mentén A honfoglaláskor Árpád fejedelem fivérének, Kurszánnak volt a szállásbirtoka. Ekkor már Visegrádnak nevezték. A tatárjárás után IV. Béla és felesége, Mária királyné - a Visegrád fölé meredeken emelkedő 328 m magas hegyre biztonsággal védhető fellegvárat építtettek (1247-1265). Visegrád az Anjouk idején, a XIV. században, emelkedett országos, illetve nemzetközi jelentőségűvé. Károly Róbert a Duna-parton 1320 körül királyi palota építésébe kezdett, amely néhány év múlva már az udvartartás székhelyévé vált. 1335-ben Visegrádon zajlott le a híres királytalálkozó. Károly Róbert vendégeként itt találkozott János cseh; Kázmér lengyel király; valamint Károly morva őrgróf; Wittelsbach Henrik bajor és Rudolf szász hercegek. Ezt követően Visegrád gyors ütemben fejlődött. Második fénykora Mátyás király uralkodása idején jött el. Nagyszabású építkezések, átalakítások jellemezték ezt a kort. Kialakult, a késő gótikus részletekkel gazdagított palotaegyüttes, amelynek maradványai ma is láthatóak. A török pusztítás után a császári hadvezetőség sem kegyelmezett a városnak. A még megmaradt fellegvárat - számos magyar várhoz hasonlóan - a XVIII. század elején Lipót császár parancsára felrobbantották. A község a XIX. század elején kezdett ébredezni. A dunai gőzhajózás megindítása után vált kedvelt kirándulóhellyé, s egyre több turista, kereste fel. A XIX. század utolsó évtizedeiben már kialakult településképe van. A XX. század elején épültek az első nyaraló villák. Mára Visegrád elhanyagolt belső, parti sávja megszépült, felújult. A lepencei strand közelében nagy kiterjedésű zárt, sportöböl alakult ki. A millennium évében, 2000-ben lett ismét város Visegrád. 20 / 47
21 / 47
22 / 47
5 A dunakanyari tájtól elválaszthatatlan a Pilis és a Visegrádi-hegység. A természetjárók szívesen indulnak Dömösről, a "Pilis kapujából" hegyi túráikra. A Vadállókövek vagy a vadregényes Rám-szakadék a hegység legszebb részei közé tartozik A Pilis a Dunántúli-középhegység legmagasabb része, szinte "záróköve" annak a dolomit- és mészkővonulatnak, amely északkelet-délnyugati irányban átszeli a Dunántúl területét. Gerince bércekkel tagolt (Kevélyek, Kétágú-hegy stb.), valamint számos barlang található itt. Legmagasabb pontja a névadó Pilis (756 m). Összefüggő tölgyesei, föntebb a bükkösök, a mészkőlejtőkön kialakult pusztafüves sztyepprétek, a sajátos mikroklímájú sötét szurdokvölgyek együtt teszik az ország egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé. Ez a környezet ad otthont a különlegesen gazdag állatvilágnak, amelyből - közkedveltségük okán is -kiemelkednek a madarak. Mátyás király címermadara, a holló a Pilisi Parkerdő emblémáján is feltűnik. Egyedszáma az utóbbi években a védelemnek köszönhetően növekedésnek indult. Gazdag a vadállomány. Bár az egykori királyi vadászatok nagy vadjai, medve vagy hiúz nem élnek itt, de szarvassal, vaddisznóval, a Korzikáról betelepített muflonnal gyakorta találkozhatunk erdőjáró sétáink közben. A csöndesebb erdőkben a nyuszt és a vadmacska is meghúzódik..a Visegrádi-hegység vulkáni alakzatai, vadregényes szurdokvölgyei különböznek a Pilis dolomitból és mészkőből felépített formáitól. A Visegrádi-hegység Esztergomtól a Duna medrétől emelkedik, déli-délnyugati oldalán a Szentlélekipatakig húzódik - ettől délre a Kétágú- és a Fekete-hegy már mészkő alapú -; keletre Dömöstől a Szőkeforrás-völgye majd a Bükkös-patak határolja egészen Szentendréig. Három hegycsoportra különül el: a Marótihegyek, a Dobogókő és a Csikóvár. A hegység legmagasabb pontja a híres, szép kilátást nyújtó Dobogókő (700 m). 23 / 47
