ENGLISH SUMMARY SEE PAGES 93-96 A TANÁCSADÓ V. évfolyam 4. szám a pénzügyi szektor magazinja PROGRAMOZOTT NÖVEKEDÉS Operation NHP Nátrán Roland: termékpalettánk és rugalmasságunk a legfejlettebb exporthitel ügy nökségekéhez hasonlítható BANK Olav Jones: egy változatlan formában megvalósuló Szolvencia II. borzasztóan veszélyes lett volna BIZTOSÍTÁS Gyuris Dániel: szívesen visszük tovább több országba a rendszereket és a know how-t BANK
ELŐSZÓ Kedves Olvasó! Meglepetésekkel tarkított, egy-két piaci szegmens kivételével komoly kihívásokkal teli, változatos évet tudhat maga mögött a magyarországi pénzügyi szektor. Témákban nem volt hiány, sikertörténetekről azonban annál ritkábban tudtunk beszámolni. A biztosítási piacon az élet és nem-élet üzletág díjbevételeinek csökkenése is folytatódik, előbbinél az egyszeri díjas konstrukciók azok, melyek rendre árnyalják valamelyest a képet, ám összességében a 2014-es esztendőtől is további visszaesést vár a szakma. Üde színfoltként talán a nyugdíjbiztosítás, a hosszú távú öngondoskodás területét említhetjük, melyet a szabályozási változások lökhetnek valamelyest előre. Mostanra persze mind megtanultuk: előre nem érdemes pezsgőt bontani erre sem, a számok önmagukért beszélnek majd. A bankszektorral kapcsolatban sok pozitív hír egész évben nem látott napvilágot. Jelenleg mindenki a Növekedési Hitelprogramra figyel, annak hatásait elemzi, a konstrukció részleteit kritizálja. Érdekes lesz nyomon követni, hogy a program második felvonásának elméleti keretösszegéből mennyit tud racionális kockázatvállalás mellett felszívni a piac, illetve hogy a bankpiac számos részesedésért küzdő kis és/vagy újabb szereplője esetében mennyire lesz elég az önmérséklet a prudens hitelezési politika megtartásához. A piaci szereplők szerint az előírt marzs mellett nincs elég finanszírozható vállalkozás, a Nemzeti Bank elemzései azonban mást mutatnak. Meglátjuk, kinek lesz igaza, az igazán nagy kérdést, a portfólióminőségre gyakorolt hatást azonban csak évek múlva tudjuk majd elemezni. A bankszektor konszolidációjának szükségessége egyre szélesebb körben nyíltan kimondott tény, konkrétumot azonban igen keveset tudni, legalábbis megerősített formában. Ennél kevésbé titok, hogy a lakossági hitelezés szegmensében újabb eseménytelen évekre számít a szakma, a vállalati oldalon beinduló kedvező folyamatok átgyűrűzése és a lakossági ügyfélkör bankokkal szembeni hozzáállásának megváltozása ugyanis nem megy egyik pillanatról a másikra. Utóbbi ráadásul a központi kommunikáció nyomán egyre rosszabb irányba mozdul el. Változatlanul a befektetési alapkezelők szegmensét hozhatjuk fel pozitív kivételként, a pénzügyi szektor csillagaként, a csökkenő kamatok ugyanis egyértelműen ezen területnek kedveztek: tömegével áramlottak a pénzek a betétekből az alapok felé. Ügyfél-edukáció terén természetesen továbbra is akad tennivaló, de ezzel a kellemes problémával ma sokan cserélnének. A kockázatkerülő mentalitás miatt a tőkevédett konstrukciók továbbra is népszerűek, ellenpólusként pedig az abszolút hozamú termékek számítanak favoritnak a merészebb ügyfélkörben. Az idei évet a megkérdezett szakértők többsége kiugrónak tartja, és bár a legtöbben a kedvező folyamatok folytatódását várják 2014-től, azért az idei teljesítmény megismétlésében kevesen bíznak. A tervezhetőség mint olyan egy ideje már egyáltalán nem jellemző a magyarországi pénzügyi szektorra, ezért nem meglepő, hogy komolyabb jóslatokba szinte egyetlen vezető sem bocsátkozik. Meggyőződésünk, hogy 2014 is újabb kihívásokat hoz, kérdés, hogy ezt a harcedzett szektort meg lehet-e még lepni valamivel. Eddig mindig sikerült Kitartást, szakmai és üzleti sikereket kívánunk minden kedves Olvasónknak az új évre! Sólyomi Dávid, felelős kiadó Varga Veronika, felelős szerkesztő 1
TARTALOM 1 Előszó Biztosítás 4 Nem esett kavics a biztosítási piac állóvizébe (elemzés) 8 Nem várnak változást a biztosítók az év végén sem (prognózis) 10 Csendes évre számít 2014-ben is a biztosítási piac (körkérdés) 12 Működőképes kompromisszum (interjú: Olav Jones, Insurance Europe) 16 A proaktivitás a kulcs (interjú: Stefan Wojahn, Roland Berger) 18 Látványos növekedésben és további növekedés előtt a banki csatorna (interjú: Kuruc Péter, K&H Biztosító) 21 Rossz, de nem reménytelen (interjú: Juhász László, The Boston Consulting Group) 24 Összefogás a kármegelőzésért (interjú: Szombat Tamás, AEGON) 26 Polarizálódó ügyféligényekre moduláris válaszok (interjú: Simon Zsolt, Generali) 28 Vannak tartalékok a hatékonyságnövelésben (interjú: Harnos András, CONSULARTUS) Bank 30 Megtévesztő mutatók (elemzés) 34 A kisléptékű növekedés folytatódására számít a szakma (prognózis) 36 Bankot nem vált, de banki tranzakcióit felülvizsgálja a lakosság (körkérdés) 38 Elkerülhetetlen az alternatív eszközök integrálása (kutatás) 40 Növekedési Hitelprogram: nincs közvetlen portfólióminőségi hatás (interjú: Vonnák Balázs, Magyar Nemzeti Bank) 44 Szakértelem kell a megfelelő ügyfelek megtalálásához (interjú: Gyuris Dániel, OTP Bank) 47 Exportfinanszírozás: elindult a felzárkózás (interjú: Nátrán Roland, EXIM) 50 Erős alapok és növekedési fókusz (interjú: Huszár Róbert, K&H) 53 Elrugaszkodás előtti megtorpanás (interjú: Csáki Ferenc, Magyar Faktoring Szövetség) Befektetés 56 Az abszolút hozamú alapok a befektetők kedvencei (elemzés) 60 Kiemelkedő évet zárt a befektetési alapok piaca (körkérdés) 62 Alacsony kamatkörnyezet Változnak a befektetési szokások 64 Timberland Capital: a konzervatív tőkebefektetés új formája (interjú: Krizsán Károly, Timberland Capital AG) Öngondoskodás-nyugdíj 66 Nyugdíjas munkavállalók az Európai Unióban: nem csak a megélhetés miatt dolgoznak (elemzés) 70 Növekvő bizalom (interjú: Lehoczky László, Stabilitás Pénztárszövetség) Közvetítők 72 Garantált kamat: életági kockázatok és mellékhatások 74 Ügyféligény nem maradhat válasz nélkül (interjú: Erdei László, UFS Group) Marketing 76 Lakossági devizahitel pro és kontra a közösségi médiában 78 Közösségi média megoldások és a pénzügyi szektor IT 80 Innovációs IT-robbanás előtt a magyar bankszektor (interjú: Szép Péter, Deloitte) 82 Hatékonyabb értékesítés mobilapp támogatással (interjú: Soós István, L&D Solutions) HR 84 Mi kell a tehetség sikeréhez? 86 Drága az interim menedzsment? 88 A kiválasztás rejtelmei cégszinten és a társkeresésben Bor és gasztronómia 90 Családban marad Rendezvény 92 Konferenciaajánló 93 English Summary A Tanácsadó Felelős kiadó és főszerkesztő: Sólyomi Dávid (david.solyomi@extremenet.hu) Felelős szerkesztő: Varga Veronika (veronika.varga@extremenet.hu) Szerzők: Binder István, Buzás Gábor, Gáti Marcell, Molnár Péter, Sólyomi Dávid, Straub Erzsébet, Varga Veronika (szerkesztoseg@tanacsadomagazin.hu) Fotó: Sás Benedek Tervezés/tördelés: ColorShop Studio Kft. Értékesítés: sales@tanacsadomagazin.hu Kiadó: Extreme Net Kft., 1052 Budapest, Vármegye u. 3 5. Szerkesztőség: 1051 Budapest, Vármegye u. 3 5. Kézirat lezárva: 2013. november 27. ISSN: 2060-6028 Lapengedély száma: 163/099/1/2009. MINDEN JOG FENNTARTVA A hirdetések tartalmáért a kiadó felelősséget nem vállal. A Tanácsadó elektronikus változatát ingyenesen letöltheti a tanacsadomagazin.hu honlapon! Amennyiben nyomtatott formában szeretne előfizetni a magazinra, azt szintén a tanacsadomagazin.hu portálon teheti meg. Szakmai partnereink: Lapunkat szemlézi: STABILITÁS Pénztárszövetség MAGYAR BANKSZÖVETSÉG 2
