A felügyelt szektorok működése és kockázatai

Átírás

1 A felügyelt szektorok működése és kockázatai október 1

2 Tartalom 1. Összefoglaló 3 2. Kockázati körkép, Makrogazdasági környezet A pénzügyi szektor fő kockázatai A pénzügyi közvetítés fő folyamatai A pénzügyi szektor növekedése A hitelpiac növekedése A pénzügyi befektetések alakulása A piac intézményi szerkezete A pénzügyi szolgáltatók jövedelmezősége A pénzügyi szolgáltatók tőkehelyzete A pénzügyi közvetítőrendszer alszektorainak helyzete Bankok Szövetkezeti hitelintézetek Pénzügyi vállalkozások Biztosítók Befektetési szolgáltatók Alapkezelők Pénztárak 97 2

3 1. Összefoglaló Az alábbi jelentés a Felügyelet hasonló cím alatt félévente megjelenő sorozatának legújabb darabjaként készült. E sorozat a hazai pénzügyi szektor működésének és környezetének legfontosabb tényei és irányzatai, illetve az azokból származó kockázatok bemutatására törekszik. Célja egyrészt a felügyelési tevékenység megalapozása és támogatása, másrészt pedig a hazai pénzügyi piacok résztvevői, illetve a szakmai és nem-szakmai közvélemény tájékoztatása és orientációja. A jelentés a pénzügyi szektor folyamatait a első félévi adatok alapján tárgyalja, a benne foglalt kockázati előretekintés horizontja pedig a legutolsó tényadatot követő tizenkét hónap, vagyis jelen esetben a közepéig terjedő időszak. A hazai pénzügyi szektor működésének legújabb tényeivel és irányzataival kapcsolatban a jelentés legfontosabb megállapításai az alábbiakban foglalhatóak össze: - Az amerikai jelzálogpiacról kiindult, illetve az értékpapírosított termékek globális piacára és a nemzetközi bankrendszerre továbbterjedt pénzügyi válság mára összefonódott a világgazdaság határozottan lassuló trendjével, illetve a fejlett gazdaságok körében kialakult recessziós veszéllyel. A két, egymást erősítő folyamat halmozódó, nagyarányú veszteségekhez vezetett a globális pénzügyi szektorban, a tőkepiacon és a reálgazdaságban egyaránt. Egyrészt továbbra is felülről nyitott a subprime ingatlanhitelekkel, és az azokból származtatott értékpapírosított termékekkel kapcsolatos elsődleges veszteségek mértéke, ezek halmozódása azonban csökkenő ütemű, arányuk és jelentőségük fokról-fokra mérséklődik. Másrészt ezzel egyidejűleg gyorsan növekszik a részvénypiaci lejtmenetből, a hitelpiac zavaraiból, illetve a reálgazdasági növekedés lassulásából származó másodlagos veszteségek mértéke és kárpotenciálja. - Az említett kedvezőtlen fejlemények középpontjában változatlanul a pénzügyi szektor, azon belül pedig a bankrendszer áll. A hitelveszteségek halmozódása, illetve bizonyos befektetési szolgáltatások üzletmenetének markáns visszaesése számos, különböző méretű banki és nembanki hitelező, befektetési bank és biztosító helyzetének megrendüléséhez vezetett. Ennek nyomán a bankközi és értékpapírpiacokon, valamint az ügyfél finanszírozásban a hitelkockázati felárak számottevő, időnként kifejezetten nagyarányú emelkedése következett be, ami a likviditás és szolgáltatói jövedelmezőség kockázatát szokatlanul magas szintre emelte. Ugyanakkor a pénzügyi szolgáltatók részvényárai zuhanásszerűen csökkentek, az elvesztett tőke pótlása pedig egyre nehezebben volt lehetséges. Ilyen körülmények között szeptemberre súlyos szolvencia- és likviditási krízishelyzet alakult ki. Ennek körülményei között a rendszer működőképességét csak a jegybankoknak a rövid lejáratú likviditás fenntartására, illetve a kormányoknak a létrejött veszteségek szocializálására irányuló rendkívüli intézkedései tarthatták fenn. - A válság jelentősebb eseményei nyár végéig nagyrészt Észak-Amerikában zajlottak, hatásuk azonban a évi kezdetektől fogva növekvő mértékben világméretűvé vált. Az európai pénzügyi rendszer helyzete a legutóbbi időkig megfelelően stabilnak tűnt, mert a bankrendszer a megelőző konjunkturális felívelés idejében jelentősen megerősödött, az értékpapírosítási veszteségek általi érintettsége pedig néhány jelentős kivételtől eltekintve viszonylag korlátozottnak látszott. A szokatlanul szoros likviditás, a rendkívül drága és nehezen hozzáférhető banktőke, a növekvő hitelkockázatok és a csökkenő jövedelmezőség 3

4 kockázatai azonban az európai bankrendszer teljesítményét is komoly mértékben korlátozták, egyes bankok esetében pedig alapvető stabilitási problémák léptek fel. Az említett tényezők kedvezőtlen hatását erősítette, hogy az európai gazdasági konjunktúra gyors ütemben gyengül, s a kontinens gazdasága stagnáló, vagy recessziós állapot felé tart. Végül, a magyar gazdaság és pénzügyi szektor környezetét befolyásoló sajátos tényező a közép-kelet-európai országok regionális kockázata, amely részint egyfajta gazdasági túlfűtöttség, részint annak törésszerűen bekövetkező korrekciója kockázatában jut kifejezésre. - A magyar gazdaság az elmúlt két évben sikeres költségvetési kiigazítást hajtott végre, amely a makrogazdasági egyensúly számottevő javulását eredményezte, de ugyanakkor jelentős növekedési áldozattal is járt. A kiigazítást követően első felében némileg erősödni látszottak a belföldi jövedelmek, illetve a kereslet, a gazdasági növekedés pedig mérsékelten élénkült. Ezt a kedvező folyamatot azonban alapjaiban fenyegeti a feldolgozóipari export iránti keresletnek a legutóbbi hónapokban bekövetkezett számottevő lassulása, amelynek nyomán az ipari termelés növekedése mára lényegében megállt. A helyzet kockázata az, hogy a gyenge exportkereslet három-hathónapos fennmaradása esetén a lassulás átterjed a belföldi irányultságú ágazatokra is. Mindez a pénzügyi szolgáltatók termékei iránti kereslet csökkenését és a hitelkockázatok emelkedését is maga után vonná. Az említett veszélyeket kedvezőtlen módon egészítik ki a magyar szuverén kockázat folytatólagosan kedvezőtlen piaci megítélése, a részvény- és kötvénypiac lejtmenete és bizonytalan kilátásai, a hazai ingatlanpiaci keresletben tapasztalható visszaesés, illetve a háztartások adósságszolgálati rátájának magas szintje és gyors növekedése. - A fentiekben vázolt háttérrel összevetve a magyar pénzügyi szektor teljesítménye változatlanul jelentős dinamizmust és stabilitást mutat. Ennek a első félévi adatokat tekintve fő bizonyítéka az összes ügyfélhitel 20%-ot meghaladó év/év alapú állománynövekedése, a teljes pénzügyi szektor évesített tőkejövedelmezőségének 18%-os mértéke, illetve változatlanul magas szintű tőkemegfelelés. Érdemben gyorsult a banki ügyfélbetétek bővülése, és változatlanul sőt, enyhén javuló lejárati szerkezetben álltak rendelkezésre az állományi expanzió fenntartásához szükséges külföldi banki források. A tőkejövedelmezőség megoszlása tekintetében az egyes szolgáltatói típusok között bizonyos mértékű kiegyenlítődés ment végbe, úgy, hogy az évesített ROE 12-28% között szóródott. - Mindezzel szemben azonban a kedvezőtlen oldalon megemlítendő, hogy a részvénypiacon, illetve a forint kötvénypiacon bekövetkezett áresés miatt számottevő egyelőre nagyrészt nem realizált befektetői veszteségek érték a kezelt ügyfélvagyonok, illetve az alapszerűen kezelt megtakarítási formák, a befektetési alapok, unit-linked biztosítások és pénztárak tulajdonosait, valamint kisebb mértékben a szolgáltatók közül a biztosítókat, a bankokat és a befektetési vállalkozásokat. Ez a szolgáltatók körében az állományi expanzió és az állományarányos bevételek különböző mértékű csökkenésével járt. Egyidejűleg a magas likviditási költségek, illetve az ügyfelekért folytatott éles verseny költségvonzata miatt szűkültek az üzleti marzsok, a verseny erőfeszítések következtében elért állományi expanzióval szemben csökkent az eszközök jövedelmezősége, illetve a költségfedezeti mutatók értéke. Az említettek nyomán magas szintről számottevően csökkent a tőkejövedelmezőség a bankrendszer tekintetében egy év alatt 5%-ponttal, a teljes pénzügyi szektor esetében pedig közel 6%-ponttal. Végül, a mérséklődő jövedelmezőség következtében romlott a pénzügyi rendszer belső tőkésítési képessége, vagyis az adott időszakban a tőkeszükséglet növekedésének az a része, amelyet a szolgáltatók saját eredményből nem, hanem csak külső forrásból képesek fedezni. 4

5 A pénzügyi szektor működését meghatározó legfontosabb környezeti kockázatokkal kapcsolatban az alábbi fő megállapítások érdemelnek figyelmet: - A folyamatban lévő válság a jelenlegi általános várakozás szerint jelentésünk egyéves időhorizontján nem, vagy csak kevéssé enyhülhet. A legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy a fejlett gazdaságok folyamán végig stagnáló, vagy enyhén recessziós környezetben fognak működni, mielőtt a konjunktúraciklus újbóli javulása a világgazdaságot friss lélegzethez juttathatná. Ez a magyar gazdaság szempontjából döntő fontosságú Nyugat- Európa kilátásaira is vonatkozik. A kelet-közép-európai régió konjunktúrája hasonlóan gyengül, de egyes országaiban akár gyors ütemű, törésszerű kiigazításra is sor kerülhet. A külső kereslet gyengülése miatt reális veszély, hogy a magyar gazdaság hosszabb időre a jelenlegihez hasonló, stagnálás közeli állapotban maradhat. - A világgazdasági lassulás és a pénzügyi szektor folytatódó válsága együttes hatásaként tartósan számítani kell a szokásosnál jóval magasabb kockázati felárra, illetve a szűkös likviditásra és finanszírozási lehetőségekre, különösen hosszabb lejáratú források esetében. Nem zárható ki a pénz- és tőkepiaci bizalomhiány időközönkénti újbóli gyors és jelentős mértékű növekedése sem, különösképpen a globális rendszerkockázatot megtestesítő szolgáltatók némelyikének esetlegesen bekövetkezhető kríziseivel kapcsolatban. Ilyen esetekben számítani lehet a jegybankok és kormányok hatékony fellépésére, amely a pénzügyi piacokon keletkezett zavarokat jelentősen csillapítja, illetve a nagyobb kilengéseket átmenetivé teszi. Az említett zavarok, illetve kilengések azonban a magyar pénzügyi szolgáltatók sokktűrő képességét is alaposan próbára tehetik. - Hasonló módon számítani kell arra, hogy a globális pénzügyi szektor jövedelmezősége és belső tőketermelő képessége tovább csökken, miközben a külső forrásból történő tőkeszerzés a tőkepiac romló feltételeiből kiinduló befektetők óvatossága miatt egyre nehezebbé válik. Az ennek nyomán létrejövő szolvenciaválság negatívan csatolhat vissza a makrogazdasági teljesítményre és a pénzügyi szektor intézményi stabilitására is. Ilyen körülmények között egyedül az átlagosnál jövedelmezőbb szolgáltatók számíthatnak érdemi kockázati expanziójuk fedezetéhez elegendő tőke megszerzésére. - A fentiekre tekintettel a likviditás, a tőkehelyzet és a jövedelmezőség kockázatait egyaránt magas szintűnek kell tekintenünk. Mint említettük, a magyar pénzügyi szektor, elsősorban pedig a bankok számára kulcsfontosságú külföldi finanszírozási és tőketámogatás egyelőre rendelkezésre áll. Ennek azonban az a feltétele, hogy a magyar szolgáltatók jövedelmezősége azonos kockázati paraméterek mellett tartósan versenyképes legyen más, rendelkezésre álló felhasználási alternatívákkal. Ebből a szempontból jelentős kockázat a hazai pénzügyi szektor jövedelmezőségének mérséklődő irányzata. - A fennálló helyzetben számítani kell a magyar pénzügyi szektor hitelkockázatainak növekedésére, változatlanul jelentős piaci kockázatok mellett. E tekintetben a lakossági adósságszolgálati ráta magas szintje és gyors növekedése, az ingatlanpiaci kereslet visszaesése, a közép-kelet-európai banki kihelyezések rendkívül gyors gyarapodása, és a hazai gazdasági növekedés jelenleg fenyegető tartósan alacsony szintje tekinthető érdemi figyelmeztető jelnek. Ilyen körülmények között szükségesnek látjuk az eddigieknél is körültekintőbb hitelbírálatot és a hitelezési feltételek szigorítását, illetve a felelős hitelezés normáinak betartását. Ezzel egyidejűleg a hitelpiaci ügyfeleknek is törekedniük kell a felelős eladósodást eredményező magatartásra. 5

6 - A működési kockázatok tekintetében különösen fontosnak tartjuk a szolgáltatói értékesítés egyre nagyobb részét bonyolító ügynökök megfelelő ellenőrzését, esetükben a szolgáltatói felelősség biztosítását. Aggasztónak tartjuk továbbá a magánnyugdíjpénztárak esetében immár tartósan fennálló befizetőazonosítási problémát. Végül, fel kívánjuk hívni a figyelmet az erősen szórt tulajdonosi szerkezetű, tőzsdén nem jegyzett szolgáltatók esetében, a gyenge tulajdonosi ellenőrzés miatt jelentkező számottevő személyi kockázatra, különösen a biztosító egyesületek és a szövetkezeti hitelintézetek tekintetében. 6

7 2. Kockázati körkép, Makrogazdasági környezet A jelzálogpiaci válság fejleményei: likviditási krízisek, növekvő tőkehiány 1. Az észak-amerikai ingatlanpiacról kiindult jelzáloghitel- és értékpapírosítási válság tekintetében folytatódik a veszteségek feltárása, elszámolása és feldolgozása. A világ vezető kereskedelmi bankjai és brókercégei október közepéig mintegy 600 milliárd dollár értékű eszközt írtak le ebben a körben, a biztosítói szektor pedig az említett összegnél egy nagyságrenddel kisebb veszteséget szenvedett el. Ez azt jelenti, hogy a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) által becsült várható összes leírás mintegy fele már megtörtént. Az említett körbe tartozó veszteségek majdani tényleges végösszege azonban változatlanul bizonytalan, azok összege az ingatlanpiac folytatódó süllyedése miatt felülről nyitottnak tekintendő, teljes feltárásuk és feldolgozásuk pedig csak további egy-két éves távlatban várható. Időközben a szóban forgó jelzáloghitelek mögött álló fedezetek realizálásából származó, a veszteségeket csökkentő megtérülésekre is sor kerülhet. Nagyobb arányú megtérülés azonban e jelentés tizenkét hónapos időhorizontján belül nem valószínű, mert az észak-amerikai ingatlanpiac jelenlegi állapota kizárja a fedezetül lekötött ingatlanok gyors és tömeges értékesítését. 2. A válság menetére jellemző, hogy a veszteségek feltárását visszatérően különböző méretű és fajtájú pénzügyi szolgáltatók ellehetetlenülése, illetve csődjei kísérik. Ilyen krízispontokra került sor legutóbb néhány kiemelkedően nagyméretű észak-amerikai és európai szolgáltató ellehetetlenülése nyomán szeptemberben. Az említett helyzetekben a pénz- és tőkepiacokon jellemzően nagyfokú bizalmatlanság alakul ki, a kockázati felárak pedig drámai mértékben emelkednek. Ugyancsak jellemző, hogy a helyzet normalizálása csak a jegybankok és a kormányok határozott beavatkozása nyomán következik be, amely egyrészt az egészen rövid lejáratú likviditás biztosítására, illetve a szolgáltatói veszteségek jelentős részének társadalmasítására irányul. Az ilyen krízisek közötti időszakokban a globális likviditási helyzet általában javul, de csak részben és felemás módon, mert a hosszabb lejáratú finanszírozás továbbra is szokatlanul, és az utóbbi hónapokat tekintve növekvő mértékben drága, az adósságpapírok piacai pedig jellemzően korlátozottan likvidek. 3. A globális likviditási probléma kezelésével párhuzamosan az elszenvedett veszteségek miatt megsemmisült banktőke pótlása válik mindinkább elsődleges feladattá. A kérdés nagyrészt azért központi jelentőségű, mert a bankrendszer nem megfelelő tőkésítése törvényszerűen a banki kockázatvállalás, illetve azon belül a hitelexpanzió, közvetve pedig a 7

8 gazdasági növekedés komoly akadályát képezi. E tekintetben a fennálló helyzet alapvető sajátossága, hogy a bankrészvények a folyamatban lévő válság során markánsan leértékelődtek. A magas kockázatú befektetésnek számító banktőke piaci hozamkövetelménye jelenleg igen magas, és a bankrendszer pillanatnyi átlagos jövedelmezősége alapján nehezen realizálható. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a globális bankrendszer a jelenlegi válság során elveszített tőkének eddig csupán kétharmadát volt képes pótolni, elsősorban különféle szuverén alapok befektetései révén. Tekintettel a további tőkeigényhez kapcsolódó hozamkövetelményekre, növekvő mértékben tapasztalható irányzattá vált az alacsonyabb jövedelmezőségű banki tevékenységek visszafogása, illetve az ilyen területeken történő tőkefelszabadítás. Ez a gyakorlat a világgazdaságot a gyengülő konjunktúra felé tereli, és a helyzet további súlyosbodása esetén egyfajta banki szolvenciaválság lehetőségét vetíti előre. Az elvesztett tőke pótlásával kapcsolatban időről-időre felvetődik a veszteségek szocializálásának, vagyis állami tőkejuttatásnak a szükségszerűsége is. Ez a megoldás azonban nagyarányú erkölcsi kockázattal jár, és hosszabb távon a piaci alapú gazdasági rendszer működését veszélyeztetheti. Az S&P 500 részvényindex egyéves alakulása Az FTSE 100 részvényindex egyéves alakulása Forrás: Bloomberg Forrás: Bloomberg 4. Bár a jelzálogpiaci válság még folyamatban van, a gazdaságpolitika és -szabályozás számára levonható tanulságok elemzése már régóta, számos fórumon és nagy lendülettel folyik. Az eddigi javaslatok főként a pénzügyi felügyeleti szabványok, a jegybanki politika, a számvitel, az értékpapírosítási eljárások és a hitelminősítő ügynökségek szabályozása terén merültek fel és e pillanatban jellemzően a szakmai vita és ajánlások megfogalmazásának szakaszában vannak. Az említett munka fontos sajátossága azonban, hogy jellemzően a jelenlegihez hasonló válságok ismételt kialakulásának megelőzésére irányul, és csak jóval kevésbé érinti a folyamatban lévő válság gyors és hatékony megoldásánek lehetséges módjait. Erre tekintettel kevéssé valószínű, hogy a jelenleg formálódó gazdaságpolitikai és szabályozási javaslatok nagy részének már e jelentés időhorizontján belül komolyabb hatása lehetne. A globális konjunktúra alakulása: csökkenő inflációs, növekvő recessziós veszély 5. A világgazdasági növekedés a fél évvel korábbi irányzathoz képest markánsabban lassul. Az akkor jellemző globális stagflációs kilátások mögött rejlő bizonytalan és ingadozó egyensúly jelentős mértékben eltolódott a recessziós veszély irányába. A gyengülő konjunktúra 2008 második negyedében világméretekben jól kirajzolódó jelenséggé vált. Észak-Amerikában a GDP kis mértékben bővült, Európában és Japánban már enyhén csökkent, a fejlődő Ázsia pedig magas növekedési ütemről korrigált lefelé. Növekszik az esély, hogy 2008 második felében a fejlett gazdaságok mérsékelt recesszióba süllyednek, s ettől az állapottól 2009 első felében legfeljebb csekély pozitív elmozdulás várható. 8

9 6. A fentiekkel egyidejűleg csökkenőben van a globális inflációs veszély. A nyersolaj ára a július eleji csúcs óta alig több, mint felére csökkent, és egyes mezőgazdasági termékek árszintje is számottevően mérséklődött. Az elsődleges termékek árszintjével kapcsolatos inflációs kockázat a soktényezős meghatározottság miatt változatlanul jelentős, de az árnövekedésre alapozott piaci spekuláció lendülete megtört, és a további áremelkedés fundamentumai egyre inkább hiányoznak. Mindebből azonban nem következik az, hogy a recessziós veszély a jegybanki politika globális méretekben történő nagyarányú lazításával már rövid távon is orvosolható lenne, mert az infláció jelenlegi szintje még mindig szokatlanul magas, a jegybanki politika pedig világméretekben inkább lazának tekinthető. E helyzet a gazdasági növekedés szempontjából is kritikus, mert a fejlett gazdaságokban a bérek növekedése pillanatnyilag elmarad az inflációtól, a fogyasztói bizalom pedig a pénzügyi válságra tekintettel gyengül. Mindez a fogyasztási kereslet érdemi csökkenésével fenyeget. 7. A világgazdaság kilátásait számottevő mértékben rontja a tőkepiacok kedvezőtlen alakulása. Elsősorban a részvénypiac helyzete kritikus, amennyiben a különböző nemzeti és regionális részvényindexek értéke a negyedik negyedévi helyi csúcshoz képest október közepéig jellemzően 30-65%-kal süllyedt, ami a befektetett összes vagyon piaci értékét közel 15 ezermilliárd dollárral csökkentette. Az említett folyamat fontos részét alkotta a pénzügyi szektor részvényeinek az átlagot jelentősen meghaladó leértékelődése. A süllyedő részvénypiac miatti vagyonveszteség keresleti hatása pedig az általános gazdasági konjunktúra gyengülésének jelentős tényezője. További kedvezőtlen jelenség a banki és vállalati adósságeszközök piacán tapasztalható magas hozamkövetelmény, illetve a szóban forgó piacok némelyikének szokatlanul alacsony likviditása. Az utóbbi, fentebb már említett jelenség természetesen a befektetők által érzékelt hitelkockázat nagyarányú növekedését tükrözi. A kötvénypiacok ilyen állapota tovább fokozza a globális bankszektorban kialakult tőkehiánynak a gazdasági konjunktúra tekintetében fennálló kárpotenciálját, mert a szükséges időpontban és kibocsátói szempontból ésszerű költségszint mellett elérhető tőkepiaci finanszírozás hiányában a banki finanszírozásra a szokásosnál nagyobb teher hárul. 8. A fentiekben körvonalazott körülmények alapján jól érzékelhető a pénzügyi szektor és a világgazdasági konjunktúra egymást szorosan átfedő kockázati szerkezetének eltolódása. Az idő haladtával csökken a közvetlenül az észak-amerikai jelzálogpiaci, illetve az abból adódó értékpapírosítási válságból származó, ún. elsődleges veszteségek hatása, viszont egyre inkább növekszik az említett válság tovaterjedő hatásaiból, a gyengülő tőkepiacokból és gazdasági konjunktúrából származó ún. másodlagos veszteségek szerepe. Így, bár az előbbi osztályozás szerinti elsődleges veszteségek tekintetében az elkövetkező tizenkét hónapban javuló kép várható, a pénzügyi szektor, és ezen belül elsősorban a bankok helyzetét növekvő mértékben veszélyeztethetik a fokozódó hitelkockázatok miatti veszteségek, illetve egyes tőkepiaci instrumentumok esetleges további leértékelődése. A bankszektor és a reálgazdasági konjunktúra között pedig jelentős a negatív visszacsatolás esélye, amennyiben a bankrendszer 9

10 veszteségei és gyenge tőkésítési képessége érdemben visszafoghatja a globális hitelkínálatot, és súlyosbíthatja a világgazdasági konjunktúra gyengeségét. Európa helyzete: lassuló gazdaság, gyengülő ingatlanpiac, magas infláció 9. Az európai gazdaság helyzete második feléig érdemben kedvezőbbnek tűnt, mint az észak-amerikai kép. A gazdasági konjunktúra erősebbnek mutatkozott, az infláció a dollárral szemben felértékelődő euróval összefüggésben elmaradt az észak-amerikaitól, s az ingatlanpiaci helyzet is jóval kiegyensúlyozottabbnak tűnt. Az értékpapírosítási válság Európában lényegesen kisebb veszteségekkel járt, különösen az Eurótérség keretein belül, melynek nyomán az európai bankrendszer üzleti teljesítménye a gazdasági ciklus csúcsán jellemző helyzetre emlékeztetett. Az elmúlt egy évben azonban e feltételek érzékelhető mértékben romlottak, Európa konjunkturális helyzete pedig egyre inkább az Egyesült Államokéhoz válik hasonlóvá, illetve annál is kedvezőtlenebbé. 10. A fenti megállapítás elsősorban az európai gazdaság növekedési teljesítményére vonatkozik első felére, de különösen a legutóbbi hónapokra a konjunktúra ütemes romlása volt jellemző. Az év második negyedében a GDP az Eurótérség legnagyobb gazdaságaiban és a térség átlagára vonatkozóan is csökkent, a brit gazdaságban pedig stagnáló állapot jött létre. A különféle bizalmi, illetve konjunktúraindexek és egyéb részinformációk figyelemre méltó egyöntetűséggel a konjunktúra további gyengülését jelzik előre. Ezzel egyidejűleg az infláció az európai jegybank által megjelölt középtávú célütem kétszeresére gyorsult, ami az EKB-t hasonló arányú, a hozamgörbe rövid végén is pozitív reálkamatot eredményező kamatemelésre késztette. Európaszerte számottevően lanyhult az ingatlanpiaci konjunktúra, a korábban túlfűtöttnek tűnő angol, ír és spanyol ingatlanpiacon pedig az ingatlanárak jelentős esése következett be. 11. Az értékpapírosítási válság, valamint a gazdasági konjunktúra és az ingatlanpiac ezt követő gyengülése az európai bankrendszert kifejezetten erős pozícióban érte, az üzleti dinamika, a jövedelmezőség, és a szolvenciahelyzet szempontjából egyaránt. Ez különösen a nagybankokra mondható el, amelyek átlagos tőkejövedelmezősége 2006-ban a történelmi összevetésben igen magas, 15-20%-os sávban mozgott. A világgazdaság és a globális pénzügyi szektor nehézségei azonban Európát sem hagyták érintetlenül. A bankrendszer jövedelmezősége második felétől kezdve érdemi mértékben csökkent, ami mögött részben az értékpapírosítási válsághoz kapcsolódó növekvő leírások, részben a kamatmarzs szűkülése, részben pedig a nem-kamatjellegű jövedelemnek a tőkepiac és a befektetési banki tevékenység gyengélkedésével összefüggő visszaesése álltak. 10

11 12. Az európai bankrendszer jövedelmezősége a legutóbb kialakult alacsonyabb szinten is jelentős. Az értékpapírosítási válsággal összefüggő veszteségeket piaci forrásból mintegy háromnegyedes arányban sikerült pótolni, amelynek következtében az átlagos szolvenciaszint csupán mérsékelten romlott kora őszre azonban egyes bankok helyzete kritikus mértékben megrendült, ami elsősorban a pénz- és tőkepiacon kialakult nagyfokú bizalomhiányból származó finanszírozási nehézségekkel függött össze. A kialakult helyzetre az európai kormányok rendkívüli intézkedésként nagyarányú állami tőkepótló és garanciakeretek bejelentésével, valamint a betétbiztosítási védelmi szint látványos megemelésével válaszoltak. Mindezt figyelembe véve az európai bankrendszer további fő kockázatának a romló konjunkturális helyzet tűnik, főként az üzleti dinamika várható csökkenésével és hitelkockázatok növekedésével összefüggésben. Közép-Kelet-Európa: túlfűtöttség és korrekció 13. A magyar gazdaság és pénzügyi szektor helyzetét befolyásoló sajátos nemzetközi tényező a közép-kelet-európai régió növekvő stabilitási kockázata, a térségre jellemző túlfűtöttségi probléma miatt. Ez a térségi probléma magyar szempontból többféleképpen is számottevő hatást fejthet ki: részben a kereskedelmi kapcsolatokon, részben magyar pénzügyi szolgáltatók külföldi tevékenységén, részben pedig a tőkepiaci befektetőkre jellemző erős regionális szemléletből adódó kapcsolaton keresztül. A regionális kockázat természetesen a régió pénzügyi rendszerét finanszírozó, vagy abban közvetlenül szerepet vállaló bankok viselkedését is befolyásolhatja, csökkentve vagy növelve az adott régióval szembeni tőke- és finanszírozási pozícióvállalás mértékét. 14. A KKE-régió több jelentős gazdasága (pl. Csehország, Lengyelország és Szlovákia) a viszonylagos makrogazdasági kiegyensúlyozottság állapotában van, s a globális és európai konjunktúra általános trendjét követő fokozatos lassulása várható. Más gazdaságokra (Bulgária, Oroszország, Románia, Ukrajna és a balti országok esetében) azonban vagy jelentős, illetve egyes esetekben fokozódó túlfűtöttség jellemző, vagy éppenséggel a korábbi túlfűtött állapotot követő korrekció, amely a magas infláció és az erősen lassuló gazdasági növekedés együttesével írható le. 15. A helyzet tehát korántsem egyöntetű, és differenciált megítélést kíván. A lassuló európai konjunktúra például lehetőséget teremt a kiegyensúlyozottabb gazdaságok számára, hogy a túlfűtöttségi problémát jelentősebb törések nélkül, fokozatosan korrigálják. Kedvezőtlenebb azonban a helyzet a már kibontakozott, hevesebb lefolyású makrogazdasági korrekció esetén, illetve olyan esetben, amikor a gazdaságpolitika viszonylag kiegyensúlyozatlan helyzetben éppen a lanyhuló konjunktúra negatív jövedelmi hatásait igyekszik ellensúlyozni. A KKE-régióban jelenleg mindkét utóbb említett esetre találunk példát. Ezek egyik fő veszélye az, hogy egy jelentősebb spontán makrogazdasági korrekció az 11