Az elmúlt évtizedek fejlődési trendjei eredményeképp a Dunakanyar kistérségeinek épített környezete jelentősen megváltozott. Jellemzően lakóterület növekedés ment végbe, a belterületbe vont mai definícióval beépítésre nem szánt - területek, és az üdülő területek nagy részének átsorolásával. A Budapest irányából kiinduló kiköltözésekre reagáló, ugrásszerű lakóterületbővülés éppúgy, mint a megjelenő gazdasági területfejlődés egyenetlenül oszlik el a kistérségben a fő tranzit-csatornák mentén. Az eredmény: - markáns lakóterületi túlsúly, - városközpontok (belváros, kereskedelem, szolgáltatás) kialakulásának hiánya, - minimális gazdasági fejlődés (ipari, gazdasági területek). 24 / 47
A viszonylag rövid időtartam alatt megjelenő lakóterületi fejlődés ellepte a településeket hasonlatosan, ahogy Pompeit a Vezúv kitörése. A települések hirtelen területi növekedése közben a városközpontok körüli területek beépültek, konzerválva a jóval kisebb sűrűség és lakónépesség kívánalmainak megfelelően kialakult településközpontokat. E folyamat eredményeképpen a belvárosok, városmagok maximális besűrűsödésével, beállásával, illetve új városközpontok - pólusok kialakítása nélkül jött létre a mai településszerkezet, mely a kistérség településeinek arculatát meghatározza. Legnagyobb mértékben a kistérség délkeleti, 11-s autóút mellett fekvő településeit jellemzi az ilyen jellegű változás. Budakalász, Pomáz, Szentendre, Leányfalu és Tahitótfalu lakófunkciót ellátó részei nagymértékben megnövekedtek, kihasználva a domborzat adta lehetőségeket. A lakóterület felkúszott a völgyekben, illetve végig a Duna parton, ezáltal majdhogynem összefüggő zónát alkotva. A lakóterületek közötti üres foltokat (Budakalász Pomáz Szentendre háromszög) a települések kereskedelmi, gazdasági-ipari területek kijelölésével töltötték ki, mely megvalósulása esetén még teljesebb módon alakul ki az összenövés. 25 / 47
A hirtelen népességnövekedést, a lakóterületek expanzióját nem követte a gazdaság számára helyet adni képes, reális gazdasági területnövelés, esetlegesen a meglévők átstrukturálódása. Jobbára az átmenő főút jelentette - átmenetileg pozitív hatású potenciál kihasználására törekvő filozófia mentén történt az épített környezet befolyásolása. A beépített terület növekedésével párhuzamosan szorult vissza a természeti környezet, jelentős terhelés és a belterületbevonás hatására. 26 / 47
A magyar gazdaság fejlődése az 1990 és 2004 közötti időszakban jelentősen ingadozott. Az 1990-es évtized első éveiben a teljesítmény nagymértékben visszaesett, a korábban is meglévő strukturális és hatékonysági problémákat a keleti piacok összeomlása még jobban felerősítette. A privatizációs folyamattal együtt járó szervezeti és működési bizonytalanságokhoz később likviditási problémák is társultak. 1994 után kezdődött a fejlődés, amely több tényező együttes hatásának köszönhetően az évtized végén jelentősen felgyorsult. A fejlődéssel párhuzamosan a gazdaság szerkezete átalakult és ezen változások a GDP összetételében is nyomon követhetők. A mezőgazdaság hányada a bruttó hozzáadott értéken belül 3,3%-ra csökkent, míg a szolgáltatásoké folyamatosan növekedett, az ipar szerepe pedig számottevően nem változott. A szolgáltatások adták a megtermelt GDP mintegy kétharmadát, több mint negyedét az ipar tevékenysége eredményezte. A strukturális változás a nemzetgazdasági ágak eltérő fejlődésének eredménye. A bruttó hazai termék legnagyobb hányadát adó szolgáltatások teljesítménye az átlagot meghaladó mértékben növekedett, amely hozzájárult a szektor szerepének erősödéséhez. Az elmúlt másfél évtizedben a mezőgazdaságban a kül- és a belpiacon történt keresletcsökkenés, a technikai felszereltség elavulása, az ilyen irányú beruházások pénzügyi forrás hiánya miatti elmaradása jelentős visszaeséshez vezetett, teljesítménye még ma sem éri el az 1990. évit 27 / 47