BIZTOSÍTÁS BIZTOSÍTÁS Nem esett kavics a biztosítási piac állóvizébe Miközben a bankszektorban a Növekedési Hitel Program igencsak felborzolta a kedélyeket 2013-ban, a biztosítási piac állóvizébe az idei évben nem esett ekkora kavics unalmasnak persze nem tekinthető az elmúlt esztendő sem. Ami az eredményeket illeti: kisebb fénysugarak meg-meg tudtak csillanni év közben, a legfrissebb rendelkezésre álló harmadik negyedéves statisztikák azonban megint legfeljebb stagnálást mutattak, és várhatóan az év utolsó hetei sem a váratlan és meglepő fordulatokról szólnak majd. Varga Veronika Az elmúlt három hónap összesítéseit vizsgálva jól látszik, hogy a második negyedéves reményteli növekedés csak átmenetileg okozhatott kellemes pillanatokat a biztosítóknak: a Q3-as statisztikák ismét visszaesést mutattak, ráadásul az olyan szegmensekben is, ahol korábban lehetett eredményeket elérni, adott körülményekhez képest. A Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) összesítése szerint a biztosítási piac teljes díjbevétele egy százalékkal tudott nőni az egy évvel korábbihoz képest, a korrigált díjbevétel azonban 2,1 százalékkal csökkent, márpedig a valós kép ismeretéhez a MABISZ is ezt az adatot publikálta. Az idei év első kilenc hónapjában az életbiztosítási üzletág teljes (vagy nem korrigált) díjbevétele egy év alatt 4,5 százalékkal növekedett, a nem-életé viszont 2,2 százalékkal csökkent, így a teljes magyar biztosítási piac a tavalyi év azonos időszakához képest 1,1 százalékkal bővült, ha azonban figyelembe vesszük az egyszeri, eseti befizetések által hozott korrekciós hatást, úgy már viszszaesésről beszélhetünk. Vagyis: a tényleges biztosításokra, valós biztosítási védelemre költött forintok nem tudnak bővülni a magyar piacon továbbra sem, függetlenül attól, hogy a díjbevételek ide-oda mozgolódnak, egyegy aktuális kampány vagy külső hatás következtében. A díjbevételek negyedéves ingadozásait ugyanis az egyszeri díjas életbiztosításokba befizetett átmenő pénzek okozzák, amelyek volumene a befektetési alapokba áramló pénzek mellett nem meglepő módon a jegybanki kamatcsökkentési hullám hatására szépen növekszik, ám ez nem javítja egy biztosító tartós stabilitását vagy eredményességét, legfeljebb az aktuális díjbevételi adatoknak ad egyfajta kozmetikát. Ami a nem-élet ágazatot illeti, ott a harmadik negyedévben valóban komoly mértékű visszaesés látszott, elsősorban a kötelező biztosítás és a casco termék miatt. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások (kgfb) piacán négyszázalékos csökkenés mutatkozik 2012 azonos időszakához képest, az átlagdíj pedig 3,3 százalékkal mérséklődött. Mindezek alapján jól látszik, hogy a kgfb átlagdíja közel azonos szinten maradt 2013-ban. 2012 hasonló időszakában a kgfb éves átlagdíja 19 796 forint volt, ami 2013 harmadik negyedévére 656 forinttal 19 140 forintra csökkent. Ami a bevételek mellett az egyéb adatokat illeti, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikái szerint 2013 harmadik negyedévében a biztosítók szerződésállománya az előző negyedévhez képest alig változott, ugyanakkor az előző év azonos időszakához viszonyítva 2,0 százalékkal csökkent, amely az élet ágban ennél is nagyobb mértékű, mintegy 5,7 százalékos visszaesést jelent. A szektor tőkefeltöltöttségi szintje ugyanakkor továbbra is stabil, sőt az előző év azonos időszakához képest az életbiztosítási üzletágban még javult is, a nem- 4
BIZTOSÍTÁS élet ágban azonban minimálisan romlott. Az eredmények vizsgálatán túl ugyanakkor érdemes más szempontokat is figyelembe venni akár az idei év értékelése, akár a jövő évi kitekintés kapcsán. A termék- és szolgáltatásfejlesztés tekintetében például 2013-ban is aktívak voltak a piaci szereplők, egyre inkább a moduláris, az egyegy szűkebb célcsoportra fókuszáló innovációk mentén. Ezeken túl azonban érdemes kiemelni a jövő évre vonatkozó szabályozói változásokat, legalábbis ezek közül néhányat. A biztosítási szerződéseket érintő jövő évi adóváltozások A 2014-es adócsomag a biztosításokat érintően több személyi jövedelemadó (szja) változást tartalmaz. Az egyik ilyen látványosnak mondható változás, hogy 2014-től az szja újra tartalmaz támogatást biztosításokra, igaz, a korábbiakhoz képest szűkebb termékkörre csak nyugdíjbiztosításokra, másrészt a kedvezmény nem szabadon felhasználható, azaz az összeg növeli a magánszemély nyugdíjcélú megtakarítását. A változások másik körébe azok a módosítások tartoznak, amelyek a tavaly újrakodifikált biztosítási szabályokat pontosítják, javítják ki. Biztosítási ágak díjbevétele (ezer forintban) 2002-2013. Q3 FORRÁS: MABISZ 400 000 000 350 000 000 300 000 000 250 000 000 200 000 000 150 000 000 100 000 000 50 000 000 0 É et Nem-élet 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Az új nyugdíjbiztosítási kedvezmény valójában adóról való rendelkezési jogosultságot jelent, vagyis a magánszemély, ha nyugdíjbiztosítás szerződője, akkor az általa fizetett díj 20 százalékával megegyező összegről tehet nyilatkozatot, adóévenként legfeljebb 130 ezer forintig. Ha a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági számlán való megtakarítása, önkéntes pénztári befizetése vagy nyugdíjbiztosítás alapján is jogosult rendelkezési jogát gyakorolni, akkor a három jogcímen együttvéve is maximálisan 280 ezer forintnyi adójáról rendelkezhet. Hasonlóan fontos változás a whole life biztosításokat érintő módosulás, mely szerint ha magánszemély vásárol whole life biztosítást, úgy ezekre a biztosításokra ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint bármelyik más vegyes biztosításra. Ha pedig a biztosítást más személy kötötte, és más személy fizeti a díjat, illetve ha nem más személy kötötte, de előre bejelentett módon más személy fizeti a díját, akkor az ilyen biztosítások egyszeri díja adóköteles, a törvényi követelményeket kielégítő rendszeres díja pedig adómentes. A rendszeres díj adómentességének két feltétele van: legalább évente egyszer kell rá díjat fizetni, illetve az évenkénti díjnövekmény ne haladjon meg egy bizonyos mértéket. Várakozások 2014-re Ami a piaci szereplők jövő évi várakozásait illeti, abban egyetértés látszik, és ez lapunk prognózisából vagy körkérdéséből is kiderül, hogy 2014-ben még továbbra is gyenge esés jellemzi majd a piacot. A fenti adókedvezmények hatására a nyugdíjbiztosítások, a hosszú távú öngondoskodás területén megindulhat Piaci részesedések (százalékban) 2013. Q3 FORRÁS: MABISZ 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 AEGON AHICO (MetLife) AIG Allianz ASTRA AXA CIG Pannónia Általános CIG Pannónia Élet Dimenzió Erste Euler Hermes Európai Utazási Bizt. Generali Genertel Grawe Groupama ING K&H KÖBE Magyar Posta Magyar Posta Élet Medicover MetLife MKB Általános MKB Élet Porsche QBE Europe Fióktelep Signal Union UNIQA Wáberer Biztosító 5