12 érintett országokat finanszírozó külföldi bankokat is számottevően érintheti, illetve hogy egy e tekintetben bekövetkező kedvezőtlen tapasztalat érdemben csökkentheti a nemzetközi bankközösségnek a régió iránti elkötelezettségét. Magyarországi feltételek: javuló belső kereslet, lassuló export 16. A magyar gazdaság helyzete változatlanul ellentmondásosnak tűnik. A költségvetési egyensúly továbbra is a hiány nagyarányú csökkentését előirányzó konvergenciaprogram céljaival összhangban alakul, ami a forint stabilitására kedvező hatással járt. A konvergenciaprogram 2008-ra a hiány jelentősen csökkenő ütemű mérséklését irányozta elő, ami a fiskális politika megszorító erejének lanyhulásával egyenértékű. Ennek nyomán az év első felében a magánszektor foglalkoztatási szintje és a reálbérszínvonal marginálisan emelkedő pályára került, a lakosság fogyasztási kiadásaiban pedig lassú konszolidáció jelei mutatkoznak. A gazdaságot érdemben, bár egyszeri jelleggel erősíti a mezőgazdasági termelésnek a kedvező időjárás miatti számottevő emelkedése, a évi nagy visszaesést követően erősen javuló terméseredményekből adódóan. A magas terményárak következtében a várható jó termés jövedelmi hatása különösen kedvezőnek ígérkezik. 17. A fiskális politika azonban továbbra is szigorú, a belföldi kereslet és a gazdasági növekedés pedig változatlanul gyenge. Utóbbiban egyre növekvő szerepet játszik az európai konjunktúra általános lassulása. Különösen szembetűnő a korábban erős növekedést felmutató, döntően feldolgozóipari áruexport lendületvesztése, továbbá az építőiparnak az infrastrukturális beruházások alacsony szintjével és a lakáspiaci kereslet jelentős visszaesésével összefüggő gyenge teljesítménye. A magyar gazdasági konjunktúrát mindezek eredményeképpen főként a külső kereslet lendületvesztése oldaláról fenyegeti veszély. Reális lehetőség, hogy a jelenlegi marginális gazdasági növekedési ráta az elkövetkező egy évben érdemben nem emelkedik, vagyis egyfajta stagnálásközeli állapot stabilizálódására kerül sor. 18. A magyar gazdaság további jelentős problémája a döntően importált hatásokból származó, főként az energia- és nyersanyagárak által hajtott jelentős inflációs nyomás. A Jegybank stabilizációs erőfeszítései nyomán egyrészt emelkedett a rövidlejáratú forint kamatszint, másrészt erősödött a forint. E folyamat kockázata egyrészt a negatív konjunktúrahatásban, másrészt az államkötvény-hozamok emelkedéséből származó pénzügyi veszteségekben rejlik közepe óta az inflációs kilátások, főként a csökkenő energiaárakkal és a kedvező mezőgazdasági terméseredményekkel összefüggésben érdemi mértékben javultak. Az államkötvénypiac azonban a legutóbbi globális válságesemények hatására tovább gyengült, és kisebb mértékben bekövetkezett a forintárfolyam negatív irányú korrekciója is. 12

13 19. Külön említést érdemel a lakáspiaci kereslet első félévi nagyarányú visszaesése. A jelenség méreteit tekintve úgy tűnik, hogy jelentős részben a nyugat-európai ingatlanpiac gyengeségének tovaterjedéséről van szó. A kapcsolat ott fedezhető fel, hogy különösen a budapesti lakáspiacon jelentősen esett a nyugat-európai kiskereskedelmi és intézményi ingatlan-befektetők kereslete, ami az amúgy is lanyha piaci keresletet tovább csökkentette. Ennek ellenére az építőipar teljesítménye a korábbi nagyarányú visszaesést követően harmadik negyedétől kezdődően már nem csökkent tovább, hanem részben az állami útépítési kiadások némi újbóli erősödése következtében egyfajta stagnálásközeli állapotot mutat. 20. A fentiekből következik, hogy a magyar gazdaságban jelentkező összkereslet dinamikája 2008-ban jelentős szerkezeti változáson megy keresztül. Egyrészt a főként belföldi keresletre támaszkodó ágazatok, ezen belül az építőipar, a kereskedelem és más szolgáltatások körében konszolidáció tapasztalható, másrészt a döntően külső kereslet által hajtott, és a korábbiakban húzóerőként érvényesült feldolgozóipar számottevően lassul. Ehhez a mérleghintaszerű elmozduláshoz képest a mezőgazdasági termelés évi gyors növekedése különleges és egyszeri jelenséget képvisel. A fenti átrendeződésből a hazai gazdaság összteljesítményére nézve akkor nem származnak nagyobb arányú kockázatok, ha az export és az ipari termelés lassulása csak átmeneti és viszonylag rövid ideig tart. A külső kereslet tartós, vagyis a magyar gazdaság nagyfokú nyitottságát figyelembe véve egy-két negyedéven túl terjeszkedő dekonjunktúrája esetén azonban fokozódó mértékben fenyegetne az exportszektor gyengeségének tovaterjedése, a belső kereslet érdemi gyengülése útján. 21. A hazai makrogazdasági helyzet alapvetően kedvező összetevője a fiskális egyensúlynak közepe óta bekövetkezett nagyarányú javulása és a gazdaság külső finaszírozási szükségletének hasonló mértékű csökkenése. Az államháztartás hiánya 2008-ban várhatóan a vonatkozó maastrichti kritérium közelébe süllyed, a nettó külső finanszírozási szükséglet pedig az ikerdeficit-elmélet logikáját követve hasonló mértékben csökken. E két egyensúlyi mutató határozottan kedvező alakulása igen jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a forint stabilitása az elmúlt két év világméretű pénzügyi zavarai ellenére is fennmaradhatott, sőt javulhatott. Az e körhöz tartozó kockázatok piaci megítélése számottevően javult, bár továbbra is kedvezőtlenebb annál, amit a szóban forgó egyensúlyi mutatók tényszerű alakulása indokolna. Ez utóbbi jelenségben elsődleges szerepet játszik a befektetők által érzékelt politikai kockázat, a tavaszán létrejött kisebbségi kormányzással, a parlamenti választások közeledésével, és a gyengülő konjunktúrából származó gazdaságpolitikai és fiskális kockázatokkal összefüggésben. 22. Ezen a ponton érdemes rámutatni a bankrendszer és a makrogazdasági folyamatok közötti szoros összefüggés egy kritikus pontjára. E tekintetben figyelemre méltó az elmúlt évek hitelexpanziójának gyors lendülete, ami a hitelpenetrációs ráta számottevő 13

14 emelkedésével járt együtt. Az említett hitelexpanzió ismeretes módon főként a kiskereskedelmi hitelezésből táplálkozott, s a háztartások adósságszolgálati rátájának gyors növekedését eredményezte. Az utóbbi jelenség egyrészt a kiskereskedelmi hitelexpanzió, illetve azon belül főként a fogyasztási hitelezés lassulását indokolná. Másrészt viszont célszerű figyelembe venni, hogy a bankhitel ma már jelentős szerepet játszik a belföldi fogyasztás finanszírozásában, és pillanatnyilag kiemelkedően fontos a fentiek szerint jelentősen lecsökkent külső finanszírozási szükséglet kielégítésében. Erre tekintettel kijelenthető, hogy a kiskereskedelmi hitelezésben bekövetkező jelentősebb korrekció egyúttal jelentős mértékű makrogazdasági hatással is járna, amennyiben a magyar gazdaságnak a kereslet és az összjövedelem megváltozott szintjein új egyensúlyi állapotot kellene találnia A pénzügyi szektor fő kockázatai 23. A hazai pénzügyi szektornak és ügyfeleinek az elkövetkező egyéves időszakban várhatóan a következő fő kockázatokkal kell számolnia: - változatlanul drága pénz- és kötvénypiaci források, különösen a hosszabb lejáratokra, illetve visszatérő globális pénz- és tőkepiaci sokkok egyes nagyintézmények helyzetének romlása következtében; - csökkenő mértékben elérhető és magasabb hozamkövetelményű banktőke; - az anyabanki támogatás csökkenése, az anyabankok esetlegesen változó helyzete és stratégiája függvényében; - a hitelkockázatok növekedése gyengülő világméretű és európai gazdasági konjunktúra, a lakossági ügyfelek fokozódó eladósodottsága, illetve egyes vállalati ügyfelek romló üzleti kilátásai miatt; - jelentős piaci kockázatok (jelentős piaci volatilitás és magas részvénypiaci trendkockázat) a bankmérleg növekvő devizatartalmával és a jenhitelezéssel, illetve a kedvezőtlen tőkepiaci helyzet miatt a bankok, biztosítók és befektetési vállalkozások kereskedési eredményeivel és átértékelési veszteségeivel, valamint az alapszerűen kezelt megtakarítási formák hozamteljesítményével kapcsolatban; - fokozódó üzleti verseny, szűkülő kamat- és jutalékmarzsok; - romló eredménykilátások, csökkenő eszköz- és tőkejövedelmezőség, illetve belső tőkésítési képesség; - fokozódó regionális kockázat, a külföldi szolgáltatói tevékenység növekvő súlyával összefüggésben; - egyes működési kockázatok fokozódása, elsősorban a növekvő súlyú ügynöki értékesítésből származóan; és végül - a befektetési vállalkozások esetében egyelőre nem ismert a CRD bevezetésének a tőkemegfelelési mutatóra gyakorolt hatása. 14

15 24. Az előzőekkel szemben a pozitív oldalon a következő tényezők vehetők figyelembe: - a magyar gazdaság egyensúlyi helyzete jelentősen javult, kilátásainak korábbi kedvezőtlen befektetői megítélése számottevően enyhült; - a magyar gazdaságban a belföldi kereslet 2008 első felében konszolidálódó irányt követett, a gazdasági növekedés hajszálnyival erősödött; - a hazai pénzügyi szolgáltatók relatív jövedelmezősége nemzetközi összevetésben változatlanul magas, nagykereskedelmi forrásigényük nagy részét továbbra is szilárd helyzetű anyabankok biztosítják. A fentiek egyenlegeképpen a bankrendszerhez kapcsolódó likviditási, tőkeellátottsági és jövedelmezőségi kockázatokat a jelen helyzetben, előző jelentésünkhöz képest emelkedő besorolással magasnak tekintjük. a. Likviditási kockázat: komoly veszélyek, főként külső forrásból 25. A magyar pénzügyi szektorban a likviditási kockázat a rendszer egésze szempontjából elsősorban és kiemelkedően a bankrendszer tekintetében jelentős tényező. Az elmúlt években, és különösen a kiskereskedelmi hitelezésnek a folyó évtized elején bekövetkezett felgyorsulása óta a bankrendszer likviditási helyzete több-kevesebb folytonossággal, trendszerűen romlott. Az említett irányzat főként az ügyfélhitel-állománynak az összes eszközt meghaladó növekedésével, vagyis az eszközoldali likviditási helyzet szorosabbá válásával, a hitel-betét arány növekedésével, vagyis a nagykereskedelmi forrásoknak való kitettség növekedésével, illetve a jellemzően rövid lejáratú források és a gyarapodó hosszú lejáratú kihelyezések közötti feszültség halmozódásával jellemezhető. Az itt leírt folyamatokat mindvégig nagymértékben enyhítette a külföldi anyabankok hazai leányintézményeiket finanszírozó tevékenysége, a legutóbbi egy évben viszont jelentősen súlyosbította az értékpapírosítási válsággal járó világméretű forrásszűke tavaszi jelentésünkben a magyar bankrendszer likviditási helyzetének számottevően kedvezőtlen változásáról számoltunk be. A változást a kiskereskedelmi eredetű források oldaláról a háztartások csökkenő pénzügyi megtakarítási képességével és a dezintermediáció folyamatával, vagyis a pénzügyi eszközök szerkezetének a bankbetétek rovására és az alapszerűen kezelt megtakarítási formák javára történő eltolódásával magyaráztuk. A nagykereskedelmi eredetű források tekintetében pedig a kockázati felárak globális méretekben jelentős növekedését, egyes adósságpiacok felszáradását, illetve az elérhető lejáratok érdemi rövidülését jelöltük meg. 15

16 27. További fél év elteltével a helyzet néhány tekintetben javulni látszik. A legfontosabb változás, hogy a kedvezőtlen tőkepiaci helyzet következtében a banki ügyfélbetétek viszonylagos népszerűsége ismét számottevően emelkedett, a dezintermediáció szorítása pedig enyhült. Ugyancsak kedvező változás, hogy a magyar bankrendszert finanszírozó nagykereskedelmi új források jellemző lejárata nem rövidült tovább, sőt, e tekintetben első felében mérsékelt javulás következett be. 28. A fenti kedvező változások azonban nem jelentik azt, hogy a bankrendszert fenyegető likviditási kockázatok csökkentek volna. Ez azért van így, mert az ügyfélbetét-állomány növekedését alapvetően gátolja a háztartások és a nem-pénzügyi vállalatok korlátozott pénzügyi megtakarítási képessége. Ezzel összefüggésben változatlanul fennáll, sőt tovább fokozódott a hazai bankrendszernek a határon keresztüli finanszírozásra való ráutaltsága. Mint feljebb már említettük, a külföldi források tekintetében a helyzet kedvezőtlenül változott, amennyiben a magyar bankok szempontjából döntően fontos valuták kockázatmentes kamatszintje az utóbbi időben jelentősen emelkedett, illetve mert a kockázati felárak a teljes hozamgörbe mentén szokatlanul magasak, a futamidő hosszabbodásával pedig számottevően emelkednek. E helyzet jelentős nyomást gyakorol a banki kamatrésre, és az eszközoldali likviditás érdemi szűkülése, illetve a lejárati összhang gyengítése irányában hat. További probléma a globális likviditási helyzet időről-időre visszatérő markáns átmeneti romlása, amely a hazai szolgáltatók sokktűrő képességét alaposan próbára teheti. Végül, a jelenlegi körülmények között nem tekinthető teljesen biztosnak, hogy a magyar bankok által mindeddig folyamatosan élvezett anyabanki támogatás a jövőben is minden esetben fennmarad. b. Hitelkockázat: emelkedő adósságszolgálat, romló konjunktúra 29. A hitelkockázat mértéke az elmúlt hónapokban tovább növekedett. Ez elsősorban a hitelexpanzió változatlan lendületével, illetve a hitelpenetrációs ráta folytatólagos gyors emelkedésével függ össze. Utóbbi különösen a háztartások tekintetében aggasztó. E szektor átlagos adósságrátája (adósság / rendelkezésre álló jövedelem) növekszik ugyan, de változatlanul nem tekinthető különösebben magasnak (2008. június végén 53%-os). Más azonban a helyzet az átlagos adósságszolgálati rátával (tőketörlesztés + kamat / rendelkezésre álló jövedelem), amelynek mértéke a hitelkiáramlás jelenlegi lendülete alapján, a Magyar Nemzeti Bank korábbi számításaiból kiindulva végére 15%-os szintre, vagyis mind az eurótérségi, mind pedig az észak-amerikai átlag fölé emelkedhet. A két mutató közötti konfliktus nyilvánvalóan a viszonylag rövid futamidejű hazai lakáshitelek, a fogyasztási hitelek magas aránya, és a fejlett gazdaságokra jellemzőnél magasabb hitelköltség miatt jöhetett létre. 30. A lakossági adósságszolgálati helyzetet tovább minősíti, hogy a rendelkezésre álló jövedelem szabad pénzáramot képviselő része a magyar gazdaságban jellemzően kisebb, mint 16

17 a fejlett gazdaságokban, mert az alapvető élelmiszerekre és a lakhatással összefüggő fix kiadásokra az összjövedelem nagyobb részét kell fordítani. További probléma, hogy a viszonylag alacsony hitelpenetrációból adódóan az adóssággal ténylegesen rendelkező háztartások köre is viszonylag szűk, vagyis az ilyen háztartások átlagos adósságszolgálati mutatója jóval magasabb az összes háztartásra eső átlagértéknél. Végül változatlanul fennálló hiányosság, hogy az egyedi ügyfelek tényleges adósságállományáról a hitelező intézmények továbbra sem rendelkeznek teljes körű és hiteles információval. A fentiekkel szemben hat azonban az a körülmény, hogy a magyar gazdaságban a nem-regisztrált jövedelmek aránya a fejlett gazdaságok átlagát jelentősen meghaladja, s ezért a tényleges adósságszolgálati ráta az utóbbiakkal való összevetésben akár 10-20%-kal is alacsonyabb lehet. 31. A nem-pénzügyi vállalati szektor tekintetében az átlagos adósság- és adósságszolgálati helyzet jóval kedvezőbbnek tűnik, és a hitelexpanzió dinamikája sem annyira aggályos, mint a lakossági körben. E téren 2008-ban kedvező változásnak tekinthető, hogy a bankhitelekre hagyományosan nagymértékben támaszkodó kereskedelem és építőipar, továbbá a mezőgazdaság konjunkturális helyzete stabilizálódik, illetve erősödik. E változással azonban szemben áll a lakáspiac legutóbbi nagyarányú gyengülése, illetve az a kockázat, hogy a döntően feldolgozóipari exportszektor gyengülése az említett erősödőben lévő ágazatokra is továbbterjedhet. 32. A hitelkockázatok tekintetében mindazonáltal érdemi javulást hozhat, hogy a Kormány nyarán döntött a teljes körű lakossági hitelnyilvántartás felállításáról, ami a banki hitelbírálat pontosságát nagymértékben fokozhatja. A hitelpenetrációs ráta huzamosabb ideje tartó gyors emelkedésére tekintettel ugyancsak kedvező jelenség, hogy első felében a belföldre irányuló hitelexpanzió üteme (a valutaárfolyamok átértékelési hatása nélkül számolva) érdemi, bár korántsem drámai mértékben lassult. E jelenségből akár a hitelfeltételek némi szigorítására is lehet következtetni: erre utaló közvetlen bizonyítékok is rendelkezésre állnak a nagyvállalati, illetve a lakossági ügyfélkört illetően egyaránt. A hitelfeltételek általános és jelentős szigorítása azonban egyelőre nem következett be, sőt, jelenleg egyszerre tapasztalhatóak a korábbi lazítási tendenciát továbbvivő, illetve szigorító jellegű szolgáltatói intézkedések. 33. A teljes hitelexpanzió üteme azonban nem lassult, mert a hazai bankrendszer külföldi kihelyezéseinek körében igen gyors állománybővülés tapasztalható. E folyamat nyomán ma már a magyar bankrendszer ügyfélhiteleinek több, mint egytizede külföldi ügyfelekkel szemben áll fenn. A szóban forgó jelenség hitelkockázati megítélése annyiban negatív, hogy a külföldre kihelyezett állomány jellemzően a kelet-közép-európai régió országaiban halmozódik, amelyek közül több gazdaság viszonylag jelentős makrogazdasági és kereskedelmi kockázatokkal jellemezhető. 17

18 34. A devizahitelek aránya első felében az erősődő forint árfolyamhatására tekintettel nem növekedett, viszont 63%-os szinten változatlanul magasnak tekinthető. Az év második negyedében, vagyis az erősödő forint időszakában a vállalati szektorban érdemi méretű valutahelyettesítés bontakozott ki, vagyis a devizahitelek (árfolyamhatástól megtisztított) állománya csökkent, a forinthitel-felvétel pedig erősödött. A lakossági körben hasonló jelenség nem következett be, amit a pénzügyi szofisztikáció alacsonyabb átlagos szintje mellett a vállalatinál jóval magasabb forint valutafelár is indokolhat. Tekintettel a forintnak az elmúlt két évben végrehajtott fiskális kiigazítás eredményeként javuló stabilitására, az euróban és svájci frankban denominált devizahitelek közvetett hitelkockázata változatlanul nem tűnik aggasztónak. Aggályos viszont a lakossági ügyfelekkel szembeni jenhitelezés, tekintettel az ügyfelek természetes fedezetének hiányára, a JPYHUF árfolyam viszonylag magas történeti volatilitására és a jen fundamentális alulértékeltségére. E tekintetben kedvező, hogy a jenhitelezés első felében csak mérsékelt ütemben terjedt. c. Piaci kockázat: kedvezőtlen hozamkörnyezet, növekvő valutaérzékenység 35. A piaci kockázatokkal kapcsolatban ezúttal az egyértelmű és jelentős piaci lejtmenet kockázata tűnik a leginkább fenyegetőnek. Ez elsősorban a globális részvénypiac évi negatív irányzatával függ össze, amelynek az év második felében gyengülő világgazdasági konjunktúra-kilátások számottevő méretű kárpotenciált kölcsönöznek. Az említett tendencia az ügyfelek körében várható negatív vagyoni hatás, továbbá a közvetlenül a pénzügyi szektorban bekövetkező kereskedési és átértékelési veszteségek, és alacsony vagy negatív hozamteljesítmények következményeként különféle sokkokat, illetve fokozott piaci volatilitást is eredményezhet. A részvénypiac kedvezőtlen trendjének hatását a különféle adósságeszközök piacai rövid távon aligha ellensúlyozhatják, tekintettel a jegybanki kamatszint csökkentésének világméretekben korlátozott lehetőségeire, illetve a minden valószínűség szerint tartósan magas hitelkockázati felárakra. Ez az összkép a magyar pénzügyi szektor nemzetközi piaci környezetét is alapvetően meghatározza. 36. A részvényárak jelentős süllyedése szempontjából kedvező, hogy a magyar bankok és biztosítók saját pozíciói viszonylag korlátozottak, és a befektetési vállalkozások tevékenysége is főként kezelt ügyfélvagyonra és bizományosi kereskedelemre összpontosul. A saját pozíciókon keletkezett átértékelési és kereskedési veszteségek, illetve a csökkenő mértékű állományarányos vagyonkezelői díjak viszont együttesen jelentősen negatív eredményhatással járhatnak. 37. A tőkepiaci eszközök körébe tartozó sajátos magyar probléma a forint kötvénypiaci hozamok évi emelkedése, amelyet részben a befektetők csökkenő kockázati étvágya, részben a korábbi várakozásoknál kedvezőtlenebb inflációs teljesítmény, részben pedig a 18

19 makrogazdasági környezettel kapcsolatban már említett politikai kockázat váltott ki. Az ebből származható értékelési és kereskedési veszteségek mértéke a befektetések egységére számítva viszonylag csekély, a teljes veszteségpotenciál viszont a banki, biztosítói és pénztári, stb. államkötvény-portfóliók nagy mérete miatt igen számottevő lehet. Fontos körülmény, hogy a forint államkötvény-hozamok az első félévi emelkedést követően július-augusztusban csökkentek ugyan, de ezt követően a fokozódó globális bizalomhiányra tekintettel tovább emelkedtek. Figyelemre méltó továbbá, hogy az uralkodó befektetői és hitelminősítői nézet szerint a fiskális teljesítménnyel kapcsolatos politikai kockázat a következő parlamenti választások közeledtével növekvőben van. 38. Az itt tárgyalt tőkepiaci irányzatok a hazai biztosítók eredményét is jelentősen érinthetik, annak ellenére, hogy értékpapír-portfólióik tekintetében nem végeznek piaci értékelést, és kereskedési aktivitásuk is korlátozott. Az általános piaci lejtmenet kedvezőtlenül érinti a magyar biztosítók szempontjából egyre nagyobb jelentőségű unit-linked termékek iránti keresletet is, és csökkenti az állományarányos vagyonkezelői díjak mértékét. A bankokat érő eredményhatás ennél jelentősebb, mert kereskedési aktivitásuk is nagyobb, a piaci értékelést folytató intézmények esetében pedig számottevő átértékelési veszteség keletkezhet. Végül a befektetési vállalkozások esetében az eredményhatás mértéke a saját számlás állományok és forgalom arányától függően változóan alakulhat. 39. A tőkepiaci árak évi esésének egyik fő következménye lehet az alapszerűen kezelt megtakarítási formák, vagyis a befektetési alapok, nyugdíjpénztárak, unit-linked biztosítások és egyéb vagyonkezelési szerződések állományainak alacsony, vagy negatív hozamteljesítménye. Bár a veszteségek ez esetben a befektetőt terhelik, az értékesítési, illetve vagyonkezelői díjak csökkenése a pénzügyi szolgáltatók eredményét érdemben érintheti. Számottevő az értékesítésért felelős pénzügyi szolgáltatók reputációs kockázata is, amennyiben egyes befektetési termékeknek a kockázatokat értékelni nem tudó, kevésbé szofisztikált befektetők részére történő értékesítésére került sor. 40. Az alapszerűen kezelt portfóliók hozamteljesítményével kapcsolatban külön említést érdemel a magán-nyugdíjpénztárak újonnan bevezetett választható portfóliós rendszere. A jelenlegi tőkepiaci trendek mellett valószínű, hogy az új rendszer a bevezetés évében számos pénztártag számára csalódást keltő befektetési hozamokat fog eredményezni, aminek egyik oka a növekedési portfólióra vonatkozó, jogszabály által előírt kötelezően magas részvényhányad. Hosszabb távon természetesen igen valószínű, hogy a részvényekhez kapcsolódó befektetési eredmények a kezdeti hozamoknál sokkal kedvezőbbek lesznek, sőt, a évi részvényvásárlás az alacsony belépési ár miatt akár kedvezőnek is bizonyulhat. Ennek ellenére megfontolandó lehet olyan, rugalmasabb szabályozás kialakítása, amely a hosszan tartó és jelentős piaci lejtmenetek alkalmával a pénztárak számára lehetővé teszi defenzívebb portfólió kialakítását, a jelenleg előírtnál alacsonyabb részvényhányad mellett. 19

20 41. A makrogazdasági kockázatokkal kapcsolatban kedvező fejlemény a forint már említett javuló stabilitása, amire az elmúlt két évben végrehajtott költségvetési stabilizáció eredményeként került sor. Ez a kijelentés azonban sokkal inkább a forintnak a hazai árstabilitás szempontjából kedvezően alakuló piaci értékelésére utal, semmint a forintárfolyam változékonyságának csökkenésére. E tekintetben figyelemre méltó, hogy 2008 első kétharmadában a forintnak az árfolyampolitikai szempontból bázisvalutaként kezelt euróval szembeni legerősebb és leggyengébb árfolyama között számottevő mértékű, 16%-os eltérés mutatkozott. Ennél jóval szélesebb sávban ingadoztak az EURHUF árfolyam rövidtávú alakulására vonatkozó befektetői előrejelzések, a nemzetközi piaci folyamatok, a hazai politikai és makrogazdasági események, illetve a jegybanki politika éppen aktuális befektetői megítélése függvényében. Erre alapozva úgy tűnik, hogy a valutaárfolyamok alakulásához kapcsolódó piaci kockázat továbbra is jelentős, még akkor is, ha egy nagyarányú tartós forintleértékelődés esélye ma sokkal kisebbnek látszik, mint két évvel ezelőtt, a fiskális kiigazítást megelőzően. 42. A forint árfolyamkockázatával kapcsolatban ezúttal a magyar bankrendszer kockázatos eszközeinek fokozódó devizatartalmára szeretnénk felhívni a figyelmet. A forint jelentősebb leértékelődése közvetlenül nem járna érdemi nyereséggel vagy veszteséggel, mert a bankok következetesen és nagymértékben zárják valutapozícióikat. A bankok kockázattal súlyozott eszközállományának forintértéke viszont a közel kétharmados devizatartalom miatt számottevően emelkedne, amit a valutahatások szempontjából semleges szavatoló tőke nem tudna követni. Az eredmény a tőkemegfelelési mutató csökkenése, olyan mértékben, amilyet a kockázatos eszközállomány aktuális devizatartalma diktál. Az említett hatást súlyosbíthatja, ha különösen tartós forintleértékelődés esetén a devizahitelek után fizetendő adósságszolgálat forintértékének növekedése az adósok fizetőképességének érdemi csökkenésével jár. Az elmúlt években a bankmérlegek és azon belül a kockázatos eszközök növekvő devizatartalma miatt a bankrendszer ilyen értelemben vett érzékenysége is számottevően növekedett, a bankrendszer árfolyamkockázata tehát a szolvenciamutató stabilitása szempontjából jelentősen nőtt. 43. Végül, a piaci kockázatok kapcsán ismételten meg kell említeni a hazai bankrendszer gyorsan növekvő külföldi kihelyezés-állományát. Amint a hitelkockázatokkal kapcsolatban már jeleztük, a külföldi kihelyezések térnyerése nyomán folyamatosan és jelentős ütemben növekszik a magyar bankrendszernek a közép-kelet-európai régió sajátos makrogazdasági és kereskedelmi kockázataival szembeni kitettsége. E problémakörön belül nem elhanyagolható a célországok valutaárfolyamainak, illetve eszköz- és tőkepiaci árainak mozgásával kapcsolatos piaci kockázat sem. 20

21 d. Jövedelmezőség: fokozódó verseny, csökkenő teljesítmény 44. A magyar bankrendszer tőkejövedelmezősége 2007-ben jelentősen csökkent, a dráguló likviditás, a forrásokért és kihelyezésekért folytatott fokozódó szolgáltatói verseny, illetve a tőkepiac főként év végi kedvezőtlen alakulása következtében. A jövedelmezőség ilyen alakulása nemzetközi összevetésben vizsgálva egyáltalán nem volt kivételes, hanem éppenséggel megfelelt a bankipar világméretű általános trendjének, illetve azon belül az európai bankrendszer aktuális irányzatának. Ennek következtében a magyar bankrendszer átlagos jövedelmezősége továbbra is érdemben meghaladta az európai bankrendszer átlagát. A szóban forgó jövedelmezőségi többlet azonban számottevően csökkent első felében a jövedelmezőség csökkenése változatlan lendülettel folytatódott. Az okok nagyjából ugyanazok, mint 2007-ben. A nettó kamatmarzs szűkülése némileg fékeződött, mert a likviditási helyzet kissé enyhült, nem utolsósorban a hazai dezintermediáció mérséklődő lendületének köszönhetően. A mérséklődő trend azonban változatlan, és egyszerre tanúskodik az emelkedő forrásköltségek importált hatásáról, valamint a szolgáltatói árverseny fokozódásáról. Utóbbinak az értékesítési hálózatok feszített ütemű bővítésén túl jelentős aspektusa például külföldi hitelintézetek és gépjárműfinanszírozó társaságok hazai nem-banki hitelezőkön (pénzügyi vállalkozásokon) keresztüli terjeszkedése. A banki jutalékmarzs ugyancsak csökkent, mert főként a kiskereskedelmi területen növekszik az ügynökök általi értékesítés súlya, ami a saját értékesítéshez képest a bankok számára érdemi bevételkiesést jelent. A kedvezőtlen tőkepiaci helyzet eredményhatása pedig nagyobb volt, mint 2007-ben. 46. A fentiekkel kapcsolatban a pozitív oldalon számításba veendő tény az, hogy a banki tőkejövedelmezőség legutóbbi csökkenése európai viszonylatban kiemelkedő történelmi csúcsszintről kiindulva következett be. Az egységnyi tőkére jutó befektetői hozam ezért még mindig meglehetősen magas, és az azt megtermelő bankok változatlanul lendületes üzleti növekedéssel járó kockázati expanzió belső forrásokból való tőkésítésére képesek. Ez a körülmény a magyar bankpiaci befektetést egyértelműen kedvezővé teszi, illetve a bankrendszer helyzetét és fejlődési kilátásait szilárdítja. 47. Mindazonáltal, jelentős kockázat, hogy a magyar bankrendszernek a fejlett bankpiacokhoz viszonyított jövedelmezőségi előnye a os évi csúcs óta számottevően csökkent. Az utóbbi egy év értékpapírosítási válságának körülményei között a forrásokért folyó világméretű verseny nagyarányú élesedése következett be, a rendelkezésre bocsátott forrásokhoz kapcsolódó hozamkövetelmények pedig emelkedtek. A továbbiakban a globális bankrendszert érintő tőkehiány egyik lehetséges megoldásaként fenyeget a kockázati expanzió lendületének gyors és jelentős csökkenése, aminek jelei első felében az 21