1990 és 2003 között az ipari termelés és annak szerkezete is gyökeresen megváltozott. A termelés az 1990-es évtized elején jelentősen visszaesett, majd előbb mérsékelten, 1997-től pedig dinamikusan növekedett. Az új évezred elején a növekedés üteme csökkent. Az építőipart jellemző visszaesés már az 1980-as évtizedben megfigyelhető volt, 1990 és 1993 között pedig folytatódott a korábbi negatív tendencia. Tartós növekedés 1996-ban kezdődött, amely 2002-ben érte el a legnagyobb mértéket. A termelés növekedéséhez különösen 2000-2004 években a lakásépítés fellendülése és szerkezetének változása is hozzájárult. A lakosság ma már ritkábban választja a házilagos kivitelezést és egyre gyakrabban építőipari tevékenységet folytató vállalkozásra bízza azt, valamint a gazdasági szervezetek lakásépítési tevékenysége is nagyobb súlyt képvisel a korábbinál. A települési önkormányzatok fontosnak tartották az ipari tevékenységek megtelepedéséhez szükséges területek biztosítását a rendezési terv keretein belül. Ezeken azonban a települések lakóterületi dominanciája miatt elsősorban a csendes, környezetkímélő iparágakat juttatták előnyhöz. Az ipari beruházások logikája alapján a térségben további, nagyobb léptékű ipari fejlesztés nem várható(?), amit az úthálózat jelenlegi minõsége és terheltsége, valamint a közelben kialakított versenyképesebb területek indokolnak. Ezt erősíti, hogy a települések többségében sem szorgalmazzák a nagyobb forgalmat generáló, termelő tevékenységek megtelepedését. 1999-ben az ország földterületének több mint felét az egyéni gazdaságok hasznosították, a gazdasági szervezetek a földterület 44%-án gazdálkodtak. Bár az egyéni gazdálkodók által használt földterület csökkent, e gazdálkodók mégis 2003- ban a földterület 45%-át művelték, mert az ország termőterülete több mint 300 ezer hektárral csökkent. A gazdasági szervezetek részesedése a földhasználatból 2003-ra 41%-ra mérséklődött, ami jórészt a szövetkezeti földhasználat nagyarányú csökkenésének a következménye. A táji adottságokat, a foglalkoztatást és a termelési volument tekintve az agrártermelés térségi szempontból kevésbé meghatározó. Az egykori termelőszövetkezetek mára megszűntek ill. utódcégekre bomlottak. A megszűnt tevékenységek üzemi területei legtöbb esetben pusztulnak, rehabilitációjuk az ágazat problémái miatt többnyire lassú, egyesek más célokra lettek elkülönítve (pl. ipari parkként). A legújabb mezőgazdasági vállalkozások, pl. a lótenyésztéssel és lótartással foglalkozó gazdaságok már nem a termelési, hanem inkább a szolgáltatásiturisztikai tevékenység felé mozdultak el. Ez jelenleg Nyugat-Európában már nem csak a ló esetében működik. A legtöbb mezőgazdasági üzem, farm számára az első vagy a második helyre kerültek az agroturizmusból befolyó jövedelmek. A közeljövőben valószínűsíthető a bemutató jellegű, termelő-szolgáltató tanyák, farmok nagyobb arányú elterjedése Magyarországon is, hiszen a mezőgazdasági tevékenységek kockázatos és alacsony rentábilitása miatt minden termelő rákényszerül a több lábon állás ilyen típusú lehetőségeinek megfontolására is. Az elmúlt évtizedben különösen a szolgáltatási szektor dinamikus bővülése figyelhető meg a térségben. Ma már a lakosság ellátását többnyire a településen megjelenő egyéni és kisvállalkozások biztosítják, ily módon a helyi szolgáltatások és kiskereskedelmi kínálat bővüléséhez a szuburbanizációs folyamatok is hozzájárultak. A további lakossági betelepülés és az életmód