BIZTOSÍTÁS Kgfb-díjbevételek (ezer forintban) 2004-2013. Q3 FORRÁS: MABISZ 120 000 000 100 000 000 80 000 000 60 000 000 40 000 000 20 000 000 0 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 egyfajta átrendeződés és növekedés, emellett sokan továbbra is az egészségbiztosítási területen látnak jelentős fejlődési lehetőségeket. Az sem kérdés, hogy az értékesítési csatornákat bővíteni és erősíteni kell, legyen szó technikai, IT-fejlesztésekről és innovációkról, amelyek elől ma már a biztosítók sem hajolhatnak el. Mindezek mellett többen hangsúlyozzák azt is, hogy a változó ügyféligényeknek megfelelően tovább növekszik majd a személyre szabott, moduláris termékek jelentősége. Egyes vélemények szerint teret nyerhetnek az olyan specializált szolgáltatások, mint a jogvédelem vagy a felelősségbiztosítás, illetve a kkv-biztosítások területén is várható némi javulás. Ami pedig a piac összetételét illeti, érdekes tendencia, hogy több, lapunk által megkérdezett biztosításpiaci vezető is egyfajta konszolidációra, akár dinamikusabb átrendeződésre számít, amely jelentheti azt is, hogy kevesebb szereplővel működik tovább a szektor. A nyugdíjbiztosítás margójára Valóban csak az európai nyugdíj lehet a megoldás? Mint végső befektetők és kedvezményezettek, a háztartásokat kellene a hosszú távú befektetésekről folyó vita középpontjába állítani állítja a Centre for European Policy Studies (CEPS) legújabb, az európai nyugdíjakról szóló jelentésében. A brüsszeli kutatóintézet jelentése szerint Európa kettős kihívással néz szembe: jelentős hosszú távú beruházási igénnyel és növekvő nyugdíjszakadékkal. A Ceps a probléma egyik lehetséges megoldásaként hordozható páneurópai megtakarítási termék létrehozását javasolja, különösen most, hogy az alacsony kamatkörnyezet és a felülvizsgált felügyeleti normák miatt az életbiztosítók és a nyugdíjpénztárak nem képesek garantált hozamokat kínálni ügyfeleiknek. Európában a pénzügyi eszközök 60 százalékának háztartások a közvetlen tulajdonosai vagy kedvezményezettjei, akik kénytelenek egyre többet és hatékonyabban megtakarítani jövőbeni fogyasztói igényeikre és nyugdíjukra. Ahhoz, hogy ez sikerüljön nekik, olyan mobilizált megtakarítási termékekre van szükség, amellyel hosszú távon maximalizálni tudják a hozamot, ehhez pedig le kell bontani a piaci és szabályozói korlátokat. A valódi hosszú távú befektetéshez a végső befektetők szempontjából a likviditás teljes hiányára van szükség, ezzel lehet ugyanis egyedül elkerülni az idő előtt történő visszaváltást. A lakossági befektetőknek jobb hozzáférést kell biztosítani a hosszú távú befektetési termékekhez, beleértve a nyugdíj-előtakarékossági termékeket is. Vagyis: könnyen hozzáférhető, jó minőségű és költséghatékony hosszú távú megtakarítási termékekre van szükség Európában. Egyes tagállamok ugyan rendelkeznek ilyen termékekkel, másutt azonban hiányoznak, vagy gyenge minőségűek. A termékek szabványosítása növelné a termékek átláthatóságát, ezzel a verseny középpontjába a termékek minősége és azok költsége kerülhetne vélik a brüsszeli szakértők. Az ilyen szabályozott befektetési termékeket ráadásul megbízási alapon lehetne értékesíteni. A reformkísérleteknek azt is fi gyelembe kell venniük, hogy a hosszú távú megtakarítási piacon a pénzügyi kirekesztés jelensége igen elterjedt, amit csak részben lehet a rendelkezésre álló jövedelemmel magyarázni. Könnyen hozzáférhető befektetési megoldásokra van tehát szükség a leginkább kiszolgáltatott háztartások számára is. Az Európai Alap- és Vagyonkezelők Szövetsége (EFAMA) idén szeptemberben adott ki egy jelentést, amelyben javaslatot tett egy európai magán-nyugdíjpénztári termék létrehozására, melyet határokon átnyúlóan lehetne értékesíteni. Ez tulajdonképpen egy európai magánnyugdíj termék terveként is felfogható. Az EFAMA által felvázolt, hivatalos tanúsítvánnyal rendelkező európai nyugdíjtermékre (OCERP) olyan magas színvonalú fogyasztóvédelmi, értékesítési és irányítási előírások vonatkoznának, amely egyfajta minőségi EU-címkét jelentene a termék számára. 6
BIZTOSÍTÁS Microsoft Dynamics NAV 7
BIZTOSÍTÁS Nem várnak változást a biztosítók az év végén sem Az idei évben negyedik alkalommal kérdeztük meg a magyar biztosítók vezetőit arról, mit várnak az év hátralévő részében: milyen irányba mozdulhatnak el a biztosítási díjbevételek akár az életbiztosítási, akár a nem-élet üzletágban. A várakozások összesítése nem hozott meglepetést: lényegében a legminimálisabb kivételtől eltekintve pontosan ugyanazt prognosztizálják, amit három hónappal korábban is. Az életbiztosítási piacon továbbra is legfeljebb a forró, a biztosítókon keresztülfutó pénzek volumenének növekedését tartják elképzelhetőnek, a nem-élet ágban viszont gyakorlatilag továbbra is csak csökkenést valószínűsítenek. Varga Veronika Az előző év azonos időszakához képest 2013 első háromnegyed évében egy százalékkal 502,7 milliárdról 497 milliárd forintra csökkent a hazai biztosítási piac egyszeri díjas életbiztosításokkal korrigált díjbevétele. Az összesített, nem korrigált díjbevételek összege 617,6 milliárd forintot ért el a 2013. január-szeptemberi időszakban. Az életbiztosítási szegmens 324,2 milliárd forintos összesített díjbevételt könyvelhetett el, miközben a korrigált díjbevétel amelyben az egyszeri díjas életbiztosítások csak 10 százalékos súlylyal szerepelnek mintegy 1,7 százalékkal esett vissza az előző év első kilenc hónapjához képest. 2012 első kilenc hónapjában 207 milliárd, az idei első háromnegyed évében 203,6 milliárd forint díjbevétellel zártak az életbiztosítási ágazat szereplői. Az egyszeri díjas életbiztosításokból idén szeptember végéig befolyt 134,1 milliárd forint még így is közel 15 százalékkal marad el a 2007 azonos időszakában elért 157,5 milliárd forinttól. Az életbiztosítási ág összetételét vizsgálva jól látszik, hogy a rendszeres díjas biztosítások volumene továbbra is stagnál, és csak az egyszeri, eseti befizetések volumenében mutatkozik pozitív elmozdulás. A nem-életbiztosítási szegmens 293,4 milliárd forint díjbevétellel zárta az idei első kilenc hónapot, megközelítőleg 1 százalékos csökkenést mutatva az egy évvel korábbi, hasonló időszakhoz képest. Az üzletágon belül a gépjármű-biztosítások piacán az előző év azonos időszakához képest egyes területeken erőteljes visszaesés mutatkozik. A casco termékekből származó díjbevételek csaknem 12 százalékkal, a 2012 első háromnegyed évében elért 54,1 milliárd forintról 47,8 milliárd forintra csökkentek. A szerződések darabszáma 821 ezerről 798 ezerre zsugorodott, miközben az átlagdíj az elmúlt egy évben 79 200 forintról 76 700 forintra több mint 3 százalékkal esett vissza. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások piacán négyszázalékos csökkenés mutatkozik 2012 azonos időszakához képest, az átlagdíj pedig 3,3 százalékkal mérséklődött. Mindezek alapján jól látszik, hogy a kgfb átlagdíja közel azonos szinten maradt 2013-ban. 2012 hasonló időszakában a kgfb éves átlagdíja 19 796 forint volt, ami 2013 harmadik negyedévére 656 forinttal 19 140 forintra csökkent. Aktuális lapszámunk prognózisához kapcsolódó kérdőívünkben ismét arra kerestük a választ, hogy mire számítanak 2013 hátralévő időszakában a piaci szereplők mind az élet, mind a nem-élet területen. Az első kérdésünk az egyszeri díjas unit-linked biztosítások díjbevétel-változására vonatkozott: a válaszadók több mint 88 százaléka gondolta úgy, hogy ezen a területen a növekedés a tavalyi évhez képest 2013 hátralévő részében 0-5 százalék között alakul majd. Ez csaknem 10 százalékkal haladja meg az előző negyedéves értéket, hiszen akkor a válaszadók háromnegyede számított ilyen mértékű növekedésre. Nagyobb a szórás a folyamatos díjas unit-linked konstrukciók bevétele kapcsán, igaz, annál kisebb, mint amit az előző negyedben tapasztalhattunk. Itt érdekes adat, hogy a válaszadók több mint 66 százaléka úgy véli, 0-2 százalékos csökkenés várható 2013 negyedik negyedévében, további 22 százalék 0-2 szá- 8
BIZTOSÍTÁS 2013-es várakozások Élet üzletág FORRÁS: A Tanácsadó magazin gyűjtése 100% 10% < x < 15% 15% < x 90% 15% < x 2% < x < +4% 10% < x < 15% 80% -2%<x< 0 8% < x < +10% 70% 10% < x < 15% 6% < x < +8% 60% 6% < x < +8% -4% < x < -2% 50% 8% < x < 10% 40% 4% < x < +6% 2013-es várakozások Nem-élet üzletág FORRÁS: A Tanácsadó magazin gyűjtése 100% 5%<x<+10 5%<x<+10 10% < x < 20% 90% 5% < x < +10% 80% 70% 0<x<+5% 60% 0<x<+5% -5%<x< 0 50% -5%<x< 0 40% 30% -6% < x < -4% 30% 20% 10% 0% 2% < x < +4% 0<x<+2% -8% < x < -6% -15% < x < -10 0<x<+2% Folyamatos díjas UL Folyamatos Díjas Hagyományos Élő állomány díj változás 20% 10% 0% -5%<x< 0-10% < x < -5% -10% < x < -5% Díjbevétel változása Szerződésállomány változása Kárráfordítás változása zalék közötti növekedésre számít, míg a maradék valamivel több mint tíz százalék ennél is nagyobb, 2-4 százalék közötti gyarapodást remél. Ami a folyamatos díjas hagyományos termékeket illeti, a válaszadók legnagyobb része több mint 77 százaléka arra adta le voksát az idei év elején, hogy az év hátralévő részében 2 és 4 százalék között lesz a visszaesés a díjbevételekben. További 11-11 százalék ennél vagy minimálisan nagyobb, vagy minimálisan kisebb eredményt prognosztizál a jövőre nézve. A teljes rendszeres díjas életbiztosítási termékek élőállomány-változását tekintve gyakorlatilag ugyanazok maradtak az előző negyedéves elképzelések, igaz, a biztosítók válaszaiban látszott eltérés, a végeredményt tekintve azonban kiegyenlítődött a mezőny. Legtöbben ugyanarra a rubrikára voksoltak (66,7 százalék), és azt gondolják: 0-2 százalék közötti lehet a zsugorodás. További 11 százalék ennél valamivel nagyobb visszaesésre számít, viszont voltak olyanok is, akik optimista várakozásaiknak adtak hangot: a megkérdezettek 22 százaléka 2-4 százalékos növekedést sem tart elképzelhetetlennek. A nem-élet területen a díjbevételek tekintetében a válaszadók döntő többsége, pontosan háromnegyede inkább csökkenésre számít, méghozzá 5-10 százalékos mértékűre. További 13 százalék ennél valamivel szerényebb zuhanást remél, de legalább ennyien válaszolták kérdőívünkre azt, hogy akár 10-20 százalékos is lehet a visszaesés az év hátralévő részében. HÁTTÉR Biztosításpiaci konszenzusunkban negyedévről negyedévre összegezzük a biztosítási és közvetítőpiaci szakemberek várakozásait az elkövetkezendő egy évre vonatkozólag. A prognózisok minden esetben az élet és nem-élet üzletágra vonatkoznak, több szegmensre osztva ezeket a területeket (díjbevétel, szerződésállomány, kárráfordítás). A konszenzusban a főbb mutatószámokkal kapcsolatos várakozások kerülnek szegmensenként összegzésre, a válaszok átlagolása útján, a grafi konok pedig az egyes válaszok megoszlását mutatják be. A válaszadók az előző időszak záró adatához mint bázishoz képest jelölik meg az általuk valószínűnek vélt elmozdulás mértékét az alkalmazott skála mentén. A válaszokat minden esetben a biztosítók és közvetítő cégek felelős, vezető pozícióban lévő szakértői adják meg. A konszenzus kizárólag összesített formában, a válaszadók megnevezése nélkül kerül közlésre. Biztonságban a világban Atlasz Assistance Utasbiztosítások = 9 Akár egy csésze kávé áráért!
BIZTOSÍTÁS Csendes évre számít 2014-ben is a biztosítási piac További szolid visszaesés, egyben piaci konszolidáció is várható a következő évben a magyar biztosítási szektorban. A piaci szereplők ugyanakkor nem pesszimistábbak mint mondják, alkalmazkodni kell a megváltozott környezethez, de eredményeket itt is el lehet érni. 1. 2. 3. Az idei első háromnegyed év adatai és az év végi előrejelzéseik alapján várhatóan sikerül-e a terveik szerint zárni a 2013-as évet? Hogyan teljesített cége a piaci körülmények függvényében? Véleménye szerint 2014 miről fog szólni a biztosítási piacon? Milyennek értékeli a piac jelenlegi szabályozottságát, mik azok a területek, amelyeken esetleg indokolt lenne a szabályozói finomhangolás, adott esetben a piac önszabályozása is elégséges lehet? Erdős Mihály elnök-vezérigazgató, Generali 1. A 2013-as év első felében a biztosítási piac egészének korrigált díjbevétele 0,9 százalékkal zsugorodott, a Generali Csoport azonban éppen ekkora növekedést ért el, azaz összesen 59,1 milliárd forintos korrigált díjbevételt könyvelhettünk el ebben az időszakban, amivel piacvezetővé váltunk. A piaci átlag felett sikerült teljesítenünk a rendszeres díjas életbiztosítások, a vagyonbiztosítások, illetve a casco területén is. A Csoport piaci részesedése 17,3 százalékra emelkedett, melyből 16,3 százalék a Generali Biztosító, 0,3 az Európai Utazási Biztosító, és 0,7 százalék a Genertel eredménye. Mindezt a korábban elfogadott vállalati stratégia mentén folytatott stabil építkezésnek köszönhetjük, így hosszú távon további növekedésre törekszik a vállalat. 2. A változó ügyféligényeknek megfelelően növekszik majd a személyre szabott, moduláris termékek jelentősége, ezek keretében a fogyasztó mind a gépjármű-, mind a lakásbiztosításának kockázati elemeit személyre szabottan válogathatja össze. Teret nyernek az olyan specializált szolgáltatások, mint a jogvédelem vagy a felelősségbiztosítás, illetve véleményem szerint a kkv-biztosítások szerepe is egyre fontosabb lesz. Számos technológiai újdonság bevezetésével követjük az újonnan megjelent igényeket, például a tabletre és mobilra kialakított applikációk, illetve a smart eszközökre kidolgozott speciális biztosítási védelem is megjelenik majd a piacon. A háttérfolyamatok is az új technológiák jegyében alakulnak át. 3. A biztosítók már több fontos lépést is megtettek a piaci önszabályozás területén, ilyen például a teljes költségmutató (TKM) szabályozása, valamint a Lakásbiztosítási Standard Termékvázlat alkalmazásának szabályzata. Fontosnak tartanám ugyanakkor a jogi szabályozást a direkt kárrendezésről a kötelező biztosítások esetében, vagyis hogy az ügyfél kárát ne csak az okozó fél biztosítója, hanem a saját, választott biztosítója is rendezhesse, így a kötelező biztosítás nem egy harmadik félnek, hanem a szerződőnek szolgáltathat. Ez egészségesebb működést teremthet a jelenlegi kgfb-piacon, előtérbe helyezve a szolgáltatások minőségét. Indokolt lenne továbbá az öngondoskodást ösztönző adókedvezmény bevezetése is az életbiztosítások esetében, hasonlóan a többi releváns termékhez. Csurgó Ottó vezérigazgató, CIG 1. Ahogyan az nemrég a MABISZ által szervezett konferencián is elhangzott, a biztosítási szektor 2008 óta alulteljesít, a GDPnövekedéshez képest is. Sajnos a válság óta az is megfigyelhető, hogy bár növekszik a lakosság öngondoskodással kapcsolatos tudatossága és hajlandósága, leginkább csak rövidebb időtávra tudnak tervezni, több-kevesebb összeget félretenni, így elsősorban nem a hosszú távra szóló megtakarítási termékeket választják. Mindezek ellenére továbbra is fő célunk a profitábilis működés, és 10