22 európai nagybankok körében már megfigyelhetőek voltak. A kínálati oldal ilyen értelmű korlátozottsága mellett a banküzlet megfelelő szintű jövedelmezőségének fenntartása a nagykereskedelmi források elérhetősége szempontjából alapvető fontosságú. Amennyiben a szolgáltatói verseny hazai állapota miatt ez közvetlenül nem biztosítható, akkor magasabb jövedelmezőséget biztosító piacszerkezeti eseményekre, ezen belül főként jelentős arányú szervezeti konszolidációra lehet szükség. 48. A bankrendszerrel kapcsolatos aggályok részben az egyéb fajtájú pénzügyi szolgáltatókra vonatkozóan is érvényesek. A magyar szolgáltatói piacon a bankok, a nembanki hitelezők, a biztosítók és befektetési szolgáltatók jövedelmezősége a hasonló piaci környezet, a kiegészítő értékesítés és a termékverseny, valamint a pénzügyi csoportosodás tőkeallokációs mechanizmusa miatt jelentős mértékben kiegyenlítődik. Ennek megfelelően a jövedelmezőség legutóbbi jelentős csökkenése nemcsak a bankszektorban, hanem a pénzügyi szektor egyéb részeiben is megfigyelhető volt. Külön említést érdemel a biztosítási szektor, amelyet jelenleg egyidejűleg sújt a kedvezőtlen tőkepiaci környezet, egyes nem-élet ági tevékenységek terén az intenzív és fokozódó verseny, a biztosítható vagyon (lakás, gépjármű) mérséklődő ütemű gyarapodása, illetve a gyenge hazai gazdasági konjunktúrával összefüggésben a biztosítási hajlandóság csökkenése. A nem-banki szolgáltatók tőkejövedelmezősége azonban a süllyedő trend ellenére változatlanul magas, és számottevően meghaladja a bankrendszerben mérhető átlagos szintet. e. Tőkeellátottság: nehéz globális környezet, növekvő piaci kitettség 49. A tőkeellátottság és annak kilátásai a jelen körülmények között a pénzügyi szolgáltatók kockázati körképének sarkalatos kérdése. Mint korábban már említettük, a globális pénzügyi szektor az értékpapírosítási válság érett szakaszában általánosan szűkös tőkehelyzettel küzd, ami főként a válság által elsősorban sújtott bankrendszerre érvényes megállapítás. A kialakult helyzetben piaci, illetve általában külső forrásból különösen nehéz elfogadható költségszintű tőkéhez jutni. Ezért a szolgáltatók jövedelmezősége által biztosított belső tőkésítési képesség a szokásos üzleti feltételek között megszokottnál nagyobb jelentőségű. 50. A hazai szolgáltatók tőkehelyzete az érintett szolgáltatói típusok alszektorai aktuális tőkemegfelelésének átlagára vonatkozóan változatlanul megnyugtató. Az utóbbi fél évben az átlagos tőkemegfelelés szintjében nem következett be érdemi elmozdulás, annak ellenére, hogy időközben bevezetésre került az európai hitelintézeti és befektetési szolgáltatói tőkedirektívának megfelelő hazai szabályozás. Az új szabályozás bevezetésekor a minimális szabályozói tőkeszükséglet mérsékelt növekedéséhez vezetett, mert a hitelkockázat tőkeszükségletének csökkenését ellensúlyozta a működési és piaci kockázatokat fedező tőkeszükséglet bevezetése. Az előző megállapítások alól azonban kivételt képez a befektetési 22

23 vállalkozások köre, amelynek tőkemegfelelése a vonatkozó hazai szabályozás bevezetésének késedelme miatt jelenleg nem mérhető. 51. A tőkejövedelmezőség és a tőkeszükséglet dinamikája közötti eltéréssel jellemezhető belső tőkésítési képesség azonban szolgáltatói típustól függően jelentős eltéréseket mutat. A jövedelmezőség már említett csökkenése az átlagos magyar biztosító esetében mindeddig a folyamatosan termelődő nagyarányú tőketöbblet mérséklődéséhez vezetett. Ezzel szemben a hitelintézeti szektor esetében növekvő belső tőkehiány tapasztalható, vagyis a banki üzlet által létrehozott eredmény egyre kevésbé elegendő a kockázati expanzió egészének tőkésítésére. Az említett hiány, vagyis a külső tőkeforrásokra való ráutaltság mértéke egyelőre korántsem drámai mértékű, de a hitelintézeti szektornak a bizonytalan piaci feltételeknek való kiszolgáltatottsága mindenesetre határozottan növekedett. A befektetési vállalkozások esetében a fent említett okból természetesen a belső tőkésítési képesség sem számítható. f. Működési kockázatok: ügynöki tevékenység, tulajdonosi ellenőrzés, befizetőazonosítás 52. A működési kockázatok szerteágazó területéről ezúttal három időszerű problémára hívjuk fel a figyelmet. Ezek közül az első a biztosítási, hitel-, befektetési és kombinált termékek ügynöki értékesítésével függ össze. Ennek aránya az elmúlt években a hagyományos biztosítói területet követően a hitel- és befektetési területen is lendületesen emelkedett. A bankok kiskereskedelmi hiteltermékeinek ma határozottan több, mint fele ilyen úton kerül értékesítésre. Az ügynökök által kínált termékek választéka és szofisztikáltsága ugyancsak gyorsan emelkedett. Az említett trend mögött az ügynöki tevékenység nyilvánvaló ügyfélelérési és -kiszolgálási, rugalmassági és versenyhatékonysági előnyei állnak. 53. Az ügynöki tevékenység terjedése a nyilvánvaló előnyök mellett nyilvánvaló kockázatokkal is jár. Ezek jellemzően fogyasztóvédelmi természetűek, és egyebek között az ügyfél profiljának nem megfelelő termékek ajánlása, a szükséges tájékoztatás elmulasztása, illetve az ügyfélérdek megfelelő képviselétének hiánya körébe tartoznak. Minderről az ügynöki tevékenységhez kapcsolódó panaszügyek jelentős és növekvő száma tanúskodik. Az említett jelenségek gyakorisága határozottan felveti az eddigieknél szigorúbb szakmai követelmények, megbízói ellenőrzés, illetve hatósági eljárások szükségességét. Ez különösen időszerű a jelenlegi hitel- és piaci kockázati helyzetben, ahol a felmerülő prudenciális és reputációs kockázatok az értékesítési folyamat szoros ellenőrzését teszik szükségessé. 54. A második probléma az erősen szórt tulajdonosi szerkezetű, nyilvánosan nem forgalmazott pénzügyi szolgáltató intézmények tekintetében áll fenn. Ezek esetében a jellemzően gyenge tulajdonosi ellenőrzés miatt fokozott személyi kockázat mutatkozik, amely a szolgáltató ügyvezetőinek nem kielégítő színvonalú vállalatirányítási gyakorlatától a jogszerűtlen működésig terjedhet. A közelmúltban a biztosítási egyesületek egyikénél merült fel erre utaló bizonyíték, de elvileg hasonló probléma merülhet fel a szövetkezeti hitelintézetek és a pénztárak körében is. A szóban forgó kockázat mértékét az erős szponzorintézmények, illetve szakmai szövetségek, továbbá az átgondolt szabályozás és az aktív felügyeleti tevékenység együttműködése lehet képes elfogadható szintre mérsékelni. 55. Végül, harmadik témaként a magán-nyugdíjpénztárak befizetőazonosítási problémáját tartjuk fontosnak megemlíteni. Ez a nyugdíjpénztári tagdíj beszedésének 2007 elején kialakított rendszerével függ össze, amelynek késedelmei folytán az azóta befolyt tagdíjak jelentős részének befizetőjét a nyugdíjpénztárak nem ismerik. A probléma annyiban nem átmeneti, hogy a befizetett tagdíjakhoz viszonyított aránya 2008 eleje óta nem csökken, 23

24 hanem stabilan a január óta felmerült halmozott tagdíjak 35%-át teszi ki. Vannak olyan tagdíjak, amelyek befizetője már több, mint egy éve ismeretlen. A kialakult helyzet különösen azért aggályos, mert az érintett pénztárakat nem valós tartalmú éves egyenlegigazolások kiadására kényszeríti, illetve mert korlátozza a pénztári tagoknak a választható portfóliós rendszeren belüli rendelkezési jogosultságát, és a más pénztárba történő átlépés gyakorlati lehetőségét. 24

25 3.1. A pénzügyi szektor növekedése 3. A pénzügyi közvetítés fő folyamatai A magyar pénzügyi szektor állományi dinamikája 2008 első felében számottevően lassult, az állományi szerkezetben pedig a korábbi évek irányzatával ellentétes változás következett be. Az összes közvetített eszközállomány szokatlanul alacsony, mindössze 2%-os mértékben bővült, éves összevetésben pedig a növekedés 12,5%-ra lassult. A teljes pénzügyi szektorra számított eszközpenetrációs ráta ezért az év első hat hónapjában szokatlan módon csökkent. A pénzügyi szektor egészén belül, tevékenységi típus alapján két élesen elkülönülő trend volt megfigyelhető. Egyrészt nagyjából változatlan, bár hajszálnyival mérséklődő ütemben folytatódott a hitelpiaci intézmények bankok, szövetkezeti hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások mérlegexpanziója. Másrészt szembetűnően nagymértékben visszaesett a befektetési szolgáltatók által kezelt ügyfélvagyonok, illetve az alapszerűen kezelt megtakarítási formák befektetési alapok, unit-linked biztosítások és pénztárak éves állományi növekedése. Sőt, 2008 első felében az e körben nyilvántartott állomány összesen mintegy 7%-kal csökkent. A közvetített eszközállomány szerkezete tehát az elmúlt években szokásos gyakorlattal szemben egyértelműen a hitelpiaci intézmények javára módosult. A kezelt ügyfélvagyonok és alapszerűen kezelt megtakarítási formák esetében a év eleji visszaesés szinte teljes egészében a tőkepiaci árak csökkenésének hatására, a befektetett eszközök leértékelődésének formájában következett be. Ez utóbbi tétel túlnyomó része a befektetők nem realizált veszteségeként jelenik meg. Ennél jóval kisebb, lényegében marginális szerepet játszott a befektetési tranzakciók irányváltásának hatása, amennyiben a befektetők az instabil tőkepiaci viszonyok hatására kevesebb befektetési jegyet illetve unitlinked biztosítást, stb. vásároltak, viszont növekvő arányú bankbetétet helyeztek el A hitelpiac növekedése A hitelpiac szerkezete és dinamikája a fél évvel ezelőtti összképhez viszonyítva csupán visszafogottan változott. A hitelpiac általános expanziójának lendülete hajszálnyival lassult, de változatlanul tartja a hosszú évek óta jellemző, 20% körüli éves ütemet. Intézménytípusonként vizsgálva a bankok és a pénzügyi vállalkozások (elsősorban nem-banki hitelezők és lízingcégek) kihelyezései változatlanul fej-fej mellett, az átlagot valamivel 25

26 meghaladó mértékben növekedtek. Ezzel szemben a szövetkezeti hitelintézetek változatlanul nagyjából a hazai gazdaság növekedésének nominális ütemével lépést tartva, de a többi piaci résztvevőhöz képest erősen lemaradó pályán bővítették hitelállományukat. A szövetkezetek és a nem-banki hitelezők kihelyezéseinek súlypontja mindinkább a vállalati szektor felé tolódik el, a lakossági kihelyezések rovására. Az elmúlt évekhez hasonlóan további számottevő eltolódás ment végbe a hitelpiaci kihelyezések földrajzi szerkezetében. Lényegében két bank tevékenysége nyomán nagy lendülettel június végéig éves összevetésben 76%-kal bővült a hazai pénzügyi szektor külföldre kihelyezett hiteleinek állománya. A külföldre kihelyezett hitelek ennek következtében már több, mint a teljes állomány egytizedét adják. Ezzel szemben mérsékelten lassult a belföldiekkel szembeni kihelyezések lendülete, a nem-pénzügyi vállalatok és a háztartások tekintetében egyaránt. Az enyhe ütemben mérséklődő belföldi ügyfélhitelexpanzió, illetve a hasonlóan lassuló tempóban emelkedő hitelpenetrációs ráta az elmúlt négyöt év rendszeresen érvényesülő irányzatának tűnik. A hitelpiaci expanzió nagyobbik része 2008 első felében is új devizahitelek formájában következett be június végén a teljes banki hitelállomány 63%-a főként svájci frankban és euróban fennálló devizahitel volt. A devizahitelek arányának növekedése azonban a szóban forgó időszakban nem folytatódott tovább, e téren az állományi expanzió számottevően lassult. Ez különösen a nem-pénzügyi vállalatokkal szemben volt megfigyelhető, ahol a nagyvállalati körben érdemi mértékű valutahelyettesítés bontakozott ki. A vállalatok egy része devizahitelek igénybe vétele helyett inkább forintban adósodott el, különösen olyan időszakokban, amikor a forint érdemi erősödést mutatott, vagyis nőtt egyfajta korrekciós jellegű, rövidtávú devizafelértékelődés kockázata. A háztartások körében ehhez hasonló jelenség nyomai nem láthatók. A vállalati hitelek devizatartalma ennek megfelelően a 2008 júniusig eltelt hat hónapban csökkent, a lakossági hitelek devizahányada azonban töretlenül tovább emelkedett. 26

27 A szokásos módon ezúttal is vizsgáltuk, hogy a valutaárfolyamok mozgásának átértékelési hatása milyen módon befolyásolta a bankhitelek állományi dinamikájának alakulását. Az említett hatás a júniusban mért éves hitelexpanzió üteme szempontjából viszonylag csekélynek adódott, mert bár a forint 2008 első felében jelentősen felértékelődött, 2007 második felében ehhez közel hasonló mértékű leértékelődése következett be. Ily módon a valutaárfolyamok átértékelődési hatása az éves banki hitelexpanzió ütemét mindössze 2%- ponttal csökkentette. A valutahatás nélkül számított állománybővülés tehát egy év alatt 21%- os volt, a trend pedig a kiigazítatlan adatokhoz hasonlóan mérsékelten csökkenő. A részelemeket tekintve azonban a külföldi kihelyezések növekedése magas szintről gyorsuló, a belföldi hitelexpanzió viszont a kiigazítatlan adatokhoz képest markánsabban lassuló képet mutat, változatlan lendületű vállalati és lassulva növekvő lakossági állománnyal A pénzügyi befektetések alakulása A befektetési piac állományai feljebb már tárgyalt okokból erősen lassuló ütemben növekedtek első felében a hazai pénzügyi szolgáltatók által közvetített összes befektetés lényegében stagnált, az állomány éves növekedése pedig 11%-ra esett vissza. A lassulás a tőkepiaci áresésnek közvetlenül kitett állományoknál, vagyis a kezelt ügyfélvagyonok, a biztosítási díjtartalék, a befektetési alapok és a pénztári eszközök tekintetében következett be. Amint azt a pénzügyi szektortérkép kapcsán már kifejtettük, mindez túlnyomórészt nem realizált befektetési veszteség, jóval kisebb részben pedig tranzakciók következtében jött létre. Valamelyest enyhült az elmúlt évekre jellemző dezintermediáció szorítása, amennyiben a befektetők jól láthatóan kevésbé vették igénybe az alapszerű megtakarítási formákat, viszont 27

28 több bankbetétet helyeztek el. A betéti expanziónak azonban szűk határt szabott a háztartási szektor tovább gyengülő pénzügyi megtakarítási képessége, illetve hajlandósága. Ilyen körülmények között az ügyfélbetétek növekedése éves összevetésben kissé gyorsult, s ez a gyorsulás is teljes egészében a vállalati szektorból azon belül pedig jellemzően a nagyvállalati körből származott. Az egyéves időszak alatt számba vett növekedés aránytalanul nagyobb része 2007 második felében jött létre, bár ebben nyilvánvalóan erős szezonális hatások is szerepet játszanak. A fentiek eredményeképpen a hazai hitelintézeti szektort változatlanul éves 20% körüli hitelexpanzió és attól nagy mértékben elmaradó, évi 10% körüli ügyfélbetét-növekedés jellemzi. A különbséget a külföldi források töretlenül lendületes, júniusban évi 27%-os növekedése magyarázza. A külföldi források nagy része bankközi betét, illetve felvett hitel, kisebb része pedig kötvény, jelzáloglevél és nem-banki betét. Az elmúlt egy évben egyedül a nem-banki betétek állománya csökkent, a bankok és intézményi befektetők által rendelkezésre bocsátott többi forráskategória állománya viszont gyorsan emelkedett. Ennek alapján kimondható, hogy a magyar bankrendszer viszonylag gyors állományi expanzióját változatlanul főként a nemzetközi banki finanszírozás teszi lehetővé. E tekintetben mindeddig nem voltak érzékelhetőek a nemzetközi bankrendszer érdemben csökkenő lendületű kockázati expanziójának megnyilvánulásai. Az alapszerűen kezelt megtakarítási formák között főként a kötvényalapok tekintetében következett be nagyarányú vagyonveszteség, nyilvánvalóan az emelkedő forint államkötvényhozamgörbével összefüggésben. A részvényalapok viszonylagos stabilitását jelentős részben a veszteség-realizálás elkerülésének igénye, részint pedig a választható portfóliós magánnyugdíjpénztárak kezdeti részvényhányad-feltöltése magyarázhatta. A stabilabb hozamprofilú pénzpiaci, ingatlan- és garantált alapok állományaiban nem következett be érdemi visszaesés. 28

29 3.4. A piac intézményi szerkezete A magyar pénzügyi szektor mérlegállományokkal vagy kezelt ügyfélvagyonnal rendelkező közvetítő intézményeinek köre tovább nőtt, és 2008 június végén 743-as teljes létszámot tett ki. A növekedés nagyobbrészt a hitelpiaci intézmények, kisebb részben pedig a biztosítók körében jött létre, a tőkepiaci intézmények létszáma viszont csökkent. Mélyebb bontás alapján főként a pénzkölcsönzéssel és lízinggel foglalkozó pénzügyi vállalkozások száma bővült, csökkenő trend viszont főként a pénztárak körében érvényesült. Ezzel egyidejűleg 2007-hez képest lassult a biztosítók körének bővülése és a szövetkezeti hitelintézetek konszolidációs folyamata is. Ugyanakkor növekvő gyakoriságú esemény, hogy külföldi szolgáltatók leányvállalat helyett hazai fióktelepeket hoznak létre, fokozódó mértékben kihasználva az európai szabályozás nyújtotta lehetőséget június végén a hazai piacon 26 banki, biztosítói és befektetési vállalkozási fióktelep működött, számuk fél év alatt öttel bővült. A szolgáltatói létszám alakulása és a tőkejövedelmezőség szektorszintű adatai között érdemi összefüggés fedezhető fel. Nagyobb alapítási kedv, illetve bővülő intézményi létszám általában az elmúlt néhány évet tekintve magasabb jövedelmezőségű ágazatokban tapasztalható. Nagyrészt ennek köszönhető a nem-banki hitelezők, a biztosítók és az alapkezelők gyorsan gyarapodó szolgáltatói létszáma. Az összefüggés természetesen fordítva is működik, különös tekintettel a kevésbé jövedelmezőnek bizonyult szövetkezeti hitelintézetek létszámcsökkenésére. Mindennek alapján vélelmezhető, hogy a szektorszintű jövedelmezőségnek egyes ágazatokban bekövetkezett legutóbbi jelentős változása a szolgáltatói populáció további létszámalakulására is hatással lehet A pénzügyi szolgáltatók jövedelmezősége A hazai pénzügyi szolgáltatók tőkejövedelmezősége a történelmi hagyományoknak megfelelően változatlanul magas első felében a teljes pénzügyi szektorra számított átlagos és évesített ROE közel 18%-os szintet ért el, ami csupán csekély mértékben marad el a év egészére számított hasonló értéktől. Az eredményképződés folyamatában érvényesülő jelentős szezonalitást figyelembe véve azonban célszerű a jövedelmezőséget az előző évi hasonló időszakkal összevetve vizsgálni. Ilyen összevetésben jól látható, hogy a jövedelmezőségnek a közötti években elért csúcsszintjéhez viszonyított évi csökkenése 2008 első felében tovább folytatódott, amennyiben az évesített ROE egy év alatt 5,5%-ponttal csökkent. E visszaesés legnagyobb részben a banki és a biztosítói szektorból származott, amelyek eredményszintjét egyaránt sújtották nemzetközi és hazai tényezők. A 29

30 szóban forgó nemzetközi tényezők közül főként a drága likviditást és a kedvezőtlen tőkepiaci hatásokat, a hazaiak közül pedig elsősorban a keresleti expanzió lanyhulását és a növekvő versenyköltségeket érdemes megemlíteni. A fentiek alapján természetesen megjegyzendő, hogy egyelőre részleges ismereteink szerint a magyar bank- és biztosítási szektorban tapasztalható évi jövedelmezőségi trend iránya és lendülete nagyjából megfelel az e téren tapasztalható nemzetközi, azon belül pedig jelesül az általános európai irányzatnak A pénzügyi szolgáltatók tőkehelyzete A hazai pénzügyi szektor aktuális tőkehelyzete a szektorátlagokat tekintve változatlanul magas szintű stabilitást tükröz. A bankok, a szövetkezeti hitelintézetek és a biztosítók átlagos tőkemegfelelése 2008 június végén összesen a szabályozói tőkeminimum 145%-os szintjén állt, az egyes szektorok átlagos értékei pedig a %-os sávba estek. A befektetési vállalkozások tőkemegfelelési szintjét ezzel szemben a vonatkozó szabályozás késedelme miatti adathiány következtében egyelőre nem lehet a 2008-ban életbe lépett CRD-típusú szabályozás alapján pontosan megállapítani. A bankok, a szövetkezeti hitelintézetek és a biztosítók tőkemegfelelési szintje mindazonáltal 2008 első felében mérsékelten csökkent. Ennek oka a hitelintézeti szektorban főként az, hogy az új tőkeszabályozás a működési, valamint a piaci kockázatok, mint tőketényező megjelenésével összefüggésben a minimális szabályozói tőkekövetelmény egyszeri jelentősebb növekedéséhez vezetett. A biztosítók esetében az alapvető ok részben a tőkeszükséglet megváltozott módszer szerinti számításában vagyis ugyancsak a tőkekövetelmény egyszeri növekedésében rejlik, részben pedig abban, hogy a szektor külföldi anyaintézményei a megtermelt tőketöbbletnek a szokásosnál nagyobb hányadát repatriálták. 30

31 Végül, a fél évvel ezelőtti hasonló kiadványunkban bevezetett módszer felhasználásával ismételten számszerűsítettük a szabályozói tőkeszükséglet alapján felügyelt szektorok belső tőketöbbletét. Emlékeztetőül, ez az egyszerű mutató nem egyéb, mint az éves, vagy évesített tőkejövedelmezőség százalékos értékének és a szabályozói tőkekövetelmény éves és százalékos növekedésének a különbsége. Egyfajta hüvelykujj-mutatóként arra alkalmas, hogy jellemezze adott szektorok, illetve intézmények képességét aktuális kockázatvállalási expanziójuk belső eredménytermelésből származó tőkésítésére. A kibontakozó világméretű szolvenciaválság körülményei között ezt a mutatót különösen fontosnak tartjuk, mint a külső tőkeforrásokra való ráutaltság, illetve az azoktól való függetlenség sajátos zsinórmértékét. A kialakult szektortrendeket tekintve megállapítható, hogy a biztosítási szektorban változatlanul jelentős tőketöbblet termelődik. A hitelintézetek körében azonban 2008 első felében növekvő belső tőkehiány alakult ki, ami a megelőző egyensúlyi állapottól elmozdulva egyelőre mérsékelt szintre mozdult. Tekintettel arra a már említett hatásra, amelyet a CRDtípusú tőkeszabályozás bevezetése a tőkeszükséglet éves növekedésére egyszeri jelleggel gyakorolt, a hitelintézetek belső forrásból való tőkeellátottságát változatlanul csaknem teljes mértékben biztosítottnak tekinthetjük, azzal a kiegészítéssel, hogy a szóban forgó mutató trendje mérsékelt ütemben, de határozottan romlik. 31

32 4.1. Bankok 4. A pénzügyi közvetítőrendszer alszektorainak helyzete A bankszektor működését 2008 első felében hajszálnyival lassuló ütemű, de lényegében változatlanul lendületes állományi növekedés jellemezte, ami a lakossági fogyasztási hitelek dinamikus, de lassuló bővülése mellett a projekthitelezés és a külföldi hitelállomány gyorsuló expanziójának volt köszönhető. A lassuló hiteldinamika a gyenge hazai konjunktúra következtében mérséklődő hitelkereslet miatt alakult ki, a kevésbé jövedelmező nagyvállalati szegmensben azonban megfigyelhető volt a hitelezési hajlandóság csökkenése is. A forrásoldal alakulására továbbra is az ügyfélbetéteknek a hitelállománynál jóval lassabb növekedése volt jellemző, annak ellenére, hogy a betéti expanzió az előző időszakokhoz képest érezhetően gyorsult. A hitel/betét arány lassuló ütemben, de tovább romlott, amit a növekvő külföldi, elsősorban anyabanki finanszírozás ellensúlyozott. A forrásköltségek globális emelkedése a szektor likviditásának további romlásához vezetett, de a változás nem minden tekintetben volt kedvezőtlen. Egyrészt jelentősen csökkent a likvid eszközök aránya, másrészt viszont javult a forrásoldal lejárati összetétele. A forrásköltségek emelkedése a jövedelmezőséget is csökkentette, amit tovább fokozott az éles árverseny és a hálózati expanzió folytatódása. Mindennek következtében az üzleti marzsok számottevően csökkentek, a piaci koncentráció pedig fokozódott, és erősödött a piac oligopol jellege. A jövedelmezőség csökkenéséhez nagyban hozzájárult a részvény- és kötvénypiacok 2008 első félévi negatív teljesítménye is, részben a kereskedés során realizált, részben pedig az átértékelésből adódó, nem-realizált veszteségeken keresztül. Éves összevetésben az adózott eredmény 12%-kal, a sajáttőke-arányos nyereség pedig több mint 5%-ponttal esett, ami a 2007-ben tapasztalt irányzat folytatódásával egyenértékű. A szektor tőkehelyzete változatlanul szilárd, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a évi nyereség utáni osztalékfizetés az előző időszakok átlagának alig felét érte el, így a megtermelt eredmény túlnyomó része a szavatoló tőkét gyarapította. Utóbbi nagyrészt úgy volt lehetséges, hogy a külföldi anyaintézmények 2008 első felében a szűkös nemzetközi szolvenciahelyzet ellenére is fenntartották magyar leánybankjaik szokásos mértékű tőketámogatását. A szektor átlagos tőkemegfelelési mutatója ennek ellenére 1%-ponttal, 10,87%-ra csökkent, mert a Bázel-2 típusú szabályozás bevezetése a tőkeszükséglet egyszeri növekedéséhez vezetett. a. A piac intézményi szerkezete A bankszektor intézményi szerkezetében 2008 első felében bekövetkezett legszembetűnőbb változás a külföldi bankok magyarországi fióktelepeinek számában és mérlegfőösszegében bekövetkezett növekedés volt. Négy új fióktelep regisztrációjára került sor, amelyek közül június végéig három kezdte meg működését. A mérlegfőösszeg gyors növekedése azonban nem az újonnan belépőknek volt köszönhető, hanem legnagyobbrészt két, már korábban is működő fióktelep állománynövekedéséből adódott. A fióktelepek összesített mérlegfőösszege a végéhez képest közel 75%-kal bővült, ami nagyságrenddel haladta meg a társaságként bejegyzett bankok 5% körüli féléves növekedési 32

33 dinamikáját. Az általuk közvetített eszközállomány így a bankszektor közel 3%-ára emelkedett. A fióktelepek érdemi térnyerése továbbra is döntő részben a nagyvállalati és befektetési banki tevékenységből ered, profiljuk viszont egyre nagyobb változatosságot mutat. A bankok száma 2008 első féléve során eggyel csökkent, ami az Inter-Európa Banknak a CIB Bankba történő beolvadásának a következménye. A szektor tevékenységének állományi koncentrációja mind a év végi, mind pedig a 2007 júniusi állapothoz képest egyértelműen növekedett. A mérlegfőösszeg szerinti piaci részesedés az öt, illetve tíz legnagyobb bank esetében 0,2, illetve 0,8%-ponttal nőtt egy félév alatt, a hitelállomány esetén 0,8 és 1,2%-pontnyi, az ügyfélbetéteknél pedig 1,8 és 1,4%- pontnyi volt a növekedés. A koncentráció fokozódása egyrészt a viszonylag alacsony jövedelmezőségű vállalati üzletágban volt megfigyelhető. Másrészt említésre méltó, hogy megszűnt a lakossági üzletágnak a megelőző néhány félévet jellemző csökkenő koncentrációjú irányzata is. A lakossági üzletágban ugyanis 2008 első felében már csak az öt legnagyobb bank piaci részaránya csökkent, a legnagyobb tíz piaci szereplő részesedése viszont egyértelműen emelkedett. A legnagyobb öt bankot követő öt szolgáltató mind az élbollyal, mind pedig a piac többi szereplőjével szemben növelte részesedését. A korábbi dekoncentrációs irányzat megtörése feltehetően a csökkenő jövedelmezőségre vezethető vissza. A vállalati üzletágban végbement változást vizsgálva elmondható, hogy a koncentráció mind a legnagyobb öt, mind pedig a legnagyobb tíz szereplőt tekintve növekedett. Utóbbi viszont oly módon, hogy a növekmény a piacvezető öt intézmény nagyarányú térnyerésének és a követő ötös kisebb mértékű piacvesztésének eredőjeként állt elő. A piacvezető öt bank piaci részesedése a vállalati hitelek, illetve betétek terén hat hónap alatt 2,4 és 4%-ponttal nőtt. 33

34 A fentiek, úgy tűnik, azt az elméletet igazolják, hogy a piaci koncentráció jelentős részben a nyereségesség függvénye, amennyiben az üzleti marzsok és a jövedelmezőség csökkenése nyomán a koncentráció fokozódását tapasztaltuk. A magasabb jövedelmezőségű lakossági üzletágban a piacvezetőket követő öt bank részesedése is nőtt, az alacsonyabb marzsokkal működő vállalati szegmensben viszont csak piacvezető ötös tudott az átlagnál gyorsabban terjeszkedni. b. Mérlegdinamika A szektor mérlegfőösszege a júniusig eltelt egy év alatt 16,7%-kal növekedett, ami több mint 6%-ponttal haladta meg a nominális GDP növekedését. A banki tevékenység eszközpenetrációs rátája tehát lassuló ütemben, de tovább emelkedett, és júnus végén 97%-os értéket ért el. A mérlegfőösszeg dinamikája az előző időszakok átlagához képest némi lassulást mutat, ami túlnyomórészt az ügyfélhitel-állomány csökkenő ütemű növekedésének köszönhető. A lassulást kisebb részben a forint erősödésének átértékelési hatása, nagyobb részben pedig az ügyfélhitel-állomány tranzakciós alapon számított növekedésének lassulása magyarázza. Ez utóbbi a végi 23,5%-ról hat hónap alatt 21,1%-ra csökkent, ami a megelőző két évben gyorsuló expanzió enyhe lefékeződését jelenti. A csökkenő lendület egyértelműen a belföldi hitelek terén jelentkezett, a külföldi kihelyezések tranzakciós alapú állomány-növekedése gyorsult. A hitelexpanzió ezúttal is az ügyfélbetét-állomány jóval lassabb növekedése mellett ment végbe, annak ellenére, hogy a betéti expanzió éves üteme a évi adatokhoz képest 2%- ponttal gyorsult. Utóbbi a vállalati forintbetéteknek köszönhető, míg a lakossági betéteket tekintve folytatódó lassuló tendencia érvényesült. Az ügyfélbetétek 8,7%-os növekedési dinamikája azonban a csekély élénkülés ellenére is jóval elmarad a költségvetési kiigazítás évi kezdete, illetve a kamatadó bevezetése előtti időszak átlagától. 34