program speciális karaktere miatt a tercier ágazatok folytatódó térnyerése prognosztizálható, amely a helyi kis és közepes, valamint egyéni vállalkozásoknak is piacot biztosít. Bár a helyi vásárlóerő erősödik, a fogyasztási-bevásárlási szokások, a főváros közelsége, valamint a helyi ellátási színvonal miatt ez csak részben realizálódik a kistérségben. Különösen igaz ez a ruházati és a tartós fogyasztási cikkek esetében, de a főváros környéki hypermarketek megjelenése óta (Pl. Budakalász: Metro, Cora) egyre inkább igaz ez az élelmiszerekre is. 28 / 47
A Dunakanyar, akár csak Pest megye egésze a főváros kirándulómegyéje. A térségnek az az előnye, ami a hátránya is egyben: közel van Budapesthez. Ez egyfelől annyit jelent, hogy a térségnek van egy potenciális 2 milliós piaca. Másrészről viszont a Dunakanyar Budapest mellett csak másodlagos szerepet játszik. A klasszikus Dunakanyar-programban Esztergom és Visegrád szerepel egy egész napos városnézés keretében, illetve Szentendre fél nappal. A térség többi Pilisszentkereszt-Dobogókőt leszámítva noha megvannak az adottságok például az aktív turizmus bizonyos formáira, számottevően nincs jelen sem a belföldi, sem a külföldi turisztikai piacon. Ez részben abból is adódik, hogy az egyes kínálati elemek nem együttesen jelennek meg a piacon, hanem külön-külön, mozaikszerűen. Ebből az elszigeteltségből fakadóan nem alakult ki a térnek egy egységes arculata, nincs hatékony marketingkommunikáció és nincs minőségi turizmus. A Dunakanyar térség jelen pillanatban 3, egymástól viszonylag jól elkülöníthető arculattal rendelkezik. Az egyik a amely építészeti emlékeivel, történelmi múltjával elsősorban a klasszikus városlátogatásokra épít. A zöld térség tulajdonképpen a Pilist (és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot) foglalja magában, ahol a hátizsákos-bakancsos kirándulóturizmus hódít. Ennek a területnek a turisztikai központja Dobogókő A térség harmadik arcát a Szentendreisziget adja a maga elzártságával, érintetlenségével. Itt a Duna, mint központi elem ötvöződik a természeti adottságokkal. 29 / 47
Forrás: 2003 KSH Budapest közelsége, valamint a fővárosi letelepedést évekig gátló létszámstop miatt a Pilis-Dunakanyar térség népessége az 1970-es évektől folyamatosan növekszik. Ezt a folyamatot a nyolcvanas évektől felerősödő szuburbanizációs folyamatok tovább erősítették. 1990-2003 között a térség lakónépessége. Kimagaslanak a szentendrei-szigeti települések, amelyek mindegyikében legalább 37%-os népességgyarapodást regisztráltak. Az egyetlen település Visegrád, ahol az elmúlt 13 évben csökkent a népesség. Ez a szintű gyarapodás köszönhető egyrészről a természetes szaporodásnak, amely az elmúlt években egyre kedvezőbb mutatókat produkált. A másik tényező a pozitív vándorlási különbözet. 1999 óta a térség minden településén a beköltözők száma meghaladta a kiköltözők számát! Természetesen minden időszakban voltak divatos települések a térségben (Szentendre, Leányfalu, Budakalász, stb), amelyek vonzották a városi, legfőképpen budapesti lakosokat. A pszichológiai határ Szentendre és Leányfalu határában húzódik meg. Az ezen kívül eső területeken a településen belüli vándorlás a jellemző. A népességszámot tovább növelik azok az üdülőövezetben lakó nyaralótulajdonosok is, akik az év nagy részét valamely dunakanyari településen töltik, esetleg már teljesen ki is költöztek, ám bejelentett lakhelyük nem a térségben van. A népességszám gyarapodásának üteme előreláthatólag csökkenni fog. A térség, mint lakóhely továbbra is vonzó lesz a társadalom közepes vagy magas jövedelemmel rendelkező rétegei számára, ám a nyolcvanas évekre jellemző kiköltözési boom már végérvényesen a múlté. 30 / 47