BIZTOSÍTÁS úgy gondoljuk, az idei évben is tartani tudjuk a menedzsment által kitűzött eredménycélokat, ezt tükrözi a CIG Pannónia Életbiztosító esetében az elért pozitív eredményünk is. Célunk továbbá az, hogy a méretünknek megfelelő mezőnyben vezető pozíciót foglaljunk el. Törekszünk arra, hogy működésünk során hazai cég lévén, a helyi döntéshozatal előnyeit kihasználva gyorsan reagáljunk a piaci változásokra, és ennek megfelelően az új igényekhez igazodó termékeket kínáljunk. 2. Úgy gondolom, 2014-ben még további gyenge esés jellemzi majd a piacot. A fent említett okok következtében fokozódhat a pénzintézetekkel folyó verseny, és e körben az adókedvezmények hiánya miatt hátrányt szenvedhet a szektor. Éppen ezért 2014-ben továbbra is fokozottan oda kell figyelnünk a változó ügyféligényekre, és az igényekhez igazodó, speciális, egyedi termékek fejlesztésére kell törekedni. Továbbra is jelentős potenciált látunk az egészségbiztosításban, erre a területre még fokozottabban kell koncentrálni. A jelenlegi, igen erős versenyben fontos, hogy a koncentrálódó közvetítői piacon hangsúlyt fektessünk az értékesítési csatornák bővítésére, a szakmai színvonal folyamatos növelésére, továbbá a hatékony kiszolgálást biztosító háttérrendszerek fejlesztésére is, hiszen csak így működhet sikeresen a közvetítői hálózat. 3. A biztosítási szektorra vonatkozó szabályozás az utóbbi időszakban számos területen kiegyensúlyozottabbá, áttekinthetőbbé vált, ami mindenképpen üdvözlendő. Nehézségeket sokkal inkább az okoz, amikor a jogalkalmazásban nem jut kellő felkészülési idő egyegy új jogintézmény bevezetésére, illetve a jogi normában kijelölt jogalkotói cél maradéktalan megvalósítására. A szabályozás jövőbeni megújításánál fontos lenne annak minél teljesebb körű kiaknázása, hogy a tudatos és hosszú távon történő állampolgári öngondoskodás által érdemben mérsékelhetőek a társadalmi közkiadások, aminek lehetőségeit a biztosítási szektorban még korántsem használtuk ki. Vagyis tudatos és okosan előrelátó szabályozással olyan ösztönzők bevezetése kívánatos, amelyek mozgásba hozzák a társadalom és a családok e területen rendelkezésre álló tartalékait. Mindez jelentős közérdek, ami megfelelő szabályozással dinamizálható. Kálózdi Tamás vezérigazgató, Signal 1. Terveinket lényegében október végén teljesítettük, most már a megfelelő jövő évi üzletek előkészítésén dolgozunk. Rendkívüli év volt az idei, nemcsak Társaságunk életében, hanem a magyar gazdaságban is. Remélem, a fordulat a lakossági biztosítási fogyasztás élénkülésében, a hozamvadászat mellett most már a megtakarítások, hoszszú távú felhalmozások területén is látszani fog. Ami pedig cégünket illeti, a SIGNAL Biztosító elindult egy olyan évtizedes fejlődési pályán, amely felfelé húzza a felső-középméretű biztosítók táborába. 2. Látványos fény- és hangjelenségeket nem várok. Csendben elindul a piaci konszolidáció, átrendeződés, egyben felkészülés egy új, válság utáni működési korszakra, amelyben sokkal magasabb hatékonyságra lesz szükség a tartósan nyereséges működéshez, egyben kevesebb szereplővel. A 2000-es évek első évtizede már végleg a múlté, új megoldásokon kell dolgozni. 3. A Szolvencia II. komoly szabályozási diktatúrát jelent, amelynek megfelelni erős kihívást és még hosszú távú feladatot eredményez sok élőmunkával. Természetesen egy új világban a válság előtti folyamatokból tanulni kell, valamint szabályozni, megfelelni a növekvő tőke- és kifinomult kockázatelemzési elvárásoknak. A biztosításközvetítői szabályozás területén érzem most elszántnak a felügyeleti szerveinket, arra kellene csupán vigyázni, hogy az itt foglalkoztatott sok ezer közvetítő valóban magasabb szakmai szinten álljon, de ne forduljon el tömegesen a szakmától, mert a megélhetésének feltételei kiszámíthatatlanokká, teljesíthetetlenekké válnak. Bízom a jó kompromisszumban és a Mabisz felkészültségében az egyeztetési folyamat során. ERDŐS MIHÁLY CSURGÓ OTTÓ KÁLÓZDI TAMÁS 11
BIZTOSÍTÁS Működőképes kompromisszum A biztonságosabb európai biztosítási piac motiválta Szolvencia II. keretrendszerről leginkább bevezetésének folyamatos késlekedése okán hallani. Az Európai Biztosítási Szövetség, az Insurance Europe főigazgató-helyettese, Olav Jones beszélt nekünk az okokról, a kisebb katasztrófáról, amelyet az iparágnak ezáltal sikerült elkerülnie, illetve a tervezett szabályozás várható hatásairól. Buzás Gábor Mik a Szolvencia II.-beve ze tés csúszásának fő okai? Alapvetően a keretrendszer első teljes körű tesztelési fázisa, illetve ennek eredményei okozzák a késést, ezek ugyanis olyan mértékű volatilitást regisztráltak, mely lényegesen nagyobb annál, mint amekkorával jelenleg a biztosítótársaságok szembesülni kénytelenek. Az a tény, miszerint ez a tesztperiódus, név szerint a QIS5, 2009-ben, azaz a válság évében zajlott, jelentősen felerősítette ezt a hatást. A fő probléma, hogy a Szolvencia II. szabályozások teljes egészükben a piaci árakat veszik alapul, feltételezve azt, hogy azok pillanatnyi értékeinek, illetve változásainak valamennyi tényező folyamatosan és teljes mértékben ki van téve. Ez a megállapítás nyilvánvalóan hamis, ha biztosítótársaságokról beszélünk. Egy ilyen alapokon nyugvó mérce a valós kockázatok hű visszaadása helyett éppenséggel komoly mértékben eltúlozza azokat. Példának okáért egy 20 éves lejáratú kötvény értékére elemi erővel hat egy olyan piaci turbulencia, mint amilyen a válság volt. A Szolvencia II. szabályozások 2009-ben, a tesztperiódusban érvényben lévő rendelkezései értelmében a mérleg egyik serpenyőjében óriási csapást szenved a kötvény értéke, miközben a másikon a kötelezettségek változatlanok maradnak. Mivel a Szolvencia II. egy biztosító rendelkezésre álló tőkéjét az eszközök és a kötelezettségek közti különbségként határozza meg, ezért ez a tőke elképesztő mértékű volatilitásnak van kitéve ilyen kiemelkedően turbulens környezetben, ez a 2009-es válság extrémitása révén egyes társaságok esetében akár a tőke negatívba fordulását is