35 Az ügyfélhitelek és az ügyfélbetétek növekedése közötti folytatódó jelentős ütemkülönbség következtében a hitel/betét arány június végéig közel 156%-ra, végéhez képest 4%-ponttal emelkedett. Ahhoz, hogy a megvalósult mértékű hitelexpanzióhoz szükséges forrás rendelkezésre álljon, a külföldi banki és piaci eredetű források betétek, felvett hitelek és kötvények állományának az elmúlt két év gyakorlatához képest változatlanul nagy lendületű, évi 34%-os bővülésére volt szükség. c. A mérleg eszköz oldalának alakulása júniusi adatok szerint a mérlegfőösszeg éves növekedési üteme több mint 2%-ponttal elmaradt a hitelállomány növekedési ütemétől, vagyis a hitelek aránya más eszközcsoportok rovására növekedett. A legszembetűnőbb csökkenés a pénztári és elszámolási számlák esetén következett be, de a többi likvid eszközcsoport aránya is mérséklődött. E fejlemény legnagyobb részben a forrásköltségek emelkedésével függ össze, amennyiben a bankok ma kisebb likvid eszközállományt képesek finanszírozni, mint korábban. Egyidejűleg a likvid eszközökön belül is megfigyelhető volt egy erőteljes átcsoportosítás a kedvezőtlenebb kamatozású eszközök irányából a jövedelmezőbb, de érdemi piaci kockázatot jelentő forgatási célú értékpapírok felé. Mindez természetesen az eszközoldali likviditási kockázatok növekedésével járt együtt. A banki eszközállomány megoszlása A hiteldinamikát részletesebben vizsgálva megállapítható, hogy a végi értékekhez képest a növekedés üteme mind a vállalati, mind a jóval nagyobb lendülettel növekvő lakossági hitelezés terén egyaránt 1-1,5%-ponttal mérséklődött. Ez azt jelenti, hogy az említett szegmensek dinamikájában megfigyelt korábbi eltérések érdemben nem változtak, s a hitelállomány szerkezete változatlanul a lakossági, illetve még inkább a rendkívül nagy lendülettel növekvő külföldi hitelek irányába tolódik el. A vállalati hitelállomány aránya júniusban az összes hitel 40%-a alá csökkent, a dinamikusabban bővülő lakossági hitelek részesedése 34% fölé került, a külföldre nyújtott hitelek pedig a teljes állomány közel 11%-át tették ki. A vállalati hitelállományon belül főként a projekthitelezés évi 30% fölötti állományi dinamikája figyelemre méltó. A kis- és közepes méretű vállalkozások hitelei a mérlegfőösszeg növekedését valamivel meghaladó ütemben bővültek. Ezzel szemben a nagyvállalati hitelállomány a júniussal zárult egy év során 3%-kal csökkent. Ez utóbbi fejlemény egyrészt a konjunkturális helyzet következménye, amennyiben a beruházási hitelkereslet visszaesésére vezethető vissza. Másrészt viszont az utóbbi hónapokban megfigyelhető volt olyan banki törekvés, hogy a jellemzően alacsony marzzsal nyújtott nagyvállalati hitelek költségeit növeljék, ezáltal ténylegesen szűkítve a nagyvállalati kör rendelkezésére álló hitelek kínálatát. 35

36 A hitelezési feltételek szigorítása a nagyvállalatokon kívül a KKV-szektor, illetve a projekthiteleken belül a lakásprojektek hitelezési feltételeinek szigorításában is megfigyelhető. Azonban e két utóbbi területen is érzékelhető a gyengülő keresleti oldal hatása, ami a KKV-hitelek esetében az Európai Unió fejlesztési jellegű forrásainak viszonylag visszafogott ütemű lehívásában is megnyilvánul, a lakásprojektek hitelezésénél pedig az új lakások iránti kereslet csökkenéséből fakad. A projekthitelek expanzióját így első felében is az irodaház-építési projektek és az egyéb ingatlanfejlesztések hajtották. E hitelek nagy része azonban hazai vállalatok határon átnyúló projektjeinek finanszírozását szolgálja, ami jelentős részben magyarázatot ad a hazai építőipar lendületét jóval meghaladó projekthitelezési dinamikára. A lakossági hitelezés szerkezetére továbbra is a fogyasztási hitelek 40% körüli növekedése és a lakáscélú hiteleknek a mérlegfőösszeg növekedésétől hajszálnyival elmaradó bővülése jellemző. Figyelemre méltó azonban, hogy a fogyasztási hitelexpanzió éves üteme év végéhez képest a valutaárfolyamok átértékelési hatásától megtisztítva 4%-ponttal lassult. A lakáscélú hitelek lendülete hasonlóképpen csökkent, a hazai lakosság kedvezőtlen jövedelmi helyzetéből eredően, és összhangban az új lakásépítések számának visszaesésével. A háztartásokkal szembeni banki hitelexpanzió üteme tehát csökkent, ami kedvező az állomány egyébként tovább romló jövedelem-fedezettsége szempontjából. A hitelállomány és összetevőinek alakulása A fogyasztási hitelek állomány-bővülése az előző időszakok tendenciájához hasonlóan a szabadfelhasználású jelzáloghitelek népszerűségével jellemezhető, amit némiképpen ellensúlyoz a személyi hitelek és gépjármű-vásárlási hitelek lassabb növekedése, illetve az 36

37 áruvásárlási hitelek drasztikus állománycsökkenése. Ez utóbbi szegmensből a magas nemteljesítési rátáknak és az ezzel összefüggő alacsony jövedelmezőségnek köszönhetően egyes szolgáltatók kivonulása figyelhető meg, míg a gépjármű-vásárlási hitelek lassulása az új autók eladásának csökkenésével magyarázható. A külföldnek nyújtott hitelek állománya azonban az árfolyamhatástól megtisztítva tovább gyorsuló, a júniussal záruló egy év során 82%-os expanziót mutat. Ez több mint 20%- ponttal haladja meg a megelőző év azonos időszakának bővülési ütemét. Ennek keresleti oldalát nem utolsó sorban a közép-kelet-európai országok magas inflációs rátáiból adódó gyorsan növekvő finanszírozási szükségletek magyarázzák. A lakossági hitelezés tendenciájából következik a jelzáloghitelek arányának emelkedése. Ez túlnyomórészt a szabad felhasználású jelzáloghitelek folyamatos térnyerésének tudható be, melynek következtében júniusban a lakossági hitelek több mint háromnegyede már jelzálog-fedezetű kihelyezés volt. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a hazai lakossági hitelek visszafizetési kockázata a lakossági jövedelmen és eladósodottságon túl növekvő mértékben az ingatlanpiac alakulásának is függvényévé válik. A jelzáloghiteleknek az összes hitelállományon belüli aránya júniusban 41%-ot tett ki, ami egy év alatt közel 4%-pontos emelkedést jelent. E mutató emelkedéséhez az ingatlannal fedezett projekthitelek növekedésén túl a fedezett mellett nyújtott vállalati hitelek arányának növekedése is nagyban hozzájárult. Az átlagos hitel-fedezet arány első felében 35%-ra csökkent, ami ugyancsak a hitelezési feltételek némi szigorítására utal. d. A mérleg forrásoldalának alakulása A bankok ügyfélbetét-állománya 8,7%-kal gyarapodott a 2008 júniusát megelőző egy éves időszakban. Ez a növekedés, bár több mint 3%-ponttal meghaladja a június végén mért ütemet, változatlanul jelentősen elmarad a mérlegfőösszeg, illetve a hitelállomány lendületétől. Az előző időszakhoz képest gyorsuló növekedés nagyrészt a hirtelen megugró vállalati betételhelyezéseknek köszönhető, amellyel a nagyvállalati szektor feltehetően a második negyedévet jellemző erősödő forintárfolyamra reagált. Ez a magatartás a vállalati betétek több mint 9%-os éves expanzióját eredményezte. A lakossági betételállomány jóval szerényebb mértékben, egy év alatt 5%-kal bővült. Ez két ellentétes hatás eredőjeként értelmezhető. Egyik oldalról a háztartások nettó finanszírozó 37

38 képességének 1 romlása a megelőző év azonos időszakához képest bizonyosan a betételhelyezések növekedése ellen hatott. A másik oldalról viszont az alapszerűen kezelt megtakarításokon realizált jelentős idei árfolyamveszteségek inkább a betéti termékek felé terelték a lakosság figyelmét. A dezintermediáció forráselszívó hatása tehát átmenetileg enyhült, ez viszont csupán kis mértékben járult hozzá a betétállomány növekedéséhez. Az egyéb ügyfélbetétek állománya, amely a külföldi nem-bankok betétei mellett az egyéb pénzügyi közvetítők 2 és a kormányzati szektor betéteit foglalja magában, 16,5%-kal növekedett a 2008 júniusával záródó egyéves periódusban. Ez a betéti szegmens az utóbbi két évben a mérlegfőösszeg növekedési ütemét meghaladó mértékben bővült, ami főként a nempénzpiaci befektetési alapok betételhelyezéseinek volt köszönhető. Utóbbiak részben a kamatadó szempontjából kedvező sajátosságaik miatt a bankok számára egyfajta betéthelyettesítőként jönnek számításba. A kedvezőtlen tőkepiaci körülmények hatására azonban 2008-ban az e csatornán keresztül beáramló megtakarítások növekedése is jelentősen lassult, amit a kormányzati szektor betételhelyezéseinek ugrásszerű növekedése kompenzált. A forrásállomány megoszlása a fő tételek között Növekedés év/év A első negyedében realizált árfolyamveszteségek hatására azonban még a konzervatívnak mondható pénzpiaci alapok népszerűsége is csökkent. Ezért a befektetési 1 A háztartások nettó finanszírozó képessége, a tranzakciós adatok szerint, 2008 első félévében év/év alapon a GDP 0%-a körül alakult. 2 Az egyéb pénzügyi közvetítők betéteit legnagyobbrészt a nem-pénzpiaci alapok által elhelyezett betétek alkotják. 38

39 alapokból beáramló összes forrásnak 3 a mérlegen belüli részaránya, az előző időszakokkal ellentétben 2008-ban nem nőtt tovább, hanem kis mértékben, 5,2%-ra esett vissza. Ezzel szemben a kormányzati betétek állománya gyors ütemben gyarapodott, ami minden bizonnyal szoros összefüggésben van a legutóbbi egyéves időszakot jellemző kampányszerű önkormányzati kötvénykibocsátásokkal. E források nagy része vélhetően az infrastrukturális fejlesztések másik részét adó EU-s transzferekkel együtt később kerül felhasználásra. 4 e. Külföldi állományok, devizapozíció A belföldi betéti expanzió visszafogott üteméből következően a hitelezés támasztotta finanszírozási igényt a bankok változatlanul külföldi forrásból elégítik ki. Ez elsősorban az anyabanktól felvett hiteleken és anyabanki betéteken keresztül történik, amelyen belül a túlnyomó részt a jellemzően rövidebb lejáratú betétek adják. A külföldi bankok által elhelyezett betétek lejárati szerkezete azonban végéhez képest a hosszabb lejáratok felé tolódott el, ami az anyabankoknak a kelet-közép-európai régió irányában megnyilvánuló növekvő forrástámogatását bizonyítja. A külföldi forrásbevonás másik fontos csatornája a saját értékpapírok, elsősorban pedig kötvények kibocsátása, amelyeknek a mérlegen belüli aránya 2007 év végéhez képest 1%-ponttal emelkedett. Ennek megfelelően 2008 első félévében továbbra is lendületesen, mintegy 25%-kal növekedett a nem tőkejellegű külföldi források állománya, és június végére meghaladta a mérlegfőösszeg 29%-át. A külfölddel szembeni követelések közül két hazai nagybank intenzív külföldi terjeszkedésével összhangban a külföldnek nyújtott hitelek állománya mutat jelentős növekedést. A külföldi követelések állománya minden más eszközcsoporton belül csökkent. Az összes külföldi követelésnek a szektor mérlegén belüli aránya azonban a júniussal zárult egy év során így is több mint 1,5%-ponttal, az összes eszköz 13%-ára növekedett. A külfölddel szembeni közvetlen kapcsolatok tehát a mérleg mindkét oldalán intenzívebbé váltak, ami a külföldnek történő hitelezés tekintetében a közép-kelet-európai régió sajátos kockázatainak, a növekvő külföldi finanszírozás kapcsán pedig a jelzáloghitelpiaci-válság Nyugat-Európát érintő negatív hatásainak való kitettség gyors növekedését eredményezte. 3 A befektetési alapoktól származó betétek a pénzpiaci alapok betéteitől eltekintve az egyéb pénzügyi közvetítők állományai között jelennek meg, a pénzpiaci alapok betétei pedig a monetáris pénzügyi intézményektől származó betétek között kerülnek kimutatásra. 4 Az önkormányzati kötvénykibocsátás népszerűsége a zártkörű kötvénykibocsátás közbeszerzési eljárás alóli mentességének köszönhető, melynek várható megszűnése az önkormányzatokat jelenlegi finanszírozási igényeiket meghaladó kötvénykibocsátásra ösztönözhette. 39

40 Részint a 2008 első felét jellemző forinterősödés átértékelési hatásának, részint pedig a devizaalapú vállalati hitelezés erőteljes lassulásának köszönhető, hogy a legutóbbi hónapokban megtört a bankszektor eszközei devizatartalmának több éve tartó, markánsan emelkedő irányzata. A vállalati devizahitelek lassuló állomány-növekedésében vélhetően főként az erősödő forintárfolyamra reagáló nagyvállalati szektor valuta-helyettesítési törekvései jelentek meg. Ezekre tekintettel a vállalati hitelek devizatartalma fél év alatt 4%- ponttal, 49%-os szintre csökkent. Ezt azonban a lakossági hitelezés tovább növekvő devizaaránya teljes egészében kompenzálta, így a bankszektornak a teljes hitelállományon belüli devizaaránya 2008 első felében alig változott, és változatlanul 63%-os szinten áll. Figyelemre méltó azonban, hogy a júniusihoz hasonló valutaárfolyamokkal jellemezhető egy évvel korábbi állapothoz képest a hitelállomány devizatartalma számottevően, közel 7%-ponttal növekedett. Annak ellenére, hogy a forrásoldal növekményének jelentős része rendszeresen külföldi forrásból valósul meg, a szektormérleg forrásoldalának devizaállományokkal történő feltöltődése viszonylag lassú ütemben megy végbe. A forrásoldali devizaarány 2008 első felében csak marginális mértékben növekedett, a bankközi betéteken és a felvett hiteleken belül pedig éppenséggel csökkent. Ebben nyilvánvalóan a felértékelődő forint ösztönző hatása, illetve technikai következménye a devizaállományok leértékelődése együtt játszik szerepet. Egy év távlatában azonban már az eszközoldalhoz hasonló, bár attól elmaradó mértékű növekvő devizaarány trendje érvényesül. A fentiek eredményeképpen júniusban az összes eszköz közel 49%-a, illetve az összes forrásnak pedig több mint 39%-a külföldi valutákban denominált tételekből állt, így a 40

41 bankrendszer mérlegen belüli nettó hosszú devizapozíciója a mérlegfőösszeg 9,6%-át tette ki. Ez végéhez viszonyítva 1%-pontnyi csökkenést, az egy évvel korábbi állapothoz képest viszont teljes 3%-pontnyi növekedést testesít meg. Ha az egyes devizanemekben fennálló rövid, illetve hosszú pozíciókat külön-külön vesszük számításba, akkor a mérlegen belüli nyitott devizapozíciók abszolút összege a mérlegfőösszeg 28%-áról 4%-ponttal emelkedett fél év leforgása alatt, ami a szektor devizaérzékenységének folytatólagos gyors növekedését mutatja. Ezt a növekvő kitettséget azonban a bankok mérlegen kívüli ügyletekkel, elsősorban FX swap pozíciók felvételével fedezik. Ez az elmúlt két év során a mérlegfőösszeghez viszonyított teljes nyitott devizapozíció folyamatos csökkenésében nyilvánult meg. A szektor teljes nyitott pozíciója a szavatoló tőke arányában is hasonló csökkenést mutatott, ami a 2007 év végi 26% fölötti értékről június végéig több mint 2%-ponttal csökkent. Bár az árfolyamkockázat szempontjából elméletileg csak a fedezetlen pozícióknak van jelentősége, fontos megjegyezni, hogy ezek különböző derivatívákkal történő fedezése más jellegű kockázatok (partnerkockázat vagy megújítási kockázat), illetve növekvő költségek forrása lehet. Figyelmet érdemel az a közvetett hatás is, hogy az eszközoldal növekvő devizatartalma a tőkemegfelelési mutató nagyobb instabilitásával jár együtt, mivel a devizaárfolyamok változása a mutató nevezőjét és számlálóját aszimmetrikusan érinti. Leértékelődő forint esetén a devizában fennálló kockázatos eszközök forintértéke növekszik, ami egyéb feltételek változatlansága mellett a tőkeszükségletre is növelően hat. Mindezt azonban a devizában semleges szavatoló tőke nem követi, a tőkemegfelelési mutató tehát csökken. E szempontból a hitelállomány devizatartalmának évi stagnálása kedvező, hosszabb távú növekvő trendje viszont kedvezőtlen fejleménynek tekinthető. 41

42 f. Lejárati összetétel 2008 első felében a bankszektort jellemző lejárati transzformáció mértéke ellentmondásosan, bár a jelenlegi nehéz körülményeket figyelembe véve inkább kedvezően alakult. Egyrészt kedvezően módosult a monetáris pénzügyi intézmények betétei, illetve a felvett hitelek lejárati szerkezete, illetve a hosszabb lejáratok felé tolódott el az ügyfélbetétek összetétele is. Ezen belül az MPI betétek 5 és a felvett hitelek átlagos lejáratának növekedése az anyabankok közép-kelet-európai leányvállalataik irányában megnyilvánuló növekvő támogatási hajlandóságára utal. Az ügyfélbetétek hosszabbodása pedig annak következménye, hogy a bankok a legmagasabb betéti kamataikat már gyakran a három hónapon túli betétek esetén kínálják. Másrészt változatlanul érvényesül az a jelenség, hogy az öt évet meghaladó kategóriában végbemenő eszközoldali expanzióval szemben nem áll érdemi forrásnövekmény. Az említett állományok tehát továbbra is csak markáns lejárati transzformáció révén bővíthetők. Az egyes lejáratokhoz tartozó eszközök és források különbségét a mérlegfőösszeghez viszonyítva látható, hogy az egy hónapnál rövidebb lejáratok esetén a források többlete jelentősen csökkent a végi értékekhez képest. Az öt éven túli eszközök többletét így döntő részben az egy és két év közötti nettó források növekményével lehetett szembeállítani, ami a korábbiakhoz képest komoly javulásnak tekinthető. A mérlegfőösszeg arányában vizsgálva szembetűnő, hogy a nettó források összege az egy hónap és öt év közötti kategóriák mindegyikében számottevően növekedett. 5 Monetáris pénzügyi intézményektől származó betétek, ami a pénzpiaci alapok által elhelyezett betéteket, illetve a belföldi és külföldi hitelintézetek betéteit foglalja magában. 42

43 Az ügyfélbetétek lejárati szerkezetét vizsgálva látható, hogy a bankok akciós ajánlataikkal sikeresen rendezték át az állományt az egy hónapnál hosszabb lejáratok irányába. A szektor ez irányú törekvéseit az is jól jelzi, hogy az egy éven túli lekötések átlagos kamata hosszú idő után először május-júniusban került az éven belüli betéti kamatok felé. Összességében elmondható, hogy az egy hónapnál rövidebb lejáratú állományoknak az ügyfélbetéteken belüli aránya hároméves mélypontra, 64,4%-ra süllyedt, mialatt az egytől három hónapig terjedő lekötések jelentősen növelték népszerűségüket, és a három hónap és egy év közötti, illetve az éven túli lejáratok aránya is érdemben növekedett. Az ügyfélbetét állomány lejárati szerkezete g. Eszközoldali likviditás, piaci kitettség Ahogyan azt a mérlegszerkezettel kapcsolatban már említettük, a mérlegarányos eszközoldali likviditás jelentősen romlott első felében. A likvid eszközöknek a mérlegfőösszegen belüli aránya, elsősorban a magas finanszírozási költségek hatására több mint egy százalékponttal, 15,6%-ra csökkent, ami az elmúlt öt év legalacsonyabb értéke. A csökkenés azonban nem egyenletesen oszlott meg a likvid eszközosztályok között, hanem elsősorban a pénztári és elszámolási számlák, illetve a jegybanki és bankközi betétek állományában következett be, míg a magasabb hozamú, de kevésbé likvid forgatási célú értékpapírok állománya a mérlegfőösszeg féléves növekedését közel háromszorosan meghaladó ütemben emelkedett. A források lejárati szerkezete azonban, ahogy azt fentebb bemutattuk, érezhetően javult, valamelyest kompenzálva ezzel a likvid eszközök arányának csökkenését. Ez a kompenzáció leginkább a likvid eszköz/likvid betét 6 mutató alakulásában figyelhető meg, ahol a javulás egyértelműen az adott betéti lejárathoz tartozó állományok csökkenésének köszönhető. A forrásoldali likviditási kockázatok alakulása is eltérő képet mutat különböző mutatók tükrében. A finanszírozási rés 7, ahogyan az a betét - és a hitelállomány növekedési dinamikák különbségből következik, lassuló mértékben tovább növekedett a vizsgált időszakban. A nettó pénz - és tőkepiaci kitettség 8 azonban elsősorban a befektetési célú értékpapírok állománynövekedése miatt csökkent valamelyest a 2007 év végi állapothoz képest. Ez utóbbi 6 Likvid eszköz alatt a pénztár és elszámolási számlák állományát, a jegybanki és bankközi betéteket, illetve a forgatási célú értékpapírokat értjük. A likvid betétek közé pedig a 14 napnál rövidebb lejáratú ügyfélbetétek állományát soroljuk. 7 A finanszírozási rést a ügyfélbetétek és hitelek közötti különbségnek a hitelállományra vetített arányaként definiáljuk. 8 Nettó pénz - és tőkepiaci pozíció alatt a következőt értjük: forgatási célú értékpapírok + befektetési célú értékpapírok + jegybanki és bankközi betétek monetáris pénzügyi intézményektől származó betétek felvett hitelek saját kibocsátású értékpapírok. 43

44 mutató kapcsán érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy a forrásoldal szerkezetében tapasztalt javulás, nevezetesen az átlagos lejárat hosszabbodása a megújítási kockázatok csökkenését jelenti, így jelen esetben a csökkenő tőkepiaci kitettség egyben csökkenő megújítási kockázattal is párosul. Mindazonáltal a források lejárati szerkezetének a hosszabb lejáratok felé bekövetkezett eltolódása a jelenlegi hozamfelárak alapján a finanszírozás költségeinek további növekedését eredményezhette. Összegzésképpen tehát elmondható, hogy a likviditási helyzet alapvetően a lejárati összhang tekintetében javult, ami elsősorban az anyabanki források és az ügyfélbetétek lejárati szerkezetének a hosszabb lejáratok felé való elmozdulásából adódott. A finanszírozási költségek azonban különösen a hosszabb lejáratokra emelkedtek a kérdéses időszakban, így a mérlegfőösszeg arányaiban kevesebb likvid eszköz finanszírozására került sor, mint 2007 év végén. Ráadásul a likvid eszközök egy része a pénz közeli kategóriákból a kevésbé likvid, - főként rövid lejáratú állampapírokat tartalmazó -, forgatási célú értékpapírok irányába lett átcsoportosítva. Mindez azt eredményezte, hogy a lejárat összhanggal szemben az eszközoldal likviditása egyértelműen romlott. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az eszközoldalon a tapasztalt átcsoportosítás a zömmel állampapírokat tartalmazó forgatási célú és befektetési célú értékpapírok irányába, az első negyedév állampapír piac likviditási problémáinak tükrében nem éppen kedvező jelenség. h. A jövedelmezőség alakulása és intézményi szóródása A szektor jövedelmezőségét tekintve első felében az előző év végén kibontakozó csökkenő trend folytatását figyelhettük meg. Az adózott eredmény éves összevetésben 12,3%- kal csökkent, a tőkejövedelmezőség (ROE) évesített értéke pedig több, mint 5% százalékponttal esett vissza. A jövedelemtermelés koncentrációja változatlanul magas fokú, és növekvő mértékű: a szektor adózott eredményének 84%-át nyolc nagybank, illetve azok szakosított hitelintézeti leányvállalatai állítják elő. A részleteket tekintve a szektor által előállított adózott eredmény 80%-át, ahogy a megelőző év azonos időszakában is, most is nagybankok 9 adták. A középbankok részesedése 4%-ponttal 9 A nagy-, közép- és kisbankok, illetve a szakosított hitelintézetek részletes felsorolása megtekinthető a PSZÁF hivatalos honlapján ( A hitelintézeti szektor I. féléves részletes adatai című publikáció első oldalán. Szakosított hitelintézet alatt a jelzálogbankokat és a lakástakarék-pénztárakat értjük. A nagy-, közép-,és kisbankok kategóriái továbbá összhangban vannak a Felügyelet egyedi intézményi hatásbesorolásával, melynek változásával a Budapest Bank 2008 január 1-től átkerült a nagybankok közé. Mivel ez a 44

45 14%-ra csökkent, míg a szakosított hitelintézeteké közel 3%-ról 6% fölé emelkedett, a kisbankok profitja viszont első feléhez hasonlóan a negatív tartományban mozgott. A csökkenő profitabilitás az egyes intézményeket különböző mértékben érintette, így a nagybankok esetén az adózott eredmény 12%-kal csökkent, a középbankoknál viszont több mint 32%-os volt a visszaesés. Ezzel szemben a kisbankoknál javuló tendenciát figyelhettünk meg, amennyiben összesített veszteségük a első félévi értéknek kevesebb, mint felére zsugorodott, a szakosított hitelintézetek pedig közel megkétszerezték profitjukat a bázisidőszakhoz képest. A kisbankok esetén fontos körülmény, hogy a veszteség túlnyomó részét 2007 és 2008 első félévében is három új piaci szereplő negatív eredménye adta. Az adózott eredmény, valamint az évesített ROE és ROA alakulása Meg kell jegyezni továbbá, hogy a középbankok között megfigyelt, az adózott eredmény majd egy harmadával történő visszaesése a legnagyobb részben a csoport összetétel-változásának tudható be, mivel egy jelentős intézmény második felében befektetési vállalkozássá alakult, egy pedig szintén ebben az időszakban beolvadt egy a nagybankok csoportjába sorolt hitelintézetbe. A középbankok sajáttőke-arányos eredménye (ROE) első felében közel sem esett olyan mértékben, mint a megtermelt profit volumene, és több mint 4%-pontos csökkenés után még mindig 20% fölötti értéket mutatott. A nagybankok esetében azonban ugyanez a mutató több mint 6%-ponttal, 16,9%-ra esett. A kisbankok esetében a bázisidőszaki negatív ROE-érték feleződött, a szakosított hitelintézeteknél pedig több mint 7%-ponttal, 21% feletti szintre növekedett a mutató értéke. Az eszközarányos nyereség értéke a ROE mutató értékéhez hasonló arányban változott a fentebb bemutatott négy csoport esetén, így a nagybakok 1,44%, a középbankok 1,71%, a kisbankok -0,35%, a szakosított hitelintézetek pedig a 0,92%-os ROA érték mellett működtek 2008 első félévében. Az eddigiekből látható, hogy a szektor jövedelmezőségének romlása elsősorban a nagybankok számlájára írható, hiszen a középbankoknál magasabb szintről kisebb mértékű visszaesés következett be, a másik két csoport profitabilitása pedig számottevően javult a megelőző év azonos időszakához képest. Viszont az is igaz, hogy a szakosított hitelintézetek eredményeiben a nagybankok leányintézményeinek markánsan javuló eredményei is tükröződnek. változás jelentős nehézségeket okozott volna az egyes időszakok összehasonlítása során, ezért jelen elemzésünkben a Budapest Bankot a korábbi időszakokban is nagybankként vettük számításba. 45

46 A ROE mutatók intézményenkénti eloszlását vizsgálva látható, hogy a veszteséges bankok száma eggyel növekedett első féléve óta, azonban ezen hitelintézetek részesedése a szektor mérlegfőösszegéből továbbra is marginális, rendszerkockázati jelentőségük csekélynek mondható. A 0-10% közötti sajáttőke-arányos nyereséget kimutatók száma nem változott a két időszakban, piaci súlyuk azonban majdnem duplájára nőtt, így első felében már meghaladta a 13%-ot. A 15-20% közötti jövedelmezőségi osztályban mind az intézmények száma, mind pedig piaci részesedésük szerint jelentősen megnőtt a koncentráció, ami azt mutatja, hogy a nagy és középbankok közötti szóródás a sajáttőke arányos jövedelmet illetően minimálisra csökkent első felében az előbb említett jövedelemtartományban a piac 57%-át reprezentáló intézmény volt megtalálható, ráadásul úgy, hogy ebből 47%-nyi a 15-16%-kos ROE-tartományba esett. A magasabb, 25% feletti ROE-tartományba tartozó intézmények száma 16-ról 12-re csökkent, piaci részesedésük azonban így is 0,5%-ponttal, 22%-ra növekedett. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jövedelmezőség csökkenése a vizsgált időszakban a legnagyobb piaci szereplők jövedelmezőségének gyengülésével valósult meg úgy, hogy az egyes intézmények profitabilitását jellemző szórás jelentősen csökkent. A veszteséges bankok piaci részesedése továbbra is elhanyagolható, azonban első felében jól elkülöníthetően megjelent egy 10%-kot meghaladó piaci részesedéssel bíró csoport, az átlagos jövedelmezőségi szinttől jelentősen elszakadva a 0-5% közötti ROE tartományban. i. Az eszközjövedelmezőség összetevői A szektor eszközjövedelmezőségének (ROA) összetevőit tekintve első felében az évesített kamatbevételek 0,22%-ponttal, míg a kamatkiadások 0,65%-ponttal emelkedtek. Míg ez utóbbi adat a jegybanki kamatoknál az emelkedő kockázati felárak miatt nagyobb 46