Forrás: 2001 KSH Helyben dolgozók és ingázók, 2001 2001 Helyben Ingázó Összesen Ingázók a foglalkozatottakon belül Budakalász 1361 2612 3973 65,7% Csobánka 243 786 1029 76,4% Dunabogdány 464 704 1168 60,3% Kisoroszi 104 146 250 58,4% Leányfalu 324 637 961 66,3% Pilisszántó 241 592 833 71,1% Pilisszentkereszt 370 566 936 60,5% Pilisszentlászló 109 322 431 74,7% Pócsmegyer 115 257 372 69,1% Pomáz 2207 3547 5754 61,6% Szentendre 5111 4671 9782 47,8% Szigetmonostor 247 353 600 58,8% Tahitótfalu 578 1192 1770 67,3% Visegrád 431 211 642 32,9% Kistérség összesen 11905 16596 28501 58,2% Mára leginkább az üdülőnépesség lakónépességgé történő átalakulása figyelhető meg, amivel párhuzamosan az üdülőtelepüléseken is egyre növekvő urbanizációs igények jelennek meg. Ezen igények következtében a városvezetés ezeket a zártkerti településeket vagy fokozatosan lakóterületté minősíti vagy ellenáll a követeléseknek. A népesség korösszetételét illetően a kistérség csökkenő mértékben fiatalodó népességű. A 40 évesnél idősebb korosztály a KSH adatok szerint elsősorban Kisorosziban és Pócsmegyeren van jelen, míg Pilisszentkereszten a legnagyobb a 14 évesnél fiatalabbak aránya. A korösszetételben megmutatkozó csökkenő fiatalodási tendencia köszönhető egyrészről a csökkenő gyermekvállalási kedvnek, amely a fejlett országokban általános probléma. Ehhez járul még az is, hogy az 1950-es évek elején született nagy létszámú korosztályok (Ratkógeneráció) mostanra érték el a 45-54 éves kort, s ők nagymértékben gyarapítják az idősebb felnőttek létszámát. E korosztály gyermekei zömmel a 20-29 éves generáció, ezért ebben a korosztályban is jelentős gyarapodás tapasztalható A fiatalodó népesség csökkenésének másik oka pedig az, hogy amíg korábban bizonyos településekre elsősorban a fiatal, egzisztenciával és kellő vagyonnal rendelkező réteg költözött ki, mára ez a tendencia populárissá vált: az idősebb korosztály, a közepes anyagi háttérrel rendelkezők is megtehetik ugyanezt. A kistérségben történelmi hátterének köszönhetően - több nemzetiség is képviselteti magát. Említést érdemelnek a szerb, német és szlovák nemzetiségek, amelyek jó néhány településen a mai napig őrzik hagyományaikat. 31 / 47
Forrás: 2001 KSH A kistérségben a foglalkoztatottak létszáma folyamatosan emelkedik, a teljes népességen belüli arányuk viszont csökkenő tendenciát mutat. A munkaerőpiac rendszerváltozás óta történő átrendeződése a kistérségben is magával hozta a munkanélküliség megjelenését. A térségben a munkanélküliségi ráta 2001-ben 2,9 volt Budapesten ugyan ez az arány 4,05. Az inaktív keresők aránya az utóbbi 20 évben dinamikus növekedést mutatott, ami egyrészt a népesség fiatalos korösszetételével ezáltal a gyesen, gyeden lévők és a kisgyerekek relatív magas számával másrészt az iskolás kor kitolódásával magyarázható. A Budapesthez közeli, kedvező közlekedési adottságokkal jellemezhető agglomerációs településeken általában jelentős az ingázók aránya. A kistérségben a munkavállalók 58,2 %-a jár más településre, elsősorban Budapestre dolgozni. Ez az arány Szentendrén 47,8%, Visegrádon pedig 32,9%-os. Az eltérés azt mutatja, hogy a két potenciális térségközpont jelentősebb saját munkahelybázissal bír. A foglalkoztatottak képzettségi színvonala a Szentendrei Kistérségben jóval a megyei átlag felett van. A térségben a foglalkoztatottak 59,8%-a rendelkezik főiskolai, egyetemi diplomával vagy érettségivel, míg a megyében ez az arány csak 48,9 %-ot képvisel. Ezzel függ össze, hogy a kistérségben az összes foglalkoztatotton belül 28,2 %-ot tesz ki a vezető értelmiségiek aránya. Ez a szám a megyében csak 19 %. A három gazdasági szektorban foglalkoztatottak aránya a szolgáltatási ágazatok irányába jelentős eltolódást mutat. Ennek oka a mezőgazdaság és, az ipari ágazatok 90-es évek során bekövetkezett szerkezetváltása, amely a térséget sem hagyta változatlanul. 32 / 47