eredményezte. A kötvények értéke természetesen relatíve gyorsan helyreállt, ezzel párhuzamosan pedig az érintett biztosítók is újra tőkeerős státuszba kerültek, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy időközben az érintett tőkeértékek komoly kilengéseket mutattak: erős pozícióból elképesztően gyengére estek, majd hirtelen a korábbihoz hasonló magasságokba ugrottak. Ez ebben a formában gyakorlatilag értelmezhetetlen. Egyszerűbben szólva a Szolvenica II. nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a biztosítás kifejezetten hosszú távon gondolkodó, tevékenykedő iparág, melynek szereplői képesek arra, hogy az eszközök értékeiben beálló átmeneti kilengéseknek való kitettségüket csökkentsék, vagy adott esetben teljes mértékben kivédjék. Ami valóban számít, az a kötelezettségek teljesítését lehetővé tévő aktuális cash-flow-eszközök megléte. A tesztperiódus eredményei alapján a biztosítók olyan mesterségesen gerjesztett, kezelhetetlen volatilitással voltak kénytelenek szembenézni, ami éppen ezt a kötelezettségteljesítést lehetetlenítette el, felesleges pénzügyi nehézségeket eredményezett egy biztonságosabb biztosítási iparág megteremtése helyett. Nem szabad elfeledkeznünk a biztosítás hosszú távú mivoltáról, illetve arról, hogy ennek következtében fenn- 12
BIZTOSÍTÁS tartva bizonyos kockázatok meglétét természetesen a szegmens nincs kitéve olyan mértékben az átmeneti piaci mozgásoknak, mint a gazdaság egyéb szereplői. Ügyfeleink nem fogják számos esetben nem is tudják kivonni befektetéseiket az első kisebb probléma jelentkezése esetén. Számos, az egyes konstrukciókba beépített biztonsági kitétel, büntetés jelentősen csökkenti ennek kockázatát. Senki sem látta előre ezt a problémát? Nem lehetett volna elkerülni? Igen is, és nem is. A keretrendszer kialakítását folyamatos és intenzív vita előzte meg, számos különféle metódust vizsgáltunk meg, és hogy őszinte legyek, egyik javaslat sem akadályozta meg a tesztperiódus során előállt problémát. Természetesen volt néhány olyan vélemény, amely a Szolvencia II. volatilitást generáló hatásaira figyelmeztetett, de ez nem vezetett a várható hatások kiterjedt lemodellezéséhez. Minden érintett szereplő tisztában volt vele, hogy kimerítő tesztelési periódus elé nézünk, úgy gondolom, az általános vélekedés az volt, hogy valamennyi potenciális probléma megmutatkozik majd ennek során, egyelőre elfogadjuk, hogy egyszerűségre és ami talán még fontosabb végleges Szolvencia II.-re van szükségünk. ráérünk majd akkor foglalkozni velük, amikor előállnak. Sem a felügyeleti szervek, sem az iparág nem látta előre ezt a problémát, illetve annak mértékét. Ugyanakkor felmerülését követően sem mindenki vonta le ugyanazokat a következtetéseket, sokan csupán elhanyagolható jelentőségű fennakadásként érzékelték, amin némi finomhangolással könnyedén úrrá lehet lenni. Szerencsére az EIOPA legutóbbi Hoszszú távú garanciák hatástanulmányát alapul véve, sikerült túljutnunk ezeken a vitákon, és gyakorlatilag valamennyi szereplővel sikeresen megértettük a probléma súlyosságát és komolyságát. Változatos javaslatok elemzését követően az EIOPA előállt egy lehetséges megoldással. Az iparág egy lényegesen szofisztikáltabb, kockázatalapú rendszert tartott kívánatosnak, ugyanakkor sok kritika érte már a Szolvencia II.-t arra vonatkozóan, hogy így is követhetetlenül bonyolult, nem akarták tovább bonyolítani a keretrendszert. A kulcs egy olyan kompromisszum megtalálása volt, melyben egyensúlyi helyzetbe kerülnek a prudenciális, az egyszerűségre törekvő és a helyes kockázatok megragadására irányuló érvek. Az EIOPA javaslata nem ideális, ugyanakkor az iparág szereplői felismerték, hogy csak ennek mentén haladva, azt folyamatosan alakítva, kalibrálva kerülhet sor a Szolvencia II. véglegesítésére. Nagyon sokáig tartott olyan megoldást találnunk amely mögé mindenki fel tud sorakozni, lényegében ez okozta a Szolvencia II. sorozatos késlekedését. Sajnálatos, hogy ez ennyi időt vett igénybe, de olyan változtatásokat kellett eszközölni, melyek tulajdonképpen a gyakorlatban is működőképessé teszik a keretrendszert. Bizonyos szempontból még szerencsés körülménynek is mondható, hogy a tesztelés a válság idején ment végbe. Ha lehet, inkább kerülném a szerencsés jelzőt, de értem, mire gondol. Közelítsük meg a kérdést egy másik irányból, és mondjuk úgy, amennyiben nem következett volna be a pénzügyi válság, és a Szolvencia II. változatlan formában lépett volna életbe, úgy a következő válság idején kellett volna szembenéznünk ezekkel a problémákkal. Márpedig ebben az esetben éppen annak a feladatának lenne képtelen eleget tenni, hogy enyhítse a válság hatásait, éppen ellenkezőleg, csak újakat generálna. A válla- 13
BIZTOSÍTÁS latok prociklikusan kezdenének reagálni, ez pedig tovább mélyítené a válságot. Ehhez képest valóban szerencsésnek mondható az a fejlemény, hogy már előzetesen, a tesztelés során sikerül tetten érnünk és kezelnünk ezt a problémát. Nagyon bosszantó olyan véleményekkel találkozni, melyek a válságot teszik felelőssé a Szolvencia II. késlekedéséért. Egy változatlan formában megvalósuló Szolvencia II. borzasztóan veszélyes lett volna, ezzel szemben jelenleg egy sokkal jobb, biztonságosabb keretrendszert mondhatunk magunkénak. Jobb, de ahogy mondta messze nem ideális. Mint ahogy egyik kompromisszum sem az. El kell fogadnunk, hogy nem ideális, azonban nem gondolom azt sem, hogy nagyon messze állna attól. Ezzel együtt olyan alapot biztosít az iparág számára, melyre a jövőben lehet építkezni, lehet azt tovább fejleszteni, idővel az ideálishoz nagyon közeli állapotot elérni. Amennyire mi látjuk, a felügyeleti szervek egy konzervatív megoldást preferálnának, egymásra épülő garanciák egész sorával. Továbbra is alkudozhatnánk, hogy a jelenlegi megoldás túlságosan konzervatív és egyszerű ahhoz, hogy megfelelő módon, helyesen tükrözze a kockázatokat. Ugyanakkor egyelőre elfogadjuk, hogy egyszerűségre és ami talán még fontosabb végleges Szolvencia II.-re van szükségünk. Hogyan lehetne jobb a keretrendszer? A Szolvencia II. egyik mechanizmusa az úgynevezett illeszkedési kiigazítás ( matching adjustment ), ami elviekben az eszközértékekben a spread mozgások hatására előálló változásoknak a társaságok egyenlegére történő átszivárgását hivatott megakadályozni olyan portfóliók esetén, amelyekben ezeknek a mozgásoknak a hatását teljesen kompenzálni tudta az adott társaság. Ugyanakkor az EIOPA által javasolt modell feltételei között akad néhány gazdasági és kockázati szempontból teljesen irreleváns is. Kicsit olyan a helyzet, mintha az autógyártóknak előírnánk, hogy ezentúl csak piros autókat készíthetnek, mert a kékek túlságosan veszélyesek. Mondhatnánk, hogy a fékrendszer minőségének ebben nyilván nagyobb szerepe van, mivégre alkalmazunk ilyen megkötéseket, de erre azt a választ kapnánk, hogy ez túlságosan sok lehetőséget adna a gyártók kezébe. Az egyik ilyen feltétel, mely mögött reméljük, hogy a negatív következmények minél kevesebb vállalatot és minél kisebb mértékben érintenek majd. egész egyszerűen nem látjuk a logikát, az a folyamatos díjfizetéses termékkör kivétele az illeszkedési kiigazítás hatálya alól. Ez egy igen különös helyzethez vezet, hiszen számos hosszú távú garanciát nyújtó termék, melyekhez kifejezetten szükségünk lenne illeszkedési kiigazításra, folyamatos díjfizetéses termék. Ennek következtében a biztosítóknak el kell majd magyarázniuk ügyfeleiknek, hogy nem vehetnek igénybe ilyet, helyette ezek átstrukturálásra kerülnek egyszeri díjas termékek sorozataként, aminek következtében lényegesen komplikáltabb, átláthatatlan lesz a végeredmény. De ismét hangsúlyozom, az idő ebben az esetben ellenünk dolgozott, mire felvethettük volna a kritikáinkat, már túl késő volt. Bele kellett mennünk bizonyos kompromisszumokba annak érdekében, hogy az Omnibus II.