47 mértékben emelkedő forrásköltségeket 10 tükrözi vissza, addig a kamatbevételek ennél szerényebb mértékű emelkedése arra utal, hogy a bankok az erős árverseny következtében a forrásköltségeket csak részben hárították át ügyfeleikre. Ennek megfelelően a növekvő forrásköltségek következménye a kamatmarzs szűkülése lett, ami így 2,9%-os történelmi mélypontra süllyedt. A bankszektor jövedelmezőségének összetevői az átlagos mérlegfőösszeg százalékában Az erős versenynek és az ügynökhálózat növekvő igénybevételének köszönhetően a jutalékeredmény növekedése sem tudott lépést tartani a mérlegfőösszeg növekedésével, így az eszközarányos jutalékeredmény mértéke 1%-alá csökkent. A bevételi oldalon tovább rontotta a helyzetet, hogy a pénzügyi műveletek eredménye, döntően a befektetési szolgáltatásból származó eredménynek köszönhetően csaknem 30%-kal esett vissza a megelőző év azonos időszakához képest. Az előbbieket valamelyest kompenzálta, hogy a működési költségek, illetve az értékvesztés és céltartalékképzés összegének eszközarányos értéke csökkent a első félévi adatokhoz képest. A szektorszintű évesített ROA azonban mindennek ellenére 0,53%-ponttal, 1,39%-ra süllyedt. A bankszektor jövedelmezőségének összetevői (millió Ft) Növekedés év/év j. Működési költségek alakulása, hálózatfejlesztés A gyengülő eredmény mellett a költség/bevétel hányados is jelentős mértékben romlott, mégpedig elsősorban annak köszönhetően, hogy a működési költségek a nettó kamatbevétel első félében az EKB átlagos irányadó kamata 0,33%-ponttal volt magasabb a 2007 első félévi átlagos értéknél. 47

48 növekedésénél több mint kétszer gyorsabban bővültek a első féléves adatokhoz képest. Ehhez társult még a pénzügyi műveletek eredményének közel 30%-kos csökkenése, melynek következtében a szektorszintű költség/bevétel mutató 53%-fölé emelkedett, ami az elmúlt négy év legmagasabb értéke. A pénzügyi műveletek eredményének visszaesése elsősorban a forint kötvénypiaci hozamgörbe emelkedése, kisebb részben pedig a süllyedő részvényárak nyomán bekövetkezett veszteségeknek tudható be. Ezek túlnyomó része a valós piaci értékeléssel összefüggő negatív átértékelési különbözet, kisebb része pedig realizált kereskedelmi veszteség. Ezért a gyenge eredmény inkább egyszeri tételnek mondható, hiszen a nagyobb volatilitású piacon elszenvedett kereskedési veszteségek nem tekinthetők tendenciaszerűnek, az átértékelődésből származó negatív jövedelmi hatás pedig a lejáratig tartott kamatozó eszközökön előbb-utóbb a pozitív oldalon is megjelenik majd. A hálózatfejlesztés üteme első felében az újonnan nyitott fiókok számát tekintve tovább gyorsult. Ez azonban a működési költségeknek csupán a mérlegfőösszeg dinamikájától elmaradó mértékű expanzióját eredményezte, így az eszközarányos működési költség-mutató javult valamelyest első feléhez képest. Ez bizonyos mértékben annak tudható be, hogy az egy újonnan nyitott bankfiókra eső állományi létszámnövekmény kevesebb, mint felére esett vissza: egy új bankfiókra hozzávetőleg nyolc új munkatárs jutott, míg a megelőző év azonos időszakában 21. Ebből arra következtethetünk, hogy az utóbbi két félévben már az alacsonyabb létszámmal működő specializált fiókok, illetve a kisebb településeken működő szintén kis létszámú fiókok adták az új fióknyitások döntő részét. k. Az értékvesztési forgalom alakulása A első felében elszámolt nettó értékvesztés-forgalom mintegy 23%-kal kevesebb volt a megelőző év azonos időszakához képest, ami a gyengülő gazdasági konjunktúra és a gyorsan növekvő lakossági eladósodás fényében némi magyarázatra szorul. A mérlegtételeken elszámolt nettó értékvesztés csökkenése legnagyobb mértékben az egyéb eszközök (elsősorban tulajdonosi részesedések) soron elszámolt kiugró mértékű visszaírásnak köszönhető, ami egyetlen nagyobb piaci szereplő tevékenységéhez köthető. A nettó értékvesztési forgalom azonban valamelyest ez utóbbi egyedi tétel nélkül is csökkent volna, mégpedig a külföldre nyújtott hiteleken elszámolt nettó visszaírás miatt. A vállalati és a lakossági hitelek romlása miatti veszteség ezek után pontosan megegyezett a első félévi értékkel, a nettó hitelállományra eső értékvesztési hányad pedig mérsékelten csökkent. Arra, hogy az értékvesztési forgalom e körben nem nőtt, egyrészt az adósságszolgálati képességnek a forintárfolyam legutóbbi erősödése nyomán csökkenő törlesztési terhek miatti javulása lehet magyarázat. Másrészt pedig első felét a lakosság jövedelmi helyzetének, illetve ennek nyomán a hazai fogyasztási keresletnek viszonylagos stabilizálódása jellemezte. 48

49 A rossz és kétes minősítésű tételeknek a bruttó állományokon belüli aránya első felében enyhén csökkent, ezen belül azonban a vállalati hitelek esetében nőtt, a lakossági hiteleknél pedig mérséklődött. Az említett adatok értelmezésekor azonban figyelembe kell venni, hogy a bankok minősített eszközeik jelentős részét értékesítik, így a mérlegben csak a saját work-out kapacitásaiknak megfelelő mennyiség marad benne, amely már évek óta stabilan a minősítendő mérlegtételek 1,5%-a körül alakul. A mérlegben maradó alacsony minősítésű tételek mértéke tehát függ a bankoknak a work-out tevékenységgel kapcsolatos politikájától is. Ezen túlmenően a rossz és kétes vállalati hitelek növekvő aránya utalhat az ilyen hitelek nehézkes értékesíthetőségére is, a hasonló minősítésű lakossági hitelállomány arányának közel 0,5%-pontos csökkenése pedig ez utóbbiak növekvő piacképességére. l. A tőkeellátottság alakulása A bankrendszer tőkehelyzetét e jelentés két metszetben vizsgálja: egyrészt a pillanatnyi tőkeellátottság, másrészt a belső tőkésítési képesség szempontjából. A fizetőképességi mutató első felében 10,67%-os szintre csökkent, vagyis 0,73%-ot romlott. E változás több tényező együttes hatásának eredménye. Ezek közül a legnagyobb 49

50 hatású a tőkeszükséglet számítására vonatkozó szabályozásnak a CRD 11 implementálásával történő januári változása, ami az eddigieknél magasabb szabályozói tőkekövetelményt, s így alacsonyabb szolvenciarátát eredményezett. Az összes szabályozói tőkeszükséglet éves növekedése 2008 júniusban 22,3%-ra gyorsult. Az új szabályozás egyrészt új kockázati kategóriákat is figyelembe vesz a minimális tőkekövetelmény meghatározásánál, ami a kockázatok fedezetéhez szükséges tőke növekedésének irányába hat, másrészt viszont az egyes kockázatok szofisztikáltabb mérésére ad lehetőséget, ami a szabályozói tőkeszint csökkentését teszi lehetővé. Új és jelentős hatású kockázati kategóriaként a működési kockázatok kerültek bevezetésre, melynek tőkekövetelménye június végén a teljes tőkekövetelmény 9,1%-át adta. A hitelezési kockázatok tőkekövetelménye viszont az új számítási módszereknek köszönhetően csökkent, s így a működési és a hitelkockázati kitettség együttes tőkeszükséglete csupán 16%- kal haladta meg a hitelezési kockázat régi módszer szerint számított tőkekövetelményének júniusi értékét. A hitelezési kockázat tőkekövetelménye egyébként június végén a teljes tőkekövetelmény több mint 85%-át tette ki. A régi és az új szabályozás szerinti tőkemutató tartalmában az a másik jelentős eltérés, hogy a régi fizetőképességi mutató nem tartalmazta a piaci kockázatok tőkekövetelményét és az ehhez felhasználható kiegészítő tőke (Tier 3) mennyiségét, addig az új tőkemegfelelési mutató (TMM) pedig ezeket is magában foglalja. A piaci kockázat tőkekövetelménye 2008 közepén a teljes tőkekövetelmény 5,3%-át tette ki, mértéke pedig egy év alatt több mint 25%-kal növekedett. A magasabb szabályozói tőkekövetelménynek köszönhetően a Tier 1 mutató is csökkent az előző év azonos időszakához képest, de a teljes tőkemutató romlásához képest kisebb mértékben. Ez részben a járulékos tőkeelemek csökkenő állományának tudható be, részben pedig annak, hogy a évi eredmény terhére a szokásos 30-40% fölötti osztalék helyett az adózott eredmény mindössze 20%-át fizették ki, ami az alapvető tőkeelemek növekedését segítette, a járulékos tőkeelemek aránya pedig csökkent. 11 Az Európai Parlament és a Tanács befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló 2006/49/EK irányelve (The Capital Requirements Directive) 50

51 A hazai bankszektor 10,87%-os átlagos tőkemutatója európai összevetésben magasnak tekinthető, amennyiben 0,45%-ponttal az EU nagybankjainak évi átlaga fölött helyezkedik el 12. A Tier 1 mutató értéke pedig ennél is nagyobb mértékben, több mint 2,5%- ponttal haladja meg az Unió nagybankjainak átlagát. A szolvenciamutató eloszlásának változását tekintve az eloszlás móduszának balra történő elmozdulását figyelhetjük meg, azaz a szektornak a legtöbb intézményére jellemző szolvencia érték érdemben csökkent, ami legnagyobbrészt a fentebb részletezett szabályozási változásoknak köszönhető. Ezzel egyidejűleg azonban az alacsonyabb és legmagasabb szolvencia kategóriákban is csökkent az ott reprezentált intézmények piaci részesedése, ami a mutató szórásának csökkenését jelenti. Meg kell jegyezni azonban, hogy az új szabályozás keretében a hitelkockázatok tőkekövetelményének számításánál az intézmények döntő többsége a kevésbé szofisztikált sztenderd módszerrel indult, amely a fejlettebb módszerekre 13 való áttéréssel, minden egyéb tényező változatlansága mellett, a tőkekövetelmény csökkenését, és a TMM növekedését vetítené előre. A működési kockázatok esetén viszont már sok hitelintézet az alapmutató módszer (BIA) helyett a sztenderdizált/alternatív sztenderdizált módszer szerint számította tőkekövetelményét, ami nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy a működési kockázatok tőkekövetelményének bevezetése nem okozta a szolvenciamutató drasztikus csökkenését. 12 Az EU nagybankjainak szolvencia szintje alatt az LCBG (Large and Complex Banking Groups) bankok átlagos szolvencia szintjét értjük. Forrás: ECB Finacial Stability Review , 99. o. 13 A jogszabály által meghatározott sztenderd módszereknél a kockázatok pontosabb meghatározását teszik lehetővé az intézmények saját belső modelljei, azonban a hitelezési kockázatok esetén egyelőre három intézmény, és csak a hitelportfolió egy részére alkalmazta az IRB módszert. A működési kockázatok esetén egyetlen szereplő használta az AMA fejlett mérési módszert, a pozíció- devizaárfolyam és árukockázat esetén pedig csupán két hitelintézet kalkulált saját belső modellje szerint. 51

52 A globális pénzügyi szektor legutóbbi nagyarányú veszteségeinek fényében a bankrendszer belső tőkeképző képessége különösen nagy jelentőséggel bír, mert a pénzügyi szektor mai körülményei között a kereskedelmi feltételekkel történő külső tőkebevonás lehetőségei erősen korlátozottak. Ezért a hazai bankrendszer kockázati expanziójának lehetőségeit nagyrészt a működés során keletkező tőkenövekmény, vagyis a saját tőkére jutó nyereség mértéke határozza meg. Olyan időszakban, amikor a jövedelmezőség az erős árverseny miatt csökken, a tőkeszükséglet viszont a gyors hitelexpanzió miatt növekszik, a rendszer további növekedése előbb-utóbb a belső tőkésítési képesség által szabott korlátokba ütközhet. Ahogy az előzőekben már említettük, a minimális szabályozói tőkekövetelmény éves növekedése első felében gyorsult, amelynek oka részben a nagyjából változatlan ütemű, lendületes kockázati expanzió, részben pedig a szabályozás változása volt. A banki átlagos tőkejövedelmezőség ezzel szemben érdemben csökkent. E két tényező, vagyis a 16,8%-os átlagos évesített ROE-mutató, valamint a minimális szabályozói tőkeszükséglet évi átlagos 22,3%-os növekedése között 5,5%-os belső tőkehiány mutatkozott, ami a 2007 végi 1,9%- pontos tőkehiány és a végi 3,7%-pontos belső tőketöbbletet követően további negatív elmozdulást testesít meg. E mutató negatív irányú mozgása 2005 óta folyamatos, és lényegében azt mutatja, hogy a bankszektorban képződő jövedelem nem, illetve egyre kisebb arányban elegendő a megegyező időszakban keletkezett többletkockázatok fedezetére. Figyelembe kell venni természetesen, hogy a belső tőkehiány júniusra számított értékét jelentős mértékben befolyásolta a tőkeszükséglet számításának változó szabályozása, amely akár jelentős egyszeri hatást is eredményezhetett. Ennek ellenére azonban ugyancsak a belső tőkehiány fokozódására utal, hogy a szavatoló tőkének a júniushoz képest mért 13,5%- kos bővülése jóval elmaradt mind a hitelállomány, mind pedig a banki mérlegfőösszeg azonos időszaki növekedésétől. Ez pedig a hazai bankrendszer esetén is felveti a külső tőkeszerzés szükségességének kérdését, ami a jelenlegi magas kockázati felárakra tekintettel a jövedelmezőséget további erős nyomás alá helyezné. Megfelelő mennyiségű és elfogadható szinten árazott tőke hiányában a hitexpanzió kényszerű fékeződésére kellene számítani. 52

53 A belső tőketöbblet/hiány mutató eloszlása a banki jövedelmezőség eloszlásának változásától jóval kedvezőtlenebb képet mutat. Ez részben arra utal, hogy a működési kockázatok, illetve a piaci kockázat tőkekövetelményének figyelembe vétele néhány jelentős piaci szereplőnél, az átlagosnál lényegesen nagyobb tőkekövetelmény-emelkedést indukált. Ennek következtében első felében a 15%-pontnál nagyobb tőkehiányt kimutató intézmények a mérlegfőösszeg több mint 37%-át adták, ami bár nagyrészt egyszeri hatás eredménye, mégis több mint tízszeres növekedés a megelőző év azonos időszakához képest. 53

54 4.2. Szövetkezeti hitelintézetek a. A piac intézményi szerkezete A szövetkezeti hitelintézetek száma 2008 első félévében mindössze egyel csökkent, ami az idáig megvalósult jelentős mértékű intézményi konszolidáció érdemi lassulását mutatja. A szektor intézményeinek átlagos üzletmérete azonban változatlanul kicsi a bankokéhoz képest, ami továbbra is versenyképességi problémákat vet fel. Ezért a szervezeti konszolidáció további folytatódásának lehetősége sem zárható ki. Mindazonáltal meg kell jegyezzük, hogy a megelőző egy év során végbement egyesülések legfőbb hajtóerejét a január elsejétől hatályos 250 millió forintos minimális sajáttőkekövetelmény teljesítése jelentette június végén még 19 szolgáltató működött ezen szint alatt, egy évvel későbbre pedig ez a szám mindössze háromra csökkent 14. Ennek megfelelően az esetleges további egyesülések motorja már sokkal inkább a versenyképes üzletméret elérésének szándéka lehet. b. A mérlegdinamika és az eszközoldali szerkezet alakulása A szövetkezeti hitelintézetek mérlegfőösszege a júniusával végződő egy év során valamivel 10% fölötti ütemben bővült. E teljesítmény jelentősen elmarad a bankok és pénzügyi vállalkozások dinamikájától, aminek következtében a szövetkezeteknek a teljes hazai pénzügyi szektoron belüli állományi részesedése tovább csökkent. A szektor betét- és hitelállománya szinte azonos mértékben, 7% körüli ütemben gyarapodott júniushoz képest. A betétek terén ez nem sokkal marad el a bankok teljesítményétől, hitelpiaci részesedésük azonban az ott mutatkozó jóval nagyobb dinamika-különbség következtében ismét jelentős mértékben csökkent. A szövetkezetek ügyfélhitel-állománya június végén az összes ügyfélhitel 4%-át tette ki. 14 A tőkehiányos szövetkezetek június 30. után egyesülés vagy tőkeszerzés útján tettek eleget a szabályozói tőkeminimum követelményének. 54

55 Az eszközállományon belül a hitelek aránya, a mérlegfőösszeg gyorsabb növekedésének köszönhetően 1,5%-ponttal elmaradt a megelőző év azonos időszaki értékétől. Ezzel szemben növekedett a likvid eszközök, illetve a befektetési célú értékpapírok súlya, ami részben a szektor devizahitelezési sajátosságainak következménye. Akárcsak a bankszektorban, a hitelezés a szövetkezetek esetében is nagyrészt deviza alapú hitelek kihelyezését jelenti. A szövetkezetek viszont devizahiteleiket más hitelintézetektől felvett devizakölcsönökből nyújtják, a szinte teljes egészében forintban gyűjtött betéteik nagyobb részét pedig különböző likvid értékpapírokba fektetik. A forintbetétek növekményének a forinthitelek növekményét meghaladó része évről-évre a likvid eszközök állományát gyarapítja. A likvid eszközök jelentős és növekvő mérlegarányát tekintve úgy tűnik, hogy a szektor likviditási helyzete folyamatosan javul. Ez a javulás azonban részben látszólagos. A szövetkezetek ugyanis a devizahitelezéshez felvett kölcsönöket sokszor a kölcsönösszeget meghaladó értékpapír fedezete mellett kapják, ami nagymértékben csökkentheti a ténylegesen rendelkezésre álló likvid eszközök mennyiségét. Az eszközállomány megoszlása Növekedés (év/év) A devizahitelezés fentebb részletezett sajátosságai miatt, a szektorszintű mérleg eszköz- és forrásoldalának devizatartalma teljesen szimmetrikusan alakul. A devizaeszközöknek, illetve forrásoknak a mérlegfőösszeghez viszonyított aránya folyamatosan nő, és június végére megközelítette az 5%-ot, a devizahitelek állománya pedig a teljes hitelállománynak mintegy 11%-át tette ki. A devizahitelezésben résztvevő intézmények száma a év végéhez képest további 16 szövetkezettel bővült, így a vizsgált félév végére már a szektor majdnem fele, összesen 76 intézmény nyújtott ilyen szolgáltatást. 55

56 A szövetkezeti hitelüzletág tekintetében szembetűnő hangsúlyeltolódás látható a vállalati hitelezés irányában, miközben a lakossági hitelek állománya erősen visszafogott ütemben bővül. A vállalati hitelezés volt a szövetkezetek esetében az egyedüli üzleti szegmens, amely júniusban mért éves növekedését illetően tartotta a lépést a bankszektorral. A vállalati üzletágon belül a KKV-szektor hitelezésében ami a szövetkezetek esetén főleg a mikrovállalkozások hitelezését jelenti 25,5%-kos bővülés mutatkozott, ami több mint 7%- ponttal haladta meg a hasonló banki állományok növekedését. A szövetkezeti hitelintézetek ügyfélhitel-állományai (mrd Ft) Változás (év/év) A kisméretű vállakozások hitelezésének átlag fölötti bővülési üteme romló gazdasági konjunktúra idején viszonylag korai szakaszban a nem-fizetési valószínűség (PD) ugrásszerű növekedéséhez vezethet. Ezt a lehetőséget viszont jelentős mértékben ellensúlyozhatja, hogy az említett hiteltípushoz jellemzően állami garanciák és EU-s támogatások kapcsolódnak, amelyek kedvezőbb kockázati feltételek kialakulásához járulhatnak hozzá. A lakossági hitelezés ügyféltípus és felhasználási célok szerinti szerkezetét tekintve a júniussal zárult egy év során a szabad felhasználású jelzáloghitelek állománya bővült leggyorsabban, a lakáscélú hitelek állománya pedig egyenesen csökkent. Itt érdemes figyelembe venni az állományi expanziónak a szövetkezeti szektoron belüli jelentős szórását, amennyiben a devizahitelezésben résztvevő intézmények növekedési üteme jelentősen felülmúlja a szektorátlagot. A pozitív oldalon említhető, hogy a vállalati hitelállományon belül a forinthitelek közel 7%- kos bővülést mutattak első feléhez képest, ami valamelyest csökkenti a betétgyűjtés és hitelezés devizaszerkezetének eltéréséből adódó problémát. c. A finanszírozási szerkezet alakulása A szövetkezetek mérlegének kiemelkedően legnagyobb jelentőségű forrástételét első felében is az ügyfélbetétek adták, amelyeknek az összes forráson belüli aránya azonban a devizahitelezés első félévi megjelenése óta, a felvett hitelek térnyerése mellett folyamatosan csökkent. A felvett hitelek gyarapodásával kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy e kölcsönök állományának egyre növekvő hányada június végén több mint 60%- a egyetlen, a szövetkezeti szektorral kiemelten foglalkozó hitelintézettől származik, a fennmaradó részt pedig más hazai hitelintézetek bocsátották rendelkezésre. A felvett devizakölcsönök ilyen fokú állományi koncentrációja nem kockázatmentes, bár ezek összege június végén még alig haladta meg a szektor mérlegfőösszegének 4%-át. 56

57 A forrásállomány megoszlása Növekedés (év/év) d. A ROE és ROA alakulása, intézményi szóródása. A szövetkezeti szektor jövedelmezősége mind a sajáttőke-, mind pedig az eszközarányos nyereség tekintetében a hosszú távú csökkenő trendet követ, az utóbbi két évben azonban a csökkenés üteme jelentősen lassult. Ezzel szemben a bankok jövedelmezősége nagyobb ütemben romlott, így a két szektor között meglévő jövedelmezőségi rés jelentősen csökkent. Ennek ellenére azonban a szövetkezetek jövedelmezősége mind a ROE, mind a ROA esetén még mindig lényegesen elmarad a bankszektor átlagától, ami legnagyobb mértékben mérethatékonysági problémákra vezethető vissza. Utóbbiak főként a bankszektornál 1,6% ponttal magasabb költség-roa mutatóban érhetők tetten. A jövedelmezőség összetevőit ROA-szemléletben vizsgálva látható, hogy a feljebb kifogásolt átlagos költséghatékonyság folyamatosan, bár mérsékelt ütemben javul. A működési költségek további csökkentésében a szövetkezetek természetesen még mindig rendelkeznek tartalékokkal, bár az intézményi konszolidációs folyamat legutóbb tapasztalt lassulása nem kedvez e tartalékok felszabadításának. A teljes eszközjövedelem hosszabb távú romlása ezek után főként abból származik, hogy a szövetkezetek átlagos, a bankinál jellemzően magasabb kamatmarzsa az évek során ugyancsak csökkent, mégpedig az eszközarányos működési költségek csökkenését meghaladó mértékben. A 2008 júniusában végződő egy év adatait vizsgálva azonban szembetűnő, hogy az eszközarányos nettó kamatbevételek mérséklődése lelassult, a jutalékmarzs pedig egyáltalán nem csökkent, ami a részben a bankoknál alacsonyabb ütemű üzleti expanzió, vagyis a kisebb intenzitású üzletszerző erőfeszítések egyfajta pozitív hozadékának is tekinthető. Az átlagos eszközarányos adózott eredmény ennek megfelelően csak kis mértékben mérséklődött, a első félévi tőkejövedelmezőség (ROE) pedig 12%-os 57

58 évesített szintre került, amely a évi 10,8% értéknél kissé magasabb, a első félévi 13,1%-os hasonló adattal összevetve azonban további csökkenést testesít meg. A szövetkezeti hitelintézetek eszközjövedelmezőségének összetevői az átlagos mérlegfőösszeg százalékában (évesített adatok) Az alábbi ábrán a szövetkezeti szektor eszközarányos működési költségeinek az átlagos üzletméret nagysága szerinti eloszlását láthatjuk, ami az előzőekhez kapcsolódóan még két további következtetésre ad lehetőséget. Egyrészt, bár az illesztett regresszió magyarázó ereje az átlagosnál kisebb méretű intézmények között tapasztalt nagy szóródás miatt nem túlságosan erős, valamelyest mégis alátámasztja a működési költségek és az üzletméret nagysága közötti összefüggésre vonatkozó feltevésünket. Másrészt a működési költségeknek a kisebb intézmények közötti jelentős szóródása arra utal, hogy az átlag körüli és az alatti üzletmérettel rendelkező szolgáltatók esetén is lenne mód a hatékonyabb működésre, azonban annak a mérlegfőösszeg nagyságán kívüli más akadályai is vannak. Ilyenek lehetnek például a működés földrajzi behatároltságból, illetve magából a működési formából adódó vállalatirányítási problémák is, amelyek az egyes intézményeket eltérő mértékben érinthetik. A szektor jövedelmezőségének eloszlását vizsgálva a megelőző év azonos időszakához képest a ROE és ROA eloszlások balra történő elmozdulását figyelhetjük meg. A veszteséges intézmények száma azonban a jövedelmezőség általánosan mérséklődő tendenciájával szemben 11-ről 8-ra csökkent a vizsgált időszakban, mialatt az átlagot tartalmazó jövedelemosztályban jelentősen nőtt az intézmények száma. Összességében tehát az intézmények közötti szóródás mind a ROE, mind pedig a ROA mutató tekintetében 58

59 számottevően csökkent, a veszteséges szövetkezetek száma pedig, nagyrészt a második felében megvalósuló intézményi konszolidáció eredményeként jelentősen visszaesett. e. Az értékvesztési forgalom alakulása A mérlegtételeken elszámolt értékvesztés első felében valamelyest csökkent a megelőző év azonos időszakához képest, a hitelállomány értékvesztése pedig nagyjából változatlan szinten maradt, mert a vállalati hiteleken elszámolt értékvesztés enyhe csökkenését a lakossági hitelek értékvesztésének növekedése szinte teljesen kompenzálta. 59

60 Az értékvesztési forgalomnak az év eleji nettó hitelállományokhoz viszonyított arányában is a fentieknek megfelelő irányú változás történt, ami a vállalati hitelportfolió esetén, első félévéhez viszonyítva 0,15%-pontnyi csökkenést, a lakossági hitelek esetén pedig mérsékelt 0,03%-pontos emelkedést jelentett. Ennek eredőjeképpen június végére az összes hitelállományra vetített értékvesztési forgalom 0,05%-ponttal, 0,67%-ra csökkent. Bár az értékvesztési adatok tekintetében javulás tapasztalható, mégis figyelemre méltó, hogy az ilyen címen elszámolt veszteségek az állományokhoz viszonyítva a bankszektor esetében felmerült szint több, mint kétszeresét teszik ki. Ez elsősorban a szövetkezetek kockázatosabb összetételű vállalati portfoliójának köszönhető. További lényeges különbség a bankszektorhoz képest, hogy a rossz és kétes minősítésű tételek aránya a szövetkezetek esetében többszöröse a banki átlagnak. A rossz és kétes minősítésű tételeknek a minősítendő mérlegtételeken belüli aránya több mint háromszorosa, ennek részeként a vállalati hiteleken belüli aránya több mint két és félszerese, a lakossági hiteleken belüli aránya pedig több mint négyszerese a bankszektor értékeinek. Ez arra utal, hogy a szövetkezeti hitelintézetek jellemzően csak hosszabb idő után válnak meg alacsony minőségű eszközeiktől, ami megfelelő work-out kapacitás hiányában költséges lehet, különösen, ha az eszköz minősége idő közben tovább romlik. f. Tőkeellátottság A CRD bevezetése, akárcsak a bankoknál, a szövetkezetek esetén is nehezíti a júniusi tőkemegfelelési mutatónak és tőkeszükségletnek előző időszakokkal történő összehasonlítását. A változás mind a tőkeszükséglet számításának módját, mind pedig a fizetőképesség mérésére használt mutató tartalmát érintette. Mint feljebb már említettük, az eddigi szabályozás alapján számított szolvenciaráta a hitelkockázatok tőkekövetelményét az ehhez figyelembe vehető szavatoló tőkéhez hasonlította, a CRD implementálása utáni tőkemegfelelési mutató pedig a piaci- és a működési kockázatok tőkekövetelményét is magában foglalja. A tőkekmegfelelési mutató (TMM) számlálója ennek megfelelően a piaci kockázatok fedezetére figyelembe vehető kiegészítő tőke (Tier 3) mennyiségét is tartalmazza. A fenti változásoknak jelentős részük volt abban, hogy júniusban a szektor átlagos fizetőképességi mutatójának 0,2%-ponttal történő javulása mellett a Tier 1 mutató ugyanilyen mértékű gyengülését figyelhettük meg a megelőző év azonos időszakához képest. A szinteket tekintve mindez kifejezetten magas és többé-kevésbé változatlan, 14,6%-os átlagos tőkemegfelelési mutatót és 12,9%-os átlagos Tier 1 mutatót jelent. Említésre érdemes, hogy a a minimális szabályozói tőkeszükséglet éves növekedése szokatlanul jelentős, 13,5%-os rátát ért el, nem utolsó sorban azért, mert a hitelezési kockázatok tőkeekövetelménye a 60

61 bankszektorban tapasztaltakkal ellentétben nem csökkent olyan mértékben, hogy az újonnan megjelenő működési kockázatok tőkekövetelményét ellensúlyozta volna. A működési kockázatokhoz tartozó tőkekövetelmény az összes tőkekövetelmény 21,6%-át adta, mely érték a bankszektor esetén mindössze 9,1%-nak adódott. Ez többek között annak is betudható, hogy az összes szövetkezet a legegyszerűbb alapmutató módszer (BIA) szerint számította működési kockázatának tőkekövetelményét, míg a bankok közül sokan már a szofisztikáltabb sztenderdizált, vagy alternatív sztenderdizált (TSA/ASA) módszer szerint kalkuláltak. A szövetkezeti szektorban a tőkekövetelmény növekedését tehát egyértelműen a működési kockázatok figyelembe vétele okozta, melynek következtében az évesített 2008 első félévi ROE és a tőkeszükséglet éves növekedése közötti különbség 1,5%-kos belső tőkehiányt mutat. Figyelembe véve azonban, hogy a tőkeszükséglet hitelexpanziót majdnem kétszeresen meghaladó ütemű növekedése a működési kockázatokat még nem tartalmazó alacsony bázis alkalmazásából adódik, megállapíthatjuk, hogy a szektor jelenlegi kockázati expanziója az adózott eredményből változatlanul tőkésíthető. A szolvencia-mutató eloszlásának változására júniusban az intézmények közötti szóródás csökkenése volt jellemző. A vizsgált időpontban mindössze három intézmény működött a 8%-os jogszabályi minimum tőkemegfelelési szint alatt 15, ami eggyel kevesebb, mint júniusban. Az átlag körüli 12-16%-os TMM tartományokban továbbá 49-ről 63-ra nőtt az intézmények száma, ami azt jelenti hogy a június végi átlagos 14,6%-os tőkemegfelelési mutató a szektorszintű fizetőképesség jó jellemzőjének bizonyult. A tőkejövedelmezőség és a tőkeszükséglet növekedése közötti különbözetként számított belső tőketöbblet/hiány mutató eloszlását tekintve látható, hogy a 1,5%-os átlagos belső tőkehiány az egyes intézmények közötti igen jelentős szóródást takar. Ez legnagyobbrészt annak 15 Az említett szövetkezetek június 30. után egyesülés vagy tőkeszerzés útján állították helyre a jogszabályoknak megfelelő fizetőképességüket. 61