Forrás: 2001KSH 33 / 47
1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 Budakalász Forrás: KSH 30 25 20 15 10 5 0 Budakalász 23 Csobánka Csobánka Forrás: KSH Óvodai férőhely Óvodás korú gyermek Dunabogdány Kisoroszi Leányfalu Pilisszentkereszt Pilisszentlászló Pócsmegyer Pomáz!" #$%&%'$ "&$%(! '&%!/*%/0)#12334!)*)+*),-!.!"#-.'%(+"" 16 16 Dunabogdány Kisoroszi 13 Leányfalu 23 Pilisszentkereszt 21 Pilisszentlászló 11 Pócsmegyer 0 Szentendre 22 Pomáz Szentendre Szigetmonostor 24 Szigetmonostor Tahitótfalu 19 20 Tahitótfalu Visegrád Visegrád 15 Kistérségi szinten az oktatási intézményi ellátottság elfogadhatónak mondható. 1998-2003 között átlagosan 10%-al nőtt az óvodai férőhelyek, ugyanakkor 9%-al csökkent az általános iskolai tantermek száma. A statisztikai adatok szerint az óvodai férőhelyek tekintetében a legszembetűnőbb változás Leányfalun (160%-os bővülés) és Szigetmonostoron (50%-os bővülés) következett be 1998-2003 között az óvodás gyermekek száma kistérségi szinten 4,3%-al esett. Ezt a változást a férőhelybővülések, illetve - csökkenések nem minden településen követték. A legszembetűnőbb Csobánka, ahol 2003-ban 77 férőhelyen 97 gyereknek kellett osztoznia. Az osztálytermek száma csak Dunabogdányban és Tahitótfalun növekedett, annak ellenére, hogy a iskolás korú gyerekek létszáma a kistérség összes településén gyarapodott. Ez együtt jár azzal, hogy a települések többségében nőtt az egy osztályteremben tanuló gyermekek száma. Részben az általános iskolai tanulók létszámának növekedésével függ össze, hogy a kistérségben 20 %-al több pedagógust foglalkoztattak 2003- ban, mint 1998-ban. 34 / 47
35 / 47
A kistérség településeinek elérhetősége az elsődleges és másodlagos erőközpontokon keresztül valósul meg. Ez a probléma egyrészről a terület morfológiájából adódik, másrészről viszont abból, hogy a főváros északi részének kapcsolódó infrastruktúrája szervezetlenül, strukturálatlanul van jelen. A területet észak-déli irányban szeli át a 11-es út. A főútvonal keresztülhalad Szentendrén, Leányfalun, Tahitótfalun, Dunabogdányon és Visegrád Duna-part felöli részén. Ebből kifolyólag az érintett települések főutcája túlterhelt. A problémát tovább súlyosbítja, hogy néhány települést csak az erőközpontokon keresztül lehet megközelíteni. Ilyen erőközpontok Pomáz, Szentendre és Tahitótfalu. Tahitótfalu helyzete azért is speciális, mert a Szentendrei-szigettel jelen pillanatban a falun átívelő híd jelenti az egyetlen szárazföldi összeköttetést. Szóba került már még egy híd megépítése Szentendrénél, de tényleges megállapodás egyelőre nem született ez ügyben. A túlterheltségen segítene valamelyest az M0-ás körgyűrű kiépítése, amely egyrészről Budapestet, másrészről a térség deli településeit is tehermentesítené. Tömegközlekedés tekintetében a HÉV az elsődleges közlekedési eszköz, amely Budakalászt, Pomázt valamint Szentendrét köti össze Budapesttel. Ezen a vonalon fog megvalósulni a tervezett 5-ös metro, amely az érintett települések számára még intenzívebb összeköttetést jelentene a fővárossal. A távolsági buszok egyrészről észak-déli irányban Szentendrét Visegráddal, másrészről pedig dél-kelet-észak-nyugat irányban kötik össze Budakalászt és a pilisi településeket. A Szentendrei-szigetre vagy szentendrei vagy leányfalui vagy tahitótfalui átszállással lehet eljutni. 36 / 47