-t véglegesíteni tudjuk. Számos ehhez hasonlóan irreleváns megkötés akad még, és ez vitán felül roppant frusztráló számunkra, hiszen ezek következtében úgy kell tekintenünk az illeszkedési kiigazításra, mintha nem mindenkinek készült volna, csupán néhány országot és az azokban jellemző termékeket vette volna figyelembe. Sokkal hasznosabb formát is ölthetett volna, de egyelőre ezzel kell együtt élnünk. Ugyancsak frusztráló egy másik, a túlzott áringadozás elkerülésére szolgáló mérce kalibrációja: a volatilitási kiigazítás mértékére az EIOPA 20 százalékot javasolt, melynek a számos országra kiterjedő tesztelés eredményei szerint elhanyagolható hatása volt. Harcoltunk egy életképesebb mértékért, és ez részben sikerült is, ugyanakkor az eredmény még mindig túl konzervatívnak tekinthető. Ami azt illeti, roppant frusztráló helyzet, de legalább sikerült elhárítanunk egy olyan veszélyforrást, amely komoly rombolást hajthatott volna végre a teljes élet szegmensben. Az imént elmondottak alapján mit jelent majd a szektor számára a Szolvencia II. bevezetése, milyen hatásokkal kell számolnunk? Minden attól függ, milyen profilú biztosítókról beszélünk. Amennyiben egy általánosabb, diverz kínálattal rendelkező társaságról van szó, azt vélhetően nem érik majd különösebb nehézségek rövid távon. Az egyes részterületekre specializálódott biztosítóknak azonban lényegesen nagyobb problémákkal kell szembenézniük, így például egy kifejezetten 14
BIZTOSÍTÁS folyamatos díjfizetéses termékekkel foglalkozó életbiztosítónak még akkor is komoly problémát okoz majd a Szolvencia II. bevezetés, ha egyébiránt tökéletesen menedzselt portfólióval rendelkezik. Szerencsére a biztosítók többsége az első kategóriába esik, és éppen emiatt tudunk egyelőre együtt élni ezekkel a kompromisszumokkal. Ezzel együtt azonban a bevezetés számos biztosítóra komoly hatással lesz, gyökeresen megváltoztatja például a termékfejlesztési metódusaikat. Úgy gondoljuk mindazonáltal, hogy még így is jobb alternatívát jelent ez a megállapodás, amely nem okoz olyan mértékű károkat, melyekből már nem tudnánk talpra állni. Valamenynyi technikai részletet, szakmai érvet elmagyarázni a döntéshozóknak képtelenség lett volna ennyi idő alatt, különösen hogy a pénzügyminisztériumok fókuszában továbbra is a bankválság foglal el központi szerepet, márpedig ez a vita nagyon gyorsan nagyon szakmaivá tud válni. Lényegében emiatt mondta azt a biztosítási szektor, hogy amennyiben elfogadható megoldást tudunk kidolgozni közösen, akkor arra áldásunkat adjuk. Fenntartva persze mindemellett azt a kitételt, hogy ezt a szabályozást menetközben folyamatosan javítani tudjuk. Addig is reméljük, hogy a negatív következmények minél kevesebb vállalatot és minél kisebb mértékben érintenek majd. tudnak majd, megindulhat a konkrét alkalmazkodási, felkészülési folyamat. Másodsorban amennyiben sikerül ésszerű mértékekben megállapodnunk ezalatt pedig nemcsak az Omnibus II. direktívát, hanem a bevezetéssel kapcsolatos mértékeket értem, akkor számottevően javul majd a kockázatkezelés színvonala. Vegyük csak például a második pillér jelentőségét, ez gyakorlatilag teljes mértékben a kockázatkezelésről szól, ehhez mértékben igen komoly sztenderdjei vannak. Mindez egészen odáig dicséretes, amíg nem temetik maguk alá a bürokratikus jelentési kötelezettségek. A Szolvencia II. lényegében rá fogja kényszeríteni a biztosítókat, hogy bizonyítottan jó kockázatkezelési metódusokat alkalmazzanak. A kevésbé fejlett piacok számára olyan kipróbált keretrendszert biztosít, amelynek révén elkerülhetik mindazokat a buktatókat, melyek egy organikus fejlődés esetén álltak volna elő. Mindennek nyomán fokozottan nő majd a bizalom a piacon, és reményeink szerint egyre több ember vásárol majd ilyen termékeket, részesülve az általuk nyújtott biztonság áldásaiból. Mik a kompromisszum pozitív oldalai? A Szolvencia II. véglegesítése önmagában óriási pozitívum lesz, már csak azért is, mert eloszlatja a bizonytalanságot. Jelenleg a biztosítók nem tudják, pontosan mire számíthatnak, így pedig igen körülményesen lehet csak előre tervezni. Amint biztosat 15
BIZTOSÍTÁS A proaktivitás a kulcs Stefan Wojahn, a Roland Berger Stratégiai Tanácsadó partnere szerint a természeti katasztrófák egyre növekvő száma, illetve a belőlük fakadó károk mértéke olyan kihívás elé állítja a szakmát, melynek csak a reaktív megközelítés elvetésével lehet hatékonyan megfelelni. Buzás Gábor utóbbi időben lényegesen többet hallani róla. A mi nézőpontunkból a klímaváltozásnak tulajdonított extrém időjárási jelenségek hatását értelemszerűen hosszabb időintervallumban kell vizsgálni, hiszen a szezonális megközelítés igencsak eltorzítaná a tényadatokat. Vegyünk csak egy közeli példát, 2011-ben igen eseménydús évünk volt, az iparág profitabilitása közel 400 milliárd dollárnak megfelelő csapást volt kénytelen elszenvedni, miközben a két évvel korábban az extrém időjárásnak betudható veszteség rekordalacsony volt, mindössze 80 milliárdot tett ki. Tulajdonképpen mindkét álláspontot bizonyítani tudjuk, pusztán ezt a hároméves időszakot alapul véve. Amennyiben azonban tíz-, húsz-, harminc éves intervallumokat vizsgálunk, úgy világosan kirajzolódik egy határozott növekedési trend. Harminc évvel korábban 300 extrém időjárási eseményt regisztráltak, 2012-ben ugyanez az érték már a 800-nál is nagyobb. Bár a klímaváltozás napjaink egyik legvitatottabb jelensége, a biztosítási szegmens nem szubjektív vélemények, hanem tények alapján működik. Mit mondanak a számok? Amennyire én látom, a klímaváltozás témája szezonálisan újra és újra felbukkan, de valóban, az Milyen kihívásokat jelent ez a biztosítási szektor számára? Véleményem szerint a legnagyobb kihívás jelenleg a közvetlenül a biztosítókra ható pénzügyi hatás kezelése. Kutatásaink alapján szignifikáns a profitabilitásra gyakorolt negatív hatás, egyes társaságokra nézve pedig kifejezetten katasztrofális következményekről beszélhetünk. Az Allstate társaság esetében például a Katrina hurrikán következtében jelentkező kárigény az elmúlt 75 év összesített profitjával volt megegyező. Ennek ellenére a legtöbb biztosító nem veszi tudomásul az extrém időjárásból eredő veszélyeket, ennek oka pedig elsősorban az, hogy veze- 16