62 köszönhető, hogy a tőkekövetelmény számítása kapcsán bevezetett új szabályok az egyes intézmények tőkekővetelményét igen eltérő módon érintették. Az átlagos jövedelmezőség alakulásától eltérő módon a belső tőketöbblet eloszlása erőteljesen a kedvezőtlen negatív tartományok felé tolódott el, annak ellenére, hogy a hitelezés dinamikája lassult a megelőző év azonos időszakához képest. A 25%-pontnál nagyobb belső tőkehiányt kimutató intézmények száma egy év alatt 12-ről 48-ra növekedett, ami a szektor több mint 30%-át jelenti. Az 5%-pontnál nagyobb hiánnyal rendelkezők száma pedig összesen 40 intézménnyel 56-ról 96-ra emelkedett, ami a szektor intézményeinek több mint 60%-a. Összeségében tehát elmondható, hogy a nagy belső tőkehiányt kimutató intézmények száma ugrásszerűen nőtt, ami arra utal, hogy egyes szolgáltatóknál a működési kockázatok megjelenése az összes tőkekövetelmény egyszeri nagyarányú növekedését eredményezte. A TMM eloszlását is figyelembe véve továbbá megállapítható, hogy a szóban forgó intézmények jellemzően a legmagasabb fizetőképességgel rendelkező szolgáltatók közül kerültek ki, vagyis a szabályozói tőkekővetelmény megugrása nem eredményezte a fizetőképesség hasonló mértékű romlását. 62

63 4.3. Pénzügyi vállalkozások A pénzügyi vállalkozások részesedése a teljes hitelpiacból évek óta stabilan 13-15% között mozog. Az e körbe tartozó szolgáltatók jellemzően egy-két szolgáltatási területtel foglalkoznak, amennyiben a nagy pénzügyi csoportok adózási szempontok, illetve a különböző típusú szakértelmet igénylő tevékenységek miatt egyes szolgáltatásokra különkülön vállalkozásokat hoznak létre (gépjármű-lízing, ingatlan-lízing, faktoring, stb.). A pénzügyi vállalkozások hagyományosan a viszonylag kockázatosnak tekintett hitelpiaci tevékenységekkel foglalkoznak, mint például az eszközalapú finanszírozás (pl. személygépjármű-finanszírozás) vagy a faktoring. A magasabb kockázat vállalása elvileg a biztonságosabb portfóliót finanszírozó szolgáltatóknál magasabb jövedelmezőséggel jár együtt. A hazai pénzügyi vállalkozási szektor átlagos adatai szerint valóban ez a helyzet, mert mind az eszközjövedelmezőség, mind pedig a tőkejövedelmezőség érdemben magasabb a bankszektorban tapasztalhatónál. Igaz, a tőkejövedelmezőség összevetésekor figyelembe kell venni a két intézménytípus gyökeresen eltérő tőkésítési szabályait. Tekintettel arra, hogy a hazai pénzügyi vállalkozások nagy része hazai bank leányvállalata, joggal feltételezhető, hogy a liberálisabb tőkeszabályoknak megfelelő pénzügyi vállalkozásoknál felmerülő kockázat egy része éppenséggel a bankrendszerben van tőkésítve. a. A piac intézményi és tevékenységi szerkezete A pénzügyi vállalkozások száma évek óta dinamikusan nő, amiben minden bizonnyal jelentős szerepe van alacsony 50 millió forintos - alapítási tőkekövetelménynek első felében 18 vállalkozás alapítási kérelme érkezett be a Felügyelethez, amelyből 11 már megkapta az engedélyt. Az újonnan engedélyezett vállalkozások közül hat csak hitel- és pénzkölcsön nyújtással, három hitel- és pénzkölcsönnyújtás mellett pénzügyi lízinggel, kezességvállalással és ingatlanlízinggel kíván foglalkozni. 63

64 A pénzügyi vállalkozások tevékenységének meghatározó részét a lízing, a pénzkölcsön és hitel, illetve ezek együttes végzése adja június végén a hitel és kölcsönnyújtás a szektor összállományának több mint felét, a lízing pedig több, mint egyharmadát adta. A faktoring állományi súlya lényegesen kisebb, a legutóbbi adatok szerint az összes eszköz bő 7%-a. b. Az üzletméret növekedése A pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszege a júniussal zárult egy év során lendületesen, 17,8%-kal nőtt. Féléves összehasonlításban a növekedés mindössze 3%-os, amiben azonban az ingatlan- és gépjárműpiac erős szezonális jellege játszik szerepet. Érdemes figyelembe venni továbbá, hogy az ügyfélkihelyezések 80%-a devizaalapú (főként svájci frank és euró), így a forint második negyedében tapasztalt erősödése ugyancsak lefelé torzította az expanzió ütemét. A valutaárfolyamok átértékelési hatását kizárva az éves állománynövekedés üteme nagyjából 20% körülinek adódik. Az ügyfélkövetelések bővülése ennél valamivel gyorsabb, 20,5%-os volt, ami megfelel a hazai hitelpiacon jellemző átlagos gyarapodásnak. Ennek köszönhető, hogy a szektornak a teljes hazai hitelpiacon elfoglalt részesedése június végén, az ügyfélkövetelések tekintetében 13,6% - érdemben nem változott. Az elmúlt hat hónapban tovább folytatódott a nem pénzügyi vállalatok térnyerése az ügyfélköveteléseken belül. A vállalati állomány ma a lakossági kihelyezésekkel nagyjából azonos súllyal van jelen, annak ellenére, hogy a korábbiakban a lakossági állományok a szektor üzletének egyértelmű többségét jelentették. A személy- és haszongépjármű- és ingatlan-finanszírozás bővülése mellett tovább erősödött a faktoring tevékenység, elsősorban a követeléskezelésre megvásárolt állománynak köszönhetően. A pénzügyi csoporthoz tartozó vállalkozások az intézményszámot mindössze a szektor 28%- át jelentik, de a mérlegfőösszeg 80%-át, illetve az ügyfélkövetelések 82%-át azok a vállalkozások adják, amelyek hazai banki vagy biztosítói, illetve külföldi banki, finanszírozói csoporthoz tartoznak. A pénzügyi vállalkozások betétgyűjtés hiányában változatlanul döntően bankhitelekből refinanszírozzák magukat; a hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek a szektor forrásainak 83%-át adják. Ez az arány a hazai vagy külföldi pénzügyi csoporthoz tartozóknál 88%-os, a nem banki hátterű vállalkozásoknál azonban alacsonyabb, 64%-os. Némiképpen árnyalja ezt a képet, ha külön vizsgáljuk a Magyarországon részvénytársasági formában működő anyaintézménnyel rendelkező és a fiókkal vagy azzal sem rendelkező pénzügyi csoporthoz, valamint a személy- és haszongépjármű-gyártásban érdekelt cégekhez tartozó vállalkozások piaci részarányát és dinamikáját. Az adatok alapján kitűnik, hogy a magyarországi hitelpiaci versenyben külföldi pénzügyi csoportok, illetve hitelintézetek, valamint a gépjármű-finanszírozók nem csak leánybankok vagy fióktelepek alapításával, illetve pénzügyi csoportok kialakításával jelennek meg, hanem jelentős részben viszonylag kis 64

65 tőkeigényű pénzügyi vállalkozások alapításával is. Az ügyfélköveteléseken, illetve a hitelintézetekkel szembeni kötelezettségeken belül ezeknek a vállalkozásoknak a részaránya folyamatosan nő, és már meghaladja a pénzügyi vállalkozási szektor állományainak negyedrészét. A Magyarországon társaságként bejegyzett hitelintézeti leánnyal rendelkező csoportokhoz tartozó pénzügyi vállalkozásoknál az üzletméret lényegesen alacsonyabb ütemben bővül. A pénzügyi vállalkozások összesített eredményeit nézve szintén figyelmet érdemel, hogy a hitelintézetekkel szembeni kötelezettségekkel szemben az egyéb források súlya folyamatosan növekszik. Az egyéb forrásoknak az ügyfélkövetelések finanszírozásában elfoglalt részaránya június végén csupán 8% volt, közepén már 11,5%, június végére pedig 12,7%-ra nőtt. c. Az ügyfélkövetelések alakulása és összetétele Az ügyfélkövetelések dinamikájában az utóbbi két év során két jelentős szerkezeti átalakulás volt megfigyelhető. Egyrészt a vállalati kihelyezések már említett gyorsan növekvő súlya a lakosságiak rovására, másrészt pedig az ingatlan-finanszírozás térnyerése a gépjárműfinanszírozással szemben. Különösen az ingatlan-finanszírozási üzletág rendkívül gyors, éves összevetésben 52%-os gyarapodása szembetűnő, amely révén a szektor arányaiban rövid idő alatt számottevő eltolódás következett be. Az ingatlan-finanszírozási állományok június végén a bruttó ügyfélkövetelések 7,5%-át tették ki, amely két év alatt a teljes állomány 13%- ára nőtt. Ilyen növekedési ütem mellett egyértelműnek tűnik az is, hogy a hazai ingatlanfinanszírozásnak a pénzügyi vállalkozások által bonyolított hányada is gyorsan növekszik. A fentiek ellenére a pénzügyi vállalkozások üzletének gerincét továbbra is a 63%-os állományi súlyú gépjármű-finanszírozás adja. Ezen belül a viszonylag gyorsan, a szektor 65

66 expanziójának jellemző ütemét megközelítően növekszik a vállalati gépjárműüzlet, a lakossági állományok éves gyarapodása viszont mind 2007-ben, mind 2008 első felében meglehetősen csekély volt. Utóbbi esetben a fő korlátozó tényező a lakossági gépjárműkeresletnek a költségvetési kiigazítás időszakában bekövetkezett visszaesése. Az ügyfélköveteléseken belül a devizaállomány stabilan 80% körül mozog, a forintalapú kihelyezések mindössze az éven belüli konstrukcióknál mutatnak nagyobb arányt, ahol arányuk meghaladja a deviza-kihelyezésekét. A forintalapú állomány elsősorban a hitel és pénzkölcsönzés esetében játszik nagy szerepet, mert a konverziós költségek, illetve a valutakockázat miatt nem éri meg az ügyfélnek rövid lejáratra devizában eladósodni. Az éven túli állományok esetében a forint aránya évek óta mindössze 1-3% körül alakul. A lejárat szerinti megoszlásnál a 60 hónapon túli termékek aránya folyamatosan nő, amelynek oka egyrészt a gépjármű-finanszírozási konstrukciók hosszabbodó lejárata, másrészt a jellemzően öt éven túli futamidejű ingatlan-finanszírozási termékek térnyerése. d. Az ügyfélkövetelések részletesen: a finanszírozás célja szerint Gépjármű-finanszírozás A gépjármű-finanszírozás részesedése az ügyfélköveteléseken belül évek óta csökkenő arányt mutat, de első felének végén még mindig közel az összállomány kétharmadát tette ki és állománya éves szinten 10%-kal növekedett. A növekedés egyre kevesebb, de egyre drágább személygépkocsi értékesítése, illetve finanszírozása mellett következett be. A pénzügyi vállalkozások közül egy évvel korábban 80 foglalkozott gépjármű-finanszírozással, s ez a szám 2008 közepéig 79-re csökkent. A koncentráció erős, amennyiben a 15 legnagyobb cég lefedi az ügyfélkövetelések 79%-át. Ilyen piacszerkezet mellett azonban változatlanul hatékony versenyre van lehetőség. Az ügyfelek szerinti bontás alapján első felében az egyéni vállalkozások kivételével mindegyik ügyfélcsoport részesedése nőtt. Az elmúlt időszakban folytatódott a nem pénzügyi vállalatok arányának növekedése a lakossággal szemben, amiben jelentős szerepet játszik a haszongépjármű-finanszírozás terjedése. Ez az üzlet 2008 első félévében több mint a felét jelentette a nem-pénzügyi vállalatokkal szembeni gépjármű-finanszírozási követeléseknek. Folyamatosan jelennek meg a magyar piacon is olyan pénzügyi vállalkozások, amelyek a gyártó céggel közvetlen kapcsolatot tartva finanszíroznak haszongépjárműveket. 66

67 Tekintettel a csökkenő személygépjármű-eladásokra, e piacon a továbbiakban is éles az értékesítési versenyre kell számítani. A Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének adatai alapján 2008 első hat hónapja során az újautó értékesítések darabot tettek ki, ami éves összehasonlításban 1,4%-kal maradt el a 2007 első féléves értéktől. A személygépkocsi lízing fejlődését azonban érdemben támogathatja, hogy május 1-jétől kedvezőbb áfa-előírások érvényesek. Ezek szerint a lízingcégek számára az operatív lízing céljából beszerzett járművek és a kapcsolódó szolgáltatások áfája is levonható, s így elméletileg a lízingdíjak is csökkenhetnek. A magyar gépjárműpiacon 2008 első felében nőtt a drágább autók és a készpénzes vásárlók aránya, vagyis többen vannak olyanok, akik vásárlásaikhoz egyáltalán nem vesznek hitelt igénybe, vagy nem a gépjármű-finanszírozók által nyújtott hiteleket használják, hanem más kölcsönforrásokat. Utóbbiak főként a gyorsan növekvő szabad felhasználású jelzáloghitelek köréből kerülhetnek ki. Mindez arra enged következtetni, hogy a pénzügyi vállalkozások által bonyolított személyautó-finanszírozás piaca az említett járműosztály körében regisztrált értékesítési adatoknál nagyobb mértékben szűkül. Az új autóknál kibontakozott kedvezőtlen trendet a használt járművek növekvő finanszírozása részben ellensúlyozza. A használt jáművek értéke azonban értelemszerűen kisebb, a hátralévő élettartam rövidebb, s a vásárlói kör korlátozottabb adósságviselő képessége is jelentős többletkockázatot rejt magában. Az egyes konstrukciókat tekintve továbbra is az öt évnél hosszabb futamidejűek és a devizaalapúak a legnépszerűbbek. A forint alapú ügyfélkövetelések aránya évek óta 11-13%- on belül mozog. A Gépjármű-Márkakereskedők Országos Szervezetének adatai szerint a fizetésképtelenség miatt visszavett autók többsége két-három éves, a fizetésképtelen ügyfelek pedig jellemzően a kisautók vásárlói közül akik valószínűsíthetően alacsonyabb jövedelműek és eladósodottabbak kerülnek ki. Ezen belül leggyakrabban a nullaszázalékos előleggel és az első évben alacsonyabb törlesztőrészlettel induló konstrukciókat választók nem tudnak fizetni. Mindezek alapján elmondható, hogy ebben az üzletágban a szolgáltatók a kockázatosabb konstrukciókat gyakran az amúgy is kockázatosabb ügyfeleknek kínálják. 67

68 Ingatlan-finanszírozás Az ingatlan-finanszírozási piacon folyamatosan változik a szereplők köre: 2008 első félévének végén az egy évvel korábbi 81-hez képest a kilépők és az új vállalkozások szaldójaként 79 vállalkozás, vagyis a piac 31%-a foglalkozott valamilyen formában ingatlanfinanszírozással. E területen is jelentős koncentráció érezhető, mivel a 15 legnagyobb szolgáltató kezében van a finanszírozott állomány 76%-a, de a gépjármű-ágazathoz hasonlóan itt is elmondható, hogy ilyen mértékű koncentráció esetén általában hatékony versenyre van lehetőség. Az állományi növekedés meglehetősen gyors, de a júniussal zárult egy évben 34%-osra lassult, amiben a fő szerepet a lakáspiaci kereslet csökkenése, illetve a vállalati és infrastrukturális beruházások lassulása játszotta. Az erősödő forint negatív átértékelési hatása ebben az összevetésben csekélyebb jelentőségű volt. A pár éve indult ingatlanlízing területén a verseny erősödését mutatja, hogy már ezen a piacon is megjelentek az olyan konstrukciók, amelyekben a futamidő elején alacsonyabb törlesztőrészletet kell az ügyfélnek fizetnie. Az ingatlanlízing jellemzően svájci frank és euró alapú, de már megjelent az előzőeknél kockázatosabb japán jen alapú konstrukció is. A használt lakások esetében 20-30%, az új lakásoknál a 0-10%, körül alakul az önerő, melyek közül az utóbbi jelentős kockázatúnak minősíthető. Ezen túlmenően éves futamidők a jellemzőek. A lakossági ügyfelek mellett jelentős növekedési potenciál van a beruházó és kivitelező kis- és középvállalkozások finanszírozásában is. e. Az ügyfélkövetelések részletesen: ügylettípusok szerint Hitel és pénzkölcsön Hitel- és pénzkölcsön nyújtásával 94 pénzügyi vállalkozás foglalkozik, amelyek júnus végén a szektor összes ügyfélkövetelésének 63%-át adták, éves állományi növekedésük pedig 18%-ot ért el. Az hitel- és pénzkölcsön formájában fennálló összes követelés ezzel szemben 68

69 az ügyfélkövetelések 59%-át tette ki, állománya pedig egy év alatt 19%-kal, vagyis a szektor átlagos üzleti expanziójának mértékét megközelítő ütemben bővült. A hitel- és pénzkölcsön-üzletág esetében erősen szembetűnő a lejárt állományok egy év alatt bekövetkezett másfélszeres növekedése, és a pénzügyi lízingre jellemző szint csaknem kétszeresét elérő, 11%-os aránya. Figyelemre méltó, hogy az említett növekedés markánsan nagyobb része első hat hónapjában valósult meg. E jelenség a fizetési fegyelem jelentős romlására utal, és bár ellentétes a hitelintézeteknél értékvesztés és a minősített állományok alakulásával kapcsolatban tapasztaltakkal, alapvetően összhangban van a reálgazdasági folyamatok és a csődráta fejlődésével. Úgy tűnik, hogy a pénzügyi vállalkozások tevékenységének elsődleges célterületei valóban a gazdaság viszonylag rossz állapotban lévő, kockázatos szegmensei közé tartoznak. Ez elsődlegesen az ingatlanszektorra és a csekélyebb jövedelmű, nagyobb mértékben eladósodott háztartásokra, illetve a kis- és középméretű vállalkozásokra lehet igaz. A lejárt állományon belül némiképp csökkent az éven túli késedelem aránya, de jelentősen nőtt a hat hónapnál rövidebb késésben lévő állományé. A 3-6 hónap közötti késedelmű állomány 68%-kal, 17,2 milliárdra, az 1-3 hónap közötti állomány 41%-kal 35,4 milliárdra, míg az 1 hónapnál rövidebb késedelmű állomány félév alatt 36,5%-kal 46 milliárd forintra nőtt. A lejárt állománynak ez a szerkezete az ügyfelek fizetőképességének újabb keletű és növekvőben lévő, jelentős romlására utal. Lízing A lízing üzletág a pénzügyi vállalkozási szektor második legnagyobb súlyú tevékenysége. Jelenleg csak pénzügyi lízinggel 41 szolgáltató, lízinggel és pénzkölcsönnel pedig 14 szolgáltató foglalkozik. A szóban forgó vállalkozások június végén a szektor mérlegfőösszegének, illetve az összes ügyfélkövetelésnek egyaránt 43% át adták, összesített állományi növekedésük pedig a legutóbbi egy év során 16%-os ütemet ért el. Ezen belül túlnyomó a pénzügyi lízingtevékenység keretében felhalmozott állomány, amely a szektor ügyfélköveteléseinek 33%-át tette ki. Megállapítható, hogy az érintett vállalkozási kör a 2008 közepével zárult egyéves időszakban főként a lízingtevékenység terén növekedett: a pénzügyi lízing állománya ugyanis 24%-kal, vagyis a hitelpiac általános fejlődési ütemét meghaladó mértékben bővült. A hazai lízingtevékenység további gyarapodását vetíti elő, hogy a lízing az Európai Unió által támogatott pályázatoknál is használható, és a jövőben a kapcsolódó magyar támogatási rendszer is el fogja fogadni a zártvégű pénzügyi lízing használatát. A korábbi előírások a támogatott beruházások megvalósítására két éves határidőt írtak elő, és a Gazdasági 69

70 Minisztérium a beruházások megvalósulásaként az eszközök tulajdonjogának megszerzését is ebben az időszakban várta el. A a magyar piacon viszont termelőeszköz-finanszírozás átlagos futamideje öt év körül alakul, így a két éves időkorlát megnehezítette a lízingnek támogatott fejlesztéseknél történő igénybevételét. A Lízingszövetség adatai alapján részetesebb képet alkothatunk a tagjai közé tartozó szolgáltatók körében létrejött kihelyezések megoszlásáról. Ezek megerősítik a finanszírozott célok szerinti állományi összetétel alakulásával kapcsolatos korábbi észrevételeinket. Eszerint a korábban szinte egyeduralkodó személygépkocsi-lízing súlya egy év alatt jelentősen, 54%- ra süllyedt, miközben bővült a gép- és berendezés-, a tehergépjármű- és az ingatlanszegmens. Mint említettük, főként a termelőeszköz-lízing terén nyíilik egyértelmű növekedési lehetőség. A lízingszövetség szerint a magyar kis- és középvállalkozások finanszírozásában a lízing aránya mindössze 15%, míg ugyanez az arány az Európai Unió átlagát tekintve 35%, és a közép-kelet európai régió többi országában is jellemzően magasabb, mint Magyarországon. Forrás: Lízingszövetség A lejárt állomány összege egy év alatt 43%-kal, az ügyfélköveteléseken belüli aránya pedig 4%-ról 6%-ra növekedett. A lejárt állományon belül nőtt a hat hónapnál rövidebb késedelmű állomány aránya. A növekedést leginkább az egy hónapon belüli szegmens okozta, ahol félév alatt 4,6 milliárd forinttal nőtt az állomány. Ez a kép erősen hasonlít a hitel- és pénzkölcsönökkel kapcsolatban megfigyelt tendenciához, azzal a jelentős különbséggel, hogy a lízing esetében a lejárt állomány súlya lényegesen kisebb. Utóbbi körülmény egyike azoknak az okoknak, amelyek miatt a finanszírozónak elvileg nagyobb biztonságot nyújtó lízingtermékek további térnyerése valószínű. 70

71 Faktoring Fő tevékenységként faktoringgal a pénzügyi vállalkozások közel negyede, júniusban 58 szolgáltató foglalkozott. E vállalkozások ügyfélkövetelései a júniussal zárult egy év során 16%-kal, vagyis jelentős lendülettel, de a hitelpiac átlagos bővülésétől elmaradó ütemben növekedtek. Maga a faktoring-állomány beszerzési értéken egy év alatt 11%-kal nőtt, ami mögött két, teljesen ellentétes tendencia húzódik meg. Egyrészt rendkívül gyorsan, egy év alatt 42%-al nőtt a követeléskezelésre megvásárolt állomány, ami a fizetési fegyelem és az eszközminőség általános romlásával kapcsolatban főként keresletei oldalról magyarázható. Másrészt gyakorlatilag stagnált az állomány kétharmadát kitevő folyó faktoring állományok értéke, ami legalább is részben az Európai Uniónál megpályázható fejlesztési források visszafogott ütemű igénybevételének tudható be. Fontos körülmény, hogy a pénzügyi intézményi körtől vásárolt állományok a teljes work-out faktoring 81%-át teszi ki. Ennek részben az az oka, hogy a csoporttagok nagy gyakorisággal az e célra szakosított pénzügyi vállalkozásaiknak adják át a problematikus állományaikat. A követeléskezelésre megvásárolt, work-out jellegű faktoring-üzlet gyarapodását megalapozó tény, hogy Magyarországon mind a vállalati körbetartozás mértéke, mind a fizetésképtelen magyar cégek száma növekvőben van. A Coface Hungary adatai alapján első felében éves összehasonlításban 13%-kal nőtt, illetve összesen esetet ért el az új vállalati fizetésképtelenségi eljárások száma. Az első félév új eljárásainak több mint negyedét kis- és nagykereskedelmi, 17%-át építőipari cégek adták, vagyis az a két terület, ahol a körbetartozások a leginkább jellemzőek. Emellett jelentős volt a turisztikában, ingatlangazdálkodásban és a gépjárműiparban érintett vállalkozások száma is. Veszélyt jelenthet, hogy a faktoring szempontjából leginkább érintett két szektor az építőipar és a kereskedelem stagnál, illetve, hogy drágul a követelések refinanszírozása. A versenyben a faktoring-szolgáltatók is többlet-szolgáltatások kínálásával igyekeznek helyt állni. Ilyen például a vissztehermentes, vagyis biztosított faktoring, melynek költsége nagyobb, mint a hagyományos faktoringnak, de ezért cserébe a faktorcég viseli a vevő nem fizetésének teljes kockázatát. 71

72 A folyó faktoring körben a lejárt állományok nagysága júniusban 18%-ot tett ki, de éves összevetésben érdemi visszaesést mutatott. Az összetételt tekintve nőtt az éven túli késedelmű állomány, ami ugyancsak arra utal, hogy a probléma e körben nem súlyosbodik. A work out állományon belül a hat hónapon túli késedelmű állomány nőtt az elmúlt időszakban a legnagyobb mértékben, 2007 végéhez képest mintegy 42%-kal. Az állomány növekedésében az is jelentős szerepet játszott, hogy az egyik pénzügyi vállalkozás az elmúlt időszakban felvásárolta bizonyos parkolási parkolási társaságok lejárt követeléseit. Egyéb tevékenység A pénzügyi vállalkozások egyéb tevékenységei közé tartozik pl. a pénzügyi közvetítés, a garancianyújtás, a pénzügyi rendszer fenntartásához kapcsolódó speciális tevékenységek, stb. A kapcsolódó állomány 2008 júniusának végén mindössze 15 milliárd forintot tett ki. A lejárt állomány aránya e körben 4%-os, ennek közel fele a 3-6 hónapos késedelmű. f. Jövedelmezőség, tőkehelyzet A pénzügyi vállalkozások jövedelmezősége évek óta magasnak mondható, bár a féléves adatok némiképp torzítottak, tekintettel arra, hogy a pénzügyi csoporthoz nem tartozó vállalkozások esetében az értékvesztés megképzése adózási okokból jellemzően évente egyszer, év végén történik. A pénzügyi csoporthoz tartozó vállalkozások esetében erre minden negyedévben sor kerül. Ez magyarázza, hogy a féléves adatoknál az évesített ROA mindig magasabb értéket mutat, mint az év végén első felében végén a pénzügyi vállalkozások adózott eredménye 29 milliárd forint volt, ami hajszálnyival kisebb az egy évvel korábbi értéknél. Az eszközjövedelmezőség (ROA) számottevően, a tőkejövedelmezőség (ROE) ennél kisebb mértékben romlott, de mind a két mutató értéke változatlanul és markánsan magasabb, mint a bankok és a szövetkezeti 72

73 hitelintézetek hasonló értékei. Az eszközjövedelmezőség romlása szűkülő kamatmarzs, mérsékelten javuló költséghatékonyság és számottevően növekvő értékvesztés egyenlegeként alakult ki. A szektor átlagos évesített ROE értéke első felében 26,7% volt. Az egy évvel korábbi adatokhoz képest csökkent a veszteséges pénzügyi vállalkozások száma. Folytatódott az a korábbi tendencia, hogy a pénzügyi csoporthoz tartozó pénzügyi vállalkozások átlagosan jobban teljesítenek. Ez utóbbiak ROE-szintje átlagosan 29,8%-ot tett ki. Az első féléves adatok alapján a legnyereségesebb pénzügyi vállalkozások lízinggel, faktoringgal és kölcsönnyújtással foglalkoznak. Az adatok alapján kitűnik, hogy nincs ma a magyar piacon olyan tevékenység, amelyről kategorikusan ki lehetne jelenteni, hogy csak nyereséges vagy csak veszteséges, minden esetben szóródik a ROE értéke. A pénzügyi vállalkozásokra vonatkozóan a Tpt. 50 millió forintos minimumtőkét ír elő júniusban ezt az előírást 17 szolgáltató nem teljesítette. Ez csökkenő tendenciát jelez, mivel egy évvel korábban 28, illetve 2007 végén pedig 21 nem-teljesítő vállalkozás volt. 73

74 4.4. Biztosítók A biztosítási terület szempontjából 2008 első fele kedvezőtlen fordulatot hozott, amennyiben működésük külső és belső feltételei egyaránt romlottak. A szektor díjbevételi dinamikája jelentősen lassult, amely részint a biztosítási termékek keresletében bekövetkezett kedvezőtlen változások, részint a továbbra is jelentős piaci árverseny következménye. A bevételek bővülését jelentősen meghaladta mind a kárkifizetések és életági szolgáltatások, mind a szektor költségeinek növekedése. A szokatlanul kedvezőtlen befektetési környezet következtében romló befektetési eredménnyel együtt mindez a szektor jövedelmezőségének jelentős csökkenését eredményezte. a. Intézményi szerkezet június végén 31 biztosító társaság és 34 biztosítási egyesület működött a hazai biztosítási piacon. A félév során folytatódott a szolgáltatói létszám növekedése: a döntően hazai befektetők által tulajdonolt CIG biztosító az élet-ági területen kezdte meg tevékenységét. A biztosító társaságok közül összesen 11 működött kompozit formában, kilenc csak az életbiztosítási, 11 pedig kizárólag a nem-életági területen volt aktív. A piac meghatározó szereplői továbbra is a külföldi anyaintézménnyel rendelkező kompozit biztosító társaságok. Ez utóbbiaknak a hazai piacon játszott szerepét tovább erősíti, hogy a félév során az OTP csoport az OTP Garancia Biztosítót, vagyis a legnagyobb hazai tulajdonú biztosító társaságot a francia Groupama csoport részére értékesítette. Az egyesületi formában működő szolgáltatók szerepe a piac egészét tekintve mérsékelt, tevékenységük jellemzően a nem-életági területre koncentrálódik. A teljes szektor díjbevételeiből való részesedésük az elmúlt években 2,5% körül mozgott. Piaci részesedésük azonban a kötelező gépjármű felelősség-biztosítás (KGFB) piacán viszonylag jelentős, ahol az erős árversenyben az egyesületi forma tulajdonosi és irányítási sajátosságaiból fakadóan a biztosító társaságok komoly ellenfeleiként lépnek fel. Az egyesületek jövedelmezőségüket, illetve tőkefeltöltöttségüket tekintve jellemzően a piaci átlag alatt helyezkednek el. Az elmúlt időszakban az egyesületekre a szokásosnál nagyobb reflektorfény vetült. Ez döntően a MÁV ÁBE biztosítónál feltárt visszaélések következménye, amely végül az egyesület tevékenységi engedélyének visszavonását eredményezte. Az egyesületek főbb adatait összegző alábbi táblázatban szereplő jövedelmezőségi, illetve tőkefeltöltöttségi mutatók jelentős visszaesését is az említett egyesület veszteségeinek torzító hatása okozta. 74

75 A külföldi biztosítók fióktelepeinek száma folyamatosan gyarapodik, tevékenységük szinte kizárólag a nem-életági területekre korlátozódik. Növekvő számuk ellenére egyelőre elenyésző részesedéssel bírnak a hazai piacon. A fióktelepek kisebbik hányadát teszik ki a hazai piacon korábban is jelenlévő, társasági formából átalakult szolgáltatók, így a pénzügyi szektorban egyre divatosabbá váló fiókosodási tendencia hatása a biztosítási területen továbbra sem jelentős. A szektoron belüli koncentráció csökkenése 2008-ban is folytatódott, azonban a két biztosítási ág esetében továbbra is eltérő képet mutat. Az élet-ági piac esetében az öt legjelentősebb szolgáltató mellé gyors ütemben zárkózik fel az őket követő második öt legnagyobb biztosító, akik döntően a unit-linked piac dinamikus bővülésének köszönhetően gyors ütemben növelik piaci részesedésüket. A nem-életág esetében a piac jóval koncentráltabb, a kisebb piaci szereplők térnyerése jóval kisebb mértékű. Összességében azonban megállapítható, hogy a biztosítási piacot jellemző oligopolisztikus piaci szerkezet mindinkább oldódóban van. A biztosítási területen az egyre élesebb ügyfélszerzési verseny következtében erősödik az ügynökök, különféle biztosításközvetítők pozíciója, akik továbbra is a legjelentősebb értékesítési csatornát képezik a piacon. Az emelkedő jutalékoknak köszönhetően erős értékesítési motivációval rendelkező ügynökök tevékenysége azonban egyre több fogyasztóvédelmi kérdést vett fel. Részben ennek is köszönhető, hogy egyre gyorsuló ütemben növekszik az interneten keresztül történő értékesítés szerepe, amely növekedési potenciálja a transzparensebb és költséghatékonyabb üzletmenetből fakadóan jelentős. b. Díjbevételek és termékszerkezet A szektor díjbevételi dinamikája az elmúlt egy évben jelentősen lassult, az összes bevétel mindössze 8,4%-kal haladta meg a első felében befolyt díjak volumenét. A lassulás egyik oka, hogy a fiskális kiigazítás negatív jövedelmi hatásai 2008-ban is érzékelhetőek voltak, amely következtében mind a biztosítási hajlandóság, mind a biztosítható vagyontárgyak felhalmozása a korábbi éveknél alacsonyabb szinten alakult. Ennek következtében mind a hagyományos életbiztosítás, mind a nem-élet ág díjbevételei a hazai gazdaság nominális expanzióját jelentősen alulmúló ütemben növekedtek. A lényegében befektetési termékeket kínáló unit-linked üzletág díjbevétele ezzel szemben továbbra is lendületesen, bár a korábbi évek csillagászati tempójától jóval elmaradó ütemben növekedett. A biztosítási piac termékszerkezetének átalakulása ennek megfelelően első felében is folytatódott első felében a biztosítók által elért díjbevétel 473 milliárd forintot tett ki, amelynek 52%-a az életági, míg 48%-a a nem-életági területről származott. Az élet ági bevételek kétharmada a unit-linked termékek, fennmaradó része pedig a hagyományos 75

76 életbiztosítás teljesítményére vezethető vissza. Mindez az elmúlt néhány évet tekintve jelentős hangsúlyeltolódást takar: 2005 végén a nem-élet ág még a díjbevételek több mint felét adta, a hagyományos életbiztosítások súlya nagyjából egynegyednyi, a unit-linked üzletágé pedig mindössze egyötödnyi volt. A hagyományos életbiztosítások súlya tehát évek óta csökken, és hasonló tendencia figyelhető meg a nem-élet ági tevékenység esetében is. Az összes díjbevétel lendületének legutóbbi csökkenése főként a unit-linked bevételek dinamikájának visszaeséséből fakad. A első felében bekövetkezett tőkepiaci visszaesés következtében lanyhult az alapszerű befektetési termékek iránti kereslet, részint a keletkezett jelentős veszteségek miatti vagyonhatás, részint pedig a kedvezőtlen tőkepiaci kilátások eredményeként. Ennek dacára változatlanul a unit-linked konstrukciók bizonyultak a legkelendőbb biztosítási terméknek, mind a díjbevételi dinamikát, mind a szerződésállomány szaporulatát tekintve. A hagyományos életági termékek díjbevételei a 2007-ben bekövetkezett csökkenés után 2008 első felében újra emelkedtek. A növekmény túlnyomó része hitelfedezeti biztosítások terjedéséhez köthető, és jellemzően a lendületes hazai hitelexpanzió táplálja. A nem-élet ági díjbevételek csupán szerény mértékben, 3,4%-kal bővültek az egy évvel ezelőtti volumenhez képest. Az éves inflációtól jelentősen elmaradó növekedés a szerződések számának közel 2%-os bővülése mellett következett be. A nem-életági díjbevételeinek 55%-a továbbra is a gépjármű üzletágból származott. E területen folytatódott a szolgáltatók közötti erős árverseny, amely miatt a KGFB-üzletág díjbevétele a szerződés-állományok bővülése ellenére az inflációtól jelentősen elmaradva, mindössze 2,1%-kal nőtt, a Casco-termékek esetében pedig bevételek csökkenése volt tapasztalható. A KGFB-díjak átlagosan 0,5%-kal, míg a Casco biztosítások átlagdíjai közel 5%-kal csökkentek az elmúlt egy év során. A biztosítási szektoron belül továbbra is gyors ütemben zajlik a termékkör bővítése. Ez utóbbi továbbra is a befektetési termék esetében a legszembetűnőbb, a kínálati paletta differenciálódásával jelentősen bővült az elérhető földrajzi régiók és piaci eszközök köre. A klasszikus élet-ági, illetve a nem-életági biztosítások iránti kereslet csökkenését a szolgáltatók gyors ütemű termékfejlesztéssel próbálják ellensúlyozni. A termékkínálat fejlesztése elsősorban az olcsóság és a rugalmasság irányában történik. Külön megemlítendő azonban a különféle hitelkockázati termékek növekvő térnyerése. Utóbbi az emelkedő hazai hitelpenetrációs ráta és a növekvő hitelkockázatok miatt várhatóan hosszabb távon érvényesülő trendnek tűnik. A termékek újrastrukturálása mellett folyamatos zajlik az értékesítési csatornák bővítése. Ennek köszönhetően egyre növekszik az on-line értékesítés jelentősége, amely az ügyfelek költséghatékonyabb és rugalmasabb elérését teszi lehetővé. Ugyancsak számottevő növekedési potenciállal bírnak a különféle banki termékekhez kapcsolt biztosítások. Ez utóbbi együttműködés csoporton belül, vagy kívül mindkét szektor esetében szinergiahatással bír, 76

77 a biztosítók a kedvezőtlen keresleti hatásokat ellensúlyozandó - új ügyfelekre tesznek szert, míg a hitelintézetek a növekvő hitelezési kockázatok biztosítás útján történő csökkentésében, illetve a lassuló dinamikájú kamatjövedelmek mellett egyre felértékelődő jutalékbevételek növelésében lehetnek érdekeltek. Az év első felében a szektor különféle, hitelekhez kötött termékekből származó bevétele 32 milliárd forint volt, ami a teljes díjbevétel közel 7%-át tette ki. Ebből közel 27 milliárd forint a fenti összeg túlnyomó része a hitelekhez kapcsolódó kockázati életbiztosításokat, egészség- és baleset-biztosításokat, illetve keresőképtelenségi és munkanélküliségi kockázatot lefedő, egyéni hitelfedezeti biztosításokból származik. Az ingatlanhitellel kombinált életbiztosításokból a biztosítók első felében közel 6 milliárd forint díjbevételre tettek szert. Az esetek túlnyomó részében az összegyűjtött tőketörlesztés befektetésére unit-linked biztosításokon keresztül kerül sor. c. Kár és szolgáltatás A biztosítási szektor kár- és szolgáltatási kifizetései valamelyest lassuló dinamikával, de a díjbevételek növekedési ütemét számottevően meghaladva, 20,3%-kal emelkedtek az elmúlt egy évben. A első felében teljesített bruttó kifizetések meghaladták a 256 milliárd forintot, amelynek közel 40%-át a nem-életági kárkifizetések tették ki, míg 60%-a életági szolgáltatás volt ban folytatódott az élet-ági szolgáltatásokat jellemző tendencia, amennyiben a kifizetések továbbra is gyors ütemű bővülése volt megfigyelhető. A június végéig teljesített kifizetések mintegy 30%-kal haladták meg a azonos időszakára eső szolgáltatások volumenét. Ennél kissé lassabban, de változatlanul nagy lendülettel nőttek a unit-linked biztosításokhoz kapcsolatos kifizetések is. Itt a növekedés a visszavásárolt biztosítások gyors ütemben bővülő számából fakadt: az ehhez kapcsolódó kifizetések közel 70%-kal haladták meg első felének volumenét. Mindez arra enged következtetni, hogy a lakosság a kedvezőtlen tőkepiaci fordulat következtében jelentős tőkekivonást hajtott végre, részben az elszenvedett vagyonveszteség miatt csökkenő likviditása fedezésére, részben pedig a további veszteségek elkerülése érdekében. Ez utóbbi feltételezést erősítheti, hogy a kifizetések közel 45%-át részleges visszavásárlás keretében teljesítették. A visszavásárlások volumenének gyorsuló növekedésére ugyancsak magyarázatként szolgálhat a biztosítás-közvetítők tevékenysége, akik bizonyos időközönként újabb és újabb termékeket ajánlva forgatják át ügyfeleik megtakarításait. Ez utóbbi a biztosító reputációs kockázatát növelve fogyasztóvédelmi kérdéseket is felvet. Hasonló ütemű bővülés jellemezte a hagyományos életbiztosításokkal kapcsolatos kifizetéseket is. Esetükben a kifizetések túlnyomó részét a szolgáltatási időszakukat elérő biztosítások növekvő száma eredményezte. Ezen túlmenően az elmúlt egy évben e szerződések körében is közel 40%-kal bővült a visszavásárlás miatti kifizetések volumene, 77

78 jellemzően a vegyes életbiztosítások esetében. A fentiek fényében kijelenthető, hogy a félév során a lakosság egy része kifejezetten menekült az életági termékektől. A nem-életági bruttó kárkifizetés az elmúlt egy évben némileg gyorsuló ütemben, 8%-kal nőtt, összege első felében közel 102 milliárd forintra rúgott. A növekményt egyrészt a gépjármű-üzletágban teljesített kifizetések megugrása, másrészt a növekvő gyakoriságú viharok miatti elemi károk eredményezték. A kárhányadok a kárkifizetések volumenében bekövetkezett változásoknak megfelelően alakultak, úgy, hogy mind a KGFB-, mind a Cascopiacon jelentős emelkedés következett be. A jelentősebb nem-életági területek közül egyedül a tűz-, és elemi kockázatokkal szemben kötött biztosítások esetében csökkent a kárhányad. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nem-életági díjbevételek eloszlása az év egészét tekintve nem egyenletes, így a félévre számított jellemzően alacsonyabb kárhányadmutatók a szezonalitásból fakadóan némileg torzítottak. d. Költségek A biztosítási szektor költségei első felében összességében lassuló ütemben, a díjbevételi dinamikát azonban némileg meghaladva bővültek. A biztosítók kiadásainak legnagyobb részét mindkét biztosítási ág esetében a közvetítői jutalékokat is magukba foglaló szerzési költségek teszik ki. Az ügyfelekért folytatott verseny az elmúlt években a jutalékok folytatólagos emelkedését eredményezte. A két biztosítási ág jutalékstruktúráját tekintve számottevő eltérés tapasztalható, amennyiben az élet-ági területen a szerzési költségek döntő része szerzési jutalékként merül fel, míg a nem-életági területen jelentősebb szerepük van a fenntartási (speratív) jutalékoknak. A költségek növekedésének jelentős része első felében is az élet-ági költségelemek dinamikus bővüléséből származott. Az igazgatási költségek gyorsuló ütemű bővülése arra enged következtetni, hogy a biztosítók az ügyfélszerzési verseny élesedésével saját forrásaikat is felhasználva egyre növekvő mértékben támaszkodnak a saját ügynöki állományukra. A nem-élet ági költségek első felében mérsékelten emelkedtek, csupán 4,5%-kal haladták meg a azonos időszaki szintet. Ebben számottevő szerepe volt annak, hogy mind a szerzési, mind az igazgatási költségek dinamikája jelentősen csökkent. Ez utóbbi esetében az online értékesítés terjedése játszhat jelentős szerepet. Ezzel szemben jelentősebb növekedés következett be a kárrendezési költségek tekintetében. A félév során a nagyegyesületek szinte minden költségelemében jelentős növekedés következett be, ennek túlnyomórészét azonban a MÁV ÁBE-nél feltárt többletköltségek elszámolása eredményezte. 78

79 e. Befektetési tevékenység A biztosítók különféle tartalékainak fedezetéül szolgáló befektetések és a saját eszközök együttes állománya első felében 1931 milliárd forintra nőtt. Ez a portfolió a hazai pénzügyi szolgáltatók által közvetített összes befektetés 5,7%-át tette ki. A fenti eszközállomány közel 55%-a a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgált, 34%-a a unit-linked termékek eszközalapjaiból származott, a biztosítók saját eszközeinek aránya pedig 11% körül alakult. A befektetett eszközállomány azonban mindössze 2,5%-kal bővült június végéhez képest, ami jelentősen elmarad a korábbi éveket jellemző magas dinamikától. Ez utóbbi döntően a piaci értéken nyilvántartott unit-linked tartalékok visszaeséséből fakad: ezek eszközállománya a kedvezőtlen tőkepiaci folyamatok miatt első felében közel 8%- kal zsugorodott. A biztosítók saját kockázatú befektetéseit összességében továbbra is konzervatív eszközösszetétel jellemzi. A portfolió mindkét biztosítási ág esetében döntően forinteszközökből áll, az állomány túlnyomó részét hazai állampapírok teszik ki. Az állampapír-állomány magas hányadát az magyarázza, hogy ez utóbbi értékpapírok lejáratig történő tartás mellett az ügyfeleknek garantált hozamokat meghaladóan teljesítenek, illetve, hogy a hazai biztosítóknak tevékenységük kapcsán túlnyomórészt forintban denominált és főleg az élet-ág esetében időben viszonylag jól tervezhető kötelezettségei keletkeznek. A unit-linked tartalékok eszközalapjai jóval nagyobb arányban tartalmaznak kockázatos eszközöket, itt azonban az ügyfelek viselik a befektetések kockázatát. A unit-linked portfolión belül továbbra is a befektetési jegyek állománya a legjelentősebb, júniusában a teljes portfolió közel 46%-át tette ki. Az eszközalapok devizakitettsége jelentős, a portfolión belül 79

80 39% körüli a devizaeszközök aránya. Ez utóbbi kitettség szinte kizárólag befektetési alapokon keresztül valósul meg. A biztosítási szektor hozamteljesítményét jelentősen visszavetette a befektetési környezet romlása. A biztosítók jellemzően bekerülési értéken tartják nyilván eszközeiket, valós piaci értékelést csupán a unit-linked portfoliókra vonatkozóan végeznek. Ily módon első felében a legnagyobb mértékű hozamesés a piaci értéken nyilvántartott unit-linked állományok esetében következett be. A külföldi eszközök, azon belül pedig részvények magas hányadából fakadóan az unit-linked eszközalapok igen érzékenyen reagáltak a globális tőkepiacon bekövetkezett negatív fejleményekre. A tőkepiaci áresés következtében a kockázatosabb eszközökkel is rendelkező eszközalapok állományában komoly csökkenés következett be, túlnyomórészt az összesen 107 milliárd forintnyi árfolyamveszteség eredményeként. A fentieken túl a forint második negyedében bekövetkezett erősödése a devizaeszközök magas hányadából fakadóan e körben ugyancsak a kedvezőtlen hatású volt. A biztosítástechnikai tartalékok hozamrátái a már említett eszközértékelési módszer következtében ugyancsak estek, de változatlanul pozitív értéket vettek fel. A félév során bekövetkezett hozamcsökkenés a nem-élet ági területen jelentősebb volt, ami vélhetően a fedezeti eszközöknek az üzletmenetből fakadó gyorsabb forgásával, illetve az ennek következtében realizált jelentősebb kereskedési veszteséggel függ össze. f. Jövedelmezőség A biztosítási tevékenységből származó jövedelem első felében jelentősen csökkent. A szektor 36 milliárd forintos adózás előtti eredménye közel 25%-kal maradt el a azonos időszaki szinttől. Az eredmény csökkenése a szektor jövedelmezőségi mutatóiban is megmutatkozott első felében a biztosítók évesített átlagos tőkejövedelmezősége 20% körül alakult, amely nem kevesebb, mint 12%-ponttal volt alacsonyabb első felének átlagos tőkejövedelmezőségénél. A jövedelmezőség visszaesése a két biztosítási ágat egyaránt sújtotta, az átlagos tőkejövedelmezőség az élet-ág esetében 10, a nem-életág esetében 14%- ponttal esett vissza egy év alatt. A biztosítóknak az élet-ágból származó adózás előtti eredménye 4,4 milliárd forinttal maradt el a első félévi szinttől. Az előző évhez mérten közel 26%-os visszaesés egyrészt a különféle költségek jelentős, a díjbevétel lendületét meghaladó emelkedésének, másrészt a befektetési eredmény csökkenésének következménye. Ez utóbbi részben a biztosítók által a hagyományos életbiztosítások esetében vállalt garanciák kapcsán következett be. A garantált hozamok június végén átlagosan 4,4% körül alakultak, melyre a szektor által elért, 6% körüli évesített életági hozamok továbbra is elégséges, de a korábbi évekhez képest 80

81 szerényebb fedezetet nyújtott. Jelentősen visszaesett azonban a unit-linked termékek fedezeti eszközállománya, amely következtében a biztosítók ez utóbbi eszközállományok kezeléséből és befektetéséből származó állományarányos díjbevételei ugyancsak csökkenhettek. Végül, a díjbevételek növekedésének üteme első felében közel 6 százalékponttal maradt el a költségoldal dinamikájától, így e biztosítási ág jövedelmezőségét az élet-ági terület romló költséghatékonysága is kedvezőtlenül befolyásolta. A biztosítók nem-élet ági tevékenységből származó adózás előtti nyeresége 7,8 milliárd forinttal közel 26%-kal csökkent első feléhez képest. A jövedelemcsökkenés több tényező együttes hatásából fakad. Az elmúlt félév során gyors ütemben bővültek a biztosítók kárráfordításai, ezen belül a bruttó kárkifizetések volumene közel 8%-kal emelkedett. Ezzel párhuzamosan a nem-életági termékek piacait összességében jellemző komoly árverseny, illetve a lanyhuló kereslet következtében a díjbevételek emelésének lehetősége továbbra is erősen korlátozott. A biztosítási ág legjelentősebb területének számító gépjármű-biztosítási piacon egyenesen a díjszint csökkenése volt megfigyelhető. Az említett tényezők eredménycsökkentő hatása a nem-életági tartalékokon elért hozamok csökkenésével párosult, amennyiben a befektetésekből származó bevételek volumene közel felére esett vissza. Végül, a MÁV ÁBE-nél keletkezett veszteségek ugyancsak több mint 2 milliárd forinttal csökkentették a szektor első félévi eredményét. 81

82 Az egyes biztosítók jövedelmezőségét tekintve megállapítható, hogy az átlagos jövedelmezőség csökkenésével megnövekedett az intézményi értékek szóródása. A veszteséges intézmények száma a félév során kilencre nőtt, ezek közül azonban öt új piaci szereplő, így veszteségük részben a piacra lépés jelentős kezdeti költségeiből fakad. A szektor jövedelmezőségét jobban kifejező súlyozott tőkejövedelmezőség eloszlásából egyfajta mérethatékonysági összefüggés olvasható ki, amennyiben a jelentősebb piaci szereplők összességében továbbra is magasabb jövedelmezőségi mutatókkal rendelkeznek. Ez utóbbi összefüggést azonban némileg gyengíti, hogy a nagyobb biztosítók eredményének szóródása a félév során számottevően nőtt. A veszteséges biztosítók súlya rendszerkockázati szempontból nem jelentős, a mérlegfőösszeg szerinti piaci arányuk június végén 4,6% volt. g. Tőkemegfelelés A biztosítási szektor átlagos tőkeellátottsága továbbra is igen magas, azonban növekedése az elmúlt félévben jelentősen lelassult június végén a biztosítók átlagos tőkefeltöltöttsége 225%-os volt, ami közel 10%-ponttal maradt el az egy évvel korábbi értéktől, és mindössze 82

83 egy százalékponttal haladta meg a végi tőkefeltöltöttségi szintet. A lassulásra a tőkeszükséglet 2007-ben tapasztalt megugrása, illetve a szavatolótőke-állomány bővülésének ezzel egyidejűleg bekövetkező jelentős lassulása szolgál magyarázatul. Egy év alatt a szektor tőkeszükséglete közel kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a szavatoló tőke állománya. A biztosítók tőkeszükséglete június végén 8,9%-kal haladta meg egy évvel korábbi értékét. A szektor tőkeszükségletének állományfejlődésből fakadó növekedése a magas befektetési tartalmukból adódóan alacsonyabb tőkeszükségletű unit-linked termékek előretöréséből fakadóan az elmúlt években mérsékelt ütemű volt. A tőkeszükséglet megugrását túlnyomórészt a biztosítók tőkekövetelményére vonatkozó, júliusában hatályba lépett szabályozási változás magyarázza, amely értelmében a tőkeszükségletet meghatározó egyes paraméterek euróban kerülnek indexálásra, a forintra történő konverziót pedig a tárgyidőpontot megelőző naptári év első tíz hónapjának átlagos árfolyamával kell elvégezni. E technikai változás következtében a szektor tőkeszükséglete júliusában jelentősen megemelkedett, elején pedig a szektor minimális biztonsági tőkéje a es év átlagárfolyamával történő indexálás következtében 5,6%-kal csökkent. Ez utóbbi a tőkeszükséglet éves dinamikájának közel egy százalékpontos csökkenését eredményezte. A szektor szavatoló-tőkéjének bővülése 2008 első felében jelentősen lelassult. A korábbi éveket jellemző dinamikus növekedéssel szemben a június végi állomány mindössze 4,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintjét. A dinamika mérséklődése a romló jövedelmezőségen túl a MÁV Biztosítónál bekövetkezett, jelentős mértékű tőkevesztés, illetve a a biztosítók megnövekedett osztalékfizetésének együttes hatásából fakad. Ez utóbbi közel 43 milliárd forintot tett ki, amely a kis mértékben csökkenő jövedelem ellenére közel 29%-kal haladta meg évi eredmény terhére kifizetett osztalék összegét. Az osztalékfizetés volumenének megugrása minden bizonnyal a globális pénzügyi válság hatására következett be, amennyiben az anyavállalatok a magyar biztosítási szektorban keletkezett tőketöbblet nagy részét korábbi szokásuktól eltérően máshová csoportosították át. A biztosítási szektor belső tőkeképzésének mértéke a romló jövedelmezőség következtében jelentősen visszaesett, azonban a keletkező tőketöbblet továbbra is jelentős mértékű. Az egyes biztosítók belső tőkeakkumulációs képességét tekintve továbbra is jelentős szóródás tapasztalható, gyorsabb ütemű tőkeakkumulációra jellemzően a nagyobb piaci szereplők képesek. A biztosítási piac nagyobb szereplőinek tőkeellátottsága továbbra is megfelelő, a biztosítók közel felének azonban csökkent a tőkefeltöltöttsége az egy évvel korábbi szinthez mérten június végén a hazai biztosítók közül mindössze a MÁV ÁBE volt tőkehiányos, a piac többi szereplőjének tőkefeltöltöttsége meghaladta a 100%-ot. Meg kell azonban jegyezni, hogy egy piaci szereplő esetében ez csupán a minimális biztonsági tőkekövetelmény már említett csökkenésének köszönhető. 150%-os feltöltöttségi szint alatti tőkemegfelelés összesen 13 szolgáltató esetében volt megfigyelhető, amely az érintett biztosítók számának 83

84 növekedését jelenti júniusához képest. Ez utóbbiak közül azonban mindössze egy szolgáltató rendelkezik jelentős piaci részesedéssel. 84

85 4.5. Befektetési szolgáltatók első hat hónapjában a tőkepiaci feltételek jelentősen romlottak, a piaci kockázatok pedig növekedtek, a megbízásos értékpapír-kereskedés iránti, alapvetően kiskereskedelmi jellegű befektetői kereslet pedig számottevően lanyhult. A befektetési szolgáltatók működése számára mindez kedvezőtlen körülményeket hozott létre. A környezet ilyen irányú változására a befektetési vállalkozások egyrészt saját számlás kereskedésük és saját pozícióik visszafogásával, másrészt a megbízásos forgalmon belüli piaci részesedésük növelésével válaszoltak, a banki szolgáltatók pedig a forintkötvény-piac jelentősen megnövekedett nagykereskedelmi forgalmát kielégítve a növekvő díjbevételekkel igyekeztek a pozícióikon elszenvedett veszteségeket ellensúlyozni. a. Intézményi szerkezet június végén 21 hitelintézet és 19 befektetési vállalkozás rendelkezett befektetési szolgáltatási tevékenységre szóló engedéllyel. Az év első felében az említett körhöz két új befektetési vállalkozás kapott csatlakozott: az AEGON Magyarország Befektetési Jegy Forgalmazó Zrt. és az UNIQA Befektetési Szolgáltató Zrt. A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló decemberben hatályba lépett új törvény rendelkezései szerint megszűnt a befektetési társaság, értékpapír-kereskedő és értékpapír-bizományos kategória. Az új felosztás alapja az, hogy a befektetési vállalkozás rendelkezik-e kereskedési engedéllyel. A hatályba lépett jogszabály alapján 13 befektetési vállalkozás jogosult és 6 nem jogosult saját számlás kereskedésre. Fióktelepi formában június végén négy befektetési vállalkozás működött 16, ebből három külföldi hitelintézet, egy pedig külföldi banki tulajdonú befektetési szolgáltató fiókja. A KBC Securities fióktelepével együtt összesen 20 befektetési vállalkozás piacán jelentős a koncentráció: a három legnagyobb szereplőhöz tartozott június végén a mérlegfőösszeg 75%-a és a kezelt ügyfélállomány 87%-a. Forgalmi adatok szempontjából is hasonló a helyzet, amennyiben 2008 első felében a befektetési vállalkozások összforgalmának 76%-át összesen négy befektetési vállalkozás bonyolította. Az itt tapasztalt viszonylag magas koncentráció a vállalkozások és bankok által alkotott teljes piacra nézve is megjelenik. A befektetési szolgáltatók által kezelt teljes ügyfélállomány 81%-a összesen öt szereplőhöz, négy befektetési szolgáltatási tevékenységet is végző bankhoz, illetve egy befektetési vállalkozáshoz tartozik. Ennek alapján elmondható, hogy a befektetési szolgáltatások hazai piaca a sokszereplős versenypiac és az oligopolisztikus piac határán tartózkodik. b. Mérlegdinamika A befektetési vállalkozások összesített mérlegfőösszege június végén 125 milliárd forintot tett ki, amely az egy évvel korábbihoz képest nagyarányú, 37%-os csökkenést, végéhez képest pedig 2%-os növekedést jelent. Éves összevetésben a befektetési vállalkozások majdnem felénél tapasztalható csökkenés, de a szektor egészének teljesítményét meghatározó változás összesen két szolgáltató tevékenységére vezethető vissza. Az eszközállomány csökkenésében minden bizonnyal szerepet játszott az értékpapírpiac Az osztrák Finanzmarktaufsicht honlapján közzétett információ szerint e körből a BZ Berater Zentrum GmBH befektetési szolgáltatási engedélye július 4-én visszavonásra került. 85

86 második felében kezdődő lejtmenete, amely a vállalkozásokat saját hosszú pozícióik csökkentésére ösztönözte. c. Kezelt ügyfélállomány A befektetési szolgáltatók által kezelt ügyfélállomány mintegy 30%-át kezelik a befektetési vállalkozások, 70%-át pedig a hitelintézetek. A júniussal zárult egy évben a korábbi időszakokra jellemző dinamikus növekedéssel szemben a kezelt ügyfélvagyon nagysága stagnált, végéhez képest pedig jelentős, 13%-os visszaesés valósult meg. Utóbbin belül a hitelintézeti állomány 16%-kal, míg a befektetési vállalkozások által kezelt állomány 7%- kal csökkent. A kezelt ügyfélvagyon csökkenése jelentős részben az általa képviselt értékpapír-állomány piaci leértékelődésének következménye, de emellett az értékpapírpiac iránti kiskereskedelmi érdeklődés visszaesését is tükrözi. A törvényi szabályozás változásai miatt a kezelt ügyfélvagyonnal kapcsolatos tevékenység korábbi bizományosi tevékenység és vagyonkezelés szerinti felosztása megszűnt, és helyette megjelent a megbízásból az ügyfél javára végrehajtott ügyletek elnevezés. Ebben a bontásban a megbízásból az ügyfél javára végrehajtott ügyletek teszik ki a befektetési szolgáltatók kezelt ügyfélállományainak szinte teljes egészét. Ezzel szemben a portfóliókezelés állománya elhanyagolható mértékű és folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. d. Befektetési forgalom Az ügyfélállományok stagnálásával ellentétben az értékpapírok és derivatív termékek körében bonyolított forgalom első félévében ismét lendületesen, az elmúlt évek dinamikájához hasonlító 33%-os mértékben bővült. Az összforgalom dinamizmusát szinte teljes egészében a bankok saját számlás kereskedésének növekedése magyarázza, ami főként az állampapírpiac folyamatainak, illetve a bankok gyorsan növekvő derivatíva-forgalmának köszönhető. A befektetési vállalkozások forgalmi expanziója jelentősen lassult, melynek jellemző oka a saját számlás kereskedés már említett visszaesése. A megbízásos ügyletek terén azonban a vállalkozások éves összevetésben 15%-os forgalombővülést értek el, és a piaci részesedésük jelentősen növekedett. 86