BIZTOSÍTÁS tőikben eléggé eltorzult kép él az időjárási katasztrófák hatásairól és rendszerességéről. Manapság az információáramlás felgyorsulása következtében hajlamosak vagyunk közömbössé válni a relatíve sűrűn ismétlődő hírekkel szemben, így az extrém időjárás következményeiről szólók is leginkább csak az érintetteket érik el érdemben. A biztosítótársaságok túlnyomó része ennek megfelelően reaktív stratégiát követ, holott egyre sürgetőbbé válik, hogy helyén kezeljük a jelenséget, és a proaktivitás felé mozduljon a szegmens. Jelenleg csak a biztosítók 10-15 százaléka rendelkezik átfogó klímaváltozási stratégiával, ezek többsége is a nagyobbak közül kerül ki. Tapasztalataink szerint az extrém időjárás hatásainak kezelésében, a probléma felismerésében jelenleg a nemélet területen tevékenykedő biztosítók járnak az élen. Mennyiben különbözik ez a terület a biztosítók által hagyományosan lefedettektől, miben igényel más megközelítést? A klímaváltozás kezeléséhez nem szükséges fundamentálisan eltérő megközelítés, mindössze fel kell ismernünk annak létezését és a szegmensre gyakorolt hatásait. Minél tisztábban látjuk a helyzetet, annál gyorsabban tudunk kidolgozni hatékony kockázatkezelési struktúrákat. Jelenleg ez az egyik legnagyobb kihívás, hiszen nem lokális problémákról, hanem egész régiókat sújtó kockázatokról van szó. Ezen a szinten a konvencionális kockázatkezelés és a helyi fókuszú portfóliók rendre elégtelennek bizonyulnak, ezzel párhuzamosan pedig nő a viszontbiztosítás és az egyéb globális kockázatcsökkentő eljárások fontossága. Közép-Európában tagadhatatlanul az árvíz az egyik legnagyobb rizikófaktor. Hogyan lehet hatékonyan szétteríteni a kockázatokat egy ilyen viszonylag kicsi, mégis több szempontból szétszabdalt régióban? Az itt jelen lévő biztosítók stabil pénzügyi helyzetben vannak, ráadásul a nagyobb piaci szereplők regionális lefedettséget is magukénak mondhatnak, továbbá hamarosan a Szolvencia II. pozitív hatásaival is számolni lehet ebben a tekintetben, végezetül pedig nem szabad elfelejteni a viszontbiztosítókat sem. Ugyanakkor bármennyire is sikeresen tevékenykedjen egy biztosító akár regionális értelemben is, egy Közép-Európához hasonló szétszabdalt piacon nem lehet egy árvíz súlyú problémát szisztematikusan megoldani nagymértékű infrastrukturális befektetések nélkül. Kifejezetten ajánlatos az itteni szereplők számára olyan, a nyilvánosság figyelmét a problémára irányító kampányok közös szervezése, melyek elősegítik az emberek tudatosságát, ilyen értelemben vett öngondoskodásuk intenzitásának növelését. Az ilyen típusú kockázatok korábban a biztosíthatatlan kategóriába estek, manapság azonban gyakran hallani a bennük rejlő potenciálról? Milyen értelemben váltak lehetőséggé a biztosítási szegmens számára? A közép-európai biztosítási piac növekedése drasztikusan visszaesett, ennélfogva valamennyi kiaknázatlan terület potenciális lehetőséget, kitörési pontot jelenthet. Mindent egybevéve a végső döntést az ügyfél hozza meg, személy szerint én inkább választanék egy proaktív, pénzügyi biztonságot kínáló, teljes lefedettséget nyújtó biztosítót. Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg az értékesítési érvek az egyes termékek közti különbségeken alapulnak, és elismerem azt is, hogy sok esetben valóban nem lehet összevetni két biztosító kínálatát. Azonban az ügyfelek többnyire nem analizálják ekkora mélységben ezeket, őket ezzel nem igazán lehet elérni. A biztosítóknak világosabb üzenet kell, tisztább, jobban megfogalmazható előnyt kell magukénak tudniuk, hogy ténylegesen elkülönüljenek a konkurenciától. Meggyőződésem, hogy érdemes lenne felhasználni a klímaváltozásra való felkészülést egy proaktívabb hozzáállás elsajátítása érdekében, mely adott esetben más termékekben is jelentkezhet, a megelőzésre helyezve a hangsúlyt. Biztos vagyok abban, hogy ez nemcsak jól kommunikálható előnyöket, de ezzel párhuzamosan kiemelt növekedést is kölcsönözhet az adott biztosítónak. Hogyan látja a magyarországi biztosítókat ebből a szempontból? Milyen lépéseket tartana kívánatosnak? Közép-Európa és ezen belül Magyarország is roppant érdekes képet mutat ebből az aspektusból. A viszonylag széttöredezett és kisebb méretű piacok az itt megfigyelhető vállalkozói szellemmel párosulva kifejezetten alkalmassá teszik az újszerű kezdeményezések bevezetésére. Ismét csak azt tudom elmondani, hogy erősségeiket kihasználva az itteni biztosítóknak érdemes az új, innovatív, proaktív termékekre fókuszálni, melyek nem csupán az ügyfelek szemében különítik majd el őket a versenytársaktól, de általuk olyan értékes tapasztalatokra tehetnek szert, melyek új fejlesztési irányokat jelölhetnek ki. Érdemes végignézni a Roland Berger 10 pontos ajánlását, melynek kulcsa lényegében a szektoron belüli és adott esetben az azon kívüli együttműködésekben, illetve az ügyfél újszerű megszólításában rejlik. 17
BIZTOSÍTÁS Látványos növekedésben és további növekedés előtt a banki csatorna A legjelentősebb bankbiztosítói modellben működő piaci szereplők által kezelt vagyon 2006 végén 221 milliárd forint volt, tavaly év végén pedig 440 milliárd, ezzel piaci részarányuk mintegy tíz százalékponttal növekedett. A bankfióki értékesítés szerepe a jövőben tovább erősödik mondja Kuruc Péter, a K&H Biztosító élet- és bankbiztosítási üzletágának vezetője, aki szerint a fióki értékesítés adottságaiból fakadó hosszú távú szemlélet kedvező megmaradási rátához vezet, így folyamatosan gyarapítható a kezelt vagyon. Emiatt a K&H is tovább erősíti a biztosítások értékesítésében banki csatornájának súlyát a következő években. Varga Veronika Szakmai körökben gyakran hangoztatott érvelése, hogy a biztosítási piac aktuális helyzetét, eredményeit alapvetően nem a díjbevételek, hanem a kezelt vagyon alapján kell megítélni. Mire alapozza ezt a megközelítést, miért e szerint releváns a piac helyzetének megítélése? Az életbiztosítások elsöprő része megtakarítás. Ezért gondolom, hogy a kezelt vagyon az a mutató, amelynek alapján releváns képet adhatunk a piacról. A megtakarítások esetén csak másodlagos, hogy mennyit fizetnek be az ügyfelek. Ha hosszú távon gondolkodunk, márpedig a megtakarítási életbiztosítások hosszú távú instrumentumok, akkor igazán az fontos, hogy mekkora az a vagyontömeg, amelyet az ügyfelek a szektor szereplőire bíznak. Nem véletlen, hogy a befektetési alapoknál sem azt méri a piac, hogy mennyi pénzt fizetnek be az ügyfelek egy adott időszakban, hanem azt, hogy az alapokban mekkora vagyontömeg van. Az életbiztosítási szektorban napjainkban a kezelt vagyon jobban mutatja a szektor helyzetét, mivel egyes piaci szereplők olyan, jellemzően egyszeri díjas termékeket értékesítenek, amelyek rövid idő alatt, akár egy éven belül szaladnak át a piacon. Ezért mi a K&H-nál a kezelt vagyon adatok mellett már csak a rendszeres termékek piaci díjbevételének alakulását figyeljük, az egyszeri díjas termékek díjbevételét nem. 18