87 2008. első felében a teljes befektetési forgalomnak az értékpapír ügyletek egyötödét, a származtatott ügyletek pedig négyötödét tették ki, úgy hogy az előbbiek forgalma az egy évvel korábbi értékhez képest 39%-kal, utóbbiak pedig 49%-kal bővült. A származtatott ügyletek forgalmának 94%-a a bankokon keresztül valósult meg, a befektetési vállalkozások e szegmensben csekély részesedéssel rendelkeznek. Az értékpapír-forgalom döntő fontosságú összetevőjét a teljes forgalom mintegy négyötödét az állampapírok kereskedése adja. Az állampapír forgalom 95%-át a bankok bonyolítják, jelentős részben mint elsődleges forgalmazók, és mint feljebb említettük, a bankok sajátszámlás forgalmi expanziójának számottevő részét is e terület biztosítja. Az állampapírok nagy forgalmát több tényezőre lehet visszavezetni. Többek között 2007-ben a magánnyugdíjpénztáraknál megkezdődött a választható portfóliós rendszerre történő átállás, melynek a pénztáraknak portfóliójukban magasabb részvénysúlyt kell kialakítaniuk, ami jelentős állampapír-eladásokkal is jár. Emellett a költségvetés finanszírozásához első felében 350 milliárd forintnyi állampapír nettó kibocsátására került sor. Végül, az államkötvény-hozamok első félévi emelkedése a külföldi befektetők által megvalósított élénk kereskedés mellett ment végbe. A derivatíva-forgalom növekedése ugyancsak döntően a bankok tevékenységével függ össze. Az e téren tapasztalható expanzió jelentős részben a banki devizahitelezés bővülésével függ össze, mert az annak nyomán keletkező hosszú valutapozícióikat a bankok nagyrészt valutaswapokkal fedezik. A tőzsdei, illetve az OTC-forgalom megoszlását tekintve elmondható, hogy az elmúlt félévben tovább nőtt a tőzsdén kívüli piacok szerepe, az OTC-forgalom adta a teljes forgalom 94%-át. Az elmúlt hat hónapban ismét csökkent a befektetési vállalkozások forgalmi részaránya, amennyiben a befektetési szolgáltatást végző bankok bonyolították az összforgalom 92%-át. e. Eredményesség első felében a befektetési vállalkozások adózott eredménye 2,9 milliárd forint volt, ami az egy évvel korábbi értékhez képest 10%-os csökkenést jelent. A korábbi évek tendenciájával ellentétben elsősorban a befektetési szolgáltatási tevékenység eredménye esett 87

88 vissza, éves összehasonlításban 7%-kal. E visszaesést a működési költségek alakulása csak részben követte, amennyiben a költségbázis éves összevetésben szerényen növekedett. Ennek következtében a költségekkel csökkentett szolgáltatási eredmény összesen 31%-kal esett vissza. Mindezt azonban részben ellensúlyozta a pénzügyi műveleteken elért nettó nyereség növekedése, ami a tőkepiaci környezetet figyelembe véve meglehetősen kedvező eredménynek tűnik. A befektetési szolgáltatásból származó eredmény összetételét vizsgálva látható, hogy a legnagyobb hányadot kitevő bizományosi tevékenység eredménye első feléhez képest több mint egyötöddel, a kereskedelmi tevékenység pedig egynegyeddel csökkent. A bizományosi tevékenység eredménye annak ellenére csökkent, hogy a forgalom időközben enyhén növekedett. Ezt a mérséklődést egyrészt a felszámított bizományosi díjakban történt visszaesés, másrészt a közvetítői díjaknál tapasztalható növekedés okozta. A befektetési vállalkozások eszközjövedelmezősége (ROA) első felében, az előző év hasonló időszakához viszonyítva közel egy százalékponttal, 3,7%-ra csökkent hét egészéhez viszonyítva a ROA erősödött, ennek értékelésekor azonban figyelembe kell venni a befektetési vállalkozások jövedelmezőségi adatainak erős szezonalitását. 17 a féléves adatok annualizáltak (*) 88

89 Az átlagos saját tőkére vetített adózott érték 2008 első felében a teljes szektort tekintve 27,5% volt, ami egyrészt a hazai pénzügyi szektor átlagához képest kiemelkedő, másrészt első feléhez képest jelentős, 9%-pontos csökkenést jelez. A befektetési vállalkozások piacára jellemző koncentráció az eredményekben is tükröződik, mivel három vállalkozás eredménye adja a szektor adózott eredményének több mint 80%-át. Az egyes vállalkozások ROE értékeit külön vizsgálva látható, hogy csökkent a 40% feletti értéket elérő, és nőtt a veszteséges vállalkozások száma. Ez utóbbiak fele azonban olyan vállalkozás volt, amely kevesebb mint egy éve működik. A saját tőke és a ROE értékek összevetése alapján az is megállapítható, hogy veszteséges szolgáltatók csak kis méretű vállalkozások között fordulnak elő. Sajáttőke-alapon a befektetési vállalkozások 85%-ának eredménye meghaladja a teljes hazai pénzügyi szektor átlagos jövedelmezőségét, a vállalkozások fele pedig kétszer olyan jól teljesít, mint a teljes pénzügyi szektor. 89

90 4.6. Alapkezelők 2008 első hat hónapja az alap- és vagyonkezelői piac szempontjából kedvezőtlen fordulatot hozott. A kezelt állományok az említett félév során számottevően csökkentek, részben a befektetési környezet romlása miatt visszaeső hozamteljesítmények, részben pedig az ez utóbbi következtében lezajló tőkekivonás eredményeként. A félév során bekövetkezett tőkepiaci lejtmenet hatására felgyorsult a befektetési alapokban kezelt megtakarítások átrendeződése, amennyiben a befektetők az alacsonyabb kockázatú, magas betéthányaddal rendelkező alapokat részesítették előnyben. a. Intézményi szerkezet június végén 31 hazai alapkezelő kínálta termékeit és szolgáltatásait első felében a piaci szereplők száma nem változott: a félév során egy új szolgáltató, a belföldi tulajdonosok által alapított DIALÓG Alapkezelő kezdte meg tevékenységét, és a CIB alapkezelőjével történő egyesülése miatt az IE Befektetési Alapkezelő távozott a piacról. A közeljövőben az AXA és az Allianz személyében jelentős új szolgáltatók léphetnek a piacra, e két csoport új létrehozott alapkezelői már működési engedéllyel is rendelkeznek. E jelentős nyugdíjpénztári állományt kezelő csoportok piaci megjelenésében komoly szerepet játszhatott, hogy 2009-től a biztosítási törvény módosulásának következtében a biztosítók nem nyújthatnak portfoliókezelési szolgáltatást pénztáraknak. A szolgáltatói létszámnak az elmúlt években tapasztalt folyamatos bővülése ellenére a piac koncentráltsága változatlanul magas első felében a legnagyobb piaci szereplők mind az alapkezelési, mind a portfoliókezelési területen erősíteni tudták pozícióikat. Az előbbi esetében az öt legnagyobb piaci szereplő részesedése júniusban 69% volt, a portfoliókezelési területen pedig ennél is magasabb, 82% körül alakult. A vagyonkezelői terület magasabb koncentrációját nagyobbrészt a pénzügyi csoportokon belüli vagyonkezelés kizárólagossága magyarázza, amely jelentős előnyhöz juttatja a biztosítói és pénztári szolgáltatót is magába foglaló csoportokhoz tartozó szolgáltatókat. A piac legjelentősebb szereplői továbbra is a pénzügyi csoportokhoz tartozó befektetési alapkezelők, a csoporthoz nem tartozó vállalkozások részesedése a kezelt vagyonból továbbra is 5% alatti. b. A kezelt állományok alakulása Az elmúlt éveket jellemző gyors ütemű növekedés után a hazai alap- és portfoliókezelési piacot első felében jelentős visszaesés jellemezte, amely eredményeképp a kezelt vagyon mindössze 4,2%-kal haladta meg a június végi eszközállományt. A korábbi időszakokat jellemző, dinamikus állományi növekedés egyfelől az alapszerűen kezelt 90

91 befektetési termékek megnövekedett népszerűségének következtében beáramló többlettőkéből, másrészt a kezelt alapok, portfoliók összességében pozitív hozamteljesítményből fakadt. Ez utóbbi tendencia első felét jellemző kedvezőtlen tőkepiaci folyamatok következtében jelentősen megváltozott. A különféle eszköz-, illetve tőkepiaci árak visszaesésének következtében a kezelt állományok számottevően leértékelődtek. Ezzel párhuzamosan a háztartásoknak az alapkezelt termékek iránti kereslete egyrészt az elszenvedett veszteségek okozta vagyonhatás, másrészt a továbbra is kedvezőtlen piaci kilátások, harmadrészt pedig az egyre emelkedő betéti kamatok következtében jelentősen csökkent. Ezért a kezelt állományokat jelentős tőkekiáramlás is sújtotta. A nemzetgazdaság pénzügyi számlái szerint a háztartások az alapszerűen kezelt befektetési termékeken (életbiztosítások, befektetési jegyek, nyugdíjpénztári megtakarítások) közel 540 milliárd forintnyi átértékelési veszteséget szenvedtek el első felében. Ezzel szemben a tranzakciók többlete mindössze 240 milliárd forint volt, így a jelzett körbe eső eszközállomány közel 300 milliárd forinttal csökkent. Ez a visszaesés a hazai alapkezelők által kezelt állományok alakulását is jelentősen befolyásolta. A befektetési alapokban kezelt eszközök átlagosan 5,8%-kal, míg a pénztári és biztosítói állományok 6%-kal, illetve 7,1%- kal csökkentek a félév során. Figyelemre méltó, hogy a pénztári állományokban annak ellenére történt jelentős visszaesés, hogy esetükben a friss tőke beáramlása a magánnyugdíjpénztári rendszer kötelező jellegéből fakadóan folyamatos. Ez részint a választható portfoliós rendszer bevezetésével, illetve az ennek következtében jelentősen megugró részvényhányad miatt elszenvedett jelentős leértékelődéssel függ össze. Az önkéntes pénztárak esetében pedig ugyancsak kedvezőtlen befektetési eredmény mellett, illetve következtében a pénztári megtakarítások gyorsuló kiáramlása következett be. A külföldön alapkezelt befektetési jegyek állománya a korábbi időszakokban tapasztalt dinamikus növekedéssel szemben első negyedévében valamelyest csökkent a hazai befektetők portfolióin belül. A szóban forgó állomány március végén 735 milliárd forintot tett ki, amely közel 30 milliárd forinttal maradt el a végi szinttől. A visszaesés döntően a tőkepiaci áresés következménye, mert a szóban forgó értékpapírokba az állományon elszenvedett 104 milliárd forintnyi árfolyamveszteséggel szemben továbbra is jelentős, közel 74 milliárd forintnyi friss tőke áramlott. Ez utóbbi bővülés egyrészt a magánnyugdíjpénztári választható portfoliós rendszer keretében történő portfolió-átrendezésre, másrészt a unit-linked biztosítások továbbra is gyors ütemű növekedésére vezethető vissza. A külföldi befektetési jegyek tulajdonosainak veszteségeit a globális értékpapírpiac esése mellett tovább növelte a forintnak az euróval szembeni, márciusától zajló erősödése. 91

92 c. Portfoliókezelés A portfoliókezelt vagyon június végén az alapkezelők által kezelt teljes eszközállomány közel 50%-át tette ki. Az alapkezelők legjelentősebb intézményi ügyfelei a továbbra is a nyugdíjpénztárak és a biztosítók. A két nyugdíjpénztári ág alapkezelők által befektetett vagyona június végén 1815 milliárd forintot tett ki, a nem nyugdíjjellegű önkéntes pénztárak számára kezelt vagyon értéke pedig 14 milliárd forint volt. A pénztári állomány a félév során közel 118 milliárd forinttal zsugorodott, amelyből a magán-nyugdíjpénztári vagyon csökkenése 63 milliárd forint volt, az önkéntes ági állomány pedig 55 milliárd forinttal esett vissza. A pénztári szektor számára kezelt eszközök túlnyomó része a magán-nyugdíjpénztáraktól származik. Az e körbe tartozó pénztárak teljes vagyonuk közel 73%-át fektették be az alapkezelőkön keresztül. Az AXA és az Allianz által létrehozott alapkezelők várható piacra lépésével ez utóbbi arány emelkedése prognosztizálható. Az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében a vagyonkezelésbe adott állomány aránya 54% körül alakult, és az elmúlt egy évben csökkenő tendenciát mutatott. A biztosítók vagyonának ugyancsak csökkenő hányadát kezelik az alapkezelők, az említett eszközök állománya június végén 953 milliárd forint volt. Az egyéb vállalatok, magánszemélyek, stb. számára kezelt portfoliók állománya az elmúlt egy évben jelentősen bővült, és 2008 közepén 299 milliárd forintot tett ki. Az utóbbi portfolión belül azonban folyamatosan növekszik a hitelintézeti vagyon aránya, a félév végén a teljes eszközállomány közel 60%-át tette ki. d. Alapkezelés A befektetési alapokban kezelt vagyonnak a korábbi években tapasztalt dinamikája első felében jelentősen visszaesett. Az alapok eszközállománya 5,8%-kal zsugorodott, nettó 92

93 eszközértékük az időszak végén 3049 milliárd forint volt. A befektetési alapok választéka továbbra is gyors ütemben bővült, a félév során megszűnő 3 alappal szemben 51 új alap kezdte meg működését. Így a félév végén összesen 386 hazai befektetési alap közül választhattak a befektetők, ami közel 15%-kal haladta meg az év elején elérhető alapok számát. Az alapok túlnyomó része továbbra is nyilvános formában működik, a 21 zártkörűen működtetett alapban a félév végén közel 120 milliárd forintnyi vagyont kezeltek. A nyilvános alapokban kezelt vagyon egyes alaptípusok szerinti megoszlása az elmúlt félévben jelentősen módosult. Jelentős tőke áramlott a likviditási alapokba, ahol június végén már az alapokba fektetett eszközök közel negyedét kezelték. Folytatódott a különféle garantált alapok térnyerése is. Ez utóbbi típus töretlen népszerűségét jelzi, hogy az újonnan elindított alapok túlnyomó része is ebbe a típusba tartozott. Némileg meglepő az ingatlanalapok kismértékű térnyerése, ami az alaptípust sújtó jelentős tőkekiáramlás mellett következett be, túlnyomórészt az alapok által elért pozitív hozamoknak köszönhetően. A fentiekkel szemben az összes többi alaptípus aránya csökkent. A nyilvános befektetési alapok eszközállománya első felében 205 milliárd forinttal esett vissza. Ebből 61 milliárd forintnyi csökkenés a befektetési jegyek árfolyamának eséséből származott. A félév során a befektetési alapokat jelentős tőkekivonás jellemezte. A különféle tőkemozgások következtében az állomány közel 144 milliárd forinttal apadt. Közel 216 milliárd forintnyi csökkenést a már a félév elején is működő alapokat sújtó tőkekiáramlás eredményezett, míg a félév során elindított, illetve megszűntetett alapok tranzakciós egyenlege 72 milliárd forintot tett ki. Az év első felében tehát a befektetések áramlása felgyorsult, és a befektetők egyértelműen az alacsony kockázatú alaptípusokat részesítették előnyben. Friss tőke szinte kizárólag csak a magas betéthányaddal bíró likviditási és garantált alapokba, illetve az akár árfolyamesés esetén is hozamképes származtatott alapokba érkezett. Némileg meglepő módon szerény tőketöbblettel zárták a félévet a különféle részvénytúlsúlyos alapok is, azonban a többi alaptípust szinte folyamatos tőkekiáramlás jellemezte a félév során. Ez utóbbi a második negyedévben általános tőkekivonássá erősödött; ebben az időszakban a garantált alapok kivételével minden alaptípus esetében a befektetetések csökkenése volt megfigyelhető. 93

94 A befektetési alapok első félévi hozamait egyértelműen igen kedvezőtlen tőkepiaci környezet határozta meg. Ebben az időszakban a nyilvános befektetési jegyek árfolyamai átlagosan 1,95%-kal csökkentek. A veszteségek túlnyomó része az értékpapírpiacok első negyedévi esésekor keletkezett, a második negyedévben viszont a lejtmenet már csak a részvényalapok esetében folytatódott. Számottevő pozitív eredményt csak a jelentős betéti állománnyal rendelkező alaptípusok értek el, a legjelentősebb veszteséget pedig a részvényalapok realizálták, az alapok részvényhányadával szoros összefüggésben. A hazai befektetési alapok eszközeinek összetételében első felében a korábbi években tapasztaltnál jóval markánsabb átrendeződés volt megfigyelhető. A legszembetűnőbb a betétállomány arányának közel 9%-pontos emelkedése, amely egy része tranzakciós hatásból a likviditási, illetve garantált alapok korábban már említett folytatólagos bővüléséből fakadt, közel 180 milliárd forint nominális értékű állomány-növekedés eredményeként. A többi eszköztípus árfolyamában bekövetkezett esés ugyancsak a betéthányad növekedését segítette elő. Így június végén a nyilvános befektetési alapok eszközeinek közel felét a bankbetétek tették ki. A betéthányad emelkedésével tovább nőtt a befektetési alapok szerepe a bankok finanszírozásában. Figyelemre méltó az ingatlanok arányának dinamikus emelkedése is, amely az ingatlanalapok nettó eszközértékének stagnálására tekintettel az átlagos ingatlanhányad emelkedésére enged következtetni. A fentieken túl minden eszköztípus 94

95 esetében jelentős csökkenés következett be. A legjelentősebb visszaesés a befektetési jegyek állományában volt megfigyelhető, amely 24%-kal maradt el a eleji értékétől, de ugyancsak számottevő csökkenés következett be az alapok részvény- és kötvénytípusú befektetéseiben is. A befektetési alapok más hazai alapokba fektetett vagyona június végén 210 milliárd forint volt. Az utóbbi állományból származó duplikációból közel 90 milliárd forint az ingatlanforgalmazó alapoknál jelentkezett, míg a fennmaradó hányad túlnyomó része a különféle vegyes alapoknál keletkezett. Az alábbi táblázat a befektetési alapok 2007-re számított költséghányadosait tartalmazza, amely átlagos értéke az említett évben az átlagos nettó eszközérték 1,37%-a körül alakult. Ez utóbbi értéket a hazai eszközökbe fektető alapok mutatói meghaladják, míg a külföldi eszközökkel rendelkező alapok alacsonyabb költségekkel működnek. A külföldi eszközökbe fektető alapok alacsonyabb költségszintjét feltehetőleg a külföldi piacok alacsonyabb tranzakciós költségei magyarázzák. Az egyes alapfajták viszonylatában a legnagyobb költséghányad a részvényalapokat jellemzi, amely vélhetően a magasabb letétkezelési és kereskedési költségekből következik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a lenti értékek némileg torzítottak, mivel az alapok indulásakor fizetendő egyszeri kiadásokat nem, csupán az alap működésével kapcsolatos, rendszeres felmerülő költségelemeket tartalmazzák. e. Jövedelmezőség Az alap- és portfoliókezelés 2007-ben is a pénzügyi közvetítés legjövedelmezőbb szolgáltatási területe volt. A szektor évi adózott eredménye 23,7 milliárd forint volt, 95

96 amely közel 23%-kal haladta meg a szektor 2006-ban elért jövedelmét. Bár az elmúlt években a kezelt állományokra eső fajlagos díjak jelentősen csökkentek, ez utóbbi mértéke nem volt akkora, hogy a kezelt állományok bővülésének az eredményre gyakorolt hatását ellensúlyozza. A növekvő eredmény kedvezően befolyásolta a szektor tőkejövedelmezőségét is, az átlagos alapkezelő ROE mutatója 2007-ben 68,7% volt. Ez utóbbi kapcsán azonban meg kell jegyezni, hogy magas jövedelmezőség nem utolsó sorban a pénzügyi csoportok által biztosított háttérnek köszönhető, mivel ez utóbbi szolgáltatók jelentős mértékben támaszkodnak az anyacég infrastruktúrájára. Az alapkezelők a 2007-ben több mint 21 milliárd forint osztalékot fizettek ki. A jellemzően magas, 2007-ben közel 90%-os osztalékhányad abból fakad, hogy tőkekövetelményre vonatkozó előírás hiányában az alapkezelők eredményét a tulajdonos csoportok más területekre csoportosítják át. Az intézmények egyedi ROE-értékeinek szóródása 2007-ben nőtt. Annak ellenére, hogy a piaci szereplők jelentős hányada növelte jövedelmezőségét, a veszteséges szolgáltatók száma négyre emelkedett. Ez utóbbi szolgáltatók piaci részesedése azonban mindössze 1% körüli. Meg kell jegyezni, hogy 2007-es évet veszteséggel záró szolgáltatók egy része új szereplő a piacon, így a veszteség a piacra lépéssel járó magas kezdeti költségek hatását tükrözi. 96

97 4.7. Pénztárak A pénztári terület fejlődése első felében a korábbi évektől eltérően alakult. A szektor túlnyomó hányadát kitevő nyugdíjpénztárak hozamteljesítménye jelentősen visszaesett, amit a magán ág esetében a választható portfoliós rendszer (VPR) bevezetésének következtében gyors ütemben emelkedő részvényhányad tovább súlyosbított. A működés költségfedezettsége számottevően javult, mind a magán-, mind az önkéntes nyugdíjpénztári területen. A nem nyugdíj jellegű önkéntes pénztárak területek fejlődése differenciált volt, az egészségpénztári terület dinamikusan bővült, ami az önsegélyező piac egyértelmű hanyatlásával párosult. a. Intézményi szerkezet A magánnyugdíjpénztári területen első felében változatlanul 20 pénztár gyűjtötte a tagok megtakarításait. A piaci szolgáltatók száma azonban júliusában csökkent, az UNIQA és Egyesült Közszolgálati Nyugdíjpénztár beleolvadt az AEGON Nyugdíjpénztárba. A kezelt vagyon eloszlását tekintve a piac szerkezete továbbra is gyakorlatilag változatlan: június végén az öt legnagyobb szolgáltató a teljes pénztári vagyon 80%-át kezelte. A piac meghatározó szereplői továbbra is a különféle pénzügyi csoportokhoz tartozó, azaz banki, illetve biztosítói háttérrel rendelkező nyugdíjpénztárak. Az általuk kezelt vagyon a teljes állomány közel 87%-át tette ki. Az önkéntes pénztári területet továbbra is jelentős szolgáltatói populáció jellemzi. A piaci szereplők számának korábbi időszakokban megfigyelt csökkenése első felében csak az önsegélyező pénztári ág esetében folytatódott. Az önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatók száma nem változott, a félév végén 67 önkéntes nyugdíjpénztár működött. Az öt legnagyobb piaci szereplő a félév végén a tagság 60%-ának kezelte a megtakarításait, amelyek a teljes vagyon 51%-át tették ki. A nem nyugdíjjellegű önkéntes pénztári területen az elmúlt években a szolgáltatói populáció zsugorodása volt megfigyelhető. A pénztárak számának csökkenése az önsegélyező ág esetében 2008-ban is folytatódott. Ez döntően keresletcsökkenés következménye, és túlnyomórészt a pénztári ág versenyképességének csökkenéséből fakad, ami a munkáltatói befizetésekre és szolgáltatásokra járó adókedvezmények szabályozásának szigorodásával, illetve az egészségpénztárak ezzel párhuzamosan bekövetkezett térnyerésével függ össze. Ez utóbbi területen a szolgáltatók köre első felében eggyel gyarapodott. 97

98 b. Díjbevétel A magánnyugdíjpénztárak tagdíjbevételei első felében gyors ütemben bővültek. Az év első hat hónapjában több mint 176 milliárd forint folyt be, ami éves összevetésben 19,3%-os növekedést jelent. Ez a jelentős dinamika némileg meglepő a taglétszám 5,7%-os bővülésének, illetve a bruttó átlagkeresetek 8,2%-os növekedésének fényében. A jelenségre a azonos időszakára jelentett pénztári bevételek alacsony szintje, vagyis egyfajta bázishatás szolgál magyarázatul, amely az új járulékbeszedési rendszer bevezetése nyomán felmerült elszámolási problémákból fakadt. A magánnyugdíjpénztári járulékok egyéni számlákon történő jóváírása az esetek egy részében továbbra is jelentős késéssel kerül sor, így a korábbi feltételezésekkel ellentétben a probléma tartósnak tűnik június végén a pénztárak függő számláin kezelt azonosítatlan, bevallási adatokhoz nem rendelhető tagdíjak összege már közel 168 milliárd forintot tett ki. A fenti állomány közel 10%-a már egy évnél régebbi átutalásokból származik. 98

99 Az önkéntes nyugdíjpénztári bevételek első felében a korábbi évek dinamikájával megegyező ütemben bővültek. Ennek fényében megállapítható, hogy szemben a többi alapszerűen kezelt befektetési termékkel, az önkéntes nyugdíjpénztári termékek keresletét kevésbé érintette a befektetési környezetben bekövetkezett kedvezőtlen fordulat. Ez utóbbira és egyúttal az egészségpénztári bevételek ugyancsak magas dinamikájára a terméknek a béren kívüli juttatások között betöltött szerepe szolgál magyarázatul. Az egészségpénztári bevételek dinamikája első felében újra gyorsult, és a nyugdíjpénztári befizetések növekedési ütemét jelentősen meghaladta. Ez utóbbi jelenségre a pénztári tagok körében jellemző erős likviditási preferencia szolgálhat magyarázatul; az egészségpénztári megtakarítások ugyanis jóval korábban válnak adómentesen felhasználhatóvá. c. Működési költségek A magánnyugdíjpénztári területet továbbra is stabil működési feltételek jellemezték, a pénztárak működésében egyre jelentősebb mérethatékonysági hatás érvényesül. A szektor költségfedezettségének javulása első felében is folytatódott, a magánpénztári ág működésének mérleg szerinti eredménye több mint 1,3 milliárd forint volt, ami közel 74%-kal több, mint első felében. Ez utóbbi a működési célú bevételek dinamikus, 18%-os bővüléséből fakad, amely ütemtől a működési költségek közel 6,5%-ponttal elmaradva bővültek. Az önkéntes nyugdíjpénztárak költségfedezettségében is némi javulás következett be. Ez döntően a pénztárak működési célú bevételeinek 11%-os éves növekedéséből fakad. Ezzel szemben a költségek mérsékelten, az infláció mértékétől kissé elmaradóan növekedtek első felében a pénztárak közel fele kapott összesen 175 millió forintnyi működési célú támogatást, amely közel 12%-kal haladta meg a azonos időszakában regisztrált támogatás értékét. Az adományok szerepe továbbra is jelentő: tíz jellemzően munkáltatói hátterű pénztár esetében a működési bevételek több mint 50%-a e forrásból származott. Az önkéntes egészségpénztári terület költségfedezettsége hasonlóképpen javult, a működési bevételek növekedése mellett a kiadási oldal nominális csökkenése volt megfigyelhető. 99

100 d. Szolgáltatás Az önkéntes nyugdíjpénztárakból kiáramló megtakarítások összege az elmúlt időszakban folyamatosan emelkedett első felében a kifizetett összesen 55 milliárd forint első ízben haladta meg a pénztárak tárgyidőszaki bevételeit. A pénztárak nyugdíjszolgáltatásokkal összefüggésben 29 milliárd forint kifizetést teljesítettek, ami 22%-os éves növekedést jelent. A szolgáltatásra jogosult pénztártagok körében továbbra sem gyakori a járadékszolgáltatás igénybevétele, döntően az egyösszegű kifizetéseket részesítik előnyben. A nyugdíj célú kifizetések mellett gyorsuló ütemben bővült a nem szolgáltatási jellegű azaz a felhalmozott hozam, illetve tőke terhére teljesített kifizetések volumene. Az ebben a formában kiáramló vagyon összege az év első felében 26 milliárd forintos összeggel megközelítette a szolgáltatási kiadásokat. Az önkéntes ág esetében a tízéves várakozási időt már letöltött, illetve az azt egy éven belül elérő tagok köre folyamatosan növekszik, júniusára arányuk elérte a teljes taglétszám 42%-át. A szóban forgó tagok megtakarításai a teljes pénztári vagyon közel 65%-át tették ki első felében a jogosultak közel 13%-a csökkentette nyugdíjpénztári megtakarításait, ezen belül közel harmaduk a tőkerészre vonatkozóan is igényelt kifizetést. A növekvő kifizetések hátterében egyfelől a hosszútávra szóló, nyugdíjjellegű befektetéssel szemben a pénztári termék által kínált adóoptimalizációs lehetőségeket preferáló szemlélet, másfelől az elmúlt időszak gyengébb hozamteljesítményét büntető tőkekivonás húzódhat meg. e. Portfolió és befektetési tevékenység A nyugdíjpénztárak a hazai közvetített vagyon folyamatosan növekvő hányada felett rendelkeznek június végén a pénztárak által kezelt eszközök értéke 2681 milliárd forint volt, ami a pénzügyi szektor közvetített eszközeinek 6,7%-át, a háztartások pénzügyi eszközeinek pedig valamivel több, mint 11%-át tette ki. A magánnyugdíjpénztárak befektetési tevékenységében jelentős változást hozott a választható portfoliós rendszer (VPR) bevezetése. A 2009-től kötelezően bevezetendő, a tagság számára 100

101 eltérő kockázati profilú portfoliókat kínáló rendszert első felében nyolc pénztár indította el, amely következtében a magánpénztári ág mind a tagság, mind a vagyon tekintetében közel 45%-a már az új rendszer keretein belül működött. A többi magán-nyugdíjpénztár esetében a több portfoliós rendszerre való áttérés az év második felében várható, azonban ez utóbbi kapcsán továbbra is számottevő kockázatként jelentkeznek a tagdíjnevesítés folyamatában tapasztalt nehézségek, illetve a kedvezőtlen tőkepiaci kilátások. Ezzel szemben az alacsony részvényárak akár megfelelő beszállási lehetőséget is jelenthetnek. A félév során az önkéntes nyugdíjpénztárak választható portfoliós rendszerben kezelt állománya is jelentősen nőtt. Ez utóbbi jelenség abból fakad, hogy több, mindkét pénztári ágban érdekelt piaci szereplő a magánági bevezetéssel párhuzamosan az önkéntes nyugdíjpénztárában is a választható portfoliókat kínáló rendszer elindítása mellett döntött. A pénztári portfoliók eszközösszetétele első felében jelentősen átalakult. A fent említett választható portfoliós rendszer kialakítása következtében a magánnyugdíjpénztárak állampapír-állománya közel 140 milliárd forinttal csökkent, amely vélhetően hozzájárult az év elején bekövetkezett állampapírpiaci turbulenciához. A kötvényhányad csökkenésével párhuzamosan jelentősen megemelkedett a részvények, illetve a különféle befektetési jegyek állománya. A pénztári portfoliók devizakitettsége az elmúlt időszakokban számottevően emelkedett. Ez utóbbi jellemzően euróban, illetve dollárban denominált eszközökön keresztül valósul meg, de a VPR-állományokon belül viszonylag jelentős az egyéb devizanemű eszközök hányada is. A legmagasabb devizaeszköz-állománnyal a választható portfoliós rendszert működtető magán-nyugdíjpénztárak rendelkeznek, amit a növekedési portfolió kötelezően előírt, jelentős részvénytartalma indokol. Ennek teljesítéséhez főként jelentős mennyiségű külföldi részvény vásárlására került sor. A VPR-t bevezető pénztárak különféle fedezeti portfolióit választó pénztártagok megoszlása első negyedének végén gyakorlatilag a pénztári tagság kor szerinti megoszlását képezte le. Ez jelentős részben annak tulajdonítható, hogy a pénztári tagság a portfólió-választással kapcsolatban túlnyomórészt passzív magatartást tanúsított, így a kockázati profilja a jogszabályi előírások szerint került meghatározásra. Ennek eredményeként a vagyon legjelentősebb hányada a magas részvénytartalmú növekedési portfoliókba áramlott. Ez utóbbi aránya azonban némileg kisebb, mint amit a létszámadatok sugallnak, amire az automatikusan a klasszikus, illetve kiegyensúlyozott portfolióba kerülő tagok megtakarításainak magasabb átlagvagyona szolgálhat magyarázatul. 101